1

1 A Felkent Jézus lelepleződése, Isten ajándékozta meg vele, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve meg kell történniük. Jelképekbe öltöztette, és úgy küldte el angyalán keresztül rabszolgájának, Jánosnak,

2 aki tanúságot tett az Isten Igéje mellett, a Felkent Jézus bizonyságtétele mellett, s mind amellett, amiket csak látott.

3 Boldog, aki felolvassa, és boldogok, akik hallgatják a prófétálás szavait, és megőrzik a benne megírtakat. Mert közel van az idő.

4 János az Ázsiában levő hét eklézsiának. Kegyelem és békesség szálljon rátok attól, aki van, volt és eljövendő, továbbá a trón előtt levő hét Szellemtől

5 és a Felkent Jézustól, ama hű Tanútól, ki a holtak közt az elsőszülött, a föld királyainak fejedelme, Ő minket szeretett, vétkeinkből vérével feloldott,

6 s Istene és Atyja számára királyságot és papokat csinált belőlünk. Övé legyen hát a dicsőség és az uralom az örök korok korain át. Ámen.

7 Íme jön a felhőkkel, meg fogja Őt látni minden szem, azok is, akik átszegezték Őt, és gyászt ül miatta a föld minden törzse. Úgy lesz! Ámen!

8 Én vagyok az Alfa és az Omega - így szól az Úr, az Isten, aki van, volt és eljövendő, a mindeneken Uralkodó.

9 Én, János, testvéretek, a Jézusban való szorongattatásban, királyságban és kitartásban közösségben vagyok veletek, az Isten Igéjéért és a Jézus bizonyságtételéért a Patmosznak nevezett szigetre kerültem.

10 Szellemben eljutottam az Úr napjára, és akkor a hátam mögül erős hangot hallottam, mintha kürt harsogna,

11 s az a hang azt mondotta: „Írd könyvbe amit látsz, és küldd el a hét eklézsiának Efézusba, Szmürnába, Pergamonba, Tiatírába, Szárdiszba, Filadelfiába és Laodiceába.”

12 Ekkor megfordultam, hogy lássam azt, akinek hangja szólt hozzám, s mikor megfordultam, hét arany mécslábat láttam.

13 A mécslábak között valakit láttam, aki ember fiához hasonlított. Sarkig érő ruhába volt öltözve, a mellén aranyöv övezte,

14 feje és haja fehér volt, mint a fehér gyapjú;

15 szeme mintha tűzláng lett volna, lába kemencében olvasztott libanoni érchez hasonlított; hangja mintha víztömeg zúgása lett volna,

16 jobb kezében hét csillagot tartott, szájából kétélű éles pallos jött elő. A látvány olyan ragyogó volt, mint mikor a nap teljes hatalmával fénylik.

17 Mikor megláttam Őt, úgy estem lábához, mintha halott volnék, de Ő rám helyezte jobb kezét, és így szólt: „Ne félj! Én vagyok az Első, az Utolsó

18 és az Élő. Holttá lettem, de íme élek az örök korokon át. Nálam vannak a halálnak és a láthatatlan országnak kulcsai.

19 Írd meg, amiket láttál, amik vannak, és amiknek ezek után kell bekövetkezniük,

20 a hét csillag titkát, melyeket jobbomban láttál, meg a hét arany mécslábat. A hét csillag a hét eklézsia angyala és a hét mécsláb a hét eklézsia.”

2

1 „Az efézusi eklézsia angyalának írd meg: Ezt mondja az, aki a hét csillagot jobbjában tartja, aki a hét arany mécsláb között j ár.

2 Ismerem tetteidet, fáradozásodat, állhatatosságodat, és hogy nem vagy képes hordozni a gonoszokat, hogy megkísértetted azokat, akik magukat apostoloknak mondják, noha nem azok, és hazugoknak találtad őket.

3 Állhatatos vagy, terhet hordoztál nevemért, és nem fáradtál bele.

4 Mégis az a kifogásom ellened, hogy első szeretetedet elhagytad.

5 Emlékezz vissza, honnan estél ki, térj más felismerésre, és tedd az első tetteket. Hanem teszed, elmegyek, és mécslábadat kimozdítom helyéből, akkor, ha nem térsz más felismerésre.

6 Az azonban megvan nálad, hogy gyűlölöd a Nikolaiták tetteit, melyeket én is gyűlölök.

7 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. A győzedelmesnek enni adok az élet ligetéből, mely az Isten paradicsomában van.

8 A szmürnai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Első és Utolsó, aki halottá lett, de feltámadott.

9 Ismerem szorongattatásodat és szegénységedet. Mégis gazdag vagy. Ismerem azok rágalmait, akik magukat zsidóknak mondják, de nem azok, hanem a Sátán zsinagógája.

10 Ne félj attól, amit még szenvedned kell. Lám a vádló közületek egyeseket tömlöcbe készül vetni, hogy megkísértessenek, úgyhogy tíz napi szorongattatásotok lesz. Ám légy hű halálig, s odaadom majd neked az élet koszorúját.

11 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. Annak, aki győz, nem fog ártani a második halál.

12 Azután a pergamoni eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél a kétélű éles pallos van:

13 Tudom, hol lakol. Ott, ahol a Sátán trónja van. Te ragaszkodol nevemhez, és a bennem való hitet nem tagadtad meg, még hű tanúmnak, Antipásznak napjaiban sem, akit nálatok öltek meg, ott, ahol a Sátán lakik.

14 De van kevés kifogásom ellened: Vannak ott nálad olyanok, akik Bálám tanításához ragaszkodnak, aki megtanította Bálákot arra, hogy kelepcét állítson Izráel fiai elé azzal, hogy bálványáldozatot esznek és paráználkodnak.

15 Így nálad is vannak olyanok, akik ugyanúgy ragaszkodnak a Nikolaiták tanításához. Térj más felismerésre!

16 Ha nem teszed, sietve elmegyek hozzád, és a szájamból kijövő pallossal harcolni fogok velük.

17 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond. A győzelmesnek enni adok a rejtett mannából, fehér kövecskét is adok neki és szavazó cserépre írva új nevet, melyet senki sem ismer, csak aki kapja.

18 Azután a tiatírai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Isten Fia, akinek olyan a szeme mint a tűzláng és lába hasonló a libanoni érchez:

19 Ismerem tetteidet, szeretetedet, hitedet, szolgálatodat, állhatatosságodat, és tudom, hogy utolsó tetteid felülmúlják az elsőket.

20 Ám az a kifogásom ellened, hogy cselekedni hagyod Jezabel asszonyt, ki magát prófétanőnek mondja, s arra tanítja eltévelyítve rabszolgáimat, hogy paráználkodjanak és bálványáldozatot egyenek.

21 Időt adtam neki, hogy új felismerésre térjen, de nem akarja paráznaságát elhagyni, nem akar más felismerésre térni.

22 Egyszer csak ágyba vetem őt, azokat is, akik vele házasságot törnek, nagy szorongattatásba, ha el nem hagyja tetteit, és nem tér új felismerésre.

23 Gyermekeit halállal fogom sújtani, úgyhogy meg fogják tudni az eklézsiák mind, hogy én a veséket és szíveket fürkészem. Mindnyájatoknak a tettei szerint fizetek majd.

24 Nektek azonban, a többi tiatirabelinek, mindazoknak, akiknél nincs ez a tanítás, akik nem ismerték meg a Sátán mélységeit, amint a szavuk jár, azt mondom: Nem vetek más terhet rátok.

25 Csak épp, hogy abban, amit bírtok, jól megkapaszkodjatok, amíg megérkezem.

26 Annak, aki győz és aki végig megőrzi tetteimet, fennhatóságot fogok adni a nemzeteken,

27 vasvesszővel fogja őket terelgetni, cserépedényekként törnek széjjel. Mint ahogy én is kaptam Atyámtól,

28 úgy adom majd neki a hajnalcsillagot.

29 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond!

3

1 A szárdiszi eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az, akinél az Isten hét Szelleme és a hét csillag van: Ismerem tetteidet. A neved az, hogy élsz, pedig halott vagy.

2 Légy éber, és támogasd a többieket, akik halni készülnek. Mert úgy találtam, hogy tetteid Istenem előtt nem érték el a teljességet.

3 Emlékezzél vissza, hogyan kaptad, és hallottad, aztán őrizd meg, és térj új felismerésre. Ha nem leszel éber, tolvaj módjára érkezem hozzád, és nem tudod meg, hogy melyik órában érkezem.

4 Van azonban kevés név Szárdiszban, kik nem szennyezték be ruháikat, ezek fehér ruhában velem fognak járni, mert méltók rá.

5 Így azt, aki győz, fehér ruhába fogják öltöztetni, s annak nevét ki nem törlöm az élet könyvéből. Vallást fogok tenni róla Atyám előtt, és angyalai előtt.

