1

¹ Mivelhogy sokan vállalkoztak a köztünk végbement dolgoknak rendszeres elbeszélésére

² amint reánk hagyták azok, akik kezdettől fogva szemtanúi és szolgái voltak az igének:

³ jónak láttam én is, ki kezdettől fogva mindennek szorgalmasan utána jártam, rendben leírni neked, jeles Teofil,

⁴ hogy megértsed azoknak az igéknek igazságát, melyekre oktatva lettél.

⁵ Volt Heródesnek, Júdea királyának napjaiban egy Zakariás nevű pap, Abia osztályából, kinek felesége Áron leányai közül volt, és Erzsébetnek neveztetett.

⁶ Mindketten pedig igazak voltak Isten előtt, feddhetetlenül járva az Urnák minden parancsában és törvényében,

⁷ és nem volt nekik fiuk, mivelhogy Erzsébet magtalan volt, és mindketten előhaladtak napjaikban.

⁸ Történt pedig: midőn az ő osztályának rendje szerint papi teendőjét végezte Isten előtt,

⁹ a papság szokása szerint rákerült a sor, hogy bemenve az Úr templomába, illatszert gyújtson:

¹⁰ és az egész népsokaság künn imádkozott a tömjénáldozat órájában.

¹¹ Ekkor megjelent neki az Úr angyala, az illatszerek oltárának jobbján állva.

¹² Amint Zakariás ezt látta, megzavarodott és félelem szállta meg őt.

¹³ De az angyal monda neki: Ne félj Zakariás, mert könyörgésed meghallgattatott, és a te feleséged, Erzsébet, fiat szül neked, kit Jánosnak nevezz,

¹⁴ és örömed és vigasságod leszen, és az ő születésén sokan fognak örülni.

¹⁵ Mert nagy lesz ő az Úr előtt és sem bort, sem részegítő italt nem iszik, és betelik Szentlélekkel még anyja méhében.

¹⁶ És Izrael fiai közül sokakat megtérít az ő Urukhoz, Istenükhöz.

¹⁷ És Illés lelkével és erejével fog járni előtte, hogy az atyák szíveit a fiákhoz térítse és a hitetleneket az igazak okosságára, hogy az Urnák tökéletes népet készítsen.

¹⁸ És Zakariás monda az angyalnak: Miből tudhatom ezt? mert hiszen én öreg vagyok és feleségem előrehaladott napjaiban.

¹⁹ És felelé az angyal és monda neki: Én Gábriel vagyok, ki az Isten előtt állok, és azért küldettem, hogy veled beszéljek és neked ezt az örömhírt hozzam.

²⁰ És íme néma leszesz és nem fogsz szólhatni ama napig, melyen ez megtörténik, azért, mivel nem hittél szavaimnak, melyek teljesedni fognak annak idején.

²¹ És a nép várta Zakariást és csodálkoztak, hogy (oly sokáig) késik a templomban.

²² Mikor pedig kijött, nem tudott hozzájok szólani, és megértették, hogy a templomban látomása volt. És ő integetett nekik és néma maradt.

²³ És történt, hogy mikor leteltek szolgálatának napjai, hazament.

²⁴ Ezen napok után pedig fogant Erzsébet, az ő felesége, és elrejtőzött öt hónapig, mondván:

²⁵ így cselekedett velem az Úr ama napokban, melyekben arra méltatott, hogy elvegye szégyenemet az emberek között.

²⁶ A hatodik hónapban pedig, elküldötte Isten Gábriel angyalt Galileának Názáret nevű városába,

²⁷ egy szűzhöz, ki egy József nevű férfiúnak volt eljegyezve, Dávid házából, és a szűznek neve Mária volt.

²⁸ És midőn az angyal bement hozzá, így szólt: Üdvözlégy, malaszttal teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között!

²⁹ Midőn ezt hallotta, megzavarodott az ő beszédén és gondolta magában, miféle köszöntés ez?

³⁰ És az angyal monda neki: Ne félj Mária, mert kegyelmet találtál Istennél!

³¹ íme ménedben fogansz és fiat szülsz, és az ő nevét Jézusnak hívod.

³² Ez nagy leszen, s a Magasságbeli Fiának fog hivatni, és neki adja az Úr Isten az ő atyjának, Dávidnak trónját, és uralkodni fog Jákob házában mindörökké,

³³ és az ő uralkodásának nem lesz vége.

³⁴ Mária pedig monda az angyalnak: Mikép történik ez, minthogy férfit nem ismerek?

³⁵ És feleié az angyal és monda neki: A Szentlélek száll tereád és a Magasságbelinek ereje megárnyékoz téged, s azért a Szent is ki tőled születik, Isten Fiának fog hivatni.

³⁶ És íme Erzsébet, a te rokonod, ő is fiút fogant öregségében, és ez hatodik hónapja neki, kit magtalannak hívnak;

³⁷ mert Istennél semmi sem lehetetlen.

³⁸ Monda erre Mária: íme az Urnák szolgálója, legyen nekem a te igéd szerint! És az angyal eltávozott tőle.

³⁹ Mária pedig ama napokban elindult és elment sietve a hegyvidékre, Jutának egy városába.

⁴⁰ És bement Zakariás házába és köszöntötte Erzsébetet.

⁴¹ És történt, hogy amint Erzsébet Mária köszöntését meghallotta, a kisded ujongott méhében és Erzsébet betelt Szentlélekkel,

⁴² és nagy szóval felkiáltott és így szólt: Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te ménednek gyümölcse.

⁴³ S honnét van ez nekem, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám?

⁴⁴ Mert íme, amint köszöntésed szava fülembe jutott, méhemben a kisded ujongott örömében.

⁴⁵ És boldog vagy ki hittél, mert beteljesedik az, amit neked az Úr mondott.

⁴⁶ És Mária monda: Magasztalja az én lelkem az Urat:

⁴⁷ és örvendez az én lelkem az én üdvözítő Istenemben.

⁴⁸ Mert tekintetbe vette az ő szolgálójának alázatosságát: íme mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék.

⁴⁹ Mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, kinek Szent az ő neve.

⁵⁰ És az ő irgalmassága nemzedékről nemzedékre száll az őt félőkre.

⁵¹ Hatalmat gyakorolt karjával: szétszórta a szívük szándékában kevélykedőket.

⁵² A hatalmasokat letette a trónról és az alacsonyakat felmagasztalta.

⁵³ Az éhezőket betöltötte jókkal, és a gazdagokat üresen bocsátotta el.

⁵⁴ Izraelt, az ő szolgáját, kegyeibe fogadta, megemlékezvén irgalmasságáról,

⁵⁵ amint szólott atyáinknak, Ábrahámnak és ivadékának mindörökké.

⁵⁶ Mária pedig vele maradt mintegy három hónapig, és vissza visszatért házába.

⁵⁷ Erzsébet számára pedig elérkezett a szülés ideje, és fiat szült.

⁵⁸ És meghallották szomszédai és rokonai, hogy az Úr nagy irgalmasságot cselekedett vele, és szerencsét kívántak neki.

⁵⁹ És történt a nyolcadik napon, hogy eljöttek körülmetélni a gyermeket és atyja nevéről Zakariásnak nevezték őt.

⁶⁰ De anyja felszólalt és monda: Semmi esetre sem, hanem Jánosnak fog hivatni.

⁶¹ És mondák neki: Hisz senki sincs rokonságodban, ki e néven hivatnék!

⁶² Intettek tehát atyjának, hogy minek akarja őt neveztetni.

⁶³ És írótáblát kérve, ráírta, mondván: János a neve.

⁶⁴ És mindannyian csodálkoztak. És azonnal megnyílt az ő szája és nyelve, és szólott és áldotta Istent.

⁶⁵ És félelem szállta meg összes szomszédaikat, s ezen dolgoknak híre elterjedt Júdea egész hegyvidékén.

⁶⁶ S mindazok, akik meghallották, szívökre vették, mondván: Mit gondolsz, mi lesz e gyermekből? Mert az Úr keze volt vele.

⁶⁷ És Zakariás, az ő atyja, betelt Szentlélekkel és jövendölt, mondván:

⁶⁸ Áldott az Úr, Izrael Istene! mert meglátogatta az ő népét és megváltást szerzett neki.

⁶⁹ És felállította nekünk az üdvösség szaruját, Dávidnak, az ő szolgájának házában.

⁷⁰ Amint megmondotta az ő szent prófétáinak szája által, kik ősidőktől voltak:

⁷¹ Hogy megszabadít ellenségeinktől, és mindazok kezéből, kik gyűlölnek minket;

⁷² hogy irgalmasságot cselekedjék atyáinkkal, és megemlékezzék szent szövetségéről,

⁷³ az esküről, melyet esküdött Ábrahám atyánknak, miszerint megadja nekünk,

⁷⁴ hogy ellenségeink kezéből megszabadulva, félelem nélkül szolgáljunk neki

⁷⁵ szentségben és igazságban ő előtte, minden napjainkban.

⁷⁶ És te gyermek, a Magasságbeli prófétájának fogsz hivatni, mert az Úr színe előtt fogsz járni, hogy elkészítsed az ő utait,

⁷⁷ hogy az üdvösség ismeretét közöljed népével, az ő bűneik bocsánatára:

⁷⁸ ami Istenünknek irgalmas szíve által, mellyel meglátogatott minket, a magasságból származó;

⁷⁹ hogy megvilágosítsa azokat, kik sötétségben és a halál árnyékában ülnek, és lábainkat a békeség útjára igazgassa.

⁸⁰ A gyermek pedig növekedett és erősödött lélekben, s a pusztában tartózkodott Izrael előtt való bemutatkozása napjáig.

2

¹ Történt pedig ama napokban, hogy Augusztus császár parancsot bocsátott ki, hogy írassék össze az egész földkerekség.

² Ez az első összeírás Cirinus, Szíria helytartója által történt.

³ És elment mindenki, hogy bevallja magát, ki-ki a saját városába.

⁴ Felment tehát József is Galileából, Názáret városából Júdeába, Dávid városába, melyet Betlehemnek hívnak, mivelhogy Dávid házából és nemzetségéből való volt,

⁵ hogy bevallja magát Máriával, eljegyzett feleségével, ki várandós volt.

⁶ Történt pedig, hogy midőn ott voltak, elérkezett szülésének ideje.

⁷ És szülte az ő elsőszülött Fiát, és betakargatta pólyákba, és jászolba fektette, minthogy a szálláson nem volt számukra hely.

⁸ És pásztorok voltak ugyanazon környéken, kik virrasztottak és őrködtek nyájuk fölött.

⁹ És íme az Úr angyala megállott mellettük és Isten fényessége körülragyogta és nagy félelem szállottá meg őket.

¹⁰ És monda nekik az angyal: Ne féljetek! mert íme nagy örömet hirdetek nektek, mely szól az egész népnek,

¹¹ mert Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, Dávid városában.

¹² És ez lesz nektek a jel: Találni fogtok egy kisdedet pólyákba takarva és jászolba fektetve.

¹³ És azonnal mennyei seregek sokasága jelent meg az angyal mellett, dicsérvén Istent és mondván:

¹⁴ Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békeség a jóakaratú embereknek!

¹⁵ S történt, hogy miután az angyalok eltávoztak tőlük a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: Menjünk át Betlehembe és lássuk e dolgot, mely történt, melyet az Úr kijelentett nekünk.

¹⁶ És elmentek sietve és ott találták Máriát és Józsefet és a jászolban fekvő kisdedet.

¹⁷ S midőn látták, megértették az igét, mely nekik e gyermekről mondatott.

¹⁸ S mindnyájan, akik hallották, csodálkoztak azon, amit a pásztorok mondottak nekik.

¹⁹ Mária pedig megőrizte mindezen dolgokat, szívében fontolgatva azokat.

²⁰ És a pásztorok visszatértek, dicsérve és dicsőítve Istent mindazért, ami hallottak és láttak, amint megmondatott nekik.

²¹ És miután eltelt nyolc nap, amikor a gyermeknek körül kellett metéltetnie, Jézusnak nevezték őt, amint az angyal nevezte, mielőtt méhben fogantatott.

²² És miután beteltek az ő tisztulásának napjai, Mózes törvénye szerint, felvitték őt Jeruzsálembe, hogy bemutassák az Urnák,

²³ amint elő van írva az Úr törvényében, miszerint minden fiú gyermek, ki anyja mehet megnyitja, az Úrnak szenteltessék –

²⁴ és hogy áldozatot hozzanak aszerint, amint meg van mondva az Úr törvényében, egy pár gerlicét, vagy két galambfiat.

²⁵ És íme volt egy ember Jeruzsálemben, kinek neve Simeon, és ez az ember igaz és istenfélő volt, ki Izrael vigasztalását várta, és a Szentlélek lakott benne.

²⁶ És ígéretet vett a Szentlélektől, hogy meg nem hal mindaddig, míg meg nem látja az Urnak fölkentjét.

²⁷ És a Lélek által indíttatva, a templomba jött, s midőn a kisded Jézust szülői bevitték, hogy a törvény szokása szerint cselekedjenek érette,

²⁸ és ő karjaira vette őt és áldotta Istent, és így szólt:

²⁹ Most bocsátod el, Uram, szolgádat a te igéd szerint békéségben;

³⁰ mert látták szemeim a te üdvösségedet,

³¹ kit rendeltél az összes népek színe elé,

³² világosságul a pogányok megvilágosítására és dicsőségül a te népednek, Izraelnek.

³³ És az ő atyja és anyja csodálkoztak azon, amit felőle mondtak.

³⁴ És Simeon megáldotta őket és monda Máriának, az ő anyjának: Íme, ez sokaknak romlására és feltámadására helyeztetett Izraelben, és jelül, melynek ellene fognak mondani;

³⁵ sőt a magad lelkét is tőr fogja átjárni, hogy napfényre kerüljenek sok szívből a gondolatok.

³⁶ És volt egy Anna nevű próféta-asszony, Fánuel leánya, Ázer törzséből, ki igen előhaladott korában, és szüzessége után hét évig élt férjével.

³⁷ Ez mintegy nyolcvannégy éves özvegy volt, ki nem távozott a templomból, böjtölésekkel és könyörgésekkel szolgálván (az Úrnak) éjjel és nappal.

³⁸ És ez ugyanazon órában odaérkezve, magasztalta az Urat és beszélt róla mindazoknak, kik Izrael megváltását várták.

³⁹ És miután mindent elvégeztek az Úr törvénye szerint, visszatértek Galileába, az ő városukba, Názáretbe.

⁴⁰ A gyermek pedig növekedett és erősödött telve bölcseséggel és az Isten malasztja volt benne.

⁴¹ És szülői évente elmentek Jeruzsálembe, a húsvét ünnepére.

⁴² És mikor (Jézus) tizenkét éves lett, és ők az ünnepi szokás szerint felmentek Jeruzsálembe,

⁴³ elvégződvén a napok, midőn visszatértek, a gyermek Jézus visszamaradt Jeruzsálemben és szülői nem vették észre.

⁴⁴ Azt hivén, hogy az utitársaságban van, egy napi járásnyira mentek és keresték őt a rokonok és ismerősök között.

⁴⁵ S miután nem találták, visszatértek Jeruzsálembe, hogy megkeressék.

⁴⁶ És történt, hogy harmadnap múlva megtalálták őt a templomban, amint a tanítók között ült, hallgatta és kérdezgette őket.

⁴⁷ Mindazok pedig, akik őt hallgatták, bámultak az ő okosságán és feleletein.

⁴⁸ És midőn meglátták őt csodálkoztak, s monda neki anyja: Fiam, miért cselekedtél így velünk? Íme atyád és én bánkódva kerestünk téged!

⁴⁹ És monda nekik: Hogy van az, hogy engem kerestetek? Hát nem tudtátok, hogy abban kell lennem, ami az én Atyámé?

⁵⁰ És ők nem értették meg a szót, melyet nekik mondott.

⁵¹ És lement velők és Názáretbe érkezett, és engedelmes volt nekik. És anyja mindezen igéket megtartotta szívében.

⁵² És Jézus növekedett bölcseségben, korban és kedvességben Istennél és az embereknél.

3

¹ Tiberius császár uralkodásának tizenötödik évében pedig, midőn Poncius Pilátus helytartója volt Júdeának, Heródes pedig negyedes fejedelme Galileának, Fülöp, az ő testvére pedig negyedes fejedelme Itureának és Trakonitisz tartománynak, és Lizaniás negyedes fejedelme Abilinának,

² Annás és Kaifás főpapok alatt, szólott az Úr Jánoshoz, Zakariás fiához, a pusztában.

³ És bejárta a Jordán egész környékét és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára,

⁴ amint írva van Izaiás próféta beszédeinek könyvében: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek el az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!

⁵ Minden völgy betöltessék, s minden hegy és halom lehordassék, és ami görbe, legyen egyenessé, és ami göröngyös, sima utakká;

⁶ és majd minden ember meglátja az istenküldötte szabadítót.

⁷ Monda tehát a seregeknek, kik kimentek hozzá, hogy megkeresztelje őket: Viperák fajzati, ki figyelmeztetett titeket arra, hogy a bekövetkezendő harag elől meneküljetek?

⁸ Teremjétek tehát a bűnbánat méltó gyümölcseit, és ne mondogassátok: Ábrahám a mi atyánk! Mert mondom nektek, bír az Isten ezen kövekből is fiákat támasztani Ábrahámnak.

⁹ Mert a fejsze már a fák gyökerére tétetett. Azért minden fa, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik.

¹⁰ És kérdezték őt a seregek, mondván: Mit cselekedjünk tehát?

¹¹ Mire ő monda nekik: Akinek két köntöse van, adja (egyiket) annak, akinek nincsen, és akinek eledele van, hasonlókép cselekedjék.

¹² Jöttek pedig vámosok is, hogy megkeresztelkedjenek és mondák neki: Mester, mit cselekedjünk?

¹³ Ő pedig monda nekik: Többet ne tegyetek mint ami parancsoltatott nektek.

¹⁴ Kérdezték őt a katonák is, mondván: Hát mi mit cselekedjünk? És monda nekik: Senkit ne bántsatok, se ne szidalmazzatok és elégedjetek meg zsoldotokkal.

¹⁵ Mivel pedig a nép azt vélte és szívükben mindnyájan azt gondolták Jánosról, hogy talán ő maga a Krisztus,

¹⁶ megfelelt János mindnyájoknak, mondván: Én ugyan vízzel keresztellek titeket, de jönni fog nálamnál hatalmasabb, kinek nem vagyok méltó saruszíjait megoldani, ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket.

¹⁷ Őneki kezében van szórólapátja és megtisztítja szérűjét, és összegyűjti a búzát csűrébe, a polyvát pedig elégeti olthatatlan tűzzel.

¹⁸ Sok egyébre is intette és tanította a népet.

¹⁹ Heródes negyedes fejedelem pedig, mivel (János) megfeddette őt Heródiás, az ő testvérének felesége és minden gonoszság miatt, amit Heródes elkövetett,

²⁰ mindezek után még azt is megtette, hogy Jánost börtönbe záratta.

²¹ Történt pedig, hogy mikor az egész népet megkeresztelte, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég

²² és leszállt rá a Szentlélek testi alakban mint egy galamb, és szózat hallatszott az égből: Te vagy az én szerelmes Fiam, te benned telik kedvem!

