1 Jézus Krisztus, az Isten Fia evangéliumának kezdete.
2 Amint írva van Izaiás prófétánál: íme elküldöm előtted követemet, ki elkészíti előtted utadat.
3 A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek az ő ösvényeit!
4 János a pusztában keresztelt és hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára.
5 És kitódult hozzá egész Júdea környéke és Jeruzsálem összes lakói, és miután bűneiket megvallottak, megkeresztelkedtek általa a Jordán folyóban.
6 És János teveszőrből készült ruhát viselt, s ágyékai körül bőrövet, és sáskákkal és vadmézzel élt. És prédikált mondván:
7 Jön utánam a nálamnál erősebb, kinek nem vagyok méltó leborulva saruszíjait megoldani.
8 Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig majd Szentlélekkel keresztel meg benneteket.
9 És történt ama napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből és megkereszteltette magát János által a Jordánban.
10 És amint nyomban feljött a vízből, nyitva látta az egeket és a Szentlelket mint galambot alászállni és magán maradni.
11 És szózat hallatszott az égből: Te vagy az én szerelmes Fiam, benned telik kedvem.
12 És a Lélek nyomban kiűzte őt a pusztába.
13 És a pusztában volt negyven nap és negyven éjjel és a sátán megkísértette őt. Állatok közt lakott és angyalok szolgáltak neki.
14 Miután pedig János fogságba került, Jézus Galileába ment és hirdette az Isten országának evangéliumát
15 és monda: Betelt az idő és közel van az Isten országa. Tartsatok bűnbánatot és higyjetek az evangéliumnak!
16 És amint a galileai tenger mellett elment, meglátta Simont és az ő testvérét, Andrást, mikor a hálót a tengerre kivetették, (mert halászok voltak)
17 és monda nekik Jézus: Kövessetek engem és én emberhalászokká teszlek titeket!
18 És rögtön otthagyták hálóikat és követték őt.
19 És onnan kissé tovább menve, meglátta Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, az ő testvérét, amint szintén hálóikat javítgatták a hajóban.
20 És azonnal meghívta őket. És ők otthagyták atyjokat, Zebedeust, a hajóban a napszámosokkal, és követték őt.
21 És bementek Kafarnaumba és mindjárt szombaton belépett a zsinagógába és tanította őket.
22 És bámultak az ő tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem mint az írástudók,
23 És íme volt az ő zsinagógájukban egy tisztátalan leiektől megszállott ember, ki felkiáltott
24 és monda: Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy minket elpusztíts? Tudom ki vagy: Isten Szentje!
25 És Jézus megfenyegette, mondván: Hallgass és takarodjál ki belőle!
26 És a tisztátalan lélek ide-oda rángatva őt és fönhangon kiabálva, kiment belőle.
27 És mindnyájan csodálkoztak és egymástól kérdezgették: Mi ez? Miféle új tanítás ez? Mert hatalommal parancsol a tisztátalan lelkeknek is, és engedelmeskednek neki.
28 És azonnal elterjedt a híre Galilea egész tartományában.
29 És nyomban elhagyva a zsinagógát, Simon és András házába mentek Jakabbal és Jánossal.
30 Simon napa pedig betegen feküdt lázasan és azonnal szóltak neki róla.
31 És hozzá ment és kezén fogva fölemelte őt, mire a láz rögtön elhagyta és szolgált nekik.
32 Alkonyat után pedig, mikor a nap lenyugodott, mindenféle betegeket és ördögtől megszállottakat hoztak hozzá,
33 és az egész város összegyűlt az ajtó előtt.
34 És sokat meggyógyított, kik különféle bajokban sinlődtek, és sok ördögöt kiűzött és nem hagyta őket beszélni, mert tudták, hogy kicsoda.
35 És éjjel igen korán fölkelve magányos helyre ment el és ott imádkozott.
36 És Simon és akik vele voltak, utána mentek.
37 És mikor megtalálták, mondották neki: Mindenki keres téged.
38 És monda nekik: Menjünk a közelfekvő falvakba és városokba, hogy ott is tanítsak, mert avégre jöttem.
39 És tanított az ő zsinagógáikban és egész Galileában, és ördögöket űzött ki.
40 És jött hozzá egy bélpoklos, ki térden állva könyörgött és monda neki; Ha akarod, megtisztíthatsz engem.
41 Jézus tehát megkönyörült rajta, kinyújtotta kezét és megérintvén őt monda neki: Akarom; tisztulj meg!
42 És amint ezt kimondotta, a poklosság rögtön megszűnt és megtisztult.
43 És haragosan ráparancsolt és mindjárt eltávolította őt,
44 és mondotta neki: Vigyázz, hogy senkinek meg ne mondd, hanem eredj, mutasd meg magadat a főpapnak és ajánld fel tisztulásodért az áldozatot, amit Mózes rendelt, bizonyságul nekik.
45 Ő azonban alig hogy kiment, kezdé a dolgot hirdetni és terjeszteni, úgy hogy (Jézus) már nem mehetett be nyilvánosan a városba, hanem azon kívül, magányos helyeken tartózkodott; és hozzá gyülekeztek mindenfelől.
1 És néhány nap múlva ismét bement Kafarnaumba.
2 És amint meghallották, hogy egy házban van, sokan összegyűltek, úgy hogy az ajtóban sem fértek el, és hirdette nekik az igét.
3 És jöttek hozzá egy inaszakadttal, kit négyen vittek.
4 És mivel nem vihették be eléje a sokaság miatt, felbontották a tetőt, ahol volt, és nyilast csinálva, lebocsátották az ágyat, melyben az inaszakadt feküdt.
5 Mikor pedig Jézus az ő hitüket látta, monda az inaszakadtnak: Fiam, megbocsáttatnak neked a te bűneid.
6 Ültek pedig ott néhányan az írástudó közül és gondolták szívükben:
7 Mit beszél ez így? - Káromkodik! Ki bocsáthatja meg a bűnöket, mint egyedül az Isten?
8 Mivel pedig Jézus az ő lelkével azonnal megértette, hogy magokban így gondolkodnak, monda nekik: Miért gondoljátok ezt szívetekben?
9 Mi könnyebb? azt mondani-e az inaszakadtnak: Megbocsáttatnak bűneid; vagy azt mondani: Kelj fel, vedd ágyadat és járj?
10 Hogy pedig tudjátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnöket megbocsátani, - monda az inaszakadtnak:
11 Mondom neked: Kelj fel, vedd ágyadat és eredj haza!
12 És ez tüstént fölkelt, és vevén ágyát, elment mindenek láttára, úgy, hogy mindnyájan csodálkoztak és dicsérték Istent mondván: Ilyesmit még soha nem láttunk.
13 És ismét kiment a tenger mellé, és az egész nép hozzá jött és tanította őket.
14 És arra menvén meglátta Lévit, Alfeus fiát a vámnál ülni, és monda neki: Kövess engem! És az fölkelt és követte őt.
15 És történt, hogy mikor annak házában asztalhoz ült, sok publikánus és bűnös telepedett le Jézussal és tanítványaival együtt; mert sokan voltak, kik követték őt.
16 És az írástudók és farizeusok midőn látták hogy a publikánusokkal és bűnösökkel étkezik, mondák tanítványainak: Miért eszik és iszik a ti mesteriek a publikánusokkal és bűnösökkel?
17 Amint Jézus ezt halottá monda nekik: Nem az egészségesek szorulnak az orvosra, hanem akik betegek, mert nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.
18 Jánosnak tanítványai és a farizeusok pedig böjtölni szoktak. Eljöttek tehát hozzá és mondák neki: Miért böjtölnek Jánosnak és a farizeusoknak tanítványai, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?
19 És monda nekik Jézus: Vájjon böjtölhetnek-e a lakodalmasok, míg velők van a vőlegény? Amíg a vőlegény velők van, nem böjtölhetnek.
20 De jönnek napok, amikor a vőlegényt elveszik tőlük, és akkor majd böjtölnek eme napokon.
21 Senki sem varr nyers posztófoltot régi ruhára, mert ez a ruhától az ép részt eltépi, és nagyobb lesz a szakadás.
22 És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, mert különben a bor szétszakasztja a tömlőket és kifolyik, és a tömlők elromlanak; hanem az új bort új tömlőkbe kell tölteni.
23 És történt ismét, hogy midőn az Úr szombatnapon a vetéseken átment, tanítványai is elindultak és kalászokat szaggattak.
24 A farizeusok pedig mondák neki: íme, miért teszik azt szombaton, amit nem szabad?
25 És monda nekik: Sohasem olvastátok-e mit cselekedett Dávid, mikor szükségben volt és éhezett mind ő, mind akik vele voltak?
26 Hogyan ment be az Isten házába Abiatár főpap idejében, és megette a kitett kenyereket, amelyeket nem volt szabad másoknak megenni, hanem csak a papoknak, és azoknak is adott belőlük, akik vele voltak?
27 És monda nekik: A szombat rendeltetett az emberért, és nem az ember a szombatért,
28 Ennélfogva az Emberfia a szombatnak is ura.
1 És ismét bement a zsinagógába, és volt ott egy elszáradt kezű ember.
2 És szemmel kisérték őt, vajjon gyógyít-e szombaton, hogy vádolhassák őt.
3 És monda az elszáradt kezű embernek: Állja középre!
4 És monda nekik: Szabad-e szombaton jól vagy gonoszul cselekedni, életet menteni vagy elpusztítani? Azok pedig hallgattak.
5 És haragosan végignézvén őket, elszomorodva szivök vakságán, monda az embernek: Nyújtsd ki kezedet! És kinyújtotta és meggyógyult neki a keze.
6 Kimenvén pedig a farizeusok, azonnal tanácsot tartottak ellene a herodiánusokkal, hogy mi módon veszthetnék el őt.
7 Jézus pedig visszavonult tanítványaival a tenger mellé; és nagy sereg követte őt Galileából és Júdeából,
8 és Jeruzsálemből és Idumeából, és a Jordánon túlról, valamint Tirus és Sidon környékéről is nagy sokaság jött hozzá, miután hallották, miket cselekedett.
9 És meghagyta tanítványainak, hogy egy hajócska legyen készen az ő számára a sereg miatt, hogy ne szorongassák őt.
