1 Jakab, Istennek és a mi Urunk Jézus Krisztusnak szolgája, a szétszórva élő tizenkét nemzetségnek üdvözletemet!
2 Csupa örömnek tartsátok, atyámfiai, ha különféle kísértésekbe estek,
3 tudván, hogy a ti hitetek megpróbáltatása béketűrést eredményez,
4 a béketűrés pedig betetőzi a cselekedetet, hogy tökéletesek legyetek és kifogástalanok, minden fogyatkozás nélkül.
5 Ha pedig valakinek közületek bölcseségre van szüksége, kérje az Istentől, ki mindenkinek bőven ad és nem hányja feli és megadatik neki.
6 De kérje hittel, mitsem kételkedve; mert aki kételkedik, hasonló a tenger hullámához, melyet a szél hajt és hány idestova,
7 Ne gondolja tehát az olyan ember, hogy valamit kapjon az Úrtól.
8 A kettős szívű ember állhatatlan minden útján.
9 A megalázott testvér dicsekedjék felmagasztaltatásában,
10 a gazdag pedig megaláztatásában, mert el fog tűnni, mint a fű virága.
11 Mert fölkel a nap hőséggel, és elszáratja a füvet, és virága lehullik és színpompája tönkremegy - így fog a gazdag is elhervadni az ő utain.
12 Boldog a férfi, ki a kisérést kiállja; ha igaznak bizonyul, elnyeri az élet koronáját melyet Isten az őt szeretőknek ígért.
13 Senki se mondja, mikor kísértést érez, hogy Isten kísérti őt; mert Isten rosszra nem kísérthető, de ő sem kísért senkit.
14 Hanem ki-ki kísérttetik vonzatva és csábítva a saját kívánságától.
15 Azután a kívánság, ha egyszer fogant, szüli a bűnt, a bűn pedig, ha véghezvitetett, okozza a halált!
16 Ne tévedjetek tehát, szeretett testvéreim!
17 Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan; felülről származik, alászállva a világosság Atyjától, kinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.
18 Mert szabad akaratból szült minket az igazság igéjével, hogy mintegy zsengéje legyünk az ő teremtésének.
19 Tudjátok, szeretett testvéreim! Legyen pedig minden ember gyors a hallásra; de lassú a szólásra és lassú a haragra.
20 Mert a férfi haragja nem teszi azt, ami Isten előtt igazságos.
21 Azért felhagyva minden tisztátalansággal és mindenféle felburjánzó gonoszsággal, fogadjátok szelídséggel a belétek oltott igét, mely lelkeiteket megmentheti.
22 Legyetek inkább az igének követői és nemcsak hallgatói, megcsalván tennenmagatokat.
23 Mert ha valaki hallgatója az igének és nem teljesítője, az ilyen hasonlói ahhoz a férfiúhoz, ki természetes ábrázatát a tükörben nézi;
24 mert ha megnézte magát, elmegy és rögtön elfeledi, milyen volt.
25 Aki azonban betekint a szabadság tökéletes törvényébe és megmarad benne, nem lévén feledékeny hallgató, hanem a cselekedetnek véghezvivője, az boldog lesz cselekedetében.
26 Aki pedig magát vallásosnak tartja, és nyelvét meg nem fékezi, hanem megcsalja önszívét, annak vallásossága hiábavaló.
27 A tiszta és szeplőtelen vallásosság az Isten és az Atya előtt ebben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ő szorongattatásukban, és magát szeplőtelenül megőrizni e világtól.
1 Testvéreim! A dicsőség Urának, a mi Urunk Jézus Krisztusnak hitét ne használjátok fel személyválogatásra.
2 Mert ha bemegy a ti gyülekezetetekbe valamely férfiú aranygyűrűvel, fényes öltözetben, bemegy pedig egy szegény is piszkos ruhában,
3 és arra tekintetek, ki fényes ruhába van öltözve, és azt mondjátok neki: Ülj ide kényelmesen; a szegénynek pedig azt mondjátok: Te állj meg ott; vagy ülj ide lábaim zsámolya alá:
4 nem ítéltek-e önkényesen és nem lesztek-e igazságtalan gondolkozású bírákká?
5 Halljátok, szeretett testvéreim! nemde az e világon szegényeket választotta ki Isten, hogy gazdagok legyenek a hitben és örökösei amaz országnak, melyet Isten az őt szeretőknek ígért?
6 Ti pedig tiszteletlenséggel illettétek a szegényt. Nemde a gazdagok nyomnak el benneteket erőszakkal, és nem ők hurcolnak-e titeket a törvényre?
7 Nem ők káromolják-e ama jó nevet, melyről el vagytok nevezve?
8 Ha azonban teljesítitek a királyi törvényt az írások szerint: "Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat", - jól teszitek.
9 Ha ellenben személyválogatást tesztek, bűnt követtek el, a törvény elítél benneteket, mint kihágókat.
10 Ha valaki az egész törvényt megtartja, de egy ellen vét, valamennyi ellen vetkezik.
11 Azért aki azt mondotta: "Ne paráználkodjál mondotta azt is: "Ne ölj". Ha pedig nem paráználkodol, ellenben ölsz, megszegted a törvényt.
