1 A Felkent Jézus származásáról írt könyv, ő Dávid fia, Ábrahám fia.
2 Ábrahám Izsákot nemzette, Izsák pedig Jákóbot
3 Jákób Júdát és testvéreit, Júda Támártól Fáreszt és Zárát, Fáresz Ezrómot nemzette, Ezróm Arámot nemzette,
4 Arám Aminádábot nemzette, Aminádáb Naasszont nemzette, Naasszon Salmónt nemzette,
5 Salmón Boázt nemzette Ráhábtól, Boáz Jobédet nemzette Ruthtól, Jobéd Izsait nemzette,
6 Izsai Dávidot nemzette, a királyt. Dávid Salamont nemzette az Uriás asszonyától,
7 Salamon Roboámot nemzette, Roboám Abiát nemzette, Abia Aszáfot nemzette,
8 Aszáf Józsafátot nemzette, Józsafát Jórámot nemzette,
9 Jórám Hóziát nemzette, Hózia Jóathámot nemzette, Jóathám Akházt nemzette, Akház Ezékiást nemzette,
10 Ezékiás Manassét nemzette, Manassé Ámószt nemzette, Ámósz Jósiást nemzette,
11 Jósiás Jekoniást és annak testvéreit nemzette a babiloni áttelepítéskor.
12 A babiloni áttelepítés után Jekoniás Salathiélt nemzette, Salathiél Zorobábelt nemzette,
13 Zorobábel Abiudot nemzette, Abiud Eliákimot nemzette, Eliákim Azórt nemzette,
14 Azór Sádókot nemzette, Sádók Achimot nemzette, Áchim Eliudot nemzette,
15 Eliud Eleázárt nemzette, Eleázár Matthánt nemzette, Matthán Jákobot nemzette,
16 Jákob Józsefet nemzette, annak a Máriának férjét, akitől Jézus született, akit Felkentnek mondanak.
17 Ábrahámtól Dávidig az összes nemzedékek száma tizennégy nemzedék, Dávidtól a babiloni áttelepítésig tizennégy nemzedék és a babiloni áttelepítéstől a Felkentig tizennégy nemzedék.
18 A Felkent Jézus születése így történt: Anyja, Mária, Józseffel volt eljegyezve, de még mielőtt vőlegényével összekerültek volna, kitudódott, hogy a Szent Szellemtől terhes.
19 Vőlegényében, Józsefben, mivel igazságos ember volt, s nem akarta őt szégyenbe hozni, az a szándék fogamzott meg, hogy titokban elbocsátja őt.
20 Mikor ez az indulat megmozdult benne, álomban az Úrnak egy angyala jelent meg neki, és így szólt: „Dávid fia, József, ne riadj vissza attól, hogy menyasszonyodat, Máriát magadhoz vedd, mert ami benne fogant, a Szent Szellemtől való!
21 Fiat fog szülni, s te majd nevezd annak nevét Jézusnak, ami ezt jelenti: Jahve megment, mert ő fogja népét vétkeitől megmenteni!”
22 Ez az egész dolog azért történt így, hogy beteljesedjék, amit az Úr a prófétán át szólt:
23 „Lám csak, egy szűz viselős lesz; fiat szül, s ezt Immánuel névvel nevezik, aminek fordítása: Velünk az Isten!”
24 Mikor József az álomból felébredt, megtette, amit az Úr angyala neki elrendelt, magához vette asszonyát.
25 De nem ismerte őt addig, amíg fiat nem szült. Ennek aztán a Jézus nevet adta.
1 Miután Jézus Heródes király napjaiban a júdeai Betlehemben megszületett, egyszer csak napkeletről bölcsek érkeztek Jeruzsálembe,
2 kik ezt kérdezték: „Hol van a zsidók újszülött királya? Mert láttuk a csillagát napkeleten, és eljöttünk, hogy leboruljunk előtte!”
3 Ahogy Heródes király ezt meghallotta, nyugtalanná lett, és vele egész Jeruzsálem is.
4 Összehívatta hát a nép valamennyi főpapját és írástudóját, és megtudakolta tőlük: hol kell születnie a Felkentnek?
5 Azok azt felelték: „A júdeai Betlehemben, mert így szól a prófétán át adott írás:
6 Júda földje, Betlehem, semmiképpen sem vagy te legkisebb Júda vezérei közül, mert belőled származik majd egy vezér, aki népemet, Izraelt terelgetni fogja.”
7 Ekkor Heródes titkon elhívatta a bölcseket, és pontos választ kért tőlük a felől az idő felől, mely óta az
8 Aztán elküldte őket Betlehembe. „Menjetek mondotta -, és tartsatok pontos kutatást a gyermek felől. Ha megtalálnátok, adjatok nekem hírt róla. Hadd menjek el én is, hadd boruljak le előtte én is.”
9 Azok, miután a királyt meghallgatták, elindultak. Egyszerre az a csillag, melyet napkeleten láttak, előttük haladt, amíg el nem jutott a fölé a hely fölé, ahol a gyermek volt, és ott megállt.
10 Mikor a bölcsek a csillagot meglátták, igen megörültek.
11 Miután bementek a házba, megpillantották a gyermeket anyjával, Máriával, leborultak a főidre és imádták őt. Azután felnyitották kincstartóikat, és ajándékokat vittek neki: aranyat, tömjént és mirhát.
12 De miután álomban kijelentést kaptak, hogy ne térjenek vissza Heródeshez, más úton mentek vissza országukba.
13 A bölcsek visszatérése után egyszer csak megjelenik az Úrnak egy angyala álomban Józsefnek, és megszólítja: „Kelj fel, vedd magadhoz a gyermeket s annak anyját, és fuss Egyiptomba! Légy ott, amíg nem szólok neked! Mert Heródes kerestetni fogja a gyermeket, hogy elveszítse.”
14 József még azon az éjjelen felkelt, magához vette a gyermeket s annak anyját, és elköltözött Egyiptomba.
15 Ott volt, amíg Heródes be nem fejezte életét, hogy beteljesedjék, amit az Úr a prófétán át szólt: „Egyiptomból hívtam elő Fiamat!”
16 Heródest igen nagy indulat fogta el, mikor észrevette, hogy a bölcsek kijátszottak. Elküldött, s megölette mindazokat a fiúkat, akik Betlehemben és annak határaiban két éven alul voltak, annak az időnek megfelelően, amelyet a bölcsektől pontosan kikérdezett.
17 Ekkor teljesedett be a Jeremiás prófétán át szólt ige:
18 „Kiáltást hallottak Rámában, nagy sírást, jajveszékelést: Ráchel gyermekeit siratta, s nem akart vigasztalódni, hogy nincsenek.”
19 Mihelyt Heródes befejezte életét, álomban az Úr angyala megjelent Józsefnek, és azt mondotta:
20 „Kelj fel, vedd magadhoz a gyermeket s annak anyját, és menj Izrael földjére. Mert halottak már azok, akik a gyermek lelkére törtek.”
21 Felkelt József, magához vette a gyermeket és annak anyját, és bement Izrael földjére.
22 Mikor azonban meghallotta, hogy Júdeán atyja, Heródes helyén Archelaosz uralkodik, félt odamenni. Miután álomban kijelentést kapott, félrevonult, Galilea vidékeire ment.
23 Mikor odaért, egy Názáret nevű városban telepedett meg, hogy beteljesedjék a prófétákon át szólt ige, hogy názáretinek fogják hívni.
1 Azokban a napokban megjelent Júdea pusztájában Bemerítő János,
2 és ezt hirdette: „Térjetek új felismerésre, mert itt van közel a mennyek királysága!”
3 Hiszen őróla mondja az Ézsaiás prófétán át szólt ige: „Egy hang kiált a pusztában: Készítsétek el az Úrnak útját! Egyenesekké tegyétek ösvényeit!”
4 János ruhája teveszőrből volt, bőr övezte derekát, és eledele sáska és vadméz volt.
5 Akkoriban Jeruzsálem, továbbá az egész Júdea és a Jordán egész környéke kiment hozzá,
6 s miközben vétkeiket megvallottak, bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba.
7 De mikor látta, hogy sok farizeus és szadduceus is jön hozzá, hogy bemerítkezzék, így szólt hozzájuk: „Viperák fajzatai, ki figyelmeztetett titeket, hogy a rátok következő harag elől menekülnötök kell?
8 Teremjetek hát oly gyümölcsöt, mely méltó ahhoz, hogy új felismerésre tértek,
9 s ne véljétek, hogy így gondolkozhattok: Ábrahám az atyánk! Mert azt mondom, hogy Isten képes ezekből a kövekből gyermeket támasztani Ábrahámnak.
10 A fejsze pedig ott van már a fák gyökerén. Kivágnak minden fát, mely nem terem nemes gyümölcsöt, és tűzre vetik!
11 Én vízbe merítlek titeket, hogy más felismerésre térjetek, ám, aki utánam jön, erősebb nálam, s én arra sem vagyok elég, hogy saruját vigyem utána, ő majd Szent Szellembe és tűzbe merít titeket.
12 Kezében lesz szórólapátja, és áttisztítja szérűjét, búzáját csűrbe takarja, a polyvát pedig olthatatlan tűzzel megégeti!”
13 Ekkor érkezett Jézus Galileából a Jordán mellé Jánoshoz, hogy bemeríttesse magát vele.
14 De az erősen ellenállt, és így szólt: „Nekem van arra szükségem, hogy te meríts be engem, és mégis te jössz énhozzám?”
15 Jézus azonban ezt felelte neki: „Hadd történjék ez most így. úgy illik ugyanis hozzánk, hogy minden igazságosságot betöltsünk.” Ekkor János engedett neki.
16 Miután Jézus bemerítkezett, azonnal feljött a vízből. Egyszerre csak megnyíltak az egek, és János látta, hogy Isten Szelleme, mint egy galamb jön alá és rászáll.
17 Azután szózat hangzott az égből, és az ezt mondta: „Ez az én szeretett fiam, benne leltem tetszésemet.”
1 Ekkor Jézust a Szellem felvitte a pusztába, hogy a vádló megkísértse.
2 Negyven napon és negyven éjen át böjtölt, s utoljára megéhezett.
3 Ekkor hozzáment a kísértő, és így szólította meg: „Ha Isten Fia vagy, mondd, hogy ezek a kövek kenyerekké váljanak.”
4 Ám ő ezt felelte: „írva van: Ne egyedül kenyérrel éljen az ember, hanem mindazzal a beszéddel, amely Isten szájából kijön.”
5 Ezután magával vitte őt a vádló a szent városba, és odaállította a szent hely ormára.
6 „Ha Isten Fia vagy - mondta neki -, vesd magad alá! Írva van ugyanis: Angyalainak parancsol felőled, hogy kezükön hordjanak, hogy lábad soha kőbe ne üsd!”
7 „Az is írva van - felelte neki Jézus -: Ne tedd próbára Istenedet, az Urat!”
8 Megint magával vitte a vádló egy igen magas hegyre, s megmutatta neki a világ összes királyságait és azok dicsőségét.
9 „Ezeket mind neked fogom adni, ha leborulsz és imádsz engem” - mondotta neki.
10 Akkor Jézus ezt felelte: „El innen, Sátán! Hiszen írva van: Istenedet, az Urat imádd, és csak őt szolgáld!”
11 Ezzel elhagyta őt a vádló. Egyszerre angyalok jöttek hozzá, és felszolgáltak néki.
12 Miután Jézus meghallotta, hogy Jánost börtönbe vetették, félrevonult Galileába.
13 Elhagyta Názáretet és átköltözött a tóparti Kapernaumba, Zebulon és Neftalim határába,
14 hogy az Ézsaiás prófétán át szólt ige beteljesedjék:
15 „Zebulon földje és Neftalim földje, tómellék, Jordánon túl, nemzetek Galileája,
16 a sötétségben ülő nép nagy világosságot látott: a halál földjén és árnyékában ülő népnek világosság támadt!”
17 Ez időtől kezdve Jézus hirdetni kezdte: „Térjetek új felismerésre, mert közel van a mennyek királysága!”
18 Miközben a Galileai tenger partján járt, két testvért pillantott meg ott: Simont, kit Péternek mondanak és a testvérét, Andrást, amint éppen a körhálót vetették a tengerbe. Halászok voltak ugyanis.
19 „Jertek utánam! szólította meg őket, majd emberek halászaivá teszlek titeket.”
20 Azok erre tüstént otthagyták a hálót, s követték őt.
21 Mikor onnan továbbment, két másik testvért pillantott meg, Zebedeus fiát, Jakabot és annak testvérét Jánost, amint atyjukkal, Zebedeussal a hajóban hálóikat szedték rendbe, őket is hívta,
22 s ők tüstént otthagyták a hajót és atyjukat, és követték őt.
23 Majd bejárta egész Galileát, közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömhírét hirdette, és a nép között orvosolt minden betegséget és mindenféle gyengeséget.
24 Híre az egész Szíriába eljutott, elhozták hozzá mindazokat, akiknek mindenféle betegség gonosz bántalmakat okozott, akiket kínok leptek meg, s ördögök tartottak megszállva, akik holdkórosok, gutaütöttek voltak, és meggyógyította őket.
25 Nagy tömegek követték őt Galileából, a Tízvárosból, Jeruzsálemből, Júdeából és a Jordánon túlról.
1 Ahogy a tömegeket meglátta, felment a hegyre. Ott leült, és hozzámentek tanítványai.
2 Ekkor megnyitotta száját, és így tanította őket:
3 „Boldogok a Szellem által a szegények, mert övék a mennyek királyi uralma!
4 Boldogok, akik sírnak, mert meg fogják bátorítani őket!
5 Boldogok a szelídek, mert örökrészül fogják kapni a földet!
6 Boldogok azok, akik az igazságosságra éheznek és szomjaznak, mert majd kielégítik őket!
7 Boldogok a könyörülök, mert rajtuk is könyörülni fognak!
8 Boldogok a tiszta szívűek, mert látni fogják az Istent!
9 Boldogok a békességet készítők, mert majd Isten fiainak hívják őket!
10 Boldogok azok, akiket az igazságosságért üldöznek, mert övék a mennyek királyi uralma!
11 Boldogok lesztek, még ha gyaláznak is titeket, ha énérettem üldöznek, és hazugul mindenféle rosszat mondanak majd ellenetek!
12 Örüljetek, ujjongjatok ilyenkor, mert nagy a béretek a mennyekben! Hiszen már a prófétákat is így üldözték, akik előttetek éltek!
13 Ti vagytok a föld sója! Ha a só ízét vesztené, mivel sóznak azután? Semmi ereje nincs többé, másra nem való, mint hogy kivessék, és az emberek rajta tapossanak.
14 Ti vagytok a világ világossága. Lehetetlen elrejteni a hegyen épített várost.
15 Mécsest sem azért gyújtanak, hogy véka alá tegyék, hanem a mécslábra, onnan világít mindenkinek, aki a házban van.
16 A ti világosságotok is úgy ragyogjon fel az emberek előtt, hogy mikor nemes tetteiteket látják, a mennyekben lakó Atyátokat dicsőítsék!
17 Ne gondoljátok, hogy a törvényt vagy a prófétákat eltörölni jöttem. Nem eltörölni, hanem betölteni jöttem őket.
18 Bizony azt mondom nektek, hogy amíg a menny és a föld elmúlnak, a törvényből egy i betű vagy egy vesszőcske sem múlik el, amíg csak minden meg nem történik.
19 Ha tehát valaki a legkisebb parancsolatok közül egyet megront, és úgy tanítja az embereket, azt a mennyek királyságában a legkisebbnek fogják nevezni. Azt ellenben, aki megteszi, és tanítja is, nagynak fogják nevezni a mennyek királyságában.
20 Mert azt mondom nektek, hogyha igazságosságotok felül nem fogja múlni az írástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mehettek be a mennyek királyságába.
21 Hallottátok, hogy az ősöknek azt mondották: Ne ölj! Aki öl, az ítéletre kerül!
22 Én azonban azt mondom nektek: Mindenki ítéletre kerül, aki testvérével haragot tart. Annak, aki testvérének azt mondja: bolond, a nagytanács elé kell kerülnie! Azt pedig, aki azt mondja: ostoba, megfogta már a tüzes gyehenna.
23 Ha tehát adományodat oltárra viszed, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened,
24 hagyd az adományt az oltár előtt, eredj el, békülj ki előbb testvéreddel, és csak aztán jöjj el, és vidd fel adományodat.
25 Siess megegyezni ellenfeleddel, míg az úton együtt vagy vele, hogy ellenfeled valahogy a bírónak ne adjon át, a bíró meg a törvényszolgának, és a börtönbe ne vessenek!
26 Bizony azt mondom neked, elő nem jössz onnan, amíg meg nem fizetsz az utolsó fillérig.
27 Hallottátok, hogy azt mondták: Ne törj házasságot!
28 De én azt mondom nektek, hogy szívében már házasságot tört az is mind, aki úgy nézett asszonyra, hogy megkívánta azt.
29 Ha jobb szemed tőrbe ejt, vájd ki, vesd el magadtól! Hasznosabb neked, hogy tagjaid közül egy vesszen el, mint hogy egész testedet a gyehennára vessék!
30 És ha jobb kezed ejt tőrbe, vágd le, dobd el magadtól! Hasznosabb neked, ha tagjaid közül egy vész el, és nem egész tested jut a gyehennára!
31 Azt mondták, aki feleségét elbocsátja, adjon válólevelet neki!
32 Én azonban azt mondom nektek: Maga hajtja házasságtörésbe feleségét mindenki, aki azt paráznaság okán kívül elbocsátja, és házasságtörő az, aki elbocsátottal összeházasodik.
33 Azt is hallottátok, hogy az ősöknek azt mondták: Hamisan ne esküdj! Add meg, amire megesküdtél az Úrnak!
34 De én azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek! Se az égre, mert az az Isten trónusa!
35 Se a földre, mert az lábának zsámolya. Se Jeruzsálemre, mert az ama nagy Királynak városa!
36 Fejedre se esküdj, mert hajad egyetlen szálát sem tudod fehérré, vagy feketévé tenni!
37 Beszédetek igen, igen és nem, nem legyen! Ami ennél több, az a rossztól való.
38 Hallottátok, hogy azt mondták: szemet szemért és fogat fogért!
39 De én azt mondom nektek: ne álljatok ellene a rossznak, hanem ha valaki jobb felől arcul üt, fordítsd oda a másik arcodat is,
40 annak pedig, aki el akarja perelni a köntösödet, add oda neki a köpenyedet is.
