1

¹ hiszem, hogy a világ sem volna képes befogadni a könyveket, amelyeket írni kellene.Első beszédem Teofil, szólt, mindarról, amit Jézus cselekedett és tanított kezdettől fogva

² ama napig, melyen az általa kiválasztott apostoloknak, a Szentlélek által megbízást adott, és fölvétetett.

³ Ezeknek sok tanúbizonyság szerint kínszenvedése után élve mutatta magát, megjelenvén nekik negyven napon át és beszélvén nekik az Isten országáról.

⁴ És együtt étkezve velük, meghagyta nekik, hogy Jeruzsálemből ne menjenek el, hanem várják meg az Atya ígéretét, melyet hallottatok, - úgymond, - az én számból.

⁵ Mert János ugyan vízzel keresztelt, ti pedig Szentlélekkel fogtok megkereszteltetni nem sokára eme napok után.

⁶ Az egybegyűltek erre megkérdezték őt mondván: Uram, mostanában állítod helyre Izrael országát?

⁷ Mire mondá nekik: Nem tartozik hozzátok tudni az időt és pillanatot, melyet az Atya saját hatalmánál fogva meghatározott;

⁸ hanem elnyeritek a reátok szálló Szentléleknek erejét és tanúim lesztek Jeruzsálemben és egész Júdeában és Szamariában és a föld végső határáig.

⁹ És miután ezt mondotta, szemök láttára fölemelkedett és egy felhő elfödte őt szemeik elől.

¹⁰ És mialatt utána néztek, amint az égbe fölment, íme két férfiú jelent meg mellettük fehér ruhákban, kik is mondák nekik:

¹¹ Galileai férfiak, mit álltok az égre nézve? Ez a Jézus, aki fölvitetett tőletek az égbe, úgy jön el majd, amint őt az égbe szállni láttátok.

¹² Erre visszatértek Jeruzsálembe az úgynevezett Olajfák hegyéről, mely Jeruzsálem mellett van, egy szombatnapi járóföldnyire.

¹³ És mikor bementek a vacsoraterembe, fölmentek oda, ahol tartózkodni szoktak: Péter és János, Jakab és András, Fülöp és Tamás, Bertalan és Máté, Jakab, Alfeus fia és Simon, a buzgólkodó, és Júdás, Jakab fia.

¹⁴ Ezek mindannyian egyakarattal állhatatosak voltak az imádságban az asszonyokkal, s Jézus anyjával, Máriával, és az ő atyjafiaival.

¹⁵ Ama napokban felállott Péter a testvérek között, (volt pedig mintegy százhúsz emberből álló sokaság) és monda:

¹⁶ Testvéreim! Be kell teljesedni az írásnak, melyet a Szentlélek Dávid szája által előre megmondott Júdásról, ki vezére volt azoknak, kik Jézust elfogták;

¹⁷ ki közénk tartozott és velünk e hivatalban osztozott.

¹⁸ És ez telket szerzett a gonoszság díján és fölakasztva magát, középen kettészakadt és kidőltek összes belei.

¹⁹ És ez tudomására jutott Jeruzsálem összes lakóinak, úgy hogy azt a telket az ő nyelvükön Hakeldamának, azaz vérteleknek hívják.

²⁰ Mert meg van írva a Zsoltárok könyvében: Váljon az ő lakóhelyük pusztává és ne legyen aki benne lakjék, és: - Elöljárói hivatalát foglalja el más.

²¹ Szükséges tehát, hogy ezen férfiak közül, kik mindazóta velünk voltak, mióta az Úr Jézus ki- és bejárt köztünk,

²² kezdve János keresztelésétől ama napig, melyen felvitetett közülünk, - egyikük velünk együtt tanúja legyen az ő feltámadásának.

²³ És kijelöltek kettőt: Józsefet, kit Barzabásnak, s melléknéven „igaznak” hívtak, és Mátyást.

²⁴ És imádkozva mondák: Mutasd meg te Uram, ki mindeneknek szívét ismered, hogy a kettő közül melyiket választottad ki arra,

²⁵ hogy e szolgálatnak és az apostoli hivatalnak helyét elfoglalja, melyből Júdás kiesett, hogy elmenjen a maga helyére.

²⁶ És sorsot vetettek rajok, és a sors Mátyásra esett, és a tizenegy apostol közé sorozták őt.

2

¹ És amikor elérkezett a pünkösd napja, mindannyian együtt voltak ugyanazon helyen.

² És hirtelen zaj támadt az égből, mint valami heves szélvésznek zúgása és betöltötte az egész házat, ahol ültek.

³ És szétosztott nyelvek jelentek meg nekik, mint a tűz, és leszállott mindegyikökre egy-egy.

⁴ És beteltek Szentlélekkel és kezdettek beszélni különféle nyelveken, amint a Szentlélek nyelvökre adta.

⁵ Akkor Jeruzsálemben istenfélő zsidóférfiak tartózkodtak minden nemzetségből, mely az ég alatt van.

⁶ Amint tehát e zaj támadt, egybegyűlt a sokaság és zavarba jött, mivelhogy mindegyik a saját nyelvén hallotta őket beszélni.

⁷ Álmélkodtak és csodálkoztak pedig mindnyájan és mondák: íme, nem mindannyian galileaiak ezek, akik beszélnek?

⁸ S hogyan hallhattuk mi mindegyikünk a saját nyelvünket, amelyen születtünk?

⁹ Partusok, médek, elamiták, és akik Mezopotámiában, Júdeában és Kappadóciában, Pontusban és Ázsiában,

¹⁰ Frigiában és Pamfliában, Egyptomban és Líbia részein, Cirene körül laknak, romai jövevények,

¹¹ valamint zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: halljuk őket a mi nyelvünkön hirdetni az Isten csodatetteit!

¹² Bámultak pedig mindnyájan és csodálkoztak és mondák egymásnak: Mi akar ez lenni?

¹³ Mások pedig kinevették őket és azt mondották: Tele vannak borral.

¹⁴ Ekkor fölállott Péter a tizeneggyel, fölemelte szavát és így szólt hozzájok: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik Jeruzsálemben laktok, vegyétek tudomásul és halljátok meg füleitekkel az én szavaimat!

¹⁵ Mert nem részegek ezek, amint ti gondoljátok, hiszen a napnak harmadik órája van;

¹⁶ hanem ez az, amit Joel próféta megjövendölt:

¹⁷ És lesz majd az utolsó napokban - úgymond az Úr, - hogy kiárasztok az én lelkemből minden emberre, és jövendölni fognak a ti fiaitok és leányaitok, és ifjaitoknak látomásai lesznek és véneiteknek álomlátásai.

¹⁸ És kiöntök ama napokban az én Lelkemből szolgáimra és szolgálóimra és jövendölnek.

¹⁹ És Csodákat teszek fönn az égen és jeleket lenn a földön, vért és tüzet és füstpárát.

²⁰ A nap sötétséggé változik, a hold pedig vérré, mielőtt eljön az Úrnak nagy és nyilvánvaló napja.

²¹ És történik, hogy mindaz, ki az Urnák nevét segítségül hívja, üdvözül.

²² Izraelita férfiak! Halljátok e szavakat: A názáreti Jézust, azt a férfiút, kit Isten az általa közöttetek művelt erők, csodák és jelek által, - mint ti is tudjátok, - kijelentett,

²³ ezt, miután Isten határozott rendelése és előretudása szerint, kezetekbe adatott, a gonoszok kezei által keresztre feszítve megöltétek;

²⁴ Isten azonban feltámasztotta őt, megszabadítván az alvilág fájdalmaitól, aminthogy lehetetlen is volt, hogy abban fogva tartassék.

²⁵ Mert Dávid őróla mondja: Magam előtt láttam mindenkor az Urat, mert jobbomon áll, hogy meg ne inogjak.

²⁶ Ennekokáért örvendezik szívem és vigadozik nyelvem, sőt még a testem is reménységben nyugszik.

²⁷ Mert nem hagyod lelkemet a pokolban, sem azt nem engeded, hogy a te Szented enyészetet lásson.

²⁸ Megismertetted velem az élet utait és betöltesz engem gyönyörűséggel a te színed (látása) által.

²⁹ Testvéreim! legyen szabad bátran szólanom hozzátok ősatyánkról Dávidról, mert meghalt és eltemettetett, és az ő sírja nálunk van maiglan.

³⁰ Mivel pedig próféta volt és tudta, hogy Isten esküvel ígérte meg neki, miszerint az ő ágyékának gyümölcséből fog valaki ülni az ő trónján:

³¹ jövőbe látva, Krisztus föltámadásáról beszélt, midőn azt mondotta, hogy sem az alvilágban nem marad, sem a teste romlást nem lát.

³² Ezt a Jézust föltámasztotta az Isten, aminek mi mindannyian tanúi vagyunk.

³³ Miután pedig Istennek jobbja felmagasztalta őt és az Atyától megígért Szentlelket elnyerte, kiárasztotta azt, amit láttok és hallotok.

³⁴ Mert Dávid nem ment föl a mennybe, hanem ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra,

³⁵ mígnem ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.

³⁶ Tudja meg tehát Izraelnek egész háza minden bizonnyal, hogy Úrrá is, meg Krisztussá is Isten tette azt a Jézust, akit ti keresztre feszítettetek.

³⁷ Ennek hallatára megindultak szívükben és mondák Péternek és a többi apostoloknak: Mitévők legyünk testvérek?

³⁸ Mire Péter felelé: Tartsatok - úgymond - bűnbánatot és keresztelkedjék meg mindegyitek Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

³⁹ Mert nektek szól az ígéret és a ti fiaitoknak és mindazoknak, kik távol vannak, akiket csak a mi Urunk Istenünk magához hí.

⁴⁰ Sok más szóval is rábeszélte és buzdította őket mondván: Meneküljetek e gonosz nemzedéktől!

⁴¹ Akik pedig megfogadták szavát, megkereszteltettek; és hozzájok szegődött ama napon körülbelül háromezer lélek.

⁴² És állhatatosak voltak az apostolok tanításában és a közös kenyértörésben és az imádságokban.

⁴³ Félelem szállt meg pedig minden lelket. Számos csodák és jelek is történtek az apostolok által Jeruzsálemben, és nagy félelemben volt mindenki.

⁴⁴ A hivők is mind együtt voltak és mindenük közös volt.

⁴⁵ Vagyonukat és holmijukat eladták és szétosztották mindazoknak, akik rászorultak.

⁴⁶ Naponkint egy szívvel-lélekkel időztek a templomban és házról-házra végezték a kenyértörést, s vigadozva és szívük egyszerűségében költötték el étkeiket,

⁴⁷ dicsérve Istent és szerettetve az egész néptől. Az Úr pedig napról-napra gyarapította az üdvözülendők számát.

3

¹ Péter és János pedig az imádságnak kilencedik órája körül felmentek a templomba.

² És egy bizonyos férfit vittek arra, ki születésétől sánta volt, s kit naponkint letettek a templomnak úgynevezett diszkapujához, hogy a templomba menőktől alamizsnát kérjen.

³ Mikor ez meglátta Pétert és Jánost, amint a templomba be akartak menni, alamizsnát kért tőlük.

⁴ Mire Péter Jánossal reátekintve monda: Nézz ránk!

⁵ Az pedig rajok nézett, azt remélve, hogy valamit kap tőlük.

⁶ De Péter monda: Ezüstöm és aranyom nincsen, de amim van, azt adok: A názáreti Jézus nevében kelj föl és járj!

⁷ És megfogva jobb kezét, felemelte őt, s rögtön megerősödtek az ő lábai és talpai.

⁸ És fölugorva megállt és járt, és bement velők a templomba, miközben körüljárt és ugrált és dicsérte Istent.

⁹ És az egész nép látta, hogy jár és dicséri az Istent.

¹⁰ Pedig ismerték őt, hogy az, aki a templom diszkapujánál ült és alamizsnát gyűjtött; és elteltek bámulattal és csodálkozással azon, ami vele történt.

¹¹ Amint pedig Péterrel és Jánossal tartott, az egész nép csodálkozva futott hozzájok az úgynevezett Salamon-csarnokba.

¹² Midőn Péter ezt látta, így szólt a néphez: Izraelita férfiak! Mit csodálkoztok ezen, vagy mit néztek minket, mintha a saját erőnkből és hatalmunkból tettük volna azt, hogy ez járjon?

¹³ Ábrahám Istene és Izsák Istene, Jákob Istene és a mi atyáink Istene dicsőítette meg az ő Fiát, Jézust, akit ti kiszolgáltattatok és megtagadtatok Pilátus színe előtt, mikor ő azt határozta, hogy elbocsátja őt.

¹⁴ Ti pedig a szentet és igazat megtagadtátok és azt kértétek, hogy a gyilkos adassék ki nektek;

¹⁵ az élet szerzőjét ellenben megöltétek, kit az Isten feltámasztott halottaiból, aminek mi tanúi vagyunk.

¹⁶ És az ő nevében való hit által erősítette meg az ő neve ezt, akit ti láttok és ismertek; és a tőle származó hit adta vissza neki ezt a teljes épséget mindannyitoknak szemeláttára.

¹⁷ Ámde tudom, Testvéreim! hogy tudatlanságból tettétek ezt, valamint elöljáróitok is.

¹⁸ Isten pedig, amit előre hirdetett az összes próféták szája által, hogy az ő Krisztusa szenvedni fog, így teljesítette.

¹⁹ Tartsatok tehát bűnbánatot és térjetek meg, hogy eltöröltessenek bűneitek;

²⁰ hogy eljöjjenek az enyhülés napjai az Úr színe elől, mikor elküldi azt, aki nektek hirdettetett, Jézus Krisztust,

²¹ akit egyelőre az égnek kell befogadnia azon időkig, amidőn minden dolog megvalósul, amit Isten az ő szent prófétáinak szája által világ kezdetétől fogva mondott.

²² Mózes ugyanis azt mondotta: Prófétát támaszt nektek a ti Uratok Isteniek testvéreitek közül, miként engemet. Őt hallgassátok mindenben, amit nektek mondani fog.

²³ Leszen pedig, hogy minden lélek, mely ezen prófétát nem hallgatja, kiírtatik a nép közül.

²⁴ És az összes próféták, akik szólottak, Sámueltől kezdve és azután, hirdették ama napokat.

²⁵ Ti fiai vagytok a prófétáknak és ama szövetségnek, melyet Isten atyáinkkal kötött, midőn Ábrahámnak azt mondotta: És a te ivadékodban áldatnak meg a földnek összes nemzetségei.

²⁶ Nektek küldötte első sorban Isten az ő Fiát, miután őt feltámasztotta, hogy megáldjon titeket, hogy megtérjen ki-ki az ő gonoszságából.

4

¹ Mialatt pedig ők a néphez szólottak, odamentek a papok, a templomőrség főnöke és a szadduceusok,

² bosszankodva azon, hogy a népet tanítják és Jézusban a halálból való feltámadást hirdetik:

³ És rávetették kezeiket és őrizet alá helyezték őket másnapig, mert már este volt.

⁴ Sokan pedig azok közül, kik az igét hallották, hittek, s a férfiak száma ötezerre rúgott.

⁵ Történt pedig a következő napon, hogy egybegyűltek az ő főpapjaik, véneik és írástudóik Jeruzsálemben,

⁶ és Annás főpap, és Kaifás és János és Sándor és ahányan csak voltak a papi rendből.

⁷ És középre állítva őket, kérdezték: Miféle hatalommal, vagy kinek nevében tettétek ti ezt?

⁸ Ekkor Péter eltelve Szentlélekkel, így szólt hozzájok: Népnek fejei és vénei, halljátok!

⁹ Ha mi ma ítélőszék elé kerülünk egy beteg emberen végzett jócselekedetünk miatt, ami által az meggyógyult,

¹⁰ vegyétek tudomásul mindannyian ti és Izrael egész népe, hogy a mi Urunknak, a názáreti Jézus Krisztusnak nevében, kit ti keresztre feszítettetek, kit az Isten feltámasztott halottaiból, ő általa áll ez előttetek egészségesen.

¹¹ Ez az a kő, melyet ti, mint építők elvetettetek, mely szegletfővé lett,

¹² s nincsen senki másban üdv. Mert nem adatott más név az embereknek az ég alatt, amelyben üdvözülnünk kellene.

¹³ Mikor pedig Péternek és Jánosnak állhatatosságát látták és megtudták, hogy írástudatlan és képzetlen emberek, csodálkoztak és felismerték őket, hogy Jézussal voltak;

¹⁴ s miután látták, hogy a meggyógyult ember is mellettük áll, semmit sem mondhattak ellene.

¹⁵ Megparancsolták tehát nekik, hogy vonuljanak ki félre a gyülekezetből, és tanakodtak egymás között mondván:

¹⁶ Mitévők legyünk ezekkel az emberekkel? Mert a csoda, mely általuk történt, ismeretes Jeruzsálem összes lakói előtt; nyilvánvaló és nem tagadhatjuk.

¹⁷ Nehogy azonban még jobban elterjedjen a nép között, tiltsuk meg nekik, hogy senkinek többé e névben ne beszéljenek.

¹⁸ És beidézvén őket kijelentették nekik, hogy egyáltalán semmit ne beszéljenek és ne tanítsanak többé a Jézus nevében.

¹⁹ Péter és János azonban felelék és mondák nekik: ítéljétek meg, vajjon méltó-e az Isten színe előtt, inkább tirátok hallgatni, mint az Istenre?

²⁰ Mert lehetetlen, hogy ne beszéljünk arról, amit láttunk és hallottunk.

²¹ Azok pedig megfenyegetve őket, elbocsátották, miután nem találtak rá módot, hogy őket meg büntethessék, a nép miatt: mert ami történt, mindenki magasztalta.

²² Az az ember ugyanis, akin a gyógyulás csodája történt, negyven éven fölül volt.

²³ Miután pedig elbocsátották őket, övéikhez mentek és hírül vitték nekik, hogy mi mindent mondottak nekik a főpapok és a vének.

²⁴ Kik midőn ezt hallották, egy szívvel-lélekkel fölemelték szavokat Istenhez és mondák: Te vagy, Uram, ki az eget és a földet, a tengert és mindent teremtettél, ami abban van,

²⁵ ki a Szentlélek által a mi atyánknak, a te szolgádnak, Dávidnak szájával mondottad: Miért agyarkodnak a pogányok, és miért gondolnak hiábavalót a népek?

²⁶ Fölállanak a föld királyai és a fejedelmek egybegyűlnek az Úr ellen és az ő fölkentje ellen.

²⁷ Mert valóban egybegyűltek e városban a te szent Fiad, Jézus ellen, akit fölkentél: Heródes és Pontius Pilátus a pogányokkal és Izrael népeivel,

²⁸ hogy megtegyék, amit a te kezed és rendelésed elhatározott, hogy megtörténjék.

²⁹ És most, Uram, tekints az ő fenyegetésükre és add meg a te szolgáidnak, hogy egész bátran hirdessék a te igédet

³⁰ az által, hogy kinyújtod kezedet gyógyításokra, és hogy jelek és csodák történjenek a te szent Fiadnak, Jézusnak neve által.

