1 Pál, Isten akaratából Jézus Krisztus apostola, és Timóteus testvér, Isten egyházának, mely Korintusban van, az összes szentekkel együtt, kik egész Achájában vannak.
2 Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól, és az Úr Jézus Krisztustól!
3 Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak Atyja, az irgalmasság Atyja és minden vigasztalás Istene,
4 ki vigasztal minket minden viszontagságunkban, hogy mi is vigasztalhassuk azokat, kik mindenféle szorongatásban vannak, azon bátorítással, mellyel Isten mimagunkat is bátorít.
5 Mert amint bőven kijut nekünk Krisztus szenvedéseiből, úgy bővelkedünk Krisztus által a vigasztálasban is.
6 De akár szenvedünk, a ti intéstekre és üdvösségtekre, akár vigasztalódunk, a ti vigasztalástokra, akár buzdíttatunk, a ti buzditástokra és üdvösségtekre szolgál, mely ugyanazon szenvedéseknek békés elviselésére képesít, a melyeket mi is viselünk,
7 hogy belétek helyezett reménységünk erős legyen, miután tudjuk, hogy amint társaink vagytok a szenvedésekben, úgy lesztek a vigasztalásban is.
8 Mert nem akarjuk, testvérek, hogy ne tudjatok a mi szorongatásunkról, mely Ázsiában történt, mert túlságosan meg lettünk terhelve erőnk fölött ugyannyira, hogy az életet is meguntuk.
9 De mi magunk mondottuk ki önmagunk fölött a halálos Ítéletet, hogy ne bízzunk önmagunkban, hanem Istenben, ki a halottakat feltámasztja;
10 ki annyi veszedelemből kimentett és kiment minket; kiben bízunk, hogy ezután is ki fog menteni,
11 ha ti is segítségünkre lesztek az értünk való imádságban, hogy az ajándékért, melyben sokak javára részesültünk, sokan hálát adjanak értünk.
12 Mert a mi dicsőségünk lelkiismeretünknek abbeli tanúságában áll, hogy szivünk egyszerűségében és Isten előtt őszinteségben, s nem testi bölcsességben, hanem Isten kegyelmében jártunk e világban, kiváltképen pedig tinálatok.
13 Mert nem irunk nektek egyebet, mint amit olvastatok és megértettetek. Sőt reménylem, hogy mindvégig megértitek,
14 amint részben minket is ismertek, hogy dicsőségtekre válunk, valamint ti is nekünk, a mi Urunk Jézus Krisztus napján.
15 És ezzel a bizalommal akartam már azelőtt hozzátok menni, hogy második kegyelemben is részesüljetek;
16 és tőletek átmenni Macedóniába, és Macedóniából ismét visszatérni hozzátok, hogy ti kisérjetek Judeába.
17 S vajjon midőn ezt akartam, könnyelműen jártam el? Vagy amit gondolok, test szerint gondolom, úgy hogy nálam az "igen" és "nem" mindegy?
18 Isten a tanunk, hogy hozzátok intézett beszédünkben nincs "igen" és "nem".
19 Mert az Isten Fia, Jézus Krisztus, kit mi nektek hirdettünk, én és Szilvánus és Timóteus, nem volt majd "igen" majd "nem", hanem "igen" volt őbenne.
20 Mert ahány ígérete Istennek csak van, őbenne mind "igen"; azért mondunk szintén ő általa Amen-t Istennek a mi dicsőségünkre.
21 Aki pedig minket veletek együtt Krisztusban megerősít, ugyanaz, aki minket fölkent: az Isten,
22 aki meg is jelölt bennünket és megadta a Lélek zálogát a mi szíveinkben.
23 Én pedig Istent hívom bizonyságul lelkem mellett, hogy irántatok való kíméletből nem mentem újra Korintusba;
24 nem mintha a ti hiteteken uralkodni akarnánk, hanem hogy örömeteknek előmozdítói legyünk; mert a hitben erősen álltok.
1 Föltettem ugyanis magamban, hogy nem megyek ismét szomorúságban hozzátok.
2 Mert ha én megszomoritlak titeket, ki az, aki engem megörvendeztet, ha nem az, akit én megszomoritok?
3 És épen azért Írtam ezt nektek, hogy mikor odaérek, ne kelljen bánkódva bánkódnom azokon, akiken örülnöm kellett volna, mert fölteszem valamennyitekről, hogy az én örömem mindnyájatoké.
4 Mert szivemnek nagy fájdalmával és szorongatásával írtam nektek sok könnyhullatás között, nem azért, hogy megszomorodjatok, hanem hogy megtudjátok, minő szeretettel viseltetem különösen ti irántatok.
5 Ha pedig valaki megszomorított, nemcsak engem szomorított meg, hanem részben legalább, mindnyájatokat.
6 Elég az illetőnek az a feddés, melyben többektől részesül;
7 úgy hogy inkább ellenkezőleg bocsássatok meg neki és vigasztaljátok őt, hogy túlságos szomorúságba ne essék az illető.
