1

¹ Pál, Isten akaratából Jézus Krisztusnak hivatott apostola és Szosztenes testvér,

² Isten egyházának, mely Korintusban van, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, a hivatott szenteknek, mindazokkal együtt, kik a mi Urunk Jézus Krisztus nevét segítségül hivják minden helyen, az övökén és a mienken.

³ Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!

⁴ Hálát adok értetek mindenkor az én Istenemnek azért az isteni kegyelemért, mely nektek Krisztus Jézusban adatott;

⁵ hogy ő általa mindenben meggazdagodtatok, minden tanításban és ismeretben;

⁶ valamint hogy a Krisztusról szóló bizonyságtétel megerősödött közöttetek,

⁷ úgy hogy semmiféle kegyelemben hiányt nem szenvedtek, kik a mi Urunk Jézus Krisztusnak megjelenését várjátok,

⁸ aki majd véglegesen is megerősít titeket, hogy a mi Urunk Jézus Krisztusnak eljövetele napján, kifogástalanok legyetek.

⁹ Hű az Isten, aki által hivatva vagytok az ő Fiának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak társaságába.

¹⁰ Kérlek pedig titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy ugyanazt valljátok mindannyian és ne legyenek köztetek szakadások, hanem tökéletesen egyérzelmüek és egyetértők legyetek.

¹¹ Értésemre esett ugyanis rólatok, testvéreim, Klóé emberei által, hogy pártoskodások vannak közöttetek.

¹² Értem azt tudnillik, hogy egyesek közületek azt mondják: Én Pálé vagyok, én meg Apollóé, én pedig Kefásé, én végre Krisztusé.

¹³ Vajjon megoszlott-e Krisztus? Vajjon Pál feszittetett meg értetek? vagy Pál nevében vagytok megkeresztelve?

¹⁴ Hálát adok Istennek, hogy senkit sem kereszteltem közületek Krispuson és Kájuson kivül;

¹⁵ hogy valaki azt ne mondhassa, hogy az én nevemben vagytok megkeresztelve.

¹⁶ De még Stefánasz házát is én kereszteltem meg; azonkivül nem tudom, hogy más valakit kereszteltem volna.

¹⁷ Mert nem keresztelni küldött engem Krisztus, hanem az evangéliumot hirdetni; de nem bölcselkedő ékesszólással, hogy Krisztus keresztje erejét ne veszítse.

¹⁸ A kereszt igéje ugyanis az elkárhozóknak balgaság; azoknak ellenben, akik üdvözülnek, vagyis nekünk, isteni erő.

¹⁹ Mert írva van: Elvesztem a bölcsek bölcsességét és az okosak okosságát elvetem.

²⁰ Hol a bölcs? Hol az írástudó? Hol a világ kutatója? Nem tette-e csúffá isten e világ bölcsességét?

²¹ Mivel ugyanis a világ az ő bölcsessége által Istent az ő bölcsességében meg nem ismerte, tetszett Istennek a hithirdetésnek balgasága által üdvözíteni a hívőket.

²² Mert a zsidók jeleket kivannak, a görögök bölcsességet keresnek;

²³ mi pedig a megfeszített Krisztust hirdetjük, ki a zsidóknak botrány, a pogányoknak balgaság,

²⁴ magoknak a meghívottaknak ellenben, zsidóknak úgy mint görögöknek, Krisztust, az Isten erejét és Isten bölcsességét;

²⁵ mert az Istentől származó balgaság bölcsebb az embereknél, és az Istentől származó gyengeség erősebb az embereknél.

²⁶ Mert vegyétek csak tekintetbe, testvérek, hivatástokat! Bizony nem sokan vannak bölcsek test szerint, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelők;

²⁷ hanem a világ szemében eszteleneket választotta ki Isten, hogy megszégyenítse a bölcseket, és a világ előtt gyengéket választotta ki Isten, hogy szégyenbe hozza az erőseket,

²⁸ és a világ felfogása szerint hitványakat és megvetetteket választotta ki Isten, és a semminek látszókat, hogy azokat, kik valaminek látszanak, tönkre tegye,

²⁹ hogy egy ember se dicsekedhessek az ő szine előtt.

³⁰ Ti pedig őáltala vagytok Krisztus Jézusban, ki nekünk Istentől bölcsesség és igazság, megszentelés és váltság lett,

³¹ hogy amint irva van, aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

2

¹ Én is, mikor hozzátok jöttem, testvérek, nem léptem fel magasröptű beszéddel vagy bölcsességgel, hogy nektek a Krisztusról szóló bizonyságot hirdessem;

² mert nem akartam közöttetek egyébről tudni,: mint csak a Jézus Krisztusról, és pedig a megfeszítettről.

³ És én gyengeségben és félelemben és nagy rettegésben voltam nálatok;

⁴ és az én beszédem és predikálásom nem emberi bölcsességnek rábeszélő ékesszólásában állott, hanem a léleknek és erőnek megmutatásában;

⁵ hogy a ti hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején alapuljon.

⁶ Beszélünk azonban bölcsességről a tökéletesek között; de nem ennek a világnak, sem e világ nagyjainak bölcsességéről, kik elmúlnak,

⁷ hanem beszélünk Istennek titkos, elrejtett bölcsességéről, melyet Isten világ kezdetétől elrendelt a mi dicsőségünkre,

⁸ melyet a világ nagyjai közül senki meg nem értett, mert ha megértették volna, a dicsőség Urát soha meg nem feszítették volna.

⁹ Hanem amint irva van, hogy: Szem nem látta, sem fül nem hallotta, sem emberi szívbe föl nem hatott, amit Isten azoknak készített, kik őt szeretik;

¹⁰ nekünk azonban kijelentette Isten az ő Lelke által, mert a Lélek mindent átkutat, még az Isten mélységes titkait is.

¹¹ Mert ki az az ember, aki tudná, mi lakik az emberben, hacsak nem a lélek, mely benne él? Így azt sem ismeri senki, ami Istené, hanem csak az Isten Lelke.

¹² Mi pedig nem e világ lelkét nyertük, hanem azt a Lelket, mely Istentől van, hogy megtudjuk, mit adott nekünk az Isten.

¹³ És erről is beszélünk, nem emberi bölcsesség betanult szavaival, hanem a Lélek tanítása szerint, a lelkieket lelkiekkel magyarázva.

¹⁴ Az érzéki ember ónban nem fogja föl, ami az Isten lelkétől származik, mert az balgaság neki és nem képes megérteni, mivel azt lelkiképpen kell megítélni.

¹⁵ A lelki ember ellenben mindent megítél, de őt senki sem ítéli meg:

¹⁶ Mert ki fogta föl az Úr értelmét, hogy őt oktassa? - Mi azonban Krisztus értelmével bírunk.

3

¹ Ennélfogva, testvérek, nem beszélhettem hozzátok, mint lelkiekhez, hanem mint érzékiekhez. Mint Krisztusban csecsemőknek,

² tejet adtam inni, nem ételt, mert még nem bírtátok el, sőt még most sem bírjátok el, mert még érzékiek vagytok.

³ Vagy miután irigység és viszálykodás dúl közöttetek, nem vagytok-e érzékiek és nem éltek-e emberi módra?

⁴ Mert ha az egyik azt mondja: Én Pálé vagyok, a másik pedig: Én Apollóé; nem emberek vagytok-e akkor? Vajjon micsoda Apolló? vagy micsoda Pál?

⁵ Szolgái annak, akiben hittetek, s mindegyik úgy, amint neki az Úr adta.

⁶ Én ültettem, Apolló öntözött, de a növekedést Isten adta.

⁷ Ennélfogva sem az nem valami, aki ültet, sem az, aki öntöz, hanem Isten, aki a növekedést adja.

