1 Pál, Jézus Krisztus szolgája, hivatott apostol, kiválasztva az Isten evangéliumára,
2 melyet prófétái által a szent iratokban előre megígért,
3 az ő Fiáról, ki test szerint Dávid nemzetségéből lett neki,
4 a megszentelés lelke szerint azonban a mi Urunk Jézus Krisztusnak halottaiból való feltámadása által előre patalommal kijelöltetett, mint Isten Fia,
5 aki által a kegyelmet és az apostoli hivatalt nyertük, hogy az ő nevéért minden nemzet meghódoljon a hitnek,
6 akik között ti is vagytok, Jézus Krisztus hivatottjai!
7 Mindazoknak az Isten szeretettjeinek, a hivatott szenteknek, kik Rómában vannak. Kegyelem nektek és békeség Istentől, a mi Atyánktól és az Úr Jézus Krisztustól!
8 Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, mert a ti hiteteket az egész, világon dicsérettel emlegetik.
9 Mert Isten a tanúm, akinek lelkemből szolgálok az evangéliumban, hogy szünet nélkül megemlékezem rólatok
10 imádságaimban mindenkor, könyörögve, hogy végre valahára Isten akaratából szerencsés úton hozzátok mehessek.
11 Mert kívánlak titeket látni, hogy valamit közöljek veletek a lelki kegyelemből, hogy megerősítselek benneteket,
12 azaz hogy egyszersmind vigasztalódjam a tibennetek és énbennem levő kölcsönös hit által.
13 Nem akarom, hogy ne tudjátok, testvérek, hogy sokszor megfogadtam, hogy hozzátok megyek, hogy közöttetek is, miként a- többi nemzetek közt, némi sikert arassak, de mindeddig akadályozva voltam.
14 Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak le vagyok kötelezve.
15 Így, (amennyiben tőlem függ) kész vagyok nektek is, kik Rómában vagytok, az evangéliumot hirdetni.
16 Mert nem szégyellem az evangéliumot, mivel az Isten ereje az minden hívőnek üdvözitésére, első sorban a zsidónak és úgy a görögnek.
17 Mert abban az Isten igazsága nyilvánul hitből hitre, miként írva van: Az igaz pedig a hitből él.
18 Mert megnyilvánul az Isten haragja mennyből azon embereknek minden istentelensége és igazságtalansága fölött, kik az Isten igazságát igazságtalansággal elnyomják.
19 Mert ami Istenről ismeretes, nyilván van előttük. Mert Isten kijelentette nekik.
20 Ami ugyanis benne láthatatlan, világ teremtése óta a teremtett dolgokból érthető és látható, miként az ő örök hatalma és istensége is, úgy hogy nem menthetik magokat.
21 Mert habár Istent megismerték, nem dicsőítették őt, mint Istent, sem meg nem köszönték neki, hanem elbizakodtak gondolataikban és elhomályosodott az ő balgatag szivük.
22 Mert bölcseknek állítván magokat, bolondokká lettek.
23 Fölcserélték a halhatatlan Istennek dicsőségét a halandó embernek, madaraknak és négylábú, csúszómászó állatoknak képmásával.
24 Ez okból ráhagyta őket Isten az ő szivük vágyaira, a tisztátalanságra, úgy hogy önmagok illették gyalázattal testeiket,
25 kik az Isten igazságát hazugsággal cserélték fel, és inkább tisztelték és szolgálták a teremtményt, mint a Teremtőt, aki áldott, örökké. Ámen.
26 Ennekokáért átengedte őket Isten a gyalázat szenvedélyeinek. Mert asszonyaik a természetes szokást felcserélték a természetellenessel.
27 Hasonlókép a férfiak is, elhagyva az asszonnyal való természetes élést, egymás iránt gerjedtek fel vágyaikban, férfiak a férfiakon cselekedve undokságot, de el is vették tévelygésüknek megérdemelt jutalmát.
28 És amint ők nem törődtek azzal, hogy Istenre gondoljanak, úgy az Isten is aljas érzelmekre engedte őket vetemedni, hogy olyasmit tegyenek, ami nem illik,
29 telve minden gonoszsággal, rosszasággal, paráznasággal, fösvénységgel, gazsággal, telve irigységgel, gyilkossággal, egyenetlenséggel, álnoksággal, alattomossággal; fondorkodók,
30 rágalmazók, Isten előtt gyűlöletesek, gyalázkodók, kevélyek, felfuvalkodók, gonoszságok feltalálói, szülőiknek engedetlenek,
31 balgatagok, rendetlenek, érzéketlenek, szószegők, irgalmatlanok;
32 kik bár Isten igazságát megismerték, nem értették meg, hogy akik ilyesmit tesznek, halálra méltók; és pedig nemcsak akik azt megteszik, hanem azok is, akik egyetértenek azokkal, kik ilyesmit cselekesznek.
1 Ennélfogva nincs mentséged, oh ember, bárki légy, aki ítélsz. Mert míg a másikat megítéled, tenmagadat ítéled el, mivel ugyanazt cselekszed, ami fölött ítélkezel.
2 Tudjuk pedig, hogy Isten igazság szerint ítél azok fölött, kik ilyesmit cselekesznek.
3 Vagy azt gondolod, oh ember, ki megítéled azokat, kik ilyesmit tesznek, és magad is azt teszed, hogy te kikerülheted az Isten ítéletét?
4 Vagy megveted az ő jóságának, türelmének és hosszas várakozásának gazdagságát? Nem tudod-e, hogy az Isten kegyességé bünbánatra ösztönöz téged?
5 Ám a te keményszívűségeddel és megátalkodottságoddal haragot gyüjtesz magadra az Isten haragjának és igazságos itéléte kihirdetésének napjára,
6 ki mindenkinek megfizet az ő cselekedetei szerint.
7 És pedig azoknak, kik a jócselekedetben való kitartással törekesznek a dicsőségre, tisztességre és halhatatlanságra, - örök élettel;
8 azoknak pedig, a kik egyenetlenkedők és akik nem nyugosznak bele az igazságba, hanem hitelt adnak a gonoszságnak, - haraggal és bosszúsággal.
9 Viszontagság és gyötrelem vár minden ember lelkére, ki gonoszat cselekszik, elsősorban a zsidóéra, de a görögére is;
10 dicsőség ellenben és tisztesség és béke mindenkinek, aki jót cselekszik, elsősorban a zsidónak, de a görögnek is.
11 Mert az Istennél nincs személyválogatás.
12 Mert mindazok, kik törvény nélkül vetkeztek, törvény nélkül vesznek el; és mindazok, kik a törvényben vétkeztek, a törvény által ítéltetnek meg.
13 Mert nem a törvény hallgatói igazak az Isten előtt, hanem a törvény teljesítői igazulnak meg.
14 Mert ha a pogányok, akik a törvényt nem ismerik, természetszerűen teszik azt, amit a törvény parancsol, az ilyenek, minthogy törvényök nincs, önnönmagoknak törvényök;
15 megmutatják ugyanis, hogy a törvény rendelése szivükbe van irva, miről bizonyságot tesz az ő lelkiismeretük, és a magok között egymást vádló és védő gondolataik,
16 azon a napon, midőn Isten az emberek elrejtett dolgait meg fogja Ítélni, az én evangéliumom szerint Jézus Krisztus által.
