1 Kezdetben már volt az Ige, az Ige Isten felé fordult, és Isten volt az Ige.
2 Ő kezdetben az Isten felé fordulva volt.
3 Minden rajta keresztül támadt, s egyetlen létező sem lett Őnélküle.
4 Benne élet volt, és az élet volt az emberek világossága.
5 A világosság fénylik a sötétségben, és a sötétség azt fel nem tartóztatta.
6 Támadt egy ember, kit Isten maga mellől küldött el, a neve János.
7 Tanúságtétel végett jött, hogy a világosság mellett tanúskodjék, hogy rajta keresztül mindenki hihessen.
8 Nem ő volt a világosság, csak azért jött, hogy a világosságról tanúságot tegyen.
9 Az igazi világosság, mely minden embert megvilágít, érkezőben volt már a világra.
10 A világban volt, és a világ rajta keresztül támadt, de a világ nem ismerte őt fel.
11 A sajátjába jött, de az övéi be nem fogadták.
12 Mindazoknak, akik befogadták őt, lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek,
13 azoknak, akik nevében hisznek, az ő nevében, aki nem vérből, sem a hús akaratából, sem a férfi akaratából nem született, hanem Istenből.
14 Az Ige hússá lett, közöttünk vett szállást, és mi megláttuk dicsőségét, mely olyan volt, mint az Atya mellől érkező egyszülöttnek dicsősége: kegyelemmel és igazsággal teli.
15 János tanúságot tett mellette, és kiáltása így hangzott: „ő az, akiről azt mondtam: Utánam jő ugyan, mégis előttem lett, mert előbb volt nálam.”
16 Mert mi mindannyian abból kaptunk, akivel ő volt tele, kegyelmet kegyelem fejében.
17 Mert a törvényt Mózesen át adták, de a kegyelem és az igazság a Felkent Jézuson át támadt.
18 Senki sohasem látta Istent, az egyszülött Isten, aki az Atya kebelén van, ő jelentette őt ki.
19 így hangzott János tanúságtétele, amikor Jeruzsálemből a zsidók papokat és levitákat küldtek hozzá, hogy megkérdezzék tőle: „Ki vagy te?”
20 Megvallotta, nem tagadta el, megvallotta: „Nem én vagyok a Felkent.”
21 Megkérdezték: „Mi vagy hát? Te vagy Illés?” Azt felelte: „Nem vagyok.” „A próféta vagy te?” - Felelte: „Nem.”
22 „Ki vagy? - kérdezték tőle - hadd felelhessünk azoknak, akik elküldöttek minket. Mit mondasz magadról?”
23 „Pusztában kiáltozónak szava vagyok én - felelte. Tegyétek egyenessé az Úrnak útját, mint Ézsaiás, a próféta megmondta.”
24 A küldöttek a farizeusok közül valók voltak.
25 Aztán megkérdezték: „Miért merítesz be, ha sem a Felkent nem vagy, sem Illés, sem a próféta?”
26 János így felelt: „Én vízbe merítek, köztetek áll azonban valaki, akit nem ismertek,
27 aki utánam jő, kinek még a saruja szíját megoldani sem vagyok én méltó.”
28 Ezek történtek a Jordánon túl, Betániában, ahol János a bemerítést végezte.
29 Következő napon látja János, hogy Jézus hozzá megy és így szól: „íme az Istennek Báránya, ki elveszi a világnak vétkét.
30 Ő az, akiről azt mondtam: utánam jő egy férfi, ki már előttem is megvolt, mert előbb volt nálam.
31 Én ugyan nem ismertem őt, de hogy nyilvánosan ismert legyen Izrael előtt, azért jöttem én a vízbe merítéssel.”
32 János aztán tanúságot tett: „A szemem előtt szállott le a Szellem az égből, mint egy galamb, és őrajta megült.
33 Én ugyan nem ismertem őt, de aki elküldött, hogy vízbe merítsek, az szólt nekem: Akire látod, hogy a Szellem leszáll és rajta marad, az az, aki Szellembe fog meríteni.
34 Én szemtanúja voltam annak, hogy Ő az Istennek Fia.”
35 A következő napon János megint ott állott, s a tanítványai közül még kettő.
36 Mikor ránézett az arra járkáló Jézusra, így szólt: „íme az Istennek Báránya.”
37 Meghallotta két tanítványa, hogy ezt mondta, és utána mentek Jézusnak.
38 Jézus hátrafordult, és mikor meglátta, hogy követik, megszólította őket: „Mit kerestek?” Azok így feleltek: „Rabbi (aminek fordítása: tanító), hol szálltál meg?”
39 „Jöjjetek és lássátok meg!” - felelte nekik. Elmentek hát, és meglátták, hol van szálláson, és azon a napon nála maradtak.
40 Mintegy tíz óra volt. A közül a két tanítvány közül, akik Jánostól a közlést hallották, és Jézust követték, az egyik András volt, Simon Péter testvére.
41 Ő először saját testvérével, Simonnal találkozott, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk a Messiást” (minek fordítása: Krisztus, azaz Felkent).
42 Elvezette őt Jézushoz. Jézus ránézett és megjegyezte: „Te vagy János fia, Simon, téged Kéfásznak fognak nevezni” (minek fordítása Petrosz, azaz kő).
43 A következő napon Galileába akart útra kelni, s találkozott Fülöppel. - „Kövess engem” - mondta Jézus neki.
44 Fülöp Betsaidából, András és Péter városából való volt.
45 Fülöp találkozott Nátánáéllel, és ezt mondta neki: „Megtaláltuk azt, akiről Mózes a törvényben és a próféták szólottak, József fiát, Jézust, a názáretit.”
46 Nátánáél megkérdezte tőle: „Názáretból támadhat-e valami jó?” „Jöjj, és lásd meg!” - felelte neki Fülöp.
47 Jézus látta Nátánáélt, amint hozzá ment, és ezt mondta róla: „Lám, egy igazán izraelita: kiben nincsen csalárdság.”
48 „Honnan ismersz engem?” - kérdezte tőle Nátánáél. Jézus azt felelte neki: „Mielőtt Fülöp hívott volna, láttalak, ahogy a fügefa alatt voltál.”
49 „Rabbi! - felelte neki Nátánáél - Te az Isten Fia vagy, az Izrael királya.”
50 Jézus ezt válaszolta neki: „Mert azt mondtam: láttalak a fügefa alatt, hiszel? Nagyobbakat látsz majd ezeknél.”
51 Aztán így szólt hozzá: „Bizony, bizony, azt mondom nektek: Megnyitva fogjátok látni az eget, s látni fogjátok Isten angyalait, amint föl s alá szállanak az embernek Fiára.”
1 Harmadnapon menyegző lett a galileai Kánában. Jézusnak anyja is ott volt.
2 Meghívták továbbá Jézust és tanítványait is a menyegzőbe.
3 De hamar elfogyott a boruk, mire Jézus anyja így szólt fiához: „Nincs boruk.”
4 „Mi közünk ehhez, óh asszony? - felelte neki Jézus. Még nincs itt az én órám.”
5 „Tegyétek meg, amit mond nektek!” - szólt anyja a felszolgálókhoz.
6 A zsidók tisztálkodási szokásának elvégzésére volt ott hat kőkorsó, melyek közül egybe-egybe két-három metréta fért.
7 „Töltsétek meg a korsókat vízzel!” - szólt Jézus, és színig megtöltötték azokat.
8 Majd így szólt hozzájuk: „Most merítsetek, és vigyetek a násznagynak!” Azok vittek.
9 Mikor a násznagy megízlelte a borrá lett vizet, és nem tudta, honnan való - a felszolgálók ellenben, akik a vizet merítették, tudták -, szólította a násznagy a vőlegényt,
10 és így szólt hozzá: „Minden ember a jó bort teszi fel először, és ha már részegek, a silányabbat, te ellenben a jó bort mostanra tartogattad.”
11 Ezt kezdeti jelként tette Jézus a galileai Kánában, és vele láthatóvá tette dicsőségét. Tanítványai erre hittek benne.
12 Ezután Jézus anyjával, testvéreivel és tanítványaival lement Kapernaumba, és egy pár napig ott maradtak.
13 Közel volt a zsidók pászka-ünnepe, és Jézus felment Jeruzsálembe.
14 Ott talált a szent helyen ülve marha-, juh- és galambárusokat és pénzváltókat,
15 mire kákakötélből ostort font, valamennyit kiűzte a szent helyről, a juhokat is, marhákat is, a pénzváltók váltópénzét kiöntötte, az asztalokat felfordította,
16 a galambárusoknak pedig ezt mondta: „Vigyétek ezeket innen! Atyám házát ne tegyétek kalmárok házává!”
17 Tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy meg van írva: „A házad miatt való féltékenység emészt engem.”
18 Erre megszólaltak a zsidók: „Micsoda jelt mutatsz nekünk annak igazolására, hogy ezeket mered tenni?”
19 Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, s én három nap alatt fölállítom.”
20 „Negyvenhat éven át épült ez a templom - felelték most a zsidók -, és te három nap alatt fölállítod azt?”
21 De ő testének templomáról beszélt.
22 Mikor aztán a halottak közül feltámadott, tanítványai visszaemlékeztek rá, hogy ezt mondotta, s hittek az írásnak és annak a szónak, amelyet Jézus mondott.
23 Mikor a pászkaünnepen fönt volt Jeruzsálemben, sokan hittek nevében, figyelve azokat a jeleket, amelyeket tett,
24 csakhogy Jézus nem bízta magát rájuk, mivelhogy mindnyájukat ismerte,
25 és mert nem volt szüksége arra, hogy valaki tanúságot tegyen valamely emberről, mert maga is jól tudta, hogy mi lakik az emberben.
1 Volt a farizeusok közt egy ember, a neve Nikodémus, ki elöljáró volt a zsidóknál.
2 Ez Jézushoz ment éjjel, és megszólította: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítónak! Hiszen senkinek sincs hatalmában, hogy ezeket a jeleket tegye, csak ha Isten van vele.”
3 „Bizony, bizony, ezt mondom neked - felelte neki Jézus -, hogy senki sem láthatja meg Isten királyságát, ha felülről nem születik.”
4 „Hogy születhetik egy ember, ha vén - kérdezte tőle Nikodémus. - Vajon bemehet-é az anyja méhébe, és másodszor születhetik?”
5 Jézus ezt felelte: „Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy ha valaki vízből és Szellemből nem születik, nem mehet be Isten királyságába.
6 Ami húsból született, az hús, és ami Szellemből született, az szellem.
7 Ne csodáld, hogy azt mondtam néked, hogy felülről kell születnetek.
8 A Szellem oda fúj, ahová akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy: így van mindenkivel, aki Szellemtől született.”
9 Nikodémus megszólalt, és megkérdezte: „Hogy történhetnek meg ezek?”
10 „Te Izrael tanítója vagy - felelte Jézus -, és nem tudod ezeket?
11 Bizony, bizony, azt mondom neked, hogy amit tudunk, azt beszéljük, és amit látunk, arról teszünk bizonyságot. A tanúságtételünket nem fogadjátok el.
12 Ha földieket szóltam nektek, és nem hiszitek, hogy fogtok hinni, ha mennyeieket szólok nektek?
13 Senki sem jutott fel a mennybe, csak, aki a mennyből szállt alá: az embernek Fia.
14 Mint ahogy Mózes is felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az ember Fiának is felemeltetnie:
15 hogy örök élete legyen mindenkinek, aki hisz.
