1 Pál, ki Isten akaratával a Felkent Jézus apostola, ír az Efézusban lakó szenteknek és a Felkent Jézusban élő hűségeseknek.
2 Atyánktól, Istentől és Urunktól, a Felkent Jézustól kegyelem és békesség szálljon rátok!
3 Áldott a mi Urunknak, a Felkent Jézusnak Istene és Atyja, ki a Felkentben a mennyeiekben található minden szellemi áldással megáldott mink annak megfelelően,
4 ahogy a világ megalapozása előtt őbenne kiválogatott bennünket magának, hogy ő előtte szentek és kifogástalanok együnk.
5 Szeretetéből indítva azonban már eleve különválasztott minket a maga számára a Felkent Jézuson keresztül, avégre, hogy fiaivá tegyen, ahogyan ezt akarata is helyeselte.
6 Tette ezt kegyelmének magasztalására, mellyel bennünket abban a Szeretettben megajándékozott.
7 Ebben a Szeretettben lett ugyanis mienk a váltság, és engedte el az eleséseket az ő vérén keresztül kegyelmének gazdag voltához mérten,
8 mely kegyelmet mindenféle bölcsességben és eszünk járásának igazgatásában nagy bőséggel öntött ki ránk,
9 miután titkos akaratát velünk megismertette. Így felelt meg ez az ő jótetszésének, melyet őbenne
10 az idők teljességének háztartására már eleve kitűzött: hogy a mindenség, mindaz, ami a mennyekben van, és ami a földön van, a Felkentben egy fő alatt egyesüljön.
11 Egyesüljön abban, akiben sorsrészünket is megkaptuk, ahogyan erre a többi embertől eleve különválasztott minket az, aki a tőle akart terv szerint munkásságával a mindenséget áthatja,
12 s azon munkálkodik, hogy mi, akik reménységünket eleve a Felkentbe vetettük, az ő dicsőségének magasztalására legyünk.
13 őbenne titeket is, miután az igazságnak szavát, megmenekülésetek örömüzenetét meghallottátok, és abban hittetek, az ígéret Szent Szellemével elpecsételt,
14 aki a mi örökrészünknek foglalója, s feladata az Istennek megtartott nép megváltása, és ezzel az Isten dicsőségének magasztalása.
15 Ezért, miután hallottam arról a hitről, mely nálatok szerte az Úrban, Jézusban van, és arról a szeretetről, melyet az összes szentek iránt tanúsíttok,
16 én sem szűnök meg hálát adni értetek, és imádságaimban megemlítelek titeket,
17 hogy Urunknak, a Felkent Jézusnak Istene, a dicsőségnek Atyja, annak a bölcsességnek és leleplezésnek szellemét adja néktek, melyet az ő megismerése nyújt,
18 adja néktek a szívnek megvilágosított szemét, hogy tudhassátok, micsoda reménységre hívott ő el, hogy míly gazdag dicsőségű a tőle adandó örökrész a szentek között,
19 mennyire felülmúl mindent az ő nagy hatalma a mi életünkben, akik abban a mértékben hittünk, ahogy az ő erejének uralkodó hatalmát a Felkent életében munkálkodni láttuk.
20 Ez az erő hatott a Felkentben, mikor Isten őt a halottak közül feltámasztotta, a mennyeiekben jobbjára ültette,
21 minden fejedelemség, fennhatóság, hatalom, uraság és minden név fölé, melyet nemcsak ebben a korban, hanem az elkövetkezőben is neveznek
22 és amikor mindent lába alá rendelt és amikor messze mindenek fölött őt adta fejül az eklézsiának,
23 mely az ő teste, amely telítve van azzal, aki mindenben mindent kitölt.
1 Vele együtt titeket is feltámasztott, kik eleséseitektől és vétkeitektől megölötten holtak voltatok,
2 miután egykor e világ korának rendjéhez, a levegőbeli fennhatóságnak az engedetlenség fiaiban most munkálkodó szellemnek fejedelméhez igazodva jártatok.
3 Ezekben az elesésekben és vétkekben jártunk mi is mindannyian, egykor húsunk kívánságaiban élve, mikor a húsból és gondolatokból feltörő akarásokat vittük véghez és természettől a harag gyermekei voltunk, mint a többiek.
