1

1

Ámósz beszédei, aki a tekóai pásztorok közé tartozott. Ezt látta Izráelről Uzzijjának, Júda királyának, és Jeroboámnak, Jóás fiának, Izráel királyának az idejében, két évvel a földrengés előtt.


2
Ezt mondta:
Felharsan az Úr hangja a Sionról,
mennydörög Jeruzsálemből;
gyászba borulnak a pásztorok legelői,
és elszárad a Karmel teteje.

3

Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke
miatt nem bocsátok meg Damaszkusznak,
mert vas cséplőszánokkal
csépelték Gileádot.

4
Ezért tüzet bocsátok Hazáél házára,
és az megemészti Ben-Hadad palotáit.

5
Letöröm Damaszkusz zárait,
kiirtom az Áven-völgyből az uralkodót,
és Bét-Édenből a fejedelmet.
Fogságba megy az arám nép Kírbe
— mondja az Úr.

6

Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Gázának,
mert a foglyokat mind elhurcolták,
és kiszolgáltatták Edómnak.

7
Ezért tüzet bocsátok Gáza várfalára,
és az megemészti palotáit.

8
Kiirtom Asdódból az uralkodót,
és Askelónból a fejedelmet.
Azután Ekrón ellen fordulok,
elpusztul a filiszteusok maradéka is,
— mondja az én Uram, az Úr.

9

Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Tírusznak,
mert a foglyokat
mind kiszolgáltatták Edómnak,
nem törődtek a testvéri szövetséggel.

10
Ezért tüzet bocsátok Tírusz várfalára,
és az megemészti palotáit.

11

Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Edómnak,
mert fegyverrel üldözte testvérét,
nem ismert irgalmat,
szüntelen tombolt haragja,
megőrizte dühét mindvégig.

12
Ezért tüzet bocsátok Témánra,
és az megemészti Bocra palotáit.

13

Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg az ammóni népnek,
mert felhasogatták
Gileád terhes asszonyait,
hogy megnöveljék területüket.

14
Ezért tüzet gyújtok Rabba várfalán,
és az megemészti palotáit
harci zajban a csata napján,
szélvészben a vihar napján.

15
Királyuk fogságba kerül
vezéreivel együtt
— mondja az Úr.

2

1

Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Móábnak,
mert mésszé égette
Edóm királyának csontjait.

2
Ezért tüzet bocsátok Móábra,
és az megemészti Kerijjót palotáit.
Csatazajban hal meg Móáb népe,
harci lárma és kürtzengés közben.

3
Kiirtom belőle a bírót,
és vele együtt minden vezérét megölöm
— mondja az Úr.

4

Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Júdának,
mert megvetették az Úr törvényét,
és nem tartották meg rendelkezéseit.
Tévelygésbe vitték őket bálványaik,
amelyeket elődeik követtek.

5
Ezért tüzet bocsátok Júdára,
és az megemészti Jeruzsálem palotáit.

6
Így szól az Úr:
Három, sőt négy vétke miatt
nem bocsátok meg Izráelnek,
mert eladják pénzért az igazat,
és egy pár saruért a szegényt.

7
Azt kívánják, hogy a nincstelenek
a föld porát szórják fejükre,
és elutasítják a nyomorultak ügyét.
Apa és fia ugyanahhoz a nőhöz jár,
így gyalázzák meg szent nevemet.

8
Zálogba vett ruhán nyújtózkodnak
minden oltár mellett,
és a megbírságoltak borát isszák
Istenük házában.

9

Pedig én kipusztítottam
előlük az emóriakat,
akik magasak voltak, mint a cédrusok,
és erősek, mint a tölgyek,
de elpusztítottam gyümölcsüket fent,
és gyökerüket lent.

10
Kihoztalak benneteket
Egyiptom földjéről,
és vezettelek a pusztában
negyven esztendeig,
hogy birtokba vegyétek
az emóriak földjét.

11
Fiaitok közül
prófétákat támasztottam,
ifjaitok közül názírokat.
Nem így van-e, Izráel fiai?
— így szól az Úr.

12
De ti a názírokat borral itattátok,
a prófétákra meg ráparancsoltatok:
Ne prófétáljatok!

13

Ezért én megingatom
alattatok a földet,
ahogyan meginog a szekér,
ha kévékkel van telerakva.