8 Azért kérlek benneteket, tanúsítsatok iránta szeretetet.
9 Mert ez okból is írtam, hogy próbára tegyelek benneteket, vajjon engedelmesek vagytok-e mindenben.
10 Ha pedig valakinek valamit elengedtek, annak én is (elengedem); és amit elengedtem, ha ugyan elengedtem, tiértetek (engedtem el) Krisztus személyében,
11 hogy meg ne csaljon bennünket a sátán, mert nem ismeretlenek előttünk az ő gondolatai.
12 Mikor pedig Krisztus evangéliuma végett Troászba érkeztem és nyitva állt előttem az ajtó az Úrban,
13 nem volt nyugta lelkemnek, mivelhogy testvéremmel, Titussal nem találkoztam, miértis elbúcsúzva tőlük, elutaztam Macedóniába.
14 De hála legyen Istennek, ki mindig megörvendeztet minket Krisztus Jézusban, és az ő ismeretének jó illatát mindenütt terjeszti általunk;
15 mert Krisztus jó illata vagyunk Istennek azok között, kik üdvözülnek, és azok között, kik elkárhoznak;
16 egyikeknek ugyan halál illata a halálra, másikaknak élet illata az életre. És ki ilyen alkalmas erre?
17 Mert mi nem vagyunk, mint sokan, meghamisítói az Isten igéjének, hanem őszintén, mintegy Istenből és Isten szine előtt beszélünk Krisztusban.
1 Újra kezdjük önmagunkat ajánlani? Vagy egyáltalán van-e szükségünk (mint némelyeknek) ajánlólevélre hozzátok, vagy tőletek?
2 A mi ajánlólevelünk ti vagytok, beírva a mi szivünkbe, melyet minden ember ismer és olvas,
3 miután nyilvánvaló, hogy Krisztus levele vagytok, kiállitva általunk, és nem tintával irva, hanem az élő Istennek Lelkével, nem kőtáblákra, hanem a szivnek hústábláira.
4 Ilyen bizalommal pedig Krisztus által viseltetünk Istenhez;
5 nem mintha képesek volnánk mi magunktól valamit gondolni, mintegy a saját erőnkből, hanem a mi képességünk Istentől van,
6 aki minket az uj-szövetségnek alkalmas szolgáivá is tett, nem betű, hanem lélek szerint; mert a betű öl, a lélek pedig éltet.
7 Már pedig ha a halál szolgálata, mely betűkkel volt kőbe vésve, megdicsőitő volt ugyannyira, hogy Izrael fiai nem nézhettek Mózes orcájára az ő ábrázatának fényessége miatt, mely pedig múlandó;
8 hogy ne lenne még inkább megdicsőitő a Lélek szolgálata?
9 Mert ha a kárhozat szolgálata dicsőség, sokkal inkább bővelkedik dicsőségben az igazság szolgálata.
10 Sőt ami ott dicső volt, ehez a feltűnő dicsőséghez képest nem is dicső.
11 Mert ha oly dicsőséges, ami múlandó, sokkal inkább dicsőséges, ami maradandó.
12 Ilyen reménynek lévén tehát birtokában, nagy bizalommal munkálkodunk,
13 és nem ügy mint Mózes, ki takarót tett arcára, hogy Izrael fiai ne lássák az ő ábrázatán, ami múlandó,
14 ám az ő érzékeik el vannak tompulva, mert ugyanez a lepel az ó-szövetség olvasásánál a mai napig felfödetlen marad, (mivelhogy csak Krisztus által távolittatik el),
15 de midőn Mózest olvassák, a mai napig lepel borítja az ő szivöket.
16 Majd ha azonban (Izrael) megtér az Úrhoz, eltávolittatik a lepel.
17 Az Úr ugyanis lélek. Ahol pedig az Úr lelke van, ott szabadság van.
18 Mi pedig, kik födetlen arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, mindnyájan ugyanazon képmássá változunk át egyre fényesebbé, mintegy az Úr lelke által.
1 De azért e hivatalnak birtokában, miután irgalmasságot nyertünk, nem veszitjük el bátorságunkat,
2 hanem félreteszünk minden szégyenletes alattomosságot, nem járva az álnokság utján, sem Isten igéjét meg nem hamisítván, hanem az igazságnak hirdetésével bizzuk magunkat minden ember lelkiismeretének megítélésére az Isten előtt.
3 Hogyha pedig a mi evangéliumunk rejtélyes is, azoknak rejtélyes, kik elvesznek,
4 amely hitetleneknek e világ istene elvakitotta az elméjét, hogy ne fényeskedjék nekik Krisztus dicsőséges evangéliumának világossága, ki az Isten képmása.
5 Mert mi nem magunkat hirdetjük, hanem a mi Urunk Jézus Krisztust, magunkat pedig szolgáitoknak (tartjuk) Jézusért.
6 Mert az Isten, aki azt mondotta, hogy a sötétségből világosság fényeskedjék, ő világított be a mi sziveinkbe, hogy fényt derítsen az Isten dicsőségének ismeretére, Krisztus Jézusnak ábrázatán.