4 Ámde az Isten, minthogy gazdag könyörületben, nagy szeretetéért, mellyel minket akkor szeretett meg,
5 amikor eleséseink miatt még holtak voltunk, a Felkenttel együtt megelevenített - a kegyelem mentett meg titeket!
6 Vele együtt fel is támasztott, és vele együtt a Felkent Jézusban beültetett a mennyeiekbe,
7 hogy jóságos voltában az ezután következő korokban kegyelmének mindent felülmúló gazdagságát a Felkent Jézusban megmutassa rajtunk.
8 A kegyelem mentett meg titeket a hiten keresztül! És ez nem tőletek van, Isten adománya.
9 Nem tettek alapján jött, hogy senki se kérkedjék.
10 Hiszen az ő alkotása vagyunk, a Felkent Jézusban jó munkákra teremtve, melyeket Isten előre elkészített, hogy azokban járjunk.
11 Azért emlékezzetek meg arról, hogy valamikor, mikor még a húsban éltünk, ti pogány nemzetek voltatok, s titeket körülmetéletlenségnek mondott a húson kézzel végzett körülmetélkedés,
12 emlékezzetek, hogy ti abban az időben a Felkenten kívül voltatok, Izráel polgárjogától elidegenültek, az ígéret szövetségeit tekintve jövevények, nem volt reményetek, Isten nélkül éltetek a világban.
13 Most azonban, hogy a Felkent Jézus an éltek, ti, akik messze voltatok, a Felkent vére által közeliekké lettetek.
14 Mert Ő a mi békességünk, aki a kettőt eggyé tette, s azzal, hogy az ellenségeskedést, ezt az elválasztó közfalat saját húsában lebontotta,
15 a parancsolatoknak rendeletekben adott törvényét hatályon kívül helyezte, hogy magában a kettőt egy új emberré teremtse azzal, hogy békességet csinál,
16 s mindkettőt egy testbe foglalva a kereszten át kiengeszteli Istennel, miután önmagában az ellenségeskedést megölte.
17 Eljött, a békesség örömhírét hirdette nektek, távoliaknak, és békességet hirdetett a közelieknek.
18 Mert mindketten egy Szellemben őrajta keresztül nyertük el, hogy az Atyához járulhatunk.
19 Így hát nem vagytok többé jövevények és zsellérek, hanem a szentek polgártársai és Istennek házanépe,
20 miután az apostolok és próféták fundamentumán Isten házává épültetek, melyben a szegletkő maga a Felkent Jézus,
21 kiben egymásba illesztve az egész épület szent templommá növekszik az Úrban,
22 kiben Szellem által ti is együtt épültök Isten lakóhelyévé.
1 Ezért fordulok hát hozzátok én, Pál, ki a Felkent Jézusnak értetek, a nemzetekért vagyok foglya,
2 ha ugyan hallottatok az Isten kegyelmének arról a sáfárságáról, melyet tiértetek adtak nekem.
3 Mert leleplezés útján jutott tudomásomra a titok úgy, ahogy röviden már megírtam,
4 melyből, ha elolvassátok, képesek lesztek megérteni, micsoda belátást kaptam én a Felkent titkába,
5 melyet más nemzedékekben nem ismertettek meg az emberek fiaival úgy, ahogy most a szent apostolok és próféták előtt a Szellem által a leplet levonták róla,
6 hogy a nemzetek örököstársak, egy testbe vannak szerkesztve, s az ígéret részestársaivá téve a Felkent Jézus által az örömüzeneten keresztül,
7 melynek kiszolgálója lettem az Isten kegyelemajándékához mérten, melyet az ő hatalmas munkásságának mértékében adtak nékem.
8 Nékem, az összes szentek közül a legkisebbnek adták azt a kegyelmet, hogy a nemzeteknek örömüzenetül hirdethetem a Felkent kinyomozhatatlan gazdagságát,
9 és megvilágíthatom, hogy miben áll annak a titoknak sáfársága, mely örök korok óta el volt rejtve Istenben, aki a mindenséget azért teremtette,
10 hogy most a mennyei fejedelemségekkel és fennhatóságokkal az eklézsián keresztül megismertethesse az Isten sokféle bölcsességét
11 az örök korokban előzetesen tett elhatározásának megfelelően, mely Urunkban, a Felkent Jézusban született meg,
12 akiben az őbelé vetett hiten át mi is szabadon szólhatunk és bizalommal járulhatunk az Atyához.
