1

¹ Jézus Krisztusnak, Dávid fiának, Ábrahám fiának nemzetségkönyve.

² Ábrahám nemzette Izsákot. Izsák pedig nemzette Jákobot. Jákob pedig nemzette Jutát és ennek testvéreit.

³ Júda pedig nemzette Fáreszt és Zárát Támártól. Fáresz pedig nemzette Ezront. Ezron pedig nemzette Aramot.

⁴ Aram pedig nemzette Aminadabot. Aminadab pedig nemzette Naasszont Naasszon pedig nemzette Szalmont.

⁵ Szalmon pedig nemzette Boozt Rahabtól. Booz pedig nemzette Obedet Rúttól. Obed pedig nemzette Jesszét. Jessze pedig nemzette Dávid királyt.

⁶ Dávid király pedig nemzette Salamont attól, ki Uriás felesége volt.

⁷ Salamon pedig nemzette Roboámot. Roboám pedig nemzette Abiást. Abiás pedig nemzette Ázat.

⁸ Áza pedig nemzette Jozafátot. Jozafát pedig nemzette Joramot. Joram pedig nemzette Oziást.

⁹ Oziás pedig nemzette Joatámot. Joatám pedig nemzette Ákázt. Ákáz pedig nemzette Ezekiást.

¹⁰ Ezekiás pedig nemzette Manasszest. Manasszes pedig nemzette Ámont. Ámon pedig nemzette Joziást.

¹¹ Joziás pedig nemzette Jekoniást és ennek testvéreit a Babilonba költözés idején.

¹² És a Babilonba költözés után Jekoniás nemzette Szalátielt, Szalátiel pedig nemzette Zorobabelt.

¹³ Zorobabel pedig nemzette Abiudot. Abiud pedig nemzette Eliakimot, Eliakim pedig nemzette Ázort.

¹⁴ Ázor pedig nemzetté! Szádokot. Szádok pedig nemzette Ákimot. Ákim pedig nemzette Eliudot.

¹⁵ Eliud pedig nemzette Eleazart. Eleazar pedig nemzette Mátánt. Mátán pedig nemzette Jákobot.

¹⁶ Jákob pedig nemzette Józsefet, férjét Máriának, akitől született JÉZUS, ki Krisztusnak hívatik.

¹⁷ E szerint az összes nemzetségek Ábrahámtól Dávidig, tizennégy nemzetség, és Dávidtól a Babilonba költözésig tizennégy nemzetség; és a Babilonba költözéstől Krisztusig tizennégy nemzetség.

¹⁸ Krisztus születése pedig így történt: Miután az ő anyja, Mária, el volt jegyezve Józsefnek, mielőtt egybekeltek, úgy találtatott, hogy ménében fogant a Szentlélektől.

¹⁹ József pedig, az ő férje, mivelhogy igaz volt, és nem akarta őt rossz hírbe hozni: titkon szándékozott őt elbocsátani.

²⁰ Mialatt pedig erről gondolkodott, íme megjelent neki az Úr angyala álmában, mondván: József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni Máriát, a te feleségedet, mert ami őbenne fogantatott, a Szentlélektől van.

²¹ Fiat szül pedig, és te az ő nevét Jézusnak fogod hívni: mert ő szabadítja meg népét az ő bűneitől.

²² Mindez pedig azért történt. hogy beteljesedjék, amit megmondott az Úr a próféta szava által:

²³ Íme, a szűz méhében fogan és fiat szül, és nevét Emmánuelnek hívják, annyit tesz: Velünk az Isten!

²⁴ József erre fölkelt álmából és úgy cselekedett, amint megparancsolta neki az Úr angyala, és magához vette feleségét.

²⁵ És nem ismerte őt, mígnem szülte elsőszülött fiát, és nevét Jézusnak hívta.

2

¹ Miután tehát Jézus megszületett Júda Betlehemében, Heródes király napjaiban, íme bölcsek jöttek napkeletről Jeruzsálembe,

² mondván: Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk az ő csillagát napkeleten, és eljöttünk imádni őt.

³ Hallván pedig ezt Heródes király, megriadt, és vele egész Jeruzsálem.

⁴ És összegyűjtvén az összes főpapokat és a nép Írástudóit, tudakolta tőlük, hogy hol kell születnie a Krisztusnak.

⁵ Azok pedig mondák neki: Júda Betlehemében; mert így van megírva a próféta által:

⁶ És te Betlehem, Júda földe! épen nem vagy a legkisebb Júda fejedelmei között, mert tebelőled származik a vezér, ki népemet, Izraelt kormányozni fogja.

⁷ Akkor Herodes titkon hivatta a bölcseket, és pontosan kitudakolta tőlük a nekik megjelent csillag idejét:

⁸ és elküldvén őket Betlehembe, monda: Menjetek és tudakozódjatok szorgalmasan a gyermek felől; és ha megtaláljátok, izenjétek meg nekem, hogy én is elmenjek és imádjam őt.

⁹ Kik, miután a királyt meghallgatták, elmentek. És íme a csillag, melyet napkeleten láttak, előttök ment, mígnem odaérvén, megállt azon hely fölött, ahol a gyermek volt.

¹⁰ Meglátván pedig a csillagot, örvendeztek igen nagy örömmel.

¹¹ És bementek a házba, és megtalálták a gyermeket anyjával, Máriával, és leborulva imádták őt; és megnyitván kincseiket, ajándékokat mutattak be neki, aranyat, tömjént és mirhát.

¹² És miután álmukban utasítást nyertek, hogy Heródeshez vissza ne menjenek, más utón tértek vissza országukba.

¹³ Miután ezek eltávoztak, íme az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában, mondván: Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menekülj Egyptomba, és légy ott, amíg megmondom neked. Mert Herodes majd keresi a gyermeket, hogy megölje őt.

¹⁴ Ki fölkelt, fogta a gyermeket és anyját éjjel, és elköltözött Egyiptomba;

¹⁵ és ott maradt Heródes haláláig, hogy beteljesedjék amit az Úr mondott a próféta szava által. Egyiptomból hívtam az én fiamat.

¹⁶ Ekkor látván Heródes, hogy a bölcsek kijátszottak, igen megharagudott, és elküldvén megölette az összes fiúgyermekeket, kik Betlehemben és annak egész környékén voltak, a kétévesektől kezdve lefelé, azon időhöz képest, melyet a bölcsektől kitudakolt.

¹⁷ Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta mondott, ki így szól:

¹⁸ Hang hallatszik Rámában, sok sírás és jajgatás; Rákel siratja fiait, és nem akar megvigasztalódni, mert nincsenek többé.

¹⁹ Miután pedig Heródes meghalt, íme az Úr angyala megjelent Józsefnek álmában Egyiptomban,

²⁰ mondván: Kelj föl, vedd a gyermeket és anyját, és menj Izrael, földére, mert meghaltak, kik a gyermek életére törtek.

²¹ Ki fölkelt, fogta a gyermeket és anyját, és Izrael földére ment.

²² De mikor meghallotta, hogy Júdeában Arkelaus uralkodik atyja, Heródes helyett, félt oda menni, és megintetvén álmában, elköltözött Galilea vidékére.

²³ És odaérkezvén, egy Názáret nevű városban lakott, hogy beteljesedjék, amit megmondottak a próféták, hogy Názáretinek fogják hívni.

3

¹ Ama napokban pedig eljött Keresztelő János, és tanított Júdea pusztájában,

² mondván: Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgetett mennyeknek országa!

³ Mert ez az, akiről Izaiás próféta szólott mondván: A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek az ő ösvényeit!

⁴ Magának Jánosnak öltözete pedig teveszőrből volt, és ágyékai körül bőröv; eledele pedig sáskák és erdei méz.

⁵ Akkor kiment hozzá Jeruzsálem és egész Júdea és az egész környék a Jordán körül.

⁶ És megkeresztelkedtek általa a Jordánban, megvallván bűneiket.

⁷ Látván pedig hogy a farizeusok és szadduceusok közül sokan jönnek az ő keresztelésére, monda nekik: Viperák fajzatai! ki tanított meg benneteket menekülni a jövendő harag elől?

⁸ Teremjétek tehát a bűn-bánat méltó gyümölcsét!

⁹ És ne mondjátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk. Mert mondom nektek, hogy képes az Isten e kövekből is fiákat támasztani Ábrahámnak.

¹⁰ Mert a fejsze már a fák gyökerére tétetett Minden fa ugyanis, mely jó gyümölcsöt nem terem, kivágatik és tűzre vettetik.

¹¹ Én ugyan vízzel keresztellek titeket bűnbánatra, de aki utánam jövendő, erősebb nálamnál, kinek nem vagyok méltó saruit hordozni. Ő majd a Szentlélekkel és tűzzel keresztel meg titeket.

¹² Kinek kezében van szórólapátja, és megtisztítja. majd szérűjét; és összegyűjti búzáját a csűrbe, a polyvát pedig megégeti elolthatlan tűzzel.

¹³ Akkor Jézus Galileából a Jordán mellé ment Jánoshoz, hogy megkereszteltessék általa.

¹⁴ János azonban visszatartotta mondván: Nekem kell te általad megkereszteltetnem és te jössz énhozzám?

¹⁵ Felelvén pedig Jézus monda neki: Engedd most! mert így illik teljesítenünk az egész igazságot. Akkor odaengedte.

¹⁶ Mihelyt pedig Jézus megkereszteltetett, azonnal feljött a vízből és íme megnyíltak neki az egek és látta Isten Lelkét alá jönni, mint egy galambot és magára szállani.

¹⁷ És íme szózat hallatszott mennyekből mondván: Ez az én szerelmes fiam, kiben nekem kedvem telt.

4

¹ Akkor Jézust a pusztába vitte a Lélek, hogy az ördögtől megkísértessék.

² És miután negyven nap és negyven éjjel böjtölt, azután megéhezett.

³ És hozzá járulván a kísértő, monda neki: Ha Isten fia vagy, mondjad, hogy e kövek kenyerekké legyenek.

⁴ Mire ő monda: írva van: Nem csak kenyérrel él az ember, hanem minden igével, mely Isten szájából származik.

⁵ Akkor felvitte őt az ördög a szent városba, és a templom ormára állította

⁶ és monda neki: Ha Isten fia vagy, vesd le magadat! Mert írva van: Angyalainak parancsolt felőled, és kezeikben hordoznak téged, hogy lábadat kőbe ne üssed.

⁷ Monda neki Jézus: Szintén írva van: Ne kísértsd a te Uradat Istenedet!

⁸ Ismét felvitte őt az ördög egy igen magas hegyre és megmutatta neki a világ minden országát, és azoknak pompáját,

⁹ és monda neki: Ezeket mind neked adom, ha leborulva imádsz engem.

¹⁰ Akkor monda neki Jézus: Távozzál sátán! Mert írva van: A te Uradat, Istenedet imádjad és csak neki szolgálj.

¹¹ Akkor elhagyta őt az ördög, és íme angyalok jöttek és szolgáltak neki.

¹² Mikor pedig Jézus meghallotta, hogy János fogságba került, félre vonult Galileába;

¹³ és elhagyván Nazáret városát, elment és a tengermelléki Kafarnaumban lakott, Zabulon és Neftalim határain.

¹⁴ Hogy beteljesedjék, amit megmondott Izaiás próféta:

¹⁵ Zabulon földe és Neftalim földe, a tengermelléki út a Jordánon túl, a pogányok Galileája,

¹⁶ a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott, és a halálárnyék tartományában ülőknek világosság támadt.

¹⁷ Ettől fogva kezdett Jézus tanítani mondván: Tartsatok bűnbánatot, mert elközelgetett mennyeknek országa!

¹⁸ Mikor pedig Jézus a Galileai tenger mellett járt, látott két testvért, Simont, ki Péternek hívatik, és Andrást az ő testvérét, amint a hálót kivetették a tengerre, (mert halászok voltak),

¹⁹ és monda nekik: Jöjjetek utánam és én emberhalászokká teszlek titeket!

²⁰ Azok pedig rögtön elhagyván a hálókat, követték őt.

²¹ És onnan tovább menve, másik két testvért látott, Jakabot, Zebedeus fiát, és Jánost, az ő testvérét, a hajóban atyjukkal, Zebedeussal, amint hálóikat javítgatták: és meghívta őket.

²² Azok pedig rögtön otthagyván hálóikat és atyjokat, követték őt.

²³ És Jézus körüljárta egész Galileát, tanítván zsinagógáikban és hirdetvén az ország evangéliumát, és meggyógyítván minden nyavalyát és minden betegséget a nép között.

²⁴ És elterjedt az ő híre egész Szíriában, és hozzá vittek minden beteget, kik különféle nyavalyákban és bajokban sinlődtek, ördögtől megszállottakat, holdkórosakat és inaszakadtakat, és meggyógyította őket.

²⁵ És sok népsereg követte őt Galileából és a Dekápolisból, Jeruzsálemből és Júdeából, és a Jordánon túlról.

5

¹ Midőn pedig Jézus a seregeket látta, felment egy hegyre, és miután leült, hozzájárultak tanítványai,

² és megnyitva száját, tanította őket mondván:

³ Boldogok a lelki szegények; mert övék mennyeknek országa.

⁴ Boldogok a szelídek; mert övék lesz a föld

⁵ Boldogok, akik sírnak; mert ők megvigasztaltalak.

⁶ Boldogok, akik éhezik és szomjúhozzák az igazságot; mert ők kielégíttetnek.

⁷ Boldogok az irgalmasok; mert ők irgalmasságot nyernek.

⁸ Boldogok a tiszta szívűek; mert ők meglátják az Istent.

⁹ Boldogok a békességesek; mert ők Isten fiainak hivatnak.

¹⁰ Boldogok, kik üldözést szenvednek az igazságért; mert övék mennyeknek országa

¹¹ Boldogok vagytok, midőn szidalmaznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden rosszat mondanak ellenetek én miattam.

¹² örüljetek és vigadjatok, mert a ti jutalmatok bőséges a mennyekben! Mert ép így üldözték a prófétákat, kik előttetek voltak.

¹³ Ti vagytok a föld sója. Hogyha a só izét veszti, mivel sózzák meg? Nem való többé semmire, mint hogy kivettessék és eltapodják az emberek.

¹⁴ Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült város el nem rejthető.

¹⁵ Mécset sem azért gyújtanak, hogy a véka alá tegyék, hanem a tartóra, hogy világítson mindazoknak, kik a házban vannak.

¹⁶ úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket és dicsőítsék Atyátokat, ki mennyekben van.

¹⁷ Ne gondoljátok, hogy fölbontani jöttem a törvényt, vagy a prófétákat. Nem jöttem fölbontani, hanem teljesíteni.

¹⁸ Mert bizony mondom nektek: Míg elmúlik az ég és föld, egy vessző, vagy egy pont el nem múlik a törvényből, mielőtt minden meg nem történik.

¹⁹ Aki tehát egyet ezen legkisebb parancsolatok közül fölbont és úgy tanítja az embereket, az a legkisebbnek fog hivatni mennyek országában; aki pedig ezeket megtartja és tanítja, az nagynak fog hivatni mennyek országában.

²⁰ Mert mondom nektek, hogy ha a ti igazságtok fölül nem múlja az írástudókét és farizeusokét, nem mentek be mennyek országába.

²¹ Hallottátok, hogy a régieknek az mondatott: Ne ölj! Aki pedig öl, a törvényszék ítélete alá esik

²² Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki testvérére haragszik, a törvényszék Ítélete alá esik. Aki pedig testvérének azt mondja: Raka! a főtörvényszék ítélete alá esik. Aki pedig azt mondja: Bolond! méltó a gehenna tüzére.

²³ Ha tehát ajándékodat az oltárra viszed és ott eszedbe jut, hogy:estvérednek van ellened valami panasza,

²⁴ hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, és menj el előbb kibékülni estvéreddel, és akkor eljővén, ajánld fel ajándékodat.

²⁵ Békülj ki hamar ellenfeleddel, míg az úton vagy vele, nehogy ellenséged kiszolgáltasson a bírónak, is a bíró átadjon a szolgának, és a börtönbe vettessél.

²⁶ Bizony mondom neked: ki nem jössz onnét, míg az utolsó fillért le ne nem fizetted.

²⁷ Hallottátok, hogy a régieknek az mondatott: Ne paráználkodjál!

²⁸ Én pedig mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz, hogy őt megkívánja, már paráználkodott vele a szívében.

²⁹ Ha a jobb szemed megbotránkoztat, vájd ki és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, hogysem egész tested a pokolba vetessék.

³⁰ És ha jobb kezed megbotránkoztat, vágd le azt és vesd el magadtól; mert jobb neked, hogy egy vesszen el tagjaid közül, hogysem egész tested a pokolba jusson.

³¹ Mondatott az is, hogy bárki elbocsájtja feleségét, adjon neki válólevelet.

³² Én pedig azt mondom nektek, hogy mindaz, aki elbocsájtja feleségét, paráználkodás esetén kívül, házasságtörővé teszi őt, és aki az elbocsátottat elveszi, házasságtörést követ el.

³³ Ismét hallottátok, hogy a régieknek az mondatott: Hamisan ne esküdjél, hanem tartsd meg az Urnák esküidet.

³⁴ Én pedig mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek, se az égre, mert az az Isten trónja;

³⁵ se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya; se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa.

³⁶ Ne esküdjél fejedre se, mert egy hajszálat sem tehetsz fehérré vagy feketévé.

³⁷ Legyen pedig a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezen túl van, a gonosztól van.

³⁸ Hallottátok, hogy mondatott: Szemet szemért és fogat fogért!

³⁹ Én pedig mondom nektek: Ne álljatok ellen a gonosznak, hanem ha valaki megüti a jobb orcádat, tartsd oda neki a másikat is.

