1

¹ Sokféleképen és módon szólott hajdan Isten az atyáknak a próféták által,

² legújabban azonban e napodban az ő Fia által szólott hozzánk, kit mindeneknek örökösévé rendelt, ki által a világot is teremtette;

³ ki, mivel az ő dicsőségének fénye és lényegének képmása, és hatalmának igéjével mindent fönntart, miután megtisztulást eszközölt a bűnökből, a Fölségnek jobbján ül a magasságban,

⁴ s ki annyival előbbre való lett az angyaloknál, a mennyivel különb nevet öröklött náluknál.

⁵ Mert melyik angyalnak mondotta valaha: Fiam vagy te, én ma szültelek téged? És ismét: Én Atyjává leszek eső Fiammá lesz?

⁶ És midőn ismét bevezeti elsőszülöttét a föld kerekségére azt mondja: És imádják őt Isten minden angyalai.

⁷ Az angyalokról ugyanis azt mondja: Ki az ő angyalait szélvésszé teszi, és az ő szolgáit tűzlánggá.

⁸ A Fiúról pedig: A te trónod, Isten! mindörökkön örökké áll, igazság pálcája a te országod pálcája.

⁹ Szeretted az igazságot és gyűlölted a gonoszságot; azért kent föl téged Isten, a te Istened, az örömnek olajával társaid fölé.

¹⁰ És: Te alapítottad, Uram, kezdetben a földet, és a te kezeid alkotmányai az egek.

¹¹ Azok elmúlnak, te pedig megmaradsz, s mindannyian, mint a ruha, elavulnak;

¹² és mint az öltözetet, kicseréled őket és elváltoznak; te pedig ugyanaz vagy, és a te éveid el nem fogynak.

¹³ Vagy melyik angyalnak mondotta valaha: Ülj az én jobbom felől, míglen ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem?

¹⁴ Nem mindnyájan szolgálattevő lelkek-e, szolgálatra küldve azokért, kik elnyerik az üdvösség örökségét?

2

¹ Azért kell annál inkább megtartanunk azt, amit hallottunk, hogy el ne enyésszünk.

² Mert ha az angyalok által hirdetett ige érvényre jutott, és minden törvényszegés és engedetlenség elvette méltó jutalmát:

³ hogyan menekedünk meg mi, ha ilyen nagy üdvösséget elmulasztunk? Hiszen maga az Úr kezdette hirdetni, megerősítették előttünk azok, akik hallották,

⁴ bizonyította Isten jelekkel és csodákkal, s különféle erőkkel és a Szentlélek osztogatásával az ő akarata szerint.

⁵ Mert nem az angyaloknak vetette Isten alá a jövendő világot, melyről beszélünk.

⁶ Hanem egy valaki valahol Így nyilatkozott: Mi az ember, hogy megemlékezel róla, vagy az ember fia, hogy meglátogatod őt?

⁷ Kevéssel tetted őt kisebbé az angyaloknál, dicsőséggel és tisztelettel koronáztad őt, és kezeidnek művei fölé rendelted.

⁸ Mindent lábai alá vetettél. Mivel pedig mindent alávetett neki, semmit sem hagyott ki, amit neki alá nem vetett volna. Most azonban még nem látjuk, hogy neki minden alá volna vetve.

⁹ Azt azonban, ki egy kevéssel kisebb lett az angyaloknál, hogy Isten kegyelmével mindenekért megízlelje a halált, - Jézust, az ő halálának elszenvedéseért dicsőséggel és tisztelettel látjuk megkoronázva.

¹⁰ Mert illő is volt, hogy az, akiért és aki által minden lett, ki sok gyermekét bevitte a dicsőségbe, azok üdvösségének szerzőjét szenvedés által tökéletesítse.

¹¹ Mert aki megszentel és akik megszenteltetnek, egytől vannak mindannyian. Minekokáért nem szégyenli őket testvéreinek nevezni, mondván:

¹² Hirdetni fogom nevedet testvéreimnek, a gyülekezet közepette dicsérlek téged.

¹³ És ismét: Én őbenne bízom. És ismét: íme én és gyermekeim, kiket nekem az Isten adott!

¹⁴ Mivel tehát a gyermekek részesültek a testben és vérben, ő is hasonlóképen részes lett azokban, hogy halála által tönkre tegye azt, ki a halál fölött uralkodott, vagyis az ördögöt;

¹⁵ és megszabadítsa azokat, kik a haláltól való félelem miatt teljes életűkben szolgaságban sinlődtek.

¹⁶ Mert sohasem az angyaloknak, hanem Ábrahám ivadékának fogta pártját.

¹⁷ Azért kellett mindenben testvéreihez hasonlóvá lenni, hogy irgalmas legyen, és hűséges főpap az Isten előtt, hogy kiengesztelje a nép bűneit.

¹⁸ Mert abban, amiben maga szenvedett és megkísértetett, azokat is segítheti, kik megkísértetnek.

3

¹ Azért szent testvérek, mennyei hivatásnak részesei, tekintsetek a mi vallásunknak hirdetőjére és főpapjára, Jézusra,

² ki hű ahhoz, ki őt azzá rendelte, valamint Mózes is az ő egész házában.

³ Mert ez annyival nagyobb dicsőségre méltattatott Mózes fölött, amennyivel nagyobb becsülete van a háznál annak, ki azt építette.

⁴ Mert minden házat épít valaki; aki pedig mindent teremtett, az az Isten.

⁵ És Mózes ugyan hű volt az ő egész házában mint szolga, annak bizonyítására, amit meg kellett mondani;

⁶ Krisztus pedig mint Fiú van a maga házában, amely ház mi vagyunk, ha a bizodalmat és a dicsőségnek reményét mindvégig erősen megtartjuk.

