1

¹ Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult és Isten volt az Ige.

² Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.

³ Minden rajta keresztül támadt s egyetlen létező sem lett őnélküle.

⁴ Benne élet volt és az élet volt az emberek világossága.

⁵ A világosság fénylik a sötétségben és a sötétség azt fel nem tartóztatta.

⁶ Támadt egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János.

⁷ Tanúságtétel végett jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki hihessen.

⁸ Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúságot tegyen.

⁹ Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra.

¹⁰ A világban volt és a világ rajta keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel.

¹¹ A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták.

¹² Ám mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek,

¹³ azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből.

¹⁴ Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező Egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli.

¹⁵ János tanúságot tett mellette és kiáltása így hangzott: „Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett: mert előbb volt nálamnál.”

¹⁶ Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében.

¹⁷ Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Krisztus Jézuson át támadt.

¹⁸ Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette Őt ki.

¹⁹ Így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a zsidók papokat és lévitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”

²⁰ Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: „Nem én vagyok a Krisztus.”

²¹ Megkérdezték: „Mi vagy hát? Te vagy Illés?” Azt felelte: „Nem vagyok.” „A próféta vagy te?” - Felelte: „Nem.”

²² „Ki vagy? - kérdezték tőle - hadd felelhessünk azoknak, akik elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?”

²³ „Pusztában kiáltozónak szava vagyok én - felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta.”

²⁴ A küldöttek a farizeusok közül valók voltak.

²⁵ Aztán megkérdezték: „Miért merítesz be, ha sem a Krisztus nem vagy, sem Illés, sem a próféta?”

²⁶ János így felelt: „Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek,

²⁷ aki utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó.”

²⁸ Ezek történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte.

²⁹ Következő napon látja János, hogy Jézus hozzámegy és így szól: „Íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkeit.

³⁰ Ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam.

³¹ Én ugyan nem ismertem őt, de hogy nyilvánosan ismert legyen Izráel előtt, azért jöttem én a vízbe merítéssel.”

³² János aztán tanúságot tett: „A szemem előtt szállott le a Szellem az égből, mint egy galamb és őrajta megült.

³³ Én ugyan nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem: Akire látod, hogy a Szellem leszáll, és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni.

³⁴ Én szemtanúja voltam annak, hogy ő az Istennek Fia.”

³⁵ A következő napon János megint ott állott s a tanítványai közül még kettő.

³⁶ Mikor ránézett az arra járkáló Jézusra, így szólt: „Íme az Istennek Báránya.”

³⁷ Meghallotta két tanítványa, hogy ezt mondta és utána mentek Jézusnak.

³⁸ Jézus hátrafordult és mikor meglátta, hogy követik, megszólította őket: „Mit kerestek?” Azok így feleltek: „Rabbi (aminek fordítása: tanító), hol szálltál meg?”

³⁹ „Jöjjetek és lássátok meg!” - felelte nekik. Elmentek hát és meglátták, hol van szálláson és azon a napon nála maradtak.

⁴⁰ Mintegy tíz óra volt. A közül a két tanítvány közül, akik Jánostól a közlést hallották, és Jézust követték, az egyik András volt, Simon Péter testvére.

⁴¹ Ő először saját testvérével, Simonnal találkozott és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” (minek fordítása: Krisztus, azaz Felkent).

⁴² Elvezette őt Jézushoz. Jézus ránézett és megjegyezte: „Te vagy János fia, Simon, téged Kéfásznak fognak nevezni” (minek fordítása Petrosz, azaz Kő).

⁴³ A következő napon Galileába akart elutazni s találkozott Fülöppel. - „Kövess engem” - mondta Jézus neki.

⁴⁴ Fülöp Betsaidából, András és Péter városából való volt.

⁴⁵ Fülöp találkozott Nátánáéllel és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták szólottak, József fiát, Jézust, a Názáretit.”

⁴⁶ Nátánáél megkérdezte tőle: „Názáretből támadhat-e valami jó?” „Jöjj és lásd meg!” - felelte neki Fülöp.

⁴⁷ Jézus látta Nátánáélt amint hozzáment és ezt mondta róla: „Lám, egy igazán izraelita: kiben nincsen csalárdság.”

⁴⁸ „Honnan ismersz engem” - kérdezte tőle Nátánáél. Jézus azt felelte neki: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, ahogy a fügefa alatt voltál.”

⁴⁹ - „Rabbi! - felelte neki Nátánáél - Te az Isten Fia vagy, az Izráel királya.”

⁵⁰ Jézus ezt válaszolta neki: „Mert azt mondtam: Láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.”

⁵¹ Aztán így szólt hozzá: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Megnyitva fogjátok látni az eget s látni fogjátok Isten angyalait, amint föl s alá szállanak az embernek Fiára.”

2

¹ Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.

² Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe.

³ De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Boruk nincs.”

⁴ „Mi közünk ehhez, óh asszony? - felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.”

⁵ „Tegyétek meg, amit mond nektek!” - szólt anyja a felszolgálókhoz.

⁶ A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.

⁷ „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” - szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.

⁸ Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek.

⁹ Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet és nem tudta honnan való - a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták -, szólította a násznagy a vőlegényt

¹⁰ és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.”

¹¹ Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne.

¹² Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba és egy pár napig ott maradtak.

¹³ Közel volt a zsidók pászka-ünnepe és Jézus felment Jeruzsálembe.

¹⁴ Ott talált a szenthelyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,

¹⁵ - mire kákakötélből ostort font: valamennyit kiűzte a szenthelyről, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,

¹⁶ a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!”

¹⁷ Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad miatt való féltékenység emészt engem.”

¹⁸ Erre megszólaltak a zsidók: „Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?”

¹⁹ Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt felépítem.”

²⁰ „Negyvenhat éven át épült ez a templom - felelték most a zsidók -, és te három nap alatt felépíted azt?”

²¹ De ő testének templomáról beszélt.

²² Mikor aztán a halottak közül feltámadott, tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy ezt mondotta, s hittek az írásnak és annak a szónak, amelyet Jézus mondott.

²³ Mikor a pászka-ünnepen fönt volt Jeruzsálemben, sokan hittek nevében, figyelve azokat a jeleket, amelyeket tett,

²⁴ csakhogy Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte,

²⁵ és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi lakik az emberben.

3

¹ Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál.

² Ez Jézushoz ment éjjel és megszólította: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele.”

³ „Bizony, bizony ezt mondom neked - felelte neki Jézus -, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik.”

⁴ „Hogy születhetik egy ember, ha vén - kérdezte tőle Nikodémus. - Vajon bemehet ő az anyja méhébe, és másodszor születhetik?”

⁵ Jézus ezt felelte: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet Isten királyságába be.

⁶ Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem.

⁷ Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülről kell születnetek.

⁸ A Szellem odafúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jő és hová megy: Így van mindenkivel, aki Szellemtől született.”

⁹ Nikodémus megszólalt és megkérdezte: „Hogy történhetnek meg ezek?”

¹⁰ - „Te Izráel tanítója vagy - felelte Jézus - és nem tudod ezeket?

¹¹ Bizony, bizony azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el.

¹² Ha földieket szóltam néktek és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek?

¹³ Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennyből szállt alá: az embernek Fia.

¹⁴ Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie:

¹⁵ Hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz.

¹⁶ Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.

¹⁷ Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot.

¹⁸ Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.

¹⁹ Az ítélet pedig ebben áll: A világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik rosszak voltak.

²⁰ Mindenki gyűlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak.

²¹ Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket.”

²² Ezek után Jézus és tanítványai júdeai földre mentek. Ott időzött velük és keresztelt.

²³ János is bemerítést végzett Sálimhoz közel Ajnónban, mert ott sok volt a víz. Az emberek jöttek és bemerítkeztek.

²⁴ Jánost ugyanis még nem vetették akkor tömlöcbe.

²⁵ János tanítványai vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulás felől.

²⁶ Majd elmentek Jánoshoz és jelentették neki: „Rabbi, az, aki a Jordánon túl veled volt, aki mellett te tanúságot tettél, lásd, bemerít, és mindenki hozzámegy.”

²⁷ János ezt felelte: „Az ember nem juthat semmihez másképp, csak ha a mennyből adják neki.

²⁸ Ti magatok vagytok tanúi, hogy azt mondtam: Nem én vagyok a Krisztus, hanem csak őelőtte küldöttek el.

²⁹ Akié a menyasszony, az a vőlegény. A vőlegény barátjában, aki ott áll és hallgatja őt, nagy örömet kelt, ha a vőlegény szavát hallhatja. Ez az én örömöm teljessé vált.

³⁰ Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem.

³¹ Aki felülről jő, mindenek fölött való. A földből való a földből van, a földből is beszél. Aki a mennyből jön, mindenek fölött van.

³² Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja be.

³³ Aki elfogadja tanúságtételét, azzal pecsétet tett arra, hogy az Isten igaz.

³⁴ Akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja, mert az Isten nem mértékkel adja a Szellemet.

³⁵ Az Atya szereti a Fiút és mindent az ő kezébe adott.

³⁶ Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek haragja marad rajta.”

4

¹ Amint most már az Úr észrevette, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít be, mint János -

² noha Jézus maga nem merített be, csak a tanítványai -,

³ elhagyta Júdeát és ismét Galileába távozott.

⁴ Szamárián kellett keresztül mennie.

⁵ Eljutott Szamáriának egyik városába, melyet Szikárnak neveznek, mely szomszédja annak a teleknek, amelyet Jákób a fiának, Józsefnek adott.

⁶ Itt volt a Jákób forrása. Jézus itt, az utazástól fáradtan, úgy ahogy volt, leült a forráshoz. Körülbelül hatodik óra volt.

⁷ Szamáriából egy asszony jött vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”

⁸ Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.

⁹ A szamáriai asszony megkérdezte őt: „Zsidó létedre, hogy kérhetsz tőlem inni, mikor én szamáriai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem társalognak a szamáriaiakkal.

¹⁰ Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát és tudnád, hogy ki az, aki neked azt mondta: Adj innom! - te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”

¹¹ „Uram - felelte az neki -, vedred sincs, a kút is mély. Honnan volna neked élő vized?

¹² Vajon nagyobb vagy te atyánknál, Jákóbnál, aki a forrást adta nekünk? Hiszen ő maga is ebből ivott, meg a fiai is, az állatai is.”

¹³ Jézus ezt felelte neki: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,

¹⁴ de aki abból a vízből iszik, melyet majd én adok neki, többé soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, melyet majd én adok néki, örök életre buzgó víznek forrásává válik benne.”

¹⁵ „Uram - szólt hozzá az asszony -, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és hogy többet ne járjak ide meríteni.”

¹⁶ „Eredj el - mondta neki Jézus -, hívd el a férjedet és jöjj ide!”

¹⁷ „Nincs férjem” - felelt az asszony, mire Jézus így szólt hozzá: „Helyesen mondtad, hogy nincs férjem,

¹⁸ mert öt férjed volt, és akid most van, nem férjed. Ezzel igazat mondottál.”

¹⁹ „Uram! - mondta neki az asszony -, látom már, hogy próféta vagy.

²⁰ Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt.”

²¹ „Higgy nekem - mondta neki Jézus, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.

²² Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.

²³ De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.

²⁴ Szellem az Isten, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”

²⁵ „Tudom, hogy Messiás jön - mondotta neki az asszony -, akit Krisztusnak mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni.”

²⁶ „Én vagyok az - szólt neki Jézus-, aki veled beszélek.”

²⁷ Ennél a szónál megérkeztek a tanítványai és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Mégsem kérdezte senki: „Mit akarsz vele?” vagy: „Miért beszélsz vele?”

²⁸ Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba és így szólt az emberekhez:

²⁹ „Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem ő-e a Krisztus?”