7 Ám e kincsünk cserépedényekben van, hogy az erőnek bősége Istennek tulajdonittassék és ne nekünk.
8 Mindenben viszontagságot szenvedünk, de nem búsulunk; sok bajban vagyunk, de kétségbe nem esünk;
9 üldözést szenvedünk, de elhagyatva nem vagyunk; megvetnek bennünket, de el nem veszünk.
10 Jézus halálát mindenkor testünkön hordozzuk, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon a mi testeinken.
11 Mert mi, akik élünk, folyton a halálba megyünk Jézusért, hogy Jézus élete is megnyilvánuljon a mi halandó testünkön.
12 A halál tehát mibennünk működik, az élet pedig tibennetek.
13 Mivel pedig a hitnek ugyanazon szelleme él bennünk, amint irva van: Hittem, azért beszéltem, - mi is hiszünk, amiért beszélünk is,
14 tudván, hogy aki Jézust feltámasztotta, minket is feltámaszt Jézussal, és veletek együvé helyez.
15 Mert minden tiérettetek történik, hogy a bőséges kegyelem sokaknál bőséges hálaadássá váljon Isten nagyobb dicsőségére.
16 Ennélfogva nem veszitjük el bátorságunkat, hanem, bár a külső ember fogyatkozik is bennünk, a belső viszont napról-napra megújul.
17 Mert a mi jelenleg pillanatnyi és könnyű szenvedésünk odafönt módfölött nagy örök dicsőséget szerez nekünk,
18 kik nem azt nézzük, ami látható, hanem ami láthatatlan. Mert ami látható, ideigvaló, ami pedig nem látható örökkétartó.
1 Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi lakó házunk összeomlik, Istentől kapunk lakóhelyet, nem kézzel épített, hanem örökös hajlékot a mennyben.
2 Ennélfogva is fohászkodunk, óhajtván a mi mennyei lakásunkba átöltözni,
3 hogy ha egyszer felöltöttük, ne legyünk mezítelenek.
4 Mert már most is, midőn e hajlékban vagyunk, megterhelve fohászkodunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessünk, hanem hogy felöltöztessünk, hogy a halandót elnyelje az élet.
5 Aki pedig minket erre elkészít, az az Isten, ki nekünk a Lélek zálogát adta.
6 Bízunk azért mindenkor, tudván, hogy amíg a testben élünk, idegenben járunk, távol az Úrtól;
7 (mert hitben élünk, és nem látásban).
8 Igen, bízunk, és azon vagyunk, hogy a testtől megválhassunk, és az Úrhoz juthassunk.
9 S azért törekszünk ügy tőle távol, mint közelében, neki tetszeni.
10 Mert mindnyájunknak meg kell jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki elvegye, ami a testet megilleti, aszerint, amint jót vagy rosszat cselekedett.
11 Mivel pedig tudjuk, hogy az Urat félni kell, erre akarjuk rábírni az embereket is; és Isten előtt tudva van ez. Sőt reménylem, hogy tudva van a ti lelkiismeretetekben is.
12 Nem ajánljuk ezzel ismét önmagunkat nektek, hanem alkalmat adunk arra, hogy mibennünk dicsekedhessetek; hogy legyen mit felelnetek azokkal szemben, kik dicsőségüket a külsőben keresik, és nem a szívben.
13 Mert ha magunkon kívül vagyunk, Istenért van; ha józan észnél, tiérettetek.
14 Mert Krisztus szeretete ösztönöz bennünket, meggondolva azt, hogy ha egy meghalt valamennyiért, akkor valamennyien meghaltak;
15 pedig Krisztus mindenkiért meghalt, hogy akik élnek is, már ne magoknak éljenek, hanem annak, ki érettök meghalt és feltámadott.
16 Ennélfogva mi ezentúl senkit sem ismerünk test szerint. És ha Krisztust ismertük is test szerint, most már nem ismerjük.
17 Ha tehát valaki Krisztusban van, új teremtménnyé lett, a régi megszűnt, s ime egészen újjá lett!
18 Ez pedig mind az Istentől van, ki megbékéltetett - minket önmagával Krisztus által, és ránk bizta a megengesztelődésnek hivatalát.
19 Mert Isten a világot megbékéltette önmagával Krisztusban, nem számítva be nekik az ő bűneiket, és reánk bizta a megbékéltetésnek igéjét.
20 Krisztus helyett járunk tehát követségben, mintha általunk akarna Isten benneteket inteni. Krisztus nevében kérünk tehát benneteket, béküljetek ki Istennel!
21 Azt, ki a bűnt nem ismerte, miérettünk bűnné tette, hogy őbenne Isten igazságává váljunk.
1 Mint munkatársak pedig intünk benneteket, hogy az Isten kegyelmét hiába ne vegyétek.
2 Mert azt mondja: Kellemes időben meghallgatlak téged, és az üdvösség napján megsegitlek téged. íme most van a kellemes idő, ime most az üdvösség napja!