16 Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy senki el ne vesszen, aki őbenne hisz, hanem örök élete legyen.
17 Mert az Isten nem azért küldte a Fiút a világra, hogy elítélje a világot, hanem, hogy rajta keresztül megmentse a világot.
18 Az, aki benne hisz, nem kap ítéletet, aki nem hisz, már ítélet alatt van, mert nincs hite az Isten egyszülött Fiának nevében.
19 Az ítélet pedig ebben áll: a világosság a világra érkezett, de az emberek inkább szerették meg a sötétséget, mint a világosságot, mert a tetteik gonoszok voltak.
20 Mindenki gyűlöli a világosságot, aki hitványságokat cselekszik, és nem jön a világosságra, hogy tettei rá ne bizonyuljanak.
21 Aki ellenben az igazságot cselekszi, világosságra megy, hogy tetteiről nyilvánvalóvá legyen, hogy Istenben tette őket.”
22 Ezek után Jézus és tanítványai júdeai földre mentek. Ott időzött velük és bemerített.
23 János is bemerítést végzett Sálimhoz közel, Ajnónban, mert ott sok volt a víz. Az emberek jöttek, és bemerítkeztek.
24 Jánost ugyanis még nem vetették akkor tömlöcbe.
25 János tanítványai vitatkozni kezdtek egy zsidóval a megtisztulás felől.
26 Majd elmentek Jánoshoz, és jelentették neki: „Rabbi, az, aki a Jordánon túl veled volt, aki mellett te tanúságot tettél, lásd bemerít, és mindenki hozzá megy.”
27 János ezt felelte: „Az ember nem juthat semmihez másképp, csak ha a mennyből adják neki.
28 Ti magatok vagytok tanúi, hogy azt mondtam: nem én vagyok a Felkent, hanem csak ő előtte küldöttek el.
29 Akié a menyasszony, az a vőlegény. A vőlegény barátjában, aki ott áll, és hallgatja őt, nagy örömet kelt, ha a vőlegény szavát hallhatja. Ez az én örömöm teljessé vált.
30 Neki növekednie kell, nekem kisebbé lennem.
31 Aki felülről jő, mindenek fölött való. A földből való a földből van, a földből is beszél. Aki a mennyből jön, mindenek fölött van.
32 Arról tesz tanúságot, ami felől látást kapott, és amit hallott, de tanúságtételét senki sem fogadja be.
33 Aki elfogadja tanúságtételét, azzal pecsétet tett arra, hogy az Isten igaz.
34 Akit az Isten küldött el, az az Isten beszédeit szólja, mert az Isten nem mértékkel adja a Szellemet.
35 Az Atya szereti a Fiút, és mindent az Ő kezébe adott.
36 Aki a Fiúban hisz, annak örök élete van, aki nem engedelmeskedik a Fiúnak, nem fog életet látni, hanem Istennek haragja marad rajta.”
1 Amint most már az Úr észrevette, hogy a farizeusok meghallották, hogy Jézus több tanítványt szerez és merít be, mint János –
2 noha Jézus maga nem merített be, csak a tanítványai -,
3 elhagyta Júdeát és ismét Galileába távozott.
4 Samárián kellett keresztül mennie.
5 Eljutott Samáriának egyik városába, melyet Sikárnak neveznek, mely szomszédja annak a teleknek, amelyet Jákob a fiának, Józsefnek adott.
6 Itt volt a Jákob forrása. Jézus itt, az utazástól fáradtan, úgy ahogy volt, leült a forráshoz. Körülbelül hatodik óra volt.
7 Samáriából egy asszony jött vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!”
8 Tanítványai ugyanis elmentek a városba, hogy ennivalót vásároljanak.
9 A samáriai asszony megkérdezte őt: „Zsidó létedre hogy kérhetsz tőlem inni, mikor én samáriai asszony vagyok?” A zsidók ugyanis nem társalognak a samáriaiakkal.
10 Jézus így felelt neki: „Ha ismernéd az Isten ajándékát és tudnád, hogy ki az, aki neked azt mondta: Adj innom! - te kértél volna Tőle, s ő élő vizet adott volna neked.”
11 „Uram - felelte az neki -, vedred sincs, a kút is mély. Honnan volna neked élő vized?
12 Vajon nagyobb vagy te atyánknál, Jákobnál, aki a forrást adta nekünk? Hiszen ő maga is ebből ivott, meg a fiai is, az állatai is.”
13 Jézus ezt felelte neki: „Mindaz, aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik,
14 de aki abból a vízből iszik, melyet majd én adok neki, többé soha meg nem szomjazik, hanem az a víz, melyet majd én adok néki, örök életre buzgó víznek forrásává válik benne.”
15 „Uram - szólt hozzá az asszony-, add nekem ezt a vizet, hogy meg ne szomjazzam, és hogy többet ne járjak ide meríteni.”
16 „Eredj el - mondta neki Jézus -, hívd el a férjedet, és jöjj ide!”
17 „Nincs férjem” - felelt az asszony, mire Jézus így szólt hozzá: „Helyesen mondtad, hogy nincs férjem,
18 mert öt férjed volt, és akid most van, nem férjed. Ezzel igazat mondottál.”
19 „Uram! - mondta neki az asszony -, látom már, hogy próféta vagy.
20 Atyáink ezen a hegyen borultak le Istent imádni, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben van az a hely, ahol imádni kell őt”
21 „Higgy nekem - mondta neki Jézus -, jön egy óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogjátok imádni az Atyát.
22 Ti azt imádjátok, amit nem ismertek. Mi azt imádjuk, amit ismerünk, mert a megmentés a zsidók közül ered.
23 De jön egy óra, és az most van, amikor az igazi imádók az Atyát szellemben és igazságban fogják imádni, mert az Atya is ilyen imádókat keres magának.
24 Az Isten Szellem, és az imádóknak szellemben és igazságban kell őt imádniuk.”
25 „Tudom, hogy Messiás jön - mondotta neki az asszony --, akit Felkentnek mondanak. Ha az eljön, mindent tudtunkra fog adni.”
26 „Én vagyok az - szólt neki Jézus -, aki veled beszélek.”
27 Ennél a szónál megérkeztek a tanítványai, és elcsodálkoztak, hogy asszonnyal beszél. Mégsem kérdezte senki: „Mit akarsz vele?” vagy: „Miért beszélsz vele?”
28 Az asszony most otthagyta a vedrét, elment a városba, és így szólt az emberekhez:
29 „Jertek, lássatok egy embert, aki mindent megmondott nekem, amit tettem! Vajon nem Ő-e a Felkent?”
30 Elmentek a városból és megérkeztek hozzá.
31 Közben arra kérték őt a tanítványok: „Rabbi, egyél.”
32 De ő így felelt nekik: „Van nekem eledelem, melyről ti nem tudtok.”
33 „Vajon valaki enni hozott neki?” - kérdezték a tanítványok egymástól.
34 Jézus ezt mondta nekik: „Az én eledelem, hogy annak akaratát tegyem, aki elküldött engem, és bevégezzem az ő művét.
35 Nem ti mondogatjátok, hogy még négy hónap, és eljő az aratás? Lám, azt mondom nektek: Emeljétek fel szemeteket, és nézzétek a tájakat, hogy fehérek már, aratásra készek.
36 Már az arató elnyeri bérét, és gyümölcsöt gyűjt örök életre, hogy a magvető és az arató együtt örüljön.
37 Mert abban igaz a mondás, hogy más a magvető, és más az arató!
38 Én olyan aratásba küldöttelek titeket, amelynek vetésével nem ti fáradtatok. Mások fáradtak, s ti abba léptetek be, amiért azok fáradtak.”
39 Abból a városból a samaritánusok közül sokan hittek őbenne az asszony beszédéért, aki tanúságot tett: „Mindent megmondott nekem, amit tettem.”
40 Mikor a samaritánusok hozzámentek, kérték őt, hogy maradjon náluk. Ott is maradt két napig.
41 És sokkal többen hittek az ő saját beszédéért.
42 Azt mondták az asszonynak: „Többé már nem a te beszédedért hiszünk. Magunk is hallottuk és tudjuk, hogy ő a világ Megmentője valóban.”
43 Két nap múlva elment onnan Galileába.
44 Maga Jézus tett ugyanis tanúságot arról, hogy a prófétának nincs becsülete a saját hazájában.
45 Mikor most Galileába érkezett, elfogadták őt a galileaiak, miután mindent láttak, amit Jeruzsálemben az ünnepen tett. Mert ők is elmentek az ünnepre.
46 Ismét a galileai Kánába ment, ahol a vizet borrá változtatta. Volt Kapernaumban egy királyi udvari ember, akinek a fia elerőtlenült.
47 Mikor az udvaronc meghallotta, hogy Jézus Júdeából megérkezett Galileába, hozzá utazott és megkérte, hogy menjen le, és gyógyítsa meg a fiát, mert halálán van.
48 Erre így szólt Jézus: „Ha jeleket és csodákat nép láttok, nem hisztek.”
49 Mire a királyi ember azt felelte neki: „Uram, jöjj alá, mielőtt meghal gyermekem!”
50 „Csak utazzál el - mondta neki Jézus -, fiad él!” Hitt az ember a szónak, amelyet Jézus mondott, és elutazott.
51 Még útközben volt, amikor rabszolgái szembe jöttek vele, és hírül hozták, hogy gyermeke él.
52 Megtudakolta tőlük az órát, amelyben megkönnyebbedett, és azok azt felelték neki, hogy tegnap a hetedik órában hagyta el a láz.
53 Felismerte az apa, hogy ugyanabban az órában, amelyben Jézus azt mondta neki: „Fiad él.” És hitt maga is, egész háza is.
54 Ezt újra második jelül tette Jézus, miután Júdeából Galileába ment.
1 Ezeket az eseményeket a zsidóknak egy ünnepe követte, amelyen Jézus felment Jeruzsálembe.
2 Van Jeruzsálemben a Juhkapunál egy fürdőmedence, melyet héberül Bethesdának neveznek. Öt tornáca van.
3 Ezekben elerőtlenülteknek, vakoknak, sántáknak, aszkórosoknak nagy sokasága feküdt. És várták a víz megmozdulását.
4 Mert az Úr angyala időnként leszállt a tóra, és felkavarta a vizet: mármost, aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, az egészséges lett, bármilyen betegségben szenvedett.
5 Volt ott egy ember, aki már harmincnyolc esztendőt töltött el testi erőtlenségben.
6 Mikor Jézus meglátta őt ott fekve, és felismerte, hogy már sok ideje beteg, megszólította: „Akarsz-e egészséges lenni?”
7 „Uram - felelte az elerőtlenült --, nincs emberem, hogy amikor a víz megháborodik, belevessen a medencébe, és mire én odaérek, más előttem száll alá.”
8 „Kelj fel - mondta neki Jézus -, vedd fel a hordágyadat, és járj!”
9 És tüstént egészséges lett az az ember, felvette a hordágyát, és járt.
10 Aznap szombat volt, azért a zsidók azt mondták a meggyógyítottnak: „Szombat van, ma nem szabad hordágyadat hordoznod!”