17 Ha pedig zsidó a neved, és a törvényre támaszkodol, és Istenben dicsekszel,
18 és ismered az ő akaratát, és a törvény által oktatva, megtudod különböztetni, hogy mi a jobb,
19 és abban bizol, hogy a vakoknak vezetője, és világossága vagy azoknak, kik sötétségben vannak,
20 hogy tanítója vagy a tudatlanoknak, mestere a kisdedeknek, mivel a törvényben a tudománynak - és igazságnak mintaképét bírod, -
21 s íme, aki mást tanitasz, nem tanítod önmagádat; ki azt hirdeted, hogy ne lopjanak, lopsz;
22 ki azt mondod, hogy ne paráználkodjanak, paráználkodol; ki utálod a bálványokat, szentségtörést követsz el;
23 ki a törvénnyel dicsekszel, a törvény megszegése által Istent tiszteletlenséggel illeted.
24 (Mert az Isten nevét timiattatok káromolják a pogányok, amint írva van.)
25 A körülmetélés használ ugyan, ha a törvényt megtartod; de ha törvényszegő vagy, a te körülmetélkedésed körülmetéletlenséggé lett.
26 Ha tehát a körülmetéletlen a törvény rendelkezéseit megtartja, nemde az ő körülmetéletlensége körülmetélésnek számíttatik?
27 És nem fog-e a természet szerint körülmetéletlen, ha a törvényt teljesiti, megítélni téged, ki a betű és körülmetélés dacára törvényszegő vagy?
28 Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az; sem nem az a körülmetélés, ami külsőleg, a testen látható;
29 hanem az a zsidó, aki belsejében az; és az az igazi körülmetélkedés, mely a szívben és lélekben történik; melynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől ered.
1 Mi előnye van a zsidónak a pogány fölött? Vagy mi haszna a körülmetélésnek?
2 Minden tekintetben sok! Először is az, hogy őrájok lettek bízva az Isten nyilatkozatai.
3 Mert tesz az valamit, ha némelyek közülük nem hittek? Vajjon az ő hitetlenségük megszünteti Isten hűségét? Távolról sem!
4 Mert az Isten igaz, ellenben minden ember hazug, amint irva van: Hogy igaznak találtassál beszédeidben, és győzz, midőn ítélnek fölötted.
5 Ha pedig a mi igazságtalanságunk Istennek igazságosságát tünteti fel, mit szóljunk hozzá? Talán igazságtalan az Isten, midőn büntetést mér ránk? (Ezt mint ember mondom.)
6 Távolról sem! Mert különben hogyan ítélhetné meg Isten e világot?
7 Mert ha Isten igazsága az én hazugságom által nagyobbá lett az ő dicsőségére, miért ítéltetem el még én is, mint bűnös?
8 Vagy talán (miként rágalomképen ránk fogják) rosszat tegyünk, hogy belőle jó következzék? Az ilyeneknek elitélése igazságos.
9 Hogy állunk tehát? Előnyben vagyunk fölöttük? Épen nem. Mert bebizonyítottuk, hogy az összes zsidók és görögök a bűn (uralma) alatt vannak,
10 amint irva van: Nincs egy igaz sem;
11 nincs értelmes, nincs aki Istent keresné.
12 Mind elpártoltak és egyúttal haszontalanokká váltak, nincs aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem,
13 Nyitott sir az ő torkuk, nyelvűkkel álnokul cselekedtek; áspisok mérge van az ő ajkuk alatt;
14 az ő szájok telve van átokkal és keserűséggel.
15 Gyorsak az ő lábaik a vérontásra.
16 Pusztulás és nyomor van az ő útjaikon;
17 és a békeség útját nem ismerik.
18 Nincs az Isten félelme szemeik előtt.
19 Tudjuk azonban, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény alatt élnek; hogy minden száj elnémuljon és az egész világ meghódoljon Istennek;
20 mert hiszen a törvényszerinti cselekedetek által nem igazul meg ő előtte egy ember sem; mivelhogy a törvényből ered a bűn ismerete.
21 Most pedig a törvénytől függetlenül jelentetett ki az Isten igazsága, bizonyítva a törvény és a próféták által.
22 És pedig az a megigazulás Isten előtt, mely a Jézus Krisztusban való hit által (árad) mindazokba és mindazokra, akik benne hisznek, mert nincsen külömbség.
23 Mert mindnyájan vetkeztek és Isten dicsősége nélkül szűkölködnek.
24 Ingyen igazulva meg az ő kegyelméből, a Jézus Krisztus; által (történt) megváltás révén,
25 kit az Isten engesztelőnek rendelt hit által az ő vérében, az ő igazságának kimutatására a megelőző bűnök megbocsátásáért, melyeket Isten oly sokáig eltűrt;
26 az ő igazságának kimutatására ez időben, hogy igazságos legyen és igazzá tegye azt, ki Jézus Krisztus hitét követi.
27 Hol van tehát okod a dicsekvésre? Ki van zárva. Miféle törvény által? A cselekedetek törvénye által? Nem, hanem a hit törvénye által.
28 Mert mi azt tartjuk, hogy az ember a hit által igazul meg, a törvényszerinti cselekedetek nélkül.
29 Vajjon az Isten csak a zsidóké? s nem a pogányoké is? Bizony a pogányoké is.
30 Mert hiszen csak egy az Isten, aki megigazulttá teszi a körülmetéltét a hitből, és a körülmetéletlent a hit által.
31 Lerontjuk-e tehát a törvényt a hit által? Távolról sem, hanem megerősítjük a törvényt.
1 Mit mondjunk tehát, hogy Ábrahám atyánk a test szerint nyert?
2 Mert ha Ábrahám cselekedetekből igazult meg, dicséretére válik, de nem Istennél.
3 Mert mit mond az írás? Ábrahám hitt az Istennek, és igazságul tudatott be neki.
4 Már pedig, annak, aki munkálkodik, a jutalom nem kegyelemből jár, hanem tartozásból.
5 Annak ellenben; aki nem munkálkodik, de hisz abban, aki az istentelent megigazulttá teszi, az ő hite igazságul tudatik be Isten kegyelmének végzése szerint.
6 Valamint Dávid is boldognak mondja azt az embert, kinek Isten megigazulást ad cselekedetek nélkül:
7 Boldogok, kiknek megbocsáttattak gonoszságaik és befödettek bűneik.
8 Boldog a férfiú, kinek az Úr nem rója fel a bűnt.
9 Vajjon ez a boldogság tehát csak a körülmetéltet illeti-e meg, vagy a körülmetéletlent is? Mert azt mondjuk, hogy Ábrahámnak a hit igazságul tudatott be.
10 Miképen tudatott be tehát neki? Mint körülmetéltnek-e, vagy mint körülmetéletlennek? Nem mint körülmetéltnek, hanem mint körülmetéletlennek.
11 És a körülmetélés jelét mint a hitből fakadó megigazulás pecsétjét kapta, mellyel már a körülmetélés előtt birt; hogy atyjok legyen az összes körülmetéletlen hívőknek, hogy azoknak is igazságul tudassák be (az ő hite),
12 és hogy atyjok legyen a körülmetélteknek, nemcsak azoknak, kik körül vannak metélve, hanem azoknak is, akik ama hitnek nyomdokain járnak, mellyel Ábrahám atyánk a körülmetélés előtt birt.
13 Mert nem a törvény által nyerte Ábrahám és az ő ivadéka azt az ígéretet, hogy a világ örököse lesz, hanem a hit igazsága által.
14 Mert ha a törvény követői az örökösök, akkor a hit fölöslegessé vált, az Ígéret megszűnt.
15 A törvény ugyanis haragot szül; mert ahol törvény nincs, ott törvényszegés sincs.
16 A hitből folyik tehát, hogy a kegyelemből tett ígéret érvényben maradjon minden ivadékra nézve, nemcsak arra, mely a törvényt követi, hanem arra nézve is, mely Ábrahámnak hitével bir, ki mindnyájunknak atyja,
17 (amint irva van, hogy: Sok nemzetnek atyjává rendeltelek téged) Isten előtt, akinek hitt, ki a holtakat megeleveníti és ami nincs, úgy létrehozza, mint ami van.