6 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond.

7 A filadelfiai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki megnyit, hogy senki be nem csukja és bezár, hogy senki meg nem nyitja:

8 Ismerem a tetteidet. Íme megnyílt ajtót adtam eléd, melyet senki sem képes bezárni. Mert kevés a hatalmad, s mégis megőrizted Igémet és nem tagadtad meg nevemet.

9 Íme megtérőket adok neked a Sátán zsinagógájából, kik azt mondják magukról, hogy zsidók, pedig nem azok, hanem hazudnak. Lásd, meg fogom azt tenni, hogy eljöjjenek, lábad elé boruljanak, és felismerjék, hogy megszerettelek téged.

10 Mert megőrizted állhatatosságom igéjét. Én is meg foglak őrizni téged, s kimentelek a megkísértés órájából, melynek el kell jönnie az egész lakott földre, hogy megkísértse a földön lakókat.

11 Sietve megyek hozzád. Kapaszkodj abba, amid van, hogy senki el ne vegye koszorúdat.

12 A győzedelmest oszloppá fogom tenni Istenem templomában, és többet nem fog kimenni onnan. Rá fogom írni Istenem nevét, Istenem városának, az új Jeruzsálemnek nevét, mely az én Istenemtől az égből száll alá, továbbá az én új nevemet.

13 Akinek füle van, hallja meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond.

14 A laodiceai eklézsia angyalának írd meg: Ezeket mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete:

15 Ismerem tetteidet, hogy sem hideg, sem meleg nem vagy. Bár hideg volnál, vagy meleg.

16 Így, mivel langyos vagy, sem meleg, sem hideg, ki foglak köpni a számból.

17 Mivel azt mondod: gazdag vagyok, gazdaggá lettem, semmire sincs szükségem, és nem tudod, hogy te vagy a nyomorult, szánalmas, szegény, vak és mezítelen,

18 azt tanácsolom neked, hogy vásárolj nálam tűzben kiégetett aranyat, hogy gazdag légy; fehér ruhákat, hogy köröskörül borítva légy, és ne legyen látható szégyenletes mezítelenséged és írt, hogy azzal megkend szemedet, hogy láss.

19 Én mindazokra, akiket kedvelek, vétküket rájuk bizonyítom, és őket megfenyítem: légy buzgó hát, és térj új felismerésre!

20 Lásd, az ajtóhoz álltam és zörgetek. Ha valaki hallja szómat, és ajtót nyit, bemegyek ahhoz, és vele lakomázom, ő pedig énvelem.

21 A győzelmesnek megadom, hogy velem trónomra üljön, mint ahogy én is győztem, s Atyámmal együtt leültem az Ő trónjára.

22 Akinek füle van, hallj a meg, amit a Szellem az eklézsiáknak mond.”

4

1 Ezek után láttam! Egy nyitott ajtót láttam a mennyben, és az előbbi hang, melyet úgy hallottam, mikor velem beszélt, mintha kürt harsogna, megszólalt: „Jöjj fel ide. Majd megmutatom neked, hogy mik támadnak ezután.”

2 Tüstént Szellembe jutottam. Egyszerre csak egy trón állt a mennyben, és a trónon ült valaki.

3 Aki ült, annak jelensége hasonló volt a jáspis és szárdiusz kőhöz. Szivárvány fogta körül a trónt, s az egész megjelenés olyan volt, mintha smaragdból volna.

4 A trón körül körben huszonnégy trón volt, és a trónokon huszonnégy vén ült fehér ruhákba öltözötten. A fejükön arany koszorúk voltak.

5 A trónból villámlások, szózatok és mennydörgések mentek szét. Hét tüzes fáklya is égett a trón előtt, melyek az Istennek hét Szelleme.

6 A trón előtt mintha kristályhoz hasonló üvegtenger lett volna. A trón közepén és a trónt körülvéve négy élőlény állt, kik elől és hátul telve voltak szemekkel.

7 Az első élőlény oroszlánhoz hasonlított, a második élőlény bikaborjúhoz hasonlított, a harmadik élőlény arca mintha emberé lett volna, a negyedik élőlény hasonló volt egy repülő sashoz.

8 A négy élőlény, kik közül mindegyiknek hathat szárnya volt, tele volt körül is, belül is szemekkel. Nappal is, éjjel is magszűnés nélkül kiáltották: „Szent, szent, szent az Úr, a mindeneken uralkodó Isten, aki volt, van és eljövendő.”

9 És valahányszor az élőlények dicsőséget, tiszteletet és hálát adnak a trónon ülőnek, aki az örök korok korain át él,

10 a huszonnégy vén leborul a trónon ülő előtt, s imádják azt, aki az örök korok korain át él, koszorúikat a trón elé vetik, és így szólnak:

11 „Te vagy méltó Urunk és Istenünk, hogy elvedd a dicsőséget, tisztességet, hatalmat, mert te teremtetted a mindenséget, azok azért voltak és teremtettek, mert te akartad.”

5

1 Láttam azután egy könyvet a trónon ülő jobb kezében, mely belül is, hátul is tele volt írva és hét pecséttel volt lepecsételve.

2 Azután láttam egy erős angyalt, aki hangos szóval kihirdette: „Ki méltó arra, hogy felnyissa a könyvet, s leoldja pecsétjeit?”

3 De sem égen, sem földön, sem föld alatt senki sem volt rá képes, hogy felnyissa a könyvet, és hogy belenézzen.

4 Nagy sírásra fakadtam amiatt, hogy senkit sem találtak méltónak arra, hogy a könyvet felnyissa, sem hogy belenézzen.

5 Ekkor a vének közül egy, így szólt hozzám: „Ne sírj! Nézd, győzött a Júda törzséből való oroszlán, Dávid gyökere, hogy felnyithassa a könyvet és annak hét pecsétjét.”

6 Ekkor láttam a trón és a négy élőlény között és a vének között egy Bárányt, ki úgy állt ott, mintha meg volna ölve. Hét szarva és hét szeme volt, melyek az Istennek az egész földre szétküldött hét Szelleme.

7 Ahogy jött, kivette a trónon ülőnek jobbjából a könyvet.

8 Mikor elvette a könyvet, a négy élőlény és a huszonnégy vén leborultak a Bárány előtt. Mindegyiknél citera volt és füstölőszerekkel tele aranycsészék, melyek a szentek imádságait tartalmazták.

9 Új éneket énekeltek: „Te vagy méltó arra, hogy elvedd a könyvet, és felnyisd annak pecséteit, mert megöltek téged, s te véreden minden törzsből, nyelvből, népből és nemzetből lelkeket vásároltál Istennek.

10 Te Istenünk számára királyokká és papokká tetted őket, s majd ők fognak uralkodni a földön.”

11 Azután láttam újra! Hallottam, hogy a trón, a négy élőlény és a vének körül sok angyal szólalt mega számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer volt,

12 s hangos szóval kiáltották: „Méltó a megölt Bárány arra, hogy hatalmat, gazdagságot, bölcsességet, erőt, tisztességet, dicsőséget és áldást kapjon.”

13 Ekkor minden teremtmény, mely égen, földön, föld alatt és a tengeren van, mindaz, ami ezekben van - hallottam - így szólt: „A trónon ülőt és a Bárányt illeti az áldás, a tisztesség, a dicsőség és az uralom az örök korok korain keresztül.”

14 Erre a négy élőlény azt mondta: „Ámen!” A vének pedig leborultak és imádásba fogtak.

6

1 Láttam azután, hogy a Bárány a hét pecsét közül az elsőt felnyitotta. Azután hallottam, hogy a négy élőlény közül egy megszólalt, mintha mennydörgés szólna: „Eredj!”

2 És én láttam! Egyszer csak indult egy fehér ló. A rajta ülőnél íj volt. Koszorút adtak neki, s ő elindult győztesen, és hogy győzzön.

3 Mikor a második pecsétet felnyitotta, hallottam, hogy a második élőlény ezt mondta: „Eredj!”

4 S elindult egy második tűzvörös ló. A rajta ülőnek elrendelték, hogy vegye el a földről a békességet, hogy egymást öljék. Azután nagy kardot adtak neki.

5 Mikor a harmadik pecsétet felnyitotta, a harmadik élőlénytől ezt a szót hallottam: „Eredj!” És én láttam! Elindult egy fekete ló. A rajta ülő mérleget tartott a kezében.

6 Azután egy szózatfélét hallottam a négy élőlény közül, hogy ezt mondta: „A búza literje egy dénár! Három liter árpát egy dénárért! Az olaját és a bort ne bántsd!”