14
Nem lesz menekvése a gyorslábúnak,
a bátor is hiába feszíti meg erejét,
a vitéz sem menti meg életét.

15
Az íjász sem tud helytállni,
a gyorslábú sem tud elmenekülni,
és a lovas sem menti meg életét.

16
A legbátrabb szívű vitéz is
fegyvertelenül fut el azon a napon
— így szól az Úr.

3

1

Halljátok meg azt az igét,
amelyet az Úr mond rólatok,
Izráel fiai,
az egész nemzetségről,
amelyet kihozott Egyiptomból:

2

Csak veletek léptem közösségre
a föld minden nemzetsége közül,
ezért kérem számon rajtatok
minden bűnötöket.

3

Járnak-e ketten együtt,
ha nem egyeztek meg?

4
Ordít-e az oroszlán az erdőben,
ha nincsen zsákmánya?
Hallatja-e hangját
barlangjában az oroszlánkölyök,
ha semmit sem fogott?

5
Csapdába esik-e a madár a földön,
ha nem vetnek tőrt neki?
Fölpattan-e a csapda a földről,
ha semmit sem fogott?

6
Ha megfújják a kürtöt a városban,
nem rémül-e meg a nép?
Ha valami baj éri a várost,
nem az Úr hozza-e azt?

7
Az én Uram, az Úr
semmit sem tesz addig,
míg titkát ki nem jelenti
szolgáinak, a prófétáknak.

8
Ha oroszlán ordít, ki ne félne?
Ha az én Uram, az Úr szól,
ki ne prófétálna?

9
Hirdessétek Asdód palotáinak tetejéről,
és az Egyiptomban levő palotákról,
és mondjátok: Gyűljetek össze
Samária hegyein,
lássátok meg, milyen zűrzavar van ott,
és milyen elnyomás van benne!

10
Nem tudnak helyesen cselekedni
— így szól az Úr —,
erőszakkal és zsarolással
gyűjtenek kincset palotáikba.

11
Ezért így szól az én Uram, az Úr:
Ellenség veszi körül az országot,
megfosztanak hatalmadtól,
kirabolják palotáidat.

12
Így szól az Úr:
Ahogyan a pásztor az oroszlán szájából
két lábszárat, vagy egy fülhegyet ment meg,
csak úgy menekülnek meg Izráel fiai,
akik most Samáriában az ágy szélén
és damaszkuszi pamlagon ülnek.

13

Halljátok, és tanúskodjatok
Jákób háza ellen!
— így szól az én Uram, az Úr,
a Seregek Istene:

14
Amikor megbüntetem Izráelt
bűnei miatt,
megbüntetem Bételt is
oltárai miatt.
Letörnek az oltár szarvai,
és a földre hullnak.

15
Összedöntöm a téli házat
a nyári házzal együtt,
elpusztulnak az elefántcsont házak,
vége lesz a sokféle háznak
— így szól az Úr.

4

1

Halljátok meg ezt az igét,
ti básáni tehenek Samária hegyén,
akik sanyargatjátok a nincsteleneket,
és bántalmazzátok a szegényeket,
akik ezt mondjátok uraitoknak:
Hozzatok, hadd igyunk!

2
Megesküdött szentségére
az én Uram, az Úr,
hogy eljön rátok az az idő,
amikor szigonnyal visznek el benneteket,
maradékotokat pedig halászhorgokkal.

3
A leomlott falon át
mentek ki egymás után,
és a Hermón felé hajtanak benneteket
— így szól az Úr.

4
Jöjjetek csak Bételbe, és vétkezzetek,
Gilgálban vétkezzetek még többet!
Hozzátok reggelenként áldozataitokat,
harmadnapra tizedeiteket!

5
Égessetek kovásszal készült hálaáldozatot,
kiáltsátok, híreszteljétek,
hogy önkéntes áldozatot hoztok,
mert így szeretitek, Izráel fiai!
— így szól az én Uram, az Úr.

6

Én meg azt tettem veletek,
hogy nem volt harapnivaló városaitokban,
kenyérhiány volt
minden helységetekben,
mégsem tértetek meg hozzám!
— így szól az Úr.

