1

1 Pál apostol nem emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, aki életrekeltette Őt a halottak közül,

2 és a velem együtt lévő testvérek mind a Galácia (kihívott) gyülekezetei (eklézsiái) számára.

3 Kegyelem nektek és béke az Atya Istentől és Urunk Jézus Krisztustól,

4 aki önmagát adta a bűneinkért, hogy így kiemeljen minket a jelenvaló.gonosz korszakból (aionbó) a mi Istenünk és Atyánk akarata szerint,

5 akinek dicsőség a korszakoknak a korszakaiba nyúlóan (aionok aionaiba). Ámen.

6 Csodálkozom, hogy ily gyorsan átpártoltatok attól, aki elhívott titeket Krisztus kegyelmében egy másféle evangéliumba,

7 holott nincs más, hanem némelyek zavarnak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát,

8 de ha mi, vagy égből jövő angyal evangélizál azonkívül, amit mi hirdettünk örömhírként nektek, legyen átkozott,

9 ahogyan előbb beszéltünk, és jelenleg is ismét mondom, ha valaki nektek más örömhírt hirdet amellett, amit elfogadtatok, átkozott legyen!

10 mert jelenleg embereket vagy Istent akarom megnyerni? vagy emberek tetszését keresem? ha még embernek tetszelegnék. Krisztus rabszolgája nem volnék,

11 mert tudtul adom nektek testvérek, hogy az általam hirdetett örömhír (evangélium) nem embertől való,

12 mert én nem embertől kaptam, sem nem tanultam, hanem Jézus Krisztus kijelentése által,

13 mert hallottatok az én viselkedésemről egykor a zsidóságban, hogy szerfelett üldöztem az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját) és pusztítottam azt

14 és felülmúltam a zsidóságban sok fajtámbeli kortársamat, felettébb vakbuzgó követője voltam az atyai hagyományoknak,

15 de amikor tetszett Annak (az Istennek), aki kiválasztott (kiszemelt) engem anyám méhétől fogva és elhívott az O kegyelme által,

16 hogy kijelentse a Fiát bennem, (azért) hogy örömhírként hirdessem Ót a nemzetek között, mindjárt nem vetettem alá magam (hús) testnek és vérnek,

17 sem nem mentem el Jeruzsálembe, apostol elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba,

18 azután három év múltán felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig,

19 mást az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét,

20 amiket pedig írok nektek, lám! az Isten előtt mondom, hogy nem hazudom,

21 azután elmentem Szíria és Kilikia vidékeire,

22 de ismeretlen voltam arcra nézve Júdea Krisztusban hívő (kihívott) gyülekezetei előtt,

23 hanem csak hallották, hogy: aki minket egykor üldözött, most örömhírként hirdeti a hithűséget, amelynek egykor romlására tört,

24 és dicsőítették bennem az Istent (azért, amit bennem végzett),

2

1 azután, tizennégy év múlva ismét fölmentem Jeruzsálembe Barnabással, magammal vittem Tituszt is,

2 kijelentés következtében mentem föl és eléjük tártam az evangéliumot, amelyet hírnökként hirdetek a nemzetek között, a tekintélyeseknek pedig külön, nehogy valamiképpen hiábavalóvá váljék futásom,

3 de még a velem lévő Tituszt sem kényszerítette (senki) körülmetélésre, noha görög volt,

4 a belopakodott ál-testvérek miatt sem, akik alattomban jöttek be, hogy kikémkedjék a szabadságunkat, amelyet kaptunk Krisztus Jézusban, és hogy minket leigázzanak (rabszolgaságba taszítsanak),

5 akiknek egy órára sem adtuk meg még az alárendeltségünk látszatát sem, hogy az evangélium való(igaz)sága megmaradjon számotokra.

6 Azoktól pedig akiket tekintélyeseknek tartanak, bármilyenek voltak is egykor, semmit sem számít, az Isten nem személyválogató, mert a tekintély birtokosai semmit sem róttak rám,

7 hanem ellenkezőleg, látták, hogy megbízást kaptam az evangélium hirdetésére a körülmetéletlenek között, ahogy Péter a körülmetéltek között,

8 mert Aki erőt adott Péternek, mint a körülmetéltség apostolságára együttmunkálkodott bennem is a nemzetek között,

9 és amikor felismerte a nekem adott kegyelmet Jakab és Kéfás és János, akiket oszlopoknak tekintettek, a közösségvállalás jobbját nyújtották nekem és Barnabásnak (azért), hogy mi a nemzetekhez menjünk, ők pedig a körülmetéltekhez,

10 csak legyen gondunk a (koldus)szegényekre, amit igyekeztem is meglenni.