7 Mikor a negyedik pecsétet felnyitotta, hallottam a negyedik élőlény hangját: „Eredj!”

8 És én láttam! Elindult egy fakó ló. A rajta ülőnek neve a Halál volt. A láthatatlan ország követte nyomon. Felhatalmazást adtak nekik a föld negyedrésze fölött, hogy pallossal, éhínséggel, döghalállal és a föld fenevadjaival öljenek.

9 Mikor az ötödik pecsétet felnyitotta, láttam az oltár lábánál azokat a lelkeket, akiket az Isten beszédéért, s a náluk lévő bizonyságtételért megöltek.

10 Nagy szóval kiáltoztak: „Meddig nem ítélsz még mi Parancsolónk, te Szent és Igaz? Meddig nem hozod el a megtorló igazságszolgáltatást a mi vérünkért a föld lakóira?”

11 Ekkor mindegyikükre fehér palástot adtak, és azt mondták nekik, hogy csak egy kis ideig kell még nyugton lenniük, addig, amíg rabszolgatársaik és testvéreik elérik a teljes számukat, azoknak szintén meg kell öletniük, amint az velük is történt.

12 Láttam, mikor felnyitotta a hatodik pecsétet, nagy rengés támadt. A nap olyan lett, mint egy fekete szőrszövet. A hold mindenestül vérhez hasonlított,

13 az ég csillagai lehulltak a földre, mint mikor nagy széltől rázott fügefa későn érő fügéjét szórja el,

14 az ég eltűnt, ahogyan egy tekercs göngyölődik össze, s minden hegy és sziget kimozdult helyéből.

15 A föld királyai, a nagyok, az ezredesek, a gazdagok, az erősek, minden rabszolga és szabad a hegyek barlangjaiba és szikláiba rejtőztek,

16 és azt mondták a hegyeknek és szikláknak: „Essetek ránk, és rejtsetek el minket annak orcája elől, aki a trónon ül, és a Bárány haragja elől.

17 Mert eljött az ő haragjuk nagy napja! S ugyan ki állhatna meg?!”

7

1 Ezek után négy angyalt láttam, akik a föld négy szegletén álltak, és uralmuk alatt tartották a föld négy szélét, hogy szél ne fújjon se a földön, se a tengeren, se semmi fára.

2 Majd megláttam egy másik angyalt, amint napkelte felől felszállt. Nála volt az élő Isten pecsétje. Hangos szóval odakiáltott a négy angyalnak, akiknek azt a rendeltetést adták, hogy a földnek és a tengernek ártsanak.

3 Azt mondta: „Ne ártsatok se a földnek, se a tengernek, se a fáknak, amíg Istenünk rabszolgáit homlokukon el nem pecsételjük.”

4 Majd meghallottam az elpecsételtek számát: Izráel minden törzséből, száznegyvennégyezer az elpecsételt:

5 Júda törzséből tizenkétezer elpecsételt, Rúben törzséből tizenkétezer, Gád törzséből tizenkétezer,

6 Ásertörzséből tizenkétezer, Naftalim törzséből tizenkétezer, Manassé törzséből tizenkétezer,

7 Simeon törzséből tizenkétezer, Lévi törzséból tizenkétezer, Izsakhár törzséból tizenkétezer,

8 Zebulon törzséből tizenkétezer, József törzséből tizenkétezer, Benjámin törzséből tizenkétezer elpecsételt.

9 ezek után újra láttam! Láttam egy nagy tömeget, melyet senki meg nem számlálhatott. Minden nemzetből jöttek, s törzsekből, népekből, nyelvekből. Ott álltak a trón előtt és a Bárány előtt, fehér palást borította őket, pálmaágak voltak a kezükben,

10 és hangos szóval kiáltották: „A mi Istenünktől jön a menekülés, aki a trónon ül, és a Báránytól!”

11 Az angyalok mind ott álltak körben a trón, a vének és a négy élőlény körül, arcukra borultak a trón előtt, és ily szóval hódoltak az Istennek:

12 „Ámen! Az áldás, a dicsőség, a bölcsesség, a hálaadás, a tisztesség, a hatalom és az erő Istenünket illeti az örök korok korain keresztül! Ámen!” -

13 Erre a vének közül az egyik megkérdezett engem: „Kik ezek a fehér palástba öltözöttek, és honnan jöttek?”

14 „ Uram! Te tudod” - szóltam hozzá. Ő pedig ezt felelte nekem: „Ezek azok, akik a nagy szorongattatásból jönnek, és akik ruháikat megmosták és megfehérítették a Bárány vérével.

15 Ezért vannak az Isten trónja előtt. Ezért szolgálják Őt templomában nappal és éjjel. Az pedig, aki a trónon ül, sátorával takarja be őket,

16 úgyhogy többet nem fognak éhezni, sem szomjazni, sem a nap heve, sem semmi más hőség nem éri őket,

17 mert a Bárány, ott fenn a trón közepén terelgeti, s az élet forrásvizeihez vezetgeti őket, az Isten pedig eltöröl szemükről minden könnyet.”

8

1 Mikor a hetedik pecsétet felnyitotta, az égre mintegy félóráig hallgatás ült.

2 Azután hét angyalt láttam meg, akik az Isten előtt álltak. Hét kürtöt adtak nekik.

3 Majd jött egy másik angyal, ki arany füstölőt tartott, és odaállt az oltárhoz. Azután sok füstölőszert adtak neki, hogy az összes szentek imádságaival együtt ráhelyezze a trón előtt álló arany oltárra.

4 A füstölőszerek füstje az angyal kezéből a szentek imádságaival együtt felment az Isten elé.

5 Ekkor az angyal fogta a füstölőt, megtöltötte az oltár tüzével, és levetette a földre. Utána mennydörgések, szózatok és villámlások támadtak és rengés.

6 Ekkor a hét angyal, akinél a hét kürt volt, felkészült arra, hogy a kürtöket megfújják.

7 Kürtölt az első, s rá kőeső és vérrel kevert tűz támadt, ezeket levetették a földre. Ekkor a föld harmadrésze megégett, a fák harmadrésze megégett, és minden zöld fű megégett.

8 Kürtölt a második angyal, és erre mintha tüzes, égő, nagy hegyet vetettek volna a tengerbe. Erre a tenger harmadrésze vérré lett, és

9 meghalt a tengerben lévő teremtmények harmadrésze, melyeknek lelke van, továbbá tönkrement a hajók harmadrésze.

10 Kürtölt a harmadik angyal, és erre az égből nagy csillag hullott alá, mely úgy égett, mint egy fáklya. Ráesett a folyók harmadrészére, és a vizek forrásaira.

11 A csillag nevét Apszintosznak mondják, Ürömnek. S a vizek harmadrésze ürömmé lett, és sok ember meghalt a víztől, mert az megkeseredett.

12 Kürtölt a negyedik angyal, és megverték a nap harmadrészét, a hold harmadrészét és a csillagok harmadrészét, úgyhogy harmadrészük elsötétült, és nem látszott a nappal harmadrésze, az éjszakával ugyanaz történt.

13 Újra láttam! Meghallottam, hogy az ég delelőjén egy sas repült, s hangos szóval ezt kiáltotta: „Jaj, jaj, jaj a földön lakóknak a még hátralevő három angyal kürtölés e miatt, kiknek még ezután kell kürtölniök!”

9

1 Kürtölt az ötödik angyal is. Ekkor láttam, hogy egy csillag az égből a földre hullott, s hogy odaadták neki a feneketlen mélység kútjának kulcsát.

2 Az megnyitotta a feneketlen mélység kútját, és a kútból úgy szállt fel a füst, mintha nagy kemence füstje lett volna. A kút füstjétől elsötétült a nap és a levegő.

3 A füstből sáskák mentek szét a földre, s ezeknek olyan hatalmat adtak, amilyen hatalmuk a föld skorpióinak van.

4 Megmondták azonban nekik, hogy ne ártsanak a föld füvének, se semmi veteménynek, se semmi fának, hanem csak azoknak az embereknek, akiknek homlokán nincs ott az Isten pecsétje.

5 Azt az utasítást adták nekik, hogy ne öljék meg őket, csak kínlódjanak öt hónapig. Kínjuk olyan, mint a skorpió okozta kín, ha az megszúrja az embert.

6 Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, kívánnak meghalni, de a halál elfut előlük.

7 Ami a sáskák hasonlatát illeti, hasonlítanak harcra felkészített lovakhoz, a fejükön koszorúk, melyek olyanok, mintha aranyból volnának, orcájuk olyan, mint az emberi orca,

8 hajuk, mintha női haj volna, foguk, mint az oroszlánok foga,

9 páncélt is viseltek, olyant, mint az acél, szárnyuk zaja olyan volt, mint harcba futó sok lovas szekér zöreje.

10 A skorpiókéhoz hasonló farkuk van, meg fullánkjuk, s a farkukban van hatalmuk arra, hogy öt hónapig ártsanak az embereknek.