⁷ Amint tehát a Szentlélek mondja: Ma, ha az ő szavát halljátok,

⁸ ne keményítsétek meg szíveiteket, mint ama boszantással a kísértés napján a pusztában,

⁹ ahol megkísértettek engem atyáitok; próbára tettek és látták cselekedeteimet

¹⁰ negyven esztendeig. Azért boszankodtam e nemzedékre és mondottam: Ezek mindig tévelyegnek szivökkel. De ők nem ismerték meg az én utaimat.

¹¹ Megesküdtem tehát haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba!

¹² Vigyázzatok, testvérek, hogy valamelyikteknek gonosz, hitetlen szíve ne legyen, hogy eltávozzék az élő Istentől;

¹³ hanem buzdítsátok egymást naponként, míg azt mondják: "ma", hogy valaki közőletek a bűnnek csalárdsága által meg ne átalkodjék.

¹⁴ Mert részesei lettünk Krisztusnak, de csak úgy, ha az általa megkezdett alapon mindvégig megmaradunk.

¹⁵ Midőn így szól: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveiteket, miként ama boszantásban.

¹⁶ Mert némelyek, kik hallották, boszantották őt, de nem mindazok, kik Egyiptomból Mózes által kijöttek.

¹⁷ Kikre haragudott tehát negyven esztendeig? Nemde azokra, akik vetkeztek, kiknek testei elhullottak a pusztában?

¹⁸ És kiknek esküdött meg, hogy nem mennek be az ő nyugalmába, ha nem azoknak, kik hitetlenek voltak?

¹⁹ És látjuk, hogy nem mehettek be a hitetlenség miatt.

4

¹ Féljünk tehát, netalán valaki közőletek nem törődvén az ő nyugalmába való bemenetelről tett Ígérettel, hanyagnak lássák.

² Mert nekünk is szólott az, úgy mint azoknak; csakhogy nekik nem használt a hallott beszéd, mert nem volt egyesítve a hallottakból merített hittel.

³ Mert csak úgy megyünk be a nyugalomba, ha hiszünk, amint megmondotta: Megesküdtem haragomban: Nem mennek be az én nyugalmamba; és pedig dacára annak, hogy művei világ teremtése óta be voltak fejezve.

⁴ Bizonyos helyen ugyanis a hetedik napról eképen szólott: És megnyugodott Isten a hetedik napon minden munkájától.

⁵ És e helyen ismét: Nem mennek be az én nyugalmamba.

⁶ Mivel tehát ebből az következik, hogy némelyek bemennek abba, és azok, akiknek előbb hirdettetett, nem mentek be a hitetlenség miatt;

⁷ ismét kitűz egy napot, a "mát", Dáviddal mondván annyi idő után, miként fent mondatott: Ma, ha az ő szavát halljátok, ne keményítsétek meg szíveiteket!

⁸ Mert ha Jézus megadta volna nekik a nyugodalmat, sohasem beszélne többé más napról.

⁹ Ennélfogva hátra van meg a szombati nyugalom az Isten népének.

¹⁰ Mert aki bement az ő nyugalmába, az is megnyugszik az ő munkáitól, miként Isten az övéitől.

¹¹ Siessünk tehát bemenni abba a nyugalomba, hogy valaki a hitetlenségnek ugyanazon példájába ne essék.

¹² Mert eleven az Isten igéje és hathatós, és mélyrehatóbb minden kétélű kardnál, és behatol a léleknek és szellemnek, az izmoknak és velőknek oszlásáig, és bírája a szív gondolatainak és szándékainak.

¹³ És nincs az ő színe előtt egyetlen láthatatlan teremtmény, hanem minden nyitva tárva van annak szemei előtt, kinek mi felelősek vagyunk.

¹⁴ Mivel tehát nagy főpapunk van, ki áthatolt az egeken, Jézus, az Isten Fia, tartsuk meg hitvallásunkat!

¹⁵ Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tudna szánakodni gyarlóságainkon, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindent megpróbált, kivéve a bűnt.

¹⁶ Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat nyerjünk és kegyelmet találjunk szükség esetén a segítségre.

5

¹ Mert minden főpap, ki az emberek közül választatik, az emberekért rendeltetik az Istenre vonatkozó ügyekben, hogy ajándékokat és áldozatokat mutasson be a bűnökért;

² hogy szánakodni tudjon a tudatlanokon és tévelygőkön, mivel maga is körül van véve gyarlósággal;

³ és azért kell, valamint a népért, úgy önnönmagáért is engesztelő áldozatot bemutatnia.

⁴ Nem is veszi senki magának e tisztséget, csak aki Istentől hivatik, miként Áron.

⁵ Így Krisztus is, nem magamagát dicsőítette meg, hogy főpappá legyen, hanem aki így szólt hozzá: Az én Fiam vagy te, én ma szültelek téged.

⁶ Miként más helyen is mondja: Te pap vagy mindörökké, Melkizedek rendje szerint.

⁷ Ki az ő testi napjaiban könyörgéseket és esedezéseket mutatván be hangos kiáltással és könnyhullatással Annak, ki őt a haláltól megszabadíthatta, meghallgattatott az ő mély tiszteletéért.

⁸ Dacára ugyanis, hogy Isten Fia volt, abból, amit szenvedett, megtanulta az engedelmességet,

⁹ és föláldoztatván, mindazoknak, kik neki engedelmeskednek, az örök üdvösség oka lett,

¹⁰ és Istentől főpapnak neveztetett Melkizedek rendje szerint.

¹¹ Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, mert gyengék lettetek a hallásra.

