1
Fenyegető jövendölés. Habakuk próféta látomása.2
Meddig kell még kiáltanom, Uram,
miért nem hallgatsz meg?
Kiáltok hozzád az erőszak miatt,
de nem segítesz!
3
Miért kell látnom a romlottságot,
és néznem a nyomorúságot?
Erőszak és önkény van szemem előtt.
Folyik a per, és viszály támad.
4
Azért nem érvényesül a törvény,
nem hoznak soha igaz ítéletet,
mert a bűnös kijátssza az igazat:
ezért hoznak igazságtalan ítéletet.
5
Nézzétek a népeket és lássátok,
ámulva csodálkozzatok,
mert olyan dolgot viszek véghez napjaitokban,
amit nem is hinnétek, ha elbeszélnék!
6
Mert most útnak indítom a káldeusokat,
ezt a kegyetlen és szilaj népet.
Bejárja ez a széles földet,
birtokába vesz hajlékokat,
amelyek nem az övéi.
7
Rettenetes, félelmetes ez a nép,
önmaga szabja meg
törvényét és méltóságát.
8
Lovai gyorsabbak a párducoknál,
és vadabbak a pusztai farkasoknál,
vágtatnak lovasai.
Noha messziről jönnek lovasai,
repülnek, mint a zsákmányra lecsapó sasok.
9
Mind erőszakos szándékkal jön,
arcuk csak előre néz,
annyi foglyot ejtenek, mint a föveny.
10
Csúfot űz a királyokból,
kineveti a hatalmasokat.
Nevet az erődítményeken,
sáncot emel a földből,
és elfoglalja őket.
11
Azután mást gondol,
és továbbmegy.
Vétkes ő, mert a saját erejét isteníti.
12
Uram, ősidőktől fogva te vagy13
Szemed tiszta, nem nézheti a rosszat,
nem tudod elnézni az elnyomást.
Miért nézed hát el a hűtlenséget,
miért hallgatsz, amikor a bűnös
tönkreteszi a nála igazabbat?
14
Olyanná tetted az embert,15
Mindenkit kifog horoggal,
hálójába terel,
és kerítőhálójába gyűjt;
azután örül és vigad.
16
Ezért áldoz hálójának,
és tömjénez kerítőhálójának.
Mert ezekkel szerez gazdag jövedelmet
és bőséges élelmet.
17
Vajon örökké tart az,
hogy kiveti hálóját, és gyilkolja
a népeket kíméletlenül?
1
Őrhelyemre állok,2
Az Úr szólt is, és ezt mondta:3
Mert ez a kijelentés
meghatározott időre vonatkozik,
hamarosan célhoz ér,
és nem csal meg;
ha késik is, várd türelemmel,
mert biztosan bekövetkezik,
nem marad el.
4
Az elbizakodott ember
nem őszinte lelkű,
de az igaz ember a hite által él.
5
Bizony, a bor megcsal,
nagyhangúvá lesz a férfi,
nem nyughatik.
Szélesre tátja torkát, mint a sír,
telhetetlen, mint a halál,
magához ragad minden nemzetet,
magához gyűjt minden népet.
6
De majd mindezek
példázatot költenek,
és ilyen jelképes hasonlatokat
mondanak róla:
7
De rád támadnak hirtelen,
akik marcangolnak,
fölébrednek, akiktől reszketsz,
és zsákmányul esel nekik.
8
Mivel te sok népet kizsákmányoltál,
te is zsákmányul esel a többi népnek;
azért, mert emberek vérét ontottad,
és erőszakosan bántál országokkal,
városokkal és a bennük lakókkal.
9
Jaj annak, aki a házába10
Házad gyalázatára vált,
amit terveztél.
Önmagad ellen vétkeztél,
amikor sok népet tönkretettél,
11
mert a kő is kiáltoz a falból,
és a tetőgerenda válaszol neki.