11 Király is van föléjük helyezve, a feneketlen mélység angyala, a neve héberül Abaddón, hellénül Apollüon, magyarul Vesztő.

12 Az első jaj tovament, még két jaj jön ezután!

13 Kürtölt a hatodik angyal, s ekkor egy szózatot hallottam annak az arany oltárnak a négy szarva közül, mely az Isten előtt van.

14 A szózat azt mondta a hatodik angyalnak, akinél a kürt volt: „Oldd el azt a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyamnál megkötözve várnak.”

15 Erre eloldották a négy angyalt, akik órára, napra, hónapra és évre voltak előkészítve, hogy megöljék az emberek harmadrészét.

16 A lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt, hallottam a számukat.

17 A látomásban ilyeneknek láttam a lovakat és a rajtuk ülőket: tűzvörös, jácintkék és kénsárga volt a páncéljuk, fejük olyan volt, mintha oroszlánfejek lettek volna, szájukból tűz, füst és kén áradt ki.

18 Ez a három csapás ölte meg az emberek harmadrészét, a tűz, a füst és a kén, mely szájukból ömlött.

19 A lovak hatalma szájukban és farkukban volt, farkuk kígyókhoz hasonlított, azoknak fejük volt, s azzal ártottak.

20 Az emberek többi része, azok, akik nem haltak meg e csapásokban, nem tért új felismerésre, hogy kezük munkáit elhagyták volna, hogy ne borultak volna le az ördögök előtt, arany, ezüst, érc, kő és fa bálványok előtt, melyek sem látni, sem hallani, sem járni nem képesek.

21 Nem tértek új felismerésre, hogy gyilkosságaikat, varázslásaikat, paráználkodásaikat és tolvajlásaikat elhagyták volna.

10

1 Újra láttam! Egy másik erős angyal szállt le az égből, ki felhőbe öltözött, szivárvány volt a fején, arca olyan volt, mint a nap, lába, mint tűzoszlop.

2 A kezében nyitott könyvecskét tartott, jobb lábát a tengerre vetette, a balt a földre, azután hangos szóval kiáltott, mint mikor az oroszlán bőg.

3 Mikor kiáltott, elmondta a hét mennydörgés a maga szózatát.

4 Mialatt a hét mennydörgés szólt, íráshoz készültem, de ilyen szózatot hallottam a mennyből: „Tégy pecsétet arra, amit a hét mennydörgés mondott, és ne írd le!”

5 Ekkor az angyal, akit a tengeren és a földön állva láttam, felemelte jobb kezét az égre,

6 és megesküdött arra, aki az örök korok korain át él, aki a mennyet és a benne lévőket, a földet és a benne levőket, a tengert és a benne levőket teremtette, hogy időt nem mérnek többé,

7 hanem a hetedik angyal kürtölésének napjaiban, mikor az kürtölni fog, végbe megy az Isten titka, úgy, ahogy azt rabszolgáinak, a prófétáknak örömüzenetként adta.

8 Ekkor az a hang, melyet a mennyből hallottam, ismét szólt hozzám és ezt mondta: „Eredj, vedd el azt a nyitott könyvecskét, mely a tengeren és földön álló angyal kezében van.”

9 Odamentem az angyalhoz, és megmondtam neki, hogy adja ide a könyvecskét. Az azt mondta nekem: „Fogd, és edd meg!” A gyomrodban keserű lesz, a szádban azonban édes, mint a méz.

10 Elvettem az angyal kezéből a könyvecskét, és megettem. A számban édes volt, mint a méz, de mikor megettem, keserűvé lett a gyomrom.

11 „Ismét prófétálnod kell - szóltak hozzám - népek, nemzetek nyelvek és sok király felől!”

11

1 Ekkor egy mérővesszőhöz hasonló nádszálat adtak nekem, és azt mondták: „Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és azokat, akik abban leborulnak!

2 De a templom külső udvarát hagyd ki, ne mérd meg, mert az a nemzeteknek adatott, akik a szent várost negyvenkét hónapon át tapodni fogják!

3 Két tanúbizonyságomnak azonban azt a megbízást fogom adni, hogy ezerkétszázhatvan napon át zsákba öltözötten prófétáljanak.”

4 Ők ama két olajfa, és az a két mécsláb, kik a föld Ura előtt állnak.

5 Ha valaki ártani akar nekik, tűz jön ki szájukból, és megemészti ellenségeiket. Ha valaki ártani akar nekik, így kell annak megöletnie.

6 Hatalmuk van arra, hogy bezárják az eget, hogy prófétálásuk napjai alatt ne essék az eső, és felhatalmazásuk szól a vizekre is, hogy vérré változtassák azokat, és arra is, hogy a földet akármilyen csapással annyiszor verjék meg, ahányszor akarják.

7 Ha azután tanúságtételük végéhez ér, a feneketlen mélységből feljövő fenevad harcot indít ellenük, legyőzi, és megöli őket.

8 Holttestük ott lesz ama nagy város piacán, melyet szellemileg Sodomának és Egyiptomnak hívnak, ahol Urunkat is megfeszítették.

9 A népekből, nyelvekből, törzsekből és nemzetekből oda sereglők három és fél napon át nézik holttestüket, és azt nem engedik sírba tenni.

10 A földön lakók örülnek és vigadnak miattuk, és ajándékokat küldenek egymásnak, mert ez a két próféta kínozta a földön lakókat.

11 Három és fél nap elmúltával azonban Istenből élet szelleme szállt beléjük, ők lábra álltak, és nagy félelem szállt azokra, akik szemlélték őket.

12 Ők pedig hangos szózatot hallottak az égből, mely ezt mondta nekik: „Jöjjetek fel ide!” S felhőben felmentek az égbe, ellenségeik meg figyelték őket.

13 Ugyanabban az órában nagy rengés támadt, a város tizedrésze leomlott, s a rengésben hétezer emberi név megöletett, a többiek pedig a félelemtől betelten, dicsőséget adtak a menny Istenének.

14 A második jaj tovament! Íme a harmadik jaj sietve jön!

15 Kürtölt a hetedik angyal, és hangos szózatok támadtak a mennyben, melyek ezt mondták: „Urunké lett a világ királysága és az Ő Felkentjéé. Uralkodni fog az örök korok korain át.”

16 Ekkor a huszonnégy vén, akik Isten előtt trónjaikon ülnek, Isten előtt arcra borultak, s imádattal ezt mondták:

17 „Hálát adunk neked, Urunk, Isten, te mindenen uralkodó, ki vagy, ki voltál, hogy most magadhoz vetted a te nagy hatalmadat és királyságra léptél.

18 Megharagudtak a nemzetek, de aztán eljött a te haragod, és a holtak ideje arra, hogy megítéltessenek, arra is, hogy rabszolgáidnak, a prófétáknak, a szenteknek és a te nevedet félőknek, kicsiknek és nagyoknak megadd bérüket, és hogy megrontsd a föld megrontóit.”

19 Erre megnyílt az Isten temploma a mennyben és templomában láthatóvá lett a szövetség ládája. Villámlások, szózatok, mennydörgések, rengés és nagy kőeső támadt.

12

1 Majd egy nagy jelkép lett láthatóvá az égen, egy asszony, ki a napba öltözött, kinek lába alatt a hold volt, és fején tizenkét csillagból koszorú.

2 Ez az asszony terhes volt, s fájdalmában, szülési kínok között kiáltozott.

3 Utána egy másik jelkép látszott az égen, egy nagy tüzes sárkány, kinek hét feje és tíz szarva volt, és fejein hét korona.

4 Ez farkával az ég csillagainak harmadrészét söpörte, majd a földre vetette őket. Ekkor a sárkány a szülni készülő asszony elé állt, hogy amikor szül, annak gyermekét felfalja.

5 Az asszony fiat szült, férfimagzatot, ki vasvesszővel fogja majd az összes nemzetet terelni. Gyermekét azután elragadták az Istenhez, és annak trónjához,

6 az asszony pedig a pusztába futott, hol Isten helyet készített számára, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

7 Azután harc támadt az égben: Mihály és angyalai készen álltak, hogy hadat viseljenek a sárkánnyal; a sárkány is hadba szállt, és az angyalai is.

8 De nem volt ereje megállani, úgyhogy többé nem maradt számára hely a mennyben.

9 Ekkor levetették a nagy sárkányt, az ősi kígyót, kinek Vádló és Sátán a neve, ki az egész lakott földet eltévelyíti. Levetették a földre, s levetették vele angyalait.

10 Ekkor hangos szót hallottam az égben, mely ezt mondta: „Most lett a szabadítás, a hatalom, a királyság Istenünké, és a fennhatóság az Ő Felkentjéé, mert testvéreink vádolóját levetették, azt, ki éjjel-nappal vádolta őket Istenünk előtt.