3 Senkinek semmi botrányt ne okozzunk, hogy hivatalunkat ne szidalmazzák;
4 hanem mindenben úgy viseljük magunkat, mint Isten szolgái, sok tűrésben, szenvedésben, szükségben, szorongatásban,
5 vereségben, börtönben, lázadásban, munkában, virrasztásban, böjtölésben,
6 tisztaságban, tudományban, kitartásban, nyájasságban, a Szentlélekben, tettetés nélkül való szeretetben,
7 az igazság igéjében, az Isten erejében, az igazság fegyvereivel jobbról és balról,
8 tisztelet és becstelenség, gyalázat és jó hirnév mellett, mint csábítók és mégis igazmondók,
9 mint akik ismeretlenek és mégis ismeretesek, mint akik haldokolnak és ime élünk, mint akiket megvertek, de meg nem öltek;
10 mint akik szomorkodnak, mégis mindig örvendeznek, mint akik szűkölködnek, s mégis sokakat gazdagítanak, mint akiknek semmijök sincs, s mégis mindenük van.
11 A mi szánk megnyílt hozzátok, ó Korintusiak! szivünk kitágult.
12 Mibennünk nem szoronkodtok, hanem ti vagytok szűkkeblűek.
13 De hasonlót hasonlóval viszonozva, (mint fiaimnak mondom) tágítsátok ki ti is sziveiteket!
14 Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel! Mert mi köze az igazságnak a hamissághoz? Vagy hogy fér össze a világosság a sötétséggel?
15 Micsoda egyesség van Krisztus és Béliái közt? Vagy micsoda része hívőnek a hitetlennel?
16 Hogyan egyez meg az isten temploma a bálványokkal? Mert ti az élő Isten temploma vagytok, miként Isten mondja: Bennök lakom és közöttük járok, és az ő Istenük leszek és ők az én népem lesznek.
17 Ennekokáért menjetek ki közülök és váljatok el. - úgymond az Úr, - és tisztátalant ne érintsetek;
18 és én befogadlak titeket és atyátok leszek, és ti az én fiaim és leányaim lesztek, úgymond az Úr, a mindenható.
1 Mivel tehát ilyen ígéreteink vannak, szeretteim! tisztítsuk meg magunkat a testnek és léleknek minden szennyétől, s fejezzük be megszentelésünket isteni félelemben.
2 Értsetek meg minket! Senkit meg nem sértettünk, senkit tönkre nem tettünk, senkit meg nem csaltunk.
3 Ezt nem vádolásképen mondom; hiszen már azelőtt mondottuk, hogy szivünkben vagytok, hogy együtt haljunk, és együtt éljünk.
4 Nagy bizalommal vagyok irántatok, nagyra vagyok veletek, el vagyok telve vigasztalással, áradozom az örömtől minden szorongatásunk mellett.
5 Mert mikor Macedóniába érkeztünk is, nem volt nyugalma testünknek, hanem mindenféle viszontagságot álltunk ki, kívülről harcokat, belül félelmet.
6 Ámde Isten, aki megvigasztalja az alázatosakat, megvigasztalt minket is Titus eljövetelével.
7 De nemcsak az ő eljövetelével, hanem azon vigasztalással is, melyben őt részesítettétek, mert elbeszélte nekünk a ti vágyódástokat, a ti sirástokat, értem való buzgólkodástokat, aminek aztán még jobban örültem.
8 Habár ugyanis megszomoritottalak benneteket levelemmel, nem bánom; és ha bánnám is, miután azt látom, hogy az a levél, jóllehet kis időre, megszomoritott titeket,
9 most örülök, nem azért, hogy megszomorodtatok, hanem hogy bünbánatra szomorodtatok meg. Mert Isten tetszése szerint szomorodtatok meg, úgy hogy mimiattunk semmiben sem szenvedtek kárt.
10 Mert az Isten (tetszése) szerint való szomorúság üdvösségre szolgáló állhatatos bünbánatot idéz elő; mig a világias szomorúság halált okoz.
11 Mert ime, épen az, hogy Isten (tetszése) szerint szomqrkodtatok, mily nagy szorgos-kodást gerjesztett tibennetek, sőt mentegetődzést, sőt boszankodást, sőt félelmet, sőt vágyat, sőt buzgalmat, sőt büntetést! De ti mindenben megmutattátok, hogy a dologban tiszták vagytok.
12 Tehát ha Írtam is nektek, nem azért írtam, aki a méltatlanságot elkövette, sem nem azért, aki azt szenvedte. hanem hogy kimutassuk gondosságunkat, mellyel irántatok Isten előtt viseltetünk.
13 Ezért vigasztalódtunk meg. Vigasztalódásunkban pedig még inkább örültünk Titus örömén, mivel az ő lelkét mindnyájan megörvendeztettétek.