18 Ő a reménység ellen hitt a reményben, hogy sok nemzetnek atyja lesz, amint meg lett neki mondva: Ilyen lesz a te ivadékod!
19 És nem gyengült meg a hitben és nem vette tekintetbe elaggott testét, holott már majdnem száz éves volt, sem Sárának elaggott mehet.
20 Isten ígéretében sem kételkedett bizalmatlansággal, hanem erősítette magát a hitben, Istenre hárítva a dicsőséget,
21 mivel teljesen meg volt győződve, hogy mindazt amit megígért, meg is adhatja.
22 Azért is tudatott be ez neki igazságul.
23 Azonban nemcsak őérette van megírva, hogy igazságul tudatott be neki,
24 hanem miérettünk is, kiknek (szintén) érdemül tudatik be, ha hiszünk abban, ki halottaiból feltámasztotta a mi Urunk Jézus Krisztust,
25 ki elárultatott a mi bűneinkért és feltámadott a mi megigazulásunkért.
1 Megigazulva tehát a hitből, legyünk békében az Istennel a mi Urunk Jézus Krisztus által,
2 aki által a hit révén hozzáférhetünk ahoz a kegyelemhez, melyben állunk és dicsekszünk az Isten fiai dicsőségének reményében.
3 De nemcsak ebben, hanem dicsekszünk a szenvedésekben is, mivel tudjuk, hogy a szenvedés béketürést eredményez,
4 a béketürés pedig megpróbáltatást, a megpróbáltatás pedig reménységet,
5 a reménység pedig meg nem szégyenít; mert az Isten szeretete kiáradt a mi sziveinkben a Szentlélek által, ki nekünk adatott.
6 Mert miért halt meg Krisztus az időben, mikor még gyengék voltunk, a bűnösökért?
7 Hiszen egy igazért nehezen hal meg valaki; legföljebb egy jótevőért talán kész lenne valaki meghalni.
8 Az Isten pedig az által mutatja ki hozzánk való szeretetét, hogy mikor még bűnösök voltunk, annak idején,
9 Krisztus meghalt értünk. Annál inkább megszabadulunk tehát ő általa a haragtól most, miután az ő vérében megigazultunk.
10 Mert ha midőn ellenségei voltunk, kibékültünk Istennel az ő Fiának hálája által; sokkal inkább fogunk üdvözülni mint kibékültek, az ő élete által.
11 De nemcsak ez, hanem dicsekszünk is Istenben a mi Urunk Jézus Krisztus által, aki által a kibékülést nyertük.
12 Ennélfogva, valamint egy ember által jött be a világra a bűn, és a bűn által a halál, és így a halál minden emberre átment, mivel abban mindnyájan vétkeztek;
13 Mert a törvényig is volt bün a világon, de a bűn nem számított, minthogy törvény nem volt.
14 Ám a halál uralkodott Ádámtól Mózesig még azokon is, kik nem vetkeztek hasonló törvényszegéssel mint Ádám, ki a jövendőnek előképe.
15 De nem úgy áll a dolog az adománnyal is, miként a bűnnel. Mert ha egynek vétke folytán sokan meghaltak, akkor az Isten kegyelme és adománya, melyet egy embernek, a Jézus Krisztusnak kedveért adott, annál inkább kiáradott sokakra.
16 És nem úgy van az ajándék, mint egy által elkövetett vétek: Mert a kárhozatra szóló Ítélet egy bűnből származott, a megigazulásra vivő kegyelem pedig sok vetekből.
17 Mert ha egynek vétke folytán a halál uralkodott egy által, sokkal inkább fognak uralkodni az életben az egy Jézus Krisztus által azok, kik bőven részesültek a kegyelemben, adományban és igazságban.
18 Valamint tehát egynek vétke által minden emberre átszállott a kárhozat, úgyszintén egynek igazsága által minden emberre az élet megigazulása.
19 Valamint ugyanis egy embernek engedetlensége áltál sokan bűnösökké lettek; úgy lesznek igazakká egynek engedelmessége révén sokan.
20 A törvény pedig közbejött, hogy a bűn megsokasodjék. De midőn a bűn megsokasodott, a kegyelem tuláradott,
21 hogy amint uralkodott a bűn a halálra, úgy a kegyelem is uralkodjék az igazság révén az örök életre, a mi Urunk Jézus Krisztus által.
1 Mit szólunk tehát hozzá? Megmaradjunk a bűnben, hogy a kegyelem túláradjon?
2 Isten mentsen! Mert akik meghaltunk a bűnnek, hogyan élhetnénk még abban?
3 Vagy nem tudjátok-e, hogy mind, akik Jézus Krisztusban meg vagyunk keresztelve, az ő halálában kereszteltettünk meg?
4 Mert eltemettettünk vele együtt a keresztség által a halálba; hogy valamint Krisztus feltámadott halottaiból az Atyának dicsősége által, úgy mi is új életet éljünk.
5 Mert ha egyesültünk vele az ő halálának hasonlatossága révén, feltámadásában is úgy leszünk.
6 Tudjuk azt, hogy a bennünk élő régi ember vele együtt megfeszíttetett, hogy a bűnös test lerontassék és többé ne szolgáljunk a bűnnek.
7 Mert aki meghalt, megigazult a bűntől.
8 Ha pedig meg haltunk Krisztussal, hisszük, hogy élni is fogunk Krisztussál együtt.
9 Mert tudjuk, hogy Krisztus, miután halottaiból feltámadott, már nem hal meg, a halál őrajta többé nem uralkodik.
10 Mert amennyiben a bűnnek meghalt, egyszer halt meg; amennyiben pedig él, Istennek él.
11 Így képzeljétek ti is magatokat meghalva a bűnnek, de élve Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
12 Ne uralkodjék tehát halandó testetekben a bűn, hogy kívánságainak hódoljatok.
13 De tagjaitokat se engedjétek át a gonoszság eszközeiül a bűnnek, hanem mint akik halottakból élőkké lettetek, ajáljátok fel magatokat Istennek, és tagjaitokat az igazság fegyvereiül Istenért.
14 Mert a bűn nem fog rajtatok uralkodni; mivelhogy nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt álltok.
15 Mitévők legyünk tehát? Vetkezzünk mivel nem a törvény alatt, hanem a kegyelem alatt vagyunk? Isten mentsen!
16 Nem tudjátok-e, hogy akinek magatokat, mint szolgák, engedelmességre kötelezitek, annak szolgái vagytok, akinek engedelmeskedtek, akár a bűnéi a halálra, akár az engedelmességéi az igazságra?
17 Hála legyen azonban Istennek, hogy (ti, kik) a bűnnek szolgái voltatok, szívből engedelmeskedtetek annak a tanításnak, melyre titeket oktattak.
18 Megszabadulva pedig a bűntől, az igazság szolgái lettetek.
19 Emberileg szólok a ti testi gyarlóságtok miatt: valamint ugyanis fölajánlottátok tagjaitokat a tisztátalanságnak és gonoszságnak szolgálatára, hogy gonoszát tegyetek, úgy adjátok most tagjaitokat az igazság szolgálatába, hogy üdvözüljetek.
20 Mert mikor a bűnnek szolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságtól.
21 Mi hasznotok volt akkor abból, ami miatt most szégyenkeztek? Hisz annak vége a halál!
22 Most azonban megszabadulva a bűntől és Isten szolgáivá, válva, hasznotok van a megszentelődésre, melynek célja az örök élet.
