1

¹ Pál, Szilvánus és Timoteus a tesszalonikaiak hitközségének az Atya Istenben és a Jézus Krisztusban.

² Kegyelem nektek és békeség! Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, megemlékezvén rólatok imádságainkban szünet nélkül,

³ megemlékezvén hitetek tevékenységéről, fáradságtokról, szeretetetekről, türelmes reménységtekről ami Urunk Jézus Krisztusban, a mi Istenünk és Atyánk előtt,

⁴ meg lévén győződve, Istentől szeretett testvérek, a ti választottságtokról.

⁵ Mert a mi evangéliumunk nemcsak beszédben jutott el hozzátok, hanem erőben és a Szentlélekben is, és nagy bőségben, amint tudjátok, hogy mik voltunk nálatok tiérettetek.

⁶ És ti követőink lettetek nekünk és az Urnák, befogadván az igét sok viszontagság között, a Szentlélek örömével,

⁷ úgy hogy példaképül szolgáltatok az összes hívőknek Macedóniában és Achajában.

⁸ Mert tőletek ment híre az Úr igéjének nemcsak Macedóniába és Achajába, hanem mindenütt elterjedt a ti hitetek Istenben, úgy hogy arról nem is szükség beszélnünk.

⁹ Mert ők magok hirdetik rólunk, minő fogadtatásra találtunk nálatok és miképen tértetek a bálványoktól Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek szolgáljatok,

¹⁰ és várjátok az ő Fiát mennyekből (akit feltámasztott halottaiból), Jézust, ki megmentett minket a jövendő haragtól.

2

¹ Hiszen magatok tudjátok, testvérek, hogy hozzátok menetelünk nem volt hiába;

² hanem bár megelőzőleg (mint tudjátok) Filippiben szenvedtünk és gyalázattal illettettünk, Istenben bízva bátorságot vettünk magunknak, hogy az Isten evangéliumát nektek hirdessük nagy gonddal.

³ Mert a mi oktatásunk nem származik tévelygésből, sem tisztátalanságból, sem csalással nem jár,

⁴ hanem amint Isten alkalmasnak talált bennünket arra, hogy az evangélium hirdetését reánk bízza: úgy beszélünk, nem mintha embereknek akarnánk tetszeni, hanem Istennek, ki a mi szíveinket vizsgálja.

⁵ Mert sohasem éltünk hízelkedő beszéddel, amint tudjátok; sem a fösvénység ürügyével, erre Isten a tanunk;

⁶ sem dicséretet nem kerestünk az emberektől, sem tőletek, sem másoktól.

⁷ Noha pedig terhet róhattunk volna rátok, mint Krisztus apostolai; de mi inkább gyermekekké lettünk közöttetek, mint mikor a dajka táplálja kisdedeit.

⁸ Ilyen indulattal viseltetvén irántatok, kívánva kívántuk nemcsak az Isten evangéliumát, hanem életünket is átadni nektek, annyira megkedveltünk titeket.

⁹ Mert emlékeznének, testvérek, a mi munkánkra és fáradozásunkra; miszerint éjjel-nappal munkálkodva hirdettük közöttetek az Isten evangéliumát, hogy senkinek közőletek terhére ne essünk.

¹⁰ Tanuk vagytok rá ti és az Isten, hogy mily szentül, igazságosan és kifogástalanul viselkedtünk közöttetek, kik hittetek;

¹¹ amint tudjátok, hogy miként az atya fiait, mindegyikteket úgy intettünk, vigasztaltunk

¹² és kértünk, hogy éljetek Istenhez méltóan, ki meghívott titeket az ő országába és dicsőségébe.

¹³ Azért mi is szüntelen hálát adunk Istennek, hogy az Isten igéjének hirdetését, melyet tőlünk hallottatok, nem úgy vettétek mint emberek szavát, hanem (amint tényleg az), mint Istennek igéjét, aki bennetek munkálkodik, akik hittetek.

¹⁴ Mert ti, testvérek, követői lettetek Isten egyházainak, melyek Júdeában vannak Krisztus Jézusban; mivel ugyanazt szenvedtétek földieitektől, amit ők a zsidóktól;

¹⁵ kik az Úr Jézust és a prófétákat is megölték, és minket is üldöztek, Istennek nem tetszenek és minden emberrel ellenkeznek,

¹⁶ meg akarják tiltani, hogy a pogányoknak prédikáljunk, hogy üdvözülhessenek, így halmozván egyre-másra az ő bűneiket; mert hát rájok szállott az isten haragja végleg.