10 Mert sokakat meggyógyított, úgy hogy akiknek valami bajuk volt, mind megrohanták, hogy őt érinthessék.
11 És a tisztátalan lelkek (től megszállottak) amint meglátták őt, leborultak előtte és kiáltották mondván:
12 Te vagy az Isten Fia! És keményen korholta őket, hogy el ne árulják őt.
13 És fölment a hegyre, és magához hívta akiket ő maga akart, és hozzá mentek.
14 És elrendelte, hogy tizenketten legyenek vele, és elküldje őket tanítani.
15 És hatalmat adott nekik betegségek gyógyítására és ördögök kiűzésére.
16 És Simonnak Péter-nevet adott;
17 és kiválasztotta Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, Jakabnak testvérét, és Boanergesnek, vagyis mennydörgés fiainak nevezte őket;
18 és Andrást, és Fülöpöt, és Bertalant, és Mátét, és Tamást, és Jakabot, Alfeus fiát, és Taddeust, és a kánai Simont,
19 és karioti Júdást, ki el is árulta őt.
20 És amint hazamentek, ismét egybegyűlt a sereg, úgy hogy még kenyeret sem ehettek.
21 És mikor ezt övéi meghallották, kimentek, hogy elfogják őt, mert azt mondották: hogy magán kívül van.
22 És az írástudók, kik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondották, hogy Beelzebubja van, és hogy az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.
23 És magához hivat őket és hasonlatokban monda nekik: Hogyan űzhet ki sátán sátánt?
24 És ha valamely ország önmagában meghasonlik, az az ország nem állhat főn.
25 És ha valamely ház önmagában meghasonlik, az a ház nem állhat meg.
26 És ha a sátán önmaga ellen támad, meghasonlott és nem állhat meg, hanem vége lesz.
27 Senki sem törhet be az erősnek házába és rabolhatja el edényeit hacsak előbb az erőst meg nem kötözi, csak azután rabolhatja ki házát.
28 Bizony mondom nektek, hogy megbocsáttatik az emberek fiainak minden bűn és káromlás, mellyel káromkodnak;
29 de aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot örökké, hanem örökös vétek fogja terhelni.
30 Mert azt mondották: Tisztátalan lélek van benne.
31 És eljöttek anyja és atyjafiai, és megállva kívül, beküldőitek hozzá, és hivatták őt.
32 És a sereg körülötte ült, és mondák neki: íme anyád és atyádfiai odakünn keresnek téged.
33 És felelé nekik és monda: Ki az én anyám és atyámfiai?
34 És körültekintvén azokon, kik körülötte ültek, monda: íme az én anyám és atyámfiai!
35 Mert aki megteszi Isten akaratát, az nekem testvérem és nővérem és anyám.
1 És ismét tanítani kezdett a tenger mellett, és nagy sereg gyülekezett hozzá, úgy hogy egy hajóba szállva, leült a tengeren, az egész sereg pedig a tenger mellett a parton állott.
2 És sok mindenre tanította őket példabeszédekben, és monda nekik tanítása közben:
3 Halljátok! íme, a magvető kiment vetni.
4 És amint vetett, némely (mag) az útfélre esett, s jöttek az égi madarak és megették.
5 Némely pedig köves helyre esett, ahol nem sok talaja volt, és mindjárt kikelt, mert nem volt mélyen a földben;
6 és mikor a nap feljött, elperzselődött, s mivel nem volt gyökere, kiszáradt.
7 És másik a tövisek közé esett, és felnövekedvén a tövisek, elfojtották, és nem hozott termést.
8 Némelyik pedig jó földbe esett és növekedő s szaporodó termést hozott és részben harmincával, részben hatvanával, részben százával fizetett.
9 És monda: Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg.
10 És mikor egyedül volt, a vele levő tizenkettő megkérdezte őt a példabeszéd (értelme) iránt.
11 És monda nekik: Nektek megadatott az Isten országának titkát ismerni; azoknak pedig, kik kívül vannak, minden példabeszédekben adatik elő,
12 hogy nézvén nézzenek és ne lássanak; és hallgatván halljanak és ne értsenek, hogy valaha meg ne térjenek és bűneik meg ne bocsáttassanak nekik.
13 És monda nekik: Nem értitek e példabeszédet? Hát hogyan értetek majd meg minden példabeszédet?
14 A magvető az igét veti.
15 Az útfélre esők pedig azok, akiknél az igét elhintik, és amint meghallgatták, rögtön jön a sátán és elviszi az igét melyet szívükbe hintettek.
16 És a sziklás helyre esettek hasonlóképen azok, kik mihelyt az igét hallják, azonnal örömmel fogadják,
17 de mivel az bennök meg nem gyökerezett, állhatatlanok; ha azután szorongatás és üldözés támad az ige miatt, azonnal megbotránkoznak.
18 És vannak mások, kik a tövisek közé esnek; ezek azok, kik az igét meghallgatják,
19 de a világi gondok, a gazdagság csalárdsága és egyebekre irányuló vágyak belopózván (szivökbe) elfojtják az igét és terméketlenné válik.
20 A jó földbe vetettek pedig azok, kik az igét hallják és befogadják, és gyümölcsöt hoznak, egyik harmincszorosát, másik hatvanszorosat, a harmadik százszorosát.
21 És monda nekik: Vajjon arravaló-e a mécs, hogy a véka alá tegyék, vagy az ágy alá? Nemde arra, hogy a tartóra tegyék?
22 Mert nincs semmi elrejtve, mi ki ne tudódnék és semmi sem történik titkon, hanem hogy nyilvánosságra jusson.
23 Akinek fülei vannak a hallásra, hallja meg!
24 És monda nekik: Vigyázzatok rá, hogy mit hallotok. Amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek, és még rá is adnak nektek.
25 Mert akinek van, annak adnak; akinek pedig nincs, azt is elveszik tőle, amije van.
26 És monda: Úgy van az Isten országa, mint mikor valamely ember magot vet a földbe,
27 és alszik és fölkel éjjel és nappal, és (a mag) kicsirázik és felnövekedik, anélkül hogy ő tudná.
28 Mert a föld magától terem, először füvet, azután kalászt, azután teljes gabonát a kalászban.
29 És mikor a termést meghozta, azonnal rábocsátja a sarlót, mert itt az aratás.
30 És monda: Mihez hasonlítsuk az Isten országát? vagy miféle példabeszéddel magyarázzuk?
31 Olyan, mint a mustármag, melyet mikor a földbe vetnek, kisebb minden magnál a földön,
32 de miután elvetették, felnő és nagyobb lesz minden kerti véleménynél, és nagy ágakat hajt, úgy hogy árnyéka alatt az égi madarak lakhatnak.
33 És sok efféle példabeszédben hirdette nekik az igét, amint azt hallgatni képesek voltak.
34 De példabeszéd nélkül nem szólt hozzájok. Tanítványainak azonban külön megmagyarázott mindent.
35 És monda nekik ama napon, mikor bealkonyodott: Keljünk át a túlsó partra!
36 És elbocsátván a sereget, magokkal vitték őt, úgy amint a hajóban volt; és más hajók is voltak vele.
37 És nagy szélvész támadt, és a hullámokat a hajóba verte, úgy hogy a hajó megtelt.
38 Ő pedig a hajó hátuljában aludt egy vánkoson. Fölkeltették tehát őt és mondák neki: Mester, nem gondolsz-e vele, hogy elveszünk?
39 És fölkelve, korholta a szelet és monda a tengernek: Hallgass, némulj el! És a szél megszűnt, és nagy csendesség lőn.
40 És monda nekik: Miért vagytok félénkek? Még most sincs hitetek?
41 És igen féltek és mondák egymásnak: Vajjon ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskednek neki?
1 És átmentek a tenger túlsó partjára, Geraza vidékére.
2 És amint kiszállt a hajóból, nyomban egy tisztátalan lélektől megszállott ember jött feléje a sírboltokból,
3 kinek lakhelye a sírboltokban volt és senki sem tudta őt, még lánccal sem megkötözni.
4 Mert sokszor megkötözték bilincsekkel és lánccal, de a láncokat eltépte, a bilincseket összetörte, és. senki sem tudta őt megfékezni.
5 És éjjel-nappal, mindig a sírboltokban és a hegyek közt tartózkodott, kiáltozván és kövekkel marcangolván magát.
6 Amint pedig Jézust távolról meglátta, odafutott és leborult előtte.
7 És nagy szóval kiáltva monda: Mi közünk egymáshoz Jézus, a magasságbeli Istennek Fia? Az Istenre kérlek, ne gyötörj engem!
8 Mert azt mondotta neki: Menj ki, tisztátalan lélek ez emberből!
9 És kérdé őt: Mi a neved? És monda neki: Légió az én nevem, mert sokan vagyunk.
10 És sokat könyörgött neki, hogy ne űzze ki a tartományból.
11 Volt pedig ott a hegy körül nagy legelésző sertésnyáj.
12 És kérték őt a lelkek mondván: Küldj bennünket a sertésekbe, hogy beléjök menjünk.
13 És Jézus azonnal megengedte nekik. És kimenvén a tisztátalan lelkek, megszállottak a sertéseket, és a mintegy kétezer darabból álló nyáj hanyatt-homlok rohant a tengerbe és belefulladt.
14 Akik pedig azokat legeltették, elfutottak és hírül vitték a városba és tanyákra. És kimentek, hogy lássák, mi történt.
15 És Jézushoz jöttek és látták hogy az, kit az Ördög gyötört, felöltözötten és ép ésszel ül, és megfélemlettek.
16 És akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördögtől megszállottal és a sertésekkel.
17 És kérték őt, hogy távozzék el határukból.
18 És mikor a hajóra szállt, kérte őt az ördögtől gyötört, hogy vele lehessen.
19 De nem engedte meg, hanem azt mondotta neki: Eredj haza tieidhez és mondd el nekik, mily nagy dolgot cselekedett az Úr veled, és miként könyörült rajtad.
20 És elment és hirdette a Dekápoliszban, mily nagy dolgot cselekedett vele Jézus. És mindenki csodálkozott.
21 És mikor Jézus ismét átkelt hajón a tengeren, nagy sereg gyűlt egybe köréje, és a tengerparton volt.
22 És megjelent a zsinagóga elöljárói közül egy Jairus nevű, és amint meglátta őt, leborult lábaihoz,
23 és igen könyörgött neki, mondván: Az én leányom halálán van, jöjj el, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!
24 És elment vele, és követte őt nagy sereg, és szorongatták őt.
