1 Kezdetben vala az Ige, és az Ige Istennél volt, és az Ige Isten volt.
2 Ez volt kezdetben az Istennél.
3 Minden ő általa lett, és nála nélkül semmi sem lett, ami lett.
4 Őbenne élet volt és az élet volt az emberek világossága.
5 És a világosság a sötétségben világit, de a sötétség nem fogta fel azt.
6 Volt egy ember, kit Isten küldött, kinek János volt a neve.
7 Ez bizonyságul jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy általa mindnyájan higyjenek.
8 Nem volt ő a világosság, hanem őneki kellett bizonyságot tennie a világosságról.
9 Igaz világosság volt az, amely megvilágosít minden embert, ki a világra jő.
10 A világon volt és a világ ő általa lett, és a világ nem ismerte meg őt.
11 Tulajdonába jött és övéi nem fogadták be őt.
12 Mindazoknak pedig, akik befogadák őt, hatalmat adott, hogy Isten fiaivá legyenek; azoknak, kik hisznek az ő nevében,
13 kik nem a vérből, sem a test akaratából, sem a férfiú akaratából, hanem Istentől születtek.
14 És az Ige testté lőn és miköztünk lakozott és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.
15 János bizonyságot tesz felőle és kiáltja, mondván: Ez volt az, akiről mondottam: Aki utánam jön, előttem lett, mert előbb volt nálam.
16 És az ő bőségéből kaptunk mi mindnyájan kegyelem fejében kegyelmet.
17 Mert a törvény Mózes által adatott; a kegyelem és igazság Jézus Krisztus által lett.
18 Az Istent soha senki nem látta; az egyszülött Fiú, ki az Atyának keblén van, ő beszélt róla.
19 Ez János bizonyságtétele, midőn a zsidók Jeruzsálemből papokat és levitákat küldöttek hozzá, hogy megkérdezzék őt: Ki vagy te?
20 És megvallotta és nem tagadta és megvallotta: Én nem vagyok a Krisztus,
21 És kérdezek őt: Mi tehát? Illés vagy-e te? És monda: Nem vagyok. A próféta vagy-e? És felelé: Nem.
22 Mondák azért neki. Ki vagy, hogy választ adjunk azoknak, kik minket küldöttek. Mit mondasz magadról?
23 Monda: Én a pusztában kiáltónak szava vagyok: Egyengessétek az Úr útját, amint egmondotta Izaiás próféta.
24 És a küldöttek a farizeusok közül voltak.
25 És kérdezek őt és mondák neki: Mit keresztelsz tehát, ha te nem vagy a Krisztus, sem Illés, sem a próféta?
26 Felele nekik János, mondván: Én vízzel keresztelek; de közöttetek áll az, kit ti nem ismertek.
27 Ő az, aki utánam jön, ki engem megelőzött, kinek én nem vagyok méltó, hogy saruszíját megoldjam.
28 Ez Bethániában történt, a Jordánon túl, hol János keresztelt.
29 Másnap látta János Jézust hozzá jönni és monda: Íme az Isten Báránya! Íme, ki elveszi a világ bűnét!
30 Ez az, akiről mondottam: Utánam jön egy férfiú, ki engem megelőzött, mert előbb volt nálam.
31 Én sem ismertem őt, hanem hogy kijelentessék Izraelben, azért jöttem én vízzel keresztelni.
32 És bizonyságot tett János, mondván: Láttam a Lelket alászállani, mint egy galambot a mennyből, és rajta megpihenni.
33 És én nem ismertem őt, hanem aki engem küldött vízzel keresztelni, az mondotta nekem: Akire látod, hogy a Lélek leszáll és rajta megpihen, az az, ki a Szent-lélekben keresztel.
34 És én láttam és bizonyságot tettem, hogy ez az Isten Fia.
35 Másnap ismét ott állott János, és az ő tanítványai közül kettő.
36 És midőn látta, hogy Jézus ott jár, monda: Íme az Isten Báránya!
37 És meghallotta a két tanítvány, hogy mit mondott, és követték Jézust.
38 Midőn pedig Jézus hátrafordult és látta, hogy utána mennek, monda nekik: Mit kerestek? Mondák neki: Rabbi (azaz Mester), hol lakol?
39 Monda nekik: Jertek és lássátok! Elmentek és látták, hol lakik, és nála maradtak aznap. Ez tíz óra tájban volt.
40 Az egyik pedig a kettő közül, kik Jánostól azt hallották és utána mentek, András volt, Simon Péternek testvére.
41 Ez először testvérével, Simonnal találkozott, és monda neki: Megtaláltuk a Messiást (azaz Krisztust).
42 És elvezette őt Jézushoz. Amint Jézus meglátta őt, monda: Te Simon vagy, Jónás fia; te Kéfásnak fogsz hivatni, mi annyit tesz mint Péter.
43 Másnap el akart indulni Galileába, és Fülöppel találkozott. És monda neki Jézus: Kövess engem!
44 Fülöp pedig Betszaidából való volt, András és Péter városából.
45 Fülöp találkozott Nathánaellel és monda neki: Megtaláltuk azt, akiről Mózes irt a törvényben és a próféták: Jézust, Józsefnek fiát, Názáretből.
46 És monda neki Nathánael: jöhetne-e valami jó Názáretből? Monda neki Fülöp: Jöjj és lásd!
47 Amint Jézus Nathánaelt maga felé jönni látta, monda róla: Íme egy igazi Izraelita, kiben nincsen álnokság!
48 Monda neki Nathánael: Honnan ismersz engem? Jézus viszonzá: Mielőtt Fülöp téged hívott, mikor a fügefa alatt voltál, láttalak téged.
49 Felelé neki Nathánael: Mester, te az Isten Fia, te Izrael királya vagy!
50 Viszonzá neki Jézus: Mivel azt mondottam neked: Láttalak a fügefa alatt, hiszesz; ennél nagyobb dolgot fogsz látni.
51 És monda neki: Bizony, bizony mondom nektek, nyitva fogjátok látni az eget és az Isten angyalait föl és alászállni az Emberfia fölött!
1 És harmadnapon menyegző volt Galilea Kána nevű városában és Jézus anyja ott volt.
2 Meghívták pedig Jézust is és az ő tanítványait a menyegzőre.
3 És elfogyván a bor, monda Jézusnak az ő anyja: Nincs boruk!
4 És monda neki Jézus: Asszony, mi közöd hozzám? Nem jött még el az én órám.
5 Monda anyja a szolgáknak: Bármit mond nektek, tegyétek meg!
6 Ott állott pedig hat kőveder elhelyezve a zsidóknál szokásos tisztulásra, mindegyik két vagy három mércés.
7 Monda nekik Jézus: Töltsétek meg a vedreket vízzel! És megtöltötték színig.
8 És monda nekik Jézus: Merítsetek most és vigyetek belőle a násznagynak. És vittek neki.
9 Amint pedig a násznagy a borrá vált vizet megízlelte és nem tudta honnan való, - de a szolgák, kik a vizet merítették, tudták, - előhívta a vőlegényt a násznagy,
10 és monda neki: Minden ember először a jó bort teszi fel (az asztalra), és csak mikor megittasodtak, akkor az alábbvalót. Te pedig a jó bort idáig tartogattad.
11 Ezt az első csodatettét Jézus a galileai Kánában művelte, és kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne.
12 Ezután lement Kafarnaumba, ő és anyja, rokonai és tanítványai, és ott maradtak néhány napig,
13 És közel volt a zsidók húsvétja, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
14 És a templomban ülve találta az ökör- juh- és galambárusokat, és a pénzváltókat.
15 És kötelekből ostort fonva, valamennyit kiűzte a templomból, a juhokat és ökröket is, és a váltók pénzét kiszórta, és asztalaikat felforgatta.
16 És a galambárusoknak monda: Vigyétek el innét ezeket, és ne tegyétek az én Atyám házát kereskedés házával
17 Ekkor megemlékeztek tanítványai, hogy írva van: A te házadért való buzgóság megemészt engem.
18 Erre megszólították őt a zsidók és mondák neki: Miféle jelt mutatsz nekünk, midőn ezt cselekszed?
19 Feleié Jézus és monda nekik: Rontsátok le e templomot, és három nap alatt fölállítom azt.
20 Mondák tehát a zsidók: Negyvenhat évig épült ez a templom és te három nap alatt fölállítod azt?
21 Ő azonban testének templomáról mondotta ezt.
22 Midőn tehát feltámadott halottaiból, megemlékeztek tanítványai, hogy ő ezt mondotta, és hittek az írásnak és a beszédnek, melyet Jézus mondott.
23 Mikor pedig Jeruzsálemben volt a húsvéti ünnepen, sokan hittek az ő nevében, miután látták csodajeleit, melyeket művelt.
24 Jézus maga azonban nem bízott meg bennök, mivelhogy mindnyájokat ismerte,
25 és nem szorult senkinek bizonyságára, mert ő tudta, hogy mi lakik az emberben.
1 Volt pedig a farizeusok között egy Nikodémus nevű férfiú, a zsidóknak főembere.
2 Ez éjjel ment Jézushoz és monda neki: Rabbi, mi tudjuk, hogy Istentől jöttél, mint
3 mester, mert senki ilyen csodajeleket, minőket te művelsz, nem művelhet, hacsak Isten nincs vele.Feleié Jézus és monda neki: Bizony, bizony mondom neked, hacsak valaki újra nem születik, nem láthatja Isten országát.
4 Mondja neki Nikodémus: Hogyan születhetik az ember, mikor már vén? Vajjon bemehet-e ismét anyja méhébe, hogy újraszülessék?
5 Felelé Jézus: Bizony, bizony mondom neked, ha valaki újra nem születik vízből és a Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.
6 Ami testből született, az test; és ami lélekből született, az lélek.
7 Ne csodáld, hogy azt mondottam neked: Szükséges újra születnetek.
8 A szél ott fúj, ahol akar; és hallod a zúgását, de nem tudod honnan jön, vagy hová megy; így van az mindenkivel, ki a lélekből született.
9 Felelé Nikodémus és monda neki: Mikép történhetik ez?
10 Felelé Jézus és monda neki: Te mester vagy Izraelben és nem tudod ezt?
11 Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk, és amit láttunk, azt bizonyítjuk, és ti nem fogadjátok el a mi bizonyságunkat
12 Ha földiekről szólok és nem hiszitek, hogyan fogjátok hinni, ha majd mennyeiekről beszélek nektek?
13 És senki sem ment fel mennybe, hanem csak az, aki leszállóit a mennyből, az Emberfia, ki mennyben van.
14 És miként Mózes felmagasztalta a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felmagasztaltatnia,
15 hogy mindenki, aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát odaadta, hogy mindenki, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.
17 Mert nem azért küldötte Isten az ő Fiát a világra, hogy a világot Ítélje, hanem hogy a világ üdvözüljön őáltala.
18 Aki őbenne hisz, nem ítéltetik meg; aki pedig nem hisz, már megvan ítélve, mert nem hisz az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 Épen ebben áll az ítélet, hogy a világosság a világra jött, és az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot; mivel az ő cselekedeteik gonoszak voltak.
20 Mert mindaz, aki rosszat tesz, gyűlöli a világosságot és nem jön a világosságra, hogy meg ne róják cselekedeteit.
21 Aki pedig igazságosan cselekszik, a világosságra jön, hogy cselekedetei napfényre jussanak, mivel Istenben vannak téve.
22 Ezután Jézus és az ő tanítványai Júdea földére mentek és ott tartózkodott velők és keresztelt.
23 Keresztelt pedig János is Ennonban, Szálim mellett, mivel ott sok víz volt, és az emberek oda jöttek és megkeresztelkedtek.
24 János ugyanis még nem volt börtönbe vetve.
25 Vita támadt pedig János tanítványai részéről a zsidókkal a tisztulásról.
26 És Jánoshoz jöttek és mondák neki: Rabbi, aki veled volt a Jordánon túl, kiről te bizonyságot tettél, íme az keresztel és mind hozzá mennek.
27 Felelé János és monda: Az ember semmit sem kaphat, hacsak mennyből nem adnak neki.
28 Ti magatok tanúim vagytok rá, hogy azt mondottam: Én nem vagyok a Krisztus, hanem hogy ő előtte vagyok küldve.
29 Akié az ara, az a vőlegény; a vőlegény barátja pedig, ki ott áll és hallja őt, örvendve örvend a vőlegény szaván. Ez az én örömem tehát beteljesedett.
30 Neki növekednie, nekem pedig kisebbednem kell.
31 Aki onnan fölülről jön, mindenkinek fölötte áll. Aki a földről van, az a földről van és a földről beszél. Aki a mennyből jött, mindenek fölött áll,
32 és amit látott és hallott, azt bizonyítja, de az ő bizonyságát senki sem fogadja el.
33 Aki elfogadta az ő bizonyságát, megpecsételte azt, hogy az Isten igazmondó.
34 Mert akit Isten küldött, Isten igéit beszéli; mert Isten nem mérték szerint adja a lelket.
35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent az ő kezébe adott.
36 Aki hisz a Fiúban, örök élete van; aki pedig nem hisz a Fiúnak, nem látja meg az életet, hanem Isten haragja száll reá.
1 Midőn pedig Jézus megtudta, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és keresztel mint János,
2 (habár Jézus nem keresztelt, hanem az ő tanítványai,)
3 elhagyta Júdeát és ismét Galileába ment.
4 Át kellett pedig mennie Szamarián.
5 így jutott Szamariának egy városába, mely Szikhárnak neveztetett, ama birtok mellett, melyet Jákob az ő fiának, Józsefnek adott.
6 Ugyanott volt Jákobnak egy kútja. Jézus tehát elfáradva az utazásban, leült a kút mellé. Ez hat óra körül volt.
7 Jött egy asszony Szamariából vizet meríteni. Mondja neki Jézus: Adj innom!
8 (Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy élelmiszert vegyenek.)