¹⁷ Mi pedig, testvérek, miután egy időre testileg, de nem lelkileg, elváltunk tőletek, annál jobban siettünk, látni óhajtván titeket színről színre,

¹⁸ mert hozzátok akartunk menni, én, Pál különösen, egyszer is, másszor is, de a sátán megakadályozott bennünket

¹⁹ Mert ki a mi reménységünk, vagy örömünk, vagy dicsőségünk koronája? Nemde ti a mi Urunk Jézus Krisztus előtt az ő eljövetelekor?

²⁰ Igen, ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk!

3

¹ Ennekokáért tovább nem bírván, jónak láttuk egyedül visszamaradni Athénében,

² és elküldöttük Timoteust, a mi testvérünket és Istennek szolgáját Krisztus evangéliumában, hogy megerősítsen és buzdítson benneteket hitetekben;

³ hogy e viszontagságokban senki meg ne inogjon; hiszen tudjátok, hogy erre vagyunk rendelve.

⁴ Mert midőn nálatok voltunk is előre megmondottuk nektek, hogy szenvedések várnak ránk, amint meg is történt és tudjátok.

⁵ Miértis tovább nem tűrhetvén, elküldöttem, hogy tapasztalást szerezzek hitetekről, hogy nem kisértett-e meg titeket a kísértő és nem veszik-e kárba a mi munkánk.

⁶ Most azonban, ahogy Timoteus tőletek hozzánk visszatért és jelentést tett hitetekről és szeretetetekről, és hogy mindig jó emlékezetben vagyunk nálatok, és látni óhajtotok minket, valamint mi is titeket:

⁷ azért megvigasztalódtunk bennetek, testvérek, minden szükségünkben és viszontagságunkban a ti hitetek által;

⁸ mert akkor föléledünk, ha ti állhatatosak vagytok az Úrban.

⁹ Mert minő hálát adhatunk Istennek viszonzásul helyettetek mindazért az örömért, melyet miattatok az űr előtt érzünk,

¹⁰ éjjel nappal buzgón imádkozván, hogy színről színre láthassunk titeket, és pótoljuk azt, ami hitetekből még hiányzik.

¹¹ Vajha maga az Isten, a mi Atyánk és a mi Urunk Jézus Krisztus igazgatná utunkat hozzátok!

¹² Titeket pedig gyarapítson az Úr és növelje szereteteteket egymáshoz és mindenkihez, aminővel mi viseltetünk tihozzátok;

¹³ hogy a ti szíveitek megerősödjenek és kifogástalanok legyenek a szentségben Isten és a mi Atyánk előtt, a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelekor minden szenteivel. Ámen.

4

¹ Egyébiránt pedig, testvérek, kérünk titeket és intünk az Úr Jézusban, hogy amint tőlünk hallottátok, hogy hogyan éljetek és járjatok Istennek kedvében, úgy is éljetek, hogy egyre gyarapodjatok.

² Hiszen tudjátok, hogy miféle parancsokat adtam nektek az Úr Jézus által.

³ Az tudniillik az Isten akarata, hogy szentekké legyetek; hogy a paráznaságtól magatokat megtartóztassátok:

⁴ hogy mindegyiktek meg tudja őrizni a maga edényét szentségben és tisztességben;

⁵ nem szenvedélyes kívánságban, mint a pogányok, kik Istent nem ismerik;

⁶ és hogy senki testvérét ne nyomorgassa, se valamely ügyben meg ne csalja, mert bosszút áll az Úr mindezekért, amint azelőtt megmondottuk nektek és tanúságot tettünk róla.

⁷ Mert Isten nem a tisztátalanságra hívott bennünket, hanem a megszentelődésre.

⁸ Aki tehát ezt megveti, nem embert vet meg, hanem Istent, ki az ő Szentlelkét is belénk adta.

⁹ A testvéri szeretetről pedig nem szükség nektek írnunk, hiszen magatok tanultátok Istentől, hogy egymást szeressétek.