25 És egy asszony, ki tizenkét év óta vérfolyásban volt,
26 és sok orvostól sokat szenvedett, s minden vagyonát elköltötte, mégsem használt semmit, sőt inkább rosszabbul lett, -
27 amint Jézusról hallott, a sereg között hátulról hozzáment és megérintette ruháját.
28 Mert azt mondotta: Ha csak ruházatát érinthetem is, meggyógyulok.
29 És vérfolyása azonnal elállt, és érezte testében, hogy meggyógyult a nyavalyától.
30 És Jézus nyomban észrevevén a belőle kiáradt erőt, a sereghez fordulva monda: Ki érintette ruháimat?
31 És mondák neki tanítványai: Látod hogy szorongat a sereg, és azt mondod: Ki érintett engem?
32 s körülnézett, hogy meg lássa azt, aki ezt cselekedte.
33 Az asszony pedig, tudván, hogy mi történt rajta, félve és reszketve jött és leborult előtte és megvallott neki mindent igazán.
34 Ő pedig monda neki: Leányom, a te hited meggyógyított téged. Menj békével és légy menti nyavalyádtól.
35 Mialatt még szólott, jöttek a zsinagóga főnökétől, mondván: Leányod meghalt, minek fárasztód tovább a Mestert?
36 Jézus pedig amint a beszédet hallotta, monda a zsinagóga főnökének: Ne félj, csak higyj!
37 És nem engedte meg senkinek, hogy kövesse, hanem csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, Jakab testvérének.
38 És elérkeztek a zsinagóga főnökének házához, és látta a nagy tolongást, és a siránkozókat és jajveszékelőket.
39 És bemenve, monda nekik: Mit zajongtok és sírtok? A leány nem halt meg, hanem alszik.
40 És kinevették őt. Ő pedig, kiutasított mindenkit, magához vette a leányzó atyját és anyját, és akik vele voltak, és bement oda, ahol a leány feküdt.
41 És megfogva a leány kezét, monda neki: Talitha kumi! - mi annyit tesz: Leányzó! (mondom neked) kelj fel!
42 És a leányzó rögtön fölkelt és járt: Volt pedig tizenkét esztendős. És csodálkoztak fölötte nagyon.
43 És szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt senki meg ne tudja; és enni adatott neki.
1 És eltávozva onnét, elment hazájába, és tanítványai követték őt.
2 És midőn a szombatnap elérkezett, a zsinagógában tanított. És sokan, akik hallották, csodálkoztak az ő tanításán, mondván: Honnan vette ez mindezt? És miféle bölcseség ez, mely neki adatott? És ezek a csodák, melyek kezei által történnek?
3 Nem ez-e az ács? Máriának fia, Jakabnak és Józsefnek, Júdásnak és Simonnak testvére? Nem itt nálunk vannak-e az ő nővérei is? És megütköztek rajta.
4 És monda nekik Jézus: A prófétának csak hazájában, házában és rokonságában nincs becsülete.
5 És nem művelhetett ott semmi csodát, hanem csak néhány beteget gyógyított meg, rajok téve kezeit.
6 És csodálkozott hitetlenségökön és tanítva bejárta a helységeket köröskörül.
7 És magához hívta a tizenkettőt, és szétküldötte őket kettenkint, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkek fölött.
8 És meghagyta nekik, hogy semmit se vigyenek magokkal az útra, hanem csak egy botot, se tarisznyát, se kenyeret, se pénzt az övükben,
9 hanem sarukat húzzanak, és ne vegyenek magukra két köntöst.
10 És monda nekik: Akárhol bementek valamely házba, maradjatok ott, míg tovább nem mentek.
11 És bárhol be nem fogadnak, és meg nem hallgatnak titeket, eltávozva onnan, verjétek le a port lábaitokról, bizonyságul ellenök.
12 És szétmenve hirdették, hogy tartsanak bűnbánatot.
13 És sok ördögöt űztek ki, és sok beteget megkentek olajjal és meggyógyítottak.
14 És hallott róla Heródes (mert ismeretes lett az ő neve), és monda: Keresztelő János feltámadott halottaiból, és azért működnek benne a csodaerők.
15 Mások pedig azt mondották, hogy Illés; mások ellenben, hogy próféta ő, mint a próféták egyike.
16 Mit hallván Heródes, monda: János, akit én lefejeztettem, feltámadott halottaiból.
17 Ugyanez a Heródes tudniillik elküldött és elfogatta Jánost, és a börtönben bilincsekbe verette Heródiás, az ő testvérének, Fülöpnek felesége miatt, mert feleségül vette őt.
18 János ugyanis azt mondotta Heródesnek: Nem szabad elvenned testvéred.feleségét.
19 Heródiás azonban élete ellen tört, és meg akarta őt ölni, de nem tehette meg;
20 mert Heródes félt Jánostól, tudván hogy igaz és szent férfiú. És vigyázott rá, és rája hallgatva, sokat megtett, és szívesen hallgatta őt.
21 De midőn alkalmas nap kínálkozott, Heródes születésnapi lakomát adott Galilea előkelőinek, hadvezéreinek és főembereinek.
22 Ekkor ugyanezen Heródiás leánya bement és táncolt, és megtetszett Heródesnek és a vele együtt letelepülteknek; s monda a király a leánynak: Kérj tőlem amit akarsz, és megadom neked.
23 És megesküdött neki: Kérj bármit, megadom neked, ha mindjárt országomnak felét is.
24 Az pedig kiment és monda anyjának: Mit kérjek? Mire ez felelé: Keresztelő János fejét.
25 És mindjárt sietve bement a királyhoz és előadta kérését mondván: Akarom, hogy add ide nekem azonnal egy tálban Keresztelő János fejét.
26 És elszomorodott a király; de az eskü és a vele együtt letelepültek miatt nem akarta neki kedvét szegni,
27 hanem elküldött egy hóhért, és megparancsolta, hogy hozza el (János) fejét egy tálban.
28 És az lefejezte őt a börtönben, és elhozta fejét egy tálban, és átadta a leánynak, a leány pedig anyjának.
29 Amint ezt tanítványai meghallották, jöttek és elvitték testét és eltemették.
30 Az apostolok pedig egybegyűltek Jézushoz és elbeszéltek néki mindent, amit cselekedtek és tanítottak.
31 És monda nekik: Jertek félre egy magányos helyre és nyugodjatok ki magatokat egy kevéssé! Mert sokan voltak a jövők menők, és enni sem volt idejök.
32 És hajóra ülve félrevonultak egy magányos helyre.
33 De sokan meglátták őket és megtudták hogy elmennek, mire az összes városokból összefutottak oda gyalog és megelőzték őket.
34 S midőn Jézus kiszállott, látta a nagy sereget, és megesett rajtok a szíve, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok, és kezdé őket sok mindenre tanítgatni.
35 Mivel pedig az idő már későre járt, hozzá mentek tanítványai, mondván: Ez a hely puszta, és az idő eljárt.
36 Bocsásd el őket, hogy elmenve a közelfekvő falvakba és majorokba, élelmiszereket vegyenek magoknak.
37 És felelvén, monda nekik: Adjatok nekik ti enniök! És mondák neki: Talán elmenjünk és vegyünk kétszáz dénáron kenyeret és adjunk nekik enniök?
38 És monda nekik: Hány kenyeretek van? Menjetek és nézzétek meg! És miután megtudták, mondák: Öt, és két halunk.
39 És megparancsolta nekik, hogy telepítsék le valamennyit csoportonkint a zöld fűre.
40 És letelepedtek csoportokban százanként és ötvenenként.
41 És vevé az öt kenyeret és két halat, föltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, és odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjök; és a két halat is elosztotta valamennyiök között.
42 És mindnyájan ettek és jóllaktak.
43 És a fönmaradt morzsalékokból és a halakból tizenkét tele kosárral szedtek össze.
44 Voltak pedig akik ettek, ötezren férfiak.
45 És azonnal késztette tanítványait hogy hajóra üljenek és előtte átmenjenek a túlsó partra, Betszaidába, mialatt ő a népet elbocsátja.
46 És miután elbocsátotta őket, felment a hegyre imádkozni.
47 És mikor beesteledett, a hajó a tenger közepén volt, ő pedig egyedül a parton.
48 És midőn látta hogy küszködnek az evezésben, mivel ellenkező szél fújt, - az éjnek negyedik őrváltása felé hozzájok ment a tengeren járva, és el akart mellettök menni.
49 Azok pedig midőn látták, hogy a tengeren jár, kísértetnek hitték és fölkiáltottak;
50 mert mindnyájan látták őt és megzavarodtak. De ő azonnal megszólította őket és monda nekik: Bátrak legyetek, én vagyok, ne féljetek!
51 És beszállt hozzájok a hajóba, és megszűnt a szél. És annál inkább álmélkodtak magokban,
52 mivel nem értették a kenyerekkel történt dolgot; mert szivök kemény volt.
53 És mikor áthajóztak á tengeren, Genezáret földére értek és kikötöttek.
54 És amint kiszálltak a hajóból, mindjárt ráismertek,
55 befutották (a hírvivők) az egész környéket, és kezdek a betegeket ágyakban körülhordozni, ahol hallották, hogy van.
56 És akárhova bement a falvakba, majorokba, vagy Városokba, a betegeket kitették az utcákra és kérték őt, hogy legalább ruhájának szegélyét érinthessék; és ahányan csak érintették, meggyógyultak.
1 És köréje gyűltek a farizeusok és némelyek az írástudók közül, kik Jeruzsálemből jöttek.
2 S midőn látták, hogy tanítványai közül némelyek közönséges, azaz mosatlan kezekkel esznek kenyeret, szemrehányásokat tettek neki.
3 Mert a farizeusok és az összes zsidók nem esznek anélkül, hogy kezeiket többször meg ne mosnák, megtartva a régiek hagyományát.
4 És a piacról jövet sem esznek, míg meg nem mosakodtak; és sok egyéb van, mit a hagyomány szerint meg kell tartaniok (úgymint): a poharak és korsók, a rézedények és ágyak mosásai.
5 És kérdezték őt a farizeusok és írástudók: Miért nem élnek tanítványaid a régiek hagyományai szerint, hanem közönséges kezekkel esznek kenyeret?
6 Ő pedig felelé, és monda nekik: Jól jövendölt Izaiás rólatok, képmutatókról, amint írva van: E nép ajkaival tisztel engem, szíve pedig távol van tőlem.
7 Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanokat és parancsokat tanítanak.
