1 Pál, Szilvánusz és Timóteus, Istenben, az Atyában és az Úrban, a Felkent Jézusban írja e levelet a tesszalonikabeliek eklézsiájának. Kegyelmet nektek és békességet.
2 Mindnyájatokért mindenkor hálát adunk az Istennek, valahányszor imádságainkban megemlítünk titeket.
3 Szüntelenül emlékezünk hitetek munkájáról, szeretetetek fáradozásáról és ama reménységetek állhatatosságáról, melyet Istenünk és Atyánk előtt Urunkba, a Felkent Jézusba vetettetek.
4 Mert Istentől szeretett testvéreink, tudomásunk van kiválasztott voltotokról,
5 hiszen nemcsak szóval szóltuk nektek az örömüzenetet, hanem hatalommal, Szent Szellemmel, nagy biztonsággal is, mint ahogy tudjátok, hogy milyenekké lettünk közöttetek a ti érdeketekben.
6 Ti pedig utánzóinkká lettetek, és az Úr utánzói, azután, hogy az Igét sok szorongattatás között a Szent Szellem örömével elfogadtátok,
7 úgyhogy mintaképpé lettetek mindazok számára, akik Macedóniában és Akhájában hívőkké lettek.
8 Hiszen tőletek hangzott ki az Úr Igéje, és nemcsak Macedóniába és Akhájába hanem minden helyre elhatolt a ti Istenbe vetett hitetek híre, úgyhogy nincs arra szükség, hogy mi beszéljünk valamit róla.
9 Mert ők maguk hirdetik rólunk, hogy micsoda bevonulást tartottunk nálatok, és hogy ti hogyan tértetek meg a bálványoktól az Istenhez, hogy az élő és igaz Istennek legyetek szolgáivá,
10 s hogy a mennyekből az Ő Fiát várjátok, kit ő a halottak közül feltámasztott, tudniillik Jézust, ki minket az eljövő haragból kiragad.
1 Hiszen magatok tudjátok testtestvéreim a mi hozzátok való bemenetelünkről, hogy az nem vált hiábavalóvá,
2 hanem miután előzőleg szenvedtünk, és bántalmazást tűrtünk már, amint tudjátok Filippiben, a mi Istenünkben sok küzdelem között szabad szólással szóltuk nektek az Isten örömüzenetét.
3 A mi megvigasztalódottságunk oka azonban sem tévelygés, sem tisztátalanság, sem ármány nem volt,
4 Ellenkezőleg, annak megfelelően, hogy Isten kipróbált már bennünket afelől, hogy ránk bízhatja-e az örömüzenetet, mi sem úgy beszélünk, mint akik emberek tetszését keresik, hanem Istenét, aki próbára teszi szívünket.
5 Mert amint tudjátok, sem hízelgéshez nem folyamodtunk soha, sem haszonlesést nem lepleztünk valami látszattal, az Isten rá a tanú.
6 Sem emberektől nem kerestünk dicsőséget, tőletek sem, másoktól sem,
7 noha mint a Felkent apostolai tekintélyünk súlyával léphettünk volna fel, hanem nyájasokká lettünk közöttetek, mint ahogy dajka melengeti a gyermekeit.
8 Így utánatok való epekedésünkben úgy láttuk helyesnek, hogy ne csak az Isten örömüzenetét adjuk át nektek, hanem a magunk lelkét is, mert szeretteinkké lettetek.
9 Emlékezzetek csak vissza fáradozásunkra és vesződésünkre, hogy éjjel-nappal dolgoztunk, hogy közületek senkit meg ne terheljünk, és úgy hirdettük nektek az Isten örömüzenetét.
10 Ti vagytok a tanúink és az Isten, hogy milyen jámborok, igazságosak és feddhetelenek voltunk veletek, hívőkkel szemben,
11 hogy tudjátok is, hogy, mint apa gyermekeit, úgy kérleltünk egyenként titeket,
12 intettünk, buzdítottunk benneteket, és tanúságot tettünk arról, hogy méltóan kell járnotok ahhoz az Istenhez, aki királyságába és dicsőségébe elhívott benneteket.
13 Ezért aztán mi is szünet nélkül hálát adunk az Istennek, hogy amikor Isten szavát úgy, ahogy mi hirdettük, felfogtátok, nem úgy fogadtátok, mint emberek beszédét, hanem igazán úgy, mint Isten szavát, aki maga munkálkodik bennetek hívőkben.