⁴⁰ És annak, aki veled pereskedni akar, és köntösödet elvenni, add neki palástodat is.

⁴¹ És ha valaki ezer lépésnyire kényszerit, menj el vele még két ezerre.

⁴² Aki kér tőled, adj neki, és ne fordulj el attól, aki kölcsön akar tőled venni.

⁴³ Hallottátok, hogy mondatott: Szeressed felebarátodat és gyűlöljed ellenségedet!

⁴⁴ Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót azokkal, kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok üldözőitekért és rágalmazóitokért,

⁴⁵ hogy fiai legyetek a ti Atyátoknak, ki mennyekben van, ki az ő napját felvirrasztja a jókra és rosszakra, és esőt ad az igazakra és gonoszokra.

⁴⁶ Mert ha azokat szeretitek, kik titeket szeretnek, mi jutalmatok lesz? Nem cselekszik-e ezt a vámosok is?

⁴⁷ És ha csak testvéreiteket köszöntitek, mennyivel tesztek többet? Nem teszik-e ezt a pogányok is?

⁴⁸ Legyetek azért ti tökéletesek, valamint mennyei Atyátok is tökéletes

6

¹ Óvakodjatok, hogy igazságtokat ne cselekedjetek az emberek előtt, hogy lássanak benneteket, mert különben nem lesz jutalmatok Atyátoknál, ki mennyekben van.

² Mikor tehát alamizsnát adsz, ne kürtöltess magad előtt, mikép a képmutatók cselekesznek a zsinagógákban és az utcákon, hogy az emberek tiszteljék őket. Bizony mondom nektek: elvették jutalmukat.

³ Hanem mikor alamizsnát adsz, ne tudja bal kezed, mit cselekszik a jobb kezed,

⁴ hogy alamizsnád rejtekben legyen, és Atyád, ki a rejtekben lát, megfizet neked.

⁵ És mikor imádkoztok, ne legyetek, mint a képmutatók, kik szeretnek a zsinagógákban és az utcasarkokon állva imádkozni, hogy lássák őket az emberek. Bizony mondom nektek: elvették jutalmukat.

⁶ Te pedig, midőn imádkozol, menj be a kamrádba, és bezárván az ajtót, imádkozzál Atyádhoz a rejtekben, és Atyád, ki a rejtekben lát, megfizet neked.

⁷ Midőn pedig imádkoztok, ne beszéljetek sokat, mint a pogányok; azt vélik ugyanis, hogy bőbeszédükért hallgattatnak meg.

⁸ Ne legyetek tehát hasonlók hozzájok; mert a ti Atyátok tudja, mire van szükségtek, még mielőtt őt kérnétek.

⁹ Ti tehát így imádkozzatok: Mi Atyánk, ki vagy mennyekben, szenteltessék a te neved.

¹⁰ Jöjjön el a te országod. Legyen meg a te akaratod, miképen mennyben, azonképen a földön is.

¹¹ Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.

¹² És bocsásd meg a mi vétkeinket, miképen mi is megbocsátunk az ellenünk vetetteknek.

¹³ És ne vigy minket kísértésbe. De szabadíts meg a gonosztól. Ámen.

¹⁴ Mert ha megbocsátjátok az embereknek az ő bűneiket, mennyei Atyátok nektek is megbocsátja vétkeiteket.

¹⁵ Ha pedig meg nem bocsátótok az embereknek, a ti Atyátok sem bocsátja meg nektek bűneiteket.

¹⁶ Mikor pedig böjtöltök, ne legyetek, mint a képmutatók, szomorúak. Elcsúfítják ugyanis arcukat, hogy az emberek lássák, hogy böjtölnek. Bizony mondom nektek, hogy elvették jutalmukat.

¹⁷ Te pedig mikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat,

¹⁸ hogy az emberek ne lássák, hogy böjtölsz, hanem a te Atyád, ki a rejtekben van; és Atyád, ki lát a rejtekben, megfizet neked.

¹⁹ Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol azokat rozsda és moly megemészti, és ahol tolvajok kiássák és ellopják;

²⁰ hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket az égben, hol azokat sem rozsda, sem moly meg nem emészti, és ahol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják.

²¹ Mert ahol a kincsed ott a szíved is.

²² Tested világítója a szemed. Ha szemed tiszta, egész tested világos lesz.

²³ De ha szemed hibás, egész tested sötét lészen. Ha tehát a világosság, mely benned van, sötétség, mily nagy lesz akkor a sötétség maga?

²⁴ Senki sem szolgálhat két Urnák; mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyiket eltűri, s a másikat megveti. Nem szolgálhattok Istennek és a mammonnak.

²⁵ Azért mondom nektek: Ne aggódjatok éltetekről, mit egyetek, se testetekről, mibe öltözzetek. Nem több-e az élet az eledelnél, és a test nem több-e a ruházatnál?

²⁶ Tekintsetek az ég madaraira! Ezek nem vetnek, sem nem aratnak, sem csűrökbe nem gyűjtenek; és a ti mennyei Atyátok táplálja őket. Vajon nem vagytok-e ti azoknál sokkal becsesebbek?

²⁷ És melyiktek adhat aggódása által termetéhez egy könyöknyit?

²⁸ És a ruházatról miért aggódtok? Nézzétek a mező liliomait, mint növekednek! Nem munkálkodnak, se nem varrnak.

²⁹ Mondom pedig nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem volt úgy felöltözve, mint ezeknek egyike.

³⁰ Ha pedig a mezei füvet, mely ma van, és holnap a kemencébe vettetik, az Isten így ruházza, mennyivel inkább titeket, kicsinyhitűek!

³¹ Ne aggódjatok tehát mondván: Mit fogunk enni, vagy mit fogunk inni, vagy mivel fogunk ruházkodni?

³² Mert mindezt a pogányok keresik. Hisz tudja a ti Atyátok, hogy mindezekre szükségtek van.

³³ Keressétek azért először az Isten országát és az ó igazságát, és ezek mind hozzáadatnak nektek.

³⁴ Ne aggódjatok tehát a holnapról; mert a holnapi nap majd gondoskodik maga-magáról. Elég minden napnak a maga baja.

7

¹ Ne ítéljetek, hogy meg ne Ítéltessetek!

² Mert amilyen Ítélettel ítéltek, olyannal fogtok megítéltetni, és amilyen mértékkel mértek, olyannal mérnek vissza nektek.

³ Miért nézed hát a szálkát testvéred szemében, míg a gerendát a tenszemedben nem veszed észre?

⁴ Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát szemedből! - holott a saját szemedben gerenda van?

⁵ Képmutató! vedd ki előbb a gerendát a saját szemedből és azután lásd, hogy veszed ki a szálkát testvéred szeméből.

⁶ Ne adjátok a szentet az ebeknek, se ne hányjátok gyöngyeiteket a sertések elé, hogy esetleg lábaikkal össze ne tapossák azokat és megfordulván szét ne szaggassanak titeket.

⁷ Kérjetek és adatik nektek; keressetek és találtok zörgessetek és megnyittatik nektek.

⁸ Mert mindaz, aki kér, kap, és aki keres, talál, és a zörgetőnek megnyittatik.

⁹ Avagy kicsoda közületek az az ember, kitől ha kenyeret kér a fia, követ nyújt neki?

¹⁰ Vagy ha halat kér, vajon kígyót nyújt-e neki?

¹¹ Ha tehát ti, ámbár rosszak vagytok, tudtok jó adományokat adni fiaitoknak: mennyivel inkább fog a ti Atyátok, ki mennyekben van, jót adni a tőle kérőknek?

¹² Mindazt tehát, amit akartok, hogy az emberek nektek cselekedjenek, ti is cselekedjetek nekik. Mert ez a törvény és a próféták.

¹³ Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas a kapu és széles az út, mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, kik azon bemennek,

¹⁴ Mert szoros a kapu és keskeny az út, mely az életre visz, és kevesen vannak, kik azt megtalálják!

¹⁵ Óvakodjatok a hamis prófétáktól, kik juhok ruházatában jönnek hozzátok, belül pedig ragadozó farkasok!

¹⁶ Gyümölcseikről ismeritek meg őket. Vájjon szednek-e a tövisekről szőlőt, vagy a bojtorjánról fügét?

¹⁷ így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt terem.

¹⁸ Nem teremhet a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa nem teremhet jó gyümölcsöt.

¹⁹ Minden fa, mely jó gyümölcsöt nem hoz, kivágatik és tűzre vettetik.

²⁰ Tehát gyümölcseikről ismeritek meg őket.

²¹ Nem mindenki, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! megy be mennyek országába, hanem aki Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben van, az megy be mennyeknek országába.

²² Sokan mondják majd nekem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben jövendöltünk-e, és nem a te nevedben űztünk-e ördögöket, és nem a te nevedben tettünk-e sok csodát?

²³ És akkor kijelentem nekik, hogy: Sohasem ismertelek titeket; távozzatok tőlem, gonosztevők!

²⁴ Azért mindenki, ki ezeket az én igéimet hallja és teljesíti, hasonló lesz ahhoz a bölcs férfiúhoz, ki házát kősziklára építette.

²⁵ És szakadt az eső, jött az árvíz, fújtak a szelek és rárohantak ama házra; de nem dőlt össze, mert kősziklára volt alapítva.

²⁶ És mindaz, aki hallja ezen igéimet és nem teljesíti azokat, hasonló lesz ama balga emberhez, ki házát fövényre építette.

²⁷ És szakadt az eső, jött az árvíz, fújtak a szelek és rárohantak ama házra és összedőlt, és nagy volt romlása.

²⁸ És történt, hogy mikor Jézus ezen igéket elvégezte, csodálkoztak a seregek az ő tanításán.

²⁹ Mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem mint az ő írástudóik és a farizeusok.

8

¹ Mikor pedig lejött a hegyről, nagy sereg követte őt.

² És íme jött egy bélpoklos, és leborult előtte mondván: Uram, ha akarod, megtisztíthatsz engem.

³ És Jézus kinyújtotta kezét, megérintette őt és monda: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult az ő poklossága.

⁴ És monda neki Jézus: Lásd, hogy ezt senkinek el ne mondd, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak és vidd meg az ajándékot, melyet Mózes megparancsolt, bizonyságul nekik!

⁵ Mikor pedig bement Kafarnaumba, egy százados járult hozzá és kérte őt

⁶ mondván: Uram, az én szolgám otthon inaszakadtan fekszik és szörnyen kínlódik.

⁷ És monda neki Jézus: Elmegyek és meggyógyítom őt.

⁸ Mire a százados monda: Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj, hanem csak egy szóval mondjad, és meggyógyul az én szolgám.

⁹ Mert magam is felsőbbség alatt álló ember vagyok, kinek katonák állnak rendelkezésemre; és ha azt mondom ennek: Menj! - elmegy; és a másiknak: Jöjj! - jön; és szolgámnak: Tedd ezt! - és megteszi.

¹⁰ Amint Jézus ezt hallotta, csodálkozott és monda az őt követőknek: Bizony mondom nektek, nem találtam ennyi hitet Izraelben.

¹¹ Mondom pedig nektek, hogy sokan jönnek napkeletről és napnyugatról és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal mennyek országában;

¹² az ország fiai pedig kivettetnek a külső sötétségre; ott lészen sírás és fogak csikorgatása.

¹³ És monda Jézus a századosnak: Menj el és amint hittél, úgy legyen neked! És meggyógyult a szolga azon órában.

¹⁴ És mikor Jézus Péter házába jött, látta az ő napát az ágyban fekve, lázas állapotban.

¹⁵ És megérintette kezét és elhagyta őt a láz és felkelt és szolgált nekik.

¹⁶ És mikor beesteledett, sok ördögtől megszálltat hoztak hozzája és kiűzte a gonosz lelkeket igéjével, és minden beteget meggyógyított,

¹⁷ hogy beteljesedjék amit Izaiás próféta megjövendölt mondván: Ő vette el erőtlenségeinket és ő viselte betegségeinket

¹⁸ Mivel pedig Jézus nagy sereget látott maga körül, meghagyta, hogy menjenek a túlsó partra.

¹⁹ És hozzájárult egy Írástudó és monda neki: Mester, követlek téged, bárhova mégy.

²⁰ És monda neki Jézus: A rókáknak barlangjaik vannak és az ég madarainak fészkeik; az Emberfiának pedig nincs hová fejét lehajtsa.

²¹ Egy másik pedig tanítványai közül monda neki: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek, és eltemessem atyámat.

²² Jézus pedig monda neki: Kövess engem és hadd temessék el a holtak az ő halottaikat!

²³ És midőn a hajóba szállt, követték őt tanítványai.

²⁴ És íme nagy vihar támadt a tengeren, úgy hogy a hajócskát elborították a hullámok; ő pedig aludt.

²⁵ És hozzájárultak tanítványai és fölkeltették őt mondván: Uram, ments meg minket, elveszünk!

²⁶ És monda nekik Jézus: Mit féltek, kicsinyhitűek? Erre fölkelt és parancsolt a szeleknek és a tengernek és nagy csendesség lőn.

²⁷ Ekkor csodálkoztak az emberek, mondván: Ki lehet ez, hogy a szelek és a tenger engedelmeskednek neki?

²⁸ És mikor a másik partra ért, Geraza vidékére, két ördögtől megszállottal találkozott, kik a sírboltokból jöttek ki és igen veszedelmesek voltak, úgy hogy azon az úton senki el nem mehetett.

²⁹ És íme kiáltoztak mondván: Mi közöd hozzánk Jézus, Istennek fia? Idő előtt jöttél ide minket gyötörni?

³⁰ Ott volt pedig nem messze tőlük egy nagyszámú legelésző sertésnyáj.

³¹ Az ördögök tehát kérték őt mondván: Ha innen kiűzesz bennünket, engedd, hogy a sertésnyájba szálljunk.

³² És monda nekik: Eredjetek! Azok pedig kimentek, megszállták a sertéseket, és íme az egész nyáj nyakra-főre rohant a tengerbe és belefúlt a vízbe.

³³ A pásztorok pedig elfutottak és beérve a városba, mindent elmondottak, azokról is, kik az ördögöktől meg voltak szállva,

³⁴ És íme az egész város elébe ment Jézusnak, és amint meglátták őt, kérték, hogy távozzék el határaikból.

9

¹ És hajóba szállva, átkelt és az ő városába jött.

² És íme egy ágyban fekvő inaszakadtat hoztak. És látván Jézus az ő hitöket, monda az inaszakadtnak: Bízzál fiam! megbocsáttatnak neked a te bűneid.

³ És íme némelyek az Írástudók közül mondák magukban: Ez káromkodik.

⁴ És látván Jézus az ő gondolataikat, monda: Miért gondoltok rosszal szívetekben?

⁵ Mi könnyebb, azt mondani: Megbocsáttatnak neked bűneid, vagy mondani: Kelj föl és járj?

⁶ Hogy pedig tudjátok, hogy az Emberfiának hatalma van a földön a bűnök megbocsátására, - monda az inaszakadtnak: Kelj föl, vedd ágyadat és menj haza.

⁷ És fölkelt és haza ment.

⁸ Midőn a seregek ezt látták, megijedtek és dicsőítették Istent, ki ilyen hatalmat adott az embereknek.

⁹ És mikor Jézus onnét elment, látott egy Máté nevű embert a vámon ülni. És monda neki: Köves: engem! És az fölkelt és követte őt.

¹⁰ És történt, hogy mikor a házban asztalnál ült, íme sok vámos és bűnös jött és letelepedtek Jézussal és az ő tanít ványaival.

¹¹ Amint ezt a farizeusok látták, mondták tanítványainak: Miért eszik a ti mesteretek a vámosokkal és bűnösökkel?

¹² Jézus pedig ezt hallva, monda: Nem az egészségeseknek van szükségük az orvosra, hanem a betegeknek.

¹³ Menjetek, és tanuljátok meg mit tesz az; "Irgalmasságot akarok és nem áldozatot." Mert nem igazakat jöttem hívni, hanem bűnösöket.

¹⁴ Akkor hozzámentek János tanítványai és mondák: Miért van az, hogy mi és a farizeusok gyakorta böjtölünk, a te tanítványaid pedig nem böjtölnek?

¹⁵ És monda nekik Jézus: Vajon; szomorkodhatnak-e a vőlegény társai, míg velök van a vőlegény? De majd jönnek napok, mikor a vőlegény elvétetik tőlük, és akkor böjtölni fognak.

¹⁶ Senki sem tesz pedig nyers posztófoltot ócska ruhára, mert ez a ruhától az ép részt eltépi és a szakadás nagyobb lesz.

¹⁷ Sem új bort nem töltenek ócska tömlőkbe, mert különben kiszakadnak a tömlők, a bor kifolyik és a tömlők tönkremennek Hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mind a kettő megmarad.

¹⁸ Midőn ezeket mondotta nekik, íme egy elöljáró lépett hozzá és lábaihoz borult mondván: Uram, a leányom épen most halt meg, de jöjj, tedd rá kezedet, és élni fog.

¹⁹ És Jézus fölkelt és követte őt tanítványaival:

²⁰ És íme egy asszony, ki tizenkét esztendő óta vérfolyásban szenvedett, hátul hozzá járult és megérintette ruhája szegélyét.

²¹ Mert - monda magában: Ha csak ruházatát érintem is, meggyógyulok.

²² Jézus pedig megfordult és látván őt monda: Bízzál leányom! a te hited meggyógyított téged. És meggyógyult az asszony azon órától fogva.

²³ És midőn Jézus az elöljáró házába ért és látta a síposokat és a tolongó sereget, monda:

²⁴ Távozzatok! mert nem halt meg a leány, hanem alszik És kinevették őt;

²⁵ És miután a sereg kitakarodott, bement, megfogta a kezét, és a leány feltámadt.

²⁶ És ennek híre elterjedt azon az egész vidéken.