8 Mert elhagyva az Isten parancsolatját, megtartjátok íz emberek hagyományát: a korsók és poharak mosogatását, és sok egyéb ezekhez hasonlót cselekesztek.
9 És monda nekik: Ugyancsak feloldjátok Isten parancsolatát, hogy a ti hagyományotokat megtartsátok.
10 Mert Mózes azt mondotta: Tiszteljed atyádat és anyádat! És: Aki atyját, vagy anyját átkozza, halállal haljon meg!
11 Ti pedig azt mondjátok: Aki atyjának vagy anyjának azt mondja: A Korbán (azaz ajándék), bárminőt is adok, javadra szolgál;
12 és nem engeditek, hogy többet is tegyen atyjáért vagy anyjáért,
13 és feloldjátok Isten igéjét a ti hagyománytok, által, melyet taníttok, és sok ilyest cselekesztek.
14 És magához hívta ismét a népet és monda nekik: Halljatok engem mindnyájan és értsetek meg!
15 Nincs semmi az emberen kívül, ami ha beléje megy, képes volna őt megfertőztetni, hanem ami az emberből kijön, az az, ami az embert megfertőzted.
16 Ha valakinek fülei vannak a hallásra, hallja meg!
17 És midőn a seregtől (elválva) bement egy házba, megkérdezték őt tanítványai a példabeszéd felől.
18 És monda nekik: Tehát még ti is oly tudatlanok vagytok? Nem látjátok be, hogy mindaz, ami kívülről jut az emberbe, nem fertőztetheti meg őt:
19 mert nem megy be a szívébe, hanem a gyomrába kerül és félre takarodik, kitisztítván minden étket?
20 Monda továbbá, hogy ami az emberből kijő, az fertőzted meg az embert.
21 Mert belülről, az emberek szívéből származnak a gonosz gondolatok, házasságtörések, paráznaságok, gyilkosságok,
22 lopások, fösvénység, gonoszságok, álnokság, fenhéjázás; gonosz szem, káromlás, kevélység, balgaság.
23 Mindezen rosszak belülről származnak és megfertőztetik az embert.
24 És elindulva onnan, eltávozott Tirus és Szidon környékére. És bemenve egy házba, nem akarta, hogy valaki megtudja, de nem maradhatott titokban.
25 Mert egy asszony, kinek leányában tisztátalan lélek lakott, mihelyt hallott róla, bement és lábaihoz borult.
26 Az asszony pedig pogány volt, szir-föniciai eredetű. És kérte őt, hogy űzze ki leányából az ördögöt.
27 Ki monda neki: Hadd lakjanak jól előbb a gyermekek; mert nem helyes a fiak kenyerét elvenni és az ebeknek dobni.
28 Amaz azonban felelé és monda neki: Igen, Uram, az ebecskék is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsalékaiból.
29 És monda neki: Ezért a beszédedért, eredj! kiment az ördög leányodból.
30 És mikor hazament, a leányzót az ágyon fekve találta, és látta hogy az ördög kiment.
31 És ismét kiindulva Tirus határaiból, Szidonon át a galileai tengerhez ment a Decapolis határai közé.
32 És hoztak eléje egy siketnémát, és kérték őt, hogy tegye reá kezét.
33 És félrevezetve őt a seregtől, füleibe bocsátotta ujjait, köpött és megérintette nyelvét.
34 S föltekintve az égre, felsóhajtott és monda neki: Effeta, azaz nyíljál meg!
35 És azonnal megnyíltak fülei és megoldódott nyelvének köteléke és helyesen beszélt.
36 És meghagyta nekik, hogy senkinek meg ne mondják. De mennél inkább tiltotta nekik, annál inkább hirdették.
37 És annál inkább csodálkoztak, mondván: Mindent jól cselekedett; a siketeket hallókká tette, és a némákat szólókká.
1 Ama napokban, midőn ismét sok nép volt együtt! és nem volt mit enniök, egybehívta a tanítványokat! és monda nekik:
2 Szánom a sereget, hogy már harmadnapja kitartanak mellettem, és nincs mit enniük!
3 És ha étlen bocsátom őket haza, kimerülnek az úton, mert némelyek közölök messziről jöttek.
4 S felelték neki tanítványai: Honnét elégítheti ki ezeket valaki itt a pusztában?
5 És kérdé őket: Hány kenyeretek van? Mondották: Hét.
6 És meg parancsolta a seregnek, hogy telepedjék le a földre. És vevén a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és; odaadta tanítványainak, hogy tegyék eléjök, és eléje tették a népnek.
7 És volt kevés halacskájok, ezeket is megáldotta és eléjök tetette.
8 És ettek és jóllaktak, és ami megmaradt a hulladékokból felszedték, hét kosárral.
9 Voltak pedig akik ettek, mintegy négy ezeren. És elbocsátotta őket.
10 És nyomban hajóra szállva tanítványaival, Dalmanuta tájára érkezett.
11 És a farizeusok kimentek és kezdtek vele vitatkozni, jelt kívánva tőle az égből kísértésképen.
12 És lélekben felsóhajtva így szólt: Minek kér jelt e nemzedék? Bizony mondom nektek: Nem kap jelet e nemzedék.
13 És otthagyva őket, ismét hajóra szállt és átkelt a túlsó partra.
14 És elfelejtettek kenyeret vinni magokkal, s egy kenyérnél több nem volt velők a hajóban.
15 És parancsolta nekik mondván: Vigyázzatok és őrizkedjetek a farizeusok kovászától és Heródes kovászától.
16 És töprenkedtek magok közt, mondván: Nincs kenyerünk!
17 Amint ezt Jézus észrevette, monda nekik: Mit töritek fejeteket azon, hogy kenyeretek nincsen? Még most sincs felfogástok, sem belátástok? Még mindig el van vakulva a szívetek?
18 Szemeitek vannak és nem láttok? S füleitek és nem hallotok? S nem emlékeztek-e vissza,
19 mikor az öt kenyeret az ötezernek tördeltem, hány tele kosár hulladékot szedtetek fel? Mondják neki: Tizenkettőt.
20 És mikor a hét kenyeret a négyezernek: Hány kosár hulladékot vittetek el? S mondják neki: Hetet.
21 És monda nekik: Hogy van tehát, hogy mégsem értetek (meg engem)?
22 És amint Betszaidába értek, egy vakot vezettek eléje és kérték őt, hogy érintse meg.
23 És meg fogva a vaknak kezét, kivezette őt a falun kívül, és szemeire köpött és kezeit reá téve kérdezte őt, lát-e valamit?
24 És az föltekintett és monda: Látom az embereket járni, mint a fákat.
25 Azután ismét rátette kezeit szemeire, és kezdett látni, és helyreállt úgy, hogy tisztán látott mindent.
26 És hazaküldötte őt mondván: Eredj haza, és ha a faluba bemégy, senkinek meg ne mond.
27 És elindult Jézus és az ő tanítványai a Fülöp-Cezarea körül fekvő falvakba. S útközben kérdezte tanítványait mondván nekik: Kinek mondanak engem az emberek?
28 Felelték neki mondván: Keresztelő Jánosnak; mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül.
29 Akkor monda nekik: Hát ti kinek mondotok engem? Felelvén Péter, monda neki: Te vagy a Krisztus.
30 És szigorúan meghagyta nekik, hogy ezt róla senkinek ne mondják.
31 És tanítgatta őket, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie, a vénektől, főpapoktól és Írástudóktól megvettetnie, megöletnie és harmadnap múlva feltámadnia.
32 És nyíltan szólott. Ekkor Péter félreszólította őt, és szemrehányást tett neki.
33 De ő megfordulva és tanít ványaira tekintve, megdorgálta Pétert mondván: Takarodj hátra, Sátán! mert nem érted ami az Istené, hanem ami az embereké,
34 És egybehívta a népet tanítványaival együtt, és monda nekik: Ha valaki engem követni akar, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem!
35 Mert aki életét meg akarja menteni, elveszti azt; aki pedig életét elveszti énérettem s az evangéliumért, megmenti azt.
36 Mert mit használ az embernek, az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja?
37 Vagy mit adhat az ember váltságul lelkéért?
38 Mert aki szégyell engemet és igéimet parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyenleni fogja, mikor majd eljő az ő Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.
1 És hat nap múlva magához vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, és felvezette őket egyedül egy magas hegyre külön, és elváltozott előttük színében.
2 És ruhái fényesek lettek és igen fehérek, mint aminőket kallós a földön nem képes fehéríteni.
3 És megjelent nekik Illés Mózessel, és beszéltek.
4 És monda Péter Jézusnak: Rabbi, jó lennünk: csináljunk három hajlékot, neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet.
5 Nem tudta ugyanis, hogy mit mond, mert a félelemtől meg voltak rémülve.
6 És felhő keletkezett, mely befogta őt, és szózat hallatszott a felhőből, mondván: Ez az én szerelmes Fiam, őt hallgassátok!
7 És amint rögtön körültekintettek, nem láttak magukkal többé senkit, csak Jézust egyedül.
8 És mialatt lejöttek hegyről, meghagyta nekik, hogy amit láttak, senkinek el ne mondják, hanem csak majd ha az Emberfia halottaiból feltámad.
9 És ők a dolgot megtartották maguk közt, tanakodván, mi lehet az: "Majd ha halottaiból feltámad."
10 És meg kérdezték őt, mondván: Miért mondják tehát a farizeusok és írástudók, hogy előbb Illésnek kell jönnie?
11 Mire felelvén, monda nekik: Mikor Illés eljön, előbb helyreállít mindent, és amint az Emberfiáról is írva van, hogy sokat szenved és megvetik.
12 De mondom nektek: Illés el is jött, (és azt tették vele amit akartak,) amint írva van róla.
13 És amint tanítványaihoz jött, nagy seregei látott körülöttük, és írástudókat, kik vitatkoztak velök.
14 És az egész nép, mihelyt Jézust meglátta, csodálkozott, és eléje futva, üdvözölte őt.
15 És kérdezte őket: Min vitatkoztok magatok között?
16 És feleli egy a seregből és monda: Mester, elhoztam hozzád fiamat, kiben néma lélek lakik,
17 mely bárhol megragadja őt, lecsapja, és habzik (a szája), fogait csikorgatja és összeaszik. És mondottam tanítványaidnak, hogy űzzék ki belőle, és nem tudták!