⁸ Aki pedig ültet, és aki öntöz, egyek. Kiki pedig megkapja saját jutalmát az ő munkája szerint.

⁹ Mert mi Isten munkatársai vagyunk: ti Isten szántóföldje, Isten építménye vagytok.

¹⁰ A nekem adott isteni kegyelemhez képest mint okos épitész leraktam az alapot, más pedig ráépít. Ki-ki azonban maga lássa, hogyan építsen rá.

¹¹ Mert más alapot azon kivül, amely le van rakva, senki nem rakhat, és ez a Jézus Krisztus.

¹² Ha pedig valaki erre az alapra aranyat, ezüstöt, drága köveket, fát, szénát, szalmát épit rá,

¹³ kinek-kinek a munkája nyilvánvalóvá lesz. Mert az Úr napja majd nyilvánosságra hozza, mivel tűzben fog megjelenni, és a tűz mondja meg, kinek milyen a munkája.

¹⁴ Ha valakinek munkája, melyet felépített, megállja helyét, jutalomban részesül.

¹⁵ Ha valakinek munkája elég, az kárt vall, ő maga azonban megmenekül, de csak mintegy a tűzön át.

¹⁶ Nem tudjátok-e, hogy Isten temploma vagytok, és hogy az Isten lelke lakik bennetek?

¹⁷ Ha pedig valaki az Isten templomát megfertőzteti, azt az Isten elveszti. Mert az Isten temploma szent, és az ti vagytok.

¹⁸ Senki magát meg ne csalja! Ha valaki közületek bölcsnek látszik e világon, legyen esztelenné, hogy bölcs lehessen.

¹⁹ Mert e világnak bölcsessége esztelenség Isten előtt. Mert irva van: Megfogom a bölcselkedőket az ő álnokságukban.

²⁰ És ismét: Az Úr ismeri a bölcsek gondolatait, hogy hiábavalók.

²¹ Senki se dicsekedjék tehát az emberekben.

²² Mert minden a tietek, akár Pál, akár Apolló, akár Kefás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelen, akár a jövő, mert minden a tietek, ti pedig Krisztusé,

²³ Krisztus pedig az Istené.

4

¹ Úgy tekintsen bennünket mindenki, mint Krisztus szolgáit és az Isten titkainak sáfárait.

² Itt pedig azt kívánják a sáfároktól, hogy ki-ki hűnek találtassák.

³ Én azonban keveset törődöm azzal, hogy ti Ítélkeztek fölöttem, vagy emberi törvény; de önmagam fölött sem ítélkezem.

⁴ Mert lelkiismeretem ugyan semmiről sem vádol, de még azért nem vagyok igazolva, mert az Úr az, aki engem megitél.

⁵ Ne ítéljetek tehát idő előtt, mig el nem jön az Úr, ki majd a sötétség rejtekeit is megvilágítja és a szívek szándékait napfényre hozza; és akkor kinek-kinek meg lesz a dicsérete az Úrtól.

⁶ Ezt pedig, testvérek, magamra és Apollóra alkalmaztam timiattatok, hogy megtanuljátok tőlünk, hogy egyik a másikkal szemben el ne bizza magát azon felül, ami meg van irva, egy másik miatt.

⁷ Mert ki tüntet ki téged? Vagy mid van, amit nem úgy kaptál? Ha pedig úgy kaptad, mit dicsekszel, mintha nem úgy kaptad volna?

⁸ Már jóllaktatok, már meggazdagodtatok, nálunk nélkül uralkodtok; s vajha uralkodnátok, hogy mi is veletek uralkodhatnánk!

⁹ Azt hiszem azonban, hogy Isten, minket, apostolokat legutolsóknak mutatott be, mint halálra szántakat, mert Csodája lettünk a világnak, az angyaloknak és az embereknek.

¹⁰ Mi balgák vagyunk Krisztusért, ti pedig okosak Krisztusban; mi gyengék, ti pedig erősek; ti tekintélyesek, mi megvetettek.

¹¹ A jelen óráig éhezünk és szomjuhozunk, mezítelenek vagyunk és, arcul vernek bennünket és nincs maradásunk,

¹² és sajátkezüleg dolgozva fáradozunk; átkoznak bennünket és áldást mondunk: üldözést szenvedünk és eltűrjük;

¹³ szidalmaznak bennünket és mi imádkozunk; mintegy szemetje lettünk e világnak, s mindenkinek söpredéke egész mostanáig.

¹⁴ Nem azért irom ezt, hogy benneteket megszégyenitselek, hanem mint szeretett fiaimat intelek.

¹⁵ Mert ha tízezer tanítótok van is Krisztusban, de nincs sok atyátok. Mert Krisztus Jézusban én szültelek titeket az evangélium által.

¹⁶ Kérlek azért titeket, legyetek az én követőim, amint én is Krisztusé.

¹⁷ Azért küldöttem hozzátok Timoteust, ki nekem szeretett és hű fiam Krisztusban; ő majd eszetekbe juttatja az én utaimat, melyek Krisztus Jézusban vannak, amint mindenütt, az egész egyházban tanítok.

¹⁸ Mintha nem is volna szándékom hozzátok menni, úgy felfuvalkodtak némelyek.

¹⁹ Pedig elmegyek hozzátok csakhamar, ha az Úr akarja, és majd megvizsgálom azoknak a felfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem a tehetségét.

²⁰ Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.

²¹ Mit akartok? Vesszővel menjek-e hozzátok, vagy szeretettel és a szelidség lelkével?

5

¹ Általában paráznaságról hallani közöttetek, és pedig olyan paráznaságról, amilyenről még a pogányok között sem, hogy tudnillik valaki atyjának feleségével éljen.

² És ti még felfuvalkodtok, ahelyett hogy szomorkodnátok és azon volnátok, hogy kizárassék körötökből, aki ezt a dolgot cselekedte.

³ Én testben ugyan távol, de lélekben jelen lévén, már megítéltem, mintha ott volnék, azt, ki igy cselekedett:

⁴ A mi Urunk Jézus Krisztus nevében egyesülvén ti és az én lelkem Urunk Jézus hatalmával,

⁵ adassák át az ilyen ember a sátánnak, a testnek vesztére, hogy a lélek megmeneküljön a mi Urunk Jézus Krisztusnak napján.

⁶ Nem helyes a ti dicsekvéstek! Nem tudjátok-e, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megsavanyitja?

⁷ Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tészta legyetek, amint hogy kovásztalanok vagytok. Mert a mi húsvéti bárányunk, Krisztus, föláldoztatott.

⁸ Ünnepeljünk tehát nem a régi kovásszal, sem a rosszaságnak és gonoszságnak kovászával, hanem az őszinteségnek és igazságnak kovásztalan kenyerével.

⁹ Írtam nektek levelemben: Ne érintkezzetek a paráznákkal.

¹⁰ Nem egyáltalán e világ paráznáival, vagy fösvényeivel, vagy kincsvágyóival vagy a bálványok szolgáival; mert különben ki kellene e világból mennetek.

¹¹ Hanem azt irtam nektek, hogy ne érintkezzetek azzal, ha valaki, aki magát testvérnek nevezi, parázna, vagy fösvény, vagy bálványozó, vagy átkozódó, vagy iszákos, vagy kapzsi; - az ilyennel ne is étkezzetek együtt.

¹² Mert mi közöm nekem azok fölött ítélkezni, kik kivül vannak? Nemde azok fölött ítélkeztek, akik belül vannak?

¹³ Mert azokat, akik kivül vannak, Isten itéli meg. Távolitsátok el a rosszat magatok közül!

6

¹ Hogy meri valaki közületek, akinek vitás ügye van egy másik ellen, az igaztalanoknál keresni az igazságot és nem a szenteknél?

