1 Pál apostol, nem emberektől, sem nem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atyaisten által, ki őt halottaiból feltámasztotta,
2 és az összes testvérek, kik velem vannak, Galácia hitközségeinek!
3 Kegyelem nektek és békeség az Atyaistentől és a mi Urunk Jézus Krisztustól,
4 ki föláldozta magamagát a mi bűneinkért, hogy megmentsen bennünket a jelen gonosz világtól a mi Istenünknek és Atyánknak akarata szerint,
5 kinek dicsőség örökön örökké! Ámen.
6 Csodálkozom, hogy attól, aki benneteket Krisztus kegyelmére meghívott, oly hamar átpártolok más evangéliumhoz,
7 ami nem egyéb, mint hogy vannak némelyek, akik titeket megzavarnak és krisztus evangéliumát el akarják ferdíteni.
8 De ha mindjárt mi, vagy mennybéli angyal hirdetne is nektek más evangéliumot, mint amit nektek hirdettünk, átkozott legyen!
9 Ahogy azelőtt mondottuk, úgy mondom most is újból: Ha valaki nektek valamit azon kivül hirdet, mint amit (tőlünk) kaptatok, átkozott légyen!
10 Mert hát emberek kedvét keresem-e vagy Istenét? Vagy embereknek akarok-e tetszeni? Ha még embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája.
11 Mert tudtotokra adom, testvérek, hogy az általam hirdetett evangélium nem emberi mű,
12 mert én sem embertől kaptam, vagy tanultam azt, hanem Jézus Krisztus kinyilatkoztatása által.
13 Hiszen hallottátok hogyan viselkedtem egykor a zsidó törvényben, hogy Isten egyházát mód fölött üldöztem és pusztítottam,
14 és hogy a zsidó törvényben nemzetbeli kortársaim közöl sokakat fölülmultam, túlságosan buzgólkodva atyáim hagyományaiért.
15 Mikor azonban tetszett annak, aki engem anyám méhétől fogva kiválasztott és kegyelme által meghívott,
16 hogy az ő Fiát bennem kinyilatkoztassa, hogy őt a pogányok között hirdessem: mindjárt nem hallgattam többé a testre és vérre,
17 sem Jeruzsálembe nem mentem az én apostolelődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkusba.
18 Azután három év múlva Jeruzsálembe érkeztem, hogy Pétert láthassam, és tizenöt napig nála maradtam.
19 Mást azonban az apostolok közöl nem láttam, mint csak Jakabot, az Úr testvérét.
20 Amit pedig nektek irok, ime Isten előtt mondom, hogy nem hazudok.
21 Azután Sziria és Cilicia tartományokba mentem.
22 Judeának Krisztusban élő hitközségeiben azonban személyesen ismeretlen voltam,
23 hanem csak annyit hallottak rólam, hogy: Aki egykor üldözött minket, most a hitet hirdeti, amelyet egykor támadott;
24 és magasztalták Istent én miattam.
1 Azután tizennégy év múlva ismét felmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vivén Titust is.
2 Fölmentem pedig kinyilatkoztatás folytán, és, közöltem velők az evangéliumot, melyet a pogányok között hirdetek, különösen pedig azokkal, kik tekintélyben álltak, hogy hiába ne fáradjak, vagy fáradtam legyen.
3 De még a velem levő Titust sem kényszeritették, hogy pogány létére körülmetéltesse magát,
4 a belopódzott hamis testvérek miatt ugyanis, kik azért tolakodtak be, hogy a mi szabadságunkat, melyet Jézus Krisztusban bírunk, kikémleljék és bennünket szolgaságba ejtsenek.