³¹ És miután imádkoztak, megrendült a hely, ahol egybegyűlve voltak, és beteltek mindnyájam Szentlélekkel és bátran beszélték az Isten igéjét.

³² A hivők sokaságának pedig egy volt szíve-lelke, és egyikök sem mondott semmit magáénak abból, amije volt, hanem mindenük közös volt.

³³ És az apostolok nagy erővel tettek bizonyságot a mi Urunk Jézus Krisztusnak föltámadásáról; és nagy kegyelem lakott valamennyiökben.

³⁴ És nem volt közöttük szűkölködő; mivel mindazok, akiknek földjeik és házaik voltak, eladták, és az eladottnak árát elhozták

³⁵ és az apostolok lábaihoz tették. Mindenkinek pedig annyit adtak, amennyire szüksége volt.

³⁶ Így József is, a ciprusi származású levita, kit az apostolok Barnabásnak, vagyis vigasztalás fiának neveztek,

³⁷ minthogy földje volt, eladta, és az árát elhozta és az apostolok lábaihoz tette.

5

¹ Egy bizonyos Ananiás nevű férfi pedig feleségével, Szafirával együtt eladta földjét,

² és felesége tudtával a földnek árából egy részt elsikkasztva, egy bizonyos részt elvitt és az apostolok lábaihoz tette.

³ Monda pedig Péter: Ananiás, miért kísértette meg sátán a te szívedet, hogy hazudj a Szentléleknek és a föld árából elsikkassz?

⁴ Nemde, ha megmarad, magadnak marad meg, és ha eladtad, a te hatalmadban volt? Miért gondoltál ilyent szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem az Istennek.

⁵ Mikor pedig Ananiás e szavakat hallotta, összeesett és meghalt. És nagy félelem fogta el mindazokat, kik ezt hallották.

⁶ Ekkor az ifjak fölkeltek, eltávolították és kivivén őt, eltemették.

⁷ Történt pedig mintegy három óra múlva, bejött a felesége, nem tudva mi történt.

⁸ Monda pedig neki Péter: Mondd meg nekem asszony, ennyiért adtátok-e el a földet? Mire az feleié: Igen, annyiért.

⁹ Viszonzá neki Péter: Ugyan mit használt nektek megkísérteni az Úr lelkét? íme azoknak lábai, kik férjedet eltemették, az ajtónál vannak és téged is kivisznek.

¹⁰ Rögtön összeesett lábainál és meghalt. S mikor az ifjak beléptek, halva találták őt, s kivitték és eltemették a férje mellé.

¹¹ És nagy félelem fogta el az egész egyházat és mindazokat, kik ezt hallották.

¹² Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda történt a nép között. És mindnyájan egyetértve tartózkodtak Salamon csarnokában.

¹³ A többiek közül pedig senki sem mert hozzájok csatlakozni, hanem a nép nagyra becsülte őket.

¹⁴ Az Úrban hivő férfiak és nők sokasága pedig egyre növekedett,

¹⁵ úgy hogy a betegeket kivitték az utcákra, s ágyakra és nyoszolyákra helyezték, hogy mikor Péter arra megy, legalább az árnyéka ráessék valamelyikökre és megszabaduljanak betegségeiktől.

¹⁶ Sőt a szomszédos városoknak népsokasága is összetódult Jeruzsálembe, magokkal hozva a betegeket és a tisztátalan lelkektől gyötrötteket, kik mind meggyógyultak.

¹⁷ Ekkor fölkerekedett a főpap és mindazok, kik vele tartottak (úgymint a szadduceusok felekezete) és haragra lobbanva,

¹⁸ az apostolokra vetették kezeiket és a nyilvános börtönbe vetették őket.

¹⁹ Az Úr angyala azonban éjjel kinyitotta a börtön ajtaját, kivezette őket és monda:

²⁰ Menjetek, és föllépve a templomban, hirdessétek a népnek ez életnek minden igéjét.

²¹ Midőn ezt hallották, virradatkor bementek a templomba és tanítottak. Mikor a főpap és társai megérkeztek, egybehívták a tanácsot és Izrael fiainak összes véneit, s elküldöttek a börtönbe, hogy elővezessék őket.

²² Amint azonban a szolgák odaértek és kinyitván a börtönt, nem találták őket, visszatérve jelentették,

²³ mondván: A börtönt ugyan minden gonddal bezárva találtuk, és az őröket az ajtó előtt állva, de mikor kinyitottuk, bent nem találtunk senkit.

²⁴ Amint pedig a templomgondnok és a főpapok e beszédeket hallották, zavarban voltak miattok, hogy mi lesz ebből.

²⁵ Ékkor bejött valaki és hírül hozta nekik, hogy: íme azok a férfiak, akiket a börtönbe vetettetek, a templomban állnak és tanítják a népet.

²⁶ Ekkor a templomgondnok elment a szolgákkal és elhozta őket erőszak nélkül, mert féltek a néptől, nehogy megkövezzék őket.

²⁷ És miután bevezették őket, a tanács elé állították, és kérdezé őket a főpap,

²⁸ mondván: Szigorúan meghagytuk nektek, hogy e névben ne tanítsatok, s íme, elárasztottátok Jeruzsálemet tanítástokkal és reánk akarjátok hárítani ezen embernek vérét!

²⁹ Mire Péter és az apostolok felelék és mondák: Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek.

³⁰ A mi atyáink Istene feltámasztotta Jézust, kit ti a fára függesztve megöltetek.

³¹ Ezt fejedelemmé és üdvözítővé emelte Isten az ő jobbjával, hogy Izraelnek bűnbánatot és bűnbocsánatot adjon.

³² És mi vagyunk tanúi ezen dolgoknak, és a Szentlélek, kit az Isten megadott mindazoknak, akik neki engedelmeskednek.

³³ Mikor ezt hallották, dúltak-fúltak mérgökben és arra gondoltak, hogy megölik őket.

³⁴ Ám egy bizonyos Gamáliel nevű farizeus, ki az. egész nép előtt nagy tiszteletben álló törvénytudós volt, fölállott a tanácsban, egy kis időre kivezettette az embereket,

³⁵ és így szólt hozzájok: Izraelita férfiak! jól vigyázzatok, hogy mitévők lesztek ezekkel az emberekkel.

³⁶ Mert eme napok előtt fellépett Teodás és kiadta magát valakinek, kihez körülbelül négyszáz ember csatlakozott; de megölték őt és mindazok, akik hittek neki, elszéledtek és semmivé lettek.

³⁷ Ezután fellépett Galileai Júdás, a népszámlálás napjaiban és a népet magához hódította, de ő is tönkrement, és mind, akik csak vele tartottak, szétoszlottak.

³⁸ Én tehát most is azt mondom nektek: Ne törődjetek ezekkel az emberekkel és hagyjatok békét nekik, mert ha ez a terv, vagy mű emberektől származik, felbomlik;

³⁹ ha pedig Istentől van, meg nem hiúsíthatjátok anélkül, hogy úgy ne tűnjék fel, mintha Isten ellen tusakodnátok. És igazat adtak neki.

⁴⁰ És előhívva az apostolokat, megvesszőzték őket és meghagyták nekik, hogy Jézus nevében egyáltalán ne beszéljenek, s elbocsátották őket.

⁴¹ Azok pedig örvendezve távoztak a tanács elől, hogy méltók lehettek Jézus nevéért gyalázatot szenvedni.

⁴² És nem szűntek meg a templomban és házról-házra (járva) naponként tanítani és Jézus Krisztust hirdetni.

6

¹ Ama napokban pedig, miután a tanítványok száma növekedett, zúgolódás támadt a görögök között a zsidók ellen a miatt, hogy az ő özvegyeiket a mindennapi kiszolgálás alkalmával lenézik.

² A tizenkettő tehát egybehívta a tanítványok gyülekezetét és így szóltak: Nem illő, hogy az Isten igéjét elhanyagoljuk és az asztalról gondoskodjunk.

³ Válasszátok tehát, testvérek, magatok közül hét jó hírnevű férfiút, kik telve vannak Szentlélekkel és bölcseséggel, akikre ezt a dolgot rábízhatjuk.

⁴ Mi pedig majd az imádsággal és az ige szolgálatával foglalkozunk.

⁵ És tetszett a beszéd az egész gyülekezetnek. És megválasztották Istvánt, a hittel és Szentlélekkel teljes férfiút, Fülöpöt és Prokorust, Nikánort és Timont, Parmenást és Miklóst, egy antiokiai jövevényt.

⁶ Ezeket az apostolok elé állították és imádkozva rajok tették kezeiket.

⁷ És az Úr igéje terjedt, és a tanítványok száma Jeruzsálemben igen szaporodott; sőt a papok közül is sokan engedelmeskedtek a hitnek.

⁸ István pedig, telve kegyelemmel és erővel, nagy csodákat és jeleket műveit a nép között.

⁹ Felléptek pedig néhányan abból a zsinagógából, melyet a Libertinusokénak, cireneiekének, alexandriaiakénak és azokénak mondanak, kik Ciliciából és Ázsiából jöttek és vitatkoztak Istvánnal,

¹⁰ de nem tudtak ellenállni a bölcseségnek és Léleknek, mely (belőle) szólt.

¹¹ Akkor embereket bujtottak fel, kik azt mondják, hogy ők hallották, mikor káromló szavakat mondott Mózes és az Isten ellen.

¹² És így fellázították a népet és véneket és Írástudókat; és összefutva megragadták őt és elvitték a főtanács elé,

¹³ és hamis tanukat állítottak, ki azt mondották: Ez az ember nem szűnik meg beszélni a szent hely és a törvény ellen;

¹⁴ mert hallottuk, mikor azt mondotta, hogy ez a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet és megváltoztatja a hagyományokat, melyeket Mózes reánk hagyott.

¹⁵ És reá tekintettek mind, akik a tanácsban ültek, és olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.

7

¹ Kérdé tehát a főpap: így van ez?

² Ki felelé: Testvérek és Atyák, halljátok! A dicsőség Istene megjelent a mi atyánknak, Ábrahámnak, midőn Mezopotámiában volt, mielőtt Cháránbán tartózkodott,

³ és így szólt hozzá: Menj ki országodból és rokonságodból és jöjj arra a földre, melyet neked mutatok.

⁴ Akkor kiment a Kaldeusok földéről és Cháránban lakott. És onnan, miután atyja meghalt, áthozta őt erre a főidre, melyen most ti laktok.

⁵ És nem adott neki örökséget benne, egy lábnyomnyit sem, hanem megígérte, hogy tulajdonul adja neki és ivadékának ő utána, holott nem volt fia.

⁶ Megmondotta pedig neki az Isten, hogy: Ivadéka hazátlan lesz idegen földön és szolgaság alá vetik őket és rosszul bánnak velők négyszáz esztendeig.

⁷ De a nemzetet, melynek szolgálnak, én fogom megítélni, - úgymond az Úr, - és azután kivonulnak és nekem szolgálnak e helyen.

⁸ És a körül-metélés szövetségét kötötte vele, és úgy nemzette Izsákot és körülmetélte őt a nyolcadik napon és Izsák Jákobot és a tizenkét törzsatyát.

⁹ És a törzsatyák irigységből eladták Józsefet Egyptomba, de Isten vele volt

¹⁰ és kiszabadította őt minden viszontagságából, s kegyelmet és bölcseséget adott neki Fáraónak, Egyptom királyának színe előtt, ki felügyelővé rendelte őt Egyptom és a saját egész háza fölé.

¹¹ Erre éhínség és nagy nyomor támadt egész Egyptomban és Kánaánban, és a mi atyáink nem találtak élelmet.

¹² Mikor pedig Jákob meghallotta, hogy Egyptomban van gabona, elküldötte atyáinkat először;

¹³ és másodízben felismerték Józsefet az ő testvérei, és a Fáraó előtt kitudódott az ő nemzetsége.

¹⁴ Érre József elküldött és elhozatta atyját, Jákobot és egész rokonságát, hetvenöt lelket.

¹⁵ És Jákob lement Egyptomba és meghalt úgy ő maga, mint atyáink.

¹⁶ És Sichembe vitték őket és azon sírboltba temették, melyet Ábrahám ezüst pénzen vett meg Hemornak, Sichem fiának gyermekeitől.

¹⁷ Mikor pedig közelgetett az ígéret ideje, melyet Isten Ábrahámnak tett, gyarapodott a nép és megsokasodott Egyptomban,

¹⁸ mígnem más király támadt Egyptomban, ki Józsefet nem ismerte.

¹⁹ Ez megcsalván nemzetünket, (annyira) sanyargatta atyáinkat, hogy kitették gyermekeiket, hogy életben ne maradjanak.

²⁰ Ugyanazon időben született Mózes, és kedves volt Istennek. Három hónapig táplálták őt atyja házában.

²¹ Mikor pedig kitették, a Fáraó leánya elvitte őt és fia gyanánt nevelte.

²² És megtanították Mózest az egyptomiak minden bölcseségére, és hatalmas volt szavaiban és tetteiben.

²³ Mikor pedig negyven éves korát betöltötte, eszébe jutott, hogy meglátogatja testvéreit, Izrael fiait.

²⁴ És midőn egy valakit méltatlanságot látott szenvedni, pártját fogta és bosszút állott a méltatlanságot szenvedőért az által, hogy megölte az egyptomit.

²⁵ Azt gondolta ugyanis, hogy testvérei majd megértik, hogy Isten az ő kezei által adja meg nekik a szabadulást, de azok nem értették meg.

²⁶ Másnap pedig megjelent közöttük, midőn egymással perlekedtek és békítette őket mondván: Emberek! Testvérek vagytok, miért ártotok egymásnak?

²⁷ Amelyik azonban jogtalanságot követett el felebarátján, eltaszította őt, mondván: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá mi fölénk?

²⁸ Talán meg akarsz ölni, mint ahogy tegnap az egyptomit megölted?

²⁹ Mózes pedig e szóra elmenekült és jövevény lett Mádián földén, hol két fiat nemzett.

³⁰ És negyven év eltelte után megjelent neki Sina hegyének pusztájában egy angyal egy csipkebokor tűzlángjában.

³¹ Mikor Mózes ezt látta, csodálkozott a látványon, és amint közelebb ment hogy megnézze, az Úr szava szólott hozzá

³² mondván: Én vagyok a te atyáid Istene, Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákob Istene. Mire Mózes megrémülve, nem mert odanézni.

³³ Erre monda neki az Úr: Old le lábbelidet, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.

³⁴ Jól láttam Egyptomban élő népemnek sanyargattatását és hallottam az ő fohászkodásukat és leszállottam, hogy megszabadítsam őket. És most jöjj és elküldelek Egyptomba. –

³⁵ Ezt a Mózest, akit megtagadtak, midőn azt mondották: Ki rendelt téged fejedelemmé és bíróvá? - ezt az Isten fejedelem és szabadító gyanánt küldötte az angyal keze által, aki megjelent neki a csipkebokorban.

³⁶ Ez vezette ki őket, csodákat és jeleket művelve Egyptom földén és a Vörös tengernél és a pusztában negyven esztendeig.

³⁷ Ez az a Mózes, ki Izrael fiainak azt mondotta: Prófétát támaszt nektek az Isten testvéreitek közül, mint engem ét; azt hallgassátok!

³⁸ Ez az, ki a népgyülekezetnél a pusztában az angyallal volt, aki Sina hegyén vele és atyáinkkal beszélt; aki az élet igéit hallotta, hogy nekünk átadja;

³⁹ kinek atyáink nem akartak engedelmeskedni, hanem visszautasították és szívekkel Egyptom felé fordultak,

⁴⁰ azt mondván Áronnak: Csinálj nekünk isteneket, kik előttünk járjanak, mert ezzel a Mózessel, ki minket Egyptom földéről kivezetett, nem tudjuk mi történt.

⁴¹ És borjút csináltak ama napokban, és áldozatokat mutattak be e bálványnak, és örültek az ő kezeik munkájának.

⁴² Isten pedig elfordult és megengedte, hogy az ég csillagzatainak szolgáljanak, amint meg van írva a Próféták Könyvében: Vajjon áldozatokat és engesztelő ajándékokat mutattatok-e be nekem negyven éven át a pusztában, Izrael háza?

⁴³ Hiszen befogadtátok Moloch sátorát és a ti istenteknek, Remphamnak csillagát, képeket, melyeket avégre készítettetek, hogy imádjátok őket. És elviszlek titeket Babilonon túl.

⁴⁴ A szövetség sátora atyáinkkal volt a pusztában, amint Isten elrendelte nekik, azt mondván Mózesnek, hogy készítse el arra a mintára, a melyet látott.

⁴⁵ Ezt a mi atyáink, akik átvették, Jézussal be is vitték a pogányok birodalmába, akiket Isten atyáink színe elől kiűzött, Dávid napjaiig,

⁴⁶ ki kegyelmet talált Istennél és kérte, hogy hajlékot találhasson Jákob Istenének.

⁴⁷ Salamon pedig házat épített neki.

⁴⁸ De a Magasságbéli nem lakik emberi kezek alkotásában, miként a próféta mondja:

⁴⁹ „Az ég az én trónusom, a föld pedig lábaimnak zsámolya. Miféle házat építtetek nekem? - úgymond az Úr - vagy melyik az én nyugodalmam helye?

⁵⁰ Nem az én kezem alkotta-e mindezt?”

⁵¹ Ti kemény-nyakúak és körülmetéletlen szívűek és fülűek, ti mindenkor ellenálltok a Szentléleknek, miként atyáitok, úgy ti is.

⁵² Melyik prófétát nem üldözték atyáitok? És megölték azokat, kik az Igaznak eljövetelét előre hirdették, kinek ti most árulói és gyilkosai lettetek;

⁵³ kik a törvényt angyalok közvetítésével kaptátok és meg nem tartottátok.

⁵⁴ Amikor ezt hallották, dúltak-fúltak szivökben és fogaikat vicsorgatták raja.

⁵⁵ Ámde ő telve lévén Szentlélekkel, föltekintett az égre, s látta Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbja felől állani.

⁵⁶ És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

⁵⁷ Erre fönhangon kezdtek kiabálni, befogták füleiket és egyakarattal rárohantak.

⁵⁸ És kihurcolva őt a városon kívül, megkövezték, és a tanuk lerakták ruháikat egy ifjúnak lábaihoz, kit Saulnak hívtak.

⁵⁹ És kövezték Istvánt, ki imádkozott mondván: Uram Jézus, vedd hozzád lelkemet!

⁶⁰ Erre térdre borulva fönhangon kiáltott mondván: Uram, ne tulajdonítsd ezt nekik bűnül. És amint ezt kimondotta, elhunyt az Úrban. Saul pedig egyetértett az ő megöletésében.

8

¹ Ama napon pedig nagy üldözés tört ki a jeruzsálemi egyház ellen, és mind elszéledtek Júdea és Szamaria tartományaiba, az apostolokon kívül.

² Istvánt pedig istenfélő férfiak eltemették és igen megsiratták.