²⁷ És midőn Jézus onnét eltávozott, két vak követte őt kiáltozva és mondák: Könyörülj rajtunk, Dávid fia!

²⁸ Mikor pedig haza érkezett, hozzá mentek a vakok és monda nekik Jézus: Hiszitek, hogy ezt megtehetem nektek? Mondják neki: Igenis, Uram!

²⁹ Akkor megérintette szemeiket mondván: A ti hitetek szerint legyen nektek.

³⁰ És megnyíltak szemeik. És Jézus szigorúan meghagyta nekik mondván: Vigyázzatok, hogy valaki meg ne tudja!

³¹ ők pedig kimenvén elhíresztelték őt azon az egész környéken.

³² Miután pedig azok kimentek, íme egy néma embert hoztak eléje, kit az ördög megszállott.

³³ És kiűzte az ördögöt és megszólalt a néma és csodálkoztak a seregek, mondván: Ilyesmi még soha sem fordult elő Izraelben.

³⁴ A farizeusok pedig mondák: Az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

³⁵ És Jézus körüljárta az összes városokat és falvakat, és tanított az ő zsinagógáikban és hirdette az ország evangéliumát és meggyógyított minden nyavalyát és minden betegséget.

³⁶ Látván pedig a seregeket, szánakozott rajtok, mert el voltak csigázva és lézengtek, mint a juhok, amelyeknek nincsen pásztoruk.

³⁷ Akkor monda tanítványainak: Az aratás ugyan bő, de a munkás kevés.

³⁸ Kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.

10

¹ És egybehívta tizenkét tanítványát, és hatalmat adott nekik a tisztátalan lelkeken, hogy kiűzzék őket és meggyógyítsanak minden nyavalyát és minden betegséget.

² A tizenkét apostol neve pedig ez: Első Simon, ki Péternek mondatik, és András, az ő testvére,

³ Jakab, Zebedeus fia, és János, az ő testvére; Fülöp és Bertalan; Tamás és Máté a vámos; Jakab, Alfeus fia és Tádé;

⁴ a kánai Simon, és karioti Júdás, ki el is árulta őt.

⁵ E tizenkettőt elküldötte Jézus és parancsolatot adott nekik mondván: A pogányokhoz vezető útra ne térjetek és a szamaritánusok városaiba be ne menjetek,

⁶ hanem menjetek inkább Izrael házának elveszett juhaihoz.

⁷ Menjetek pedig és hirdessétek, hogy elközelgetett mennyeknek országa.

⁸ Gyógyítsátok a betegeket, támasszátok fel a halottakat, tisztítsátok meg a poklosokat, űzzétek ki az ördögöket! Ingyen kaptátok; ingyen adjátok.

⁹ Ne legyen aranyotok, se ezüstötök, se pénzetek övetekben;

¹⁰ se táskátok az úton, se két köntöstök, se sarutok, se bototok; mert méltó a munkás az ő élelmére.

¹¹ Bármely városba vagy faluba bementek, kérdezzétek meg, ki méltó abban, és maradjatok ott, míg tovább nem mentek.

¹² Amint pedig bementek valamely házba; köszöntsétek azt mondván: Békeség e háznak!

¹³ És ha az a ház méltó lesz, rászáll a ti békeségtek; ha pedig nem lesz méltó, a ti békeségtek visszahárul rátok.

¹⁴ És ha valaki be nem fogad benneteket, se beszédeiteket meg nem hallgatja: kimenve azon házból, vagy városból, verjétek le a port lábatokról.

¹⁵ Bizony mondom nektek: Tűrhetőbb sorsa lesz Sodorna és Gomorrha földének az Ítélet napján, mint annak a városnak.

¹⁶ íme én titeket mint juhokat küldlek a farkasok közé. Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok.

¹⁷ Óvakodjatok pedig az emberektől; mert kiszolgáltatnak benneteket a törvényszékeknek és zsinagógáikban megostoroznak benneteket.

¹⁸ És a helytartókhoz és királyokhoz hurcolnak benneteket énérettem, bizonyságul nekik és a pogányoknak.

¹⁹ Midőn pedig kiszolgáltatnak titeket, ne töprenkedjetek azon, miképen és mit szóljatok; mert megadatik nektek azon órában, mit mondjatok.

²⁰ Mert nem ti vagytok, akik szóltok, hanem a ti Atyátok Lelke az, aki bennetek szól.

²¹ Halálra fogja pedig adni a testvér testvérét és az apa fiát, és a gyermekek a szülők ellen támadnak és halálra viszik őket.

²² És gyűlöletesek lesztek mindenkinél az én nevemért. Aki azonban kitart mindvégig, az üdvözül.

²³ Mikor pedig üldöznek benneteket az egyik városban, fussatok a másikba. Bizony

²⁴ mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, míg el nem jő az Emberfia.A tanítvány nem különb mesterénél, sem a szolga uránál.

²⁵ Elég a tanítványnak, ha olyan mint a mestere, és a szolgának, ha olyan mint az ura. Ha a családatyát Beelzebubnak nevezték, mennyivel inkább a házanépét?

²⁶ Ne féljetek tehát tőlük! Mert semmi sincs elrejtve, mi föl ne födöztetnék, és eltitkolva, mi ki ne tudódnék.

²⁷ Amit nektek a sötétben mondok, mondjátok el a világoson, és amit fülbesugva hallotok, hirdessétek a háztetőkön.

²⁸ És ne féljetek azoktól, kik megölik a testet, de a lelket meg nem ölhetik; hanem inkább attól féljetek, ki a lelket is meg a testet is a pokoli romlásba döntheti.

²⁹ Nemde két verebet adnak egy fillérért? És egy sem esik közőlük a földre a ti Atyátok nélkül.

³⁰ A ti fejeteknek hajszálai pedig mind meg vannak számlálva.

³¹ Ne féljetek tehát! Sok verébnél többet értek ti.

³² Mindaz tehát; aki meg vall engem az emberek előtt, azt én is megvallom Atyám előtt, ki mennyekben van.

³³ Aki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom őt Atyám előtt, ki mennyekben van.

³⁴ Ne gondoljátok, hogy békét hozni jöttem a földre. Nem jöttem békét hozni, hanem kardot.

³⁵ Mert elválasztani jöttem az embert atyjától, és a leányt anyjától, és a menyet a napától.

³⁶ És az ember ellenségei az ő házanépe.

³⁷ Aki atyját vagy anyját jobban szereti mint engem, nem méltó hozzám; és aki fiát vagy leányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

³⁸ És aki föl nem veszi keresztjét s nem követ engem, nem méltó hozzám.

³⁹ Aki megtalálja életét, elveszti azt, és aki elveszti életét énérettem, megtalálja azt.

⁴⁰ Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött.

⁴¹ Aki prófétát fogad be próféta nevében, prófétának jutalmát kapja, és aki igazat fogad be az igaznak nevében, az igaznak jutalmát kapja.

⁴² És bárki italul egynek e legkisebbek közül csak egy pohár hideg vizet is ad, tanítvány nevében; - bizony mondom nektek, nem veszti el jutalmát.

11

¹ És történt, hogy mikor Jézus elvégezte tizenkét tanítványához intézett utasításait, elment onnan, hogy tanítson és prédikáljon az ő városaikban.

² János pedig, midőn meghallotta a fogságban Krisztus cselekedeteit, elküldött kettőt az ő tanítványai; közül,

³ s azt izente neki: Te vagy-e az eljövendő, vagy mást.kell várnunk?

⁴ Mire Jézus monda nekik: Menjetek és jelentsétek meg Jánosnak, amit hallottatok és láttatok:

⁵ Vakok látnak, sánták járnak, poklosok tisztulnak, siketek hallanak, halottak föltámadnak, szegényeknek az evangéliumot hirdetik.

⁶ És boldog, aki énbennem meg nem botránkozik.

⁷ Azok elmenetele után pedig így szólt Jézus a sereghez Jánosról: Mit mentetek ki a pusztába látni? Széltől hányatott nádat-e?

⁸ Vagy mit mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert?

⁹ Hát mit mentetek ki látni? Prófétát? Igen, mondom nektek, sőt prófétánál is többet.

¹⁰ Mert ez az, akiről írva van: íme, én angyalomat küldöm színed előtt, ki elkészíti előtted a te utadat.

¹¹ Bizony mondom nektek: Nem támadott az asszonyok szülöttei között nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki kisebb a mennyek országában, nagyobb nálánál.

¹² Ámde Keresztelő János napjaitól fogva mostanig mennyek országa erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.

¹³ Mert az összes próféták és a törvény Jánosig jövendöltek.

¹⁴ És ha tudni akarjátok, ő Illés, aki eljövendő.

¹⁵ Akinek füle van hallja meg.

¹⁶ De kihez hasonlítsam e nemzedéket? Hasonló a piacon ülő gyermekekhez, kik társaiknak kiáltanak

¹⁷ s mondják: Zenéltünk nektek és nem táncoltatok, siránkoztunk és nem sírtatok.

¹⁸ Mert eljött János, ki sem nem eszik, sem nem iszik, és azt mondják: Ördöge van.

¹⁹ Eljött az Emberfia, ki eszik és iszik, és azt mondják: íme a falánk és iszákos ember, a vámosok és bűnösök barátja! És igazolva lőn a bölcseség az ő fiai által.

²⁰ Akkor szemökre hányta a városoknak, melyekben legtöbb csodáját mivelte, hogy nem tartottak bűnbánatot.

²¹ Jaj neked Korozain, jaj neked Betszaida! mert ha Tirusban és Szidonban történtek volna a csodák, melyek bennetek történtek, régen szőrzsákban és hamuban tartottak volna bűnbánatot.

²² Mindazáltal mondom nektek: Tirusnak és Szidonnak jobb sorsa lesz- az Ítélet napján, mint nektek.

²³ És te Kafarnaum! vájjon az égig fogsz-e emelkedni? A pokolig lesüllyedsz. Mert ha Szodomában történtek volna a csodák, melyek benned történtek, talán megmaradtak volna e mai napig.

²⁴ Mindazáltal mondom nektek: hogy Szodoma földének könnyebb sorsa lesz az Ítélet napján, mint neked.

²⁵ Az időben felszólalt Jézus és monda: Áldalak téged, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy ezt elrejtetted a bölcsek és okosak, elől és kijelentetted a kisdedeknek.

²⁶ Igen, Atyám! mert így tetszett, neked.

²⁷ Minden átadatott nekem Atyámtól; és senki nem ismeri a Fiút, csak az Atya; sem az

²⁸ Atyát nem ismeri senki, csak a Fiú, és akinek a Fiú ki akarja jelenteni.Jöjjetek hozzám mindnyájan, kik fáradoztok és terhelve vagytok és én megenyhítlek titeket.

²⁹ Vegyétek magatokra az én igámat és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű; és nyugalmat találtok lelketeknek.

³⁰ Mert az én igám édes és az én terhem könnyű.

12

¹ Az időben Jézus a vetéseken ment át szombatnapon; tanítványai pedig megéhezvén, kalászokat kezdtek szaggatni és enni.

² A farizeusok pedig Látván ezt, mondák neki: íme a te tanítványaid azt cselekszik, amit szombaton nem szabad cselekedni.

³ Ő pedig monda nekik: Nem olvastátok-e, mit cselekedett Dávid, mikor megéhezett, és akik vele voltak?

⁴ Miképpen ment be az Isten házába, és megette a kitett kenyereket, melyeket nem volt szabad megennie, sem azoknak, kik vele voltak, hanem csak a papoknak.

⁵ Avagy nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a templomban megszegik a szombatot, és nem vétenek?

⁶ Mondom pedig nektek, hogy a templomnál nagyobb van itt.

⁷ Ha pedig tudnátok, mi az: Irgalmasságot akarok és nem áldozatot, sohasem ítéltétek volna el az ártatlanokat.

⁸ Mert Ura az Emberfia a szombatnak is.

⁹ És onnan ki indulva, bement az ő zsinagógájukba.

¹⁰ És íme volt ott egy bénakezű ember, és kérdezték őt mondván: Szabad-e szombaton gyógyítani? - hogy vádolhassák őt.

¹¹ Ő pedig monda nekik: Ki lesz közületek az az ember, kinek egy juha van, és ha ez szombaton gödörbe esik, nem fogja-e megragadni és kiemelni?

¹² Mennyivel többet ér az ember egy juhnál? Tehát szabad szombaton jót cselekedni.

¹³ Akkor monda amaz embernek: Nyújtsd ki kezedet! És kinyújtotta és meg volt gyógyulva, mint a másik.

¹⁴ A farizeusok pedig kimentek és tanácsot tartottak ellene, mimódon veszthetnék el őt.

¹⁵ Jézus azonban meg tudta ezt és eltávozott onnét. És sokan követték őt, és mind meggyógyította őket.

¹⁶ És megparancsolta nekik, hogy el ne híreszteljék őt;

¹⁷ hogy beteljesedjék, mit Izaiás próféta szólott, mondván:

¹⁸ "Íme az én szolgám, kit kiválasztottam, az én szerelmesem, kiben lelkemnek kedve telik. Rábocsátom az én lelkemet és a pogányoknak Ítéletet hirdet.

¹⁹ Nem verseng, sem nem kiáltoz, sem az utcán nem hallja senki az ő szavát.

²⁰ A törődött nádat nem töri össze és a füstölgő mécsbelet nem oltja ki, míg az Ítéletet győzelemre nem viszi.

²¹ És az ő nevében bíznak a nemzetek."

²² Akkor egy ördögtől megszállottat vittek hozzá, ki vak és néma volt, és meggyógyította őt, úgy hogy szólt és látott.

²³ És álmélkodtak mind a seregek és mondák: Vájjon nem Dávid fia-e ez?

²⁴ A farizeusok pedig meghallván ezt, mondák: Ez csak Beelzebub, az ördögök fejedelme által űzi ki az ördögöket.

²⁵ Jézus pedig tudván gondolataikat, monda nekik: Minden magában meghasonlott ország elpusztul, és egyetlen magában meghasonlott város a vagy ház sem állhat főn.

²⁶ És ha a sátán a sátánt űzi ki meghasonlott magában, mikép áll fönn tehát az Ő országa?

²⁷ És ha én Beelzebub által űzöm ki az ördögöket, a ti fiaitok ki által űzik ki? Azért ők lesznek a ti bíráitok.

²⁸ Ha pedig én az Isten lelke által űzöm ki az ördögöket, akkor elérkezett hozzátok az Isten országa!

²⁹ Vagy mikép mehet be valaki az erősnek házába és rabolhatja el edényeit, hacsak előbb az erőset meg nem kötözi? Csak azután rabolhatja ki annak házát.

³⁰ Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, szétszór.

³¹ Azért mondom nektek: Minden bűn és káromlás megbocsáttatik az embereknek, de a Lélek ellen káromlás meg nem bocsáttatik.

³² És ha valaki az Emberfia ellen szól, megbocsáttatik neki; de aki Szentlélek ellen szól, meg nem bocsáttatik neki sem ezen a világon, sem a jövendőn.

³³ Vagy tegyétek jóvá a fát és jóvá annak gyümölcsét, vagy tegyétek rosszá a fát, és rosszá annak gyümölcsét; mert gyümölcséről ismerszik meg a fa.

³⁴ Viperák fajzatai! Hogyan beszélhettek jót, holott gonoszok vagytok? Mert a szív bőségéből beszél a száj.

³⁵ A jó ember a jó kincsből jót hoz elé; és a rossz ember a gonosz kincsből gonoszat hoz elé.

³⁶ Mondom pedig nektek, hogy minden hiábavaló szóról, melyet az emberek kimondanak, számot fognak adni az Ítélet napján.

³⁷ Mert szavaidból fogsz igazoltatni, és szavaidból elítéltetni.

³⁸ Akkor megszólították őt némelyek az írástudók és farizeusok közül, mondván: Mester! jelt akarunk tőled látni.

³⁹ Mire ő monda nekik: A gonosz és parázna nemzedék jelt kivan. De nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele.

⁴⁰ Mert valamint Jónás a hal gyomrában három nap és három éjjel volt; úgy lesz az Emberfia is a föld, szívében három nap és három éjjel.

⁴¹ A ninivei férfiak majd szembe szállnak az ítéleten e nemzedékkel és kárhoztatják azt, mert ők bűnbánatot tartottak. Jónás predikálására; és íme, itt Jónásnál: nagyobb van!

⁴² A déli királyné majd szembe száll az ítéleten e nemzedékkel és kárhoztatja azt, mert ő eljött a föld határairól meghallgatni Salamon bölcseségét; és íme, itt van, aki több Salamonnál!"

⁴³ Mikor pedig a tisztátalan lélek kimegy az emberből, száraz helyeken jár, nyugalmat keres és nem talál.

⁴⁴ Akkor mondja: Visszatérek házamba, ahonnét kijöttem. És mikor odaér, üresen találja azt, kisöpörve és feldíszítve.

⁴⁵ Akkor elmegy és hoz magával hét más lelket, magánál gonoszabbakat, és bemennek és ott laknak; és ezen embernek utóbbi sorsa rosszabb az előbbinél, így jár ez a fölötte gonosz nemzedék is.

⁴⁶ Még mialatt a néphez szólott, íme az ő anyja és testvérei künn álltak és beszélni akartak vele.

⁴⁷ Monda azért neki valaki: Íme anyád és testvéreid künn állnak és keresnek téged.

⁴⁸ ő pedig felelé a hozzá szólónak és monda: Ki az én anyám és kik az én atyámfiai?

⁴⁹ És kinyújtva kezét tanítványaira, monda: Íme az én anyám és atyámfiai!

⁵⁰ Mert aki az én Atyám akaratát cselekszi, ki mennyekben van, az nekem testvérem és nővérem és anyám.