41 Ha valaki egy mérföldnyi futárszolgálatra kényszerít, menj el neki kettőre!
42 Adj annak, aki kér tőled, s el ne fordulj attól, aki kölcsönt akar tőled!
43 Hallottátok, hogy azt mondták: szeresd felebarátodat, gyűlöld ellenségedet!
44 De én azt mondom nektek: szeressétek ellenségeiteket, imádkozzatok üldözőitekért,
45 hogy mennybéli Atyátok fiaivá lehessetek, mert ő napját rosszakra is, jókra is felhozza, esőt ad igazságosoknak is, hamisaknak is.
46 Ha csak azokat fogjátok szeretni, akik szeretnek titeket, micsoda béretek lesz? Hát a vámszedők nem ugyanazt cselekszik-e?
47 Ha csak testvéreiteket köszöntitek, mivel tesztek többet? Hát a pogányok nem ugyanazt teszik-e?
48 Legyetek bevégzettekké, ahogy mennyei Atyátok tökéletessége is bevégzett!
1 Ügyeljetek arra, hogy igazságos tetteiteket ne az emberek előtt műveljétek, hogy azok nézzenek titeket. Ha mégis azt teszitek, nem kaptok jutalmat mennybéli Atyátoktól.
2 Ha könyöradományt osztanál, ne kürtöltess magad előtt a zsinagógákban és az utcákon, ahogy a képmutatók teszik, hogy az emberek dicsőítsék őket! Bizony azt mondom nektek, elesnek jutalmuktól.
3 Mikor könyöradományt adsz, balkezed ne tudja, mit tesz a jobb,
4 hogy könyörületességed rejtve maradjon, s Atyád, aki rejtve néz, visszafizesse azt neked!
5 Mikor imádkoztok, akkor se legyetek olyanok, mint a képmutatók, mert ezeknek az kedves, ha a zsinagógákban és a piacok szegletein állva úgy imádkozhatnak, hogy az emberek látják őket. Én azonban azt mondom, elveszítik jutalmukat.
6 Te ellenben, mikor imádkozol, eredj be kamrádba, zárd be az ajtót, s úgy imádkozz rejtve levő Atyádhoz; és Atyád, aki rejtve néz, visszafizeti majd neked.
7 Mikor imádkoztok, ne fecsegjetek, mint a pogányok, azok ugyanis úgy vélekednek, hogy sok beszédükért hallgatják meg őket.
8 Ne legyetek hozzájuk hasonlók! Hiszen Atyátok, még mielőtt kérnétek Ot, tudja már, mire van szükségetek!
9 Ti azért így imádkozzatok:Mennybéli Atyánk! Megszentelt legyen neved,
10 jöjjön el királyi uralkodásod; történjék meg akaratod, a földön éppúgy, mint a mennyben!
11 Naponkén-ti kenyerünket add meg ma is!
12 Engedd el tartozásainkat, ahogy mi is elengedtük azokat a nekünk tartozóknak!
13 Ne vígy bennünket kísértésbe, hanem ragadj ki a rosszból!
14 Ha ugyanis elengeditek az embereknek eleséseiket, nektek is elengedi mennyei Atyátok azokat.
15 De ha ti nem engeditek el az embereknek, nektek sem fogja elengedni Atyátok a ti eleséseiteket.
16 Mikor böjtöltök, ne járjatok sötét arccal, mint a képmutatók! Eltorzítják ugyanis az arcukat, hogy az emberek lássák, hogy ők böjtölnek. Bizony, azt mondom nektek, hogy elestek jutalmuktól.
17 Te ellenben, ha böjtölsz, kend meg fejedet, mosd meg arcodat,
18 hogy az emberek ne lássák, hogy böjtölsz, csak rejtve levő Atyád. És Atyád, aki rejtve néz, meg fog fizetni neked!
19 Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol azokat moly és rozsda eszi meg, hol tolvajok átássák a falat és ellopják,
20 hanem a mennyben gyűjtsetek magatoknak kincseket, hol sem moly, sem rozsda azokat el nem emészti, hol tolvajok falat nem ásnak át, és el nem lopják!
21 Mert ahol a kincsetek, ott lesz a szívetek is.
22 A test mécsese a szem. Ha tehát szemed egyszerű (tiszta), az egész tested világos lesz,
23 de ha rossz a szemed, az egész tested sötét lesz. Ha aztán a benned levő világosság sötétség, mekkora lesz a sötétség!
24 Senki sem lehet két úr rabszolgája, mert vagy gyűlölni fogja az egyiket és szeretni a másikat, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti majd. Nem szolgálhattok egyszerre Istennek és a mammonnak!
25 Azért azt mondom nektek: Ne aggodalmaskodjatok lelketekért, hogy mit egyetek, vagy mit igyatok, se testetekért, hogy mibe öltözzetek! Nem több-e a lélek, mint az eledel, s a test, mint az öltözet?
26 Tekintsetek az égi madarakra, hogy nem vetnek, nem aratnak, csűrbe sem takarnak, mennyei Atyátok mégis táplálja őket! Nem vagytok-e különbek azoknál?
27 Ki az közületek, aki azzal, hogy gondot hordoz, egy arasszal meg tudja nyújtani életét?
28 Az öltözet felől is miért viseltek gondot? Tanuljátok el a mező liliomaitól, hogyan növekednek! Nem fáradnak, nem szőnek,
29 mégis azt mondom nektek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint közülük egy!
30 Ha pedig Isten így ruházza a mező füvét, mely ma van, holnap a kemencébe vetik, mennyivel inkább titeket, ti kishitűek!
31 Ne vegyetek hát gondot magatokra ilyen beszéddel: mit együnk, mit igyunk, mivel ruházkodjunk?
32 Mert mindezekre a pogányok törekszenek. Hiszen mennyei Atyátok tudja, hogy mindezekre szükségetek van.
33 A királyságot és az Isten igazságosságát keressétek előbb, és azokhoz ezeket is hozzáadják majd nektek!
34 Ne viseljetek hát gondot a holnapért, a holnapnak ugyanis meglesz a maga gondja. Elég minden napra annyi a bajból, amennyi reá jut.
1 Ne ítéljetek, hogy titeket se ítéljenek!
2 Azzal az ítélettel fognak titeket megítélni, amellyel ti ítéltek, azzal a mértékkel fognak mérni nektek, mellyel ti mértek.
3 Miért nézegeted a testvéred szemében levő szálkát, mikor a saját szemedben a gerendát sem veszed észre?
4 Vagy hogy mondhatod testvérednek: hadd vegyem ki szemedből a szálkát, amikor a te szemedben ott a gerenda?
5 Képmutató! Vesd ki előbb saját szemedből a gerendát, aztán láss hozzá, hogy testvéred szeméből a szálkát kivesd.
6 Ne adjátok oda azt, ami szent a kutyáknak, és ne dobjátok gyöngyeiteket a disznók elé, mert talán a lábukkal tapossák majd szét, s aztán visszafordulnak, és belétek hasítanak!
7 Kérjetek, s adnak majd nektek, keressetek, és találni fogtok, zörgéssetek, és megnyitnak majd nektek!
8 Mert minden kérő kap, minden kereső talál, és minden zörgetőnek megnyitnak majd.
9 Vagy talán van olyan ember közöttetek, aki, ha fia kenyeret kér, követ ad neki?
10 Vagy ha halat kér, kígyót ad neki?
11 Ha tehát ti, noha rosszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, menynyivel inkább fog adni mennybéli Atyátok jókat azoknak, akik őt arra kérik!
12 Mindenben úgy tegyetek hát az emberekkel, ahogy akarjátok, hogy ők tegyenek veletek! Mert ez az, amit a törvény és a próféták kívánnak.
13 A szűk kapun át menjetek be! Mert a tágas kapu és a széles út félre, a veszedelembe visznek, és sokan vannak, akik rajta mennek be.
14 Mert szűk kapu és szoros út visz el az életre, csak éppen kevesen találnak reá.
15 Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik juhok ruhájában mennek hozzátok, de belül ragadozó farkasok!
16 Gyümölcseikről ismeritek fel őket. Vajon szednek-e tövisbokorról szőlőt és a tüskéről fügét?
17 így hát minden jó fa nemes gyümölcsöket terem, s minden hitvány fa rossz gyümölcsöket terem.
18 Jó fa nem képes rossz gyümölcsöket teremni, sem hitvány fa nem teremhet nemes gyümölcsöket.
19 Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, mely nem terem nemes gyümölcsöt.
20 Tehát gyümölcseikről ismeritek fel azokat is.
21 Nem mindenki fog a mennyek királyságába bemenni, aki nekem azt mondja: Uram, Uram! Csak aki mennybéli Atyám akaratát teszi.
22 Azon a napon sokan szólnak majd így hozzám:”Uram, Uram! Hát nem a te neveddel prófétáltunk-e? Nem a te neveddel űztünk-e ki ördögöket? Nem a te neveddel tettünk-e sok hatalmas csodát?”
23 Én akkor ilyen vallomást fogok nekik tenni: „Sohasem ismertelek titeket! Távozzatok tőlem ti, akik a törvény megrontásán munkálkodtok”.
24 így hát mindenki, aki meghallgatja beszédeimet és megteszi azokat, hasonló lesz az olyan eszes emberhez, aki házát sziklára építette.
25 Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak a házra, de az nem omlott le, mert alapja sziklára volt vetve.
26 Ám mindenki, aki meghallgatja beszédeimet, de nem teszi meg, hasonló lesz az olyan ostoba emberhez, aki házát fövényre építette.
27 Felhőszakadás támadt, áradások jöttek, szelek fújtak, rázúdultak arra a házra, és az leomlott nagy zúdulással.”
28 Úgy történt, hogy mikor Jézus befejezte ezeket a beszédeket, tanításán megdöbbentek a tömegek,
29 mert úgy tanította őket, mint akinek fennhatósága van az embereken, és nem úgy, mint írástudóik.
1 Ahogy lejött a hegyről, nagy sokaság követte.
2 Egyszer csak egy bőrpoklos futott hozzá, lábához borult és megszólította: „Uram, ha csak akarnád, volna hatalmad, hogy engem megtisztíts.”
3 Erre kinyújtotta kezét, megfogta, és így szólt: „Akarom! Tisztulj meg!” Azonnal le is tisztult annak poklossága.
4 Majd így szólt hozzá Jézus: „Vigyázz, senkinek ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel tanúbizonyságtételül nekik azt az adományt, melyet Mózes rendelt.”
5 Bement Kapernaumba, és egy százados lépett hozzá.
6 „Uram! - esengett. - Odahaza a legényemet ágyba döntötte a gutaütés, és borzasztóan kínlódik.”
7 „Elmegyek és gyógyítani fogom” - mondotta neki Jézus.
8 De a százados ezt felelte: „Uram, nem vagyok én arra elég méltó, hogy fedelem alá jöjj, hanem csak szóval mondd, s legényem meggyógyul.
9 Hiszen magam is fennhatóság alatt álló ember vagyok, alattam katonák vannak. Ha ezt mondom egyiknek: Indulj útnak! - elindul. A másiknak: Jer csak! - eljön; s a rabszolgámnak: Tedd meg ezt! - megteszi.”
10 Mikor Jézus ezt hallotta, elcsodálkozott, és ezt mondotta azoknak, akik őt követték: „Bizony azt mondom nektek, Izraelben senkinél ekkora hitet nem találtam.
11 Azt mondom nektek, hogy a mennyek királyságába napkeletről is, napnyugatról is sokan fognak érkezni, s Ábrahámmal, Izsákkal és Jákobbal asztalhoz dőlni.
12 E királyság fiait ellenben ki fogják dobni a külső sötétségbe, ott lesz aztán csak sírás és fogcsikorgatás.”
13 A századoshoz pedig így szólt Jézus: „Eredj! Ahogy hittél, úgy történjék veled!” S még abban az, órában meggyógyult a legénye.
14 Jézus aztán Péter házába ment, be. Ott meglátta, hogy a Péter napa fekszik és lázban ég.
15 Megfogta kezét, s arra elhagyta azt a láz. Aztán felkelt az asszony, és felszolgált nekik.
16 Ahogy beesteledett, sok ördöngöst vittek hozzá, és ő szavával sok szellemet kiűzött. Sokakat gyógyított, akik gonoszul szenvedtek,
17 hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át szólt ige: „Erőtlenségeinket elvette és betegségeinket elhordozta!”
18 Mikor Jézus tömeget látott maga körül, megparancsolta, hogy menjenek el a túlsó partra.
19 Ott hozzálépett egy írástudó és megszólította: „Tanító, követni foglak téged, bárhová mégy is.”
20 De Jézus ezt felelte neki: „A rókáknak van barlangjuk, az égi madaraknak fészkük, de az ember Fiának nincs hova lehajtania fejét.
21 Egy másik tanítvány így szólt hozzá: „Uram, engedd meg nekem, hogy elmenjek előbb, s eltemessem apámat,”
22 Jézus azonban ezt felelte neki: „Kövess engem, s hagyd, hogy a holtak temessék el halottaikat!”
23 Majd beszállt egy hajóba, s tanítványai követték.
24 Egyszerre nagy rengés támadt a tavon, úgyhogy a hajót már-már elborították a hullámok, ő meg szunnyadóit.
25 Hozzáléptek, s ilyen szóval keltették fel: „Uram, ments meg, mert elveszünk!”
26 De ő azt kérdezte tőlük: „Miért vagytok gyávák, ti kishitűek?” Azzal felkelt, s megdorgálta a szeleket és a tavat. Nagy csend támadt,
27 az emberek pedig csodálkozva kérdezték: „Honnan való ő, hogy a szelek és a tó engednek neki?”
28 Mikor átment a túlsó partra, a gadarénusok tartományába, két ördöngös jött szembe vele, akik a sírokból jöttek elő. Nagyon veszélyesek voltak, úgyhogy olyan erős ember nem akadt, aki arra elmehetett volna.
29 Egyszer csak felkiáltottak: „Mi dolgunk van nekünk egymással, te Istennek Fia? Eljöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”
30 Messze tőlük nagy disznócsürhe legelészett,
31 s az ördögök esengve kérték: „Ha kiűzöl minket, küldj bennünket a disznócsürhébe!”
32 „Menjetek!”- mondta nekik. Azok meg, ahogy kijöttek, bementek a disznókba. Egyszer csak az egész csürhe a meredélyen át a tóba rohant alá, s elpusztult a hullámok között.
33 A pásztorok pedig elfutottak, bementek a városba, s hírt adtak mindenről, az ördöngösök dolgáról is.
34 Egyszerre az egész város kiment Jézus elé, s ahogy meglátták, azért esengtek, hogy határaikból menjen máshová.
1 Be is szállt a hajóba, és átkelt a tavon. Mikor a saját városába ért,
2 hordágyra helyezve egy gutaütöttet vittek hozzá. Mikor meglátta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Bízzál, fiam! Vétkeid bocsánatot nyernek.”
3 Egyszerre csak néhány írástudó ezt mondta egymás között: „Káromol ez az ember.”
4 Jézus, aki ismerte tűnődéseiket, megkérdezte: „Miért hatnak a rossz indulatok szívetekben?
5 Ugyan mi jár kevesebb fáradsággal: azt mondani-e: bocsánatot nyernek vétkeid, vagy azt mondani, kelj fel és járj?
6 Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fiának felhatalmazása van a földön arra, hogy vétkeket megbocsásson, - ezzel odaszólt a gutaütötthöz -: kelj fel, fogd az ágyadat, s eredj haza!”
7 Az fel is kelt, és hazament.
8 Mikor a sokaság meglátta ezt, elcsodálkozott, s dicsőíteni kezdte az Istent, hogy ilyen nagy dolgokra felhatalmazást adott az embereknek.
9 Jézus, mialatt onnan távozott, egy embert látott ülni a vámnál, akit Máténak hívtak. „Kövess engem” - mondta neki, mire az felkelt és követte.
10 Történt aztán, hogy mikor bent a házban asztalhoz dőlt, egyszer csak sok vámszedő és vétkező ment oda, s Jézussal és tanítványaival együtt szintén asztalhoz dőltek.
11 Mikor a farizeusok ezt meglátták, beszédbe ereszkedtek tanítványaival: „Miért eszik Tanítótok a vámszedőkkel és vétkezőkkel együtt?”
12 Ahogy Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Nem azoknak van szükségük orvosra, akik jó erőben vannak, hanem azoknak, akik gonoszul szenvednek.
13 Ha elmentek, tanuljátok meg ezt: Könyörületet akarok, nem áldozatot, mert én nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket.”
14 Akkoriban János tanítványai jöttek hozzá ezzel a kérdéssel: „Miért van, hogy amíg mi és a farizeusok böjtölünk, a te tanítványaid nem böjtölnek?”
15 „Hát lehetséges - felelte nekik -, hogy a lakodalmas ház fiai gyászban üljenek, amíg a vőlegény náluk tartózkodik? Jöhetnek napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük, akkor majd böjtölni fognak.
16 Régi köpenyre senki sem tesz új anyagból foltot, mert az, amivel a lyukat betölti, magához szakítja a köpenyt, s így még rosszabb szakadása támad.
17 Új bort sem töltenek ócska tömlőkbe, ha mégis megteszik. szétszakadnak a tömlők, a bor elfolyik, s a tömlők elpusztulnak; hanem új bort új tömlőkbe töltenek, és úgy mind a kettő megmarad együtt.”
18 Míg ezeket beszélte nekik, egyszerre egy elöljáró lépett hozzá, földre borult előtte, s úgy kérte: „Leányom a végét járja, de jöjj, vesd rá kezedet, és megéled!”
19 Jézus felkelt, s tanítványaival együtt követte a főembert.
20 Egyszer csak egy asszony, aki tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, hátulról odalépett, s megfogta köpenyének bojtját.
21 „Ha csak megfogom köpenyét - szólt magában - megmenekülnék!”
22 Jézus azonban megfordult, s ahogy meglátta őt, így szólt: „Bízzál leányom! Hited máris megmentett.” Meg is menekült az asszony attól az órától fogva.
23 Mikor aztán Jézus az elöljáró házába érkezett, és megpillantotta a fuvolásokat és a kavargó tömeget,
24 így szólt: „Menjetek el innen! Hisz ez a leányka nem halt meg, hanem szunnyad.” Azok kinevették.