³ Saul pedig pusztította az egyházat, házról-házra járva és elhurcolva férfiakat és asszonyokat, börtönbe vetette őket.

⁴ Akik pedig elszéledtek, körüljártak és hirdették az Isten igéjét.

⁵ Fülöp pedig lement Szamaria városába és hirdette nekik Krisztust.

⁶ És a nép egy szívvel-lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, miután hallották és látták a jeleket, melyeket tett.

⁷ Mert sokakból közölök, akikben tisztátalan lelkek laktak, hangosan kiáltva kimentek. Sok inaszakadt és sánta pedig meggyógyult.

⁸ Nagy lett tehát az öröm ama városban.

⁹ Volt pedig ott egy Simon nevű férfi, ki azelőtt varázsló volt a városban, elhitetvén Szamaria népével és azt állítván, hogy ő valami nagy.

¹⁰ Reá hallgattak valamennyien, apraja-nagyja, mondván: Ez az Isten ereje, amelynek „nagy” a neve.

¹¹ Azért figyeltek pedig reá, mivel varázslataival sok idő óta ámította őket.

¹² Midőn pedig az Isten országát hirdető Fülöpnek hittek, férfiak és nők megkeresztelkedtek Jézus Krisztus nevében.

¹³ Ekkor maga Simon is hitt és miután megkeresztelkedett, Fülöphöz csatlakozott. Mikor azt is látta, hogy mily nagy jelek és csodák történnek, bámult és csodálkozott.

¹⁴ Mikor pedig a Jeruzsálemben levő apostolok meghallották, hogy Szamaria befogadta az Isten igéjét, elküldötték hozzájok Pétert és Jánost;

¹⁵ kik odaérkezve imádkoztak értők, hogy elnyerjék a Szentlelket;

¹⁶ mert még egyre sem szállott le közülök, hanem csak meg lettek keresztelve az Úr Jézus nevében.

¹⁷ Ekkor rajok tették kezeiket és elnyerték a Szentlelket.

¹⁸ Amint pedig Simon látta, hogy az apostolok kézföltétele által a Szentlélek adatik, pénzt kínált nekik,

¹⁹ mondván: Adjátok meg nekem is a hatalmat, hogy akire ráteszem kezeimet, megnyerje a Szentlelket. Mire Péter így szólt hozzá:

²⁰ Vesszen a te pénzed veled együtt, mivel azt gondoltad, hogy az Isten ajándékát pénzen lehet megszerezni!

²¹ Nincsen neked részed, sem örökséged e dologban, mert a te szíved nem őszinte az Isten előtt.

²² Tarts tehát bűnbánatot ezen gonoszságodért és kérd az Istent, ha talán megbocsátja szíved ezen gondolatát.

²³ Mert azt látom, hogy te a keserűség epéjében és a gonoszság kelepcéjében vagy.

²⁴ Felelé erre Simon és monda: Könyörögjetek értem ti az Úrhoz, hogy semmi abból, amit mondottatok, ne érjen engem.

²⁵ Ezek pedig, miután bizonyságot tettek és az Úr igéjét hirdették, visszamentek Jeruzsálembe és a szamaritánusoknak számos tartományában hirdették az evangéliumot.

²⁶ Az Úr angyala pedig szólott Fülöphöz, mondván: Indulj és menj el dél felé arra az útra, mely levezet Jeruzsálemből Gázába, vagyis a pusztába.

²⁷ És fölkelt és elment. S íme egy aetiopiai férfiú, Kandákenek, az aetiopiaiak királynéjának hatalmas kamarása, ki minden kincse fölött rendelkezett, Jeruzsálembe jött Istent imádni,

²⁸ és visszatértében kocsiján ülve Izaiás. prófétát olvasgatta.

²⁹ Monda pedig a Lélek Fülöpnek: Menj oda és csatlakozzál ama kocsihoz!

³⁰ Mire Fülöp odasietett és hallotta, amint Izaiás prófétát olvasta, és monda: Gondolod-e hogy érted amit olvassz?

³¹ Ki felelé: Hogyan érthetném, ha valaki meg nem magyarázza nekem? És kérte Fülöpöt, hogy szálljon fel és üljön melléje.

³² Az írás helye pedig, melyet olvasott, ez volt: Úgy vitték a megölésre, mint a juhot, s miként a bárány elnémul nyírője előtt, úgy nem nyitotta fel száját.

³³ Megaláztatása miatt felfüggesztetett az ő Ítélete. Nemzedékét ki beszéli el, hiszen eltöröltetik a földről az ő élete?

³⁴ Monda erre a kamarás Fülöpnek: Kérlek, kiről mondja ezt a próféta, magáról vagy más valakiről?

³⁵ Mire Fülöp felnyitva száját, s kiindulva az írás ama szavaiból, hirdette neki Jézust.

³⁶ És amint az utón mentek, egy bizonyos vízhez értek, és monda a kamarás: íme itt a víz, mi gátol engem, hogy meg ne keresztelkedjem?

³⁷ Mire Fülöp monda: Ha teljes szívedből hiszesz, szabad. És felelvén monda: Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia.

³⁸ És megállította a kocsit és lementek mindaketten a vízbe, Fülöp és a kamarás, és megkeresztelte őt.

³⁹ Amint pedig feljöttek a vízből, az Úr Lelke elragadta Fülöpöt és a kamarás nem látta többé. És örvendezve folytatta útját.

⁴⁰ Fülöp pedig Azotusban termett és körüljárva hirdette az evangéliumot az összes városoknak, mígnem Cezareába ért.

9

¹ Saul pedig még egyre fenyegetőzve és öldöklésért lihegve az Úr tanítványai ellen, elment főpaphoz

² és levelet kért tőle Damaszkusba a zsinagógákhoz, hogy ha ezt a tanítást követő férfiakat és nőket találna, megkötözve hozhassa őket Jeruzsálembe.

³ És amint az utón ment, történt, hogy Damaszkushoz közeledett és hirtelen fényesség ragyogta őt körül az égből.

⁴ És a földre esve szózatot hallott, mely azt monda neki: Saul, Saul, miért üldözsz engem?

⁵ Mire kérdezé: Ki vagy, Uram? És amaz monda: Én vagyok Jézus, akit te üldözesz. Kár az ostor ellen rugdalóznod!

⁶ És reszketve és álmélkodva monda: Uram, mit akarsz, hogy cselekedjem?

⁷ És az Úr monda neki: Kelj föl és menj be a városba, és ott majd megmondják neked mitévő légy. Azok a férfiak pedig akik őt kisérték, bámulva állottak, mivel a hangot ugyan hallották, de nem láttak senkit.

⁸ Saul erre fölkelt a földről, s amint kinyitotta szemeit, semmit sem látott. Miértis kezénél fogva bevezették Damaszkusba.

⁹ És ott volt három nap, anélkül hogy látott volna, és sem nem evett, sem nem ivott.

¹⁰ Volt pedig Damaszkusban egy Ananiás nevezetű tanítvány, kihez az Úr látomásban így szólt: Ananiás! Ő pedig monda: Itt vagyok, Uram!

¹¹ És az Úr viszonzá: Kelj fel és menj el az úgynevezett „egyenes” utcába és keress Júdás házában egy Saul: nevű tarzusi embert! Mert íme, imádkozik!

¹² (Az pedig látott egy Ananiás nevű férfiút, amint bement hozzá és reá tette kezeit, hogy látását visszanyerje.)

¹³ Felelé erre Ananiás: Uram, sokaktól hallottam erről az emberről, hogy mennyi rosszat

¹⁴ tett a te szenteidnek Jeruzsálemben.És itt is megbízása van a főpapoktól, hogy láncra fűzze mindazokat, akik a te nevedet segítségül hívják.

¹⁵ Az Úr pedig monda neki: Menj csak! Mert kiválasztott edényem az nekem, hogy elvigye nevemet a pogányok, királyok és Izrael fiai elé.

¹⁶ Mert én majd megmutatom neki, hogy mennyit kell az én nevemért szenvednie.

¹⁷ És Ananiás elindult és bement a házba és reá téve kezeit, monda: Saul testvér, engem az Úr Jézus küldött, ki megjelent neked az utón, amerre jöttél, hogy láss és beteljél Szentlélekkel.

¹⁸ És rögtön leestek az ő szemeiről valami halpikkelyfélék és visszanyerte látását; mire fölkelt és megkeresztelkedett.

¹⁹ És miután ételt vett magához, megerősödött. És ott maradt a tanítványokkal, kik Damaszkusban voltak, néhány napig.

²⁰ És azonnal hirdette a zsinagógákban Jézust, hogy ő az Isten Fia.

²¹ Mindazok pedig, akik hallották, csodálkoztak és mondották: Nem ez-e az, aki Jeruzsálemben azok ellen harcolt, kik e nevet segítségül hívták? És ide is azért jött, hogy azokat megkötözve a főpapokhoz vigye.

²² Saul pedig mindjobban megerősödött és cáfolta a zsidókat, kik Damaszkusban laktak, erősítve, hogy ez a Krisztus.

²³ Számos napok elteltével pedig abban egyeztek meg a zsidók, hogy megölik őt.

²⁴ De Saul megtudta titkos terveiket. Pedig éjjel nappal őrizték a kapukat, hogy megölhessék őt.

²⁵ A tanítványok azonban éjjel magokkal vitték és megszöktették, leeresztve őt a falon egy kosárban.

²⁶ Mikor pedig Jeruzsálembe érkezett, szeretett volna a tanítványokhoz csatlakozni, de mindnyájan féltek tőle, mert nem hitték, hogy tanítvány.

²⁷ Barnabás azonban pártját fogta és az apostolokhoz vezette őt, s elmondotta nekik, hogyan látta útközben az Urat és hogy beszélt vele, és hogy Damaszkusban mily bátran lépett fel a Jézus nevében.

²⁸ És Jeruzsálemben ki és bejárt velők, s bátran működött az Úr nevében.

²⁹ Beszélt a pogányokkal is, és vitatkozott a görögökkel; de azok meg akarták őt ölni.

³⁰ Mikor ezt a testvérek megtudták, elkísérték őt Cezareába és Tarzusba küldték.

³¹ Az egyház ekkor egész Júdeában, Galileában és Szamariában békeségben volt és gyarapodott, az Úr félelmében járva és eltelve a Szentlélek vigasztalásával.

³² Történt pedig, hogy miután Péter valamennyiüket meglátogatta, eljutott a szentekhez, kik Liddában laktak.

³³ Talált pedig ott egy Ananiás nevű embert, ki nyolc év óta az ágyban feküdt inaszakadtan.

³⁴ És monda neki Péter: Ananiás, a mi Urunk Jézus Krisztus meggyógyít téged, kelj föl és vesd meg az ágyadat! És azonnal fölkelt.

³⁵ És látták őt mindazok, kik Liddában és Szaronában laktak, kik megtértek az Úrhoz.

³⁶ Volt pedig Joppeban egy Tábita nevű nőtanítvány kit Dorkásnak hívtak. Ez gazdag volt jócselekedetekben és alamizsnákban, melyeket gyakorolt.

³⁷ Történt pedig ama napokban, hogy megbetegedett és meghalt. Miután megmosták őt, kiterítették az étteremben.

³⁸ Mivel pedig Lidda közel volt Joppehez, amint a tanítványok meghallották, hogy Péter ott van, két embert küldöttek hozzá és kérték őt: Ne restelj hozzánk is eljönni!

³⁹ Péter erre utrakelt és velők ment. És midőn megérkeztek, bevezették őt az étterembe és körülállták őt az özvegyek mind, siránkozva és mutogatva a ruhákat és öltönyöket, melyeket Dorkás csinált nekik.

⁴⁰ Erre Péter mindenkit kitakarítva, letérdelt és imádkozott, majd a holt testhez fordulva monda: Tabita, kelj fel! Mire az kinyitotta szemeit és meglátva Pétert, felült.

⁴¹ Azután kezét nyújtva neki, felsegítette őt, behívta a szenteket és özvegyeket, s bemutatta őt nekik élve.

⁴² Ennek pedig híre ment egész Joppeban, és sokan hittek az Úrban.

⁴³ Történt pedig, hogy sokáig időzött Joppeban egy bizonyos Simon nevű szíjgyártónál.

10

¹ Volt pedig Cezareában egy Kornélius nevű férfiú, az úgynevezett «talián» csapatnak századosa,

² vallásos és istenfélő egész háznépével együtt, ki a népnek sok alamizsnát adott és folyton az Istenhez imádkozott.

³ Ez egy látomásban világosan látta, hogy a napnak kilencedik órája körül az Istennek egy angyala bemegy hozzá és azt mondja neki: Kornélius!

⁴ Ő pedig reá tekintve ijedten monda: Mi az, Uram? Mire az viszonzá: A te imádságaid és alamizsnáid felszállottak emlékeztetőül az Isten színe elé.

⁵ És most küldj embereket Joppeba és hivass ide egy bizonyos Simont, kinek mellékneve Péter.

⁶ Ez egy Simon nevű szíjgyártónál van szállva, kinek háza a tenger mellett van; ez majd megmondja neked, mitévő légy.

⁷ És mikor az angyal, aki vele beszélt, elment, magához hívta két szolgáját és egy istenfélő katonát azok közül, kik neki alá voltak rendelve.

⁸ Miután ezeknek mindent elmondott, elküldötte őket Joppeba.

⁹ Másnap pedig, míg ezek útban voltak és a város felé közeledtek, Péter fölment a háztetőre imádkozni, hat óra tájban.

¹⁰ S miután megéhezett, enni akart. Mialatt pedig készítettek neki, elragadtatásba esett,

¹¹ és nyitva látta az eget és egy edényt, mely onnan alászállott, mint egy lepedő, négy sarkánál fogva leeresztve az égből a földre,

¹² melyben mindenféle négylábú, csúszómászó földi állatok és égi madarak voltak.

¹³ És szózatot hallott: Kelj fel Péter, ölj és egyél!

¹⁴ Mire Péter monda: Távol legyen tőlem, Uram, mert sohasem ettem semmi közönségest és tisztátalant.

¹⁵ És a szózat ismét másodszor is így szólt hozzá: Amit Isten megtisztított, te ne mondd azt közönségesnek!

¹⁶ Ez pedig háromszor történt, és az edény azonnal felszállott az égbe.

¹⁷ És mialatt Péter önmagában töprengett, hogy mit jelenthet a látomás, amelyet látott, íme az emberek, kiket Kornélius küldött, Simon házát keresve, az ajtó előtt álltak.

¹⁸ És mikor megszólították őket, azt kérdezték, ha vájjon Simon, kinek a mellékneve Péter, ott van-e szállva?

¹⁹ Péternek pedig, mialatt a látomásról gondolkodott, azt mondotta a Lélek: íme, három ember keres téged!

²⁰ Kelj fel tehát, szállj le és menj el velők habozás nélkül, mert én küldöttem őket.

²¹ Péter tehát leszállott a férfiakhoz és monda nekik: íme én vagyok, akit kerestek! Mi okból jöttetek?

²² Ezek mondák: Kornélius százados, igaz és istenfélő ember, kit az egész zsidó nép így ismer, utasítást kapott egy szent angyaltól, hogy hivasson el téged a házába és hallgassa meg szavaidat.

²³ Bevezette tehát őket és szállást adott nekik. Másnap pedig útra kelt és elment velők, és néhányan a joppei testvérek közül elkísérték őt.

²⁴ Másnap aztán megérkezett Cezareába, Kornélius pedig várta őket és egybehívta rokonait és bizalmas barátait.

²⁵ És történt, hogy mikor Péter belépett, Kornélius elébe ment, leborult lábaihoz és imádta őt.

²⁶ Péter pedig fölemelte őt mondván: Kelj fel, én magam is ember vagyok!

²⁷ És beszélgetve vele, bement és sokakat talált egybegyűlve,

²⁸ és monda nekik: Ti tudjátok, hogy zsidó előtt utálatos idegennel társalogni, vagy hozzá betérni. De nekem megmutatta az Isten, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek.

²⁹ Miértis habozás nélkül eljöttem a meghívásra. Kérdem tehát, mi okból hivattatok engem?

³⁰ És Kornélius monda: Negyednapja ugyanilyenkor a kilencórai imát végeztem házamban, egyszerre csak egy férfi állott előttem fehér ruhában és monda:

³¹ Kornélius, a te imádságod meghallgatást nyert és alamizsnáid emlékezetben voltak az Isten színe előtt.

³² Küldj el tehát Joppeba és hivasd Simont, kinek mellékneve Péter, ki a szíjgyártó Simon házában van szállva a tenger mellett.

³³ Tüstént elküldöttem tehát hozzád, és jól tetted, hogy eljöttél. Most pedig mindnyájan itt vagyunk előtted, hogy meghallhassuk mindazt, amit neked az Úr parancsolt.

³⁴ Péter erre fölnyitotta száját és monda: Valóban meggyőződtem, hogy az Isten nem személyválogató,

³⁵ hanem minden népben kedves előtte az, aki ötét féli és igazságot cselekszik.

³⁶ Isten az igét Izrael fiainak küldötte és békeséget hirdetett Jézus Krisztus által. (Ez mindeneknek Ura.)

³⁷ Tudjátok mi ment végbe egész Júdeában, kezdve Galileától a János által hirdetett keresztség után;

³⁸ hogy miként kente fel Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és erővel; ki jót cselekedve járt körül, s meggyógyítva mindazokat, kik az ördögnek hatalmába estek, mert az Isten volt vele.

³⁹ És mi tanúi vagyunk mindannak, amit Zsidóországban és Jeruzsálemben tett, ő, akit megöltek, felfüggesztvén a fára.

⁴⁰ Ezt az Isten harmadnapra feltámasztotta és kinyilatkoztatta

⁴¹ nem az egész népnek, hanem nekünk, az Istentől előre meghatározott tanuknak, akik ettünk és ittunk vele, miután halottaiból feltámadott.

⁴² És meghagyta nekünk, hogy hirdessük a népnek és bizonyítsuk, miszerint ő az, akit Isten az élők és holtak bírájává rendelt.

⁴³ Érről bizonyítják az összes próféták, hogy az ő nevében megnyerik bűneiknek bocsánatát mindazok, akik benne hisznek.

⁴⁴ Még mialatt Péter e szavakat monda, a Szentlélek leszállt mindnyájokra, kik az igét hallgatták.

⁴⁵ És a körülmetélésből való hívek, kik Péterrel jöttek, elbámultak, hogy a Szentlélek malasztja a pogányokra is kiáradott.

⁴⁶ Mert hallották, hogy nyelveken beszélnek és Istent dicsérik.

⁴⁷ Ekkor felelé Péter: Vajjon megtagadhatja-e valaki a vizet, hogy meg ne kereszteltessenek ezek, kik a Szentlelket épen úgy elnyerték, mint mi?

⁴⁸ És meghagyta, hogy keresztelkedjenek meg az Úr Jézus Krisztus nevében. Erre megkérték őt, hogy maradjon náluk néhány napig.

11

¹ Meghallották pedig az apostolok és a Júdeában levő testvérek, hogy a pogányok is befogadták az Isten igéjét.