11 De ő így felelt: „Az, aki egészségessé tett, mondta nekem: Vedd fel a hordágyadat, és járj.”
12 Megkérdezték tőle: „Ki az az ember, aki azt mondta neked: Vedd fel, és járj?”
13 A meggyógyult nem tudta, hogy kicsoda az, mert Jézus elsietett onnan, mivel tömeg volt azon a helyen.
14 Később azonban Jézus találkozott vele a templomban, és megszólította: „Lásd, egészséges lettél, ne vetkezzél többé, hogy rosszabbul ne legyen dolgod!”
15 Az ember elment, és tudatta a zsidókkal, hogy Jézus az, aki az egészségét visszaadta.
16 Emiatt azután a zsidók üldözőbe vették Jézust, mert ilyesmit tett szombatnapon.
17 Jézus megszólította őket: „Atyám mostanáig munkálkodik, én is munkálkodom.”
18 Ezért azonban a zsidók még inkább azon voltak, hogy megöljék, mert azonkívül, hogy a szombatot eltörölte, az Istent is saját atyjának mondotta, és azzal vele magát egyenlővé tette.
19 Azért szólította meg őket Jézus: „Bizony, bizony - szólt hozzájuk -, azt mondom nektek: a Fiú semmit sem tehet magától, hacsak azt nem látja, hogy az Atya valamit cselekszik, mert amiket az cselekszik, azt teszi hozzá hasonlóan a Fiú is.
20 Mert az Atyának kedves a Fiú, és mindent megmutat neki, amit ő tesz; ezeknél nagyobb munkát is fog neki mutatni, hogy elcsodálkozzatok.
21 Amiképpen ugyanis az Atya feltámasztja és megeleveníti a halottakat, úgy a Fiú is megeleveníti azokat, akiket akar.
22 ítélni sem ítél senkit az Atya, hanem az egész ítéletet átadta a Fiúnak,
23 hogy mindenki úgy becsülje a Fiút, ahogy becsülik az Atyát. Aki nem becsüli a Fiút, nem becsüli az Atyát sem, aki elküldte őt.
24 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy annak, aki hallja az én szómat és hisz annak, aki engem elküldött, örök élete van, ítéletre nem megy, ellenkezőleg, a halálból már átment az életre.
25 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy jön egy óra, sőt az már most itt van, amikor a halottak meghallják az Isten Fiának szavát, és akik meghallották, élni fognak.
26 Mert amiképpen az Atya önmagában bírja az életet, úgy a Fiúnak is megadta, hogy önmagában bírja az életet.
27 Sőt, arra is felhatalmazást adott neki, hogy ítéletet tegyen, minthogy embernek Fia.
28 Ne csodálkozzatok azon, hogy jön egy óra, amelyben mindenki, aki a sírokban van, meg fogja hallani az Ő szavát,
29 és azok, akik jót cselekedtek, elő fognak jönni élet feltámadására, akik pedig hitványságokat cselekedtek, ítélet feltámadására.
30 Én magamtól semmit sem tehetek. Amint hallok, úgy ítélek, és ítéletem igazságos, mert nem a magam akaratát keresem, hanem annak akaratát, aki elküldött engem.
31 Ha én teszek magam felől tanúságot, tanúságtételem nem igaz.
32 Más az, aki mellettem tanúskodik, és tudom, hogy igaz az a tanúságtétel, amellyel rólam tanúságot tesz.
33 Ti Jánoshoz küldöttetek el, és előttetek áll az ő bizonyságtétele, melyet ő az igazságról tett.
34 Én azonban nem fogadok el emberektől tanúságtételt. Ezeket csak azért mondom, hogy ti megmeneküljetek.
35 János égő és világító szövetnek volt, ti azonban csak ideig-óráig akartatok az ő világosságánál ujjongani.
36 Nagyobb tanúságtétel szól mellettem a Jánosénál. Azok a munkák, amelyeket az Atya nekem adott, hogy véghezvigyem őket, azok a munkák, amelyeket teszek, tanúskodnak mellettem; amellett, hogy az Atya küldött engem.
37 Aki engem elküldött, az Atya, tett tanúságot mellettem. Sem a hangját nem fogta fel soha fületek, sem alakját nem észlelte soha szemetek,
38 szava sincs maradandóan bennetek, minthogy nem hisztek annak sem, akit ő elküldött.
39 Ti fürkészitek az írásokat, mert úgy vélitek, hogy azokban örök életetek van, és éppen azok tesznek tanúságot felőlem.
40 Ti azonban mégsem akartok hozzám jönni, hogy életetek legyen.
41 Emberektől nem fogadok el dicsőséget,
42 titeket azonfelül ki is ismertelek, hogy Isten szeretetét nem hordjátok magatokban.
43 Az én eljövetelem az én Atyám nevében történt, ti azonban nem fogadtok el engemet. Ha majd más jő el a saját nevében, azt el fogjátok fogadni.
44 Hogy volnátok képesek hinni ti, akik egymástól kaptok dicsőséget? Azt a dicsőséget ellenben, mely az egyedülvaló Istennél található, nem keresitek.
45 Ne gondoljátok, hogy én foglak titeket vádolni az Atyánál. Van nektek vádlótok: Mózes, akibe reménységeteket vetettétek.
46 Ha Mózesnek hittetek volna, talán nekem is hinnétek, mert ő énfelőlem írt.
47 De ha az ő írásainak nem hisztek, hogy hihetnétek az én beszédeimnek?”
1 Ezek után Jézus elutazott a galileai Tibériás-tónak a túlsó oldalára.
2 Nagy tömeg követte, mert figyelték jeleit, amelyeket az elerőtlenülteken tett.
3 Jézus azután felment a hegyre, és ott tanítványaival leült.
4 Közel volt a zsidók ünnepe, a pászka.
5 Jézus felemelte a szemét, és amikor meglátta, hogy nagy tömeg jön hozzá, megszólította Fülöpöt: „Honnan vásároljunk kenyereket, hogy ehessenek ezek?”
6 Ezt azonban csak azért mondta, hogy megkísértse őt. Mert ő maga tudta, hogy mit készül tenni.
7 „Kétszáz dénár árú kenyér nem elég nekik, hogy mindenikőjük csak keveset is kapjon” - felelte neki Fülöp.
8 Megszólalt erre az egyik tanítvány is, Simon Péter testvére, András, és ezt mondta neki:
9 „Van itt egy kis gyermek, akinek öt árpakenyere és két halacskája van. De mi az ennyinek?”
10 Jézus azonban így szólt: „Fektessétek a fűbe az embereket!” Sok fű volt azon a helyen. Ledőlt erre szám szerint, mintegy ötezer férfi.
11 Jézus most fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a fekvőembereknek, hasonlóképpen osztott a halakból is, amennyit csak akartak.
12 Mikor már jóllaktak, azt mondta tanítványainak: „Gyűjtsétek össze a felesleges darabokat, hogy semmi el ne vesszen.”
13 Össze is gyűjtötték, és tizenkét kosarat töltöttek meg azokkal a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből az étkezők után megmaradtak.
14 Mikor az emberek látták a jelt, amelyet tett, azt rebesgették, hogy valóban Ő a próféta, aki a világra eljövendő.
15 Jézus ekkor, miután észrevette azt a szándékukat, hogy eljöjjenek, és őt elragadják azért, hogy királlyá tegyék, újra félrevonult a hegyre, de egyedül.
16 Mikor már késő lett, tanítványai lementek a tóhoz,
17 hajóba szálltak, és útban voltak a tó túlsó partja felé Kapernaumba. Beállt már a sötétség, amikor Jézus még mindig nem ment hozzájuk.
18 A tó pedig, mivel nagy szél fújt, háborgott.
19 Körülbelül huszonöt - harminc stádiumnyira (5-6 km-re) eveztek, amikor látták, hogy Jézus a tavon jár, és közeledik a hajóhoz. Megijedtek.
20 „Én vagyok! Ne féljetek!” - szólott ő nekik.
21 Be akarták venni a hajóba, s a hajó tüstént ott volt azon a földön, ahová utaztak.
22 Másnap a tömeg a tó túlsó partján állott, és látta, hogy nincs ott több hajó egynél, látta továbbá, hogy Jézus nem szállott be tanítványaival a hajóba, hanem csak a tanítványai indultak el.
23 Tibériászból jöttek azonban csónakok annak a helynek közelébe, ahol azután, hogy az Úr hálát adott, kenyeret ettek.
24 Mikor azután a tömeg látta, hogy sem Jézus, sem a tanítványai nincsenek ott, beszálltak a csónakokba, és Kapernaumba mentek, hogy Jézust megkeressék.
25 Mikor a tó túlsó partján rátaláltak, megkérdezték: „Rabbi, mikor érkeztél ide?”
26 „Bizony, bizony, azt mondom nektek - felelte nekik Jézus --, ti nem azért kerestek engem, mert jeleket láttatok, hanem mert a kenyerekből ettetek, és jóllaktatok.
27 Ne az elvesző kenyéren munkálkodjatok, hanem azon a kenyéren, mely örök életre megmarad, melyet az embernek Fia fog nektek adni, mert erre az Atya ütött pecsétet.”
28 Megkérdezték tőle:”Mit tegyünk, hogy az Isten munkáin dolgozhassunk?”
29 „Istennek munkája az - felelte nekik Jézus -, hogy higgyetek abban, akit O elküldött.”
30 Azt kérdezték tőle: „De hát micsoda jelt teszel, hogy lássunk, és higgyünk neked? Min munkálkodói?
31 Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írva van: Az égből kenyeret adott nekik enni.”
32 „Bizony, bizony, azt mondom nektek - szólt most hozzájuk Jézus -, nem Mózes adta nektek a mennyből való kenyeret, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyből való kenyeret.
33 Mert Isten kenyere az, aki a mennyből száll alá, és életet ad a világnak.”
34 „Uram, mindenkor add nekünk ezt a kenyeret!” - mondták neki,
35 mire Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere, aki hozzám jő, meg nem éhezik, és aki bennem hisz, meg nem szomjazik soha.
36 Ám én megmondtam nektek, hogy bár láttok, mégsem hisztek.
37 Minden, amit Atyám nekem ad, elérkezik majd hozzám. S azt, aki hozzám jő, ki nem vetem.
38 Mert nem azért szállottam le az égből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem, hogy annak akaratát, aki elküldött engem.
39 Ez pedig annak akarata, aki engem elküldött, hogy semmit el ne veszítsek abból, amit ő nekem adott, hanem feltámasszam az utolsó napon.
40 Mert az az én Atyám akarata, hogy örök élete legyen mindenkinek, aki látja a Fiút, és hisz benne, és hogy az utolsó napon azt én feltámasszam.”
41 Ekkor a zsidók zúgolódtak ellene amiatt, hogy azt mondta: „Én vagyok az a kenyér, mely a mennyből száll alá”,
42 és azt mondták: „Hát nem Jézus ő, a József fia, akinek mi atyját is, anyját is ismerjük? Hogy mondhatja hát: A mennyből szállottam alá?”
43 „Ne zúgolódjatok egymás közt! - szólította meg őket Jézus. -
44 Senkinek nincs arra hatalma, hogy hozzám jöjjön, csak, ha az Atya vonja, aki engem elküldött, és én majd feltámasztom azt az utolsó napon.