³⁰ Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.

³¹ Közben arra kérték őt a tanítványok: „Rabbi, egyél.”

³² De ő így felelt nekik: „Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok.”

³³ „Vajon valaki enni hozott neki?” - kérdezték a tanítványok egymástól,

³⁴ Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem és bevégezzem az ő művét.

³⁵ Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.

³⁶ Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.

³⁷ Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető és más az arató!

³⁸ Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.”

³⁹ Abból a városból a szamaritánusok közül sokan hittek őbenne az asszony beszédéért, aki tanúságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit tettem.”

⁴⁰ Mikor a szamaritánusok hozzámentek, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.

⁴¹ És sokkal többen hittek az ő saját beszédéért.

⁴² Azt mondták az asszonynak: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk. Magunk is hallottuk és tudjuk, hogy ő a világ Megmentője valóban.

⁴³ Két nap múlva elment onnan Galileába.

⁴⁴ Maga Jézus tett ugyanis tanúságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.

⁴⁵ Mikor most Galileába érkezett, elfogadták őt a galileaiak, miután mindent láttak, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett. Mert ők is elmentek az ünnepre.

⁴⁶ Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kapernaumban egy királyi udvari ember, akinek a fia elerőtlenült.

⁴⁷ Mikor az az ember meghallotta, hogy Jézus Júdeából megérkezett Galileába, hozzá utazott és megkérte, hogy menjen le és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.

⁴⁸ Erre így szólt Jézus: „Ha jeleket és csodákat nem láttok, nem hisztek.”

⁴⁹ Mire a királyi ember azt felelte neki: „Uram, jöjj alá, mielőtt meghal gyermekem!”

⁵⁰ „Csak utazzál el - mondta neki Jézus -, fiad él!” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott és elutazott.

⁵¹ Még alászállóban volt, amikor rabszolgái szembejöttek vele, és hírül hozták, hogy gyermeke él.

⁵² Megtudakolta tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett és azok azt felelték neki, hogy tegnap a hetedik órában hagyta el a láz.

⁵³ Felismerte az apa, hogy ugyanabban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” És hitt maga is, egész háza is.

⁵⁴ Ezt újra második jelül tette Jézus, miután Júdeából Galileába ment.

5

¹ Ezeket az eseményeket a zsidóknak egy ünnepe követte, amelyen Jézus felment Jeruzsálembe.

² Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdőmedence, melyet héberül Betezdának neveznek. Öt tornáca van.

³ Ezekben elerőtlenülteknek, vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága feküdt. És várták a víz megmozdulását.

⁴ Mert az Úr angyala időnkint leszállt a tóra, és felkavarta a vizet: mármost, aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, az egészséges lett, bármilyen betegségben szenvedett.

⁵ Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendőt töltött el testi erőtlenségben.

⁶ Mikor Jézus meglátta őt ott fekve és felismerte, hogy már sok ideje beteg, megszólította: „Akarsz-e egészséges lenni?”

⁷ - „Uram - felelte az elerőtlenült -, nincs emberem, hogy amikor a víz megháborodik, belevessen a medencébe, és mire én odaérek, más előttem száll alá.”

⁸ „Kelj fel - mondta neki Jézus -, vedd fel a hordágyadat és járj!”

⁹ És tüstént egészséges lett az az ember, felvette a hordágyát és járt.

¹⁰ Aznap szombat volt, azért a zsidók azt mondták a meggyógyítottnak: „Szombat van, ma nem szabad hordágyadat hordoznod!”

¹¹ De ő így felelt: „Az, aki egészségessé tett, mondta nekem: Vedd fel a hordágyadat és járj.”

¹² Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel és járj?”

¹³ A meggyógyult nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus elsietett onnan, mivel tömeg volt azon a helyen.

¹⁴ Később azonban Jézus találkozott vele a templomban és megszólította: „Lásd, egészséges lettél, ne vétkezzél többé, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!”

¹⁵ Az ember elment és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki az egészségét visszaadta.

¹⁶ Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.

¹⁷ Jézus megszólította őket: „Atyám mostanáig munkálkodik, én is munkálkodom.”

¹⁸ Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta és azzal vele magát egyenlővé tette.

¹⁹ Azért szólította meg őket Jézus: „Bizony, bizony - szólt hozzájuk - azt mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, hacsak azt nem látja, hogy az Atya valamit cselekszik, mert amiket az cselekszik, azt teszi hozzá hasonlóan a Fiú is.

²⁰ Mert az Atyának kedves a Fiú és mindent megmutat neki, amit ő tesz, ezeknél nagyobb munkát is fog neki mutatni, hogy elcsodálkozzatok.

²¹ Amiképpen ugyanis az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.

²² Ítélni sem ítél senkit az Atya, hanem az egész ítéletet átadta a Fiúnak,

²³ hogy mindenki úgy becsülje a Fiút, ahogy becsülik az Atyát. Aki nem becsüli a Fiút, nem becsüli az Atyát sem, aki elküldte őt.

²⁴ Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ítéletre nem megy, ellenkezőleg a halálból már átment az életre.

²⁵ Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy jön egy óra, sőt az már most itt van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.

²⁶ Mert amiképpen az Atya önmagában bírja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában bírja az életet.

²⁷ Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tegyen, minthogy embernek Fia.

²⁸ Ne csodálkozzatok azon, hogy jön egy óra, amelyben mindenki, aki a sírokban van, meg fogja hallani az ő szavát,

²⁹ és azok, akik jót cselekedtek, elő fognak jönni élet feltámadására, akik pedig hitványságokat cselekedtek, ítélet feltámadására.

³⁰ Én magamtól semmit sem tehetek. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engemet.

³¹ Ha én teszek magam felől tanúságot, tanúságtételem nem igaz.

³² Más az, aki mellettem tanúskodik és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel rólam tanúságot tesz.

³³ Ti Jánoshoz küldöttetek el és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról tett.

³⁴ Én azonban nem fogadok el emberektől tanúságtételt. Ezeket csak azért mondom, hogy ti megmeneküljetek.

³⁵ János égő és világító szövétnek volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő világosságánál ujjongani.

³⁶ Nagyobb tanúságtétel szól mellettem a Jánosénál. Azok a munkák, amelyeket az Atya nekem adott, hogy véghez vigyem őket, azok a munkák, amelyeket teszek, tanúskodnak mellettem, amellett, hogy az Atya küldött engem.

³⁷ Aki engem elküldött, az Atya, tett tanúságot mellettem. Sem a hangját nem fogta fel soha fületek, sem alakját nem észlelte soha szemetek,

³⁸ szava sincs maradandóan bennetek, minthogy nem hisztek annak sem, akit ő elküldött.

³⁹ Ti fürkészitek az írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban örök életetek van, és éppen azok tesznek tanúságot felőlem.

⁴⁰ Ti azonban mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.

⁴¹ Emberektől nem fogadok el dicsőséget,

⁴² titeket azonfelül ki is ismertelek, hogy Isten szeretetét nem hordjátok magatokban.

⁴³ Az én eljövetelem az én Atyám nevében történt, ti azonban nem fogadtok el engemet. Ha majd más jő el a saját nevében, azt el fogjátok fogadni.

⁴⁴ Hogy volnátok képesek hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget? Azt a dicsőséget ellenben, mely az egyedülvaló Istennél található, nem keresitek.

⁴⁵ Ne gondoljátok, hogy én foglak titeket vádolni az Atyánál. Van nektek vádlótok: Mózes, akibe reménységeteket vetettétek.

⁴⁶ Ha Mózesnek hittetek volna, talán nekem is hinnétek, mert ő én felőlem írt.

⁴⁷ De ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hihetnétek az én beszédeimnek?”

6

¹ Ezek után Jézus elutazott a galileai Tibériász tónak a túlsó oldalára.

² Nagy tömeg követte, mert figyelték jeleit, amelyeket az elerőtlenülteken tett.

³ Jézus azután felment a hegyre és ott tanítványaival leült.

⁴ Közel volt a zsidók ünnepe, a pászka.

⁵ Jézus felemelte a szemét, és amikor meglátta, hogy nagy tömeg jön hozzá, megszólította Fülöpöt: „Honnan vásároljunk kenyereket, hogy ehessenek ezek?”

⁶ Ezt azonban csak azért mondta, hogy megkísértse őt. Mert ő maga tudta, hogy mit készül tenni.

⁷ „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenikőjük csak keveset is kapjon” - felelte neki Fülöp.

⁸ Megszólalt erre az egyik tanítvány is, Simon Péter testvére, András, és ezt mondta neki:

⁹ „Van itt egy kis gyermek, akinek öt árpakenyere és két halacskája van. De mi az ennyinek?”

¹⁰ Jézus azonban így szólt: „Fektessétek a fűbe az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Ledőlt erre szám szerint, mintegy ötezer férfi.

¹¹ Jézus most fogta a kenyereket, hálát adott és szétosztotta a fekvő embereknek, hasonlóképpen osztott a halakból is, amennyit csak akartak.

¹² Mikor már jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi el ne vesszen.”

¹³ Össze is gyűjtötték, és tizenkét kosarat töltöttek meg azokkal a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből az étkezők után megmaradtak.

¹⁴ Mikor az emberek látták a jelt, amelyet tett, azt rebesgették, hogy valóban ő a próféta, aki a világra eljövendő.

¹⁵ Jézus ekkor, miután észrevette azt a szándékukat, hogy eljöjjenek, és őt elragadják azért, hogy királlyá tegyék, újra félrevonult a hegyre, de egyedül.

¹⁶ Mikor már késő lett, tanítványai lementek a tóhoz,

¹⁷ hajóba szálltak és útban voltak a tó túlsó partja felé Kapernaumba. Beállt már a sötétség, amikor Jézus még mindig nem ment hozzájuk,

¹⁸ a tó pedig, mivel nagy szél fújt, háborgott.

¹⁹ Körülbelül huszonöt-harminc stádiumnyira (5-6 km-re) eveztek, amikor látták, hogy Jézus a tengeren jár és közeledik a hajóhoz. Megijedtek.

²⁰ - „Én vagyok! Ne féljetek!” - szólott ő nekik.

²¹ Be akarták venni a hajóba, s a hajó tüstént ott volt azon a földön, ahová utaztak.

²² Másnap a tömeg a tó túlsó partján állott és látta, hogy nincs ott több hajó egynél, látta továbbá, hogy Jézus nem szállott be tanítványaival a hajóba, hanem csak a tanítványai indultak el.

²³ Tibériászból jöttek azonban csónakok annak a helynek közelébe, ahol azután, hogy az Úr hálát adott, kenyeret ettek.

²⁴ Mikor azután a tömeg látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakokba és Kapernaumba mentek, hogy Jézust megkeressék.

²⁵ Mikor a tó túlsó partján rátaláltak, megkérdezték: „Rabbi, mikor érkeztél ide?”

²⁶ - „Bizony, bizony azt mondom néktek - felelte nekik Jézus -, ti nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert a kenyerekből ettetek és jóllaktatok.

²⁷ Ne az elvesző kenyéren munkálkodjatok, hanem azon a kenyéren, mely örök életre megmarad, melyet az embernek Fia fog nektek adni, mert erre az Atya ütött pecsétet.”

²⁸ Megkérdezték tőle: „Mit tegyünk, hogy az Isten munkáin dolgozhassunk?”

²⁹ „Istennek munkája az - felelte nekik Jézus -, hogy higgyetek abban, akit ő elküldött.”

³⁰ Azt kérdezték tőle: „De hát micsoda jelt teszel, hogy lássunk és higgyünk neked? Min munkálkodol?

³¹ Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írva van: Az égből kenyeret adott nekik enni.”