5 De mi egy órára sem hajoltunk meg ezek előtt, hogy az evangélium igazsága nálatok fönnmaradjon.
6 Azok pedig, kik tekintélyben álltak, (hogy valaha milyenek voltak, ahoz semmi közöm. Isten nem tekint az ember személyére), - szóval akik előttem tekintélyben állóknak látszottak, nekem semmit sem nyújtottak,
7 hanem ellenkezőleg mikor látták, hogy meg vagyok bizva az evangélium hirdetésével a körülmetéletleneknél, valamint Péter a körülmetélteknél,
8 (mert aki Péterrel munkálkodott az apostolkodásban a körülmetéltek között, velem is munkálkodott a pogányok között),
9 és midőn a nekem adott kegyelmet fölismerték, Jakab, Kefás és János, kik oszlopoknak látszottak, jobbjukat nyújtották nekem és Barnabásnak a bajtársság jeléül, hogy mi menjünk a pogányokhoz, ők pedig a körülmetéltekhez,
10 csak a szegényekről emlékezzünk meg, amit ugyancsak iparkodtam is megtenni.
11 Mikor pedig Kefás Antiochiába jött, szembeszálltam vele, mert megérdemelte a korholást.
12 Mielőtt ugyanis némelyek Jakabtól odajöttek volna, a pogányokkal étkezett, mikor pedig azok odaérkeztek, visszavonult és külön vált tőlük, félvén azoktól, kik a körülmetélésből voltak.
13 És az ő kétszinüségébé beleegyeztek a többi zsidók is, ugy hogy még Barnabást is magokkal ragadták abba a kétszinüségbe.
14 Mikor tehát láttam, hogy nem helyes utón járniak az evangélium igazsága szerint, azt mondottam Kefásnak valamennyiök előtt; Ha te zsidó létedre pogányul élsz és nem zsidó módon, hogyan kényszeritheted a pogányokat, hogy zsidó módon éljenek?
15 Mi természet szerint zsidók vagyunk, és nem pogányokból lett bűnösök.
16 Tudván pedig, hogy az ember nem a törvényszerinti cselekedetekből igazul meg, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is azért hiszünk a Krisztus Jézusban, hogy Krisztus hite által igazuljunk meg, nem pedig a törvényszerinti csejekedetek által; mivelhogy a törvényszerinti cselekedetekből senki sem igazul meg.
17 Ha pedig Krisztusban keresve -a megigazulást, mi is bűnösöknek találtatunk, vajjon Krisztus szolgája a bűnnek? Isten ments!
18 Hiszen ha amit lerontottam, újra fölépítem, törvényszegővé válok.
19 Mert én a törvény által a törvénynek meghaltam, hogy Istennek éljek; keresztre vagyok feszítve Krisztussal együtt.
20 Én azonban már nem élek, hanem Krisztus él énbennem. Amennyiben pedig most a testben élek, az Isten Fiában való hitben élek, ki szeretett engemet és önmagát adta értem.
21 Nem vetem meg az Isten kegyelmét. Mert ha a megigazulás a törvény által történik, akkor Krisztus hiába halt meg.
1 Oh ti balga Galaták! ki igézett meg benneteket, hogy ne engedelmeskedjetek az igazságnak? kiknek Krisztus úgy állíttatott szemeitek elé, mintha bennetek feszittetett volna meg.
2 Csak azt akarom tőletek meg tudni: A törvényszerinti cselekedetekből nyertétek-él a Lelket, vagy a hitpek hallásától?
3 Oly balgák vagytok-e, hogy miután a Lélekben kezdettetek, most a testben akartok befejezésre jutni?
4 Hiába szenvedtetek annyit? Bizony hiába!
5 Aki tehát a Lelket adja nektek és csodákat müvel közöttetek, a törvényszerinti cselekedetekért (teszi-e azt) vagy a hitnek meghallgatásáért?
6 Amint irva van: Ábrahám hitt az Istennek és igazulásul tudatott be neki.
7 Értsétek meg tehát, hogy akik hitből vannak, azok Ábrahám fiai.
8 Minthogy pedig az Írás előre látta, hogy Isten pogányokat a hit által üdvözíti, előre hirdette Ábrahámnak, hogy: Megáldatik benned minden nép.