45 Meg van írva a prófétákban: Mindnyájan Istentől tanítottak lesznek. Mindenki, aki az Atyát hallgatta, és nála tanult, hozzám jő.
46 Nem mintha az Atyát másvalaki látta volna, mint az, aki az Atya mellől származik, annak volt alkalma látni az Atyát.
47 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy annak, aki hisz, örök élete van.
48 Én vagyok az életnek kenyere.
49 Atyáitok a mannát ették a pusztában, és meghaltak.
50 Ez az a kenyér, amely a mennyből száll alá, hogy bárki ehessek belőle, és meg ne haljon.
51 Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből alászállott. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké élni fog. S az a kenyér, amelyet oda fogok adni a világ életéért, a húsom.
52 A zsidók most afelől harcoltak egymással: „Hogy adhatja ez nekünk enni a húsát?”
53 Jézus tehát így szólt hozzájuk: „Bizony, bizony, azt mondom nektek: Ha nem eszitek az ember Fiának húsát, és nem isszátok a vérét, akkor nincsen bennetek az élet.
54 Annak, aki húsomat eszi és véremet issza, örök élete van, és én azt feltámasztom majd az utolsó napon.
55 Mert húsom igazi étel, és vérem igazi ital.
56 Az, aki húsomat eszi, és véremet issza, bennem marad és én is abban.
57 Minthogy engem az élő Atya küldött el, és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, élni fog általam.
58 Ez az a kenyér, amely a mennyből szállott alá: ez a kenyér másként hat, mint az atyáitok kenyere, akik ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, örökké élni fog.”
59 Ezeket mondta, mikor Kapernaumban a zsinagógában tanított.
60 Tanítványai közül sokan, amikor hallották, így szóltak: „Kemény beszéd ez. Ki hallgathatja?”
61 Jézus, miután magában tudomása volt róla, hogy tanítványai zúgolódtak emiatt, így szólt hozzájuk: „Tőrbe ejt ez titeket?
62 Hátha majd azt látjátok meg, hogy az embernek Fia felmegy oda, ahol előzőleg volt?
63 A szellem az, aki megelevenít, a hús nem használ semmit. Azok a beszédek, amelyeket elmondtam nektek: Szellem és élet.
64 De vannak közöttetek némelyek, akik nem hisznek.” Jézus ugyanis kezdettől fogva tudta, kik azok, akik nem hisznek, és ki az, aki elárulni készül őt.
65 „Ezért mondottam nektek - beszélt tovább -, hogy senki sem jöhet hozzám, csak akinek Atyám megadta azt!
66 Ettől fogva a tanítványok közül sokan hátravonultak, és többé nem jártak vele.
67 Megkérdezte hát a tizenkettőt: „Hát ti nem akartok elmenni?”
68 „Uram - felelte neki Simon Péter -, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad.
69 S mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje.”
70 Jézus megszólalt: „Ugye, hogy tizenkettőt válogattam én ki közületek? -- mondta nekik --, és közületek egy a vádló.”
71 Júdást, karióti Simon fiát értette; ez készült Őt elárulni, a tizenkettő közül az egyik.
1 Ezek után Jézus Galileában járt kelt, mert nem akart Júdeában járni, mivel a zsidók Őt megölni igyekeztek.
2 Közel volt a zsidók ünnepe, a sátorverés.
3 Testvérei azt mondták Jézusnak: „Menj innen tovább, eredj Júdeába, hogy tanítványaid lássák tetteidet, melyeket teszel!
4 Mert senki sem tesz ilyesmit rejtekben, hanem a nyilvánosságra törekszik. Ha ilyen dolgokat teszel, állj ki vele a világ szeme elé!”
5 Mert még testvérei sem hittek benne.
6 Jézus erre ezt mondta nekik: „Az; én időm még nincs itt, a ti időtök mindenkor készen áll.
7 Titeket nem gyűlölhet e világ, de engemet gyűlöl, mert én ellene teszek tanúságot, hogy az, amin munkálkodik, rossz.
8 Ti menjetek fel az ünnepre, én még nem megyek fel erre az ünnepre, mert az én időm még nem telt be.”
9 Azután, hogy ezeket megmondta nekik, Galileában időzött.
10 Amint azonban testvérei felmentek az ünnepre, akkor ő is felment; nem látványosan, hanem mint aki rejtőzni akar.
11 A zsidók keresték őt az ünnepen, és azt kérdezték: „Hol van ő?”
12 Nagy zúgás volt a tömegben miatta. Némelyek azt mondták róla, hogy „jó”, mások meg: „nem az -- ellenkezőleg --, eltévelyíti a tömeget.”
13 A zsidóktól való félelem miatt azonban nyíltan senki sem beszélt róla.
14 Már az ünnep közepén tartottak, amikor Jézus felment a szenthelyre, és tanított.
15 A zsidók csodálkozva szóltak: „Mi a titka, hogy az írásokat így ismeri, mikor nem tanulta?”
16 Jézus ezt felelte: „Amit én tanítok, nem enyém, hanem azé, aki elküldött engem.
17 Ha valaki akarja az Ő akaratát tenni, felismeri erről a tanításról, hogy Istentől való-e, vagy magamtól beszélek.
18 Aki magából beszél, a saját dicsőségét keresi. Aki annak dicsőségét keresi, aki elküldte őt, az olyan ember igaz, az olyanban hamisság nincsen.
19 Ugye, hogy Mózes adta nektek a törvényt? Közületek mégsem teszi meg senki a törvényt. Miért igyekeztek hát megölni engem?”
20 „Ördögi Szellemed van - felelte a tömeg - Ki akar téged megölni?”
21 Jézus ezt felelte nekik: „Egy munkát hajtottam végre, és mindnyájan csodálkoztok rajta.
22 Azért hát meg kell változtatnotok gondolkodástokat, mert ti, akiknek Mózes a körülmetélkedést adta - ugyan nem Mózestől, hanem az atyáktól való az -, szombaton is körülmetélitek az embert.
23 Ha szombaton körülmetélhető az ember anélkül, hogy Mózes törvényét felbontanák, rám meg haragusztok, mert szombaton egy embert egészen egészségessé tettem?
24 Ne ítéljetek látszat szerint, hanem igazságos ítélettel ítéljetek!”
25 „Vajon nem ő az, akit megölni akarnak? - kérdezte most néhány jeruzsálemi. -
26 Nézzétek csak, mily szabadon beszél, és semmit sem szólnak neki! Vajon valóban felismerték az elöljárók, hogy ő a Felkent?
27 De mégsem! Erről tudjuk, hogy honnan való, ha azonban a Felkent eljő, senki sem fogja tudni, honnan jön.”
28 Jézus, aki éppen a szent helyen tanított, ekkor felkiáltott: „Ismertek is engem, és azt is tudjátok, honnan való vagyok. Magamtól én nem jöttem, hanem van valaki, egy igaz, aki engem küldött, akit ti nem ismertek.
29 Én ismerem őt, mert mellőle való vagyok, és ő küldött el engem.”
30 Igyekeztek elfogni Őt, de senki sem vetette rá kezét, mert még nem jött el az ő órája.
31 A tömegből ellenben sokan hittek benne, és azt mondogatták: „Fog-e több jelt tenni a Felkent, ha eljön, mint amennyit Ő tett?”
32 Meghallották a farizeusok, hogy a zúgolódó tömeg ilyeneket beszél róla, azért a főpapok és farizeusok szolgákat küldtek el, hogy letartóztassák őt.
33 „Még egy kevés ideig veletek vagyok - mondta Jézus -, azután elmegyek ahhoz, aki elküldött engem.
34 Keresni fogtok engem, de nem fogtok megtalálni. Ahol én vagyok, ti oda nem jöhettek.”
35 Erre a zsidók azt beszélték egymás közt: „Hová készül menni, hogy mi nem fogjuk őt megtalálni? Talán a hellének közé, a szétszóródottakhoz készül a helléneket tanítani?
36 Mit jelent az a beszéd, amelyet mondott: keresni fogtok, és nem fogtok megtalálni, és: oda, ahol én leszek, ti nem jöhettek?”
37 Az ünnep utolsó nagy napján Jézus kiállott, és felkiáltott: „Ha valaki szomjazik, jöjjön hozzám, és igyék!
38 Annak, aki hisz bennem, amint az írás mondja, élő víznek árjai folynak majd belsejéből.”
39 Ezt pedig a Szellemről mondta, akit kapniuk kellett azoknak, akik benne hittek. Nem volt ugyanis még Szellem, mert Jézus nem dicsőült meg.
40 Voltak a tömegben olyanok, akik, mikor ezeket a szavakat hallották, így szóltak: „Valóban próféta ő.”
41 Mások ezt mondták: „ő a Felkent.” Megint mások így szóltak: „Na, majd éppen Galileából jön el a Felkent?
42 Nem azt mondta az írás: Dávid magvából, Betlehemből, abból a faluból jön a Felkent, ahol Dávid élt?”
43 Meghasonlott a tömeg miatta.
44 Közülük némelyek el akarták őt fogni, de senki sem vetette rá kezét.
45 Ekkor visszamentek a szolgák a főpapokhoz és farizeusokhoz. „Miért nem hoztátok őt ide?” - kérdezték tőlük.
46 A szolgák ezt felelték: „Még soha ember úgy nem beszélt, mint ahogy ez az ember szól!”
47 A farizeusok erre is feleltek: „Ti is el vagytok tévelyítve?
48 Vajon az elöljárók vagy a farizeusok közül hitt valaki benne?
49 De a tömeg, amely nem ismeri a törvényt, átkozott!”
50 Közülük egy azonban, Nikodémus, aki megelőzőleg meglátogatta őt, így szólt hozzájuk:
51 „Elítél-e valakit a mi törvényünk, akit ki nem hallgat előbb, és nem tudja meg, miket csinál?”
52 „Vajon te is Galileából való vagy? -- kérdezték tőle. -- Kutass utána, és lásd meg, hogy Galileából nem származott próféta!”
53 Azzal ki-ki házába ment.
1 Jézus pedig útnak indult az Olajfák hegyére.
2 Korán reggel azonban ismét megjelent a szent helyen. Az egész nép hozzágyűlt, s ő leült, és úgy tanította őket.
3 Közben az írástudók és farizeusok egy asszonyt vezettek eléje, kit házasságtörésen kaptak, és azt a középre állították.
4 „Tanító - szóltak -, ezt az asszonyt tetten érték éppen, amikor házasságot tört.
5 Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Hát te mit mondasz?”
6 De ezt csak azért mondták, kísértésképpen, hogy legyen mivel vádolniuk őt. Jézus ezalatt lehajolva ujjával írt a földre.
7 Mikor azok kitartón kérdezték őt, felemelte fejét, és ezt felelte nekik: „Aki közületek nem vetkezett, az vesse rá az első követ.”
8 Azután megint lehajolt, és tovább írt a földre.
9 Azok, ahogy ezt hallották, (lelkiismeretüktől meggyőzetve) eltávoztak, először a vének, azután a többi mind egy szálig, úgyhogy egyedül maradtak, ő, meg a középen álló asszony.
10 Ekkor felemelte fejét, és megkérdezte a nőt: „Asszony, hol vannak ők? Senki sem kárhoztatott téged?”
11 „Senki, Uram!” - felelte az, mire Jézus ezt mondta: „Én sem kárhoztatlak. Eredj el, de tovább ne vetkezzél!”