² Mikor tehát Péter fölment Jeruzsálembe, a körülmetéltek kikeltek ellene,

³ mondván: Miért tértél be a körülmetéletlenekhez és miért ettél velők?

⁴ Péter erre felszólalt és sorban elbeszélte nekik a dolgot, mondván:

⁵ Én Joppe városában imádsággal voltam elfoglalva, és lelkem elragadtatásában láttam egy edényt, hasonlót egy nagy lepedőhöz, amint négy sarkánál fogva leereszkedik az égből, egészen hozzám.

⁶ Amelybe beletekintve, láttam benne négylábú földi állatokat és vadakat és csúszómászó állatokat és égi madarakat.

⁷ Hallottam azután egy szózatot is, mely így szólt hozzám: Kelj fel, Péter, ölj és egyél!

⁸ Mire mondám: Nem én, Uram, mert közönséges vagy tisztátalan még soha sem jutott be az én számba.

⁹ A szózat erre másodszor feleié az égből: Amit Isten megtisztított, te ne mondjad közönségesnek.

¹⁰ Ez pedig háromszor ismétlődött, mire ismét az egész vissza-szállt fel az égbe.

¹¹ És íme három férfi nyomban ott állott a házban, melyben voltam, Cezareából küldetve hozzám.

¹² Ekkor monda nekem a Lélek, hogy menjek el velők minden habozás nélkül. Velem jött pedig ez a hat testvér is, és bementünk a férfiú házába.

¹³ Ő pedig elmondotta nekünk, miképen látta az angyalt házában állni, ki azt mondotta neki: Küldj el Joppeba és hivasd el Simont, kinek mellékneve Péter,

¹⁴ ki majd elmondja neked azon igéket, melyekben üdvözülhetsz te és egész házad.

¹⁵ Amint elkezdettem beszélni, a Szentlélek leszállóit reájuk, miként mireánk is kezdetben.

¹⁶ Erre eszembe jutott az Úr szava, amint megmondotta: János csak vízzel keresztelt, ti pedig majd Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.

¹⁷ Ha tehát ugyanazon malasztot adta neki az Isten, mint nekünk, kik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban: Ki vagyok én, hogy az Istent megakadályozhattam volna?

¹⁸ Ezt hallva, elhallgattak és magasztalták Istent, mondván: Tehát a pogányoknak is adott Isten bűnbánatot az életre.

¹⁹ Azok pedig, kik az István idejében történt üldöztetés alatt elszéledtek, eljutottak Föníciába és Ciprusba és Antiochiába, anélkül hogy az igét másnak hirdették volna, mint csak a zsidóknak.

²⁰ Voltak pedig közöttük néhányan ciprusiak és cireneiek, kik midőn bementek Antiochiába, a görögökhöz is szóltak és hirdették az Úr Jézust.

²¹ És az Úr keze velők volt és a hívőknek nagy sokasága tért meg az Úrhoz.

²² Eljutott pedig ennek a híre a jeruzsálemi hitközség füleibe is, és elküldötték Barnabást Antiochiába.

²³ Ki midőn odaérkezett és az Isten malasztját látta, örült és buzdította valamennyit, hogy szívök eltökélésében maradjanak meg az Úrban.

²⁴ Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú volt ő. És nagy sokaság csatlakozott az Úrhoz.

²⁵ Azután Barnabás elutazott Tarzusba, hogy fölkeresse Pált; kit mikor megtalált elvezette Antiochiába.

²⁶ És egy egész évig tartózkodtak a hitközségben és nagy néptömeget tanítottak, úgy hogy a tanítványokat Antiochiában nevezték legelőször keresztényeknek.

²⁷ Ama napokban pedig próféták érkeztek Jeruzsálemből Antiochiába

²⁸ és föllépvén közölük egy Agábus nevű, a lélek által megjövendölte, hogy nagy éhínség lesz az egész földkerekségen, mely Klaudius alatt következett be.

²⁹ A tanítványok pedig elhatározták, hogy ki hogyan teheti, segítséget küldenek a Júdeában lakó testvéreknek,

³⁰ amit meg is tettek, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saul keze által.

12

¹ Azidőtájt Heródes király arra vetemedett, hogy az egyház némely tagjait üldözze.

² Megölte pedig Jakabot, János testvérét, karddal.

³ Mivel pedig látta, hogy ez tetszett a zsidóknak, azon volt, hogy Pétert is elfogja. Akkor épen a kovásztalan kenyerek napjai voltak.

⁴ Kit midőn elfogott, börtönbe vetette és átadta négy-négy katonából álló négy őrségnek, hogy vigyázzanak rá, hogy húsvét után kiszolgáltathassa a népnek.

⁵ És Pétert csakugyan őrizték a börtönben. Az egyházban pedig szüntelen imádkoztak érte az Istenhez.

⁶ Mikor pedig Heródes a nép elé akarta őt vinni, ugyanazon éjjel Péter két katona között hált, megkötözve két lánccal, és az őrök az ajtó előtt őrizték a börtönt.

⁷ S íme az Úr angyala melléje állt és világosság ragyogott a hajlékban, és meglökve Péter oldalát, fölkeltette őt, mondván: Kelj föl gyorsan! És a láncok leestek a kezeiről.

⁸ Mire az angyal monda neki: Övezd fel magad és húzd fel saruidat! És úgy cselekedett. És monda neki: Vedd rád ruhádat és kövess engem!

⁹ És kimenve követte őt, és nem tudta, hogy ami az angyal által történt, valóság, hanem azt gondolta, hogy látomása van.

¹⁰ Elmenve pedig az első és második őrség előtt, a vaskapuhoz értek, mely a városba vezet; ez magától kinyílott előttük. És kilépve egy utcával tovább mentek, és az angyal hirtelen eltűnt mellőle.

¹¹ És Péter magához térve monda: Most igazán tudom, hogy az Úr elküldötte angyalát és kimentett engem Heródes kezéből és a zsidó népnek minden várakozásából.

¹² És a dolog fölött gondolkodva, Máriának, János anyjának házába ment, kinek mellékneve Márkus, hol sokan együtt voltak és imádkoztak.

¹³ Mikor a bejárat ajtaján zörgetett, egy Rode nevű szolgáló jött ki hallgatózni.

¹⁴ És amint Péter szavát megismerte, örömében nem nyitotta ki az ajtót, hanem beszaladva jelentette, hogy Péter áll az ajtó előtt.

¹⁵ Azok pedig mondák neki: Az eszed ment el. De ő erősítette, hogy úgy van. Mire azok mondák: Az ő angyala!

¹⁶ Péter pedig egyre zörgetett. És mikor kinyitották az ajtót, látták őt és elbámultak.

¹⁷ Ekkor, kezével intett nekik, hogy hallgassanak, és elmondotta, hogyan vezette ki őt az Úr a börtönből, és monda: Izenjétek meg ezt Jakabnak és a testvéreknek! És útrakelve elment máshová.

¹⁸ Mikor pedig megvirradt, nem csekély zavar volt a katonák között, hogy mi történt Péterrel.

¹⁹ Heródes pedig miután kereste és nem találta, felelősségre vonta az őröket és elvezettette őket; és lemenve Judeából Cezareába, ott tartózkodott.

²⁰ Megharagudott ugyanis a tirusiakra és Szidóniákra. Azok azonban együttesen jöttek hozzá és miután a király kamarását, Blasztust, lekenyerezték, békeségért könyörögtek, mivelhogy tartományaik tőle kapták az élelmet.

²¹ A kitűzött napon tehát Heródes királyi ruhába öltözve trónjára ült és beszédet tartott nekik.

²² A nép pedig így kiáltott: Isten szavai és nem emberé!

²³ De azonnal megverte őt az Úr angyala, azért, hogy nem hárította a tiszteletét Istenre; és megemésztve a férgektől, meghalt.

²⁴ Az Úr igéje pedig növekedett és gyarapodott.

²⁵ Barnabás és Saul pedig, miután megbízatásukat teljesítették, visszatértek Jeruzsálemből, magukkal vivén Jánost, kinek mellékneve Márkus.

13

¹ Az antiochiai egyházban pedig voltak próféták és tanítók, közöttük: Barnabás és Simon, kit feketének hívtak, a cirenei Lucius és Manahen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt nevelkedett, és Saul.

² Mialatt pedig az Urnák szolgáltak és böjtöltek, monda nekik a Szentlélek: Különítsétek el nekem Sault és Barnabást arra a munkára, amelyre őket meghívtam.

³ Ekkor böjtöltek és imádkoztak, s rajok téve kezeiket, elbocsátották őket.

⁴ Ők pedig a Szentlélektől küldetve Szeleuciába mentek és onnan Ciprusba hajóztak.

⁵ És mikor Szalaminába értek, hirdették az Isten igéjét a zsidó zsinagógában. Segitségökre volt pedig János is.

⁶ És miután az egész szigetet bejárták Páfusig, találtak egy varázsló hamis-próféta zsidó férfiút, kinek Bar-Jezu volt a neve.

⁷ Ez Szergius Pál helytartónál, egy értelmes férfiúnál volt, ki elhivatta Barnabást és Pált, mivel az Isten igéjét kívánta hallani.

⁸ De a varázsló Elymás (mert így magyarázzák a nevét), ellenállott nekik, és a helytartót el akarta téríteni a hittől.

⁹ Saul vagyis Pál azonban, telve Szentlélekkel, reátekintve,

¹⁰ így szólt: Oh te minden csalárdsággal és minden álnoksággal teljes ördögfia, ellensége minden igazságnak, nem szűnöl meg felforgatni az Úrnak egyenes útjait?;

¹¹ És most, íme az Úr keze rajtad, és vak leszesz és nem fogod látni a napot egy ideig. És rögtön ráborult a homály és sötétség, és körüljárva kereste, hogy ki nyújtja neki a kezét.

¹² Mikor a helytartó látta, hogy mi történt, hitt és csodálkozott az Úr tanításán.

¹³ És midőn Pál és a vele levők Pafusból elvitorláztak, a pamfiliai Pergenbe értek. János azonban elválva tőlük, visszatért Jeruzsálembe.

¹⁴ Azok pedig átmenve Pergenen, és pisidiai Antiochiába jutottak, és bementek szombatnapon a zsinagógába és leültek.

¹⁵ A törvény és a próféták olvasása után pedig a zsinagóga elöljárói hozzájok küldöttek, mondván: Testvérek, ha van valami mondanivalótok a néphez, mondjátok el!

¹⁶ Fölállott tehát Pál és kezével csendre intve, így szólt: Izraelita férfiak és istenfélők, halljátok!

¹⁷ Izrael népének Istene kiválasztotta atyáinkat és felmagasztalta népünket, midőn Egyptom földén jövevények voltak, és hatalmas karjával kivezette őket onnan,

¹⁸ és negyven álló esztendeig tűrte az ő viselkedésüket a pusztában.

¹⁹ És elpusztítva hét nemzetséget Kánaán földén, sors útján elosztotta közöttük azoknak országát,

²⁰ mintegy négyszáz ötven év után; és ezután bírákat adott nekik Sámuel prófétáig.

²¹ Erre pedig királyt kívántak, és Isten Sault adta nekik, Cis fiát, Benjámin nemzetségéből származott férfiút, negyven esztendeig.

²² S miután ezt eltávolította, feltámasztotta nekik Dávid királyt, kiről bizonyságot téve monda: Megtaláltam Dávidot Jessze fiát, az én szívem szerint való férfiút, ki majd minden akaratomat teljesíti.

²³ Ennek ivadékából támasztotta az ígéret szerint, Izraelnek az üdvözítő Jézust,

²⁴ kinek eljövetele előtt János a bűnbánat keresztségét hirdette Izrael minden népének.

²⁵ Mikor pedig János pályafutását betöltötte, így szólt: Akinek engem gondoltok, nem én vagyok, hanem íme utánam jön, kinek nem vagyok méltó lábbelijét megoldani.

²⁶ Testvérek, Ábrahám nemzetségének fiai, és akik közöttetek az Istent félik, nektek küldetett az üdvösségnek ezen igéje.

²⁷ Mert Jeruzsálem lakói és elöljárói nem ismerték meg őt, hanem az által, hogy őt elítélték, teljesítették a próféták szavait, melyek minden szombaton felolvastatnak,

²⁸ midőn, bár semmi okot a halálra nem találtak benne, azt követelték Pilátustól, hogy megölhessék.

²⁹ És miután mindent betöltötték, ami róla Írva volt, levették őt a fáról és sírba tették.

³⁰ Isten azonban feltámasztotta őt halottaiból harmadnapon, és sok napon át megjelent azoknak,

³¹ akik vele együtt feljöttek Galileából Jeruzsálembe, kik maiglan is tanúi a nép előtt.

³² Mi is azt az ígéretet hirdetjük nektek, mely atyáinknak tétetett,

³³ mert az Isten teljesítette ezt a mi fiainkon, midőn Jézust feltámasztotta, miként a második zsoltárban Írva van: Fiam vagy te; ma nemzettelek téged.

³⁴ Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, anélkül hogy valaha visszatérne az enyészetbe, így fejezte ki: Nektek adom Dávid szentjét, a hűségest.

³⁵ Ennélfogva máshelyütt is mondja: Nem engeded, hogy a te Szented enyészetet lásson.

³⁶ Mert Dávid, miután a maga nemében Isten akaratának megfelelt, elszenderült és atyái mellé tétetett, és látta az enyészetet.

³⁷ De akit Isten feltámasztott halottaiból, enyészetet nem látott.

³⁸ Vegyétek tehát tudomásul, testvérek, hogy ez által hirdetünk nektek bűnbocsánatot, és hogy mindattól, amitől Mózes törvényében meg nem igazulhattatok,

³⁹ ebben mindaz, aki hisz, megigazul.

⁴⁰ Vigyázzatok tehát, hogy ne teljesüljön rajtatok, amit a próféták mondottak:

⁴¹ Vigyázzatok megvetők és csodálkozzatok és tűnjetek el, mert olyan dolgot viszek véghez a ti napjaitokban, amelyet nem hisztek, ha valaki elbeszéli nektek.

⁴² Amint pedig kimentek, kérték őket, hogy jövő szombaton beszéljenek nekik erről.

⁴³ S miután a gyülekezet feloszlott, sok zsidó és jámbor jövevény követte Pált és Barnabást, kik beszélgetve velők, buzdították őket, hogy maradjanak állhatatosak az Isten kegyelmében.

⁴⁴ A következő szombaton pedig majdnem az egész város egybegyűlt, hallgatni az Isten igéjét.

⁴⁵ Mikor pedig a zsidók a tömeget látták, szitkozódva ellenmondtak annak, amit Pál mondott.

⁴⁶ Erre Pál és Barnabás bátran kimondották: Nektek kellett az Isten igéjét első sorban hirdetni; de mivel ti azt visszautasítjátok és magatokat az örök életre méltatlanoknak tartjátok, íme a pogányokhoz fordulunk.

⁴⁷ Mert így parancsolta nekünk az Úr: A pogányok világosságává tettelek téged, hogy üdvösségre szolgálj a földnek végső határáig.

⁴⁸ Amint ezt a pogányok hallották, megörültek és magasztalták az Úr igéjét és hittek mindazok, akik az örök életre ki voltak választva.

⁴⁹ És az Úr igéje elterjedt az egész tartományban.

⁵⁰ A zsidók pedig felizgatták az ájtatos és tisztes asszonyokat és a város előkelőit, és üldözést támasztottak Pál és Barnabás ellen és kikergették őket határaikból.

⁵¹ Ezek pedig leverték rajok lábaikról a port, és elmentek Ikoniumba.

⁵² A tanítványok is beteltek örömmel és Szentlélekkel.

14

¹ Történt pedig Ikoniumban, hogy együtt bementek a zsidók zsinagógájába és prédikáltak, úgy hogy nagyszámú zsidó és görög hitt.

² Azok a zsidók azonban, kik hitetlenek voltak, fellázították és haragra lobbantották a pogányok szívét a testvérek ellen.

³ Erre jó ideig ott maradtak, bátran működve az Úrban, ki igazolta malasztjának igéjét azzal, hogy megengedte, hogy kezeik által jelek és csodák történjenek.

⁴ A város népe azonban megoszlott. Némelyek ugyanis a zsidókkal, némelyek pedig az apostolokkal tartottak.

⁵ Mikor pedig a pogányok és-zsidók az ő elöljáróikkal támadást terveztek ellenök, hogy gyalázattal illessék és megkövezzék őket,

⁶ megtudták és elmenekültek Likaonia városaiba, Lisztrába és Derbebe és az egész környékre,

⁷ és ott hirdették az evangéliumot.

⁸ És Lisztrában egy beteglábú ember ült, ki születésétől fogva sánta volt és sohasem tudott menni.

⁹ Ez hallotta Pált beszélni. Ki rátekintett, s mivel látta, hogy van annyi hite hogy meggyógyulhat,

¹⁰ fönhangon monda: Állj fel lábaidra egyenesen! És felugrott és járt.

¹¹ A nép pedig, mikor látta, hogy Pál mit csinált, likaoni nyelven fönszóval kiáltozták: Az istenek hasonlók lettek az emberekhez és leszálltak hozzánk.

¹² És Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúrnak nevezték, mivelhogy ő vitte a szót.

¹³ Sőt Jupiter papja is, ki a város előtt volt, ökröket és koszorúkat hozva az ajtó elé, áldozatot akart bemutatni a néppel.

¹⁴ Amint ezt az apostolok, Barnabás és Pál meghallották, megszaggatva ruháikat, kirohantak a nép közé és kiáltozták mondván:

¹⁵ Emberek! miért teszitek ezt? hiszen mi is hozzátok hasonló halandó emberek vagyunk, kik azt hirdetjük nektek, hogy ezen hiúságoktól térjetek az élő Istenhez, ki az eget és a földet, a tengert és mindazt teremtette, mi azokban van;

¹⁶ ki az elmúlt időkben az összes nemzeteket a saját útaikon hagyta járni.

¹⁷ Mindazáltal nem hagyta magát bizonyság nélkül, hanem jót tett (velünk) az égből, esőt és termékeny időket adva, s betöltvén szíveinket eledellel és vígsággal.

¹⁸ De ezen beszédük dacára is alig tudták a népet leállítani, hogy nekik ne áldozzanak.

¹⁹ Ámde Antiochiából és Ikoniumból néhány zsidó utánuk ment és. rábeszélve a néptömeget, Pált megkövezték és kihurcolták a városon kívül, azon hiszemben, hogy meg van halva.

²⁰ Mikor azonban a tanítványok körülvették, fölkelt és bement a városba; s másnap elutazott Barnabással Derbebe.

²¹ Miután pedig e városban az evangéliumot hirdették és sokakat tanítottak, visszatértek Lisztrába, Ikoniumba és Antiochiába,

²² megerősítették a tanítványok lelkét és intették őket, hogy maradjanak állhatatosak a hitben, és hogy sok viszontagság útján kell bemennünk az Isten országába.

²³ És miután minden egyes hitközségben papokat rendeltek nekik, és böjtöléssel imádkoztak, az Urnák ajánlották őket, akiben hittek.

