1

¹ Én Pál, Isten rabszolgája, a Krisztus Jézus apostola, azt írom ebben a levélben az én valódi gyermekemnek, Titusznak, ami az Isten kiválogatottai hitéből és az istenfélelemmel megegyező igazság felismeréséből következik.

² Ez a felismerés az örök élet reménységén alapul, melyet az örök korok előtt megígért az az Isten, aki nem hazudik,

³ aki igéjét az igehirdetésben az ő saját időpontjaiban láthatóan kijelentette, abban az igehirdetésben, mellyel a mi megmentő Istenünknek rendelkezése engem bízott meg.

⁴ Kegyelem és békesség neked Istentől, az Atyától és Megmentőnktől, a Krisztus Jézustól.

⁵ Amiatt hagytalak Krétában, hogy a még el nem intézett dolgokat eligazítsad, hogy városonként véneket rendelj, ahogy én azt neked elrendeltem,

⁶ megválogatva, hogy ki feddhetetlen, egyfeleségű férfi, hogy hűséges gyermekei vannak-e, hogy nincs-e romlottsággal vádolva vagy nem engedetlen-é.

⁷ Mert a felügyelőnek, mint Isten sáfárának, feddhetetlennek kell lennie, nem önhittnek, nem hirtelen haragúnak, nem bor mellett ülőnek, nem civakodónak, nem rút nyereséghajhászónak,

⁸ hanem vendégekhez kedvesnek, a jó kedvelőjének, meggondoltnak, igazságosnak, jámbornak, önmegtartóztatónak,

⁹ olyannak, aki ragaszkodik a tanítással megegyező megbízható igéhez, hogy képes legyen bátorítani is az egészséges tanítással, de meggyőzni is vele az ellentmondókat.

¹⁰ Mert sokan vannak engedetlenek, hiábavalóságokat fecsegők, és félrevezetők, leginkább a körülmetélkedésből valók,

¹¹ kikre szájkosarat kell tenni, kik egész házakat felforgatnak, mikor gyalázatos nyereség kedvéért oly dolgokat tanítanak, melyeket nem kellene.

¹² Közülük valaki, saját prófétájuk mondta: „A krétaiak folyton hazudnak, gonosz vadak, rest hasak.”

¹³ Ez a tanúságtétel igaz. Ez okból kímélet nélkül bizonyíts rájuk, hogy a hitben egészségesek legyenek

¹⁴ és ne figyeljenek zsidó mesékre, s az igazságot elforgató emberek parancsolataira.

¹⁵ A tisztáknak minden tiszta, de a fertőzötteknek és hitetleneknek semmi sem tiszta, ellenkezőleg, fertőzött mind az értelmük, mind a lelkiismeretük.

¹⁶ Azt vallják, hogy ismerik Istent, de tetteikkel megtagadják, amennyiben utálatosak, engedetlenek és semmi jó munkában ki nem állják a próbát.

2

¹ Te ellenben azt beszéld, ami az egészséges tanításhoz illik:

² Az öreg férfiak józanok legyenek, tisztességesek, épeszűek, hitben, szeretetben, állhatatosságban egészségesek.

³ Éppen úgy az öregasszonyok szentekhez illő állapotban éljenek, ne legyenek vádaskodók, se sok bornak rabszolgái, nemes szokásokat tanítsanak,

⁴ tegyék a fiatalasszonyokat józanokká, férjükhöz, gyermekeikhez kedvesekké,

⁵ épeszűekké, szentül-tisztákká, háziasokká, jókká, saját férjüknek alávetettekké, hogy miattuk az Isten igéjét ne káromolják.

⁶ Éppen úgy kérleld a fiatalabb férfiakat, hogy ép ésszel járjanak.

⁷ Minden dolgodban magadat add nemes tettek példaképéül, a tanításban romlatlanságot, tisztességet,

⁸ egészséges, gyanútól mentes beszédet nyújts, hogy az ellenfél megszégyenüljön, ha semmi hitványat nem mondhat felőlünk.

⁹ A rabszolgák a nekik parancsolóknak mindenben alávessék magukat, kedvüket keressék, ellent ne mondjanak,

¹⁰ semmit el ne csenjenek, hanem teljes derekas hűséget tanúsítsanak, hogy életükkel megmentő Istenünknek tanítását mindenben ékesítsék.

¹¹ Mert Istenünk megmentő kegyelme minden ember számára ragyogott fel,

¹² s ez arra nevel bennünket, hogy az istentelenséget és a világi vágyakat megtagadjuk, hogy ép ésszel, igazságosan és istenfélelemmel éljünk a mostani korban,

¹³ s úgy várjuk a boldog reménységet, hogy a nagy Istennek és Megmentőnknek, a Krisztus Jézusnak dicsősége felragyogjon,

¹⁴ aki magát odaadta értünk, hogy a törvény mindenfajta megrontásából megváltson bennünket, és így egy gazdag, nemes munkákban buzogó népet tisztítson magának.