³² „Bizony, bizony azt mondom néktek - szólt most hozzájuk Jézus -, nem Mózes adta nektek a mennyből való kenyeret, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.

³³ Mert Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá és életet ad a világnak.”

³⁴ - „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” - mondták neki,

³⁵ mire Jézus azt felelte nekik:- „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jő, meg nem éhezik, és aki bennem hisz, meg nem szomjazik soha.

³⁶ Ám én megmondtam néktek, hogy bár láttok, mégsem hisztek.

³⁷ Minden, amit Atyám nekem ad, elérkezik majd hozzám. S azt, aki hozzám jő, ki nem vetem.

³⁸ Mert nem azért szállottam le az égből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak akaratát, aki elküldött engem.

³⁹ Ez pedig annak akarata, aki engem elküldött, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit ő nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.

⁴⁰ Mert az az én Atyám akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, és hogy az utolsó napon azt én feltámasszam.”

⁴¹ Ekkor a zsidók zúgolódtak ellene amiatt, hogy azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely a mennyből száll alá”

⁴² - és azt mondták: „Hát nem Jézus ő, a József fia, akinek mi atyját is, anyját is ismerjük? Hogy mondhatja hát: A mennyből szállottam alá?”

⁴³ „Ne zúgolódjatok egymás közt! - szólította meg őket Jézus.

⁴⁴ Senkinek nincs arra hatalma, hogy hozzám jöjjön, csak ha az Atya vonja, aki engem elküldött és én majd feltámasztom azt az utolsó napon.

⁴⁵ Meg van írva a prófétákban: Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindenki, aki az Atyát hallgatta és nála tanult, hozzám jő.

⁴⁶ Nem mintha az Atyát másvalaki látta volna, mint az, aki az Atya mellől származik, annak volt alkalma látni az Atyát.

⁴⁷ Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy annak, aki hisz, örök élete van.

⁴⁸ Én vagyok az életnek kenyere.

⁴⁹ Atyáitok a mannát ették a pusztában és meghaltak.

⁵⁰ Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy bárki ehessék belőle, és meg ne haljon.

⁵¹ Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből alászállott. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. S az a kenyér; amelyet oda fogok adni a világ életéért, a húsom.”

⁵² A zsidók most a felől harcoltak egymással: „Hogy adhatja ez nekünk enni a húsát?”

⁵³ Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának húsát, és nem isszátok a vérét, akkor nincsen bennetek az élet.

⁵⁴ Annak, aki húsomat eszi, és véremet issza, örök élete van, és én azt feltámasztom majd az utolsó napon.

⁵⁵ Mert húsom igazi étel és vérem igazi ital.

⁵⁶ Az, aki húsomat eszi, és véremet issza, bennem marad és én is abban.

⁵⁷ Minthogy engem az élő Atya küldött el és én az Atya által élek, úgy aki engem eszik, élni fog általam.

⁵⁸ Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá: ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere, akik ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.”

⁵⁹ Ezeket mondta, mikor Kapernaumban a zsinagógában tanított.

⁶⁰ Tanítványai közül sokan, amikor hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?”

⁶¹ Jézus, miután magában tudomása volt róla, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, így szólt hozzájuk: „Tőrbe ejt ez titeket?

⁶² Hátha majd azt látjátok meg, hogy az embernek Fia felmegy oda, ahol előzőleg volt?

⁶³ A szellem az, aki megelevenít, a hús nem használ semmit. Azok a beszédek, amelyeket elmondtam nektek: szellem és élet.

⁶⁴ De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek és ki az, aki elárulni készül őt.

⁶⁵ „Ezért mondottam nektek - beszélt tovább -, hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!”

⁶⁶ Ettől fogva a tanítványok közül sokan hátravonultak és többé nem jártak vele.

⁶⁷ Megkérdezte hát a tizenkettőt: „Hát ti nem akartok elmenni?”

⁶⁸ „Uram - felelte neki Simon Péter -, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad.

⁶⁹ S mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.”

⁷⁰ Jézus megszólalt: „Ugye, hogy tizenkettőt válogattam én ki közületek? - mondta nekik Jézus - és közületek egy vádoló.”

⁷¹ Júdást, - karióti Simon fiát értette, ez készült őt elárulni, a tizenkettő közül az egyik.

7

¹ Ezek után Jézus Galileában járt-kelt, mert nem akart Júdeában járni, mivel a zsidók őt megölni igyekeztek.

² Közel volt a zsidók ünnepe, a sátorverés.

³ Testvérei azt mondták Jézusnak: „Menj innen tovább, eredj Júdeába, hogy tanítványaid lássák tetteidet, melyeket teszel.

⁴ Mert senki sem tesz ilyesmit rejtekben, hanem a nyilvánosságra törekszik. Ha ilyen dolgokat teszel, állj ki vele a világ szeme elé.”

⁵ Mert még testvérei sem hittek benne.

⁶ Jézus erre ezt mondta nekik: „Az én időm még nincs itt, a ti időtök mindenkor készen áll.

⁷ Titeket nem gyűlölhet e világ, de engemet gyűlöl, mert én ellene teszek tanúságot, hogy az, amin munkálkodik rossz.

⁸ Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.”

⁹ Azután, hogy ezeket megmondta nekik, Galileában időzött.

¹⁰ Amint azonban testvérei felmentek az ünnepre, akkor ő is felment nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar.

¹¹ A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: „Hol van ő?”

¹² Nagy zúgás volt a tömegben miatta. Némelyek azt mondták róla, hogy „jó,” mások meg: „nem az - ellenkezőleg -, eltévelyíti a tömeget.”

¹³ A zsidóktól való félelem miatt azonban nyíltan senki sem beszélt róla.

¹⁴ Már az ünnep közepén tartottak, amikor Jézus felment a szenthelyre és tanított.

¹⁵ A zsidók csodálkozva szóltak: „Mi a titka, hogy az Írásokat így ismeri, mikor nem tanulta?”

¹⁶ Jézus ezt felelte: „Amit én tanítok, nem enyém, hanem azé, aki elküldött engem.

¹⁷ Ha valaki akarja az ő akaratát tenni, felismeri erről a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy magamtól beszélek.

¹⁸ Aki magából beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az olyan ember igaz, az olyanban hamisság nincsen.

¹⁹ Úgy-e, hogy Mózes adta nektek a törvényt? Közületek mégsem teszi meg senki a törvényt. - Miért igyekeztek hát megölni engem?”

²⁰ „Ördögi Szellemed van - felelte a tömeg - Ki akar téged megölni?”

²¹ Jézus ezt felelte nekik: „Egy munkát hajtottam végre és mindnyájan csodálkoztok rajta.

²² Azért hát meg kell változtatnotok gondolkodástokat, mert ti, akiknek Mózes a körülmetélkedést adta - ugyan nem Mózestől, hanem az atyáktól való az -, szombaton is körülmetélitek az embert.

²³ Ha szombaton körülmetélhető az ember anélkül, hogy Mózes törvényét felbontanák, rám megharagusztok, mert szombaton egy embert egészen egészségessé tettem?

²⁴ Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igazságos ítélettel ítéljetek!”

²⁵ „Vajon nem ő az, akit megölni akarnak? - kérdezte most néhány jeruzsálemi.

²⁶ - Nézzétek csak mily szabadon beszél, és semmit sem szólnak neki. Vajon valóban felismerték az elöljárók, hogy ő a Krisztus?

²⁷ De még nem! Erről tudjuk, hogy honnan való, ha azonban a Krisztus eljő, senki sem fogja tudni, honnan jön.”

²⁸ Jézus, aki éppen a szenthelyen tanított, ekkor felkiáltott: „Ismertek is engem, és azt is tudjátok, honnan való vagyok. Magamtól én nem jöttem, hanem van valaki, egy igaz, aki engem küldött, akit ti nem ismertek.

²⁹ Én ismerem őt, mert mellőle való vagyok és ő küldött el engem.”

³⁰ Igyekeztek elfogni őt, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.

³¹ A tömegből ellenben sokan hittek benne és azt mondogatták: „Fog-e több jelt tenni a Krisztus, ha eljön, mint amennyit ő tett?”

³² Meghallották a farizeusok, hogy a zúgolódó tömeg ilyeneket beszél róla, azért a főpapok és farizeusok szolgákat küldtek el, hogy letartóztassák őt.

³³ „Még egy kevés ideig veletek vagyok - mondta Jézus - azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.

³⁴ Keresni fogtok engem, de nem fogtok megtalálni. Ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek.”

³⁵ Eme a zsidók azt beszélték egymás közt: „Hová készül menni, hogy mi nem fogjuk őt megtalálni? Talán a hellének közé, a szétszóródottakhoz készül a helléneket tanítani?

³⁶ Mit jelent az a beszéd, amelyet mondott: Keresni fogtok, és nem fogtok megtalálni és: Oda, ahol én leszek, ti nem jöhettek?”

³⁷ Az ünnep utolsó nagy napján Jézus kiállott és felkiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám és igyék!

³⁸ Annak, aki hisz bennem, amint az Írás mondja, élő víznek árjai folynak majd belsejéből.”

³⁹ Ezt pedig a Szellemről mondta, akit kapniuk kellett azoknak, akik benne hittek. Nem volt ugyanis még Szellem, mert Jézus nem dicsőült meg.

⁴⁰ Voltak a tömegben olyanok, akik, mikor ezeket a szavakat hallották, így szóltak: „Valóban próféta ő.”

⁴¹ Mások ezt mondták: „Ő a Krisztus.” Megint mások így szóltak: „Na, majd éppen Galileából jön el a Krisztus?

⁴² Nem azt mondta az Írás: Dávid magvából, Bethlehemből, abból a faluból jön a Krisztus, ahol Dávid élt?”

⁴³ Meghasonlott a tömeg miatta.

⁴⁴ Közölök némelyek el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá kezét.

⁴⁵ Ekkor visszamentek a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz. - „Miért nem hoztátok őt ide?” - kérdezték tőlük.

⁴⁶ A szolgák ezt felelték: „Még soha ember úgy nem beszélt, mint ahogy ez az ember szól!”

⁴⁷ A farizeusok erre is feleltek: „Ti is el vagytok tévelyítve?

⁴⁸ Vajon az elöljárók vagy a farizeusok közül hitt valaki benne?

⁴⁹ De a tömeg, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!”

⁵⁰ Közülük egy azonban, Nikodémus, aki megelőzőleg meglátogatta őt, így szólt hozzájuk:

⁵¹ „Elítél-e valakit a mi törvényünk, akit ki nem hallgat előbb, és nem tudja meg, miket csinál?”

⁵² „Vajon te is Galileából való vagy? - kérdezték tőle. - Kutass utána és lásd meg, hogy Galileából nem származott próféta!”

⁵³ Azzal ki-ki házába ment.

8

¹ Jézus pedig útnak indult az Olajfák hegyére.

² Korán reggel azonban ismét megjelent a szenthelyen. Az egész nép hozzágyűlt s ő leült és úgy tanította őket.

³ Közben az írástudók és farizeusok egy asszonyt vezettek eléje, kit házasságtörésen kaptak, és azt a középre állították.

⁴ „Tanító - szóltak -, ezt az asszonyt tetten érték éppen, amikor házasságot tört.

⁵ Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”

⁶ De ezt csak azért mondták, kísértésképpen, hogy legyen mivel vádolniuk őt. Jézus ezalatt lehajolva ujjával írt a földre.

⁷ Mikor azok kitartón kérdezték őt, felemelte fejét és ezt felelte nekik: „Aki közületek nem vétkezett, az vesse rá az első követ.”

⁸ Azután megint lehajolt és tovább írt a földre.

