1 Pál, Krisztus Jézusnak Isten akarata által elhívott apostola és Szosztenész testvér
2 az Isten Korintusban lévő egyházának írnak, a Krisztus Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek, mindazokkal együtt, akik Urunknak, Krisztus Jézusnak nevét segítségül hívják bármely helyen, ki az övék is, a mienk is.
3 Kegyelem néktek és békesség Atyánktól, Istentől és Krisztus Jézus Úrtól.
4 Mindenkor hálát adok Istennek értetek, Istennek arra a kegyelmére gondolva, melyet a Krisztus Jézusban nektek adott,
5 hogy őbenne mindenben meggazdagodtatok, mindenféle igében és mindenféle ismeretben, abban a mértékben,
6 ahogy a Krisztus bizonyságtétele köztetek bizonyos lett,
7 úgyhogy a kegyelem egy ajándékában sem szűkölködtök, amíg Urunknak, a Krisztus Jézusnak lelepleződését várjátok.
8 Ő pedig szilárdságot fog adni nektek a végső időkre, hogy feddhetetlenek legyetek Jézus Urunknak napján.
9 Hű az Isten, aki elhívott titeket Fiának, Krisztus Jézusnak, a mi Urunknak közösségébe.
10 Urunknak, a Krisztus Jézusnak neve által felszólítalak titeket testvéreim, hogy mindnyájatoknak ugyanaz legyen a beszédetek, s ne legyenek köztetek hasadások, hanem ugyanabban a meglátásban és ugyanabban a megismerésben legyetek helyreállítva.
11 Kloé emberei ugyanis világossá tették előttem felőletek testvéreim, hogy vetélkedések vannak köztetek.
12 Úgy értem, hogy közületek így szólnak egyesek: Én Pálé vagyok, én Apollósé, én Kéfásé, én a Krisztusé.
13 Részekre osztották a Krisztust? Vagy Pál feszíttetett meg értetek? Vagy Pál nevébe merítkeztetek be?
14 Hálát adok, hogy közületek senkit sem merítettem be, csak Kriszpuszt és Gájuszt.
15 Hogy valaki azt ne mondja, hogy az én nevembe merítkeztetek be.
16 Bemerítettem még Sztefánász házát is. Egyébiránt nem tudom, hogy valaki mást bemerítettem volna.
17 A Krisztus ugyanis nem bemeríteni küldött engem, hanem örömüzenetet hirdetni, nem a szó bölcsességével, hogy a Krisztus keresztje üressé ne váljék.
18 A keresztről szóló ige ugyanis ostobaság azoknak, akik elvesznek, nekünk azonban, akik megszabadulunk, Istennek hatalma.
19 Hiszen így írták meg: „Megsemmisítem a bölcsek bölcsességét, s az értelmesek értését elvetem.”
20 Hol marad a bölcs? Hol az írástudó? Hol ennek a világkorszaknak vitatkozója? Nem tette-e ostobasággá Isten a világ bölcsességét?
21 Miután a világ a bölcselet által nem ismerte meg az Istent az isteni bölcsességben, Isten úgy látta jónak, hogy „ostoba” igehirdetéssel mentse meg a hívőket.
22 Miután a zsidók is jeleket kívánnak, hellének is bölcsességet keresnek,
23 mi megfeszített Krisztust hirdetünk a zsidóknak botrányul, helléneknek ostobaságul,
24 a választottaknak maguknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Krisztusul, Isten hatalmául, Isten bölcsességéül.
25 Mert Isten ostobasága bölcsebb az embereknél, és Isten erőtlensége erősebb az embereknél.
26 Nézzetek csak vissza elhívatástok idejére, hogy nem sokan voltatok hús szerint bölcsek, nem sokan hatalmasok, nem sokan előkelőek.
27 Ellenkezőleg, Isten azt választotta ki, ami ostoba a világban, hogy a bölcseket megszégyenítse, ami a világban erőtelen, azt választotta ki az Isten, hogy megszégyenítse azt, ami erős
28 és azt választotta ki Isten, ami a világban nem nemes, ami megvetett, sőt a nem levőket, hogy hatástalanná tegye azt, ami van,
29 hogy az Isten előtt egy hús se dicsekedhessék.
30 Mert őtőle van, hogy ti a Krisztus Jézusban vagytok, kit Isten bölcsességünkké tett, továbbá igazságosságunkká, megszentelődésünkké, megváltásunkká is,
31 hogy - amint írva van - „aki dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.”
1 Mikor hozzátok mentem testvéreim, én sem úgy mentem, hogy túltengő ékesszólással, vagy bölcsességgel hirdettem volna nektek az Isten bizonyságtételét.
2 Eltökéltem ugyanis, hogy semmiről sem fogok tudni köztetek a Krisztus Jézuson kívül, s róla is csak úgy, mint megfeszítettről.
3 Sok erőtelenség, félelem és reszketés vett körül, mikor hozzátok jutottam,
4 beszédemet és igehirdetésemet nem bölcs szavak tették meggyőzőkké, hanem a Szellem és hatalom felmutatása,
5 hogy hitetek ne emberi bölcsességen, hanem Isten hatalmán nyugodjék.
6 Ugyan bölcsességet is szólunk, de a tökéletesek között, azonban nem ennek a korszaknak, nem e korszak fejeinek bölcsességét, akik elvesznek,
7 hanem titokként Istennek bölcsességét, azt az elrejtettet, melyet az Isten korszakokkal ezelőtt különválasztott a mi dicsőségünkre,
8 mely e világ fejei közül senkinek sincs birtokában, senki sem ismerte meg. Hiszen, ha megismerték volna a dicsőség Urát, nem feszítették volna meg.
9 Ellenkezőleg. Amint írva van: „Amit szem nem látott, és fül nem hallott, ami ember szívében fel nem ötlött, azt készítette Isten az őt szeretőknek.”
10 Nekünk tudniillik a Szellem által jelentette ki az Isten. A Szellem ugyanis mindent nyomoz, az Isten mélységeit is.
11 Melyik ember ismeri ugyanis az ember dolgait, hacsak nem az ember szelleme? Ekképp az Isten dolgait senki sem ismeri, csak az Isten Szelleme.
12 Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből kiáramló szellemet, hogy tudjuk azt, amivel Isten kegyelme ajándékozott meg bennünket.
13 Amit szólunk is, nem emberi bölcsesség tanította szavakkal szóljuk, szellemi dolgokkal mérve össze a szellemi dolgokat.
14 Lelki ember nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, hiszen ostobaság neki. Nem is ismerheti meg, mert szellemileg vizsgálhatók meg.
15 A szellemi ember mindent megvizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.
16 Hát ugyan ki ismerte meg úgy az Úr gondolkodását, hogy taníthatná őt? Bennünk azonban az Úr gondolkodása van.
1 Veletek azonban nem beszélhettem úgy, mint szellemiekkel, hanem csak úgy, mint húsból valókkal, mint Krisztusban lévő kiskorúakkal.
2 Tejet itattam veletek, nem kenyeret, hiszen még nem bírtátok volna el,
3 még hústermészetűek vagytok, mert amennyiben köztetek irigység és vetélkedés van, nem vagytok-e hústermészetűek? Nem emberi módon jártok-e?