11 Amikor pedig eljött Kéfás (Péter) Antiókhiába szembeszálltam vele, (szemtől-szembe ellenálltam neki), mivelhogy rászolgált a feddésre,

12 mert mielőtt néhányan odajöttek volna Jakabtól, a nemzetekből valókkal együtt evett, de amikor megérkeztek, visszahúzódott, és különvált (elkülönítette magát) tőlük, mert félt a körülmetéltektől,

13 és együtt kétszínűsködött vele a többi zsidó is, úgyhogy Barnabást is magával sodorta a kétszínűsködésbe,

14 de amikor megláttam, hogy nem egyenesen járnak az evangélium való(igaz)ságához képest, ezt mondtam Kéfásnak mindnyájuk előtt: ha te zsidó létedre nemzetbeli mód(já)ra és nem zsidó módon élsz, hogyan kényszeríted a nemzetbelieket, hogy zsidó szokás szerint éljenek?

15 mi természettől fogva zsidók vagyunk és nem nemzetekből való vétkezők (céltévesztettek),

16 tudjuk, hogy nem igazul meg (lesz igazzá) egy ember sem a törvény tetteiből, hanem csak Krisztus Jézus hithűsége által, mi is Krisztus Jézusban vagyunk hithűek, (azért), hogy igazzá váljunk Krisztus hithűségéből és nem a törvény tetteiből, mivelhogy a törvény tetteiből nem igazul meg egy (hús)test sem,

17 ha pedig mi, akik Krisztusban keressük a megigazulást, magunk is vétkeseknek találtatunk, akkor Krisztus a bűn szolgája? Szó sincs róla!

18 Mert ha amiket leromboltam, azokat ismét fölépítem, törvényszegőnek bizonyulok,

19 mert én a törvény által meghaltam a törvény számára, (azért), hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztrefeszítettek,

20 élek, de többé nem én, hanem Krisztus él bennem, amit pedig most (hús)testben élek, hit(hűség)ben élem az Isten Fia számára, Aki szeret engem és önmagát adta ér(et)tem.

21 Nem utasítom vissza Isten kegyelmét, mert ha törvény által van a megigazulás, akkor Krisztus ok nélkül halt meg,

3

1 ó, esztelen galaták! Ki babonázott meg titeket, akiknek szemei előtt Jézus Krisztust úgy írtuk le, mint a keresztre feszítettet?

2 csak azt akarom megtudni tőletek: a törvény cselekedeteiből kaptátok a Szellemet, vagy hit(hűség) hallásából?

3 ilyen oktalanok vagytok? hogy amit Szellemben kezdtetek, most (hús)testben végzitek?

4 Ily sokat szenvedtek hiába – ha ugyan hiába.

5 Aki tehát adja nektek a Szellemet, és hatóerőket munkál bennetek a törvény műveléséből teszi vagy hit(hűség) hallásából?

6 Amint Ábrahám hitt az Istennek, és ezt beszámították neki megigazulásul (igazzá nyilvánítására szolgált),

7 vegyétek tudomásul tehát, hogy akik hit(hűség)ből valók, azok Ábrahám fiai,

8 mivel pedig az írás előre látta, hogy hit(hűség)ból igazítja meg a nemzeteket az Isten, előre hirdette az örömhírt (evangéliumot) Ábrahámnak, hogy: áldást kapnak benned mind a nemzetek.

9 Úgyhogy a hithűségből valók kapnak áldást a hithű Ábrahámmal együtt,

10 mert azok, amennyiben a törvény cselekedeteiből vannak, átok alatt vannak, mert meg van írva, hogy átkozott mindenki, aki nem marad meg mindazokban, amelyet megírtak a törvény könyv(tekercs)ében, hogy tegye azokat,

11 hogy pedig a törvényben senki nem igazul meg az Istennél, az nyilvánvaló, mivelhogy az igazságos hithűségből él,

12 a törvény pedig nem hithűségből van, hanem: aki teszi azokat, élni fog bennük.