12 Azután újra szólt hozzájuk Jézus, és ezt mondta: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben, hanem az élet világossága az övé.”
13 Azt mondták neki a farizeusok: „Te magad teszel magad mellett tanúságot, tanúságtételed nem igaz.”
14 De Jézus megfelelt nekik: „Még ha magam tanúskodom is magam mellett, tanúságtételem igaz, mert tudom honnan jöttem és hová megyek, ti azonban nem tudjátok, honnan jövök és hová megyek.
15 Ti hús szerint ítéltek. Én nem ítélek senkit.
16 Még ha ítélnék is, ítéletem igaz, mert nem egyedül vagyok, hanem mellettem van az is, aki küldött engem.
17 A ti törvényetekben meg van írva, hogy két ember tanúságtétele igaz.
18 Én vagyok, aki tanúságot teszek magam mellett, és tanúságot tesz felőlem az, aki elküldött engem, az Atya.”.
19 „Hol van a te Atyád?” - kérdezték Tőle. Jézus így felelt: „Se engem nem ismertek, sem Atyámat; ha ismernétek engem, Atyámat is ismernétek.”
20 Ezeket a beszédeket a kincstárnál tartotta, miközben a szent helyen tanított. És senki sem tartóztatta le, mert még nem jött el az órája.
21 Ismét szólt hozzájuk: „Én elmegyek, s ti keresni fogtok engem, de vétketekben fogtok meghalni. Ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.”
22 A zsidók ezt kérdezték: „Talán meg akarja magát ölni, hogy azt mondja, ahová én megyek, ti oda nem jöhettek?”
23 Majd így szólt hozzájuk: „Ti az alant levők közül valók vagytok, én a fent levők közül való vagyok. Ti ebből a világból valók vagytok, én nem vagyok ebből a világból való.
24 Megmondtam nektek, hogy vétkeitekben fogtok meghalni. Ha ugyanis nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok vétkeitekben.”
25 „Ki vagy hát te?” - kérdezték tőle. Jézus ezt mondta nekik: „Amit kezdettől fogva szólok nektek.
26 Sok beszélni - és ítélnivalóm van felőletek, de az, aki engem elküldött, igaz, és én, csak amit tőle hallottam, azt szólom a világba.”
27 Nem vették észre, hogy az Atyát említette nekik.
28 „Ha majd felemelitek az embernek Fiát - mondta Jézus -, akkor fel fogjátok ismerni, hogy én vagyok, s hogy semmit sem teszek magamtól, hanem ahogy az Atya tanított engem, úgy beszélem e dolgokat.
29 Az, aki küldött engem, velem van, nem hagyott engem egyedül, mert mindenkor neki tetsző dolgokat cselekszem.”
30 Mikor ezeket mondta, sokan hittek benne.
31 Jézus azután így szólt azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha megmaradtok beszédemben, valóban tanítványaim vagytok,
32 és akkor meg fogjátok ismerni az igazságot, és az igazság szabadokká fog tenni titeket.”
33 „Ábrahám magva vagyunk - felelték neki -, soha, senkinek rabszolgái nem voltunk, hogy mondhatod hát, hogy Szabadokká lesztek?”
34 „Bizony, bizony, azt mondom nektek - felelte nekik Jézus -, hogy mindaz, aki teszi a vétket, rabszolgája a véteknek.
35 A rabszolga pedig nem marad örökké a házban, a fiú marad meg örökre.
36 így hát, ha a Fiú szabadít meg titeket, akkor lesztek tényleg szabadokká.
37 Tudom, hogy Ábrahám magva vagytok, de engem megölni igyekeztek, mert beszédem nem fér meg bennetek.
38 Én, amit Atyámnál láttam, azt beszélem; ti is azt teszitek, amit atyátoknál hallottatok.”
39 „A mi atyánk Ábrahám” - felelték neki. Jézus meg ezt mondta nekik: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, Ábrahám tetteit teszitek;
40 tényleg azonban megölni igyekeztek engem, engem, aki megmondtam nektek az igazságot, amit az Istentől hallottam. Ábrahám ezt nem cselekedte.
41 Ti a ti atyátok tetteit teszitek.” „Nem születtünk mi paráznaságból - felelték neki -, egy Atyánk van: Isten.”
42 Jézus ezt felelte nekik: „Ha Isten volna Atyátok, szeretnétek engem, mert én az Istentől jöttem, és úgy vagyok itt. Mert nem magamtól jöttem, hanem Ő küldött el engem.
43 Miért nem ismertek rá arra, amit beszélek? Azért, mert nem vagytok képesek meghallgatni, amit mondok.
44 Ti a vádló atyától valók vagytok, és atyátok kívánságait akarjátok megtenni. Az kezdettől fogva embergyilkos volt, nem állott meg az igazságban, mert az igazság nincs benne. Akkor a magáéból beszél, amikor a hazugságot szólja, mert hazug ő, és a hazugságnak atyja.
45 De mert én az igazságot szólom, nem hisztek nekem.
46 Közületek ki bizonyít rám vétket? Ha meg az igazságot mondom, miért nem hisztek nekem?
47 Aki Istenből való, hallgatja Isten beszédeit. Ti azért nem hallgatjátok, mert nem Istentől valók vagytok.”
48 Megszólaltak a zsidók: „Nem helyesen mondjuk-e, hogy samaritánus vagy, és ördögi szellem van benned?”
49 „Bennem nincs ördögi szellem - felelte Jézus -, ellenkezőleg, megbecsülöm Atyámat, ti azonban nem becsültök engem.
50 Én nem keresem a magam dicsőségét, van, aki megkeresse, és megítélje.
51 Bizony, bizony, azt mondom nektek, ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem lát halált.”
52 „Most tudjuk hát, hogy ördögi szellem van benned - mondták neki a zsidók. - Ábrahám meghalt, a próféták is. Te meg azt mondod: Ha valaki megőrzi beszédemet, soha nem kóstol halált.
53 Nagyobb vagy te atyánknál, Ábrahámnál, aki meghalt? A próféták is meghaltak. Mivé teszed te magad?”
54 Jézus ezt felelte: „Ha én magam dicsőítem magamat, dicsőségem semmit sem ér. Van, aki engem megdicsőítsen: Atyám, akiről azt mondjátok: Ő a mi Istenünk.
55 De ti nem ismertétek meg őt, én ellenben ismerem Őt; ha azt mondanám, nem ismerem őt, hozzátok hasonló hazuggá lennék. Ám én ismerem őt, és beszédét megőrzőm.
56 Atyátok, Ábrahám ujjongott annak, hogy meglátja az én napomat, meg is látta, és örült.”
57 „Ötven éves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” - kérdezték tőle a zsidók.
58 Jézus azt felelte nekik: „Bizony, bizony, azt mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én öröktől fogva vagyok.”
59 Köveket emeltek fel, hogy reája vessék. Jézus azonban elrejtőzött, és kiment a szent helyről.
1 Elmentében meglátott egy embert, aki születésétől fogva vak volt.
2 Tanítványai megkérdezték: „Rabbi, ki vetkezett, ő-e, vagy a szülei, hogy vakon született?”
3 Jézus ezt felelte: „Sem ő nem vetkezett, sem a szülei, hanem azért történt ez, hogy az Isten munkái rajta láthatókká legyenek.
4 Amíg nappal van, annak munkám kell dolgoznunk, aki engem küldött; éjszaka jön, amikor senki nem munkálkodhat.
5 Én, amíg a világban vagyok, a világ világossága vagyok.”
6 Miután ezeket mondta, a földre köpött, sarat csinált a köpésből, a sarat rátette a vak szemére,
7 és így szólt hozzá: „Eredj el, mosakodjál meg a Siloám medencéjében (aminek jelentése: küldött)”. A vak elment, megmosakodott, és látott.
8 A szomszédok és akik korábban koldulni látták őt, így szóltak: „Nem ő ült itt, és kéregetett?”
9 Némelyek ezt mondták: „ő volt,” mások: „Nem, csak hasonlít hozzá.” ő maga azt mondta: „Én vagyok az.”
10 Megkérdezték tőle: „Hogy nyílt meg a szemed?”
11 „Az az ember, akit Jézusnak mondanak, sarat csinált, szememre kente, és ezt mondta: Eredj el a Siloámba, s mosakodjál meg. Elmentem, megmosakodtam, és megjött a látásom.”
12 Megkérdezték tőle: „Hol van az az ember?” - „Nem tudom” - felelte.
13 Elvezették a farizeusokhoz, azt tudniillik, aki vak volt.
14 Szombat volt az a nap, melyen Jézus a sarat csinálta, és amelyen megnyitotta a vak szemét.
15 Újra megkérdezték tőle a farizeusok is, hogyan lett látóvá? Azt felelte: „Sarat tett a szememre, megmosakodtam, és látok.”
16 Egy néhány farizeus megjegyezte: „Az az ember nincs Istentől, mert a szombatot nem tartja meg.” Mások ezt mondták: „Hogy volna képes vétkes ember ilyen jeleket tenni?” Úgyhogy szakadás lett közöttük.
17 Azután újra megkérdezték a vakot: „Mit mondasz te felőle, hisz szemedet megnyitotta?” „Azt, hogy próféta” - felelte a vak.
18 A zsidók most már nem hitték el felőle, hogy vak volt, és hogy úgy jött meg a látása, míg csak el nem hívták annak szüleit, aki látóvá lett,
19 és őket meg nem kérdezték: „Ez a ti fiatok, akiről azt mondjátok, hogy vakon született? Hogy van, hogy lát most?”
20 A szülei ezt felelték: „Azt tudjuk, hogy ő a fiunk, és hogy vakon született,
21 de hogy hogyan lát most, nem tudjuk, és hogy ki nyitotta meg a szemét, azt mi nem tudjuk. Őt kérdezzétek, elég koros. Majd ő felel magáért.”
22 Ezeket azért mondták a szülei, mert féltek a zsidóktól. A zsidók ugyanis összebeszéltek, hogy ha valaki a Felkentnek vallja Jézust, kivetik a zsinagógából.
23 Ezért mondták a szülei: „Elég koros, őt kérdezzétek.”
24 Másodszor is hívatták azt az embert, aki vak volt, és így szóltak hozzá: „Adj dicsőséget Istennek! Mi tudjuk, hogy ez az ember vétkes.”
25 „Hogy vétkes-e, nem tudom - felelte az -, egyet tudok, hogy vak létemre most látok.” „Mit tett veled, hogyan nyitotta meg szemedet?” kérdezték tőle.
26 - - -
27 „Már megmondtam nektek - felelte nekik. Nem hallottátok? Miért akarjátok újra hallani? Vajon ti is tanítványai akartok lenni?”
28 Azok gyalázkodva szóltak hozzá: „Te vagy a tanítványa neki, mi Mózes tanítványai vagyunk.
29 Mi tudjuk, hogy Mózesnek Isten szólott, de erről nem tudjuk, honnan való.”
30 Az ember ezt felelte nekik: „Ebben csak az a csodálatos, hogy nem tudjátok, hogy Ő honnan való, bár ő nyitotta meg a szememet.
31 tudjuk, hogy vétkezőkre az Isten nem hallgat, csak arra hallgat, aki istenfélő, és az Ő akaratát teszi.
32 Öröktől fogva nem hallotta senki, hogy született vaknak valaki megnyitotta volna a szemét.