9 Akik tehát a hitből vannak, a hivő Ábrahámmal megáldatnak.
10 Ellenben mindazok, kik a törvényszerinti cselekedetekre támaszkodnak, átok alatt vannak, mert írva van: Átkozott mindaz, aki meg nem mard mindabban, ami a törvény könyvében írva van, hogy azt megtegye.
11 Hogy pedig a törvény áltat senki igazzá nem lesz Isten előtt, az világos, mert az igaz a hitből él.
12 A törvény pedig nem a hitből van, hanem: aki azt teljesiti, élni fog általa.
13 Krisztus megváltott minket a törvény átkától, átokká lévén miérettünk; mert irva van: Átkozott mindaz, aki a fán függ;
14 hogy Jézus Krisztus által Ábrahám áldása rászálljon a pogányokra, hogy a Lélek igéretét a hit által nyerjük.
15 Testvérek! (emberileg beszélek) nemde valakinek jogerős végrendeletét senki sem helyezi érvényen kívül, sem meg nem toldja.
16 Az ígéretek Ábrahámnak tétettek és az ő ivadékának. Nem azt mondja: "És ivadékainak", mintha sokaknak szólna, hanem mintha egynek: "és ivadékodnak", mely a Krisztus.
17 Mire én azt mondom, hogy az Isten által jogerőre emelt végrendeletet a négyszáz harminc év után létrejött törvény nem helyezi érvényen kivül, hogy az ígéretet meghiúsítsa.
18 Mert ha az örökség a törvénynél fogva szállna ránk, akkor nem az ígéretnél fogva. Ábrahámnak pedig igéretképen ajándékozta azt az Isten.
19 Mirevaló tehát a törvény? Az áthágások miatt hozatott, miglen eljő az ivadék, melynek az ígéretet tette, - rendezve angyalok által, közvetítő révén.
20 Ámde közvetítője egynek nem lehet. Isten pedig csak egy.
21 Tehát a törvény ellenkezik Isten ígéreteivel? Épen nem. Mert ha a törvény úgy volna adva, hogy képes legyen életre kelteni, akkor a megigazulás valóban a törvényből származnék.
22 Ámde az írás mindent a bűn alá foglalt, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban való hit által adassék meg a hívőknek.
23 Mielőtt azonban a hit elérkezett, fogva tartattunk a törvény alatt azon hitre, mely kinyilatkoztatandó volt.
24 Így tehát a törvénynevelőnk volt Krisztus számára, hogy a hit által igazuljunk meg.
25 Miután azonban a hit elérkezett, már nem vagyunk nevelő alatt.
26 Mert mindnyájan Isten gyermekei vagytok a Krisztus Jézusban való hit által.
27 Mert mind, akik Krisztusban meg vagytok keresztelve, Krisztusba öltöztetek.
28 Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő. Mert mindannyian egyek vagytok Krisztus Jézusban.
29 Ha pedig ti Krisztuséi vagytok, akkor ivadéka vagytok Ábrahámnak, s az ígéret szerint örökösök.
1 Én pedig azt mondom, hogy: Ameddig az örökös kisded, semmiben sem különbözik a szolgától, jóllehet mindennek ura,
2 hanem gyámok és kezelők alatt van az Atyától meghatározott ideig.
3 Így mi is, mig kisdedek voltunk, a világ kezdő elemeinek szolgáltunk.
4 De midőn elérkezett az idő teljessége, elküldötte Isten az ő Fiát, ki asszonytól lett és a törvénynek alárendeltetett,
5 hogy azokat, kik a törvény alatt voltak, megváltsa, hogy fiákká fogadtassunk.
6 Mivel pedig fiak vagytok, elküldötte Isten az ő Fiának Lelkét a ti sziveitekbe, ki azt kiáltja: Abba! Atya!
7 Tehát már nem szolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is Isten által.
8 Akkor ugyan nem ismervén Istent, azoknak szolgáltatok, kik természet szerint nem istenek.
9 Most azonban, miután Istent megismertétek, sőt Isten is megismert titeket: hogyan térhettek vissza ismét a gyenge és gyarló elemekhez, melyeknek újból szolgálni akartok?