12 Úgy beszéljetek és úgy cselekedjetek, mint akik a szabadság törvénye szerint fogtok megítéltetni.
13 Mert irgalomnélküli ítélet vár arra, ki irgalmasságot nem cselekedett; az irgalmasság azonban fölülemelkedik az ítéleten.
14 Mit használ, testvéreim! ha valaki azt mondja, hogy hite van, de cselekedetei nincsenek? Vajjon a hit üdvözítheti őt?
15 Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátalan és szükséget lát a mindennapi élelemben,
16 valamelyik pedig közületek az mondja nekik: Menjetek békében, melegedjetek meg és lakjatok jól! - de nem adjátok meg nekik, amire testüknek szüksége van, mit használ az?
17 Így a hit is, ha cselekedetei nincsenek, meg van halva önmagában
18 De valaki azt mondja: Teneked hited van, nekem pedig cselekedeteim. Mutasd meg nekem hitedet, cselekedetek nélkül, és én is megmutatom neked a cselekedetekből hitemet.
19 Te hiszed, hogy egy Isten van és jól teszed. Az ördögök is hiszik és remegnek.
20 De akarod tudni, oh hiú ember, hogy a hit cselekedetek nélkül holt?
21 Ábrahám, a mi atyánk, nem a cselekedetekből igazult-e meg, föláldozván fiát Izsákot az oltáron?
22 Látod, hogy a hit közreműködött az ő cselekedeteivel, és hogy a cselekedetek által lett az ő hite tökéletessé?
23 És beteljesedett az írás, mely azt mondja: Hitt Ábrahám az Istennek, és igazságul tudatott be neki, és Isten barátjának neveztetett.
24 Látjátok tehát, hogy cselekedetek által igazul meg az ember és nem csupán a hit által?
25 Hasonlókép a parázna Ráháb is, nemde a cselekedetek által igazult meg, mivel befogadta a kémeket és más úton elbocsátotta?
26 Mert valamint a test lélek nélkül holt, úgy a hit is cselekedetek nélkül meg van halva.
1 Ne legyetek sokan tanítók, testvéreim! tudván, hogy annál súlyosabb ítélet vár rátok.
2 Mert sok dologban mindannyian hibázunk. Aki szavában nem hibáz, az tökéletes férfi; az féken tudja tartani az egész testét is.
3 Ha ugyanis a lovaknak zabolát teszünk szájokba, hogy nekünk engedelmeskedjenek, egész testüket kormányozzuk.
4 Lám a hajók is, bár nagyok és erős szelektől hajtatnak, csekély kormány oda irányítja őket, ahová a kormányos nyomása akarja.
5 Így a nyelv is kicsiny tag ugyan, de nagy dolgokkal dicsekedhetik. Lám a csekély tűz, mily nagy erdőt felgyújt!
6 A nyelv is tűz, a gonoszságnak egész világa. A nyelv tagjaink között olyasmi, ami egész testünket beszennyezi, és a pokoltól élesztve, egész életünk forgását lángra lobbantja.
7 Mert az összes vadállatok, madarak, kígyók stb. természete megszelídíthető és meg is szelídíttetett az emberi természet által:
8 a nyelvet azonban senki emberfia meg nem szelídítheti, mert nyughatatlan rossz az, telve halálos méreggel.
9 Azzal áldjuk az Istent és Atyát; és azzal átkozzuk az embereket, kik Isten hasonlatosságára vannak teremtve.
10 Egy és ugyanazon szájból ered az áldás és az átok. Nem kellene ennek így lenni, testvéreim!
11 Vajjon a forrás ugyanazon nyílásból önti az édes és a keserű vizet?
12 Vajjon teremhet-e testvéreim, a fügefa szőlőt, vagy a szőlőtő fügét? Így a sós forrás sem adhat édes vizet.
13 Ki a bölcs és tanult közöttetek? Mutassa meg, működését jó magaviselettel és bölcs szelídséggel.
14 Ha pedig keserű féltékenység és visszavonás van szívetekben, akkor ne dicsekedjetek és ne hazudjatok az igazság ellen.
15 Mert ez nem felülről jövő bölcseség; hanem földi, állati, ördögi.
16 Mert ahol irigység és pártoskodás van, ott van az állhatatlanság és minden rossz cselekedet.
17 Az a bölcseség azonban, mely felülről származik, először szemérmes, aztán békeszerető, szerény, engedékeny, jóra hajló telve irgalommal és jó gyümölcsökkel, nem megítélő tettetés nélkül való.
18 Az igazság magva pedig békeségben vettetik el a békeszeretők által.
1 Honnan a háborúságok és civódások közöttetek? Nem onnan-e? a ti kívánságaitokból, melyek tagjaitokban, küszködnek?
2 Kívántok és nem kaptok; Öldököltök és versengtek és nem juthattok semmihez; civódtok és háborkodtok és nincs semmitek, azért, mert nem kértek.