11 Testvéreink legyőzték őt a Bárány vérével, s tanúságtételük szavával, és azzal, hogy lelküket nem szerették halálig.

12 Vígadjatok azért egek és ti bennük sátorozók! Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt a vádló hozzátok nagy indulattal, tudva, hogy kevés ideje van.”

13 Mikor a sárkány látta, hogy földre vettetett, üldözőbe fogta az asszonyt, aki a férfi magzatot szülte.

14 Az asszonynak ekkor ama nagy sas két szárnyát adták, hogy a pusztába helyére repüljön, hogy ideig, időkig és félidőig ott táplálják, ahonnan a kígyó arca elfordul.

15 Ekkor a kígyó vizet okádott szájából az asszony után, akkorát, mint egy folyamot, hogy az asszonyt a folyammal elsodortassa.

16 De a föld segített az asszonynak, megnyitotta száját, és felitta a folyamot, melyet a sárkány kiokádott szájából.

17 A sárkány haragra gyulladt ekkor az asszony miatt, és elment, hogy a többiek ellen indítson háborút, kik az asszony magvából valók, azok ellen, akik Isten parancsolatait megőrzik, s akiknél ott van a Jézusról szóló bizonyságtétel. 18 Oda állt hát a tenger fövenyére.

13

1 Láttam ekkor, hogy egy fenevad szállt fel a tengerből, kinek tíz szarva és hét feje volt, szarvain tíz korona és fejein káromló nevek.

2 A fenevad, melyet láttam, párduchoz volt hasonló, lába, mintha medve lába volna, szája, mintha oroszlánnak szája. A sárkány hatalmát, trónját adta oda neki, továbbá messze terjedő fennhatóságot.

3 Fejei közül egy olyan volt, mintha halálos sebbel sújtották volna, de halálos sebét orvosolták. Az egész föld bámulva ment a fenevad után,

4 leborulva imádta a sárkányt, mert az adta a fennhatóságot a fenevadnak. De imádták a fenevadat is, és ezt mondták: „Ki hasonló a fenevadhoz, és ki képes megharcolni vele?”

5 Ekkor nagy dolgokat és káromlásokat szóló szájat adtak a fenevadnak, és fennhatóságot adtak neki, hogy negyvenkét hónapig cselekedhessék.

6 Isten felé fordulva káromlásra nyitotta száját. Isten nevét és sátorát káromolta, továbbá a mennyben lakókat.

7 Arra is engedelmet kapott, hogy hadat viseljen a szentekkel és legyőzze őket. Fennhatóságot adtak neki minden törzsön, népen, nyelven és nemzeten.

8 Imádattal fognak eléje borulni a földön lakók, mindazok, akiknek neve nincs beírva annak a Báránynak életkönyvébe, akit a világ megalapítása óta megöltek.

9 Ha valakinek füle van, hallja meg:

10 ha valaki fogságra visz, maga is fogságra megy, ha valaki karddal öl, annak karddal kell megöletnie. Itt tűnik ki a szentek állhatatossága és hite!

11 Azután láttam, hogy egy másik fenevad száll fel a földből. Annak a Bárányéhoz hasonló két szarva volt, de úgy beszélt, mint a sárkány.

12 Az első fenevadnak teljes felhatalmazásával cselekszik, annak színe előtt. Megcselekszi, hogy a föld és a benne lakók az első fenevadat imádják, azt, akinek halálos sebét orvosolták.

13 Nagyszerű jeleket is tesz, úgyannyira, hogy az emberek szeme láttára tüzet hoz le az égből a földre.

14 A jelekkel, melyeket arra adtak neki, hogy a fenevad előtt tegye őket, eltévelyíti a földön lakókat. Arra bíztatja a földön lakókat, hogy készítsék el annak a fenevadnak képmását, kinek a kardsebe van, és ki megéledt abból.

15 Hatalmat adtak neki arra, hogy szellemet adjon a fenevad képmásába, hogy a fenevad képmása megszólaljon, arra is, hogy véghez vihesse, hogy mindazokat, akik nem imádják a fenevad képmását, megöljék.

16 Mindenkit arra kényszerít, kicsinyeket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és rabszolgákat, hogy jelt tegyenek jobb kezükre, vagy homlokukra,

17 hogy senki más ne tudjon vásárolni, vagy eladni, csak aki bélyegül viseli a fenevad nevét vagy nevének számát.

18 Ebben áll a bölcsesség próbája. Kinek értelme van, számítsa ki a fenevad számát! Emberi szám az. A száma: hatszázhatvanhat.

14

1 Láttam! Egyszerre a Bárány ott állt a Sion hegyén, és vele száznegyvennégyezren olyanok, akik homlokukra írva viselték az Ö nevét és Atyjának nevét.

2 Hangot hallottam a mennyből, mintha sok víz zúgna, vagy mintha nagy mennydörgés szólna, olyan volt a hang, melyet hallottam, mintha citerások pengetnék citerájukat.

3 Új dalt énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem volt képes megtanulni a dalt, csak a száznegyvennégyezer, akiket megvásároltak a földről.

4 Ők azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be magukat, hiszen szüzek. Ők azok, akik a Bárányt mindenhova követik, ahová csak megy. Őket zsengéül vásárolták meg az emberek közül Istennek és a Báránynak.

5 Szájukban nem találtak hazugságot, feddhetetlenek.

6 Láttam azután egy másik angyalt, ki az ég delelőjén repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a földön lakóknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.

7 Erős hangon szólt: „Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája. Boruljatok le az előtt, aki a mennyet, földet, tengert és a vizek forrásait alkotta.”

8 Azután másik, második angyal követte, és szólt: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, mely parázna indulatának borával megitatta az összes nemzetet.”

9 Megint más, harmadik angyal követte azokat, és nagy hangon mondta: „Ha valaki a fenevad előtt, vagy annak képe előtt leborul, s homlokára vagy kezére veszi annak jegyét,

10 szintén inni fog az Isten indulatának borából, melyet keveretlenül szolgálnak fel haragjának poharában, s tűzzel és kénkővel fogják kínozni Isten szent angyalai előtt és a Bárány előtt.

11 Kínlódásuknak füstje felszáll majd az örök korok korain át, nem lesz nyugvásuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik a fenevad előtt és annak képmása előtt leborulnak, sem annak, aki magára veszi a fenevad nevének bélyegét.

12 Itt tűnik ki a szentek állhatatossága, azoké, akik őrzik Isten parancsolatait, és a Jézusba vetett hitet.”

13 Azután szózatot hallottam az égből, mely így hangzott: „Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Csakugyan - így szól a Szellem -, itt az ideje, hogy fáradalmaiktól megnyugodjanak. Mert tetteik velük haladva követik őket.”

14 Újra láttam! Egyszerre fehér felhő tűnt fel, s a felhőn ült valaki, aki ember Fiához hasonlított. A fején arany koszorú volt; a kezében éles sarló.

15 Azután egy másik angyal jött elő a templomból, s az erős hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: „Nyújtsd ki sarlódat és arass, mert eljött az aratás órája, mert megszáradt a föld aratnivalója.”

16 Ekkor a felhőn ülő sarlóját a földnek vetette, és a föld learattatott.

17 Megint másik angyal jött elő az égben lévő templomból, s annál szintén éles sarló volt.

18 Az oltártól előjött egy másik angyal is, kinek fennhatósága volt a tűzön, és hangos szóval kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: „Nyújtsd ki éles sarlódat, és szüreteld le a föld szőlőtőkéjének fürtjeit, mert megértek annak bogyói!”

19 Erre az angyal ráhelyez te a földre sarlóját, leszüretelte a föld szőlőtőkéjét, s bevetette azt Isten indulatának nagy sajtójába.

20 A sajtót a városon kívül taposták, s vér folyt ki a sajtóból a lovak zablájának magasságáig ezerhatszáz stádium terjedelemben.

15

1 Megint más, nagy, csodálatos jelképet láttam az égben: hét angyalt, kiknél a hét utolsó csapás volt, mert ezekkel ért el végéhez az Isten indulata.

2 Láttam! Úgy tetszett, mintha tűzzel kevert üvegtenger lett volna előtte. Láttam azokat, akik győztek a fenevadon, annak képmásán, nevének számán. Ott álltak az üvegtengernél, és Isten citerái voltak náluk.

3 Mózesnek Isten rabszolgájának dalát és a Bárány dalát énekelték: „Nagyok és csodálatosak a te tetteid Urunk, Isten, mindeneken Uralkodó. Útjaid igazságosak és igazak, ó nemzetek Királya.

4 Ki ne félne téged Urunk, és ki ne dicsőítené neved?' Mert egyedül vagy olyan, amilyent a törvény kíván. Mert közeledbe jönnek majd az összes népek, és leborulnak előtted, hiszen a te igazságos útjaid láthatókká lettek.”