¹² Míg ugyanis tanítóknak kellene lennetek az időhöz képest, ismét arra szorultok, hogy benneteket az Isten igéinek kezdő elemeire tanítsanak, és olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségök, nem kemény ételre.

¹³ Pedig mindaz, aki tejben részesül, járatlan, az igazság beszédében, mert kisded.

¹⁴ A kemény eledel ellenben felnőtteknek való, olyanoknak, kiknek a szokás folytán gyakorlott érzékeik vannak a jónak és rossznak megkülönböztetésére.

6

¹ Ennekokáért mellőzve a Krisztus tanításának kezdő elemeit, térjünk át a tökéletesebbre, nem kezdvén ismét az alaprakással, a holt cselekedetekből való megtérésnek, az Istenben való hitnek,

² a keresztségnek és kézföltételnek, a holtak feltámadásának és az örök Ítéletnek tanításával.

³ Majd ezt is megtesszük, ha Isten engedi.

⁴ Mert lehetetlen, hogy azok, kik egyszer megvilágosíttattak és a mennyei ajándékot megízlelték, részesedtek a Szentlélekben,

⁵ nem különben megízlelték az Isten jó igéjét és a jövendő világnak erejét,

⁶ és mégis elestek, - ismét megújuljanak a megtérés által, ők, kik amennyiben rajtok áll, az Isten Fiát újra megfeszítik és csúfot űznek belőle.

⁷ Mert az a föld, mely a gyakorta reáhulló záporesőt beissza és megfelelő növényt terem azoknak, kik művelik, Istentől áldásban részesül.

⁸ Amely pedig tövist és bojtorjánt terem, az semmit sem ér, és közel van az átokhoz; minek vége az elégetés.

⁹ Titőletek azonban, szeretteim, jobbat reménylünk és üdvösebbet, habár így beszélünk.

¹⁰ Mert nem igazságtalan az Isten, hogy megfeledkezzék cselekedetetekről és szeretetetekről, melyet az ő nevében tanúsítottatok, midőn a szenteknek szolgáltatok és szolgáltok.

¹¹ Kívánjuk azonban, hogy mindegyiktek ugyanazon készséget mutassa a reménység teljesítésére mindvégiglen;

¹² hogy ne legyetek restek, hanem követői azoknak, kik a hit és béketűrés által örökösei lesznek az ígéreteknek.

¹³ Mert midőn Isten Ábrahámnak ígéretet tett, mivel senki sem volt nálánál nagyobb, akire esküdhetett volna, önmagára esküdött,

¹⁴ mondván: Bizony mondom, hogy megáldván megáldalak téged, és megsokasítván megsokasítlak téged.

¹⁵ És így kitartással tűrve, megnyerte az ígéretet.

¹⁶ Az emberek ugyanis önmaguknál nagyobbra esküsznek, és minden vetekedésüknek véget vet a megerősítésül mondott eskü.

¹⁷ Ennélfogva Isten bővebben akarván megmutatni az ígéret örököseinek az ő határozatának változhatlanságát, esküt csatolt hozzá,

¹⁸ hogy két megdönthetlen dolog által, amelyekben lehetetlen, hogy Isten hazudjon, a leghathatósabb vigasztalásunk legyen, kik azon vagyunk, hogy elérhessük a nekünk nyújtott reményt,

¹⁹ mely lelkűnknek biztos és erős horgony gyanánt szolgál, és beér egész a kárpiton belül,

²⁰ ahová elöljárónk, Jézus, miérettünk bement, ki Melkizedek rendje szerint főpappá lett örökre.

7

¹ Ez a Melkizedek ugyanis, Szálem királya, a fölséges Istennek papja, ki a királyok legyőzéséből visszatérő Ábrahámnak elébe ment és megáldotta őt;

² kinek Ábrahám tizedet is osztott mindenből, ki először ugyan igazság királyának mondatik, azután pedig Szálem királyának, vagyis békeség királyának,

³ apa nélkül, anya nélkül, nemzedék nélkül, nem lévén sem napjainak kezdete, sem életének vége, hasonlóvá lett az Isten Fiához, és pap marad örökké.

⁴ De lássátok mily nagy az, kinek Ábrahám pátriárka még tizedet is adott a legjavából!

⁵ S míg Lévi fiai közül azoknak, akik papságot viselnek, parancsuk van, hogy a törvény szerint tizedet szedjenek a néptől, azaz testvéreiktől, habár ezek is Ábrahám ágyékából származnak,

⁶ az, akinek nemzetsége nem tartozik hozzájuk, tizedet vett Ábrahámtól, és azt, aki az ígéreteknek birtokában volt, megáldotta.

⁷ Már pedig abban nincs ellenmondás, hogy a kisebbet áldja meg a nagyobb.

⁸ És itt ugyan halandó emberek veszik a tizedet, ott pedig bizonyságot tesz, hogy él.

⁹ És (hogy úgy mondjam) Ábrahám által Lévi is, ki tizedet kap, tizeddel lett megróva;

¹⁰ mert hiszen még atyja ágyékában volt, midőn ennek Melkizedek elébe ment.

¹¹ Ha tehát a tökéletesség a Lévi-féle papságtól származott (mert a nép az alatt kapta a törvényt), mi szükség volt még Melkizedek rendje szerint más papnak föllépni és nem Áron szerint valónak mondatni?

¹² Mert ha a papság megváltozik, szükséges, hogy a törvény is megváltozzék.

¹³ Mert akiről ez van mondva, más nemzetségből való, melyből senki sem szolgált az oltárnál.

¹⁴ Mert ismeretes, hogy a mi Urunk Judából származott, amely nemzetségre nézve Mózes a papságról mitsem szólott.