13

¹ Ama napon kiment Jézus a házból és leült a Tengerparton.

² És sok nép gyűlt köréje, miért is beszállt egy hajócskába és leült, az egész népsereg pedig a parton állott.

³ És sokat beszélt nekik példabeszédekben, mondván: Íme, kiment a magvető vetni.

⁴ És amint vetett, némely (mag) az útfélre esett, és jöttek az égi madarak és megették.

⁵ Némely pedig köves helyre esett, hol nem volt sok föld, és Csakhamar kikelt, mivel nem volt mélyen a földben.

⁶ Mikor azonban a nap fölkelt, elperzselődött, és mivel gyökere nem volt, elszáradt.

⁷ Némelyik pedig: tövisek közé esett, és amint a tövisek felnőttek, elfojtották.

⁸ Némely pedig jó földbe esett és termést; hozott: egyik százszorosát, másik hatvanszorosát a; harmadik harmincszorosát.

⁹ Akinek füle van hallja meg!

¹⁰ És hozzámentek a tanítványok és mondák neki: Miért szólasz nekik példabeszédekben?

¹¹ Mire ő monda nekik: Mert nektek megadatott ismerni a mennyek országa titkait; nekik pedig nem adatott meg.

¹² Mert akinek van, annak adatik és bővelkedik; akinek pedig nincs, attól azt is elveszik, amije van.

¹³ Azért szólok nekik példabeszédekben, mert néznek és nem látnak, hallgatnak és nem hallanak, sem nem értenek.

¹⁴ És beteljesedik rajtok Izaiás próféta jövendölése, ki így szól: Hallással hallotok? és nem értetek, és nézvén néztek, de mégsem; láttok.

¹⁵ Mert megkeményedett e népnek szíve, és fülükkel nehezen hallanak, és behunyják szemüket, hogy szemükkel ne lássanak és fülükkel ne halljanak, és szívökkel megértsenek és megtérjenek, és meggyógyítsam őket.

¹⁶ Boldogok pedig a ti szemeitek, mert látnak, és a ti füleitek, mert hallanak.

¹⁷ Mert bizony mondom nektek, hogy sok próféta és igaz kívánta látni, amiket ti láttok és nem látták, és hallani, amiket ti hallotok és nem hallották.

¹⁸ Ti tehát halljátok a magvetőről szóló példabeszédet.

¹⁹ Ha valaki hallja az Isten országáról szóló igét és nem érti, eljő a gonosz és elragadja, ami szívébe vettetett. Ez az a mag, mely az útfélre hullott.

²⁰ Ami pedig a köves talajra esett, az, ki az igét hallja, és mindjárt örömmel fogadja.

²¹ De nincs gyökere magában, hanem ideig-óráig való. Ha pedig az ige miatt viszontagság és üldözés éri, azonnal megbotránkozik.

²² Ami pedig a tövisek közé esett, az, ki hallja az igét, de a világi gondok és a gazdagság csalárdsága elfojtja az igét és gyümölcstelenné válik.

²³ Ami pedig jó földbe esett, az, aki az igét hallja és megérti és gyümölcsöt hoz, egyik százszorosát, másik hatvanszorosát, némely pedig harmincszorosát.

²⁴ Más példabeszédet adott elő nekik, mondván: Hasonlóvá lett mennyeknek országa azon emberhez, ki jó magot vetett földébe.

²⁵ Mikor pedig az emberek aludtak, jött az ő ellensége és vadócot hintett fölül a búza közé és eltávozott.

²⁶ Amikor pedig a vetés felnőtt és termést hozott, akkor feltűnt a vadóc is.

²⁷ Elmentek tehát a gazdához az ő szolgái, s mondák neki: Uram! nemde jó magot vetettél földedbe, honnét van tehát benne a vadóc?

²⁸ És monda nekik: Ellenséges ember cselekedte ezt. A szolgák pedig mondák neki: Akarod-e, hogy elmenjünk és kiszedjük?

²⁹ És monda: Nem, nehogy a vadócot szedvén, azzal együtt a búzát is kitépjétek.

³⁰ Hagyjátok mindkettőt nőni az aratásig, és aratáskor majd megmondom az aratóknak: Szedjétek össze előbb a vadócot és kössétek kévékbe elégetésre, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe.

³¹ Más példabeszédet adott elő nekik, mondván: Hasonló mennyek országa a mustármaghoz, melyet vett egy ember és elvetette földébe.

³² Ez ugyan a legkisebb minden magvak között, de ha felnő, nagyobb minden kerti veteménynél és fává lesz, úgy hogy az égi madarak jönnek és ágai között laknak.

³³ Más példabeszédet mondott nekik. Hasonló mennyek országa a kovászhoz, melyet vett egy asszony és elvegyített három véka lisztbe, míg az egész megsavanyodott.

³⁴ Mindezeket példabeszédekben mondotta Jézus a seregeknek, és példabeszédek nélkül nem szólt nekik,

³⁵ hogy beteljesedjék amit a próféta jövendölt, mondván: Megnyitom a számat példabeszédekben, kimondom, ami el volt rejtve világ teremtésétől fogva.

³⁶ Akkor elbocsátotta a seregeket és hazament. És hozzájárultak tanítványai mondván: Magyarázd meg nekünk a szántóföldön talált vadócról szóló példabeszédet.

³⁷ Mire ő monda nekik: Aki jó magot vet, az az Emberfia.

³⁸ A szántóföld ez a világ. A jó mag az ország fiai; a vadóc pedig a gonosznak fiai.

³⁹ Az ellenség ki azt vetette, az ördög; az aratás pedig a világ vége; az aratók végre az angyalok.

⁴⁰ Valamint tehát a vadócot összeszedik és tűzben elégetik; úgy lesz a világ végén is:

⁴¹ Az Emberfia elküldi az ő angyalait és összeszednek az ő országából minden botrányt és azokat, kik gonoszságot cselekesznek,

⁴² és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott sírás lészen és fogak csikorgatása.

⁴³ Akkor az igazak fénylenek, mint a nap, az ő Atyjok országában. Akinek füle van, hallja meg.

⁴⁴ Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet aki megtalál, elrejti és afölötti örömében elmegy és eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.

⁴⁵ Ismét hasonló mennyek országa a kereskedő emberhez, aki jó gyöngyöket keres.

⁴⁶ Mikor pedig egy drága gyöngyöt talált, elment és eladta mindenét, amije volt, és megvette azt.

⁴⁷ Ismét hasonló mennyek országa a tengerbe vetett hálóhoz, mely mindenféle halakat összegyűjt;

⁴⁸ melyet, mikor megtelt, kihúztak, és leülve a partra, a jókat kiválogatták edényekbe, a rosszakat pedig kieresztették.

⁴⁹ Így lesz a világ végén is: Kimennek az angyalok és kiválasztják a rosszakat az igazak közül,

⁵⁰ és a tüzes kemencébe vetik őket; ott sírás lészen és fogak csikorgatása.

⁵¹ Értettétek-e mindezeket? - Mondták neki: Igen.

⁵² Monda nekik: Azért minden írástudó, ki jártas az Isten országában, hasonló a családos emberhez, ki az ő kincséből újat és régit hoz elő.

⁵³ És történt, hogy midőn Jézus ezen példabeszédeket befejezte, eltávozott onnan.

⁵⁴ És hazájába menve tanította őket zsinagógájukban, úgy hogy csodálkozva mondák: Honnan van ennek ezen bölcsessége és csodatevő ereje?

⁵⁵ Nem ez-e az ács fia? Nem Máriának hívják-e az anyját? és atyjafiait Jakabnak és Józsefnek, Simonnak és Júdásnak?

⁵⁶ És a nővérei nem mind nálunk vannak-e? Honnét vette tehát mindezt?

⁵⁷ És megütköztek rajta. Jézus pedig monda nekik: Sehol sincs a próféta tisztelet nélkül, csak a saját hazájában és házában.

⁵⁸ És ott nem tett sok csodát az ő hitetlenségök miatt.

14

¹ Az időben meghallotta Heródes, a negyedes fejedelem, Jézusnak hírét

² és monda szolgáinak: Ez Keresztelő János. Feltámadott halottaiból és azért működnek benne a csodatevő erők.

³ Heródes tudniillik elfogatta Jánost és megkötöztette őt és börtönbe vettette Heródiás, az ő testvérének felesége miatt.

⁴ Mert János azt mondta neki: Nem szabad őt feleségül bírnod.

⁵ És meg akarta őt ölni, de félt a néptől, mert úgy tekintették őt, mint prófétát.

⁶ Heródes születése napján azonban Heródiás leánya táncolt közöttük és megtetszett Heródesnek;

⁷ miért is esküvel ígérte, hogy megadja neki, bármit kérjen tőle.

⁸ Az pedig, anyjától előre betanítva: Add nekem - úgymond - itt egy tálban Keresztelő János fejét.

⁹ És megszomorodott a király; de az eskü és azok miatt, kik az asztalnál vele együtt ültek, megparancsolta, hogy adják oda.

¹⁰ És elküldött és lefejeztette Jánost a börtönben.

¹¹ És elhozták fejét egy tálban és a leánynak adták, ki elvitte anyjának.

¹² És elmentek tanítványai, s elvitték a testet és eltemették; és visszajövén, hírül adták Jézusnak.

¹³ Mikor Jézus ezt hallotta, eltávozott onnan hajón egy félreeső pusztaságba; és amint a seregek ezt meghallották, követték őt gyalog a városokból.

¹⁴ És mikor előjött, látta a sok népet és megsajnálta és meggyógyította betegeiket.

¹⁵ Amint pedig beesteledett, hozzá jöttek tanítványai mondván: Puszta ez hely és az idő eljárt; bocsásd el a népet, hogy a falvakba menjenek és eleséget vegyenek magoknak.

¹⁶ Jézus pedig monda nekik: Nem kell menniük; adjatok ti nekik enni!

¹⁷ Felelék neki: Nincs itt egyebünk, mint öt kenyerünk és két halunk.

¹⁸ Ki monda nekik: Hozzátok ide nekem!

¹⁹ És miután meghagyta, hogy a nép telepedjék le a szénára, fogta az öt kenyeret és két halat, s föltekintett az égre, megáldotta és megtörte, és a tanítványoknak adta a kenyereket, a tanítványok pedig a népnek.

²⁰ És ettek mindnyájan és jóllaktak. És fölszedték a maradékokat, tizenkét tele kosárral.

²¹ Az evők száma pedig ötezer férfi volt, az asszonyokon és gyermekeken kívül.

²² És Jézus nyomban késztette a tanítványokat, hogy a hajócskába szálljanak és előtte átmenjenek a túlsó partra, míg ő a népet elbocsátja.

²³ És miután a népet elbocsátotta, fölment a hegyre egyedül imádkozni. Mikor pedig beesteledett, egymaga volt ott.

²⁴ A hajócska pedig a tenger közepén vergődött a hullámokkal, mert ellenkező szél fújt.

²⁵ Az éjszakának negyedik őrváltásakor pedig hozzájok ment, a tengeren járva.

²⁶ És amint meglátták őt a tengeren járni, megijedtek és mondák: Kísértet! És félelmeikben kiáltoztak.

²⁷ De Jézus azonnal szólt nekik, mondván: Bátrak legyetek, én vagyok, ne féljetek!

²⁸ Mire pedig Péter, monda: Uram, ha te vagy, parancsold nekem, hogy hozzád menjek a vízen.

²⁹ Ő pedig monda: Jöjj! És kiszállva Péter a hajócskából, a vizén ment, hogy Jézushoz jusson.

³⁰ De amint látta az erős szelet, megijedt, és midőn merülni kezdett, fölkiáltott, mondván: Uram, ments meg engem!

³¹ És Jézus rögtön kinyújtotta kezét, megfogta őt és monda neki: Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?

³² És mikor beszálltak a hajócskába, megszűnt a szél

³³ Akik pedig a hajócskában voltak, odamentek hozzá és leborultak előtte, mondván. Valóban Isten Fia vagy!

³⁴ És mikor átkeltek a tengeren, Genezár földére jutottak.

³⁵ És mihelyt e helynek lakosai megismerték őt, szétküldtek az egész környékbe és eléje hozták az összes betegeket

³⁶ és kérték őt, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. És akik csak érintették, mind meggyógyultak.

15

¹ Akkor írástudók és farizeusok jöttek hozzá Jeruzsálemből, mondván:

² Miért hágják át tanítványaid a régiek hagyományát? Mert nem mossák meg kezeiket, midőn esznek.

³ Ő pedig felelvén, monda nekik: Hát ti miért hágjátok át az Isten parancsolatát a ti hagyományotok miatt? Mert az Isten mondotta:

⁴ Tiszteljed atyádat és anyádat; és aki atyját vagy anyját átkozza, halállal haljon meg.

⁵ Ti pedig azt mondjátok: Bárki mondja atyjának, vagy anyjának: Minden áldozatom neked használ, - elég,

⁶ ha nem tiszteli is atyját, vagy anyját. És kijátsszatok az Isten parancsát a ti hagyományotok miatt.

⁷ Képmutatók! Jól jövendölt felőletek Izaiás mondván:

⁸ E nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.

⁹ Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tudományt és parancsokat tanítanak.

¹⁰ És maga köré gyűjtötte a népet és monda nekik: Halljátok és értsétek!

¹¹ Nem az fertőzteti meg az embert, ami a szájába bemegy, hanem ami a szájából kijő, az fertőzteti meg az embert.

¹² Akkor hozzá mentek tanítványai, és mondák neki: Tudod-e, hogy a farizeusok e beszéd hallatára megbotránkoztak?

¹³ Ő pedig felelvén, monda: Minden ültetvény, melyei nem az én mennyei Atyám ültetett, ki fog irtatni.

¹⁴ Hagyjátok őket! Vakok ők, és vakok vezetői. Ha pedig vak vezeti a világtalant, mindketten gödörbe esnek.

¹⁵ Mire Péter, monda neki: Magyarázd meg nekünk e példabeszédet.

¹⁶ Ő pedig monda: Hát még nálatok is hiányzik az értés?

¹⁷ Nem látjátok be, hogy ami a szájon bemegy, a gyomorba; jut és a félreeső helyre kerül?

¹⁸ Ami pedig a szájból kijő, a szívből származik, és ez fertőzteti meg az embert.

¹⁹ Mert a szívből erednek a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamistanúságok, káromlások.

²⁰ Ezek azok, amik az embert megfertőztetik. De mosatlan kézzel enni: ez nem fertőzteti meg az embert.

²¹ És elindulva onnét Jézus, eltávozott Tirus és Szidon környékére.

²² És íme egy kánaáni asszony, ki ama tájakról jött, utána kiáltott mondván: Könyörülj rajtam, Uram, Dávidnak fia! az én leányomat szörnyen gyötri az ördög.

²³ De ő egy szót sem felelt neki. És hozzá mentek tanítványai, s kérték őt mondván: Bocsásd el őt, mert utánunk kiabál.

²⁴ Ő pedig felelvén monda: Csak Izrael házának elveszett juhaihoz vagyok küldve.

²⁵ Az pedig odajött és leborult előtte mondván: Uram, segíts rajtam!

²⁶ Mire ő monda: Nem volna jó elvenni a gyermekek kenyerét és az ebeknek dobni.

²⁷ Az azonban monda: De bizony, Uram! mert hiszen az ebecskék is esznek a morzsákból, melyek uraik asztaláról lehullanak.

²⁸ Akkor felelé Jézus és monda neki: Oh asszony, nagy a te hited! Legyen neked, amint akarod. És meggyógyult az ő leánya azon órától fogva.

²⁹ És mikor Jézus onnan elment, a galileai tenger mellé érkezett, és fölmenvén a hegyre, ott leült.

³⁰ És sok nép jött hozzá, siketeket, vakokat, sántákat, bénákat és sok másokat hozva magokkal; és lerakták őket lábaihoz és ő meggyógyította őket;

³¹ úgy hogy a nép csodálkozott, midőn látta, hogy a némák beszélnek, a sánták járnak, a vakok látnak. És magasztalták Izrael Istenét.

³² Jézus pedig összehívta tanítványait és monda: Szánom a sereget, mert már harmadnapja kitartanak velem és nincs mit enniök, és nem akarom őket éhen elbocsátani, hogy az úton ki ne dőljenek.

³³ És mondák neki a tanítványok: De hol veszünk e pusztában annyi kenyeret, hogy ekkora sereget kielégíthessünk?

³⁴ És monda nekik Jézus: Hány tenyeretek van? Ők pedig mondák: Hét, és egy kevés halacskánk.

³⁵ És parancsolta a seregnek, hogy telepedjenek le a földre.

³⁶ És fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adván megtörte és odaadta tanítványainak, a tanítványok pedig a népnek.

³⁷ És mindnyájan ettek és jóllaktak. És ami megmaradt a hulladékokból, fölszedték, hét tele kosárral.

³⁸ Voltak pedig akik ettek, négyezren férfiak, a gyermekeken és asszonyokon kívül.

³⁹ És miután a népet elbocsátotta, hajóra szállt és Magedán határaiba ment.

16

¹ És hozzá mentek a farizeusok és szadduceusok, kísértve őt és kérték, hogy mutasson nekik jelet az égből.

² Ő azonban felelvén, monda nekik: Este azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert vörös az ég.

³ Reggel pedig: Ma zivatar lesz, mert vöröslik a borús ég. Az ég színét tehát meg tudjátok Ítélni; s az idők jeleit nem ismernétek?

⁴ A gonosz és parázna nemzedék jelet kíván; de nem adatik neki más jel, mint Jónás próféta jele. És otthagyva őket, elment.

⁵ És mikor tanítványai a tengeren túl mentek, elfelejtettek kenyeret vinni magokkal.

⁶ És monda nekik: Vigyázzatok és óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!