4 Mikor ugyanis az egyik ezt mondja: Én Pálé vagyok, a másik: Én Apollósé, nem emberek vagytok-e?
5 Hát mi Apollós? Mi Pál? Kiszolgálók, kik által hívőkké lettetek. S mindenkinek az a rész jutott, melyet az Úr adott neki.
6 Én ültettem, Apollós öntözött, de az Isten növesztett.
7 Így hát semmi az, aki ültet, és semmi az, aki öntöz, csak a növesztő Isten valami.
8 Az ültető és az öntöző egy, ki-ki fáradozásához képest meg fogja kapni a maga bérét.
9 Hiszen mi Isten munkatársai vagyunk: Isten szántóföldje, Isten épülete vagytok ti.
10 Az Isten nekem adott kegyelméhez képest bölcs építőmesterként alapot vetettem, de más épít rá. Mindenki nézzen utána, hogyan épít.
11 Hiszen más alapot senki sem vethet azon kívül, ami már benn fekszik, és ez Jézus, a Krisztus.
12 Mármost erre az alapra lehet aranyat, ezüstöt, értékes köveket, fát, szénát, szalmát építeni,
13 egyszer mindenkinek a munkája látható lesz. Ama nap ugyanis világosságra fogja hozni, mert tűzben lepleződik le. Mindenkinek a munkáját hogy minemű, a tűz fogja megpróbálni.
14 Ha valakinek a munkája, melyet épített, megmarad, bért kap majd,
15 ha valakinek a munkája megég, kárát vallja, ő maga azonban meg fog menekülni, de úgy, mint tűzön keresztül.
16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok? S hogy Isten Szelleme lakik bennetek?
17 Ha valaki megrontja Isten templomát, meg fogja rontani azt az Isten. Hisz Isten temploma szent, s ti vagytok ez a templom.
18 Senki ne ejtsen meg titeket csalással! Ha köztetek valaki úgy gondolja, hogy bölcs ebben a korszakban, ostobává legyen, hogy bölccsé lehessen!
19 Mert ennek a korszaknak a bölcsessége ostobaság az Istennél. Hiszen megírták: „Ő rajtakapja a bölcseket azon, hogy mindenre kaphatók.”
20 Majd megint: „Ismeri az Úr a bölcsek érveléseit, hogy azok hiábavalók.”
21 Így hát emberekkel senki ne dicsekedjék. Mert minden a tiétek,
22 Pál is, Apollós is, Kéfás is, világ is, élet is, halál is, jelenvalók is, jövendők is: minden a tiétek!
23 De ti a Krisztuséi vagytok, a Krisztus pedig Istené.
1 Velünk úgy kell számolni, mint a Krisztus szolgáival, mint Isten titkainak sáfáraival.
2 Ha ez így van, sáfárokon mást nem lehet keresni, csakhogy híveknek találtassanak.
3 Nekem pedig a legkisebb dolog, hogy ti ítélkezzetek rajtam, vagy emberi ítéletnap, sőt magam sem ítélkezem magamon,
4 mert lelkiismeretem semmiről sem tud magamra vonatkozólag, de ez még nem tesz engem igazságossá: aki rajtam ítélkezik, az az Úr.
5 Így hát idő előtt ti se ítéljetek semmi felől, amíg el nem jön az Úr. Ő majd rávilágít a sötétség rejtett dolgaira, s világossá teszi a szívek szándékait. Akkor majd mindenki az Úrtól kapja meg dicséretét.
6 Ezt a példát tiértetek alkalmaztam magamra és Apollósra, testvéreim, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad túlhaladni azon, ami meghatott, hogy fel ne fuvalkodjatok az egyik kedvéért a másik ellen fordulva.
7 Ki tesz téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad te is, miért dicsekszel úgy, mintha nem kaptad volna?
8 Már jóllaktatok. Már meggazdagodtatok. Nélkülünk királyságra jutottatok. Óh, bárcsak királyságra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodnánk.
9 Úgy tűnik fel nekem, hogy bennünket, apostolokat az Isten utolsóknak jelölt ki, mintha halálraítéltek volnánk, mert színházává lettünk a világnak, angyaloknak, embereknek is:
10 mi a Krisztusért ostobákká, ti ellenben a Krisztusban okosokká, mi erőtlenekké, ti erősekké, ti dicsőségesekké, mi ellenben dicstelenekké.
11 A mostani óráig éhezünk, szomjazunk, mezítelenkedünk, arcul vernek minket, hazátlanok vagyunk,
12 saját kezünkkel dolgozva fáradunk, míg minket szidalmaznak, mi áldunk, amíg üldöznek, mi felülmaradunk,
13 amíg rossz hírünket keltik, mi vigasztalunk. Mintegy a világ szemétjévé lettünk, mindenek mocskává a mai napig.
14 Nem úgy írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy szeretett gyermekként intselek.
15 Ha tízezer nevelőtök volna is a Krisztusban, de nem sok atyátok. Mert a Krisztus Jézusban az örömüzenettel én nemzettelek titeket.
16 Kérlek hát titeket, utánzóimmá legyetek.
17 Éppen azért küldtem hozzátok Timóteust, aki szeretett és hűséges gyermekem az Úrban, hogy titeket az én utaimra emlékeztessen, melyek a Krisztus Jézusban vannak, mint ahogy mindenhol minden egyházban tanítok.
18 De némelyek úgy felfuvalkodtak, mintha nem mennék el hozzátok.
19 Pedig ha az Úr akarja, hamarosan elmegyek hozzátok, s megismerkedem a felfuvalkodottaknak nem a beszédével, hanem a hatalmával.
20 Mert az Isten királysága nem beszédben nyilvánul meg, hanem hatalomban.
21 Mit akartok? Vesszővel menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelídség szellemével?
1 Általánosságban is lehet köztetek paráznaságról hallani, de olyan paráznaság is előfordul, amilyen még a nemzetek között sem hallható: hogy valaki atyja feleségét bírja.
2 Ti pedig felfuvalkodtatok, ahelyett hogy inkább gyászolnátok, hogy közületek kikerüljön az, aki ezt a tettet elkövette.
3 Én ugyan, ki testben távol, de szellemben jelen vagyok, mint jelenlévő már ítéltem, hogy azt, aki ezt elkövette,
4 míg ti az Úrnak, Jézusnak nevében az én szellememmel összejöttök, a mi Urunknak, Jézusnak hatalmával
5 átadjuk az ilyent a sátánnak a hús romlására, hogy a szellem az Úrnak napján megmentessék.
6 Nem jó a ti dicsekvéstek. Nem tudjátok, hogy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?
7 Tisztítsátok ki a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek annak megfelelően, hogy kovásztalanok vagytok. Hiszen a mi pászkabárányunk is megöletett már, a Krisztus.
8 Ezért ne régi kovásszal ünnepeljünk hát, ne is gonoszságnak és rosszaságnak kovászával, hanem tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságával.
9 Megírtam nektek levelemben, hogy ne keveredjetek össze paráznákkal.
10 Nem általában e világnak paráznáival vagy kapzsijaival és ragadozóival vagy bálványimádóival, különben még a világból is ki kellene mennetek.
11 Nos azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek össze olyannal, akit testvérnek neveznek és mégis parázna, vagy kapzsi, vagy bálványimádó, vagy szitkozódó, vagy részeges, vagy ragadozó, az ilyennel együtt se egyetek.