7

Én az esőt is megvontam tőletek
három hónappal az aratás előtt:
az egyik városra adtam esőt,
a másik városra nem adtam esőt.
Az egyik föld kapott esőt,
a másik föld nem kapott esőt,
és kiszáradt.

8
Két-három városból támolyogtak
egy városba, hogy vizet ihassanak,
de nem jutott nekik elég,
mégsem tértetek meg hozzám!
— így szól az Úr.

9

Megvertelek benneteket
aszállyal és gabonarozsdával,
kertjeiteknek és szőlőiteknek,
fügefáitoknak és olajfáitoknak
nagy részét leette a sáska,
mégsem tértetek meg hozzám!
— így szól az Úr.

10

Dögvészt küldtem rátok,
olyant, mint Egyiptomra.
Ifjaitokat fegyverrel öltem meg,
lovaitok zsákmányul estek.
Táborotok bűze orrotokba szállt,
mégsem tértetek meg hozzám!
— így szól az Úr.

11

Olyan pusztulást hoztam rátok,
mint amikor Sodomát és Gomorát
elpusztította Isten.
Olyanok lettetek,
mint a tűzből kiragadott
üszkös fadarab,
mégsem tértetek meg hozzám!
— így szól az Úr.

12

Ezért bánok így veled, Izráel!
És mivel így bánok veled,
készülj Istened elé, Izráel!

13
Mert aki hegyeket formál,
és szelet teremt,
aki tudtára adja
szándékát az embernek,
aki hajnalt és alkonyatot alkot,
és a föld magaslatain lépked,
annak neve: az Úr, a Seregek Istene.

5

1

Halljátok meg ezt az igét!
Siratóéneket mondok rólatok,
Izráel háza!

2

Elesett, nem kel fel többé
a szűz Izráel!
Ott hever földjén, nincs, ki fölemelje.

3
Ezt mondja az én Uram, az Úr:
Ha egy városból ezren vonulnak ki,
csak százan maradnak meg;
ha százan vonulnak ki,
csak tízen maradnak meg
Izráel házának.

4

Ezt mondja az Úr Izráel házának:
Engem keressetek, és éltek!

5
Ne keressétek fel Bételt,
ne járjatok Gilgálba,
Beérsebába se menjetek!
Mert Gilgál fogságba jut,
Bétel pedig megsemmisül.

6
Az Urat keressétek,
akkor élni fogtok,
különben rátör József házára,
mint a tűz,
amely megemészti olthatatlanul
Bétel miatt.

7
Mert méreggé teszitek a törvényt,
és az igazságot földre tiporjátok.

8

Ő alkotta a Fiastyúkot
és a Kaszás-csillagot.
Ő változtatja reggelre a homályt,
és sötét éjszakává a nappalt.
Szól a tenger vizének,
és kiönti azt a szárazföldre:
az Úr az ő neve.

9
Pusztulással sújtja az erőseket,
és pusztulást hoz az erődökre.

10
Gyűlölik azt,
aki dorgálni mer a kapuban,
és utálják,
aki megmondja az igazat.

11
Mivel ti kihasználjátok a nincstelent,
és gabonaadót szedtek tőle,
ezért bár faragott kőből
építettetek házakat,
nem fogtok bennük lakni,
bár gyönyörű szőlőket ültettetek,
nem isszátok azok borát.

12
Tudom, hogy milyen sok a bűnötök,
és mily nagyok vétkeitek:
sanyargatjátok az igazat,
elfogadjátok a megvesztegetést,
elnyomjátok a szegényeket a kapuban.

13
Ezért hallgat most az okos,
mert gonosz idő ez!

14
A jóra törekedjetek, ne a rosszra,
akkor életben maradtok,
és veletek lesz az Úr,
a Seregek Istene
— ahogy mondogatjátok.

15
Gyűlöljétek a rosszat,
szeressétek a jót,
szerezzetek érvényt
a törvénynek a kapuban!
Talán megkegyelmez
József maradékának
az Úr, a Seregek Istene.

16

Ezért így szól az Úr,
a Seregek Istene, az én Uram:
Minden téren sírni fognak,
minden utcán jajgatnak.
A mezei munkást gyászolni hívják,
és a halottsiratókat jajveszékelni.