23 Mert a bűn zsoldja a halál, Isten malasztja pedig az örök élet, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
1 Vagy nem tudjátok, testvérek, (mert olyanokhoz szólok, kik a törvényt ismerik,) hogy a törvény addig uralkodik az emberen, ameddig él?
2 Mert a férjnél levő asszony, ameddig férje él, kötve van a törvény által; de ha férje meghalt, fel van oldva a férfi törvénye alól.
3 Ennélfogva házasságtörőnek mondják, ha férje életében más férfival adja össze magát; de ha férje meghalt, megszabadult a férfi törvényétől.
4 Eszerint, testvéreim, ti is meg vagytok halva a törvénynek, a Krisztus teste által, hogy máséi legyetek, azé, ki feltámadott halottaiból, hogy Istennek gyümölcsözzünk.
5 Mert midőn a testben voltunk, a törvényből eredő bűnös szenvedélyek működtek tagjainkban, hogy a halálnak gyümölcsözzenek;
6 most azonban fel vagyunk oldozva a halál törvénye alól, melyben fogva voltunk, hogy ezután a lélek újdonságában és nem a betű ósdiságában szolgáljunk.
7 Mit mondjunk tehát? Talán a törvény bűn? Távolról sem! De a bűnt csak a törvény által ismertem meg; mert a kívánságról nem tudtam volna, ha a törvény nem mondaná: Ne kivánj!
8 A bűn azonban megragadva az alkalmat, a törvény által minden kívánságot felgerjesztett bennem. Mert a törvény nélkül a bűn meg volt halva.
9 Én pedig egy ideig törvény nélkül éltem. De mihelyt a törvény jött, a bűn föléledt,
10 én pedig meghaltam, s így történt, hogy a törvény, mely az életre szolgált, nekem halálomra vált.
11 Mert a bűn alkalmat véve a parancsolatból, félrevezetett engem, és az által megölt.
12 De azért szent a törvény, és szent a parancsolat, és igaz, és jó.
13 Ami tehát jó, nekem halálomra vált? Távolról sem! De a bűn, hogy bűnnek tűnjék fel, a jó által nekem halált szerzett, hogy a bűn fölötte vétkes legyen a parancsolat által.
14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi; én pedig testi vagyok, kiszolgáltatva a bűnnek.
15 Mert amit cselekszem, magam sem értem, mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit gyűlölök, azt művelem.
16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, elismerem a törvényről, hogy jó.
17 Most azonban már nem én művelem azt, hanem a bűn, mely bennem lakik.
18 Mert tudom, hogy nem lakik énbennem, azaz a testemben jó.* Mert akarni kész vagyok, de a jót megtenni nem találok magamban erőt.
19 Mert nem a jót cselekszem, amit akarok, hanem a rosszat, amit nem akarok, azt teszem.
20 Ha pedig azt teszem amit nem akarok, akkor már nem én teszem, hanem a bennem lakó bűn,
21 Arra a törvényre akadok tehát (magamban), hogy mikor jót akarok tenni, a rossz van kezemre.
22 A belső ember szerint ugyanis örömömet találom az Isten törvényében;
23 de tagjaimban, más törvényt látok, amely ellenkezik elmém törvényével, és rabigájába hajt a bűn törvényének, mely tagjaimban van.
24 Én szerencsétlen ember! ki szabadít meg engem e halálnak testéből?
25 Az Isten kegyelme a mi Urunk Jézus Krisztus által, így tehát én magam elmével Isten törvényének szolgálok, testtel pedig a bűn törvényének.
1 Nincs tehát már kárhozat azokra nézve, kik Jézus Krisztusban vannak, kik nem a test szerint élnek.
2 Mert a Jézus Krisztusban való életnek törvénye megszabadított engem a bűnnek és halálnak törvényétől.
3 Mert ami lehetetlen volt, a törvénynek - amennyiben azt a test meggyengitette, - elküldvén Isten az ő Fiát a bűnös test alakjában, a bűn miatt a bűnt a testben,
4 kárhoztatta, hogy a törvény által eszközölt megigazulás végbemenjen rajtunk, kik nem a test szerint élünk, hanem a lélek szerint.
5 Mert akik test szerint élnek, azon jártatják eszüket, ami a testé. Akik pedig lélek szerint élnek, lelki dolgokról gondolkoznak.
6 Mert a testi okosság halál; a lelki okosság pedig élet és békeség.
7 Mert a testi bölcsesség ellenkezik Istennel, mivel nem veti magát alá Isten törvényének, minthogy erre nem is képes.
8 Akik pedig a test szerint élnek, Isten előtt kedvesek nem lehetnek.
9 Ti azonban nem a test szerint éltek, hanem a lélek szerint, ha ugyan az Isten lelke lakozik bennetek. Ha azonban valakiben nincs meg a Krisztus lelke, az nem a magáé.
10 De ha Krisztus bennetek van, a test ugyan meg halva a bűn miatt, a lélek azonban él a megigazulás folytán.
11 Hogyha pedig annak lelke, aki Jézust halottaiból feltámasztotta, bennetek lakik, aki Jézus Krisztust feltámasztotta halottaiból, a ti halandó testeiteket is életre fogja kelteni az ő lelkéért, mely bennetek lakik.
12 Így tehát, testvérek, nem tartozunk a testnek azzal, hogy a test szerint éljünk.
13 Mert ha a test szerint éltek, meghaltok; ha ellenben a lélek által a test cselekedeteit megöldöklitek, élni fogtok.
14 Mert mindazok, kiket Isten lelke vezérel, Isten gyermekei.
15 Mert nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fogadott gyermekek lelkét kaptátok, melyben azt kiáltjuk: Abba (atya)!
16 Ugyanis a Lélek maga tesz bizonyságot a mi lelkűnknek, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17 Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is; vagyis örökösei Istennek, Krisztusnak pedig örököstársai; ha ugyan vele szenvedünk, hogy vele meg is dicsőíttessünk.
18 Mert azt tartom, hogy a jelenidei szenvedések nem hasonlíthatók a jövendő dicsőséghez, mely rajtunk meg fog nyilvánulni.
19 Mert a természet várva várja az Isten gyermekeinek (dicsőséges) megjelenését.
20 Múlandóságnak van ugyanis a természet alávetve, nem önszántából, hanem a miatt, aki meghódította a reménység fejében.
21 Mert maga a természet is fel fog szabadulni az enyészet szolgaságából, az Isten gyermekeinek dicsőséges szabadságára.
22 Tudjuk ugyanis, hogy minden teremtmény fohászkodik és vajúdik mindez ideig.
23 De nemcsak az, hanem mi magunk is, kik a lélek zsengéit bírjuk, mi is fohászkodunk magunkban, várva az Isten gyermekeivé fogadtatást, testünknek váltságát.
24 Mert remény által üdvözültünk. A reménység azonban, mely látható, nem reménység; mert aki mit lát, minek remélje?
25 Ha pedig azt reméljük, amit nem látunk, türelemmel várjuk.
26 Hasonlókép pedig a Lélek is segit gyarlóságunkon, mert mi nem tudjuk, hogy miért imádkozzunk illendőképen; hanem maga a Lélek könyörög értünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.
27 Az azonban, aki a sziveket vizsgálja, tudja, hogy mit kivan a Lélek; mert Isten (tetszése) szerint könyörög a szentekért.
28 Tudjuk pedig, hogy az Istent szeretőknek minden javukra szolgál, azoknak, kik a végzés szerint szenteknek vannak hivatva.