¹⁵ És még inkább kitűnik ez akkor, ha Melkizedek módjára más pap lép föl,

¹⁶ aki nem testi parancsolat törvénye szerint lett azzá, hanem fogyhatatlan élet erejénél fogva.

¹⁷ Mert bizonyság tétetik róla, hogy: Te pap vagy mindörökké, Melkizedek rendje szerint.

¹⁸ Az azelőtti törvény eltöröltetik gyenge és alkalmatlan volta miatt,

¹⁹ mert a törvény semmit sem vitt tökéletességre, hanem csak bevezetésül szolgált egy jobb reménységre, mely által Istenhez közeledünk.

²⁰ És amennyiben ez nem történt eskü nélkül (mások ugyan eskü nélkül lettek papokká,

²¹ ez pedig esküvel az által, ki neki azt mondotta: Megesküdött az Úr és nem bánja meg: Te pap vagy mindörökké)

²² annyiban jobb szövetségnek kezese lett Jézus.

²³ És amazok közül sokan lettek papokká, mivel a halál gátolta, hogy megmaradjanak;

²⁴ ennek azonban, mivel örökké megmarad, örökké tartó papsága van.

²⁵ Ennélfogva üdvözítheti is örökre azokat, kik őáltala járulnak Istenhez, mivel azért él mindenkor, hogy érettünk közbenjárjon.

²⁶ Mert ilyen főpap kellett nekünk, aki szent, ártatlan, szeplőtelen, elkülönített a bűnösöktől, fönségesebb az egeknél;

²⁷ kinek nincs szüksége naponkint arra, hogy miként a papok, előbb a saját bűneiért mutasson be áldozatot, azután a népéért, mert egyszer tette ezt, midőn önnönmagát feláldozta.

²⁸ Mert a törvény gyenge embereket rendelt papokká; a törvény után következett eskü igéje pedig az örökké tökéletes Fiút.

8

¹ A mondottaknak főtartalma pedig ez: Olyan főpapunk van, ki a Fölséges trónjának jobbján ül a mennyben,

² mint a szentélynek és az igazi sátornak szolgája, melyet az Úr állított fel és nem ember.

³ Mert minden főpap az ajándékok és áldozatok bemutatására van rendelve, azért szükséges, hogy ennek is legyen mit bemutatnia;

⁴ ha pedig a földön volna, nem is volna pap; mivelhogy vannak, akik az ajándékokat a törvény szerint bemutatják,

⁵ kik a mennyeiek előképének és árnyékának szolgálnak; miként Mózes az utasítást kapta, midőn a sátort készítette: Vigyázz (úgymond) hogy mindent ama minta szerint készíts, mely neked a hegyen mutattatott!

⁶ Most pedig annyival jelesebb papi szolgálatot nyert, amennyivel becsesebb a szövetség, melynek szerzője, s mely jobb Ígéreteken alapszik.

⁷ Mert ha amaz első fogyatkozás nélkül lett volna, nem keresnének egy másodiknak helyet.

⁸ Már pedig dorgálván őket azt mondja: íme eljönnek a napok, úgymond az Úr, és megkötöm Izrael házával és Júda házával az új szövetséget,

⁹ nem olyan szövetséget, mint amilyent atyáikkal kötöttem ama napon, midőn megfogtam kezöket, hogy kivezessem őket Egyiptom földéről; mert ők nem maradtak meg szövetségemben, és én magokra hagytam őket, úgymond az Úr.

¹⁰ Hanem ez a szövetség, melyet Izrael házával kötök ama napok után, úgymond az Úr: Az én törvényeimet elméjükbe vésem és beleírom azokat szívükbe, és leszek nekik az ő Istenök, és ők lesznek az én népem,

¹¹ és nem tanítja többé ki-ki az ő felebarátját és ki-ki az ő testvérét, mondván: Ismerd meg az Urat! Mert ismerni fognak mindnyájan, kicsinytől nagyig;

¹² mivel megkegyelmezek az ő gonoszságaiknak, és nem gondolok többé vissza bűneikre.

¹³ Mikor pedig új szövetségről beszélt, a régit elévültnek jelentette ki. Ami pedig elévül és megvénül, közel jár az enyészethez.

9

¹ Voltak ugyan az előbbinek is istentiszteleti törvényei és földi szentélye.

² Egy elő-sátor állíttatott fel ugyanis, melyben a gyertyatartók voltak és az asztal és kitett kenyerek, az úgynevezett szentély.

³ A második kárpit mögött volt a sátor, melyet szentek szentjének neveztek,

⁴ ebben volt az aranytömjénező és a minden oldalról arannyal borított szövetség szekrénye, benne egy arany veder a mannával és Áron vesszeje, mely kivirágzott, és a szövetség táblái,

⁵ fölötte pedig voltak a dicsőség kerubjai, beárnyékozva a kegyelem trónját, mikről nem szükség most egyenként szólani.

⁶ így volt ez elrendezve, és a papok az elő-sátorba mindenkor bementek az áldozati szolgálat elvégzésére;

⁷ de a második sátorba csak a főpap ment be egyszer egy évben, s nem vér nélkül, melyet a saját maga és a nép tudatlanságáért mutatott be;

⁸ azt jelezvén ez által a Szentlélek, hogy a szentek szentjéhez vezető út még nem nyílt meg, ameddig az elő-sátor fönnáll.

⁹ Ez előképe a jelen időnek, amely szerint oly ajándékok és áldozatok mutattatnak be, melyek a szolgálattevőt lelkiismeretben tökéletessé nem tehetik, miután csak ételekre és italokra,

¹⁰ s különféle mosakodásokra vonatkozó testi szertartásokban állottak, melyek a javítás idejéig voltak rendelve.