² Vagy nem tudjátok-e, hogy a szentek fogják e világot megítélni? És ha ti fogjátok a világot megítélni, méltatlanok vagytok-e arra, hogy apró-cseprő dolgokban ítélkezzetek?

³ Nem tudjátok-e, hogy angyalokat fogunk ítélni? Mennyivel inkább világi dolgokat?!

⁴ Ha tehát világi pereitek vannak, azokat állítsátok fel birák gyanánt, kik a hitközségben alábbvalók.

⁵ A ti megszégyenitéstekre mondom ezt. Vagy nincs közöttetek egyetlen okos ember, aki testvérei között igazságot tudna tenni?

⁶ Hanem testvér testvér ellen pereskedik és pedig a hitetlenek előtt?

⁷ Már az is mindenesetre hiba közöttetek, hogy egymással perlekedtek. Miért nem tűritek el inkább a méltatlanságot? Miért nem hagyjátok magatokat inkább megcsalni?

⁸ Hanem még ti követtek el méltatlanságot és csalást, és pedig testvéreken.

⁹ Nem tudjátok-e, hogy az igazságtalanok nem fogják birni Isten országát? Ne csaljátok meg magatokat! Sem a paráznák, sem a bálványimádók, sem a házasságtörők,

¹⁰ sem az önfertőztetők, sem a férfiakkal fajtalankodók, sem a tolvajok, sem a fösvények, sem a részegesek, sem az átkozódók, sem a rablók nem fogják bírni Isten országát.

¹¹ És ilyenek voltatok néhányan, de le vagytok mosva, de meg vagytok szentelve, de meg vagytok igazulva a mi Urunk Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelkében.

¹² Minden szabad nekem, de nem minden válik hasznomra; minden szabad, de én nem akarok semminek rabja lenni.

¹³ Az étel a gyomorért, a gyomor az ételekért van; Isten azonban ezt is, azt is megszünteti. De a test nem a paráznaságért, hanem az Úrért van, és az Úr a testért.

¹⁴ Isten pedig az Urat is feltámasztotta, és minket is feltámaszt az ő ereje által.

¹⁵ Nem tudjátok-e, hogy a ti testeitek Krisztusnak tagjai? Fogjam tehát Krisztus tagjait és parázna tagjaivá tegyem? Isten mentsen!

¹⁶ Vagy nem tudjátok-e, hogy aki a paráznához ragaszkodik, egy testté lesz vele? Mert ketten lesznek - úgymond - egy testben.

¹⁷ Aki pedig az Úrhoz ragaszkodik, egy lélek (ővele).

¹⁸ Kerüljétek a paráznaságot! Minden bűn, melyet az ember elkövet, a testen kivül van; de aki paráználkodik, a saját teste ellen vetkezik.

¹⁹ Vagy nem tudjátok, hogy a ti tagjaitok temploma a Szentléleknek, ki bennetek van, kit Istentől nyertetek, és nem vagytok a magatokéi?

²⁰ Mert nagy áron lettetek megvéve. Dicsőítsétek és hordozzátok az Istent testeitekben!

7

¹ Amiről pedig irtatok nekem: Jó az.embernek, ha asszonnyal nem érintkezik;

² a paráználkodás elkerülése végett azonban minden férfinak legyen meg a felesége, és minden nőnek a férje.

³ A férj adja meg feleségének, amivel tartozik, hasonlókép a feleség a férjnek.

⁴ Az asszony nem rendelkezik a maga teste fölött, hanem a férfi. Hasonlóképen nem rendelkezik a férfi sem a maga teste fölött, hanem az asszony.

⁵ Ne vonakodjatok egymástól, hacsak közös akarattal nem egy időre, hogy imádsággal foglalkozzatok; azután térjetek arra ismét vissza, hogy a sátán ne kisértsen benneteket megtartóztatlanságtok miatt.

⁶ Ezt azonban engedelem-képen és nem parancsképen mondom.

⁷ Mert azt szeretném, ha mind úgy volnátok, mint én magam; dehát mindenkinek meg van a maga adománya Istentől, egyiknek ez, másiknak amaz.

⁸ A nemházasoknak és özvegyeknek pedig azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, amint én is.

⁹ Ha pedig meg nem tartóztatják magokat, lépjenek házasságra. Mert jobb házasságra lépni, mint égni.

¹⁰ Azoknak pedig, kik házasságot kötöttek, nem én parancsolom, hanem az Úr, hogy a feleség el ne váljon férjétől;

¹¹ Ha elvált, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

¹² A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: Ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és ez kész vele meglakni, el ne bocsássa őt.

¹³ És ha valamely hivő nőnek hitetlen férje van, és ez kész vele együtt lakni, el ne hagyja férjét;

¹⁴ mert a hitetlen férfi meg van szentelve a hivő feleség által, és a hitetlen feleség meg van szentelve a hivő férfi által; mert különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, igy pedig szentek.

¹⁵ Ha pedig a hitetlen elválik, váljon el; mert ez esetben a testvér vagy nővér nincs lekötve; Isten ugyanis békeségre hívott bennünket.

¹⁶ Mert honnét tudod, asszony, hogy írem mentheted-e meg férjedet? Vagy honnét tudod férfi, hogy nem mentheted-e meg feleségedet?

¹⁷ Egyébként amint az Úr kinek-kinek adta, amire az Isten kit-kit hívott, aszerint éljen amint ezt minden hitközségben tanitom.

¹⁸ Ha valaki mint körülmetélt hivatott meg, ne akarjon körülmetéletlen lenni. Ha valaki mint körülmetéletlen hivatott meg, ne metéltesse magát körül.

¹⁹ A körülmetélés nem ér semmit, és a körülmetéletlenség sem ér semmit, hanem az Isten parancsolatainak megtartása.

²⁰ Kiki maradjon meg abban a hivatásban, amelyre hivatott.

²¹ Ha mint szolga hivattál, ne törődj vele; de ha szabaddá lehetsz, annál inkább fordítsd hasznodra.

²² Mert aki az Úrban mint szolga lett meghíva, az Urnak szabadosa, s hasonlóképen ki mint szabad lett meghíva, szolgája Krisztusnak.

²³ Váltságdíjon vagytok megváltva, ne legyetek az emberek szolgáivá!

²⁴ Ki mire hivatva van, testvérek, maradjon abban az Istennél,

²⁵ A szüzekre nézve nincs parancsom az Úrtól, tanácsot azonban adok, mint aki irgalmasságot nyertem az Úrtól, hogy hű legyek.

²⁶ Azt tartom tehát jónak a fönnforgó szükség miatt, hogy jó az embernek, úgy lenni.

²⁷ Ha feleséghez vagy kötve, ne keress elválást; ha szabad vagy a feleségtől, ne keress feleséget.

²⁸ Ha azonban feleséget vettél, nem vetkeztél. És ha a szűz férjhez ment, nem vetkezett; ám az ilyeneket gyötörni fogja a test. Én pedig kíméllek titeket.

²⁹ Azt mondom tehát, testvérek: Az idő rövid; hátra van, hogy akiknek feleségük van, úgy legyenek, mintha nem volna;

³⁰ és akik sírnak, mintha nem sirnának; és akik örülnek, mintha nem örülnének; és akik vesznek, mintha semmijök sem volna;

³¹ és akik élnek e világgal, mintha nem élnének; mert e világnak alakja elmúlik.

³² Azt szeretném pedig, hogy gond nélkül lennétek. Aki nőtlen, annak arra van gondja, ami az Úré, hogyan tessék Istennek.

³³ Aki pedig megnősült, arról gondoskodik, ami a világé, hogyan tessék nejének, és meg van osztva.

³⁴ És a férjnélküli asszony és szűz arra gondol, ami az Úré, hogy szent legyen testben és lélekben. Aki pedig férjnél van, arra gondol, ami a világé, hogyan tessék férjének.