⁷ Ők pedig töprenkedtek magokban és mondák: Nem hoztunk magunkkal kenyeret.

⁸ Jézus pedig tudta ezt és monda: Mit töprenkedtek magatokban, kicsinyhitűek, hogy kenyeretek nincsen?

⁹ Még most sem értitek és nem jut eszetekbe az öt kenyér az ötezer ember között, és hogy hány kosárral szedtetek össze?

¹⁰ Sem a hét kenyér a négyezer ember között, és hogy hány kosárral szedtetek fel?

¹¹ Miért nem értitek, hogy nem a kenyérről mondtam nektek: Óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától?

¹² Akkor megértették, hogy nem azt mondotta, miszerint a kenyér kovászától, hanem hogy a farizeusok és szadduceusok tanításától kell óvakodniuk.

¹³ Jézus pedig Fülöp-Caezarea környékére jött és megkérdezte tanítványait mondván: Kinek tartják az emberek az Emberfiát?

¹⁴ Ők pedig mondák: Némelyek keresztelő Jánosnak, némelyek pedig Illésnek, némelyek pedig Jeremiásnak, vagy egynek a próféták közül.

¹⁵ Mondá neki Jézus: Hát ti kinek tartotok engem?

¹⁶ Mire Simon Péter monda: Te Krisztus vagy, az élő Istennek fia.

¹⁷ Felelvén erre Jézus, monda neki: Boldog vagy Simon, Jónás fia! mert a test és vér nem jelentette ki ezt neked, hanem az én Atyám, ki mennyekben van.

¹⁸ És én mondom neked, hogy te Péter vagy, és ezen kősziklára építem anyaszentegyházamat, és a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.

¹⁹ És neked adom a mennyország kulcsait; és bármit megkötsz a földön, meg lesz kötve mennyekben is, és bármit feloldasz földön, fel lesz oldva mennyekben is.

²⁰ Akkor megparancsolta tanítványainak, hogy senkinek meg ne mondják, hogy ő a Jézus Krisztus.

²¹ Attól fogva kezdé Jézus tanítványaival megértetni, hogy Jeruzsálembe kell mennie és a népnek véneitől és az írástudóktól és papi fejedelmektől sokat szenvednie és megöletnie és harmadnapon! feltámadnia.

²² És Péter magához vonta őt és szemrehányást tett neki mondván: Távol legyen ez tőled Uram, ez ne történjék veled!

²³ Ki hátrafordulva, monda Péternek: Hátra tőlem, sátán! Botránkoztatsz engem, mert nem érted Istennek, hanem az embereknek dolgát.

²⁴ Akkor monda Jézus tanítványainak: Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl keresztjét és kövessen engem.

²⁵ Mert aki akarja menteni életét, elveszti azt; aki pedig énérettem elveszti életét, megtalálja azt.

²⁶ Mert mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkének pedig kárát vallja? Vagy mit ad az ember cserébe lelkéért?

²⁷ Mert az Emberfia majd eljön az ő Atyja dicsőségében angyalaival, és akkor megfizet kinek-kinek cselekedetei szerint.

²⁸ Bizony mondom nektek, vannak némelyek az itt állók közül kik nem ízlelik meg a halált, mígnem meglátják az Emberfiát eljönni az ő országában.

17

¹ És hat nap múlva maga mellé vette Jézus Pétert, Jakabot és Jánost, az? testvérét, és felvezette őket egy magas hegyre külön.

² És elváltozott előttük, színében, és arca fénytett, mint a nap, ruhái pedig fehérek lettek, mint a hó.

³ És íme megjelentek neki Mózes. és Illés, és beszéltek vele.

⁴ Mire aztán Péter monda Jézusnak: Uram, jó nekünk itt lennünk: ha akarod, csináljunk itt három hajlékot: neked egyet, Mózesnek egyet, és Illésnek egyet

⁵ Mialatt ő még szólott, íme fényes felhő árnyékozta be őket. És íme egy hang felhőből, mely így szólt: Ez az én szerelmes Fia kiben nekem jó kedvem telik; őt hallgassátok

⁶ S amint ezt a tanítványok hallották, arcukra borulta és igen féltek.

⁷ De Jézus hozzájok ment, illett őket és monda nekik: Keljetek fel és ne féljetek!

⁸ Mikor pedig szemeiket felemelték, senkit sem láttak, csak Jézust magát.

⁹ És a hegyről lejövet hagyta nekik Jézus, mondván: Senkinek el ne mondjátok e látomást, míg az Emberfia halottaiból föl nem támad.

¹⁰ És kérdezték őt a tanítványok mondván: Miért mondják tehát az írástudók, hogy előbb Illésnek kel eljönnie?

¹¹ Ő pedig felelvén monda nekik: Illés, ugyan el fog jönni és helyreállit mindent.

¹² De én azt mondom nektek, hogy Illés már eljött, és nem ismerték meg őt, hanem azt tettek vele, amit akartak, így fog az Emberfia is tőlük szenvedni.

¹³ Akkor megértették a tanítványok, hogy Keresztel? Jánosról szólott nekik.

¹⁴ És mikor a néphez jött, egy ember járul hozzá térdre esve előtte,

¹⁵ mondván: Uram, könyörül meg fiamon, mivel holdkóros és sokat szenved; mert majd tűzbe esik, majd vízbe.

¹⁶ És elvittem őt tanítványaidhoz, de nem tudták őt meggyógyítani.

¹⁷ Mire Jézus monda: Oh hitetlen és elfajult nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrlek még benneteket? Hozzátok ide hozzám!

¹⁸ És Jézus megfenyegette őt, és kiment belőle az ördög és meggyógyult a gyermek azon órától.

¹⁹ Akkor a tanítványok titkon Jézushoz mentek és mondák: Miért nem tudtuk mi kiűzni?

²⁰ Monda nekik Jézus: A ti hitetlenségtek miatt Mert bizony mondom nektek, ha annyi hitetek lesz mint egy mustármag, s azt mondjátok e hegynek: Menj innét amoda! - elmegy, és semmi sem lesz nektek lehetetlen.

²¹ De ez a faj ki nem űzhető máskép, mint csak imádság és böjt által.

²² Mialatt pedig Galileában tartózkodtak, monda nekik Jézus: Az Emberfiát az emberek kezébe adják

²³ és megölik őt, és harmadnapon feltámad. Mire igen megszomorodtak.

²⁴ És mikor Kafarnaumba érkeztek, az adószedők Péterhez mentek és mondák neki: A ti mesteretek nem fizeti meg a kettősdrachmát?

²⁵ Monda amaz: Igen. És mikor bement a házba, Jézus megelőzte őt mondván: Mit gondolsz Simon? A föld királyai kitől szednek vámot vagy adót? Fiaiktól-e vagy az idegenektől?

²⁶ És ő monda: Az idegenektől. Monda neki Jézus: Tehát a fiák szabadok.

²⁷ De hogy meg ne botránkoztassuk őket, menj a tengerhez, vesd ki a horgot, és azt a halat, mely legelőször ráakad, fogd ki, és ha kinyitod száját, találsz egy statert; vedd azt és add nekik én érettem és te éretted.

18

¹ Azon órában a tanítványok Jézushoz járultak és mondák: Kit vélsz nagyobbnak mennyek országában?

² És Jézus odahívott egy kisdedet, közéjök állította

³ és így szólt: Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kisdedek, nem mentek be mennyek országába.

⁴ Tehát aki megalázza magát, mint e kisded, az nagyobb mennyek országában.

⁵ És aki egy ilyen kisdedet befogad az én nevemben, engem fogad, be.

⁶ Aki pedig megbotránkoztat egyet azon kisdedek közül, kik énbennem hisznek, annak jobb, ha malomkövet kötnek a nyakára és a tenger mélyébe süllyesztik.

⁷ Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükség ugyan, hogy botrányok jöjjenek; de jaj annak az embernek, aki által a botrány jő!

⁸ Ha tehát kezed, vagy lábad botránkoztat, vágd le azt és vesd el magadtól! Jobb neked bénán vagy sántán az életre bemenned, mint két kézzel vagy lábbal bírva az örök tűzre vettetned.

⁹ És ha a szemed botránkoztat, vájd ki azt és vesd el magadtól! Jobb neked egy szemmel bemenni az életre, mint két szemmel a gehenna tüzére vettetni.

¹⁰ Vigyázzatok, hogy meg ne vessetek egyet e kicsinyek közül! Mert mondom nektek, hogy az ő angyalaik az égben mindenkor látják Atyám orcáját, ki mennyekben van.

¹¹ Mert az Emberfia megmenteni jött, ami el volt veszve.

¹² Mit gondoltok? Ha valakinek száz juha van és egy közőlük eltéved, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken és elmegy keresni azt, amely eltévedett?

¹³ És ha úgy esik, hogy megtalálja, bizony mondom nektek, hogy annak jobban örül, mint a kilencvenkilencnek, amelyek el nem tévedtek.

¹⁴ Így nem akarja a ti Atyátok, ki mennyekben, van, hogy elvesszen egy e kisdedek közül.

¹⁵ Ha pedig vetkezik ellened atyádfia, menj és fedd meg őt egyedül közötted és közötte. Ha hallgat rád, megnyerted atyádfiát.

¹⁶ Ha pedig nem hallgat rád, végy magad mellé még egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú vallomásán álljon az egész dolog.

¹⁷ Hogyha pedig nem hallgat rajok, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem hallgat, legyen neked mint a pogány és a vámos.

¹⁸ Bizony mondom nektek: Bármit megkötöztök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és bármit feloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is.

¹⁹ Ismét mondom nektek, hogy ha ketten közőletek megegyeznek a földön minden dologra nézve, amit kérnek, megleszen nekik Atyámtól, ki mennyekben van.

²⁰ Mert ahol ketten vagy hárman egybegyűlve vannak az én nevemben, ott vagyok közepettük.

²¹ Akkor hozzáment Péter és monda: Uram, hányszor vétkezhetik ellenem atyámfia, és hányszor bocsássak meg neki? Hétszer-e?

²² Monda neki Jézus: Nem mondom neked hétszer, hanem hetvenszerhétszer.

²³ Ennélfogva hasonló mennyek országa a királyhoz, ki szolgáival le akart számolni.

²⁴ És mikor leszámolni kezdett, eléje hoztak egyet, ki tízezer talentummal tartozott neki.

²⁵ Mivel pedig nem volt miből fizetnie, megparancsolta az ura, hogy adják el őt, feleségét, fiait és mindenét, amije van, és így fizesse meg tartozását.

²⁶ A szolga azonban leborulva kérte őt, mondván: Légy türelemmel irántam és mindent megfizetek neked!

²⁷ Megkönyörült tehát az úr ama szolgán, elbocsátotta őt és elengedte neki adósságát.

²⁸ Amint pedig ama szolga kiment és egyik szolgatársával találkozott ki száz dénárral tartozott neki, megfogta és fojtogatta őt, mondván: Add meg, amivel tartozol!

²⁹ És szolgatársa leborulva kérte őt mondván: Légy türelemmel irántam és mindent megfizetek neked!

³⁰ Amaz azonban nem akart, hanem fogta és börtönbe vetette őt, míg meg nem fizette tartozását.

³¹ Mikor tehát szolgatársai a történteket látták, igen megszomorodtak, és elmentek s elmondották uruknak mindazt, ami történt.

³² Akkor maga elé idézte őt ura és monda neki: Gonosz szolga! minden adósságodat elengedtem, mivel kértél engem.

³³ Nem kellett volna-e neked is megkönyörülnöd szolgatársadon, mint ahogy én is megkönyörültem rajtad?

³⁴ És haragjában átadta őt ura a kínzóknak, míg minden adósságát le nem fizeti.

³⁵ Így cselekszik az én mennyei Atyám is veletek, ha meg nem bocsáttok ki-ki az ő atyjafiának, szívetekből.

19

¹ S történt, mikor Jézus ezen beszédeket elvégezte, elindult Galileából és Júdea határaiba ment a Jordánon túl.

² És sok nép követte őt, és meggyógyította őket ottan.

³ És hozzá mentek a farizeusok, kísértve őt és mondván: Szabad-e az embernek feleségét elbocsátani bármi okból?

⁴ Mire ő monda nekik: Nem olvastátok, hogy aki az embert teremtette, kezdettől fogva férfinak és asszonynak teremtette őket? És monda:

⁵ Ennekokáért elhagyja az ember atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, és ketten lesznek egy testben.

⁶ Tehát már nem két testet, hanem egyet képeznek. Ennélfogva amit Isten összekötött, ember el ne válassza.

⁷ Mondák neki: Miért parancsolta tehát Mózes, hogy (az asszonynak) váló-levelet adjunk és elbocsássuk?

⁸ Monda nekik: Mert Mózes a ti szívetek keménysége miatt engedte meg nektek feleségteket elbocsátani; de kezdettől fogva nem így volt.

⁹ Mondom pedig nektek, hogy aki elbocsátja feleségét - kivéve a paráznaság esetét - és mást vesz, házasságtörést követ el; és aki az elbocsátottat elveszi, házasságtörést követ el.

¹⁰ Mondák neki tanítványai: Ha így áll az ember dolga a feleségével, akkor jobb nem házasodni.

¹¹ Monda nekik: Nem mindenki fogja föl ezt az igét, hanem csak akiknek megadatott.

¹² Mert vannak férfi erejüktől meg fosztottak, kik anyjok méhéből így születtek, és vannak férfi erejüktől meg fosztottak kiket az emberek tettek azokká, és vannak férfiatlanok kik önmagoknak szegték férfi erejöket mennyek országáért. Aki fel tudja fogni, fogja fel!

¹³ Akkor kisdedeket vittek hozzá, hogy kezeit rajok tegye és imádkozzék. A tanítványok azonban rajok támadtak.

¹⁴ De Jézus monda nekik: Hagyjatok békét a kisdedeknek és ne tiltsátok nekik, hogy hozzám jöjjenek; mert ilyeneké a mennyek országa!

¹⁵ És miután kezeit rajok tette, elment onnét.

¹⁶ És íme, egyvalaki hozzájárult és monda neki: Jó Mester! Mi jót cselekedjem, hogy örök életem legyen?

¹⁷ Monda neki: Mit kérdesz engem a jóról? Egy a jó, az Isten. Ha pedig be akarsz menni az életre, tartsd meg a parancsolatokat!

¹⁸ Monda neki: Melyeket? Mire Jézus viszonzá: Ne ölj, ne paráználkodjál, ne lopj, hamistanúságot ne szólj;

¹⁹ tiszteljed atyádat és anyádat, és szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!

²⁰ Monda neki az ifjú: Mindezeket megtartottam ifjúságomtól fogva. Mi hiányzik még nekem?

²¹ Monda neki Jézus: Ha tökéletes akarsz lenni, menj, add el amid van, és add a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, s jöjj, kövess engem!

²² Mikor azonban az ifjú e szót hallotta, szomorúan távozott, mert sok vagyona volt.

²³ Jézus pedig monda tanítványainak: Bizony mondom nektek, hogy a gazdag nehezen jut be mennyek országába.

²⁴ És ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének átmenni a tű fokán, mint a gazdagnak bejutni mennyek országába.

²⁵ Ennek hallatára a tanítványok, igen csodálkoztak és mondák: Ki fog akkor üdvözülni?

²⁶ Jézus pedig rajok tekintett és monda nekik: Embereknél lehetetlen ez, de Istennél minden lehetséges.

²⁷ Akkor megszólalt Péter és monda neki: íme, ni mindent elhagytunk és követtünk téged, mi lesz tehát velünk?

²⁸ Jézus pedig monda nekik: Bizony mondom nektek, hogy ti is, kik engem követetek, az újjászületéskor, mikor majd az Ember-la az ő fenségének trónján ül, tizenkét széken ültök és ítélitek Izraelnek tizenkét törzsét.

²⁹ És mindaz, aki elhagyja házát, vagy testvéreit, vagy nővéreit, vagy atyját, vagy anyját, vagy feleségét, vagy fiait, vagy szántóföldeit az én nevemért, százannyit kap, és az örök életet bírja.

³⁰ Sokan lesznek pedig elsőkből utolsókká és utolsókból elsőkké.

20

¹ Hasonló mennyek országa egy gazdaemberhez, ki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe.

² Megszerződött pedig a munkásokkal egy dénár napi bérben, és elküldötte őket szőlőjébe.

³ És midőn három őrá tájban kiment, másokat látott a piacon tétlen állni.

⁴ És monda nekik: Menjetek ti is szőlőmbe, és ami méltányos lesz, megadom nektek.

⁵ Azok tehát elmentek. És ismét kiment hat és kilenc óra körül, és hasonlóképen cselekedett.

⁶ Tizenegy óra tájban pedig kiment, és másokat- talált veszteg állva, és monda nekik: Mit álltok itt egész nap tétlen?

⁷ Mondják neki: Mert senki sem fogadott meg bennünket. Mondja nekik: Menjetek ti is szőlőmbe!

⁸ Mikor pedig beesteledett, monda a szőlősgazda felügyelőjének: Hívd össze a munkásokat és add meg nekik béröket, kezdve az utolsóktól az elsőkig.

⁹ Mikor tehát előjöttek, kik tizenegy óra tájban érkeztek, kaptak egy-egy -dénárt.

¹⁰ Mikor pedig az elsők is előjöttek, azt hitték, hogy többet kapnak, de ők is egy-egy dénárt kaptak.

¹¹ És amint fölvették, zúgolódtak a gazda ellen,

¹² mondván: Ezek az utolsók egy órát dolgoztak, és egyenlőkké tetted őket velünk, kik a nap terhét és hevét viseltük.

¹³ Ő azonban feleié egyiknek közőlük és monda: Barátom! nem követek el veled igazságtalanságot; nemde egy dénárban szerződtél meg velem?