14 Mert hiszen ti testvéreim, az Isten júdeabeli eklézsiáinak a Felkent Jézusban utánzóivá lettetek, mert ti ugyanúgy szenvedtetek saját törzsetek tagjaitól, ahogy a júdeabeliek is szenvedtek a zsidóktól,
15 ugyanazoktól, akik az Urat, Jézust is megölték, a prófétákat is, minket pedig üldöztek és Istennek sem tetszenek, és minden emberrel szemben állanak,
16 akik megakadályoznak minket abban, hogy a nemzeteknek szóljunk, hogy azok megmeneküljenek és ezzel vétkeik mértékét mindenkorra betöltik. Végül is eljött rájuk a harag.
17 Mi azonban testvéreim, miután egy rövid időre megfosztottak bennünket tőletek - arcra csak, nem szívben - és árvákká lettünk nagy vágyakozásunkban, csak annál serényebben igyekeztünk meglátni orcátokat.
18 Ezért el akartunk menni hozzátok - én Pál, egyszer is, kétszer is -, de megakadályozott minket a Sátán.
19 Pedig hát ki lesz a mi reménységünk, örömünk vagy dicsekvésünk koszorúja, Urunknak, Jézusnak színe előtt az ő megjelenésekor? Vajon nem éppen ti?
20 Hiszen ti vagytok a mi dicsőségünk és örömünk.
1 Azért nem viselhettük el tovább a távollétet, hanem úgy láttuk helyesnek, hogy egyedül maradjunk Athénben.
2 így küldtük el Timóteust, aki nekünk testvérünk, Istennek pedig a Felkent örömüzenete ügyében kiszolgálója, hogy megszilárdítson és felbátorítson titeket, hogy megtartsátok hiteteket,
3 hogy e szorongattatások között senki meg ne inogjon. Mert magatok is jól tudjátok, hogy e szorongattatásokra vagyunk rendelve.
4 Hiszen mikor nálatok voltunk, előre mondottuk nektek, hogy szorongattatásnak kell ránk következnie, és hogy ez úgy is lett, azt ti jól tudjátok.
5 Ezért volt, hogy miután nem viselhettem el tovább a tájékozatlanságot, elküldtem, hogy valami értesülést kapjak hitetek felől, hogy nem kísértett-e meg titeket a kísértő, s nem lett-e hiábavalóvá fáradozásunk.
6 Most azonban, hogy Timóteus tőletek megjött hozzánk, és jó hírt hozott nekünk hitetek és szeretetek felől, meg arról is, hogy mindenkor jó emlékezetben tartotok minket, sőt látni kívántok bennünket, miképpen mi is titeket,
7 minden ránk nehezedő kényszer és szorongatás ellenére is a ti hiteteken keresztül felbátorított bennünket rátok vonatkozóan,
8 mert lám, mi élünk akkor, amikor ti szilárdan álltok az Úrban.
9 Viszonzás-képpen micsoda hálával fizethetnénk értetek Istennek mindannak az örömnek fejében, amellyel miattatok örvendezünk Istenünk előtt,
10 amikor éjjel-nappal mindent felülmúló mértékben könyörgünk azért, hogy megláthassuk orcátokat, s helyreigazíthassuk hitetek hiányosságait.
11 Maga a mi Istenünk és Atyánk és Jézus, a mi Urunk egyengesse utunkat hozzátok.
12 A ti egymás iránt s mindenki iránt tanúsított szereteteteket pedig sokasítsa meg az Úr és tegye bőségessé, mint ahogy a mienket is a ti irányotokban,
13 hogy akkorra, amikor a mi Urunk Jézus összes angyalaival (szentjeivel) együtt megjelenik, szívetek feddhetetlenségben és szentségben szilárduljon meg Istenünk és Atyánk előtt.
1 Egyebekben az Úrban, Jézusban arra kérünk és bátorítunk is titeket testvéreink, hogy amiképp tőlünk átvettétek, hogy hogyan kell forgolódnotok és Istennek tetszenetek, forgolódjatok is csakugyan úgy, és jussatok ebben mindig többre.
2 Hiszen tudjátok, hogy az Úron, Jézuson keresztül micsoda parancsokat adtunk nektek.
3 Mert ez az Isten akarata: a ti megszentelődésetek, az, hogy távol tartsátok magatokat a paráznaságtól,
4 hogy közületek mindenki tudja meg: edényét megszentelt és tisztes úton kell megszereznie,
5 nem szenvedélyes vágyakozzással, amiként a nemzetek is teszik, akik az Istent nem ismerik.
6 Tudja meg mindenki, hogy a testvérét ne igyekezzék túlszárnyalni, se belőle üzleti dologban hasznot húzni, mert mindezekben a dolgokban megtorlással él az Úr, amint azt előre meg is mondtuk, és róla erőteljesen bizonyságot is tettünk.