²³ És maga Jézus a kezdetkor, mintegy harminc esztendős volt, amint vélték, József fia, ez Hélié, ez Mathaté,

²⁴ ez Lévié, ez Melkié, ez Janneé, ez Józsefé,

²⁵ ez Matatiásé, ez Ámosé, ez Náhumé, ez Heszlié, ez Naggeé,

²⁶ ez Mahaté, ez Matatiásé, ez Szemeié, ez Józsefé, ez Judáé,

²⁷ ez Joannáé, ez Rezáé, ez Zorobábelé, ez Szaláthielé, ez Nérié,

²⁸ ez Melkié, ez Addié, ez Kozáné, ez Elmadamé, ez Here,

²⁹ ez Jézusé, ez Eliezeré, ez Jorimé, ez Matáté, ez Levié,

³⁰ ez Simeoné, ez Judáé, ez Józsefé, ez Jónáé, ez Eliakimé,

³¹ ez Meleáé, ez Mennáé, ez Matatáé, ez Nátáné, ez, Dávidé,

³² ez Jésszeé, ez Obedé, ez Boozé, ez Szalmoné, ez Naasszoné,

³³ ez Aminadábé, ez Aramé, ez Ezroné, ez Fáreszé, ez Judáé,

³⁴ ez Jákobé, ez Izsáké, ez Ábrahámé, ez Táreé, ez Nákoré,

³⁵ ez Szárugé, ez Rágaué, ez Fálegé, ez Héberé, ez Száleé,

³⁶ ez Káináné, ez Árfaxádé, ez Szemé, ez Noéé, ez Lámeké,

³⁷ ez Matuzáleé, ez Hénoké, ez Járedé, ez Maláleelé, ez Káináné,

³⁸ ez Hénoszé, ez Szeté, ez Ádámé, ez Istené.

4

¹ Jézus pedig, telve Szentlélekkel, visszatért a Jordántól, és a Lélek a pusztába vitte őt

² negyven napra, és az ördög megkísértette. És ama napokban semmit sem evett; de azok elmúltával megéhezett.

³ Monda pedig neki az ördög: Ha Isten Fia vagy, mondjad e kőnek, hogy változzék kenyérré.

⁴ És felelé neki Jézus: írva van, hogy nem csak kenyérrel él az ember, hanem az Isten minden igéjével.

⁵ És elvezette őt az ördög egy magas hegyre és egy pillanat alatt megmutatta neki a földkerekség minden országát,

⁶ és monda neki: Neked adom mindezen hatalmat és ezek dicsőségét; mert nekem adatott át, és akinek akarom, annak adom.

⁷ Ha tehát leborulsz előttem, a tied lesz mindez.

⁸ Mire Jézus monda neki: írva van: A te Uradat Istenedet imádjad és csak neki szolgálj!

⁹ És elvezette őt Jeruzsálembe és felállította a templom ormára és monda neki: Ha Isten Fia vagy, vesd le innen magadat!

¹⁰ Mert írva van, hogy angyalainak megparancsolta, hogy őrizzenek téged,

¹¹ és hogy kezeikben hordozzanak, hogy esetleg kőbe ne üssed lábadat.

¹² És felelvén Jézus mondá neki: Megvan mondva: Ne kísértsd a te Uradat Istenedet!

¹³ És mikor minden kísértésnek vége volt, eltávozott tőle az ördög egy időre.

¹⁴ És Jézus a Lélek erejével tért vissza, és híre terjedt az egész környéken.

¹⁵ És ő tanított zsinagógáikban, és mindenki magasztalta őt.

¹⁶ És Názáretbe ment, ahol nevelkedett, és szokása szerint bement szombatnapon a zsinagógába és fölkelt olvasni.

¹⁷ És átadták neki Izaiás próféta könyvét. És amint a könyvet fölnyitotta, azon helyre talált, ahol írva van:

¹⁸ Az Úr lelke énrajtam, azért kent föl és küldött el engem örömhírt vinni a szegényeknek, meggyógyítani a törödelmes szívűeket,

¹⁹ szabadulást hirdetni a foglyuknak és látást a vakoknak, szabadon bocsátani a megnyomorítottakat, hirdetni az Úr kedves esztendejét és a visszafizetés napját.

²⁰ És miután a könyvet összegöngyölte, visszaadta a szolgának és leült. És a zsinagógában mindenkinek szeme ő reá irányult.

²¹ Kezde pedig imigyen szólni hozzájok: Ma beteljesedett ez az írás fületek hallattára.

²² S mindnyájan igazat adtak neki és csodálkoztak azokon a kedves igéken, melyek szájából folytak, és mondák: Nemde Józsefnek a fia ez?

²³ És monda nekik: Bizonyára e példabeszédet mondjátok nekem: Orvos, gyógyítsd, meg tenmagadat! Hallottuk, mily nagy dolgok történtek Kafarnaumban, cselekedd azokat itt a te hazádban is!

²⁴ Ő pedig monda: Bizony mondom nektek, hogy egy próféta sem kedvelt a saját hazájában.

²⁵ Bizony mondom nektek: Sok özvegy volt Illés napjaiban Izraelben, mikor az ég zárva volt három esztendeig és hat hónapig, mikor nagy ínség lett az egész országban:

²⁶ de azok közül egyikhez sem küldetett Illés, hanem csak a szidon-földi Szareptába, egy özvegy asszonyhoz.

²⁷ És sok poklos volt Izraelben Elizeus próféta alatt, és senki sem tisztult meg közülök, hanem csak a szíriai Námán.

²⁸ Amint ezt hallották, mindannyian haraggal teltek el a zsinagógában.

²⁹ És felkelvén, kiűzték őt a városból, és felvitték ama hegy tetejére, melyen városuk épült, hogy onnan letaszítsák.

³⁰ Ő azonban elhaladt soraik között és tovább ment.

³¹ És lement Kafarnaumba, Galilea városába, és tanította őket szombatonként.

³² És csodálkoztak az ő tanításán, mert beszéde hatalmas volt.

³³ És volt a zsinagógában egy ember, ki tisztátalan lélektől volt megszállva, és fönnhangon kiabált,

³⁴ mondván: Hagyj békét nekünk, mi közöd hozzánk, názáreti Jézus? Elveszteni jöttél-e minket? Tudom ki vagy: az Istennek Szentje.

³⁵ És megfeddé őt Jézus, mondván: Némulj él és takarodjál ki belőle! És miután az ördög a középre vetette, kiment belőle és mitsem ártott neki.

³⁶ És félelem szállta meg mindnyájukat és egymás között beszélgetve, mondák: Mi dolog ez, hogy hatalommal és erővel parancsol a tisztátalan lelkeknek és kitakarodnak?

³⁷ És elterjedt az ő híre a környék minden helységébe.

³⁸ Érre Jézus elindult a zsinagógából és bement Simon házába. Simon napa pedig nagy lázban feküdt és könyörögtek neki érdekében.

³⁹ És föléje állva, parancsolt a láznak és elhagyta őt, mire az rögtön fölkelt és szolgált nekik.

⁴⁰ Midőn pedig a nap lenyugodott, akiknek különféle nyavalyákban sinlődő betegeik voltak, mind hozzá vitték, ő pedig egyenkint rajok tette kezeit, s meggyógyította őket.

⁴¹ Sokakból pedig ördögök mentek ki kiáltozva, mondván: Te vagy az Isten Fia! És megdorgálva őket, nem engedte beszélni, mert tudták, hogy ő a Krisztus.

⁴² Mikor pedig megvirradt, kiment egy magányos helyre és a nép kereste őt, s hozzá férkőztek és tartóztatták, hogy ne menjen el tőlük.

⁴³ De ő azt mondotta nekik: Más városoknak is kell hirdetnem az Isten országát; mert avégre vagyok küldve.

⁴⁴ És prédikált Galilea zsinagógáiban.

5

¹ Történt pedig, mikor a nép hozzá tódult, hogy az Isten igéjét hallgassa, akkor ő a Genezáret tava mellett állott, -

² és látott két hajót a tó szélén állani; a halászok pedig kiszállottak és hálóikat mosogatták.

³ Beszállott tehát az egyik hajóba, mely Simoné volt, és kérte őt, hogy evezzen a szárazföldtől egy kissé beljebb, és leült és a hajócskából tanította a sokaságot.

⁴ Mikor pedig megszűnt beszélni, monda Simonnak: Menj a mély vízre és vessétek ki hálóitokat halfogásra.

⁵ És viszonzá Simon és monda neki: Mester, egész éjjel fáradtunk és semmit sem fogtunk, de a te szavadra kivetem a hálót.

⁶ És mikor ezt megtették, nagy mennyiségű halat fogtak; de hálójuk szakadozni kezdett.

⁷ Intettek tehát társaiknak, kik a másik hajón voltak, hogy jöjjenek és segítsenek nekik. És odamentek és megtöltötték mindkét hajót úgy, hogy majdnem elmerültek.

⁸ Mikor ezt Simon Péter látta, Jézus térdeihez borult, mondván: Távozzál tőlem Uram, mert bűnös ember vagyok!

⁹ Mert álmélkodás fogta el őt és mindazokat, kik vele voltak a halfogáson, melyet tettek,

¹⁰ hasonlóképen Jakabot és Jánost is, Zebedeus fiait, kik Simonnak társai voltak. És monda Jézus Simonnak: Ne félj! Ezentúl már embereket fogsz.

¹¹ És kivonták hajóikat a szárazra, és elhagytak mindent és követték őt.

¹² És történt, hogy mikor egyik városban volt, íme, egy férfi telve poklossággal, meglátta Jézust és arcra borulva kérte őt, mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

¹³ És kinyújtva kezét, megérintette őt mondván: Akarom, tisztulj meg! És azonnal eltűnt róla a poklosság.

¹⁴ És ő meghagyta neki, hogy senkinek meg ne mondja, hanem: Menj (úgymond) és mutasd meg magadat a papnak és vigy áldozatot megtisztulásodért, amint megparancsolta Mózes, bizonyságul nekik.

¹⁵ A hír pedig mindinkább elterjedt felőle, és sok nép gyűlt egybe, hogy őt hallgassák és betegségeikből meggyógyuljanak.

¹⁶ ő azonban visszavonult a magányba és imádkozott.

¹⁷ És történt egy napon, hogy leült és tanított. És ott ültek a farizeusok és írástudók, kik Galileának és Júdeának minden falujából és Jeruzsálemből jöttek; és az Úr ereje velök volt, hogy őket meggyógyítsa.

¹⁸ S íme néhány férfi egy embert hozott, ki inaszakadt volt, és be akarták őt vinni és elébe tenni.

¹⁹ De mivel a néptömegben nem találtak utat, amerre őt bevigyék, felmentek a háztetőre és a cseréptetőn át leeresztették ágyastul a középre, Jézus elé.

²⁰ Kiknek midőn hitét látta, monda: Ember, megbocsáttatnak neked a te bűneid.

²¹ Mire az írástudók és farizeusok gondolkozóba estek, mondván: Kicsoda ez a káromkodó? Ki bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten.

²² Amint pedig Jézus az ő gondolataikat észrevette, szót emelt és monda nekik: Mit gondoltok szívetekben?

²³ Mi könnyebb? azt mondani-e: Megbocsáttatnak neked a te bűneid? vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

²⁴ De hogy megtudjátok, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására, - monda az inaszakadtnak: Mondom neked kelj fel, vedd ágyadat és menj haza!

²⁵ És az rögtön, az ő szemük láttára fölkelt, fogta az ágyat, melyen feküdt, és elment haza, magasztalva az Istent.

²⁶ És csodálat fogta el mindnyájukat és dicsérték Istent, s félelemmel eltelve, mondogatták: Csoda-dolgokat láttunk ma.

²⁷ Ezután kiment és látott egy Lévi nevű vámost a vámon ülni és monda neki: Kövess engem! És az elhagyva mindent, felkelt és követte őt.

²⁸ És Lévi nagy vendégséget szerzett neki a saját házában.

²⁹ És nagy sereg vámos és mások voltak jelen, akik velők együtt letelepedtek.

³⁰ És zúgolódtak a farizeusok és Írástudóik és mondották az ő tanítványainak: Miért esztek és isztok a vámosokkal és bűnösökkel?

³¹ Mire Jézus feleié nekik: Nem az egészségesek szorulnak orvosra, hanem a betegek.

³² Nem azért jöttem hogy az igazakat hívjam bűnbánatra, hanem a bűnösöket.

³³ Azok pedig mondák neki: Miért böjtölnek és imádkoznak János tanítványai gyakorta, valamint a farizeusokéi is, a tieid pedig esznek, isznak?

³⁴ Kiknek ő monda: Vájjon böjtöltethetitek-e a násznépet, míg velők van a vőlegény?

³⁵ De majd jönnek napok, amikor a vőlegény elvétetik tőlük, azokon a napokon majd böjtölnek.

³⁶ De mondott nekik példabeszédet is: Senki sem tesz foltot új ruhából régi ruhára; mert különben az újat is elrontja, meg a régire sem illik rá az új folt.

³⁷ És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert különben az új bor kiszakítja a tömlőket és kifolyik, és a tömlők tönkre mennek.

³⁸ Hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni, s mind a kettő épen marad.

³⁹ És aki ó-bort iszik, nem akar mindjárt újat, mert azt mondja: Jobb az ó.

6

¹ Történt pedig a másodelső szombaton, midőn átment a vetéseken, hogy tanítványai kalászokat téptek, és kezeikkel szétdörzsölvén, megették.

² Némelyek azonban a farizeusok közül mondák nekik: Miért teszitek azt, amit szombatnapokon nem szabad?

³ De Jézus megfelelt nekik, mondván: Azt sem olvastátok-e, amit Dávid cselekedett, mikor megéhezett ő és akik vele voltak?

⁴ Hogy bement az Isten házába, s fogta a kitett kenyereket, evett belőlök és adott azoknak is, kik vele voltak, melyeket pedig nem volt szabad, megenni másnak, mint csak a papoknak?

⁵ És monda nekik: Az Emberfia ura a szombatnak is.

⁶ Történt azonban másik szombaton is, hogy bement a zsinagógába és tanított. És volt ott egy ember, kinek jobb keze el volt száradva.

⁷ Megfigyelték tehát az írástudók és farizeusok, vajjon gyógyít-e szombaton, hogy legyen miről vádolni őt.

⁸ Ő azonban ismerte gondolataikat és monda az elszáradt kezű embernek: Kelj föl és állj a középre! És az fölkelt és odaáll ott.

⁹ Mire Jézus monda nekik: Azt kérdezem tőletek, vajjon szabad-e szombaton jót cselekedni, avagy rosszat; életet menteni, vagy veszni hagyni?

¹⁰ És miután valamennyin végignézett, monda az embernek: Nyújtsd ki a kezedet! És kinyújtotta, és keze meggyógyult.

¹¹ Azok pedig egészen elvakultak és arról tanakodtak egymás közt, hogy mit tegyenek Jézussal.

¹² Történt pedig ama napokban, hogy kiment a hegyre imádkozni és az egész éjszakát imádságban töltötte Istennel.

¹³ És mikor megvirradt, magához hívta tanítványait és kiválasztott közülök tizenkettőt (kiket apostoloknak is nevezett),

¹⁴ Simont, kit Péternek hívott, és Andrást, az ő testvérét, Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant,

¹⁵ Mátét és Tamást, Jakabot az Alfeus fiát, és Simont, kit buzgónak hívnak,

¹⁶ és Júdást, Jakabnak testvérét és karióti Júdást, aki áruló lett.

¹⁷ És midőn lejött velők, megállt egy térségen, tanítványainak seregével és nagy sokaságú néppel egész Júdeából és Jeruzsálemből, a tenger mellékéről, Tirusból és Szidonból,

¹⁸ kik azért jöttek, hogy őt hallgassák és betegségeikből meggyógyuljanak. És akiket tisztátalan lelkek gyötörtek, meggyógyultak.

¹⁹ És az egész nép érinteni igyekezett őt, mert erő áradt ki belőle és meggyógyította valamennyit.

²⁰ S fölemelte szemeit tanítványaira és mondá: Boldogok vagytok szegények, mert tietek az Isten országa.

²¹ Boldogok, kik most éheztek, mert majd kielégíttettek. Boldogok, kik most sírtok, mert nevetni fogtok.

²² Boldogok lesztek, midőn gyűlölnek benneteket az emberek, és midőn kirekesztenek és szidalmaznak titeket, és neveteket rossz hírbe hozzák az Emberfiáért.

²³ Örüljetek ama napon és vigadjatok, mert íme, nagy lesz a ti jutalmatok mennyben. Mert így bántak a prófétákkal az ő atyáik.

²⁴ De jaj nektek, gazdagok, mert meg van a ti vigasztalástok.

²⁵ Jaj nektek, kik jóllaktatok, mert éhezni fogtok. Jaj nektek, kik most nevettek, mert majd keseregtek és sírtok.

²⁶ Jaj, ha az emberek magasztalnak titeket, mert így tettek az ő atyáik a hamis prófétákkal.

²⁷ De nektek, akik halljátok azt mondom: Szeressétek ellenségeiteket, jót tegyetek azokkal, kik titeket gyűlölnek.

²⁸ Áldjátok akik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért kik titeket rágalmaznak.

²⁹ És aki téged arcul üt, tartsd oda neki a másikat is; és aki elveszi tőled köpenyedet, ne tagadd meg tőle köntösödet se!

³⁰ Mindenkinek pedig, aki kér tőled, adj; és aki elviszi, ami a tied, attól vissza ne kérjed!

³¹ És amint akarjátok, hogy nektek cselekedjenek az emberek, ti is hasonlóképen cselekedjetek nekik.

³² Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, minő hálát érdemeltek? Hiszen a bűnösök is szeretik azokat, kik őket szeretik.

³³ És ha jót tesztek azokkal, akik veletek jót cselekesznek, minő hálát érdemeltek? Hiszen ezt a bűnösök is megteszik!

³⁴ És ha kölcsönt adtok azoknak, akiktől viszont kapni reméltek, minő hálát érdemeltek? Hiszen a bűnösök is adnak kölcsönt a bűnösöknek, hogy hasonlót kapjanak viszont.

³⁵ Hanem szeressétek inkább ellenségeiteket, tegyetek jót és kölcsönözzetek, anélkül hogy azért valamit várnátok, és nagy leszen a ti jutalmatok, és a Magasságbelinek fiai lesztek, mert ő kegyes a hálátlanokhoz és gonoszokhoz.

³⁶ Legyetek tehát irgalmasok, valamint a ti Atyátok is irgalmas!

³⁷ Ne ítéljetek és nem fogtok ítéltetni; ne kárhoztassatok és nem fogtok kárhoztattatni; bocsássatok meg és megbocsáttatik nektek.

³⁸ Adjatok és adatik nektek, jó és tömött, megrázott és kifolyó mértéket adnak a ti öletekbe. Mert ugyanazon mértékkel, mellyel ti mértek, mérnek vissza nektek.

³⁹ Mondott pedig nekik hasonlatosságot is: Vajjon a vak vezetheti-e a vakot? Nem esnek-e mindketten a gödörbe?

⁴⁰ A tanítvány nem fölebbvaló mesterénél; tökéletes lesz pedig mindaz, aki van olyan, mint a mestere.

⁴¹ Mit is nézed a szálkát testvéred szemében, holott a gerendát, mely saját szemedben van, nem veszed észre?