18 Ki felelvén nekik, monda: Oh hitetlen nemzedék meddig leszek még nálatok? Meddig tűrlek még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!
19 És oda vitték. És amint meglátta őt, a lélek azonnal rángatni kezdte, és elterülve a földön, tajtékozva hentergett.
20 És kérdezte atyját: Mennyi ideje, hogy ez a baja történt? Az pedig monda: Gyermekségétől fogva
21 És sokszor beledobta őt tűzbe és vízbe, hogy eleméssze. De ha tehetsz valamit, légy segítségünkre, könyörülj rajtunk!
22 Jézus pedig mond neki: Ha hinni tudsz, a hívőnek minden lehetséges.
23 És a gyermek atyja rögtön felkiáltott, s könnyek között monda: Hiszek, Uram, segíts az én hitetlenségemen!
24 Látván pedig Jézus, hogy a nép összecsődül, ráparancsolt a tisztátalan lélekre, mondván neki: Siket és néma lélek, én parancsolom neked, menj ki belőle, és többé beléje ne menj!
25 És kiáltozva és erősen rángatva őt, kiment belőle, és (a gyermek) olyan lett, mint a halott, úgy hogy sokan azt mondották: Meg van halva.
26 Jézus pedig kezénél fogva felemelte őt, és felkelt.
27 És mikor betért a házba, tanítványai titkon kérdezték őt: Miért nem tudtuk mi kiűzni azt (az ördögöt)?
28 És monda nekik: Ez a fajta másképen ki nem űzhető, hanem csak imádsággal és böjtöléssel.
29 És onnan kiindulva, átvonultak Galileán, és (Jézus) nem akarta, hogy valaki tudja.
30 Oktatta pedig tanítványait és monda nekik: Az Emberfiát az emberek kezeibe adják, és megölik őt, és miután megölték, harmadnapon feltámad.
31 De azok nem értették e beszédet, és nem merték őt megkérdezni.
32 És elérkeztek Kafarnaumba. S mikor otthon voltak, kérdezte őket: Miről beszélgettetek az úton?
33 Ők azonban hallgattak, mivelhogy útközben egymás között arról vitatkoztak, melyikök nagyobb.
34 És leülve magához szólította a tizenkettőt, és monda nekik: Ha valaki első akar lenni, legyen valamennyi között az utolsó, és valamennyinek szolgája.
35 És fogott egy gyermeket, közéjök állította, megölelte őt és monda nékik:
36 Bárki egyet az ilyen gyermekek közül befogad az én nevemben, engem fogad be; és aki engem befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki engem küldött.
37 Felelt neki János, mondván: Mester! láttunk egy valakit a te nevedben ördögöket kiűzni, aki nem követ minket, és megtiltottuk neki.
38 Jézus pedig monda: Ne tiltsátok neki! Mert senki sem fog egyhamar rosszat mondani rám, aki az én nevemben csodát művelt.
39 Szinte lehetetlen, hogy aki az én nevemnek erejét ily módón tapasztalta, ellenségem legyen. Azt nem kell nézni, hogy ki által történik a Jó, csak megtörténjék.
40 Mert aki nincs ellenetek, mellettetek van.
41 Mert bárki nektek italul egy pohár vizet ad az én nevemben, mivel Krisztuséi vagytok bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát.
42 És bárki egyet ezen kisdedek közül, kik énbennem hisznek, megbotránkoztat, jobb volna neki, ha malomkövet tennének a nyaka köré, és a tengerbe vetnék őt.
43 És ha megbotránkoztat a kezed, vágd le! Jobb neked csonkán az életre bemenned, mint két kézzel a gehennába, a kiolthatatlan tűzre jutnod,
44 hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
45 És ha a lábad botránkoztat, vágd le! Jobb neked sántán bemenni az örök életre, mint két lábbal a kiolthatatlan tüzű gehennára vettetni,
46 hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
47 Hogyha pedig szemed botránkoztat, vájd ki! Jobb neked fél szemmel az Isten országába bemenni, mint két szemmel a gehenna tüzére vettetni,
48 hol az ő férgök meg nem hal, és tűzök ki nem alszik.
49 Mert mindenkit tűzzel sóznak meg, és minden áldozatot sóval sóznak meg.
50 Jó a só; de ha a só sótalanná vált, mivel adtok ízt neki? Legyen só bennetek, és békesség legyen közöttetek!
1 És onnan kiindulva, Júdeának határaiba ment, a Jordánon túl. És újból sok nép gyülekezett hozzá és amint szokta, ismét tanította őket.
2 S hozzámentek a farizeusok és kérdezték őt kísértésképen: Vajjon szabad-e a férfinak feleségét elbocsátania?
3 Ő pedig felelé és monda nekik: Mit parancsolt nektek Mózes?
4 Mondák: Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk és elbocsássuk.
5 Felelé Jézus és monda nekik: A ti szívetek keménységére való tekintetből írta nektek e parancsolatot.
6 De a teremtés kezdetétől fogva férfinak és asszonynak teremtette őket az Isten.
7 Ennélfogva az ember elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik.
8 És ketten lesznek egy testben. Tehát már nem két testet, hanem egyet képeznek.
9 Amit pedig az Isten egybekötött, azt ember el ne válassza.
10 És tanítványai otthon ugyanerről ismét megkérdezték őt.
11 És monda nekik: Aki elbocsátja feleségét és mást vesz, házasságtörést követ el vele szemben.
12 És ha az asszony elhagyja férjét és mással lép házasságra, házasságtörést követ el.
13 És kisdedeket vittek hozzá, hogy érintse meg őket. A tanítványok pedig feddték az odavivőket.
14 Midőn Jézus meglátta őket, megneheztelt rajok és monda nekik: Hagyjátok a kisdedeket hozzám jönni, és ne tiltsátok el őket tőlem, mert ilyeneké az Isten országa!
15 Bizony mondom nektek: Aki az Isten országát úgy nem fogadja, mint a gyermek be nem megy abba.
16 És miután megölelte és rajok tette kezeit, megáldotta őket.
17 És amint kiment az útra, egy valaki oda futott, s térdet hajtva előtte, kérte őt: Jó Mester! mit cselekedjem, hogy az örök életet elnyerjem?
18 Jézus pedig monda neki: Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.
19 Tudod a parancsolatokat: Ne paráználkodjál, ne ölj, ne lopj, hamis tanúságot ne szólj, csalárdságot ne cselekedjél, tiszteljed atyádat és anyádat.
20 Az pedig felelé és monda neki: Mester! mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva.
21 Jézus pedig szeretettel rátekintett és monda neki: Egy hiányzik még. Menj, add el mindenedet, amid van, és oszd ki a szegényeknek, és lesz kincsed a mennyben, és jöjj, kövess engem!
22 Ki e szóra elszomorodva, búsan távozott, mert sok vagyona volt.
23 És Jézus körültekintett és monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be Isten országába, akiknek pénzök van!
24 A tanítványok pedig csodálkoztak szavain. De Jézus ismételve monda nekik: Fiacskáim! vajmi nehéz azoknak, kik a pénzben bíznak Isten országába jutniok!
25 Könnyebb a tevének a tű fokán átmennie, mint a gazdagnak Isten országába bejutnia.
26 Azok pedig még inkább csodálkoztak és mondák egymásnak: Ki fog akkor üdvözülni?
27 És Jézus rajok tekintett és monda: Az embereknél lehetetlen ez, de nem az Istennél. Mert Istennél minden; lehetséges.
28 Ekkor így szólt hozzá Péter: íme, mi mindent elhagytunk, és követtünk téged.
29 Mire Jézus felelé: Bizony mondom nektek: Nincs senki, aki elhagyja házát, vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy fiait, vagy szántóföldjeit énérettem és az evangéliumért,
30 aki százannyit ne nyerne most ez időben: házakat és testvéreket, nővéreket és anyákat, fiákat és szántóföldeket az üldöztetések közepette; a másik világon pedig az örök életet.
31 Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká, és utolsókból elsőkké.
32 Útban voltak pedig Jeruzsálem felé, és Jézus előttök ment, amin csodálkoztak, és félve követték őt. És ismét magához vette a tizenkettőt, és mondogatta nekik, hogy mi vár őreá.
33 Mert íme (úgymond), felmegyünk Jeruzsálembe, és az Emberfiát elárulják a főpapoknak, írástudóknak és véneknek, és halálra ítélik, és kiszolgáltatják őt a pogányoknak.
34 És kigúnyolják őt és leköpdösik, megostorozzák és megölik, és harmadnapra feltámad.
35 És hozzámentek Jakab és János, Zebedeus fiai, és mondák: Mester! szeretnők, hogy amit kérünk, megtedd nekünk.
36 Ő pedig monda nekik: Mit akartok, hogy nektek cselekedjem?
37 És mondák: Add meg nekünk, hogy egyikünk jobb, másikunk bal feleden ülhessen a te dicsőségedben.
38 Jézus pedig monda nekik: Nem tudjátok, mit kértek. Megtudjátok-e inni azt a poharat, melyet én iszom? Vagy meg tudtok-e keresztelkedni azzal a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem?
39 Mire azok felelék neki: Megtudjuk. Jézus pedig monda nekik: A poharat ugyan, melyet én iszom, megisszátok, és a keresztséggel, mellyel én megkeresztelkedem, megkeresztelkedtek;
40 de azt, hogy jobb, vagy balfelemen üljetek, nem adhatom nektek, hanem azoknak, akiknek készíttetett.
41 És amint ezt (többi) tíz, meghallotta, megboszankodtak Jakabra és Jánosra.
42 Jézus pedig magához szólította őket és monda nekik: Tudjátok, hogy akik a népek fejedelmei, uralkodnak fölöttük, és nagyjaik hatalmat gyakorolnak rajtuk.
43 De nem úgy van ez tiközöttetek; hanem aki nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok,
44 és aki az első akar lenni közöttetek legyen valamennyinek szolgája.
45 Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy szolgáljon, és az ő életét váltságdíjul adja sokakért.
46 És beértek Jerikóba. És amint Jerikóból tanítványaival és nagy sokasággal kiindult, Timeusnak fia, a vak Bartimeus az út mellett ült koldulgatva.
47 Ez mikor meghallotta, hogy a názáreti Jézus az (aki arra megy), elkezdett kiabálni mondván: Jézus Dávid fia, könyörülj rajtam!
48 És sokan csitítottá őt, hogy hallgasson. De ő egyre jobban kiabált; Dávid fia, könyörülj rajtam!