17
Minden szőlőben sírni fognak,
ha átvonulok közöttetek
— mondja az Úr.

18

Jaj azoknak,
akik az Úr napját kívánják!
Minek nektek az Úr napja?
Sötét lesz az, nem világos!

19
Olyan lesz, mint mikor valaki
oroszlán elől fut, és medve támad rá,
vagy bemegy a házba,
kezével a falhoz támaszkodik,
és kígyó marja meg.

20
Bizony, sötét lesz az Úr napja,
nem világos,
vaksötét lesz, fénysugár nélkül!

21
Gyűlölöm, megvetem ünnepeiteket,
ünnepségeiteket ki nem állhatom!

22
Ha égőáldozatot mutattok be nekem,
vagy ételáldozatot,
nem gyönyörködöm bennük.
Rá se tekintek a békeáldozatra,
melyet hizlalt állatokból mutattok be!

23
Távozzatok előlem
hangos éneklésetekkel,
hallani sem akarom lantpengetésteket!

24
Áradjon a törvény, mint a víz,
és az igazság, mint a bővizű patak!

25

Véresáldozatot és ételáldozatot
úgy hoztatok-e nekem a pusztában
negyven éven át, Izráel háza,

26
hogy közben hordoztátok
királyotokat, Szikkútot,
és Kijjúnt, csillagistenetek képmását,
amelyeket ti készítettetek?!

27
Ezért fogságba küldelek titeket
Damaszkuszon túlra
— mondja az Úr,
akinek Seregek Istene a neve.

6

1

Jaj a gondtalanoknak a Sionon,
az elbizakodottaknak Samária hegyén,
a legkiválóbb nép előkelőinek,
akikhez folyamodik Izráel háza!

2
Járjátok be Kalnét, és nézzetek szét!
Onnan menjetek a nagy Hamátba,
azután menjetek el a filiszteus Gátba:
Különbek vagytok-e
ezeknél az országoknál,
nagyobb-e határuk a ti határotoknál?

3
Ti azt gondoljátok,
hogy messze van a veszedelem napja,
ezért az erőszak uralmát
közel hoztátok!

4
Elefántcsont ágyakon heverésznek,
pamlagokon terpeszkednek,
megeszik a nyájból a bárányokat,
és a hizlalóból a borjúkat!

5
Hárfakísérettel danolásznak,
és azt hiszik, hogy zenéjük
olyan, mint Dávidé.

6
Kelyhekből isszák a bort,
és finom olajjal kenik magukat,
de József romlásával nem törődnek.

7
Ezért majd ők mennek
a foglyok élén fogságba,
és vége lesz a terpeszkedők mulatozásának.

8

Önmagára esküdött
az én Uram, az Úr.
Így szól az Úr, a Seregek Istene:
Utálom Jákób kevélységét,
gyűlölöm palotáit:
prédára vetem a várost mindenestül.

9
Ha tíz ember marad meg egy házban,
azok is meghalnak.

10
Ha fölemeli valakinek a holttestét
a nagybátyja vagy a rokona,
hogy kivigye a házból,
akkor odaszól annak,
aki a ház belsejében van:
Van-e még valaki veled?
Az így felel: Nincs!
— és hozzáteszi: Csitt,
ki ne ejtsd az Úr nevét!

11
Mert ha az Úr parancsol,
darabokra zúzzák a nagy házakat,
a kis házakat pedig törmelékké.

12

Futhatnak-e kősziklán a lovak,
fel lehet-e azt szántani ökrökkel?
Ti pedig méreggé tettétek a törvényt,
és az igazság gyümölcsét ürömmé.

13
Örültök Lódebárnak,
és azt mondjátok:
A magunk erejével
foglaltuk el Karnaimot!

14
Én majd egy népet indítok
ellened, Izráel háza
— így szól az Úr, a Seregek Istene —,
amely sanyargat benneteket
a hamáti úttól a pusztai patakig.

7

1

Ezt mutatta nekem látomásban
az én Uram, az Úr:
Íme, egy sáskarajt teremtett
a sarjúfakadás kezdetén,
amikor már nőtt a sarjú
a királyi kaszálás után.