⁴² Vagy hogy mondhatod testvérednek: Testvér, hadd vegyem ki szemedből a szálkát, mikor a saját szemedben nem látod meg a gerendát? Képmutató! vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, s aztán lásd, hogyan húzod ki a szálkát testvéred szeméből.

⁴³ Mert nem jó fa az, amely rossz gyümölcsöt terem, és nem rossz fa az, amely jó gyümölcsöt terem.

⁴⁴ Mert minden fát a gyümölcséről ismernek meg; mert sem a tövisekről nem szednek fügét, sem a csipkebokorról nem szüretelnek szőlőt.

⁴⁵ A jó ember az ő szívének jó kincséből jót hoz elő, és a rossz ember a gonosz kincsből gonoszát hoz elő. Mert a száj a szív bőségéből beszél.

⁴⁶ De miért mondjátok nekem: Uram, Uram, és nem cselekszitek amit mondok?

⁴⁷ Mindaz, aki hozzám jön és hallgatja beszédeimet, megmondom nektek, kihez hasonló.

⁴⁸ Hasonló ahhoz az emberhez, ki midőn házat épített, mélyre leásott és az alapot kősziklára helyezte. Mikor pedig jött a vízáradás, az ár neki rontott annak a háznak, de nem tudta megingatni, mert kősziklára volt alapítva.

⁴⁹ Aki pedig hallgatja és nem cselekszi (beszédeimet), hasonló olyan emberhez, aki házát a földre építette alap nélkül, melynek neki rontott a vihar és nyomban összedőlt, és nagy lett ama háznak romlása.

7

¹ Miután pedig minden beszédét elvégezte a nép hallatára, bement Kafarnaumba.

² Egy századosnak szolgája pedig, ki neki igen kedves volt, betegen feküdt és közel volt a halálhoz.

³ Mikor ez Jézusról hallott, elküldötte hozzá a zsidók véneit, és kérette őt, hogy jöjjön el és gyógyítsa meg szolgáját.

⁴ Azok tehát elmentek Jézushoz és sürgősen kérték őt, mondván neki: Megérdemli, hogy ezt megtedd neki,

⁵ mert szereti nemzetünket és ő építette nekünk a zsinagógát.

⁶ Jézus tehát elment velők. S mikor már nem messze volt a háztól, a százados hozzá küldötte barátait, mondván: Uram, ne fáradj; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj.

⁷ Ugyanezért magamat sem tartottam méltónak, hogy hozzád menjek, hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyul az én szolgám.

⁸ Mert én is hatalom alatt álló ember vagyok, kinek katonák állnak rendelkezésemre, és ha ennek azt mondom: Eredj! - elmegy; a másiknak: Jöjj! - és jön; és szolgámnak: Tedd ezt, - és megteszi.

⁹ Amint Jézus ezt hallotta, csodálkozott, és megfordulva, monda az őt követő tömegnek: Bizony mondom nektek, még Izraelben sem találtam ekkora hitet.

¹⁰ És mikor a kiküldöttek hazatértek, a szolgát, aki beteg volt, egészségben találták.

¹¹ Történt azután, hogy egy városba ment, melynek neve Naim. S vele mentek tanítványai és nagy népsokaság.

¹² Amint pedig a város kapujához közeledett, íme, egy halottat hoztak ki, egyetlen fiát égy anyának, aki özvegy volt, és a városból sok nép kísérte.

¹³ Midőn az Úr meglátta őt, megesett rajta a szíve és monda neki: Ne sírj!

¹⁴ És odalépett és megérintette a koporsót; azok pedig, akik vitték, megállottak. És monda: Ifjú, mondom neked, kelj föl!

¹⁵ És a halott felült és beszélni kezdett. És visszaadta Őt anyjának.

¹⁶ Erre félelem fogta el mindnyájukat és magasztalták Istent, mondván: Nagy próféta támadott közöttünk és az Isten meglátogatta az ő népét.

¹⁷ És ez a hír elterjedt felőle egész Júdeában és az egész környéken.

¹⁸ És mindezekről értesítették Jánost az ő tanítványai.

¹⁹ És magához hívott János kettőt tanít1-ványai közül és elküldé őket Jézushoz, mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?

²⁰ Midőn tehát e férfiak hozzá érkeztek, mondák: Keresztelő János küldött bennünket hozzád mondván: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást várjunk?

²¹ Épen akkor pedig sokakat gyógyított meg betegségeikből és nyavalyáikból és a gonosz lelkektől, és sok vaknak visszaadta látását.

²² És felelvén, monda nekik: Menjetek és vigyétek hírül Jánosnak, amit hallottatok és láttatok: hogy a vakok látnak, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangéliumot hirdetik,

²³ és boldog aki énbennem meg nem botránkozik.

²⁴ És miután János küldöttei elmentek, kezdett a népnek Jánosról beszélni: Mit mentetek ki a pusztába látni? Széltől ingatott nádszálat-e?

²⁵ Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhákba öltözött embert-e? íme, akik drága ruhákban és gyönyörökben élnek, a királyok palotáiban találhatók.

²⁶ De mit mentetek ki látni? Prófétát? Bizony mondom nektek, hogy még prófétánál is többet,

²⁷ mert ez az, akiről írva van: íme én elküldöm követemet a te színed előtt, ki elkészíti előtted utadat.

²⁸ Mert mondom nektek: Az asszonyok szülöttei között nincsen nagyobb próféta Keresztelő Jánosnál: De aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nálánál.

²⁹ És az egész nép, mely hallgatta, és a vámosok igazolták Istent, megkeresztelkedvén János keresztségével.

³⁰ A farizeusok és a törvénytudók ellenben mellőzték Isten szándékát önmagukkal, nem keresztelkedvén meg általa.

³¹ Az Úr pedig monda: Kihez hasonlítsam tehát e nemzedék embereit és kihez hasonlók?

³² Hasonlók a piacon ülő gyermekekhez, kik egymással beszélgetve mondják: Furulyáztunk nektek és nem táncoltatok; jajgattunk és nem sírtatok.

³³ Mert eljött Keresztelő János, ki sem kenyeret nem evett, sem bort nem ivott, és azt mondjátok: ördöge van.

³⁴ Kijött az Emberfia, aki eszik és iszik, és azt mondjátok: Íme a falánk és borivó ember, a vámosok és bűnösök barátja!

³⁵ És a bölcseség igazolva lőn minden gyermeke által.

³⁶ Egy valaki pedig a farizeusok közül megkérte őt, hogy étkezzék nála. És bement a farizeus házába és letelepedett.

³⁷ És íme a városnak egy bűnös asszonya, amint megtudta, hogy a farizeus házában letelepedett, egy alabástromedényt hozott kenettel,

³⁸ és megállva hátul lábainál, kezdé lábait könnyeivel áztatni és fejének hajfürtjeivel törölgetni, és csókolgatta lábait és a kenettel kenegette.

³⁹ Midőn pedig ezt a farizeus, aki őt meghitta - látta, monda magában: Ha ez próféta volna, bizonnyal tudná, hogy kicsoda és miféle asszony az, aki őt érinti, tudniillik, hogy bűnös.

⁴⁰ Mire Jézus monda neki: Simon, valami mondanivalóm van neked. Az pedig monda: Szólj Mester!

⁴¹ Egy hitelezőnek két adósa volt. Az egyik ötszáz dénárral tartozott neki, a másik pedig ötvennel.

⁴² Mivelhogy nem volt nekik miből megfizetniük, elengedte mindkettőnek. Vajjon melyik fogja őt jobban szeretni?

⁴³ Felelé Simon és monda: Azt hiszem, hogy az, amelyiknek többet engedett el. Ő pedig monda neki: Helyesen ítéltél.

⁴⁴ És az asszonyhoz fordulva monda Simonnak: Látod ezt az asszonyt? Bejöttem házadba, vizet lábaimra nem adtál, ez pedig könnyeivel áztatta lábaimat és hajával törölgette.

⁴⁵ Csókot nekem nem adtál, ez pedig amióta bejött, nem szűnt meg lábaimat csókolgatni.

⁴⁶ Fejemet olajjal nem kented meg, ez pedig kenettel kenegette lábaimat.

⁴⁷ Miértis azt mondom neked: Megbocsáttatik neki sok bűne, mert igen szeretett; akinek pedig kevesebb bocsáttatik meg, kevésbbé szeret.

⁴⁸ Az asszonynak pedig monda: A te bűneid meg vannak bocsátva.

⁴⁹ És a vele együtt letelepültek mondogatták magokban: Kicsoda ez, aki még a bűnöket is megbocsátja?

⁵⁰ Monda pedig az asszonynak: A te hited megmentett téged, menj békével!

8

¹ Történt ezután, hogy városról városra és faluról falura járt, tanítva és hirdetve az Isten országát, és vele a tizenkettő

² és néhány asszony, akiket a gonosz lelkektől és betegségekből meggyógyított: Mária, kit Magdolnának hívnak, kiből hét ördög ment ki,

³ és Joanna, Kuzának, Heródes udvarmesterének felesége, és Zsuzsanna, és sok egyebek, kik saját vagyonukból szolgáltak neki.

⁴ Mikor pedig igen sok nép jött össze és a városokból hozzá siettek, monda nekik példabeszédképen:

⁵ Kiment a magvető elvetni az ő magvát. És amint vetett, a mag egy része az útfélre esett, hol a járókelők eltiporták és az égi madarak fölették.

⁶ Egy másik rész pedig köves talajra hullott, és amint kikelt elszáradt, mert nem volt nedvessége.

⁷ A harmadik rész tövisek közé esett, és a vele együtt kikelt tövisek elfojtották.

⁸ Végül a negyedik rész jó földbe hullott, és kikelvén százszoros termést hozott. Ezt mondván, fölkiáltott: Akinek füle van a hallásra, hallja meg.

⁹ Tanítványai pedig kérdezték őt, mit jelent ez a példabeszéd.

¹⁰ Kiknek ő felelé: Tinektek megadatott tudni az Isten országának titkát, a többieknek azonban csak példabeszédekben, hogy látván, ne lássák, és hallván, ne értsék.

¹¹ A példabeszéd értelme pedig ez: A mag az Isten igéje.

¹² Az útfélre esők pedig azok, akik hallgatják, azután eljő az ördög és kiveszi az igét szívökből, nehogy higyjenek és üdvözüljenek.

¹³ A köves helyre esők viszont azok, akik midőn hallják, örömmel fogadják az igét, de nincsen gyökerük, kik egy ideig hisznek, de a kísértés idején elpártolnak.

¹⁴ Ami pedig a tövisek közé esett, azok, akik hallották, de az élet gondjai, gazdagságai és gyönyörei által a fejlődés közben elfojtatva, gyümölcsöt nem hoznak.

¹⁵ Ami pedig jó földbe esett, azok, kik hallván az igét, szíves örömest megtartják, és gyümölcsöt teremnek türelemmel.

¹⁶ Ha pedig valaki gyertyát gyújt, nem födi le edénnyel, sem az ágy alá nem teszi, hanem a tartóra helyezi, hogy a bemenők lássak a világosságot.

¹⁷ Mert nincs oly titok, mely nyilvánosságra ne jutna, sem oly rejtett dolog, mely ki ne tudódnék és napfényre ne jönne.

¹⁸ Lássátok tehát, hogyan hallgassátok. Mert akinek van, annak adatik; akinek pedig nincs, még amit bírni vél is, elvétetik tőle.

¹⁹ Fölkeresték pedig őt anyja és rokonai, de nem juthattak hozzá a sokaságtól.

²⁰ És hírül vitték neki: Anyád és rokonaid künn állnak és látni akarnak.

²¹ Ő azonban felelé és monda nekik: Az én anyám és rokonaim azok, kik az Isten igéjét hallgatják és teljesítik.

²² Történt pedig egyik napon, hogy ő és tanítványai beszálltak egy hajócskába, és monda nekik: Evezzünk át a tavon! És elindultak.

²³ És míg azok evezgettek, ő elaludt, és heves vihar csapott le a tóra, és a hullámok elborították őket és veszélyben forogtak.

²⁴ Hozzámentek tehát és fölkeltették őt, mondván: Mester, elveszünk! Ő azonban fölkelt, parancsolt a szélnek és a hullámzó víznek, mire az lecsillapult és csendesség lőn.

²⁵ Monda erre nekik: Hol a ti hitetek? Kik félve és csodálkozva mondák egymásnak: Vajjon kicsoda ez, hogy még a szeleknek és tengernek is parancsol, és engedelmeskednek neki?

²⁶ Innen a Gerazaiak tartománya felé tartottak, mely Galileának átellenében van.

²⁷ És amint kiszállt a szárazföldre, egy férfi jött elébe, kiben már régóta ördög lakott, és nem viselt ruhát, sem házban nem lakott, hanem a sírboltokban.

²⁸ Ez midőn meglátta Jézust, leborult előtte és fönnhangon kiáltva, monda: Mi közöd hozzám Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Kérlek, ne gyötörj engem!

²⁹ Megparancsolta ugyanis a tisztátalan léleknek, hogy menjen ki az emberből. Mert régóta gyötörte őt, és megkötözték láncokkal és bilincsekbe verve őrizték, de ő széttépte a láncokat, és az ördög a pusztába űzte őt.

³⁰ Jézus pedig megkérdezte őt, mondván: Mi a te neved? Az pedig monda: Légió! Mert sok ördög tartotta őt megszállva.

³¹ És kérték őt, hogy ne parancsolja nekik, hogy a pokolba menjenek.

³² Volt pedig ott egy nagy sertéscsorda, a hegyen legelészve, és kérték őt, engedje meg, hogy azokba mehessenek. És megengedte nekik.

³³ Kimentek tehát az ördögök az emberből és megszállták a sertéseket, mire a csorda hanyatt-homlok rohant a tóba és belefulladt.

³⁴ Mikor a pásztorok látták, mi történt, elfutottak és hírül vitték a városba és majorokba.

³⁵ Kimentek tehát, hogy lássák mi történt és Jézushoz jöttek, és ott találták az embert, akiből az ördögök kimentek, ülve, felöltözötten és ép ésszel az ő lábainál, és féltek.

³⁶ De azok is elbeszélték nekik, akik a dolgot látták, hogy mikép szabadult meg a Légiótól.

³⁷ És a Gerazaiak tartományának összes népe kérte őt, hogy távozzék el tőlük, mert nagy félelem szállta meg őket. Ő tehát beszállva a hajóba, visszatért.

³⁸ A férfiú azonban, kiből az ördögök kitakarodtak, kérte őt, hogy vele maradhasson, de Jézus elbocsátotta őt, mondván:

³⁹ Menj haza és beszéld el, mily nagy dolgot cselekedett veled az Isten. És az elment és hirdette az egész városban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus.

⁴⁰ Történt pedig, hogy midőn Jézus visszatért, a népsereg fogadta őt, mert mindnyájan várták.

⁴¹ És íme jött egy Jairus nevű férfiú, ki a zsinagóga elöljárója volt, és leborult Jézus lábaihoz, kérve őt, hogy térjen be házába,

⁴² mert volt neki egyetlen egy, körülbelül tizenkét esztendős leánya, és ez halálán volt. Történt pedig, hogy útközben a nép szorongatta őt.

⁴³ És egy asszony, ki tizenkét év óta vérfolyásban szenvedett és minden vagyonát az orvosokra költötte, de egy sem tudta meggyógyítani,

⁴⁴ hátulról hozzáment és megérintette ruhájának szegélyét, mire vérfolyása azonnal elállt.

⁴⁵ És monda Jézus: Ki az, aki engem megérintett? Mivel pedig mindnyájan tagadták, monda Péter és akik vele voltak: Mester, a sokaság szorongat és nyom téged, és te még azt kérdezed: Ki érintett meg?

⁴⁶ És monda Jézus: Valaki megérintett, mert én éreztem, hogy érő áradt ki belőlem.

⁴⁷ Mikor tehát az asszony látta, hogy nem maradt titokban, remegve jött elő és leborult lábaihoz és kijelentette az egész nép előtt, hogy mi okból érintette őt, és hogy mikép gyógyult meg rögtön.

⁴⁸ Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited meggyógyított téged; menj békével!

⁴⁹ Mialatt ő még szólott, jött valaki a zsinagóga elöljárójához és monda neki: Leányod meghalt, ne fáraszd őt!

⁵⁰ Jézus azonban, amint e szót meghallotta, feleié a leányzó atyjának: Ne félj, csak higyj és meglesz mentve!

⁵¹ És mikor a házba ért, nem engedte meg senki másnak, hogy vele bemenjen, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, és a leány atyjának és anyjának.

⁵² Sírtak pedig mindnyájan és keseregtek a leányzó fölött. De ő monda: Ne sírjatok! A leányzó nem halt meg, hanem alszik.

⁵³ És kinevették őt, tudván, hogy meghalt.

⁵⁴ Ő azonban megfogta kezét és felkiáltott mondván: Leányzó, kelj föl!

⁵⁵ És visszatért az ő lelke és rögtön fölkelt. És megparancsolta, hogy adjanak neki enni.

⁵⁶ És álmélkodtak az ő szülői, de ő megparancsolta nekik, hogy senkinek meg ne mondják, ami történt.

9

¹ Egybehívta pedig a tizenkét apostolt és erőt és hatalmat adott nekik minden ördög fölött, és a betegségek gyógyítására.

² És elküldötte őket az Isten országát hirdetni és a betegeket gyógyítani.

³ És monda nekik: Semmit se vigyetek az útra, se botot, se táskát, se kenyeret, se pénzt, se két köntöstök ne legyen.

⁴ És amely házba betértek, maradjatok ott, és onnét ki ne jöjjetek.

⁵ És ha valahol be nem fogadnak benneteket, kimenve abból a városból, még a port is rázzátok le lábaitokról bizonyságul ellenök.

⁶ Elindultak tehát és bejárták a falvakat, hirdették az evangéliumot és gyógyítottak mindenütt.

⁷ Meghallotta pedig Heródes negyedes fejedelem mindazt, ami általa történt, kétségben volt iránta, mivel némelyek azt mondották,

⁸ hogy János támadt fel halottaiból, némelyek, pedig, hogy Illés jelent meg; ismét mások, hogy a régi próféták egyike támadt fel.

⁹ És monda Heródes: Jánosnak én fejét vétettem. De kicsoda ez, kiről ilyeneket hallok? És látni akarta őt.

¹⁰ És midőn az apostolok visszatértek, elbeszélték neki mindazt, amit cselekedtek, mire magához vevén őket, félrevonult velők egy magányos helyre Betszaida mellé.

¹¹ Mikor azonban a seregek ezt észrevették, utána mentek. És fogadta őket és beszélt nekik az Isten országáról, és akik gyógyításra szorultak, azokat meggyógyította.

¹² A nap pedig hanyatlani kezdett és hozzá ment a tizenkettő és mondák neki: Bocsásd el a seregeket, hogy elmenve a körülfekvő falvakba és majorokba, szállást és élelmet találjanak, mert itt puszta helyen vagyunk.

¹³ Ő pedig monda nekik: Adjatok nekik ti enniök! De azok felelék: Nincs többünk öt kenyérnél és két halnál, hacsak el nem megyünk és eledeleket nem veszünk az egész seregnek.

¹⁴ Voltak pedig mintegy ötezren férfiak. Monda pedig tanítványainak: Telepítsétek le őket csoportonkint ötvenével.

¹⁵ És úgy cselekedtek és letelepítették valamennyit.