12
Jaj annak, aki vérontással épít várost,13
Hiszen a Seregek Ura így határozott:
Amiért a népek fáradoznak,
azt tűz pusztítja el,
amiért a nemzetek fáradoznak,
az semmivé válik.
14
De a föld tele lesz
az Úr dicsőségének ismeretével,
ahogyan a tengert víz borítja.
15
Jaj annak, aki leitatja embertársát,16
Szégyen fog eltölteni dicsőség helyett,
neked is innod kell majd,
támolyogni fogsz,
amikor neked nyújtja
az Úr jobbja a poharat,
és szégyen borítja dicsőségedet.
17
A Libánon ellen elkövetett erőszak
visszaszáll rád;
a vadállatok kipusztítása miatt
majd te is rettegni fogsz.
Hiszen te emberek vérét ontottad,
és erőszakosan bántál országokkal,
városokkal és a bennük lakókkal.
18
Mit használ a bálványszobor?
— hiszen csak szobrász formálta!
Mit ér az istenszobor?
— hamis útmutatást ad!
Bár bízott benne, aki megformálta,
csak néma bálványt készített.
19
Jaj annak, aki a fának mondja: Ébredj!
— és a néma kőnek: Kelj föl!
Adhat ez útmutatást?
Arannyal, ezüsttel van ugyan borítva,
de semmilyen lélek nincs benne!
20
Az Úr azonban ott van
szent templomában:
csendesedjék el előtte az egész föld!
1
Habakuk próféta imádsága. Ének.2
Uram, hallottam, amit hirdettél,
félelem fog el attól, amit teszel, Uram.
A közeli években valósítsd meg,
a közeli években tedd ismertté!
De haragodban is
gondolj az irgalomra!
3
Témán felől jön az Isten,4
Ragyogása maga a világosság,
fénysugarak villognak mellette:
abban rejtőzik az ereje.
5
Előtte dögvész jár,
lába nyomán láz támad.
6
Megáll, és megrendíti a földet,
szétnéz, és megriasztja a népeket.
Az ősi hegyek szétporlanak,
lesüllyednek az ősrégi halmok;
ősrégi ösvényeken jár.
7
Látom, amint bomladoznak
Kúsán sátrai,
reszketnek Midján földjének sátorlapjai.
8
A folyamok ellen
lobbant haragra az Úr?
A folyamokra haragszol,
vagy a tengerre vagy dühös?
Azért jössz vágtató lovakkal,
győzelmet hozó harci kocsikkal?
9
Íjad harcra kész,
tegzed nyilakkal tele. (Szela.)
Folyóknak hasítasz medret a földbe.
10
Ha meglátnak téged a hegyek,
remegni kezdenek,
feltör a vízáradat,
morajlik a mély tenger,
magasra emelkednek partjai.
11
A nap és a hold lakóhelyén marad,
amikor nyilaid villogva cikáznak,
és dárdád ragyogva villámlik.
12
Felindulásodban taposod a földet,
haragodban csépeled a népeket.
13
Kivonulsz néped szabadítására,14
Nyilaiddal átlőtted
harcosainak vezérét,
pedig már rám törtek,
hogy megfutamítsanak;
ujjongtak, hogy megemésztik
rejtekhelyén a szegényt.
15
A tengeren jártál lovaiddal,
a nagy vizek habjain.
16
Hallottam, és reszketett a szívem,
hangjától megremegtek ajkaim.
Fájdalom járja át csontjaimat,
reszkető léptekkel járok.
Bárcsak nyugtom lenne
a nyomorúság napján,
amely eljön a bennünket fosztogató népre!
17
Mert a fügefák nem fognak virágozni,
a szőlőtőkéken nem lesz gyümölcs.
Hiányozni fog az olajfák termése,
a kertek sem teremnek ennivalót.
Kivész a juh az akolból,
és nem lesz marha az istállókban.
18
De én vigadozni fogok az Úr előtt,19
Az Úr, az én Uram ad nekem erőt,
olyanná teszi lábamat,
mint a szarvasokét,
és magaslatokon enged járni engem.