2
És amikor a föld egész növényzetét
meg akarták enni, ezt mondtam:
Ó, Uram, Uram! Bocsáss meg!
Mi lesz így Jákóbbal,
hiszen oly kicsiny?

3
Megbánta ezt az Úr:
Nem történik meg!
— mondta az Úr.

4

Ezt mutatta nekem látomásban
az én Uram, az Úr:
Tüzet hívott elő ítéletre
az én Uram, az Úr,
és az megemésztette a nagy mélységet.
Mikor már a földet kezdte perzselni,

5
ezt mondtam:
Ó, Uram, Uram, hagyd abba!
Mi lesz így Jákóbbal,
hiszen oly kicsiny?

6
Megbánta ezt az Úr:
Ez sem történik meg!
— mondta az én Uram, az Úr.

7

Ezt mutatta nekem látomásban az Úr:
Íme, az Úr ott állt egy meredek falon,
függőónnal a kezében.

8
Ezt kérdezte tőlem az Úr:
Mit látsz, Ámósz? Így feleltem: függőónt.
Akkor ezt mondta az Úr:
Függőónnal vizsgálom meg
népemet, Izráelt,
többé nem bocsátok meg neki.

9
Elpusztulnak Izsák áldozóhalmai,
romba dőlnek Izráel szentélyei,
mert fegyverrel támadok
Jeroboám házára.

10

Ezt az üzenetet küldte Amacjá, Bétel papja, Jeroboámnak, Izráel királyának: Összeesküvést szít ellened Ámósz Izráel népe körében. Nem tűrheti el az ország az ő beszédeit!

11 Mert így beszél Ámósz: Fegyvertől hal meg Jeroboám, Izráelnek pedig fogságba kell mennie földjéről.

12

Ámósznak viszont ezt mondta Amacjá: Te látnok! Menj el innen, menekülj Júdába, ott keresd meg kenyeredet, és ott prófétálj!

13 Bételben nem prófétálhatsz többé, mert királyi szentély ez itt, és az ország temploma!


14
Ámósz így válaszolt Amacjának:
Nem vagyok próféta,
sem prófétatanítvány.
Pásztor vagyok én,
és fügét termesztek.

15
De elhívott engem az Úr a nyáj mellől,
és ezt mondta nekem az Úr:
Menj, és prófétálj
népemnek, Izráelnek!

16
Most azért halld meg az Úr igéjét!
Te ezt mondtad:
Nem prófétálhatsz Izráel ellen,
nem prédikálhatsz Izsák házáról!

17
Ezért így szól az Úr:
Feleséged parázna nő lesz a városban,
fiaid és leányaid fegyver által esnek el,
földedet fölosztják mérőkötéllel,
te magad tisztátalan földön halsz meg,
Izráel pedig fogságba megy földjéről!

8

1

Ezt mutatta nekem látomásban
az én Uram, az Úr:
Íme, egy kosár érett gyümölcs!

2
Ezt kérdezte tőlem: Mit látsz, Ámósz?
Így feleltem:
Egy kosár érett gyümölcsöt.
Ekkor azt mondta nekem az Úr:
Elérte a vég népemet, Izráelt,
többé nem bocsátok meg neki.

3
Azon a napon jajgatássá válnak
a templomi énekek
— így szól az én Uram, az Úr.
Tömérdek hulla lesz mindenütt,
csendben rakják le őket.

4
Halljátok meg ezt ti,
akik a szegények vesztét kívánjátok,
és ki akarjátok pusztítani
az ország nyomorultjait!

5
Mert így beszéltek:
Mikor múlik el az újhold,
hogy gabonát árulhassunk,
és a szombat, hogy gabonával kereskedjünk,
kisebb vékával, nagyobb súlyokkal,
és hamis mérleggel csalva,

6
hogy megvehessük a nincsteleneket pénzen,
a szegényeket egy pár saruért,
és eladhassuk a hulladék gabonát?

7

Megesküdött az Úr
Jákób büszkeségére:
Sohasem felejtem el tetteiket!

8
Ne rendüljön meg emiatt a föld,
és ne gyászoljon minden lakója?
Úgy megemelkedik, akár a Nílus,
árad és apad, mint Egyiptom folyója.