¹⁴ Vedd ami a tied, és menj! Én pedig annyit akarok adni ez utolsónak is, mint neked.

¹⁵ Vagy nem szabad azt tennem, amit akarok? Vagy tán rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok?

¹⁶ Így lesznek az utolsók elsőkké, az elsők utolsókká. Mert sokan vannak a hivatalosak de kevesen a választottak.

¹⁷ S midőn Jézus elindult Jeruzsálem felé, magához vette a tizenkét tanítványt külön, és monda nekik:

¹⁸ íme, fölmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfia elárultatik a főpapoknak és Írástudóknak, és halálra ítélik őt.

¹⁹ És átadják őt a pogányoknak kicsúfolásra, megostorozásra és megfeszítésre, és harmadnapon feltámad.

²⁰ Akkor hozzájárult Zebedeus fiainak anyja az ő fiaival, leborult előtte és kért tőle valamit.

²¹ Monda neki: Mit akarsz? Az feleli: Mondjad, rogy ez az én két fiam, egyik jobb, másik bal felől üljön melletted országodban.

²² Mire Jézus monda: Nem tudjátok mit kértek. Meg tudjátok-e inni azt a poharat, melyet én inni fogok? Felelék neki: Meg tudjuk.

²³ Monda nekik: Az én poharamat ugyan megisszátok, de hogy jobbomra, vagy balomra üljetek, azt nem adhatom meg nektek, hanem azoknak, kiknek Atyám készítette.

²⁴ És amint ezt a tíz meghallotta, boszankodtak a két testvérre.

²⁵ Jézus pedig magához hívta őket és monda: Tudjátok, hogy a népek fejedelmei uralkodnak rajtuk, és akik felebbvalók, hatalmat gyakorolnak fölöttük.

²⁶ Ne így legyen tiköztetek; hanem aki közöttetek nagyobb akar lenni, legyen a ti szolgátok,

²⁷ és aki közöttetek első akar lenni, legyen a ti cselédetek.

²⁸ Valamint az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki, hanem hogy szolgáljon és életét adja sokakért váltságul.

²⁹ És midőn kimentek Jerikóból, nagy népsereg követte őt.

³⁰ És íme két vak, kik az út mellett ültek, meghallotta, hogy Jézus arra megy, és kiabált mondván: Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!

³¹ A nép pedig csitította őket, hogy hallgassanak. De azok még jobban kiabáltak, mondván: Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak fia!

³² És Jézus megállott és magához hívta őket mondván: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek?

³³ Mondják neki: Uram, hogy megnyíljanak szemeink.

³⁴ Jézus tehát megkönyörült rajtok, megérintette szemeiket és azonnal láttak és követték őt.

21

¹ S mikor Jeruzsálemhez közeledtek és Betfagéba értek, az Olajfák hegyéhez, akkor Jézus elküldött két tanítványt,

² mondván nekik: Menjetek az átellenben fekvő helységbe, és azonnal találtok egy szamarat megkötve, és a vemhét vele; oldjátok el vezessétek ide nekem!

³ És ha valaki nektek valamit szól, mondjátok, hogy az Urnák van szüksége ezekre, és azonnal elengedi.

⁴ Ez az egész pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit a próféta megjövendölt mondván:

⁵ Mondjátok meg Sion leányának: íme a te királyod jön hozzád szelíden, ülve a szamáron és a teherhordónak vemhén.

⁶ Elmentek tehát a tanítványok és úgy cselekedtek, amint Jézus nekik parancsolta.

⁷ És odavezették a marat és vemhét, rajok rakták ruháikat és ráülteték őt.

⁸ A nagy sokaság pedig leterítette ruháit az úton; mások pedig gallyakat vágtak a fákról és azt hintették az útra.

⁹ A seregek pedig, amelyek előtte és utána mentek, kiáltozták mondván: Hozanna Dávid fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozanna a magasságban!

¹⁰ És mikor bement Jeruzsálembe, egész város lázba jött mondván: Kicsoda ez?

¹¹ A nép pedig mondotta: Ez Jézus, a názáreti próféta Galileából.

¹² És Jézus bement az Isten templomába és mind kiűzte, kik a templomban eladtak és vásároltak, és a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit felforgatta.

¹³ És monda nekik: Írva van: "Az én házamat imádság házának hívják"; ti pedig rablóbarlanggá tettétek azt.

¹⁴ És vakok és sánták járultak hozzá a templomban, és meggyógyította őket.

¹⁵ Midőn pedig a főpapok és Írástudók látták a csodákat, melyeket művelt, és a gyermekeket, kik a templomban kiáltoztak, mondván: Hozanna Dávid fiának! - boszankodtak.

¹⁶ És mondák neki: Hallod, mit mondanak ezek? Jézus pedig monda nekik: Igenis! Sohasem olvastátok, hogy a kisdedek és csecsemők szájából szereztél dicséretet?

¹⁷ És otthagyva őket, kiment a városon kívül Bethániába és ott maradt.

¹⁸ Reggel pedig amint visszatért a városba, megéhezett.

¹⁹ S meg látván egy fügefát az út mellett, odament hozzá, de nem talált rajta egyebet, mint csak leveleket, mire így szólt: Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé! És a fügefa rögtön elszáradt.

²⁰ Minek láttára a tanítványok, csodálkoztak, mondván: Hogyan elszáradt egyszerre!

²¹ Jézus pedig, monda nekik: Bizony mondom nektek, ha hitetek lesz és nem kételkedtek, nemcsak a fügefával tehetitek meg ezt, hanem ha ennek a hegynek azt mondjátok: Emelkedjél fel és vesd magadat a tengerbe, meglesz.

²² És mindazt, amit az imádságban hittel kértek, megnyeritek.

²³ És mikor bement a templomba, tanítás közben hozzájárultak a főpapok és a nép vénei, mondván: Miféle hatalommal cselekszed ezt? És ki adta neked ezt a hatalmat?

²⁴ Jézus felelé nekik és monda: Én is kérdek tőletek valamit, mire ha megfeleltek nekem, és is megmondom nektek, hogy miféle hatalommal cselekszem ezt.

²⁵ János keresztsége honnét volt? Az égből-e, vagy az emberektől? Ők pedig tanakodtak magok közt, mondván:

²⁶ Ha azt mondjuk: az égből, azt fogja nekünk mondani: Miért nem hittetek tehát neki? Ha pedig azt mondjuk: az emberektől, félnünk kell a néptől, mert Jánost mindenki prófétának tartotta.

²⁷ És felelék Jézusnak és mondák: Nem tudjuk. Monda ő is nekik: Én sem mondom meg nektek, miféle hatalommal cselekszem ezt.

²⁸ De mit gondoltok? Egy embernek két fia volt, és elment az elsőhöz és így szólt: Fiam, menj ki ma és dolgozzál szőlőmben!

²⁹ Az pedig felelé és monda: Nem megyek. Később azonban megbánta és kiment.

³⁰ Elment azután a másikhoz és hasonlóképen szólt. Az pedig felelvén, monda: Megyek, Uram, és nem ment.

³¹ A kettő közül melyik tette meg atyja akaratát? Mondják neki: Az első. Monda nekik Jézus: Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és paráznaszemélyek előbb bejutnak Isten országába, mint ti.

³² Mert eljött hozzátok János az igazságosság útján, és nem hittetek neki, holott a vámosok és paráznaszemélyek hittek neki. Ti pedig dacára hogy láttátok ezt, utóbb sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki.

³³ Halljatok más példabeszédet: Volt egy gazdaember, ki szőlőt ültetett és körülkerítette sövénnyel, és sajtót ásott benne és tornyot épített, és bérbe adta szőlőmiveseknek és elutazott messzire.

³⁴ Mikor pedig a gyümölcsszedés ideje elérkezett, elküldötte szolgáit a szőlőmivesekhez, hogy a termést beszedjék.

³⁵ Ám a szőlőmivesek megfogták az ő szolgáit, s egyiket megverték, másikat megölték, a harmadikat pedig megkövezték.

³⁶ Ismét más szolgákat küldött, az előbbieknél többet, és hasonlókép cselekedtek velők.

³⁷ Végre pedig fiát küldötte hozzájok mondván: Fiamat csak meg fogják becsülni.

³⁸ A szőlőmivesek azonban amint meglátták a fiút, mondák magok között: Ez az örökös, jertek, öljük meg őt és mienk lesz az 6 öröksége.

³⁹ És megragadva őt, kidobták a szőlőből és megölték.

⁴⁰ Mikor tehát majd eljön a szőlő ura, mit fog cselekedni azokkal a szőlőmivesekkel?

⁴¹ Mondják neki: A gonoszokat gonoszul veszti el és szőlőjét más míveseknek adja bérbe, kik a termést annak idején beszolgáltatják neki.

⁴² Monda nekik Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban: "A kő, melyet az építők megvetettek, az lett szegletfővé? Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeinkben."

⁴³ Azért mondom nektek, hogy elvétetik tőletek az Isten országa, és oly nemzetnek adatik, mely megtermi gyümölcsét.

⁴⁴ És mindaz, ki e kőre esik, összezúzódik, és akire ráesik, azt összemorzsolja.

⁴⁵ S mikor hallották a főpapok és farizeusok az ő példabeszédeit, megértették, hogy róluk mondja azokat.

⁴⁶ És el akarták őt fogni, de féltek a néptől, mert prófétának tartották őt.

22

¹ És Jézus ismét példabeszédekben szólott nekik mondván:

² Hasonló mennyek országa a királyhoz, ki fiának menyegzőt tartott.

³ És elküldötte szolgáit, hogy a menyegzőre hivatalosakat hívják, de azok nem akartak eljönni.

⁴ Ismét más szolgákat küldött mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: íme elkészítettem ebédemet, ökreim és hizlalt állataim le vannak ölve, és minden kész: jöjjetek a menyegzőre!

⁵ Azok pedig nem törődtek vele és elmentek, ki a majorjába, ki a keresete után.

⁶ A többiek pedig megfogták szolgáit és méltatlanságokkal illetve, megölték őket.

⁷ Amint pedig ezt a király meghallotta, megharagudott, és elküldve hadait elpusztította ama gyilkosokat és városukat felgyújtotta.

⁸ Azután monda szolgáinak: A menyegző kész ugyan, de a hivatalosak nem voltak méltók.

⁹ Menjetek ki tehát az útszélekre és akiket csak találtok, hívjátok a menyegzőre!

¹⁰ És kimenvén a szolgák az utakra, összegyűjtötték mind, akiket találtak, jókat és rosszakat, és megtelt a menyegzős ház vendégekkel.

¹¹ Bement pedig a király, hogy lássa a vendégeket, és látott ott egy embert, aki nem volt menyegzős ruhába öltözve.

¹² És monda neki: Barátom! hogy jöttél te ide be, holott nincs menyegzős ruhád? Az pedig elnémult.

¹³ Akkor monda a király a szolgáknak: Kötözzétek meg kezeit és lábait s dobjátok ki őt a külső sötétségre! Ott sírás lesz és fogak csikorgatása.

¹⁴ Mert sokan vannak a hivatalosak, de kevesen a választottak

¹⁵ Akkor a farizeusok elmentek és tanácsot tartottak, hogyan foghatnák meg őt beszédében.

¹⁶ És elküldötték hozzá tanítványaikat a herodiánusokkal, mondván: Mester tudjuk, hogy igazmondó vagy és az Isten útját igazságban tanítod és nem törődöl senkivel, mert nem tekinted az emberek személyét.

¹⁷ Mond meg tehát nekünk, mit gondolsz: Szabad-e adót fizetni a császárnak, vagy nem?

¹⁸ Jézus azonban felismerve az ő álnokságukat, monda: Mit kísértetek engem, képmutatók?

¹⁹ Mutassátok meg nekem az adópénzt! Azok pedig odanyújtottak neki egy dénárt.

²⁰ És monda nekik Jézus: Kié ez a kép és e fölirat?

²¹ Mondják neki: A császáré. Akkor monda nekik: Adjátok meg tehát, ami a császáré, a császárnak, és ami Istené, az Istennek.

²² Ezek hallatára elcsodálkoztak és otthagyva őt, eltávoztak.

²³ Ama napon szadduceusok jöttek hozzá, kik azt mondják, hogy nincs föltámadás, és kérdezték őt,

²⁴ mondván: Mester! Mózes azt mondotta, hogy ha valaki meghal fiúgyermek nélkül, vegye el a testvére az ő feleségét és támasszon magzatot testvérének.

²⁵ Volt minálunk hét testvér. És az első miután megházasodott, meghalt. S mivel magzata nem volt, feleségét testvérére hagyta.

²⁶ Hasonlóképen a második és harmadik is, egész a hetedikig.

²⁷ Mindezek után pedig végre az asszony is meghalt.

²⁸ A föltámadáskor tehát a hét közül melyiknek lesz ez a felesége? Mert mindegyiké volt.

²⁹ Mire Jézus monda nekik: Tévedtek, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten erejét.

³⁰ Mert a feltámadáskor sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy lesznek, mint az Isten angyalai mennyben.

³¹ A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e, amit az Isten mondott nektek, midőn így szólt:

³² "Én vagyok Ábrahám Istene és Izsák Istene és Jákob Istene;" - Nem a halottak Istene, hanem az élőké.

³³ És midőn a nép ezt hallotta csodálkozott az ő tanításán.

³⁴ A farizeusok pedig amint meghallották, hogy a szadduceusokat elhallgattatta, egybegyűltek,

³⁵ és kérdé őt egyikök, egy törvénytudó, kísértvén őt:

³⁶ Mester! melyik a legnagyobb parancsolat a törvényben?

³⁷ Monda neki Jézus: Szeressed a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.

³⁸ Ez a legnagyobb és első parancsolat.

³⁹ A második pedig hasonló ehhez: Szeresd felebarátodat, mint tennenmagadat.

⁴⁰ E két parancsolaton függ az egész törvény és a próféták.

⁴¹ Mikor pedig a farizeusok egybegyűltek, kérdé őket Jézus,

⁴² mondván: Mit tartotok a Krisztus felől? Ki fia ő? Mondják neki: Dávidé.

⁴³ Monda nékik: Miképen hívja tehát őt Dávid Lélekben urának, mondván:

⁴⁴ Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbomra, míg ellenségeidet lábaid zsámolyává teszem?

⁴⁵ Ha tehát Dávid őt Urának szólítja, hogyan lehet az ő fia?

⁴⁶ És senki sem tudott neki egy szót sem felelni, sem nem merte őt senki többé az naptól fogva kérdezni.

23

¹ Akkor szólott Jézus a seregekhez és tanítványaihoz,

² mondván: Mózes székébe az írástudók és farizeusok ültek.

³ Mindazt tehát, amit nektek mondanak, tartsátok meg és cselekedjetek; de az ő tetteik szerint ne cselekedjetek, mert mondják és nem cselekszik.

⁴ Mert nehéz és elviselhetetlen terheket rónak és raknak az emberek vállaira; de ők ujjúkkal sem akarják azokat megmozdítani.

⁵ Hanem minden cselekedetüket azért teszik, hogy lássák őket az emberek, mert szélesre szabják imaszíjaikat és megtoldják bojtjaikat.

⁶ Szeretik az első helyeket a lakomákon és az első székeket a zsinagógákban,

⁷ és a köszöntéseket a nyilvános tereken, és hogy Rabbinak hívják őket az emberek.

⁸ Ti azonban ne hivassátok magatokat Rabbinak, mert egy a ti Mestertek; ti pedig mindannyian testvérek vagytok.

⁹ És atyátoknak se szólítsatok senkit e földön, mert egy a ti Atyátok, ki mennyekben van.

¹⁰ Se ne hivassátok magatokat mestereknek; mert egy a ti Mestertek: Krisztus.

¹¹ Aki nagyobb közöttetek, legyen a ti szolgátok.

¹² Aki pedig magát fölmagasztalja, megaláztatik; és aki megalázza, felmagasztaltatik.

¹³ De jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt. Mert ti sem mentek be, még a bemenni akarókat sem hagyjátok bejutni.

¹⁴ Jaj nektek, képmutató Írástudók és farizeusok! mert megemésztitek az özvegyek házait, hosszú imádságaitokkal; ezért súlyosabb ítélet alá estek.

¹⁵ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! mert körüljárjátok a tengert és a szárazföldet, hogy egy-egy hitfelet szerezzetek, és ha azzá lett, a gehenna fiává teszitek, kétszerié inkább magatoknál.

¹⁶ Jaj nektek, vak vezérek, kik azt mondjátok: Ha valaki a templomra esküszik, az semmi; aki pedig a templom aranyára esküszik, az kötelezve van.

¹⁷ Esztelenek és vakok! Vájjon mi előbbrevaló, az arany-e vagy a templom, mely az aranyat megszenteli?

¹⁸ És ha valaki az oltárra esküszik, az semmi; aki pedig az ajándékra esküszik, mely rajta van, az kötelezve van.

¹⁹ Vakok! Vajjon mi nagyobb, az ajándék-e, vagy az oltár, mely az ajándékot megszenteli?

²⁰ Aki tehát az oltárra esküszik, reá esküszik és mindenre, ami azon van.

²¹ És aki a templomra esküszik, raja esküszik és arra is, ki abban lakik.

²² És aki az égre esküszik, az Isten trónjára esküszik és arra, aki azon ül.

²³ Jaj nektek, képmutató Írástudók! kik tizedet adtok a mentából és az ánizsból és a köményből, de elhanyagoljátok, ami fontosabb a törvényben: az ítéletet, az irgalmasságot és a hitet. Ezeket meg kellett tenni, amazokat el nem hagyni.

²⁴ Vak vezérek! kik a szúnyogot átszűritek, a tevét pedig lenyelitek.

²⁵ Jaj nektek, képmutató Írástudók és farizeusok! mert megtisztogatjátok a pohár és tál külsejét; belül pedig telve vagytok rablással és tisztátalansággal.