29 Mert akiket előre ismert, azokat előre ki is jelölte, hogy hasonlókká legyenek az ő Fia képéhez, hogy ő legyen az elsőszülött a sok testvér között.
30 Akiket, pedig előre kijelölt, azokat meg is hivta; és akiket meghívott, azokat igazakká is tette; akiket pedig igazakká tett, azokat meg is dicsőitette.
31 Mit szólunk tehát ehez? Ha Isten velünk, ki ellenünk?
32 Ő még tulajdon Fiának sem kegyelmezett, hanem odaadta őt mindnyájunkért; hogyne ajándékozott volna ővele nekünk mindent?
33 Ki emel vádat az Isten választoltai ellen? Hiszen Isten az, aki őket igazolja!
34 Ki az, aki őket elitélné? Jézus Krisztus (az,) aki meghalt, sőt fel is támadott, ki az Isten jobbján ül és könyörög érettünk.
35 Ki választ el tehát minket Krisztus szeretetétől? szenvedés vagy szorongatás? éhség vagy mezítelenség? veszedelem vagy üldözés, vagy kard?
36 Amint irva van: Te éretted öldökölnek minket egész nap; megölésre szánt juhoknak tekintenek bennünket.
37 De mindebben győzedelmeskedünk annak kedveért, aki minket szeretett.
38 Mert bizonyos vagyok benne, hogy sem halál sem élet, sem angyalok sem fejedelemségek sem hatalmasságok, sem jelenvaló sem jövendő, sem erő,
39 sem magasság, sem mélység, sem másegyéb teremtmény el nem választhat minket Isten szeretetétől, mely a mi Urunk Jézus Krisztusban van.
1 Igazságot mondok Krisztusban, nem hazudok; miről bizonyságot tesz lelkiismeretem a Szentlélekben,
2 hogy nagy szomorúságot és folytonos fájdalmat érzek szivemben.
3 Mert inkább magam óhajtanék száműzve lenni Krisztustól az én testvéreimért, kik a test szerint rokonaim,
4 kik Izraeliták, kiké a fiúvá fogadtatás és a dicsőség, a szövetség és a törvényhozás, az istentisztelet és az ígéretek;
5 kikéi az atyák, és akiktől származott test szerint a Krisztus is, ki Isten mindenek fölött, áldott mindörökké. Ámen.
6 De nem mintha az Isten szava megdőlt volna. Ugyanis, nem mind Izraeliták azok, akik Izraeltől származnak;
7 sem nem mind fiai, akik Ábrahámnak ivadékai, hanem: "Izsákban nyer nevet a te magvad."
8 Azaz: nem akik a testnek gyermekei, azok az Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számittatnak az ivadékhoz.
9 Mert az ígéret szava ez: Ez időtájban eljövök, és Sárának fia lesz.
10 De nemcsak neki, hanem Rebekkának is, ki egy közösüléssel fogant Izsáktól, a mi atyánktól.
11 Mert mikor még nem születtek, sem semmi jót vagy rosszat nem tettek, (hogy az Istennek szabad választására vonatkozó végzése érvényben maradjon)
12 nem a cselekedetekért, hanem a hívó akaratából mondatott neki, hogy: A nagyobbik szolgál majd a kisebbiknek,
13 amint irva van: Jákobot szerettem, Ézsaut pedig gyűlöltem.
14 Mit mondjunk erre? Vajjon hamisság van Istennél? Dehogy!
15 Hiszen Mózesnek azt mondja: Könyörülök akin könyörülök, és irgalmasságot teszek azzal, akit megsajnálok.
16 Tehát sem az akaróé, sem a futóé, hanem a könyörülő Istené.
17 Mert az írás azt mondja Fáraónak: Avégre támasztottalak téged, hogy rajtad megmutassam hatalmamat, és hogy az én nevemnek híre legyen az egész földön.
18 Tehát akin akar, megkönyörül, és akinek akarja, megkeményiti a szivét.
19 Erre azt mondod nekem: Mit panaszkodik tehát mégis? Hisz ki állhat ellen az ő akaratának?
20 Oh ember, ki vagy te, hogy Istennel feleselj? Vajjon a mű mondhatja-e mesterének: Miért alkottál engem így?
21 Vajjon nem áll-e a fazekasnak hatalmában ugyanazon agyagból némely edényt tisztességes, némelyet pedig alávaló használatra készíteni?
22 Ha pedig Isten, bár haragját akarta, mutatni és hatalmát megismertetni, a pusztulásra szánt harag edényeit nagy türelemmel elviselte,
23 hogy mégmutassa az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket dicsőségre készített,
24 mint aminőknek minket is hívott, nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is,
25 amint Ozeásnál mondja: Hivom a nem én népemet én népemnek, és a nem szeretettet szeretettnek, és a meg nem kegyelmezettet, megkegyelmezettnek;
26 és lészen, hogy ama helyen, ahol azt mondották nekik: Ti nem vagytok az én népem, az élő Isten fiainak hivatnak.
27 Izaiás pedig azt kiáltja Izraelről: Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, a maradvány üdvözülni fog.
28 Mert az igét teljesíti és sietteti az igazságban; igen, gyorsan végrehajtja az Úr az igét a földön.
29 És amint Izaiás előre megmondotta: Ha a seregek Ura nekünk ivadékot nem hagyott volna, olyanokká lettünk volna, mint Sodoma, és hasonlók volnánk Gomorrához.
30 Mit mondjunk tehát? Hogy a pogányok, kik nem követték az igazságot, megnyerték az igazságot; de azt az igazságot, mely a hitből ered;
31 Izrael ellenben az igazság törvényét követve, nem jutott el az igazság törvényéhez.
32 Miért? Mert nem hittel, hanem mintegy cselekedetekkel törekedett utána; mert megbotlottak a botlás kövében,
33 miként irva van: íme Sionban leteszem a botlásnak kövét és a botrány kőszikláját, és mindaz, aki benne hisz, meg nem szégyenül.
1 Testvérek! az én szivem óhajtása és könyörgése száll Istenhez az ő üdvösségükért.
2 Mert bizonyságot teszek róluk, hogy van buzgóságuk Isten iránt, de nem öntudatos.
3 Mert nem ismervén Isten igazságát, és a magokét akarván érvényesíteni, nem vetik alá magokat Isten igazságának.
4 Mert a törvénynek végcélja Krisztus, minden hívőnek megigazulására.
5 Mert Mózes azt irta, hogy amely ember a törvény szerinti igazságot teljesiti, élni fog abban.
6 A hitből származó igazságról pedig igy szól: Ne mondjad szivedben: Ki megy fel az égbe? tudnillik hogy Krisztust lehozza;
7 vagy ki száll le a mélységbe hogy Krisztust halottaiból visszahívja?
8 De mit mond az irás? Közel van hozzád az ige, a szádban és szivedben, ez a hitnek igéje, melyet hirdetünk.
9 Mert ha száddal vallód az Úr Jézust és szivedben hiszed, hogy Isten őt feltámasztotta halottaiból, üdvözülsz.
10 Mert szivvel hiszünk az igazságra, szájjal pedig történik a vallomás az üdvösségre.
11 Mert az irás azt mondja: Mindaz, aki benne hisz, meg nem szégyenül.
12 Mert nincs külömbség zsidó és (pogány) görög között, mivel ugyanaz az egy az Úruk mindnyájuknak, ki gazdag mindazok iránt, kik őt segitségül hívják.
13 Mert mindaz, aki az Úr nevét segitségül hivja, üdvözülni fog.
14 Ámde hogyan fogják segitségül hivni, akiben nem hisznek? Vagy hogyan hisznek annak, akit nem hallottak? Hogyan halljanak azonban tanitó nélkül?