25 Mi-után aztán kiűzték a tömeget, bement, megragadta a leányka kezét, és az felkelt.
26 Azon az egész földön szétment a hír felőle.
27 És mikor Jézus onnan elmenőben volt, két vak követte, kik ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!”
28 Hogy aztán betért egy házba, a két vak bement hozzá, Jézus megszólította őket: „Hiszitek, hogy képes vagyok megtenni ezt a dolgot?”
29 „Hisszük, Uram!” - mondották. Ekkor megérintette szemüket és így szólt: „Történjék úgy veletek, ahogy elhittétek!”
30 És megnyílt a szemük. Jézus azonban indulattal rájuk szólt: „Ügyeljetek rá, hogy senki meg ne tudja!”
31 De ahogy azok elmentek, arra az egész földre szétvitték a hírét.
32 Mialatt elmentek, egyszer csak néma ördöngöst hoztak hozzá.
33 O kiűzte az ördögi szellemet, s megszólalt a néma. A tömeg csodálkozása ily szavakban lelt kifejezést: „Még sohasem láttak ilyesmit Izraelben!”
34 De a farizeusok ezt mondták: „Az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.”
35 Jézus azután bejárta az összes városokat, a falvakat is. Közben zsinagógáikban tanított, a királyság örömüzenetét hirdette, s minden betegséget és minden gyengeséget gyógyított.
36 S mikor a sokaságot meglátta, szánalom fogta el miattuk, mert el voltak kínozva, s hányt-vetettek voltak, mint a juhok, melyeknek nincs pásztoruk.
37 Azután tanítványaihoz szólt: „Sok az aratnivaló, de kevés az arató.
38 Könyörögjetek hát az aratás Urához, hogy küldjön munkásokat aratásába!”
1 Majd magához hívta tizenkét tanítványát, és fennhatóságot adott nekik a tisztátalan szellemeken, úgyhogy kiűzhették őket, s orvosolhattak minden betegséget s minden gyengeséget.
2 A tizenkét apostol neve a következő volt: első Simon, kit Péternek mondanak, majd testvére, András, továbbá Zebedeus fia, Jakab és annak testvére, János,
3 Filep és Bertalan, Tamás és a vámszedő Máté, Alfeus Jakabja és Taddeus,
4 a vakbuzgó Simon és a karióti Júdás, ki el is árulta őt.
5 Jézus aztán ezt a tizenkettőt küldte el a következő paranccsal: „A nemzetekhez vivő úton el ne induljatok, és samaritánus városba be ne térjetek.
6 Menjetek el inkább Izrael házának elveszett juhaihoz!
7 Mikor hozzájuk mentek, ezt hirdessétek nekik: Közel jött a mennyek királysága!
8 Erőtleneket gyógyítsatok, halottakat életre keltsetek, leprásokat megtisztítsatok, ördögi szellemeket kiűzzetek! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok.
9 Övetekbe aranyat, ezüstöt, rézpénzt ne szerezzetek,
10 se táskát az útra, se két köntöst, se sarut, se botot, hiszen méltó a munkás a táplálékára.
11 Abban a városban vagy faluban, melybe bementek, kutassátok ki, hogy ki méltó ott, és annál maradjatok, amíg onnan el nem távoztok.
12 Mikor egy házba beléptek, köszönt-seték azt.
13 Ha méltó az a ház, békességetek szálljon rá, ha nem méltó, rátok térjen vissza.
14 Ha valaki nem fogad be titeket, s igéiteket nem hallgatja meg, távozzatok abból a házból vagy városból, és még a port is rázzátok le lábatokról.
15 Bizony azt mondom nektek, Sodomának és Gomorának az ítélet napján elviselhetőbb lesz a sorsa, mint annak a városnak.
16 Lám csak, úgy küldelek el titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Legyetek hát eszesek, mint a kígyók és tiszták, mint a galambok!
17 Óvakodjatok az emberektől, mert ítélő tanácsoknak fognak átadni titeket, zsinagógáikban meg fognak ostorozni benneteket,
18 helytartók és királyok elé hurcolnak titeket én-érettem, tanúságtételül nekik és a nemzeteknek.
19 Ha átadnának titeket, ne legyen gondotok arra, hogy miképpen, vagy mit szóljatok, mert abban az órában megkapjátok, amit mondanotok kell majd.
20 Hiszen nem ti lesztek a szólók: Atyátok Szelleme lesz az, aki bennetek beszél.
21 Testvér a testvérét, atya gyermekét fogja halálra adni, gyermekek szüleikre támadnak majd, és megölik őket.
22 Mindenki gyűlölni fog majd titeket az én nevem miatt. De aki végig állhatatos marad, megmenekül.
23 Ha az egyik városban üldöznének majd titeket, fussatok a másikba. Bizony azt mondom nektek, Izrael városait nem járjátok végig addig, míg el nem jön az embernek Fia.
24 Nincs tanítvány tanítója fölött, sem rabszolga ura fölött.
25 Elég a tanítványnak, ha úgy lesz a sora, mint tanítójának, s a rabszolgának, ha úgy lesz, mint urának. Ha a házigazda a Belzebul nevet kapta, mennyivel inkább a cselédjei.
26 Ne féljetek hát tőlük! Mert nincs oly leplezett dolog, mely egyszer le ne lepleződnék, és nincs olyan rejtett dolog, melyet meg ne ismernének.
27 Amit a sötétségben szólok nektek, mondjátok ki a világosságban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek ki a házak tetejéről.
28 Ne féljetek azoktól sem, akik a testet megölik, de a lelket megölni nincs hatalmukban! Félj étek inkább azt, akinek a lelket is, testet is hatalma van a gyehennán elveszteni!
29 Ugye két verebet árulnak egy filléren? Atyátok nélkül mégsem eshetik egy sem a földre közülük.
30 Nektek pedig még a hajatok szála is mind számolva van.
31 Ne féljetek hát! Sok verébnél különbek vagytok.
32 Vallást fogok tenni mennybéli Atyám előtt mindazok mellett, akik mellettem vallást tesznek az emberek előtt.
33 De megtagadom én is azt mennybéli Atyám előtt, aki megtagad engem az emberek előtt.
34 Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy békességet vessek a földre. Nem békességet, hanem kardot vetni jöttem.
35 Azért jöttem, hogy szétválasszam és egymás ellen fordítsam az embert és atyját, a leányt és anyját, a menyet és napát,
36 s hogy az embernek a saját háznépe legyen az ellenségévé.
37 Aki atyját vagy anyját énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám. Aki fiát vagy leányát énnálam jobban kedveli, nem méltó hozzám.
38 Aki nem fogadja el keresztjét, és nem jön azzal utánam, nem méltó hozzám.
39 Aki megtalálta lelkét, el fogja veszíteni, s aki értem elvesztette lelkét, meg fogja találni azt.
40 Aki befogad titeket, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem elküldött!
41 Aki prófétát befogad azért, mert próféta a neve, próféta jutalmát fogja kapni. Aki igazságosat befogad, mert igazságos a neve, az igazságosnak jutalmát fogja kapni.
42 És aki e kicsinyek közül egyet megitat egy pohár hideg vízzel csak azért, mert tanítvány a neve, bizony azt mondom nektek, nem fogja jutalmát elveszíteni.”
1 Az történt, hogy miután Jézus a tizenkét tanítványának adott rendelkezéseit bevégezte, továbbment onnan, hogy városaikban taníthasson, és az Igét hirdethesse.
2 János azonban hallott a tömlőében a Felkent tetteiről, és tanítványaival megkérdeztette őt:
3 „Te vagy-e az eljövendő, avagy mást várjunk?”
4 Jézus ezt felelte nekik: „Menjetek, és vigyetek hírt Jánosnak azokról, amiket hallotok és láttok:
5 a vakok látnak, sánták járnak, poklosok megtisztulnak, süketek hallanak, halottak feltámadnak és szegények örömhírt hallanak;
6 és hogy boldog az, aki miattam tőrbe nem esik.”
7 Miután azok elmentek, Jézus Jánosról kezdett a sokaságnak beszélni: „Miért is mentetek ki a pusztába? Hogy széltől ingatott nádszálat lássatok?
8 De hát mit is mentetek ki látni? Puha ruhába öltözött embert? Lám, azokat, akik puha ruhákat hordanak, a királyi palotákban lehet megtalálni.
9 Hát akkor miért mentetek ki? Prófétát látni? Azt! Sőt, azt mondom nektek: prófétánál is többet.
10 Ő az, akiről az írás szól: Lám, követemet küldöm el orcád előtt, hogy az előtted járva elkészítse utadat.
11 Bizony azt mondom nektek: Az asszonyok magzatai között nagyobb nem támadt Bemerítő Jánosnál. Ám, aki a mennyek királyságában legkisebb, nagyobb nála.
12 Bemerítő János napjaitól mostanáig erőszakoskodnak a mennyek királyságán, és erőszakosak ragadják azt magukhoz.
13 A próféták mind, s a törvény is Jánosig prófétáltak.
14 Ha ugyan el akarjátok fogadni: Illés ő, akinek jönnie kell.
15 Akinek füle van, hallja meg!
16 Kihez is hasonlítsam ezt a nemzedéket? Hasonló az a piacokon ülő kisgyermekekhez, akik így szólítgatják társaikat:
17 fuvoláztunk nektek, mégsem táncoltatok, gyászdalokat fújtunk, mégsem gyászoltatok.
18 Eljött ugyanis János, aki sem nem evett, sem nem ivott, és azt mondják róla: ördöge van.
19 Eljött az embernek Fia, aki eszik is, iszik is, róla meg azt beszélik: ni, a falánk, a részeges ember, vámszedők és vétkezők barátja! És így a tudományt igazolták a tettei!”
20 Ezután azokat a városokat kezdte szidni, hogy nem tértek más felismerésre, melyekben hatalmát a legtöbbször mutatta meg:
21 „Jaj neked, Khoradzin! Jaj neked, Bethsaida! Mert ha Tíruszban vagy Szidonban történtek volna azok a hatalmas csodák, melyek bennetek történtek, zsákban és hamuban ülve régen más felismerésre tértek volna.
22 Sőt, ezt mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak elviselhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek.
23 Téged, Kapernaum, nem az égig emeltek-e fel? A láthatatlan országig (Hádész) fogsz alászállni! Mert ha Sodomában azok a hatalmas csodák történtek volna, melyek benned történtek, a mai napig megmaradt volna.
24 Sőt, azt is mondom nektek: a sodomaiaknak elviselhetőbb lesz a sorsa az ítélet napján, mint neked.”
25 Abban az időben Jézus e szavakra fakadt: „Vallást teszek rólad, Atyám, mennyeknek és földnek Ura, hogy a bölcsek és értelmesek elől elrejtetted e dolgokat, de kiskorúak előtt leleplezted azokat!
26 Valóban így van, Atyám, mert ezt te is így láttad helyesnek.
27 Nekem adott át mindent az én Atyám. Senki sem ismeri meg a Fiút, csak az Atya, és senki sem ismeri meg az Atyát, csak a Fiú és az, akinek szeme elől a Fiú a leplet el akarja vonni.
28 Jöjjetek hozzám mind, akik elfáradtatok és teher alatt éltek. Én nyugalmat adok nektek.
29 Az én igámat vegyétek magatokra, és tanuljátok el tőlem, hogy szívből szelíd és alázatos vagyok, és nyugalmat találtok lelketeknek!
30 Mert az én igám boldogító és a terhem könnyű.”
1 Abban az idő tájban szombati napon Jézus vetések között ment át. Tanítványai megéheztek, és kalászokat kezdtek tépni és ettek.
2 Meglátták ezt a farizeusok, és megszólították Ot: „Nézd csak, tanítványaid azt teszik, amit szombatnapon nem szabad tenni.”
3 De ő ezt felelte nekik: „Hát nem olvastátok, hogy mit tett Dávid, mikor megéhezett ő is, a vele levők is?
4 Hogy hogyan ment be az Isten házába, hogy ették meg az Istennek szánt kenyereket, melyeket sem neki, sem a vele levőknek nem lett volna szabad megenniök, egyedül csak a papoknak?
5 Nem olvastátok a törvényben, hogy szombaton a papok a szent helyen a szombatot közönséges nappá teszik, és mégsem esnek vád alá?
6 Azt mondom nektek, hogy a szenthelynél nagyobb van itt.
7 Ha megismertétek volna, mit jelent ez: könyörületet akarok, nem áldozatot, nem ítéltétek volna el azokat, akik nem eshetnek vád alá.
8 Hiszen az embernek Fia ura a szombatnak.”
9 Máshová ment onnan, és betért zsinagógájukba.
10 Volt ott egy ember, akinek száradt volt a keze. Megkérdezték tőle, hogy aztán vádolhassák: „Megengedett dolog-e szombaton gyógyítani?”
11 ő meg azt kérdezte tőlük: „Van valaki közöttetek, aki ha egyetlen báránya van, s az szombaton verembe esik, meg nem ragadja, és lábra nem állítja?
12 Mennyivel különb az ember a juhnál! így hát megengedhető, hogy szombaton nemes dolgot tegyünk.”
13 Ezzel odaszólt ahhoz az emberhez: „Nyújtsd ki a kezedet!” Az kinyújtotta, s a karja helyreállott, és olyan egészséges lett, mint a másik.
14 A farizeusok erre elmentek, és tanácsot tartottak ellene, hogy hogyan veszíthetnék el.
15 Jézus pedig, mikor felismerte tervüket, félrehúzódott onnan. Sokan követték, s ő mindnyájukat gyógyította,
16 de keményen rájuk szólt, hogy Ot nyilvánosságra ne hozzák,
17 hogy beteljesedjék az Ézsaiás prófétán át mondott ige, ki így szólt:
18 „íme, ő az én szolgám, akit választottam, akit szeretek, akiben lelkem tetszését találta. Ráteszem Szellememet, s ítéletet fog hirdetni a nemzeteknek.
19 Nem vitatkozik, indulatosan nem kiált, a piacokon senki nem hallja szavát,
20 repedt nád szálat nem tör el,pislogó belet nem olt el, míg győzelemre nem viszi az ítéletet.
21 Neve által nemzetek reménységre jutnak.”
22 Ekkor egy vak és néma ördöngöst hoztak hozzá, s azt ő meggyógyította, úgyhogy a néma beszélt és látott.
23 Az egész sokaság magánkívül volt, és így szólt: „Hát nem ő a Dávid fia?”
24 Mikor a farizeusok ezt meghallották, ezt mondták: „Más módon nem űzheti ki az ördögi szellemeket, csak az ördögi szellemek fejedelme, Belzebul által.”
25 O pedig, minthogy ismerte töprengéseiket, így szólt hozzájuk: „Minden királyság, mely önmagával meghasonlik, elpusztul, nem állhat meg egy város vagy ház sem, ha önmagával meghasonlik.
26 Ha pedig Sátánt Sátán űz ki, magával hasonlik meg, hogy állhat meg akkor királysága?
27 Ha én Belzebullal űzök ki ördögi szellemeket, fiaitok kivel űzik ki őket? Ezért ők lesznek bíráltok.
28 Ha pedig Isten Szellemével űzök ki ördögi szellemeket, akkor hát eljött már hozzátok az Isten királysága.
29 Hogy is volna képes valaki egy erős harcos házába bemenni, s annak felszerelését elrabolni, ha előbb meg nem kötözi a harcost? Csak azután rabolhatja ki házát!
30 Aki nincs velem, ellenem van, és aki velem nem gyűjt, széjjelszór.
31 Ezért azt mondom nektek, minden vétket és káromlást meg fognak bocsátani az embereknek, de a Szellem káromlását nem fogják megbocsátani.
32 Ha valaki az embernek Fia ellen mond valamit, meg fogják neki bocsátani, de ha a Szent Szellem ellen szól, nem fogják megbocsátani sem ebben a korban, sem a következőben.
33 Ha egy fát nemesnek ítéltetek, akkor annak gyümölcse is nemes, ha romlottnak ítéltétek a fát, akkor a gyümölcsét is romlottnak kell mondanotok, mert gyümölcséről lehet a fát felismerni.
34 Viperák fajzatai! Miután rosszak vagytok, hogy is volnátok képesek jót beszélni? A száj azt szólja, amitől túlárad a szív.
35 A jó ember jó tárházából hordja elő a jót, s a rossz ember rossz tárházából szórja ki a rosszat.
36 Azt mondom nektek, hogy minden henye beszédért, melyet az emberek szólnak, számot fognak adni az ítélet napján,
37 mert beszédeid alapján fognak igazolni téged, és beszédeid alapján fognak elmarasztalni.”
38 Ekkoriban az írástudók és farizeusok közül némelyek megszólították őt: „Tanító, szeretnénk látni valami jelt, amit te teszel.”
39 De ő ezt felelte: „Rossz, házasságtörő nemzedék jelek után tör, de más jelt nem fognak neki adni, csak Jónás próféta jelét.
40 Mert ahogy Jónás három nap és három éjjel volt a tengeri szörny gyomrában, úgy az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld szívében.
41 Ninivebeli férfiak fognak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt feltámadni, s kárhoztatják azt, mert ők Jónás igehirdetésére más felismerésre tértek, itt azonban nagyobb van Jónásnál.
42 Délnek királynője az ítéletkor ezzel a nemzedékkel együtt fog felkelni, s kárhoztatni fogja azt, mert ő a föld szélső tájáról eljött, hogy Salamon bölcsességét meghallgassa, itt azonban több van Salamonnál.
43 Ha a tisztátalan szellem kimegy az emberből, víztelen helyeket jár be, s csillapodást keres, de nem talál.
44 Erre így szól: Megtérek házamba, melyből kijöttem. El is megy, és azt üres tétlenségben, kisöpörve és felékesítve találja.
45 Ekkor elmegy, magához vesz hét másik, magánál rosszabb szellemet, bemegy és ott lakik. Annak az embernek utolsó állapota pedig gonoszabb lesz az elsőnél, így jár ez a rossz nemzedék is.”