¹¹ Krisztus azonban megjelenvén mint a jövendő jóknak főpapja, nagyobb és tökéletesebb sátoron át, mely nem kézzel készíttetett, azaz nem földi alkotású,

¹² nem is bakok vagy borjak vérével, hanem a tulajdon vérével ment be egyszer s mindenkorra a szentek szentjébe, miután az örök váltságot megszerezte.

¹³ Mert ha a bakok és tulkok vére, és az üszőnek elhintett hamva a fertőzötteket megszenteli, úgy hogy testileg megtisztulnak:

¹⁴ mennyivel inkább megtisztítja a mi lelkiismeretünket a holt cselekedetektől, hogy az élő Istennek szolgálhassunk, a Krisztus vére, ki a Szentlélek által önnönmagát mutatta be Istennek szeplőtelen áldozatul?

¹⁵ És arravaló az újszövetség közvetítője, hogy az előbbi szövetségben történt áthágásoknak váltságára szenvedett halála révén a hivatottak elnyerjék a vég nélküli örökség ígéretét.

¹⁶ Ahol ugyanis végrendelet van, szükséges, hogy közbejöjjön a végrendelkező halála.

¹⁷ Mert a végrendelet a halál által nyer érvényességet, különben nem érvényes, ameddig a végrendelkező él.

¹⁸ Ennélfogva az első sem köttetett meg vér nélkül.

¹⁹ Mert miután Mózes a törvény minden parancsát felolvasta az egész népnek, vevén a borjak és bakok vérét vízzel, vörös gyapjúval és izsóppal, magát a könyvet és az egész népet meghintette,

²⁰ mondván: Ez a szövetség vére, melyet nektek az Isten rendelt.

²¹ A sátort is, és az istentiszteletre szánt összes edényeket hasonlóképen vérrel hintette meg.

²² És a törvény szerint majdnem minden vérben tisztul meg, és vérontás nélkül nincs bocsánat.

²³ Szükséges volt tehát, hogy a mennyei dolgoknak előképei így tisztuljanak meg; magok a mennyeiek pedig ezeknél jelesebb áldozatokkal.

²⁴ Mert Jézus nem a kézzel épített szentélybe ment be, mi a valódinak előképe volt; hanem magába a mennybe, hogy megjelenjék most az Isten színe előtt miérettünk.

²⁵ Nem is azért, hogy többször föláldozza magát, mint ahogy a főpap bemegy a szentek szentjébe minden esztendőben egyszer, idegen vérrel;

²⁶ mert különben többször kellett volna világ kezdetétől fogva szenvednie; így azonban egyszer jelent meg az idők végezetén, hogy önfeláldozása által a bűnt eltörölje.

²⁷ És valamint el van rendelve, hogy az emberek egyszer haljanak meg, mire az ítélet következik,

²⁸ úgy Krisztus is egyszer áldoztatott fel, hogy sokaknak bűneit elvegye; másodszor bűn nélkül fog megjelenni az őt váróknak üdvözítésére.

10

¹ Mivel ugyanis a törvény csak árnyéka a jövendő jóknak, nem valóságos képe a dolgoknak, ugyanazon áldozatokkal, melyeket évről-évre megszakítás nélkül bemutatnak, az azokhoz járulókat tökéletesekké soha nem teheti;

² különben felhagytak volna azoknak bemutatásával, mivel az egyszer megtisztult áldozok nem éreznék lelkiismeretükben bűnt;

³ de ezek által évről évre megújul a bűnök emlékezete.

⁴ Mert lehetetlen, hogy a tulkok és bakok vére által a bűnök eltöröltessenek.

⁵ Azért mondja mikor a világra jön: Áldozatot és ajándékot nem akartál, testet pedig alkottál nekem;

⁶ a bűnért bemutatott égő áldozatokban nem találtad kedvedet

⁷ Akkor mondám: íme jövök! A könyv elején írva van felőlem, hogy cselekedjem, Isten, a te akaratodat.

⁸ Mivel előbb azt mondotta: hogy áldozatokat, ajándékokat és engesztelő áldozatokat nem akartál, sem - nem kedves előtted, ami a törvény szerint mutattatik be;

⁹ mire azt feleltem: íme jövök, hogy cselekedjem, Isten a te akaratodat, - eltörli az elsőt, hogy a másodikat helyébe állítsa.

¹⁰ Ezen akaratban megszenteltettünk Jézus Krisztus testének föláldozása által egyszer s mindenkorra.

¹¹ És míg minden pap készen áll naponként a szolgálatra és ugyanazon áldozatok gyakori bemutatására, melyek a bűnöket soha el nem törülhetik,

¹² ez miután egyetlen engesztelő áldozatát bemutatta, örökké az Istennek jobbján ül,

¹³ és várja továbbra, míg ellenségei lábainak zsámolyává tétetnek.

¹⁴ Mert egyetlen áldozattal örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

¹⁵ Bizonyságot tesz nekünk továbbá a Szentlélek is. Mert miután azt mondotta:

¹⁶ Ez az a szövetség, melyet velők kötni fogok ama napok után, úgymond az Úr, az én törvényeimet szívükbe vésem és elméjükbe beleírom azokat,

¹⁷ és bűneikről és gonoszságaikról többé meg nem emlékezem.

¹⁸ Ahol pedig ezeknek bocsánata megvan, ott már többé nem szükséges az engesztelő áldozat.