³⁵ Ezt azonban a ti javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe ejtselek benneteket, hanem a végre, ami tisztességes és lehetővé teszi, hogy akadály nélkül könyörögjetek az Úrhoz.

³⁶ Ha pedig valaki szégyennek tartja, hogy az ő leánya korát meghaladta, és meg kell lenni, tegyen amit akar, nem vetkezik, ha férjhez adja.

³⁷ Aki ellenben nem szükségből, hanem szabad akaratból, szivében erősen elszánta magát, és lelkében jónak látja szüzleányát megtartani, jól teszi.

³⁸ Tehát aki leányát férjhez adja az is jól cselekszik; de aki nem adja, jobban cselekszik.

³⁹ A nő kötve vari a törvényhez, ameddig férje él; ha pedig férje meghal, fölszabadult, férjhez mehet, akihez akar, de csak az Úrban.

⁴⁰ Boldogabb lesz azonban, ha az én tanácsom szerint úgy marad; hiszem ugyanis, hogy bennem is az Isten lelke lakik.

8

¹ Ami pedig a bálványáldozatokat illeti, tudjuk hogy mindnyájunknak van róla tudomásunk. A tudás felfuvalkodtat, a szeretet ellenben épit.

² Ha pedig valaki azt gondolja, hogy ő tud valamit, az még nem tudja, hogyan kell tudnia.

³ Ha pedig valaki Istent szereti, az ismeretes ő előtte.

⁴ A bálványoknak áldozott ételekre nézve pedig tudjuk, hogy a bálvány semmi a világon, és hogy nincs Isten az egyen kívül.

⁵ Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égen, akár a földön, (minthogy sok isten és sok úr van),

⁶ nekünk azonban csak egy Istenünk van, az Atya, akitől minden származik és akiért mi vagyunk; és egy Urunk, Jézus Krisztus, aki által minden van, és mi is őáltala vagyunk.

⁷ De nem mindenkiben van meg a tudás. Némelyek ugyanis a halványról ápolt eddigi felfogásukkal, mint bálványáldozatot eszik; s lelkiismeretük, mivel gyenge, - beszennyeződik.

⁸ Az eledel azonban nem tesz becsesebbé Isten előtt. Mert sem azzal nem nyerünk, ha eszünk, sem azzal nem vesztünk, ha nem eszünk.

⁹ De vigyázzatok, hogy ez a ti szabadságtok megbotránkoztatására ne szolgáljon a gyengéknek.

¹⁰ Mert ha valaki meglátja, hogy az, akinek erről tudomása van, részt vesz a bálványlakomán, nem fog-e az ő lelkiismerete, mivel gyenge, arra bátorittatni, hogy a bálványáldozatból egyék?

¹¹ És a te tudásod miatt elvész a te erőtlen testvéred, kiért Krisztus meghalt.

¹² Ha pedig igy vetkeztek a testvérek ellen és megsértitek az ő gyenge lelkiismeretüket, Krisztus ellen vetkeztek.

¹³ Miértis ha az étel megbotránkoztatja testvéremet, nem eszem húst többé, hogy testvéremet meg ne botránkoztassam.

9

¹ Nem vagyok-e szabad? Nem vagyok-e apostol? Nem láttam-e a mi Urunk Jézus Krisztust? Nem az én szerzeményem vagytok-e ti az Úrban?

² És ha másoknak nem vagyok is apostola, tinektek az vagyok, mert az én apostolságomnak pecsétje ti vagytok az Úrban.

³ Az én védekezésem azok előtt, akik kérdőre vonnak, ez:

⁴ Vajjon nem áll-e hatalmunkban enni és inni?

⁵ Nem áll-e hatalmunkban valamely asszonyt, mint nővérünket magunkkal vinni, miként az Urnak többi apostolai és testvérei és Kefás is?

⁶ Vagy csak egyedül nekem és Barnabásnak nem volna szabad ezt megtenni?

⁷ Ki katonáskodik valaha a saját költségén? Ki ültet szőlőt és nem eszik terméséből? Ki legeltet nyájat és nem eszik a nyájnak tejéből?

⁸ Talán csak emberileg mondom ezt? Nem mondja-e ezt a törvény is?

⁹ Hiszen irva van Mózes törvényében: A cséplő ökörnek ne kösd be a száját! Talán az ökrökre van gondja az Istennek?

¹⁰ Avagy nem inkább mi miattunk mondja azt? Igen mi miattunk van az megírva, hogy aki szánt, reménységben szántson, és aki csépel, a termésnyerés reményében.

¹¹ Ha mi nektek lelkieket vetettünk, valami nagy dolog az, ha anyagi javaitokból aratunk?

¹² Ha mások részesülnek a fölöttetek való hatalomban, miért nem inkább mi? De mi nem éltünk e joggal, hanem elviselünk mindent, hogy Krisztus evangéliumának gátat ne vessünk.

¹³ Nem tudjátok-e, hogy akik a szentélyben foglalkoznak, a szentélyből élnek, és akik az oltár körül szolgálnak, az oltárról részesednek?

¹⁴ Így rendelte az Úr azoknak is, kik az evangéliumot hirdetik, hogy az evangéliumból éljenek.

¹⁵ Én azonban semmi ilyennel nem éltem. De ezt nem azért irom, hogy így történjék velem, mert jobb szeretnék, inkább meghalni, mint hogy valaki jó hírnevemet lerontsa.

¹⁶ Mert ha.az evangéliumot hirdetem, nem válik dicsőségemre, mivel a szükség hajt rá; és jaj nekem, ha az evangéliumot nem hirdetem.

¹⁷ Mert ha készakarva teszem ezt, jutalmat kapok; ha pedig akaratom ellenére, akkor megbízott sáfár vagyok.

¹⁸ Mi tehát az én jutalmam? Az, hogy az evangéliumot hirdetvén, fizetés nélkül munkálkodom az evangéliumban, s hogy az evangéliumban nyert hatalmammal vissza ne éljek.

¹⁹ Mert habár mindenkitől független vagyok, mindenkinek szolgájává tettem magamat, hogy minél többeket megnyerjek.

²⁰ A zsidóknak olyan lettem, mint- a zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem;

²¹ azoknak, kik a törvény alatt vannak, mintha a törvény alatt volnék, (holott én nem voltam a törvény alatt) hogy a törvény alatt levőket megnyerjem; azoknak, kik törvény nélkül voltak, mintha törvény nélkül volnék, (holott Isten törvénye nélkül nem voltam, hanem Krisztus törvénye alatt vagyok,) hogy megnyerjem azokat, kik törvény nélkül voltak.

²² Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvözítsek.

²³ Mindezt pedig az evangéliumért teszem, hogy részes legyek benne.

²⁴ Nem tudjátok-e, hogy akik a versenypályán futnak, bár mindannyian futnak, egy nyeri el a dijat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

²⁵ Mindaz pedig, aki a küzdő játékban birkózik, mindentől megtartóztatja magát, és azok csak azért, hogy hervatag koszorút nyerjenek, mi pedig hervadatlant

²⁶ Én tehát úgy futok, nem mint bizonytalanra; úgy vívok, nem mintha a levegőt verdesném;

²⁷ hanem sanyargatom testemet és szolgaság alá vetem, hogy mialatt másokat tanítok, önmagam el ne elkárhozzam.

10

¹ Mert nem akarom, hogy ne tudjátok, testvérek, hogy a mi atyáink mindannyian a felhő alatt voltak és mindannyian átmentek a tengeren,

² és Mózes által mindnyájan megkeresztelkedtek a felhőben és a tengerben,

³ és mindnyájan ugyanazon lelki eledelt ették,

⁴ és mindnyájan ugyanazon lelki italt itták: - ittak pedig az őket követő lelki sziklából, e szikla pedig Krisztus volt; -

⁵ de sokakban közölök nem telt kedve Istennek, mert elhullottak a pusztában.