5 Ezek után láttam! A mennyben kinyílt a bizonyságtétel sátorának temploma,

6 s előjött a templomból az a hét angyal, akiknél a hét csapás volt. Tiszta, fénylő gyolcsba öltözve jöttek, mellüket aranyöv övezte.

7 A négy élőlény közül az egyik a hét angyalnak hét aranycsészét adott, melyek az örök korok korain át élő Isten indulatával voltak megtöltve.

8 Az Isten dicsősége és hatalma azonban füsttel töltötte meg a templomot, úgyhogy senki addig be nem léphetett a templomba, ameddig a hét angyal hét csapása végéhez nem érkezik.

16

1 A templomból hangos szózatot hallottam, mely ezt mondta a hét angyalnak: „Menjetek el, és öntsétek ki az Isten indulatának hét csészéjét a földre!”

2 Elment az első: kiöntötte csészéjét a földre, s gonosz és rossz fekély támadt azokon az embereken, akik a fenevad bélyegét viselték, és képe előtt leborultak.

3 A második a tengerre töltötte ki csészéjét, és abból olyan vér támadt, mintha halotté volna, úgyhogy a tengerben levő összes élőlények meghaltak.

4 A harmadik a folyókra és a vizek forrásaira töltötte csészéjét, és azok vérré váltak.

5 Hallottam a vizek angyalát szólni: „Igazságos vagy te, ki vagy és voltál, Te Törvényszerű, hogy ezeket az ítéleteket hoztad.

6 Mert szentek és próféták vérét ontották ki, és most vért adtál inniuk. Megérdemelték.”

7 Hallottam, hogy megszólalt az oltár: „Uram, mindeneken uralkodó Isten. Csakugyan igazak és igazságosak ítéleteid!”

8 A negyedik a napra töltötte ki csészéjét, s elrendelték neki, hogy tűzzel perzselje az embereket.

9 Nagy hőség perzselte az embereket, úgyhogy káromolni kezdték az Isten nevét, akinek fennhatósága volt ezeken a csapásokon és nem tértek más felismerésre, hogy dicsőséget adjanak neki.

10 Az ötödik a fenevad trónjára öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak királysága elsötétedett. A nyelvüket harapdálták kínjukban,

11 s a mennynek Istenét káromolták kínjaik és fekélyeik miatt, de nem tértek új felismerésre, és nem hagyták el tetteiket.

12 A hatodik a nagy Eufrátesz folyamra öntötte ki csészéjét, úgyhogy annak vize kiszáradt, hogy a napkeleti királyok útja elkészüljön.

13 Ekkor láttam, hogy a sárkány szájából, a fenevad szájából és a hamis próféta szájából három tisztátalan szellem jött elő, melyek olyanok voltak, mint a békák.

14 Ördögi szellemeknek csodajeleket tevő szellemei ezek, akik szétmennek az egész lakott föld királyaihoz, hogy összegyűjtsék őket a mindeneken uralkodó Isten nagy napjának ütközetére.

15 Lásd! Tolvajként megyek el. Boldog, aki ébren lesz, és megőrzi ruháit, hogy mezítelenül ne járjon, és meg ne lássák torz alakját.

16 S összegyűjtötte őket a héberül Harmagedónnak nevezett helyre.

17 A hetedik a levegőre öntötte ki csészéjét. Ekkor a templomból a tróntól hatalmas szózat tört elő: „Meglett!”

18 S erre villámlások, szózatok és mennydörgések támadtak, és nagy rengés keletkezett, amilyen nem támadt, amióta ember lett a földön, nem támadt soha ekkora nagy rengés.

19 Erre a nagy város három részre szakadt, és a nemzetek városai leomlottak. Az Isten előtt megemlékeztek a nagyvárosról, és az Isten haragos indulatának borával telt poharat adtak neki.

20 Erre minden sziget eltűnt, s a hegyekre nem találtak rá többé.

21 Tálentomnyi jegekből álló nagy eső zuhogott az égből az emberekre. A jégeső csapása miatt az emberek káromolták az Istent, mert igen nagy volt az a csapás.

17

1 A hét csészével ellátott hét angyal közül az egyik eljött, és beszélni kezdett velem: „Jer, megmutatom neked annak a nagy paráznának ítéletét, aki a sok víz mellett ül.

2 Kivel a föld királyai paráznaságba estek, és akinek paráznasága borként megrészegítette a földön lakókat.”

3 Szellemben egy pusztába vitt el engem, s ott láttam azon a veres fenevadon, aki hemzsegett a káromló címektől, s akinek hét feje és tíz szarva volt, ülni egy asszonyt.

4 Az asszonyt bíbor és veres ruha burkolta, arany, drágakő és gyöngyök ékesítették, kezében undorító paráznaságával és tisztátalanságaival teletöltött aranycsészét tartott.

5 Homlokára név volt írva, egy titok: „A nagy Babilon, a föld paráznáinak s utálatosságainak anyja.”

6 Láttam, hogy az asszony a szentek vérétől és Jézus tanúinak vérétől részeg volt. Nagy döbbenet fogott el, mikor megláttam.

7 „Miért döbbentél meg? - szólított meg az angyal. Megmondom én neked az asszony titkát és a fenevad titkát, aki hordozza őt, akinek hét feje és tíz szarva van.

8 A fenevad, akit láttál: volt, de nincsen, ám előjönni készül a feneketlen mélységből, azután veszedelmére megy. A földön lakók, kiknek neve nincs az élet könyvébe beírva a világ megalapítása óta, csodálkozni fognak, mikor meglátják a fenevadat, hogy az volt, de nincs, ámde meg fog érkezni.

9 Ide kell a bölcsességgel megáldott értelem! A hét fej hét hegy, melyeken az asszony rajta ül. Király is hét van.

10 Öt elesett, egy van, a másik még nem jött el, ha eljön, kevés ideig kell maradnia.

11 Az a fenevad pedig, mely volt és nincs, maga lesz a nyolcadik, s a hét közül való, és veszedelemre megy.

12 A tíz szarv is, melyeket láttál, tíz király, kik még nem kaptak királyságot, de a fenevaddal együtt egy órára királyoknak járó fennhatóságot fognak kapni.

13 Ezek egy szándékon lesznek, hatalmukat és jogaikat azonban átadják majd a fenevadnak.

14 A Bárány ellen fognak harcba szállni, de a Bárány le fogja győzni őket, mert uraknak Ura és királyoknak Királya, s vele fognak győzni az elhívottak, kiválogatottak és hűségesek.”

15 Majd így szólt hozzám: „A vizek, melyeket ott láttál, ahol a parázna ül, népek, tömegek, továbbá nemzetek és nyelvek.

16 A tíz szarv, melyeket láttál és a fenevad, meg fogják gyűlölni a paráznát, pusztává és mezítelenné teszik, húsát megeszik, őt magát tűzzel égetik meg majd.

17 Mert az Isten adta szívükbe, hogy az ő szándékát tegyék meg, hogy egy szándékon cselekedjenek, és hogy királyságukat a fenevadnak adják, míg Isten beszédei végbe nem mennek.

18 Az asszony, akit láttál, az a nagy város, melynek királysága van a föld királyain.”

18

1 Ezek után azt láttam, hogy egy másik angyal szállt alá az égből, akinek nagy hatalomkört adtak, és akinek dicsősége elsötétítette a földet.

2 Erős hangon kiáltotta: „Leomlott, leomlott a nagy Babilon, ördögi szellemek lakóhelyévé vált, mindenféle tisztátalan szellemnek tömlöcévé, mindenféle tisztátalan és gyűlöletes madárnak tömlöcévé,

3 mivel parázna indulatának borával itatta meg az összes nemzetet, és a föld királyai vele paráználkodtak. A föld kalmárai is abból a hatalomból gazdagodtak meg, melyet az ő túltengő jóléte teremtett.”

4 Majd más szózatot hallottam az égből, mely így szólt: „Én népem, jöjjetek ki közüle, hogy ne legyetek majd vétkeivel közösségben, és hogy csapásaiból ne kapjatok!

5 Mert vétkei az égig tornyosodtak, és Isten megemlékezett hamisságaikról.

6 Fizessetek úgy neki, ahogy ő is fizetett, tetteihez mérten a kétszeresnek kétszeresét adjátok meg neki, abba a pohárba, melyet ő kevert, kétszereset keverjetek neki!

7 Amekkora volt dicsekedése és túltengő jóléte, akkora kínt és gyászt adjatok neki. Mert így gondolkodott szívében: Mint egy királynő, úgy ülök trónomon, özvegy nem vagyok, gyászt nem látok soha.

