1
Ez volt az Úr igéje, amely a móreseti Mikeáshoz szólt Jótámnak, Áháznak és Ezékiásnak, Júda királyainak idejében. Ezt látta Samáriáról és Jeruzsálemről.2
Halljátok meg mind, ti népek,
figyeljen a föld, és aki rajta él!
Mert az én Uram, az Úr
tanúskodik ellenetek,
igen, az Úr az ő szent templomából.
3
Az Úr eljön szent helyéről,
leszáll, és a föld magaslatain lépked.
4
Megolvadnak alatta a hegyek,
és a völgyek meghasadoznak,
mint a viasz a tűztől,
vagy mint a lejtő a lezúduló víztől.
5
Jákób bűne miatt történik mindez,
és Izráel házának vétkei miatt.
Honnan ered Jákób bűne?
Nem Samáriából?
Honnan ered Júda vétke?
Nem Jeruzsálemből?
6
Samáriát romhalmazzá teszem,7
Bálványszobrai mind összetörnek,
és minden szerzeménye tűzben ég el.
Minden bálványát megsemmisítem,
mert paráznák béréből
gyűjtötte azokat,
paráznák bérévé lesznek ismét.
8
Emiatt gyászolok és jajgatok,
mezítláb és ruhátlanul járok.
Üvöltök gyászomban, mint a sakálok,
és jajgatok, mint a struccok.
9
Mert halálos a csapás, amely Júdát érte,
egészen népem kapujáig,
Jeruzsálemig eljutott.
10
Ne mondjátok el Gátban,11
Vonulj el, Sáfír lakossága,
szégyenkezve, mezítelenül!
Nem mer kijönni a lakosság Caanánból,
Bét-Écel gyásza miatt
nem lehet ott megmaradni.
12
Mennyire várja a jó hírt
Márót lakossága!
Milyen veszedelem jött az Úrtól
Jeruzsálem kapujára!
13
Fogj lovat harci kocsid elé,
Lákis lakossága!
Itt kezdődött el a vétke
Sion leányának,
bizony benned találhatók
Izráel bűnei!
14
Ezért adj válólevelet
Móreset-Gátnak!
Akzíb házai megcsalják
Izráel királyait.
15
Elhozom, aki meghódít téged,
Marésa lakossága!
Adullámig terjed csak
Izráel dicsősége.
16
Vágd le a hajad gyászodban
drága gyermekeid miatt!
Olyan kopaszra nyírd magad,
amilyen a keselyű nyaka,
mert fogságba mennek a tieid!
1
Jaj azoknak,2
Megkívánják a mezőket, és elrabolják,
a házakat is elveszik,
kihasználják az embert és házát,
őt magát és birtokát.
3
Azért ezt mondja az Úr:4
Azon a napon példázatot költenek
és siratóéneket mondanak rólatok,
amely így szól: Végünk van,
el kell vesznünk!
Népem öröksége gazdát cserél!
Jaj, elveszik tőlünk,
és bitorlók közt osztják szét mezeinket!
5
Ezért nem lesz senki,
aki földet mérjen sorsolással
az Úr gyülekezetében.
6
Ne prédikáljatok — prédikálják ők —,
ne prédikáljatok ilyeneket!
Nem érhet minket ilyen szégyen!
7
Szabad-e ilyet mondani
Jákób házáról?
Talán elfogyott az Úr türelme?
Ilyeneket tenne velünk?
Az ő igéi javára válnak
annak, aki becsületesen él!
8
Ti ellenségként támadtok népemre,
letépitek a ruhát, a köntöst
a gyanútlan járókelőkről,
akik kerülik a háborúskodást.
9
Népem asszonyait kiűzitek
kényelmes otthonukból,
gyermekeiktől elveszitek
ékes országomat örökre.
10
Keljetek föl, menjetek innen,
mert nincs itt nektek hely!
Elpusztultok a tisztátalanság miatt,
a megsemmisítő pusztulás miatt!
11
Ha egy szélhámos és csaló
így hazudozna:
Borról és italról prédikálok,
az lenne csak prófétája
ennek a népnek!
12
Összeszedem az egész Jákóbot,
összegyűjtöm Izráel maradékát.
Összeterelem őket,
mint juhokat a karámba,
mint nyájat az akolba,
tömegestül lesznek ott emberek.
13
Előttük megy, aki utat tör,
áttörnek, átmennek a kapun,
és kivonulnak.
Előttük megy át királyuk,
élükön maga az Úr.
1
Ezt mondtam:2
Ti gyűlölitek a jót,
és szeretitek a rosszat!
Lenyúzzátok az emberekről a bőrt,
és csontjaikról a húst.
3
Ti megettétek népem húsát,
lenyúztátok róluk a bőrt,
csontjaikat összetörtétek,
és feldaraboltátok, mint a húst,
amely fazékba vagy bográcsba kerül.
4
Majd kiáltanak még az Úrhoz,
de ő nem válaszol nekik,
hanem elrejti orcáját előlük akkor,
mert gonosz tetteket követtek el.