3 Kértek és nem kaptok, azért, mert rosszul kértek, hogy kívánságaitokra fordíthassátok.
4 Házasságtörők! nem tudjátok-e, hogy az e világai való barátkozás ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát e világnak barátja akar lenni, ellenségévé válik Istennek.
5 Vagy azt gondoljátok, hogy hiába mondja az írás: Irigységre vágyódik a lélek, mely bennetek lakik?
6 Sőt annál nagyobb kegyelmet ad. Azért mondja: Isten a kevélyeknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad:
7 Vessétek tehát alá magatokat Istennek; az ördögnek ellenben álljatok ellen, és elfut előletek.
8 Közeledjetek Istenhez, és közeledni fog hozzátok. Tisztítsátok meg kezeiteket, bűnösök, és tisztítsátok meg szíveiteket kettős-szívűek!
9 Szomorkodjatok, búsuljatok és sírjatok; nevetéstek váljék siralomra, és örömetek gyászra.
10 Alázkodjatok meg az Úr színe előtt, és fölmagasztal titeket.
11 Ne rágalmazzátok egymást, testvéreim! Aki testvérét rágalmazza, vagy aki testvérét megítéli, a törvényt rágalmazza és a törvényt ítéli meg. Ha pedig a törvényt ítéled meg, nem vagy a törvénynek megtartója, hanem bírája.
12 Egy a törvényhozó és a bíró, kinek módjában áll tönkretenni és megmenteni.
13 De hát ki vagy te, hogy felebarátodat megítéled? Rajta hát kik most azt mondjátok: "Ma vagy holnap ama városba megyünk és ugyanott egy évet töltünk, üzérkedünk és nyerekedünk": -
14 hisz azt sem tudjátok, mi lesz holnap!
15 Mert mi a ti életetek? Kevés ideig látszó pára, mely azután elenyészik; ahelyett, hogy azt mondanátok: "Ha az Úr akarja," és: - "Ha élünk ezt, vagy azt tesszük."
16 Most pedig dicsekedtek nagyralátástokban. Minden ilyen dicsekvés rossz
17 Aki tehát tudna jót tenni és nem teszi, azzal vétkezik.
1 Rajta most már gazdagok, sírjatok, jajgassatok a nyomorúságon, mely rátok következik.
2 Gazdagságtok megrothad, ruháitokat megemészti a moly.
3 Aranyotok és ezüstötök megrozsdásodik és rozsdája bizonyság lesz ellenetek, és megemészti testeteket, mint a tűz. Haragot gyűjtöttetek magatoknak az utolsó napokra.
4 Íme a munkásoknak bére, kik mezőiteket learatták, melyet ti csalárdul visszatartottatok, fölkiált, és az ő kiáltásuk elhatott a seregek Urának fülébe.
5 Lakmároztatok a földön, és bujaságban hizlaltátok szíveiteket a megölés napjára.
6 Elítéltétek és megöltétek az igazat és nem állott ellent nektek.
7 Legyetek tehát béketűrők, testvéreim, az Úr eljöveteléig! Íme a földmivelő várja a föld drága terményét, türelmesen várakozván, míg a korai és késői esőt kap.
8 Legyetek tehát ti is türelemmel, és erősítsétek meg szíveiteket, mert az Úr eljövetele közelget.
9 Ne panasz panaszkodjatok testvérek, egymás ellen, hogy meg ne ítéltessetek. Íme a bíró az ajtó előtt áll!
10 Vegyetek példát testvérek a gyötrelmes kimúlásban a szenvedésben és béketűrésben a prófétáktól, kik az Úr nevében szólottak.
11 Íme boldogoknak mondjuk azokat, akik kitartók voltak. Jób béketűréséről hallottatok, és az ő életének végét láttátok, mert irgalmas az Úr és könyörületes.
12 Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek, se az égre, se a földre, se más egyéb esküvel. Legyen a ti szavatok járása: Igen, igen, nem, nem! - hogy ítélet alá ne essetek.
13 Ha valaki szomorú közőletek, imádkozzék. Ha jó kedve van, énekeljen zsoltárokat.
14 Ha valaki beteg közöttetek, hívja el az egyház papjait, hogy imádkozzanak fölötte, megkenvén őt olajjal az Úr nevében;
15 és a hitből jövő imádság megszabadítja a beteget, és az Úr megkönnyebbíti Őt, s ha bűnökben van, megbocsáttatnak neki.
16 Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket és imádkozzatok egymásért, hogy üdvözüljetek; mert az igaznak állhatatos könyörgése sokat megtehet.
17 Illés hozzánk hasonló ember volt, szenvedéseknek alávetve; és imádkozva imádkozott, hogy ne essék eső a földre, és nem esett három évig és hat hónapig.
18 És ismét imádkozott, és az ég esőt adott és a föld megadta termését.
19 Testvéreim! ha valaki közőletek eltévelyedik az igazságtól és valaki megtéríti őt,
20 tudja meg, hogy aki a bűnöst téves útjáról visszatéríti, megmenti annak lelkét a haláltól, és betakarja a bűnöknek sokaságát.