10 Megtartjátok a napokat, hónapokat, időket és éveket.
11 Aggódom miattatok, hogy ne talán hiába fáradtam közöttetek.
12 Legyetek olyanok mint én, mivel én is olyan vagyok, mint ti. Testvérek! Kérlek titeket, semmivel sem bántottatok meg.
13 Tudjátok azonban, hogy azelőtt gyenge testtel hirdettem nektek az evangéliumot,
14 és megpróbáltatástokat az én testem által nem resteltétek, sem vissza nem utasítottátok, ha nem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust.
15 Hová lett tehát a ti boldogságtok? Elismerem ugyanis rólatok, hogy ha lehetett volna, szemeiteket kivájtátok és nekem adtátok volna.
16 Vajjon ellenségtekké lettem, mivel az igazságot mondottam nektek?
17 Pártotokat fogják nem jó szándékkal, hanem el akarnak benneteket (tőlünk) zárni, hogy velők tartsatok.
18 De csak a jóért buzgólkodjatok a jóban mindenkor, és nem csak akkor, mikor jelen vagyok köztetek.
19 Fiacskáim! kiket újra szülök, miglen Krisztus kialakul bennetek.
20 Most azonban szeretnék nálatok lenni és hangomat megváltoztatni, mert zavarban vagyok miattatok.
21 Mondjátok meg nekem kik a törvény alatt akartok lenni, nem olvastátok a törvényt?
22 Írva van ugyanis, hogy: Ábrahámnak két fia volt, egyik a szolgálótól, másik a szabadtól.
23 De amelyik a szolgálótól volt, test szerint született, amelyik pedig a szabadtól, az ígéret folytán,
24 ami példázatképen van mondva. Mert ez a két szövetség. Az egyik Sina hegyén, mely szolgaságra szül, vagyis Ágár;
25 Sina ugyanis egy hegy Arábiában, mely összefüggésben áll a mostani Jeruzsálemmel, és fiaival együtt szolgál.
26 Ama felső Jeruzsálem pedig szabad, és az a mi anyánk.
27 Mert irva van: Örvendj meddő, aki nem szülsz, ujjongj és kiabálj, ki nem vajúdó; mert sokkal több fia van az elhagyottnak, mint akinek férje van.
28 Mi pedig, testvérek, Izsák után az ígéret fiai vagyunk.
29 De valamint akkor a test szerint szülött üldözte a lélek szerint szülöttet, úgy most is.
30 De mit mond az irás? Űzd el a szolgálót és fiát, mert a szolgáló fia nem lesz örökös a szabadnak fiával,
31 így hát, testvérek, nem vagyunk a szolgáló fiai, hanem a szabadé, azon szabadságnál fogva, melyre Krisztus szabadított fel minket.
1 Álljatok erősen és ne hagyjátok magatokat újra a szolgaság jármába fogatni!
2 Íme én, Pál mondom nektek, hogy ha körülmetélkedtek, Krisztus mitsem használ nektek.
3 Sőt újra bizonyítom minden embernek, aki magát körülmetéli, hogy köteles az egész törvényt megtartani.
4 Elszakadtatok Krisztustól, kik a törvény által akartok megigazulni, kiestetek a kegyelemből,
5 Mert mi a hitből fakadó lélekben várjuk a megigazulás reményét.
6 Mert Krisztus jézusban sem a körülmetélkedés nem használ semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem a hit, mely a szeretet által működik.
7 Jól indultatok; ki gátolt benneteket, hogy az igazságnak ne engedelmeskedjetek?
8 Ez a rábeszélés nem attól származik, aki titeket hí.
9 Egy kevés kovász az egész tésztát erjedésbe hozza.
10 Én bízom bennetek az Úrban, hogy nem fogtok másként vélekedni; aki pedig megzavar titeket, annak lesz mit elviselni, bárki legyen az.
11 Ha pedig én, testvérek, még a körülmetélést hirdetem, miért szenvedek még üldöztetést? Hiszen akkor megszűnt a kereszt botránya!