⁹ Azok, ahogy ezt hallották (lelkiismeretüktől meggyőzetve), eltávoztak, először a vének, azután a többi mind egy szálig, úgyhogy egyedül maradtak ő, meg a középen álló asszony.

¹⁰ Ekkor felemelte fejét és megkérdezte a nőt: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem kárhoztatott téged?”

¹¹ „Senki, Uram!” - felelte az, mire Jézus ezt mondta: „Én sem kárhoztatlak. Eredj el, de tovább ne vétkezzél.”

¹² Azután újra szólt hozzájuk Jézus és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága az övé.”

¹³ Azt mondták neki a farizeusok: „Te magad teszel magad mellett tanúságot, tanúságtételed nem igaz.”

¹⁴ De Jézus megfelelt nekik: „Még ha magam tanúskodom is magam mellett, tanúságtételem igaz, mert tudom, honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.

¹⁵ Ti hús szerint ítéltek. Én nem ítélek senkit.

¹⁶ Még ha ítélnék is, ítéletem igaz, mert nem egyedül vagyok, hanem mellettem van az is, aki küldött engem.

¹⁷ A ti törvényetekben meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.

¹⁸ Én vagyok, aki tanúságot teszek magam mellett, és tanúságot tesz felőlem az, aki elküldött engem, az Atya.”

¹⁹ „Hol van a te Atyád?” - kérdezték tőle. Jézus így felelt: „Se engem nem ismertek, sem Atyámat, ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”

²⁰ Ezeket a beszédeket a kincstárnál tartotta, miközben a szenthelyen tanított. És senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az órája.

²¹ Ismét szólt hozzájuk: „Én elmegyek s ti keresni fogtok engem, de vétketekben fogtok meghalni. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.”

²² A zsidók ezt kérdezték: „Talán meg akarja magát ölni, hogy azt mondja, ahová én megyek, ti oda nem jöhettek?”

²³ Majd így szólt hozzájuk: „Ti az alant levők közül valók vagytok, én a fent levők közül való vagyok. Ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.

²⁴ Megmondtam nektek, hogy vétkeitekben fogtok meghalni. Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben.”

²⁵ „Ki vagy hát te?” - kérdezték tőle. Jézus ezt mondta nekik: „Amit kezdettől fogva szólok nektek.

²⁶ Sok beszélni és ítélni valóm van felőletek, de az, aki engem elküldött, igaz, és én, csak amit tőle hallottam, azt szólom a világba.”

²⁷ Nem vették észre, hogy az Atyát említette nekik.

²⁸ „Ha majd felemelitek az embernek Fiát - mondta Jézus -, akkor fel fogjátok ismerni, hogy én vagyok, s hogy semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem úgy beszélem e dolgokat.

²⁹ Az, aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mert mindenkor neki tetsző dolgokat cselekszem.”

³⁰ Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.

³¹ Jézus azután így szólt azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha megmaradtok beszédemben, valóban tanítványaim vagytok

³² és akkor meg fogjátok ismerni az igazságot, és az igazság szabadokká fog tenni titeket.”

³³ „Ábrahám magva vagyunk - felelték neki -, soha, senkinek rabszolgái nem voltunk, hogy mondhatod hát, hogy szabadokká lesztek?”

³⁴ „Bizony, bizony azt mondom nektek - felelte nekik Jézus -, hogy mindaz, aki teszi a vétket, rabszolgája a véteknek.

³⁵ A rabszolga pedig nem marad örökké a házban, a fiú marad meg örökre.

³⁶ Így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.

³⁷ Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de engem megölni igyekeztek, mert beszédem nem fér meg bennetek.

³⁸ Én, amit Atyámnál láttam, azt beszélem, ti is azt teszitek, amit atyátoknál hallottatok.”

³⁹ „A mi atyánk Ábrahám” - felelték neki. Jézus meg ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, Ábrahám tetteit teszitek,

⁴⁰ ámde ti megölni igyekeztek engem, engem (az embert), aki megmondtam nektek az igazságot, amit az Isten mellől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.

⁴¹ Ti a ti atyátok tetteit teszitek.” - „Nem születtünk mi paráznaságból - felelték neki -, egy Atyánk van: Isten.”

⁴² Jézus ezt felelte nekik: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem, és úgy vagyok itt. Mert nem magamtól jöttem, hanem ő küldött el engem.

⁴³ Miért nem ismertek rá arra, amit beszélek? Azért, mert nem vagytok képesek meghallgatni, amit mondok.

⁴⁴ Ti a vádló atyjától valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok megtenni. Az kezdettől fogva embergyilkos volt, nem állott meg az igazságban, mert az igazság nincs benne. Akkor a magáéból beszél, amikor a hazugságot szólja, mert hazug ő és a hazugságnak atyja.

⁴⁵ De mert én az igazságot szólom, nem hisztek nekem.

⁴⁶ Közületek ki bizonyít rám vétket? Ha meg az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?

⁴⁷ Aki Istenből való, hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.”

⁴⁸ Megszólaltak a zsidók: „Nem helyesen mondjuk-e, hogy szamaritánus vagy és ördögi szellem van benned?”

⁴⁹ „Bennem nincs ördögi szellem - felelte Jézus -, ellenkezőleg, megbecsülöm Atyámat, ti azonban nem becsültök engem.

⁵⁰ Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki megkeresse és megítélje.

⁵¹ Bizony, bizony azt mondom nektek, ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem lát halált.”

⁵² „Most tudjuk hát, hogy ördögi szellem van benned - mondták neki a zsidók. - Ábrahám meghalt, a próféták is. Te meg azt mondod: Ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem kóstol halált.

⁵³ Nagyobb vagy te atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed te magad?”

⁵⁴ Jézus ezt felelte: „Ha én magam dicsőítem magamat, dicsőségem semmit sem ér. Van, aki engem megdicsőítsen: Atyám, akiről azt mondjátok: Ő a mi Istenünk.

⁵⁵ De ti nem ismertétek őt, én ellenben ismerem őt, ha azt mondanám: Nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazuggá lennék. Ám én ismerem őt, és beszédét megőrzöm.

⁵⁶ Atyátok, Ábrahám ujjongott annak, hogy meglátja az én napomat, meg is látta, meg is örült.”

⁵⁷ „Ötven éves sem vagy és láttad Ábrahámot?” - kérdezték tőle a zsidók.

⁵⁸ Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony azt mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én öröktől fogva vagyok.”

⁵⁹ Köveket emeltek fel, hogy reája vessék. Jézus azonban elrejtőzött és kiment a szenthelyről.

9

¹ Elmentében meglátott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.

² Tanítványai megkérdezték: „Rabbi, ki vétkezett, ő-e, vagy a szülei, hogy vakon született?”

³ Jézus ezt felelte: „Sem ő nem vétkezett, sem a szülei, hanem azért történt ez, hogy az Isten munkái rajta láthatókká legyenek.

⁴ Amíg nappal van, annak munkáin kell dolgoznunk, aki engem küldött, éjszaka jön, amikor senki nem munkálkodhatik.

⁵ Én, amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.”

⁶ Miután ezeket mondta, a földre köpött, sarat csinált a köpésből, a sarat rátette a vak szemére

⁷ és így szólt hozzá: „Eredj el, mosakodjál meg a Siloám medencéjében,” (aminek jelentése: küldött). A vak elment, megmosakodott és látott.

⁸ A szomszédok, és akik korábban koldulni látták őt, így szóltak: „Nem ő ült itt és kéregetett?”

⁹ Némelyek ezt mondták: „Ő volt,” mások: „Nem, csak hasonlít hozzá.” Ő maga azt mondta: „Én vagyok az.”

¹⁰ Megkérdezték tőle: „Hogy nyílt meg a szemed?”

¹¹ „Az az ember, akit Jézusnak mondanak, sarat csinált, szememre kente és ezt mondta: Eredj el a Siloámba, s mosakodjál meg. Elmentem, megmosakodtam és megjött a látásom.”

¹² Megkérdezték tőle: „Hol van az az ember?” - „Nem tudom” - felelte.

¹³ Elvezették a farizeusokhoz, azt tudniillik, aki vak volt.

¹⁴ Szombat volt az a nap, melyen Jézus a sarat csinálta, és amelyen megnyitotta a vak szemét.

¹⁵ Újra megkérdezték tőle a farizeusok is, hogyan lett látóvá? Azt felelte: „Sarat tett a szememre, megmosakodtam és látok.”

¹⁶ Egynéhány farizeus megjegyezte: „Az az ember nincs Istentől, mert a szombatot nem tartja meg.” Mások ezt mondták: „Hogy volna képes vétkes ember ilyen jeleket tenni?” Úgyhogy szakadás lett közöttük.

¹⁷ Azután újra megkérdezték a vakot: „Mit mondasz te felőle, hisz szemedet megnyitotta?” „Azt, hogy próféta” - felelte a vak.

¹⁸ A zsidók most már nem hitték el felőle, hogy vak volt és hogy úgy jött meg a látása, míg csak el nem hívták annak szüleit, aki látóvá lett,

¹⁹ és őket meg nem kérdezték: „Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogy van, hogy lát most?”

²⁰ A szülei ezt felelték: „Azt tudjuk, hogy ő a fiunk és hogy vakon született,

²¹ de hogy hogyan lát most, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt mi nem tudjuk. Őt kérdezzétek, elég koros. Majd ő felel magáért.”

²² Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis összebeszéltek, hogyha valaki a Krisztusnak vallja Jézust, kivetik a zsinagógából.

²³ Ezért mondták a szülei: „Elég koros, őt kérdezzétek.”

²⁴ Másodszor is hivatták azt az embert, aki vak volt és így szóltak hozzá: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember vétkes.”

²⁵ „Hogy vétkes-e, nem tudom - felelte az -, egyet tudok, hogy vak létemre most látok.”

²⁶ „Mit tett veled, hogyan nyitotta meg szemedet?” - kérdezték tőle.

²⁷ „Már megmondtam nektek - felelte nekik. Nem hallottátok? Miért akarjátok újra hallani? Vajon ti is tanítványai akartok lenni?”

²⁸ Azok gyalázkodva szóltak hozzá: „Te vagy a tanítványa neki, mi Mózes tanítványai vagyunk.

²⁹ Mi tudjuk, hogy Mózesnek Isten szólott, de erről nem tudjuk, honnan való.”

³⁰ Az ember ezt felelte nekik: „Ebben csak az a csudálatos, hogy nem tudjátok, hogy ő honnan való, bár ő nyitotta meg a szememet.

³¹ Tudjuk, hogy vétkezőkre az Isten nem hallgat, csak arra hallgat, aki istenfélő és az ő akaratát teszi.

³² Öröktől fogva nem hallotta senki, hogy született vaknak valaki megnyitotta volna a szemét.

³³ Ha ő nem Isten mellől jött volna, nem volna képes tenni semmit.”

³⁴ „Te mindenestől vétekben születtél - mondották neki -, és te tanítasz minket?” Azzal kivetették őt a zsinagógából.

³⁵ Jézus meghallotta, hogy kivetették, s amikor rátalált, megszólította: „Hiszel az ember Fiában?”

³⁶ Az így felelt: „És ki az Uram, hogy higgyek benne?”

³⁷ „Láttad már őt - felelte neki Jézus -, az az, aki beszél veled.”

³⁸ „Hiszek Uram” - felelte ő és a földre borult előtte.

³⁹ Erre Jézus így szólt: „Ítélni jöttem e világra, hogy azok, akik nem látnak, látókká legyenek és a látók vakokká.”

⁴⁰ A vele tartózkodó farizeusok közül egyesek meghallották ezeket a szavakat és megszólították: „Hát mi is vakok vagyunk?”