13 Krisztus titeket megváltott (visszavásárolt) a törvény átkából, amikor átokká lett érettünk, mivelhogy meg van írva: átkozott mindenki, aki (száraz)fán függ,

14 azért szállt az Ábrahám áldása a nemzetekre Jézus Krisztusban, hogy a Szellem ígéretét elnyerjük a hithűség által,

15 testvérek, ember módjára szólok: még az ember által érvényesített szövetségkötést sem hatálytalaníthatja senki, sem hozzá nem toldhat,

16 az ígéretek pedig Ábrahámnak és magvának lettek kijelentve, nem azt mondja: és magvaidnak, mintha sokakról szólna, hanem csak egyről; és a te magodnak, aki a Krisztus,

17 ezt mondom tehát: a szövetségkötést, amelyet Isten előzőleg hitelesítve adott Krisztusra vonatkozólag, a négyszázharminc évvel később adott törvény nem teszi érvénytelenné, vagyis nem fosztja meg hatályától az ígéretet,

18 mert ha a törvényből van a sorsrész, akkor többé nem is ígéretből. De Ábrahámnak ígéret alapján ajándékozta az Isten.

19 Mi tehát a törvény? A törvényszegések miatt toldották az ígérethez, amíg eljön a Mag (leszármazott), Akinek az ígéret szólt angyalok által lett elrendelve közbenjáró kezében,

20 Közbenjáró pedig nem eggyé, Isten pedig egy,

21 ellene szól a törvény tehát az Isten ígéreteinek? Szó sem lehet róla. (Távol legyen!) Mert ha olyan törvényt adtak volna, mely képes megeleveníteni, (akkor) tényleg a törvényből volna a megigazulás,

22 de az írás mindenkit a bűn alá zárt, hogy az ígéret a Jézus Krisztusban vetett hithűség alapján adassék a hithűeknek.

23 Mielőtt azonban a hithűség eljött, törvény alatt őriztettünk, összezárva a hithűség számára, amelynek kijelentése a jövőre várt.

24 így lett a törvény a Krisztusba vezető nevelőnkké (mesterünkké) azért, hogy hithűségből igazuljunk meg,

25 eljött pedig a hithűség és így többé nem vagyunk a nevelőnek alávetve.

26 Mert mind(nyájan) Isten fiai vagytok a Krisztus Jézusban vetett hithűség által,

27 mert ahányan csak a Krisztusba be lettetek merítve, Krisztust öltöttétek magatokra,

28 nincs többet zsidó, sem pedig görög, sem rabszolga, sem pedig szabad, sem férfi, sem nő, mert mind(nyájan) egyek vagytok Krisztus Jézusban.

29 Ha pedig Krisztuséi vagytok, akkor Ábrahám magva vagytok, az ígéret szerint (vonalán) sorsrészesek.

4

1 Mondom pedig amíg a sorsrészes (örökös) kiskorú, semmiben sem különbözik) a rabszolgától, noha mindennek ura,

2 hanem gyámok és gondnokok (felügyelete) alatt van az apától meghatározott ideig.

3 így mi is, amíg kiskorúak voltunk, a világ alapszabályainak rabszolgaságában voltunk,

4 amikor azonban eljött az idők teljessége, elküldte az Isten a Fiát, aki asszonytól lett, a törvénynek alávetve,

5 azért, hogy a törvény alatt lévőket megváltsa, azért, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük,

6 mivelhogy pedig fiak vagytok, kiküldte az Isten a Fiának Szellemét a szívünkbe, Aki így kiált: Abba, ó Atya!

7 így hát nem vagy rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, sorsrészes (örökös) is Istenen át,

8 de akkor amikor még Istent nem ismertétek, rabszolgái voltatok azoknak, akik valójában természettől nem istenek,

9 most pedig, amikor megismertétek Istent, sőt az Isten is (meg)ismert titeket, hogyan fordulhattok vissza az erőtlen és nyomorúságos alapszabályokhoz, amelyeknek újra rabszolgáivá akartok lenni?

10 napokat tartotok meg és hónapokat és időszakokat és esztendőket,

11 féltelek titeket, hogy talán hiába fáradtam értetek.

12 Legyetek olyanokká mint én, mivel hogy én is olyanná lettem mint ti. Testvérek, (kérve-)kérlek titeket! Semmivel sem bántottatok meg engem.