49 Mire Jézus megállott és magához hivatta őt. És hívták a vakot, mondván neki: Bátorság! Kelj fel, hí téged!
50 És ledobva köntösét, felugrott és odament hozzá.
51 Jézus megszólítván őt, monda neki: Mit akarsz, hogy cselekedjem neked? A vak pedig mond neki: Rabboni, hogy lássak!
52 Jézus pedig mond neki: Menj! a te hited meggyógyított téged, és tüstént látott, és követte őt az úton.
1 És mikor Jeruzsálemhez és Bethániához közeledtek, az Olajfák hegyénél, elküldött kettőt tanítványai közül,
2 mondván nekik: Menjetek a szemben fekvő községbe, mindjárt amint bementek, találtok egy megkötött vemhet, melyen még senki sem ült. Oldjátok el és vezessétek ide.
3 És ha valaki azt mondja: Mit míveltek? Mondjátok, hogy az Urnák, szüksége van rá, és rögtön ide fogja ereszteni.
4 És elmentek, és megtalálták a vemhet, megkötve künn az ajtó előtt a kettős útnál, és eloldották.
5 És némelyek az ott állók közül mondák nekik: Mit míveltek, hogy a vemhet eloldjátok?
6 Azok pedig úgy feleltek, amint megparancsolta nekik Jézus, és odaengedték nekik.
7 És elvezették a vemhet Jézushoz és rátették ruháikat és ő ráült.
8 Sokan pedig leterítették ruháikat az útra; mások pedig ágakat vágtak a fákról és elterítették az úton.
9 S akik elől mentek és akik utána jöttek, kiáltozták, mondván: Hozanna!
10 Áldott, ki az Úr nevében jő! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak országa, mely íme jő! Hozanna a magasságban!
11 És bement Jeruzsálembe a templomba, és miután mindent megnézett, mivel már estére járt az idő, kiment Bethániába a tizenkettővel.
12 És másnap, mikor elindultak Bethániából megéhezett.
13 S meglátva távolról egy leveles fügefát, odament, hogyha talán valamit találna rajta. De amint odaért, nem talált rajta egyebet, mint leveleket, mert nem volt ideje a fügeérésnek.
14 És felelvén monda neki: Soha többé ne egyék terólad gyümölcsöt senki! És tanítványai hallották ezt.
15 És beértek Jeruzsálembe. S amint a templomba bement, kiűzte a templomban levő árusokat és vásárlókat, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.
16 És nem engedte, hogy valaki edényt vigyen át a templomon.
17 És tanított és monda nekik: Nincs-e megírva, hogy az én házamat imádság házának hívják minden nemzetnél? Ti pedig latrok barlangjává tettétek azt.
18 Midőn ezt a főpapok és Írástudók meghallották, azon tanakodtak, mikép tehetnék el őt láb alól; mert féltek tőle, mivelhogy az egész nép csodálkozott az ő tanításán.
19 És amint beesteledett, kiment a városból.
20 És midőn reggel arra mentek, látták, hogy a fügefa tövestül el van száradva.
21 Ekkor eszébe jutott Péternek és monda neki: Mester! íme a fügefa, melyet megátkoztál, elszáradt.
22 És felelvén Jézus, monda neki: Higyjetek az Istenben!
23 Bizony mondom nektek, hogy ha valaki e hegynek azt mondja: Mozdulj innen, és vesd magadat a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, meg fog történni, - meg leszen neki.
24 Azért mondom nektek: Mindazt, amit imádkozva kértek, higyjétek, hogy megnyeritek, és megleszen nektek.
25 És mikor odaálltok imádkozni, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamitek van, hogy a ti Atyátok is, ki mennyekben van, megbocsássa nektek bűneiteket.
26 Mert ha ti meg nem bocsáttok, a ti mennyei Atyátok sem bocsátja meg bűneiteket.
27 És ismét bementek Jeruzsálembe. És midőn a templomban körüljárt, hozzámentek a főpapok és írástudók és vének,
28 és mondák neki: Micsoda hatalommal cselekszed ezt? És ki adta neked e hatalmat, hogy ezt cselekedjed?
29 Jézus pedig felelé és monda nekik: Én is adok fel nektek egy kérdést, feleljetek arra nekem, s megmondom nektek, minő hatalommal cselekszem ezt.
30 János keresztsége mennyből volt-e, vagy az emberektől? Feleljetek meg nekem!
31 Azok pedig tanakodtak magokban, mondván: Ha azt mondjuk: A mennyből, azt fogja mondani: Tehát miért nem hittetek neki?
32 Ha pedig azt mondjuk: Az emberektől, - félnünk kell a néptől. Mert Jánosról mindenki azt tartotta, hogy valóban próféta volt.
33 Feleletül tehát azt mondák Jézusnak: Nem tudjuk. Mire Jézus viszonzá. Én sem mondom meg nektek, minő hatalommal cselekszem mindezt.
1 És kezdett hozzájok példabeszédekben szólani: Egy ember szőlőt ültetett, és bekerítette sövénnyel és sajtóvermet ásott benne és tornyot épített és bérbe adta földmíveseknek és elutazott messzire.
2 És annak idején elküldötte szolgáját a munkásokhoz, hogy a szőlő termésének egy részét tőlük átvegye.
3 De ezek megfogták őt, megverték, s üresen bocsáták el.
4 És ismét más szolgát küldött hozzájok, de ezt is megsebezték a fején, és gyalázattal illették.
5 És ismét mást küldött, és ezt is megölték, és több másokat, kik közül némelyeket megvertek, másokat pedig megöltek.
6 Volt pedig neki egyetlen egy igen kedves fia, utoljára azt is elküldötte hozzájok, mondván: Fiamat csak meg fogják becsülni!
7 A bérlők azonban így szóltak egymáshoz: íme, ez az örökös, jertek, öljük meg őt, és mienk lesz az örökség.
8 S megragadva őt, megölték, és kidobták a szőlőből.
9 Mitévő lesz tehát a szőlő ura? Eljön és elveszti ama szőlőmíveseket és szőlejét másoknak adja bérbe.
10 Avagy nem olvastátok-e emez írást: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé.
11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeinkben.
12 És meg akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert megértették, hogy e példabeszédet róluk mondotta. És otthagyták őt és eltávoztak.
13 És elküldöttek hozzá néhányat a farizeusok és herodiánusok közül, hogy őt szaván fogják.
14 Ezek odajöttek és mondák neki: Mester! Tudjuk, hogy igazmondó vagy és senkivel sem törődöl, mert nem nézed az emberek arcát, hanem igazságban tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy ne fizessünk?
15 De ő ismérve ravaszságukat, monda nekik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam.
16 Azok tehát vittek neki. És monda nekik: Kié ez a kép és e felirat? Mondják neki: A császáré.
17 Mire Jézus monda nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak és ami Istené, az Istennek! És csodálkoztak rajta.
18 És szadduceusok jöttek hozzá, kik azt mondják, hogy nincsen feltámadás; és kérdezték őt mondván:
19 Mester! Mózes nekünk előírta, hogy ha valakinek meghal a testvére, és feleséget hagyott hátra, de fiakat nem, vegye el a testvér annak feleségét és támasszon magzatot testvérének.
20 Volt tehát hét testvér, és az első feleséget vett és meghalt, a nélkül hogy magzatot hagyott volna.
21 És elvette azt a második, és meghalt, és az sem hagyott magzatot. És a harmadik hasonlókép.
22 És mind a heten szintazonképen elverték őt, és nem hagytak magzatot. Valamennyi után végre meghalt az asszony is.
23 A feltámadáskor tehát, midőn feltámadnak, ezek közül kinek a felesége lesz? Mert mind a hétnek felesége volt.
24 És felelvén Jézus, monda nekik: Nem azért tévedtek-e mivel nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát?
25 Mert mikor majd (az emberek) halottaikból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy lesznek, mint az angyalok mennyben.
26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokorról (szóló részben) mikép szólott neki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákob Istene?
27 Nem holtak Istene, hanem élőké. Ti tehát nagyon tévedtek.
28 És odament hozzá egy az írástudók közül, ki hallotta őket vitatkozni, és látván, hogy jól megfelelt nekik, kérdezte őt: Melyik az első az összes parancsolatok közül?
29 Jézus pedig felelé neki: A legelső az összes parancsolatok közül (ez): Halljad Izrael! a te Urad Istened egy Isten;
30 és szeressed a te Uradat Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből, és minden erődből. Ez az első parancsolat.
31 A második pedig hasonló ehhez: Szeressed felebarátodat, mint tennenmagadat. Ezeknél más nagyobb parancsolat nincs.
32 És monda neki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondottad, hogy egy az Isten, és nincs más ő kívüle.
33 És hogy őt szeretni kell teljes szívből és teljes elméből teljes lélekből és teljes erőből, és szeretni a felebarátot, mint önnönmagát, - ez nagyobb minden égő- és egyéb áldozatnál.
34 Mivel pedig Jézus látta, hogy bölcsen felelt, monda neki: Nem messze vagy az Isten országitól. És azontúl senki sem merte őt kérdezni.
35 És midőn Jézus a templomban tanított így szólt: Miképen mondják az írástudók, hogy a Krisztus Dávid fia?
36 Mert maga Dávid mondja a Szentlélek által: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem.
37 Tehát maga Dávid Urának mondja őt, hogyan lehet akkor fia? És a sok nép szívesen hallgatta őt.
38 És monda nekik tanítás közben: Óvakodjatok az írástudóktól, kik szeretnek hosszú köntösben járni és köszöntetni a piacon,
39 és az első székeken ülni a zsinagógákban, és az első helyeken a lakomákon,
40 kik fölemésztik az özvegyek házait a hosszú imádság ürügye alatt. Ezekre súlyosabb Ítélet vár.
41 És szemben ülve Jézus a templompersellyel, nézte, mint dobálja a sokaság a pénzt a perselybe. És sok gazdag sokat dobott bele.
42 Mikor pedig egy szegény özvegy jött és beledobott két fillért, ami annyi, mintegy kvadráns,
43 egybehívta tanítványait és monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy többet dobott bele mindazoknál, kik a perselybe dobtak.
44 Mert valamennyien abból adakoztak, amiben bővelkedtek, ez pedig az ő szegénységéből mindenét, amije volt, egész élnivalóját beledobta.
1 És midőn kijött a templomból, mondja neki tanítványainak egyike: Mester, nézd minő kövek és minő épületek!