12 Hiszen mit tartozik ez rám, hogy a kívülvalókat megítéljem? Nem a benn lévőket ítélitek-e meg?
13 A kívülvalókat pedig Isten ítéli meg. Vessétek ki a gonoszt magatok közül.
1 Merészel közületek valaki, akinek a másik ellen pere van, az igazságtalanoknál pereskedni? És nem a szenteknél?
2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világot fogják megítélni? És ha veletek ítéltetik meg a világot, arra méltatlanok vagytok, hogy a legkisebb dolgokban az ítélet mértékei legyetek?
3 Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni, nem a mindennapi élet dolgait?
4 Ha pedig a mindennapos élet dolgai felől kell ítélni, azokat ültetitek le, akiket a gyülekezetben megvetnek?
5 Azért mondom, hogy megszégyenítselek titeket. Nincs köztetek egyetlen bölcs sem, aki ítéletet tarthatna a testvére között?
6 Hanem testvér testvérrel pereskedik, éspedig hitetleneknél?
7 Egyáltalában már az is vereség nálatok, hogy pereitek vannak egymással. Miért nem szendveditek el inkább az igazságtalanságot?
8 Ellenkezőleg, ti követtek el igazságtalanságot, fosztogattok, éspedig testvéreteket.
9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökölni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem puhányok, sem férfifertőzők,
10 sem tolvajok, sem kapzsik, sem iszákosok, sem szitkozódók, sem ragadozók Isten királyságát örökölni nem fogják.
11 Ezek voltatok néhányan, de lemosakodtatok, de megszentelődtetek, de megigazultatok a Krisztus Úrnak neve és Istenünknek Szelleme által.
12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, csak azután le ne igázzon.
13 Az ételek a hasnak és a has az ételeknek, de az Isten amazt is, emezeket is félre fogja tenni. A test azonban nem a paráznaságnak való, hanem az Úrnak és az Úr a testnek.
14 Az Isten pedig az Urat is feltámasztotta, hatalma által minket is fel fog támasztani.
15 Nem tudjátok, hogy testetek a Krisztusnak tagja? Vegyem el a Krisztus tagjait, és parázna tagjaivá tegyem? Meg ne történjék!
16 Vagy nem tudjátok, hogy aki a paráznához ragaszkodik, egy test vele? „A kettő ugyanis - azt mondja az Írás - egy hússá lesz.”
17 Aki ellenben az Úrhoz ragaszkodik, egy szellem vele.
18 Meneküljetek a paráznaságtól! Minden vétek, melyet ember tesz, kívül van a testen, de aki paráználkodik, saját teste ellen vétkezik.
19 Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek levő Szent Szellemnek a temploma, akit Istentől kaptatok? És hogy nem vagytok magatokéi?
20 Áron vásároltak meg titeket. Magasztaljátok Istent testetekben!
1 Afelől írtatok, hogy „jó az embernek asszonyhoz nem nyúlni.”
2 Ám a paráznaság miatt kinek-kinek legyen tulajdon felesége, és minden nőnek legyen meg a maga férje.
3 Az asszonynak adja meg a férj, amivel neki tartozik, hasonlóképpen az asszony a férjnek.
4 Az asszony nem rendelkezik a maga testével, hanem a férfi, hasonlóképpen a férfi sem rendelkezik a maga testével, hanem az asszony.
5 Ne fosszátok meg egymást, hanem csak megegyezésből egy időre, hogy szabad időtök legyen az imádkozásra, azután újra együtt legyetek, hogy mértéktelenségetek miatt meg ne kísértsen a sátán.
6 Ezt azonban engedményképpen mondom, nem parancsként.
7 Azt akarom, hogy minden ember úgy legyen, ahogy én, ámde kinek-kinek Istentől van a maga külön kegyelemajándéka, egyiknek így, a másiknak úgy.
8 Azoknak, akik nem házasok és özvegyek, azt mondom, hogy jó nekik, ha úgy maradnak, mint én is,
9 de ha nem tartóztatják meg magukat, házasodjanak meg. Mert jobb megházasodni, mint égni.
10 A házasoknak pedig azt rendelem, nem én, hanem az Úr, hogy az asszony ne váljék el a férjtől,
11 ha mégis elválik, maradjon házasságon kívül, vagy engesztelődjék ki, továbbá, hogy a férj ne küldje el feleségét.
12 A többieknek én mondom, nem az Úr, ha valamely testvérnek hitetlen felesége van és a feleség meg van elégedve, hogy együtt lakjék vele, ne küldje el a feleségét.
13 S ha valamely asszonynak van hitetlen férje, s ez megelégszik azzal, hogy vele lakjék, ne küldje el a férjet.
14 Mert megszentelődik a hitetlen asszony a testvér által, mert különben gyermekeik tisztátalanok volnának, pedig szentek.
15 Ám ha a hitetlen válik, váljék. Nincs rabszolgaságra vetve a férfi vagy a nőtestvér az ily dolgokban. Békességre szólott az Isten hívása számotokra.
16 Mert hát mit tudod te asszony, hogy megmentheted-e férjedet? Vagy mit tudod te férj, hogy megmentheted-e feleségedet?
17 Csak ahogy az Úr kinek-kinek részéül adta, ahogy kit-kit elhívott az Isten, úgy járjon. Ily rendelkezést adok az összes egyházakban.
18 Körülmetélve hívtak el valakit? Ne csinálja vissza! Körülmetéletlenül hívták el? Ne metéltesse magát körül!
19 A körülmetéltség semmit sem jelent, és a körülmetéletlenség sem jelent semmit, csak az Isten parancsolatainak megőrzése.
20 Mindenki maradjon meg abban a hivatásban, amelyben elhívták.
21 Rabszolgaként hívtak el? Ne törődj vele, sőt ha képes volnál szabaddá lenni, inkább azt használd.
22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadosa (szabadon bocsátottja). Hasonlóképpen az, akit szabadon hívtak el, a Krisztus rabszolgája.
23 Áron vett meg titeket. Ne legyetek embereknek rabszolgái.
24 Ki-ki, amiben elhívták testvéreim, abban maradjon meg az Úrnál.
25 A szüzekre vonatkozólag nincs az Úrtól rendelkezésem, véleményt azonban adok, mint akit az Úr abban az irgalomban részesített, hogy megbízható legyek.
26 Úgy vélekedem, hogy a jelenvaló kényszer miatt jó ez az állapot, hogy jó az embernek így lenni.
27 Asszonyhoz vagy kötve, ne keress feloldást! Fel vagy oldva asszonytól? Ne keress asszonyt!
28 De akkor sem vétkezel, ha megházasodol. Ha férjhez menne is a szűz, nem vétkezik. De az ilyenek húsukban nyomorúságot szenvednek, én pedig kíméllek titeket.
29 Azt mondom testvéreim, hogy az idő meg van rövidítve. A jövőben azok, akiknek asszonyaik vannak, úgy legyenek, mintha nem volnának nekik,
30 akik sírnak, mintha nem sírnának, akik örvendeznek, mint a nem örvendők, akik vásárolnak, mint akiknek nincs semmijük,
31 s akik a világot élvezik, mint akik azt nem használják, mert elmúlik a világnak külső arculata.