13 Ezért kérem, hogy értetek viselt nyomorúságaim el ne gyengítsenek titeket, ami a ti dicsőségetek lesz.
14 Ez okból meghajtom térdemet az Atya előtt,
15 akiről a mennyekben és földön minden atyafiság a nevét kapta,
16 s kérem, adja meg nektek, hogy dicső gazdagságának mértékében belső emberetek úgy elhatalmasodjék, hogy ti az Isten Szellemén át uralomra juthassatok,
17 hogy a Felkent a hiten át szívetekben lakozhassék, és ti szeretetben úgy meggyökerezzetek és megalapozódjatok,
18 hogy az összes szentekkel együtt erőt nyerjetek annak felfogására, hogy a szeretetben mennyi a szélesség, hosszúság, magasság és mélység,
19 és megismerhessétek a Felkentnek ismeretet felülmúló szeretetét is, hogy így az Istennek egész teljességéig betelhessetek.
20 Annak pedig, aki az ő bennünk ható hatalma szerint mindannál, amit kérünk, vagy gondolunk sokkal-sokkal többet képes cselekedni,
21 legyen része a dicsőség az eklézsiában és Felkent Jézusban a korszakok korszakának minden nemzedékéig. Ámen.
1 Arra buzdítalak titeket az Úrban én, a fogoly, hogy ahhoz az elhíváshoz, mellyel elhívtak titeket, méltóan járjatok,
2 mindenben alázatosságot, szelídséget és hosszútűrést tanúsítsatok, egymást szeretettel elviseljétek,
3 és abban serénykedjetek, hogy békességben egybekötve a Szellem egységét megőrizzétek.
4 Hogy legyen egy test és egy Szellem, miként elhívatásotoknak is egy reménységével hívtak el titeket,
5 legyen egy Úr, egy hit, egy bemerítés,
6 egy Istene és Atyja mindeneknek, s a i mindeneken uralkodik, mindeneket áthat, és mindenekben bent lakik.
7 A Felkent ajándékának mértékében minden egyesünk kapott kegyelmet,
8 ezért mondja: "Felhágott a magasságba, és foglyokat vitt fogságba, megajándékozta az embereket."
9 Az, hogy felment, mi egyebet jelent, mint hogy le is szállt a föld alsóbb részeibe,
10 aki leszállt, ugyanaz, mint aki fel is ment, fölébe minden egeknek, hogy a mindenséget betöltse.
11 Ő volt az is, aki némelyeket apostolokul rendelt, némelyeket prófétákul, némelyeket örömhirdetőkül, némelyeket pásztorokul és tanítókul,
12 a szentek helyreigazítására, kiszolgálás munkájára, a Felkent testének építésére,
13 míg csak mind el nem jutunk a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, míg férfiasságunk bevégzetté nem lesz, s a Felkenttel való teljes beteltség korának mértékéig el nem jutunk.
14 Hogy ne legyünk tovább kiskorúak, kiket hullámok sodornak el, s a tanítás akármi szele találomra ide oda hajt úgy, ahogy azt az emberi szeszély és ravasz tévelygők fogásai diktálják,
15 ellenkezőleg, igazságban élve, szeretetben járva, nőjjünk bele minden ponton abba, aki a fej, a Felkentbe,
16 kiből kiindulva az ízek összeillesztésével, a kölcsönös szolgáltatás mindenféle kapcsán át összekötöződve, amin minden egyes tag saját mértékében munkálkodik, végzi a test a test növekedését szeretetben saját felépítésére.
17 Azt mondom tehát, és emellett tanúként lépek fel az Úrban, hogy többé ne járjatok úgy, amint a nemzetek járnak, hiábavalóvá lett értelemmel,
18 elsötétült gondolatokkal; s minthogy a bennük levő értelmetlenség szívüket megkövesítette, az isteni élettől elidegenültek,
19 kik elfásult an és tehetetlenül magukat kicsapongásnak adták oda mindenféle tisztátalan tevékenységre.
20 Ti nem így ismertétek meg a Felkentet,
21 ha ugyan hallottatok róla, és úgy kaptatok tanítást őbenne, amint az a Jézusban megvalósult igazságnak megfelel,
22 hogy levessétek az óembert, mely magát korábbi forgolódástokhoz szabja, mely a csalárd kívánságok útján megromlik,
23 de értelmetek szelleme által megújuljatok,
24 és felöltsétek azt az új embert, mely Isten útján igazságosságban és igaz jámborságban teremtetett.