8 Ezért egy napon fognak megérkezni csapásai: halál, gyász, ínség. És tűzzel fogják megégetni. Mert erős az Úr, az Isten, ki elítélte őt!”

9 „Siratni, gyászolni fogják őt a föld királyai - kik paráználkodtak, és vele dúskálkodtak - mikor égésének füstjét fogják látni.

10 A parázna kínja keltette félelem miatt távol fognak állni, és ezt mondják: Jaj! Jaj! Te nagy város Babilon, te erős város, hogy egy órában jött el ítéleted.

11 A föld kereskedői siratják és gyászolják, mert hajórakományukat senki sem vásárolja többé,

12 nem vásárolják aranyból, ezüstből, drágakőből, gyöngyökből, gyolcsból, bíborból, selyemből, skarlátból álló hajórakományukat, semmiféle citromfát, semmiféle elefántcsont eszközt, semmiféle drága fafajtákból, ércből, vasból, márványból készített eszközt,

13 sem fahajat, sem balzsamot, sem füstölőszert, sem mirhát, sem tömjént, sem bort, sem olajat, sem lisztlángot, sem gabonát, sem barmokat, sem juhokat, lovakból, kocsikból, rabszolgatestekből álló árút, sem emberi lelkeket.

14 Eltűnt előled a gyümölcs, melyre lelked vágyott. Minden, ami zsíros, minden, ami fényes, elveszett számodra. Azokra többé senki rá nem talál.

15 Akik ezekkel kereskedtek, akik belőled gazdagodtak meg, kínjaidtól félve messzire állnak majd tőled, sírva, gyászban

16 szólnak: Jaj, Jaj! Te nagyváros, ki gyolcsba, bíborba, skarlátba burkolóztál, ki arannyal, drágakővel, gyönggyel ékesítetted magad,

17 hogy elpusztult ennyi gazdagság egy órában. Minden kormányos, minden tengeren utazó, a matrózok, ahányan csak a tengeren dolgoznak, messzire álltak

18 és felkiáltottak, mikor égésének füstjét látták, és így szóltak: Ki hasonlítható ehhez a nagy városhoz?

19 Hamut szórtak a fejükre, sírva, gyászolva, úgy kiáltották: Jaj, te nagy város, melynek gazdagságából meggazdagodtak mindazok, akiknek a tengeren hajóik vannak, egy órában, hogy elpusztultál!

20 Vígadj rajta ég, örvendezzetek, ti szentek, apostolok és próféták, mert elítélte őt az Isten tiérettetek.”

21 Erre egy erős angyal felemelt egy akkora követ, mint egy malomkő, és belevetette a tengerbe ilyen szóval: „Ilyen zuhanással vetik le Babilont, a nagy várost, és többé rá nem találnak.

22 Citerásoknak, zenészeknek, fuvolásoknak, kürtösöknek hangját többé nem hallják benned; műremekeknek semmiféle készítőjét benned többé meg nem lelik, malomzörgést nem hallanak többé benned,

23 mécsnek fénye nem fénylik többé benned, vőlegénynek és menyasszonynak a szavát nem hallják többé benned. Mert kalmáraid voltak a föld nagyjai, varázslásod tévelyítette el mind a nemzeteket,

24 prófétáknak és szenteknek vérét találták benned, mindazokét, akiket megöltek a földön.”

19

1 Amit ezek után hallottam, olyan volt, mintha óriási tömeg nagy hangon szólna a mennyben: „Hallelujah! A megmentés, a dicsőség és a hatalom Istenünké!

2 Mert igazak és igazságosak az Ö ítéletei. Mert elítélte a nagy paráznát, aki paráznaságával megrontotta a földet. Rabszolgáinak vérét megtorolta annak kezén.”

3 Másodszor is szóltak: „Hallelujah! Füstje felszáll az örök korok korain át!”

4 Erre a huszonnégy vén és a négy élőlény leborult, és imádta a trónon ülő Istent. „Ámen! Hallelujah!” - mondták.

5 Ekkor a tróntól szózat hallatszott: „Magasztaljátok a mi Istenünket ti rabszolgái mind, ti, kik félitek Öt, kicsinyek és nagyok.”

6 Majd úgy hallottam, mintha nagy tömeg szólna, mintha sok víz zúgna, mintha erős mennydörgések hangja szólna. „Hallelujah! Mert királyságra lépett az Úr, a mi Istenünk, a mindeneken uralkodó.

7 Örüljünk, ujjongjunk, adjunk dicsőséget neki. Mert eljött a Bárány menyegzője, s asszonya felkészítette magát.

8 Megadták neki, hogy fénylő, tiszta gyolcsba burkolózzék.” A gyolcs a szentek igazságos viselkedése.

9 „Írd meg: Boldogok, akik a Bárány menyegzői lakomájára hivatalosak!” - mondta nekem. Azután így szólt hozzám: „Ezek az Isten igaz beszédei.”

10 Én erre lábához borultam, hogy imádjam őt, de ő így szólt hozzám: „Vigyázz! Ne tedd! Rabszolgatársad vagyok, meg testvéreidé, akiknél Jézus bizonyságtétele van. Az Istent imádd! Mert Jézus bizonyságtétele a prófétaság szelleme.”

11 Láttam! Megnyílt az ég, és egyszerre egy fehér ló tűnt fel, a rajta ülőt Hűségesnek és Igaznak nevezik. Igazságosan ítél és hadakozik.

12 Szeme tűzláng, fején sok korona. Írott név van rajta, melyet senki sem ismer, csak Ö.

13 Köpeny burkolja be, mely vérben ázott. Neve így hangzik: az Isten Igéje.

14 Fehér lovakon követték, fényes, tiszta gyolcsba öltözötten a mennybeli seregek.

15 Szájából éles pallos jön ki, hogy azzal vágja a nemzeteket. Vasvesszővel fogja őket terelgetni. Ö tapossa majd a mindenen uralkodó Isten haragos indulata borának sajtóját.

16 Köpenyére és tomporára egy név van írva: „Királyoknak Királya és uraknak Ura.”

17 Láttam! Egy angyal állt a napban, és nagy hangon kiáltotta az összes madaraknak, melyek az ég delelőjén repültek: „Jertek, gyűljetek össze az Isten nagy lakomájára,

18 hogy királyok húsát, ezredesek húsát, erősek húsát, lovak húsát, rajtuk ülők húsát, az összes szabadosok, rabszolgák, kicsinyek és nagyok húsát egyétek.”

19 Láttam! A fenevad, a föld királyai és azok seregei összegyűltek, hogy harcba szálljanak a lovon ülővel és annak seregével.

20 De megfogták a fenevadat és vele a hamis prófétát, ki a jeleket tette előtte, melyekkel eltévelyítette azokat, akik a fenevad jegyét vették magukra, és képmása előtt leborultak. Élve vetették őket az égő, tüzes, kénköves mocsárba.

21 A többieket megölte a lovon ülőnek pallosa, mely szájából jön ki. Húsukkal valamennyi madár jóllakott.

20

1 Azután láttam! Egy másik angyal szállt alá az égből, akinél a feneketlen mélység kulcsa volt, és kezében nagy lánc.

2 Ez uralma alá kerítette a sárkányt, amaz ősi kígyót, aki Vádló és Sátán, megkötözte ezer esztendőre,

3 és bevetette a feneketlen mélységbe. Azután bezárta a mélységet, és pecsétet tett rá, hogy ne tévelyítse tovább a nemzeteket, míg az ezer esztendő végéhez nem érkezik. Azután kevés időre fel kell őt oldozni.

4 Trónokat láttam! Voltak, akik rájuk ültek, s azokra ítélethozatalt bíztak. Láttam azután azokat a lelkeket, akiket Jézus tanúságtételéért és az Isten Igéjéért lefejeztek, akik nem borultak földre a fenevad előtt, sem annak képmása előtt, akik nem vették sem homlokukra, sem kezükre a bélyeget: ezek megelevenedtek, és a Felkenttel együtt királyságra léptek ezer évig.

5 A többi halott nem elevenedett meg, amíg az ezer esztendő véget nem ért. Ez az első feltámadás.

6 Boldog és szent az, aki részt kap az első feltámadásban. Hozzájuk nincs joga a második halálnak, hanem az Isten és a Felkent papjaivá lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendőn át.

7 Ha aztán végéhez érkezik az ezer esztendő, eloldják tömlöcéből a Sátánt.

8 Az elmegy majd, hogy a föld négy sarkán levő nemzeteket, Gógot és Magógot eltévelyítse, s harcra összegyűjtse őket, azokat, akiknek száma annyi, mint a tenger fövenyéé.

9 Ezek felmentek azután a föld térségére, s körülvették a szentek táborát és a szeretett várost. De az égből tűz szállt alá, és megemésztette őket.