32 Azt akarom, hogy gondtalanok legyetek. Aki nem házas, az Úr dolgaival törődik, hogy mi módon tetszhetik az Úrnak.
33 Aki megházasodott, a világ dolgaival törődik, hogy mint tetszhetik a feleségének,
34 szét van szaggatva. A nem házas asszony és a szűz az Úr dolgaival törődik, hogy testben is, szellemben is szent legyen. Aki megházasodott, a világ dolgaival törődik, hogy kedvére legyen a férjnek.
35 A ti magatok hasznáért mondom ezt, nem azért, hogy tőrt vessek nektek, hanem, hogy anélkül, hogy ide-oda rángatnának, illő és kitartó lehessen az életetek az Úr mellett.
36 Ha azonban valaki szégyennek tartja, hogy felnőtt leánya szűz legyen, és szüksége is van rá, hogy megházasodjék, tegye meg amit akar, nem vétkezik, házasodjanak meg.
37 Ám aki mozdíthatatlanul megáll szívében és nincs kényszere, hanem hatalma van akaratán s eldöntötte ezt szívében, hogy szűzét megőrzi, jól cselekszik.
38 Így hát, aki férjhez adja szűzét, jól cselekszik, de aki nem adja férjhez, jobban cselekszik.
39 Az asszony addig van kötve, ameddig férje él, ha elalszik a férj, szabad, férjhez mehet, akihez akar, ám csak az Úrban.
40 Boldogabb azonban, ha úgy marad, már az én véleményem szerint. De úgy vélem, nálam is Isten Szelleme van.
1 A bálványáldozatok felől tudjuk, hogy mindnyájunknak van ismerete. Az ismeret felfuvalkodottá tesz, a szeretet ellenben épít.
2 Ha valakinek úgy tűnik fel, hogy tud valamit, még nem szerzett úgy ismeretet, ahogy ismernie kell.
3 Ám ha valaki szereti az Istent, az ismert az Istennél.
4 A bálványáldozatok evését illetőleg tudjuk, hogy nincs bálvány a világon, és hogy nincs több Isten, csak egy.
5 Vannak ugyan úgynevezett istenek égen is, földön is, aminthogy van sok isten és sok úr.
6 Nekünk azonban egy az Istenünk, az Atya, akitől van a mindenség, mi meg ő reá nézve, és egy az Úr, a Krisztus Jézus, aki által van a mindenség, mi is őáltala.
7 Ám nem mindenkiben van meg e tudás. Némelyek a bálványhoz való szokottság miatt a mai napig bálványáldozatként eszik az ilyen húst, s erőtelen lelkiismeretük lévén, az beszennyeződik.
8 Étel bennünket nem állít Isten mellé. Még ha nem eszünk, akkor sincs hiányunk, ha eszünk, akkor sincs bőségünk.
9 Vigyázzatok, hogy az, ahogy ti fölébe kerekedtek ennek a kérdésnek, az erőtleneknek botlására ne legyen.
10 Ha valaki meglát téged, akinek ismereted van, a bálványtemplomban evéshez dőlve, vajon erőtelen létére a lelkiismerete nem abban épül-e (erősödik meg), hogy bálványoknak áldozottat egyék?
11 Hiszen így elvész az erőtlen a te ismereted következtében, az a testvér, akiért a Krisztus meghalt.
12 Mikor így vétkeztek a testvérek ellen, és megsebzitek azoknak erőtlen lelkiismeretét, a Krisztus ellen vétkeztek.
13 Ha tehát étel botlásba viszi testvéremet, soha egyáltalán nem eszem húst, hogy testvéremet tőrbe ne ejtsem.
1 Nem vagyok én szabad? Nem vagyok apostol? Nem láttam-e Urunkat, Jézust? Vajon nem az én munkám vagytok-e ti az Úrban?
2 Ha másoknak nem vagyok apostol, nektek bizonyára az vagyok. Mert az én apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban.
3 Azokkal szemben, akik vizsgálgatnak engem, védekezésem ez:
4 Nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk?
5 Nincs jogunk arra, hogy egy testvért feleségként magunkkal hordozzunk, mint ahogy a többi apostol, az Úrnak testvérei és Kéfás teszik?
6 Csak nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
7 Ki katonáskodik bármikor is a maga zsoldján? Ki ültet szőlőt, hogy ne ennék annak gyümölcséből? Ki terelget nyájat, hogy ne ennék a nyájnak tejéből?
8 Vajon csak emberi módon mondom ezeket? Vagy a törvény is nem ezt mondja-e?
9 Mózes törvényében ugyanis írva áll: „Ne kösd be a nyomtató ökör száját!” Vajon csak az ökrökre van az Istennek gondja?
10 Vagy talán értünk egyetemlegesen szól? Hiszen értünk írták meg, hogy a szántóvetőnek reménységgel kell szántania, és a cséplő a részesedés reményében csépel.
11 Ha mi nektek szellemieket vetettünk, nagy dolog, ha hús világához tartozókat készülünk aratni?
12 Ha mások részesednek abban a jogban, hogy a tiéteken rendelkezzenek, nem több-e a mi jogunk hozzá? Ha másoknak joguk van, hogy részesedjenek a tiétekben, nincs-e inkább nekünk? De nem éltünk ezzel a jogunkkal, hanem mindent tűrünk, csakhogy a Krisztus evangéliumának ne vessünk akadályt.
13 Nem tudjátok, hogy akik a szent dolgokkal munkálkodnak, a szentélyből származókból esznek? Hogy akik az oltár mellett foglalatoskodnak, az oltárról részt kapnak?
14 Így rendelte az Úr is az örömhír hirdetőinek, hogy az örömhírből éljenek.
15 Én azonban ezek közül eggyel sem éltem. Nem azért írtam ezekről, hogy velem is így történjék, mert jobb meghalnom, minthogy a dicsekvésemet valaki üressé tegye.
16 Azzal, hogy az örömhírt hirdetem, nem dicsekedhetem, mert kényszer ül rajtam, hisz jaj nekem, ha nem fogom az örömhírt szólni.
17 Ha ugyanis önként teszem, jutalmam van érte, ha önkéntelenül, sáfársággal bíztak meg.
18 De hát mi a jutalmam? Hogy mikor az örömhírt hirdetem, ingyenessé tehetem az örömhírt, hogy nem használom azt a jogomat, melyet az örömhír ad.
19 Szabad lévén ugyanis mindenektől, magamat mindenek rabszolgájává tettem, hogy a lehető legtöbbet megnyerjem.
20 Zsidóknak tudniillik olyan lettem, mint zsidó, hogy a zsidókat megnyerjem, törvény alatt valóknak, mintha törvény alatt lévő volnék, pedig nem vagyok törvény alatt, hogy a törvény alatt lévőket megnyerhessem,
21 a törvénynélkülieknek, mintha törvénynélküli volnék, pedig nem vagyok Isten törvénye nélkül, hanem a Krisztus törvényében vagyok, hogy a törvénynélkülieket megnyerjem.
22 Az erőtleneknek erőtlenné lettem, hogy az erőtleneket megnyerjem, mindenkinek mindenné lettem, hogy minden módon megmentsek némelyeket.
23 Mindent megteszek az örömüzenetért, hogy annak részestársává legyek.
24 Nem tudjátok, hogy akik a pályán futnak, mindnyájan futnak ugyan, de csak egy nyeri el a babért? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
25 Mindenki, aki versenyez, mindenben megtartóztatja magát, amazok, hogy romlandó koszorút nyerjenek, mi hogy romolhatatlant.