14 És ha némileg dicsekedtem veletek ő előtte, nem vallottam szégyent; hanem amint nektek mindent az igazsághoz képest elmondottam, ügy a mi dicsekvésünk is Titus előtt, igaznak bizonyult,
15 és az ő szive annál inkább vonzódik, hozzátok, ha megemlékezik mindnyájatok engedelmességéről és hogy minő félelemmel és rettegéssel fogadtátok őt.
16 Örülök, hogy mindenben bizhatom bennetek.
1 Tudtul adjuk nektek, testvérek, az Isten kegyelmét, melyben a macedóniai hitközségek részesültek,
2 hogy t. i. sok megpróbáltatás között örömüknek bősége és mélységes szegénységük gazdagon adakozott a jószívűségben;
3 mert mondhatom róluk, hogy erejükhöz képest, sőt erejükön fölül készségesek voltak,
4 és sok rábeszéléssel kérték tőlünk a kegyelmet, hogy a szentek szolgálatában résztvehessenek.
5 És nemcsak amint reménylettük, hanem önmagokat adták oda először az Urnak, azután minekünk az Isten akaratából,
6 úgy hogy megkértük Titust, hogy amint elkezdette, úgy el is végezze nálatok a jótékonyságnak ezen művét.
7 Nos, amint mindenben kitűntök, hitben és beszédben, tudományban és minden buzgóságban, azonfölül még hozzánk való szeretetetekben is, úgy tüntessétek ki magatokat ezen jótékonyságban is.
8 Nem parancsképen mondom ezt, hanem hogy mások buzgósága által a ti szereteteteknek valódiságát is kipróbáljam.
9 Hisz ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyességét, hogy tiérettetek szegénnyé lett, holott gazdag volt, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.
10 És erre nézve tanácsot adok, mert ez hasznotokra válik, kik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is kezdettétek a múlt évtől fogva.
11 Most tehát tettel is vigyétek véghez, hogy amint a készség megvan, a véghezvitel is meglegyen ahoz képest, amitek van.
12 Mert ha az akarat kész, aszerint kedves, amije van, nem pedig aszerint, amije nincs.
13 Mert nem (az itt a cél,) hogy másokon könnyítve legyen, ti pedig szükséget szenvedjetek, hanem hogy egyenlőség legyen.
14 Most a ti bővelkedéstek pótolja azoknak szükölködését, hogy majd azoknak bővelkedése is a ti szükölködésteknek pótlására szolgáljon, hogy egyenlőség legyen, amint irva van:
15 Akinek sok volt, nem bővelkedett, és akinek kevés, nem szűkölködött.
16 Hála legyen pedig az Istennek, ki ugyanazon buzgóságot gerjesztette Titus szivében tiirántatok,
17 mert a felszólítást elfogadta ugyan, de mivel buzgóbb volt, önként utazott el hozzátok.
18 Elküldöttük vele azt a testvért is, akinek dicsérete az evangélium által el van terjedve az összes hitközségekben;
19 sőt nemcsak ez, hanem a hitközségek kísérőül is rendelték őt mellénk e könyöradománygyüjtés Végett teendő utazásunkban, melyet az Úr dicsőségére elszánt akarattal magunkra vállaltunk;
20 mert elakarjuk kerülni azt, hogy valaki megszóljon bennünket e nagy összeg miatt, melyet kezelünk.
21 Mert gondját viseljük a vagyonnak nemcsak Isten, hanem az emberek előtt is.
22 Velük küldöttük továbbá azt a testvérünket is, akinek gondosságáról sok dologban
23 gyakran meggyőződtünk, és aki most irántotok való nagy bizodalmában még sokkal buzgóbb.Ami Titust illeti: ő az én kísérőm és reátok nézve munkatársam, ami pedig a lestvéreket: ők a hitközségek küldöttei, Krisztus dicsősége.
24 Mutassátok ki tehát irántuk a ti szereteteteknek és a mi felőletek való dicsekvésünknek bizonyítékait a hitközségek szine előtt!
1 A szentek részére történő segélygyüjtésről fölösleges nektek írnom.
2 Mert ismerem szíves készség-tekét, melyért eldicsekszem veletek a Macedóniaiaknál, hogy t. i. Ahája is kész a múlt esztendőtől fogva, és a ti buzgóságtok oly sokakat felbuzditott.
3 A testvéreket pedig azért küldöttem, hogy rólatok tett dicsekvésünkkel e tekintetben szégyent ne valljunk, hogy (amint mondottam) készen legyetek;
4 nehogy mikor a Macedóniaiak velem odaérkeznek és készületlenül találnak benneteket, nekem (hogy ne mondjam nektek) kelljen pironkodni e miatt.
5 Szükségesnek láttam azért megkérni a testvéreket, hogy előre menjenek hozzátok és a megígért áldást elkészítsék, hogy az készen legyen, és pedig úgy mint áldás, és nem mint fösvénység.