¹⁶ Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat, megtörte és elosztotta tanítványainak, hogy tegyék eléje a népnek.

¹⁷ És ettek mindnyájan és jóllaktak, és fölszedtek a megmaradt hulladékokból tizenkét kosárral.

¹⁸ És történt, hogy mikor magányosan imádkozott, vele voltak a tanítványok is, és kérdezé őket mondván: Kinek mondanak engem a seregek?

¹⁹ Ők pedig felelék és mondák: Keresztelő Jánosnak; mások pedig. Illésnek, ismét mások pedig, hogy a régi próféták közül támadott fel valamelyik.

²⁰ Erre monda nekik: Hát ti kinek tartotok engem? Felelé Simon Péter és monda: Az Isten Fölkentjének.

²¹ Akkor szívökre kötötte és meghagyta nekik, hogy ezt senkinek meg ne mondják.

²² Mert - úgymond - az Emberfiának sokat kell szenvednie, és a vénektől, főpapoktól és írástudóktól megvettetnie, megöletnie és harmadnapon feltámadnia.

²³ Ezután valamennyihez így szólt: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát és vegye fel keresztjét mindennap és kövessen engem.

²⁴ Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig elveszti életét énérettem, megmenti azt.

²⁵ Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, önmagát pedig elveszti és ön magában kárt vall?

²⁶ Mert aki szégyell engemet és az én beszédeimet, azt az Emberfia is szégyellni fogja majd mikor eljövend az ő, és az Atya, és a szent angyalok dicsőségében.

²⁷ Igazán mondom pedig nektek: Vannak némelyek az itt állók közül, akik nem ízlelik meg a halált, míg nem látják az Isten országát.

²⁸ Történt pedig ezen beszédek után mintegy nyolc napra, hogy magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és felment egy hegyre, hogy imádkozzék.

²⁹ S midőn imádkozott, arcának színe más lett, és ruhája fehér és fényes.

³⁰ És íme két férfiú beszélt vele: Mózes és Illés,

³¹ kik dicsőségben jelentek meg és az ő kimúlásáról beszéltek, melynek Jeruzsálemben kellett bekövetkeznie.

³² Pétert pedig, és akik vele voltak, álom nyomta el. És fölébredvén, látták az ő dicsőségét és a két férfiút, kik mellette álltak.

³³ És történt, hogy mikor azok eltávoztak tőle, monda Péter Jézusnak: Mester, jó nekünk itt lennünk; hadd csináljunk három hajlékot, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek; nem tudva mit beszél.

³⁴ Mialatt pedig ő ezeket mondotta, felhő támadt és beárnyékozta őket és féltek, midőn azok a felhőbe bementek.

³⁵ És szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam; őt hallgassátok!

³⁶ S midőn a szózat elhangzott, Jézus egyedül maradt. És ők hallgattak és senkinek sem szóltak ama napokban arról, amit láttak.

³⁷ Történt pedig a következő napon, hogy midőn a hegyről lementek, sok nép jött eléjök.

³⁸ És íme egy férfiú a sokaság közül fölkiáltott, mondván: Mester, kérlek téged, tekints az én fiamra, mert egyetlenem.

³⁹ És íme, egy (gonosz) szellem megragadja őt és rögtön kiáltoz, mert lecsapja őt és hányja-veti, úgy hogy tajtékzik, s alig hagy fel marcangolásával.

⁴⁰ S kértem tanítványaidat, hogy űzzék ki belőle, de nem tudták.

⁴¹ Mire Jézus feleié és monda: Oh hitetlen és romlott nemzedék, meddig leszek még veletek és meddig tűrlek benneteket? Vezesd ide fiadat!

⁴² És mialatt odament, az ördög földre terítette és rángatta őt.

⁴³ És Jézus megfenyegette a tisztátalan lelket, meggyógyította a gyermeket és visszaadta atyjának.

⁴⁴ Álmélkodtanak pedig mindnyájan az Isten nagy voltán. És mialatt valamennyien csodálkoztak mindazon, amit cselekedett, monda tanítványainak: Véssétek szívetekbe e beszédeket; mert az Emberfia az emberek kezeibe fog adatni.

⁴⁵ De ők nem értették e mondást, mert el volt előttök födve, hogy meg ne értsék; s megkérdezni sem merték őt e beszéd felől

⁴⁶ Felmerült pedig köztük az a gondolat, hogy melyikük nagyobb.

⁴⁷ Jézus pedig látván szivök gondolatait, fogott egy gyermeket és maga mellé állítva őt,

⁴⁸ monda nekik: Aki e gyermeket befogadja az éri nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki legkisebb valamennyitek között, az a legnagyobb.

⁴⁹ Ezután megszólalt János és monda: Mester, láttunk valakit a te nevedben ördögöket űzni, és eltiltottuk neki, mert nem tart velünk.

⁵⁰ És monda neki Jézus: Ne tiltsátok el! Mert aki nincs ellenetek, veletek van.

⁵¹ Történt pedig midőn beteltek az ö fölvételének napjai, föltette magában, hogy Jeruzsálembe megy.

⁵² S követeket küldött maga előtt, kik elindultak és betértek a szamaritánusok egyik városába, hogy neki szállást készítsenek.

⁵³ De nem fogadták be őt, mivel Jeruzsálem felé tartott

⁵⁴ Mikor tehát tanítványai, Jakab és János ezt látták, így szóltak: Uram, akarod-e hogy mondjuk, hogy tűz szálljon le az égből és megeméssze őket?

⁵⁵ Ő azonban visszafordult és megfeddette őket, mondván: Nem tudjátok minő szelleműeknek kell lennetek.

⁵⁶ Az Emberfia nem jött lelkeket elveszteni, hanem megmenteni. És más faluba mentek.

⁵⁷ Történt pedig, hogy amint az utón mentek, egy valaki azt mondotta neki: Követlek téged, bárhova mégy.

⁵⁸ Monda neki Jézus: A rókáknak lyukaik vannak és az égi madaraknak fészkeik, az Emberfiának pedig nincs, hová fejét lehajtsa.

⁵⁹ Egy másiknak pedig monda: Kövess engem! Az pedig felelé: Uram, engedd meg előbb, hogy elmehessek és eltemethessem atyámat!

⁶⁰ S mondá neki Jézus: Hadd temessék el a holtak az ő halottaikat! Te pedig menj, és hirdesd az Isten országát!

⁶¹ És monda a másik: Követlek, Uram, de engedd meg, hogy előbb búcsút vegyek az otthonvalóktól.

⁶² Monda neki Jézus: Egy sem alkalmas az Isten országára, aki kezét az ekére teszi és hátratekint.

10

¹ Ezután pedig kijelölt az Úr más hetvenkettőt is, és elküldé őket kettőnkint maga előtt minden városba és helyre, ahová menni szándékozott.

² És monda nekik: Az aratás ugyan sok, de a munkás kevés. Kérjétek tehát az aratás urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

³ Menjetek! Íme én mint bárányokat küldelek titeket a farkasok közé.

⁴ Ne hordjatok erszényt, se táskát, se lábbelit, és útközben senkit se köszöntsetek!

⁵ Bármely házba bementek, először azt mondjátok: Békeség e háznak!

⁶ És ha békeség fia leszen ott, rajta fog nyugodni a ti békeségtek; ha pedig nem, visszatér hozzátok.

⁷ Maradjatok pedig ugyanazon házban, s egyétek és igyátok, amijök van; mert a munkás méltó az ő jutalmára. Ne menjetek át egyik házból a másikba.

⁸ S bármely városba bementek és befogadnak benneteket, egyétek, amit elétek tesznek.

⁹ És gyógyítsátok meg a betegeket, akik abban vannak, és mondjátok nekik: Elközelgetett hozzátok az Isten országa.

¹⁰ Bármely városba pedig bementek és nem fogadnak be benneteket, menjetek ki annak utcáira és mondjátok:

¹¹ Még a port is, mely várostokból ránk ragadt, lerázzuk rátok; de tudjátok meg, hogy az Isten országa elközelgetett.

¹² Mondom nektek, hogy Sodornának tűrhetőbb sorsa lesz ama napon mint annak a városnak.

¹³ Jaj neked Korozain, jaj neked Betszaida! Mert ha Tirusban és Szidonban történtek volna azok a csodák, melyek bennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban ülve tartottak volna bűnbánatot.

¹⁴ De Tirusnak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa is lesz az Ítéletkor, mint nektek.

¹⁵ És te Kafarnaum, mely az égig magasztaltattál, a pokolig fogsz alásüllyesztetni.

¹⁶ Aki titeket hallgat, engem hallgat, és aki titeket megvet, engem vet meg. Aki pedig engem megvet, azt veti meg, aki engem küldött.

¹⁷ A hetvenkettő pedig örömmel tért vissza, mondván: Uram, a te nevedben még az ördögök is engedelmeskednek nekünk.

¹⁸ És monda nekik: Láttam a sátánt, mint a villámot az égből lebukni.

¹⁹ Íme hatalmat adtam nektek, hogy kígyókra és skorpiókra léphettek, és az ellenség minden hatalma fölött, és semmi sem fog nektek ártani.

²⁰ Mindazáltal ne annak örüljetek, hogy a szellemek engedelmeskednek nektek, hanem örüljetek annak, hogy neveitek fel vannak írva a mennyekben.

²¹ Ugyanazon órában ujongott a Szentlélekben és monda: Hálát adok neked, Atyám, mennynek s földnek Ura, hogy elrejtetted ezt a bölcsek és okosak elől, és kinyilvánítottad a kicsinyeknek. Igen, Atyám, mert így tetszett neked.

²² Az én Atyám mindent átadott nekem, és senki sem tudja, hogy ki a Fiú, hanem csak az Atya, és hogy ki az Atya, hanem csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.

²³ És tanítványaihoz fordulva monda: Boldogok a szemek, melyek azt látják, amit ti láttok.

²⁴ Mert mondom nektek, hogy sok próféta és király akarta látni, amit ti láttok, és nem látta, és hallani, amit ti hallotok, és nem hallotta.

²⁵ És íme fölállt egy törvénytudó, hogy megkísértse őt, és monda: Mester, mit kell cselekednem, hogy az örök életet elnyerjem?

²⁶ Ő pedig monda neki: Mi van írva a törvényben? Mikép olvasod?

²⁷ Amaz felelé és monda: Szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, minden erődből és minden elmédből, és felebarátodat mint tennenmagadat.

²⁸ És monda neki: Helyesen feleltél; tedd ezt, és élni fogsz!

²⁹ Amaz pedig az igaz színében akarván feltűnni, monda Jézusnak: S ki az én felebarátom?

³⁰ Viszonzá Jézus és monda: Egy ember leutazott Jeruzsálemből Jerikóba és rablók kezeibe esett, kik őt kifosztották, sebekkel tetézték és ott hagyva őt félholtan, elillantak.

³¹ Történt pedig, hogy egy pap jött le azon az utón, és látta őt és elment mellette.

³² Hasonlókép egy levita is, midőn ahhoz a helyhez ért és látta őt, tovább ment.

³³ Egy szamaritánus pedig arra utazván, oda ment hozzá, és amint meglátta őt, könyörületre indult, bekötözte sebeit, olajat és bort öntve azokba.

³⁴ S föltevén őt barmára, szállóba vitte (őt) és gondját viselte.

³⁵ És másnap két dénárt vett elő és a gazdának adta mondván: Viseld gondját, és amit ezen felül költesz, visszajövet megadom neked.

³⁶ E három közül mit gondolsz, melyik volt felebarátja annak, ki a rablók kezeibe esett?

³⁷ Amaz pedig monda: Aki irgalmasságot cselekedett vele És monda neki Jézus: Menj, és te is hasonlóképen cselekedjél!

³⁸ Történt pedig, hogy amint tovább mentek, egy faluba ért, és egy Márta nevű asszony befogadta őt házába.

³⁹ És volt ennek egy Mária nevű nővére, ki leülve az Úr lábaihoz, hallgatta az ő igéjét.

⁴⁰ Márta pedig sürgött-forgott a gondos kiszolgálás körül, míg végre megállóit és monda: Uram, nem törődöl vele, hogy nővérem egyedül hagy szolgálni? Mondd neki tehát, hogy segítsen!

⁴¹ Mire az Úr monda neki: Márta, Márta! te szorgos vagy és sok mindennel törődöl.

⁴² Pedig egy a szükséges. Mária a legjobb részt választotta, mely el nem vétetik tőle.

11

¹ És történt, hogy mikor Jézus egy helyen imádkozott, amint azt bevégezte, monda neki tanítványainak egyike: Uram, taníts minket imádkozni, miként János is tanította tanítványait.

² S monda nekik: Midőn imádkoztok, mondjátok: Mi Atyánk, szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod.

³ Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

⁴ És bocsásd meg nekünk a mi vétkeinket, mivelhogy mi is megbocsátunk minden adósunknak. És ne vigy minket kísértésbe.

⁵ És monda nekik: Ha valakinek közületek egy barátja volna, és az elmenne hozzá éjfélkor, s azt mondaná neki: Barátom, adj nekem három kenyeret kölcsön,

⁶ mert egy barátom érkezett hozzám az útról, és nincs mit eléje tennem;

⁷ s amaz belülről felelne és azt mondaná: Ne alkalmatlankodjál rajtam, az ajtó már be van zárva és gyermekeim velem együtt vannak a hálószobában, nem kelhetek fel, s nem adhatok neked;

⁸ és ha az állhatatosan zörgetne: mondom nektek, hogy ha nem is kelne fel és adna neki azért, mivel barátja, de az ő erőszakoskodása miatt fel fog kelni és ad neki amennyire szüksége van.

⁹ Én is azt mondom nektek: Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik nektek.

¹⁰ Mert mindaz, aki kér, kap; aki keres, talál, és a zörgetőnek ajtót nyitnak.

¹¹ Ha pedig valaki közületek atyjától kenyeret kér, vajjon követ ád-e neki? Vagy ha halat (kér), vajjon hal helyett kígyót ád-e neki?

¹² Vagy ha tojást kér, vajjon skorpiót nyújt-e neki?

¹³ Ha tehát ti, akik rosszak vagytok, tudtok jó adományokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább meg fogja adni a ti mennyei Atyátok a jó lelket azoknak, akik azt tőle kérik!

¹⁴ És egy ördögöt űzött ki, amely néma volt. És mikor kiűzte az ördögöt, megszólalt a néma és a nép csodálkozott.

¹⁵ Némelyek pedig közülök mondák: Belzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

¹⁶ Mások pedig kísértve őt, jelet kívántak tőle az égből.

¹⁷ Ő azonban amint látta gondolataikat, monda nekik: Minden magában meghasonlott ország elpusztul és ház házra dől.

¹⁸ Ha pedig a sátán is meghasonlott önmagával, hogyan állhat fönn az ő országa? minthogy azt mondjátok, hogy én Belzebub által űzöm ki az ördögöket.

¹⁹ Ha pedig én Belzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Ennélfogva Ők magok lesznek a ti bíráitok.

²⁰ Ha ellenben Isten ujjával fizom ki az ördögöket, akkor bizonyára elérkezett hozzátok Isten országa.

²¹ Ha az erős fegyveresen őrzi udvarát, biztonságban van, amije van.

²² De ha nálánál erősebb megtámadja és legyőzi őt, elveszi minden fegyverét, melyekben bízott, és elosztja zsákmányát.

²³ Aki nincs velem, ellenem van; és aki nem gyűjt velem, szétszór.

²⁴ Mikor a tisztátalan lélek kimegy az emberből, vizetlen helyeken jár és nyugalmat keres, és ha nem talál, azt mondja: Visszatérek házamba, a honnét kijöttem.

²⁵ És mikor visszajön, seprűvel kitisztítva és feldíszítve találja azt.

²⁶ Akkor elmegy és maga mellé vesz más hét lelket, magánál rosszabbakat, és bemennek és ott laknak. És annak az embernek utolsó dolgai rosszabbak az elsőknél.

²⁷ Történt pedig, midőn ezt monda, felemelte szavát egy asszony a seregből, és monda neki: Boldog a méh, mely téged hordozott, és az emlők, melyeket szoptál.

²⁸ Ő pedig monda: Sőt inkább boldogok, akik Isten igéjét hallgatják és megtartják.

²⁹ Az egybegyűlő seregeknek pedig így kezdett szólani: Ez a nemzedék gonosz nemzedék; jelet kivan, de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele.

³⁰ Mert amint Jónás jel volt a niniveieknek, úgy lészen az Emberfia is e nemzedéknek.

³¹ A déli királyné szembe fog állni az ítéleten e nemzedék férfiaival és kárhoztatja őket, mert ő eljött a föld határairól meghallgatni Salamon bölcseségét; és íme itt több van Salamonnál.

³² A ninivei férfiak szembeszállnak az ítéleten e nemzedékkel és kárhoztatni fogják, mert ők Jónás prédikálására bűnbánatot tartottak, és íme itt több van Jónásnál.

³³ Senki sem gyújt világot azért, hogy rejtekbe, vagy véka alá tegye, hanem a tartóra, hogy akik bemennek, lássák a világosságot.

³⁴ A te testednek világa a szemed. Ha a szemed ép, egész tested világos lesz; ha pedig hibás, akkor a tested is sötét lesz.

³⁵ Vigyázz tehát, hogy a világosság, mely benned van, sötétség ne legyen.

³⁶ Ha tehát egész tested világos, és nincs benne egyetlen sötét rész, világos lesz az egész, és mint a villám fénye, megvilágít téged.

³⁷ És amint beszélt, megkérte őt egy farizeus, hogy étkeznék nála. És bement hozzá és letelepedett.

³⁸ A farizeus pedig kezdé magában gondolkodva mondani: Ugyan miért nem mosakodott meg az ebéd előtt?

³⁹ És monda neki az Úr: Lám ti farizeusok a pohárnak és tálnak külsejét megtisztítjátok, a ti bensőtök ellenben télé van rablással és gonoszsággal.

⁴⁰ Esztelenek! Nemde aki a külsőt alkotta, az alkotta a belsőt is?

⁴¹ Adjatok inkább alamizsnát fölöslegetekből, akkor majd mindentek tiszta lesz!

⁴² De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából, rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságosságot és Isten szeretetét! Pedig ezt meg kellett volna tennetek, és amazt el nem hanyagolnotok.

⁴³ Jaj nektek, farizeusok, mert szeretitek az első székeket a zsinagógákban, és a köszöntéseket a nyílt tereken!

⁴⁴ Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a sírok, melyek szembe nem tűnnek, és az emberek fölöttük járnak, anélkül hogy tudnák!

⁴⁵ Erre egy a törvénytudók egyike szót emelt és monda neki: Mester, ha ilyesmit mondasz, minket is gyalázattal illetsz.

⁴⁶ Ő pedig monda: Jaj nektek is, törvénytudók, mert oly terheket raktok az emberekre, melyeket el nem viselhetnek, ti magatok pedig egy ujjotokkal sem érintitek a terheket.

⁴⁷ Jaj nektek, kik a prófétáknak síremléket állítotok, míg a ti atyáitok megölték őket.

⁴⁸ Nyilván tanúságot tesztek arról, hogy helyeslitek atyáitok cselekedeteit, mert azok megölték őket, ti pedig sírboltokat építtek nekik.