9

Azon a napon
— így szól az én Uram, az Úr —
naplementét idézek elő délben,
és sötétségbe borítom a földet
fényes nappal.

10
Ünnepeiteket gyászra változtatom,
és dalaitokat siratóénekre.
Minden derékra gyászruhát huzatok,
minden fejet kopasszá teszek,
olyan gyászba borítom őket,
amilyent az egyszülöttért tartanak.
Ilyen keserves nap lesz a végük.

11

Jön majd olyan idő
— így szól az én Uram, az Úr —,
amikor éhséget bocsátok a földre.
Nem kenyérre fognak éhezni,
és nem vízre fognak szomjazni,
hanem az Úr igéjének hallgatására.

12
Támolyognak majd tengertől tengerig
és északtól keletig.
Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét,
de nem találják.

13
Azon a napon
elepednek a szomjúságtól
a szép szüzek és az ifjak,

14
akik Samária bálványára esküsznek,
és így beszélnek:
Dán Istenére mondom! —
vagy: A beérsebai útra mondom!
Elesnek, és nem kelnek fel többé!

9

1

Láttam az Urat az oltárnál állni.
Ezt mondta: Üss az oszlopfőre,
hogy belerendüljenek a küszöbök,
hadd hulljanak a kövek
mindnyájuk fejére!
Akik megmaradnak,
azokat fegyverrel ölöm meg.
Nem tud elfutni közülük senki,
nem fog megmenekülni közülük senki!

2
Ha a holtak hazájába hatolnak be,
onnan is kiragadja őket a kezem.
Ha az égbe mennek föl,
onnan is lehozom őket.

3
Ha a Karmel tetején bújnak el,
ott is felkutatom, és megragadom őket.
Ha a tenger mélyén rejtőznek el
szemem elől,
ott is parancsolok,
és megmarja őket a kígyó.

4
Még ha fogságba mennek is
ellenségeik előtt,
ott is parancsolok,
és megöli őket a fegyver.
Szemmel tartom őket,
de vesztükre és nem javukra.

5

Ha az Úr, a Seregek Ura
megérinti a földet, megrendül az,
és gyászol minden lakója.
Úgy megemelkedik, akár a Nílus;
majd leapad, mint Egyiptom folyója.

6
A mennyben építette meg palotáját,
és a földön vetett alapot boltozatának.
Szól a tenger vizének,
és kiönti azt a szárazföldre:
az Úr az ő neve!

7

Nem olyanok vagytok-e előttem,
Izráel fiai, mint az etiópok?
— így szól az Úr.
Én hoztam ki Izráelt Egyiptomból,
a filiszteusokat meg Kaftórból
és az arámokat Kírből!

8
Az én Uram, az Úr
szemmel tartja a vétkes országot.
Kipusztítom azt a föld színéről!
Bár mégsem pusztítom ki egészen
Jákób házát — így szól az Úr.

9
Mert én parancsolok a népeknek,
és megrostálom Izráel házát,
mintha rostával ráznák,
de egy szem sem esik a földre.

10
Fegyvertől halnak meg népem vétkesei,
akik azt gondolják: Nem ér el minket,
és nem talál ránk a veszedelem.

11
Azon a napon fölállítom
Dávid összedőlt sátorát,
kijavítom réseit, helyreállítom romjait,
fölépítem, és olyan lesz, mint hajdan.

12
Birtokba veszik Edóm maradékát
és mindazokat a népeket,
amelyeket majd rólam neveznek el
— így szól az Úr, aki ezt véghezviszi.

13

Eljön majd az idő — így szól az Úr —,
amikor nyomon követi
a szántó az aratót,
a szőlőtaposó a magvetőt.
Must csurog a hegyekről,
és ömlik a halmokról.

14
Jóra fordítom népemnek,
Izráelnek sorsát.
Az elpusztult városokat fölépítik,
és laknak bennük.
Ültetnek szőlőket,
és isszák azok borát,
kerteket művelnek,
és eszik azok gyümölcsét.

15
Elültetem őket földjükbe,
és többé nem tépik ki őket földjükből,
amelyet nekik adtam.
Ezt mondja az Úr, a te Istened.