33 Ha ő nem Isten mellől jött volna, nem volna képes tenni semmit.”
34 „Te mindenestől vétekben születtél - mondották neki -, és te tanítasz minket?” Azzal kivetették őt a zsinagógából.
35 Jézus meghallotta, hogy kivetették, s amikor rátalált, megszólította: „Hiszel az ember Fiában?”
36 Az így felelt: „És ki az Uram, hogy higgyek benne?”
37 „Láttad már őt - felelte neki Jézus -, Az az, aki beszél veled.”
38 „Hiszek Uram” - felelte ő, és a földre borult előtte.
39 Erre Jézus így szólt: „ítélni jöttem e világra, hogy azok, akik nem látnak, látókká legyenek, és a látók vakokká.”
40 A vele tartózkodó farizeusok közül egyesek meghallották ezeket a szavakat, és megszólították: „Hát mi is vakok vagyunk?”
41 „Ha vakok volnátok -- felelte nekik Jézus --, nem volna vétketek. De mivel azt mondjátok: „Látunk”, vétketek megmarad.”
1 „Bizony, bizony, azt mondom nektek, aki nem az ajtón át megy be a juhok karámjába, hanem máshonnan hág be, tolvaj az, haramia.
2 Aki ellenben az ajtón át megy be, az a juhok pásztora.
3 Neki az ajtónálló megnyit. A juhok is hallgatnak szavára. Saját juhait nevükön szólítja, és kivezeti őket.
4 Ha mind kihajtotta a saját juhait, előttük megy, és a juhok követik őt, mert ismerik a hangját.
5 Más embert egyáltalában nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert nem ismerik a mások hangját.”
6 Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de azok nem ismerték fel, hogy mi az, amit elbeszélt nekik.
7 Majd újra megszólalt Jézus: „Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy én vagyok a juhok ajtaja.
8 Mindazok, akik előttem jöttek, tolvajok és haramiák, de nem hallgattak rájuk a juhok.
9 Én vagyok az ajtó. Ha valaki rajtam át bemegy, megmenekül: Bemegy majd, kimegy majd, és legelőt talál.
10 A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és elveszítsen. Én azért jöttem, hogy életük legyen, és bőségük.
11 Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor a lelkét adja oda a juhokért.
12 Aki béres és nem pásztor, kinek a juhok nem tulajdonai, amikor észreveszi, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas meg elragadja, és szétszórja őket;
13 az ilyen ugyanis béres, és nem törődik a juhokkal.
14 Én vagyok a jó pásztor. Én ismerem az enyéimet, s az enyéim ismernek engem,
15 mint ahogy az Atya is ismer engem, és én is ismerem az Atyát. Én lelkemet adom oda a juhokért.
16 Más juhaim is vannak nékem, melyek nem ebből a karambol valók. Azokat is elő kell vezetnem. Hallgatni fognak a szavamra úgy, hogy egy nyáj lesz majd és egy pásztor.
17 Azért szeret engem az Atya, mert lelkemet adom oda, hogy újra felvegyem.
18 Senki nem vette el azt tőlem, magam vetem azt el magamtól. Felhatalmazást kaptam arra, hogy elvessem azt, és felhatalmazást kaptam, hogy újra magamhoz vegyem azt. Atyámnál kaptam ilyen parancsolatot.”
19 Hasadás támadt a zsidók közt e beszédek miatt.
20 Közülük sokan ezt mondották: „Ördögi szellem van benne, nincs eszénél: Mit hallgattok rá?”
21 „Ezek nem ördöngösnek beszédei, - mondották mások. - Ördögi szellemnek lehet-e hatalma arra, hogy vakok szemét megnyissa?”
22 A templom újraszentelésének ünnepe következett akkor Jeruzsálemben. Tél volt.
23 Jézus a szent helyen, a Salamon tornácában járt.
24 Körülfogták a zsidók, és megkérdezték tőle: „Meddig tartod még feszültségben a lelkünket? Ha te vagy a Felkent, mondd ki a nyilvánosság előtt.”
25 „Már mondtam, és nem hiszitek - felelte Jézus nekik. - A tettek, amelyeket Atyám nevében teszek, tanúskodnak mellettem.
26 Ti azonban nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók.
27 Az én juhaim hallgatnak hangomra, én is ismerem őket, ők meg követnek engem.
28 Örök életet adok nekik, úgyhogy soha el nem vesznek, senki sem fogja kiragadni őket a kezemből.
29 Atyám, aki őket nekem adta, nagyobb mindeneknél, és senki sem képes kiragadni őket Atyám kezéből.
30 Én és az Atya egy vagyunk.”
31 A zsidók újra köveket hoztak, hogy megkövezzék.
32 Jézus megszólította őket: „Sok nemes tettet mutattam nektek, melyek Atyámtól valók, közülük melyik tettemért köveztek meg engem?”
33 „Nemes tettért nem kövezünk meg téged - felelték neki a zsidók -, hanem káromlásért, azért, hogy te ember létedre Istenné teszed magad.”
34 Jézus ezt felelte nekik: „Nincsen megírva törvényetekben: Én mondtam: Istenek vagytok?
35 Ha isteneknek mondta azokat, akikhez az Isten szava szólott, és az Írás fel nem bontható,
36 akkor ti annak mondjátok, hogy Káromolsz! akit az Atya megszentelt, és a világba küldött, s csak azért, mert azt mondtam: Isten Fia vagyok?
37 Ha nem Atyámnak a munkáit végzem, ne higgyetek nekem.
38 De ha azokat teszem, még ha nekem nem is hisztek, higgyetek a tetteknek, hogy felismerhessétek, és tudhassátok, hogy bennem az Atya van, és én az Atyában.”
39 Újra azon voltak, hogy elfogják Őt, de kiment a kezük közül.
40 Eltávozott ismét a Jordánon túlra, arra a helyre, ahol János korábban bemerített, és ott tartózkodott.
41 Sokan mentek Hozzá, és azt beszélték, hogy János ugyan semmi jelt nem tett, de igaz volt minden, amit János felőle mondott.
42 Sokan hittek hát ott Ő benne.
1 Volt egy elerőtlenült ember, Lázár, Betániából, Mártának és Márta húgának, Máriának falujából.
2 Mária volt az az asszony, aki az Urat kenettel megkente, és lábát hajával törölte meg. Ennek a testvére, Lázár volt az elerőtlenült.
3 A nőtestvérek elküldték hát Jézushoz ezzel az üzenettel: „Uram, lásd, akit kedvelsz, elerőtlenült.”
4 Mikor Jézus ezt meghallotta, így szólt: „Ez az erőtlenség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy érte az Istennek Fiát dicsőítsék.”
5 Jézus pedig szerette Mártát, valamint annak húgát és Lázárt.
6 Amint tehát meghallotta, hogy Lázár elerőtlenült, még két napig maradt ugyanazon a helyen.
7 Azután így szólt tanítványaihoz: „Menjünk ismét Júdeába.”
8 „Rabbi - mondták neki tanítványai --, éppen most akartak a zsidók megkövezni, s te újra odamégy?”
9 „Nem tizenkét órája van-e a nappalnak? - felelte Jézus. - Ha valaki nappal jár, nem botlik meg, mert látja e világ világosságát.
10 Ha valaki éjjel jár, megbotlik, mert nincsen benne világosság.”
11 Ezeket mondta. Azután így szólt hozzájuk: „Barátunk, Lázár aluszik, de elmegyek, hogy felébresszem álmából.”
12 „Uram, ha alszik, meg fog menekülni” - mondták a tanítványai.
13 Jézus azonban a haláláról beszélt, míg azok azt vélték, hogy álom alvásáról szól;
14 akkor azután nyíltan megmondta nekik: „Lázár meghalt.
15 De örülök annak, hogy nem voltam ott, miattatok, hogy higgyetek. Most azonban menjünk el hozzá!”
16 „Menjünk el, és haljunk meg vele együtt!” -- szólt tanítványtársaihoz Tamás, akit Ikernek neveznek.
17 Mikor Jézus odaért, úgy találta, hogy már négy nap óta van a sírban.
18 Betánia közel volt Jeruzsálemhez, csak mintegy tizenöt stádiumnyira.
19 A zsidók közül sokan jöttek el Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt.
20 Mikor Márta meghallotta, hogy Jézus útban van, elébe ment, Mária pedig ült a házban.
21 „ Uram - szólt Márta Jézushoz -, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.
22 Azt azonban most is tudom, hogy amire csak kéred az Istent, megadja neked az Isten.”
23 „Fel fog támadni a testvéred” -- felelte neki Jézus.
24 Márta így válaszolt: „Tudom, hogy fel fog támadni a feltámadáskor, az utolsó napon.”
25 „Én vagyok a feltámadás és az élet - mondta neki Jézus -, aki bennem hisz, élni fog, még ha meghalna is.
26 Soha nem hal meg senki, aki él és hisz bennem. Hiszed-é ezt?”
27 „Igen, Uram - mondta neki -, én hívő vagyok, hiszem, hogy te vagy a Felkent, az Isten Fia, aki a világra jő.”
28 Mikor ezt mondta, eltávozott, és hívta a húgát, Máriát, titkon azt súgva neki: „A tanító itt van, és hív tégedet.”
29 Az, ahogy meghallotta, sietve felkelt, és hozzáment.
30 Jézus még nem ment be a faluba, hanem ott volt azon a helyen, ahová Márta elébe ment.
31 Azok a zsidók, akik Máriával együtt voltak a házban és vigasztalták őt, amikor meglátták, hogy Mária sietve felkel és eltávozik, követték, abban a hiedelemben, hogy a sírhoz megy, hogy ott sírjon.
32 Mihelyt Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, a lábaihoz borult, és így szólította meg: „Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.”
33 Amikor Jézus sírni látta őt és azokat a zsidókat, akik vele jöttek, indulat jött reá, nyugtalanná lett,
34 és így szólott: „Hol helyeztétek őt el?” - „Uram jöjj és lásd meg!” - mondották neki.
35 Jézus könnyezett.
36 „Nézd, mennyire kedvelte őt” - szóltak a zsidók.
37 Némelyek meg ezt mondták közülük: „Ő, aki a vaknak szemét megnyitotta, nem lett volna képes megtenni, hogy Lázár ne haljon meg?”
38 Jézus most újra megtelt indulattal, és a sírhoz ment. Ez egy üreg volt, és egy kő feküdt rajta.
39 „Vigyétek el a követ!” - mondotta Jézus. „Uram - szólalt meg Márta, a halott testvére -, már szaga van, hiszen négy napos.”
40 „Nem megmondtam neked - mondta neki Jézus -, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”
41 Erre elemelték a követ, Jézus pedig az égre emelte szemét, és így szólt: „Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál.
42 De tudtam én, hogy mindenkor meghallgatsz! Csak a körülálló tömegért szóltam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.”
43 Miután ezeket mondta, nagy hangon felkiáltott: „Lázár, jöjj ki!”
44 És kijött a halott, kezén, lábán pólyákkal átkötözve, arcát keszkenő takarta. „Oldjátok fel, hadd járjon!” - mondta nekik Jézus.