26 Én mindenesetre úgy futok, hogy nem bizonytalanra, úgy öklözöm, mint aki nem levegőbe csapdos.
27 Sőt állütést adok a testemnek, és rabszolgává teszem azt, hogy amíg másokat versenybe hívok, én magam olyanná ne váljak, aki nem állja ki a próbát.
1 Azt akarom ugyanis testvéreim, ne maradjon tudtotokon kívül, hogy bár atyáink mindnyájan a felhő alatt voltak, mindnyájan átmentek a tengeren
2 és a felhő és a tenger útján mindnyájan bemerítkeztek Mózesbe,
3 mindnyájan ugyanazt a szellemi kenyeret ették
4 s mindnyájan ugyanazt a szellemi italt itták, - hiszen ittak az őket követő szellemi kősziklából, mely a Krisztus volt
5 mégis a többségükben nem gyönyörködött az Isten, mindnyájukat leterítették ugyanis a sivatagban.
6 Ezek ugyanis előképekül történtek, hogy mi ne legyünk gonosz dolgok kívánói, ahogy azok is kívánkoztak,
7 se ne legyetek bálványtisztelőkké, mint közülük némelyek. Ahogy megírták: „Leült a nép enni és inni, s felkelt játszani.”
8 Se ne paráználkodjunk, mint közülük némelyek paráználkodtak, s egy napon huszonháromezren hullottak el.
9 Se ne kísértsük az Urat, mint ahogy közülük némelyek megkísértették, s a kígyók miatt pusztultak el.
10 Se ne zúgolódjatok, mint ahogy közülük némelyek zúgolódtak, és a pusztító elveszítette őket.
11 De mindezek előképekként estek meg azokkal, ám a mi intésünkre írattak meg, kik a korok végső eseményeinek megyünk eléje.
12 Úgyhogy aki azt véli, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék!
13 Csak emberi kísértés fogott elő titeket. Ám hű az Isten, aki nem engedi, hogy azon felül érjen titeket kísértés, amit elviselhettek, sőt a kísértéssel együtt a kijutást (kimenekedést) is megadja, úgyhogy a kísértést elviselhetitek.
14 Éppen ezért szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!
15 Mint okosokhoz szólok hozzátok, ítéljétek meg ti, amit mondok:
16 Az áldás pohara, melyet megáldunk, nem a Krisztus vérének közössége-e, a kenyér, melyet megtörünk, nem a Krisztus testének közössége-e?
17 Mert egy kenyér van, egy test vagyunk sokan. Hiszen mindnyájan egy kenyérből részesedünk.
18 Nézzétek meg a hús szerint való Izráelt. Ugye, hogy azok, akik az áldozatokat eszik, közösségben vannak az áldozati oltárral?
19 Mit mondok ezzel? Hogy a bálványáldozat valami erővel bír?
20 Ellenkezőleg, hogy amit áldoznak, ördögöknek és nem az Istennek áldozzák. Nem akarom, hogy ördögökkel legyetek közösségben.
21 Nem ihattok egyszerre az Úrnak poharából és ördögök poharából. Nem részesedhettek egyszerre az Úr asztaláról és ördögök asztaláról.
22 Vagy felharagítsuk az Urat? Vajon erősebbek vagyunk, mint ő?
23 Minden szabad, de nem minden használ. Minden szabad, de nem minden épít.
24 Senki se keresse a magáét, hanem a másét.
25 Megehettek mindent, amit a mészárszékben árulnak, s egyáltalán ne nyomozzatok semmi után a lelkiismeretért.
26 Mert az Úré a föld és annak teljessége.
27 Ha a hitetlenek közül valaki meghív titeket, és el akartok menni, megehettek mindent, amit előtökbe raknak, s a lelkiismeret miatt semmi után ne nyomozzatok.
28 Ám ha valaki ezt mondja nektek: Ez bálványnak szentelt áldozat, ne egyetek a miatt, aki az intést adta, és a lelkiismeret miatt.
29 Lelkiismeretet mondok, de nem a saját lelkiismeretemről szólok, hanem a másikéról. Az én szabadságomat miért ítélje el a másik lelkiismerete?
30 Ha én kegyelemben részesedem, miért káromoljanak engem azért, amiért én hálát adok?
31 Azért akár esztek, akár isztok, akármit cselekesztek, mindent az Isten dicsőségére cselekedjetek.
32 Olyanok legyetek, akiken sem zsidók, sem hellének, sem az Isten egyháza nem botlanak meg.
33 Mint ahogy én is mindenben mindenkinek tetszését keresem, nem keresve a magam hasznát, hanem a sokakét, hogy megmeneküljenek.
1 Legyetek az én utánzóim, mint ahogy én a Krisztusé vagyok.
2 Dicsérem nálatok, hogy mindenben rám emlékeztek, s hogy amit nektek átadtam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam.
3 Azt akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfinak feje a Krisztus, s minden asszonynak feje a férfi, a Krisztusnak feje pedig az Isten.
4 Megszégyeníti fejét minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétál, hogy a fején tart valamit.
5 Megszégyeníti fejét minden nő, amikor fedetlen fejjel imádkozik vagy prófétál. Mert egy és ugyanaz, mint egy megnyírt nő.
6 Mert ha nem fedi le fejét a nő, akkor beretváltassa is le haját. Ha pedig éktelen dolog a nőnek, hogy megnyiratkozzék vagy megberetválkozzék, akkor fedje el arcát!
7 Férfi ellenben nem tartozik befedni a fejét, miután ő Istennek képe és dicsősége, a nő meg a férfi dicsősége.
8 Mert nem a férfi van a nőből, hanem a nő a férfiből,
9 mert nem is a férfit teremtették a nőért, hanem a nőt a férfiért.
10 Ezért tartozik a nő viselni a fennhatóság jelét a fején az angyalok miatt.
11 Ettől eltekintve sem nő nincs férfi nélkül, sem férfi nő nélkül az Úrban,
12 mint ahogy tudniillik a nő a férfiból lett, úgy a férfi a nő által lesz, de minden Istenből.
13 Ti magatoktól ítéljétek meg, illik-e a nőnek fedetlenül imádkozni Istenhez.
14 A természet is nem azt tanítja-e nektek, hogy a férfinak gyalázatára válik, hogy hosszú hajat viseljen,
15 a nőnek ellenben dicsősége, ha hosszú hajat ereszt, mert a hosszú haját fátyol gyanánt kapta.
16 Ha pedig valaki úgy vélekedik, hogy szereti a civakodást, nekünk ilyen szokásunk nincs, sem az Isten egyházainak nincsen.
17 Ami a következő rendelkezésemet illeti, nem dicsérem, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.
18 Először is úgy hallom, hogy mikor az egyházban összejöttök, hasadások vannak közöttetek, s részben hiszem is.
19 Mert hiszen kell közöttetek szakadásoknak lenniük, hogy a kipróbáltak láthatókká legyenek köztetek.
20 Nos, amikor összejöttök egy helyre, nem az Úr vacsoráját eszitek.
21 Mert mikor esztek, ki-ki a saját vacsoráját veszi elő, s így az egyik éhezik, a másik dőzsöl.
22 Hát nincsenek házaitok arra, hogy egyetek és igyatok? Annyira lenézitek az Isten egyházát s megszégyenítitek azokat, akiknek nincs? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ebben nem dicsérlek.