¹⁰ És ezt meg is teszitek az összes testvérekkel szemben egész Macedóniában. Kérünk tehát titeket, testvérek, hogy mindegyre gyarapodjatok,

¹¹ és azon igyekezzetek, hogy nyugodtan éljetek és a saját dolgaitok után lássatok, és tulajdon kezeitekkel dolgozzatok, amint meghagytuk nektek;

¹² viselkedjetek tisztességesen azok iránt, kik kívül vannak, és senkinek semmijét ne kívánjátok.

¹³ Nem akarjuk továbbá, testvérek, hogy az elhunytak felől ne tudjatok, hogy ne szomorkodjatok, mint a többiek, kiknek nincs reménységük.

¹⁴ Mert ha hisszük hogy Jézus meghalt és föltámadott, akkor Isten azokat is, kik Jézusban haltak meg, előhívja ővele.

¹⁵ Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, kik élve maradunk az Úr eljöveteléig, nem fogjuk megelőzni azokat, kik elhunytak.

¹⁶ Mert maga az Úr a parancsszóra, az arkangyal szavára és az Isten harsonájára leszáll az égből, és a Krisztusban meghaltak mint elsők támadnak fel.

¹⁷ Azután mi, kik élünk, kik fönmaradunk, velők együtt a felhőkbe ragadtatunk Krisztus elé a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk.

¹⁸ Vigasztaljátok tehát egymást ezen szavakkal!

5

¹ Az időről és óráról azonban nem szükséges, testvérek, hogy nektek írjunk.

² Mert ti magatok jól tudjátok, hogy az Úr napja mint a tolvaj éjjel, úgy jön el.

³ Mikor ugyanis azt mondják: Békeség és biztonság, akkor hirtelen meglepi őket a veszedelem, mint a viselős asszonyt a fájdalom, és nem fognak megmenekülni.

⁴ Ti azonban, testvérek, nem vagytok sötétségben, hogy ama nap mint a tolvaj lepjen meg benneteket;

⁵ mert ti mindnyájan a világosság fiai vagytok és a nappal gyermekei; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.

⁶ Ne aludjunk tehát, mint a többiek, hanem legyünk ébren és józanok.

⁷ Mert akik alusznak, éjjel alusznak, és akik részlegek, éjjel részegek.

⁸ Mi pedig, kik a nappaléi vagyunk, józanok legyünk, felöltözve a hitnek és szeretetnek páncélába és az üdvösség reményének sisakjába;

⁹ mert hisz nem rendelt minket Isten a haragra, hanem az üdvösségnek elnyerésére a mi Urunk Jézus Krisztus által,

¹⁰ ki meghalt értünk, hogy akár ébren legyünk, akár aludjunk, együtt éljünk ővele.

¹¹ Azért vigasztaljátok egymást és legyetek egymásnak épülésére, amint teszitek is.

¹² Kérünk pedig titeket, testvérek, legyetek elismeréssel azok iránt, kik közöttetek munkálkodnak, elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket,

¹³ hogy kiváló szeretettel viseltessetek irántuk az ő munkájokért; éljetek velők békeségben!

¹⁴ Kérünk titeket továbbá, testvérek, dorgáljátok meg a nyugtalankodókat, vigasztaljátok a kislelkűeket, fogjátok pártját a gyengéknek, legyetek türelemmel mindenki iránt.

¹⁵ Vigyázzatok, hogy senki rosszat rosszal ne fizessen vissza, hanem mindig azt cselekedjetek egymással és mindenkivel szemben, ami jó.

¹⁶ Mindenkor örüljetek!

¹⁷ Szünet nélkül imádkozzatok!

¹⁸ Mindenért hálát adjatok, mert ez az Isten akarata Krisztus Jézusban mindnyájatokra nézve.

¹⁹ A Lelket ki ne oltsátok!

²⁰ A jövendöléseket meg ne vessétek!

²¹ Vizsgáljatok meg azonban mindent; ami jó, tartsátok meg!

²² A rossznak minden látszatától óvakodjatok!

²³ Maga a békeség Istene pedig szenteljen meg titeket mindenképen, hogy a ti elmétek, lelketek és testetek teljes épségben és kifogástalanul megmaradjon a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére.

²⁴ Hű az, aki titeket meghívott, ő meg is cselekszi.

²⁵ Testvérek! imádkozzatok érettünk!

²⁶ Köszönt seték az összes testvéreket szent csókkal!

²⁷ Kény szendék titeket az Úrra, hogy ez a levél felolvastassék az összes szent testvéreknek.

²⁸ A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme veletek! Ámen.