45 Azok közül a zsidók közül, akik Máriához jöttek, és látták, hogy Jézus mit cselekszik, sokan hittek.
46 Közülük némelyek elmentek azután a farizeusokhoz, és elmondották nekik, mit tett Jézus.
47 Ekkor a főpapok és farizeusok összegyűjtötték a nagytanácsot, és abban így szóltak: „Mit tegyünk, mert ez az ember sok jelt cselekszik?
48 Ha úgy hagyjuk, mindenki benne hisz majd. Azután eljönnek a rómaiak, és elveszik tőlünk a helyet is, a nemzetet is.”
49 Közülük egyik, Kajafás, aki abban az évben főpap volt, ezt mondta nekik: „Nem tudtok ti semmit.
50 Azzal sem számoltok, hogy hasznosabb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mintsem, hogy az egész nemzet elvesszen.”
51 Ezt pedig nem magától mondta, hanem mivel ő volt abban az esztendőben a főpap, prófétai látást mondott, hogy Jézusnak meg kell halnia a nemzetért,
52 és hozzá nemcsak a nemzetért, hanem azért is, hogy Isten szétszórt gyermekei egybegyűjtessenek.
53 Attól a naptól fogva támadt az az elhatározásuk, hogy Jézust megöljék.
54 így azután Jézus többé nem járt nyilvánosan a zsidók közt, hanem elvonult onnan egy, a pusztához közel eső vidékre, Efraim nevű városba, és tanítványaival együtt ott tartózkodott.
55 Közel volt a zsidók pászkája. A pászka előtt a vidékről sokan mentek fel Jeruzsálembe, hogy szent tisztulásban részesüljenek.
56 Keresték Jézust, és a szenthelyen állva így beszélgettek egymás között: „Mi a véleményetek? Úgy gondoljátok, hogy nem jön fel az ünnepre?”
57 A főpapok és farizeusok pedig parancsolatot adtak, hogy ha valaki tudja, hol van, jelentse, hogy elfoghassák.
1 Jézus a pászka előtt hat nappal Betániába érkezett. Ott lakott Lázár, akit Jézus a halottak közül feltámasztott.
2 Ugyanott lakomát készítettek számára, amelyen Márta szolgált fel, Lázár pedig egy volt azok közül, akik vele együtt asztalhoz dőltek.
3 Mária ekkor, miután vett egy font igazi nagyon értékes nárdus kenőcsöt, megkente vele Jézus lábát, azután hajával megtörölte. A ház erre betelt a kenet illatával.
4 Tanítványai közül azonban egyik, a karióti Júdás, ki őt elárulni készült, így szólott:
5 „Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, s miért nem adták oda a szegényeknek?”
6 Ezt azonban nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem, mert tolvaj volt. Nála volt az erszény, s ő hordta, amit belé vetettek.
7 „Hagyd őt - mondotta Jézus -, hadd szóljon ez nekem temetésem napjára.
8 Szegények ugyanis mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindenkor a tietek.”
9 A zsidók közül nagy tömeg értesült arról, hogy Jézus ott van, s eljöttek, nemcsak Jézusért, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit a halottak közül feltámasztott.
10 A főpapok erre elhatározták, hogy Lázárt is megölik,
11 mert a zsidók közül sokan mentek le oda, és hittek Jézusban.
12 A következő napon az a nagy tömeg, amely az ünnepre érkezett, miután meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön,
13 pálmaágakat szedett, kiment eléje, és így kiáltott: „Hozsanna, áldott az, aki az Úr nevében jön, Izrael királya!”
14 Jézus, miután egy fiatal szamarat talált, ráült a megírt Ige szerint:
15 „Ne félj, Sion leánya! Íme királyod jön, szamárnak csikóján ül.”
16 Tanítványai eleinte nem ismertek rá e dolgokra, de amikor Jézus megdicsőült, akkor visszaemlékeztek, hogy ezek már meg voltak írva felőle, és hogy ezeket is tették vele.
17 Az a tömeg, mely együtt volt vele akkor, amikor Lázárt a sírból előhívta, és a halottak közül feltámasztotta, most tanúságot tett mellette.
18 Azért is ment eléje a tömeg, mert hallották róla, hogy ezt a jelt tette.
19 A farizeusok meg így beszéltek egymás között: „Látjátok, semmi hasznotok már? Lám! Utána megy már a világ.”
20 Azok között, akik az ünnepre felmentek imádkozni, volt néhány görög.
21 Ezek odamentek a galileai Betsaidából való Fülöphöz, és megkérték: „Uram, Jézust akarnánk látni.”
22 Fülöp elment, és szólt Andrásnak, András és Fülöp elmentek, és szóltak Jézusnak.
23 Jézus meg így szólt hozzájuk: „Eljött az óra, hogy az embernek Fia megdicsőüljön.
24 Bizony, bizony, azt mondom nektek, ha a földbe hullatott gabonamag el nem hal, egyedül marad. Ha azonban meghal, sok gyümölcsöt terem.
25 Aki kedveli a lelkét, elveszti azt, s aki gyűlöli e világban a lelkét, örök életre megőrzi azt.
26 Ha valaki kiszolgál engem, kövessen is engem, és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is. Ha valaki nekem szolgál, meg fogja becsülni azt az Atya.
27 Most nyugtalan a lelkem. Mit mondjak? Atyám, ments meg engem ez órától? De hisz ezért jöttem erre az órára.
28 Atyám, dicsőítsd meg nevedet!” Hang szólt az égből: „Meg is dicsőítettem, és újra meg fogom dicsőíteni.”
29 Az ott álló és hallgató tömeg azt mondta: „Mennydörgés hallatszott.” Mások ezt mondták: „Angyal beszél vele.”
30 Megszólalt Jézus: „Nem értem szólt ez a hang, hanem érettetek.
31 Most folyik a világon az ítélet! Most fogják e világ fejedelmét kivetni.
32 De én is, ha engem felemelnek e földről, mindeneket magamhoz vonok majd.”
33 Ilyen jelképpel fejezte ki, hogy mily halállal kell meghalnia.
34 „Mi a törvényből azt hallottuk - felelte neki a tömeg -, hogy a Felkent örökre megmarad. Hogy mondhatod hát, hogy az ember Fiának fel kell emeltetnie? Ki ez az embernek Fia?”
35 Jézus azt felelte nekik: „A világosság még egy kis ideig köztetek van. Úgy járjatok, ahogy világosságotok van, hogy a sötétség hatalmába ne kerítsen titeket. Aki a sötétségben jár, nem tudja, hová megy.
36 Minthogy világosságotok van, higgyetek a világosságban, hogy a világosság fiaivá lehessetek.” Ezeket mondta Jézus, azután elment, és elrejtőzött előlük.
37 Bár ily nagy jeleket tett előttük, mégsem hittek benne, hogy beteljesedjék Ézsaiás próféta szava, melyet mondott:
38 „Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott? Az Úrnak karjáról ki előtt hullott le a lepel?”
39 Azért nem tudtak hinni, mert Ézsaiás később még azt is mondta:
40 „Vakká tette szemüket, megkövesedetté szívüket, hogy szemükkel ne lássanak, szívükkel ne értsenek, meg ne forduljanak, és meg ne gyógyíthassam őket.”
41 Ezeket azért mondta Ézsaiás, mert látta az Ő dicsőségét, és Őróla beszélt.
42 Mégis, még az elöljárók közül is sokan hittek benne, de a farizeusok miatt nem vallották meg, hogy a zsinagógából ki ne vessék őket.
43 Mert jobban szerették az emberek elismerését, mint azt a dicsőséget, amelyet az Isten ád.
44 Jézus hangosan kiáltotta: „Aki bennem hisz, nem én bennem hisz, hanem abban, aki elküldött engem.
45 És aki engem lát, azt látja, aki engem elküldött.
46 Én világosságul jöttem e világra, hogy senki, aki bennem hisz, sötétségben ne maradjon.
47 Ha valaki beszédemet hallgatja és nem őrzi meg, én nem ítélem meg azt, mert nem azért jöttem, hogy a világot megítéljem, hanem, hogy megmentsem a világot.
48 Van valaki, aki megítéli azt, aki elvet engem, és beszédeimet el nem fogadja, az Ige ítéli el, amelyet szóltam, az Ige ítéli el azt az utolsó napon.
49 Mert én nem magamból szóltam, hanem az Atya, aki engem elküldött, adott nekem parancsot arra, hogy mit szóljak, és mit beszéljek.
50 És tudom, hogy az ő parancsa örök élet. Amiket tehát beszélek, úgy beszélem, ahogy az Atya mondotta nekem.”
1 A pászka ünnepe előtt történt, hogy Jézus, miután tudta, hogy eljött az órája arra, hogy ebből a világból átmenjen az Atyához, azért, mert szerette övéit, akik e világban vannak, mindvégig szerette őket.
2 Egy estebéd alkalmával, mikor a vádló már belesugallta Júdásnak, a karióti Simon fiának szívébe, hogy elárulja őt,
3 miután tudta Jézus, hogy az Atya mindent neki adott, az ő kezébe, és tudta, hogy ő az Istentől jött ki, és az Istenhez megy el:
4 minderről tudva felkelt az estebédtől, köpenyét levetette, fogott egy vászontörlőt, s azt körülkötötte magán.
5 Aztán vizet töltött egy tálba, s hozzáfogott, hogy tanítványainak lábát megmossa, és a törülközővel, melyet magán körülkötött, megtörölje.
6 Elérkezett Simon Péterhez, ki ezt mondta neki: „Uram, te mosod meg az én lábamat?”
7 „Amit most én teszek, azt te most nem érted - felelte neki Jézus -, később majd meg fogod érteni.”
8 De Péter ezt mondta: „Az én lábamat te soha meg nem mosod.” Jézus azt felelte neki: „Ha meg nem moslak, nincs részed velem.”
9 „Uram - szólott Simon Péter -, ne csak a lábamat, hanem a kezemet és a fejemet is!”
10 „Annak, aki megmosdott, nincs többre szüksége - válaszolta neki Jézus -, minthogy a lábát megmossák, egyébként egészen tiszta. Ti is tiszták vagytok, de nem mindnyájan.”
11 Tudta ugyanis, hogy ki árulja el őt, azért mondotta, hogy nem vagytok mindnyájan tiszták.
12 Mikor már megmosta lábukat, felvette köpenyét, újra asztalhoz dőlt, és így szólt hozzájuk: „Értitek, mit tettem veletek?
13 Ti így hívtok engem: Tanító! Vagy: Úr! És helyesen mondjátok, az vagyok.
14 Ha én, aki Úr és Tanító vagyok, megmostam lábatokat, ti is tartoztok egymás lábát mosni,
15 mert példát adtam nektek, hogy ti is úgy tegyetek, ahogy én tettem.
16 Bizony, bizony, azt mondom nektek, a rabszolga nem nagyobb uránál, sem akit elküldenek, nem nagyobb annál, aki elküldötte.
17 Ha ezeket tudjátok, boldogok vagytok, ha megtehetitek ezeket.
18 Nem mindnyájátok felől szólok. Tudom, kiket válogattam ki. De azért tettem, hogy az írás beteljesedjék: Aki kenyeremet eszi, felemelte sarkát ellenem.
19 Most kezdem ezt beszélni nektek, még mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, elhiggyétek, hogy én vagyok az.
20 Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy aki valakit befogad, akit én. küldök, engem fogad be, s aki engem befogad, azt fogadja be, aki küldött engem.”