⁴¹ „Ha vakok volnátok - felelte nekik Jézus -, nem volna vétketek. De mivel azt mondjátok: Látunk -, vétketek megmarad.”

10

¹ „Bizony, bizony azt mondom néktek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.

² Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.

³ Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja és kivezeti őket.

⁴ Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.

⁵ Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”

⁶ Ezt a példaszót mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.

⁷ Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony azt mondom néktek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.

⁸ Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.

⁹ Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.

¹⁰ A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségük.

¹¹ Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.

¹² Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, - amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat és elfut, a farkas meg elragadja és szétszórja őket,

¹³ az ilyen ugyanis béres és nem törődik a juhokkal.

¹⁴ Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,

¹⁵ mint ahogy az Atya is ismer engem és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.

¹⁶ Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karámból valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.

¹⁷ Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.

¹⁸ Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”

¹⁹ Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.

²⁰ Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?”

²¹ „Ezek nem ördöngösnek beszédei, - mondották mások. - Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”

²² A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.

²³ Jézus a szenthelyen a Salamon tornácában járt.

²⁴ Körülfogták a zsidók és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Krisztus, mondd ki a nyilvánosság előtt.”

²⁵ „Már mondtam, és nem hiszitek - felelte Jézus nekik. - A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.

²⁶ Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.

²⁷ Az én juhaim hallgatnak szómra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.

²⁸ Örök életet adok nekik, úgy, hogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.

²⁹ Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.

³⁰ Én és az Atya egy vagyunk.”

³¹ A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.

³² Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók-, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”

³³ „Nemes tettért nem kövezünk meg téged - felelték neki a zsidók -, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”

³⁴ Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?

³⁵ Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható -,

³⁶ akkor ti annak mondjátok, hogy: Káromolsz! - akit az Atya megszentelt és a világba küldött s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?

³⁷ Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.

³⁸ De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek és tudhassátok, hogy bennem az Atya van és én az Atyában.”

³⁹ Újra azon voltak, hogy elfogják őt, de kiment a kezük közül.

⁴⁰ Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített és ott tartózkodott.

⁴¹ Sokan mentek hozzá és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János őfelőle mondott.

⁴² Sokan hittek hát ott őbenne.

11

¹ Volt egy elerőtlenült ember, Lázár, Betániából, Mártának és Márta húgának, Máriának falujából.

² Mária volt az az asszony, aki az Urat kenettel megkente és lábát hajával törölte meg. Ennek a testvére Lázár volt az elerőtlenült.

³ A nőtestvérek elküldtek hát Jézushoz ezzel az üzenettel: „Uram, lásd, akit kedvelsz, elerőtlenült.”

⁴ Mikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Ez az erőtlenség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy érte az Istennek Fiát dicsőítsék.”

⁵ Jézus pedig szerette Mártát, valamint annak hugát és Lázárt.

⁶ Amint tehát meghallotta, hogy Lázár megerőtlenült, akkor még két napig maradt ugyanazon a helyen.

⁷ Azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába.”

⁸ „Rabbi - mondták neki tanítványai -, éppen most akartak a zsidók megkövezni s te újra odamégy?”

⁹ „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? - felelte Jézus. - Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.

¹⁰ Ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne világosság.”

¹¹ Ezeket mondta. Azután így szólt hozzájuk: „Barátunk, Lázár aluszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.”

¹² „Uram, ha alszik, meg fog menekülni” - mondták a tanítványai.

¹³ Jézus azonban a haláláról beszélt, míg azok azt vélték, hogy álom alvásáról szól,

¹⁴ akkor azután nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.

¹⁵ De örülök annak, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higgyetek. Most azonban menjünk el hozzá.”

¹⁶ ”Menjünk el és haljunk meg vele együtt!” - szólt tanítványtársaihoz Tamás, akit Ikernek neveznek.

¹⁷ Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.

¹⁸ Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.

¹⁹ A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.

²⁰ Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült házában.

²¹ „Uram - szólt Márta Jézushoz -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.

²² Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”

²³ „Fel fog támadni a testvéred” - felelte neki Jézus.

²⁴ Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor az utolsó napon.”

²⁵ „Én vagyok a feltámadás és az élet - mondta neki Jézus -, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.

²⁶ Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-e ezt?”

²⁷ „Igen, Uram - mondta neki -, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világra jő.

²⁸ Mikor ezt mondta, eltávozott és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van és hív tégedet.”

²⁹ Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt és hozzáment.

³⁰ Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébement.

³¹ Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, - amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.

³² Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt és meglátta őt, a lábaihoz borult és így szólította meg: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”

³³ Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett

³⁴ és így szólott: „Hol helyeztétek őt el?” - „Uram, jöjj és lásd meg!” - mondották neki.

³⁵ Jézus könnyezett.

³⁶ „Nézd, mennyire kedvelte őt” - szóltak a zsidók.

³⁷ Némelyek meg ezt mondták közülük: „Ő, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem lett volna képes megtenni, hogy Lázár ne haljon meg?”

³⁸ Jézus most újra megtelt indulattal és a sírhoz ment. Ez egy üreg volt és egy kő feküdt rajta.

³⁹ „Vigyétek el a követ!” - mondotta Jézus.” Uram - szólalt meg Márta, a halott testvére -, már szaga van, hiszen négy napos.”

⁴⁰ „Nem megmondtam neked - mondta neki Jézus -, hogyha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

⁴¹ Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.

⁴² De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”

⁴³ Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”

⁴⁴ És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta.” Oldjátok fel, hadd járjon!” - mondta nekik Jézus.

⁴⁵ Azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek és látták, hogy Jézus mit cselekszik, sokan hittek.

⁴⁶ Közülük némelyek elmentek azután a farizeusokhoz és elmondották nekik, mit tett Jézus.

⁴⁷ Ekkor a főpapok és farizeusok összegyűjtötték a nagytanácsot és abban így szóltak: „Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelt cselekszik?

⁴⁸ Ha úgy hagyjuk, mindenki benne hisz majd. Azután eljönnek a rómaiak és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.”

⁴⁹ Közülük egyik, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Nem tudtok ti semmit.

⁵⁰ Azzal sem számoltok, hogy hasznosabb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintsem, hogy az egész nemzet elvesszen.”

⁵¹ Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel ő volt abban az esztendőben a főpap, prófétai látást mondott, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,

⁵² és hozzá nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekei egybegyűjtessenek.

⁵³ Attól a naptól fogva támadt az az elhatározásuk, hogy Jézust megöljék.

⁵⁴ Így azután Jézus többé nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elvonult onnan egy, a pusztához közel eső vidékre, Efraim nevű városba és tanítványaival együtt ott tartózkodott.

⁵⁵ Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.

⁵⁶ Keresték Jézust és a szenthelyen állva így beszélgettek egymás között: „Mi a véleményetek? Úgy gondoljátok, hogy nem jön fel az ünnepre?”

⁵⁷ A főpapok és farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.

12

¹ Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett, ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.

² Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.

³ Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával,

⁴ Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:

⁵ „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért s miért nem adták oda a szegényeknek?”

⁶ Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.

⁷ „Hagyd őt - mondotta Jézus -, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.

⁸ Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”

⁹ A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.

¹⁰ A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,

¹¹ mert a zsidók közül sokan mentek le oda és hittek Jézusban.

¹² A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallották, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,

¹³ pálmaágakat szedtek, kimentek eléje és így kiáltottak: „Hozsánna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izráel királya!”

¹⁴ Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:

¹⁵ „Ne félj Sion leánya! Íme királyod jő, szamárnak csikaján ül.”

¹⁶ Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.

¹⁷ Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.

¹⁸ Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.

¹⁹ A farizeusok meg így beszéltek egymás között: „Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ.”

²⁰ Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány hellén.

²¹ Ezek odamentek a galileai Betszaidából való Fülöphöz és megkérték: „Uram, Jézust akarnók látni.”

²² Fülöp elment és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek és szóltak Jézusnak.

²³ Jézus meg így szólt hozzájuk: „Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.

²⁴ Bizony, bizony azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.

²⁵ Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.

²⁶ Ha valaki kiszolgál engem, kövessen is engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, meg fogja becsülni azt az Atya.

²⁷ Most nyugtalan a lelkem. Mit mondjak? Atyám, ments meg engem ez órától! De hisz ezért jöttem erre az órára.

²⁸ Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Hang szólt az égből: „Meg is dicsőítettem és újra meg fogom dicsőíteni.”

²⁹ Az ott álló és hallgató tömeg azt mondta: „Mennydörgés hallatszott.” Mások ezt mondták: „Angyal beszél vele.”

³⁰ Megszólalt Jézus: „Nem értem szólt ez a hang, hanem érettetek.

³¹ Most folyik a világon az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.

³² De én is, ha engem felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonok majd.”

³³ Ilyen jelképpel fejezte ki, hogy mily halállal kell meghalnia.

³⁴ „Mi a törvényből azt hallottuk - felelte neki a tömeg -, hogy a Krisztus örökre megmarad, hogy mondhatod hát, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Ki ez az embernek Fia?”

³⁵ Jézus azt felelte nekik: „A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.

³⁶ Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek.” Ezeket mondta Jézus, azután elment és elrejtőzött előlük.

³⁷ Bár íly nagy jeleket tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, melyet mondott:

³⁸ „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Az Úrnak karjáról ki előtt hullott le a lepel?”

³⁹ Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás később még azt is mondta:

⁴⁰ „Vakká tette szemüket, megkövesedetté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, meg ne forduljanak, és meg ne gyógyíthassam őket.”

⁴¹ Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az ő dicsőségét és őróla beszélt.

⁴² Mégis még az elöljárók közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.

⁴³ Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ad.

⁴⁴ Jézus hangosan kiáltotta: „Aki bennem hisz, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.

⁴⁵ És aki engem lát, azt látja, aki engem elküldött.

⁴⁶ Én világosságul jöttem e világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.

⁴⁷ Ha valaki beszédemet hallgatja, és nem őrzi meg, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem hogy megmentsem a világot.

⁴⁸ Van valaki, aki megítéli azt, aki elvet engem és beszédeimet el nem fogadja, az Ige ítéli el, amelyet szóltam, az Ige ítéli

⁴⁹ e1 azt az utolsó napon.Mert én nem magamból szóltam, hanem az Atya, aki engem elküldött, adott nekem parancsot arra, hogy mit szóljak, és mit beszéljek.

⁵⁰ És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondotta nekem.”

13

¹ A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.

² Egy estebéd alkalmával, mikor a vádló már belesugallta Júdásnak, a karióti Simon fiának szívébe, hogy elárulja őt,

³ miután tudta Jézus, hogy az Atya mindent neki adott az ő kezébe, és tudta, hogy ő az Istentől jött ki és az Istenhez megy el.

⁴ Minderről tudva felkelt az estebédtől, köpenyét levetette, fogott egy vászontörlőt s azt körülkötötte magán.

⁵ Aztán vizet töltött egy tálba s hozzáfogott, hogy tanítványainak lábát megmossa és a törülközővel, melyet magán körülkötött, megtörölje.

⁶ Elérkezett Simon Péterhez, ki ezt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”

⁷ „Amit most én teszek, azt te most nem érted - felelte neki Jézus -, később majd meg fogod érteni.”

⁸ De Péter ezt mondta: „Az én lábamat te soha meg nem mosod.” Jézus azt felelte neki: „Ha meg nem moslak, nincs részed velem.”

⁹ „Uram - szólott Simon Péter -, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is.”

¹⁰ „Annak, aki megmosdott, nincs többre szüksége - válaszolta neki Jézus -, minthogy a lábát megmossák, egyébként egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”

¹¹ Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondotta, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.

¹² Mikor már megmosta lábukat, felvette köpenyét, újra asztalhoz dőlt és így szólt hozzájuk: „Értitek, mit tettem veletek?

¹³ Ti így hívtok engem: Tanító! Vagy: Úr! És helyesen mondjátok, az vagyok.