²⁴ És átmenve Pisidián, Pamfiliába érkeztek,

²⁵ és miután Férgében az Úr igéjét hirdették, lementek Attáliába,

²⁶ s onnét Antiochiába hajóztak, ahonnan kiindultak Isten kegyelmével a munkára, melyet befejeztek.

²⁷ Mikor pedig megérkeztek és a hitközséget egybegyűjtötték, elbeszélték, mily nagy dolgokat cselekedett velők az Isten, és hogy a hit ajtaját a pogányoknak is megnyitotta.

²⁸ Ezután jó ideig a tanítványokkal maradtak.

15

¹ És némelyek, akik Judeából jöttek, így tanították a testvéreket: Hacsak mózesi szokás szerint körül nem metélkedtek, nem üdvözülhettek.

² Mivel pedig Pálnak és Barnabásnak nem csekély vitájok támadt velük, elhatározták, hogy Pál és Barnabás és még néhányan a másikak közül menjenek fel Jeruzsálembe az apostolokhoz és vénekhez ezen vitás kérdés miatt.

³ Ezek tehát elkísérve a hitközségtől, útra keltek és átmentek Fönícián és Szamarián, és elbeszélték a pogányok megtérését, és nagy örömet szereztek az összes testvéreknek.

⁴ Mikor pedig Jeruzsálembe értek, a hitközség fogadta őket és az apostolok és a vének, és elmondották, mily nagy dolgokat cselekedett velők az Isten.

⁵ Akadtak azonban némelyek a farizeusok felekezetéből, kik hívőkké lettek és azt mondották, hogy körül kell metélkedniök és megparancsolni nekik, hogy Mózes törvényét megtartsák.

⁶ Egybegyűltek tehát az apostolok és vének, hogy a dolgot megvizsgálják.

⁷ Mivel pedig nagy vitatkozás támadt, fölkelt Péter és így szólt hozzájok: Testvérek! Tudjátok, hogy engem az Isten régen kiválasztott közöttünk arra, hogy a pogányok az én szám által hallják az evangélium igéjét és higyjenek.

⁸ És Isten, aki ismeri a szíveket, bizonyságot tett (mellettük), amennyiben megadta nekik a Szentlelket, épenugy mint nekünk.

⁹ És semmi különbséget nem tett közöttünk és közöttük, miután szíveiket a hit által megtisztította.

¹⁰ Mit kísértitek tehát az Istent, hogy olyan igát tegyen a tanítványoknak nyakára, melyet sem atyáink, sem mi el nem viselhettünk?

¹¹ Hanem a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelme által hisszük hogy üdvözülünk, valamint ők is.

¹² Erre az egész sokaság elhallgatott, és meghallgatták Barnabást és Pált, kik elbeszélték, hogy mily nagy jeleket és csodákat műveit az Isten általuk a pogányok között.

¹³ És miután elhallgattak, szót emelt Jakab, mondván: Testvérek, hallgassatok meg engem!

¹⁴ Simon elmondotta, mimódon látogatta meg Isten először a pogányokat, hogy közülük népet válasszon az ő nevének.

¹⁵ És ezzel megegyeznek a próféták szavai, amint Írva van:

¹⁶ Ezután visszatérek és újra felépítem Dávid rombadőlt sátorát, és helyreállítom romjait és fölemelem azt,

¹⁷ hogy a többi emberek keressék az Urat és az összes nemzetek, melyekben az én nevemet segítségül hívják, úgymond az Úr, ki ezt teszi.

¹⁸ Ismeretes az Úr előtt öröktől fogva az ő műve.

¹⁹ Ennélfogva én azt tartom, hogy nem kell bántani azokat, kik a pogányok közül térnek az Istenhez,

²⁰ hanem meg kell nekik írni, hogy tartózkodjanak a bálványozás förtelmeitől, a paráznaságtól, a megfojtottaktól és a vértől.

²¹ Mert Mózesnek régi időktől megvannak minden városban, akik a zsinagógákban hirdetik, ahol minden szombaton felolvassák.

²² Ekkor elhatározták az apostolok és vének az egész gyülekezettel, hogy férfiakat választanak magok közül és elküldik őket Antiochiába Pállal és Barnabással, Júdást, kit melléknéven Barzabásnak hívtak, és Szilast, a legelső férfiakat a testvérek között.

²³ ezt írván kezeik által: Az apostolok és legidősebb testvérek üdvözletüket küldik azoknak a pogányokból megtért testvéreknek, kik Antiochiában, Szíriában és Ciliciában vannak.

²⁴ Mivel hallottuk, hogy némelyek közölünk kimentek és megzavartak benneteket beszédeikkel és felforgatták lelkeiteket, kiknek nem parancsoltuk;

²⁵ közös akarattal egybegyűlve elhatároztuk, hogy férfiakat választunk és küldünk hozzátok, a mi kedves testvéreinkkel: Barnabással és Pállal,

²⁶ azokkal az emberekkel, akik föláldozták életüket a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.

²⁷ Elküldjük tehát Júdást és Szilast, kik ugyanazt élőszóval is el fogják nektek mondani.

²⁸ El lett ugyanis határozva a Szentlélek által és általunk, hogy nem rakunk rátok több terhet, mint ami szükséges, úgymint:

²⁹ hogy tartózkodjatok a bálványáldozatoktól, vértől, megfojtottál és paráznaságtól, melyektől ha megőrzitek magatokat, jót cselekesztek. Maradjatok egészségben!

³⁰ Azok tehát elbocsáttatva, lementek Antiochiába, s miután a hitközséget összehívták, átadták a levelet.

³¹ Melyet midőn elolvastak, örültek a vigasztalásnak.

³² Júdás pedig és Szilas, kik magok is próféták voltak, sok beszéddel vigasztalták a testvéreket és megerősítették őket.

³³ Miután pedig egy időt ott töltöttek, a testvérek békében elbocsátották őket azokhoz, akik őket küldöttek.

³⁴ Szilas azonban jónak látta ott maradni; Júdás tehát egyedül ment vissza Jeruzsálembe.

³⁵ Pál és Barnabás pedig Antiochiában maradtak, tanítva és hirdetve sok másokkal az Úr igéjét.

³⁶ Néhány nap múlva azonban monda Pál Barnabásnak: Térjünk vissza és látogassuk meg a testvéreket mindazon városokban, melyekben az Úr igéjét hirdettük, hogyan vannak.

³⁷ Barnabás pedig magával akarta vinni Jánost is, kit melléknéven Márkusnak hívtak.

³⁸ Pál ellenben kérte őt, hogy azt, aki Pamfiliában elvált tőlük és nem ment velők a munkára, ne vigyék magokkal.

³⁹ És így nézeteltérés támadt ugyannyira, hogy elváltak egymástól, és Barnabás magával vive Márkust, Ciprusba hajózott.

⁴⁰ Pál pedig Szilast választva, elutazott, Isten kegyelmébe ajánlva a testvérektől.

⁴¹ Beutazta pedig Sziriát és Ciliciát, erősítve a hitközségeket és meghagyva nekik, hogy az apostolok és vének parancsait megtartsák.

16

¹ Eljutott pedig Derbebe és Lisztrába. És íme, volt ott egy Timoteus nevű tanítvány, egy hivő zsidó asszonynak a fia, pogány atyától.

² Erről a testvérek, kik Lisztrában és Ikoniumban voltak, jó bizonyságot tettek.

³ Pál azt akarta, hogy ez kísérje őt; és fogván körülmetélte őt az ama helyeken levő zsidók miatt, mert mindnyájan tudták, hogy atyja pogány volt.

⁴ S midőn bejárták a városokat, átadták nekik megőrzés végett a határozatokat, melyeket a Jeruzsálembe egybegyűlt apostolok és vének hoztak.

⁵ És a hitközségek megerősödtek a hitben, és számban napról-napra gyarapodtak.

⁶ Mikor pedig Frigián és Galácia tartományán keresztül mentek, a Szentlélek megtiltotta nekik, hogy Ázsiában az Isten igéjét hirdessék.

⁷ Amint pedig Miziába értek, megkísérlették Bitiniába menni, de Jézus lelke nem engedte.

⁸ Miután pedig Miziát átutazták, lementek Troászba.

⁹ És Pálnak éjjel látomása volt. Egy macedóniai férfi állt előtte és könyörgött neki mondván: Jöjj át Macedóniába és segíts rajtunk!

¹⁰ Mihelyt pedig ez a látomása volt, azonnal igyekeztünk Macedóniába utazni, meg lévén győződve, hogy Isten hívott bennünket, nekik az evangéliumot hirdetni.

¹¹ Elvitorlázva Troászból, egyenesen Szamotrákeba jutottunk és a következő napon Neápolisba.

¹² Innen Filippibe, mely Macedónia ezen részének legelső gyarmat-városa. E városban néhány napot töltöttünk beszélgetve.

¹³ Szombatnapon pedig kimentünk a kapun kívül a folyó mellé, ahol úgy látszott, hogy imádkozni szoktak; és leülve szóltunk az asszonyokhoz, kik összegyülekeztek.

¹⁴ És egy bizonyos Lidia nevű istenfélő bíborkereskedő asszony Teatira városából, hallgatott bennünket, kinek szívét az Úr megnyitotta, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.

¹⁵ Mikor pedig háznépével együtt megkeresztelkedett, könyörgött és monda: Ha gondoljátok, hogy hű leszek az Úrhoz, térjetek be házamba és maradiatok nálam. És unszolt bennünket.

¹⁶ Történt pedig, hogy mikor imádkozni mentünk egy szolgálóval találkoztunk, kiben jósló lélek lakott és jövendölésével gazdáinak nagy hasznot hajtott.

¹⁷ Ez követve Pált és minket, kiáltozta mondván: Ezek az emberek a magasságbeli Istennek szolgái, kik nekünk az üdvösség útját hirdetik.

¹⁸ És ezt sok napon át tette. Mire Pál haragosan megfordult és monda a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És kiment még azon órában.

¹⁹ Mikor azonban gazdái látták, hogy nyereségük reménysége füstbe ment, megragadták Pált és Szilást és a törvényszékre vitték az elöljárósághoz,

²⁰ és a bírák elé állítva őt, mondák: Ezek az emberek fölforgatják városunkat, mivel zsidók;

²¹ és olyan életmódot hirdetnek, amelyet sem elfogadnunk, sem követnünk nem szabad, mivel mi rómaiak vagyunk.

²² És a nép összecsődült ellenük, az elöljáróság pedig letépetté ruháikat és megvesszőztette őket.

²³ És miután véresre verték őket, börtönbe vetették, megparancsolva az őrnek, hogy jól vigyázzon rajok.

²⁴ Ki miután ilyen parancsot kapott, a legbelső börtönbe vitte őket és lábaikat kalodába tette.

²⁵ Éjfélkor pedig Pál és Szilas imádkozva dicsérték az Istent; és a rabok hallgatták őket.

²⁶ Ekkor hirtelen nagy földrengés támadt, úgy hogy a börtönnek alapjai megrendültek. És egyszerre kinyílt minden ajtó és valamennyinek bilincsei leoldódtak.

²⁷ Fölébredve erre a börtönőr, amint a börtön ajtait nyitva látta, kirántotta kardját és meg akarta magát ölni, mert azt hitte, hogy a rabok megszöktek.

²⁸ Pál azonban fönhangon kiáltotta neki: Ne árts magadnak, mert mind itt vagyunk!

²⁹ És világot kérve bement hozzájok és reszketve borult Pálnak és Szilasnak lábaihoz;

³⁰ és kivezetve őket, így szólt: Urak, mit kell cselekednem, hogy üdvözüljek?

³¹ Azok pedig mondák neki: Higyj az Úr Jézusban és üdvözülni fogsz te és házad.

³² És hirdették neki az Úr igéjét mindazokkal együtt, kik házában voltak.

³³ És az éj azon órájában magával vitte őket, megmosta sebeiket; és azonnal megkeresztelkedett ő és egész háza.

³⁴ Miután pedig bevezette őket otthonába, megvendégelte őket és örvendezett egész háznépével, hivén az Istenben.

³⁵ És mikor megvirradt, az elöljárók törvényszolgákat küldöttek, mondván: Bocsásd el azokat az embereket!

³⁶ Ekkor a börtönőr e szavakat jelentette Pálnak: Az elöljárók azt izenték, hogy bocsássalak el benneteket; most tehát menjetek ki és távozzatok békében!

³⁷ Pál azonban így szólt nekik: Miután bennünket római létünkre ítélet nélkül nyilvánosan megvesszőztettek és börtönbe vetettek, most titkon távolítanak el? Nem úgy van az, hanem jöjjenek

³⁸ és magok dobjanak ki bennünket! A törvényszolgák jelentették e szavakat az elöljáróknak. Mire azok amint meghallották, hogy rómaiak, megijedtek;

³⁹ és hozzájok menve, megkövették őket, és kivezetvén őket megkérték, hogy távozzanak a városból.

⁴⁰ Miután pedig kijöttek a börtönből, betértek Lídiához, és meglátogatva a testvéreket, vigasztalták őket és elutaztak.

17

¹ Miután pedig bejárták Amfipolist és Apollóniát, Tesszalonikába érkeztek, ahol a zsidóknak zsinagógájuk volt.

² Pál tehát szokása szerint bement hozzájok és három szombaton át beszélgetett velők az írásokról,

³ magyarázva és fejtegetve nekik, hogy a Krisztusnak szenvednie kellett és föltámadnia halottaiból, és hogy: Ez a Jézus Krisztus, akit én nektek hirdetek.

⁴ És némelyek közölök hittek és csatlakoztak Pálhoz és Szilashoz, számos jámbor pogány is, és nem kevés előkelő nő.

⁵ A zsidók azonban megirigyelve a dolgot, magok mellé vettek bizonyos gonosz férfiakat a csőcselékből, s csoportba verődve fellázították a várost, és megtámadva Jázon házát, ki akarták őket hozni a nép elé.

⁶ Mivel pedig azokat nem találták, Jázont és néhány testvért hurcoltak a város elöljárói elé, kiáltozva: Ezek azok, akik a várost fellázítják, ide is eljöttek,

⁷ és Jázon befogadta őket, pedig ezek mind a császár rendeletei ellen cselekesznek, mert azt mondják, hogy más a király, tudniillik jézus.

⁸ Ezzel fölizgatták a népet és a város elöljáróit, kik ezt hallották.

⁹ Miután azonban Jázon és a többiek kezeskedtek értük, elbocsátották őket.

¹⁰ A testvérek pedig mindjárt azon éjjel útnak indították Pált és Szilast Beröába. Kik midőn odaértek, bementek a zsidózsinagógába.

¹¹ Ezek azonban nemesebbek voltak mint a Tesszaloniaiak; mert egész mohósággal fogadták az igét és naponkint kutatták az írásokat, hogy vajjon úgy van-e.

¹² És sokan hittek közölök, tisztes pogány asszonyok is, és férfiak nem kevesen.

¹³ Amint azonban Tesszalonikában megtudták a zsidók, hogy Pál Beröában is hirdette az Isten igéjét, oda is elmentek és felizgatták, fellázították a tömeget.

¹⁴ Erre a testvérek Pált nyomban elbocsátották, hogy menjen egész a tengerig; Szilas és Timoteus pedig ott maradtak.

¹⁵ Akik pedig Pált kisérték, Athénig mentek vele; s miután Szilashoz és Timoteushoz izenetet kaptak tőle, hogy jöjjenek hozzá mihamarább, elutaztak.

¹⁶ Mialatt pedig Pál Athénben várta őket, felbuzdult benne a lélek a bálványozásba merült város láttára.

¹⁷ Vitatkozott tehát a zsinagógában a zsidókkal és istenfélőkkel, és a nyílt téren mindennap azokkal, akik jelen voltak.

¹⁸ Néhány epikureus és stoikus bölcselő vitába ereszkedett vele, míg némely ék azt mondák: Mit akar ez a szószátyár mondani? Mások pedig: Úgy látszik, hogy új istenségeket akar hirdetni - mivelhogy Jézust és a föltámadást hirdette nekik.

¹⁹ És körülfogva őt, bevezették az Areopágba, mondván: Hadd halljuk, mi az az új tanítás, melyet te hirdetsz?

²⁰ Mert te holmi újdonságot hangoztatsz; akarjuk tehát tudni, hogy mi akar az lenni.

²¹ Az összes athéniek ugyanis, valamint az ott tartózkodó idegenek, semmit sem szeretnek jobban, mint újdonságot mondani, vagy hallani.

²² Pál tehát az areopág közepén állva, így szólt: Athéni Férfiak! Én minden tekintetben azt látom, hogy ti szinte túlságosan vallásosak vagytok.

²³ Mert amint körüljártam és megnéztem bálványaitokat, találtam egy oltárt, melyre az volt írva: Az ismeretlen istennek. Amit tehát ti ismeretlenül tiszteltek, én azt hirdetem nektek.

²⁴ Isten, ki a világot és mindazt, ami benne van, teremtette, mivel ő az égnek és földnek Ura, nem kézzel épített templomokban lakik,

²⁵ sem emberi kezek szolgálatára nem szorul, minthogy ő ad mindennek életet, leheletet és mindent.

²⁶ És egyetlen egyből alkotta az egész emberi nemet, hogy az egész földet benépesítse, elrendezvén és meghatározván az időket és lakhelyeiknek határait,

²⁷ hogy keressék az Istent, ha talán megérzik és megtalálják, habár nincs messze egyikünktől sem.

²⁸ Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, miként egyik másik költőtök is mondotta: Hiszen az ő ivadéka vagyunk.

²⁹ Mivel tehát Isten ivadéka vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy az istenség hasonló az aranyhoz vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, művészi alkotáshoz, vagy emberi találmányhoz.

³⁰ Miután pedig Isten e tudatlanság ideit elnézte, most azt hirdeti az embereknek, hogy mindannyian bűnbánatot tartsanak mindenütt,

³¹ azért, mert meghatározott egy napot, amelyen majd megítéli a világot igazságban azon férfiú által, akit erre kirendelt, és hitelesítette mindenki előtt az által, hogy feltámasztotta őt halottaiból.

³² Mikor pedig a holtak föltámadásáról hallottak, némelyek kinevették őt, míg némelyek azt mondották: Erről még egyszer meghallgatunk téged.

³³ Ezzel Pál kiment közőlük.

³⁴ Néhány férfi azonban csatlakozott hozzá és hitt; közöttük Dénes, az areopágnak egyik tagja, egy Damaris nevű asszony és mások velük.

18

¹ Ezután elindulva Athénből, Korintusba ért,

² hol egy pontusi származású, Aquila nevű zsidóval és ennek feleségével, Priscillával találkozott, ki nemrégiben érkezett Itáliából (minthogy Klaudius megparancsolta, hogy Rómából az összes zsidók távozzanak) és betért hozzájok.

³ S mivel ugyanazon mestersége volt (tudniillik sátorcsináló), náluk maradt és dolgozott.

⁴ És beszélt a zsinagógában minden szombaton, közbe vetve az Úr Jézus nevét, és meggyőzte a zsidókat és görögöket.