9 Monda erre neki ama szamariai asszony: Hogyan kérhetsz te zsidó létedre éntőlem inni, ki szamariai asszony vagyok? - Hiszen a zsidók nem érintkeznek a szamariaiakkal.
10 Mire Jézus monda neki: Ha ismernéd az Isten ajándékát, és hogy ki az, aki neked mondja: Adj innom, - talán te kértél volna tőle, és élő vizet adott volna neked.
11 Monda neki az asszony: Uram, nincs is mivel merítened, a kút pedig mély; honnét veszed tehát az élő vizet?
12 Vajjon nagyobb vagy-e te Jákob atyánknál, ki nekünk e kutat adta, melyből ő maga is ivott, meg a fiai és barmai is?
13 Felelé Jézus és monda neki: Mindaz, ki e vízből iszik, újra megszomjazik; aki pedig iszik ama vízből, melyet én adok neki, nem szomjazik örökké,
14 hanem a víz, melyet én adok neki, az örök életre fakadó víz forrásává lesz őbenne.
15 Monda neki az asszony: Uram, adj nekem olyan vizet, hogy ne szomjúhozzam és ne járjak ide meríteni.
16 Monda neki Jézus: Eredj, hívd el férjedet és jöjj ide.
17 Felelé az asszony és monda: Nincs férjem. Mondja neki Jézus: Jól mondottad, hogy nincs férjed,
18 mert öt férjed volt, és aki most van, az nem a te férjed; ezt igazán mondtad.
19 Mondja neki az asszony: Uram, látom, hogy próféta vagy.
20 A mi atyáink e hegyen imádták az Istent, és ti azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol őt imádni kell.
21 Mondja neki Jézus: Asszony, hidd el nekem, hogy eljön az idő, midőn sem e hegyen, sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek; mi azt imádjuk, amit ismerünk; mert az üdvösség a zsidóktól ered.
23 De eljön az óra, sőt már itt is van, amikor az igaz imádók lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya is ilyen imádókat kíván.
24 Lélek az Isten, és azoknak, akik őt imádják, lélekben és igazságban kell őt imádniok.
25 Monda neki az asszony: Tudom, hogy eljő a Messiás (kit Krisztusnak mondanak), s mikor majd ő eljövend, tudtunkra ad mindent.
26 Monda neki Jézus: Én vagyok, ki veled beszélek.
27 És nyomban jöttek tanítványai és csodálkoztak, hogy asszonnyal beszélt. De azért senki sem mondotta: Mit kérdezesz, vagy mit beszélsz vele?
28 Az asszony tehát otthagyta korsaját és bement a városba és monda az embereknek:
29 Jertek és lássátok azt az embert, ki nekem mindent megmondott, amit tettem, vajjon nem ő-e a Krisztus?
30 Kimentek tehát a városból és oda mentek hozzá.
31 Aközben kérték őt a tanítványok, mondván: Mester, egyél!
32 Ő pedig monda nekik: Van nekem olyan eledelem, amit ti nem ismertek.
33 Mondák tehát a tanítványok egymásnak: Talán bizony hozott neki valaki enni?
34 Monda nekik Jézus: Az én eledelem az, hogy annak akaratát cselekedjem, aki engem küldött, hogy befejezzem az ő művét.
35 Nemde ti azt mondjátok, hogy még négy hónap van hátra, és eljön az aratás? Íme, mondom nektek: Emeljétek fel szemeiteket és lássátok a mezőket, hogy már megértek az aratásra.
36 ÉS aki arat, jutalmat kap és termést gyűjt az örök életre, hogy aki vet, együtt örüljön azzal, aki arat.
37 Mert ebben igaz ama közmondás: Más aki vet, és más aki arat.
38 Én titeket aratni küldöttelek, amit nem ti munkáltatok; mások munkálkodtak és ti beállottatok az ő munkájokba.
39 Ama városból pedig sokan hittek benne a szamaritánusok közül az asszony beszédére, ki bizonyította, hogy: Mindent megmondott nekem, amit tettem.
40 Mikor tehát a szamariabeliek hozzá mentek, kérték őt, hogy maradjon ott. És ott maradt két napig.
41 És még sokkal többen hittek benne az ő beszédére.
42 És mondák az asszonynak: Most már nem a te beszédedért hiszünk; mert magunk hallottuk és tudjuk, hogy ez valóban a világ Üdvözítője.
43 Két nap múlva pedig elindult onnan és elment Galileába,
44 mert maga Jézus bizonyította, hogy a prófétának a saját hazájában nincs becsülete.
45 Amint tehát Galileába jött, a galileaiak befogadták őt, miután látták mindazt, amit Jeruzsálemben az ünnepen cselekedett; mert ők is elmentek az ünnepre.
46 Elment tehát ismét a galileai Kánába, ahol a vizet borrá változtatta. És volt egy királyi ember, kinek fia Kafarnaumban betegen feküdt.
47 Ez mikor meghallotta, hogy Jézus Júdeából Galileába érkezett, elment hozzá és kérte őt, hogy jöjjön le és gyógyítsa meg fiát, mert már halálán volt.
48 Monda azért neki Jézus: Hacsak jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.
49 Monda neki a királyi ember: Uram, jöjj le, mielőtt fiam meghalna.
50 Monda neki Jézus: Menj, a te fiad él! Az ember hitt a beszédnek, melyet Jézus mondott, és elment.
51 De még útban volt lefelé, midőn szolgái eléje jöttek és jelentették, hogy fia él.
52 Megkérdezte tehát tőlük az órát, melyben jobban lett, és mondák neki: Tegnap hét órakor hagyta el őt a láz.
53 Fölismerte tehát az atya, hogy az az óra volt, melyben Jézus mondotta neki: A te fiad él. És hitt ő, és egész háza.
54 Ez volt a második csodajel, melyet Jézus művelt, miután Júdeából Galileába jött.
1 Ezután a zsidóknak ünnepe volt, és Jézus fölment Jeruzsálembe.
2 Van pedig Jeruzsálemben a juhkapunál egy tó, melyet zsidóul Betszaidának hívnak, és öt tornáca van.
3 Ezekben igen sok beteg, vak, sánta és béna feküdt, várva a víz hullámzását.
4 Az Úr angyala ugyanis időnkint leszállt a tóba, és a víz hullámzásba jött. És aki először szállt le a tóba a víz hullámzása után, meggyógyult, akármiféle betegségben sinlődött.
5 Volt pedig ott egy ember, ki harmincnyolc évet töltött betegségében.
6 Midőn Jézus ezt feküdni látta és megtudta, hogy már régóta szenved, monda neki: Akarsz-e meggyógyulni?
7 Felelé neki a beteg: Uram, nincs senkim, aki, mikor a víz fölzavarodik, bevigyen a tóba; hanem mire én jövök, már más szállott bele előttem.
8 Monda neki Jézus; Kelj föl, vedd ágyadat és menj!
9 És az ember azonnal meggyógyult, és vevé ágyát és elment. Az nap pedig szombat volt.
10 Mondák tehát a zsidók a meggyógyultnak: Szombat van, nem szabad az ágyadat vinned.
11 Felelé nekik: Aki engem meggyógyított, az mondotta nekem: Vedd ágyadat és menj!
12 Kérdezek tehát őt: Ki az az ember, ki azt mondotta neked: Vedd ágyadat és menj?
13 A meggyógyult pedig nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus kitért az ott álló népsokaság elől.
14 Később találkozott vele Jézus a templomban és monda neki: íme meggyógyultál, többé ne vetkezzél, nehogy valami rosszabb történjék veled!
15 Erre az ember elment, és hírül adta a zsidóknak, hogy Jézus az, aki őt meggyógyította.
16 Ez okból üldözlek a zsidók Jézust, mivelhogy ezt szombaton cselekedte.
17 Jézus azonban így felelt nekik: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.
18 Ennekokáért tehát még inkább igyekeztek a zsidók őt megölni, mivelhogy nemcsak a szombatot megszegte, hanem az Istent is Atyjának mondotta, egyenlővé téve magát az Istennel. Felelé tehát Jézus és monda nekik:
19 Bizony, bizony mondom nektek: a Fiú önmagától nem tehet semmit, hanem csak amit lát, hogy az Atya cselekszik; mert mindazt, amit az cselekszik, cselekszi hasonlóképen a Fiú is.
20 Mert az Atya szereti a Fiút, és mindent megmutat neki, amit ő tesz; és ezeknél nagyobb dolgokat is mutat neki, hogy csodálkozni fogtok.
21 Mert amint az Atya halottakat támaszt föl és megelevenít, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22 Mert az Atya nem is ítél senkit, hanem minden ítéletet a Fiúra bízott,
23 hogy mindenki tisztelje a Fiút, mint ahogy tiszteli az Atyát. Aki nem tiszteli a Fiút, nem tiszteli az Atyát, ki őt küldötte.
24 Bizony, bizony mondom nektek, hogy aki az én igémet hallgatja és hisz annak, aki engem küldött, annak örök élete van és nem esik ítélet alá, hanem átment a halálból az életre.
25 Bizony, bizony mondom nektek, hogy eljön az óra, sőt már most itt van, amikor a halottak hallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallják, élni fognak.
26 Mert miként az Atyának élete van önmagában, úgy adta meg a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában;
27 és hatalmat adott neki, hogy ítéletet tegyen, mert ő az Emberfia.
28 Ezen ne csodálkozzatok, mert eljön az óra, melyben mindazok, kik a sírokban vannak, meghallják az Isten Fiának szavát,
29 és föltámadnak, akik jót cselekedtek, az életre, akik pedig rosszat tettek, az ítéletre.
30 Én nem tehetek magamtól semmit. Amint hallok, úgy ítélek, és az én ítéletem igazságos, mert nem keresem a magam akaratát, hanem azét, aki engem küldött.
31 Ha én teszek bizonyságot magamról, az én bizonyságom nem igaz.
32 Más az, aki énrólam bizonyságot tesz, és tudom, hogy igaz a bizonyság, melyet rólam tesz.
33 Ti Jánoshoz küldöttetek, és ő bizonyságot tett az igazságnál.
34 Én pedig nem fogadok el embertől bizonyságot, hanem azért mondom ezt, hogy üdvözüljetek.
35 Ő égő és világító szövetnek volt. Ti pedig egy időre gyönyörködni akartatok az ő világosságában.
36 De nekem nagyobb bizonyságom van Jánosnál. Mert a cselekedetek, melyeket az Atya rám bízott; hogy azokat végrehajtsam, ugyanezek a cselekedetek, melyeket én véghez viszek, bizonyságot tesznek rólam, hogy az Atya küldött engem.
37 Sőt maga az Atya is, ki engem küldött, bizonyságot tett mellettem. Ti azonban sem az ő szavát soha nem hallottátok, sem színét nem láttátok,
38 sem az ő igéje nem maradandó bennetek, mert akit ő küldött, annak ti nem hisztek.
39 Vizsgáljátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban örök életetek van, pedig épen azok tesznek rólam bizonyságot;
40 és hozzám nem akartok jönni, hogy életetek legyen.
41 Dicsőséget nem fogadok el az emberektől.
42 De ismerlek titeket, hogy az Isten szeretete nincs meg bennetek.
43 Én Atyám nevében jöttem és nem fogadtok el engem; ha más fog jönni a saját nevében, azt majd elfogadjátok.
44 Hogyan hihettek ti, kik egymástól dicsőséget fogadtok el, és a dicsőséget, mely egyedül Istentől származik, nem keresitek?
45 Ne gondoljátok, hogy majd én vádollak titeket az Atyánál; van aki vádol titeket, Mózes, kiben ti bíztok.
46 Mert ha Mózesnek hinnétek, talán nekem is hinnétek, hiszen ő énrólam irt.
47 Ha pedig az ő írásainak nem hisztek, hogyan fogtok hinni az én szavaimnak?
1 Ezután Jézus átkelt a Galileai, vagyis Tiberiás tengeren.
2 És nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, melyeket azokon tett, kik betegek voltak.
3 Jézus tehát fölment egy hegyre, és ott leült tanítványaival.
4 Közel volt pedig húsvét, a zsidók ünnepe.
5 Amint pedig Jézus fölemelte szemeit és látta, hogy igen nagy sokaság jön hozzája, monda Fülöpnek: Honnan veszünk kenyeret, hogy ezek ehessenek?
6 Ezt azonban csak azért mondotta, hogy őt próbára tegye, mert ő tudta, hogy mit szándékozott tenni.
7 Felelé neki Fülöp: Kétszáz dénár áru kenyér nem elég nekik, hogy mindegyiknek valami kevés jusson.
8 Monda neki tanítványainak egyike, András, Simon Péternek testvére: Van itt egy gyermek, kinek öt árpakenyere és két hala van; de mi ez annyinak?
9 Monda tehát Jézus: Telepítsétek le az embereket! Azon a helyen pedig sok széna volt.
10 Letelepedtek tehát a férfiak, számra mintegy ötezren.
11 Ekkor fogta Jézus a kenyereket, és miután hálát adott, szétosztotta a letelepedetteknek, hasonlókép a halakból is, amennyit akartak.
12 Mikor pedig jóllaktak, monda tanítványainak: Szedjétek össze a fönnmaradt morzsalékokat, hogy el ne vesszenek!
13 Összeszedték tehát, és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér morzsalékaiból, melyek megmaradtak azoktól, akik ettek.
14 Azok az emberek pedig látván a csodát, melyet Jézus tett, mondák: Ez bizonnyal ama próféta, ki e világra jövendő.
15 Jézus pedig amint észrevette, hogy hozzá akarnak menni, hogy őt megragadják és királlyá tegyék, ismét fölsietett a hegyre, maga egyedül.