¹⁹ Mivel tehát reményünk van, testvérek, hogy a szentélybe Krisztus vére által bemehetünk,

²⁰ azon az új és élő úton, melyet nekünk a kárpiton, vagyis az ő testén át nyitott,

²¹ és nagy főpapunk van az Isten háza fölött:

²² járuljunk oda igaz szívvel, teljes hittel, miután szívünk a meghintés által a rossz lelkiismerettől megtisztult, és testünk a tiszta vízzel lemosatott;

²³ tartsuk meg a mi reménységünk vallását rendíthetlenül, (mert hű az, aki Ígéretet tett)

²⁴ és figyeljünk egymásra, hogy szeretetre és jó cselekedetekre buzduljunk,

²⁵ s ne maradozzunk el gyülekezetünkből, mint némelyek szokták, hanem vigasztaljuk egymást annyival is inkább, minél jobban látjátok ama napot közeledni.

²⁶ Mert ha szándékosan vetkezünk, miután az igazság ismeretére jutottunk, akkor nincs többé bűneinkért engesztelő áldozat,

²⁷ hanem rettenetes Ítélet vár ránk és haragvó tűz, mely az ellenszegülőket megemészti.

²⁸ Ha valaki Mózes törvényét megszegi, két vagy három tanú bizonyságára minden irgalom nélkül meghal;

²⁹ elgondolhatjátok, mennyivel súlyosabb büntetést érdemel, ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetség vérét, mellyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja és a kegyelem Lelkét gyalázattal illeti.

³⁰ Hiszen tudjuk ki mondotta: Enyém a boszuállás és én megfizetek. És ismét: Az Úr megítéli az ő népét.

³¹ Rettenetes az élő Istennek kezeibe esni.

³² De emlékezzetek vissza a régi napokra, melyekben megvilágosíttatva a szenvedések nagy harcát vívtátok;

³³ midőn ugyanis egyrészt a gyaláztatások és üldöztetések révén mindenek szemét magatokra vontátok, másrészt pedig a hasonló sorsúaknak társaivá lettetek.

³⁴ Mert a foglyok iránt is részvéttel voltatok, meg javaitoknak elrablását is örömmel vettétek, tudván, hogy nektek becsesebb és maradandóbb jótok van.

³⁵ Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, melyre nagy jutalom vár!

³⁶ Mert türelemre van szükségtek, hogy Isten akaratát teljesítvén, elnyerjétek az Ígéretet.

³⁷ Csak egy kevés idő még, és aki eljövendő, eljő és nem késik.

³⁸ Az én igazom pedig a hitből él, de ha visszavonul, nem lesz kedves az én lelkemnek.

³⁹ Ám mi nem vagyunk a visszavonulás gyermekei, hogy elkárhozzunk, hanem a hit gyermekei, hogy lelkünket megmentsük.

11

¹ A hit pedig a reménylendő dolgoknak alapja, a láthatatlanoknak bizonyítéka.

² Mert ez által szereztek bizonyságot őseink.

³ Hittel értjük meg, hogy a világ Isten igéje által alkottatott, hogy ami láthatatlan volt, láthatóvá lett.

⁴ Hittel mutatott be Ábel az Istennek jobb áldozatot mint Káin, mely által bebizonyult, hogy ő igaz, mivel Isten bizonyságot tett az ő ajándékairól, s ő az által még halva is beszél.

⁵ Hittel ragadtatott el Hénok, hogy ne lássa a halált, és nem volt található, mert elvitte őt az Isten; de elvitetése előtt bizonyságot nyert, hogy Isten előtt kedves volt.

⁶ Hit nélkül azonban lehetetlen Isten előtt kedvesnek lenni. Mert aki Istenhez járul, annak hinnie kell, hogy ő létezik, és hogy megjutalmazza azokat, kik őt keresik.

⁷ Hittel építette Noé, miután értesítést nyert arról, amit még látni nem lehetett, félve a bárkát az ő háza megmentésére, ami által a világot elítélte, és örököse lett a hitből származó megigazulásnak.

⁸ Hittel engedelmeskedett az, kit Ábrahámnak hívnak, hogy kiköltözzék ama helyre, melyet örökségül vala nyerendő; és kiköltözött anélkül, hogy tudta volna hová menjen.

⁹ Hittel tartózkodott az ígéret földén, mint idegen földön, sátorokban lakva Izsákkal és Jákobbal, ugyanazon ígéretnek örököstársaival.

¹⁰ Mert várta az alapokon nyugvó várost, melynek építője és alapítója az Isten.

¹¹ Hittel nyert erőt a magtalan Sára is a magzatfoganásra, dacára hogy korát meghaladta, mivel igaznak tartotta Azt, ki ezt megígérte.

¹² Amiértis egytől (még pedig elerőtlenedettől) oly sokan származtak, mint az égi csillagok és mint a tenger partján levő megszámlálhatatlan fövény.

¹³ A hitben haltak meg mindezek, anélkül hogy az igereteket elnyerték volna, hanem a távolból látták és üdvözölték azokat, s megvallottak, hogy zarándokok és jövevények a földön.

¹⁴ Akik pedig így beszélnek, elárulják, hogy hazát keresnek.

¹⁵ Holott ha arra gondoltak volna, amelyből kiköltöztek, ugyancsak lett volna idejök visszatérni,

¹⁶ de ők jobbat kivannak, tudniillik a mennyeit. Azért nem restéi Isten az ő Istenüknek neveztetni, mert várost készített nekik.

¹⁷ Hittel áldozta föl Ábrahám Izsákot, midőn próbára tétetett, és fölajánlotta egyszülöttét, ki az ígéreteket nyerte;

¹⁸ kinek az lett mondva: Izsákban nyer nevet a te ivadékod;

¹⁹ mert azt gondolta, hogy Isten halottaiból is feltámaszthatja őt, amiért is példaképül visszanyerte őt.