⁵ Mikor pedig Szilás és Timoteus Macedóniából megérkeztek, Pál még buzgóbban hirdette az igét és bebizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Megváltó.

⁶ Mikor pedig azok ellene mondottak és szidalmazták őt, kirázta ruháit és azt mondotta nekik: Lelketek rajta! én tiszta vagyok, ezentúl a pogányokhoz megyek.

⁷ És onnan elköltözve, egy istenfélő férfiúnak, Titus Justusnak házába szállt, kinek háza határos volt a zsinagógával.

⁸ Kriszpus pedig, a zsinagóga elöljárója, hitt az Úrban egész házával együtt; és a korintusiak közül sokan, akik hallgatták, hittek és megkeresztelkedtek.

⁹ Monda pedig az Úr éjjel látomásban Pálnak: Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass!

¹⁰ Azért vagyok én veled és senki sem mer bántani, mert sok népem van nekem ebben a városban.

¹¹ Ott maradt tehát egy évig és hat hónapig és hirdette náluk az Isten igéjét.

¹² Mikor azonban Gallio volt helytartó Achajában, a zsidók közös akarattal Pál ellen támadtak és ítélőszék elé vitték őt,

¹³ mondván: Ez törvényellenes istentiszteletre csábítja az embereket.

¹⁴ Mihelyt azonban Pál száját fölnyitotta, Gallio így szólt a zsidókhoz: Zsidó férfiak! ha csakugyan valami igazságtalanságról vagy bűntényről volna szó, méltán meghallgatnálak benneteket;

¹⁵ de ha szavakról és nevekről, vagy törvényeitekről vitatkoztok, magatok lássátok; én ezekben nem akarok bíró lenni.

¹⁶ És elutasította őket az. ítélőszék elől.

¹⁷ Erre megragadták Szoszteneszt, a zsinagóga elöljáróját, és megverték őt az ítélőszék előtt, de Gallio mitsem törődött velük.

¹⁸ Pál pedig, miután még jó ideig ott maradt, elbúcsúzva a testvérektől, Szíriába hajózott, és vele Priscilla és Aquila; ki Kenchreában lenyíratta a haját, mert fogadása volt.

¹⁹ És Efezusba érkezett és ott elhagyta őket. Ő maga pedig bement a zsinagógába és vitatkozott a zsidókkal.

²⁰ Mikor pedig azok kérték, hogy maradjon nálok hosszabb ideig, nem egyezett bele,

²¹ hanem elbúcsúzott és azt mondotta: Ha Isten akarja, majd visszatérek hozzátok, s elutazott Efezusból.

²² És midőn leért Cezareába, fölment, üdvözölte a hitközséget és leutazott Antiokiába.

²³ S miután ott rövid időt töltött, bejárta sorban Galácia környékét és Frigiát és megerősítette az összes tanítványokat.

²⁴ Egy Apolló nevű, alexandriai származású, ékesszóló és az írásokban jártas zsidó pedig Efezusba érkezett.

²⁵ Ez oktatást nyert az Úr útján és buzgó lélekkel beszélte és szorgalmasan tanította, ami Jézusra vonatkozik, habár csak János keresztségéről volt tudomása.

²⁶ Ez kezdett bátran föllépni a zsinagógában. Mikor Priscilla és Aquila hallották, magokhoz vették őt és behatóbban megmagyarázták neki az Úr útját.

²⁷ Mikor pedig Achajába akart menni, a felbuzdított testvérek írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt. És midőn odaért, sokat használt azoknak, kik hittek,

²⁸ mert hatalmasan megcáfolta a zsidókat a nyilvánosság előtt, kimutatván az írásokból, hogy Jézus a Megváltó.

19

¹ Történt pedig mikor Apolló Korintusban volt, hogy Pál beutazva a felső tartományokat, Efezusba jött és ott talált néhány tanítványt,

² kiknek monda: Elnyertétek-e a Szentlelket, mióta hivők lettetek? Azok pedig mondák neki: Sőt még azt sem hallottuk, hogy van-e Szentlélek.

³ Ő pedig monda: Mire vagytok tehát megkeresztelve? Felelék: János keresztségére.

⁴ Mire Pál monda: János a bűnbánat keresztségével keresztelte a népet, azt mondván, hogy higyjenek abban, aki majd ő utána jő, vagyis Jézusban.

⁵ Ennek hallatára megkeresztelkedtek az Úr Jézus nevében.

⁶ És midőn Pál rajok tette kezeit, leszállóit rajok a Szentlélek, és nyelveken beszéltek és jövendöltek.

⁷ Voltak pedig mindössze tizenketten.

⁸ Erre bement a zsinagógába és bátorsággal szónokolt három hónapon át az Isten országáról, oktatva és buzdítva.

⁹ Mivel pedig néhányan megátalkodtak és nem hittek, és a nép előtt az Úr útját rágalmazták, elvált tőlük és elválasztotta a tanítványokat is, és naponkint előadást tartott egy bizonyos Tirannusnak iskolájában.

¹⁰ Ez pedig két esztendőn át történt, úgy hogy mindazok, kik Ázsiában laknak, meghallották az Úr igéjét, zsidók és pogányok.

¹¹ Nem közönséges csodákat is művelt Isten Pál keze által,

¹² úgy hogy még a betegekre is elvitték az ő testéről a kendőket és kötényeket, és a betegségek megszűntek tőlük és a gonosz lelkek kimentek.

¹³ Erre némely körüljáró zsidó lélekűzők is megpróbálták az Úr Jézus nevét segítségül hívni olyanok fölött, akikben gonosz lelkek laktak, mondván: Parancsolok nektek Jézus által, akit Pál hirdet.

¹⁴ Ilyenek voltak egy Skévas nevű zsidó főpapnak hét fia, akik ezt tették.

¹⁵ A gonosz lélek azonban így felelt nekik: Jézust ismerem, Pálról is tudok, de kik vagytok ti?

¹⁶ És az ember, akiben a gonosz lélek volt, rajok rohant, kettőjüket leteperte és erőt vett rajtok, úgy hogy mezítelen és megsebezve menekültek abból a házból.

¹⁷ Ezt aztán megtudták az összes zsidók és pogányok, kik Efezusban laktak, és félelem fogta el mindnyájukat, és magasztalták az Úr Jézus nevét.

¹⁸ És a hivők sokan jöttek és megvallottak és elbeszélték tetteiket.

¹⁹ Sokan pedig, akik babonaságot követtek, összehordták könyveiket és mindeneknek szemeláttára elégették. S mikor azoknak értékét felbecsülték, úgy találták, hogy az ötvenezer dénárra rúgott.

²⁰ Ily hatalmasan növekedett és erősödött az Isten igéje.

²¹ Ennek megtörténtével Pál elhatározta lélekben, hogy átvonulva Macedónián és Acháján, Jeruzsálembe megy, és így szólt: Ha egyszer ott leszek, Rómát is kell látnom.

²² Erre két munkatársát, Timoteust és Erasztust, elküldötte Macedóniába, maga pedig egyelőre Ázsiában maradt.

²³ Akkoriban nem csekély háborodás támadt az Úr útja miatt.

²⁴ Egy Demetrius nevű ötvös ugyanis, ki ezüstből Diána-templomocskákat készített, és a művészeknek nem csekély keresetet biztosított.

²⁵ Összehívta tehát ezeket és az effajta mesterembereket és így szólt hozzájok: Emberek! Tudjátok, hogy nekünk ebből a mesterségből van keresetünk.

²⁶ És látjátok és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efezusban, hanem majd egész Ázsiában sok népet lebeszél és eltérít, azt mondván, hogy nem istenek azok, amelyek kézzel készülnek.

²⁷ De nemcsak ez a keresetág van kitéve annak, hogy értékét veszti, hanem a nagy Diána templomát is semmibe fogják venni, sőt lerontják kicsinyenkint tekintélyét, melyet egész Ázsia és a földkerekség tisztel.

²⁸ Ennek hallatára megharagudtak és főnhangon kiabálták: Nagy az efezusiak Dianája!

²⁹ És az egész város fölháborodott és közös akarattal megrohanták a színkört és elhurcolták a macedóniai Gájust és Aristárkot, Pál társait.

³⁰ Pál ekkor a nép közé akart menni, de a tanítványok nem engedték.

³¹ Néhány ázsiai előkelő jóbarátja is elküldött hozzá és kérték, hogy meg ne jelenjék a színkörben.

³² Ott ugyanis egyik ezt, másik azt kiabálta, mert a gyülekezet meg volt zavarodva, és sokan azt sem tudták mivégre gyűltek össze.

³³ Ekkor a tömegből előkerítették Sándort, kit a zsidók előre toltak. Sándor pedig kezével csendre intve, föl akarta a népet világosítani.

³⁴ De mikor fölismerték, hogy zsidó, egyhangon kiabálták mindannyian majdnem két órán keresztül: Nagy az efezusiak Dianája!

³⁵ És mikor a jegyző a tömeget lecsendesítette, így szólt: Efezusi Férfiak! Ki az az ember, aki ne tudná, hogy Efezus városa a nagy Dianának, Jupiter magzatának, tisztelője?

³⁶ Mivel tehát éhez kétség nem fér, legyetek nyugodtan és ne, tegyetek semmit meggondolatlanul.

³⁷ Idehoztátok ugyanis ezeket az embereket, akik a ti istennőtöket sem meg nem gyalázták, sem nem káromolták.

³⁸ Ha tehát Demetriusnak és művésztársainak van valaki ellen panasza, vannak törvényszékek és helytartók, vádolják be egymást.

³⁹ Ha pedig más keresnivalótok van, törvényes gyülekezetben el lehet intézni.

⁴⁰ Mert ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy a mai zendülés miatt felelősségre vonnak bennünket, holott nincs senki, akire rábizonyíthatnók, hogy a zenebonának okozója volt. És ezzel feloszlatta a gyülekezetet.

⁴¹ Összevont szöveg

20

¹ Miután pedig a zavargás megszűnt, Pál magához hívta a tanítványokat, és intelmeket adva nekik, elbúcsúzott tőlük és elindult, hogy Macedóniába menjen.

² Mikor pedig azokat a részeket bejárta és őket sok beszédben buzdította, Görögországba érkezett.

³ Miután ott három hónapot töltött, amint épen Szíriába akart hajózni, a zsidók cselt vetettek neki, miértis azt határozta, hogy Macedónján át tér vissza.

⁴ Elkísérték pedig őt Szopater, a beröai Pirrus fia, a tesszaloniaiak közül pedig Arisztark Szekundus és a derbei Gájus és Timoteus; Ázsiából pedig Tichikus és Trofimus.

⁵ Ezek előre mentek és megvártak bennünket Troászban.

⁶ Mi pedig a kovásztalan kenyerek napja után elindultunk hajón Filippiből és öt nap alatt értünk hozzájok Troászba, hol hét napig tartózkodtunk.

⁷ Mikor pedig a hét első napján összegyűltünk a kenyértörésre, Pál beszélgetésbe ereszkedett velők, s miután másnap el akart utazni, egész éjfélig folytatta a beszélgetést.

⁸ Az étteremben pedig, ahol összegyülekeztünk, számos lámpa volt.

⁹ Egy Eutichius nevű ifjú pedig, ki az ablakban ült, Pál hosszas beszéde alatt mély álomba merült és az álomtól elnyomva, leesett a harmadik emeletről és halva szedték össze.

¹⁰ Pál erre lement hozzá, föléje hajolt és átölelve őt, így szólt: Ne aggódjatok, még benne van a lelke.

¹¹ Erre fölment, megtörte a kenyeret és evett, azután még virradatig kibeszélte magát, s elutazott.

¹² Az ifjút pedig élve vezették elő, amin nem kevéssé megvigasztalódtak.

¹³ Mi pedig hajóra szállva, Asszosba eveztünk, hogy ott Pált felvegyük, mert úgy rendelte el, míg ő szárazföldön akart oda utazni.

¹⁴ Mikor pedig Asszosban találkoztunk vele, felvettük őt és Mitilenebe mentünk.

¹⁵ Innen elhajózva, másnap Chios elé értünk, harmadnap Szamosnál kötöttünk ki, a rákövetkező nap pedig Miletusba érkeztünk.

¹⁶ Pálnak ugyanis az volt a szándéka, hogy Efezust kikerüli, hogy ne kelljen Ázsiában késnie, mert sietett, hogy a pünkösdi ünnepeket, ha csak lehetséges, Jeruzsálemben tölthesse.

¹⁷ Miletusból tehát követet küldve Efezusba, magához hivatta a hitközség véneit.

¹⁸ Midőn ezek eljöttek hozzá és együtt voltak, így szólt nekik: Ti tudjátok az első naptól kezdve, amióta Ázsiába jöttem, hogy hogyan viselkedtem az egész időn át,

¹⁹ szolgálva az Úrnak teljes alázatosságban, könnyek és viszontagságok között, melyeket nekem a zsidók agyarkodásai okoztak;

²⁰ hogy semmit el nem mulasztottam, ami üdvös lehetett, anélkül hogy ne hirdettem és ne tanítottalak volna rá benneteket nyilvánosan és házról-házra,

²¹ bizonyítva zsidók és pogányok előtt szükséges voltát az istenhez térésnek és a hitnek a mi Urunk Jézus Krisztusban.

²² És most íme, elfogult lélekkel Jeruzsálembe megyek, nem tudva, hogy ott mi történik velem,

²³ csak azt, hogy a Szentlélek városról városra értésemre adja és azt mondja, hogy Jeruzsálemben bilincsek és szenvedések várnak rám.

²⁴ De mindezektől mitsem félek, sem életemet magamnál többre nem becsülöm, csak betölthessem pályafutásomat és az ige szolgálatát, melyet az Úr Jézustól nyertem, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangéliumáról.

²⁵ És most íme tudom, hogy ti többé mind nem látjátok az én orcámat, akik között az Isten országát hirdetve jártam.

²⁶ Miértis bizonyítom előttetek a mai napon, hogy tiszta: vagyok valamennyinek vérétől.

²⁷ Mert nem vonakodtam tudomástokra hozni Istennek minden tervét.

²⁸ Vigyázzatok magatokra és az egész nyájra, melyben a Szentlélek püspökökké rendelt benneteket, hogy az Isten egyházát kormányozzátok, melyet vére árán szerzett.

²⁹ Én tudom, hogy elmenetelem után ragadozó farkasok törnek be közétek, nem kímélve a nyájat.

³⁰ És magatok közül is támadnak férfiak, kik fonákságokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.

³¹ Azért vigyázzatok és jusson eszetekbe, hogy három éven át éjjel és nappal meg nem szűntem könnyhullatások közt inteni mindegyikteket.

³² És most Istennek ajánllak benneteket és az ő malasztja igéjének, ki hatalmas arra, hogy felépítsen és örökséget adjon nektek az összes megszenteltek között.

³³ Senkinek ezüstjét és aranyát vagy ruháját nem kívántam, amint

³⁴ magatok tudjátok; mert amire szükségem volt nekem és a velem levőknek, arról gondoskodtak ezek az én kezeim.

³⁵ Mindenben megmutattam nektek, hogy így munkálkodva segíteni kell az erőtleneket és megemlékezni az Úr Jézus igéjéről, mert ő maga mondotta: Boldogabb dolog adni, mint kapni.

³⁶ És miután ezt mondotta, térdre borulva imádkozott mindnyájokkal.

³⁷ Erre valamennyien nagy sírásra fakadtak és nyakába borulva Pálnak, csókolgatták őt,

³⁸ leginkább sajnálkozva azon a szaván, amelyet mondott, hogy többé nem látják orcáját. És elkísérték őt a hajóhoz.

21

¹ Miután pedig megtörtént, hogy elválva tőlük, elvitorláztunk, egyenes irányban Kosba értünk, másnap Rhodusba és onnan Patarába.

² S mivel olyan hajót találtunk, amely átevezett Feniciába, fölszálltunk és elvitorláztunk.

³ Mikor pedig Ciprusnak látóhatárába jutottunk, azt balra hagyva, Szíriába eveztünk és Tirusba értünk, mert a hajó ott akarta kirakni a terhet.

⁴ Mivel azonban tanítványokkal találkoztunk, ott maradtunk hét nap. Ezek a Lélek által azt mondották Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.

⁵ Ama napok elteltével elindultunk és tovább mentünk, miközben mindannyian kikísértek bennünket feleségeikkel és gyermekeikkel egész a városon kívül, és letérdelve a parton, imádkoztak.

⁶ És miután egymástól elbúcsúztunk, fölszálltunk a hajóra, ők pedig hazatértek.

⁷ Mi pedig befejezve a hajózást, lementünk Tirusból Ptolemaisba és miután a testvéreket üdvözöltük, egy nap náluk maradtunk.

⁸ Másnap pedig elindulva, Cezareába érkeztünk, hol Fülöp evangélista házába mentünk, ki egy volt a hét közül, és nála maradtunk.

⁹ Ennek pedig négy szűz leánya volt, kik jövendöltek.

¹⁰ És miután néhány napig ott tartózkodtunk, odajött egy Agabus nevű próféta Judeából.

¹¹ Ez midőn hozzánk jött, fogta Pálnak az övét és megkötözve kezeit és lábait, így szólt: Ezt mondja a Szentlélek: Azt a férfiút, akié ez az öv, így fogják megkötözni Jeruzsálemben a zsidók, és átadni a pogányok kezeibe.

¹² Midőn ezt hallottuk, kértük őt mi és az odavalók, hogy ne menjen föl Jeruzsálembe.

¹³ Mire Pál felelé és monda: Minek sírtok és szomorítjátok szívemet? Hiszen én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.

¹⁴ S miután le nem beszélhettük, megnyugodtunk, mondván: Legyen meg az Úr akarata!

¹⁵ Ama napok után pedig felkészültünk és felmentünk Jeruzsálembe.

¹⁶ Velünk jöttek pedig a tanítványok közül is Cezareából, magokkal hozva egy bizonyos ciprusi származású Mnazot, egy régi tanítványt, akinél meg akartunk szállni.

¹⁷ És midőn Jeruzsálembe értünk, a testvérek szívesen fogadtak bennünket.

¹⁸ Másnap pedig Pál eljött velünk Jakabhoz, hol az idősebbek mind összegyülekeztek.

¹⁹ Miután ezeket üdvözölte, részletesen elmondotta, hogy mit műveit Isten a pogányok között az ő szolgálata által.

²⁰ Azok pedig, miután végig hallgatták, magasztalták Istent és mondák neki: Látod testvér, hány ezren vannak a zsidók között, akik hívőkké lettek, holott mindannyian buzgólkodnak a törvényért.

²¹ Terólad azonban azt hallották, hogy a Mózestől való eltérésre tanítod azokat a zsidókat, kik a pogányok között élnek, azt mondván, hogy nem tartoznak gyermekeiket körülmetélni, sem a szokás szerint élni.

²² Hogy áll tehát a dolog? A nép minden esetre összesereglik, mert meghallják, hogy megérkeztél.