23 Úgy kaptam ugyanis az Úrtól, s azt tovább is adtam nektek, hogy Jézus az Úr azon az éjszakán, melyen elárulták, fogta a kenyeret
24 és miután hálát adott, megtörte azt és így szólt: „Ez az én testem, mely tiértetek van. Ezt cselekedjétek rám emlékezésül!”
25 Hasonlóképpen fogta a poharat is vacsora után, s ezt mondta: „E pohár vérem útján amaz új szövetség, valahányszor csak isztok belőle, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!”
26 Mert valahányszor eszitek ezt a kenyeret és isztok a pohárból, az Úrnak halálát hirdetitek, míg csak el nem jön.
27 Így hát, aki az Úrhoz méltatlanul eszi a kenyeret és iszik a pohárból, vétkezik az Úr testével és vérével szemben.
28 Próbálja meg hát az ember magát, s úgy egyék a kenyérből és igyék a pohárból.
29 Aki úgy eszik és iszik, hogy nem különbözteti meg a testet, ítéletet eszik és iszik magának.
30 Ezért van sok erőtelen és gyenge köztetek, és elég sokan alusznak is.
31 De ha megítéljük magunkat, nem kerülünk ítélet alá.
32 Ha ítél is az Úr, csak nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt ne sújtson ránk a kárhoztató ítélet.
33 Így hát testvéreim, ha összejöttök enni, egymást fogadjátok el.
34 Ha valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne ítéletre gyűljetek össze. A többi dologban intézkedni fogok, mihelyt odamegyek.
1 A szellemi emberek felől nem akarom, hogy tudatlanságban legyetek testvéreim.
2 Tudjátok, hogy mikor „nemzetek” voltatok, a néma bálványokhoz úgy hurcoltak titeket orrotoknál fogva vezetve.
3 Ezért hozom tudtotokra, hogy senki, aki Isten Szellemével szól, nem mondja: Jézus átkozott! De azt sem mondhatja senki: Jézus Úr! Csak Szent Szellem által.
4 Különböző kegyelemnyilvánulások vannak, de ugyanaz a Szellem.
5 Különböző szolgálatok vannak, de ugyanaz az Úr.
6 Különböző hatások vannak, de ugyanaz az Isten, aki mindenekben mindent kimunkál.
7 Kinek-kinek közhaszonra adják a Szellem megnyilvánulását.
8 Egyiknek a Szellem által bölcsesség szavát adják, másnak ismeret beszédét ugyanahhoz a Szellemhez mérten,
9 megint másnak hitet ugyanabban a Szellemben, egy másiknak gyógyulások kegyelemnyilvánulásait egy Szellemben,
10 megint másoknak erőhatásokat, másnak prófétálást, másnak szellemek megítélését, másnak nyelvek nemeit, másnak nyelvek tolmácsolását.
11 De mindezeket egy és ugyanaz a Szellem hatja, szétosztva külön-külön mindenkinek, ahogy akarja.
12 Mert amiképpen egy a test, bár sok tagja van és a test minden tagja, bár sokan vannak, mégis egy test: ekképp a Krisztus is.
13 Mert egy Szellembe meríttettünk be mindannyian, hogy egy testté váljunk, akár zsidók vagyunk, akár hellének, akár rabszolgák, akár szabadok: mindannyiunkat egy Szellem itatott át.
14 A test ugyanis nem egy tag, hanem sok.
15 Ha a láb azt mondaná: Mivel nem vagyok kéz, nem vagyok a testből való. Mindemellett is nem a testből való-e?
16 És ha azt mondaná a fül: Mert nem vagyok szem, nem vagyok a testből való. Mindamellett nem a testből való-e?
17 Ha az egész test szem, hol a hallás? Ha az egész hallás, hol a szaglás?
18 Ezzel szemben az Isten helyezte el a tagokat, azoknak minden egyesét a testben úgy, ahogy akarta.
19 Ha mindannyi egy tag volna, hol volna a test?
20 Valósággal sok a tag, de egy a test.
21 A szem nem mondhatja a kéznek: Nincs rád szükségem. De a fej sem a lábaknak: Nincs rátok szükségem.
22 Ellenkezőleg, amely tagokról azt gondolja, hogy erőtlenebbek, azok sokkal szükségesebbek.
23 Azokat a tagokat, amelyeket kevésbé értékeseknek gondolunk, nagyobb becsüléssel vesszük körül, szégyelltebb tagjainknak több illeme van,
24 illendő tagjainknak ilyesmire szüksége nincs. Az Isten úgy szerkesztette össze a testet, hogy a fogyatékosabbnak több tisztességet adott,
25 hogy a testben ne legyenek hasadások, hanem egymásért a tagok gondja ugyanarra irányuljon,
26 úgyhogy ha szenved az egyik tag, minden tag együtt szenvedjen, ha dicsőíttetik egyik tag, minden tag együtt örüljön!
27 Ti a Krisztus teste vagytok, részenként tagjai!
28 Az egyházban az Isten némelyeket először apostolokká, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká rendelt, aztán hatalmaknak, gyógyítások kegyelemnyilvánulásainak közlőivé, segélynyújtókká, kormányzókká, nyelvek nemeinek szólóivá.
29 Vajon mind apostolok-e? Vajon mind próféták-e? Vajon mind tanítók-e? Vajon mind hatalmak közlői-e?
30 Vajon mindnyájuknál vannak-e gyógyulás kegyelemnyilvánulásai? Vajon mind szólnak-e nyelveken? Vajon mind tolmácsolnak-e?
31 Buzgólkodjatok a nagyobb kegyelemnyilvánulásokért.
1 Még egy mindent felülmúló utat mutatok nektek. Ha embereknek vagy angyaloknak nyelvén szólok is, de szeretetem nincs, zengő érccé vagy pengő cimbalommá lettem.
2 S ha bennem van a prófétálás ajándéka, s a titkokat ismerem mind, úgyhogy teljes ismeretem van, és ha teljes a hitem, úgyhogy hegyeket mozdíthatok el, de szeretetem nincs, semmi vagyok.
3 És ha felétetem minden vagyonomat, s ha odaadom testemet, hogy megégessenek, szeretetem azonban nincs, nincs hasznom belőle.
4 A szeretet hosszan tűr, jóságos a szeretet, nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fújja fel magát,
5 nem illetlenkedik, nem keresi a magáét, nem keseredik el, nem rója fel a gonoszt,
6 nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal,
7 mindent elfedez, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.
8 A szeretet soha alább nem hagy. A prófétálások elvesztik hatásukat, a nyelvek megszűnnek, az ismeret hatását veszti,
9 hiszen csak egy részt ismerünk, csak részleges a prófétálásunk.
10 Mikor pedig eljön a teljes, a részleges feleslegessé válik.
11 Mikor kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint kiskorú, olyan törekvéseim voltak, mint egy kiskorúnak, úgy számítottam, mint egy kiskorú. De amikor férfivá lettem, félretettem a kiskorúság dolgait.
12 Most ugyanis tükrön át, képes beszédben látunk, akkor színről-színre. Most részt (töredékesen) ismerek, akkor úgy ismerek rá a dolgokra, mint ahogy én rám ismert az Isten.
13 Így hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három, közülük azonban legnagyobb a szeretet.
1 Fussatok a szeretet után. Buzogjatok a szellemi ajándékokért, bár inkább azért, hogy prófétáljatok!
2 Hiszen, aki nyelven szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek, hisz senki sem hallgat rá, hanem a Szellem által szól titkokat.