⁴⁹ Azért mondotta az Isten bölcsesége is: Prófétákat és apostolokat küldök hozzájok, akik közül némelyeket megölnek és üldözni fognak,

⁵⁰ úgy hogy e nemzedék fog számot adni az összes próféták véréről, mely kiontatott világ kezdetétől,

⁵¹ Ábel vérétől Zakariás véréig, ki az oltár és a templom között veszett el. Bizony mondom nektek, hogy ez a nemzedék fog arról számot adni.

⁵² Jaj nektek törvénytudók, mert lefoglaltátok a tudás kulcsát, de magatok sem mentetek be, meg a bemenni akarókat is visszatartottátok.

⁵³ Midőn pedig ezt mondotta nekik, a farizeusok és törvénytudók kezdek őt keményen szorongatni és faggatni,

⁵⁴ azon fondorkodva, hogy szájából valamit kikaphassanak, amiről őt vádolhassák.

12

¹ Midőn pedig nagy sereg állta őt körül, úgy hogy egymást taposták, így kezdett tanítványaihoz szólani: Óvakodjatok a farizeusok kovászától, amely képmutatás!

² Semmi sincs pedig elrejtve, mi föl ne födöztetnék, sem eltitkolva, mi ki ne tudódnék.

³ Mert amit sötétben mondottatok, a világoson fogják elmondani, és amit fülbe súgtatok a szobákban, a háztetőről fogják hirdetni.

⁴ Mondom pedig nektek, mint barátaimnak: Ne rettegjetek azoktól, kik megölik a testet, de azontúl nem tehetnek semmit.

⁵ Majd megmutatom nektek, kitől féljetek. Féljetek attól, ki miután megöl, hatalma van a pokolba vetni. Igen, mondom nektek, ettől féljetek!

⁶ Nemde öt verebet kapni két fillérért? És egy sincs közölök elfeledve Istennél.

⁷ De még fejetek hajszálai is mind meg vannak számlálva. Ne féljetek tehát! Sok verébnél többet értek ti.

⁸ Mondom pedig nektek: Mindaz, aki megvall engem az emberek előtt, az Emberfia is meg fogja őt vallani az Isten angyalai előtt.

⁹ Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, meg fog tagadtatni az Isten angyalai előtt.

¹⁰ És bárki az Emberfia ellen szól, megbocsáttatik neki, de annak, aki a Szentlélek ellen káromkodik, meg nem bocsáttatik.

¹¹ Mikor pedig majd a zsinagógákba, a hatóságok és hatalommal bírók elé hurcolnak titeket, ne aggódjatok azon, hogy miképen és mit feleljetek, vagy mit mondjatok;

¹² mert a Szentlélek majd megtanít titeket azon órában, mit kelljen mondanotok.

¹³ Monda pedig neki valaki a nép közül: Mester, mondjad testvéremnek, hogy ossza meg velem az örökséget.

¹⁴ De ő monda neki: Ember, ki rendelt engem bíróvá vagy osztóvá tiköztetek?

¹⁵ És monda nekik: Vigyázzatok és őrizkedjetek minden fösvénységtől, mert senkinek élete nem függ azon javak bőségétől, melyekkel bír.

¹⁶ Hozott fel erre nekik egy hasonlatosságot, mondván: Egy gazdag embernek földje bőséges termést adott.

¹⁷ És gondolta magában: Mit cselekedjem? mert nincs hova gyűjtenem terményeimet.

¹⁸ És monda: Ezt fogom cselekedni: Lebontom csűreimet és nagyobbakat építek, és oda gyűjtöm összes terményeimet és javaimat,

¹⁹ és azt mondom lelkemnek: Lelkem, van sok jószágod igen sok esztendőre eltéve: nyugodjál, egyél, igyál, lakozzál!

²⁰ Isten pedig monda neki: Esztelen, ez éjjel számon kérik tőled lelkedet; vájjon kié lesz, amit szereztél?

²¹ így jár, aki magának kincset gyűjt, és nem gazdag az Isten előtt.

²² És monda tanítványainak: Azért mondom nektek: Ne aggódjatok életetekről, mit egyetek, se testetekről, mivel ruházkodjatok.

²³ A lélek több mint az eledel és a test több mint a ruházat.

²⁴ Tekintsétek a hollókat: ezek nem vetnek, sem nem aratnak, nekik nincs éléskamrájuk, sem csűrjük, és az Isten táplálja őket. Mennyivel többet értek ti azoknál!

²⁵ Melyiktek toldhatja meg pedig gondjai által termetét egy könyöknyivel?

²⁶ Ha tehát a legcsekélyebbet sem vagytok képesek megtenni, mit aggódtok a többin?

²⁷ Nézzétek a liliomokat, hogyan növekednek; nem dolgoznak, sem nem fonnak; mondom pedig nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint ezek egyike.

²⁸ Ha pedig a füvet, mely ma a mezőn van és holnap a kemencébe kerül, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!

²⁹ Ti se kérdezzétek tehát, mit egyetek vagy mit igyatok, és túlzásba ne menjetek,

³⁰ mert mindezt a pogányok keresik. A ti Atyátok pedig tudja, hogy erre szükségtek van.

³¹ Hanem inkább keressétek először az Isten országát és igazságát, és mindez hozzá adatik nektek.

³² Ne félj te kisded nyáj; mert tetszett a ti Atyátoknak, nektek adni az országot.

³³ Adjátok el amitek van és adjatok alamizsnát! Készítsetek magatoknak erszényeket, melyek el nem avulnak, kimeríthetetlen kincset a mennyben, hol a tolvaj meg nem közelíti, sem a moly nem árt neki.

³⁴ Mert ahol a kincsetek van, ott leszen szívetek is.

³⁵ Ágyékaitok legyenek felövezve és égő lámpák kezeitekben,

³⁶ és ti hasonlók azon emberekhez; kik urukat várják, mikor a menyegzőből visszatér, hogy amint megjön és zörget, azonnal ajtót nyissanak neki.

³⁷ Boldogok azok a szolgák, kiket, midőn megjön az úr, ébren talál. Bizony mondom nektek, hogy felövezi magát, leülteti őket és körüljárva szolgál nekik.

³⁸ És ha a második őrváltáskor vagy akár a harmadik őrváltáskor jön, és úgy találja őket, boldogok azok a szolgák.

³⁹ Azt pedig tudjátok meg, hogy ha a családatya tudná, mely órában jön a tolvaj, bizonyára vigyázna és nem engedne házába betörni.

⁴⁰ Ti is legyetek készen, mert amely órában nem vélitek, eljő az Emberfia.

⁴¹ Monda pedig neki Péter: Uram, nekünk mondod e példabeszédet, vagy minden egyebeknek is?

⁴² Monda pedig az Úr: Vajjon ki az a hű és okos sáfár, kit az úr az ő háznépe fölé rendelt, hogy annak idején kiadja nekik búzarészüket?

⁴³ Boldog az a szolga, kit midőn az úr jön, így cselekedve talál.

⁴⁴ Igazán mondom nektek, hogy minden vagyona fölé rendeli őt.

⁴⁵ De ha az a szolga azt mondja szívében: Az én uram késik, és kezdi verni a szolgákat és szolgálókat, eszik, iszik és részegeskedik:

⁴⁶ majd eljön annak a szolgának ura oly napon, melyen nem reméli, és oly órában, melyben nem tudja, és kettévágja őt, és a hűtelenek között adja ki részét.

⁴⁷ Az a szolga pedig, aki tudja urának akaratát és nem állt készen, és nem cselekedett az ő akarata szerint, sok veréssel fog bűnhődni.

⁴⁸ Aki pedig nem tudta és büntetésre méltót cselekedett, kevéssel lakol. Mindattól pedig, akinek sokat adtak, sokat fognak követelni; és akire sokat bíztak, attól többet kívánnak.

⁴⁹ Tüzet jöttem bocsátani a főidre, és mit akarok mást, mint hogy lángra gyulladjon?

⁵⁰ Keresztséggel kell pedig megkereszteltetnem, s mennyire aggaszt, míg meg nem történik!

⁵¹ Azt gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre? Nem, mondom nektek, hanem meghasonlást.

⁵² Mert mostantól Fogva öten egy házban meghasonlanak: hárman kettő ellen, és ketten három ellen lesznek.

⁵³ Meghasonlanak az atya a fiú ellen és a fiú atyja ellen; az anya leánya ellen, és a leány anyja ellen; a napa menye ellen, és a meny a napa ellen.

⁵⁴ Mondá pedig a népnek is: Mikor azt látjátok, hogy napnyugatról felhő támad, mindjárt mondjátok: Záporeső jön, és úgy is történik.

⁵⁵ És mikor déli szél fuj, azt mondjátok: Hőség lesz, és meglesz.

⁵⁶ Képmutatók! az ég és föld színét meg tudjátok ítélni, miért nem ismeritek fel tehát ezt az időt?

⁵⁷ Miért nem ítélitek meg szintén magatoktól, ami igazságos?

⁵⁸ Mikor pedig ellenfeleddel az elöljáróhoz indulsz, igyekezzél útközben megszabadulni tőle, hogy a bíróhoz ne hurcoljon és a bíró át ne adjon a végrehajtónak, és a végrehajtó a börtönbe ne vessen.

⁵⁹ Mondom neked, hogy ki nem jössz onnét, míg az utolsó fillért is le nem fizetted.

13

¹ Ugyanazon időben jelen voltak némelyek, kik bírt hoztak neki ama galileabeliekről, kiknek vérét Pilátus áldozataikkal vegyítette.

² És felelvén, monda nekik: Azt gondoljátok, hogy e galileabeliek bűnösebbek voltak az összes galileabelieknél, mivelhogy ezt szenvedték?

³ Mondom nektek nem, de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen vesztek el.

⁴ Vagy az a tizennyolc, akikre rádőlt a torony Silóénál és megölte őket, azt gondoljátok, hogy azok is vétkesebbek voltak Jeruzsálem összes többi lakóinál?

⁵ Mondom nektek, nem; de ha bűnbánatot nem tartotok, mindnyájan hasonlóképen vesztek el.

⁶ Monda tovább ezen hasonlatosságot is: Valakinek egy fügefa volt ültetve szőlejében, és kiment, hogy gyümölcsöt keressen rajta, de nem talált.

⁷ Monda tehát a vincellérnek: íme három esztendeje, mióta ide járok és gyümölcsöt keresek e fügefán és nem találok. Vágd ki tehát! Minek is foglalja el itt a helyet?

⁸ De az felelé és monda neki: Uram, hagyd meg még az idén, míg körülásom és megtrágyázom.

⁹ Talán így hoz majd gyümölcsöt. Ha pedig nem, jövőre kivághatod.

¹⁰ Tanított pedig zsinagógájukban szombatonkint.

¹¹ És íme jött egy asszony, kiben a betegség lelke tizennyolc év óta lakozott, és annyira meg volt görnyedve, hogy föl sem tudott nézni.

¹² Midőn Jézus meglátta őt, magához hívta és monda neki: Asszony, meg vagy szabadítva betegségedtől.

¹³ És raja tevén kezeit, azonnal kiegyenesedett és dicsérte Istent.

¹⁴ A zsinagóga főnöke pedig bosszankodva felszólalt, hogy Jézus szombaton gyógyított, és monda a népnek: Hat nap van, melyen dolgozni kell; jöjjetek tehát ezeken és gyógyíttassátok magatokat, nem pedig szombatnapon.

¹⁵ Mire az Úr feleié neki és monda: Képmutatók! Nem oldja-e el mindegyiktek ökrét vagy szamarát szombaton is a jászoltól és vezeti ki megitatni?

¹⁶ Ábrahám ezen leányát tehát, kit a sátán immár tizennyolc éven át tartott lekötve, nem kellett-e feloldani e köteléktől szombatnapon?

¹⁷ És midőn ezt mondotta összes ellenfelei szégyenkeztek, és az egész nép örvendezett azon dicső tetteken, melyeket végbevitt.

¹⁸ Ezután monda: Mihez hasonló az Isten országa, és mihez hasonlítsam azt?

¹⁹ Hasonló a mustármaghoz, melyet vevén egy ember, elvetette kertjébe, és felnövekedett- és nagy fává lett, és az égi madarak nyugodtak ágain.

²⁰ És ismét monda: Mihez hasonlítsam az Isten országát?

²¹ Hasonló a kovászhoz, melyet vevén egy asszony, három véka liszt közé keverte, mitől az egész megkovászosodott.

²² És Jeruzsálem felé tartva, városról városra, faluról falura ment és tanított.

²³ Monda pedig neki egy valaki: Uram, kevesen vannak-e akik üdvözülnek? Ő pedig monda nekik:

²⁴ Igyekezzetek bemenni a szűk kapun, mert mondom nektek, hogy sokan akarnak majd bemenni és nem tudnak.

²⁵ Mikor pedig a családatya bemegy és bezárja az ajtót, ti akkor kívül állva kezditek majd az ajtót zörgetni mondván: Uram, nyisd ki nekünk! Mire ő azt fogja nektek mondani: Nem tudom, honnét valók vagytok.

²⁶ Erre ti majd azt mondjátok: Hiszen te előtted ettünk és ittunk, és a mi utcáinkon tanítottál!

²⁷ És azt fogja nektek mondani: Nem tudom honnét vagytok; távozzatok tőlem mindnyájan, gonosztevők!

²⁸ Ott lesz ám sírás és fogak csikorgatása, midőn majd látni fogjátok Ábrahámot, Izsákot, Jákobot és az összes prófétákat az Isten országában, magatokat pedig kiűzetve!

²⁹ És jönni fognak napkeletről és napnyugotról, éjszakról és délről, és letelepednek az Isten országában.

³⁰ És íme, vannak utolsók, kik elsőkké, és vannak elsők, kik utolsókká lesznek.

³¹ Ugyanaz nap hozzá ment néhány farizeus és mondák neki: Menj, és távozzál el innét, mert Heródes meg akar ölni.

³² És monda nekik: Menjetek és mondjátok meg annak a rókának: Íme ördögöket űzök és gyógyításokat végzek ma és holnap, és holnapután végem lesz.

³³ Ma, holnap, és a következő napon azonban még járnom kell, mert az nem lehet, hogy próféta Jeruzsálemen kívül vesszen el.

³⁴ Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, kik hozzád küldetnek, hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint a madár fiókáit szárnyai alá, s te nem akartad!

³⁵ íme, pusztán marad a ti házatok! Mondom pedig nektek, hogy nem láttok engem, míg el nem jön az idő, midőn azt mondjátok: Áldott ki az Úr nevében jő!

14

¹ És történt, hogy midőn Jézus egy előkelő farizeus házába betért étkezni szombatnapon, szemmel tartották őt.

² És íme egy vízkóros ember jelent meg előtte.

³ És szót emelve Jézus, monda a törvénytudóknak és farizeusoknak: Szabad-e szombaton gyógyítani?

⁴ De azok hallgattak. Mire ő fogta, meggyógyította és elbocsátotta őt.

⁵ És hozzájok fordulva monda: Ha valamelyikteknek szamara vagy ökre a kútba esik, vájjon nem húzza-e ki mindjárt szombatnapon is?

⁶ És nem tudtak rá neki válaszolni.

⁷ Mondott pedig a meghívottaknak is példabeszédet, midőn észrevette, hogyan válogatják az első helyeket, így szólván hozzájok:

⁸ Ha valaki meghí menyegzőre, ne ülj az első helyre, hogy. ha talán náladnál előbbre való volna meghíva, hozzád ne jöjjön

⁹ aki téged is meg őt is meghívott, és azt mondja: Adj ennek helyet! s akkor szégyenkezve kelljen elfoglalnod az utolsó helyet.

¹⁰ Hanem mikor meghívnak, menj és ülj az utolsó helyre, hogy mikor jön, aki téged meghívott, azt mondja neked: Barátom, menj följebb! Akkor becsületet fogsz vallani vendégtársaid előtt.

¹¹ Mert mindaz, aki magát felmagasztalja, megaláztatik, s aki magát megalázza, felmagasztaltatik.

¹² Monda pedig annak is, ki őt meghívta: Mikor ebédet vagy vacsorát adsz, ne hívjad arra barátaidat, se testvéreidet, se rokonaidat, se gazdag szomszédaidat; nehogy talán ők is viszont meghívjanak, és viszonzásban részesülj.

¹³ Hanem midőn lakomát adsz, hívj meg arra szegényeket, bénákat, sántákat és vakokat,

¹⁴ és boldog leszesz, mivel nincs miből visszafizetniük; hanem majd vissza fog neked fizettetni az igazak feltámadásakor.

¹⁵ Midőn ezt valaki a vendégek közül hallotta, monda neki: Boldog az, ki étkezni fog az Isten országában.

¹⁶ ő pedig monda neki: Egy ember nagy lakomát szerzett és sokakat meghívott.

¹⁷ És elküldte szolgáját a vacsora idején megmondani a hivatalosaknak, hogy jöjjenek, mert már minden készen van.

¹⁸ És kezdek magokat mindannyian mentegetni. Az első azt izente neki: Majort vettem és ki kell mennem megnézni, kérlek, ments ki engem.

¹⁹ És egy másik monda: öt pár ökröt vettem, és azokat megyek megpróbálni, kérlek, ments ki engem.

²⁰ Ismét másik monda: Feleséget vettem, azért nem mehetek.

²¹ S visszatérve a szolga, elmondotta urának. Erre a házigazda megharagudott, és monda szolgájának: Menj ki hamar a város tereire és utcáira, és vezesd be ide a szegényeket, bénákat, vakokat és sántákat.

²² És monda a szolga: Uram, meglett amint parancsoltad és még van hely.

²³ És monda az úr a szolgának: Menj ki az utakra és sövények mentére és (akiket ott találsz) kényszerítsd bejönni, hogy megteljék az én házam.

²⁴ Mondom pedig nektek, hogy senki azon férfiak közül, kik hivatalosak voltak, meg nem Ízleli az én lakomámat.

²⁵ Sok nép ment pedig vele és hozzájok fordulva monda nekik:

²⁶ Ha valaki hozzám jön és nem gyűlöli atyját és anyját, feleségét és fiait, testvéreit és nővéreit, sőt még a saját életét is, nem lehet az én tanítványom.

²⁷ És aki nem viseli keresztjét és nem jön utánam, nem lehet az én tanítványom.

²⁸ Mert ki az, aki tornyot akarván építeni, előbb le nem ül és össze nem számítja a szükséges költségeket, vájjon van-e annyija, hogy be tudja fejezni,

²⁹ nehogy miután lerakta az alapot és befejezni nem tudta, kigúnyolják őt,

³⁰ mondván: Ez az ember elkezdett építeni és nem tudta befejezni?

³¹ Avagy melyik király nem fog, mielőtt egy másik király ellen harcba szállna, előbb leülni és megfontolni, vajjon tízezer emberrel szembe szállhat-e azzal, ki húszezerrel jön ellene?

³² Különben még a távolba követséget küld hozzá és békét kér.

³³ így tehát senki közöletek, ki le nem mond mindenről, amije van, nem lehet az én tanítványom.

³⁴ Jó a só. De ha a só izét vesztette, mivel fűszerezik?

³⁵ Sem a földre, sem trágyának nem használható, hanem kivetni való. Akinek füle van a hallásra, hallja meg!

15

¹ Közeledtek pedig hozzá vámosok és bűnösök, hogy hallgassák őt.

² És zúgolódtak a farizeusok és Írástudók, mondván: Ez fogadja a bűnösöket és együtt eszik velők.