²³ Azt tedd tehát, amit mi neked mondunk: Van itt négy ember, akiknek fogadásuk van.

²⁴ Vedd ezeket magad mellé, szenteltesd meg magadat velük és fizess meg értük, hogy lenyiressék hajukat, mire mindnyájan be fogják látni, hogy amit rólad hallottak, hamis, sőt hogy magad is megtartod a törvényt.

²⁵ Ami - pedig a pogányságból megtérteket illeti, megírtuk nekik, amit határoztunk, hogy tartózkodjanak a bálványáldozatoktól, a vértől, a megfojtottál és a paráznaságtól.

²⁶ Akkor Pál maga mellé vevén amaz embereket, s miután másnap megtisztult velők, bement a templomba és értésükre adta, hogy a tisztulás napjai akkor telnek le, mikor az áldozat mindegyikeikért be lesz mutatva.

²⁷ Mikor pedig a hét nap letelt, amint az Ázsiából jött zsidók meglátták őt a templomban, fölizgatták az egész népet és rávetették kezeiket azt kiáltozva:

²⁸ Izraeliták, segítsetek! ez az az ember, aki a nép, a törvény és ezen hely ellen mindenkit és mindenütt tanít, sőt hozzá még a pogányokat is bevezette a templomba és megfertőztette ezt a szent helyet.

²⁹ Vele látták ugyanis az efezusi Trofimust a városban és azt hitték, hogy Pál bevitte őt magával a templomba.

³⁰ így aztán az egész város felzendült és népcsődület támadt. És megragadva Pált, kihurcolták a templomból és rögtön bezárták az ajtókat.

³¹ Mivel pedig meg akarták ölni, hírül vitték a katonai parancsnoknak, hogy egész Jeruzsálem föllázad.

³² Ez azonnal katonákat és tiszteket vett maga mellé és lesietett hozzájok. Kik midőn a parancsnokot és a katonákat meglátták, megszűntek Pált verni.

³³ Erre a parancsnok odament, megkötöztette két lánccal és megkérdezte hogy kicsoda és mit vétett.

³⁴ A tömeg azonban összevissza kiabált. S mivel a lármában nem érthette meg a valót, elvezettette őt a táborba.

³⁵ És mikor a lépcsőhöz ért, történt, hogy a nép erőszakoskodása miatt a katonák vitték.

³⁶ Mert a népsokaság tolongott és kiabálta: El vele!

³⁷ És amint Pált be akarták vinni a várba, mondja a parancsnoknak: Szabad neked valamit mondanom: Ki felelé: Tudsz görögül?

³⁸ Nemde te vagy az az egyptomi, aki nemrégiben lázadást szítottál és négyezer zsiványt kivittél a pusztába?

³⁹ Pál azonban monda neki: Én tarzusi származású zsidó vagyok, Cilicia egyik nem kevéssé nevezetes városának polgára. De kérlek, engedd meg nekem, hogy szólhassak a néphez.

⁴⁰ És mikor megengedte, Pál megállva a lépcsőkön, intett kezével a népnek, és miután nagy csendesség lett, így szólitá meg őket héber nyelven:

22

¹ Férfiak, Testvérek és Atyák! Hallgassátok meg, miként igazolom magamat előttetek!

² Amint pedig hallották, hogy héber nyelven szól hozzájok, még jobban elcsendesedtek.

³ És monda: Én zsidó vagyok, ki a ciliciai Tarzusban születettem, ebben a városban pedig nevelkedtem, Gamáliel lábainál az atyai törvény szigora szerint oktatva, a törvénynek buzgó követője voltam, aminők ti is vagytok ma mindnyájan.

⁴ És én ezen az utón jártam mindhalálig, megkötözve és börtönbe vetve férfiakat és nőket,

⁵ miként ezt a főpap is bizonyítja és az összes vének, akiktől levelet kaptam és elmentem a testvérekhez Damaszkusba, hogy onnan a foglyokat Jeruzsálembe hozzam büntetés végett.

⁶ Történt azonban, hogy amint mentem és Damaszkushoz közeledtem, dél tájban hirtelen nagy világosság vett körül az égből

⁷ és leesve a földre, szózatot hallottam, mely azt mondotta nekem: Saul, Saul, miért üldözesz engem?

⁸ Mire én felelém: Ki vagy Uram? És monda nekem: Én vagyok a názáreti Jézus, akit te üldözesz.

⁹ És akik velem voltak, a fényt ugyan látták, de annak szavát, aki velem beszélt, nem hallották.

¹⁰ És mondám: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nekem: Kelj föl, menj Damaszkusba, és ott majd megmondják mindazt, amit cselekedned kell.

¹¹ S mivel a világosság fényétől nem láttam, kísérőim által kézenfogva vezetve értem Damaszkusba.

¹² Egy bizonyos Ananiás pedig, egy törvénytisztelő férfiú, kiről bizonyságot tesznek az összes ottlakó zsidók,

¹³ hozzám jött és elejbém állva így szólt hozzám: Saul testvér nézz rám! És én azonnal reá néztem.

¹⁴ Ő pedig monda: A mi atyáink Istene előre kiválasztott téged, hogy megismerjed az ő akaratját és meglásd az Igazat és halljad szájából az ő szavát,

¹⁵ mert tanúja leszesz minden ember előtt arra nézve, amit láttál és hallottál.

¹⁶ És most mit késel? Kelj fel, keresztelkedjél meg és mosd le bűneidet, segítségül híva az ő nevét.

¹⁷ Történt pedig, hogy mikor Jeruzsálembe visszatértem és a templomban imádkoztam, hogy lélekben elragadtattam,

¹⁸ és láttam őt, amint azt mondotta nekem: Siess és távozzál gyorsan Jeruzsálemből, mert nem fogadják el a te bizonyságodat felőlem.

¹⁹ És én mondám: Uram, ők tudják, hogy börtönbe vetettem és megvesszőztem a zsinagógákban azokat, kik tebenned hittek;

²⁰ és mikor Istvánnak, a te tanúdnak vérét ontották, én jelen voltam és beleőriztem az ő gyilkosainak ruháit,

²¹ És mondá nekem: Menj, mert én téged a pogányok közé küldlek messzire!

²² Ezen szóig meghallgatták őt, de erre fölemelték szavokat és kiáltozták: Pusztuljon a földről az ilyen, mert nem méltó arra, hogy éljen!

²³ Mivel pedig azok kiabáltak és ledobálva ruháikat, port szórtak a levegőbe,

²⁴ a parancsnok meghagyta, hogy vezessék be őt a várba, ostorozzák és kínozzák meg, hogy megtudja mi okból kiabálnak annyira ellene.

²⁵ És mikor megkötözték őt szíjakkal, monda Pál a mellette álló századosnak: Szabad nektek egy római polgárt elitélés nélkül megostoroztatni?

²⁶ Amint a százados ezt hallotta, bement a parancsnokhoz és jelentette neki, mondván: Mit fogsz tenni? Ez az ember római polgár.

²⁷ Erre odament hozzá a parancsnok és monda neki: Mondd meg nekem római vagy-e? ő pedig feleié: Igen.

²⁸ És viszonzá a parancsnok: Én nagy összegért szereztem meg ezt a polgárjogot. Mire Pál felelé: Én pedig már születésemnél fogva az vagyok.

²⁹ Ekkor akik őt kínozni akarták, rögtön eltávoztak. A parancsnok is megijedt, mikor megtudta, hogy római polgár, mivelhogy megkötöztette őt.

³⁰ Másnap tehát hogy részletesen megtudhassa miért vádolják őt a zsidók, feloldozta őt és összehivatta a papokat és az egész főtanácsot, és elővezettetve Pált, közéjök állította.

23

¹ Pál pedig végigtekintve a gyülekezeten, monda: Én teljes jó lelkiismerettel jártam az Isten előtt e mai napig.

² Ananiás főpap erre megparancsolta a mellette állóknak, hogy üssenek a szájára.

³ Mire Pál így szólt hozzá: Megver az Isten, te fehérített fal! Te azért ülsz itt, hogy fölöttem a törvény szerint ítélkezzél, és te a törvény ellenére üttetsz engem?

⁴ Az ott állók pedig mondák: Te az Isten főpapját átkozod?

⁵ Mire Pál feleié: Nem tudtam, testvérek, hogy ő a főpap. Mert írva van: A te néped elöljáróját ne átkozd!

⁶ Miután pedig Pál tudta, hogy egyik részük szadduceus, a másik farizeus, fölkiáltott a főtanácsban: Testvérek! én farizeus vagyok, farizeusok fia, s a holtak reménysége és föltámadása miatt Ítéltetem.

⁷ És amint ezt mondotta, egyenetlenség támadt a farizeusok és szadduceusok között, és a gyülekezet föloszlott.

⁸ A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincsen föltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig mindakettőt állítják.

⁹ Erre nagy lárma támadt. És a farizeusok közül néhányan fölállottak és vitatkoztak, mondván: Semmi rosszat nem találtunk ebben az emberben; hátha valami Lélek vagy angyal szólt hozzá!

¹⁰ Mivel pedig nagy perlekedés támadt, a parancsnok attól félve, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta, hogy jöjjenek le katonák, ragadják ki őt közülök és kísérjék a várba.

¹¹ A következő éjjel pedig megjelent neki az Úr és monda: Légy állhatatos! Mert amint bizonyságot tettél rólam Jeruzsálemben, úgy kell bizonyságot tenned Rómában is.

¹² Mikor pedig megvirradt, összegyűltek néhányan a zsidók közül és megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, míg Pált meg nem ölik.

¹³ Voltak pedig több mint negyvenen férfiak, akik ezt az összeesküvést tették.

¹⁴ Ezek elmentek a főpapokhoz és vénekhez és mondák: Esküvel fogadtuk, hogy addig semmit magunkhoz nem veszünk, míg Pált meg nem öljük.

¹⁵ Most tehát a főtanáccsal együtt tudassátok a parancsnokkal, hogy vezettesse őt elétek, mintha valamit bizonyosabban meg akarnátok tőle tudni. Mi pedig mielőtt ide érne, készek vagyunk őt megölni.

¹⁶ Mikor azonban Pál nővérének a fia a tervet meghallotta, elment be a várba és közölte Pállal.

¹⁷ Erre Pál magához szólította a századosok egyikét és monda: Vezesd el ezt az ifjút a parancsnokhoz, mert valami mondanivalója van neki!

¹⁸ Az pedig fogta őt és elvezette a parancsnokhoz és monda: A fogoly Pál megkért engem, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mivel valami beszélnivalója van veled.

¹⁹ A parancsnok erre megfogta a kezét, elment vele félre és kérdezé őt: Mi az, amit nekem jelenteni akarsz?

²⁰ Az pedig monda: A zsidók összebeszéltek, hogy megkérnek, vezettesd holnap Pált a főtanács elé, mintha valamit bizonyosabban meg akarnának tőle tudakolni.

²¹ Azonban ne higyj nekik, mert több mint negyvenen közölök leselkednek rá, akik összeesküdtek, hogy addig se nem esznek, se nem isznak, míg őt meg nem ölik; és most készen állnak és várják a te válaszodat.

²² Erre a parancsnok elbocsátotta az ifjút, meghagyván neki, hogy senkinek arról ne szóljon, hogy ezt ővele tudatta.

²³ És behivatott két századost és „ monda nekik: Szereljetek fel kétszáz katonát, hetven lovast és hetven lándzsást, hogy Cezareába menjenek éjjeli három óra után;

²⁴ és tartsatok készen barmokat, hogy felültetve Pált, sértetlenül vihessék Félix helytartóhoz.

²⁵ Mert attól tartott, hogy a zsidók hatalmukba ejtik és megölik őt, ő maga pedig gyanúba esik, mintha pénzt akart volna szerezni.

²⁶ És levelet irt a következő tartalommal: Klaudius Lyzias a jeles helytartónak, Felixnek, üdvöt kivan.

²⁷ Ezt a férfiút, kit a zsidók elfogtak és majdnem megöltek, odasietve a sereggel, kiragadtam, miután megtudtam, hogy római.

²⁸ És hogy megtudjam az okot, amiről őt vádolták, főtanácsuk elé vitettem.

²⁹ Ekkor úgy találtam, hogy az ő törvényük vitás kérdései miatt vádolják őt, de semmi olyas bűne nincs, amiért halált vagy fogságot érdemelne.

³⁰ S miután értesültem a cselről, melyet ellene vetettek, elküldöttem őt te hozzád, értésökre adva a vádlóknak is, hogy vigyék az ügyet teeléd. Jó egészséget!

³¹ A katonák tehát a nekik adott parancs szerint fogták Pált és elvitték éjjel Antipatrisba.

³² És másnap tovább küldve vele a lovasokat, visszatértek a vártáborba.

³³ Azok pedig midőn Cezareába értek és átadták a helytartónak a levelet, eléje állították Pált is.

³⁴ Miután pedig elolvasta és megkérdezte, hogy melyik tartományból való, s megtudta, hogy Ciliciából,

³⁵ majd meghallgatlak - úgymond - ha vádlóid megérkeznek. És megparancsolta, hogy Heródes tanácsházában helyezzék őrizet alá.

24

¹ Öt nap múlva pedig Ananiás főpap néhány idősebbel és bizonyos Tertullus nevű ügyvéddel elutazott és jelentkeztek a helytartónál Pál ellen.

² És miután Pált megidézték, kezdé őt Tertullus vádolni, mondván: Hogy veled szép békében megvagyunk és hogy gondosságod által sok mindenen javítasz,

³ azt mindenkor és mindenütt elismerjük, derék Félix, és teljes köszönettel fogadjuk.

⁴ De hogy tovább föl ne tartsalak, kérlek, hallgass meg minket röviden a te kegyességed szerint.

⁵ Találtuk ezt a veszedelmes embert, ki az összes zsidók között lázadást szít az egész világon és feje a Nazarénusok pártos felekezetének,

⁶ ki a templomot is meg akarta fertőztetni, s akit emiatt el is fogtunk és törvényünk szerint akartunk megítélni.

⁷ De odajött Lyzias parancsnok, nagy erővel kiragadta őt kezeink közöl,

⁸ és azt parancsolta, hogy vádlói jöjjenek tehozzád. Őtőle bírói úton tudomást szerezhetsz mindarról, amiről mi őt vádoljuk.

⁹ Hozzájárultak a zsidók is, állítván hogy úgy van.

¹⁰ Pál pedig, (miután a helytartó intett neki, hogy beszéljen,) így felelt: Tudván, hogy hosszú évek óta bírája vagy e nemzetnek, jó lélekkel felelek magamért.

¹¹ Mert tudomást szerezhetsz arról, hogy nincs több mint tizenkét napja, hogy feljöttem Jeruzsálembe imádkozni.

¹² És sem a templomban nem találtak engem, hogy valakivel vitatkoztam, vagy lázadást szítottam volna a nép között, sem a zsinagógákban,

¹³ sem a városban, sem azt be nem tudják neked bizonyítani, amiről most engem vádolnak.

¹⁴ Azt azonban megvallom neked, hogy azon tanítás szerint, melyet ők eretnekségnek mondanak, úgy szolgálok az én Atyámnak és Istenemnek, hogy mindent hiszek, ami a törvényben és prófétákban írva van,

¹⁵ remélve Istentől, amit magok is várnak, az igazaknak és gonoszoknak jövendő föltámadását.

¹⁶ Azért iparkodom magam is lelkiismeretemet Isten és emberek előtt mindenkor feddhetetlenül meg őrizni.

¹⁷ Több év után pedig eljöttem; hogy népemnek alamizsnát hozzak, áldozzak és fogadást teljesítsek.

¹⁸ Ezenközben találtak engem a templomban megtisztulva, nem csőcselékkel, sem nem lázadással,

¹⁹ és pedig néhány Ázsiából jött zsidó; akiknek magoknak kellett volna előtted megjelenni és vádat emelni, ha valami panaszuk volt ellenem.

²⁰ Vagy mondják meg ezek magok, ha találtak-e bennem valami bűnt, mikor a főtanács előtt álltam,

²¹ hacsak azt az egy szót nem, amit közöttük állva kiáltottam, hogy: A halottak feltámadása miatt Ítéltek ma engem.

²² Félix pedig, miután az ügyet jól ismerte, máskorra halasztotta őket mondván: Majd ha Lyziás parancsnok lejön, meghallgatlak benneteket.

²³ A századosnak pedig meghagyta, hogy viselje gondját és hagyjon neki békét, sem övéi közül senkinek meg ne tiltsa, hogy szolgálatára legyen.

²⁴ Néhány nap múlva pedig eljött Félix feleségével, Druzillával, ki zsidó nő volt, előhivatta Pált és hallgatta tőle a Jézus Krisztusban való hitet.

²⁵ Mikor pedig az az igazságról, tisztaságról és jövendő Ítéletről tárgyalt, Félix megfélemledve feleié: Egyelőre elmehetsz! Majd alkalomadtán hivatlak.

²⁶ Azt is remélte egyúttal, hogy Pál majd pénzt ad neki, amiért gyakorta hivatta őt és beszélgetett vele.

²⁷ Két év elteltével pedig Porcius Fesztus lett Félix utóda. Félix pedig kedveskedni akarván a zsidóknak, Pált fogva hagyta.

25

¹ Fesztus pedig amint megérkezett a tartományba, Cezareából fölment Jeruzsálembe.

² Ekkor elmentek hozzá a főpapok és a zsidók előkelőbbjei Pál ellen és kérték őt,

³ sőt kedvezményképen követelték őellene, hogy hozassa őt Jeruzsálembe, azon törve fejüket, hogy útközben megölik őt.

⁴ De Fesztus azt felelte, hogy Pál Cezareában van őrizet alatt, ő maga pedig mihamarább elutazik.

⁵ Akik tehát (úgymond) meg vannak közőletek hatalmazva, jöjjenek le velem, és ha bűnös az az ember, vádolják őt.

⁶ Ezután nem maradva náluk tovább, mint nyolc vagy tíz napig, lement Cezareába és másnap törvényt ült és előhozatta Pált.

⁷ Kit midőn elővezettek, körülállták őt a Jeruzsálemből lejött zsidók, számos és súlyos vádakat hozva fel ellene, amelyeket nem tudtak bizonyítani,

⁸ míg Pál így igazolta magát: Sem a zsidók törvénye, sem a templom, som a császár ellen nem vétettem semmit.

⁹ Fesztus azonban kedveskedni akarván a zsidóknak, felelé Pálnak és monda: Akarsz-e fölmenni Jeruzsálembe, hogy ott ítélkezzem fölötted ezen dolgokban?

¹⁰ Mire Pál viszonzá: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell fölöttem dönteni; a zsidókat nem bántottam, amint te igen jól tudod.

¹¹ Mert ha ártottam, vagy olyasmit tettem, amiért halált érdemlek, nem vonakodom meghalni; ha pedig semmi sem igaz abból, amivel ezek engem vádolnak, senki sem adhat engem kezökbe. A császárhoz fölebbezek.

¹² Erre Fesztus értekezett a tanáccsal és így felelt: A császárhoz fellebbeztél? A császárhoz mégy.