16 Amint pedig beesteledett, tanítványai lementek a tengerhez
17 és beszállva a hajóba, átmentek a tengeren Kafarnaumba. És már besötétedett, s Jézus még nem jött hozzájok.
18 A tenger pedig, mivel nagy szél fújt, hullámzani kezdett.
19 Mikor azután mintegy huszonöt vagy harminc stádiumnyira eveztek, meglátják Jézust, amint a tengeren jár és a hajóhoz közeledik, és megijedtek.
20 De ő monda nekik: Én vagyok, ne féljetek!
21 Föl akarták tehát őt venni a hajóba, de a hajó mindjárt a szárazföldnél volt, ahová mentek.
22 Másnap a népsereg, mely a tengeren túl állott, látta, hogy csak egy hajó volt ott, és hogy Jézus nem szállt be tanítványaival a hajóba, hanem a tanítványok csak magok indultak el;
23 azalatt azonban más hajók érkeztek közel ahhoz a helyhez, ahol a kenyeret ették, miután az Úr hálát adott.
24 Mikor tehát látta a sereg, hogy Jézus nincs ott, sem az ő tanítványai, beszálltak hajócskáikba és Kafarnaumba mentek, hogy Jézust fölkeressék.
25 És midőn a tengeren túl megtalálták, mondák neki: Rabbi, mikor jöttél ide?
26 Felelé nekik Jézus és monda: Bizony, bizony mondom nektek, nem azért kerestek engem, mivel jeleket láttatok, hanem mivel a kenyerekből ettetek és jóllaktatok.
27 Ne veszendő eledelért fáradjatok, hanem olyanért, amely megmarad az örök életre, melyet majd az Emberfia ad tinektek; mert Őt jelölte meg az Atyaisten.
28 Mondák tehát neki: Mit tegyünk, hogy istenes cselekedeteket műveljünk?
29 Felelé Jézus és monda nekik: Az az istenes cselekedet, hogy higyjetek abban, akit ő küldött.
30 Erre mondák neki: Micsoda jelt teszesz tehát, hogy lássuk és higyjünk neked? Mit művelsz?
31 Atyáink mannát ettek a pusztában, miként írva van: Az égből adott nekik kenyeret enniök.
32 Mire Jézus így szólt nekik: Bizony; bizony mondom nektek, nem Mózes adott nektek kenyeret az égből, hanem az én Atyám ad nektek igazi kenyeret az égből.
33 Mert az Isten kenyere az, mely leszáll az égből és életet ad a világnak,
34 Mire mondák neki: Uram, mindig add ezt a kenyeret nekünk!
35 Jézus pedig monda nekik: Én Vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik, és
36 aki hisz bennem, nem szomjazik soha.Ezt pedig azért mondtam, mert bár láttatok: engem, mégsem hisztek.
37 Minden, amit az Atya nekem ad, énhozzám jön, és azt, aki hozzám jön, nem fogom kivetni.
38 Mert leszállottam a mennyből, nem azért, hogy az én akaratomat cselekedjem, hanem annak az akaratát, aki engem küldött.
39 Ez pedig az Atyának az akarata, aki engem küldött, hogy semmit abból, amit nekem adott, el ne veszítsek, hanem föltámasszam az utolsó napon.
40 Ez pedig az én Atyám akarata, ki engem küldött, hogy mindannak, aki látja a Fiút és hisz benne, örök élete legyen, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
41 Ám a zsidók zúgolódtak ellene, mivel azt mondotta: Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szálltam alá,
42 és mondák: Nem ez-e a Jézus, Józsefnek fia, kinek ismerjük atyját és anyját? Hogyan mondhatja tehát ez, hogy: A mennyből szálltam alá?
43 Felelé tehát Jézus és monda nekik:
44 Ne zúgolódjatok egymás között! Senki sem lehet énhozzám, hacsak nem vonzza őt az Atya, aki engem küldött, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
45 Írva van a prófétáknál: És mindnyájan az Isten tanítottjai lesznek. Mindenki, aki az Atyától hallott és tanult, énhozzám jön.
46 Nem mintha valaki látta volna az Atyát, mert csak aki Istentől van, az látta az Atyát.
47 Bizony, bizony mondom nektek: Aki énbennem hisz, örök élete van.
48 Én vagyok az élet kenyere.
49 Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak.
50 Ez a mennyből alászálló kenyér, hogy aki ebből eszik, meg ne haljon.
51 Én vagyok az élő kenyér, ki mennyből szállottam alá.
52 Ha valaki e kenyérből eszik örökké él; és a kenyér, melyet én adok, az én testem, a világ életéért.
53 Vitatkoztak pedig a zsidók egymás között, mondván: Hogyan adhatja ez nekünk az ő testét eledelül?
54 Monda tehát nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfiának testét, és nem isszátok az ő vérét, nem lesz élet bennetek.
55 Aki eszi az én testemet és issza; az én véremet, örök élete van, és én föltámasztom őt az utolsó napon.
56 Mert az én testem valóban étel, és az én vérem valóban ital.
57 Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, énbennem marad, és én őbenne.
58 Amint engem küldött az élő Atya, és én az Atya miatt élek, úgy az is, aki engem eszik, én miattam él.
59 Ez az a kenyér, mely az égből szállott alá. Nem úgy, mint atyáitok mannát ettek és meghaltak. Aki e kenyeret eszi, örökké él.
60 Ezt akkor mondotta, mikor Kafarnaumban a zsinagógában tanított.
61 Ennek hallatára tanítványai közül sokan mondák: Kemény beszéd ez; ki hallgathatja meg?
62 Amint tehát Jézus észrevette, hogy tanítványai e miatt zúgolódnak, monda nekik: Ti ezen megütköztök?
63 Hátha majd látjátok az Emberfiát fölmenni oda, ahol azelőtt volt?
64 A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Az igék, melyeket nektek mondottam, lélek és élet.
65 De vannak köztetek némelyek, kik nem hisznek. Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, hogy kik a nem hívők, és ki Fogja őt elárulni.
66 És monda: Azért mondottam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, hacsak az én Atyám meg nem adja neki.
67 Ettől fogva tanítványai közül sokan elpártoltak és nem jártak többé vele.
68 Monda tehát Jézus a tizenkettőnek: Talán ti is el akartok menni?
69 Mire Simon Péter felelé neki: Uram, kihez menjünk? Az örök élet igéi nálad vannak,
70 és mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az Istennek Fia.
71 Felelé neki Jézus: Nemde titeket, tizenkettőtöket választottalak ki, és egy közöletek ördög?
1 Ezek után Jézus Galileában járt, mert nem akart Júdeában járni, mivel a zsidók meg akarták őt ölni.
2 Közel volt pedig a zsidók egyik ünnepe, a sátoros ünnep.
3 Mondák pedig neki az ő testvérei: Távozzál innét és menj Júdeába, hogy tanítványaid is lássák cselekedeteidet, melyeket művelsz.
4 Mert senki titkon nem cselekszik és mégis nyilván akar lenni. Ha ilyesmiket teszesz, jelentsd ki magadat a világnak.
5 Mert még atyjafiai sem hittek benne.
6 Mondá tehát nekik Jézus: Az én időm még nem jött el, de nektek az idő mindenkor alkalmas.
7 Titeket nem gyűlölhet a világ, de engem gyűlöl, mert én bizonyságot teszek róla, hogy cselekedetei gonoszak.
8 Ti menjetek föl ez ünnepre, de én erre az ünnepre nem megyek föl, mivel az én időm még nem telt be.
9 Miután ezt mondotta, ő Galileában maradt.
10 Mihelyt azonban rokonai fölmentek, ő is fölment, az ünnepre, nem nyilvánosan, hanem mintegy titkon.
11 A zsidók pedig keresték őt az ünnepen és mondák: Hol van ő?
12 És sok szóbeszéd folyt a nép között felőle. Mert némelyek azt mondották hogy ő jó; mások pedig azt állították hogy nem, hanem félrevezeti a népet.
13 Nyíltan azonban senki sem beszélt róla a zsidóktól való félelem miatt.
14 Mikor pedig már az ünnep félig elmúlt, Jézus fölment a templomba és tanított.
15 És csodálkoztak a zsidók, mondván: Hogyan érthet ez az írásokhoz, holott nem tanulta?
16 Felelé nekik Jézus és monda: Az én tanításom nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött.
17 Aki az ő akaratát akarja cselekedni, megismeri e tanításból, vájjon Istentől származik-e az, vagy én csak magamtól beszélek.
18 Aki magától beszél, saját dicsőségét keresi, aki pedig annak dicsőségét keresi, ki őt küldötte, az igazmondó, és abban nincs igazságtalanság.
19 Nem Mózes adta-e nektek a törvényt? és mégsem tartja meg senki közöletek a törvényt.
20 Miért akartok engem megölni? Felelé a sereg és monda: Ördögöd van; ki akar téged megölni?
21 Viszonzá Jézus és monda nekik: Egyetlen dolgot cselekedtem és ti mindnyájan csodálkoztok rajta.
22 Azért adta nektek Mózes a körülmetélést, - nem mintha Mózestől származnék, hanem az atyáktól, - és szombaton is körülmetélitek az embert.
23 Ha az ember szombaton fölveheti a körülmetélést, hogy Mózes törvényén csorba ne essék, miért haragusztok rám, hogy az egész embert meggyógyítottam szombaton?
24 Ne ítéljetek a látszat szerint, hanem ítéljetek igazságosan.
25 Mondák pedig némelyek a jéruzsálembeliek közül: Nem ez-e az, akit meg akarnak ölni?
26 És íme nyilván beszél és nem szólnak neki semmit. Talán csakugyan belátták az elöljárók, hogy ő a Krisztus?
27 De ezt tudjuk honnét való; a Krisztust pedig, midőn eljő, senki sem tudja honnét való.
28 Ekkor Jézus a templomban tanítva hangosan kiáltott és monda: Engem is ismertek, és azt is tudjátok honnét vagyok. Pedig én nem jöttem magamtól, hanem igaz, aki engem küldött, kit ti nem ismertek.
29 Én ismerem őt mert őtőle vagyok, és ő küldött engem.
30 Erre megakarták őt fogni, de senki sem tette rá kezeit, mert még nem jött el az ő órája.
31 A nép közül azonban sokan hittek benne és mondák: Ha eljön a Krisztus, vájjon tehet-e több csodát, mint amennyit ez tesz?
32 Meghallották a farizeusok, hogy a nép ezt suttogja felőle, azért a főpapok és farizeusok szolgákat küldöttek ki, hogy elfogják őt.
33 Monda tehát nekik Jézus: Még egy rövid ideig veletek vagyok, azután ahhoz megyek, aki engem küldött.
34 Keresni fogtok engem, és nem találtok, mert ahol én vagyok, oda ti nem jöhettek.
35 Mondák tehát a zsidók egymás között: Hová akar ez menni, hogy nem találjuk meg őt? Talán a szétszórva élő nemzetek közé megy és a pogányokat fogja tanítani?
36 Mit jelent a beszéd, melyet mondott: Keresni fogtok engem és nem találtok, és ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek?
37 Az ünnep utolsó nagy napján pedig fellépett Jézus és így kiáltott: Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék.
38 Aki énbennem hisz, annak bensőjéből, miként az írás mondja, élő víznek árjai fakadnak.
39 Ezt pedig a Lélekről mondotta, melyben a benne hivők részesülendők voltak; mert a Lélek még nem adatott meg, minthogy Jézus még nem dicsőült meg.
40 Midőn tehát némelyek a népseregből ezen beszédeit hallották, mondák: Ez valóban a próféta!
41 Mások mondák: Ez a Krisztus. Némelyek pedig azt mondották: Hát Galileából jön a Krisztus?
42 Nem azt mondja-e az írás, hogy Dávid ivadékából és Betlehem városából jön a Krisztus, ahol Dávid lakott?
43 S így meghasonlás támadt a nép között ó miatta.
44 Némelyek pedig el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá a kezét.
45 A szolgák tehát visszatértek a főpapokhoz és farizeusokhoz, s ezek mondák nekik: Miért nem hoztátok el őt?
46 Felelék a szolgák: Soha ember úgy nem beszélt, mint ez az ember.
47 Mire a farizeusok felelék: Talán ti is félre vagytok vezetve?
48 Hitt-e őbenne valaki a főpapok vagy farizeusok közül?
49 De ez a csőcselék, mely nem érti a törvényt, - átkozott!
50 Nikodémus azonban, az, ki éjjel jött hozzá és egyik volt közölök, monda nekik:
51 Vajjon a mi törvényünk elitél-e valakit, mielőtt őt kihallgatta és meggyőződött volna arról, hogy mit tett?
52 Felelék és mondák neki: Talán te is galileai vagy? Kutasd az Írásokat és lásd, hogy Galileából próféta nem támad.
53 S visszatértek ki-ki saját házába.
1 Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére,
2 és korán reggel ismét a templomba jött és az egész nép köréje gyűlt, s leülve tanította őket.
3 Az írástudók és farizeusok pedig egy házasságtörésen ért asszonyt vezettek oda, és középre állították,
4 és mondák neki: Mester, ezt az asszonyt épen most érték házasságtörésen.
5 A törvényben pedig Mózes azt parancsolta nekünk, hogy az ilyent kövezzük meg. Hát te mit szólsz éhez?
6 Ezt azonban csak kísértésképen mondották, hogy vádolhassák őt. Jézus pedig lehajolt és ujjával irt a földön.
7 Mikor pedig tovább unszolták kérdéseikkel, fölegyenesedett és monda nekik: Aki bűn nélkül van közöletek, az dobja rá az első követ.
8 És ismét lehajolva, irogatott a földön.