⁶ Ez pedig a mi okulásunkra történt, hogy ne vágyódjunk a rossz után, miként ők vágyódtak.

⁷ Bálványimádók se legyetek, miként közölök néhányan, amint irva van: Leült a nép enni és inni, és fölkeltek játszani.

⁸ Se ne paráználkodjunk, miként közölük néhányan paráználkodtak és elestek egy napon huszonhárom ezren.

⁹ Se ne kisértsük Krisztust, mint ahogy közölük némelyek kisértették és a kigyók által elpusztultak.

¹⁰ Se ne zúgolódjatok, miként azok közül némelyek zúgolódtak és a pusztító (angyal) által elvesztek.

¹¹ Mindez azonban jelképben történt velők, megiratott pedig a mi okulásunkra, kikre az utolsó idők jutották.

¹² Aki tehát azt gondolja, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!

¹³ Emberi kísértésnél egyéb meg ne lepjen titeket. Hű azonban az Isten, ki nem hagy benneteket kisértetni azon fölül, amit megbirtok, hanem a kísértésnek olyan lefolyást ad, hogy elviselhessétek.

¹⁴ Azért, szeretteim, kerüljétek a bálványok tiszteletét!

¹⁵ Okosakhoz szólok, Ítéljétek meg magatok amit mondok.

¹⁶ Az áldás kelyhe, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérében való részesülés-e? És a kenyér, melyet megtörünk, nem az Úr testében való részesülés-e?

¹⁷ Mert egy kenyér, egy test vagyunk sokan, mindannyian, kik az egy kenyérben részesülünk.

¹⁸ Tekintsetek a test szerint való Izraelre! Vajjon akik az áldozatokból esznek, nem részesülnek-e az oltárról?

¹⁹ Nos hát? Azt mondom, hogy amit a bálványoknak áldoznak, valami? Vagy, hogy a bálvány valami?

²⁰ Sőt amit a pogányok áldoznak, az ördögöknek áldozzák, s nem Istennek. Pedig nem akarom, hogy az ördögök társai legyetek.

²¹ Nem ihatjátok az Úr kelyhét és az ördögök kelyhét.

²² Vagy az Urat ingereljük (magunk ellen)? Talán erősebbek vagyunk mint ő?

²³ Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, de nem minden szolgál épülésre.

²⁴ Senki se keresse a magáét, hanem a másét.

²⁵ Egyetek meg mindent, ami a mészárszékben kapható, a nélkül, hogy a lelkiismeret miatt valamit kérdeznétek.

²⁶ Az Úré a föld és minden, ami betölti.

²⁷ Ha valamely hitetlen meghí benneteket és el akartok menni, egyetek meg mindent, amit elétek tesznek, mitsem kérdezve a lelkiismeret miatt.

²⁸ De ha valaki azt mondja: Ez a bálványoknak lett föláldozva, ne egyetek belőle a miatt, aki ezt mondotta, és a lelkiismeret miatt,

²⁹ értem ugyanis nem a te lelkiismeretedet, hanem a másikét. Mert mi okból vessem én alá szabadságomat más lelkiismerete ítéletének?

³⁰ Ha én hálaadással veszek részt, minek káromoltassam magamat azért, amiért hálát adok?

³¹ Tehát akár esztek, akár isztok, akár más valamit cselekesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!

³² Botránkozására ne legyetek se a zsidóknak, se a pogányoknak, se az Isten egyházának;

³³ amint én is mindenben mindenkinek kedvét keresem, és nem azt nézem, ami nekem hasznos, hanem ami sokaknak, hogy üdvözüljenek.

11

¹ Legyetek követőim, valamint én is Krisztusé!

² Dicsérlek pedig titeket, testvéreim, hogy mindenben megemlékeztek rólam és rendeleteimet, amint elétek adtam, megtartjátok.

³ Tudjátok meg azonban, hogy minden férfiúnak feje Krisztus, az asszony feje pedig a férfi, Krisztus feje pedig az Isten.

⁴ Minden férfi, aki födött fővel imádkozik vagy jövendöl* meggyalázza fejét.

⁵ Minden asszony ellenben, aki födetlen fővel imádkozik vagy jövendöl, meggyalázza fejét, mert ez annyi, mintha megkopaszítanák. És külömbségek vannak a szolgálatokban, habár az Úr ugyanaz.

⁶ Mert ha valamely asszony be nem takarja a fejét, lékeli őt nyírni; ha pedig rút dolog az asszonynak megnyiretni vagy megkopaszittatni, takarja be a fejét.

⁷ A férfinek azonban nem kell a fejét befödni, mert ő az Istennek képe és dicsősége, az asszony pedig a férfi dicsősége.

⁸ Mert nem a férfi lett az asszonyból, hanem az asszony a férfiből.

⁹ Sem a férfi nem teremtetett az asszonyért, hanem az asszony a férfiért.

¹⁰ Azért kell az asszonynak fején viselni a hatalom jelét az angyalok miatt.

¹¹ Mindazáltal sem a férfi nincs az asszony nélkül, sem az asszony a férfi nélkül az Úrban.

¹² Mert amint az asszony a férfiből (származott), úgy a férfi az asszony által, minden pedig az Istenből.

¹³ Ítéljétek meg magatok: illik-e asszonynak hajadon fővel imádkozni?

¹⁴ Nem tanit-e benneteket maga a természet is arra, hogy ha a férfi megnöveszti a haját, szégyenére válik,

¹⁵ ha pedig az asszony megnöveszti haját, becsületére válik, mert neki a haj fátyol gyanánt adatott.

¹⁶ Ha pedig valaki azt hiszi, hogy erről lehet vitatkozni: - nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten egyházának.

¹⁷ Ezt pedig elrendelem, - nem dicsérvén, hogy nem javulástokra, hanem rosszabbodástokra gyülekeztek össze.

¹⁸ Először is azt hallom, hogy mikor egybegyültök a gyülekezetbe, szakadások vannak közöttetek, és ezt részben hiszem is.

¹⁹ Mert szükséges is, hogy meghasonlások legyenek, hogy a kipróbáltak kitűnjenek közöttetek.

²⁰ Mikor ugyanis egybegyültök, az már nem az Úr vacsorájának megtartása.

²¹ Mert ki-ki a maga vacsoráját előre megeszi, és mig az egyik éhezik, a másik részeg.

²² Vajjon nincsenek házaitok az evésre és ivásra? Vagy megvetitek az Isten egyházát és megszégyenítitek azokat, akiknek nincsen? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek benneteket? Ebben nem dicsérlek.

²³ Mert én az Úrtól hallottam, amit veletek is közöltem, hogy az Úr Jézus azon éjjel, melyen elárultatott, kezébe vette a kenyeret,

²⁴ és hálát adva megtörte és monda: Vegyétek és egyétek, ez az én testem, mely érettetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre!

²⁵ Hasonlóképen a kelyhet is, miután megvacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, ezt cselekedjetek, valahányszor isszátok, az én emlékezetemre.

²⁶ Mert valahányszor e kenyeret eszitek és e kelyhet isszátok, az Úr halálát hirdetitek, amíg eljő.

²⁷ Bárki tehát méltatlanul eszi e kenyeret, vagy issza az Úr kelyhet, vetkezik az Úr teste és vére ellen.

²⁸ Vizsgálja meg tehát az ember önnönmagát, és úgy egyék ebből a kenyérből és igyék e kehelyből.

²⁹ Mert aki méltatlanul eszi és issza, ítéletet eszik és iszik, mivel az Úr testét meg nem különbözteti.