46 Még szólt a sokasághoz, mikor egyszer csak anyja és testvérei kinn álltak, arra igyekezve, hogy vele beszéljenek.
47 Valaki megszólította: „Nini, anyád és testvéreid kinn állnak, és veled akarnak beszélni.”
48 O azonban ezt felelte neki: „Ki az anyám? Kik a testvéreim?”
49 Erre tanítványai felé nyújtotta kezét és szólt: „lm, ezek az én anyám és testvéreim!
50 Mert mindenki, aki mennybéli Atyám akaratát cselekszi, nekem testvérem és anyám.”
1 Azon a napon Jézus elment hazulról, és a tó partján leült.
2 Nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba kellett szállnia s abban ülnie. Ezalatt az egész tömeg kinn állt a parton.
3 Sokat beszélt nekik példázatokban. „Egyszer - szólott - elment a magvető vetni.
4 Mialatt vetett, volt olyan mag, mely az útfélre esett, jöttek is a madarak és felcsipegették.
5 Más mag sziklás talajra esett, ahol nem volt sok föld, az hamar ki is hajtott, mert nem volt mély földje,
6 de amikor a nap felkelt, elperzselődött, s mivel nem volt gyökere, elszáradt.
7 Megint más mag tövis közé esett, s amikor a tövis felnőtt, elfojtotta.
8 Más mag végre termő földbe esett és megtermetté gyümölcsét, egyik százannyit, más a hatvanszorosát, megint más harmincannyit.
9 Kinek van füle, hallja meg!”
10 Ekkor tanítványai hozzá mentek s megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példázatokban?”
11 Ezt felelte: „Mert nektek adták meg, hogy a meny-nyék királyságának titkait megismerjétek, azoknak nincs megadva.
12 Mert akinek van, annak adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de attól, akinek nincs, még amije volna, azt is elveszik.
13 Azért beszéltem nekik példázatokban, hogy nézzék, és mégse lássák, hallgassák, de mégse hallják, hogy belátásra ne jussanak,
14 hanem beteljesedjék rajtuk Ézsaiás prófétálása, mely így hangzik: „Jól odahallgattok majd, mégsem látjátok be, jól megnézitek majd, s nem veszitek észre,
15 mert háj nőtte be e nép szívét, fülük nehezen hallóvá lett, és szemüket behunyták, hogy valahogyan ne lássanak szemükkel, ne halljanak fülükkel, szívükkel belátásra ne jussanak, hogy meg ne térhessenek, és én meg ne gyógyítsam őket.”
16 Ám boldog a ti szemetek, hogy láthat és fületek, hogy hallhat.
17 Bizony azt mondom nektek: Sok próféta és igazságos kívánkozott arra, hogy meglássa, amit ti nézhettek, és meghallja, amit ti hallhattok, de nem hallották meg.
18 Ti hát halljátok meg a magvető példázatát.
19 Ha bárki hallja a királyság Igéjét, de nem jut belátásra, eljön a rossz, és elragadja a szívébe vetett magot. Ez az a mag, melyet az útfélre vetettek.
20 Az, akinél a mag sziklás talajra esett, olyan ember, aki az Igét hallja, tüstént örömmel fogadja,
21 de nincs saját magában gyökere, hanem csak ideig-óráig tart ki, s mikor az Ige miatt szorongatás vagy üldözés támad, tüstént megbotlik.
22 Akinél tövis közé esik a mag, olyan ember, aki hallja az Igét, de a kor gondja s a gazdagság csalárd volta megfojtják az Igét, úgyhogy nem terem gyümölcsöt.
23 Az ellenben, akinél hasznos földre esett a mag, olyan ember, aki az Igét hallja, belátásra jut, aki bizonyára gyümölcsöt is terem, s meghozza a százszorosát, a hatvanszorosat, a harmincszorosát.”
24 Más példázatot tárt eléjük. „A mennyek királyságát — szólt — olyan emberhez hasonlítom, aki nemes magot vetett ugyan szántóföldjébe,
25 de mialatt az emberek szunnyadtak, eljött ellensége, gyomot vetett a búza közé, majd odébbállt.
26 Mikor aztán szárba szökött és gyümölcsöt termett, akkor láthatóvá lett a gyom is.
27 Ekkor odamentek a gazdához a rabszolgái, s így szóltak hozzá: Uram, hiszen te nemes magot vetettél szántóföldedbe, honnan van hát benne a gyom?
28 Valamilyen ellenséges indulatú ember tette ezt - mondta a gazda -, mire a rabszolgák megkérdezték: Akarod-e, hogy elmenjünk és összeszedjük?
29 De ő így szólt: nem. Esetleg mikor a gyomot szeditek, vele együtt a búzát is gyökerestül kihúznátok.
30 Hagyjátok, hadd nőjön aratásig a kettő együtt! Aratás idején majd megmondom az aratóknak: először a gyomot szedjétek össze, és kössétek kévébe, hogy megégjen, a búzát pedig csűrömbe gyűjtsétek!”
31 Más példázatot is adott eléjük: „A mennyeknek királysága mustármaghoz hasonló, melyet fog és szántóföldjébe vet az ember.
32 A mustármag valamennyi magnál kisebb, de ha megnő, nagyobb a veteményeknél, sőt fává lesz, úgyhogy az ég madarai rászánnak, és ágai között fészkelnek.”
33 Más példázatot mondott nekik: „A mennyek királysága kovászhoz hasonló, melyet elővesz és három mérce liszt közé rejt az asszony, s várja, hogy az egész megkeljen.”
34 Mindezeket Jézus példázatokban mondta a sokaságnak, példázat nélkül semmit sem szólt nekik,
35 hogy beteljesedjék a prófétán át kimondott ige. A próféta így szólt: „Példázatokra nyitom ajkamat, kimondom a föld megalapítása óta elrejtett titkokat.”
36 Ezután Jézus ott elbocsátotta a sokaságot és hazament. Tanítványai hozzájárultak, és így szóltak: „Világosítsd meg nekünk a szántóföldbe vetett gyom példázatát!”
37 „Az, aki a nemes magot veti - felelte ő -, az embernek Fia.
38 Az ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéshez jutása, az aratók az angyalok.
39 ellenség, aki a gyomot vetette, a vádló. Az aratás a kornak befejezéshez jutása, az aratók az angyalok.
40 Mármost, ahogy a gyomot összeszedik, és tűzben elégetik, úgy lesz a kornak befejezésekor is.
41 Az embernek Fia elküldi majd angyalait, s azok az ő királyságából ősszeszednek minden kelepcét, azokkal együtt, akik a törvényt megrontják,
42 és a tüzes kemencébe vetik őket. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
43 Akkor az igazságosak, mint a nap fognak felragyogni Atyjuknak királyságában. Akinek füle van, hallja meg!
44 A mennyek királysága hasonló a szántóföldben elrejtett kincshez, melyet megtalált egy ember, aztán elrejtette, majd örömében elment, eladta mindenét, amije volt, és megvásárolta azt a szántóföldet.
45 Ismét csak hasonló a mennyek királysága egy kereskedőhöz, aki szép gyöngyöket keresett,
46 és mikor talált egy nagyértékű gyöngyöt, elment, eladta mindenét, amije volt, és megvette azt.
47 Újra csak hasonló a mennyek királysága a kerítőhálóhoz, mely mikor a tóba vetik, mindenfajta halat összefog,
48 mikor aztán megtelik, kivonják a partra, leülnek, s a használhatókat edényekbe szedik, a hitványakat kivetik.
49 Ekképpen lesz a kornak befejezésekor: az angyalok kimennek, a rosszakat az igazságosaktól különválasztják,
50 majd a tüzes kemencébe vetik őket, ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.”
51 „Nyertetek-é belátást mind e dolgokba?” „Nyertünk” - felelték neki -,
52 mire ezt mondta nekik: „Ezért minden írástudó, akit a mennyek királyságára megtanítottak, hasonló a gazdaemberhez, aki kincsei közül hol új, hol régi dolgokat hoz elő.”
53 Az történt, hogy mikor Jézus e példázatoknak végére jutott, eltávozott onnan.
54 Szülővárosába ment, és ott zsinagógájukban úgy tanította őket, hogy megdöbbenve szóltak: „Honnan kapta ez ezt a tudományt? Honnan vannak hatalmas tettei?
55 Hát nem az építőmester fia ez? Nem Máriának hívják az anyját? Ugye hogy Jakab, József, Simon, Júdás a testvérei?
56 S a húgai is mind nálunk vannak? Honnan kapta mind e hatalmat?”
57 És belebotolva tőrbe estek. Jézus pedig ezt mondta nekik: „Sehol sincs a próféta megbecsülés híján, csak a saját szülővárosában, a saját házában.”
58 Hitetlenségük miatt nem is mutatta ott meg hatalmának egy jelét sem.
1 Abban az időben hallott Heródes negyedes fejedelem Jézusról.
2 Azt mondta róla szolgáinak: „Bemerítő János ez az ember, ő kelt fel a halottak közül. Azért működnek benne e hatalmas erők.”
3 Mert Heródes fogatta el Jánost, ő bilincseltette meg, s vetette tömlöcre saját testvérbátyjának, Fülöpnek feleségéért, Heródiásért.
4 János ugyanis azt mondta neki: „Nem szabad őt megtartanod.”
5 Mikor meg akarta őt ölni, megijedt a tömegtől, mert prófétának tartották.
6 Mikor azonban Heródesnek születésnapja lett, Heródiás lánya táncolni kezdett a terem közepén, s úgy megtetszett Heródesnek,
7 hogy esküvel fogadta, hogy odaad neki mindent, amit csak kér tőle.
8 A leány, akit anyja előzőleg rávett a dologra, így szólt: „Add ide nekem egy tálban Bemerítő János fejét!”
9 A király elszomorodott, de esküje miatt és a vendégekért megparancsolta, hogy adják meg neki.
10 így küldött el a király, s fejeztette le Jánost a tömlőében.
11 Mikor aztán a fejét elhozták egy tálban, odaadta a leánynak, az meg elvitte anyjának.
12 János tanítványai erre odamentek, elvitték a holttestet és eltemették. Azután útrakeltek, és Jézusnak is hírül adták a dolgot.
13 Mikor Jézus meghallotta a hírt, hajón félrevonult onnan egyedül egy puszta helyre. Ahogy azonban a sokaság ezt meghallotta, a városból gyalog utánamentek.
14 Úgyhogy mikor Jézus a bárkából kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, s akik közülük gyengék voltak, azokat gyógyítani kezdte.
15 Mikor már későre járt az idő, hozzáléptek a tanítványok, és így szóltak: „Puszta ez a hely, az idő is elmúlt már, bocsásd el hát a tömeget, hadd menjenek el a falvakba, hadd vásároljanak maguknak ennivalót.”
16 Jézus azonban ezt felelte nekik: „Nincs szükségük arra, hogy elmenjenek, adjatok nekik ti enni.”
17 „Nincs egyéb nálunk, mint öt kenyér és két hal” - felelték azok neki.
18 „Hozzátok ide!”- felelte Jézus.
19 Aztán parancsot adott, hogy ültessék le a sokaságot a fűbe. Azután fogta az öt kenyeret és a két halat, az égre tekintett, s megáldotta azokat. Majd megtörve a kenyereket, odaadta a tanítványoknak, azok meg a sokaságnak.
20 Mindannyian ettek és jóllaktak, végül tizenkét tele kosárral szedték össze a fennmaradt darabokat.
21 Az étkező férfiak mintegy ötezren voltak, asszonyokon és gyermekeken kívül.
22 Ezután mindjárt arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, és amíg majd ő a sokaságot elbocsátja, előtte menjenek át a túlsó partra.
23 Azonban miután elbocsátotta a tömeget, egyedül felment a hegyre imádkozni. Már késő volt, és egyedül tartózkodott ott.
24 A hajó pedig már sok stádiumnyira volt a száraztól, s a hullámoktól hánytan-vetetten, mivel ellenükbe fújt a szél.
25 Az éjszaka negyedik őrsége idején aztán Jézus a tavon járva hozzájuk ment.
26 A tanítványok azonban, ahogy a tavon járva meglátták őt, megriadtak. Azt mondták, hogy kísértet, és a félelemtől felkiáltottak.
27 Jézus azonban azonnal szólni kezdett hozzájuk. „Bízzatok! Én vagyok! Ne féljetek!” - mondta.
28 Erre megszólalt Péter, és így beszélt hozzá: „Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád mehessek a habokon!”
29 „Jöjj!” - mondotta ő. Péter ekkor leszállt a hajóról, s a habokon járva Jézushoz ment.
30 De mikor a szelet nézte, megijedt, süllyedni kezdett és felkiáltott: „Uram, ments meg!”
31 Jézus rögtön kinyújtotta a kezét, megkapta őt, és ezt mondta neki: „Kishitű, miért kételkedtél?”
32 Mikor a hajóba felhágtak, alábbhagyott a szél.
33 Akik pedig a hajóban voltak, eléje borultak, és így szóltak: „Te valóban Isten Fia vagy!”
34 Átkelés után kiléptek Genezáretben a szárazra.
35 Mikor annak a helynek lakói felismerték őt, szétküldtek az egész környékre, odavittek mindenkit, aki gonoszul szenvedett,
36 s rimánkodva kérték, engedje meg, hogy csak köpenyének bojtját érinthessék, s akik csak megérintették, megmenekedtek a bajból.
1 Akkoriban Jeruzsálemből farizeusok és írástudók mentek Jézushoz és megkérdezték:
2 Tanítványaid miért hágják át a vének hagyományát azzal, hogy evéskor a kezüket nem mossák meg?”
3 Jézus ezt felelte nekik: „Miért hágjátok át ti is Istennek parancsolatát hagyományaitokért?
4 Az Isten ugyanis ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Azt, aki gonoszát mond atyjára vagy anyjára, ki kell végezni!
5 Ezzel szemben ti ezt mondjátok: Aki így szól atyjához vagy anyjához: áldozati adománnyal tudok csak használni neked,
6 annak már nem kell tisztelnie sem atyját, sem anyját. Isten szavát erőtlenné tettétek hagyományotokért.
7 Képmutatók! Helyesen prófétálta felőletek Ézsaiás:
8 „Ez a nép ajkával tisztel engem, de a szívük messze távol van tőlem.
9 Hiábavaló a nekem adott tiszteletük, ha emberi parancsolatokat foglalnak tanításaikba.”
10 Majd magához szólította a sokaságot, és így szólt hozzájuk: „Halljátok és lássátok be,
11 nem az fertőzi meg az embert, ami a száján bemegy, hanem az, ami kijön a száján, az fertőzi meg az embert.”
12 Akkor hozzámentek a tanítványok és így szóltak: „Tudod-e, hogy a farizeusok belebotlottak a beszédedbe és tőrbe estek, amikor azt meghallották?”
13 Ő ezt felelte rá: „Gyökerestől kivesz majd minden ültetés, melyet nem mennyei Atyám ültetett.
14 Hagyjátok őket! Vakoknak vak vezetői ők. Ha pedig vak vezet világtalant, mindkettő verembe esik.”
15 Majd Péter szólította meg őt: „Magyarázd meg nekünk a példázatot!”
16 „Még belőletek is ennyire hiányzik a belátás - mondotta -,
17 nem értitek, hogy ami a szájon bemegy, a hasba jut, azután meg az árnyékszékre vetik ki?
18 Ellenben ami a szájon kijön, a szívből kerül elő, s ez az, ami fertőzi az embert.
19 Mert gonosz fontolgatások, gyilkos, házasságtörő, parázna, tolvaj szándékok, hamis tanúskodások, káromlások a szívből kerülnek elő.
20 Ezek fertőzik az embert, ellenben a mosdatlan kézzel evés nem fertőzi az embert.”
21 Jézus aztán elment onnan, s Tírusz és Szidon vidékére vonult vissza.
22 Egyszer csak azokról a vidékekről egy kananita asszony jött elő s kiáltva szólott: „Könyörülj rajtam Uram, Dávidnak Fia! Lányom ördöngös és gonoszul szenved.”
23 De ő nem felelt neki egy szóval sem. Tanítványai hozzá léptek és kérték: „Bocsásd el, mert kiáltozik utánunk!”
24 Ám ő így szólt: „Nem küldtek engem másokhoz, csak Izrael házának elveszett juhaihoz.”
25 Az asszony mégis odament, földreborult előtte, s úgy kérte: „Uram segíts rajtam!”
26 Ám ő ezt felelte: „Nem szép dolog a kenyeret a gyermekektől elvenni, s az ölebeknek vetni oda.”
27 „Uram! - válaszolta az asszony -, az ölebek is esznek az uruk asztaláról aláhulló morzsákból.”
28 Ekkor megszólalt Jézus: „Asszony- mondta neki -, nagy a hited. Legyen neked, ahogy akarod!” És leánya abban az órában meggyógyult.
29 Jézus onnan eltávozóban a Galileai tó partjára érkezett. Ott felment egy hegyre és leült.
30 Nagy tömeg ment hozzá, sánták, bénák, vakok, némák és sok másféle beteg volt velük, s odatették őket az Úr lábához, ő pedig gyógyította őket,
31 úgyhogy a sokaság csodálkozva látta, hogy a némák beszélnek, a bénák épekké lesznek, a sánták járnak, a vakok látnak, s dicsőítették Izrael Istenét.
32 Jézus aztán magához hívta tanítványait és megszólalt: „Megszántam a tömeget, mert három nap óta vannak már velem, és nincs mit enniök; nem akarom őket éhen elbocsátani, hátha kidőlnek az úton.”
33 A tanítványok azt mondották: „Honnan volna nekünk a pusztaságban annyi kenyerünk, hogy ekkora tömeget jóllakassunk?”
34 „Hány kenyeretek van?” - kérdezte tőlük Jézus. „Hét és egy kevés halacskánk” - felelték azok.
35 Erre megparancsolta, hogy a sokaság telepedjék a földre,
36 aztán fogta a hét kenyeret és a halakat, hálát adott, megtörte s odaadta a tanítványoknak, a tanítványok pedig a sokaságnak.
37 Mind ettek, jól is laktak, majd hét tele kosárral szedték fel a megmaradó darabokat.
38 Négyezren voltak a férfiak, akik ettek, asszonyokon és gyermekeken kívül.
39 Aztán elbocsátotta a sokaságot és beszállt a hajóba.
1 Magdala vidékeire érkezett, és ott farizeusok és sadduceusok mentek hozzá, hogy kísértsék őt. Azt kívánták tőle, hogy a mennyből jelt mutasson nekik.