15 Hogyan tanítanak pedig, hacsak nem küldetnek? miként irva van: Mily szépek a békét-, a jót hirdetőknek lábai!
16 De nem mindannyian engedelmeskednek az evangéliumnak. Azért mondja Izaiás: Uram ki hisz a mi hallomásunknak?
17 A hit tehát a hallásból ered, a hallás pedig Krisztus igéje által (történik).
18 De azt mondom: Vajjon nem hallották? Hiszen az egész földre kihatott az ő szavok, és a földkerekség határaira az ő igéjök.
19 De mondom: Vajjon Izrael nem értette meg? Mózes az első, aki igy szól: Én titeket féltékenységre ingerellek egy nemlétező nép ellen; egy esztelen nép ellen haragra viszlek titeket.
20 Izaiás pedig nekibátorodva azt mondja: Megtaláltak engem, akik nem kerestek, nyíltan megjelentem azoknak, akik nem kérdeztek.
21 Izraelhez pedig igy szól: Egész nap kitártam kezeimet a hitetlen és ellenmondó néphez.
1 Azt kérdem tehát: Vajjon Isten elvetette az ő népét? Távolról sem! Hiszen én is Izraelita vagyok, Ábrahám ivadékából, Benjámin nemzetségéből.
2 Nem vetette el Isten az ő népét, melyet előre ismert. Vagy nem tudjátok-e mit mond az irás Illésről, miképen panaszkodik Istennek Izrael ellen?
3 Uram! a te prófétáidat megölték, oltáraidat felforgatták, és én egyedül maradtam, és életemre törnek.
4 Ám mit mond neki az isteni válasz? Meghagytam magamnak hétezer férfit, kik nem hajtottak térdet Baál előtt.
5 Így tehát mostanában is egy maradvány a kegyelem választása szerint megmenekült.
6 Ha pedig kegyelemből, akkor nem cselekedetekért; mert különben a kegyelem már nem volna kegyelem.
7 Hogyan tehát? Amit Izrael keresett, nem nyerte meg. A választottak azonban megnyerték, a többiek ellenben elvakultak,
8 amint irva van: Isten a kábultság lelkét adta nekik, szemeket, hogy ne lássanak, és füleket, hogy ne halljanak mai napiglan.
9 És Dávid mondja: Váljon nekik az ő asztaluk tőrré és hálóvá, botránkozássá és büntetéssé.
10 Homályosuljanak el szemeik, hogy ne lássanak, és görbítsd meg hátukat mindenkor.
11 Kérdem tehát: Vajjon annyira megbotlottak, hogy elestek? Épen nem! Sőt az ő botlásuk üdvösségére vált a pogányoknak, hogy velők versenyezzenek.
12 Ha pedig már az ő elestük gazdagulása a világnak, és az ő megfogyatkozásuk gazdagulása a pogányoknak, mennyivel inkább az ő teljes számuk?
13 Mert nektek, pogányoknak mondom: Amennyiben a pogányok apostola vagyok, megbecsülöm hivatalomat,
14 ha netalán versenyre bírhatnám saját véreimet és megmenthetnék közölök némelyeket.
15 Mert ha azoknak veszte a világnak megengesztelése, mi lenne más az ő felvételük, mint feléledés a halálból?
16 Mert ha a zsenge meg van szentelve, akkor a többi is; és ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17 Hogyha pedig némelyek az ágakból letörtek, és te (pogány) mint vadolajág beléjök oltattál és részessé lettél a gyökérben és az olajfa kövérségében,
18 ne dicsekedjél az ágakkal szemben. Ha pedig dicsekszel, nem te tartod a gyökeret, hanem a gyökér tégedet.
19 Erre azt mondod: Letörtek az ágak, hogy én beoltassam.
20 Helyes; a hitetlenség miatt törtek le. Te pedig a hit által állsz; ne légy fenhéjázó, hanem félj!
21 Mert ha Isten a természetes ágaknak nem kegyelmezett, hátha neked sem kegyelmez!
22 Lásd tehát az Isten jóságát és szigorúságát. Azok ellen ugyanis, akik elestek, szigorúságát, magad iránt pedig az Isten jóságát, ha megmaradsz a jóban, mert különben téged is kivágnak.
23 De azok is be fognak oltatni, ha meg nem maradnak a hitetlenségben; mert elég hatalmas az Isten, hogy újra beoltsa őket.
24 Mert ha te a természetes vad-olajfából kivágattál és a természet ellen beoltattál a nemes olajfába: mennyivel inkább beoltatnak a saját olajfájukba azok, akik annak természete szerint valók?
25 Mert nem akarom, testvéreim, hogy ismeretlen maradjon előttetek az a titok (hogy ne bízzatok a saját bölcseségtekben), miszerint a vakság Izraelnek egy részénél addig tart, mig a pogányok teljes számban be nem mennek,
26 akkor majd egész Izrael üdvözül, amint irva van: Eljön Sionból a szabaditó, és elhárítja Jákobról a gonoszságot.
27 És ez az én szövetségem velők, midőn majd elveszem bűneiket.
28 Az evangéliumra nézve ugyan ellenségek timiattatok; de a választottságnál fogva kedvesek az atyákért.
29 Mert Isten az ő ajándékait és meghívását nem bánja meg.
30 Mert valamint ti is egykor nem hittetek az Istennek, most pedig irgalmasságot nyertetek az ő hitetlenségök folytán,
31 úgy most ők is hitetlenekké lettek a ti megkegyelmeztetéstekre, hogy majd ők is irgalmasságot nyerjenek.
32 Mert Isten valamennyit a hitetlenségbe hagyta merülni, hogy valamennyin megkönyörüljön.
33 Oh Isten bölcseségének és tudományának mélységes gazdagsága! mily megfoghatatlanok az ő ítéletei, és megvizsgálhatatlanok az ő utai!
34 Mert ki láthat át az Úr végzésein? Vagy ki volt az ő tanácsadója?
35 Vagy ki adott neki előbb, hogy visszaadassék neki?
36 Mert őtőle, és őáltala, és őbenne van minden Őneki legyen dicsőség örökké! Ámen.
1 Kérlek azért titeket, testvéreim, az Isten irgalmára, ajánljátok fel a ti testeiteket élő, szent és Istennek tetsző áldozatul, észszerű hódolatotok gyanánt.
2 És ne szabjátok magatokat e világhoz, hanem alakuljatok át a ti érzéseiteknek megújulása által, hogy megvizsgáljátok mi az Isten akarata, mi előtte jó, kedves, és tökéletes.
3 A nekem jutott kegyelemnél fogva mondom tehát mindegyikteknek, hogy ne gondoljatak többet magatok felől, mint amennyit gondolni illik, hanem gondolkozzatok józanul, és ahogy Isten a hit mértékét kinek-kinek kiosztotta.
4 Mert valamint egy testben sok tagunk van, de nem minden tagnak ugyanaz a teendője:
5 úgy sokan egy test vagyunk Krisztusban, az egyesek pedig egymásnak tagjai.
6 A nekünk jutott kegyelem szerint azonban különböző adományaink vannak. Úgymint: a jövendölés (adománya) -, aki ezzel bír, a hit mértéke szerint (éljen vele);
7 vagy akinek valamely hivatala van, maradjon hivatalában; aki tanit, a tanítás mellett,
8 aki int, az intés mellett, aki adakozik, adjon egyszerűségben, aki előljáró, legyen gondossággal; aki irgalmasságot gyakorol, tegye vidámsággal.