³ S monda nekik a következő példabeszédet:

⁴ Melyiktek az, a kinek száz juha van, s ha egyet azokból elveszít, ott nem hagyja a kilencvenkilencet a pusztában, és el nem megy az után, amely elveszett, míg meg nem találja?

⁵ És ha megtalálta, őrömmel veszi vállaira,

⁶ s hazaérkezve összehívja barátait és szomszédait és így szól hozzájok: örvendjetek velem, mert megtaláltam elveszett juhomat!

⁷ Mondom nektek, hogy szintúgy öröm leszen mennyben egy bűnbánó bűnösön inkább, mint kilencvenkilenc igazon, kiknek nincs szükségük bűnbánatra.

⁸ Vagy melyik az az asszony, a kinek ha tíz drahmája van, és elveszít egy drahmát, nem gyújt gyertyát, és nem söpri ki a házat és keresi szorgalmasan, míg meg nem találja?

⁹ S midőn megtalálta, összehívja barátnőit és szomszédasszonyait mondván: örvendjetek velem, mert megtaláltam a drahmát, melyet elvesztettem!

¹⁰ így, mondom nektek, öröm lesz az Isten angyalai között egy bűnbánó bűnös fölött.

¹¹ Monda tovább: Egy embernek két fia volt.

¹² S az ifjabbik közülök monda atyjának: Atyám, add ki nekem az engem illető örökséget. És elosztotta közöttük vagyonát.

¹³ És néhány nap múlva az ifjabbik fiú összeszedte mindenét, elutazott messze földre és ott kicsapongó életet élve, eltékozolta vagyonát.

¹⁴ S miután mindenét elprédálta, nagy ínség ütött ki ama tartományban és szűkölködni kezdett.

¹⁵ És fogta magát, beszegődött ama vidék egyik polgárához, ki elküldötte őt majorjába, hogy őrizze a sertéseket.

¹⁶ És szerette volna gyomrát megtölteni a hüvelyekkel, melyeket a sertések ettek, de senki sem adott neki.

¹⁷ Magába szállva tehát, monda: Hány napszámos bővelkedik atyám házánál kenyérben, én pedig itt éhen veszek!

¹⁸ Fölkelek, visszamegyek atyámhoz és azt mondom neki: Atyám, vetkeztem az ég ellen és te ellened;

¹⁹ már nem vagyok méltó fiadnak hivatni, csak napszámosaid közé fogadj be engem!

²⁰ S fölkelt és visszament atyjához. Mikor pedig még messze volt, meglátta őt atyja és könyörületre indulva eléje sietett, nyakába borult és megcsókolta őt.

²¹ És monda neki a fiú: Atyám, vetkeztem ellened és az ég ellen, már nem vagyok méltó, hogy fiadnak neveztessem.

²² Monda pedig az atya szolgáinak: Hozzátok elő hamar a legjobb ruhát és öltöztessétek fel őt, adjatok gyűrűt a kezére és sarukat a lábaira,

²³ vezessétek elő a hizlalt borjút és öljétek le, s együnk és mulassunk,

²⁴ mert ez az én fiam meg volt halva és feltámadt, el volt veszve, és megtaláltatott. És elkezdtek mulatozni.

²⁵ Az ő idősebbik fia pedig a mezőn volt, s midőn visszatérve, a házhoz közeledett, meghallotta a zenét és táncot.

²⁶ Ekkor magához hívott egyet a szolgák közül és megkérdezte, hogy mi dolog ez?

²⁷ Az pedig monda neki: A te testvéred megjött, és atyád leölette a hizlalt borjút, mivelhogy egészségben visszanyerte őt.

²⁸ Erre megharagudott és nem akart bemenni. Kijött tehát az atyja, s kezdé őt kérlelni.

²⁹ Az pedig feleié és monda atyjának: íme annyi esztendő óta szolgálok neked, sohasem hágtam át parancsodat, és sohasem adtál nekem egyetlen gödölyét sem, hogy barátaimmal mulathattam volna;

³⁰ midőn pedig ez a te fiad, ki örökségét feslett életű nőkkel eltékozolta, megjött, leölétted neki a hizlalt borjút.

³¹ Ő azonban monda neki: Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tied;

³² de illő volt vigadni és örvendezni, mert ez a te testvéred meg volt halva és föltámadt, el volt veszve és megkerült.

16

¹ Monda pedig tanítványainak is: Volt egy gazdag ember, kinek volt egy sáfára. És ezt arról vádolták előtte, hogy eltékozolta a vagyonát.

² Magához hivatta tehát őt és így szólt hozzá: Mit hallok én. felőled? Adj számot sáfárkodásodról, mert tovább nem sáfárkodhatol.

³ Monda pedig a sáfár magában: Mitévő legyek, ha uram elveszi tőlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok, koldulni szégyenlek.

⁴ Tudom mit teszek, hogy mikor a sáfárságból elmozdítanak, (az emberek) befogadjanak házaikba.

⁵ Erre egybehívta urának összes adósait és monda az elsőnek: Mennyivel tartozol uramnak?

⁶ Mire az feleié: Száz korsó olajjal. Monda neki: Vedd adósleveledet, s ülj le gyorsan és írj ötvenet.

⁷ Azután így szólt a másikhoz: Hát te mennyivel tartozol? Ki felelé: Száz mérő búzával. Monda neki: Fogd leveledet és írj nyolcvanat.

⁸ És megdicsérte az úr a hamis sáfárt, hogy okosan cselekedett, mert hát a világ fiai okosabbak a maguk nemében a világosság fiainál.

⁹ Én is mondom nektek: Szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba.

¹⁰ Aki kicsiben hű, a nagyban is hű, és aki a csekélyben hűtelen, a nagyban is hűtelen.

¹¹ Ha tehát a hamis mammonban nem voltatok hívek, ki bízza rátok az igazit?

¹² És ha a máséban nem voltatok hívek, ki adja meg nektek a magatokét?

¹³ Egy szolga sem szolgálhat két úrnak. Mert vagy az egyiket gyűlöli, a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

¹⁴ Hallották pedig mindezt a farizeusok, kik pénzvágyók voltak, és kinevették őt.

¹⁵ És monda nekik: Ti igazaknak tüntetitek fel magatokat az emberek előtt, de az Isten ismeri szíveiteket; mert ami az emberek előtt nagy, az Isten előtt utálatosság.

¹⁶ A törvény és a próféták Jánosig terjednek; ettől fogva az Isten országa hirdettetik és mindenki erőszakoskodik ellene.

¹⁷ Pedig könnyebben elmúlhat az ég és a föld, mintsem hogy a törvénynek egyetlen pontja megdőljön.

¹⁸ Mindaz, ki elbocsátja feleségét és mást vesz, házasságtörést követ el, és aki férjétől elbocsátottat vesz feleségül, házasságtörést követ el.

¹⁹ Volt egy gazdag ember, ki bíborba és gyolcsba öltözködött és naponkint fényesen lakmározott.

²⁰ És volt egy Lázár nevű koldus, ki az ő ajtaja előtt feküdt, telve fekélyekkel,

²¹ s szeretett volna a gazdagnak asztaláról lehulló morzsákból jóllakni, de senki sem adott neki azokból. Sőt még az ebek is jöttek és nyalogatták sebeit.

²² Történt pedig, hogy meghalt a koldus, és az angyalok Ábrahám kebelébe vitték. Meghalt

²³ pedig a gazdag is, és a pokolba temettetett.Mikor pedig a kínokban volt, fölemelte szemeit és meglátta Ábrahámot távolról és Lázárt az ő kebelén,

²⁴ s fölkiáltva, monda: Atyám, Ábrahám, könyörülj rajtam és küldd el Lázárt, hogy mártsa vízbe az ujja hegyét és enyhítse nyelvemet, mert gyötrődöm e lángban!

²⁵ És monda neki Ábrahám: Fiam, jusson eszedbe, hogy elvetted a jót életedben s Lázár azonképen a rosszat; most tehát ez vigasztalódik, te pedig gyötrődöl.

²⁶ Különben is közöttünk és közöttetek nagy örvény tátong úgy, hogy. sem innen oda, sem onnan ide nem lehet menni.

²⁷ És monda: Kérlek tehát, atyám, küldd el őt atyám házába,

²⁸ mert öt testvérem van, hogy azoknak bizonyságot tegyen, hogy azok is a gyötrelmek e helyére ne jussanak.

²⁹ És monda neki Ábrahám: Ott van nekik Mózes és a próféták; hallgassák azokat!

³⁰ Amaz pedig monda: Nem úgy, atyám, Ábrahám, hanem ha valaki a holtak közül elmenne hozzájok, bűnbánatot tartanának.

³¹ Monda pedig neki: Ha Mózest és a prófétákat nem hallgatják, akkor, ha valaki a holtak közül feltámad, annak sem hisznek.

17

¹ És monda tanítványainak: Lehetetlen, hogy botrányok ne jöjjenek, de jaj annak, aki által jönnek.

² Jobb neki, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tengerbe vetik, mintsem hogy megbotránkoztasson egyet e kicsinyek közül.

³ Vigyázzatok magatokra! Ha vetkezik ellened testvéred, dorgáld meg őt, és.ha megbánja, bocsáss meg neki.

⁴ S ha napjában hétszer vetkezik ellened és napjában hétszer tér hozzád és mondja: Bánom! - bocsáss meg neki!

⁵ Mire az apostolok így szóltak az urnák: Öregbítsd bennünk a hitet!

⁶ Az Úr pedig monda: Ha annyi hitetek van mint a mustármag, mondjátok e szederfának: Szakadj ki tövestül és verj gyökeret a tengerben - engedelmeskedni fog nektek.

⁷ Ki fogja közöletek, ha szántólegénye vagy pásztora van, annak, midőn a mezőről hazatér, azt mondani: Gyere mindjárt és ülj le!

⁸ és nem inkább azt, hogy: Készíts nekem vacsorát, övezd fel magadat és szolgálj nekem amíg eszem és iszom, s majd azután ehetel és ihatol te is?

⁹ Vagy megköszöni-e annak a szolgának, hogy megtette amit neki parancsolt?

¹⁰ Nem gondolnám, így ti is, midőn megtettetek mindent, amit nektek parancsoltak, mondjátok: Haszontalan szolgák vagyunk; csak azt tettük meg, amit tenni kötelesek voltunk.

¹¹ És történt, hogy midőn Jeruzsálem felé tartott, átment Szamarián és Galileán.

¹² És amint bement egy faluba, elébe jött tíz poklos férfi, kik megálltak a távolban,

¹³ és fölemelték szavukat, mondván: Jézus, Mester, könyörülj rajtunk!

¹⁴ Kiket midőn meglátott, monda: Menjetek, mutassátok meg magatokat a papoknak! S történt, hogy mialatt odamentek, megtisztultak.

¹⁵ Egy pedig közölök, látván hogy megtisztult, visszatért, fönszóval magasztalta Istent

¹⁶ és hálálkodva arcra borult lábai előtt, s ez szamaritánus volt.

¹⁷ Mire Jézus, monda: Nemde tízen tisztultak meg? Hol van hát a (többi) kilenc?

¹⁸ Nem találkozott más, aki visszatért és hálát adott volna Istennek, mint csak ez az idegen?

¹⁹ És monda neki: Kelj fel és menj, mert a te hited megszabadított téged!

²⁰ Megkérdeztetvén pedig a farizeusoktól: Mikor jön el az Isten országa? - felelé nekik és monda: Az Isten országa nem jön feltűnéssel,

²¹ s nem fogják azt mondani: íme itt van, vagy amott. Mert íme, az Isten országa bennetek van.

²² És monda tanítványainak: Jönnek napok, amikor majd szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem látjátok.

²³ S azt fogják nektek mondani: íme itt van, íme amott! - Oda ne menjetek, se ne kövessétek.

²⁴ Mert valamint az égbolton cikázó villám bevilágítja mindazt, ami az ég alatt van, úgy leszen az Emberfia is az ő napján.

²⁵ Előbb azonban sokat kell szenvednie és el kell vettetnie e nemzedéktől.

²⁶ És amint Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.

²⁷ Ettek és ittak, házasodtak és férjhez adtak mindama napig, melyen Noé bement a bárkába, s jött a vízözön és elpusztította valamennyit.

²⁸ Épen úgy, mint ahogy Lót napjaiban történt: Ettek és ittak, vettek és eladtak, ültettek és építettek;

²⁹ amely napon pedig Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből, és elpusztította valamennyit.

³⁰ Épen így lesz ama napon is, amelyen az Emberfia megjelenik.

³¹ Aki azon órában a háztetőn lesz és holmija a házban, ne szálljon le, hogy elvigye, és aki a mezőn lesz, szintén ne térjen vissza.

³² Gondoljatok Lót feleségére!

³³ Aki életét megmenteni törekszik, elveszti azt; és aki elveszti, életre kelti azt.

³⁴ Mondom nektek: Azon éjjel ketten lesznek egy ágyban: az egyik fölvétetik, a másik ott hagyatik;

³⁵ két asszony őröl együtt, az egyik fölvétetik, a másik ott marad; ketten lesznek a mezőn, az egyik fölvétetik, a másik ott marad.

³⁶ Mire mondák neki: Hol, Uram?

³⁷ Felelé nekik: Ahol a test van, odagyűlnek a sasok is.

18

¹ Arról is mondott nekik példabeszédet, hogy szükség mindig imádkozni és meg nem szűnni,

² mondván: Egy bizonyos városban volt egy bíró, ki Istentől nem félt, embert nem becsült.

³ Volt pedig ama városban egy özvegy és elment hozzá s így szólt neki: Tégy nekem igazságot ellenfelemmel szemben!

⁴ És sokáig nem akart. De azután monda magában: Habár Istentől nem is félek, sem embert nem becsülök,

⁵ mégis mivel alkalmatlankodik rajtam ez az özvegy, igazságot teszek neki, hogy utóvégre nekem ne jöjjön és meg ne verjen.

⁶ Monda pedig az Úr: Halljátok mit mond az igazságtalan bíró!

⁷ S vajjon az Isten nem tesz-e igazságot az ő választottainak, kik éjjel-nappal hozzá kiáltanak, és fogja tűrni hogy elnyomassanak?

⁸ Mondom nektek, hogy csakhamar boszut áll értük. Csakhogy mikor majd eljön az Emberfia, vájjon talál-e hitet a földön?

⁹ Monda pedig egyeseknek is, kik magokban bíztak, mint afféle igazak, és a többieket megvetették, e példabeszédet:

¹⁰ Két ember fölment a templomba imádkozni, egy farizeus és egy vámos.

¹¹ A farizeus odaállt és így imádkozott magában: Hálát adok neked, Istenem, hogy nem vagyok olyan, mint a többi emberek, kik ragadozók, igazságtalanok, házasságtörők, miként ez a vámos is.

¹² Böjtölök kétszer hetenkint, tizedet adok mindenemből, amim van.

¹³ A vámos pedig távol állva, szemeit sem merte az égre emelni, hanem mellét verte, mondván: Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek!

¹⁴ Mondom nektek, hogy ez megigazulva ment haza, inkább mint amaz; mert mindaz, aki magát fölmagasztalja, megaláztatik, és aki magát megalázza, fel magasztaltatik.

¹⁵ Hoztak pedig hozzá kisdedeket is, hogy megérintse őket. Midőn a tanítványok ezt látták, elutasították őket.

¹⁶ Jézus pedig magához szólítva őket, monda: Hagyjátok a gyermekeket hozzám jönni és ne tiltsátok el őket, mert ilyeneké az Isten országa!

¹⁷ Bizony mondom nektek: Aki nem úgy fogadja az Isten országát, mint a gyermek, nem megy be abba.

¹⁸ És kérdező őt egy előkelő, mondván: Jó Mester, mit tegyek, hogy az örök életet elnyerjem?

¹⁹ Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, hanem csak Isten.

²⁰ A parancsokat tudod: Ne ölj; ne paráználkodjál; ne lopj; hamistanúságot ne szólj; tiszteljed atyádat és anyádat.

²¹ Mindezt - úgymond - megtartottam ifjúságomtól fogva.

²² Ezt hallva, monda neki Jézus: Egy hiányzik még neked: add el mindenedet, amid van, és add a szegényeknek és kincsed lesz az égben. Az után jöjj és kövess engem!

²³ Ennek hallattára amaz elszomorodott, mert igen gazdag volt.

²⁴ Amint pedig Jézus látta, hogy elszomorodott, monda: Mily nehezen jutnak Isten országába, akiknek pénzök van!

²⁵ Mert könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.

²⁶ És mondák akik ezt hallották: Ki üdvözülhet akkor?

²⁷ Felelé nekik: Ami lehetetlen az embereknél, lehetséges az Istennél.

²⁸ Monda erre Péter: Íme mi mindent elhagytunk és követtünk téged!

²⁹ Viszonzá nekik: Bizony mondom nektek, nincs senki, aki elhagyja házát, vagy szülőit, vagy testvéreit, vagy feleségét, vagy gyermekeit az Isten országáért,-

³⁰ hogy sokkal többet ne nyerne ez időben, a másvilágon pedig az örök életet.

³¹ Jézus erre magához vette a tizenkettőt és monda nekik: íme fölmegyünk Jeruzsálembe, és be fog teljesedni mindaz, amit a próféták az Emberfiáról megírtak.

³² Mert átadják a pogányoknak, kigúnyolják és leköpdösik

³³ és miután megostorozták, megölik őt, de harmadnapra feltámad.

³⁴ Ám ők mindebből nem értettek semmit, és ezen ige el volt előttük rejtve, azért nem értették hogy, mit mond.

³⁵ Történt pedig, hogy mikor Jerikóhoz közeledett, egy vak ült az útszélen és kéregetett.

³⁶ S midőn hallotta, hogy sok nép megy arra, kérdezte, hogy mi az.

³⁷ És mondották neki, hogy a názáreti Jézus megy el arra.

³⁸ És felkiáltott, mondván: Jézus, Dávid fia, könyörülj rajtam!

³⁹ Mire az elől menők csitították, hogy hallgasson. Ő azonban még hangosabban kiáltotta: Dávid fia, könyörülj rajtam!

⁴⁰ Jézus erre megállóit és magához vezettette őt. És midőn közel volt, kérdezte őt,

⁴¹ mondván: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? Az pedig feleié: Uram, hogy lássak!

⁴² És Jézus monda neki: Láss! A te hited meggyógyított téged.

⁴³ És azonnal látott és követte őt, magasztalván Istent. S az egész nép, amint ezt látta, dicsérte Istent.

19

¹ És bemenvén Jerikóba, keresztül ment rajta.

² És íme, egy Zakeus nevű férfiú, ki a vámosok feje és gazdag volt,

³ igyekezett látni Jézust, hogy ki légyen, de nem láthatta a sokaságtól, mert alacsony termetű volt.

⁴ Előre sietett tehát és fölment egy vad fügefára, hogy megláthassa őt, mivel arra kellett elhaladnia.

⁵ S midőn Jézus ama helyre ért, föltekintett és meglátta őt s monda neki: Zakeus, szállj le sietve, mert ma a te házadban kell megszállnom.

⁶ És gyorsan leszállt és örömmel fogadta őt.

⁷ És ennek láttára mindnyájan zúgolódtak, mondván: Bűnös embernél szállt meg!

⁸ Zakeus pedig elébe állt és monda az Urnák: íme, Uram, javaimnak felét a szegényeknek adom, és ha valakit valamivel megkárosítottam, négyszeresen fizetem neki vissza.