13 tudjátok hogy (hús)testem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömhírt először,

14 és kiálltátok a próbatételt (hús)testi állapotom miatt, nem vetettetek meg, nem utáltatok meg, hanem úgy fogadtatok, mint Isten angyalát, mint Krisztus Jézust,

15 hol van hát a ti boldogságotok? mert tanú(bizony)ságot teszek nektek, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki s adtátok volna nekem.

16 hát ellenségetek lettem azzal, hogy a (való)igazat megmondtam nektek?

17 nem szépen buzgólkodnak értetek, hanem ki akarnak zárni titeket, azért, hogy azután értük buzogjatok,

18 szép, ha lelkesedtek a szépért mindenkor, nemcsak akkor, amikor közvetlen közeletekben (körötökben) vagyok.

19 Gyermekeim, újra a szülés fájdalmait szenvedem el, míg kiformálódik Krisztus bennetek.

20 Szeretnék közel lenni hozzátok most és változtatni a hangomon, mivelhogy nyugtalankodom (tétovázok) miattatok.

21 Mondjátok meg nekem, akik a törvény alatt akartok lenni, nem halljátok a törvényt?

22 Mert meg van írva, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a szolgálóleánytól és egy a szabad nőtől,

23 de a szolgálótól való (hús)test szerint született, a szabad nőtől való pedig az ígéret alapján,

24 ennek jelképes értelme van, mert ezek az asszonyok a két szövetség, az egyik a Sínai hegyről való, amely rabszolgaságra szül, ez Hágár,

25 mert Hágár a Sínai hegy Arábiában, - a mostani Jeruzsálemnek felel meg -, mert rabszolga sorban él az ő gyermekeivel együtt,

26 de a fenti Jeruzsálem szabad, mely anyánk nekünk,

27 mert meg van írva: örvendj te meddő, aki nem szülsz, ujjongj és kiálts, aki nem vajúdói (szülőfájdalmat nem ismersz), mivelhogy több a gyermeke a magánosnak, mint annak, akinek férje van,

28 ti azonban testvérek olyanok vagytok, mint Izsák: ígéret gyermekei,

29 de ahogy akkor a (hús)test szerint született üldözte a Szellem szerint valót, úgy van most is,

30 de mit mond az írás? dobd ki a szolgálóleányt és fiát, mert nem lesz sorsrészes a szolgálóleány fia a szabad asszony fiával,

31 azért testvérek nem a szolgálóleánynak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.

5

1 A szabadságban, amelyre Krisztus minket megszabadított, álljatok meg és nehogy újra a rabszolgaság igájába fogjanak be titeket,

2 íme, én Pál mondom nektek, hogyha körülmetélkedtek. Krisztus nektek semmit sem használ,

3 tanú(bizony)ságot teszek ismét minden embernek, aki körülmetélkedik, hogy az köteles az egész törvényt megtartani,

4 ti, akik a törvényben kerestek megigazulást, elszakadtatok Krisztustól, a kegyelemből kiestetek,

5 mert mi Szellemben, hithűségből várjuk a megigazultság reménységét,

6 mert Krisztus Jézusban mit sem számít (nincs erőssége) sem a körülmetéltségnek, sem a körülmetéletlenségnek, hanem csak a hithűségnek, amely a szereteten át munkálkodik.

7 Eszményi szépen futottatok, ki akadályozott meg titeket abban, hogy a való(igaz)ságnak enged(elmesked)jetek?

8 ez az engedékenységre bíztatás nem Abból van, aki elhívott titeket,

9 egy parányi kovász az egész tésztát megkeleszti,

10 én bízom bennetek, az Úrban, hogy ti sem vélekedtek másképpen, aki pedig zavart kelt köztetek, viselni (hordozni) fogja az ítéletet, bárki legyen is az,

11 én pedig testvérek, ha a körülmetélést hirdetem még mindig, miért üldöznek engem továbbra is? Akkor megsemmisült a kereszt (a kínkaró) botránya.