²⁰ A jövendőben való hittel áldotta meg Izsák Jákobot és Ézsaut.

²¹ Hittel áldotta meg a haldokló Jákob Józsefnek mindkét fiát és illette tisztelettel (királyi) pálcájának hegyét.

²² Hittel emlékezett meg a haldokló József Izrael fiainak kiköltözéséről és rendelkezett csontjaira nézve

²³ Hittel rejtegették Mózest az ő szülei, születésétől fogva három hónapig, mivel látták, hogy a gyermek szép, és nem féltek a király parancsától.

²⁴ Hittel tagadta Mózes mikor nagy lett, hogy ő a Fáraó leányának fia,

²⁵ inkább akarván az Isten népéve! sanyargattatni, mintsem a múlandó bűn kellemeit élvezni,

²⁶ nagyobb gazdagságnak tartván az egyiptomiak kincseinél Krisztus gyalázatát, mert a jutalmazásra tekintett.

²⁷ Hittel hagyta el Egyiptomot, nem félve a király haragjától, mert a láthatatlanhoz úgy ragaszkodott, mintha látta volna.

²⁸ Hittel tartotta meg a húsvétét és a vérrel való meghintést, hogy aki az elsőszülötteket öldökölte, őket ne érintse.

²⁹ Hittel mentek át a Vörös-tengeren, mint a száraz földön, mit megkísérelvén az egyiptomiak, a vízbe fúltak.

³⁰ Hit által omlottak le Jerikó falai hétnapi körüljárás után.

³¹ Hite folytán nem veszett el a parázna Ráháb, ki a kémeket békével befogadta.

³² És mit mondjak még? Hiszen kifogyok az időből, ha beszélni akarok Gedeonról, Barakról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról,

³³ kik a hit által országokat győztek meg, igazságot cselekedtek, elnyerték az Ígéreteket és betömték az oroszlánok száját;

³⁴ a tűz rohamát eloltották, megmenekedtek a kard élétől, gyengékből erősekké váltak, hősök lettek a harcban, megszalasztották az idegenek táborát;

³⁵ az asszonyok a feltámadás által visszanyerték halottaikat. Mások pedig kínpadra húzattak és nem fogadták el a szabadon bocsáttatást, hogy jobb feltámadásban legyen részük.

³⁶ Ismét mások gúnyt és ostoroztatást, azonfölül bilincseket és börtönt szenvedtek,

³⁷ megköveztettek, kettévágattak, próbára tétettek, kard élén haltak el, erre arra bujdostak juh- és kecskebőrökben, szűkölködve, szorongatva, nyomorogva,

³⁸ kikre nem volt méltó a világ; a pusztákban, hegyekben, barlangokban és földi üregekben barangolva.

³⁹ És mindezek, bár a hit bizonysága által igazolva voltak, nem nyerték el az ígéretet,

⁴⁰ mivel Isten a mi számunkra valami jobbat rendelt, hogy nálunk nélkül ne jussanak a tökéletességre.

12

¹ Ennélfoga mi is, kik ennyi sok tanúnak felhőjétől vagyunk körülvéve, lerakva minden terhet, és a minket környező bűnt, béketűréssel igyekezzünk a nekünk kijelölt viadalra;

² föltekintvén a hitnek szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, ki az elébe tárt öröm helyett elszenvedte a keresztet, nem törődve a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.

³ Igen, gondoljatok arra, ki a bűnösöktől magával szemben olyan ellenmondást szenvedett, hogy ki ne fáradjatok és lelketekben el ne csüggedjetek.

⁴ Mert még nem álltatok ellen egész a vérig, a bűn ellen küzdve;

⁵ és megfeledkeztetek a vigasztalásról, mely nektek, mint fiaknak szól, mondván: Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítékét és el ne csüggedj, midőn téged dorgál.

⁶ Mert akit az Úr szeret, azt megsanyargatja, és megfenyít minden fiat, kit magához fogad.

⁷ Maradjatok állhatatosak a fenyítésben! Úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival; mert melyik az a fiú, kit atyja meg nem fedd?

⁸ Ha pedig fenyíték nélkül maradtok, melyben mindenkinek volt része, akkor fattyuk vagytok és nem fiák.

⁹ Továbbá a mi testi atyáink is tanítóink voltak és tiszteltük őket; vajjon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk?

¹⁰ És azok csak kevés ideig, belátásuk szerint oktattak minket? ez pedig arra tanít, ami hasznos, hogy részesüljünk az ő szentségében.

¹¹ Igaz ugyan, hogy a jelenben minden fenyíték nem örömre, hanem szomorúságra látszik szolgálni; de azután az igazságnak megnyugtató gyümölcsét termi azoknak, kik abban gyakoroltattak.

¹² Ennekokáért emeljétek föl a lelankadt kezeket és az ingadozó térdeket,

¹³ és lépjetek egyenesen lábaitokkal, hogy valaki sántítva félre ne lépjen, hanem inkább meggyógyuljon.

¹⁴ Békeségre törekedjetek mindenkivel és életszentségre, amely nélkül senki Istent meg nem látja;

¹⁵ vigyázva arra, hogy valaki az Isten malasztját el ne hanyagolja, nehogy valami keserű gyökér felnövekedvén, akadály legyen, s ez által sokan beszennyeződjenek.

¹⁶ Senki se legyen parázna vagy vallásgúnyoló, mint Ezsau, ki egy ételért eladta elsőszülötti jogát;

¹⁷ hisz tudjátok, hogy mikor az áldást azután is örökölni akarta, elutasíttatott, mert nem volt helye többé a megbánásnak, habár könnyhullatással kereste azt.