9 A szeretet legyen tettetés nélkül! Gyűlöljétek a rosszat, ragaszkodjatok a jóhoz!
10 Testvéri szeretettel szeretve egymást, legyetek egymás iránt tisztelettel!
11 Ne legyetek tunyák a gondosságban, hanem lélekben buzgók, szolgálatkészek az Urnak!
12 Legyetek a reményben vidámak, a szenvedésben béketürők, az imádságban állhatatosak,
13 a szentek szükségeiben résztvevők, vendégszeretők!
14 Áldjátok a ti üldözőiteket; áldjátok, és ne átkozzátok őket!
15 Örvendjetek az örvendezőkkel, sírjatok a sírokkal!
16 Legyetek egyetértők, nem fennhéjázók, hanem leereszkedők! Ne tartsátok önmagátokat okosaknak!
17 Senkinek rosszért rosszal ne fizessetek! Jóra törekedjetek, nemcsak Isten előtt, hanem minden ember előtt is.
18 Ha lehetséges, amennyiben tőletek függ, minden emberrel békében legyetek!
19 Ne bosszuljátok meg önmagatokat, szeretteim, hanem adjatok helyet a haragnak, mert írva van: Enyém a bosszú, én majd megfizetek, úgymond az Úr.
20 Sőt ha éhezik ellenséged, adj neki enni; ha szomjúhozik, adj neki inni; mert ha ezt cselekszed, parazsat raksz fejére.
21 Ne hagyd magad legyőzetni a gonosztól, hanem jóval győzd le a rosszat!
1 Minden ember engedelmeskedjék a felsőbb hatóságoknak, mert nincs hatalom, mint csak Istentől, amelyek pedig vannak, Istentől vannak rendelve.
2 Aki tehát ellene szegül a hatalomnak, Isten rendelésének szegül ellene. Akik pedig ellenszegülnek, kárhozatot hoznak önmagokra.
3 Mert az elöljárók nem arra valók, hogy a jó cselekedettől elijesszenek, hanem a rossztól. Ha nem akarsz a hatóságtól félni, tégy jót, és meg fog dicsérni.
4 Mert az Isten szolgája ő a te javadra. De ha rosszat teszesz, félj! Mert nem hiába viseli a kardot. Mert Isten szolgája, hogy végrehajtsa a büntetést azon, ki rosszat cselekszik.
5 Ennélfogva szükségképen engedelmeskedjetek, nemcsak a büntetés miatt, hanem a lelkiismeret végett is.
6 Hiszen ez okból fizetitek az adókat is; mivel ők Isten szolgái, kik erre vannak rendelve.
7 Adjátok meg tehát mindenkinek, amivel tartoztok: akinek adóval, adót; akinek vámmal, vámot; akinek félelemmel, félelmet; akinek tisztelettel, tiszteletet.
8 Senkinek ne tartozzatok semmivel, mint csak az egymás iránt való szeretettel; mert aki szereti felebarátját, teljesítette a törvényt.
9 Mert: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, ne kívánd a másét, és ami egyéb parancsolat van, össze van foglalva e szóban: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat!
10 A felebaráti szeretet rosszat nem cselekszik. A törvény teljesítése tehát a szeretet.
11 És ezt - mivel tudjuk az időt, hogy már itt az óra, az álomból felkelnünk. Mert most közelebb van ami üdvösségünk, mint mikor hívőkké lettünk.
12 Az éj előrehaladt, a nap pedig elközelgetett. Vessük le tehát a sötétség cselekedeteit, és oltsuk fel a világosság fegyvereit!
13 Járjunk tisztességesen, mint nappal, nem lakmározásban és részegeskedésben, nem ágyasházakban és szemtelenségekben, nem perlekedésben és versengésben;
14 hanem öltsétek magatokra az Úr Jézus Krisztust, és a testet ne dédelgessétek rossz kívánságokban.
1 A hitben gyengét fogadjátok be anélkül, hogy a vélemények fölött vitatkoznátok.
2 Mert némelyik azt hiszi, hogy mindent megehetik; aki pedig gyenge, egyék főzeléket.
3 Aki eszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik; és aki nem eszik, ne ítélje meg azt, aki eszik; mert Isten fogadta be őt.
4 Ki vagy te, ki más szolgáját megítéled? Saját urának áll, vagy bukik. Állani fog pedig, mert Isten elég hatalmas, hogy őt fönntartsa.
5 Mert az egyik megkülönbözteti egyik napot a másiktól, a másik pedig minden napot egyformának tart; kövesse kiki a saját nézetét.
6 Aki a napok közt külömbséget tesz, az Úrért tesz különbséget; és aki eszik, az Úrért eszik, hálát adva Istennek. És aki nem eszik, az Úrért nem eszik, és hálát ad Istennek.
7 Mert egyikünk sem él önmagának, és egyikünk sem hal meg önmagának.
8 Mert ha élünk, az Urnák élünk; ha meghalunk, az Urnák halunk meg. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
9 Mert azért halt meg és támadott fel Krisztus, hogy úgy a holtakon, mint az élőkön uralkodjék.
10 Hát te miért ítéled meg felebarátodat? Vagy miért veted meg felebarátodat? Hiszen mindannyian Krisztus itélő széke elé fogunk állni.
11 Mert írva van: Életemre mondom - így szól az Úr, - hogy meghajol előttem minden térd, és minden nyelv megvallja az Istent.
12 Eszerint tehát mindegyikünk magáról ad számot Istennek.
13 Ezentúl tehát ne ítélkezzünk egymás fölött, hanem inkább azon legyetek, hogy felebarátotoknak megütközést, vagy botrányt ne okozzatok!
14 Tudom, és bizom az Úr Jézusban, hogy magában véve semmi sem tisztátalan, hanem csak aki valamit tisztátalannak tart, annak tisztátalan.
15 Mert ha felebarátod valamely étel miatt megszomorodik, már nem a szeretet szerint cselekszel. Ne döntsd kárhozatba ételeddel azt, akiért Krisztus meghalt!
16 Ne káromolják azért a mi jónkat!
17 Mert az Isten országa nem étel és ital, hanem igazság, békeség és öröm a Szentlélekben.
18 Aki ebben szolgál Krisztusnak, kedves az Isten, és dicséretes az emberek előtt.
19 Törekedjünk tehát arra, ami békeségre visz, és őrizzük meg egymással szemben, ami épülésre szolgál.
20 Az étel miatt ne rontsd le az Isten müvét! Minden tiszta ugyan, de rossz annak, aki mások megbotránkoztatására eszik.
21 Jó húst nem enni és bort nem inni, sem semmi egyebet, amin felebarátod megütközik, megbotránkozik, vagy meginog.
22 Ha van hited, tartsd meg magadnak Isten szine előtt! Boldog aki önnönmagát el nem itéli az által, amit jónak tart.
23 Aki pedig különbséget tesz, el van Ítélve, ha eszik, mert nem meggyőződésből (cselekszik). Mindaz pedig, ami nem meggyőződésből történik, bűn.
1 Mi, akik erősebbek vagyunk, tartozunk a gyengék gyarlóságait elviselni, és nem önmagunkban tetszelegni.
2 Mindegyiktek keresse felebarátja kedvét annak javára és épülésére.
3 Mert Krisztus nem a maga kedvét kereste, hanem amint irva van: A téged szidalmazóknak szidalmai hullottak rám.
4 Mert minden, ami irva van, a mi tanulságunkra van megírva, hogy béketürés és az írások vigasztálasa által reményre tegyünk szert.
5 A béketürés és vigasztalás Istene pedig adja meg nektek, hogy egymással egyetértsetek a mi Urunk Jézus Krisztus (példája) szerint,
6 hogy egyetértve, egy szájjal tiszteljétek Istent, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyját.