6 Azt mondom pedig: Aki szűken vet, szűken is arat; és aki áldással vet, áldással is arat.
7 Ki-ki hogyan fogadta szivében, ne szomorúsággal vagy kénytelenségből; mert a jókedvű adakozót szereti az Isten.
8 Isten pedig elég hatalmas arra, hogy minden kegyelmet bőven megadjon nektek, hogy mindenkor mindennel bőven ellátva, készek legyetek minden jó cselekedetre,
9 amint írva van: Osztogatott, adott a szegényeknek; az ő igazsága fönmarad örökön örökké.
10 Aki pedig a vetőnek magot ad, kenyeret is ad eledelül, és megsokasítja a ti magotokat és megszaporítja igazságtok termését,
11 hogy mindenben meggazdagodva, készek legyetek minden jószívű adakozásra, mely általunk hálaadásra gerjeszt Isten iránt.
12 Mert ez az alamizsnaadás nemcsak azt pótolja, amiben a szentek szükséget látnak, hanem bőséges hálálkodásra is fakaszt sokakat az Úr iránt,
13 kik e jótékonyság láttára dicsőítik Istent azon engedelmességért, mellyel Krisztus evangéliumát valljátok, és a jószívű adakozásért, melyben őket és mindenkit részesítitek,
14 és (dicsőítik) értetek végzett imádságaikban, mivel titeket szívből szeretnek Istennek bőséges kegyelméért, mely bennetek él.
15 Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért!
1 Én magam Pál pedig, kérlek titeket Krisztus szelidségére és kegyességére, - ki szemtől szembe ugyan alázatos vagyok közöttetek, de a távolból bátor vagyok veletek szemben.
2 Kérlek tehát titeket, hogy ne kelljen jelenlétetekben azzal a bátorsággal fellépnem, amelyet rólam némelyekkel Szemben feltételeznek, kik azt tartják, hogy mi test szerint élünk.
3 Mert ha testben élünk is, nem a test szerint harcolunk.
4 Mert a mi harci fegyvereink nem testiek, hanem alkalmasak Isten által erődök lerontására, amennyiben mi terveket rontunk le,
5 és fogságba ejtünk minden magasságot, mely Isten ismerete ellen támad, és minden értelmet, hogy meghódítsuk Krisztusnak,
6 és készek vagyunk megfenyíteni minden engedetlenséget mihelyt a ti engedelmességtek tökéletes lesz.
7 Tekintsetek, arra ami szembetűnik! Ha valaki azzal biztatja magát, hogy ő Krisztusé, gondolja meg magában azt is, hogy amint ő Krisztusé, úgy mi is.
8 Mert ha kissé túlságosan dicsekedem is a mi hatalmunkkal, melyet az Ur a ti épüléstekre és nem lerontástokra adott nekünk, nem szégyenlem.
9 De hogy úgy ne lássék, mintha levelekkel akarnálak benneteket megijeszteni;
10 mivelhogy a levelei, - mint mondják - szigorúak és bátrak, személyes megjelenése pedig gyenge és beszéde gyarló, -
11 az ilyen gondolja meg, hogy aminők szóval vagyunk leveleink által a távolban, olyanok leszünk, ha majd megjelenünk, tettben is.
12 Mert nem merjük magunkat bizonyos emberekhez mérni, vagy hasonlítani, kik önmagukat ajánlják, hanem mi csak önmagunkhoz mérjük és önmagunkhoz hasonlítjuk magunkat.
13 Mi nem dicsekszünk mértéken túl, hanem azon szabály mértéke szerint, melyet Isten mért ki nekünk, mint mértéket, hogy elérjünk hozzátok.
14 Mert nem nyújtózkodtunk túlságosan, mintha el nem érnénk hozzátok, hisz eljutottunk hozzátok Krisztus evangéliumával.
15 Nem dicsekszünk mérték nélkül mások munkáival; de van reményünk, hogy hitetek gyarapodtával általatok még nagyobb hírnévre teszünk szert hatáskörünkben,
16 sőt hogy azon tartományokban is hirdethetjük az evangéliumot, amelyek rajtatok túl vannak, anélkül hogy mások körébe avatkozzunk és a késszel dicsekedjünk.
17 Aki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék!
18 Mert nem az az igazi, aki magamagát ajánlja, hanem akit Isten ajánl.
1 Vajha eltűrnétek tőlem egy kis balgaságot! Igen, tűrjetek el!
2 Mert isteni buzgósággal buzgólkodom értetek. Hiszen eljegyeztelek benneteket egy férfiúnak, hogy mint tiszta szüzet mutathassalak be Krisztusnak.
3 Félek azonban, hogy valamint a kígyó az ő álnokságával Évát megcsalta, ügy a ti értelmetek is meg ne romoljon és el ne idegenedjék a krisztusi egyszerűségtől.
4 Mert ha valaki (hozzátok) jönne és más Krisztust hirdetne, akit mi nem hirdettünk, vagy ha más Lélekben részesülnétek, melyben nem részesültetek, vagy más evangéliumot (hirdetne) melyet el nem fogadtatok: ezt igenis eltűrnétek.