¹⁴ Ha én, aki Úr és Tanító vagyok, megmostam lábatokat, ti is tartoztok egymás lábát mosni,

¹⁵ mert példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogy én tettem.

¹⁶ Bizony, bizony azt mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb uránál, sem akit elküldenek nem nagyobb annál, aki elküldötte.

¹⁷ Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megtehetitek őket.

¹⁸ Nem mindnyájatok felől szólok. Tudom, kiket válogattam ki. De azért tettem, hogy az Írás beteljesedjék: Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.

¹⁹ Most kezdem ezt beszélni nektek, még mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.

²⁰ Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”

²¹ Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: „Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”

²² A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban a felől, hogy melyikükről beszél.

²³ Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt

²⁴ s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”

²⁵ Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”

²⁶ Jézus ezt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni.” Bemártott egy falatot, azután fogta és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.

²⁷ Akkor a falat után bement abba a sátán.” Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!” - mondta neki Jézus.

²⁸ Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.

²⁹ Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz,” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.

³⁰ Mikor azután a falatot elvette, tüstént eltávozott. Akkor már éjszaka volt.

³¹ Mikor elment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az embernek Fia, Isten is megdicsőült benne.

³² Ha Isten megdicsőült benne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, hamarosan megdicsőíti őt.

³³ Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok, keresni fogtok engem, és amiként a zsidóknak már megmondtam, azt most nektek is mondom: Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.

³⁴ Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.

³⁵ Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.”

³⁶ „Uram, hová mégy?” - kérdezte tőle Simon Péter. Jézus ezt felelte: „Ahová megyek, oda most nem követhetsz, de utólag követni fogsz.”

³⁷ „Uram - mondta neki Péter -, miért nem követhetlek most? A lelkemet adom oda érted.”

³⁸ „A lelkedet adod oda értem? - felelte neki Jézus -, bizony azt mondom neked, hogy nem szól addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.”

14

¹ „Ne rendüljön meg a szívetek! Higgyetek Istenben, én bennem is higgyetek!

² Atyám házában sok lakás van. Ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Mert azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.

³ És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét megjövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

⁴ Az utat tudjátok oda, ahová megyek.”

⁵ „Uram - szólt hozzá Tamás -, nem tudjuk hova mégy, hogy tudhatnánk az utat?”

⁶ Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.

⁷ Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva ismeritek és látjátok őt.”

⁸ „Uram - mondta neki Fülöp -, mutasd meg nekünk az Atyát és ez elég nekünk.”

⁹ „Annyi idő óta veletek vagyok - felelte neki Jézus -, és te nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogy mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát?

¹⁰ Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok s az Atya énbennem? A beszédeket, melyeket nektek szólok, nem magamtól szólom. Az Atya, ki bennem marad, végzi a maga munkáit.

¹¹ Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok és az Atya énbennem. Ha nem, magukért a tettekért higgyetek.

¹² Bizony, bizony azt mondom nektek, az, aki bennem hisz, ugyanazokat a munkákat fogja tenni, melyeket én teszek, sőt azoknál nagyobbakat fog tenni, mert én az Atyához megyek.

¹³ S amit csak kérni fogtok az én nevemben, megteszem majd, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.

¹⁴ Ha valamire nevemben kérni fogtok, én megteszem.

¹⁵ Ha szerettek engem, parancsolataimat megőrizzétek!

¹⁶ S majd kérni fogom az Atyát és ő más Bátorítót fog adni nektek, hogy az örökké veletek legyen:

¹⁷ Az igazság Szellemét, akit a világ nem képes befogadni, mert nem látja, s nem is ismeri őt, ti ellenben ismeritek őt, mert nálatok marad és bennetek lesz.

¹⁸ Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok.

¹⁹ Még egy kevés idő és a világ nem lát többé engem: Ti ellenben láttok, mert én élek s ti is élni fogtok.

²⁰ Azon a napon fel fogjátok ismerni, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem vagytok, én is tibennetek.

²¹ Az szeret engem, aki magánál tartja parancsolataimat és megőrzi őket. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja Atyám. Én is szeretni fogom azt, és láthatóvá teszem magam majd neki.”

²² „Uram - szólt hozzá Júdás, nem a karióti -, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni és nem a világnak?”

²³ Jézus ezt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, és igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá, és lakást készítünk nála.

²⁴ Aki engem nem szeret, igéimet sem őrzi meg. Az az ige pedig, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem, Atyámé.

²⁵ Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam.

²⁶ A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek.

²⁷ Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és el ne csüggedjen.

²⁸ Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, de eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy Atyámhoz megyek, mert az Atya nagyobb nálamnál.

²⁹ Most hát megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, higgyetek.

³⁰ Már nem sokat beszélek veletek, jön ugyanis e világ fejedelme. Bennem azonban semmije sincsen.

³¹ De azért van ez, hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, s hogy amiképpen parancsolta nekem az Atya, akképpen cselekszem. Keljetek fel, menjünk innen!”

15

¹ „Én vagyok az igazi szőlőtőke. Atyám a szőlőműves.

² Lemetsz rólam minden vesszőt, mely gyümölcsöt nem terem és megtisztít mindent, mely gyümölcsöt terem, hogy több gyümölcsöt teremjen.

³ Ti már tiszták vagytok a miatt a beszéd miatt, melyet szóltam hozzátok.

⁴ Maradjatok bennem, én is bennetek maradok. Miként a vessző nem képes magától gyümölcsöt teremni, csak ha a tőkén marad, úgy ti sem, ha bennem nem maradtok.

⁵ Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s akiben én is megmaradok, sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit nem tehettek.

⁶ Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ott elszárad, azután összeszedik, tűzre vetik és elégetik.

⁷ Ha megmaradtok bennem és beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok és meglesz nektek.

⁸ Azzal dicsőül meg Atyám, ha sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaimmá lesztek.

⁹ Amiként engem szeretett Atyám, én is úgy megszerettelek titeket, maradjatok meg szeretetemben.

¹⁰ Ha parancsolataimat megőrzitek majd, megmaradtok szeretetemben, miként én is, ki Atyám parancsolatait megőriztem, meg fogok maradni az ő szeretetében.

¹¹ Ezeket beszéltem el nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen, s így örömötök teljessé legyen.

¹² Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.

¹³ Annál nagyobb szeretet senkiben sem lehet, hogy ha valaki lelkét adja oda barátaiért.

¹⁴ Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.

¹⁵ Többé nem mondalak titeket rabszolgáknak, mert a rabszolga nem tudja, mit cselekszik ura, hanem barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtotokra adtam, amit Atyámnál hallottam.

¹⁶ Nem ti választottatok ki engem, hanem én válogattalak ki, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, a gyümölcsötök pedig megmaradjon, hogy bármire is kéritek az Atyát az én nevemben, megadja nektek.

¹⁷ Ezeket parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.

¹⁸ Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.

¹⁹ Ha a világból valók volnátok, a világ kedvelné a sajátját, de mert nem vagytok a világból valók, hanem én válogattalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.

²⁰ Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek: A rabszolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni.

²¹ Ámde mindezt az én nevemért fogják veletek tenni, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem.

²² Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna nekik, nem volna vétkük, így azonban nincs mentségük a vétkükre.

²³ Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.

²⁴ Ha nem tettem volna közöttük azokat a tetteket, melyeket senki más nem tett, nem volna vétkük. Így azonban láttak is, meg gyűlöltek: Engem is, Atyámat is.

²⁵ De azért lett ez így, hogy beteljesedjék a törvényükben megírt ige: Ok nélkül gyűlöltek engem.

²⁶ Ha eljő a Bátorító, akit Atyám mellől én fogok küldeni, az igazság Szelleme, aki Atyám mellől jő elő, ő fog tanúskodni mellettem.

²⁷ De ti is tanúskodni fogtok, mert kezdettől fogva velem vagytok.

16

¹ Ezeket azért beszéltem nektek, hogy tőrbe ne essetek.

² Ki fognak vetni titeket a zsinagógából. De jön egy óra, mikor bárki, aki titeket megöl, azt fogja gondolni, hogy az Istennek tesz szolgálatot vele.

³ Azért fognak így cselekedni, mert nem ismerték fel az Atyát, sem engem.

⁴ Mégis elmondtam e dolgokat nektek, hogy ha majd eljön az órájuk, visszaemlékezzetek, hogy megmondtam nektek. Ezeket eleitől fogva azért nem mondtam nektek, mert veletek voltam.

⁵ Most azonban ahhoz megyek el, aki elküldött engem. Ám közületek senki sem kérdez engem: Hová mégy?

⁶ Mégis, mikor ezeket mondottam nektek, a bánat töltötte meg szíveteket.

⁷ De én megmondtam nektek az igazat: Hasznotokra van, hogy én elmenjek. Mert ha nem megyek el, a Bátorító nem jön el hozzátok, ha ellenben elmegyek, elküldöm őt hozzátok.

⁸ Ha ő eljön, meggyőzi a világot vétek, igazságos döntés és ítélet dolgában.

⁹ Vétek dolgában, hogy nem hisznek bennem.

¹⁰ Igazságos döntés dolgában, hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem.

¹¹ Ítélet dolgában, hogy a világ fejedelme ítélet alatt van.

¹² Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem vagytok képesek elhordozni még.

¹³ Ha azonban eljön ő, az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban. Mert nem magától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendőt tudatja veletek.

¹⁴ Engem fog dicsőíteni, mert az enyémből fog meríteni s azt mondja el nektek.

¹⁵ Mindaz, amije Atyámnak van, az enyém, ezért mondtam nektek, hogy az enyémből meríti, s azt tudatja veletek.

¹⁶ Még egy kevés idő s többé nem láttok engem, megint egy kis idő, s megláttok majd engem.”

¹⁷ Tanítványai közül egyesek így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő s nem láttok engem, megint egy kis idő s megláttok majd engem? Meg hogy: Az atyához megyek.

¹⁸ Micsoda az a kis idő, amiről beszél? - szóltak - nem tudjuk, mit beszél.”

¹⁹ Jézus észrevette, hogy meg akarják őt kérdezni, megszólította hát őket: „Afelől vitatkoztok egymással, hogy azt mondtam: Egy kevés idő és nem láttok engem, megint egy kevés idő és megláttok majd engem?

²⁰ Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy ti sírni és jajveszékelni fogtok, a világ pedig örülni fog, ti bánkódni fogtok, de bánkódástok örömre fordul.

²¹ Ha az asszony szül, bánata van, mert eljött az órája, de ha megszüli gyermekét, többé nem emlékezik szorongására a miatt az öröm miatt, hogy ember született a világra.

²² Nektek ugyan most bánatotok van, de majd újra meglátlak titeket és akkor szívetek örülni fog, s örömötöket senki sem fogja elvenni tőletek.

²³ Azon a napon engem többé nem kérdeztek meg semmi felől. Bizony, bizony azt mondom nektek: Bármire kéritek is akkor az Atyát az én nevemben, megadja nektek.

²⁴ Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben: Kérjetek és kapni fogtok, hogy örömötök teljes legyen.

²⁵ Ezeket példaszóval beszéltem nektek: De jön egy óra, mikor többé nem szólok nektek példaszóval, hanem teljes nyíltsággal adok nektek tudósítást az Atya felől.

²⁶ Azon a napon az én nevemben kérni fogtok s nem mondom nektek, hogy az Atyát én fogom kérni értetek,

²⁷ mert hisz az Atya maga is kedvel titeket, mert én kedvessé lettem nektek, ti meg annak hívőivé, hogy én Isten mellől jöttem el.

²⁸ Eljöttem az Atyától, lejöttem a világba, ismét elhagyom a világot, és az Atyához megyek.”

²⁹ „Most nyíltan beszélsz - szóltak tanítványai -, és nem mondasz semmit példaszóval.