³⁰ Azért vannak köztetek oly sokan betegek és gyengék, s (azért) hunynak el sokan.

³¹ De ha önmagunkat megitélnők, bizonyára nem ítéltetnénk meg.

³² Midőn azonban megitéltetünk, az Úr megfenyít bennünk, hogy e (világgal el ne kárhozzunk.

³³ Ennekokáért, testvéreim, mikor az étkezésre egybegyültök, várjátok meg egymást.

³⁴ Ha valaki éhezik, egyék otthon, hogy ne vesztetekre jöjjetek össze. A többit pedig, majd ha odaérkezem, elintézem.

12

¹ A lelki dolgokra nézve szintén nem akarom, testvérek, hogy tudatlanságban legyetek.

² Tudjátok, hogy mikor pogányok voltatok, amint vezettek benneteket, a néma bálványokhoz jártatok.

³ Azért tudtotokra adom, hogy senki, aki az Isten lelkében beszél, nem mondja: "Átok Jézusra!" És senki sem mondhatja: "Uram Jézus!" hanem csak a Szentlélek által.

⁴ Az ajándékok között azonban külömbségek vannak, bár a Lélek ugyanaz.

⁵ - - -

⁶ És külömbségek vannak a hatásokban, bár ugyanaz az Isten, ki mindent művel mindenben.

⁷ A Lélek megnyilatkozása pedig mindenkinek hasznára adatik.

⁸ Az egyiknek ugyanis a bölcs beszéd ajándéka adatik meg a Lélek által, a másiknak a tudós beszédé ugyanazon Lélek szerint;

⁹ másnak a hit, ugyanazon Lélekben; másnak a gyógyítások ajándéka egyazon Lélekben;

¹⁰ másnak a csodatevés, másnak a jövendölés, másnak a lelkek megkülönböztetése, másnak különféle nyelvek, másnak a beszédek magyarázása.

¹¹ Mindezt pedig egy és ugyanaz a Lélek műveli, szétosztva kinek-kinek ahogy akarja.

¹² Mert valamint a test egy, és sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár számosak, mégis egy test: így Krisztus is.

¹³ Mert egy Lélekben vagyunk mindannyian egy testté keresztelve, akár zsidók akár pogányok, akár szolgák akár szabadok; és mindnyájan egy Leiektől vagyunk átitatva.

¹⁴ Mert a test sem egy tagból áll, hanem sokból.

¹⁵ Ha a láb azt mondaná: Mivel nem vagyok kéz, nem tartozom a testhez, vajjon azért nem tartozik a testhez?

¹⁶ És ha a fül azt mondaná: Mivel nem vagyok szem, nem tartozom a testhez, vajjon azért nem tartoznék a testhez?

¹⁷ Ha az egész test szem volna, hol volna a hallás? Ha az egész hallás volna, hol volna a szaglás?

¹⁸ Isten azonban úgy helyezte el a tagokat és azoknak mindegyikét a testben, ahogy neki tetszett.

¹⁹ Ha mindannyi egy tag volna, hol volna a test?

²⁰ így azonban sok tag van ugyan, de csak egy test.

²¹ Nem mondhatja tehát a szem a kéznek: Nem szorulok rád; vagy pedig a fej a lábaknak: Nincs rátok szükségem.

²² Sőt mi több, azok a testrészek, amelyek gyengébbeknek látszanak, szükségesebbek;

²³ és amelyeket a test alsóbbrendű tagjainak tartunk, azokat nagyobb tisztességgel vesszük körül, és ami rajtunk tisztességtelen, az nagyobb tisztességben részesül.

²⁴ Ami ugyanis rajtunk tisztességes, annak nincs szüksége semmire, hanem Isten úgy szervezte a testet, hogy aminek nem volt, azt nagyobb tisztességben részesítette,

²⁵ hogy a testben ne legyen meghasonlás, hanem a tagok egymásért kölcsönösen szorgoskodjanak.

²⁶ És ha az egyik tagnak valami baja van, együtt szenvedjen vele minden tag; vagy ha az egyik tag megdicsőül, vele örüljenek az összes tagok.

²⁷ Ti pedig Krisztus teste vagytok, és tagból való tagok.

²⁸ És némelyeket Isten az ő egyházában először apostolokká, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká rendelt, azután (adott nekik) csodatevő erőt, továbbá tehetséget a gyógyításra, segélynyújtásra, kormányzásra, nyelvek elsajátítására, beszédek magyarázására.

²⁹ De vajjon mind apostolok-e? vajjon mind próféták-e? vajjon mind tanitók-e?

³⁰ Talán valamennyien csodatevő erővel, valamennyien gyógyitó erővel birnak? Talán valamennyien nyelveket beszélnek? valamennyien beszédeket magyaráznak?

³¹ Törekedjetek tehát jobb adományok után! És még magasztosabb utat mutatok nektek.

13

¹ Beszéljek bár embereknek, vagy angyaloknak nyelvén, ha szeretetem nincs, olyanná lettem, mint a zengő érc vagy pengő cimbalom.

² Legyen bár jövendölő tehetségem, és tudjak minden titkot és tudományt; legyen bár oly teljes hitem, hogy hegyeket tudjak áthelyezni, ha szeretetem nincs, semmi vagyok.

³ És ha minden vagyonomat szétosztom a szegények táplálására, és ha testemet odaadom is, úgy hogy égjek, de szeretetem nincsen, mitsem használ nekem.

⁴ A szeretet türelmes, kegyes; a szeretet nem irigykedik, nem cselekszik helytelenül, nem fuvalkodik fel,

⁵ nem nagyravágyó, nem keresi a a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat,

⁶ nem örül az igazságtalanságnak, hanem örvend az igazságnak;

⁷ mindent eltűr, mindent hisz, mindent remél, mindent elvisel.

⁸ A szeretet soha sem szűnik meg, habár a jövendölések véget érnek, vagy a nyelvek megszűnnek, vagy a tudomány elenyészik.

⁹ Mert (csak) részleges a mi ismeretünk, és részleges a mi jövendölésünk.

¹⁰ De ha majd elérkezik a mi tökéletes, megszűnik a mi részleges.

¹¹ Mikor gyermek voltam, úgy beszéltem mint a gyermek, úgy éreztem, mint a gyermek, úgy gondolkoztam mint a gyermek. De mikor emberkorba jutottam, felhagytam azzal, ami gyermekhez illett.

¹² Most tükörben látjuk (Istent) rejtélyesen, akkor pedig majd színről színre. Most (csak) részben ismerem (őt), akkor pedig majd úgy fogom ismerni, amint ő ismer engem.

¹³ Egyelőre pedig megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három; ezek között pedig legnagyobb a szeretet.

14

¹ Gyakoroljátok a szeretetet, buzgólkodjatok a lelkiekért, méginkább pedig, hogy jövendöljetek.

² Mert aki valamely nyelven beszél, nem emberekhez beszél, hanem Istenhez, mert senki sem érti, mivel a Lélek által titkokat beszél.

³ Aki ellenben jövendöl, embereknek beszél, azoknak épülésére, intésére és vigasztalására.

⁴ Aki valamely nyelven beszél, önmagának szolgál épülésére, aki pedig jövendöl, Isten egyházának szolgál épülésére.

⁵ Szeretném ugyan, hogy mindannyian nyelveken beszélnétek, de még inkább, hogy jövendölnétek. Mert aki jövendöl, nagyobb, mint aki nyelveken beszél, hacsak talán meg nem magyarázza, hogy a hitközségnek épülésére váljék.

⁶ Mert hát mit használok nektek, testvérek, ha hozzátok megyek és nyelveken beszélek, hacsak nem szólok hozzátok vagy kinyilatkoztatásból, vagy tudományból, vagy jövendölésből, vagy tanításból?