10 Ekkor a vádlót, aki eltévelyítette őket, belevetették a tüzes és kénköves mocsárba, ahol a fenevad és a hamis próféta voltak. Ott fognak kínlódni nappal és éjjel az örök korok korain keresztül.

11 Láttam azután egy nagy, fehér trónt és a rajta ülőt. Ennek orcája elől elfutott a föld és az ég, úgyhogy helyet nem találtak többé számukra.

12 Azután láttam a halottakat, a nagyokat és a kicsinyeket, amint a trón előtt álltak. Könyveket nyitottak fel, majd egy másik könyv nyílt meg, mely az élet könyve. Ekkor megítélték a halottakat a könyvekben írottakból tetteiknek megfelelően.

13 A tenger kiadta a benne levő halottakat, a halál és a láthatatlan ország is kiadták a bennük levő halottakat, és minden egyest megítéltek tetteiknek megfelelően.

14 Ekkor a halált és a láthatatlan országot bevetették a tüzes mocsárba. Ez a második halál a tüzes mocsár.

15 Ha valakit nem találtak az élet könyvébe beírva, bevetették a tüzes mocsárba.

21

1 Erre új eget és új földet láttam, mert az első ég és az első föld tovatűntek, és tenger nem volt többé.

2 Azután a szent várost, az Új Jeruzsálemet láttam, amint Istentől az égből leszállt, felkészülve, akárcsak egy férje számára felékesített menyasszony.

3 Majd egy hatalmas szózatot hallottam, mely a trónból hangzott fel, s mely ezt mondta: „Íme az Isten sátora az emberekkel együtt van, náluk üti fel sátorát. Az Ő népeivé lesznek, s az Isten maga lesz velük.

4 A szemükről minden könnyet le fog törölni. A halál nem lesz többé, sem gyász, sem kiáltás, sem vesződés nem lesz többé. Mert az elsők elmúltak.”

5 És szólt a trónon ülő: „Íme mindeneket megújítok.” - „Írd meg!” - mondta azután. - „Ezek a beszédek megbízhatóak és igazak.”

6 Azután így szólt hozzám: „Megvannak hát. Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég. Én a szomjazónak az élet forrásából ingyen adok inni.

7 A győzelmes örökrészül fogja kapni ezeket. Én annak Istene leszek, és ő fiammá lesz.

8 De a gyávák, hitetlenek, megutáltak, gyilkosok, paráznák, varázslók, bálványimádók és az összes hazugok részüket a tűzzel és kénkővel égő mocsárban lelik majd, mely a második halál.”

9 Eljött azután ama hét angyal közül az egyik, akik az utolsó hét csapással telt hét csészét tartották, és ilyen beszédbe kezdett velem: „Jer, megmutatom neked a menyasszonyt, a Bárány feleségét.”

10 Szellemben elvitt engem azután egy nagy és magas hegyre, s azon megmutatta a szent várost, Jeruzsálemet, mely Istentől az égből szállott alá,

11 s rajta van az Isten dicsősége. A fényár, melyben úszott, hasonlított a legdrágább kőnek, a kristályként csillogó jáspisnak fényéhez.

12 Nagy és magas fala volt, tizenkét kapuja, a kapukon tizenkét angyal, rájuk nevek írva, Izráel fiai tizenkét törzsének nevei.

13 Napkeletről három kapu volt, északról három kapu, délről három kapu és napnyugatról három kapu.

14 A város falának tizenkét alapja volt, rajtuk tizenkét név, a Bárány tizenkét apostolának neve.

15 Annál, aki velem beszélt, arany mérővessző volt, hogy azzal megmérje a várost, annak kapuit és annak falát.

16 A város négyszögben feküdt, hosszúsága annyi volt mint a szélessége. Azután a várost mérte meg a vesszővel, tizenkétezer stádiumra. Hosszúsága, szélessége, magassága egyenlő.

17 Majd a falát mérte meg száznegyvennégy könyöknek emberi mértékkel, mely angyali.

18 A falba épített kövek jáspisból voltak, és a város tiszta arany volt, hasonló a tiszta üveghez.

19 A város falának alapjai mindenféle drágakővel voltak ékesítve. Az első alap jáspis volt, a második zafir, a harmadik kalcedon, a negyedik smaragd,

20 az ötödik szárdoniksz, a hatodik szárdiusz, a hetedik krizolit, a nyolcadik berillusz, a kilencedik tipáz, a tizedik krizopráz, a tizenegyedik jácint, a tizenkettedik ametiszt.

21 A tizenkét kapu tizenkét gyöngy, minden egyes kapu egy gyöngyből volt. A város piaca tiszta arany volt, de olyan mint az áttetsző üveg.

22 Templomot nem láttam abban mert az Ur, az Isten, a mindeneken Uralkodó annak temploma, és a Bárány.

23 A városnak sem napra nincs szüksége, sem holdra, hogy megvilágosodjék, mert az Isten dicsősége tette azt világossá, szövétneke pedig a Bárány.

24 A nemzetek a város fényénél fognak járni, a föld királyai is abba viszik be dicsőségüket.

25 A város kapuit nem zárják be nappal; éjszaka ugyanis nem lesz ott.

26 A nemzetek dicsőségét és megbecsülését abba viszik be.

27 Ám nem megy abba be semmi közönséges, sem olyan, aki utálatosságot és hazugságot cselekszik, hanem csak azok, akik a Bárány életkönyvébe be vannak írva.

22

1 Azután megmutatta nekem az élet vizének fénylő folyamát, mely olyan, mint a kristály, amely Istennek és a Báránynak trónjából jön elő.

2 Piacának közepén, a folyamon innen és túl az élet ligete van, mely tizenkétszer terem gyümölcsöt, havonként adja meg gyümölcsét. A liget levelei a nemzetek gyógyítására valók.

3 Ott többé nem lesz semmi átkozott. Istennek és a Báránynak trónja lesz benne, és rabszolgái ott szolgálnak majd neki.

4 Látni fogják orcáját, és neve homlokukon lesz.

5 Éjszaka nem lesz ott, nem lesz szükségük lámpafényre, sem napfényre, mert az Úr, az Isten világossága fogja beragyogni őket. Királyokként fognak uralkodni az örök korok korain át.

6 Majd így szólt hozzám: „Ezek a beszédek megbízhatók és igazak.” Az Úr, a próféták szellemeinek Istene, küldte el angyalát, hogy rabszolgáinak megmutassa azokat a dolgokat, melyeknek sietve kell megtörténniök.

7 „Hirtelen megyek el! Boldog az, aki megőrzi e könyv prófétáló beszédeit!”

8 Én, János vagyok az, aki hallom és látom e dolgokat. Mikor meghallottam, és megláttam ezeket, földre estem, hogy a lábát csókolva imádjam azt az angyalt, aki nekem e dolgokat mutatta.

9 De ő így szólt: „Vigyázz! Ne tedd! Rabszolgatársad vagyok neked is, testvéreidnek is és mindazoknak, akik őrzik e könyv beszédeit. Istent imádd!”

10 Majd így szólt hozzám: „Ne pecsételd le a könyv prófétáló beszédeit, mert az idő közel!

11 Aki hamis, ártson ezután is; a mocskos mocskolódjék tovább; az igazságos legyen tovább is igazságos, és a szent szentelődjék meg.

12 Lám, sietve megyek! A bér velem, hogy kinek-kinek megfizessek a szerint, amilyen a cselekedete.

13 Én vagyok az Alfa és az Omega, az első és utolsó, a kezdet és a vég.

14 Boldogok, akik megmossák ruháikat, hogy joguk legyen az élet liget éhez és ahhoz, hogy a kapukon át bemenjenek a városba.

15 Kívül maradnak az ebek, a varázslók, a paráznák, a gyilkosok, a bálványimádók, s mindenki, aki kedveli és teszi a hazugságot.

16 Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az eklézsiákban tanúskodjék előttetek e dolgokról. Én vagyok Dávid gyökere és nemzetsége, ama fénylő hajnali csillag.”

17 A Szellem és a menyasszony ezt mondják Jövel!” Aki hallgatja, mondja ezt: „Jövel!” Aki szomjazik, jöjjön el, és aki akarja, vegye az élet vizét ingyen.

18 Bizonyságot teszek mindenkinek, aki e könyv prófétáló beszédeit hallgatja: „Ha valaki hozzátesz ezekhez, az Isten is rárakja arra e könyvben megírt csapásokat,

19 ha valaki elvesz e prófétáló könyv beszédeiből, annak részét az Isten is el fogja venni az élet ligetéből, és a szent városból, azokból a dolgokból, melyek e könyvben megírattak.”

20 Azt mondja az, aki e dolgok mellett tanúskodik: „Csakugyan! Sietve megyek el!” Ámen! Jövel Uram Jézus!

21 Az Úrnak, Jézusnak kegyelme mindenekkel!