¹³ És néhány nap elmúltával Agrippa király és Berenike lejöttek Cezareába Fesztus üdvözlésére.

¹⁴ S miután több napig ott időztek, Fesztus említést tett a királynak Pálról, mondván: Fesztus egy férfit hagyott itt fogva,

¹⁵ aki miatt mikor Jeruzsálemben voltam, a főpapok és a zsidók vénei hozzám jöttek és elitélését követelték.

¹⁶ Mire én így feleltem nekik: A rómaiaknak nem szokása valakit elítélni, mielőtt a vádlottat vádlóival nem szembesítették és védekezésének helyet nem adtak, hogy magát tisztázhassa.

¹⁷ Mikor erre haladék nélkül itt összegyűltek, másnap törvényt ülve, elővezettettem az embert.

¹⁸ De mikor a vádlók előálltak, semmi olyast nem hoztak fel ellene, amiből én rosszat gyaníthattam volna,

¹⁹ hanem holmi vitás kérdéseket vetettek fel az ő babonájukról és egy bizonyos Jézusról, aki meghalt, kiről Pál azt állította, hogy él.

²⁰ Én pedig e kérdés miatt zavarba jővén, azt mondottam, hogy nem akarna-e Jeruzsálembe menni és ott megítéltetni.

²¹ Mivel azonban Pál fölebbezett, hogy tartassák fogva a Fönség döntéséig, megparancsoltam, hogy tartsák fogva, míg majd elküldöm a császárhoz.

²² Agrippa erre monda Fesztusnak: Magam is szeretném hallani ezt az embert. Holnap - úgymond - meghallhatod.

²³ Mikor pedig másnap Agrippa Berenikével együtt nagy pompával megérkezett, és a tisztekkel és a város főembereivel bementek a tárgyaló terembe, Fesztus parancsára elővezették Pált.

²⁴ És Fesztus monda: Agrippa király és mindnyájan férfiak, kik velünk együtt vagytok, látjátok ezt, aki miatt Jeruzsálemben a zsidók egész tömege hozzám fordult, követelve és kiabálva, hogy nem szabad tovább élnie.

²⁵ Én pedig úgy találtam, hogy nem követett el semmi halálra méltót. De mivel ő maga a fönséghez fölebbezett, úgy ítéltem, hogy oda küldöm.

²⁶ Hogy mi bizonyosat írjak róla uramnak, nem tudom. Ennélfogva ti elétek hoztam őt, és főkép te eléd, Agrippa király, hogy kikérdezvén őt, legyen mit írnom.

²⁷ Mert helytelennek látom egy foglyot valakihez küldeni és az ellene emelt vádakat meg nem jelölni.

26

¹ Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedem, hogy saját érdekedben beszélj.

² Ekkor Pál kinyújtva kezét, így kezdett védekezni: Boldog vagyok, Agrippa király, hogy mindaz ellen, amiről engem a zsidók vádolnak, ma teelőtted védekezhetem,

³ főkép mivel te ismered úgy a zsidóknál dívó összes szokásokat, mint a vitás kérdéseket; azért kérlek, hallgass meg türelemmel.

⁴ Ugyanis ifjúkoromat, melyet kezdettől fogva népem között Jeruzsálemben töltöttem, ismerik az összes zsidók.

⁵ Mert (ha az igazat meg akarják vallani) kezdettől fogva tudják, hogy a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint, mint farizeus éltem.

⁶ És most abba az ígéretbe vetett reménység miatt állok ítélőszék előtt, melyet Isten atyáinknak tett;

⁷ melyet a mi tizenkét törzsünk éjjel nappal neki szolgálva, elérni remél. Ezen reménység miatt vádolnak engem a zsidók, oh király!

⁸ Mi hihetetlent találtok ti abban, ha Isten a halottakat föltámasztja?

⁹ Én is azt hittem, hogy a názáreti Jézus nevével sokat kell ellenkeznem.

¹⁰ Ezt meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokakat én zártam, börtönbe, miután erre a főpapoktól meghatalmazást nyertem; és midőn megölték őket, hozzájárultam szavazatommal.

¹¹ És zsinagógáról zsinagógára járva, sokszor büntettem őket és átkokra fakasztottam, sőt mindinkább feldühödve ellenök, egész idegen városokig üldöztem őket.

¹² Midőn ilyen szándékkal a főpapok meghatalmazásával és engedélyével Damaszkusba mentem,

¹³ déli időben az úton azt láttam, oh király, hogy az égből a nap fényénél ragyogóbb világosság vesz körül engem és a velemlevőket.

¹⁴ És miután valamennyien a földre estünk, hallottam egy szózatot, mely így szólt hozzám héber nyelven: Saul, Saul, miért üldözesz engem? Kár neked az ostor ellen rugdalóznod.

¹⁵ Én pedig mondám: Ki vagy, Uram? Mire az Úr felelé: Én vagyok Jézus, akit te üldözesz.

¹⁶ De. kelj föl és állj lábaidra; mert azért jelentem meg neked, hogy szolgájává és tanújává tegyelek annak, amit láttál, és annak, amit majd megjelenésemmel értésedre adok,

¹⁷ kiragadva téged a nép és a pogányok közül, akikhez most küldetek,

¹⁸ hogy megnyissad szemeiket és a sötétségből a világossághoz térjenek, és a sötétségből a világossághoz térjenek, és a sátán hatalmából az Istenhez, hogy az én bennem való hit által megnyerjék a bűnök bocsánatát és osztályrészüket a szentek között.

¹⁹ Ezért, oh Agrippa király, nem voltam hitetlen az égi látomással szemben,

²⁰ hanem először azoknak, kik Damaszkusban, Jeruzsálemben és Júdea egész tartományában voltak, és a pogányoknak hirdettem, hogy tartsanak bűnbánatot és térjenek Istenhez, a bűnbánatnak méltó cselekedeteit gyakorolva.

²¹ Ez az ok, amiért engem a zsidók, midőn a templomban voltam, elfogtak és meg akartak ölni.

²² Isten segítségével támogatva azonban mai napig is itt állok és bizonyságot teszek kicsinyjének, nagyjának, nem mondva semmi egyebet, mint amit a próféták és Mózes bekövetkezendőnek mondottak,

²³ hogy tudniillik a Krisztus szenvedésre képes, hogy első lesz a holtak föltámadásában, s világosságot fog hirdetni a népnek és a pogányoknak.

²⁴ Míg ő így beszélt és védte magát, Fesztus fönhangon monda: Elment az eszed, Pál! A sok tudomány elveszi az eszedet

²⁵ És Pál: Nem ment el - úgymond - az eszem, jó Fesztus, hanem az igazság és józanság szavait beszélem.

²⁶ Mert a király tud róla, akihez bízvást is beszélek. Mert azt hiszem, hogy mindebből semmi sem ismeretlen előtte, hiszen nem történt ebből semmi valamely sarokban.

²⁷ Hiszesz, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszesz.

²⁸ Mire Agrippa (monda) Pálnak: Kicsinyben múlik hogy rá nem beszélsz, hogy kereszténnyé legyek.

²⁹ És Pál: Kívánom az Istentől, kicsinyben is, nagyban is, hogy ne csak te, hanem mindazok, akik hallgatnak, ma olyanok legyenek, aminő én is vagyok, kivéve ezeket a bilincseket.

³⁰ És fölkelt a király és a helytartó, Berenike és akik mellettük ültek.

³¹ És mikor visszavonultak, beszélgettek egymással, mondván: Ez az ember semmit sem lett, amiért halált vagy fogságot érdemelne.

³² Agrippa pedig monda Felixnek: Ezt az embert el lehetett volna bocsátani, ha nem felebbezett volna a császárhoz.

27

¹ Miután el lett határozva, hogy Pál Itáliába fog hajózni és a többi foglyokkal együtt a császári hadsereg egyik Július nevű századosának gondjára bizatik,

² fölszálltunk egy adrumetumi hajóra, s bár eleinte az ázsiai partok mellett haladtunk, később kimentünk a nyílt tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai Aristark Macedóniából.

³ Másnap pedig Szidonba érkeztünk. Július emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy elmehessen barátaihoz és gondoskodjék magáról.

⁴ És miután onnan elindultunk, Ciprus alá eveztünk, mivel ellenkező szelek fújtak.

⁵ És áthajózva a ciliciai és pamfiliai tengert, Lisztrába jutottunk, mely Liciában van.

⁶ És mivel ott a százados alexandriai hajót talált, mely Itáliába ment, átszállított bennünket arra.

⁷ És miután több napon át lassan haladtunk és nagy-nehezen jutottunk Gnidus ellenébe, mivel a szél gátolt bennünket, Kréta felé eveztünk Szalmon mellett.

⁸ És nagy-nehezen a part mellett haladva, egy helyre értünk, melynek Boniportus (jó kikötő) a neve, amely mellett Talassza városa volt.

⁹ Mivel pedig sok időt mulasztottunk és az utazás veszedelmessé vált, mert már a böjt is elmúlt, Pál vigasztalta őket,

¹⁰ mondván nekik: Emberek! Látom, hogy a hajózás kezd sok bajt és kárt okozni nemcsak a rakománynak és hajónak, hanem lelkeinknek is.

¹¹ A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és kapitánynak, mint annak, amit Pál mondott.

¹² És mivel a kikötő téli szállásra nem volt alkalmas, a többség azt határozta, hogy onnan eleveznek és ha valamikép lehetséges, Fönicébe, Krétának délnyugat és északnyugatra fekvő kikötőjébe jutnak, és ott telelnek.

¹³ Mivel enyhe déli szél fújt, s azt hitték, hogy szándékukat véghez vihetik, fölszedték a horgonyt és Asszonból Kréta felé indultak.

¹⁴ Nemsokára azonban feltámadt az éjszak-keletinek nevezett forgószél.

¹⁵ S mivel ez a hajót elragadta s nem tudott a szélnek ellenállni, szabadjára eresztve a hajót; rohantunk tova.

¹⁶ Midőn pedig egy Kauda nevű szigethez vetődtünk, nagynehezen sikerült egy csónakra szert tenni.

¹⁷ Miután ezt felhúzták, segédeszközöket alkalmaztak, amennyiben a hajót átkötözték és attól tartva, hogy szirtbe ütköznek, bevonták a vitorlákat és úgy mentek.

¹⁸ Erős szélvésztől hányattatva, másnap kihányták a málhának egy részét,

¹⁹ és a harmadik napon saját kezeikkel dobálták ki a hajó felszerelését.

²⁰ Mivel pedig több napon át sem a napot, sem a csillagokat nem lehetett látni és a vihar egyre dühöngött, már minden reményünket elvesztettük arra, hogy megmenekülhessünk.

²¹ És miután már régóta nem ettek, Pál közéjök állva monda: Emberek! Ugyancsak jobb lett volna rám hallgatni és nem indulni el Kréta alól, ezt a bajt és veszteséget ki lehetett volna kerülni.

²² És most intelek benneteket, legyetek nyugodtan, mert senkisem fog közőletek elveszni, hanem csak a hajó.

²³ Hozzám jött ugyanis ma éjjel annak az Istennek angyala, akié vagyok és akinek szolgálok,

²⁴ és így szólt: Ne félj Pál! A császár elé kell állnod; és íme Isten neked adja mindazokat, akik veled hajóznak.

²⁵ Ennélfogva legyetek nyugodtan, emberek, mert én hiszem az Istennek, hogy úgy lesz ahogy értésemre adatott

²⁶ El kell pedig jutnunk egy bizonyos szigetre.

²⁷ Miután pedig beállott a tizennegyedik éjszaka, amióta az adriai tengeren eveztünk, éjféltájban a hajósoknak úgy tetszett, mintha valami szárazföld látszanék.

²⁸ Lebocsátották tehát a mércét és húsz öl mélységet találtak, kevéssel odább tizenöt ölet.

²⁹ Attól félve pedig, hogy szirtbe ütközünk, a hajó hátuljából négy horgonyt vetettek ki és várva várták a nap virradtát.

³⁰ Mikor pedig a hajósok a hajóról meg akartak szökni, és a csónakot már leeresztették a tengerre azon ürügy alatt, hogy élűiről is horgonyt vetnek,

³¹ monda Pál a századosnak és katonáknak: Ha ezek a hajón nem maradnak, ti meg nem menekülhettek.

³² Ekkor a katonák elvágták a csónak köteleit és eleresztették.

³³ És mikor világosodni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek -magokhoz eledelt, mondván: Tizennégy napja vagytok már étel nélkül és nem vettetek magatokhoz semmit.

³⁴ Kérlek azért benneteket, egyetek, hogy megmenekülhessetek, mert; egyikteknek sem veszik el egy hajaszála sem a fejéről.

³⁵ És ezt mondván, kezébe vette a kenyeret, hálát adott Istennek mindenkinek szemeláttára, megtörte és enni kezdett.

³⁶ Erre mindnyájan nekibátorodtak és ők is ettek.

³⁷ Voltunk pedig összesen a hajón kétszázhetvenhatan.

³⁸ S miután étellel jóllaktak, megkönnyítették a hajót, belehányván a búzát a tengerbe.

³⁹ Mikor pedig megvirradt, nem ismerték föl a szárazföldet, hanem úgy vették ki, hogy a partnak öble van, s ebbe szerették volna a hajót lehetőleg bejuttatni.

⁴⁰ Fölszedték tehát a horgonyokat és rábízták magokat a tengerre, föloldozva egyúttal a kormányrudak köteleit is, és miután az elővitorlát szélnek igazították, a part felé igyekeztek.

⁴¹ És midőn egy földnyelvhez jutottunk, nekifuttatták a hajót, amelynek eleje befúródva, mozdulatlan maradt, hátulját azonban szétroncsolta a tengerár.

⁴² Ekkor a katonák a foglyokat meg akarták ölni, nehogy valamelyik kiússzon és elmeneküljön.

⁴³ A százados azonban, ki Pált meg akarta menteni, megtiltotta ezt és megparancsolta, hogy akik úszni tudnak, először ugorjanak a tengerbe és meneküljenek a szárazföldre;

⁴⁴ a többieket pedig részint deszkákon szállították ki, részint a hajó roncsain És így történt hogy minden ember kijutott a partra.

28

¹ És mikor kimenekültünk, akkor megtudtuk, hogy a szigetet Melitának hívják. A lakosok pedig nem csekély szívességgel voltak irántunk,

² mert tüzeket raktak és mindnyájunkat védtek a beálló eső és hideg ellen.

³ Amint pedig Pál egy csomó rozsét szedett és a tűzre tette, a melegségtől egy vipera jött elő és ráugrott a kezére.

⁴ És amint a lakosok az állatot kezén lógni látták, így szóltak egymásnak: Ez az ember bizonyára gyilkos, kit, miután a tengerből kimenekült, a bosszúállás nem hagy élni.

⁵ Neki azonban, miután az állatot lerázta a tűzbe, nem lett semmi baja.

⁶ Azok pedig azt gondolták, hogy majd földagad, s nyomban összeesik és meghal. Miután pedig sokáig vártak és látták, hogy nem lesz semmi baja, megváltoztatva nézetűket azt mondották, hogy Isten.

⁷ Ama vidéken pedig a sziget egyik Publius nevű főurának birtokai voltak, ki befogadván bennünket, három napon át barátságosan megvendégelt.

⁸ Történt pedig, hogy Publius atyja lázban és vérhasban gyötrődve betegen feküdt. Pál bement hozzá, s miután imádkozott és rátette kezeit, meggyógyította őt.

⁹ Ennek hírére mind oda jöttek, akik csak a szigeten betegek voltak, és meggyógyultak.

¹⁰ Meg is becsültek minket nagy tisztességgel, s midőn tovább hajóztunk, elláttak bennünket a szükségesekkel.

¹¹ Három hónap múlva pedig elindultunk egy alexandriai hajóval, mely a szigeten telelt, s az ikreket viselte címerében.

¹² És midőn Szirakuzába érkeztünk, ott maradtunk három nap.

¹³ Onnan a part mellett körül haladva, lementünk Regiumba; és egy napi déli szél mellett, a második napon Puteoliba értünk.

¹⁴ Itt testvérekkel találkoztunk, akik kértek bennünket, hogy maradjunk náluk egy hétig; és úgy mentünk Rómába.

¹⁵ Onnan pedig, mikor a testvérek megtudták, elejbénk jöttek Appius Fórumáig és Trés Tabernae-ig. Amint Pál meglátta őket, hálát adott Istennek és fölbátorodott.

¹⁶ Mikor pedig beérkeztünk Rómába, megengedték Pálnak, hogy maga maradhasson az őt őriző katonával.

¹⁷ Harmadnap múlva összehívta a zsidók előkelőit. S mikor egybegyűltek, monda nekik: Engem, testvérek, habár semmit nem cselekedtem a nép, vagy az ősi szokás ellen, megkötözve adtak Jeruzsálemben a rómaiak kezeibe,

¹⁸ kik miután kihallgattak, el akartak bocsátani, mivel nem szolgáltattam okot a halálra.

¹⁹ Mivel azonban a zsidók ellenezték, kénytelen voltam a császárhoz fölebbezni, nem mintha nemzetemet akarnám valamivel vádolni.

²⁰ Ez okból kértem tehát, hogy titeket- láthassalak és veletek beszélhessek. Mert Izrael reménységéért vagyok e lánccal megkötözve.

²¹ Azok pedig Így szóltak hozzá: Mi sem levelet nem kaptunk felőled Judeából, sem az idejövő testvérek közül nem jelentett vagy beszélt rólad senki valami rosszat.

²² De szeretnők tőled hallani, mint vélekedel, mert erről a felekezetről tudva van nálunk, hogy mindenütt ellenzésre talál.

²³ Miután pedig.egy napot kitűztek neki, sokan jöttek hozzá a szállásra, kiknek bizonyságot téve, reggeltől estig magyarázta az Isten országát, és ami a törvényben és prófétákban Jézusra vonatkozik.

²⁴ S némelyek elhitték, amit mondott, némelyek pedig nem.

²⁵ És mivel egymás között nem tudtak megegyezni, elszéledtek, mire Pál csak annyit mondott: Jól mondotta a Szentlélek Izaiás próféta által atyáinknak:

²⁶ „Menj e néphez és mondjad nekik: Füleitekkel halljátok és nem értitek, és látva látjátok és nem fogjátok fel.

²⁷ Mert megátalkodott e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és behunyják szemeiket, hogy szemeikkel ne lássanak és füleikkel ne halljanak, és szivökkel meg ne értsenek, hogy meg ne térjenek és meg ne gyógyítsam őket.”

²⁸ Tudjátok meg tehát, hogy a pogányoknak küldetett az Isten ezen üdve, és azok majd meghallgatják.

²⁹ És miután ezt mondotta, kimentek tőle a zsidók, sokat vitatkozva egymás között.

³⁰ Ezután még két egész esztendeig maradt bérelt lakásán és fogadta mindazokat, akik húzza mentek,

³¹ és hirdette az Isten országát és tanította, ami az Úr Jézus Krisztusról szól, egész bátran és akadály nélkül.