9 Ezt hallva, egyik a másik után kimentek, kezdve a véneken; és egyedül Jézus maradt ott, meg az asszony, a középen állva.
10 Erre Jézus fölegyenesedett és monda neki: Asszony, hol vannak, akik téged vádoltak? Senki sem ítélt el?
11 Ki felelé: Senki, Uram! Mire Jézus monda: Én sem ítéllek el. Menj és többé ne vetkezzél!
12 És ismét szólott hozzájok Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világosságát bírja.
13 Mondák tehát neki a farizeusok: Te önmagád mellett teszesz bizonyságot. A te bizonyságod nem igaz.
14 Felelé Jézus és monda nekik: Habár én önmagam mellett teszek is bizonyságot, az én bizonyságom igaz, mert tudom honnan jöttem és hová megyek; de ti nem tudjátok honnan jövök vagy hová megyek
15 Ti a test szerint ítéltek; én nem ítélek meg senkit.
16 És ha én ítélek, az én ítéletem igaz, mert nem vagyok egyedül, hanem én és aki engem küldött: az Atya.
17 A ti törvényiekben pedig meg van írva, hogy két ember bizonysága igaz.
18 Én vagyok, aki bizonyságot teszek önmagámról, és bizonyságot tesz rólam, aki engem küldött, az Atya.
19 Mondák azért neki. Hol van a te atyád? Felelé Jézus: Sem engem nem ismertek, sem az én Atyámat. Ha engem ismernétek, talán ismernétek az én Atyámat is,
20 Ezeket a szavakat Jézus a templomban tanítás közben a kincstárnál mondotta, és senki sem fogta el őt, mert még nem jött el az ő órája.
21 Azután ismét monda nekik Jézus: Én elmegyek és ti kerestek engem; de bűnötökben fogtok meghalni. Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek.
22 Erre mondák a zsidók: Talán megöli magát, mivel azt mondja: Ahová én megyek, oda ti nem jöhettek?
23 És monda nekik: Ti alulról vagytok, én felülről vagyok. Ti e világból vagytok, én nem vagyok e világból.
24 Azért mondottam nektek, hogy meghaltok bűneitekben, mert ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben.
25 Erre mondák neki: Ki vagy te? Jézus viszonzá: A kezdet, ki hozzátok is szólok.
26 Sok mondani és ítélni valóm volna rólatok; de aki engem küldött, igazmondó, és én azt mondom a világban, amit őtőle hallottam.
27 És nem értették meg, hogy az Istent mondotta atyjának.
28 Monda tehát nekik Jézus: Amikor majd felmagasztaltátok az Emberfiát, akkor belátjátok, hogy én vagyok, és önmagámtól semmit sem teszek, hanem amire megtanított engem az Atya, azt beszélem.
29 És aki engem küldött, - velem van, és nem hagy magamra; mert én mindenkor azt teszem, ami ő előtte kedves.
30 Midőn ezt mondotta, sokan hittek benne.
31 Erre monda Jézus a zsidóknak, akik benne hittek: Ha ti megmaradtok az én beszédem mellett, igazán tanítványaim lesztek,
32 és megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket.
33 Felelék neki: Ábrahám ivadéka vagyunk és soha senkinek nem szolgáltunk, hogyan mondhatod te: Szabadok lesztek?
34 Felelé nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek, hogy mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek.
35 A szolga pedig nem marad őrökké a házban, de a fiú ott marad örökké.
36 Ha tehát a Fiú megszabadít titeket, igazán szabadok lesztek.
37 Tudom, hogy Ábrahám fiai vagytok, de meg akartok engem ölni, mivel az én beszédem nem fog rajtatok.
38 Én amit Atyámnál láttam, azt beszélem; ti pedig amit atyátoknál láttatok, azt teszitek.
39 Felelének és mondák neki: A mi atyánk Ábrahám. Monda nekik Jézus: Ha Ábrahám fiai vagytok, Ábrahám tetteit cselekedjetek.
40 Most pedig meg akartok engem ölni, mint aki nektek az igazságot megmondottam, melyet Istentől hallottam; ezt Ábrahám nem cselekedte.
41 Ti atyátok tetteit cselekszitek. Mondák tehát neki: Mi nem születtünk paráznaságból: egy atyánk van, az Isten.
42 Mire jézus monda nekik: Ha az Isten volna atyátok, bizonyára szeretnétek engem; mert én Istentől származtam és jöttéin; de nem is magamtól jöttem, hanem ő küldött engem.
43 Miért nem értitek meg az én szavamat? Mert nem tudjátok meghallgatni beszédemet.
44 A ti atyátok az ördög, és atyátok kívánságait akarjátok cselekedni, ki gyilkos volt kezdettől fogva és nem tartott ki az igazságban, mert nincs igazság őbenne. Mikor hazugságot mond, a sajátjából szól; mert hazug ő és a hazugságnak atyja.
45 Ha pedig én az igazságot mondom, nem hisztek nekem.
46 Ki bizonyíthat rám közületek bűnt? Ha igazságot mondok nektek, miért nem hisztek nekem?
47 Aki Istentől van, Isten igéjét hallgatja. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől vagytok.
48 Felelék erre a zsidók és mondák neki: Nemde jól mondjuk mi, hogy szamaritánus vagy és ördögöd van?
49 Felelé Jézus: Nekem nincsen ördögöm, hanem tisztelem Atyámat, és ti tiszteletlenséggel illettek engem.
50 Én azonban nem keresem dicsőségemet; van aki keresi és ítél.
51 Bizony, bizony mondom nektek, ha valaki beszédemet megtartja, halált nem lát örökké
52 Mondák erre a zsidók: Most ismertük meg, hogy ördögöd van. Ábrahám meghalt és a próféták, és te azt mondod: Ha valaki az én beszédemet megtartja, nem ízleli meg a halált örökké.
53 Hát te nagyobb vagy a mi atyánknál, Ábrahámnál, ki meghalt? És a próféták is meghaltak. Mivé teszed magadat?
54 Felelé Jézus: Ha én dicsőítem magamat, az én dicsőségem semmi. Az én Atyám az, aki engem dicsőit, kiről azt mondjátok, hogy a ti Istentek.
55 De ti nem ismertétek meg őt, én pedig ismerem. S ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonló hazug lennék. De ismerem őt, és beszédét megtartom.
56 Ábrahám, a ti atyátok örvendezve óhajtotta, hogy megláthassa az én napomat; látta, és örült.
57 Mondák erre neki a zsidók: Még nem vagy ötven éves, és Ábrahámot láttad?
58 Monda nekik Jézus. Bizony, bizony mondom nektek, mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.
59 Erre köveket fogtak, hogy megdobálják őt, Jézus azonban elrejtőzött és kiment a templomból.
1 Arra menve, látott Jézus egy embert, ki születésétől fogva vak volt.
2 És kérdék őt tanítványai: Rabbi, ki vétkezett, ez-e, vagy az a szülei, hogy vakon született?
3 Felelé Jézus: Sem ez nem vetkezett, sem az ő szülei, hanem hogy nyilvánosságra jussanak az Isten művei őrajta.
4 Nekem annak műveit kell művelnem, aki engem küldött, míg nappal van. Eljő az éj, amikor senki sem munkálkodhatik.
5 Amíg a világon vagyok, világossága vagyok a világnak.
6 Ezt mondva, a földre köpött és sarat csinált a nyálból, és a sarat a vaknak szemeire kente,
7 és monda neki: Eredj, mosdjál meg a Siloe tavában! (Mi annyit tesz, mint «Küldött.») Elment tehát és megmosdott, és visszajött mint látó.
8 Azért a szomszédok és akik őt azelőtt mint koldust látták, így szóltak: Nem ez-e az, aki itt ült és koldult? Némelyek mondák: Ez az.
9 Mások pedig: Nem, hanem hasonló ahhoz. De ő monda: Én vagyok!
10 Mondák tehát: neki: Hogyan nyíltak meg a szemeid?
11 Felelé: Az az ember, kit Jézusnak hívnak, sarat csinált és megkente szemeimet és azt mondotta nekem: Eredj a Siloe tavához és mosdjál meg! Elmentem és megmosdattam és látok.
12 És mondák neki: Hol van ő? Felelé: Nem tudom.
13 Elvezették a volt vakot a farizeusokhoz.
14 Mikor pedig Jézus a sarat csinálta és megnyitotta szemeit, szombat volt.
15 Újból megkérdezték tehát őt a farizeusok, hogyan nyerte vissza szemevilágát. Az pedig monda nekik Sarat tett a szemeimre és megmosdottam és látok.
16 Ekkor mondák a farizeusok közül némelyek: Ez az ember nem az Istentől van, mert a szombatot nem tartja meg. Mások pedig mondák: Hogyan tehet bűnös ember ilyen csodákat? És meghasonlás volt közöttük.
17 Mondák tehát ismét a vaknak: Te mit mondasz arról, ki megnyitotta szemeidet? Ő pedig monda, hogy próféta.
18 Ekkor a zsidók nem hitték róla hogy vak volt és visszanyerte szemevilágát, míg el nem hívták a látását visszanyertnek szüleit,
19 és kérdezek őket, mondván: Ez a ti fiatok, kiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogy van tehát, hogy most lát?
20 Felelének nekik az ő szülei és mondák: Tudjuk, hogy ez a mi fiunk, és hogy vakon született.
21 De hogy miképen lát most, nem tudjuk; vagy ki nyitotta meg szemeit, mi nem tudjuk. Kérdezzétek őt magát! Elég idős; hadd beszéljen ő magáról.
22 Ezt azért mondották az ő szülei, mivel félték a zsidóktól. Mert a zsidók már összebeszéltek, hogy ha valaki őt Krisztusnak vallja, a zsinagógán kívül lesz a helye.
23 Azért mondották a szülei, hogy: Elég idős, kérdezzétek őt magát!
24 Újra előhívták tehát az embert, ki vak volt, és mondák neki: Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember bűnös!
25 Mire az monda nekik: Hogy bűnös-e, nem tudom. Egyet tudok, hogy vak voltam és most látok.
26 Erre mondák neki: Mit csinált veled? Hogyan nyitotta meg szemeidet?
27 Felelé nekik: Már mondottam nektek és hallottátok; miért akarjátok újból hallani? Talán ti is tanítványai akartok lenni?
28 Erre szidalmazták őt és mondák: Te légy az ő tanítványa, mi pedig Mózes tanítványai vagyunk!
29 Mi tudjuk, hogy Mózeshez az Isten szólott; erről pedig azt sem tudjuk honnét való.
30 Felele az az ember és monda nekik: Épen az a csodálatos, hogy ti nem tudjátok honnét való, és megnyitotta szemeimet.
31 Azt pedig tudjuk, hogy Isten a bűnösöket nem hallgatja meg; hanem aki istenfélő és az ő akaratát teljesíti, azt meghallgatja.
32 Világ kezdetétől fogva nem lehetett hallani, hogy valaki egy vaknak szemeit megnyitotta volna.
33 Ha ez nem Istentől volna, nem tehetett volna semmit.
34 Felelék és mondák neki: Mindenestől bűnökben születtél, és te tanítasz minket? És kidobták őt.
35 Jézus meghallotta, hogy kidobták őt, s midőn találkozott vele, monda neki: Hiszesz-e te az Isten Fiában?
36 Felelé az és monda: Kicsoda az, Uram, hogy higyjek benne?
37 És monda neki Jézus: Hiszen láttad őt, és aki veled beszél, ő az.
38 Az pedig monda: Hiszek Uram, és leborulva imádta őt.
39 És monda Jézus: ítéletre jöttem én e világra, hogy akik nem látnak, lássanak, és akik látnak, vakokká legyenek.
40 S némelyek a farizeusok közül, kik vele voltak, meghallották ezt és mondák neki: Vajjon mi is vakok vagyunk?
41 Monda nekik Jézus: Ha vakok volnátok, nem volna bűnötök; már pedig azt mondjátok, hogy: Látunk! (Tehát) a ti bűnötök megmarad.
1 Bizony, bizony mondom nektek, aki nem az ajtón megy be juhakolba, hanem másfelől mászik be, az tolvaj és rabló.
2 Aki pedig az ajtón megy be, az a juhok pásztora.
3 Ennek az őr nyitja ki az ajtót, és a juhok hallják az ő szavát, és tulajdon juhait nevökről szólítja és kivezeti Őket.
4 És mikor a saját juhait kieresztette, előttük megy és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5 Idegent pedig nem követnek, hanem futnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik.
6 Ezt a példabeszédet mondotta nekik Jézus, ők azonban nem értették meg, hogy mit beszél nekik.
7 Monda azért ismét nekik Jézus: Bizony, bizony mondom nektek: Én vagyok a juhakol ajtaja.
8 Mind, ahányan jöttek, tolvajok és rablók, és a juhok nem hallgattak rajok.
9 Én vagyok az ajtó. Ha valaki énrajtam megy be, üdvözül; ki- és bejár és legelőre talál.
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson. Én azért jöttem, hogy életök legyen és bővében legyen.
11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja juhaiért.
12 A béres azonban és aki nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, látja, hogy jön a farkas és otthagyja a juhokat és elfut; és a farkas elragadja és szétkergeti a juhokat.
13 A béres pedig elfut, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
14 Én jó pásztor vagyok és is merem enyéimet és az enyémek ismernek engemet,
15 miként az Atya ismer engem és én ismerem az Atyát, és életemet adom juhaimért.
16 Vannak más juhaim is, melyek nem ez akolból valók. Azokat is ide kell terelnem, és hallgatni fognak szavamra; és leszen egy akol és egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert odaadom életemet, hogy ismét fölvegyem.
18 Senki sem veszi el tőlem, hanem önként adom oda; és hatalmam van odaadni és hatalmam van ismét visszavenni. Ezt a parancsolatot Atyámtól kaptam.