⁹ Monda neki Jézus: Ma üdvössége lett e háznak, mivelhogy ő is Ábrahám fia.

¹⁰ Mert az Emberfia azt jött keresni és üdvözíteni, ami el volt veszve.

¹¹ Miután azok ezt hallották, még egy példabeszédet mondott, tekintve hogy közel volt Jeruzsálemhez, s azok azt vélték, hogy az Isten országa legott meg fog valósulni.

¹² Monda tehát: Egy bizonyos előkelő ember elutazott messze földre, hogy egy királyságot megszerezzen és visszatérjen.

¹³ Maga elé hívta tehát tíz szolgáját, s adott nekik tíz minát és monda: Nyerészkedjetek ezzel míg megjövök.

¹⁴ Polgártársai azonban gyűlölték őt és követséget küldöttek utána, ezen üzenettel: Nem akarjuk, hogy ez uralkodjék rajtunk.

¹⁵ És történt, hogy miután a királyságot megnyerte, visszatért. És előhivatta szolgáit, kiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit nyerészkedett.

¹⁶ Előállt tehát az első, mondván: Uram, a te minád tíz minát hozott.

¹⁷ És monda neki: Jó szolga vagy! mivel a kevésben hű voltál, tíz városnak kormányzatát bízom rád.

¹⁸ És jött a másik, mondván: Uram, a te minád öt minát hozott.

¹⁹ És ennek monda: Te is légy kormányzó öt város fölött.

²⁰ És egy másik is jött, és így szólt: Uram, itt van a te minád, melyet eltéve tartottam a zsebkendőmben,

²¹ mert féltem tőled, mivelhogy kemény ember vagy, elviszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem vetettél.

²² Monda neki: Saját szavaidból ítéllek meg, semmirevaló szolga! Tudtad, hogy én kemény ember vagyok, ki elviszem amit le nem tettem, learatom, amit nem vetettem;

²³ miért nem adtad hát pénzemet a váltóasztalra, hogy mikor visszatérek, kamatokkal vehettem volna fel azt?

²⁴ És monda az ott állóknak: Vegyétek el tőle a minát és adjátok annak, akinek tíz minája van.

²⁵ És mondák neki: Uram, hiszen úgyis tíz minája van!

²⁶ Mondom pedig nektek, hogy mindannak, akinek van, adatik és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincs, az is elvétetik, amije van.

²⁷ Ami pedig ellenségeimet illeti, kik nem akarták, hogy én rajtok uralkodjam, vezessétek ide, és öljétek le őket szemem láttára!

²⁸ S miután ezt elmondotta, elindult föl, Jeruzsálem felé.

²⁹ És történt, hogy mikor Betfagéhez és Betániához közeledett, ahhoz a hegyhez, mely Olajfák hegyének neveztetik, elküldé két tanítványát,

³⁰ mondván: Menjetek be az átellenben fekvő majorba, s amint bementek, találtok egy megkötött szamárvemhet, melyen még senki sem ült, oldjátok el és vezessétek ide.

³¹ És ha valaki kérdez benneteket: miért oldjátok el? Így szóljatok neki: Az Úr akarja hasznát venni.

³² Elmentek tehát a küldöttek, és úgy találták a vemhet állva, amint megmondotta nekik.

³³ Amint pedig a vemhet oldozgatták, mondák nekik annak gazdái: Miért oldjátok el a vemhet?

³⁴ Azok pedig mondák: Mivel az Urnák szüksége van rá.

³⁵ És elvezették Jézushoz, s ráterítve ruháikat a vemhére, felültették rá Jézust.

³⁶ Amint pedig ment, ruháikat leterítették az útra.

³⁷ És midőn már az Olajfák hegyének lejtőjéhez közeledett, a tanítványok egész serege örvendezve, fönszóval kezdette dicsérni az Istent mindazon csodatettekért, amelyeket láttak,

³⁸ mondván: Áldott a király, ki az Úr nevében jő! Békeség a mennyben és dicsőség a magasságban!

³⁹ Néhány farizeus azonban a tömeg közül, monda neki: Mester, hallgattasd el tanítványaidat!

⁴⁰ Mire ő felelé nekik: Mondom nektek, hogy ha ezek elhallgatnak, a kövek szólalnak meg!

⁴¹ És amint közeledett és meglátta a várost, sírva fakadt fölötte, mondván:

⁴² Vajha te is fölismerted volna, és pedig ezen a te napodon, ami békeségedre szolgál! Ámde el van rejtve szemeid elől.

⁴³ Mert eljönnek rád a napok, midőn ellenségeid körülvesznek árokkal és körülzárnak és szorongatnak mindenfelől.

⁴⁴ És a földre sújtanak téged és fiaidat, kik benned vannak, és nem hagynak benned követ kövön, mivelhogy nem ismerted meg a te látogatásod idejét.

⁴⁵ És bemenve a templomba, kezdé kiűzni az árusokat és vásárlókat,

⁴⁶ mondván nekik: írva van, hogy az én házam az imádság háza; ti pedig latrok barlangjává tettétek azt!

⁴⁷ És naponkint tanított a templomban. A főpapok pedig és az írástudók és népnek főbbjei el akarták őt veszteni,

⁴⁸ de nem tudták kitalálni mitévők legyenek vele, mert az egész nép rajta csüggött, hallgatván őt.

20

¹ És történt ama napok egyikén, midőn a templomban a népet oktatta és az evangéliumot hirdette, egybegyűltek a főpapok és Írástudók a nép véneivel,

² és megszólítván őt, mondák neki: Mond meg nekünk, miféle hatalommal cselekszed ezt? vagy ki az, aki neked ezen hatalmat adta?

³ Mire Jézus feleié és monda nekik: Én is kérdek tőletek egy szót, feleljetek nekem:

⁴ János keresztsége mennyből volt-e, vagy emberektől?

⁵ Azok pedig így okoskodtak magokban: Ha azt mondjuk: a mennyből, azt, fogja mondani: Hát miért nem hittetek neki?

⁶ Ha pedig azt mondjuk: emberektől, az egész nép megkövez bennünket, mert megvannak győződve, hogy János próféta.

⁷ Azt felelték tehát, hogy nem tudják honnan van.

⁸ Mire Jézus monda nekik: Én sem mondom meg miféle hatalommal teszem ezt.

⁹ Ezután kezdé a népnek a következő példabeszédet mondani: Egy ember szőlőt ültetett és bérbe adta szőlőmívelőknek és sok ideig távol volt.

¹⁰ És annak idején elküldött a szőlőmivelőkhöz egy szolgát, hogy a szőlő terméséből adjanak neki. De a szőlőmivelők megverték és üresen bocsátották el.

¹¹ Ismét más szolgát küldött, de azok ezt is megverték és gyalázattal illetve, üresen bocsátották el.

¹² És még egy harmadikat is küldött, akit szintén megsebeztek és kidobtak.

¹³ Monda tehát a szőlő tulajdonosa: Mitévő legyek? Elküldöm az én kedves fiamat, talán ha ezt látják, megbecsülik.

¹⁴ A szőlőmivelők azonban, amint meglátták őt, egymás között tanakodtak és mondák: Ez az örökös; öljük meg őt, hogy mienk legyen az örökség!

¹⁵ És kidobva őt a szőlőből, meggyilkolták. Mit fog tehát a szőlő ura ezekkel cselekedni?

¹⁶ Eljön és kivégezteti ezen szőlőművelőket, és a szőlőt másoknak adja. Midőn ezt hallották, mondák neki: Isten ments!

¹⁷ Ő pedig rajok tekintve, így szólt. Mit jelent tehát az, ami írva van: A kő, melyet az építők

¹⁸ elvetettek, itt szegletfővé lett.Mindaz, aki e kőre esik, összezuzik, akire pedig ráesik, azt összemorzsolja?

¹⁹ És a főpapok és Írástudók azon órában rá akarták vetni kezeiket, de féltek a néptől, mert megértették, hogy e hasonlatosságot őróluk mondotta.

²⁰ És szemmel tartva őt, cselvetőket küldöttek ki, hogy ezek igazaknak tetetvén magokat, megfogják őt beszédében, és átadhassák a hatóság és a helytartó hatalmába.

²¹ És ezek kérdezek őt, mondván: Mester, tudjuk, hogy helyesen beszélsz és tanítasz; s nem törődöl senki személyével, hanem igazságban tanítod az Isten útját.

²² Szabad-e adót fizetnünk a császárnak, vagy nem?

²³ Átlátván azonban ravaszságukat, monda nekik: Mit kísértetek engem?

²⁴ Mutassatok nekem egy dénárt! Kinek a képe és felirata van rajta? Felelék és mondák neki: A császáré.

²⁵ S monda nekik: Adjátok meg tehát ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, Istennek.

²⁶ És nem találtak szavában megrónivalót a nép előtt, hanem csodálkozva feleletén, hallgattak.

²⁷ Erre néhány szadduceus ment hozzá kik tagadják, hogy van feltámadás, és kérdezték őt,

²⁸ mondván: Mester, Mózes előírta nekünk: Ha valakinek meghal a testvére, kinek felesége volt, de gyermekeket nem hagyott hátra, akkor a testvér vegye feleségül annak özvegyét, és támasszon magzatot testvérének.

²⁹ Volt pedig egyszer hét testvér és az első feleséget vett és meghalt gyermekek nélkül.

³⁰ És a második vette el (a nőt), és az is meghalt gyermektelenül.

³¹ És elvette őt a harmadik és hasonlóképen mind a heten, és nem hagyva magzatot meghaltak.

³² Legutoljára valamennyi közül meghalt az asszony is.

³³ A feltámadáskor tehát melyiköknek lesz ez a felesége? Mert hiszen mind a hété volt.

³⁴ És monda nekik Jézus: E világ fiai házasodnak és férjhez mennek.

³⁵ Azok pedig, kik méltóknak fognak találtatni a másik világra és a halottaikból való feltámadásra, sem férjhez nem mennek, sem feleséget nem vesznek;

³⁶ mert többé meg nem halhatnak, mivel hasonlók az angyalokhoz, és Isten fiai, minthogy a feltámadásnak gyermekei.

³⁷ Hogy pedig a halottak feltámadnak, Mózes is rámutat a csipkebokornál, midőn az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének mondja.

³⁸ Isten pedig nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene; mert mindnyájan neki élnek.

³⁹ Felelék pedig némelyek az írástudók közül és mondák neki: Mester, jól feleltél.

⁴⁰ S többé nem mertek tőle semmit sem kérdezni.

⁴¹ Monda pedig nekik: Miképen mondják a Krisztust Dávid fiának?

⁴² És maga Dávid mondja a zsoltárok könyvében: Monda az Úr az én Uramnak, ülj az én jobbomra,

⁴³ míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.

⁴⁴ Dávid tehát Urának mondja őt, miképen lehet akkor a fia?

⁴⁵ És az egész nép hallatára monda tanítványainak:

⁴⁶ Óvakodjatok az Írástudóktól, kik hosszú ruhákban szoknak járni és szeretik a nyilvános tereken az üdvözléseket és a zsinagógákban az első székeket és vendégségekben az első helyeket;

⁴⁷ kik megemésztik az özvegyek házait, színlelt hosszas imádságukkal. Ezekre nagyobb kárhozat vár.

21

¹ Mikor pedig föltekintett, meglátta azokat a gazdagokat, kik ajándékaikat a perselybe dobálták.

² Látott pedig egy szegény özvegyet is, ki két rézfillért dobott bele.

³ És monda: Igazán mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott bele valamennyinél.

⁴ Mert mindezek az ő fölöslegükből adtak az Istennek szánt ajándékokhoz, ez pedig abból, amiben hiányt szenved, egész élnivalóját beledobta.

⁵ S midőn némelyek a templomról azt mondották, hogy szép kövekkel és ajándékokkal van ékesítve, monda:

⁶ Lesz idő, hogy abból, amit itt láttok, kő kövön nem marad, amely le nem rontatnék.

⁷ Kérdezték tehát őt mondván: Mester, mikor lesz ez, és mi lesz a jele, mikor bekövetkezik?

⁸ Monda: Vigyázzatok, hogy valaki félre ne vezessen benneteket! Mert sokan fognak megjelenni az én nevemben, azt mondva, hogy: Én vagyok, és: Elérkezett az idő! De ne menjetek utánok!

⁹ Ha majd hallotok csatákról és lázadásokról, ne ijedjetek meg; mindennek előbb meg kell történnie, de ez még nem lesz mindjárt a vég.

¹⁰ Akkor monda nekik: Nemzet nemzet ellen és ország ország ellen támad,

¹¹ és helyenként nagy földrengések lesznek, és dögvészek és ínség, és rettentő égi tünemények és nagy jelek lesznek.

¹² De mindezek előtt rátok vetik kezeiket és üldöznek benneteket; átadnak a zsinagógáknak, és börtönökbe, királyok és helytartók elé hurcolnak titeket az én nevemért.

¹³ Történik pedig ez rajtatok, hogy bizonyságul szolgáljon nektek.

¹⁴ Véssétek tehát szívetekbe, hogy előre azon ne törjétek fejeteket, hogy mikép feleljetek.

¹⁵ Mert én majd adok nektek olyan ékesszólást és bölcseséget, melynek ellen nem állhatnak és ellen nem mondhatnak összes ellenfeleitek.

¹⁶ Elárulnak pedig benneteket a szülők és testvérek, rokonok és barátok, sőt némelyeket közöletek halálra visznek,

¹⁷ és gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért,

¹⁸ de azért egy hajszál sem vész el fejetekről.

¹⁹ A béketűrésben fogjátok megőrizni lel keféket.

²⁰ Mikor pedig majd azt látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, akkor tudjátok meg, hogy elérkezett annak pusztulása.

²¹ Akkor akik Júdeában vannak, meneküljenek a hegyekre, és akik benne vannak (a városban), költözzenek ki, akik pedig a vidéken, be ne menjenek abba.

²² Mert a boszuállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, ami meg van írva.

²³ Jaj pedig a viselőseknek és szoptatóknak ama napokban, mert nagy szorongatás leszen a földön és harag e népen.

²⁴ Kardélén hullnak el és rabságba hurcoltatnak az összes nemzetekhez; Jeruzsálemet pedig eltiporják a pogányok, míg a nemzetek ideje be nem telik.

²⁵ És jelek lesznek a napban, holdban és csillagokban, és a földön nagy szorongatása a népeknek, a tengernek és hullámoknak zajos zúgása miatt

²⁶ Az emberek ellankadnak a félelemtől és várakozástól az iránt, ami az egész világra be fog következni; mert az egek erői megrendülnek.

²⁷ És akkor meglátják az Emberfiát a felhőben jönni nagy hatalommal és fönséggel.

²⁸ Mikor pedig mindez teljesedésbe kezd menni, akkor tekintsetek körül és emeljétek föl fejeteket, mert közeledik a ti megváltástok.

²⁹ És hasonlatosságot mondott nekik: Nézzétek a fügefát és az összes fákat!

³⁰ Mikor már gyümölcsöt hoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

³¹ Úgy ti is, mikor látjátok, hogy mindez bekövetkezik, tudjátok meg, hogy közel van az Isten országa.

³² Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el e nemzedék, míg mindez meg nem történik.

³³ Az ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

³⁴ Vigyázzatok tehát magatokra, hogy szíveitek el ne nehezüljenek tobzódás és részegség, és a jelen élet gondjai által, és hirtelen meg ne lepjen benneteket ama nap!

³⁵ Mert tőr gyanánt száll mindazokra, kik az egész föld színén laknak.

³⁶ Virrasszatok tehát, és imádkozzatok mindenkor, hogy méltóknak találtassatok kikerülni mindazt, ami be fog következni, és megállhassatok az Emberfia előtt.

³⁷ Napközben pedig a templomban tanított, míg éjjelre kiment és az úgynevezett Olajfák hegyén tartózkodott.

³⁸ És az egész nép korán reggel hozzá sietett, hogy őt a templomban hallgathassa.

22

¹ Közeledett pedig a kovásztalan kenyerek ünnepe, melyet húsvétnak hívnak.

² És a főpapok és Írástudók azon tanakodtak, hogyan ölhetnék meg Jézust; de féltek a néptől.

³ Ekkor a sátán megszállta karioti Júdást, egyet a tizenkettő közül.

⁴ És elment és megbeszélte a főpapokkal és elöljárókkal, hogy mi módon adja őt kezeikbe.

⁵ Ezek örültek és megegyeztek abban, hogy pénzt adnak neki.

⁶ S ő beleegyezett és alkalmat keresett arra, hogy népcsődület nélkül átadhassa őt.

⁷ Elérkezett pedig a kovásztalan kenyerek napja, melyen a húsvéti bárányt meg kellett ölni.

⁸ És elküldé Pétert és Jánost, mondván: Menjetek és készítsétek el nekünk a húsvéti vacsorát, hogy elköltsük.

⁹ Azok pedig mondák: Hol akarod, hogy elkészítsük?

¹⁰ És monda nekik: íme, amint bementek a városba, találkoztok egy emberrel, ki egy vizeskorsót visz; kövessétek őt a házba, melybe bemegy,

¹¹ és mondjátok a házi gazdának: A Mester azt izeni: Hol van az a terem, ahol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elkölthetem?

¹² Erre ő mutat majd nektek egy feldíszített nagy termet, és ott tegyétek meg az előkészületeket.

¹³ Elmentek tehát és úgy találták, amint mondotta nekik és elkészítették a húsvéti vacsorát.

¹⁴ És midőn eljött az óra, letelepedett, és vele a tizenkét apostol.

¹⁵ És monda nekik: Vágyva vágytam e húsvéti lakomát megenni veletek, mielőtt szenvednék.

¹⁶ Mert mondom nektek, hogy mostantól fogva nem eszem többé ilyent, míg be nem teljesedik az Isten országában.

¹⁷ És kezébe véve egy serleget, hálát adott és monda: Vegyétek, és osszátok el magatok között!

¹⁸ Mert mondom nektek, hogy nem iszom többé a szőlő terméséből, míg el nem jön az Isten országa,

¹⁹ És kezébe véve a kenyeret, hálát adott, megtörte és nekik adta, mondván: Ez az én testem, mely értetek adatik; ezt cselekedjetek az én emlékezetemre!

²⁰ Hasonlóképen a serleget is, miután megvacsorált, mondván: Ez a kehely az új szövetség az én véremben, mely érettetek ontatik.

²¹ De íme, az engemet elárulónak keze velem van az asztalon.

²² Az Emberfia elmegy ugyan, amint el van végezve; de jaj annak az embernek, aki őt elárulja.

²³ És kezdek magok között kérdezni, vajjon melyikök volna az, aki ezt megteszi?

²⁴ Versengés is támadt pedig közöttük az iránt, hogy ki látszik közölök nagyobbnak.

²⁵ Monda pedig nekik: A nemzetek királyai uralkodnak azokon és akik hatalmat gyakorolnak fölöttük, azokat kegyeseknek hívják.

²⁶ Ti azonban nem így; hanem aki legnagyobb közöttetek, legyen olyan, mint a legkisebb, és aki előljáró, legyen mint a fölszolgáló.

²⁷ Mert ki nagyobb, aki az asztalnál üle, vagy aki fölszolgál? Nemde aki az asztalnál ül? Én pedig olyan vagyok közöttetek, mint aki szolgál.