3 Aki prófétál, embereknek beszél épülést, vígasztatást, buzdítást.
4 Aki nyelveken szól, magát építi, aki prófétál, az egyházat építi.
5 Akarom, hogy mindnyájan szóljatok nyelveken, de inkább, hogy prófétáljatok. Nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha tolmácsolja, hogy az egyház épülést nyerjen.
6 Lám testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mi hasznotok belőle? Ha nem szólok nektek leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással?
7 Hiszen így van még a lélektelen dolgokkal is, melyek hangot adnak, a fuvolával, a citerával, de ha a hangok közt különbséget nem teszek, hogyan ismerik fel, hogy mit fuvolázok vagy citerázok.
8 Hát, ha a kürt nem ad világos hangot, ki készül csatára?
9 Éppen így, ha a nyelvvel nem adtok ki jól felismerhető beszédet, miképp értik majd, amit mondtok? A levegőbe fogtok beszélni.
10 Ki tudná a hangoknak hány neme van a világon, és egy sem jelentéstelen.
11 Ha a hang hatalmát nem ismerem, a beszélőnek olyan leszek, mint egy barbár, a beszélő pedig nekem lesz barbár.
12 Így ti is, minthogy szellemek után buzogtok, azon legyetek, hogy abban bővelkedjetek, ami az egyház építésére szolgál.
13 Azért, aki nyelveken szól, imádkozzék, hogy tolmácsolhassa.
14 Ha ugyanis nyelven imádkozom, szellemem imádkozik, értelmem azonban gyümölcstelen.
15 Mi hát a feladatom? Imádkozni fogok a szellemmel, de imádkozni fogok az értelemmel is, zsoltárt fogok énekelni a szellemmel, de énekelni fogok az értelemmel is.
16 Mert hiszen ha a szellemmel mondasz áldást, hogy fog áment mondani hálaadásodra az, aki a be nem avatottak helyét tölti be? Hisz amit mondasz, nem érti.
17 Mert ugyan te jól adsz hálát, de a másik nem épül.
18 Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál jobban beszélek nyelveken.
19 Mégis az egyházban inkább akarok szólni öt szót értelemmel, hogy másokat is taníthassak, mint tízezer szót nyelven.
20 Testvéreim, az okosságban ne legyetek gyermekek! A gonoszságban legyetek kiskorúak, az okosságban teljesek legyetek!
21 Írva áll a törvényben, hogy „más nyelven beszélőkkel és idegen ajakkal fogok beszélni ehhez a néphez, de még így sem fognak rám hallgatni” - mondja az Úr.
22 Így hát a nyelvek jelül vannak nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek, a prófétálás ellenben nem a hitetleneknek, hanem a hívőknek.
23 Ha tehát az egész egyház összegyűl egy helyen, és mindenki nyelveken szól, azután bemennek oda be nem avatottak vagy hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy őrjöngtök?
24 De ha mindannyian prófétálnak, s úgy megy be valamely hitetlen vagy be nem avatott, azt mindenki megfeddi, azt mindenki megítéli,
25 szívének rejtett dolgai láthatókká válnak, úgyhogy arcára borulva imádni fogja az Istent, s vallást tesz róla, hogy: Valóban az Isten van köztetek.
26 Mi hát a követendő testvéreim? Az, hogy mikor összegyűltök, s kinek-kinek van zsoltára, tanítása, leleplezése, nyelve, tolmácsolása, minden az épülést szolgálja.
27 Ha nyelven szól valaki, ketten vagy legfeljebb hárman szóljanak, éspedig egymásután, és egy tolmácsolja.
28 Ám ha nincs tolmács, hallgasson az egyházban, magának beszéljen és Istennek.
29 Próféta kettő vagy három szóljon, s a többiek ítéljék meg.
30 Ha egy másik ott ülő kap leleplezést, az első hallgasson!
31 Így egyenként mindnyájan prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon.
32 Próféták szellemei a prófétáknak alávetik magukat.
33 Isten ugyanis nem a felforgatás barátja, hanem a békességé. Mint a szenteknek minden egyházában,
34 a nők az egyházakban hallgassanak. Nincs megengedve nekik, hogy beszéljenek, hanem legyenek alávetettek, amint a törvény is mondja.
35 Ha pedig tanulni akarnak, otthon saját férjüket kérdezzék meg: szégyenletes dolog ugyanis nőnek az egyházban beszélnie.
36 Vagy talán tőletek indult ki az Istennek beszéde? Vagy egyedül hozzátok érkezett el?
37 Ha valaki úgy véli, hogy ő próféta vagy szellemi ember, ismerje fel, hogy amiket nektek írok, az az Úr parancsolata.
38 Ha pedig valaki nem ismeri ezt fel, hát ne ismerje fel.
39 Így hát testvéreim, buzogjatok azért, hogy prófétáljatok, és a nyelveken szólást se akadályozzátok!
40 Minden szép külső renddel történjék.
1 Testvéreim, hadd ismertessem meg veletek, hogy az örömhírt, melyet vittem nektek, melyet el is fogadtatok, melyben állotok is,
2 mely által meg is fogtok szabadulni, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.
3 Elsősorban azt adtam át nektek, amit én is úgy kaptam, hogy a Krisztus az írások szerint vétkeinkért meghalt,
4 el is temették, fel is támadt az írások szerint a harmadik napon,
5 hogy megjelent Kéfásnak, azután a tizenkettőnek,
6 azután ötszáznál több testvér látta egyszerre, kik közül a többség mai napig él, bár némelyek elaludtak,
7 azután Jakabnak jelent meg, azután az összes apostolnak,
8 mindenki közül utolsónak pedig, mint egy idétlennek, nekem magamnak is láthatóvá lett.
9 Én vagyok ugyanis legkisebb az apostolok között, ki nem vagyok arra elég, hogy apostolnak nevezzenek, azért mert az Isten egyházát üldöztem.
10 De az Isten kegyelme által az vagyok, ami vagyok és az ő hozzám való kegyelme nem lett hiábavalóvá, sőt mindazoknál többet fáradtam, ugyan nem én, hanem az Istennek velem levő kegyelme.
11 Akár én, akár pedig amazok, ekképp hirdetjük, s ti ekképp hittetek.
12 Ha pedig a Krisztusról azt hirdetjük, hogy a halottak közül feltámadott, hogyan mondhatják némelyek, hogy halottak feltámadása nincs?
13 Ha nincs halottak feltámadása, akkor a Krisztus sem támadt fel.
14 Ha pedig a Krisztus fel nem támadt, akkor hiábavaló a mi igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek.
15 Sőt Isten hamis tanúinak találnak bennünket, mert Isten ellenére arról tettünk tanúságot, hogy a Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha halottak csakugyan nem támadnak fel.
16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, a Krisztus sem támadott fel.
17 Ha pedig a Krisztus fel nem támadott, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.
18 Akkor azok is elvesztek, akik a Krisztusban aludtak el.
19 Ha egyedül ebben az életben vetettük reményünket a Krisztusba, szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20 Az igazság azonban az, hogy a Krisztus feltámadott a halottak közül az elaludtak zsengéjeként.