19 Ezen beszédek miatt ismét nézeteltérés támadt a zsidók között.
20 Sokan közölök ugyanis azt mondották: Ördöge van és őrült, minek hallgatjátok meg őt?
21 Mások mondák: Ezek nem egy ördögtől megszállottnak beszédei. Vagy talán az ördög képes a vakok szemeit megnyitni?
22 Elérkezett pedig a templomszentelés ünnepe Jeruzsálemben és tél volt.
23 És Jézus a templomban Salamon csarnokában járt-kelt.
24 Ekkor körülvették őt a zsidók és mondák neki: Meddig tartod még lelkünket függőben? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan.
25 Felelé nekik Jézus: Beszélek nektek és nem hiszitek. A cselekedetek, melyeket Atyám nevében véghez viszek, tanúságot tesznek rólam;
26 de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
27 Az én juhaim hallgatnak szavamra és én ismerem őket és ők követnek engem.
28 És én örök életet adok nekik és nem vesznek el örökké, és senki sem ragadja ki őket kezemből.
29 Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki Atyám kezéből.
30 Én és az Atya egy vagyunk.
31 Erre a zsidók köveket ragadtak, hogy megkövezzék őt.
32 Felelé nekik Jézus: Sok jót cselekedtem szemetek láttára Atyám megbízásából, vajjon melyik jótettemért köveztek meg engem?
33 Felelék neki a zsidók: Nem jótetteidért kövezünk meg téged, hanem káromlásodért, s mivel ember létedre Istenné teszed magadat.
34 Felelé nekik Jézus: Nincs-e megírva törvényiekben, hogy: Én mondottam, istenek vagytok?
35 Ha azokat mondotta isteneknek, akikhez az Isten beszéde intéztetik, és az írás fel nem bontható,
36 annak, kit az Atya megszentelt és a világra küldött, ti azt mondjátok hogy: Káromkodó!! - mivel azt mondottam: Isten Fia vagyok?
37 Ha nem teszem Atyám cselekedeteit, ne higyjetek nekem.
38 De ha teszem, akkor, ha nekem nem akartok hinni, higyjetek cselekedeteimnek, hogy belássátok és elhigyjétek, miszerint az Atya énbennem van és én az Atyában.
39 Erre megakarták őt fogni, de ő kiosont kezeik közül,
40 és ismét visszatért a Jordánon túl azon helyre, ahol János először keresztelt, és ott maradt.
41 És sokan jöttek hozzá és mondották: János ugyan egy csodát sem tett,
42 de mindaz, amit János erről mondott, igaz volt. És sokan hittek benne.
1 Volt pedig egy Lázár nevű beteg Bethániából, Máriának és az ő nővérének, Mártának falujából.
2 (Mária pedig az volt, ki megkente az Urat kenettel és lábait hajával törölgette, kinek testvére Lázár beteg volt.)
3 Elküldöttek tehát hozzá nővérei és azt izenték neki: Uram, íme akit szeretsz, beteg.
4 Amint Jézus ezt hallotta, monda nekik: Ez a betegség nem válik halálra, hanem Isten dicsőségére, hogy az által az Isten Fia megdicsőíttessék.
5 Jézus ugyanis szerette Mártát és nővérét, Máriát és Lázárt.
6 Mikor tehát meghallotta, hogy beteg, akkor még két napig maradt ugyanazon helyen.
7 Azután így szólt tanítványaihoz: Menjünk ismét Júdeába!
8 Mondják neki tanítványai: Rabbi! most akartak a zsidók megkövezni, és ismét oda mégy?
9 Felelé Jézus: Nemde tizenkét órája van a napnak? Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.
10 De ha éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.
11 Ezt mondotta és azután így szólt: Lázár barátunk alszik, de elmegyek és fölkeltem őt álmából.
12 Mire tanítványai mondák: Uram, ha alszik, meggyógyul.
13 Jézus azonban az ő haláláról mondotta azt, holott ezek azt gondolták, hogy az álombéli szendergésről mondja.
14 Akkor tehát Jézus nyíltan megmondotta nekik: Lázár meghalt.
15 És én örülök ti miattatok, hogy nem voltam ott, hogy higyjetek. De menjünk el hozzá!
16 Mire Tamás, kit ikernek hívtak, így szólt tanítványtársaihoz: Menjünk mi is, hogy meghaljunk vele!
17 Jézus tehát odament és úgy találta, hogy már négy napja fekszik a sírban.
18 (Bethánia pedig közel volt Jeruzsálemhez, mintegy tizenöt stádiumnyira.)
19 A zsidók közül pedig sokan kijöttek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérök miatt.
20 Márta tehát, amint meghallotta, hogy Jézus jön, elébe sietett; Mária pedig otthon ült.
21 Monda tehát Márta Jézusnak: Uram, ha itt lettél volna, testvérem nem halt volna meg.
22 De most is tudom, hogy akármit kérsz Istentől, megadja neked Isten.
23 Mondja neki Jézus: Testvéred föltámad.
24 Mondja neki Márta: Tudom, hogy majd feltámad a feltámadáskor az utolsó napon
25 Monda neki Jézus: Én vagyok a feltámadás és az élet; aki énbennem hisz, még ha meghalt is élni fog;
26 és mindaz aki él és énbennem hisz, nem hal meg örökké. Hiszed ezt?
27 Monda neki: Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia, ki e világra jöttél.
28 És miután ezt mondotta, elment és titokban kihívta nővérét, Máriát, mondván: A Mester itt van és hivat téged.
29 Amint ezt hallotta, gyorsan fölkelt és kiment hozzá.
30 Mert Jézus még nem ért be a faluba, hanem még azon a helyen volt, ahol Márta találkozott vele.
31 A zsidók tehát, kik vele voltak a házban és vigasztalták őt, mikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utána mentek mondván: A sírhoz megy, hogy ott siránkozzék.
32 Mária pedig mikor odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, leborult lábaihoz és monda neki: Uram, ha itt lettél volna, testvérem nem halt volna meg.
33 Mikor pedig Jézus őt és a vele jött zsidókat sírni látta, megindult lelkében
34 és megilletődve monda: Hová tettétek őt? Mondják neki: Jöjj Uram és lásd!
35 És Jézus könnyekre fakadt.
36 Mire a zsidók mondák: Lám, mennyire szerette őt!
37 Némelyek pedig közölök mondák: Nem tehette volna meg ez, ki a vakon születettnek szemeit megnyitotta, hogy ez meg ne haljon?
38 Mire Jézus újból megrendülve magában, a sírhoz ment, amely egy barlang volt és kő volt rátéve.
39 Monda Jézus: Vegyétek el a követ! Mondá neki Márta, a megholtnak nővére: Uram, már szaga van, mert négy napos.
40 Monda neki Jézus: Nem mondottam-e neked, hogy ha hiszesz, meglátod az isten dicsőségét?
41 Erre elvették a követ. Jézus pedig fölemelé szemeit és monda: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem!
42 Én ugyan tudtam, hogy mindig meghallgatsz, de a körülálló nép miatt mondottam azt, hogy elhigyjék, hogy te küldöttél engem.
43 Miután ezt mondotta, fönszóval kiáltotta: Lázár jöjj ki!
44 És a halott azonnal kijött, lábain és kezein megkötözve pólyákkal, és arca be volt kötve kendővel. Monda nekik Jézus: Oldozzátok fel őt, hadd menjen!
45 Erre a zsidók közül kik Máriához és Mártához jöttek és látták, és látták Jézus mit cselekedett, sokan hittek benne.
46 Némelyek pedig elmentek közölök a farizeusokhoz és elbeszélték nekik, hogy Jézus mit cselekedett.
47 Erre a főpapok és farizeusok egybehívták főtanácsot és mondák: Mitévők legyünk; mert ez ember sok csodát művel?
48 Ha így hagyjuk mindnyájan hisznek benne, és jönnek a római és elfoglalják helyünket és nemzetünket.
49 Egyik pedig, egy Kaifás nevű, ki az évben főpap volt
50 monda nekik: Ti nem tudtok semmit és nem gondoljátok meg, miszerint jobb nektek, hogy egy ember haljon meg a népért, mintsem az egész nemzet vesszen.
51 Ezt azonban nem mondotta önmagáról, hanem mivel az évben főpap volt, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért,
52 és nem csak a nemzetért, hanem hogy az Istennek elszéledt fiait egybegyűjtse.
53 Azon naptól kezdve tehát azon voltak, hogy megöljék őt.
54 Miértis Jézus már nem járt-kelt nyilvánosan a zsidók között, hanem félrevonult a puszta mellett fekvő vidékre, egy Efrém nevű városba és ott tartózkodott tanítványaival.
55 Közel volt pedig a zsidók húsvétja, és a környékről sokan fölmentek Jeruzsálembe húsvét előtt hogy magokat megszenteljék.
56 Keresték tehát Jézust és a templomban álldogálva így szóltak egymáshoz: Mit gondoltok? Talán nem jön fel az ünnepre?
57 A főpapok és farizeusok ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki megtudja hol van, jelentse be, hogy elfogják őt.
1 Jézus tehát hat nappal húsvét előtt Bethániába érkezett, ahol Lázár meghalt, kit Jézus feltámasztott.
2 És lakomát készítettek neki ott; és Márta felszolgált, Lázár pedig egyike volt azoknak, kik vele az asztalhoz letelepedtek.
3 Ekkor Mária vett egy fontnyi drága, legfinomabb nárduszkenetet és megkente Jézus lábait és hajával törölgette lábait, és a ház betelt a kenet illatával.
4 Monda tehát tanítványainak egyike, karioti Júdás, ki őt később elárulta:
5 Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénáron, és adták volna a szegényeknek?
6 Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt és nála lévén az erszény, amit bele tettek, ő hordozta.
7 Mire Jézus monda: Hagyjatok békét neki, hadd tartsa meg temetésem napjára!
8 Mert szegények mindig vannak veletek, de én nem mindig vagyok veletek.
9 Eközben a zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és eljöttek nemcsak Jézus miatt, hanem hogy megláthassák Lázárt, kit halottaiból feltámasztott.
10 A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik,
11 minthogy ő miatta a zsidók közül sokan elpártoltak és hittek Jézusban.
12 Másnap pedig, mikor a nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13 pálmaágakat fogtak és kimentek elébe és kiáltozták: Hozanna, áldott, ki az Úr nevében jő, Izrael királyai
14 És Jézus egy kis szamarat talált és ráült, amint meg van írva:
15 Ne félj Sion leánya, íme a te királyod szamárvemhén ülve jön!
16 Ezt az ő tanítványai nem értették meg eleinte; de mikor Jézus meg-dicsőült, akkor eszökbe jutott, hogy ez róla volt megírva, és hogy ezt neki cselekedtek.
17 A nép tehát, mely vele volt, mikor Lázárt a sírból előhívta és halottaiból feltámasztotta, így tett róla tanúságot.
18 Azért ment elébe a sokaság, mivel meghallotta, hogy e csodát művelte.
19 Mire a farizeusok így szóltak egymáshoz: Látjátok, hogy nem megyünk semmire? Íme, az egész világ utána szalad!
20 Azok között pedig, kik az ünnepnapra feljöttek imádkozni, volt néhány görög.
21 Ezek tehát Fülöphöz fordultak, ki a galileai Betszaidából való volt, és kérték őt mondván: Uram, szeretnők Jézust látni.
22 Fülöp elment és megmondotta Andrásnak, András ismét és Fülöp megmondották Jézusnak.
23 Mire Jézus felélé nekik és monda: Eljött az óra, hogy az Emberfia megdicsőíttessék.
24 Bizony, bizony mondom nektek, hacsak a gabonaszem a földbe nem esik és meg nem hal,
25 maga marad; ha pedig meghal, sok gyümölcsöt hoz. Aki szereti életét, elveszti azt; és aki gyűlöli életét ez életben, megőrzi azt az örök életre.
26 Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, ezt megtiszteli az én Atyám.
27 Most az én lelkem megrendült, és mit mondjak? Atyám, szabadíts meg engem ezen órától! De hisz azért jöttem ez órára.
28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet! Erre szózat hallatszott az égből: Meg is dicsőítettem és ismét megdicsőítem.
29 Mire a sokaság, mely ott állott és ezt hallotta, azt mondotta, hogy az ég dörgött. Mások azt mondották: Angyal szólott hozzá.
30 Felelé Jézus és monda: Nem én miattam jött e szózat, hanem ti miattatok.
31 Most ítélet tartatik a világ fölött; most e világ fejedelme kiűzetik;
32 és én ha majd fölmagasztaltatom a földről, mindent magamhoz vonzók.
33 Ezt pedig azért mondotta, hogy előre jelezze, minő halállal fog meghalni.
34 Felelé neki a sokaság: Mi a törvényből azt hallottuk, hogy a Krisztus örökké megmarad, hogy mondhatod tehát, hogy az Emberfiának fel kell magasztaltatnia? Ki az az Emberfia?
35 Erre monda nekik Jézus: A világosság még egy rövid ideig veletek van. Járjatok, míg világos van, hogy a sötétség meg ne lepjen benneteket, mert aki sötétben jár, nem tudja merre menjen.
36 Míg a világosság tart, higyjetek a világosságban, hogy a világosság gyermekei legyetek. Ezt mondotta Jézus, aztán elment és elrejtőzött előlök.
37 Dacára pedig, hogy oly nagy csodákat művelt előttük, nem hittek benne,
38 hogy beteljesedjék Izaiás próféta beszéde, melyet mondott: Uram, ki hisz a mi szavunk hallatára, és az Úr karja kinek nyilatkoztatott ki?
39 Azért nem tudtak hinni, mert ismét mondotta Izaiás:
40 Megvakította szemeiket és megkeményítette szívüket, hogy ne lássanak szemeikkel és ne értsenek szivökkel és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.