2 És Jézus viszonzá neki: Látod mind e nagy építményeket? Nem marad kő kövön, mely le nem rontatnék.
3 És mikor az Olajfák hegyén, a templommal szemben leült, Péter, Jakab, János és András külön kérdezték őt:
4 Mondd meg nekünk, mikor történik ez, s mi lesz a jel, mikor mindez teljesedni kezd?
5 És felelvén Jézus, így szólt nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson benneteket.
6 Mert sokan jönnek majd az én nevemben és mondják hogy én vagyok; és sokat félrevezetnek.
7 Mikor pedig hallani fogtok háborúkról és háborús hírekről, ne ijedjetek meg; mert ennek meg kell lenni, de ez még nem a vég.
8 Mert nemzet nemzet ellen támad, és ország ország ellen, és helyenkint földrengések lesznek és éhínség. Ez kezdete a fájdalmaknak.
9 Vigyázzatok azonban magatokra! Mert törvényre adnak benneteket, és a zsinagógákban megostoroznak, és helytartók és királyok előtt fogtok állani énérettem, bizonyságul őnekik.
10 Előbb azonban, az evangéliumnak minden nemzet között hirdettetnie kell.
11 Midőn pedig majd fogva visznek és kiszolgáltatnak benneteket, ne gondolkodjatok előre azon, hogy mit mondjatok, hanem mondjátok azt, ami azon órában adatik nektek. Mert nem ti vagytok akik beszéltek, hanem a Szentlélek.
12 Kiszolgáltatja pedig a testvér testvérét halálra, és az apa fiát, és a gyermekek szülőik ellen támadnak, és halállal sújtják őket.
13 S gyűlöletesek lesztek mindenki előtt az én nevemért. Aki azonban kitart mindvégig, az üdvözül.
14 Mikor pedig majd látjátok, hogy a pusztulás utálatossága áll ott ahol nem kellene, - aki olvassa, értse meg! - akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekre,
15 és aki a tetőn van, le ne szálljon a házba, s be ne menjen, hogy valamit elvigyen házából,
16 és aki a mezőn lesz, vissza ne térjen elvinni köntösét.
17 Jaj pedig a viselőseknek és szoptatóknak ama napokban!
18 De imádkozzatok, hogy (ez) ne télen történjék!
19 Mert azok a napok oly szorongatások lesznek, amilyenek nem voltak az Isten alkotta világ kezdetétől mindeddig, s nem is lesznek.
20 És ha az Úr meg nem rövidítené ama napokat, egy ember se menekülne meg; de a választottak kedvéért, akiket kiválasztott, megrövidítette ama napokat.
21 S ha valaki akkor azt mondja nektek: íme itt a Krisztus, íme amott, ne higyjétek!
22 Mert támadnak hamis Krisztusok és hamis próféták, s jeleket és csodákat mívelnek, hogy ha lehet, tévedésbe ejtsék, még a választottakat is.
23 Ti azért vigyázzatok! Íme mindent előre megmondottam nektek!
24 Továbbá ama napokban, azon szorongatás után, a nap elsötétedik, és a hold nem adja fényét.
25 És az égnek csillagai lehullanak, és az égen levő erők megindulnak.
26 És akkor meglátják az Emberfiát a felhőkben jönni nagy hatalommal és dicsőséggel.
27 S akkor elküldi angyalait és összegyűjti választottait a négy szél felől, a föld végétől az ég végéig.
28 A fügefáról pedig vegyetek példát. Midőn ága már gyöngéd és levelei kisarjadtak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
29 Úgy ti is, mikor látjátok, hogy ez történik, tudjátok meg, hogy közel, az ajtó előtt van.
30 Bizony mondom nektek, hogy el nem múlik e nemzedék, míg mindez meg nem történik.
31 Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.
32 Arról a napról pedig, vagy óráról senki sem tud, sem az angyalok mennyben, sem a Fiú, hanem csak az Atya.
33 Vigyázzatok, ébren legyetek és imádkozzatok, mert nem tudjátok, mikor lesz az az idő.
34 Mint az az ember, ki messze útra menvén, elhagyta házát és szolgáinak hatalmat adott minden dologra, és a kapusnak megparancsolta, hogy őrködjék.
35 Ébren legyetek tehát, mert nem tudjátok mikor érkezik meg a ház ura, este-e vagy éjfélkor, kakasszóra, vagy reggel.
36 Hogy mikor hirtelen megérkezik, alva ne találjon benneteket.
37 Amit pedig nektek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!
1 Két nap múlva pedig húsvét volt, és a kovásztalan kenyerek ünnepe, s a főpapok és írástudók azon törték fejöket, hogyan foghatnák el és ölhetnék meg őt csellel.
2 Mondották pedig: Ne az ünnepnapon, hogy esetleg zavargás ne támadjon a nép között.
3 És mikor Bethániában volt a bélpoklos Simon házában és asztalnál tilt, jött egy asszony, alabástrom edényben drága kalásznárdusz kenettel és eltörvén az alabástromot, fejére öntötte.
4 Voltak azonban, akik emiatt magokban nehezteltek és mondák: Minek történt ez a kenetpazarlás?
5 Mert ezt a kenetet el lehetett volna adni több mint háromszáz dénárért, és a szegények közt kiosztani. És boszankodtak rá.
6 Jézus azonban monda: Hagyjatok neki békét! Miért bántjátok őt? Hiszen ő jót tett velem!
7 Mert szegények mindig vannak veletek, és amikor akartok, jót tehettek velők; de én nem mindenkor vagyok veletek.
8 Amit tehetett, azt tette: eleve megkente testemet a temetésre.
9 Bizony mondom nektek: Ahol csak ezen evangélium, hirdettetni fog az egész világon, azt is elmondják, amit ez cselekedett, az ő emlékezetére.
10 És karioti Júdás, egy a tizenkettő közöl, elment a főpapokhoz, hogy őt nekik elárulja.
11 Kik midőn ezt hallották, megörültek és ígérték, hogy pénzt adnak neki. És módot keresett rá, hogy alkalmasan kezökbe adhassa.
12 És a kovásztalan kenyerek első napján, midőn a húsvéti bárányt megölték, mondották neki a tanítványok: Hová akarod, hogy menjünk és helyet készítsünk neked a húsvéti bárány elköltésére?
13 És elküldött kettőt tanítványai közül és monda nekik: Menjetek a városba és találkozni fogtok egy emberrel, ki egy vizeskorsót visz; kövessétek azt
14 és ahová bemegy, mondjátok a házigazdának, hogy a Mester azt izeni: Hol van számomra az étkező terem, hol a húsvéti bárányt tanítványaimmal elköthetem?
15 S mutat majd nektek egy nagy étkezőtermet fölterítve, és ott készítsetek nekünk.
16 Elmentek tehát tanítványai és a városba értek és úgy találták, amint mondotta nekik, és elkészítették a húsvéti bárányt.
17 Mikor pedig beesteledett, megérkezett a tizenkettővel.
18 És amint letelepedtek és ettek, így szólt Jézus: Bizony mondom nektek, hogy egy közületek, ki velem eszik, elárul engem.
19 Azok pedig elszomorodtak és mondogatták neki egyenkint: Csak nem én?
20 Ki monda nekik: Egy a tizenkettő közül, ki velem kezét a tálba mártja.
21 S az Emberfia elmegy ugyan, amint róla írva van de jaj annak az embernek, aki által az Emberfia elárultatik! Jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember.
22 És míg ők ettek, vevé Jézus a kenyeret, és megáldván megtörte, s nekik adta és így szólt: Vegyétek, ez az én testem!
23 És vevén a kelyhet, hálát adva nekik adta, és ittak belőle mindnyájan.
24 És monda nekik: Ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokért kiontatik.
25 Bizony mondom nektek, hogy már nem iszom a szőlőnek ezen terméséből ama napig, midőn majd amaz újat iszom az Isten országában.
26 És miután a dicsérő éneket elmondották, kimentek az Olajfák hegyére.
27 És monda nekik Jézus: Mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel, mert írva van: Megverem a pásztort, és elszélednek a juhok.
28 De ha majd feltámadok, előttetek megyek Galileába.
29 Péter pedig monda neki: Ha mindnyájan megbotránkoznak is benned, de én nem.
30 És monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy te ma, ez éjjel, mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor meg tagadsz engem.
31 De ő annál inkább erősítette: Ha meg kell is halnom veled, meg nem tagadlak téged. Hasonlókép beszéltek a többiek is mindannyian.
32 És egy majorba értek, melynek neve Getszemáni. És monda tanítványainak: Üljetek le itt, míg imádkozom.
33 És magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost, és elkezdett reszketni és borzadni.
34 És monda nekik: Szomorú az én lelkem mind halálig. Várjatok itt és virrasszatok!
35 És egy kissé előbbre menve, arcával a földre borult és imádkozott, hogy, ha lehetséges, múljék el tőle ez az óra.
36 És monda: Abba, Atyám! neked minden lehetséges. Vedd el tőlem e poharat! Mindazonáltal ne (az történjék) amit én akarok, hanem amit te.
37 És hozzájok ment és alva találta őket. És monda Péternek: Simon, alszol? Nem virraszthattál egy óráig?
38 Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.
39 És újra elment és imádkozott, ugyanazon szavakkal.
40 És midőn visszatért, ismét alva találta őket, mert szemeik el voltak nehezedve és nem tudták mit feleljenek neki.
41 És harmadszor jött és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok! Elég; eljött az óra. Íme, az Emberfia a bűnösök kezeibe adatik.
42 Keljetek fel, menjünk! íme, aki engem elárul, közel van.
43 És midőn még szólott, odaért karioti Júdás, egy a tizenkettő közül, és vele nagy sereg, kardokkal és botokkal, (küldetve) a főpapoktól, írástudóktól és vénektől.
44 Az áruló pedig jelt adott nekik, mondván: Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt és vezessétek óvatosan.
45 S mikor odaért, mindjárt odalépett hozzá és így szólt: Üdvözlégy, Rabbi! és megcsókolta őt.
46 Azok pedig rávetették kezeiket és megfogták őt.
47 Egy valaki pedig a körülállók közül kivonta kardját, rácsapott a főpap szolgájára és levágta a fülét.
48 Mire Jézus monda nekik: Mint egy rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, elfogni engem.
49 Naponkint nálatok voltam és tanítottam a templomban, és nem fogtatok el engem. De be kell teljesedniük az írásoknak.
50 Akkor tanítványai elhagyták őt és mind elfutottak.
51 Egy ifjú azonban követte őt, csupán gyolcslepelbe öltözötten és megfogták őt.
52 Az pedig otthagyva a gyolcsot, elmenekült tőlük mezítelen.
53 És elvezették Jézust a főpaphoz, és egybegyűltek az összes papok, írástudók és vének.