21 Miután ugyanis emberen át jött a halál, emberen át jött a halottak feltámadása is.
22 Mint ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan együtt halnak meg, úgy a Krisztusban mindannyian együtt elevenednek majd meg.
23 Ki-ki azonban a maga rendjében: zsenge a Krisztus, azután a Krisztuséi, mikor megérkezik,
24 azután a vég, mikor a királyságot átadja az Istennek és Atyának, mikor félretesz minden fejedelemséget, minden fennhatóságot és hatalmat.
25 Addig kell ugyanis királynak lennie, míg lába alá nem veti mind az ellenségeit.
26 Utolsó ellenségeként teszi félre a halált.
27 Hiszen az Atya mindent lába alá vetett. Mikor pedig azt mondja, hogy mindent alája vetett, világos, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alája vetette.
28 Mikor pedig alája veti majd a mindenséget, akkor majd ő maga a Fiú is alája veti magát annak, aki a mindenséget alája vetette, hogy Isten legyen minden mindenekben.
29 Ugyan hát mit is csinálnak azok, akik halottakért merítkeznek be? Ha halottak egyáltalán fel nem támadnak, miért is merítkeznek be értük?
30 Mi is miért megyünk veszélybe minden órában?
31 A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, mely a Krisztus Jézusban, a mi Urunkban az enyém, hogy napról-napra halál révén vagyok.
32 Ha Efézusban ember módjára harcoltam a fenevadakkal, mi hasznom belőle? Ha a halottak nem támadnak fel, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk.
33 Ne tévelyegjetek. Gonosz beszédek megrontanak jó erkölcsöket.
34 Az igazságosságnak megfelelően józanodjatok ki, s többé ne vétkezzetek. Némelyeknek ugyanis nincs Isten-ismeretük. Azért mondom, hogy megszégyenüljetek.
35 Kérdi azonban valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
36 Esztelen! Amit te elvetsz, az sem elevenedik meg, csak ha meghal.
37 És mikor elveted, nem a leendő testet veted el, hanem puszta magot vagy búzáét, vagy a többiek közül valamelyikét.
38 Azután az Isten adja neki a testet, úgy, ahogy akarta, éspedig minden egyes magnak külön a maga testét.
39 Nem minden hús ugyanaz a hús, hanem más az emberek, más a barmok húsa, más a madarak húsa, más a halaké.
40 Vannak mennyei testek és vannak földi testek. De más a mennyeiek dicsősége és más a földieké.
41 Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége.
42 Így van a holtak feltámadásával is. Elvetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban,
43 elvetik gyalázatban, feltámad dicsőségben, elvetik erőtlenségben, feltámad hatalomban.
44 Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is.
45 Így is írták meg: „Lett az első ember, Ádám, élő lélekké, az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé.”
46 De nem a szellemi az első, hanem a lelki, azután a szellemi.
47 Az első ember földből formált por-ember, a második ember mennyből eredő.
48 Amilyen a porember, olyanok a porból valók is, amilyen a mennyei ember, olyanok a mennyeiek is.
49 Amint viseltük a porember képét, úgy fogjuk viselni a mennyei ember képét is.
50 Ezt pedig azért mondom el testvéreim, mert hús és vér Isten királyságát nem örökölheti, sem a romlás nem örököl romolhatatlanságot.
51 Íme, egy titkot mondok nektek: Nem fogunk mindnyájan elaludni, de mindnyájan át fogunk változni
52 egy oszthatatlan időben, egy szempillantásban, az utolsó kürtszókor, - mert kürtölni fognak - s a halottak romolhatatlanságban feltámadnak, mi pedig átváltozunk majd.
53 Kell ugyanis, hogy ez a megromló test romolhatatlanságot öltsön fel, és ez a halandó test halhatatlanságot öltsön fel.
54 Mikor pedig ez a megromló test romolhatatlanságot ölt fel és ez a halandó test halhatatlanságot ölt fel, akkor bekövetkezik a megírt ige: „Győzelem nyelte el a halált!
55 Halál, hol a győzedelmed? Halál, hol a fullánkod?”
56 A halál fullánkja pedig a vétek, hatalma pedig a törvény.
57 Hála legyen az Istennek, aki Urunkon, a Krisztus Jézuson keresztül a győzelmet adja nekünk.
58 Így hát szeretett testvéreim, szilárdak legyetek, mozdíthatatlanok, az Úr munkájának mindenkor bőviben levők, tudva azt, hogy fáradozásunk az Úrban nem hiábavaló.
1 Ami pedig a szentek számára rendezett gyűjtést illeti, úgy tegyetek ti is, amiképpen Galácia egyházainál rendelkeztem.
2 A hét első napján ki-ki tegye félre magánál, amit hét közben sikerült összegyűjtenie, hogy ne akkor legyenek gyűjtések, mikor odamegyek.
3 Mikor pedig már ott leszek, azoktól fogom Jeruzsálembe elküldeni kedvességeteket, akiket kipróbáltaknak ítéltetek.
4 Ha azután méltó lesz a gyűjtés arra, hogy én is elutazzam, velem fognak menni.
5 Akkor fogok elmenni hozzátok, mikor Macedónián átmegyek.
6 Macedónián ugyanis csak általmegyek, de nálatok esetleg ott is maradok, talán a telet is ott töltöm, hogy majd ti kísérjetek el oda, ahová menni fogok.
7 Mert most nemcsak úgy átmenőben akarlak titeket látni, mert remélem, hogy bizonyos időt nálatok tölthetek, ha az Úr megengedi.
8 Pünkösdig azonban Efézusban maradok,
9 nagy és munkában gazdag kapu nyílt meg ugyanis előttem, de sok az ellenfél is.
10 Ha Timóteus odamegy, lássatok utána, hogy félelem nélkül lehessen nálatok, mert az Úr munkáját végzi, mint én is.
11 Meg ne vesse hát senki se őt! Bocsássátok el őt békességgel, hogy hozzám jöhessen, mert várom őt a testvérekkel egyben.
12 Ami Apollós testvért illeti, igen kértem őt, hogy a testvérekkel együtt menjen el hozzátok, de semmiképp sem volt rá akarata, hogy most menjen. Elmegy majd, ha kedvező alkalma lesz rá.
13 Legyetek éberek, álljatok meg a hitben, legyetek férfiak, győzedelmeskedjetek.
14 Minden dolgotok szeretetben történjék!
15 Intelek titeket testvéreim, miután Stefanász házanépéről tudjátok, hogy ők Ahája zsengéje, s hogy a szenteknek szolgálatára rendelték magukat,
16 hogy ti is alájuk rendeljétek magatokat az ilyeneknek s mindenkinek, aki velük együtt munkálkodik és fárad.
17 Örülök Stefanász, Fortunátusz és Ahaikusz jelenlétének, mert a miattatok érzett hiányt töltötték be,
18 mert megnyugtatták az én szellememet és a tiéteket. Ismerjétek el hát az ilyeneket.
19 Üdvözölnek titeket Ázsia egyházai. Sokszor üdvözöl titeket Akvila és Priszka, a házunkban levő egyházzal együtt.
20 A testvérek mind üdvözölnek titeket. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
21 Az üdvözlést az én kezem írta, a Pálé.
22 Ha valakinek nem kedves az Úr, legyen átok! Maran Atha!
23 Az Úrnak Jézusnak kegyelme veletek!
24 Szeretetem együtt van mindnyájatokkal az Úrban, a Krisztus Jézusban.