25 Azért vessétek le a hazugságot és szóljon ki-ki igazságot a felebarátjával, mert egymásnak vagyunk tagjai.
26 Haragudjatok, de ne vétkezzetek, a nap le ne menjen felindult haragotokon,
27 se helyet ne adjatok a vádlónak!
28 A tolvaj többé ne lopjon, fáradjon inkább, saját két kezével munkálja a jót, hogy legyen miből adakoznia a szűkölködőknek!
29 Semmiféle romlott beszéd szájatokból ki ne jöjjön, hanem csak ami jó a szükségszerű építésre, hogy kedves legyen azoknak, akik hallják!
30 Az Istennek Szent Szellemét kivel a megváltás napjára elpecsételtek titeket, meg ne szomorítsátok!
31 Tűnjék el belőletek minden keserűség, indulat, harag, kiáltás és káromlás, minden gonoszsággal egyetemben,
32 legyetek egymás iránt jóságosak, irgalmasak, egymásnak megkegyelmezők, ahogy Isten is a Felkentben megkegyelmezett nektek!
1 Legyetek szeretett gyermekekként Isten utánzói,
2 járjatok szeretetben, mint a Felkent is szeretett minket, és odaadta magát értünk, hogy felajánlás, véres áldozat, jó illat legyen az Istennek!
3 Semmiféle paráznaságot és tisztátalanságot, vagy haszonlesést még csak ne is említsenek köztetek, mint ez szentekhez illik,
4 se szégyenletes, se ostoba, vagy szellemeskedő beszéd ne hangozzék, melyek nem illenek hozzánk hanem inkább hálaadás!
5 Mert azt tudjátok, hogy sem paráznának, sem tisztátalannak, sem kapzsinak, aki bálványimádó, nincs örökrésze a Felkentnek és Istennek királyságában.
6 Üres szavakkal senki el ne csaljon titeket, hiszen az ilyen dolgokért jön az Isten haragja az engedetlenség fiaira.
7 Ne legyetek részestársak az ilyenekkel!
8 Mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Úrban. Világosság gyermekeiként járjatok?
9 a világosság gyümölcse ugyanis mindenféle rátermettségben, igazságosságban és igazságban mutatkozik -,
10 egyúttal próbálgassátok, hogy mi kedves az Úrnak.
11 Ne vállaljatok közösséget a sötétség gyümölcstelen tetteivel, inkább feddjétek meg őket!
12 Mert arról, ami alattomban kikerül tőlük, szégyen még beszélni is.
13 Ámde minden láthatóvá lesz, mikor a világosság megfeddi, mert minden, ami láthatóvá válik, világosság.
14 Ezért mondja: "Kelj fel szunnyadó, támadj fel a halottak közül! S majd rád veti fényét a Felkent."
15 Pontosan nézzetek utána, hogy hogyan viselkedtek, ne botorul, hanem bölcsen,
16 áron is megvásároljátok az alkalmat, mert rosszak a napok.
17 Azért hát ne legyetek esztelenek, hanem lássátok be, mi az Úrnak akarata!
18 S ne részegedjetek le bortól, amiben menthetetlen romlás van, teljetek be inkább Szellemmel,
19 szellemi dallamokkal, énekekkel és dalokkal beszéljetek egymásnak, szívetekkel zengjetek dalt, és pengessetek húrt az Úrnak,
20 a Felkent Jézusnak nevével mindenért, mindenkor hálát adjatok Istennek és az Atyának!
21 Egymásnak a Felkent félelmében magatokat alávessétek!
22 Az asszonyok is saját férjüknek magukat alárendeljék, mintha csak az Úrnak tennék.
23 Mert a férfi feje az asszonynak, mint a Felkent is az eklézsiának. Ő megmentője a testnek.
24 De mint ahogy az eklézsia aláveti magát a Felkentnek, úgy tegyenek az asszonyok is mindenben a férjekkel.
25 Férjek, szeressétek feleségeteket, miként a Felkent is szerette az eklézsiát, és odaadta magát érte,
26 hogy azt megtisztítsa az igében levő vízfürdővel,
27 hogy megdicsőülve állítsa maga mellé az eklézsiát, hogy azon ne legyen szennyfolt, ránc, vagy valami efféle, hanem, hogy szent legyen és kifogástalan.