⁷ Lám az élettelen hangszeren is, legyen az fuvola, vagy citera, ha külömbséget nem tesznek a hangban, hogyan lehessen megérteni, hogy mit fújnak, vagy citerálnak rajta?

⁸ És ha a trombita bizonytalan hangot ad, ki fog készülni a csatára?

⁹ Úgy ti is, ha a nyelvvel magyarán nem beszéltek, hogyan fogják megérteni, mit mondotok? A levegőbe fogtok beszélni.

¹⁰ Lám milyen sokféle nyelv van a világon, és egy sincs hang nélkül.

¹¹ Ha tehát nem tudom a hang jelentését, annak, akivel beszélek, idegennyelvü leszek; és aki velem beszél, nekem lesz. idegennyelvü.

¹² így ti is, miután lelki ajándékokra törekedtek, azon legyetek, hogy azokban az egyház épülésére bővelkedjetek.

¹³ Aki tehát valamely nyelven beszél, imádkozzék, hogy meg is magyarázhassa.

¹⁴ Mert ha valamely nyelven imádkozom, a lelkem imádkozik, de az elmémnek nincs belőle haszna.

¹⁵ Mi lesz tehát? Imádkozom lélekkel, de imádkozom elmémmel is; énekelek lélekkel, de énekelek elmémmel is.

¹⁶ Különben ha (csak) lélekben áldod Istent, hogyan mondja rá áldó imádra az Áment, aki a nyelvben járatlan? Hiszen nem tudja, mit mondasz.

¹⁷ Te ugyan szép könyörgést mondhatsz, de a másik nem épül rajta.

¹⁸ Hálát adok az én Istenemnek, hogy mindnyájatok nyelvén beszélek.

¹⁹ De gyülekezetben inkább mondok öt szót értelmemmel, hogy másokat is oktassak, mintsem tízezer szót idegen nyelven.

²⁰ Testvérek! ne legyetek gyermekek értelemre nézve, hanem a gonoszságban legyetek kisdedek, értelem dolgában pedig legyetek tökéletesek.

²¹ A törvényben írva van: Más nyelveken és más ajkakkal szólok majd e néphez, és úgy sem hallgatnak rám, úgymond az Úr.

²² A nyelvek tehát jelül szolgálnak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek; a jövendölések pedig nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.

²³ Ha tehát az egész hitközség egybegyűl, és mindannyian nyelveken beszélnek, s bemennek tudatlanok vagy hitetlenek is: nem fogiák-e azt mondani, hogy elment az eszetek?

²⁴ De ha valamennyien jövendölnek, és bemegy valamely hitetlen vagy tudatlan, mindannyian meggyőzik, mindannyian megcáfolják őt:

²⁵ megnyilatkoznak szivének titkai, s így leborulva arcára, imádja Istent és megvallja, -hogy csakugyan Isten van bennetek.

²⁶ Mi tehát a teendő, testvérek? Mikor egy-begyültök, mindegyiknek van egy-egy zsoltára, tanitani-, kijelenteni-, mondani-, magyaráznivalója: - történjék minden épülésre!

²⁷ Ha valaki (idegen) nyelven szól, ketten vagy legfölebb hárman beszéljenek egymás után, egy pedig magyarázza meg.

²⁸ Ha pedig nincs aki magyarázzon, hallgasson az illető, a gyülekezetben, s önmagával és Istennel beszéljen.

²⁹ A jövendölök szintén ketten vagy hárman beszéljenek, a többiek pedig bírálják meg.

³⁰ Ha pedig egy másik, aki ott ül, kinyilatkoztatásban részesül, az előbbi hallgasson el.

³¹ Mert egymás, után valamennyien jövendölhettek, hogy mindannyian tanuljanak, és mindannyian buzditassanak.

³² És a prófétalelkek prófétáknak vannak alávetve.

³³ Mert Isten nem az egyenetlenség Istene, hanem a békeségé, amint ezt a szenteknek minden gyülekezetében is tanitom.

³⁴ A nők a gyülekezetekben hallgassanak, mert nekik nem szabad beszélni, hanem legyenek engedelmesek, miként a törvény is mondja.

³⁵ Ha pedig akarnak valamit tanulni, kérdezzék meg otthon a férjeiket. Mert nem illik az asszonyhoz, hogy a gyülekezetben beszéljen.

³⁶ Vajjon tőletek származott-e az Isten igéje, vagy csak egyedül hozzátok jutott el?

³⁷ Ha valaki magát prófétának, vagy lelki embernek tartja, tudja meg, hogy amit nektek irok, az az Urnak parancsolata.

³⁸ Aki pedig ezt el nem ismeri, az nem fog elismertetni.

³⁹ Azért, testvérek, igyekezzetek jövendölni, és a nyelveken való szólást ne tiltsátok!

⁴⁰ Történjék azonban minden illedelmesen és rendben.

15

¹ Tudtotokra adom pedig nektek, testvérek, az evangéliumot, melyet nektek hirdettem, melyet el is fogadtatok, melyben állhatatosak is vagytok,

² amely által üdvözültök is, ha amint hirdettem nektek, megtartjátok; hacsak hiába nem hittetek.

³ Mert mindenekelőtt azt adtam elétek, amit én is úgy vettem át, hogy tudnillik Krisztus meghalt a mi bűneinkért, az Írások szerint,

⁴ és hogy eltemettetett, és hogy harmadnapon feltámadt az Írások szerint,

⁵ és hogy megjelent Kéfásnak és azután a tizenegynek.

⁶ Azután megjelent több mint ötszáz testvérnek egyszerre, kik közül sokan még most is élnek, némelyek pedig elhunytak.

⁷ Azután megjelent Jakabnak, később az összes apostoloknak.

⁸ Legutoljára pedig valamennyi között megjelent nekem is, mintegy idétlennek.

⁹ Én ugyanis a legutolsó vagyok az apostolok között, ki nem érdemlem meg, hogy apostolnak nevezzenek, mert üldöztem az Isten egyházát.

¹⁰ De Isten kegyelméből vagyok, ami vagyok, és az ő kegyelme nem volt bennem meddő, hanem többet munkálkodtam valamennyinél, azonban nem én, hanem az Isten kegyelme énvelem.

¹¹ Ám akár én, akár ők, így hirdetjük és igy hittétek.

¹² Ha pedig Krisztusról azt hirdetjük, hogy feltámadott halottaiból, hogyan mondhatják némelyek közöttetek, hogy nincs feltámadás?

¹³ Hiszen ha holtak feltámadása nincsen, akkor Krisztus sem támadott fel.

¹⁴ Ha pedig Krisztus fel nem támadott, akkor hiábavaló a mi predikálásunk, hiábavaló a ti hitetek is.

¹⁵ Sőt akkor hamis tanuknak bizonyulunk Isten ellen, mivel azt bizonyítottuk Istennel szemben, hogy feltámasztotta Krisztust, akit pedig nem támasztott fel, ha a halottak fel nem támadnak.

¹⁶ Mert ha a halottak fel nem támadnak, Krisztus sem támadott fel.

¹⁷ Ha pedig Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a ti hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok.

¹⁸ Következésképen azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg.

¹⁹ Ha csak ez életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden embernél.

²⁰ Ámde Krisztus feltámadott halottaiból, mint az elhunytak első zsengéje.

²¹ Már pedig amint a halál egy ember által következett be, úgy történik a feltámadás is egy ember által.

²² És amint Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy fognak Krisztusban mindnyájan életre kelni.

²³ És pedig kiki a maga rendjében. Az első zsenge Krisztus, utána azok, akik Krisztuséi, kik hittek az ő eljövetelében.