2 De Ő ezt a nyilatkozatot tette előttük: „Mikor jön az este, azt mondjátok: Tiszta idő lesz, mert tűzpiros az ég!
3 Kora reggel meg: Ma vihar lesz, mert piros és amellett borult az ég! Annyi tudásotok van, hogy az ég arcát megítéljétek, de az idők jeleit nem vagytok képesek megítélni.
4 Rossz, házasságtörő nemzedék jelt keres, mégsem adnak neki más jelt, mint Jónás jelét.” Azzal otthagyta őket és odább ment.
5 A tanítványok átkeltek a túlsó partra, de elfelejtettek kenyeret vinni magukkal.
6 Jézus rájuk szólt: „Vigyázzatok! Őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!”
7 Azok meg, ahogy fontolgatták magukban a dolgot, így szóltak: „Mert nem hoztunk kenyeret magunkkal?”
8 Jézus észrevette s megkérdezte: „Mit fontolgattok magatokban, ti kishitűek? Hogy nincs kenyeretek?
9 Még most sem értitek? Nem emlékeztek az ötezernek öt kenyerére, s hogy hány kosárral kaptatok?
10 Sem a négyezer hét kenyerére, s hogy hány kosárral kaptatok?
11 Hogy lehet, hogy mégsem értitek, hogy nem kenyerekről szóltam nektek? Hát csak őrizkedjetek a farizeusok és sadduceusok kovászától!”
12 Akkor látták be, hogy nem kenyérkovászról szólt, hanem arról, hogy a farizeusok és sadduceusok tanításától őrizkedjenek.
13 Mikor Jézus Fülöp Cézáreájának környékére érkezett, megkérdezte tanítványait: „Mit mondanak az emberek, ki az embernek Fia?”
14 Azok ezt válaszolták: „Némelyek Bemerítő Jánosnak mondják, mások Illésnek, egyesek Jeremiásnak, vagy a próféták közül egynek.”
15 „Hát ti kinek mondtok engem?” kérdezte tovább tőlük.
16 Mire Simon Péter ezt felelte: „Te vagy a Felkent, az élő Istennek Fia!”
17 Mire Jézus a következőt felelte neki: „Boldog vagy Simon, Jóna fia, mert hús és vér nem leplezhette le előtted ezt, csak az én mennybéli Atyám.
18 Én meg azt mondom neked: Te Péter (kőszikla) vagy! Én ezen a kősziklán építem fel majd az én eklézsiámat, s azon még az Alvilág (Hádész) kapui sem vehetnek majd erőt.
19 Odaadom majd neked a mennyek királyságának kulcsait, úgyhogy ha valamit a földön megkötnél, az a mennyekben is kötve lesz, s ha valamit a földön feloldanál, a mennyekben is oldva lesz.”
20 Azután keményen rászólt a tanítványokra, hogy senkinek meg ne mondják, hogy Ő a Felkent.
21 Ettől fogva kezdett Jézus tanítványai előtt arra célozgatni, hogy neki Jeruzsálembe kell mennie, s ott a vének, főpapok és írástudók részéről sok szenvedést eltűrnie, megölettetnie, de harmadnapon feltámadnia.
22 Erre Péter magához vonta Jézust, és korholni kezdte őt: „Irgalmat neked, Uram! Nem fog ez megtörténni veled.”
23 Erre ő visszafordult, s azt mondta Péternek: „Eredj a hátam mögé Sátán. Kelepce vagy nekem, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain.”
24 Akkor tájt így szólt Jézus tanítványaihoz: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.
25 Mert aki lelkét meg akarná menteni, el fogja veszíteni, ha pedig valaki érettem elveszítené lelkét, meg fogja találni azt.
26 Ugyan mi haszna lenne az embernek abból, ha az egész világot megnyerné, lelke pedig kárba veszne? Vagy mit adhat majd az ember cserébe a lelkéért?
27 Mert kell, hogy az ember Fia eljöjjön angyalaival Atyjának dicsőségében, s akkor kinek-kinek megfizet majd cselekvéséhez mérten.
28 Bizony azt mondom nektek, hogy vannak némelyek az itt állók közül olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják az embernek Fiát királyként eljönni.”
1 Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot meg testvérét, Jánost, és felvitte őket egyedül egy igen magas hegyre.
2 Aztán a szemük láttára átalakult, az arca világítani kezdett, mint a nap, ruhái olyan fehérek lettek, mintha napfényből volnának.
3 Egyszerre láthatóvá lett nekik Mózes és Illés is, amint vele beszélgettek.
4 „Uram - szólt Péter Jézushoz -, kellemes itt lennünk! Ha akarod, három sátrat készítek, egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek.”
5 Még beszélt, mikor hirtelen fénylő köd árnyéka esett rájuk, s a ködből hang hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, ő nyerte el tetszésemet! Hallgassatok reá!”
6 Mikor a tanítványok ezt meghallották, arcukra borultak, és nagyon megijedtek.
7 De hozzájuk lépett Jézus, megérintette őket és így szólt: „Keljetek fel, ne féljetek!”
8 Mikor azonban szemüket felemelték, senki mást nem láttak, csak Jézust egyedül.
9 Mialatt lementek a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: „Senkinek se mondjátok el a látomást, míg az embernek Fia a halottak közül fel nem támad.”
10 A tanítványok aztán megkérdezték őt: „Miért mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie?”
11 „Illés ugyan eljön - felelte -, s helyre fog mindent állítani.
12 Azt mondom azonban nektek, hogy Illés már eljött, de nem ismertek rá, hanem kényük-kedvük szerint bántak vele. így kell az ember Fiának is szenvednie tőlük.”
13 Akkor látták be a tanítványok, hogy Bemerítő Jánosról beszélt nekik.
14 Mikor a sokasághoz érkeztek, egy ember hozzálépett, térdre borult előtte,
15 és így szólt: „Uram, könyörülj a fiamon, mert holdkóros, és gonoszul szenved. Sokszor esik ugyanis tűzbe, sokszor vízbe.
16 Elvittem őt tanítványaidhoz is, de képtelenek voltak meggyógyítani őt.”
17 Megszólalt ekkor Jézus: „Óh, hitetlen, elfajult nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig hordozlak még titeket? Hozzátok őt ide hozzám!”
18 Jézus aztán keményen rászólt, s arra kiment belőle az ördögi szellem, a fiú pedig attól az órától fogva meggyógyult.
19 A tanítványok aztán külön odamentek Jézushoz és megkérdezték: „Miért nem voltunk képesek mi kiűzni azt?”
20 „Kishitűségetek miatt” - felelte nekik. „Bizony azt mondom nektek, ha csak mustármagnyi hitetek volna, s azt mondanátok ennek a hegynek: eredj át innen amoda, átmenne. Semmi sem lenne nektek lehetetlen.
21 Ez a fajta pedig nem távozik el, csak imádságra és böjtölésre.”
22 Mikor Galileában összejöttek, Jézus ezt mondta nekik: „Kell, hogy az embernek Fiát átadják az emberek kezébe,
23 azok meg fogják ölni, de a harmadik napon fel fog támadni.” Erre igen elszomorodtak.
24 Mikor Kapernaumba érkeztek, odamentek a kétdrachmaszedők Péterhez és megkérdezték: „Hát a tanítótok nem fizeti a két drachmát?”
25 „Megfizeti” - felelte Péter. De mikor hazaért, Jézus megelőzte őt ezzel a kérdéssel: „Hogy vélekedsz Simon? Kiktől szednek vámot és adót a föld királyai? Fiaiktól, vagy az idegenektől?”
26 Péter azt felelte: „Az idegenektől!”, Akkor tehát a fiak mentesek - válaszolta Jézus.
27 De hogy belénk ne ütközzenek, és tőrbe ne essenek, eredj a tóra, vesd ki horgodat, vond ki az első feljövő halat, ha annak a száját kinyitod, egy sztátért találsz majd benne. Fogd azt, s add oda nekik értem és magadért.”
1 Abban az órában a tanítványok odamentek Jézushoz és azt kérdezték: „Ugyan ki a legnagyobb a mennyek királyságában?”
2 Ő erre magához hívott egy gyermeket, közéjük állította
3 és így szólt: „Bizony azt mondom nektek, ha meg nem fordultok, és olyanok nem lesztek, mint a gyermekek, még csak be sem mentek a mennyek királyságába.
4 Aki tehát annyira lealázza magát, mint ez a gyermek, az lesz a legnagyobb a mennyek királyságában.
5 S aki az én nevemben magához fogad egy ilyen gyermeket, engem fogad magához.
6 Aki tőrbe ejt egyet e kicsinyek közül, akik bennem hisznek, annak hasznára volna, ha malomkövet akasztanának a nyakába, s a tengerbe süllyedne.
7 Jaj a világnak a kelepcék miatt! Mert kikerülhetetlenek, hogy kelepcék támadjanak, azonban jaj annak az embernek, aki által keletkeznek a kelepcék.
8 Ha kezed vagy lábad ejt tőrbe, vágd le és vesd el magadtól; jobb neked, hogy bénán vagy sántán menj be az életre, minthogy két kézzel vagy két lábbal vessenek az örök tűzre.
9 S ha szemed visz kelepcébe, vájd ki, vesd el magadtól; jobb, ha egy szemmel mégy be az életre, minthogy két szemmel vessenek a tüzes gyehennára.
10 Jól vigyázzatok, hogy e kicsinyek közül egyről megvetőleg ne gondolkozzatok. Mert azt mondom nektek, angyalaik a mennyekben mindenkor látják mennybéli Atyám orcáját.
11 Azért jött az ember Fia, hogy megmentse, ami elveszett.
12 Mi a véleményetek? Ha egy embernek száz juha volna, s azok közül egy eltévelyedne, nem hagyná-e a kilencvenkilencet a hegyeken, s nem menne-e el, hogy megkeresse az eltévedtet?
13 Ha pedig úgy történne, hogy megtalálja, bizony azt mondom, jobban örülne neki, mint a kilencvenkilencnek, mely nem tévelyedett el.
14 Így van ez! S a ti mennybéli Atyátok nem akarja, hogy e kicsinyek közül egy is elvesszen.
15 Ha testvéred vetkezne, eredj, győzd meg őt négyszemközt egyedül. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet.
16 Ha pedig nem hallgat rád, vigyél magaddal egyet vagy kettőt, hogy két vagy három tanú szája erősítsen meg minden szót.
17 Ha rájuk sem hallgatna, mondd meg a gyülekezetnek. Ha a gyülekezetre sem hallgatna, olyan legyen neked, mintha pogány vagy vámszedő volna.
18 Bizony azt mondom nektek, hogy amit a földön megköttök, a mennyben is kötve lesz, és amit csak megoldotok a földön, a mennyben is oldva lesz.
19 Ismét mondom nektek, hogyha közületek ketten a földön bármi dolog felől is megegyeznek és azt kérik, mennybéli Atyám meg fogja nekik adni.
20 Mert ahol az én nevemben ketten vagy hárman összegyűlnek, közöttük vagyok.”
21 Ekkor Péter lépett hozzá s megkérdezte: „Hányszor vetkezhet ellenem testvérem úgy, hogy meg kell bocsátanom neki? Hétszer is?”
22 Jézus ezt felelte neki: „Nem azt mondom neked, hogy hétszer, hanem akár hetvenszer hétszer.
23 Ezért a mennyek királysága olyan királyhoz hasonló, aki le akarta számoltatni rabszolgáit.
24 Mikor a számonkérést elkezdte, hozzávittek valakit, aki tízezer talentummal volt adósa.
25 Mivel nem volt miből megadni, megparancsolta a király, hogy adják el őt, a feleségét, a gyermekeit és mindenét, amije van, s abból fizessék meg tartozását.
26 Leborult hát a rabszolga, a földet csókolta előtte, s úgy kérte: Légy hosszútűrő velem, s mindent megfogok adni neked.
27 Az úr szánalomra gerjedt a rabszolga iránt és elbocsátotta őt, tartozását is elengedte.
28 Ahogy az a rabszolga elment, rátalált egyik rabszolgatársára, aki neki száz dénárral tartozott. Megragadta azt, fojtogatta, s azt mondta neki: Add meg, amivel tartozol.
29 Leborult hát a rabszolgatársa, s úgy esengett neki: Légy hosszútűrő velem, s mindent megadok neked.
30 De az nem volt rá hajlandó, hanem elment, s tömlöcbe vettette, amíg tartozását lerója.
31 Mikor rabszolgatársai a történteket látták, rendkívül elszomorodtak, elmentek és felvilágosították a királyt mindarról, ami történt.
32 Ekkor ura magához hívatta, és ezt mondta neki: Gonosz rabszolga! Én a te tartozásodat azután, hogy rimánkodtál nekem, mind elengedtem.
33 Hát nem kellett volna-e neked is könyörülnöd rabszolgatársadon, mint ahogy én könyörültem rajtad?
34 Ekkor megharagudott az ura, s a kínzóknak adta őt át arra az időre, míg tartozását mind meg nem fizeti neki.
35 Mennyei Atyám is így fog tenni veletek, ha mindenikőtök szívből meg nem bocsát testvérének.”
1 Az történt, hogy amikor Jézus ezeket a beszédeket befejezte, továbbment Galileából, és a Jordánon túl Júdea határába érkezett.
2 Nagy tömeg követte oda, s ott gyógyította őket.
3 Farizeusok is mentek hozzá s kísértették őt. Azt kérdezték tőle: „Szabad-e bármilyen okból feleséget elbocsátani?”
4 Ezt felelte nekik: „Nem olvastátok-e, hogy a Teremtő kezdettől fogva férfivá és nővé alkotta őket,
5 és ezt mondta nekik: Ebből az okból a férfi elhagyja atyját és anyját, és feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz?
6 így hát többé nem két, hanem egy hús ők. Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt szét ne válassza.”
7 „Hát akkor - kérdezték tőle - Mózes miért rendelkezett úgy, hogy válólevelet kell adni, s úgy bocsátani el az asszonyt?”
8 „Mert Mózes - felelte nekik - keményszívűségetek-re tekintett, amikor megengedte nektek, hogy elbocsássátok feleségeiteket. Kezdettől fogva azonban nem volt ez így.
9 Azt mondom hát nektek, hogyha valaki feleségét - más okból, mint paráznaságért - elbocsátja, és mással kél össze, házasságot tör.”
10 „Ha ilyen az ember ügye az asszonnyal - mondották tanítványai -, akkor nem hasznos dolog a házasodás.”
11 Jézus ezt felelte: „Nem mindenkiben van helye ennek az igének, hanem csak azokban, akiknek képesség adatott annak befogadására.
12 Vannak ugyanis heréltek, akik anyjuk méhétől fogva úgy születtek, vannak heréltek, akiket az emberek heréitek ki, és vannak heréltek, akik a mennyek királyságáért magukat heréltek ki. Aki képes arra, hogy ennek az igének helyet adjon, az adjon neki helyet.”
13 Ekkoriban gyermekeket vittek hozzá, hogy kezét rájuk vesse és imádkozzék értük, tanítványai azonban korholták őket.
14 Ám Jézus így szólt: „Engedjétek ide a gyermekeket! Ne akadályozzátok őket abban, hogy hozzám jöjjenek, mert ilyeneké a mennyek királysága.”
15 S azután, hogy kezét rájuk vetette, elment onnan.
16 Egyszer csak valaki hozzáment és megszólította: „Tanító, mi az a jó, amit tennem kell, hogy az örök élet enyém lehessen?”
17 „Miért kérdezel engem a jó felől?”- felelte neki. „Csak egy a jó! Ha pedig az életre be akarsz menni, őrizd meg a parancsolatokat!”
18 „Melyeket?” - kérdezte tőle, mire Jézus ezt felelte: „Ezeket: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy!
19 Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Szeresd felebarátodat, mint magadat!”
20 Az ifjú ezt válaszolta neki: „Ezeket megőriztem. Mi hiányom van még?”
21 Jézus ezt felelte neki: „Akarod a végső célt elérni? Eredj el, add el vagyonodat, oszd el a szegényeknek, s kincsed lesz a mennyben. Aztán jer, kövess engem!”
22 Mikor az ifjú ezt a szót meghallotta, megszomorodott és elment, mert sok szerzeménye volt.
23 Jézus pedig így szólt tanítványaihoz: „Bizony azt mondom nektek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyek királyságába.
24 Újra csak azt mondom nektek: Kevesebb fáradsággal megy be valahova egy teve egy tű fokán keresztül, mint ahogy a gazdag megy be a mennyek királyságába.”
25 Ahogy tanítványai ezt meghallották, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: „Ki menekülhet meg tehát akkor?”
26 Jézus azonban rájuk nézett, és ezt mondta nekik: „Embereknél ez lehetetlen, de minden lehetséges az Istennél.”
27 Erre Péter megszólalt: „Lám, mi mindent elhagytunk, és téged követtünk. Mi lesz hát akkor velünk?”
28 Jézus ezt válaszolta nekik: „Bizony azt mondom nektek, hogy ti, akik követtek engem, majd az újonnan születéskor, mikor az embernek Fia dicsőséges trónjára fog ülni, ti magatok is tizenkét trónon fogtok ülni, s úgy fogjátok ítélni Izrael tizenkét nemzetségét.
29 Mindenki, aki az én nevemért házakat, testvéreket, apát, anyát, gyermekeket vagy szántóföldeket elhagyott, ezeknek sokszorosát fogja kapni, és örökrészül kap örök életet.
30 Sok első lesz majd akkor utolsó és sok utolsó első.
1 A mennyeknek királysága ahhoz a gazdához hasonlít, aki mindjárt reggel kiment, hogy napszámosokat fogadjon fel szőlőjébe.
2 Miután a munkásokkal napi egy dénárban megegyezett, elküldte őket szőlőjébe.
3 Három óra tájban kiment, és másokat látott henyén állni a piacon;
4 azoknak is azt mondta: Menjetek el ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd néktek.
5 Azok pedig kimentek. Hat és kilenc óra tájban is kiment, és hasonlóképpen tett.
6 Mikor tizenegy óra tájban kiment, s újra ott talált némelyeket állva, így szólt hozzájuk: Mit álltok itt egész nap henyén?
7 Mert senki sem fogadott fel minket - felelték neki. - Menjetek el ti is a szőlőbe - szólt hozzájuk.
8 Mikor aztán este lett, a szőlősgazda így szólt tiszttartójához: Hívd a munkásokat, és add meg a bérüket! Kezdd az utolsókon, míg majd az elsőkhöz jutsz.