³⁰ Most tudjuk, hogy mindent tudsz és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen, emiatt hisszük, hogy Isten mellől jöttél el.”

³¹ „Most hiszitek? - mondta nekik Jézus.

³² Lám, eljön egy óra és már el is jött, hogy szétszóródtok, ki-ki a magáéba és engem egyedül hagytok. De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.

³³ Ezeket azért beszéltem el nektek, hogy bennem békességetek legyen. A világban szorongatástok lesz, de bízzatok: A világ legyőzve áll alattam.”

17

¹ Ezeket beszélte Jézus. Azután felemelte szemét az égre és így szólt: „Atyám! Eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad megdicsőíthessen téged.

² Cselekedjél annak megfelelően, hogy fennhatóságot adtál neki minden húson, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adhasson.

³ Az az örök élet, hogy téged, az egyetlen igaz Istent ismerjenek és azt, akit elküldtél, a Krisztus Jézust.

⁴ Én megdicsőítettelek téged a földön, miután elvégeztem a munkát, melyet te adtál nekem, hogy megtegyem.

⁵ Most pedig dicsőíts meg engem Atyám, azzal a dicsőséggel, mely nálad az enyém volt, még mielőtt a világ lett volna.

⁶ Kinyilatkoztattam nevedet azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak és te nekem adtad őket, ők meg a te igédet megőrizték.

⁷ Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál tőled való,

⁸ mert azokat a szavakat, melyeket nekem adtál, nekik adtam, ők elfogadták, és valósággal felismerték, hogy tőled jöttem el, elhitték, hogy te küldtél el engem.

⁹ Őértük kérlek téged, nem a világért kérlek, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert tieid.

¹⁰ Minden, ami enyém a tiéd és a tiéd az enyém, én meg bennük jutottam dicsőségre.

¹¹ Én ezentúl nem vagyok a világon, de ők a világban vannak, én hozzád megyek, Szent Atyám, őrizd meg őket neveddel, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.

¹² Mikor velük voltam, én megőriztem őket a te neveddel, melyet nekem adtál, vigyáztam és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesedjék.

¹³ Most pedig hozzád megyek és ezeket azért beszélem a világon, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák. Értük szentelem magamat, hogy ők is igazán megszenteltekké legyenek.

¹⁴ Igédet nekik adtam. A világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

¹⁵ Nem arra kérlek, hogy kivedd őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a rossztól.

¹⁶ Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.

¹⁷ Szenteld meg őket az igazságban! A te igéd igazság.

¹⁸ Amint te elküldtél engem a világba, én is úgy küldöm el őket a világba.

¹⁹ - - -

²⁰ Nem egyedül ezekért kérlek, hanem azokért is, akik az ő beszédükért fognak bennem hinni.

²¹ Hogy mindannyian egyek legyenek, hogy amiként te, Atyám bennem vagy és én tebenned vagyok, ők is bennünk legyenek, hogy a világ elhiggye, hogy te küldtél engem.

²² Én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk:

²³ én bennük és te énbennem, hogy az egységük befejezett legyen, hogy a világ felismerje, hogy te küldtél engem, s hogy úgy szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.

²⁴ Atyám, akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, velem együtt ott legyenek, ahol én vagyok, hogy szemléljék dicsőségemet, melyet nekem adtál, hisz a világ alapítása előtt szerettél engem.

²⁵ Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg téged, de én megismertelek, és ezek felismerték, hogy te küldtél engem.

²⁶ Megismertettem velük a te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, én is bennük legyek.”

18

¹ Miután Jézus ezeket mondotta, tanítványaival együtt egy, a Kidrón patakán túleső helyre ment, hol egy kert volt. Abba bementek ő és tanítványai.

² Azt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus sokszor gyűlt ott össze tanítványaival.

³ Júdás magával vivén a kohorszot (egy csapat katonát), továbbá a főpapoktól és a farizeusoktól kiküldött szolgákat, fáklyákkal, lámpákkal és fegyverekkel Jézushoz ment.

⁴ Jézus, aki tudta mindazt, ami rá következik, előjött és megkérdezte őket: „Kit kerestek?”

⁵ „A názáreti Jézust” - felelték azok -, mire azt mondta nekik: „Én vagyok.” Velük együtt ott állt Júdás is, aki őt elárulta.

⁶ Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok,” azok hátra hőköltek és földre estek.

⁷ Újra megkérdezte hát őket: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” - felelték azok.

⁸ „Megmondtam már, hogy én vagyok - válaszolta Jézus -, ha engem kerestek, ezeket hagyjátok elmenni.”

⁹ Azért mondta ezt, hogy beteljesedjék az ige, amit mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, senkit el nem veszítettem.”

¹⁰ Simon Péter, akinél kard volt, kivonta azt és megvágta a főpap rabszolgáját, lemetszette annak jobb fülét. A rabszolga neve Málkus volt.

¹¹ „Dugd kardodat hüvelyébe - szólt Jézus Péterre. - Hát én nem innám ki a poharat, melyet az Atya adott nekem?”

¹² A kohorsz, az ezredes és a zsidók szolgái ekkor elfogták és megkötözték Jézust.

¹³ Először Annáshoz vezették. Ő volt Kajafás ipa, aki abban az esztendőben főpap volt.

¹⁴ Kajafás volt az, aki a tanácsban azt mondta a zsidóknak, hogy „hasznosabb, ha egy ember vész el a népért.”

¹⁵ Simon Péter és egy másik tanítvány követték Jézust. Az a tanítvány ismerős volt a főpapnál és Jézussal együtt bement a főpap udvarába.

¹⁶ Míg Péter kinn állt a kapunál. Akkor a másik tanítvány, aki a főpapnál ismerős volt, kiment és szólt a kapunálló leánynak, azután bevitte Pétert.

¹⁷ A kapunál álló fiatal rabszolgáló megszólította Pétert: „Nem vagy te is annak az embernek tanítványai közül való?” „Nem vagyok” - felelte ő.

¹⁸ Ott álldogáltak a rabszolgák és bérszolgák is, széntüzet csináltak, mert hideg volt és melegedtek. Köztük állt Péter is és melegedett.

¹⁹ A főpap tanítványai, és tanítása felől kérdezte Jézust.

²⁰ Jézus így felelt neki: „Én nyíltan beszéltem a világnak. Mindenkor a zsinagógában és szent helyen tanítottam, hol a zsidók mindannyian összejönnek, rejtőzve semmit sem beszéltem.

²¹ Miért kérdezel engem? Kérdezd meg hallgatóimat, mit beszéltem nekik. Azok, látod, tudják, hogy miket mondottam.”

²² Mikor ezeket mondotta, a szolgák közül egy, aki mellette állt, arcul ütötte Jézust, és ezt mondotta: „Így felelsz a főpapnak?”

²³ Jézus így válaszolt: „Ha gonoszul szóltam, bizonyítsd rám a gonoszt, ha pedig megfelelően, miért versz?”

²⁴ Annás ekkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz.

²⁵ Simon Péter pedig ott állt és melegedett. Kérdezték tőle: „Úgy-e, hogy te is a tanítványai közül való vagy?” Ő eltagadta: „Nem vagyok” - mondta.

²⁶ A főpap rabszolgái közül egy, aki rokona volt annak, akinek fülét Péter levágta, így szólt: „Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?”

²⁷ Péter ismét eltagadta és akkor tüstént megszólalt a kakas.

²⁸ Jézust Kajafástól a pretóriumba (laktanyába) vezették. Ők maguk nem mentek be a pretóriumba, hogy ne fertőződjenek, hanem megehessék a pászkát.

²⁹ Pilátus ment ki hát hozzájuk és megkérdezte: „Micsoda vádat emeltek ez ember ellen?”

³⁰ Azok ezt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át.”

³¹ Pilátus erre ezt mondta nekik: „Vegyétek ti át és ítéljétek el törvényetek szerint.” - „Nekünk nincs megengedve, hogy bárkit is megöljünk” - válaszolták a zsidók neki,

³² hogy beteljesedjék Jézus jelképes szava, mellyel azt példázta, hogy milyen halállal kell meghalnia.

³³ Pilátus hát újra bement a pretóriumba, hivatta Jézust és megkérdezte: „Te a zsidók királya vagy?”

³⁴ Jézus így felelt: „Magadtól kérded ezt, vagy mások mondották neked rólam?”

³⁵ „Zsidó vagyok én? - válaszolta Pilátus. A te nemzeted és a főpapok adtak téged át nekem. Mit tettél?”

³⁶ Jézus ezt felelte: „Az én királyságom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna a királyságom, szolgáim küzdenének, hogy ne adassam át a zsidóknak. Így hát királyságom nem innen való.”

³⁷ „Tehát király vagy?” - kérdezte tőle Pilátus.” Te mondod, hogy király vagyok - felelte Jézus. Én azért születtem és azért jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazság mellett. Mindenki hallgat a szómra, aki az igazságból való.”

³⁸ „Mi az igazság?” - szólt Pilátus. E szó után újra kiment a zsidókhoz és így szólt hozzájuk: „Én semmi okot nem találok benne a vádolásra.

³⁹ Van nálatok egy szokás, hogy pászka alkalmával elbocsássak egy foglyot. Akarjátok, hogy elbocsássam a Zsidók Királyát?”

⁴⁰ Azok újra kiáltozták: „Ne őt, hanem Barabbást!” Barabbás pedig haramia volt.

19

¹ Akkor Pilátus elvitette és megostoroztatta Jézust.

² A katonák tövisből koszorút fontak és fejére tették. Bíborköpenybe burkolták,

³ hozzáléptek és így szóltak: „Örvendj Zsidók Királya!” Majd arcára verdestek.

⁴ Azután újra kiment Pilátus és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, kihozom őt, hogy lássátok: A vádra semmi okot nem találok benne,”

⁵ Jézus kiment hát a töviskoszorút és bíborköpenyt viselve.” Nézzétek az embert” - szólt nekik Pilátus.

⁶ Mikor a főpapok és a szolgák őt meglátták, ezt kiáltozták: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” - „Vegyétek őt ti és feszítsétek meg - mondta nekik Pilátus. Én a vádra semmi okot nem találok benne.”

⁷ A zsidók ezt felelték neki: „Nekünk törvényünk van s a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának mondotta magát.”

⁸ Mikor Pilátus ezt a szót hallotta, még jobban megrémült.

⁹ Újra bement a pretóriumba és megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De Jézus nem adott neki választ.

¹⁰ Azt kérdezte tőle Pilátus: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy elbocsássalak s hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek?”

¹¹ „Nem volna semmi hatalmad ellenem - felelte neki Jézus -, ha felülről nem adták volna neked. Ezért nagyobb annak a vétke, aki átadott engem neked.”

¹² Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt, de a zsidók azt kiáltozták: „Ha elbocsátod őt, nem vagy a császár barátja. Ellentmond a császárnak mindenki, aki magát királlyá teszi.”

¹³ Pilátus, ahogy meghallotta ezeket a szavakat, kivezettette Jézust és leült az ítélőszékre, a Mozaik-kövezetnek, héberül Gabbathának nevezett helyen.

¹⁴ A pászka előkészülete volt, körülbelül a hatodik óra. Azt mondta a zsidóknak: „Nézzétek! Itt a királyotok!”

¹⁵ Azok kiáltoztak: „Vidd el! Vidd el! Feszíttesd meg!” - „A ti királyotokat feszíttessem meg?” - kérdezte tőlük Pilátus. A főpapok felelték: „Nincs királyunk, hanem csak császárunk.”

¹⁶ Akkor odaadta őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust.

¹⁷ Keresztjét hordozva kiment arra a helyre, melyet Koponyák helyének, héberül Golgotának neveznek.