28 Így a férjek is tartoznak szeretni a feleségüket, akárcsak a saját testüket. Aki a feleségét szereti, magát szereti.
29 Hiszen még senki sohasem gyűlölte a saját húsát, ellenkezőleg, feltáplálja, melengeti azt, mint a Felkent is az eklézsiát,
30 hisz az ő testének tagjai vagyunk.
31 Ennek felel az meg, hogy az ember elhagyja atyját és anyját, és a feleségéhez ragaszkodik, úgyhogy a kettő egy hússá lesz.
32 Nagy ez a titok! Én azonban a Felkentről és az eklézsiáról beszélek.
33 Mindenesetre ti is egyenként úgy szeressétek a feleségeteket, mint magatokat, s az asszony félje a férjét!
1 Gyermekek! Vessétek magatokat szüleitek alá, ha az Úrban vagytok, mert ez így igazságos!
2 Tisztel d atyádat és anyádat - ez az első parancsolat ígérettel -,
3 hogy jól legyen dolgod, és hosszú életű légy a földön.
4 Atyák, ti se haragítsátok fel gyermekeiteket, hanem az Úr nevelésével és intésével táplálj átok fel őket!
5 Rabszolgák! Félelemmel és reszketéssel, szívetek egyszerűségével engedelmeskedjetek hús szerint való uratoknak, akárcsak a Felkentnek!
6 Ne szem előtt való szolgálattal, mint akik emberek tetszését keresik, hanem ahogy a Felkent rabszolgáihoz illik: Isten akaratát lélekből cselekedjétek,
7 jószándékkal végezve rabszolgálatotokat, mintha az Úrnak, s nem embereknek szolgálnátok:
8 tudva, hogy ki-ki azt fogja kapni az Úrnál, ami jót tesz, szabad is, rabszolga is.
9 És ti urak is ugyanazt tegyétek ővelük, hagyjátok el a fenyegetést, tudva, hogy nekik is, nektek is a mennyekben uratok van, és hogy nála nincs személyválogatás!
10 Egyébiránt tegyetek szert több hatalomra az Úr által és az ő uralkodó ereje által.
11 Öltsétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy hatalmatok legyen megállni a vádló fogásaival szemben,
12 mert a mi küzdelmünk nem vér és hús ellen folyik, hanem a mostani sötétségnek fejedelemségei, fennhatóságai és világuralkodói ellen, a rosszaság szellemi lényei ellen, kik a mennyeiekben vannak.
13 Ezért vegyétek fel az Isten teljes fegyverzetét, hogy ama rossz napon képesek legyetek ellenállni, és miután minden munkátokat elvégeztétek, megállni.
14 Álljatok meg hát! Csípőtöket igazsággal övezzétek fel, öltsétek fel az igazságosság páncélját!
15 Lábatokra húzzátok fel sarunak a békesség örömüzenetének készségét,
16 ragadjátok meg minden esetben a hitnek pajzsát, mellyel ama rossznak tüzes nyilait mind kiolthatjátok!
17 Vegyétek fel a megmenekülés sisakját, és mindenféle imádságon és könyörgésen át a Szellem kardját, mely az Isten beszéde!
18 Imádkozzatok minden időben a Szellem által, és evégett virrasszatok teljes állhatatossággal, a szentekért mondott könyörgéssel!
19 Értem is, hogy szájam felnyitásakor szó adassék nékem, hogy a szólás szabadságával ismertethessem meg az örömüzenet titkát,
20 melyért bilincsben járok követséget, hogy olyan szabadon szólhassak felőle, ahogy beszélnem kell.
21 Hogy pedig ti is tudjatok az én dolgaimról, hogy mit cselekszem, majd tudósítást ad nektek az én szeretett estvérem Tikhikusz, aki hű szolga az Úrban,
22 akit éppen evégett küldtem hozzátok, hogy megtudjátok a körülöttem folyó dolgokat, és azért, hogy felbátorítsa szíveteket.
23 Békességet a testvéreknek és szeretetet, hittel együtt Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Felkent Jézustól.
24 A kegyelem legyen mindazokkal, akik romolhatatlanságban szeretik Urunkat, a Felkent Jézust!