5
Ezt mondja az Úr6
Olyan éjszaka száll rátok,
amelyben nem lesz látomás,
és olyan sötétség,
amelyben nem lesz jövendölés.
Leáldozik a próféták napja,
nappal is sötétség borul rájuk.
7
Szégyent vallanak a látnokok,
pironkodnak a jósok,
eltakarják arcukat mindnyájan,
mert nem kapnak választ Istentől.
8
Engem azonban betölt az Úr lelke
erővel, igazsággal és hatalommal,
hogy megmondjam Jákóbnak a bűnét,
Izráelnek a vétkét.
9
Halljátok meg ezt,10
Vérontással építitek a Siont,
álnoksággal Jeruzsálemet!
11
Elöljárói megvesztegetve bíráskodnak,
papjai megkérik az árát a tanításnak,
prófétái pénzért jósolnak,
és még az Úrra hivatkozva mondják:
Közöttünk van az Úr,
nem érhet minket baj!
12
Ezért miattatok felszántják a Siont,
mint a mezőt,
Jeruzsálem romhalmaz lesz,
a templomhegy pedig erdős magaslat.
1
Az utolsó napokban2
Eljön a sok nép, és ezt mondják:
Jöjjetek, menjünk az Úr hegyére,
Jákób Istenének házához!
Tanítson minket útjaira,
hogy ösvényein járjunk!
Mert a Sionról jön a tanítás,
és az Úr igéje Jeruzsálemből.
3
Ítéletet tart a sok nép fölött,
és megfenyíti a távoli,
erős nemzeteket.
Kardjaikból kapákat kovácsolnak,
lándzsáikból metszőkéseket.
Nép a népre kardot nem emel,
hadakozást többé nem tanul.
4
Mindenki a saját szőlőjében
vagy fügefája alatt ülhet,
senki sem rettenti őket.
Maga a Seregek Ura mondta ezt!
5
Ha minden nép a maga
istenének nevében jár is,
mi az Úrnak, a mi Istenünknek
nevében járunk mindörökké.
6
Azon a napon — így szól az Úr —7
A sánták meg fognak maradni,
a gyengék erős nemzetté lesznek,
és az Úr uralkodik fölöttük
a Sion hegyén,
mostantól fogva örökké.
8
És te, őrtornya a nyájnak,
Sionnak várhegye!
Visszatér hozzád, és helyreáll
a régi hatalom,
Jeruzsálem királysága.
9
Miért kiáltozol annyira?
Nincsen királyod?
Vagy elpusztult a tanácsadód,
hogy úgy elfogott a fájdalom,
mint a szülő asszonyt?
10
Gyötrődj és kínlódj, Sion leánya,
mint a szülő asszony!
Mert el kell távoznod a városból,
a mezőn fogsz tanyázni.
Babilóniába kell menned,
onnan menekülsz meg;
ott vált meg téged az Úr
ellenségeid hatalmától.
11
Most sok nép gyűlt össze ellened.12
De ők nem ismerik
az Úr gondolatait,
és nem értik tervét.
Hiszen ő gyűjtötte össze őket,
mint kévéket a szérűre.
13
Indulj és csépelj, Sion!
Mert olyanná teszem szarvaidat,
mint a vas,
patáidat pedig olyanná,
mint az érc,
és összezúzol sok népet,
szerzeményüket az Úrnak áldozod,
vagyonukat az egész föld Urának.
14
Vagdosd magad össze gyászodban,
mert ostromot indítottak ellenünk!
Bottal verik arcul Izráel bíráját.
1
Te pedig, efrátai Betlehem,2
Csak annyi időre szolgáltatja ki őket,
amíg a szülő asszony szül,
de megmaradó honfitársai hazatérnek
Izráel fiaival együtt.
3
A nyáj elé áll, és legelteti
az Úr hatalmával,
az Úristen fenséges nevével.
Akkor nyugodtan élnek,
mert hatalma kiterjed a föld határáig.
4
Ez lesz a békesség!
Ha Asszíria országunkra támad,
és behatol palotáinkba,
hét pásztort állítunk szembe vele
és nyolc főrangú embert.
5
Ezek fegyverrel verik le Asszíriát,
kivont karddal Nimród országát.
Megment, ha Asszíria
országunkra támad,
és behatol területünkre.
6
Olyan lesz Jákób maradéka7
Olyan lesz Jákób maradéka
a nemzetek között, a többi nép között,
mint az oroszlán az erdő vadjai közt,
mint az oroszlánkölyök
a juhnyájak közt:
amerre jár, tipor
és tép menthetetlenül.
8
Kezed ellenfeleidre nehezedik,
minden ellenségedet kiirtod.
9
Azon a napon — így szól az Úr —10
Kiirtom országod városait,
és lerombolom minden erődödet.
11
Kiirtom varázsszereidet a kezedből,
nem lesznek többé jelmagyarázóid.
12
Kiirtom bálványszobraidat
és szent oszlopaidat az országból.
Nem borulsz le többé
kezed csinálmánya előtt.
13
Kiszaggatom szent fáidat,
és elpusztítom városaidat.
14
Az engedetlen népeken pedig
lángoló haraggal állok majd bosszút!