41 Ezt Izaiás akkor mondotta, mikor az ő dicsőségét látta, és őróla beszélt.
42 Mindazáltal a főemberek közöl is sokan hittek benne; de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne dobják őket,
43 mert jobban szerették a dicsőséget az emberek előtt, mint az Isten előtt.
44 Jézus pedig felkiáltott és monda: Aki bennem hisz, nem énbennem hisz, hanem abban, aki engem küldött.
45 És aki engem lát, azt látja, aki engem küldött.
46 Én mint világosság jöttem a világra, hogy mindaz, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
47 És ha valaki az én igéimet hallja és meg nem tartja: én nem ítélem meg őt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem, hogy a világot üdvözítsem.
48 Aki engem megvet, és nem fogadja be igéimet, annak van, aki megítélje őt. A beszéd, amelyet mondottam, az ítéli meg őt az utolsó napon.
49 Mert én nem beszéltem magamtól, hanem aki engem küldött, az Atya, ő adott nekem parancsot, hogy mit mondjak és mit beszéljek.
50 És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amit tehát én beszélek, úgy mondom, mint ahogy nekem az Atya mondotta.
1 A húsvét ünnepe előtt, - mivel Jézus tudta, hogy eljött az ő órája, hogy e világból az Atyához menjen, mivel szerette övéit kik a világon voltak, mindégig szerette őket.
2 És a vacsora végeztével, mikor már az ördög Jutásak, a karioti Simon fiának szívébe adta, hogy elárulja őt,
3 habár tudta, hogy az Atya mindent kezébe adott, és hogy Istentől indult ki és Istenhez tér vissza;
4 fölkelt a vacsorától, letette ruháit, fogott egy vászonkendőt és maga elé kötötte.
5 Azután vizet öntött egy medencébe is kezdé mosogatni tanítványainak lábait, és a maga elé kötött kendővel törölgetni.
6 Odament tehát Simon Péterhez. És monda neki Péter: Uram, te mosod meg nekem lábaimat?
7 Felelé Jézus és monda neki: Amit én teszek, te azt most nem érted, de majd megérted azután.
8 Mondja neki Péter: Nem mosod meg te az én lábaimat soha! Felelé neki Jézus: Ha meg nem moslak téged, nem lesz részed énvelem.
9 Mondja neki Simon Péter: Uram, ne csak lábaimat, hanem kezeimet és fejemet is!
10 Mondja neki Jézus: Aki megfürdött, nincs szüksége másra, mint hogy a lábait megmossa, s akkor egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.
11 Tudta ugyanis, hogy ki az, aki őt elárulja, azért mondotta: Nem vagytok tiszták mindnyájan.
12 Miután tehát lábaikat megmosta és ruháit felöltötte, amint ismét leült az asztalhoz, monda nekik: Tudjátok-e mit cselekedtem veletek?
13 Ti engem Mesternek és Urnák neveztek, s jól mondjátok, mert az vagyok.
14 Ha tehát én, a Mester és az Úr, megmostam lábaitokat, ti is tartoztok egymásnak lábait megmosni.
15 Mert példát adtam nektek, hogy amint én cselekedtem veletek, ti is úgy, cselekedjetek.
16 Bizony, bizony mondom nektek: Nem nagyobb a szolga uránál, sem a követ nem nagyobb annál, aki őt küldötte.
17 Ha ezt tudjátok, boldogok lesztek, ha megtartjátok.
18 Nem valamennyitekről mondom ezt. Én tudom kiket választottam ki, hanem hogy beteljesedjék az írás: Aki az én kenyeremet eszi, sarkát emeli rám.
19 Azért mondom ezt nektek előre, mielőtt megtörténnék, hogy ha majd megtörtént, elhigyjétek, hogy én vagyok.
20 Bizony, bizony mondom nektek: Aki befogadja azt, akit én küldök, engem fogad be; aki pedig engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.
21 Amint Jézus ezt mondotta, megrendült lelkében és tanúságot tett és monda: Bizony, bizony mondom nektek: Hogy egy közöletek elárul engem.
22 Erre a tanítványok egymásra tekintettek, aggódva, hogy kiről mondja ezt.
23 Egy pedig az ő tanítványai közül, kit Jézus szeretett, Jézus keblén feküdt.
24 Ennek intett tehát Simon Péter és monda neki: Ki az, akiről mondja?
25 Ez pedig Jézusnak kebelére hajolva, monda neki: Uram, kicsoda az?
26 Felelé Jézus: az az, kinek én a bemártott kenyeret nyújtom. És ezzel bemártott egy darab kenyeret és Júdásnak nyújtotta, a karioti Simon Fiának,
27 És a falat után beléje ment a sátán. És monda neki Jézus: Amit tenni akarsz, tedd meg minél hamarább.
28 Azt azonban az asztalnál ülők közül senki sem tudta, hogy miért mondotta neki.
29 Némelyek ugyanis azt gondolták, hogy mivel Júdásnál volt az erszény, Jézus azt mondotta neki: Vedd meg amire szükségünk van az ünnepre, - vagy hogy a szegényeknek adjon valamit.
30 Mihelyt pedig a falatot lenyelte, azonnal kiment. Éjjel volt pedig.
31 Mikor tehát kiment, monda Jézus: Most dicsőíttetett meg az Emberfia, és az Isten megdicsőíttetett őbenne.
32 Ha az Isten megdicsőíttetett ő benne, Isten is megdicsőíti őt önmagában; és azonnal megdicsőíti őt.
33 Fiacskáim! egy kevés ideig még veletek vagyok. Keresni fogtok engem; de amint a zsidóknak mondottam hogy: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek, - úgy mondom most nektek is.
34 Új parancsot adok nektek: Hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket, hogy ti is úgy szeressétek egymást.
35 Arról ismerik meg majd mindnyájan, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymáshoz szeretettel lesztek.
36 Monda neki Simon Péter: Uram, hová mégy? Felelé Jézus: Ahová én megyek, te most oda nem követhetsz, de majd követni fogsz azután.
37 Mondja neki Péter: Miért nem követhetlek most? Életemet adom érted.
38 Felelé neki Jézus: Életedet adod értem? Bizony, bizony mondom neked: Nem szól a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.
1 Ne szomorkodjék szívetek! Hisztek az Istenben, higyjetek énbennem is!
2 Az én Atyám házában sok lakás van. Különben nem mondottam volna nektek: Azért megyek el, hogy számotokra helyet készítsek.
3 És ha elmentem és helyet készítettem, ismét visszajövök és magammal viszlek benneteket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4 S hogy én hová megyek, azt tudjátok, és tudjátok az utat is.
5 Mondja neki Tamás: Uram, nem tudjuk hová mégy, hogyan tudhatjuk tehát az utat?
6 Mondja neki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak énáltalam.
7 Ha engem megismertetek volna, bizonyára megismertétek volna Atyámat is; de mostantól fogva megismeritek őt, és láttátok őt.
8 Mondja neki Fülöp: Uram, mutasd meg nekünk az Atyát és elég nekünk.
9 Mondja neki Jézus: Annyi ideje veletek vagyok, s ti még nem ismertek engem? Fülöp, aki engem lát, az Atyát is látja. Hogyan mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10 Nem hiszitek, hogy én az Atyában és az Atya énbennem van? Az igéket, melyeket én nektek mondok, nem magamtól mondom; hanem az Atya, ki bennem lakik, ő viszi véghez a tetteket.
11 Nem hiszitek, hogy én az Atyában, és az Atya énbennem van?
12 Ha máskép nem, a cselekedetekért higyjétek! Bizony, bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, a cselekedeteket, melyeket én véghez viszek, ő is véghez viszi, sőt ezeknél nagyobbakat művel, mert én az Atyához megyek.
13 És bármit kértek az Atyától az én nevemben, azt megteszem, hogy megdicsőíttessék az Atya a Fiúban.
14 Ha valamit kértek tőlem az én nevemben, megteszem.
15 Ha szerettek engem, tartsátok meg parancsolataimat!
16 És kérni fogom az Atyát, és más vigasztalót ad nektek, hogy veletek maradjon örökké,
17 az igazság Lelkét, kit a világ el nem nyerhet, mert nem látja őt, sem nem ismeri. De ti majd megismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.
18 Nem hagylak árván benneteket; eljövök hozzátok.
19 Egy kevés idő még, és a világ már nem lát engem. Ti azonban láttok engem, mert én élek, és ti is élni fogtok.
20 Ama napon majd belátjátok, hogy én Atyámban vagyok és ti énbennem és én tibennetek.
21 Aki az én parancsolataimat bírja és megtartja, az az, ki engem szeret. Aki pedig engem szeret, azt szeretni fogja az én Atyám, és én is szeretem őt, és kinyilatkoztatom neki magamat.
22 Mondja neki Júdás, - de nem a karióti - Uram, mi történt, hogy nekünk akarod magadat kinyilatkoztatni és nem a világnak?
23 Felelé Jézus és monda neki: Ha valaki szeret engem, megtartja beszédemet, és az én Atyám szereti őt, és hozzá megyünk és lakást veszünk nála.
24 Aki engem nem szeret, nem tartja meg beszédeimet. És a beszéd, melyet hallottatok, nem az enyém, hanem azé, aki engem küldött: az Atyáé.
25 Ezt mondottam nektek, míg nálatok voltam.
26 A vigasztaló Szentlélek pedig, akit majd az Atya küld az én nevemben, az megtanít benneteket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit én nektek mondottam.
27 Békeséget hagyok nektek, az én békeségemet adom nektek, nem amint a világ adja, adom én nektek. Ne háborogjon szívetek és ne aggódjék!
28 Hallottátok, hogy én azt mondottam: Elmegyek és visszajövök hozzátok. Ha szeretnétek engemet, csak Örülnétek azon, hogy az Atyához megyek; mert az Atya nagyobb nálam.
29 És most megmondottam nektek, mielőtt megtörténnék, hogy mikor majd megtörténik, higyjétek.
30 Már nem sokat beszélek veletek, mert jön e világ fejedelme, de énhozzám semmi köze.
31 Hanem hogy megismerje a világ, hogy szeretem az Atyát, és amint nekem az Atya megparancsolta, úgy cselekszem: Keljetek föl, menjünk innét!
1 Én vagyok az igazi szőlőtő, és Atyám a szőlősgazda.
2 Minden rajtam levő hajtást, mely gyümölcsöt nem hoz, eltávolít, és mindazt, amely gyümölcsöt hoz, megtisztítja, hogy több gyümölcsöt hozzon.
3 Ti már tiszták vagytok a beszéd folytán, melyet nektek mondottam.
4 Maradjatok énbennem és én tibennetek! Valamint a szőlővessző nem hozhat gyümölcsöt önmagától, hacsak a szőlőtőn nem marad: úgy ti sem, hacsak énbennem nem maradtok.
5 Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők. Aki énbennem marad és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt; mert nálam nélkül semmit sem tehettek.
6 Ha valaki énbennem nem marad, kivettetik, mint a szőlővessző és elszárad, és összeszedik és a tűzre dobják és elég.
7 Ha bennem maradtok és az én igéim meg maradnak bennetek, kérhettek amit csak akartok, és meglesz nektek.
8 Az válik az én Atyámnak dicsőségére, ha minél több gyümölcsöt hoztok és tanítványaimmá lesztek.
9 Amint engem szeretett az Atya, én is úgy szerettelek titeket. Maradjatok meg az én szeretetemben.
10 Ha megtartjátok parancsolataimat, megmaradtok szeretetemben, miként én is megtartottam Atyám parancsolatait és megmaradok az ő szeretetében.
11 Ezt azért mondottam nektek, hogy az én örömem tibennetek legyen és örömötök teljes legyen.
12 Ez az én parancsolatom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek titeket.
13 Senkinek sincs nagyobb szeretete annál, mint ha valaki életét adja barátaiért.
14 Ti az én barátaim vagytok, ha megteszitek, amit én nektek parancsolok.
15 Már nem mondlak titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit tesz az ő ura, hanem barátaimnak mondottalak titeket, mert mindent, amit az Atyától hallottam, értéstekre adtam.
16 Nem ti választottatok engemet, hanem én választottalak ki titeket, és arra rendeltelek, hogy elmenjetek és gyümölcsöt teremjetek és gyümölcsötök tartós legyen, hogy bármit kérjetek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
17 Ezt parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.
18 Ha a világ gyűlöl benneteket, jusson eszetekbe, hogy engem előbb gyűlölt mint titeket.
19 Ha a világból volnátok, a világ azt, ami az övé, szeretné; de mivel nem vagytok a világból, hanem én kiválasztottalak titeket a világból, azért gyűlöl benneteket a világ.
20 Emlékezzetek vissza beszédemre, melyet nektek mondottam: Nem nagyobb a szolga uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak; ha az én beszédemet megtartották, a tiéteket is megtartják.
21 De mindezt az én nevemért teszik nektek, mert nem tudnak arról, aki engem küldött.
22 Ha el nem jöttem és nem szólottam volna hozzájok, nem volna bűnük: most azonban nincs mentségök bűnükre.
23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
24 Ha olyan cselekedeteket nem vittem volna véghez közöttük, aminőket senki más véghez nem vitt, nem volna bűnük; most azonban láttak is, meg gyűlöltek is, úgy engemet, mint Atyámat.
25 De hogy beteljesedjék a mondás, mely az ő törvényükben írva van: "Ok nélkül gyűlöltek engem."
26 Mikor pedig eljön a Vigasztaló, kit én küldök nektek az Atyától, mint az igazság Lelkét, ki az Atyától származik, az majd tanúságot tesz rólam.
27 És ti is tanúságot tesztek, mert kezdettől fogva velem vagytok.