5 Pedig úgy vélem, hogy én semmivel sem tettem kevesebbet a nagy apostoloknál.
6 Mert ha járatlan vagyok is a beszédben, de nem a tudományban; ezt egyébként mindenben kimutattuk előttetek.
7 Vagy talán vétettem azzal, midőn magamat megaláztam, hogy ti felmagasztaltassatok? hogy az Isten evangéliumát ingyen hirdettem nektek?
8 Más egyházakat megfosztottam, díjt fogadvári el tőlük, htígy nektek szolgálhassak.
9 És midőn nálatok voltam és szűkölködtem, nem voltam senkinek terhére, mert amire szükségem volt, pótolták a Macedóniából jött testvérek, és mindenben azon voltara, hogy terhetekre ne legyek, és rajta is leszek.
10 Olyan bizonyos, mint hogy Krisztus igazsága van bennem, hogy ezen a dicsőségemen Achája tartományaiban nem esik csorba.
11 Miért? Mivel nem szeretlek titeket? Isten tudja!
12 Amit pedig teszek, azt teszem ezután is, hogy elvágjam az alkalmat azoktól, akik keresik az alkalmat, hogy amivel nagyra vannak, tényleg olyanok legyenek, mint mi.
13 Mert az ilyen ál-apostolok csalárd munkások, kik Krisztus apostolai gyanánt adják ki magokat.
14 És ez nem csoda, mert hiszen a sátán is átváltoztatja magát világosság angyalává.
15 Nem valami nagy dolog tehát, ha az Ó szolgái az igazság szolgádnak alakját veszik fel; az ő végok azonban cselekedeteiknek megfelelő lesz.
16 Újra mondom: (ne tartson engem senki esztelennek; egyébiránt fogadjatok mint esztelent, hogy én is egy kissé dicsekedjem)
17 amit mondok, nem Isten szerint mondom, hanem mintegy esztelenségemben e dicsekvésre vonatkozólag.
18 Mivel sokan dicsekszenek test szerint, én is dicsekszem.
19 Hiszen örömest eltűritek az eszteleneket, minthogy ti magatok okosak vagytok.
20 Eltűritek ugyanis, ha valaki szolgaságra vet, ha valaki kifoszt, ha valaki meghurcol, ha valaki felfuvalkodik, ha valaki arcul ver benneteket.
21 Szégyenemre mondom ezt, mintha e részben gyengék lettünk volna. De ha valaki valamiben (dicsekedni) merészkedik, (esztelenségemben mondom) - merek én is:
22 Ha ők zsidók, én is; ha Izraeliták, én is; ha Ábrahám ivadékai, én is;
23 ha Krisztus szolgái (mint kevésbbé bölcs mondom) én még inkább: a sok fáradság, a többszörös fogság, a módfölötti veretes, a gyakori halálveszélyek folytán.
24 A zsidóktól ötször kaptam egy hiján negyven ütést.
25 Háromszor megvesszőztek, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy nap és egy éjjel a tenger helyén voltam,
26 gyakorta utaztam, veszélyekben forogtam a folyóvizeken, veszélyekben a rablók közt, veszélyekben nemzetbelijeim, veszélyekben a pogányok részéről, veszélyekben a városban, veszélyékben a pusztában, veszélyekben a tengeren, veszélyekben a hamis testvérek között;
27 munkában, nyomoruságban, sok virrasztásban, éhségben és szomjuságban, sok böjtölésben, hidegben és mezitelenségben,
28 nem számítva ami azonkívül ér, a mindennapi aggság, az összes hitközségekről való gondoskodás.
29 Ki gyengélkedik, hogy én ne gyelgénkedném? Ki botránkozik, hogy én tüzbe ne jönnék?
30 Ha dicsekednem kell, azzal dicsekszem, ami gyarlóságomot illeti.
31 Isten és a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, ki áldott legyen örökké, tudja, hogy nem hazudok.
32 Damaszkusban Arétás király helytartója őriztette a damaszkusiak városát, hogy engem elfogjon,
33 és az ablakon át kosárban eresztettek le a kőfalon, s igy menekültem ki kezeiből.
1 Ha dicsekedni kell (bár ez nem ér semmit), áttérek az Úrtól nyert látomásokra és kinyilatkoztatásokra.
2 Tudok egy embert Krisztusban, ki tizennégy évvel ezelőtt, - vajjon a testben-e, nem tudom, vagy a testen kívül, nem tudom, Isten tudja, - elragadtatott a harmadik égig.
3 És tudom, hogy ez az ember, - testben-e vagy testen kivül, nem tudom, Isten tudja, -
4 elragadtatott a paradicsomba, és titkos igéket hallott, melyeket embernek nem szabad kimondania.
5 Az ilyenben dicsekszem, magamban azonban nem dicsekszem, hacsak gyarlóságaimban nem.
6 Mert ha dicsekedni akarnék is, nem volnék esztelen, mert igazságot mondanék; de ettől tartózkodom, nehogy valaki többre becsüljön, mint amit rajtam lát, vagy tőlem hall.