9 Eljöttek azok, akiket tizenegy óra körül fogadtak fel, s egy dénárt kaptak.
10 Mikor az elsők mentek oda, azt gondolták, hogy többet fognak kapni, de ők is csak egy-egy dénárt kaptak.
11 S amikor megkapták, zúgolódtak a gazda ellen.
12 Azt mondták: Ezek az utolsók csak egy óráig végezték a munkát, te mégis egyenlőkké tetted őket velünk, akik a napnak terhét és izzó hevét viseltük.
13 De az mindegyiknek ezt felelte: Pajtás, én nem vagyok hozzád hamis. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem?
14 Vedd, ami tied, és eredj. Én ennek az utolsónak ugyanannyit akarok adni, mint neked.
15 Vajon nem szabad nekem az enyémmel azt tennem, amit akarok? Vagy a te szemed azért rossz, mert én jó vagyok?”
16 Ekképpen lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká.”
17 Mikor Jézus arra készült, hogy Jeruzsálembe felmenjen, külön maga mellé vette a tizenkettőt, s az úton így beszélt velük:
18 „Most felmegyünk Jeruzsálembe, s az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak és írástudóknak. Azok halálra fogják őt ítélni,
19 s majd átadják a nemzeteknek, hogy kicsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék, de a harmadik napon fel fog támadni.”
20 Ekkor hozzálépett Zebedeus fiainak anyja a fiaival együtt, s lábához borult, hogy valamit kérjen tőle.
21 „Mit akarsz?” - kérdezte őt az Úr, s az így felelt neki: „Mondd ki, hogy két fiam jobb- és balkezed felől üljön királyságodban.”
22 Jézus azonban ezt válaszolta neki: „Nem tudjátok, mit kértek! Vajon képesek vagytok kiinni azt a poharat, melyet nekem kell kiinnom?” ”Képesek vagyunk”- felelték.
23 Mire ő ezt mondta nekik: „Poharamból ugyan inni fogtok, de a jobb -, vagy baloldalamon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek Atyám elkészítette.”
24 Mikor a tíz ezt meghallotta, bosszankodott a két testvéren.
25 Jézus azonban magához hívta őket és ezt mondta: „Tudjátok, hogy a nemzeteket fejedelmeik uralmuk alá hajtják, s nagyjaik hatalmukba kerítik őket.
26 Köztetek nem így van, hanem aki közületek nagy akar lenni, kiszolgálja majd a többit,
27 s aki köztetek első akar lenni, rabszolgátok lesz.
28 Mint ahogy az embernek Fia sem azért jött, hogy kiszolgálják, hanem hogy ő szolgáljon másokat, s hogy lelkét sokakért odaadja váltságul.”
29 Mikor Jerikóból eltávoztak, nagy tömeg követte őt.
30 Két vak ült az út mentén, s ahogy meghallották, hogy Jézus arra megy el, kiáltozni kezdtek: „Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!”
31 A sokaság azonban dorgálta őket, hogy hallgassanak, csakhogy azok annál jobban kiáltozták: „Uram, könyörülj rajtunk, Dávidnak Fia!”
32 Jézus erre megállt, és fennhangon szólította őket: „Mit akartok, mit tegyek veletek?”
33 „Uram - felelték azok neki, hogy a szemünk megnyíljék!”
34 Jézus ekkor szánalomra gerjedt irántuk, és megérintette szemüket, azoknak meg azonnal megnyílt a szemük, és követték őt.
1 Mikor Jeruzsálemhez közel jutottak, s az Olajfák hegyére, Bethfagéba elérkeztek, akkor Jézus elküldött két tanítványt.
2 „Menjetek a szemközt levő faluba mondta nekik -, s ott azonnal leltek egy megkötött szamarat és vele csikaját. Oldj átok el azokat, és vezessétek hozzám.
3 Ha pedig valaki valamit szólna nektek, csak mondjátok: Az Úrnak van szüksége rájuk! Azonnal el fogja bocsátani őket.”
4 Azért történt ez így, hogy beteljesedjék a prófétán át szólt ige:
5 „Mond játok meg Sión leányának: Nézd, királyod érkezik hozzád szelíden, szamárháton, járomba tört állat csikóján ülve.”
6 A tanítványok elmentek, és úgy cselekedtek, ahogy Jézus elrendelte nekik,
7 elhozták a szamarat és a csikót, ráhelyezték köpenyeiket, ő meg felült azokra.
8 A tömeg legnagyobb része pedig köpenyét terítette az útra, mások ágakat tördeltek a fákról, és beszórták velük az utat.
9 A sokaság pedig, mely részben előtte ment, részben követte, ezt kiáltozta: „Hozsanna Dávid Fiának! Áldott, ki az Úr nevében jő! Hozsanna a magasságokban!”
10 Mikor aztán Jézus bement Jeruzsálembe, az egész város megmozdult, és azt kérdezték: „Ki ez?”
11 A sokaság ezt felelte rá: „Ő a próféta, a galileai Názáretből való Jézus.”
12 Jézus aztán bement a templomba, s kiűzte onnan mindazokat, akik a templomban adtak és vettek, a pénzváltók asztalait felforgatta, úgyszintén a galambárusok székeit,
13 és ezt mondta: „Meg van írva: Házamat imádság házának fogják hívni. Ám ti azt latrok barlangjává teszitek.”
14 Majd vakok és sánták mentek hozzá a szent helyen, s ő gyógyította őket.
15 Mikor a főpapok és írástudók meglátták azokat a csodálatos dolgokat, melyeket tett, és látták a fiúkat, akik a szent helyen így kiáltoztak: „Hozsanna a Dávid Fiának” -, bosszankodtak,
16 és így szóltak hozzá: „Hallod mit mondanak ezek?” De Jézus ezt felelte nekik: „Csakugyan! Sohasem olvastátok még: Kis korúak és szopós gyermekek szálával fogom helyreállítani Isten dicséretét?”
17 Azzal otthagyta őket, kiment a varosból Bethániába, és ott szabad ég alatt töltötte az éjszakát.
18 Reggel, mikor a városba felment, megéhezett.
19 Ahogy az út mentén meglátott egy fügefát, odament, de semmit sem talált rajta, csak leveleket. Ezt mondta neki: „Amíg csak a kor tart, gyümölcs rajtad ne teremjen!” A fügefa azonnal kiszáradt!
20 Mikor a tanítványok ezt látták, csodálkozva szóltak: „Mily hirtelen kiszáradt a fügefa.”
21 Jézus pedig így szólt hozzájuk: „Bizony azt mondom nektek: Ha hitetek volna, s nem kételkednétek, nemcsak azt tehetnétek meg, ami a fügefával történt, hanem ha ennek a hegynek azt mondanátok: Emeljenek fel, s vessenek a tengerbe, megtörténne.
22 Meg is fogtok kapni mindent, amit csak hittel imádságban kértek.”
23 Miután a templomba bement, mialatt tanított, hozzámentek a főpapok a nép véneivel, s megkérdezték: „Micsoda felhatalmazással cselekszed ezeket? S ki adta neked ezt a felhatalmazást?”
24 Jézus ezt felelte nekik: „Én is kérdezek tőletek egy dolgot. Ha azt megmondjátok nekem, én is megmondom nektek, hogy micsoda jogon cselekszem ezeket.
25 János bemerítése honnan eredt? Mennyből-e, vagy emberektől?” Azok fontolgatni kezdték magukban: „Ha így szólunk: mennyből, azt mondja majd nekünk: Miért nem hittetek hát neki?
26 Ha azt mondjuk: emberektől, félnünk kell a tömegtől. Hisz mindenki úgy tartja Jánost, mint egy prófétát.”
27 Ezt felelték hát Jézusnak: „Nem tudjuk.” „Én sem mondom meg nektek, micsoda felhatalmazással cselekszem ezeket” - mondta nekik Jézus.
28 „Mi a véleményetek? Egy embernek volt két fia. Odament az elsőhöz és ezt mondta: Gyermekem, menj el ma, dolgozz a szőlőben.
29 Az azt felelte: Elmegyek, uram. De nem ment el.
30 Aztán odament a másodikhoz, és hasonlóképpen szólt. Az azt felelte: Nem akarok. Utólag azonban megbánta és elment.
31 E kettő közül melyik tette meg az atya akaratát?” „Az utóbbi” - felelték. „Bizony azt mondom nektek - mondta nekik Jézus -, hogy a vámszedők és parázna asszonyok megelőznek titeket a mennyek királyságában.
32 Mert eljött az igazságosság útján hozzátok János, és nem hittetek neki, a vámszedők és parázna asszonyok ellenben hittek neki. Ti azonban azután, hogy láttátok már amazok hitét, utólag sem bántátok meg, hogy hittetek volna neki.”
33 „Halljatok más példázatot. Volt egy gazda, aki szőlőt ültetett, fallal vette körül, sajtót vésett le benne, s tornyot épített belé, aztán kiadta azt szőlőműveseknek, és külföldre utazott.
34 Mikor a gyümölcsérés ideje elközeledett, rabszolgáit elküldte a földművesekhez, hogy a kert gyümölcsét átvegyék.
35 Ám a földművesek megfogták rabszolgáit, s megverték őket. Kit megvertek, kit megöltek, kit megköveztek.
36 Újra más rabszolgákat küldött, többeket az előzőeknél, de ugyanúgy bántak el velük.
37 Utoljára a fiát küldte el hozzájuk. Azt mondta: A fiammal szemben csak elszégyellik magukat.
38 A munkások azonban, mikor a fiút meglátták, így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek öljük meg, s tartsuk meg az örökrészét!
39 Megfogták azért, kivetették a szőlőből és megölték.
40 Ha most már a szőlő ura megjön, mit fog tenni azokkal a munkásokkal?”
41 „Mivel gonoszok, gonoszul elveszti majd őket mondták neki, a szőlőt pedig más munkásoknak adja ki, kik a gyümölcsét idejében beadják.”
42 ,,Nos hát - kérdezte erre Jézus -, sohasem olvastátok az írásokban: Az a kő lett a szegelet fejévé, melyet az építők a próbán elvetettek? Az Úrtól származott ez, bár a mi szemünkben csodálatos.
43 Ezért azt mondom nektek, hogy az Isten királyságát el fogják venni tőletek, s oly nemzetnek adják, mely megtermi gyümölcsét.
44 Aki erre a kőre ráesik, szétzúzódik, akire meg ez a kő esik rá, azt a kő széjjel fogja morzsolni.”
45 Mikor a főpapok és a farizeusok az Úr példázatait meghallották, rájöttek, hogy róluk beszélt.
46 Igyekeztek elfogni Őt, féltek azonban a sokaságtól, mivel prófétának tartották őt.
1 Jézus újra beszélni kezdett, s példázatokban mondta nekik a következőket:
2 „A mennyek királysága olyan emberhez, éspedig olyan királyhoz hasonlít, aki fiának lakodalmat készített.
3 Elküldte rabszolgáit, hogy hívják el a lakodalomba a hivatalosokat, de azok nem akartak eljönni.
4 Újra elküldött, ezúttal más rabszolgákat, s azt üzente: mondjátok meg a hivatalosoknak: ebédemet elkészítettem, tulkaim, hizlalt állataim le vannak vágva, minden készen, jertek el a lakodalomba!
5 Azok azonban nem törődtek a hívással, egyik szántóföldjére ment ki, a másik kereskedése után,
6 a többiek pedig megragadták a király rabszolgáit, bántalmazták és megölték őket.
7 A király erre haragra gyulladt, majd elküldte hadait, ama gyilkosokat elveszítette, s városukat felégette.
8 Azután így szólt rabszolgáihoz: A lakoma kész, de a hivatalosak nem voltak rá méltók,
9 menjetek el hát az utak keresztezéseire, s akiket éppen előtaláltok, azokat hívjátok el a lakodalomra!
10 Azok a rabszolgák szét is mentek az utakra, összegyűjtöttek mindenkit, akit csak találtak, rosszakat is, jókat is, úgyhogy vendégekkel telt meg a lakodalmas ház.
11 Mikor azonban a király bement megnézni a vendégeket, észrevett ott egy embert, aki nem volt lakodalmas ruhába öltözve.
12 Pajtás - mondotta neki -, ide jöttél, holott nincs lakodalmas ruhád? Az néma maradt.
13 Ekkor a király ezt mondta a felszolgálóknak: Kötözzétek meg kezét, lábát, és vessétek ki a külső sötétségre, hol sírás és fogcsikorgatás lesz.
14 Mert sokan vannak a meghívottak, de kevesen a kiválogatottak.”
15 Akkor a farizeusok elmentek, és tanácsot tartottak, hogy beszédben hogyan csalhatnák őt kelepcébe.
16 Elküldték hát hozzá tanítványaikat a Heródes-pártiakkal együtt, így szóltak hozzá: „Tanító! Tudjuk, hogy igaz vagy, s hogy az Isten útját a valóságnak megfelelően tanítod. Nem törődsz senkivel, nem nézed az emberek személyét.
17 Mondd meg hát nekünk, mi a véleményed: szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy sem?”
18 Jézus felismervén azok gonoszságát, így szólt: „Miért kísértetek, képmutatók?
19 Mutassatok egy törvényes adópénzt!” Azok odavittek neki egy dénárt.
20 „Kinek a képe ez és kinek a felirata?” - kérdezte tőlük.
21 „A császáré” - felelték. „Nahát - mondotta erre nekik -, adjátok oda a császárét a császárnak és az Istenét az Istennek!”
22 Ahogy ezt hallották, elcsodálkoztak, azután otthagyták őt, és eltávoztak.
23 Aznap sadduceusok mentek hozzá, kik azt állítják, hogy nincs feltámadás.
24 Tanító - kérdezték tőle -, Mózes azt mondta: Ha valaki gyermekek nélkül hal meg, a testvére lépjen sógorházasságra a testvér feleségével, és támasszon a testvérének magot.
25 Volt nálunk hét testvér. Az első, miután megházasodott, gyermektelenül fejezte be életét, s feleségét a testvérére hagyta.
26 Hasonlóan cselekedett a második, a harmadik, sőt mind a hét.
27 Mindnyájuk után pedig meghalt az asszony.
28 A feltámadáskor mármost a hét közül kié lesz az asszony? Hiszen mindegyiké volt.
29 Jézus válasza így hangzott: „Tévelyegtek, mert sem az írásokat nem ismeritek, sem az Isten hatalmát.
30 Feltámadt testben ugyanis nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, úgy lesznek az égben, mint az Isten angyalai.
31 A halottak feltámadása felől pedig nem olvastátok azt, amit Isten mondott nektek:
32 Én vagyok Ábrahám Istene, Izsáknak Istene és Jákob Istene? Nem holtak Istene az Isten, hanem élőké.”
33 Mikor a sokaság ezt hallotta, tanítása megdöbbentette őket.
34 Mikor a farizeusok meghallották, hogy a sadduceusokat elnémította, összegyűltek ugyanott,
35 s közülük az egyik törvénytudó a következő kérdéssel kísértette meg Jézust:
36 „Tanító, melyik a törvényben a legnagyobb parancsolat?”
37 Ő így felelt: „Egész szíveddel, egész lelkeddel és egész gondolkodásoddal szeresd Istenedet, az Urat!
38 Ez a legnagyobb és az első parancsolat.
39 A második hozzá hasonló: Úgy szeresd felebarátodat, mint magadat!
40 E két parancsolaton fordul meg az egész törvény és a próféták is.”
41 Mikor a farizeusok összegyűltek, Jézus megkérdezte őket.
42 „Hogy vélekedtek a Felkent felől? Kinek a fia?” Azok így feleltek: „Dávidé.”
43 „Hát akkor - kérdezte tőlük -, hogy hívhatja őt Dávid a Szellem által urának, amikor ezt mondja:
44 Szólt az Úr az én uramnak: Ülj le jobbomra, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem?
45 Ha tehát Dávid urának hívja, hogy lehet fia neki?”
46 Ám senki egyetlen szóval sem volt képes neki felelni, s attól a naptól fogva többé kérdéssel sem mert senki fordulni hozzá.
1 Ekkoriban Jézus a sokasághoz és tanítványaihoz
2 a következő beszéddel fordult: „Az írástudók és farizeusok Mózes székébe ültek.
3 Tegyetek meg, őrizzetek meg mindent, amit csak mondanak nektek, de ne cselekedjetek úgy, ahogy ők cselekszenek! Mondják ugyanis, de nem teszik meg.
4 Súlyos terheket kötöznek össze, s az emberek vállára rakják, ám ők maguk egy ujjal sem akarnak mozdítani rajtuk.
5 Minden cselekedetüket azért teszik, hogy az emberek bámulják őket: széles imaszíjakat, hosszú bojtokat raknak magukra,
6 a lakomákon az első helyeket és a zsinagógákban az első üléseket,
7 a piacokon a köszöntéseket kedvelik, és szeretik, ha az emberek rabbinak szólítják őket.
8 Ti azonban ne hívassátok magatokat rabbinak; mert egy tanítótok van, ti meg mind testvérek vagytok,
9 Atyának se szólítsanak közületek senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennybéli.
10 Oktatónak se hívassátok magatokat, mert csak egy oktatótok van, a Felkent.
11 Az, aki nagyobb közöttetek, szolgáljon ki titeket.
12 Azt, aki magát magasra emeli, megfogják alázni, de azt, aki magát megalázza, magasra emelik.
13 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a mennyek királyságát elzárjátok az emberek elől!
14 Magatok ugyanis nem mentek be, de a bemenni akarókat sem hagyjátok bemenni.
15 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy bebarangoljátok a tengert és a szárazföldet, hogy egyetlen csatlakozót szerezzetek, ám ha megszerzitek, magatoknál kétszerte inkább a gyehenna fiává teszitek.
16 Jaj nektek, vak vezetők, akik így beszéltek: Semmi az, ha valaki a templomra esküszik, de ha valaki a templom aranyára esküszik, az kötelezve van.
17 Ostobák, vakok, hát mi nagyobb, az arany, vagy a templom, mely szentté teszi az aranyat?
18 Továbbá semmi az, ha valaki az oltárra esküszik, de ha valaki az áldozati adományra esküszik, mely rajta van, kötelezve van.