¹⁸ Ott megfeszítették. Vele együtt innen is, onnan is, két másikat is megfeszítettek, középütt Jézust.

¹⁹ Pilátus feliratot is írt és azt a keresztre helyezték: - „Názáreti Jézus, a Zsidók Királya” -, volt a felirat.

²⁰ Ezt a feliratot sok zsidó olvasta, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, római nyelven és hellénül volt írva.

²¹ A zsidók főpapjai azt mondták Pilátusnak: „Ne írd azt, hogy a zsidók királya, hanem, hogy ő mondotta, hogy a zsidók királya vagyok.”

²² De Pilátus ezt felelte: „Amit megírtam, megírtam.”

²³ Mikor a katonák Jézust megfeszítették, fogták ruháit és négy részre osztották, mindenik katonának egy rész jutott. A köntös felől, mely varrásnélküli volt, a felső résztől kezdve az egész egyből volt szőve,

²⁴ - megbeszélést folytattak egymással: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk sorsot, kié legyen, hogy ez az írás beteljesedjék: Ruhámat széjjelosztották, köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.

²⁵ Ott álltak a keresztnél Jézus anyja, anyjának testvére, Mária a Klopászé és magdalai Mária.

²⁶ Jézus látta, hogy mellette áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett és megszólította anyját: „Nézd, ő lesz a fiad!”

²⁷ Azután így szólt a tanítványhoz: „Nézd, ő lesz az anyád!” Attól az órától fogva a tanítvány magához vette őt.

²⁸ Ezután Jézus, minthogy látta, hogy már minden elvégeztetett arra, hogy az írás beteljesedjék, így szólt: „Szomjazom.”

²⁹ Volt ott egy ecettel telt edény, egy ecettel telt szivacsot izsópra helyezve a szájához vittek:

³⁰ Mikor Jézus elfogadta az ecetet, így szólt: „Elvégeztetett!” Azután lehajtotta fejét, és szellemét átadta Atyjának.

³¹ Előkészület ideje volt, s mert a következő nap a szombat nagy napja volt, a zsidók megkérték Pilátust, hogy töresse össze a megfeszítettek lábszárát s vétesse le őket, hogy szombaton a testek a keresztfán ne maradjanak.

³² Elmentek tehát a katonák s az elsőnek és a másiknak, akit vele együtt megfeszítettek, összetörték a lába szárát.

³³ Mikor azonban Jézushoz érkeztek és látták, hogy már halott, nem törték össze a lábát,

³⁴ hanem az egyik katona dárdáját az oldalába döfte. A sebből tüstént vér és víz folyt ki.

³⁵ Az, aki látta, bizonyságot tett róla s az ő tanúságtétele igaz. Ő tudja, hogy igazat mond és azért mondja, hogy ti is higgyetek.

³⁶ Mert azért történtek meg ezek, hogy beteljesedjék ez az írás: „Csontjait nem fogják összezúzni.”

³⁷ Megint egy másik írás ezt mondja: „Meg fogják látni azt, kit általszegeztek.”

³⁸ Ezek után Arimátiából való József, aki a zsidóktól való félelem miatt Jézusnak csak titkon volt tanítványa, arra kérte Pilátust, hogy Jézus testét elvihesse. Pilátus megengedte. Erre elment és levette a testét.

³⁹ Odament Nikodémus is, aki első esetben éjjel ment hozzá és körülbelül száz fontnyi mirha és áloé-keveréket hozott.

⁴⁰ Fogták azután Jézus testét és az illatszereket mellé téve körülkötötték vászonszalagokkal, ahogy a zsidóknál a temetkezés szokásban volt.

⁴¹ Volt azon a helyen, ahol megfeszítették, egy kert, a kertben egy új sír, melybe még senkit sem helyeztek el,

⁴² mivel ez a sír közel volt, a zsidók előkészülete miatt odahelyezték Jézust.

20

¹ A hét első napján, kora reggel, még szürkületkor kiment a sírhoz magdalai Mária s látta, hogy a sírról el van emelve a kő, elvették a követ.

² Erre elfutott Simon Péterhez és ahhoz a másik tanítványhoz ment, akit Jézus kedvelt. - „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk hová tették!” - szólott hozzájuk.

³ Mire Péter s az a másik tanítvány elindult és a sírhoz ment.

⁴ Szaladva ment együtt a kettő, de az a másik tanítvány gyorsabban szaladva megelőzte Pétert és elsőnek ért a sírhoz.

⁵ Betekintett és vásznakat látott, melyek ott hevertek, be azonban még nem ment.

⁶ Őt követve megérkezett Simon Péter is és bement a sírba. Látta az ott heverő vásznakat,

⁷ meg a keszkenőt, mely a fején volt, de az nem volt együtt a vásznakkal, hanem külön feküdt egy helyen összehajtogatva.

⁸ Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, s ő látott és hitt.

⁹ Tudniillik még nem értették az írást, hogy a halottak közül fel kell támadnia.

¹⁰ A tanítványok erre újra hazamentek.

¹¹ Mária sírva állott kinn a sírnál. Míg sírdogált, betekintett a sírba

¹² és két angyalt látott, amint fehér öltözetben ott ültek, egyik a fejnél, másik a lábnál, ahol Jézus teste feküdt.

¹³ „Asszony, miért sírsz?” kérdezték az angyalok tőle. - „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom hová tették” - felelte nekik.

¹⁴ Mikor ezt mondta, hátrafordult és észrevette, hogy ott áll Jézus, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.

¹⁵ „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” - kérdezte Jézus tőle. Mária azt gondolta, hogy a kertész az, azért megkérdezte tőle: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem hová tetted, és majd én elviszem.”

¹⁶ „Mária!” - szólította meg Jézus, az megfordult és héberül ezt mondta neki: „Rabbuni!”, ami azt jelenti: „Tanító.”

¹⁷ „Ne nyúlj hozzám! - szólt hozzá Jézus -, hisz még nem mentem fel az Atyához. Menj el azonban testvéreimhez és mondd meg nekik: Felmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”

¹⁸ Erre magdalai Mária elment és így adott hírt a tanítványoknak: „Láttam az Urat, és ezeket mondta nekem.”

¹⁹ Azon a napon, a hét első napján, mikor már késő lett és mikor az ajtók ott, ahol a tanítványok voltak, a zsidóktól való félelem miatt zárva voltak, megjött Jézus és a középen megállott.” Békesség nektek!” - mondta nekik,

²⁰ és ezt mondván megmutatta nekik kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy meglátták az Urat.

²¹ Majd újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött el az Atya, úgy küldelek el én is titeket.

²² Miután ezt mondotta, rájuk lehelt és így szólt hozzájuk: „Vegyetek Szent Szellemet!

²³ Akiknek vétkeit megbocsátjátok, azoknak megbocsátják azokat, akikéit megtartjátok, azoknak megtartják.”

²⁴ A tizenkettő közül az egyik, Tamás, akit Ikernek mondanak, nem volt velük, mikor Jézus eljött,

²⁵ de a többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Tamás azonban így szólt hozzájuk: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, s nem dugom ujjamat a szegek helyére, ha nem teszem kezemet az oldalába, én nem hiszek.”

²⁶ Nyolcadik napon újra benn voltak a tanítványok. Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, odajött Jézus, megállt a középen és így szólt: „Békesség nektek!”

²⁷ Azután Tamáshoz szólt: „Hozd ide az ujjadat és nézd meg a kezemet, hozd ide a kezedet és tedd az oldalamra és ne légy hitetlen, hanem hívő.”

²⁸ „Én Uram és én Istenem!” - szólt hozzá Tamás.

²⁹ Mire Jézus ezt mondta: „Mert látsz, hiszel? Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek.”

³⁰ Ugyan számos és másféle jeleket is tett Jézus a tanítványok előtt, melyeket ebben a könyvben nem írtam meg.

³¹ Ezeket azért írtam meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Krisztus, az Isten Fia és hogy ezt hívén életetek legyen az ő neve által.

21

¹ Ezek után a Tibériás tavánál Jézus újra láthatóan megjelent a tanítványoknak. A dolog így történt:

² Simon Péter, Tamás, akit Ikernek mondanak, Natánáél a galileai Kánából, a Zebedeus két fia és két más tanítvány együtt voltak.

³ Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” - „Mi is megyünk veled” - mondták neki. Elmentek, hajóba szálltak, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.

⁴ Már kora reggel volt, mikor Jézus kiállt a partra, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az.

⁵ „Fiacskáim - szólította meg őket Jézus -, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” - felelték.

⁶ „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán és találni fogtok” - - mondta nekik. Kivetették a hálót, de a halak sokasága miatt azt többé bevonni nem volt erejük.

⁷ Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, odaszólt Péternek: „Az Úr az!” Simon Péter, mikor meghallotta, hogy az Úr az, felkötötte felső ruháját, mert meztelen volt és a tóba vetette magát.

⁸ A többi tanítvány a csónakkal közeledett, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz ölnyire s magukkal vonszolták a hálót a halakkal.

⁹ Mikor kijutottak a földre, széntüzet láttak és rajta halat meg kenyeret.

¹⁰ „Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok!” - mondta nekik Jézus.

¹¹ Simon Péter is feljött s kivonta a szárazföldre a százötvenhárom nagy hallal telt hálót. S noha ennyi volt, nem szakadt el a háló.

¹² „Jertek reggelizzetek meg” - mondta nekik Jézus. A tanítványok közül senki sem merte őt kikérdezni: „Ki vagy?” Tudták, hogy az Úr az.

¹³ Jött Jézus, fogta a kenyeret és adott nekik, a halakból is hasonlóképpen adott.

¹⁴ Ezzel már harmadszor tette magát Jézus a tanítványoknak láthatóvá azután, hogy a halottak közül feltámadt.

¹⁵ Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem náluknál?” „Úgy van, Uram - felelte -, te tudod, milyen kedves vagy nekem.” „Legeltesd bárányaimat!” - mondta neki.

¹⁶ Másodszor is újra megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!” Mondta neki: „Terelgesd a juhaimat!”

¹⁷ Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, János fia, kedves vagyok neked?” Megszomorodott Péter, hogy harmadszor kérdezte tőle: „Kedves vagyok neked?” - és azt felelte neki: „Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem.” Jézus ezt felelte neki: „Legeltesd a juhaimat!

¹⁸ Bizony, bizony azt mondom neked: mikor fiatalabb voltál, te övezted fel magadat és odamentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod majd kezedet, más övez fel téged, és oda mégy, ahová nem akarsz.”

¹⁹ Ezt pedig azért mondta, hogy jelképesen jelezze, micsoda halállal fogja Istent megdicsőíteni. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”

²⁰ Péter megfordult és meglátta azt a tanítványt, akit Jézus szeretett, hogy követte őket, azt, aki az estebéden az Úr keblére dőlt, s aki azt kérdezte: „Uram, ki az, aki elárul téged?”

²¹ Mikor Péter meglátta őt, azt kérdezte: „Uram, vele mi lesz?”

²² Jézus ezt felelte neki: „Ha azt akarnám, hogy ő megmaradjon addig, amíg én megjövök, mit tartozik rád? Te engem kövess!”

²³ Szétment a beszéd a testvérek közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig nem mondta neki Jézus, hogy nem hal meg, hanem: „Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon addig, míg megjövök, mit illet téged?”

²⁴ Ez a tanítvány az, aki tanúságot tett e dolgokról és megírta ezeket. És tudjuk, hogy tanúságtétele igaz.

²⁵ Van sok más dolog is, amiket Jézus tett, amiket, ha egyenként megírnánk, úgy gondolom, hogy maga a világ sem tudná mind befogadni a megírt könyveket.