54 Péter pedig távolról követte őt, egészen be, a főpap udvarába és leült a szolgákkal a tűz mellé és melegedett.
55 A főpapok pedig és az egész tanács bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy halálra ítélhessék, de nem találtak.
56 Mert sokan hamis tanúbizonyságot mondottak ellene és a bizonyságok nem voltak egyezők.
57 És némelyek fölállottak és hamis tanúságot hoztak föl ellene mondván:
58 Mi hallottuk őt, mikor mondotta: Én lerontom ezt a kézzel épített templomot, és három nap alatt mást építek, mely nem kézzel készült.
59 S nem volt egyező az ő bizonyságuk.
60 És a főpap kilépett a középre, s megkérdezte Jézust mondván: Hát nem felelsz semmit arra, amit ezek ellened bizonyítanak?
61 Ő pedig hallgatott és nem felelt semmit. Ismét kérdezte őt a főpap és monda neki: Te vagy-e a Krisztus, az áldott Istennek Fia?
62 Mire Jézus monda neki: Én vagyok, és majd meglátjátok az Emberfiát ülni az Isten erejének jobbján és eljönni az égnek felhőin.
63 A főpap erre megszaggatta ruháit és monda: Minek kívánunk még tanukat?
64 Hallottátok a káromlást. Mit gondoltok? Mire mindannyian halálra méltónak Ítélték őt.
65 Ekkor kezdették őt némelyek leköpdösni, arcát befödni, ökleikkel verni, mondván neki: Jövendölj! És a szolgák arcul verték őt.
66 S míg Péter odalent volt az udvarban, odament egy a főpap szolgálói közül,
67 és amint meglátta Pétert melegedni, rátekintett és így szólt: Te is a Názáreti Jézussal voltál.
68 Ő pedig tagadta, mondván: Nem tudom, nem értem mit mondasz. És kiment a tornác elé és megszólalt a kakas.
69 Mikor azután ismét meglátta őt a szolgáló, újból mondotta a körülállóknak: Ez azok közül való.
70 De ő ismét tagadta. És kisvártatva ismét mondották a körülállók Péternek: Bizonyára azok közül vagy, mert te is galileai vagy.
71 Ő pedig kezdett átkozódni és esküdözni: Nem ismerem azt az embert, akit mondotok.
72 És mindjárt megszólalt ismét a kakas. És Péternek eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas kétszer szól, háromszor megtagadsz engem. És elkezdett sírni.
1 És a főpapok mindjárt reggel tanácsot tartottak a vénekkel, írástudókkal és az egész főtanáccsal, és megkötözve Jézust, elvitték és átadták Pilátusnak.
2 És kérdezte őt Pilátus: Te vagy-e a zsidók királya? Ő pedig felelé és monda neki: Te mondod.
3 És vádolták őt a főpapok sok mindenről.
4 Pilátus tehát ismét meg kérdezte őt, mondván: Nem felelsz semmit? Lám mennyivel vádolnak!
5 Jézus azonban semmit sem felelt többé, úgy hogy Pilátus csodálkozott.
6 Az ünnepnapra pedig szokása volt a foglyok közül egyet elbocsátani, akit kértek.
7 Volt pedig egy Barabbás nevezetű, ki a lázadókkal került fogságba, s ki a lázadás alkalmával gyilkosságot követett el.
8 És a nép felment és követelte, amit máskor megtett nekik.
9 Mire Pilátus így felelt nekik: Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?
10 Mert tudta, hogy irigységből adták őt kezébe a főpapok.
11 A főpapok azonban felizgatták a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa szabadon nekik.
12 Pilátus pedig ismét felelvén monda nekik: Mit akartok tehát, hogy a zsidók királyával cselekedjem?
13 Mire azok újra kiáltották: Feszítsd meg őt!
14 Pilátus erre monda nekik: De mi gonoszt cselekedett? Ám ők méginkább kiáltozták: Feszítsd meg őt!"
15 Pilátus tehát eleget akarván tenni a népnek; elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig, miután megostoroztatta, átadta nekik, hogy megfeszíttessék.
16 A katonák pedig a tanácsház udvarába vezették őt és egybehívták az egész csoportot,
17 és felöltöztették őt bíborba, és tövisből koronát fonva fejére tették.
18 És köszöntgették őt: Üdvözlégy zsidók királyai
19 És fejét náddal verték, és leköpdösték, és térdet hajtván előtte, imádták őt.
20 És miután kigúnyolták őt, levették róla a bíbort, és felöltöztették saját ruháiba és kivezették, hogy megfeszítsék.
21 És egy arra menő Simon nevű cirenei embert, Sándor és Rufus atyját, kényszerítették, ki a mezőről jött, hogy vigye az ő keresztjét.
22 És kivezették őt a Golgota nevű helyre, melyet agykoponyák helyének mondanak.
23 És mirrhával vegyített bort adtak neki inni, de nem fogadta el.
24 És miután megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetvén rajok, ki mit vigyen el.
25 Volt pedig három óra, midőn megfeszítették őt.
26 És az ő halálának oka így volt felírva: A zsidók királya.
27 És vele együtt megfeszítettek két latrot, egyiket jobbja, másikat balja felől.
28 És beteljesedett az írás, mely azt mondja: És a gonosztevők közé számíttatott.
29 És az arra menők káromolták őt, hajtogatván fejőket és mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát és három nap alatt újra felépíted azt,
30 szabadítsd meg magadat és szállj le a keresztről.
31 Hasonlóképen a főpapok is az írástudókkal együtt csúfolódva mondották egymásnak: Másokon segített, önmagán nem tud segíteni.
32 Krisztus, Izrael királya, szálljon le most a keresztről, hogy lássuk és higyjünk. És akiket vele megfeszítettek, szintén szidalmazták őt.
33 És hat órakor, sötétség lett az egész földön kilenc óráig.
34 És kilenc órakor felkiáltott Jézus nagy szóval, mondván: Eloi, Eloi, lamma szabaktani? mi annyit tesz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el, engem?
35 És amint ezt némelyek a körülállók közül meghallották mondák: íme, Illést hívja!
36 Mire egyik odafutott, megtöltött egy szivacsot ecettel és izsópszárra tűzve azt, inni adott neki mondván: Hadd lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye őt!
37 Jézus pedig nagy szóval felkiáltott és kiadta lelkét.
38 És a templom kárpitja kettéhasadt fölülről egész aljáig.
39 A százados pedig, ki átellenben állott, látván, hogy így kiáltva halt meg, monda: Valóban, ez az ember Isten Fia volt.
40 Voltak pedig ott távolról néző asszonyok is, közöttük Mária Magdolna és Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsefnek anyja és Szalóme,
41 kik, mikor Galileában volt, követték őt és szolgáltak neki, és sok más, kik vele együtt feljöttek Jeruzsálembe.
42 És mikor már beesteledett, - mivelhogy készület, azaz szombat előtti nap volt, -
43 eljött arimateai József, egy nemes tanácstag, ki maga is az Isten országát várta, és bátran bement Pilátushoz és elkérte Jézus testét.
44 Pilátus pedig csodálkozott azon, hogy már meghalt. És magához hivatta a századost, és megkérdezte őt, vajjon meghalt-e már.
45 S miután a századostól erről meggyőződött, odaajándékozta a testet Józsefnek.
46 József pedig gyolcsot vásárolt és levette őt és betakarta a gyolcsba, és betette egy sírba, mely kősziklába volt vágva és követ hengerített a sírbolt ajtaja elé.
47 Mária Magdolna pedig és Mária, József anyja, nézték, hogy hova temetik.
1 És midőn elmúlt a szombat, Mária Magdolna és Mária, Jakab anyja, és Szalóme fűszereket vásárolták, hogy elmenjenek és megkenjék Jézust.
2 És korán reggel a hét első napján mikor a nap már fölkelt a sírhoz mentek.
3 És mondották egymásnak: Ki hengeríti el nekünk a követ a sírbolt ajtajától?
4 És amint odatekintettek, látták, hogy a kő el van hengerítve, holott az igen nagy volt.
5 És midőn bementek a sírboltba, egy ifjút láttak ülni jobb felől, fehér ruhába öltözve, és megrémülitek.
6 De az monda nekik: Ne féljetek! Ti a megfeszített názáreti Jézust keresitek. Feltámadt, nincs itt. Íme a hely, ahová tették őt!
7 De menjetek, mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek megy Galileába, ott meglátjátok őt, amint megmondotta nektek.
8 Azok pedig kimentek és elfutottak a sírtól, mert ijedtség és rettegés fogta el őket, és nem szóltak senkinek semmit, mert féltek.
9 Feltámadása után pedig reggel, a hétnek első napján, megjelent először Mária Magdolnának, kiből hét ördögöt űzött ki.
10 Ez elment, és hírül vitte azoknak, kik vele voltak, és szomorkodtak és sírtak.
11 És mikor ezek meghallották hogy él, és hogy látta őt, nem hitték.
12 Ezután pedig megjelent kettőnek közülök az úton más alakban, midőn a majorba mentek.
13 Ezek is elmentek, és hírül vitték a többieknek, de ezeknek sem hittek.
14 Végül megjelent a tizenegynek, mikor az asztalnál ültek, és szemükre hányta hitetlenségüket és keményszívűségüket, mivelhogy azoknak, kik látták hogy feltámadott, nem hittek.
15 És monda nekik: Menjetek el az egész világra, hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.
16 Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki pedig nem hisz, elkárhozik.
17 Azokat pedig, akik hisznek, ezek a jelek követik: Az én nevemben ördögöket űznek ki, új nyelveken szólnak,
18 kígyókat vesznek kezökbe és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik; a betegekre ráteszik kezeiket és meggyógyulnak.
19 Az Úr Jézus pedig, miután szólott hozzájok, felvétetett mennybe, és ül az Istennek jobbján.
20 Azok pedig elmentek és tanítottak mindenütt, és az Úr velök együtt munkálkodott és megerősítette szavukat a rá következő csodajelekkel.