7 Ennekokáért fogjátok egymásnak pártját, valamint Krisztus is pártotokat fogta, Isten dicsőségére!
8 Mert azt mondom, hogy Jézus Krisztus szolgája lett a körülmetélkedésnek Isten igazmondása miatt, az atyáknak tett ígéretek megerősítésére;
9 a pogányok pedig az ő irgalmasságáért magasztalják Istent, amint irva van: Azért magasztallak téged, Uram, a pogányok között, és énekelek nevednek.
10 És ismét mondja: Örvendjetek pogányok az ő népével.
11 És ismét: Dicsérjétek az Urat minden nemzetek, és magasztaljátok őt minden népek!
12 És ismét azt mondja Izaiás: Jesszének gyökere lesz, és aki abból támad a nemzetek kormányzására, abban biznak a nemzetek.
13 A reménység Istene pedig töltsön el titeket minden örömmel és békeséggel a hitben, hogy bővelkedjetek a reményben és a Szentlélek erejében!
14 Én pedig magam is megvagyok győződve, testvéreim, arról, hogy ti is telve vagytok szeretettel, telve minden tudománnyal, úgy hogy képesek vagytok egymást meginteni.
15 Mindazáltal kissé szabadabban irtam nektek, testvérek, hogy emlékeztesselek titeket, ama kegyelemnél fogva, mely nekem Istentől adatott,
16 miszerint Krisztus Jézusnak szolgája vagyok a pogányok között, hirdetve az Isten evangéliumát, hogy a pogányok áldozata kedves legyen, és megszenteltessék a Szentlélek által.
17 Az én dicsőségem tehát Jézus Krisztusban van Isten előtt.
18 Mert semmit sem merek mondani, amit Krisztus én általam nem cselekedett a pogányok meghódítására, szóval és tettel,
19 jelek és csodák erejével, a Szentlélek erejével; úgy hogy Jeruzsálemtől kezdve köröskörül egész Illiriáig hirdettem Krisztus evangéliumát.
20 És így hirdettem az evangéliumot, nem ott, ahol Krisztus neve már ismeretes volt, nehogy más által lerakott alapra építsek, hanem amint irva van:
21 Akiknek nem hirdették őt, meglátják, és akik nem hallották, megértik.
22 Ezért is voltam leginkább akadályozva hozzátok menni, és gátolva vagyok mindeddig.
23 Most azonban, midőn eme tartományokban nincs többé tennivalóm, tihozzátok menni pedig sok esztendő óta kívánkozom;
24 midőn Hispániába indulok, reménylem, hogy átmenőben meglátlak titeket, és ti elkísértek engem oda, miután előbb nálatok egy kissé kipihentem magamat.
25 Most tehát elutazom Jeruzsálembe a szenteknek szolgálni.
26 Mert Macedónia és Akája jónak látták a Jeruzsálemben levő szentek szegényeinek némi gyűjtést rendezni.
27 Jónak látták, de ezzel tartoznak is nekik. Mert ha a pogányok az ő lelki javaikban részesültek, tartoznak nekik az anyagiakban segitségökre lenni.
28 Amikor majd ezt teljesítettem, és nekik ez összeget kézbesítettem, ti felétek megyek Hispániába.
29 Tudom pedig, hogy mikor hozzátok megyek, a Krisztus evangéliumának bőséges áldásával érkezem.
30 Kérlek azért titeket, testvéreim, a mi Urunk Jézus Krisztusra, és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem Istenhez küldött imádságaitokkal,
31 hogy megszabaduljak a hitetlenektől, kik Judeában vannak, és az én szolgálatomnak áldozata kedves legyen a szenteknek Jeruzsálemben,
32 hogy Isten akarata szerint örömmel mehessek hozzátok és kipihenhessem magamat nálatok.
33 A békeség Istene pedig legyen mindnyájatokkal! Ámen
1 Ajánlom pedig nektek Főbét, a mi nővérünket, ki a kenkreai egyháznak szolgálatában áll,
2 hogy őt szentekhez méltóan fogadjátok az Úrban, és segítségére legyetek, bármely ügyben rátok szorul, mert ő is sokaknak segítségére volt, sőt nekem magamnak is.
3 Köszöntsétek Priskát és Aquilát, az én segitőimet Jézus Krisztusban;
4 - kik az én életemért fejökkel játszottak, kiknek nemcsak én mondok köszönetet, hanem a pogányokból megtért összes hitközségek, -
5 és az ő házukban levő hitközséget is. Köszöntsétek az én szeretett Epenetusomat, ki Ázsia első zsengéje Krisztusban.
6 Köszöntsétek Máriát, ki sokat fáradozott közöttetek.
7 Köszöntsétek Andronikust és Juniát, az én rokonaimat és fogolytársaimat, kik az apostoloknál tekintélynek örvendenek, kik én előttem is Krisztus hivei voltak.
8 Köszöntsétek Ampliátust, szerettemet az Úrban.
9 Köszöntsétek Orbánt, a mi segítőnket Jézus Krisztusban, és az én kedves Sztakisemet.
10 Köszöntsétek a derék Apellest Krisztusban.
11 Köszöntsétek azokat, kik Aristobul házából valók. Köszöntsétek Herodiont, az én rokonomat. Köszöntsétek Narcisszüs házbelieit, kik az Úrban vannak.
12 Köszöntsétek Trifénát és Trifozát, kik az Úrban munkálkodnak. Köszöntsétek a szeretett Perzist, ki sokat fáradt az Úrban.
13 Köszöntsétek Rufust, az Úrban kiválasztottat, és az ő anyját, ki az enyém is.
14 Köszöntsétek Azinkritust, Felgont, Hermast, Patrobast, Hermest, és a testvéreket, kik velők vannak.
15 Köszöntsétek Filológust és Júliát, Nereust és az ő nővérét, és Olimpiást és az összes velők lévő szenteket.
16 Köszöntsétek egymást szent csókkal. Köszöntének titeket Krisztusnak összes hitközségei.
17 Kérlek azonban titeket, testvérek, vigyázzatok azokra, kik egyenetlenségeket és botrányokat támasztanak azon tanítás ellen, melyet tanultatok, és kerüljétek őket.
18 Mert az ilyenek nem Krisztus Urunknak szolgálnak, hanem az ő hasuknak, s mézes-mázos beszédekkel és hizelgésekkel tőrbe ejtik az ártatlanok sziveit.
19 Ám a ti engedelmességtek mindenütt ismeretes. Ennélfogva örömem telik bennetek. De akarom, hogy bölcsek legyetek a jóban, és járatlanok a rosszban.
20 A békeség Istene pedig törje meg a sátánt lábaitok alatt mihamarább. A mi Urunk Jézus Krisztusnak kegyelme legyen veletek!
21 Üdvözöl benneteket Timóteus, az én segítőtársam és Lucius és Jázon és Szozipater, az én rokonaim.
22 Üdvözöllek titeket én, Tercius, ki e levelet irtam, az Úrban.
23 Üdvözöl titeket Kájus, az én házigazdám, és az egész hitközség. Üdvözöl titeket Erasztus, a város kincstárosa és Kvartus testvér.
24 A mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme legyen veletek! Ámen.
25 Annak pedig, akinek van hatalma titeket megerősíteni az evangéliumban és Jézus Krisztus tanításában, ama titok kijelentése szerint, mely örök időktől fogva rejtve volt,
26 mely most a próféták írásai révén az örök Isten rendelése szerint az összes pogányok meghódítására a hitben, kitudódott,
27 az egyedül bölcs Istennek, őneki legyen tisztelet és dicsőség Jézus Krisztus által mindörökön örökké! Ámen