²⁶ Vak farizeus! tisztítsd meg előbb a pohárnak és tálnak belsejét, hogy a külseje is tiszta legyen.

²⁷ Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok! mert hasonlók vagytok a kimeszelt sírokhoz, melyek kívülről ékeseknek látszanak az embereknek, de belül tele vannak halottak csontjaival és minden undoksággal.

²⁸ Így ti is, kívülről ugyan igazaknak látszotok az embereknek, belül pedig tele vagytok képmutatással és gonoszsággal.

²⁹ Jaj nektek, képmutató Írástudók és farizeusok! kik a próféták sírjait építitek és az igazak síremlékeit ékesítitek,

³⁰ és azt mondjátok: Ha atyáink napjaiban éltünk volna, nem lettünk volna részesek velük a próféták vérében.

³¹ Így hát önmagatok ellen tesztek tanúságot, hogy fiai vagytok azoknak, kik a prófétákat megölték!

³² Csak töltsétek be hát a ti atyáitok mértékét!

³³ Kígyók! Viperák fajzatai! Hogyan kerülitek ki majd a pokoli Ítéletet?

³⁴ Miértis íme én prófétákat, bölcseket és írástudókat küldök hozzátok, kik közöl némelyeket megöltök és megfeszíttek, némelyeket megostoroztok zsinagógáitokban, és üldöztök városról városra:

³⁵ hogy rátok szálljon minden igaz vér, mely kiontatott a földön, az igaz Ábel vérétől Zakariásnak, Barakiás fiának véréig, akit megöltetek a templom és az oltár között.

³⁶ Bizony mondom nektek, eljön mindez erre a nemzedékre.

³⁷ Jeruzsálem, Jeruzsálem, mely megölöd a prófétákat, és megkövezed azokat, kik hozzád küldettek! Hányszor akartam egybegyűjteni fiaidat, mint ahogy a tyúk egybegyűjti csirkéit szárnyai alá, és nem akartad!

³⁸ Íme pusztán hagyatik nektek a ti házatok.

³⁹ Mert mondom nektek: Nem láttok engem mostantól fogva, mígnem mondjátok: Áldott ki az Úr nevében jő.

24

¹ És kijővén Jézus a templomból, eltávozott. És hozzámentek tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit.

² Ő pedig felelé és monda nekik: Látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, mely le nem rontatnék.

³ Mikor pedig az Olajfák hegyén leült, hozzájárultak tanítványai titkon, mondván: Mondd meg nekünk mikor lesz ez? és mi lesz a jele eljövetelednek és a világ végének?

⁴ Mire Jézus monda nekik: Vigyázzatok, hogy valaki el ne ámítson benneteket!

⁵ Mert sokan fognak jönni az én nevemben, mondván: Én vagyok a Krisztus; és sokakat megtévesztenek.

⁶ Midőn hallani fogtok harcokról és háborús hírekről: Vigyázzatok, hogy meg ne rémüljetek, mert ennek meg kell történnie, de ez még nem a vég.

⁷ Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen, és dögvészek és éhínség és földrengések lesznek helyenként.

⁸ De mindez csak kezdete a fájdalmaknak.

⁹ Akkor sanyargatásra adnak át és megölnek benneteket és gyűlölni fognak titeket az összes nemzetek az én nevemért.

¹⁰ És akkor sokan megbotránkoznak, elárulják és gyűlölik egymást.

¹¹ És sok hamis próféta támad, és sokakat megtévesztenek.

¹² S mivelhogy elhatalmasodik a gonoszság, sokaknak meghűl a szeretete.

¹³ Aki azonban állhatatos marad mindvégig, az üdvözül.

¹⁴ És hirdetni fogják az ország ezen evangéliumát az egész világon, bizonyságul minden nemzetnek: - és azután jön a végezet.

¹⁵ Mikor tehát látjátok majd, hogy a pusztulás, undoksága, melyet Dániel próféta megjövendölt, a szent helyen áll - aki olvassa, értse, -

¹⁶ akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekre;

¹⁷ és aki a háztetőn van, le ne szálljon, hogy valamit kivigyen házából;

¹⁸ és aki a mezőn van, vissza ne térjen, hogy köntösét elvigye.

¹⁹ Jaj pedig a viseléseknek és szoptatóknak ama napokban!

²⁰ Imádkozzatok pedig, hogy futástok ne történjék télen, vagy szombaton.

²¹ Mert nagy szorongatás lesz akkor, amilyen nem volt világ kezdetétől fogva mindeddig, és nem is leszen

²² És ha meg nem rövidíttetnének ama napok, nem menekülne meg egy ember sem; de a választottakért megrövidíttetnek azok a napok.

²³ Akkor, ha valaki azt mondja nektek: íme itt a Krisztus vagy amott, ne higyjétek.

²⁴ Mert támadnak hamis krisztusok és hamis próféták, és nagy jeleket és csodákat művelnek, úgy hogy, (ha lehetséges volna), még a választottak is tévedésbe essenek.

²⁵ íme, előre megmondottam nektek!

²⁶ Ha tehát azt mondják nektek: íme a pusztában van, ne menjetek ki; íme odabenn, - ne higyjétek.

²⁷ Mert valamint a villám napkeleten támad és látszik napnyugotig: úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

²⁸ Ahol a hulla, van oda gyűlnek a sasok is.

²⁹ Nyomban pedig ama napok gyötrelme után a nap elsötétedik, és a hold nem adja világát, a csillagok lehullanak az égről és az egek erői megrendülnek.

³⁰ És akkor feltűnik az Emberfiának jele az égen és akkor jajveszékelnek a föld minden nemzetségei és látni fogják az emberfiát jönni az ég felhőin, nagy hatalommal és fönséggel.

³¹ És szétküldi angyalait hangos harsonaszóval és egybegyűjtik az ő választottait a négy szél felől, az ég egyik végétől a másikig.

³² A fügefáról pedig vegyetek példát! Mikor ága már gyenge és levelei kisarjadztak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

³³ Azonképen ti is, ha mindezt látjátok, tudjátok, hogy közel van az ajtóban.

³⁴ Bizony mondom nektek, hogy nem múlik el ez a nemzedék, míg mindez meg nem történik.

³⁵ Ég és föld elmúlnak, de az én igéim el nem múlnak.

³⁶ Arról a napról és óráról azonban senki sem tud, még az ég angyalai sem, hanem csak az Atya egyedül.

³⁷ Amint pedig Noé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetele is.

³⁸ Mert miként a vízözön előtti napokban ettek és ittak, házasodtak és férjhez adtak mindazon napig, melyen Noé bement a bárkába,

³⁹ és nem tértek észre, míg meg nem jött a vízözön és el nem söpörte mindnyájokat: úgy lesz az Emberfiának eljövetele is.

⁴⁰ Akkor ketten lesznek a mezőn: az egyik fölvétetik, a másik otthagyatik.

⁴¹ Ketten őrölnek egy malomban: egyik fölvétetik, a másik ottmarad.

⁴² Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok mely órában jő el a ti Uratok.

⁴³ Azt pedig értsétek meg, hogy ha tudná a családatya, mely órában jön a tolvaj, bizonyára vigyázna és nem hagyna betörni a házába.

⁴⁴ Azért legyetek készen ti is, mert amely órában nem vélitek, jő el az Emberfia.

⁴⁵ Vajjon kicsoda a hű és okos szolga, kit az ő ura háznépe fölé rendelt, hogy nekik eledelt adjon annak idején?

⁴⁶ Boldog a szolga, kit, mikor ura eljön, ily cselekedetben talál.

⁴⁷ Bizony mondom nektek, hogy minden jószága fölé rendeli őt.

⁴⁸ Ha pedig ama szolga gonoszul azt mondja szívében: Késik az én uram jövetelével,

⁴⁹ és szolgatársait verni kezdi, a részegeskedőkkel pedig eszik és iszik:

⁵⁰ eljő majd azon szolgának ura olyan napon, melyen nem reményli és oly órában, a melyben nem sejti,

⁵¹ és kettéhasítja őt és a képmutatókkal adja ki részét; ott sírás és fogak csikorgatása lesz.

25

¹ Akkor hasonló lesz mennyek országa tíz szűzhöz, kik fogták lámpáikat és eléje mentek a vőlegénynek és menyasszonynak;

² Öt pedig közőlük balga volt, és öt okos.

³ Ám az öt balga fogta lámpáját és nem vitt magával olajat.

⁴ Az okosak pedig vittek olajt edényeikben a lámpákkal együtt.

⁵ Mivel pedig a vőlegény késett, szunnyadoztak mindannyian és elaludtak.

⁶ Éjfélkor azonban lárma támadt: íme jön a vőlegény, menjetek ki elébe!

⁷ Akkor fölkeltek mind ama szüzek és rendbe hozták lámpáikat.

⁸ A balgák pedig mondották az okosaknak: Adjatok nekünk olajotokból, mert a mi lámpáink elalszanak.

⁹ Felelének az okosak mondván: Hogy esetleg se nekünk, se nektek ne legyen elég, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.

¹⁰ És míg azok elmentek venni, jött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre és bezárult az ajtó.

¹¹ Végre aztán jöttek a többi szüzek is, mondván: Uram, Uram, nyisd ki nekünk az ajtót!

¹² De ő felelé és monda: Bizony mondom nektek, nem ismerlek titeket.

¹³ Vigyázzatok tehát, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát!

¹⁴ Mert valamint egy messzire elutazó ember, előhívta szolgáit és átadta nekik minden vagyonát,

¹⁵ és az egyiknek adott öt talentumot, a másiknak kettőt, a harmadiknak pedig egyet, mindegyiknek a saját tehetsége szerint és azonnal elindult.

¹⁶ Elment tehát aki öt talentumot kapott, üzérkedett vele és más ötöt nyert.

¹⁷ Hasonlókép aki kettőt kapott, más kettőt nyert.

¹⁸ Aki pedig egyet kapott, elment, elásta a földbe, és elrejtette urának pénzét.

¹⁹ Sok idő múlva azonban megjött ama szolgáknak ura és leszámolt velők.

²⁰ És előlépett aki öt talentumot kapott, s más öt talentumot mutatott föl, mondván: Uram, öt talentumot adtál át nekem, íme más ötöt nyertem rajta.

²¹ Monda nekik ura: Jól van, derék és hű szolga! mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be a te urad örömébe.

²² Előlépett pedig az is, ki két talentumot kapott, és monda: Uram, két talentumot adtál át nekem, íme más kettőt nyertem.

²³ Monda neki ura: Jól van, derék és hű szolga! mivel kevésben hű voltál, sokat bízok rád, menj be a te urad örömébe.

²⁴ Előlépett pedig az is, ki egy talentumot kapott, és monda: Uram, tudom, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél és gyűjtesz, ahol nem hintettél,

²⁵ féltemben tehát, elmentem és elástam talentumodat a földbe, íme itt van, ami a tied!

²⁶ Felelé pedig ura és monda neki: Gonosz és rest szolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök, ahol nem hintettem,

²⁷ tehát oda kellett volna adnod pénzemet a pénzváltóknak, hogy mikor megjövök, kamatostul kaptam volna vissza, ami az enyém.

²⁸ Vegyétek el tehát tőle a talentumot, és adjátok annak, akinek tíz talentuma van!

²⁹ Mert mindannak, akinek van, adnak és bővelkedni fog; attól pedig, akinek nincsen, amije van is, elveszik tőle.

³⁰ És a haszontalan szolgát vessétek ki a külső sötétségre; ott majd sírás és fogak csikorgatása lesz!

³¹ Mikor pedig eljön az Emberfia az ő dicsőségében és az összes angyalok vele, akkor leül az ő dicsőségének trónjára.

³² És összegyűlnek eléje az összes nemzetek és elválasztja őket egymástól, miként a pásztor szétválasztja a juhokat a bakoktól.

³³ És a juhokat jobbjára állítja, a bakokat pedig baljára.

³⁴ Akkor mondja a király azoknak, kik jobbja felől lesznek: Jöjjetek Atyám áldottai, bírjátok a világ kezdetétől fogva nektek készített országot!

³⁵ Mert éheztem és ennem adtatok; szomjúhoztam és innom adtatok; idegen voltam, és befogadtatok engem;

³⁶ mezítelen és betakartatok engem; beteg voltam és meglátogattatok engem; börtönben voltam és eljöttetek hozzám.

³⁷ Akkor felelik majd neki az igazak, mondván: Uram, mikor láttunk téged éhezni, és tápláltunk téged? szomjúhozni és italt adtunk neked?

³⁸ Mikor láttunk téged mint idegent és befogadtunk téged? vagy mezítelenül és betakartunk téged?

³⁹ Vagy mikor láttunk betegen, vagy a tömlöcben, és mentünk el hozzád?

⁴⁰ És felelvén a király, azt fogja nekik mondani: Bizony mondom nektek, amennyiben ezt egynek ezen legkisebb testvéreim közül cselekedtetek, nekem cselekedtetek.

⁴¹ Akkor azoknak is, kik balfelől lesznek mondani fogja: Távozzatok tőlem, átkozottak, az örök tűzre, mely az ördögnek és az ő angyalainak készíttetett!

⁴² Mert éheztem és nem adtatok ennem; szomjúhoztam és nem adtatok innom;

⁴³ idegen voltam és nem fogadtatok be; mezítelen és nem takartatok be; beteg és a börtönben, és nem látogattatok meg engem.

⁴⁴ Akkor majd azok is felelik, mondván: Uram, mikor láttunk éhezni, vagy szomjúhozni, mint idegent vagy mezítelenül, betegen vagy, a börtönben, és nem szolgáltunk neked?

⁴⁵ Akkor feleli nekik, mondván: Bizony mondom nektek, amennyiben nem cselekedtetek ezt egynek ezen légkisebbek közül, nekem sem cselekedtetek.

⁴⁶ És ezek elmennek az örök kínra, az igazak pedig az örök életre.

26

¹ És történt, midőn Jézus mindezen beszédeket elvégezte, monda tanítványainak:

² Tudjátok, hogy két nap múlva húsvét lesz és az Emberfiát elárulják, hogy megfeszítsék.

³ Akkor egybegyűltek a főpapok és a nép vénei a főpap pitvarába, kit Kaifásnak hívtak.

⁴ És tanácsot tartottak, hogy Jézust álnoksággal. elfogják és megöljék.

⁵ Mondták azonban: Ne az ünnepnapon, hogy lázadás ne támadjon a nép között.

⁶ Mikor pedig Jézus Bethániában volt a poklos Simon házában,

⁷ egy asszony járult hozzá, alabastrom edényben drága kenettel és amint az asztalnál volt, fejére öntötte.

⁸ Midőn pedig a tanítványok ezt látták, boszankodtak, mondván: Mire való ez a pazarlás?

⁹ Mert ezt drágán el lehetett volna adni és a szegények közt kiosztani.

¹⁰ Amint pedig Jézus ezt megtudta, mondá nekik: Miért bántjátok ezt az asszonyt? hiszen jót cselekedett velem!

¹¹ Mert szegények mindig vannak veletek, én pedig nem mindig vagyok veletek.

¹² Mert ő e kenetet testemre öntvén, az én temetésemre cselekedte.

¹³ Bizony mondom nektek, valahol csak ez evangéliumot hirdetik az egész világon, azt is elmondják, amit (ő) tett, az ő emlékezetére.

¹⁴ Akkor egy a tizenkettő közül, kit karioti Júdásnak neveztek, elment a főpapokhoz

¹⁵ és monda nekik: Mit adtok nekem, ha kezetekbe adom őt? Azok pedig harminc ezüst pénzt rendeltek neki.

¹⁶ És attól fogva kereste az alkalmat, hogy őt kezeikbe adja.

¹⁷ A kovásztalanok első napján pedig Jézushoz járultak a tanítványok, mondván: Hol akarod, hogy neked helyet készítsünk a húsvéti bárány elköltésére?

¹⁸ Jézus pedig monda: Menjetek a városba ahhoz a bizonyoshoz és mondjátok neki: A mester mondja: Az én időm közel van; nálad tartom a húsvétét tanítványaimmal.

¹⁹ És a tanítványok úgy tettek, amint Jézus nekik meghagyta, és elkészítették a húsvétét.

²⁰ Mikor pedig beesteledett, letelepedett tizenkét tanítványával.

²¹ És mialatt ettek, így szólt: Bizony mondom nektek, hogy egy közületek elárul engem.

²² És fölötte megszomorodva, kezdek egyenkint kérdezni: Vajjon én vagyok-e, Uram?

²³ Ő pedig felelé és monda: Aki kezét velem a tálba mártja, az árul el engem.

²⁴ Az Emberfia elmegy ugyan, amint írva van felőle, de jaj annak az embernek, ki az Emberfiát elárulja; jobb volt volna neki, ha nem született volna az az ember.

²⁵ Felelé pedig Júdás, ki őt elárulta és monda: Vajjon én vagyok-e, Rabbi? Monda neki: Te mondottad.

²⁶ Vacsora közben pedig kezébe vette Jézus a kenyeret, megáldotta és megtörte, s tanítványainak adta és monda: Vegyétek és egyétek, ez az én testem.

²⁷ És kezébe vette a kelyhet, hálát adott és nekik adta mondván: Igyatok ebből mindnyájan,

²⁸ mert ez az én vérem, az új szövetségé, mely sokakért kiontatik a bűnök bocsánatára.

²⁹ Mondom pedig nektek: Nem iszom mostantól fogva a szőlő ezen terméséből ama napig, mikor majd amaz újat iszom veletek Atyám országában.

³⁰ S miután dicsőítő éneket mondottak, kimentek az Olajfák hegyére.