7 Isten nem tisztátalanságra, hanem megszentelődésre hívott el minket.
8 Annakokáért, aki intésünket elveti, nem embert vet el, hanem Istent, aki Szent Szellemét is adja belétek.
9 A testvéreknek egymáshoz való kedvessége felől sem szükséges írnom nektek, mert ti magatok Istentől tanítottak vagytok arra, hogy egymást szeressétek.
10 Hiszen teszitek is egész Macedóniában az összes testvérek irányában. Ám kérlelünk titeket testvéreink, hogy ezt még több igyekezettel tegyétek,
11 és abban keressétek a becsületességet, hogy csendességben legyetek, s hogy ki-ki a maga dolgát végezze, és saját kezével dolgozzék, amint megparancsoltuk nektek,
12 hogy a kívülvalókkal szemben illedelmesen viselkedjetek, és hogy senkire rá ne szoruljatok.
13 Nem akarunk tudatlaságban hagyni titeket, testvéreink, azok felől sem, akik már alusznak, hogy ne bánkódjatok, mint a többiek, akiknek nincs reménységük.
14 Ha ugyanis hisszük, hogy Jézus meghalt, de feltámadott, miért nem hihetnénk, hogy így az Isten Jézuson keresztül Ovele együtt azokat is elő fogja hozni, akik elaludtak már?
15 Mert azt az Úr szavával mondjuk nektek, hogy mi, akik élünk, és az Úr megjelenéséig megmaradunk, semmiképpen sem előzzük meg azokat, akik elaludtak,
16 mert maga az Úr parancsszóval, főangyal szózatával, Isten kürtjével alászáll az égből. Először azok a halottak, akik a Felkentben vannak, feltámadnak,
17 azután bennünket, akik élünk és megmaradunk, velük együtt elragadnak felhőkben a levegőbe, hogy ott az Úrral találkozzunk, és így mindenkor az Úrral leszünk.
18 Bátorítsátok hát egymást ezekkel a beszédekkel.
1 Az időtartamok és időpontok felől pedig nem szükséges nektek írnunk testvéreink,
2 hiszen magatok pontosan tudjátok, hogy az Úr napja úgy jön el, mint tolvaj szokott éjjel,
3 olyankor, amikor azt beszélik majd: Békesség, biztonság! - hirtelen tör rájuk a veszedelem, mint ahogy fájdalom tör a terhes asszonyra, s nem menekülhetnek.
4 Ti azonban testvéreim, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap úgy kapjon el titeket mint egy tolvaj,
5 mert ti mindannyian világosság fiai vagytok és nappalnak fiai. Nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé.
6 Következőleg ne szunnyadjunk, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok.
7 Mert akik szunnyadnak, azok éjjel szunnyadnak, és akik részegek, éjjel részegeskednek,
8 mi ellenben nappal fiai vagyunk, józanok legyünk, miután felöltöttük a hit és szeretet páncélját, s a megmenekülés sisakját,
9 mert az Isten nem haragra rendelt minket, hanem a mi Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül a menekülésen át megtartásra.
10 Ő meghalt értünk, hogy akár ébren vagyunk, akár szunnyadunk, vele együtt éljünk.
11 Azért bátorítsátok egymást, és építse egyik a másikat, amint cselekszitek is.
12 Kérünk titeket testvéreim, ismerjétek el azokat, akik fáradnak köztetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket.
13 Vegyétek körül őket munkájukért túlárdó szeretettel. Legyetek egymással békességben.
14 Kérve kérünk titeket, testvéreim, intsétek a rendetleneket! Vigasztaljátok a kislelkűeket! Oltalmazzátok az erőtleneket! Legyetek hosszútűrők mindenkivel szemben.
15 Vigyázzatok, hogy valaki gonoszért gonosszal ne fizessen, hanem mindenkor a jóra törekedjetek egymás iránt, és mindenki iránt.
16 Mindenkor örüljetek.
17 Szakadatlanul imádkozzatok!
18 Mindenben hálát adjatok, mert ez az Isten akarata a Felkent Jézusban rátok vonatkozóan.
19 ASzellemet ki ne oltsátok!
20 A prófétálásokat meg ne vessétek!
21 Mindent megpróbáljatok, ami nemes, megtartsátok!
22 A rossznak még látszatától is tartózkodjatok!
23 Maga pedig a békességnek Istene szenteljen meg titeket mindenestől, egész valótok, szellemetek, lelketek és testetek, feddhetetlenül őriztessék Urunknak, a Felkent Jézusnak megérkezésére.
24 Hű az, aki hív titeket, ő meg is fogja ezt tenni.
25 Testvéreim, imádkozzatok értünk!
26 Köszöntsétek a testvéreket mind szent csókkal.
27 Kényszerítlek titeket az Úrra, hogy ezt a levelet az összes testvérnek olvassátok fel.
28 A mi Urunknak, a Felkent Jézusnak kegyelme veletek.