²⁴ Azután vége - mikor (tudnillik) az országot átadta az Istennek és az Atyának, mikor megszüntetett minden felsőbbséget, hatalmat és erőt.

²⁵ Uralkodnia kell azonban, mig minden ellenségét lábai alá nem teszi.

²⁶ A legutolsó ellenség pedig, amely elpusztul, a halál lesz, mert: Mindent az ő lábai alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy:

²⁷ Minden neki van alávetve, kétségtelenül azon kivül, aki neki mindent alávetett.

²⁸ Mikor pedig majd minden alája lesz vetve, akkor maga a Fiú is aláveti magát annak, aki neki mindent alávetett, hogy Isten legyen mindenben minden.

²⁹ Különben mitévők lesznek azok, akik megkeresztelkednek a holtakért, ha a halottak egyáltalán fel nem támadnak? Minek is keresztelkednek meg értők?

³⁰ Miért tesszük ki mi is magunkat veszélyeknek minden órában?

³¹ Minden nap meghalok a ti dicsőségtekért, testvérek, mely nekem a mi Urunk Jézus Krisztusban van.

³² Ha (emberi mód szerint) Efezusban vadállatokkal viaskodtam, mi hasznom belőle, ha a holtak fel nem támadnak? Akkor együnk és igyunk, mert holnap meghalunk!

³³ Félre ne vezettessétek magatokat: Gonosz beszédek megrontják a jó erkölcsöket.

³⁴ Ébredjetek fel igazak és ne vetkezzetek; mert némelyek nem ismerik az Istent: a ti megszégyenitéstekre mondom ezt.

³⁵ De tán azt mondja valaki: Hogyan támadnak fel a halottak, és minő testben fognak megjelenni?

³⁶ Esztelen! Amit te elvetsz, nem éled fel, hacsak előbb meg nem hal.

³⁷ És amit elvetsz, nem a jövendő testet veted el, hanem a puszta magot, például búzából, vagy más egyébből.

³⁸ Isten pedig olyan testet ad neki, amilyent akar, és mindenféle magnak külön testet.

³⁹ Nem minden test ugyanaz a test, hanem más az embereké, más az állatoké, más a madaraké, más végre a halaké.

⁴⁰ Vannak égi testek és vannak földi testek; de más az égiek dicsősége és más a földieké.

⁴¹ Más a napnak fénye, más a holdnak fénye, és más a csillagok fénye. Mert egyik csillag különbözik fényességre a másiktól.

⁴² Így (lesz) a halottak feltámadása is. Enyészetben vettetik el, enyészhetlenségben támad fel.

⁴³ Gyarlóságban vettetik el, dicsőségben támad fel; erőtlenségben vettetik el, erőben támad fel.

⁴⁴ Állati test vettetik el, szellemi test támad fel. Ha van állati test, van szellemi is, miként írva van:

⁴⁵ Lön az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám pedig elevenítő lélekké.

⁴⁶ De nem a szellemi test az első, hanem az állati, azután a szellemi.

⁴⁷ Az első ember földből lévén, földi; a második a mennyből (származván), mennyei.

⁴⁸ Amilyen a földi, olyanok a földiek is; és amilyen a mennyei, olyanok, a mennyeiek is.

⁴⁹ Amint tehát viseltük a földinek képét, viseljük a mennyeinek képét is.

⁵⁰ Én pedig azt mondom, testvérek, hogy a test és vér nem jut az Isten országának birtokába; sem az enyészet az enyészhetlenségnek birtokába.

⁵¹ Íme, titkot mondok nektek: Mindnyájan feltámadunk ugyan, de nem mindnyájan változunk át.

⁵² Hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső trombitaszóra, mert szól a trombita és a holtak feltámadnak rothadatlanul, és mi elváltozunk.

⁵³ Mert e rothadandó testnek rothadatlanságba kell öltöznie, és e halandó testnek halhatatlanságba kell öltöznie.

⁵⁴ Mikor pedig ez a halandó (test) halhatatlanságba öltözik, akkor teljesedik a mondás, mely irva van: Elnyelte a halált a győzelem.

⁵⁵ Hol van, halál, a te győzelmed? Hol van, halál, a te fullánkod?

⁵⁶ A halál fullánkja ugyanis a bűn; a bűn hatalma pedig a törvény.

⁵⁷ De legyen hála Istennek, ki nekünk győzödelmet adott a mi Urunk Jézus Krisztus által!

⁵⁸ Azért, szeretett testvéreim l legyetek állhatatosak és rendithetlenek, buzgólkodva mindegyre az Úr dolgában, tudván, hogy a ti munkátok az Úrban nem hiábavaló.

16

¹ A szentek számára való gyűjtést illetőleg ti is úgy tegyetek, amint a galáciai hitközségekben rendeltem.

² A hét első napján mindegyiktek tegye félre és takarítsa meg, amit jónak lát, hogy ne akkor történjék a gyűjtés, mikor oda érkezem.

³ Midőn pedig majd jelen leszek, elküldöm azokat, akiket levél által ajánlani fogtok, hogy a ti ajándéktokat elvigyék Jeruzsálembe.

⁴ Ha pedig érdemes lesz, hogy én is elmenjek, velem jönnek.

⁵ Hozzátok pedig akkor jövök, ha majd Macedóniát átutaztam; mert Macedónián átutazom.

⁶ Nálatok pedig talán megállapodom, vagy tán ki is telelek, hogy ti kisérjetek el, akármerre megyek.

⁷ Mert nem akarlak benneteket ezúttal csak átmenőben látni, mivel reménylem, hogy egy ideig nálatok maradhatok, ha az Úr engedi.

⁸ Efezusban pedig pünkösdig maradok.

⁹ Mert nagy és tág kapu áll előttem nyitva, de sokan vannak az ellenfelek is.

¹⁰ Ha pedig Timoteus oda érkezik, legyen rá gondotok, hogy félelem nélkül lehessen nálatok, mert az Úr dolgában működik, valamint én is.

¹¹ Senki tehát meg ne vesse őt, hanem kisérjétek őt békében, hogy hozzám jöjjön, mert várom őt a testvérekkel.

¹² Apolló testvérről pedig tudtotokra adom, hogy sürgősen kértem őt, hogy hozzátok menjen a testvérekkel, de semmiképen sem akart most elmenni, hanem majd elmegy, mihelyt ideje lesz

¹³ Vigyázzatok, álljatok erősen a hitben, férfiasan viselkedjetek és erősödjetek meg!

¹⁴ Minden dolgotok szeretetben történjék!

¹⁵ Kérlek pedig titeket, testvérek, tudjátok, hogy a Stefánasz háza és Fortunátusé és Achaikusé első zsengéi Ahájának, és hogy a szentek szolgálatára szánták magokat;

¹⁶ szolgáljatok ti is készséggel az ilyeneknek és mindenkinek, aki velünk munkálkodik és fáradozik.

¹⁷ Örülök, hogy Stefánasz, Fortunátus és Achaikus itt vannak, mert ami részetekről hiányzott, ők helyrepótolták;

¹⁸ mert megörvendeztették az én lelkemet is, meg a tieteket is. Legyetek az ilyenek iránt elismeréssel!

¹⁹ Üdvözölnek titeket az ázsiai egyházak. Sokszorosan üdvözölnek titeket az Úrban, Aquila és Priscilla, az ő házokban levő gyülekezettel, akiknél én is szállva vagyok.

²⁰ Üdvözölnek benneteket az összes testvérek. Köszöntsétek egymást szent csókkal!

²¹ Üdvözlet! - Pál, saját kezemmel.

²² Ha valaki nem szereti a mi Urunk Jézus Krisztust, átok alatt legyen, Maran Atha.

²³ A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme veletek!

²⁴ Az én szeretetem mindnyájatokkal Krisztus Jézusban. Ámen.