²⁸ Ti pedig azok vagytok, akik kitartottatok velem megpróbáltatásaimban,

²⁹ és én elrendelem nektek, mint ahogy az én Atyám elrendelte nekem az országot,

³⁰ hogy egyetek és igyatok asztalomnál az én országomban, és trónokon üljetek és Izrael tizenkét nemzetsége fölött ítélkezzetek.

³¹ Monda pedig az Úr: Simon, Simon, íme a sátán kikért benneteket, hogy megrostáljon, mint a búzát.

³² Én azonban imádkoztam érted, hogy a te hited meg ne fogyatkozzék; és ha majd egykor megtértél, erősítsd meg testvéreidet!

³³ Ez monda neki: Uram, kész vagyok veled a börtönbe, sőt a halálba is menni.

³⁴ Ő pedig monda: Mondom neked, Péter, nem szól ma a kakas, míg háromszor le nem tagadod, hogy ismersz engem.

³⁵ És monda nekik: Midőn erszény, táska és saruk nélkül küldöttelek el titeket, vajjon szenvedtetek-e valamiben hiányt?

³⁶ Azok pedig mondák: Semmiben. Monda tehát nekik: Most azonban akinek erszénye van, vigye magával, hasonlóképen a táskát is, s akinek nincsen, adja el köntösét és vegyen kardot.

³⁷ Mert mondom nektek, hogy még annak. is teljesedésbe kell rajtam menni, ami írva van:

³⁸ És a gonosztevők közé számíttatott. Mert ami énrólam szólt, az be van fejezve.Azok pedig mondák: Uram, íme itt van két kard! Ő pedig monda nekik: Ez elég!

³⁹ És elindulva, az ő szokása szerint, kiment -az Olajfák hegyére. Követték pedig őt a tanítványok is.

⁴⁰ És midőn odaért, monda nekik: Imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

⁴¹ És ő eltávozva tőlük mintegy kőhajításnyira, térdeire ereszkedett és imádkozott,

⁴² mondván: Atyám, ha akarod, vedd el tőlem e poharat! Mindazáltal ne az én akaratom legyen, hanem a tied!

⁴³ Ekkor megjelent neki egy angyal az égből és megerősítette őt. És a halállal tusakodva hosszasabban imádkozott.

⁴⁴ És olyan lett az ő verejtéke, mint a földre lefolyó vérnek csöppjei.

⁴⁵ És amint az imádságból fölkelt és tanítványaihoz ment, alva találta őket a szomorúság miatt.

⁴⁶ És monda nekik: Mit alusztok? Keljetek föl, imádkozzatok, hogy kísértésbe ne essetek!

⁴⁷ S mialatt ő még beszélt, íme jött egy csapat, s egy a tizenkettő közül, kit Júdásnak hívtak, előttök ment és Jézushoz közeledett, hogy megcsókolja őt.

⁴⁸ Jézus pedig monda neki: Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?

⁴⁹ Mikor pedig azok, akik körülötte voltak, látták, hogy mi fog történni, mondák neki: Uram, kirántsuk a kardot?

⁵⁰ És egyikök rácsapott a főpap szolgájára és levágta jobb fülét.

⁵¹ Jézus azonban felszólalt és monda: Hagyjatok békét, ne tovább! És megérintvén fülét, meggyógyította őt.

⁵² Monda pedig Jézus az ellene kivonult főpapoknak, templomi tisztviselőknek és véneknek: Mint egy rabló ellen, úgy jöttetek ki ellenem kardokkal és botokkal.

⁵³ Mialatt naponkint veletek voltam a templomban, nem nyújtottátok ki reám kezeiteket; de ez a ti órátok, és a sötétség hatalma.

⁵⁴ Erre megragadták őt és elvezették a főpap házába, Péter pedig távolról követte.

⁵⁵ Mikor pedig tüzet raktak az udvar közepén és körülülték, Péter közöttük volt.

⁵⁶ S amint meglátta őt egy szolgáló a tűznél ülni és jobban megnézte, így szólt: Ez is ővele volt.

⁵⁷ De az megtagadta őt, mondván: Asszony, nem ismerem őt.

⁵⁸ És amint kis vártatva meglátta őt egy másik, monda: Te is azok közöl vagy. De Péter viszonzá: Oh ember, nem vagyok.

⁵⁹ S körülbelül egy óra múlva más valaki bizonyította, mondván: Valóban, ez is ővele volt, mert ő is Galileából való.

⁶⁰ És monda Péter: Ember, nem tudom mit mondasz. És rögtön még mialatt ő beszélt, megszólalt a kakas.

⁶¹ És az Úr oda fordulva, rátekintett Péterre. Mire Péternek eszébe jutott az Úr szava, amint megmondotta: Mielőtt a kakas szólna, háromszor megtagadsz engem.

⁶² S Péter kiment és keservesen sírt.

⁶³ És a férfiak, kik őt fogva tartották, csúfolták és verték őt.

⁶⁴ És letakarták, arculcsapdosták és kérdezték őt, mondván: Találd el kicsoda az, aki téged megütött?

⁶⁵ És sok egyéb káromlást mondottak ellene.

⁶⁶ És amint megvirradt, egybegyűltek a népnek vénei és a főpapok és Írástudók, s bevezették őt gyülekezetükbe, mondván: Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk.

⁶⁷ És monda nekik: Ha megmondom nektek, nem hisztek nekem.

⁶⁸ Ha pedig én kérdezlek titeket, nem válaszoltok nekem, sem el nem bocsáttotok.

⁶⁹ Mostantól fogva pedig az Emberfia az Isten erejének jobbján fog ülni.

⁷⁰ Mondák, erre mindnyájan: Tehát az Isten Fia vagy te? Felelé: Úgy van, én vagyok.

⁷¹ Mire azok mondák: Mi szükségünk még bizonyságra? Hiszen magunk hallottuk az ő szájából!

23

¹ Erre valamennyien fölkeltek és elvezették Pilátushoz.

² Kezdek pedig őt vádolni, mondván: Azt találtuk, hogy ez fölzavarja népünket és tiltja a császárnak adót fizetni, mivel azt mondja, hogy ő Krisztus, a király.

³ Pilátus erre kérdezé őt, mondván: Te vagy a zsidók királya? Ő pedig felelé, és monda: Én vagyok.

⁴ Monda tehát Pilátus a főpapoknak és a népnek. Semmi okot nem találok ezen emberben.

⁵ De azok még nagyobb hévvel erősítek, mondván: Lazítja a népet, tanítva egész Júdeában, kezdve Galileától egész Júdeáig.

⁶ Pilátus pedig amint a "Galilea" szót hallotta, meg kérdezte, vajjon galileai ember-e.

⁷ És midőn megtudta, hogy Heródes birodalmából való, elküldé őt Heródeshez, ki maga is Jeruzsálemben volt ama napokban.

⁸ Heródes pedig Jézus láttára igen megörült, mert régóta kívánta őt látni, mivel sokat hallott róla és remélte, hogy majd valami csodajelet láthat tőle.

⁹ Kérdezé tehát őt sok beszéddel. De ő semmit sem felelt neki.

¹⁰ A főpapok és írástudók pedig ott állottak, szüntelen vádolva őt.

¹¹ Heródes pedig udvari kíséretével együtt megvetette őt, és fehér ruhába öltöztetve, kigúnyolta, s visszaküldte Pilátushoz.

¹² Azon a napon Heródes és Pilátus jó barátokká lettek; míg azelőtt ellenségei voltak egymásnak.

¹³ Pilátus erre egybehívta a főpapokat, elöljárókat és a népet,

¹⁴ és monda nekik: Elém hoztátok ezt az embert, mint olyant, ki a népet lázítja, és íme én tielőttetek kikérdezvén őt, semmi okot nem találtam ez emberben mindabból, amiről őt vádoljátok.

¹⁵ De Heródes sem; mert elküldöttelek benneteket őhozzá, és íme semmi sem tudódott ki róla, ami miatt halálra volna méltó.

¹⁶ Megfenyítve tehát őt, elbocsátom.

¹⁷ Az ünnepnapon ugyanis tartozott egyet szabadon bocsátani nekik.

¹⁸ Ám az egész sereg fönnhangon kiáltá, mondván: Vidd ezt, és bocsásd szabadon nekünk Barabbást! –

¹⁹ ki a városban történt valami lázadásért és gyilkosságért vettetett a börtönbe.

²⁰ Pilátus azonban újból beszélt nekik, el akarván Jézust bocsátani.

²¹ De azok méginkább kiáltoztak, mondván: Feszítsd meg, feszítsd meg őt!

²² Az pedig harmadszor monda nekik: De mi rosszat cselekedett? Semmi okot a halálra nem találok benne, megfenyítem tehát őt és elbocsátom.

²³ De azok sürgették és hangos lármával követelték, hogy megfeszíttessék; és lármájok egyre nagyobb lett.

²⁴ És Pilátus kimondotta az ítéletet, hogy legyen meg a kívánságuk.

²⁵ Elbocsátotta tehát nekik azt, aki gyilkosságért és lázadásért volt a börtönbe vetve, akit kértek; Jézust pedig tetszésökre bízta.

²⁶ És midőn vezették őt, megfogtak egy Simon nevű cirenei embert, ki majorjából jött, és rátették a keresztet, hogy Jézus után vigye.

²⁷ Követte őt pedig nagy népsokaság és asszonyok, kik szánakoztak és siránkoztak fölötte.

²⁸ Jézus pedig hozzájuk fordulva, monda: Jeruzsálem leányai, ne sírjatok énrajtam, hanem sírjatok magatokon és fiaitokon.

²⁹ Mert íme eljönnek a napok, melyeken azt fogják mondani: Boldogok a magtalanok és az asszonyok kik nem szültek és az emlők, melyek nem szoptattak.

³⁰ Akkor majd kezdik mondani a hegyeknek: Szakadjatok ránk! és a halmoknak: Borítsatok el minket!

³¹ Mert ha a zöldelő fával így bánnak, mi lesz akkor a szárazzal?

³² Vezettek pedig vele még más két gonosztevőt is, hogy kivégezzék őket.

³³ És mikor azon helyre értek, melyet Kálváriának hívnak, ott megfeszítették őt és a latrokat, egyiket jobbja, másikat balja felől.

³⁴ Jézus pedig monda: Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják mit cselekszenek! Erre elosztották ruháit, és sorsot vetettek rajok.

³⁵ A nép pedig ott állt bámészkodva, és az elöljárók velők együtt gúnyolták őt, mondván: Másokon segített, segítsen önmagán, ha ez a Krisztus, az Isten választottja.

³⁶ De csúfolták őt katonák is, miközben hozzámentek, ecetet nyújtottak neki,

³⁷ és mondák: Ha te vagy a zsidók királya, szabadítsd meg magadat!

³⁸ Föléje pedig egy fölirat volt helyezve, görög, latin és héber betűkkel írva: Ez a zsidók királya.

³⁹ Egyik pedig az ott függő latrok közül káromolta őt, mondván: Ha te vagy a Krisztus, szabadítsd meg magadat és minket is.

⁴⁰ A másik azonban feddé őt, mondván: Te sem félsz az Istentől, holott ugyanazon büntetés alatt vagy?

⁴¹ Hiszen mi méltán szenvedünk, mert azt kapjuk, amit cselekedeteinkkel megérdemeltünk; de ez semmi rosszat sem tett.

⁴² És monda Jézusnak: Uram, emlékezzél meg rólam, midőn országodba jutsz!

⁴³ És monda neki Jézus: Bizony mondom neked: Ma velem leszesz a paradicsomban.

⁴⁴ Volt pedig mintegy hat óra, és sötétség támadt az egész földön kilenc óráig.

⁴⁵ És a nap elsötétedett és a templom kárpitja középen kettéhasadt.

⁴⁶ És Jézus nagy szóval kiáltva monda: Atyám, a te kezeidbe ajánlom lelkemet! És ezt mondván, kimúlt.

⁴⁷ Midőn pedig a százados látta, hogy mi történt, magasztalta Istent, mondván: Ez az ember valóban igaz volt.

⁴⁸ És az egész sokasága azoknak, kik ama látványosságnál jelen voltak és látták mi történt, mellüket verve tértek vissza.

⁴⁹ Ott álltak pedig összes ismerősei a távolban, és az asszonyok, kik őt Galileából elkísérték és mindezt látták.

⁵⁰ És íme egy József nevű ember, nemes tanácstag, jő és igaz férfiú,

⁵¹ ki nem egyezett bele az ő tervükbe és cselekedeteikbe, - Aremateából, Júdea városából - ki maga is Isten országát várta,

⁵² bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.

⁵³ És levevén (a keresztről), gyolcsba takarta és kivájott sírba helyezte, melyben még senki sem feküdt.

⁵⁴ Épen az előkészület napja volt, s közeledett a szombat.

⁵⁵ A később oda érkezett asszonyok pedig, kik vele jöttek Galileából, látták a sírt, és hogy mikép temettetett el az ő teste.

⁵⁶ És hazamenet fűszereket és keneteket szereztek be;

24

¹ A hét első napján pedig korán reggel kimentek a sírhoz, magukkal vivén a beszerzett fűszereket.

² És a követ elhengerítve találták a sírbolttól.

³ És midőn bementek, nem találták az Úr Jézus testét.

⁴ És történt, hogy míg ezen tűnődtek, két férfi állt mellettük fényes öltözetben.

⁵ Mivel pedig féltek és földre sütötték szemeiket, mondák nekik (az angyalok): Mit keresitek az élőt a holtak között?

⁶ Nincs itt, hanem föltámadott. Jusson eszetekbe, mit mondott nektek, mikor még Galileában volt

⁷ s így szólt: Az Emberfiának bűnös emberek kezeibe kell adatnia és megfeszíttetnie, és harmadnapra feltámadnia.

⁸ És megemlékeztek az ő igéiről.

⁹ S kijöttek a sírboltból és hírül vitték mindezt ama tizenegynek és mind a többinek.

¹⁰ Azok pedig, akik ezt az apostoloknak elmondották, a következők voltak: Mária Magdolna, Johanna és Mária, Jakab anyja, és többi társaik.

¹¹ De ő előttük e beszédek képzelődésnek látszottak, és nem hittek nekik.

¹² Péter tehát fölkelt és elfutott a sírhoz, és amint előrehajolva betekintett, csak a levetett lepedőket látta, s eltávozott, csodálkozva önmagában a fölött, ami történt.

¹³ És íme, ketten közölök ugyanaz nap egy Emmausz nevű faluba mentek, mely Jeruzsálemtől hatvan stádiumnyi távolságra volt,

¹⁴ és egymás között beszélgettek mindarról, ami történt.

¹⁵ És történt, hogy amint beszélgettek és egymástól kérdezősködtek, maga Jézus is hozzájok közeledve, velők ment.

¹⁶ Az ő szemeik azonban fogva voltak, hogy meg ne ismerjék őt.

¹⁷ És monda nekik: Miféle beszédek azok, melyeket útközben egymással váltotok, s miért vagytok szomorúak?

¹⁸ És felelé az egyik, kinek Kleofás volt a neve, és monda neki: Te vagy-e az egyedüli idegen Jeruzsálemben, ki nem szereztél tudomást arról, ami ott eme napokban történt?

¹⁹ S monda nekik: Mi? És mondák: A názáreti Jézussal, ki próféta volt, hatalmas szóban és tettben Isten és a nép előtt.

²⁰ S mimódon adták őt halálra a mi főpapjaink és elöljáróink, és feszítették meg őt.

²¹ Mi pedig reméltük, hogy ő fogja megváltani Izraelt; s hozzá ma már harmadnapja, hogy ez történt.

²² De néhány hozzánk tartozó asszony is megijesztett bennünket, kik virradat előtt a sírnál voltak,

²³ s miután az ő testét nem találták, visszajöttek és azt mondták, hogy angyalok jelenését is látták, kik azt állítják, hogy él.

²⁴ És néhányan a mieink közül kimentek a sírhoz és úgy találták, amint az asszonyok mondották, őt magát azonban nem találták.

²⁵ Mire ő így szólt nekik: Oh ti balgák és nehéz felfogásúak Mily nehezen hiszitek el mindazt, amit a próféták mondottak!

²⁶ Vajjon nem kellett-e a Krisztusnak ezt szenvednie és úgy bemenni az ő dicsőségébe?

²⁷ S elkezdve Mózesen és az összes profétákon, sorra megfejtette nekik az írásokat, melyek őróla szólottak.

²⁸ És közeledtek a helységhez, ahová indultak, és ő úgy tett, mintha tovább akarna menni.

²⁹ De azok marasztalták őt, mondván: Maradj velünk, mert esteledik és a nap már hanyatlik. És bement velők.

³⁰ És történt, hogy midőn velők az asztalnál ült, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és odanyújtotta nekik.

³¹ És megnyíltak szemeik és megismerték őt, de ő eltűnt szemeik elől.

³² És mondák egymásnak: Nemde lángolt bennünk a szívünk, midőn útközben beszélt és az írásokat fejtegette nekünk?

³³ És útra kelve ugyanazon órában, visszatértek Jeruzsálembe, és egybegyűlve találták a tizenegyet, és akik velők voltak,

³⁴ kik mondák: Valóban föltámadott az Úr és megjelent Péternek.

³⁵ Ezek pedig elbeszélték, hogy mi történt az utón és miként ismerték meg őt a kenyértörésnél.

³⁶ S mialatt ezt beszélték, Jézus ott állott közöttük és monda nekik: Békeség nektek! Én vagyok, ne féljetek!

³⁷ De ők megzavarodva és megijedve azt hitték, hogy szellemet látnak.

³⁸ És monda nekik: Miért vagytok megzavarodva és miért támadnak ilyen gondolatok szívetekben?

³⁹ Nézzétek kezeimet és lábaimat, hogy én vagyok magam; tapintsatok meg és lássátok, mert a szellemnek nincsen húsa és csontja, mint ahogy látjátok, hogy nekem van.

⁴⁰ És ezt mondva, megmutatta nekik kezeit és lábait.

⁴¹ Mivel pedig még mindig nem hittek és örömükben csodálkoztak, monda: Van itt valami ennivalótok?

⁴² ők pedig eléje tettek egy darab sült halat és lépesmézet.

⁴³ És miután evett előttük, fogta a maradékot és nekik adta.

⁴⁴ És így szólt hozzájok: Azt mondottam nektek midőn még veletek voltam, hogy be kell teljesednie mindennek, ami rólam Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban írva van.

⁴⁵ Erre megnyitotta elméjöket, hogy megértsék az írásokat,

⁴⁶ és monda nekik: így van megírva, és így kellett Krisztusnak szenvednie és harmadnapon halottaiból feltámadnia,

⁴⁷ és. az ő nevében kell bűnbánatot és bűnbocsánatot hirdetni minden népnek, elkezdve Jeruzsálemtől.

⁴⁸ Ti pedig tanúi vagytok ennek.

⁴⁹ És én elküldöm reátok Atyám ígéretét. Ti pedig maradjatok a városban, míg föl nem ruháztattok erővel a magasból.

⁵⁰ Azután kivezette őket Bethániába és fölemelve kezeit, megáldotta őket.

⁵¹ És történt, hogy mialatt őket áldotta, elvált tőlük és felvitetett a mennybe.

⁵² Ők pedig miután imádták őt, visszatértek Jeruzsálembe nagy örömmel,

⁵³ és mindenkor a templomban voltak, dicsérvén és áldván az Istent. Ámen.