³¹ Akkor monda nekik Jézus: Ti mindnyájan megbotránkoztok énbennem ez éjjel. Mert írva van: Megverem a pásztort és elszélednek a nyáj juhai.

³² Miután pedig föltámadok, megelőzlek titeket Galileában.

³³ Felelé pedig Péter és monda neki: Ha mindannyian megbotránkoznak is benned, én soha meg nem botránkozom.

³⁴ Monda neki Jézus: Bizony mondom neked, hogy ez éjjel, mielőtt a kakas szólna, háromszor megtagadsz engem.

³⁵ Monda neki Péter: Ha meg kell halnom is veled, meg nem tagadlak téged. Hasonlókép szóltak az összes tanítványok.

³⁶ Akkor Jézus egy majorba ment velők, melyet Getszemáninak neveznek, és monda tanítványainak: Üljetek itt, míg amoda megyek és imádkozom.

³⁷ És maga mellé vette Pétert és Zebedeus két fiát és kezdett szomorkodni és aggódni.

³⁸ Akkor monda nekik: Szomorú az én lelkem mindhalálig; várakozzatok itt és virrasszatok velem.

³⁹ És egy kevéssé előbbre menve, arcára borult, imádkozott és monda: Atyám! ha lehetséges, múljék el tőlem e pohár; mindazáltal nem amint én akarom, hanem amint te.

⁴⁰ És tanítványaihoz ment és alva találta őket és monda Péternek: így, hát nem tudtatok egy óráig virrasztani velem?

⁴¹ Virrasszatok és imádkozzatok, hogy kísértetbe ne essetek! A lélek ugyan kész, de a test erőtlen.

⁴² Ismét másodszor elment és imádkozott, mondván: Atyám! ha el nem mulhatik e pohár a nélkül, hogy megigyam, legyen a te akaratod.

⁴³ És ismét jött és alva találta őket, mert szemeik. elnehezedtek.

⁴⁴ És otthagyva őket, ismét elment és imádkozott harmadszor, ugyanazon szavakat mondva.

⁴⁵ Azután tanítványaihoz jött és monda nekik: Aludjatok immár és nyugodjatok! íme

⁴⁶ elérkezett az óra és az Emberfia a bűnösök kezeibe kerül.Keljetek föl, menjünk! íme közeledik, aki engem elárul.

⁴⁷ Még mialatt ő szólott, íme Júdás, egy a tizenkettő közül, megjelent és vele nagy csapat

⁴⁸ kardokkal és botokkal, küldve a főpapoktól és a nép véneitől.Aki pedig elárulta őt, jelt adott nekik mondván: Akit megcsókolok, ő az, fogjátok meg őt.

⁴⁹ És azonnal Jézushoz lépve, monda: Üdvözlégy, Rabbi! És megcsókolta őt.

⁵⁰ És monda neki Jézus: Barátom, mivégre jöttél? Akkor hozzá mentek és kezeiket Jézusra vetették és megfogták őt.

⁵¹ És íme, egy azok közül, kik Jézussal voltak, kinyújtva kezét, kirántotta kardját és lesújtott a főpap szolgájára s levágta annak fülét.

⁵² Mire Jézus monda neki: Tedd vissza kardodat a helyére. Mert mindazok, kik fegyvert fognak, fegyver által vesznek el.

⁵³ Vagy azt gondolod, nem kérhetem Atyámat és azonnal rendelkezésemre bocsát többet tizenkét légió angyalnál?

⁵⁴ De mikép teljesednek be akkor az írások! melyek szerint így kell történni?

⁵⁵ Azon órában monda Jézus a csapatnak: Mint egy rabló ellen, úgy jöttetek ki kardokkal és botokkal, elfogni engem. Naponkint nálatok ültem és tanítottam a templomban, és nem tartóztattatok le.

⁵⁶ Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjenek a próféták írásai. Ekkor a tanítványok mind elhagytak őt és elfutottak.

⁵⁷ Amazok pedig megragadták Jézust és elkísérték Kaifáshoz, a főpaphoz, hol az Írástudók és vének egybe voltak gyűlve.

⁵⁸ Péter pedig követte őt távolról á főpap pitvaráig. És oda bement és leült a szolgák közé, hogy lássa a dolog végét.

⁵⁹ A főpapok pedig és az egész gyülekezet, hamis bizonyságot kerestek Jézus ellen, hogy őt halálra ítélhessék.

⁶⁰ És nem találtak, bár sok hamis tanú jelentkezett. Utoljára pedig jött két hamis tanú

⁶¹ és így szóltak: Ez mondotta: Leronthatom az Isten templomát és három nap alatt felépíthetem azt.

⁶² Erre fölkelt a főpap, és monda neki: Semmit sem felelsz arra, amit ezek ellened bizonyítanak?

⁶³ Jézus pedig hallgatót. És a főpap monda neki: Kényszerítlek téged az élő Istenre, hogy mondd meg nekünk, ha te vagy-e a Krisztus, az Istennek fia?

⁶⁴ Monda neki Jézus: Te mondottad. Azonban mondom nektek: Mostantól fogva látjátok az Emberfiát az Isten erejének jobbján ülni és eljönni az ég felhőin.

⁶⁵ Akkor a papi fejedelem megszaggatta ruháit, mondván: Káromkodott! mi szükségünk még tanukra? íme most hallottatok a káromlást.

⁶⁶ Mit gondoltok? Azok pedig felelék és mondák: Méltó a halálra.

⁶⁷ Akkor arcára köptek, ökleikkel ütötték, mások pedig arcul verték őt,

⁶⁸ mondván: Találd el, Krisztus, kicsoda az, aki téged megütött?

⁶⁹ Péter pedig kívül ült a pitvarban és hozzálépett egy szolgáló, mondván: Te is a galileai Jézussal voltál.

⁷⁰ Ő pedig tagadta mindnyájuk hallatára, mondván: Nem tudom mit mondasz.

⁷¹ Mikor pedig kiment az ajtón, meglátta őt egy másik szolgáló és így szólt azoknak, kik ott voltak: Ez is a názáreti Jézussal volt.

⁷² És ismét tagadta esküvel: Nem ismerem az embert.

⁷³ És kis vártatva hozzámentek, akik ott álltak és mondák Péternek: Bizonyára te is azok közül vagy, mert beszéded is elárul téged.

⁷⁴ Akkor kezdett átkozódni és esküdözni, hogy nem ismeri azt az embert. És mindjárt megszólalt a kakas.

⁷⁵ És eszébe jutott Péternek Jézus szava, amit mondott: Mielőtt a kakas szól, háromszor megtagadsz engem. És kiment és keservesen sírt.

27

¹ Amint pedig megvirradt, tanácsot, tartottak az összes papi fejedelmek és a nép vénei Jézus ellen, hogy halálra adják őt.

² És megkötözve vitték őt és átadták Poncius Pilátus helytartónak.

³ Midőn Júdás, ki őt elárulta, látta, hogy el van ítélve, bánattól indítva, visszavitte a harminc ezüstpénzt a főpapoknak és véneknek,

⁴ mondván: Vetkeztem, elárultam az igaz vért. Ők pedig, mondák: Mi közünk hozzá? Te lássad!

⁵ És elszórva az ezüstpénzt a templomban, eltávozott és elment, s fölakasztotta magát egy kötéllel.

⁶ A főpapok pedig fölszedték az ezüstpénzt és mondák: Nem szabad azt a templom pénztárába tenni, mert vér díja.

⁷ Miután pedig tanácsot tartottak, megvették rajta egy fazekas telkét, az idegenek temetkezési helyéül.

⁸ Azért nevezik azt a telket Hakeldamának, azaz vérmezőnek a mai napig.

⁹ Akkor beteljesedett, amit Jeremiás próféta megjövendölt, mondván: És fogták a harminc ezüst pénzt, a megbecsültnek árát, akit megbecsültek Izrael fiai részéről,

¹⁰ és a fazekas telkeért adták, amint az Úr meghagyta nekem.

¹¹ Jézus pedig a helytartó előtt állt, és kérdezte őt a helytartó, mondván: Te vagy a zsidók királya? Monda neki Jézus: Te mondod.

¹² És midőn a főpapok és vének vádolták, semmit sem felelt.

¹³ Akkor mondja neki Pilátus: Nem hallod-e, mennyi bizonyságot mondanak ellened?

¹⁴ És nem felelt neki egy szavára sem, úgy hogy a helytartó fölötte csodálkozott

¹⁵ Az ünnepnapon pedig a helytartó egy foglyot szokott szabadon bocsátani a népnek, akit akartak.

¹⁶ Volt pedig akkor egy hírhedt foglya, kit Barabbásnak hívtak.

¹⁷ Monda tehát Pilátus az egybegyűlteknek: Kit akartok, hogy elbocsássak nektek, Barabbást e vagy Jézust, kit Krisztusnak mondanak?

¹⁸ Mert tudta, hogy irigységből adták őt kezeibe.

¹⁹ Mialatt pedig ő az ítélőszéken ült, hozzá küldött a felesége, mondván: Semmi dolgod ne legyen azzal az igazzal, mert sokat szenvedtem ma álmomban őmiatta.

²⁰ A főpapok és vének azonban rábeszélték a népet, hogy Barabbást kérjék, Jézust pedig veszítsék el.

²¹ Mire a helytartó, monda nekik: Kit akartok, hogy nektek a kettő közül elbocsássak? Azok pedig mondák: Barabbást.

²² Monda nekik Pilátus: Mit cselekedjem tehát Jézussal, kit Krisztusnak mondanak?

²³ Mondák mindannyian. Feszíttessék meg! Monda nekik a helytartó: De mi gonoszt cselekedett? Azok pedig még inkább kiálták, mondván: Feszíttessék meg!

²⁴ Minthogy tehát Pilátus látta, hogy semmire sem megy, hanem még nagyobb zajongás támad, vizet vett és megmosta kezeit a nép előtt, mondván: Én ártatlan vagyok ez igaznak vérétől; ti lássátok!

²⁵ Mire az egész nép, monda: Az ő vére mirajtunk és a mi fiainkon!

²⁶ Akkor elbocsátotta nekik Barabbást; Jézust pedig, miután megostoroztattá, átadta nekik, hogy megfeszíttessék.

²⁷ Akkor a helytartó katonái magokkal vitték Jézust a tanácsházba, egybegyűjtötték köréje az egész csoportot,

²⁸ és levetkőztetvén őt, bíborszínű palástot adtak rá,

²⁹ és tövisből koronát fonva, fejére tették és nádat a jobb kezébe. És térdet hajtva előtte, csúfolták őt, mondván: Üdvözlégy zsidók királya!

³⁰ És ráköpdöstek és fogták a nádat és fejét verték vele.

³¹ És miután kigúnyolták őt, levették róla a palástot és saját ruháiba öltöztették és elvezették őt, hogy megfeszítsék.

³² Kifelé menve pedig találtak; egy Simon nevű cirenei embert; ezt kényszerítették, hogy vigye az ő keresztjét.

³³ És elértek azon helyre, melyet Golgotának, vagyis agykoponya helyének mondanak.

³⁴ És epével vegyített bort adtak neki inni, És mikor megízlelte, nem akart belőle inni.

³⁵ Miután pedig megfeszítették őt, elosztották ruháit, sorsot vetve rajok, hogy beteljesedjék, amit a próféta megjövendölt, mondván: Elosztották ruháimat magok között, és köntösömre sorsot vetettek.

³⁶ És leültek és őrizték őt.

³⁷ És feje fölé függesztették az ő ügyét írva: Ez Jézus, a zsidók királya.

³⁸ Akkor megfeszítettek vele két latrot is, egyiket jobb, másikat bal felől.

³⁹ Az arra menők pedig káromolták őt, fejőket csóválva,

⁴⁰ mondván: Hej, ki lerontod az Isten templomát és három nap alatt újra fölépíted azt, szabadítsd meg magadat; ha Isten fia vagy, szállj le a keresztről!

⁴¹ Hasonlókép a főpapok is az írástudókkal és vénekkel együtt gúnyolódva mondák:

⁴² Másokat megszabadított, önmagát nem tudja megszabadítani. Ha ő Izrael királya, szálljon le most a keresztről és hiszünk neki.

⁴³ Az Istenben bízott, szabadítsa meg most, ha akarja; mert azt mondottá, hogy: Isten Fia vagyok.

⁴⁴ Ugyanazzal szidalmazták a latrok is, kiket vele megfeszítettek.

⁴⁵ Hat órától pedig sötétség lett az egész földön kilenc óráig.

⁴⁶ És kilenc óra tájban Jézus nagy szóval kiáltotta, mondván: Éli, Éli, lamma szabaktáni? azaz: Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem?

⁴⁷ Némelyek pedig az ott állók közül, amint ezt hallották, mondák: Illést hívja!

⁴⁸ És egyikök mindjárt elfutott, fogott egy szivacsot, megtöltötte ecettel, nádra tűzte és inni adott neki.

⁴⁹ A többiek pedig mondák: Hadd lássuk, jön-e Illés, hogy megszabadítsa őt!

⁵⁰ Jézus pedig ismét nagy szóval kiáltott és kiadta lelkét.

⁵¹ És íme a templom függönye kettéhasadt fölülről egész aljáig, és a föld megrendült a kősziklák repedeztek,

⁵² a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szenteknek testei föltámadtak.

⁵³ És előjöttek sírjaikból az ő föltámadása után, s bementek a szent városba és sokaknak megjelentek.

⁵⁴ A százados pedig és akik Jézus őrizetére vele voltak, a földrengés és a történtek láttára igen megijedtek és mondák: Valóban Isten fia volt ez!

⁵⁵ Volt pedig ott sok távolról néző asszony, ki Jézust Galileából követte, hogy neki szolgáljon.

⁵⁶ Ezek között volt Mária Magdolna és Mária, Jakab és József anyja, és Zebedeus fiainak anyja.

⁵⁷ Mikor pedig beesteledett, jött egy József nevű gazdag ember Arimathiából, ki szintén Jézus tanítványa volt.

⁵⁸ Ez elment Pilátushoz és elkérte Jézus holttestét. Mire Pilátus elrendelte, hogy a holttestet neki átadják.

⁵⁹ És József fogta a testet, tiszta gyolcsba takarta,

⁶⁰ és a saját új sírboltjába helyezte, melyet a kősziklába vágott, s nagy követ hengerített a sir ajtaja elé és elment.

⁶¹ Ott volt pedig Mária Magdolna és a másik Mária, a sírral szemben ülve.

⁶² Másnap pedig, mely a készület napjára következik, egybegyűltek a papi fejedelmek és farizeusok Pilátushoz

⁶³ mondván: Uram, eszünkbe jutott, hogy az a csaló még életében azt mondotta: Harmadnap múlva feltámadok.

⁶⁴ Parancsold meg tehát, hogy a sírt harmadnapig őrizzék; hogy talán el ne jöjjenek tanítványai és el ne lopják őt, és azt mondják a népnek: Föltámadott halottaiból! - mert ez utóbbi csalás rosszabb lesz az elsőnél.

⁶⁵ Monda nekik Pilátus: Van őrségtek, menjetek, őrizzétek ahogy tudjátok.

⁶⁶ Azok pedig elmentek és megerősítették a sírt őrökkel, és lepecsételték a követ.

28

¹ A szombat után pedig, mikor a hét első napjára virrad, Mária Magdolna és a másik Mária elmentek megnézni a sírt.

² És íme nagy földrengés támadt, mert az Úr angyala leszállott a mennyből, és odamenve elhengerítette a követ és reá ült.

³ Az ő tekintete pedig olyan volt mint a villám, és ruházata mint a hó.

⁴ Tőle való féltökben pedig az őrök megrémültek és olyanok lettek, mint a holtak.

⁵ Az angyal pedig megszólalt és monda az asszonyoknak: Ne féljetek! mert tudom, hogy Jézust keresitek, kit megfeszítettek.

⁶ Nincs itt, mert föltámadott, amint megmondotta. Jertek és lássátok a helyet, ahová az Úr helyezve volt.

⁷ És menjetek gyorsan és mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadott, és íme előttetek megy Galileába; ott meglátjátok őt. Íme előre megmondottam nektek.

⁸ És gyorsan kijöttek a sírból, félelemmel és nagy örömmel, s elsiettek megjelenteni tanítványainak.

⁹ És íme Jézus eléjök jött, mondván: Üdvösség nektek! Azok pedig hozzájárultak, átkarolták lábait és imádták őt.

¹⁰ Akkor monda nekik Jézus: Ne féljetek! Menjetek, vigyétek hírül testvéreimnek, hogy Galileába menjenek, ott meglátnak engem.

¹¹ Amint ezek elmentek, íme némelyek az őrök közül a városba jöttek és hírül vitték a főpapoknak mindazt, ami történt.

¹² És egybegyűlve a vénekkel, tanácsot tartottak és sok pénzt adtak a katonáknak,

¹³ mondván: Mondjátok, hogy az ő tanítványai éjjel eljöttek és ellopták őt, míg mi aludtunk.

¹⁴ És ha ezt meghallaná a helytartó, mi majd megnyugtatjuk őt és biztosítunk titeket.

¹⁵ Azok pedig elvették a pénzt és úgy cselekedtek, ahogy kioktatták őket. És ez a szóbeszéd el van terjedve a zsidóknál mai napiglan.

¹⁶ A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába ama hegyre, ahová Jézus rendelte őket.

¹⁷ És amint meglátták, imádták őt; némelyek azonban kételkedtek.

¹⁸ És Jézus hozzájok menve, megszólította őket, mondván: Nekem adatott minden hatalom mennyben és a földön.

¹⁹ Menjetek el tehát és tanítsatok minden népet, megkeresztelvén őket az Atyának, és Fiúnak, és Szentléleknek nevében

²⁰ tanítsátok őket megtartani mindazt, amit nektek parancsoltam. És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végezetéig.