12 Bárcsak ki is metszetnék magukat azok, akik zavart támasztanak köztetek,

13 mert ti szabadságra vagytok elhíva testvérek, csak hogy a szabadság ne legyen alkalom a (hús)test számára, hanem a szeretet által (rab)szolgáljatok egymásnak,

14 mert minden törvény egy Igében nyer betöltést, ebben: szeresd embertársadat (a hozzád legközelebb levőt), mint saját magadat,

15 ha pedig egymást marjátok és faljátok, vigyázzatok, mert még elemésztitek egymást,

16 mondom pedig: Szellemben járjatok és a (hús)test kívánságait (gerjedelmeit) egyáltalán ne vigyétek véghez,

17 mert a (hús)test arra vágyik, ami a Szellem ellen(ére) van, a Szellem pedig ami a (hús)test ellen(ére) van, mert ezek egymással ellenkeznek (ellentétben állnak), hogy ne azokat tegyétek, amiket akartok,

18 ha pedig a Szellem vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt,

19 nyilvánvaló(a)k pedig a (hús)test munkái, ilyenfélék: cédaság, tisztátalanság, kicsapongás,

20 bálványimádás, varázslás (babonaság), ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, veszekedések, nézeteltérések, szakadások,

21 irigykedés, gyilkosság, részegeskedések, dőzsölések és ezekhez hasonlók, amelyekről előre megmondom nektek, mint(ahogy) előre meg is mondtam, hogy akik ilyeneket tesznek, Isten Királyságának nem lesznek sorsrészesei,

22 a Szellem gyümölcsei pedig: szeretet, öröm, béke(sség), hosszútűrés, kedvességjóság, hithűség,

23 szelídség, önuralom (önfegyelem),

24 az ilyenek ellen nincs törvény. Akik pedig a Krisztus Jézuséi, a (hús)testet keresztrefeszítették a szenvedélyeivel és kívánságaival együtt,

25 ha a Szellem számára élünk, a Szellemnek megfelelően viselkedjünk (kövessük a Szellem útmutatásait),

26 ne legyünk üres dicsőségre vágyók, egymással szemben kihívók, egymásra irigykedők.

6

1 Testvérek, ha egy embert valami botláson (bűnbe esésen) rajta kaptok, ti, akik szellemiek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet a szelídségnek szellemében, ügyelve magatokra, nehogy ti is kísértésbe essetek (megpróbáltatásba jussatok).

2 Egymás terhét (gyarlóság-batyuját) hordozzátok és így töltsétek be a Krisztus törvényét,

3 mert, ha valaki beképzeli magának (úgy gondolja), hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja (csapja be).

4 ki-ki a saját munkáját vizsgálja meg és akkor csak önmaga felé lesz dicsekedni valója és nem más felé,

5 mert mindenki a saját terhét fogja hordozni.

6 Akit az Igére oktatnak, tegye közössé oktatójával minden javát.

7 Nehogy tévelyegjetek. Isten nem hagyja magát megcsúfolni, mert amit vet az ember, azt aratja is majd,

8 mert aki vet a (hús)testébe, a (hús)testéből arat majd romlást, aki pedig a Szellembe vet, a Szellemből arat korszakra szóló (aioni) életet,

9 az eszményi szépnek tevésébe ne fáradjunk bele, mert ha meg nem lankadunk, a maga idejében aratni fogunk.

10 Amíg tehát alkalmunk' van rá, tegyünk jót mindenkivel, de leginkább a hithűségünk házanépével.

11 Lássátok, mekkora betűkkel írok nektek a saját kezemmel.

12 Akik (hús)test szerint akarnak tetszeni, azok kényszerítenek titeket a körülmetélésre csak azért, hogy Krisztus keresztjéért (kínkarójáért) nehogy üldözzék őket,

13 mert maguk a körülmetéltek sem tartják meg a törvényt, hanem azért akarják a ti körülmetélésteket, hogy a (hús)testetekkel dicsekedhessenek,

14 éntőlem pedig távol legyen a dicsekedés, hacsak nem Urunknak, Jézus Krisztusnak keresztjében (kínkarójában), aki által nekem meg van feszítve a világ és én is a világnak,

15 mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem az új teremtés

16 és akik e zsinórmértéket követik (mértékmutatóval járnak), békesség azokra, és az Isten Izraelére,

17 különben nehogy valaki nekem bántásomra legyen, mert én a Jézus sebhelyeit testemben hordozom.

18 A mi Urunk Jézus Krisztusnak a kegyelme legyen szellemetekkel testvérek. Ámen.