¹⁸ Mert nem járultatok érinthető hegyhez, lángoló tűzhöz és forgószélhez, homályhoz és förgeteghez,

¹⁹ trombitaharsogáshoz és szavak hangjához, melyet akik hallottak, mentegetődztek, hogy nekik ne szóljon az ige;

²⁰ mert el nem viselhették ami mondatott: Ha oktalan állat érinti is a hegyet, köveztessék meg.

²¹ És oly rettenetes volt a látvány, hogy Mózes is azt mondotta: Megrémültem és reszkettem.

²² Hanem odajárultatok Sión hegyéhez és az élő Isten városához, a mennyei Jeruzsálemhez és a sok ezer angyal seregéhez,

²³ és az elsőszülöttek gyülekezetéhez, kik be vannak írva a mennyben, és Istenhez, a mindenek bírájához, és a tökéletes igazak lelkeihez,

²⁴ és az új szövetség közvetítőjéhez, Jézushoz, és a vérhintéshez, mely jobban beszél mint Ábelé.

²⁵ Vigyázzatok, hogy vissza ne utasítsátok a hozzátok szólót! Mert ha azok meg nem menekültek, kik azt utasították vissza; ki a földön beszélt, mennyivel kevésbbé mi, ha elfordulunk attól ki mennyekből szól hozzánk!

²⁶ Az ő szava megrendítette akkor a földet, most pedig Ígéretet tesz és azt mondja: Még egyszer, és én megrendítem nemcsak a földet, hanem az eget is.

²⁷ Mivel pedig azt mondja: "Még egyszer", - ezzel kijelenti, hogy ami inog, mint teremtett dolog, átváltozik, hogy ami megingathatlan, megmaradjon.

²⁸ Mivel tehát megingathatlan országot nyertünk, legyünk háládatosak, és szolgáljunk ezáltal Istennek kedveskedve, félelemmel és tisztelettel.

²⁹ Mert a mi Istenünk emésztő tűz.

13

¹ A testvéri szeretet maradjon közöttetek!

² És a vendégszeretetről meg ne feledkezzetek, mert ez által némelyek, anélkül hogy tudták volna, angyalokat fogadtak be szállásra.

³ Emlékezzetek, meg a foglyokról, mintha ti is foglyok volnátok, és a szenvedőkről, mint akik még magatok is a testben éltek.

⁴ Tiszteletreméltónak tartassák a házasság minden tekintetben, és a házaságy legyen szeplőtelen! Mert a paráznákat és házasságtörőket megítéli az Isten.

⁵ Életetek ment legyen a fösvénységtől, megelégedve azzal, amitek van, mert ő mondotta: Nem hagylak el téged és nem mondok le rólad;

⁶ úgy hogy bízvást mondhatjuk: Az Úr az én segítőm, nem félek, bármit tegyen nekem az ember.

⁷ Emlékezzetek meg elöljáróitokról, kik nektek az Isten igéjét hirdették, kiknek látván életök végét, kövessétek hitüket!

⁸ Jézus Krisztus ugyanaz tegnap és ma, és ugyanaz lesz mindörökké.

⁹ Különféle és idegen tanítások által el ne hagyjátok magatokat csábíttatni! Mert legjobb a szívet kegyelemmel erősíteni, nem étkekkel, melyek nem használtak azoknak, kik velők éltek.

¹⁰ Van oltárunk, melyről enni nem áll jogukban azoknak, kik a sátornál szolgálnak.

¹¹ Mert amely állatoknak vére a főpap által bevitetik engesztelő áldozatként a szentélybe, azoknak testei a táboron kívül megégettetnek.

¹² Minekokáért Jézus is, hogy az ő vére által a népet megszentelje, a kapun kívül szenvedett.

¹³ Menjünk ki tehát hozzá a táboron kívül, hordozván az ő gyalázatát.

¹⁴ Mert nincs itt maradandó városunk, hanem a jövendőt keressük.

¹⁵ Ő általa mutassuk be tehát mindenkor Istennek a dicséret áldozatát, vagyis az ő nevét dicsérő ajkak gyümölcsét.

¹⁶ A jótékonyságról pedig és az adakozásról meg ne feledkezzetek, mert az ilyen áldozatokban kedve telik Istennek.

¹⁷ Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak és legyetek nekik fejhajtók. Mert ők vigyáznak rátok, mint akik számot fognak adni lelkeitekért, hogy örömmel tegyék ezt és nem sopánkodva, mert ez nem volna előnyötökre.

¹⁸ Imádkozzatok érettünk, mert bízunk, hogy jó lelkiismeretünk van, miután mindenben jól akarunk eljárni.

¹⁹ Annyival is inkább kérem pedig, hogy ezt tegyétek, hogy minél előbb visszakerüljek hozzátok.

²⁰ A békeség Istene pedig, ki a juhoknak nagy pásztorát, a mi Urunk Jézus Krisztust kihozta a halálból az örök szövetség vére által,

²¹ tegyen benneteket készségesekké minden jóra, hogy az ő akaratát cselekedjetek, azt művelvén bennetek, ami előtte kedves, Jézus Krisztus által, kinek dicsőség legyen mindörökkön örökké. Ámen.

²² Kérlek pedig titeket, testvérek, vegyétek jó néven a vigasztalás ezen igéjét; mert röviden írtam nektek.

²³ Tudjátok meg, hogy Timoteus testvér kiszabadult, kivel (ha hamarosan ideérkezik,) meglátlak titeket.

²⁴ Üdvözöljétek valamennyi elöljáróitokat és az összes szenteket! Üdvözölnek titeket a testvérek Itáliából.

²⁵ Kegyelem mindnyájatokkal! Ámen.