19 Vakok, hát ugyan mi nagyobb, az adomány, vagy az oltár, mely az adományt szentté teszi?
20 Hiszen, aki az oltárra tesz esküt, nem csak az oltárra esküszik, hanem mindenre, ami rajta van.
21 S aki a templomra tesz esküt, a templomra is esküszik, meg arra is, aki benne lakik.
22 Aki pedig a mennyre tesz esküt, az az Isten trónjára esküszik és arra, aki rajta ül.
23 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy tizedet adtok a mentából, a kaporból és köményből, de elhagyjátok azt, ami a törvényben súlyosabb: az ítéletet, a könyörületet és a hűséget. Ezeket tennetek kellene, azokat el nem hagynotok.
24 Vak vezetők! Megszűritek a szúnyogot, a tevét meg elnyelitek.
25 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a pohár és tál külsejét megtisztítjátok, a belseje ellenben hemzseg a ragadozástól és mértéktelenségtől!
26 Vak farizeus, tisztítsd meg előbb a pohár belsejét, hogy így a külseje is tiszta legyen.
27 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a meszelt sírokhoz hasonlítotok, melyek kívülről szépeknek látszanak, de melyek belül holt csontokkal és mindenféle tisztátalansággal vannak tele.
28 Így ti is kívülről igazságosaknak látszotok az embereknek, belülről azonban képmutatással és törvényrontással vagytok tele.
29 Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, hogy a próféták sírjait építgetitek, az igazságosak síremlékeit díszítitek,
30 és azt mondogatjátok: Ha atyáink idejében éltünk volna, a próféták vérének kiontásában nem vállaltunk volna velük közösséget.
31 így hát magatok tesztek tanúságot magatok ellen: ti azoknak fiai vagytok, akik a prófétákat meggyilkolták.
32 Ti is betöltöttetek atyáitok mértékét.
33 Kígyók, viperák fajzatai, hogy menekednétek meg a gyehenna ítéletétől?
34 Azért úgy lesz, hogy én prófétákat, bölcseket és írástudókat fogok hozzátok küldeni, s ezek közül ti némelyeket meg fogtok ölni, és meg fogtok feszíteni, közülük egyeseket zsinagógáitokban meg fogtok ostoroztatni, és városról városra fogtok üldözni,
35 hogy az igazságos Ábel vérétől Barakiás fiának Zakariásnak véréig, kit a templom és az oltár között gyilkoltatok le, rátok szálljon minden igazságos vér, melyet a földön kiontottak.
36 Bizony azt mondom nektek, mindezek elkövetkeznek erre a nemzedékre.
37 Jeruzsálem, Jeruzsálem, ki megölöd a prófétákat és megkövezed azokat, akiket hozzád küldtek, hányszor akartam gyermekeidet magamhoz összegyűjteni, ahogy a tyúk gyűjti csibéit szárnya alá, ti azonban nem akartátok.
38 Lám, puszta lesz a házatok.
39 Azt mondom nektek: Meg nem láttok engem addig, amíg azt nem mondjátok: Áldott, aki az Úr nevében jő!”
1 Jézus aztán eltávozott a templomból. Mialatt az úton ment, hozzáléptek tanítványai, hogy a templom épületeit mutogassák neki.
2 Ő erre beszélni kezdett hozzájuk: „Látjátok-e mindezeket? mondotta Bizony, azt mondom nektek, hogy kő kövön nem fog itt maradni, melyet le nem rombolnak.”
3 Mikor később az Olajfák hegyén ült, hozzámentek a tanítványai magukban és megkérdezték:”Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, s mi lesz a te megérkezésednek és a kor befejeződésének jele?”
4 Jézus így válaszolt nekik: „Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen benneteket!
5 Mert sokan jönnek majd el az én nevemmel és ezt mondják: Én vagyok a Felkent! És ezzel sokakat el fognak tévelyíteni.
6 Háborúkról, háborús hírekről is kell majd hallanotok. Vigyázzatok, meg ne riadjatok! Ezeknek meg kell lenniük, de velük még nem jön el a vég.
7 Mert nemzet nemzet ellen és királyság királyság ellen fog felkelni, helyenként éhínségek és földindulások lesznek.
8 Mindezzel azonban csak kezdődnek a vajúdás fájdalmai.
9 Akkor lesz majd, hogy nyomorúságra adnak, s megölnek titeket, és az én nevemért az összes nemzetek gyűlölete ér titeket.
10 Akkor sokan megbotlanak majd, s tőr fogja meg őket, egymást árulják majd el, és egymást gyűlölni fogják.
11 Sok hamis próféta is támad, és sokakat eltévelyítenek.
12 Annak következtében, hogy törvényrontással telik meg a világ, a legtöbb emberben elhidegül a szeretet.
13 De aki végig állhatatos marad, megmenekül.
14 A királyságnak ezt az örömhírét a nemzeteknek tanúságtételül az egész lakott földön hirdetni fogják, és csak akkor érkezik el a vég.
15 Ha aztán meglátjátok, hogy a Dániel prófétán át kijelentett utálatos pusztítás a szent helyen áll - aki olvassa, értse meg -,
16 akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekre,
17 aki a háztetőn lesz, ne szálljon alá, hogy házából valamit elvigyen,
18 aki a mezőn lesz, ne térjen vissza, hogy köpenyét felvegye.
19 Jaj lesz azokban a napokban a várandósoknak és a szoptatós anyáknak.
20 Imádkozzatok, hogy futásotok ne télen legyen, se szombaton.
21 Mert akkor nagy szorongás lesz, amilyen a világ kezdetétől fogva mostanáig nem volt, és többé nem is lesz.
22 Ha azokat a napokat meg nem rövidítenék, egyetlen hús sem menekülne meg. De a kiválogatottakért azokat a napokat megrövidítik majd.
23 Akkor, ha valaki ezt mondaná: Ni! Itt van a Felkent! Vagy: Ott van! Ne higgyétek!
24 Mert hamis felkentek (Krisztusok) és hamis próféták fognak támadni, nagy jeleket, csodákat fognak tenni, hogy ha lehetséges még a kiválogatottakat is eltévelyítsék.
25 Lám, előre megmondottam nektek!
26 Ha tehát azt mondják majd nektek: Ni, a pusztában van! Ne menjetek ki! Ni, a kamrákban! Ne higgyétek!
27 Mert ahogy a villámlás napkeleten támad, s napnyugatig ellátszik, úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.
28 Ahol a hulla lesz, oda gyűlnek majd a saskeselyűk.
29 Ama napok nyomorúságát követően tüstént elsötétül majd a nap, a hold nem sugároz fényt, a csillagok az égből lehullanak, és a mennyei hatalmak meginognak.
30 Akkor aztán láthatóvá lesz az égen az ember Fiának jele. Akkor gyászolni fognak a föld összes törzsei és meg fogják látni az embernek Fiát, ahogy az ég felhőin nagy hatalommal és dicső seggel eljön.
31 Akkor hangos kürtszóval szét fogja küldeni angyalait, hogy az ég egyik szélétől a másik széléig a négy szél irányából őhozzá gyűjtsék kiválogatottait.
32 A fügefától tanuljátok el ezt a példázatot! Ha a fügefa ága kizsendül és levelek hajtanak ki rajta, tudjátok, hogy közel a nyár.
33 így akkor is, mikor majd mindezeket beteljesülni látjátok, tudni fogjátok, hogy közel van ő, már a küszöbön.
34 Bizony, azt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.
35 A menny és a föld el fognak múlni, de az én beszédeim el nem múlnak.
36 Ama nap és amaz óra felől pedig senki sem tud semmit, a mennyek angyalai sem, a Fiú sem, egyedül csak az Atya.
37 Mert amilyenek Noé napjai voltak, olyan lesz az ember Fiának megérkezése.
38 Mint ahogy az özönvizet megelőző napokban ettek, ittak, nősültek, férjhez mentek az emberek, ameddig csak Noé be nem ment a bárkába,
39 és nem ismerték fel a veszélyt, amíg el nem jött az, és el nem ragadta valamennyiüket: úgy lesz az ember Fiának megérkezése is.
40 Akkor ketten lesznek a mezőn: egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.
41 Két asszony őröl egy malommal: az egyiket magukhoz veszik, a másikat otthagyják.
42 Legyetek hát ébren, mert nem tudjátok, hogy melyik napon jön el Uratok!
43 Azt meg tudjátok, hogy a ház gazdája, ha tudná, hogy melyik őrváltáskor jön a tolvaj, ébren maradna és nem engedné, hogy házába betörjön.
44 Ezért legyetek ti is készen, mert az ember Fia abban az órában jő el, melyben nem is gondoljátok!
45 Ki bizonyul hát akkor hűséges és eszes rabszolgának? Az ilyet ura azért állította cselédsége fölé, hogy azoknak a maga idejében kiadja a táplálékot.
46 Az a rabszolga lesz boldog, akit ura, mikor megjön, ebben a munkában talál.
47 Bizony azt mondom nektek, hogy mindene fölé fogja helyezni őt.
48 Ám ha az a rabszolga gonosz, és azt gondolja szívében: Elidőzik még az én uram.
49 És aztán elkezdi verni rabszolgatársait és a részegekkel együtt eszik, iszik:
50 majd azon a napon, melyen nem várja, és abban az órában, melyet nem is sejt, megérkezik annak a rabszolgának az ura,
51 s kettévágatja őt, s részét a képmutatók között jelöli ki majd. Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
1 Akkor a mennyek királysága tíz olyan szűzhöz lesz hasonló, kik fogták fáklyáikat és kimentek a vőlegény elé.
2 Közülük öt ostoba volt, öt pedig eszes.
3 Ostobák voltak ugyanis azok, akik fáklyát fogtak ugyan, de nem vittek magukkal olajat.
4 Az eszesek ellenben a fáklyákkal együtt olaját is vittek edényeikben.
5 Miután a vőlegény késett, mindannyian elszunnyadtak, és aludtak.
6 Éjfélkor kiáltás hangzott: Ni, a vőlegény! Jertek ki elébe!
7 Akkor a szüzek mind felkeltek, és felszerelték fáklyáikat.
8 De az ostobák így szóltak az eszesekhez: Adjatok nekünk olajotokból, mert fáklyáink kialusznak.
9 Csakhogy az eszesek így feleltek: Soha! Nekünk is, nektek is, nem lesz elég! Menjetek inkább az árusokhoz, és vásároljatok magatoknak!
10 De míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a lakodalomba. Aztán bezárták az ajtót.
11 Utólag megjött a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyisd meg nekünk! „
12 De ő így felelt nékik: Bizony, azt mondom nektek, nem ismerlek titeket.”
13 Ébren legyetek hát, mert sem a napot, sem az órát nem ismeritek!
14 Ugyanígy egy külföldre induló ember magához hívatja rabszolgáit, és rájuk bízza vagyonát.
15 Egyiknek öt talentumot adott, a másiknak kettőt, a harmadiknak egyet, mindenkinek képességéhez mérten. Azután elutazott.
16 Elutazása után az, aki öt talentumot kapott, tüstént elővette, dolgozni kezdett a talentumokkal, és szerzett hozzájuk még ötöt.
17 Ugyanúgy a két tálentumos szerzett még kettőt.
18 De az, aki egyet kapott, elment, gödröt ásott a földbe, és belerejtette urának ezüstjét.
19 Sok idő múltán megjött azoknak a rabszolgáknak az uruk, s leszámoltatta őket.
20 Eléje járult az, aki öt talentumot kapott, és vitt neki még öt talentumot. Uram mondta, öt talentumot adtál ide nekem, lásd, szereztem még öt talentumot.
21 Ura ezt mondta neki: Jól van, derék, hűséges rabszolgám, kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Eredj be uradnak örömébe!
22 A két tálentumos is hozzáment, és így szólt: Uram, két talentumot adtál ide nékem, nézd, még két talentumot szereztem.
23 Ura ezt mondta neki: Jól van, derék, hűséges rabszolgám! Kevesen hű voltál, sokak fölé foglak állítani! Menj be urad örömébe!
24 Odajött az is, aki egy talentumot kapott, és így szólt: Uram, úgy ismertelek meg téged, hogy kemény ember vagy, ott is aratsz, ahol nem vetettél, onnan is gyűjtesz, ahová magot nem szórtál!
25 Féltemben elmentem, és földben elrejtettem a talentumodat. Lásd, megvan neked, ami a tiéd!
26 Ura ezt felelte neki: Lomha, rossz rabszolga! Tudtad, hogy ott is aratok, ahol nem vetettem, onnan is gyűjtök, hová magot nem szórtam!
27 A pénzváltók asztalára kellett volna hát pénzemet adnod, hogy mikor megjövök, nyereséggel kaptam volna meg azt, ami az enyém.
28 Vegyétek el azért tőle a tálentomot, s adjátok oda annak, akinek tíz van.
29 Mert mindenkinek, akinek van, adni fognak, úgyhogy feleslege lesz, de akinek nincs, attól azt is elveszik majd, amije van.
30 Ezt a hasznavehetetlen rabszolgát pedig vessétek ki a külső sötétségre! Ott lesz csak sírás és fogcsikorgatás.
31 Mikor pedig az embernek Fia eljön majd dicsőségével, és vele jön valamennyi angyal, akkor ott fog ülni dicsőséges trónusán,
32 és eléje gyűjtik a nemzeteket mind. Akkor ő különválasztja majd őket egymástól, mint a pásztor különválasztja a juhokat a bakoktól.
33 A juhokat jobb felől fogja állítani, a gödölyéket pedig bal felől.
34 Azután ezt fogja mondani a király a jobb felől állóknak: Jertek, Atyámnak áldottai, vegyétek örök birtokul azt a királyságot, mely a világ megalapítása óta nektek készült.
35 Mert megéheztem, s ti ennem adtatok, megszomjaztam, s innom adtatok, jövevény voltam, s körötökbe fogadtatok,
36 mezítelen voltam, és felruháztatok, elerőtlenedtem, és meglátogattatok, tömlőében voltam, és hozzám jöttetek.
37 Erre az igazságosak ezt fogják neki felelni: Uram, mikor láttunk éhezni téged, hogy tápláltunk volna, vagy szomjazni, hogy megitattunk volna?
38 Mikor láttunk téged jövevényként, hogy körünkbe fogadtunk volna, vagy mezítelennek, hogy felruháztunk volna?
39 Mikor láttunk téged elerőtlenedve, vagy tömlőében, hogy hozzád mentünk volna?
40 Ám a király ezt fogja mondani nekik: Bizony, azt mondom nektek, mindazt, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel tettetek, velem tettétek.
41 Azután így fog szólni a balfelől állókhoz: Átkozottak, menjetek előlem az örök tűzre, mely a vádlónak és angyalainak készült.
42 Mert megéheztem, de ennem nem adtatok, megszomjaztam, de innom nem adtatok,
43 jövevény voltam, körötökbe be nem fogadtatok, mezítelen voltam, fel nem ruháztatok, elerőtlenedtem, tömlöcbe kerültem, meg nem látogattatok.
44 Akkor azok is felelni fognak. Uram - fogják mondani -, mikor láttuk, hogy éheztél, szomjaztál, jövevény, mezítelen, vagy elerőtlenült, vagy tömlöcben lettél volna, hogy kiszolgálhattunk volna?
45 Erre ezt fogja felelni nekik: Bizony, azt mondom nektek, amit e legkisebbek közül eggyel nem tettetek, azt velem nem tettétek.
46 Akkor ezek el fognak menni örök büntetésre, az igazságosak pedig az örök életre.”
1 Történt, hogy mikor Jézus mindezeket a beszédeket befejezte, így szólt tanítványaihoz:
2 „Tudjátok, hogy két nap múlva lesz a pászka ünnepe, és az ember Fiát kiszolgáltatják majd, hogy megfeszítsék.”
3 Ekkoriban annak a főpapnak udvarába, akit Kajafásnak hívnak, összegyűltek a főpapok és a nép vénei,
4 és tanácsot tartottak, hogy hogyan foghatnák el Jézust csellel, és hogyan ölhetnék meg.
5 „De azt mondták ne az ünnepen, hogy a nép között zavargás ne támadjon.”
6 Mialatt Jézus Bethániában a poklos Simon házában volt,
7 hozzálépett egy asszony, akinél alabástrom korsócska volt, tele nagy értékű kenettel. Ezt, mikor éppen az asztalnál feküdt, a fejére töltötte.
8 A tanítványok ahogy ezt meglátták, bosszankodtak, és ily szavakra fakadtak: „Mire ez a pazarlás?
9 Nem lehetett volna ezt drága pénzen eladni, és a szegényeknek juttatni?”
10 Jézus azonban, amikor megértette, hogy mit akarnak, így szólt hozzájuk: „Miért zaklatjátok ezt az asszonyt? Hiszen nemesen cselekedett velem.
11 A szegények ugyanis mindenkor veletek lesznek, én azonban nem leszek mindig veletek.
12 Hiszen azzal, hogy testemre öntötte ezt a kenetet, már a temetésemre készülődött.
13 Bizony, azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon hirdetni fogják az örömhírt, őróla is megemlékeznek, elbeszélve azt, amit ő tett.”
14 Ekkor a tizenkettő közül az egyik, akit Júdásnak, a karióti férfinak neveznek, elment a főpapokhoz,
15 és így szólt: „Mit szándékoztok nekem adni? Én átadom őt nektek.” Azok harminc ezüstöt rendeltek neki.
16 Akkortól kezdve kereste a kedvező alkalmat, hogy átadhassa őt.
17 A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján a tanítványok Jézushoz mentek, és megkérdezték: „Mit akarsz, hol készítsük el a pászkát, hogy aztán megehesd?”
18 Ő ezt felelte: „Menjetek el a városba ehhez meg ahhoz, és mondjátok meg neki: A tanító üzeni: Időm közel! Tanítványaimmal együtt nálad ülöm meg a pászkát.”
19 A tanítványok úgy tettek, ahogy Jézus rendelte nekik, és elkészítették a pászkát.
20 Mikor aztán este lett, Jézus a tizenkét tanítvánnyal együtt asztalhoz dőlt.
21 Mialatt ettek, így szólt: „Bizony, azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
22 Igen elszomorodtak, s egyenként kérdezgették tőle: „Csak nem én, Uram?”
23 Mire ő azt felelte: „Aki velem együtt mártotta kezét a tálba, az fog engem elárulni.
24 Az embernek Fia elmegy ugyan, ahogy róla írva van, de jaj annak az embernek, akivel az embernek Fiát elárultatják. Jobb volna annak, ha nem született volna.”