1 Ezt mondottam nektek, hogy meg ne botránkozzatok.
2 Kizárnak benneteket a zsinagógákból, sőt eljön az óra, hogy mindaz, aki titeket megöl, azt hiszi, hogy szolgálatot tesz Istennek.
3 És ezt azért teszik veletek, mert nem ismerik az Atyát, sem engem.
4 De ezt azért mondottam nektek, hogy midőn eljő az óra, eszetekbe jusson, hogy én megmondottam nektek.
5 Ezt pedig azért nem mondottam meg kezdetben, mivel veletek voltam. De most elmegyek ahhoz, aki engem küldött, és senki közületek nem kérdi: Hová mégy?
6 Hanem mivel ezt mondottam nektek, szomorúság töltötte el szíveteket.
7 Ám én megmondom nektek az igazságot: Jó nektek, hogy én elmegyek, mert ha el nem megyek, a Vigasztaló nem jön el hozzátok; ha pedig elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8 És ha majd ő eljön, meggyőzi a világot a bűnről és az igazságról és az ítéletről.
9 A bűnről ugyanis, mert nem hittek bennem;
10 az igazságról pedig, mivel az Atyához megyek, és többé nem láttok engem;
11 végre az ítéletről, mivel e világ fejedelme már megítéltetett.
12 Sok minden mondanivalóm volna még nektek, de most nem tudjátok elviselni.
13 De ha majd eljön az igazság Lelke, ő megtanít titeket minden igazságra, mert ő nem magától beszél, hanem elmondja mindazt, amit hall, és kijelenti nektek a jövendőt.
14 Ő majd megdicsőít engem, mert az enyémből veszi és hirdeti nektek.
15 Minden, ami az Atyáé, az enyém. Azért mondottam, hogy az enyémből veszi és hirdeti nektek.
16 Egy kis idő még, s már nem láttok engem; s ismét egy kis idő múlva megláttok engem, mert az Atyához megyek.
17 Ekkor mondák némelyek tanítványai közül egymásnak: Mi ez, amit nekünk mond: Egy kis idő, és nem láttok engem; és ismét egy kis idő, és megláttok engem, és hogy az Atyához megyek?
18 Mondák ismét: Mi ez, amit mond: Egy kis idő? nem tudjuk mit beszél.
19 Ekkor észrevette Jézus, hogy kérdezni akarják őt, és monda nekik: Azon tanakodtok, hogy azt mondottam: Egy kis idő múlva nem láttok engem és ismét egy kis idő múlva megláttok engem?
20 Bizony, bizony mondom nektek, hogy ti majd sírtok és keseregtek, a világ ellenben örül; ti majd szomorkodtok, de szomorúságtok örömre változik.
21 Az asszony, mikor szül, szomorkodik, mert elérkezett az ő órája; miután pedig a gyermeket megszülte, már nem gondol vissza szorongattatására az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22 Ti is tehát most ugyan szomorkodtok, de majd viszontlátlak titeket, és örülni fog szívetek, s örömötöket senki el nem veszi tőletek.
23 És ama napon nem kérdeztek tőlem semmit Bizony, bizony mondom nektek: Ha valamit kértek az Atyától az én nevemben, megadja nektek.
24 Eddig nem kértetek semmit az én nevemben. Kérjetek és kaptok, hogy örömetek teljes legyen.
25 Ezt példabeszédekben mondottam nektek. Eljön az idő, amikor már nem
26 példabeszédekben fogok hozzátok szólani, hanem nyíltan beszélek nektek az Atyáról.Ama napon majd az én nevemben kértek, és nem mondom nektek, hogy én kérem az Atyát teérettetek.
27 Mert ő maga az Atya szeret titeket, mivelhogy ti szerettetek engem és elhittétek, hogy én Istentől jöttem.
28 Kiindultam az Atyától és a világra jöttem; ismét elhagyom a világot és visszatérek az Atyához.
29 Mondják neki tanítványai: Lám, most nyíltan beszélsz, és nem mondasz semmi hasonlatot.
30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki kérdezzen. Ennélfogva hisszük, hogy Istentől jöttél.
31 Felelé nekik Jézus: Most hisztek?
32 íme, eljön az óra, és már eljött, amikor szétoszoltok, ki-ki az ő tulajdonába, és engem magamra hagytok: ám én nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33 Azért mondottam ezt nektek, hogy énbennem megnyugodjatok. A világban szorongattatást szenvedtek, de bízzatok, én legyőztem a világot.
1 így beszélt Jézus, és fölemelve szemeit az égre, monda: Atyám, eljött az óra, dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad megdicsőítsen téged;
2 amint hatalmat adtál neki minden ember fölött, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adjon!
3 Ez pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedüli igaz Istent, és akit küldöttéi, Jézus Krisztust.
4 Én megdicsőítettelek téged a földön; befejeztem a munkát, amelyet elvégzés végett reám bíztál.
5 És most dicsőíts meg te engemet magadnál azzal a dicsőséggel, amellyel bírtam nálad, mielőtt a világ lett.
6 Kijelentettem nevedet az emberek előtt, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak, és nekem adtad őket, és megtartották a te beszédedet.
7 Most megismerték, hogy minden, amit nekem adtál, tetőled van.
8 Mert az igéket, melyeket nekem adtál, közöltem velők és ők elfogadták és igazán megismerték, hogy tetőled indultam ki, és elhitték, hogy te küldöttél engemet.
9 Én őérettük könyörgök; nem könyörgök a világért, hanem azokért, akiket nekem adtál, mivel ők a tieid.
10 És mindenem a tied, és a tied enyém, és az én dicsőségemre válik.
11 Én már nem vagyok a világon, de ezek a világban vannak, míg én tehozzád megyek. Szent Atyám, tartsd meg azokat a te nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, miként mi is.
12 Míg velők voltam, én megtartottam őket a te nevedben. Akiket nekem adtál, megőriztem, és nem veszett el közülük más, mint a romlás fia, hogy az írás beteljesedjék.
13 Most pedig tehozzád megyek és ezt mondom a világban, hogy az én örömemet teljesen bírják önmagukban.
14 Én közöltem velők a te szavaidat, és a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, valamint én sem vagyok a világból.
15 Nem azt kérem, hogy vedd el őket a világból, hanem hogy megőrizd őket a rossztól.
16 Nem e világból valók, amint én sem vagyok e világból.
17 Szenteld meg őket igazságban! A te szavad igazság.
18 Amint te küldöttél engemet a világba, úgy küldöttem őket én is a világba.
19 És én őérettök szentelem magamat, hogy ők is meg legyenek szentelve az igazságban.
20 De nemcsak őérettök könyörgök, hanem azokért is, kik az ő szavukra hinni fognak énbennem.
21 Hogy valamennyien egyek legyenek, mint ahogy te, Atyám, énbennem, és én tebenned, úgy ők is mibennünk egyek legyenek; hogy elhigyje a világ, hogy te küldöttéi engem.
22 S én a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, amint mi is egyek vagyunk.
23 Én őbennök, te meg énbennem, hogy tökéletesen eggyé legyenek, és megismerje a világ, hogy te küldöttéi engem és szeretted őket, amint engem is szerettél.
24 Atyám, akiket nekem adtál, akarom, hogy ahol én vagyok, ők is ott legyenek velem, hogy lássák az én dicsőségemet, melyet nekem adtál, minthogy szerettél engemet a világ teremtése előtt.
25 Igazságos Atya! a világ nem ismert meg téged, de én ismerlek; és ezek belátták, hogy te küldöttéi engem.
26 És megismertettem velők a te nevedet, s meg is fogom ismertetni, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennök legyen és én őbennök.
1 Miután Jézus ezt elmondotta, kiment tanítványaival a Cedron-patakon túl, hol egy kert volt, melybe, bement ő és tanítványai.
2 Tudta pedig Júdás is, ki őt elárulta, azt a helyet, mert Jézus gyakorta oda gyűlt össze tanítványaival.
3 Júdás tehát, miután maga mellé vett egy katonai csapatot, és a főpapoktól és farizeusoktól szolgákat, oda ment lámpákkal, fáklyákkal és fegyverekkel.
4 Mivel pedig Jézus mindent tudott, ami reá várt, előre lépett és monda nekik: Kit kerestek?
5 Felelék neki: A názáreti Jézust. Monda nekik Jézus: Én vagyok. Velők állott pedig Júdás is, ki őt elárulta.
6 Amint tehát azt mondotta: Én vagyok, hátra hökkentek és a földre estek.
7 Ekkor újra kérdé őket: Kit kerestek? Azok pedig mondák: A názáreti Jézust.
8 Felelé Jézus: Mondottam nektek, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, ezeket hagyjátok elmenni.
9 Hogy beteljesedjék a beszéd, melyet mondott, hogy: Akiket nekem adtál, nem vesztettem el belőlök egyet sem.
10 Ekkor Simon Péter, kinél kard volt, kirántotta, rácsapott a főpap szolgájára és levágta a jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus volt.
11 Ekkor monda Jézus Péternek: Tedd vissza kardodat hüvelyébe! Azt a kelyhet, melyet nekem az Atya adott, ne igyam-e meg?
12 Erre a csapat, a hadnagy és a zsidók szolgái megragadták Jézust és megkötözték őt.
13 És elvezették először Annáshoz, mivelhogy ipa volt Kaifásnak, ki főpap volt azon esztendőben.
14 Kaifás pedig az volt, aki tanácsot adott a zsidóknak, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.
15 Követte pedig Jézust Simon Péter és egy másik tanítvány. Ez a tanítvány pedig ismerőse volt a főpapnak, és bement Jézussal a főpap udvarába.
16 Péter pedig az ajtónál állott kívül. Ekkor az a másik tanítvány, ki ismerőse volt a főpapnak, kiment és szólt a kapusnőnek, és bevezette Pétert.
17 Ekkor monda Péternek a kapusnő: Nemde te is ezen embernek tanítványai közül vagy? Az mondja: Nem vagyok.
18 A szolgák és cselédek pedig a parázs mellett álltak, mert hideg volt, és melegedtek.
19 A főpap erre Jézust az ő tanítványai és tanítása felől kérdezte.
20 Felelé neki Jézus: Én nyíltan szólottam a világnak; én mindig a zsinagógában és a templomban tanítottam, ahová az összes zsidók egybegyűlnek, és titokban nem beszéltem semmit.
21 Mit kérdezel engem? kérdezd azokat, aki hallották mit beszéltem nekik. Majd azok tudják, hogy én mit mondottam.
22 Amint pedig ezt mondotta, az ott álló szolgák egyike arcul ütötte Jézust, mondván: így felelsz a főpapnak?
23 Felelé neki Jézus: Ha rosszul szólottam, bizonyítsd be, hogy rossz volt; ha pedig jól, miért ütsz engem?
24 És Annás elküldötte őt megkötözve Kaifás főpaphoz.
25 Simon Péter pedig ott állott és melegedett. Ekkor mondák neki: Talán te is az ő tanítványai közül vagy? Tagadta és monda: Nem vagyok.
26 Mondja neki a főpap szolgáinak egyike, rokona annak, kinek Péter levágta a fülét: Nem láttalak-e én téged a kertben ővele?
27 Mire Péter újból tagadta, és nyomban megszólalt a kakas.
28 Erre elvezették Jézust Kaifástól a törvényházba. Reggel volt pedig, és ők nem mentek be a törvényházba, hogy meg ne fertőztessék magokat, hanem hogy megehessék a húsvétot.
29 Pilátus tehát kiment hozzájok és monda: Miféle vádat hoztok fel ezen ember ellen?
30 Felelék és mondák neki: Ha ez nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt kezedbe.
31 Mire Pilátus monda nekik: Vigyétek el őt ti, és ítéljétek el saját törvényetek szerint! A zsidók azonban felelék neki: Nekünk nem szabad senkit megölnünk.
32 Hogy beteljesedjék Jézus szava, melyet mondott, midőn előre jelezte, hogy minő halállal hal meg.
33 Pilátus tehát újra bement a törvényházba, maga elé hivatta Jézust és monda neki: Te vagy a zsidók királya?
34 Felelé Jézus: Magadtól mondod ezt, vagy mások mondották neked rólam?
35 Feleié Pilátus: Talán zsidó vagyok én? A te nemzeted és a főpapok adtak át nekem. Mit tettél?
36 Felelé Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból volna az én országom, szolgáim bizonyára harcra kelnének, hogy a zsidók kezébe ne kerüljek, de hát az én országom nem innét való.
37 Monda erre neki Pilátus: Tehát király vagy te? Felelé Jézus: Igen, én király vagyok. Én arra születtem és avégre jöttem a világra, hogy az igazságról bizonyságot tegyek. Mindaz, aki az igazság híve, meghallgatja szavamat.
38 Monda neki Pilátus: Mi az igazság?
39 És miután ezt mondotta, ismét kiment a zsidókhoz és monda nekik: Én semmi okot nem találok benne.
40 Szokástok azonban nektek, hogy a húsvétra egyet elbocsássak. Akarjátok hát, hogy elbocsássam a zsidók királyát? Mire mindannyian újból kiáltották mondván: Ne ezt, hanem Barabbást! Barabbás pedig rabló volt.
1 Erre fogta Pilátus Jézust és megostoroztatta.
2 És a katonák koronát fontak tövisekből és fejére tették és bíborruhába öltöztették őt.
3 És hozzá mentek és mondák neki: Üdvözlégy Zsidók Királya! - és arcul csapdosták őt.
4 Pilátus erre ismét kiment és monda nekik: Íme, kihozom őt nektek, hogy belássátok, hogy semmi okot sem találok benne.
5 (Jézus tehát kiment, viselve a töviskoronát és a bíborruhát.) És monda nekik: Íme az ember!