7 És hogy a kinyilatkoztatások nagysága miatt el ne bízzam magamat, feltámadt bennem az én testem ösztöne, a sátán angyala, hogy zaklasson engem.
8 Amiért háromszor kértem az Urat, hogy távozzék tőlem,
9 de ő igy szólt hozzám: Elegendő neked az én kegyelmem, mert az erő a gyengeségben tökéletesedik. Örömest dicsekszem tehát gyarlóságaimban, hogy bennem lakjék Krisztus ereje.
10 Azért találom örömömet gyarlóságaimban, szidalmakban, nélkülözésekben, üldöztetésekben, szorongattatásban Krisztusért; mert mikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős.
11 Esztelenné lettem, ti kényszeritettetek engem. Mert ti tartoztatok volna engem ajánlani, miután semmivel sem voltam kisebb azoknál, kik a legkitünőbb apostolok; habár semmi sem vagyok.
12 Hiszen apostolságomnak bizonyítékait adtam közöttetek teljes béketürésben, jelekben, csodákban és erőkben.
13 Mert mi az, amiből nektek kevesebb jutott, mint a többi hitközségeknek, hacsak az nem, hogy én magam nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt a sérelmet!
14 Íme most harmadszor készülök hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem ami a tietek, hanem titeket. Mert hiszen nem a gyermekek tartoznak a szülőknek kincseket gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek.
15 Én pedig igen szívesen áldozok, sőt magamat is feláldozom a ti lelkeitekért, ámbár mennél inkább szeretlek titeket, annál kevésbé szerettek engem.
16 Ám legyen! - én nem terheltelek titeket, de mivel (állítólag) furfangos vagyok, csellel hálóztalak be benneteket.
17 Vajjon akiket hozzátok küldöttem, azok közül csaltalak-e meg valaki által titeket?
18 Titust kértem, és vele egy testvért küldöttem. Talán Titus csalt meg benneteket? Nem ugyanazon egy szellemben, nem ugyanazon egy nyomon járunk-e?
19 Talán már régen azt hiszitek, hogy mentegetjük magunkat előttetek? Isten előtt, Krisztusban szólunk, de mindent a ti épüléstekre, szeretteim!
20 Mert félek, hogy mikor odaérkezem, nem olyanoknak talállak benneteket, amilyeneknek akarlak, és ti olyannak találtok engem, amilyennek nem akartok. Vajha ne volnának közöttetek perlekedések, irigykedések, háborgások, egyenetlenségek, rágalmazások, árulkodások, felfuvalkodások, pártoskodások;
21 nehogy mikor odajövök, Isten ismét megalázzon engem nálatok, és siratnom kelljen sokakat azok közül, kik azelőtt vetkeztek és nem tartottak bűnbánatot a tisztátalanságért, paráznaságért és fajtalanságért, melyet elkövettek.
1 Íme, ezennel harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú vallomásából minden dolog megállapítható.
2 Előre mondottam és előre mondom, valamint jelenlétemben, úgy most távollétemben úgy azoknak, kik azelőtt vétkeztek, mint minden egyebeknek, hogy ha odamegyek, nem kegyelmezek.
3 Bizonyságot akartok arról a Krisztusról, ki belőlem szól, ki veletek szemben nem gyenge, hanem erős közöttetek?
4 Mert noha gyengeségből megfeszittetett, de él az Isten erejéből. Mert mi is gyengék vagyunk őbenne; de élni fogunk ővele az Isten erejéből veletek szemben.
5 Tegyétek próbára önnönmagatokat, vájjon a hitben vagytok-e; vizsgáljátok meg tenmagatokat! Nem ismeritek-e fel önnönmagatokon, hogy Krisztus Jézus bennetek Van? hacsak talán rosszul nem álljátok ki a próbát.
6 Reménylem azonban, be fogjátok látni, hogy mi a próbát kiáltottuk.
7 Kérjük azonban Istent, hogy 'semmi rosszat ne tegyetek, nem azért, hogy nekünk legyen igazunk, hanem hogy ti azt tegyétek, ami jó, minekünk pedig ne legyen igazunk.
8 Mert az igazság ellen mitsem tehetünk, hanem az igazság érdekében.
9 Hiszen örülünk, hogy mi gyengék vagyunk, ti pedig erősek vagytok. Imádkozunk is azért, hogy tökéletesek legyetek.
10 Azért írom ezt távollétemben, hogy midőn megjelenek, ne kelljen keményebben élnem a hatalommal, melyet nekem az Úr építésre, és nem rontásra adott.
11 Egyébiránt, testvérek, örüljetek, tökéletesek legyetek, buzdítsátok egymást, legyetek egyetértők, éljetek békében, és a békeségnek és szeretetnek Istene veletek lesz.
12 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Üdvözölnek titeket az összes szentek.
13 A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szentlélek közössége legyen mindnyájatokkal! Ámen.
14 Összevont szöveg.