25 Megszólalt Júdás is, aki őt elárulta: „Csak nem én vagyok az, Mester?” Mire Jézus ezt mondta neki: „Te mondtad.”
26 Mialatt ettek, Jézus fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, s ily szóval adta oda a tanítványoknak: „Fogjátok, egyétek, ez az én testem!”
27 Aztán a poharat fogta kezébe, hálát adott, odaadta nekik, s ezt mondta: „Igyatok belőle mindnyájan!
28 Mert ez az én vérem, a szövetség vére, mely a vétkek megbocsátása végett sokakért ömlik ki.
29 De azt is mondom nektek, hogy mostantól fogva a szőlőnek ebből a terméséből nem fogok inni addig a napig, melyen majd veletek együtt annak új terméséből fogok inni Atyám királyságában.”
30 Énekeltek, s aztán kimentek az Olajfák hegyére.
31 Akkor mondotta nekik ezt Jézus: „Ezen az éjszakán valamennyien megbotlotok bennem, és tőrbe estek. Hiszen megírták: Megverem majd a pásztort, és szétszóródnak a nyájnak juhai.
32 Feltámadásom után azonban előttetek megyek Galileába.”
33 Ámde megszólalt Péter: „Ha mindannyian megütköznek is benned, én soha meg nem ütközöm.”
34 „Bizony, azt mondom neked - felelte neki Jézus -, ezen az éjszakán, még mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem.”
35 „Még, ha veled együtt kellene meghalnom is — mondta neki Péter —, én meg nem tagadlak téged.” Hasonlóképpen szóltak a tanítványok mind.
36 Ekkor Jézus arra a telekre ment, melyet Gecsemánénak hívnak. Ott így szólt a tanítványokhoz: „Üljetek itt le, míg én elmegyek amoda, hogy imádkozzam.”
37 Magával vitte Pétert és Zebedeus két fiát, s aztán bánat és otthontalanság kezdték gyötörni.
38 így szólt hozzájuk: „Bánat fogja körül lelkemet, míg csak a halál el nem jön. Maradjatok itt, és legyetek velem ébren.”
39 Kicsit előbbre ment, arcára borulva imádkozott, és ezt mondta: „Atyám, ha lehetséges, távozzék tőlem ez a pohár!”
40 Aztán odament a tanítványokhoz, de őket szunnyadva találta. „Hát ennyire nem volt erőtök arra, hogy egy óráig ébren legyetek velem?? szólt Péterhez.
41 Maradjatök ébren, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok! A szellem hajlandó ugyan, de a hús erőtelen.”
42 Újra másodszor is elment, és ily szóval imádkozott: „Atyám, ha nem lehet, hogy ez eltávozzék tőlem, hogy ki ne igyam: Legyen meg akaratod!”
43 Mikor odament, megint szunnyadva találta őket, mert szemükre álom súlya nehezedett.
44 Aztán újra elhagyta őket, elment, és harmadszor is imádkozott, és megint ugyanazt mondotta.
45 Ekkor tanítványaihoz ment, és ezt mondta nekik: „Most már szunnyadhattok! Csak nyugodjatok! Ím eljött már az óra, hogy az embernek Fiát odaadják a vétkezők kezébe.
46 Keljetek fel, menjünk! Lám, itt van már az, aki elárul engem.”
47 Még szólt, mikor a tizenkettő közül az egyik, Júdás, odaérkezett, és vele nagy tömeg, mely kardokkal és botokkal felfegyverkezve a főpapoktól és a nép véneitől jött.
48 Az, aki elárulta őt, jelt adott nekik: „Az lesz az, akit meg fogok csókolni. Ragadjátok meg!”
49 Tüstént oda is lépett Jézushoz, és így szólt: „Örvendj Rabbi!” s azzal összecsókolta.
50 „Társam mondta neki Jézus -, ezért vagy hát itt!” Akkor a fegyveresek hozzáléptek, rávetették kezüket, és elfogták őt.
51 Egyszer csak azok közül egy, akik Jézussal voltak, karját kinyújtva kihúzta a kardját, és rásújtott a főpap rabszolgájára. Leszelte annak fülét.
52 De Jézus rászólt: „Tedd vissza kardodat a helyére, mert kardtól vesznek el mindazok, akik kardot fognak.
53 Hát úgy véled, hogy nincs nekem hatalmam rá, hogy magam mellé szólítsam Atyámat, hogy O tizenkét légió angyalnál is többet állítson mellém?
54 De hát akkor hogyan teljesülnének be az írások, melyek szerint a történetnek így kell bekövetkeznie?”
55 Ugyanabban az órában Jézus így szólt a tömeghez: „Mint egy haramiára, úgy törtök rám, hogy megfogjatok, kardokkal és botokkal felfegyverkezve? Napról-napra ott ültem a templomban, és tanítottam, de ott nem tartóztattatok le.
56 Ez az egész azért történt így, hogy beteljesedjenek a próféták írásai.” Ekkor tanítványai mind magára hagyták őt, és elfutottak.
57 Akik Jézust letartóztatták, Kajafás főpaphoz vezették el, hová az írástudók és vének is összegyűltek.
58 Péter távolról követte őt egészen a főpap udvaráig, ott bement, s leült a szolgák közé, hogy lássa a végét.
59 A főpapok, valamint az egész nagytanács hamis tanúkat kerestek Jézus ellen, hogy megölhessék.
60 De, bár sok hamis tanú jött, nem találtak megfelelo vallomást. Végre jött két tanú,
61 akik így szóltak: „Azt mondotta, hatalmam van arra, hogy az Isten templomát leromboljam és három nap alatt felépítsem.”
62 Erre a főpap felállt, és megkérdezte tőle: „Semmit sem felelsz? Micsoda tanúságot tesznek ezek ellened?”
63 De Jézus hallgatott. Ám szólt a főpap: „Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk: Te vagy-e a Felkent, az Isten Fia?”
64 „Te mondtad-felelte Jézus. Ezen felül még azt is mondom nektek: Mostantól fogva majd a hatalomnak jobbján látjátok ülni az embernek Fiát, és látni fogjátok őt az ég felhőin eljönni.”
65 Erre a főpap megszaggatta köpenyét, és így szólt: „Káromolt! Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok a káromlást.
66 Mi az ítéletetek?” „Halálra méltó” - felelték azok.
67 Ekkor szembe köpdösték, arcul verték, bottal ütötték,
68 és azt kérdezték: „Prófétáld meg nekünk, Felkent, ki volt, aki megütött?”
69 Péter ezalatt az udvarban ült. Hozzálépett az egyik szolgálólány, s megszólította: „Te is a galileai Jézussal voltál.”
70 O azonban mindenki előtt letagadta, s azt mondta: „Nem tudom, mit beszélsz.”
71 Kiment a kapuba, ott meglátta egy másik szolgáló, és így szólt az ott levőkhöz: „Ez is a názáreti Jézussal volt.”
72 Ekkor újra esküvel tagadta: „Nem ismerem azt az embert.”
73 Kis idő múlva az ott állók hozzá léptek, és ezt mondták Péternek: „Való igaz, hogy te is közülük való vagy. Beszéded is elárul téged.”
74 Erre átkozódni és esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert.” És azonnal megszólalt a kakas.
75 Péter pedig ráemlékezett Jézus beszédére, hogy azt mondotta: „Mielőtt a kakas megszólalna, háromszor megtagadsz engem.” Ekkor kiment, és keservesen sírt.
1 Mikor reggeledéit, a főpapok és a nép vénei valamennyien tanácsot tartottak Jézus ellen, hogy megöljék.
2 Aztán megkötözték, elvezették, és átadták Pilátusnak, a helytartónak.
3 Akkor Júdás, aki elárulta őt, megtudta, hogy elítélték az Urat. Megbánta tettét, s visszavitte a harminc ezüstöt a főpapoknak és véneknek.
4 „Vétkeztem, hogy elárultam az ártatlan vért!” - mondotta. De azok így feleltek: „Mit tartozik az ránk? Magad lássad!”
5 Erre a templomba hajította az ezüstöket, és eltávozott. Aztán elment, és felakasztotta magát.
6 A főpapok pedig felszedték a pénzt, de ezt mondták: „Nem szabad az áldozati adományok közé tennünk, mert vérnek ára.”
7 Tanácsot tartottak hát, és megvásárolták rajta idegenek temetőjéül a fazekas mezejét.
8 Ezért aztán azt a mezőt a mai napig Vérmezőnek nevezik.
9 Ezzel teljesedett be az, amit Jeremiás prófétán át mondott a kijelentés: „Fogták a harminc ezüstöt, a megbecsültnek árát, kit Izrael fiai ennyire becsültek aszerint, ahogy az Úr nekem elrendelte,
10 odaadták a fazekas mezejére.”
11 Jézust pedig a helytartó elé állították. A helytartó megkérdezte tőle: „Te vagy a zsidók királya?” - „Te mondod”- felelte Jézus.
12 Mialatt azonban a főpapok és a vének vádolták, semmit sem felelt.
13 Azután Pilátus szólt hozzá: „Nem hallod, mekkora vádakat mondanak ellened?”
14 De semmire egyetlen szóval sem felelt, úgyhogy a helytartó nagyon csodálkozott.
15 Szokása volt a helytartónak, hogy ünnepenként elbocsátott egy foglyot, akit a tömeg akart.
16 Volt akkor egy nevezetes foglyuk, akit Barabbásnak hívtak.
17 Mikor a tömeg összegyűlt, Pilátus megkérdezte tőlük: „Mit akartok, kit bocsássak el nektek? Barabbást vagy Jézust, akit Felkentnek mondanak?”
18 Tudta ugyanis, hogy féltékenységből adták kézre.
19 Mialatt az ítélőszéken ült, felesége hozzá küldött ezzel az üzenettel: „Semmivel se ártsd magadat annak az igazságos embernek a dolgába! Ma sokat szenvedtem álmomban miatta.”
20 A főpapok és vének azonban rábeszélték a tömeget, hogy Barabbást kérjék ki, Jézust ellenben veszítsék el.
21 helytartó megkérdezte tőlük: „Mit akartok, a kettő közül melyiket bocsássam el nektek?” „Barabbást!”- mondották azok.
22 „Mit tegyek hát Jézussal, akit Felkentnek mondanak?” „Feszítsék meg!”- mondották mindannyian.
23 „De hát mi rosszat tett?”- kérdezte Pilátus. Ám azok annál inkább kiáltozták: „Feszítsék meg!”
24 Mikor Pilátus látta, hogy rábeszélése semmit sem használ, sőt csak nagyobb lesz a zavar, vizet hozatott, a tömeg elé állt, megmosta kezét, és ezt mondta: „Ártatlan vagyok ennek az igazságos embernek vérétől. Ti lássátok!”
25 Az egész nép felelte: „A vére ránk és gyermekeinkre szálljon!”
26 Ekkor elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megostoroztatta, s átadta, hogy megfeszítsék.
27 Akkor a helytartó katonái magukkal vitték Jézust a kaszárnyába, s összegyűjtötték hozzá az egész helyőrséget.
28 Levetkőztették, és véres katonaköpenyt adtak rá,
29 tövisekből koszorút fontak, és fejére tették, nádszálat adtak a jobb kezébe, térdre borultak előtte, és csúfolódva mondták: „Örvendj, Zsidóknak királya!”
30 Azután leköpdösték, elvették tőle a nádszálat, és fejéhez verték.
31 Miután kigúnyolták, levették róla a köpenyt, felöltöztették a saját ruhájába, és elvezették, hogy megfeszítsék.
32 Mikor kijutottak a városból, egy Simon nevű cirénei emberre találtak, s rákényszerítették, hogy Jézus keresztjét vigye.
33 Ahogy egy Golgota nevű helyre jutottak, ami annyit jelent, mint Koponya helye,
34 epével kevert bort adtak innia, de ahogy megkóstolta, nem akart belőle inni.
35 Miután megfeszítették, sorsvetéssel elosztották ruházatát,
36 azután leültek, és ott őrizték.
37 Majd az ellene emelt vádat írásban a feje fölé helyezték: „EZ JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA!”
38 Azután jobb keze felől és bal keze felől két haramiát feszítettek melléje.
39 Az arra elmenők a fejüket csóválták,
40 s így szóltak: „Te, ki lerombolod, s három nap alatt felépíted a templomot - mondták -, mentsd meg magadat, ha Isten Fia vagy, szállj le a keresztről!”
41 Ugyanúgy szóltak csúfolódva a főpapok az írástudókkal és vénekkel együtt:
42 „Másokat megmentett, magát nincs hatalma megmenteni. Izrael királya, szálljon le most a keresztről, s majd hiszünk benne.
43 Istenben bízott: hát ragadja ki most O a bajból, ha ugyan akarja. Hiszen ezt mondta: Isten Fia vagyok.”
44 Ugyanúgy ócsárolták őt a haramiák is, akiket vele együtt megfeszítettek.
45 A hatodik órától kezdve sötétség borult az egész földre a kilencedik óráig.
46 A kilencedik óra körül Jézus nagy hangon felkiáltott: „Éli, Éli, lamá szabachtani!” Azaz: „Istenem, Istenem, miért hagytál el?”
47 Mikor az ott állók közül egyesek meghallották a kiáltást, azt mondották, hogy Illést szólítja.
48 Közülük az egyik hirtelen odafutott hozzá, fogott egy spongyát, megtöltötte ecettel, és nádszálra tűzve megitatta vele.
49 A többiek azt mondották: „Lássuk, eljön-e Illés, hogy megmentse.”
50 Jézus azonban, miután újra nagy hangon kiáltott, elbocsátotta szellemét.
51 Ekkor egyszerre a templom függönye felülről az aljáig kettészakadt, a föld megrendült, a sziklák meghasadtak,
52 a sírok megnyíltak, és sok alvó szentnek a teste feltámadott.
53 Miután a sírokból az Úr feltámadása után előjöttek, bementek a szent városba, és sokaknak láthatókká lettek.
54 A százados és akik vele őrizték Jézust, miután a földrengést és az eseményeket látták, nagyon megrémültek, és ezt mondották: „Valóban az Isten Fia volt.”
55 Sok asszony volt ott, kik messziről figyelték a dolgokat. Ezek Galileából követték Jézust, hogy kiszolgálják őt.
56 Köztük volt magdalai Mária, Mária, Jakab és József anyja, továbbá Zebedeus fiainak anyja.
57 Mikor beesteledett, eljött egy Arimátiából való gazdag ember, név szerint József, ki maga is Jézus tanítványa volt.
58 Ez a József elment Pilátushoz, és elkérte Jézus testét. Pilátus erre megparancsolta, hogy adják oda neki.
59 József aztán átvette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte,
60 s a saját új sírjába helyezte el, melyet sziklába vágatott. Miután nagy követ hengeríttetett a sír bejáratába, elment.
61 Ott volt éppen magdalai Mária és a másik Mária, kik a sírral szemközt ültek.
62 Másnap, mely az előkészületet követő nap volt, Pilátusnál összegyűltek a főpapok és farizeusok,
63 és így szóltak: „Uram, eszünkbe jutott, hogy ez a tévelyítő még életében megmondta: Harmadnapon feltámadok.
64 Parancsold meg hát, hogy vegyék a harmadik napig a sírt biztos őrizet alá, hogy tanítványai oda ne mehessenek, s el ne lopják őt, hogy aztán azt ne mondhassák a népnek: feltámadt a halottak közül, hogy így az utolsó tévelyítés gonoszabb ne legyen az elsőnél.”
65 Pilátus ezt felelte nekik: „Van őrségetek, menjetek, gondoskodjatok a biztonságról, ahogy tudtok.”
66 Azok elmentek, a követ lepecsételték, és a sírt őrséggel biztosították.
1 A szombat után, a hét első napjának felvirradásakor elment magdalai Mária és a másik Mária, hogy megnézzék a sírt.
2 Egyszerre nagy földrengés támadt. Az Úrnak angyala szállt ugyanis le az égből. Odament a sírhoz és elgördítette a követ, majd ráült.
3 Aki ránézett, mintha villámlást látott volna, öltözete fehér volt, mint a hó.
4 A tőle való félelemtől reszkettek az őrt állók, és olyanokká lettek, mint a halottak.
5 Az asszonyoknak ellenben ezt mondta az angyal: „Ti ne féljetek! Tudom, hogy a megfeszített Jézust keresitek.
6 Nincs itt, mert feltámadott, amint megmondotta. Jertek, nézzétek meg a helyet, ahol feküdt.
7 Aztán sietve menjetek el, és mondjátok meg tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és hogy előttetek fog menni Galileába. Ott meg fogjátok látni őt. íme, megmondta nektek.”
8 Azok félve, mégis nagy örömmel, sietve távoztak a sírtól, futottak, hogy a tanítványoknak hírt vihessenek.
9 Egyszerre csak Jézus szembe jött velük és ezt mondta: „Örvendjetek!” ők odaléptek, megragadták a lábát, és a földre borultak előtte.
10 Jézus ekkor így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Menjetek el, s adjátok hírül testvéreimnek, hogy Galileába kell menniük, ott majd meglátnak engem.”
11 Míg az asszonyok útban voltak, az őrségből egyesek a városba mentek, és a főpapoknak hírt vittek mindarról, ami történt.
12 Ezek a vénekkel összegyűltek, és tanácsot tartottak, azután sok ezüstpénzt adtak a katonáknak,
13 azzal a kikötéssel: „Mondjátok azt, hogy éjjel eljöttek a tanítványai, s amíg mi aludtunk, ellopták őt.
14 Ha pedig a helytartónak a fülébe jutna a dolog, rábeszéljük őt, és levesszük rólatok a gondot.”
15 Azok elfogadták a pénzt, és úgy tettek, ahogy kitanították őket. Ezt a beszédet a mai napig híresztelik a zsidók között.
16 A tizenegy tanítvány aztán útra kelt Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket.
17 Amikor meglátták őt, imádattal borultak le, de voltak, akik kételkedtek.
18 Jézus aztán hozzájuk lépett, és így beszélt velük: „Mennyben és földön minden fennhatóság nekem adatott.
19 Menjetek el azért, és tegyétek tanítványokká az összes nemzeteket, bemerítve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szent Szellemnek nevébe;
20 s arra tanítva őket, hogy őrizzenek meg mindent, amit nektek parancsoltam, íme én minden nap veletek leszek e kor célba érkezéséig!”