¹⁵ Ezeket szóljad, bátoríts, feddj teljes tekintéllyel, senki az eszével túl ne járjon rajtad.

3

¹ Hozd emlékezetükbe, hogy a fejedelemségeknek, hatóságoknak vessék magukat alá, a felsőbbségnek engedelmeskedjenek, minden jó munkára készen legyenek, PhilemonPál, a Krisztus Jézus foglya, és Timóteus testvér írják e levelet a szeretett Filemonnak, munkatársunknak,

² senkit rossz hírbe ne hozzanak, ne legyenek harciasak, legyenek kíméletesek, minden ember iránt szelídséget tanúsítók. továbbá Appia nőtestvérnek, Arhipposznak a harcostársunknak, és a házadnál lévő eklézsiának.

³ Hiszen egykor mi is esztelenek, engedetlenek, tévelygők, sokféle kívánságnak és kéjnek rabszolgái voltunk, gonoszságban és irigységben töltöttük életünket, utálatosak voltunk, egymást gyűlöltük. Kegyelem legyen részetek és békesség Atyánktól, az Istentől és az Úrtól, a Krisztus Jézustól.

⁴ Mikor azonban megmentő Istenünk jóságos volta és az emberekhez való kedvessége felragyogott, Mindenkor hálával említlek meg Istenemnek imádságaimban,

⁵ kimentett bennünket, nem igazságosságban véghezvitt tettek alapján, melyeket állítólag mi tettünk, hanem könyörületének következményeképpen az újonnan születés fürdőjén és a Szent Szellem megújításán keresztül, mikor szeretetedről és arról a hűségről hallok, melyet az Úrhoz, Jézushoz és az összes szentek iránt ápolsz magadban,

⁶ akit Megmentőnkön, a Krisztus Jézuson át gazdagon kiöntött ránk. hogy a hiteddel való közösség hatékony legyen minden olyan jónak felismerésére, ami bennünk a Krisztus iránt ébred.

⁷ Hogy miután kegyelme igazságosakká tett, az örökélet reménységének megfelelően örök sorsrész elnyerői lehessünk. Mert sok örömet és bátorítást leltem a te szeretetedben, mert a szentek lelkére megnyugatólag hat a te jelenléted, testvérem.

⁸ Megbízható az ige, s azt akarom, hogy e dolgok felől teljes biztonságot nyújts hallgatóidnak, hogy azok, akik Istenben hívőkké lettek, azon jártassák eszüket, hogy hogyan lehet nemes tettekkel a többiek élére kerülni. Ezek szépek és hasznosak az embereknek. Ezért, bár a Krisztusban sok bátorságot nyertem arra, hogy elrendeljem neked azt, ami illik hozzád,

⁹ Az ostoba vitatkozások, a leszármazási táblázatok, a civódás és harcok elől ellenben térj ki, mert hasznuk nincs, hiábavalók. de a szeretetért inkább kérlellek én, minthogy olyan ember vagyok, amilyen vagyok: vén és most még hozzá a Krisztus Jézus foglya is.

¹⁰ A szakadár embert egy vagy két intés után utasítsd el, Én kérlellek hát gyermekemért, akit fogságomban nemzettem, Onézimoszért,

¹¹ azt tudva, hogy az ilyen ki van ficamodva és vétkezik, mialatt magában hordja ítéletét. akinek valamikor nem tudtad hasznát venni, de aki most neked is, nekem is hasznos.

¹² Mikor majd Artemászt vagy Tihikuszt elküldöm hozzád, siess, jöjj hozzám Nikopoliszba, mert úgy határoztam, hogy ott telelek át. Most visszaküldöm hozzád őt, az én lelkemnek belsejét.

¹³ A törvénytudó Zénászt és Apollóst sietve készítsd el az útra, hogy semmi hiányuk ne legyen. Magamnál akartam őt tartani, hogy helyetted szolgáljon nekem az örömüzenetért viselt bilincseimben.

¹⁴ Tanulják meg a mieink is, hogy a kényszerteremtette szükségekkel szemben nemes tettekkel álljanak az élre, hogy gyümölcstelenek ne legyenek. Mégis a te szándékod megismerése nélkül semmit sem akartam tenni, hogy ne úgy tedd a jót, mintha kényszerülve volnál rá, hanem önként.

¹⁵ Köszöntenek téged mind a velem levők. Köszöntsd azokat, akik hűségben kedvelnek minket. A kegyelem legyen mindnyájatokkal! Hiszen alighanem azért váltál el tőle egy kis időre, hogy örökre megmaradónak nyerd őt vissza,