6 De mikor a főpapok és szolgák meglátták őt, kiáltoztak mondván: Feszítsd meg! Feszítsd meg őt! Monda nekik Pilátus: Vegyétek és feszítsétek meg őt magatok, mert én nem találok benne okot.
7 Felelék neki a zsidók: Nekünk törvényünk van, és e törvény szerint meg kell halnia, mivel Isten fiává tette magát.
8 Mikor pedig Pilátus e beszédet hallotta, még jobban megijedt.
9 És újra bement a törvényházba és monda Jézusnak: Honnan való vagy? Jézus azonban nem válaszolt neki.
10 Erre monda neki Pilátus: Velem nem beszélsz? Nem tudod-e, hogy hatalmamban áll téged megfeszíteni és hatalmamban áll elbocsátani?
11 Felelé Jézus: Nem volna velem szemben semmi hatalmad, ha fölülről nem adatott volna neked. Ennekokáért aki engem kezedbe adott, annak nagyobb bűne van.
12 És attól fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsáthassa őt. A zsidók azonban kiáltoztak, mondván: Ha ezt elbocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene mond a császárnak.
13 Mikor pedig Pilátus e beszédeket hallotta, kivezettette Jézust és az ítélőszékbe ült azon a helyen, melynek Lithosztrotosz a neve, héberül pedig Gabbatha.
14 Épen húsvét előkészület napja volt, hat óra körül, és monda a zsidóknak: Íme a ti királytok!
15 Azok pedig kiáltozták: Vidd, vidd, feszítsd meg őt! Monda nekik Pilátus: A ti királytokat feszítsem meg? Felelék a főpapok: Nincs királyunk, hanem csak császárunk.
16 Ekkor tehát kezökbe adta őt, hogy megfeszíttessék. Ők pedig fogták Jézust és kivezették.
17 És vállán vivén a keresztet, kiment azon helyre, melynek neve Kálvária, héberül pedig Golgota;
18 ahol megfeszítették őt és vele más kettőt kétfelől, középütt pedig Jézust.
19 Pilátus pedig feliratot is irt, és a kereszt fölé helyezte, írva volt pedig: Názáreti Jézus, a zsidók királya.
20 Ezt a feliratot aztán a zsidók közül sokan olvasták, mert a hely, ahol Jézust megfeszíttették, közel volt a városhoz. És írva volt héberül, görögül és latinul.
21 Mondották tehát Pilátusnak a zsidó főpapok: Ne írjad: "A zsidók királya", hanem hogy ő azt mondotta: A zsidók királya vagyok.
22 Felelé Pilátus: Amit írtam, megírtam.
23 A katonák pedig, miután megfeszítették őt, fogták ruháit, és négy részre osztották, minden katonának egy részt és a köntöst. A köntös pedig varratlan volt, fölülről kezdve egészen szőve.
24 Mondották tehát egymásnak: Ne metéljük szét, hanem vessünk sorsot rája, hogy kié legyen. Hogy beteljesedjék az írás, mely azt mondja: Elosztották ruháimat magok között és köntösömre sorsot vetettek, és a katonák csakugyan ezt tették.
25 Jézus keresztje mellett pedig ott állt az ő anyja;s anyjának nővére, Mária, Kleofás felesége és Mária Magdolna.
26 Midőn tehát Jézus látta, hogy anyja és a tanítvány, akit szeretett, ott állanak, mondá anyjának: Asszony, íme a te fiad!
27 Azután mondá a tanítványnak: Íme a te anyád! És attól az órától fogva a tanítvány magához vette őt.
28 Azután, mivel Jézus tudta, hogy minden be van végezve, hogy beteljesedjék az írás, így szólt: Szomjúhozom!
29 Ott állt pedig egy edény telve ecettel, azok tehát egy ecettel megtöltött szivacsot izsópszárra tűzve, szájához nyújtottak.
30 Amint erre Jézus az ecetet magához vette, monda: Beteljesedett! És meghajtva fejét, kiadta lelkét.
31 A zsidók erre, (minthogy készület nap volt) hogy a testek szombaton a kereszten ne maradjanak, mert ez a szombat nagy nap volt,) kérték Pilátust hogy törjék meg lábszáraikat és vegyék le őket.
32 Odamentek tehát a katonák és az elsőnek csakugyan megtörték lábszárait és a másiknak is, aki vele meg volt feszítve,
33 de mikor Jézushoz értek, amint látták, hogy már meg van halva, nem törték meg lábszárait,
34 hanem a katonák egyike lándzsával megnyitotta oldalát, és azonnal vér és víz jött ki belőle.
35 És aki látta ezt, bizonyságot tett róla, és az ő bizonysága igaz. És ő tudja, hogy igazat mond, hogy ti is elhigyjétek.
36 Mert ez azért történt, hogy beteljesedjék az írás: Csontot meg ne törjetek benne!
37 És ismét más írás mondja: Nézni fognak arra, akit átszegeztek.
38 Ezután pedig Arematheai József (ki Jézusnak tanítványa volt, de a zsidóktól való félelem miatt csak titokban), megkérte Pilátust, hogy Jézus testét elvihesse. És Pilátus megengedte. Odament tehát és elvitte Jézus testét.
39 De megjelent Nikodémus is, ki Jézushoz először éjjel jött, mintegy száz fontnyi mirrha- és áloévegyítéket hozva magával.
40 Fogták tehát Jézus testét és lepedőkbe takargatták fűszerekkel, mint ahogy a zsidóknál szokás temetni.
41 Azon a helyen pedig, ahol megfeszítették, egy kert volt, és a kertben egy új sírbolt, melybe még senkit sem temettek.
42 A zsidóknak készületnapja miatt tehát, mivel a sírbolt közel volt, oda helyezték Jézust.
1 A hét első napján pedig igen korán, mikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz és látta, hogy a kő el van mozdítva a sírról.
2 Erre elfutott, és Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, kit Jézus szeretett, és monda nekik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk hová tették őt.
3 Péter és az a másik tanítvány kimentek tehát és a sírhoz jöttek.
4 Együtt futottak pedig mindaketten, de az a másik tanítvány előre futott, megelőzve Pétert, és előbb ért, a sírhoz.
5 És amint lehajolt, látta, hogy a lepedők le vannak téve, de azért nem ment be.
6 Eközben odaért Péter, követve őt, és bement a sírba és látta a lepedőket lerakva,
7 és a szemfedőt, mely fején volt, nem a lepedőkkel letéve, hanem külön egy helyen összehajtva.
8 Erre aztán az a tanítvány is bement, aki először érkezett a sírhoz, s látott és hitt.
9 Mert még nem értették az írást, miszerint halottaiból kellett feltámadnia.
10 Erre a tanítványok ismét hazatértek.
11 Mária azonban megállóit a síron kívül, siránkozva. És amint sírt, lehajolt és betekintett a sírba,
12 és két angyalt látott fehér ruhákban ülni, ahol Jézus teste feküdt, egyiket fejénél, másikat lábainál,
13 kik mondák neki: Asszony, miért sírsz? - Mert elvitték - úgymond - Uramat és nem tudom hová tették.
14 Amint ezt mondotta, hátrafordult és látta Jézust ott állni, de nem tudta, hogy Jézus az.
15 Monda neki Jézus: Asszony, miért sírsz? Kit keressz? Amaz azon hiszemben, hogy a kertész az, mondja neki: Uram, ha te vitted el Őt, mond meg nekem hová tetted, és én elviszem.
16 Monda neki Jézus: Mária! Amaz megfordulva, mondja neki: Rabboni! (azaz: Mester!)
17 Mondja neki Jézus: Ne nyúlj hozzám, mert még nem mentem föl Atyámhoz; hanem menj testvéreimhez és mondd nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Isteniekhez.
18 Elment hát Mária Magdolna és hírül adta a tanítványoknak: Láttam az Urat és ezt meg ezt mondotta nekem.
19 Mikor pedig ama napon, a hét első napján beesteledett és az ajtók zárva voltak, ahol a tanítványok a zsidóktól való félelmükben összegyülekeztek, megjelent Jézus és megállva a középen, monda nekik: Békeség nektek!
20 És miután ezt mondotta, megmutatta nekik kezeit és oldalát. Ekkor örültek a tanítványok, hogy láthatták az Urat.
21 Mire újból monda nekik: Békeség nektek! Ahogy engem küldött az Atya, úgy küldlek én is titeket.
22 Amint ezt mondotta, rajok lehelt és monda nekik: Vegyétek a Szentlelket!
23 Akiknek megbocsátjátok bűneiket, megbocsáttatnak nekik, és akiknek megtartjátok, meg vannak tartva.
24 Tamás pedig, egy a tizenkettő közül, kit ikernek neveznek, nem volt velők mikor Jézus megjelent.
25 Mondák tehát neki a többi tanítványok: Láttuk az Urat. Az pedig monda nekik: Hacsak nem látom kezein a szegek nyomát, s nem tehetem ujjamat a szegek helyére, és nem dughatom kezemet az ő oldalába, nem hiszem.
26 És nyolc nap múlva ismét benn voltak Tanítványai, és Tamás velők. Megjelent Jézus zárt ajtók mellett, s megállt a középen és monda: Békeség veletek!
27 Azután monda Tamásnak: Tedd bele ide ujjadat és lássad kezeimet; nyújtsd ide kezedet és tedd bele oldalam sebébe, s ne légy hitetlen, hanem hivő!
28 Felelé Tamás és monda neki: Én Uram, én Istenem!
29 Monda neki Jézus: Mivel láttál, Tamás, hittél. Boldogok akik nem láttak és hittek.
30 Ugyancsak sok más csodát is tett Jézus tanítványinak szemeláttára, melyek nincsenek megírva e könyvben.
31 Ezek pedig megírattak, hogy higyjétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia, és hogy a hit által életetek legyen benne.
1 Ezután ismét kijelentette magát Jézus a tanítványoknak a Tiberiás tengernél. Kijelentette pedig így:
2 Együtt voltak Simon Péter és Tamás, kit ikernek hívnak, és Nathánael, ki a galileai Kánából származott, és Zebedeus fiai és más kettő az ő tanítványai közül.
3 Monda nékik Simon Péter: Elmegyek halászni. Mondják neki: Mi is elmegyünk veled. És kimentek és csónakra szálltak, de azon éjjel nem fogtak semmit.
4 Reggel felé pedig Jézus a parton állott, de a tanítványok nem ismerték meg, hogy Jézus az.
5 Ekkor monda nekik Jézus: Gyermekek! van-e valami ennivalótok? Felelék neki: Nincs.
6 Mondja nekik: Vessétek ki a hálót a csónak jobb oldalán, és majd fogtok valamit. Kivetették tehát, s már-már nem tudták húzni a halak nagy sokasága miatt
7 Ekkor monda az a tanítvány, kit Jézus szeretett, Péternek: Ez az Úr! Simon Péter amint meghallotta, hogy az Úr az, felöltötte köntösét (le volt ugyanis vetkőzve) és a tengerbe vetette magát.
8 A többi tanítványok pedig a hajón jöttek, - mert nem messze voltak a szárazföldtől, hanem csak mintegy kétszáz könyöknyire vontatva a halakkal telt hálót.
9 Amint pedig kiszálltak a partra, látták, hogy a tűz meg van rakva és rajta hal és kenyér.
10 Monda nekik Jézus: Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok!
11 Simon Péter fölszállt a csónakra és kihúzta a hálót a partra, telve százötvenhárom nagy hallal. S dacára hogy ennyi volt, nem szakadt el a háló.
12 Monda nekik Jézus: Jertek, egyetek! És az étkezők közül senki sem merte őt kérdezni: Ki vagy te? mivel tudták, hogy az Úr az.
13 És Jézus előlépett, fogta a kenyeret és kiosztotta nekik, és a halat hasonlókép.
14 Ezzel már harmadszor jelent meg Jézus tanítványainak, amióta halottaiból feltámadt.
15 Miután pedig étkeztek, monda Jézus Simon Péternek: Simon, János fia, jobban szeretsz-e engem ezeknél? Mondja neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek. - Legeltesd, úgymond, az én bárányaimat!
16 Ismét mondja neki: Simon, János fia, szeretsz-e engem? Feleli neki: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek. Legeltesd, úgymond, az én bárányaimat!
17 Mondja neki harmadszor: Simon, János fia, szeretsz-é engem? Péter erre elszomorodott, mivel harmadszor mondotta neki: Szeretsz-e engem? - és felelé neki: Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged. Monda neki: Legeltesd az én juhaimat!
18 Bizony, bizony mondom neked, hogy míg fiatal voltál, magad övezted föl magadat s arra jártál, amerre akartál; de mikor majd megöregszel, kiterjeszted kezeidet, s más övez föl téged, s oda vezet, ahová nem akarod.
19 Ezt pedig azért mondotta, hogy jelezze, minő halállal fogja Istent megdicsőíteni. És miután ezt mondotta, így szólt neki: Kövess engem!
20 Megfordulva Péter, látta, hogy utána jön az a tanítvány, kit Jézus szeretett, ki a vacsoránál is keblén feküdt és mondotta: Uram, ki az, aki téged elárul?
21 Amint tehát Péter ezt látta, monda Jézusnak: Uram, hát ezzel mi lesz?
22 Mondja neki Jézus: Akarom, hogy ő így maradjon, míg eljövök, mi közöd hozzá? Te kövess engem!
23 E miatt elterjedt a testvérek között az a szóbeszéd, hogy az a tanítvány nem hal meg. Pedig Jézus nem mondotta neki, hogy nem hal meg, hanem: Akarom, hogy ő így maradjon míg eljövök, mi közöd hozzá?
24 Ez az a tanítvány, aki erről bizonyságot tesz és ezt írta, és tudjuk, hogy az ő bizonysága igaz.
25 Van azonban sok egyéb is, amit Jézus cselekedett, miket ha egyenként leírnának, azt