12 Bárcsak azok is kiirtatnának, kik titeket zavarba hoznak!
13 Mert ti, testvérek, szabadságra vagytok hivatva, csak a szabadsággal alkalmat ne adjatok a testnek; hanem szolgáljatok egymásnak a Lélek szeretetével.
14 Mert az egész törvény teljesíthető ebben az egy szóban: Szeresd felebarátodat, mint tennen magadat.
15 De ha egymást rágjátok és marjátok, jól vigyázzatok, hogy egymást föl ne emésszétek, faljátok.
16 Én pedig azt mondom: Lélek szerint járjatok és a test kívánságait ne teljesítsétek!
17 Mert a test a lélek ellen vágyódik, a lélek pedig a test ellen. Ezek ugyanis ellenkeznek egymással, hogy ne azt tegyétek, amit akartok.
18 De ha a lélek vezérel benneteket, nem álltok a törvény alatt.
19 Nyilvánvalók a test cselekedetei, úgymint: paráznaság, tisztátalanság, szemérmetlenség, fajtalanság,
20 bálványozás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, perlekedés, visszavonás, pártoskodás,
21 irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók, amelyekről előre mondom nektek, valamint azelőtt is mondottam, hogy akik ilyesmiket tesznek, Isten országát el nem nyerik.
22 A lélek gyümölcsei pedig ezek: szeretet, öröm, békeség, türelem, kegyesség, jóság, kitartás,
23 szelídség, hit, szerénység, önmegtartóztatás, tisztaság. Ilyesmikkel a törvény nem ellenkezik.
24 Akik pedig Krisztuséi, testűket megfeszítették a vétkekkel és kívánságokkal együtt.
25 Ha lélekben élünk, a lélek szerint járjunk is.
26 Ne vágyódjunk hiú dicsőségre, egymásra támadva, egymás ellen irigykedve.
1 Testvérek! ha valaki valamely bűnre ragadtatott is, ti, kik szellemiek vagytok, oktassátok az ilyent a szelidség szellemében, magadra ügyelvén, nehogy te is megkisértessél.
2 Viseljétek egymás terhét, és úgy teljesítitek Krisztus törvényét.
3 Mert ha valaki magát valaminek tartja, holott semmi, önmagát csalja meg.
4 Azért kiki vizsgálja meg a maga cselekedetét, s akkor majd csak önmagában keresi a dicséretet és nem másban.
5 Mert kiki a maga terhét fogja viselni.
6 Akit szóval tanitanak, ossza meg minden javát azzal, aki őt tanitja.
7 Meg ne csalatkozzatok! Isten nem hagy magából gúnyt űzni.
8 Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is. Aki tehát a testében vet, testéből is aratja majd a romlást; aki pedig lélekben vet, lélekből aratja az örök életet.
9 Meg ne szűnjünk tehát jót cselekedni; mert ha megszűnünk, annak idején nem arathatunk.
10 Tehát mig időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképen pedig hitsorsosainkkal.
11 Nézzétek, mekkora betűkkel irtam nektek saját kezemmel!
12 Mert mindazok, kik a testben akarnak tetszelegni, kényszerítenek benneteket a körülmetélésre, csak hogy ne kelljen nekik Krisztus keresztjéért üldözést szenvedniük.
13 Mert hisz azok sem tartják meg a törvényt, akik magokat körülmetéltetik, hanem azért akarják, hogy ti körülmetéltessétek magatokat, hogy a ti testetekben dicsekedhessenek.
14 Tőlem azonban távol legyen másban dicsekedni, mint a mi Urunk Jézus Krisztus keresztjében, aki által nekem meg van feszitve a világ, és én a világnak.
15 Mert a Krisztus Jézusban sem a körülmetélés nem használ, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtmény.
16 És mindazokon, kik e szabályt követik, békeség rajtok és irgalom, és Isten Izraelén!
17 Ezután pedig senki se alkalmatlankodjék nekem, mert én az Úr Jézus sebhelyeit viselem testemen.
18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen a ti lelketekkel, testvérek! Ámen