1
Hallgassátok meg,2
Halljátok meg, hegyek,
az Úr perbeszédét,
ti is, ősrégi alapjai a földnek!
Mert pere van népével az Úrnak,
törvénykezni akar Izráellel.
3
Én népem, mit vétettem ellened,
mivel bántottalak? Felelj nekem!
4
Hiszen kihoztalak Egyiptom földjéről,
kiváltottalak a szolgaság házából.
Elküldtem Mózest,
Áront és Mirjámot,
hogy vezessenek.
5
Én népem, emlékezz csak!
Mit tervezett Bálák, Móáb királya,
mit válaszolt neki Bálám, Beór fia,
és mi történt Sittímtől Gilgálig?
Akkor megismered az Úr igaz tetteit!
6
Mivel járuljak az Úr elé?7
Talán kedvét leli az Úr
a kosok ezreiben,
vagy az olajpatakok tízezreiben?
Talán elsőszülöttemet
áldozzam bűnömért,
drága gyermekemet
vétkes életemért?
8
Ember, megmondta neked,9
Az Úr hangosan kiált a városnak10
Még mindig van bűnös ház
bűnös kincsekkel tele,
és van átkozott, hamis véka!
11
Jóváhagyhatom-e a hamis mérleget
és a zacskóban levő hamis súlyokat?
12
Hiszen gazdagságuk
csupa rablott holmi,
a város lakói hazugságot beszélnek,
csalárd nyelv van szájukban.
13
Pedig én már elkezdtelek verni téged,
és pusztítani vétkeid miatt.
14
Eszel majd, de nem laksz jól,
hanem éhen maradsz.
Ha félreraksz is, nem mented meg,
mert amit meg akarsz menteni,
fegyver martalékává teszem.
15
Vetni fogsz, de nem aratsz,
sajtolsz olajbogyót,
de nem kened magad olajjal,
mustot is préselsz,
de nem iszol bort.
16
Omri szokásaihoz ragaszkodtok,
Aháb házának cselekedeteihez,
és az ő tanácsaik szerint éltek.
Ezért pusztasággá teszem az országot,
lakóira pedig iszonyodva néznek,
a népek gyalázkodását kell elviselniük.
1
Jaj nekem, mert úgy jártam,2
Kivesztek az országból a hívek,
nincs becsületes ember.
Alattomban mindnyájan vért ontanak,
hálóval vadásznak egymásra.
3
Jól használják kezüket a rosszra:
a vezető ember követelőzik,
a bíró fizetségre vár,
a főrangú ember kimondja, mit kíván,
és csak csűrik-csavarják az ügyeket.
4
Aki a legjobb köztük,
olyan, mint a tüskebokor,
a legbecsületesebb is
olyan, mint a tövisbokor.
De eljön büntetésed napja,
amelyet őrállóid láttak.
Akkor lesz majd zűrzavar!
5
Ne higgyetek a barátnak,
ne bízzatok a jó ismerősben,
még asszonyod előtt is,
akit magadhoz ölelsz,
vigyázz, hogy mit mondasz!
6
Mert a fiú gyalázatosan bánik apjával,
a lány anyja ellen támad,
a meny az anyósa ellen,
az embernek saját háza népe is ellensége.
7
De én az Urat várom,
a szabadító Istenben reménykedem:
meg is fog hallgatni Istenem!
8
Ne örülj bajomnak, ellenségem,
mert ha elesem is, fölkelek,
ha sötétségben lakom is,
az Úr az én világosságom.
9
Az Úr haragját kell hordoznom,
mert vétkeztem ellene.
De majd ő intézi peremet,
és igazságot szolgáltat nekem.
Kivisz a világosságra,
és gyönyörködöm igazságában.
10
Látja majd ezt ellenségem,
és szégyen borítja el,
bár most ezt kérdezi tőlem:
Hol van az Úr, a te Istened?
Saját szememmel látom majd,
amikor összetapossák,
mint az utca sarát.
11
Eljön a nap, amikor felépítik falaidat,12
Azon a napon jönnek majd hozzád
Asszíriából és Egyiptom városaiból,
Egyiptomból és az Eufrátesz mellől,
a tengereken át, a hegyeken át,
13
bár puszta volt az ország, lakói miatt,
tetteik gyümölcseképpen.
14
Pásztorold botoddal népedet,15
Csodás dolgokat mutatok neked,
mint amikor kijöttél Egyiptomból.
16
Látják majd ezt a népek
és szégyenkeznek,
elvesztik minden erejüket,
kezüket szájukra teszik,
füleik megsüketülnek,
17
port nyalnak, mint a kígyó,
mint a föld férgei,
reszketve jönnek elő rejtekhelyükről,
rettegve folyamodnak
Istenünkhöz, az Úrhoz,
és félnek majd tőled is.
18
Kicsoda olyan Isten, mint te,19
Újra irgalmas lesz hozzánk,
eltapossa bűneinket,
a tenger mélyére dobja
minden vétkünket!
20
Hűségesen bánsz Jákóbbal,
kegyelmesen Ábrahámmal,
ahogyan megesküdtél őseinknek
a régi időkben.