21 Mikor Jézus ezeket mondta, nyugtalanná tette szelleme, mire ő a következő tanúságot tette: „Bizony, bizony, azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog engem árulni.”
22 A tanítványok erre egymásra néztek, zavarban afelől, hogy melyikükről beszél.
23 Tanítványai közül az egyik, akit Jézus szeretett, Jézus keblére dőlve feküdt,
24 s annak intett Simon Péter kérdezve: „Ki az, akiről beszél?”
25 Az Jézus keblére vetvén magát, megkérdezte tőle: „Uram, ki az?”
26 Jézus ezt felelte: „Az, akinek a bemártott falatot oda fogom adni.” Bemártott egy falatot, azután fogta, és odaadta karióti Simon fiának, Júdásnak.
27 Akkor a falat után bement abba a Sátán. „Jobban siess azzal, amit tenni készülsz!” - mondta neki Jézus.
28 Azt azonban az asztalnál fekvők közül senki sem értette, hogy ezt mire mondotta.
29 Némelyek azt gondolták, hogy miután a persely Júdásnál volt, Jézus azt mondta neki: „Vedd meg, amire az ünnepen szükségünk lesz,” vagy, hogy a szegényeknek adjon valamit.
30 Mikor azután a falatot elvette, tüstént eltávozott. Akkor már éjszaka volt.
31 Mikor elment, Jézus így szólt: „Most dicsőült meg az embernek Fia, Isten is megdicsőült benne!
32 Ha Isten megdicsőült benne, Isten is meg fogja őt dicsőíteni önmagában, és azonnal megdicsőíti őt.
33 Gyermekeim, még egy kevés ideig veletek vagyok, keresni fogtok engem, és amiként a zsidóknak már megmondtam, azt most nektek is mondom: ahová én megyek, ti oda nem jöhettek.
34 Új parancsolatot adok nektek, hogy egymást szeressétek. Ahogy én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást.
35 Arról ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretet lesz bennetek egymás iránt.”
36 „Uram, hová mégy?” - kérdezte tőle Simon Péter. Jézus ezt felelte: „Ahová megyek, oda most nem követhetsz, de utólag követni fogsz.”
37 „Uram - mondta neki Péter -, miért nem követhetlek most? A lelkemet adom oda érted.”
38 „A lelkedet adod oda értem? - felelte neki Jézus-, bizony, azt mondom neked, hogy nem szól addig a kakas, míg háromszor meg nem tagadsz engem.”
1 „Ne nyugtalankodjék a szívetek! Higgyetek Istenben, énbennem is higgyetek!
2 Atyám házában sok lakás van. Ha nem úgy volna, megmondtam volna nektek. Mert azért megyek el, hogy helyet készítsek nektek.
3 És ha elmegyek, és helyet készítek nektek, ismét megjövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.
4 Az utat tudjátok oda, ahová megyek.”
5 „Uram - szólt hozzá Tamás -, nem tudjuk hova mégy, hogy tudhatnánk az utat?”
6 Jézus ezt felelte: „Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak rajtam keresztül.
7 Ha engem megismertetek volna, Atyámat is ismernétek. Mostantól fogva ismeritek, és látjátok őt.”
8 „Uram - mondta neki Fülöp -, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk.”
9 „Annyi idő óta veletek vagyok - felelte neki Jézus -, és te nem ismersz engem, Fülöp? Aki engem lát, látja az Atyát. Hogy mondhatod: Mutasd meg nekünk az Atyát?
10 Nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, s az Atya énbennem? A beszédeket, melyeket nektek szólok, nem magamtól szólom. Az Atya, ki bennem marad, végzi a maga munkáit.
11 Higgyétek el nekem, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem. Ha nem, magukért a tettekért higgyetek.
12 Bizony, bizony, azt mondom nektek, az, aki bennem hisz, ugyanazokat a munkákat fogja tenni, melyeket én teszek, sőt azoknál nagyobbakat fog tenni, mert én az Atyához megyek.
13 S amit csak kérni fogtok az én nevemben, megteszem majd, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiúban.
14 Ha valamit nevemben kérni fogtok, én megteszem.
15 Ha szerettek engem, parancsolataimat megőrizzétek!
16 S majd kérni fogom az Atyát, és Ő más Bátorítót fog adni nektek, hogy az örökké veletek legyen:
17 Az igazság Szellemét, akit a világ nem képes befogadni, mert nem látja, s nem is ismeri őt, ti ellenben ismeritek őt, mert nálatok marad, és bennetek lesz.
18 Nem hagylak titeket árvákul, eljövök hozzátok.
19 Még egy kevés idő, és a világ nem lát többé engem; ti ellenben láttok, mert én élek, s ti is élni fogtok.
20 Azon a napon fel fogjátok ismerni, hogy én Atyámban vagyok, ti énbennem vagytok, én is tibennetek.
21 Az szeret engem, aki magánál tartja parancsolataimat, és megőrzi őket. Azt pedig, aki engem szeret, szeretni fogja Atyám. Én is szeretni fogom azt, és láthatóvá teszem magam majd neki.”
22 „Uram - szólt hozzá Júdás, nem a karióti -, mi történt, hogy nekünk készülsz láthatóan megjelenni, és nem a világnak?”
23 Jézus ezt felelte neki: „Ha valaki szeret engem, és Igémet megőrzi, Atyám is szeretni fogja azt, azután majd elmegyünk hozzá és lakást készítünk nála.
24 Aki engem nem szeret, Igéimet sem őrzi meg. Az az Ige pedig, melyet hallotok, nem az enyém, hanem azé, aki elküldött engem, Atyámé.
25 Ezeket beszéltem nektek, amíg veletek voltam.
26 A Bátorító azonban, a Szent Szellem, akit az Atya nevemben küldeni fog, mindenre meg fog tanítani titeket, s mindenre emlékeztetni fog, amit mondottam nektek.
27 Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, nem úgy adom nektek, ahogy a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, és el ne csüggedjen.
28 Hallottátok, hogy azt mondtam nektek: Elmegyek, de eljövök hozzátok. Ha szeretnétek engem, örülnétek, hogy Atyámhoz megyek, mert az Atya nagyobb nálam.
29 Most hát megmondtam nektek, mielőtt megtörtént volna, hogy ha megtörténik, higgyetek.
30 Már nem sokat beszélek veletek, jön ugyanis e világ fejedelme. Bennem azonban semmije sincsen.
31 De azért van ez, hogy a világ megtudja, hogy szeretem az Atyát, s hogy amiképpen parancsolta nekem az Atya, akképpen cselekszem. Keljetek fel, menjünk innen!”
1 „Én vagyok az igazi szőlőtőke. Atyám a szőlőműves.
2 Lemetsz rólam minden vesszőt, mely gyümölcsöt nem terem, és megtisztít mindent, mely gyümölcsöt terem, hogy több gyümölcsöt teremjen.
3 Ti már tiszták vagytok amiatt a beszéd miatt, melyet szóltam hozzátok.
4 Maradjatok bennem, én is bennetek maradok. Miként a vessző nem képes magától gyümölcsöt teremni, csak ha a tőkén marad, úgy ti sem, ha bennem nem maradtok.
5 Én vagyok a szőlőtőke, ti a szőlővesszők. Aki bennem marad, s akiben én is megmaradok: sok gyümölcsöt terem, mert nálam nélkül semmit nem tehettek.
6 Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, ott elszárad, azután összeszedik, tűzre vetik, és elégetik.
7 Ha megmaradtok bennem, és beszédeim bennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és meglesz nektek.
8 Azzal dicsőül meg Atyám, ha sok gyümölcsöt teremtek, és tanítványaimmá lesztek.
9 Amiként engem szeretett Atyám, én is úgy megszerettelek titeket, maradjatok meg szeretetemben.
10 Ha parancsolataimat megőrzitek majd, megmaradtok szeretetemben, miként én is, ki Atyám parancsolatait megőriztem, meg fogok maradni az ő szeretetében.
11 Ezeket beszéltem el nektek, hogy az én örömöm bennetek legyen, s így örömötök teljessé legyen.
12 Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.
13 Annál nagyobb szeretet senkiben sem lehet, hogy ha valaki lelkét adja oda barátaiért.
14 Ti barátaim vagytok, ha megteszitek, amit parancsolok nektek.
15 Többé nem mondalak titeket rabszolgáknak, mert a rabszolga nem tudja, mit cselekszik ura, hanem barátaimnak mondalak titeket, mert mindent tudtotokra adtam, amit Atyámnál hallottam.
16 Nem ti választottatok ki engem, hanem én válogattalak ki, és arra rendeltelek titeket, hogy elmenjetek, és gyümölcsöt teremjetek, a gyümölcsötök pedig megmaradjon, hogy bármire is kéritek az Atyát az én nevemben, megadja nektek.
17 Ezeket parancsolom nektek, hogy szeressétek egymást.
18 Ha a világ gyűlöl titeket, tudjátok meg, hogy engem előbb gyűlölt, mint titeket.
19 Ha a világból valók volnátok, a világ kedvelné a sajátját, de mert nem vagytok a világból valók, hanem én válogattalak ki titeket a világból, azért gyűlöl titeket a világ.
20 Emlékezzetek meg arról a szóról, melyet mondottam nektek: A rabszolga nem nagyobb uránál. Ha engem üldöztek, titeket is üldözni fognak. Ha az én szómat megőrizték, a tieteket is meg fogják őrizni.
21 Ám de mindezt az én nevemért fogják veletek tenni, mert nem ismerik azt, aki elküldött engem.
22 Ha nem jöttem volna, és nem szóltam volna nekik, nem volna vétkük, így azonban nincs mentségük a vétkükre.
23 Aki engem gyűlöl, Atyámat is gyűlöli.
24 Ha nem tettem volna közöttük azokat a tetteket, melyeket senki más nem tett, nem volna vétkük, így azonban láttak is, meg is gyűlöltek: engem is, Atyámat is.
25 De azért lett ez így, hogy beteljesedjék a törvényükben megírt ige: Ok nélkül gyűlöltek engem.
26 Ha eljő a Bátorító, akit Atyám mellől én fogok küldeni, az igazság Szelleme, aki Atyám mellől jő elő, Ő fog tanúskodni mellettem.
27 De ti is tanúskodni fogtok, mert kezdettől fogva velem vagytok.
1 Ezeket azért beszéltem nektek, hogy tőrbe ne essetek.
2 Ki fognak vetni titeket a zsinagógából. De jön egy óra, mikor bárki, aki titeket megöl, azt fogja gondolni, hogy az Istennek tesz szolgálatot vele.
3 Azért fognak így cselekedni, mert nem ismerték fel az Atyát, sem engem.
4 Mégis elmondtam e dolgokat nektek, hogy ha majd eljön az órájuk, visszaemlékezzetek, hogy megmondtam nektek. Ezeket eleitől fogva azért nem mondtam nektek, mert veletek voltam.
5 Most azonban ahhoz megyek el, aki elküldött engem. Ám közületek senki sem kérdez engem: Hová mégy?
6 Mégis, mikor ezeket mondottam nektek, a bánat töltötte meg szíveteket.
7 De én megmondom nektek az igazat: Hasznotokra van, hogy én elmenjek. Mert ha nem megyek el, a Bátorító nem jön el hozzátok, ha ellenben elmegyek, elküldöm őt hozzátok.
8 Ha ő eljön, meggyőzi a világot vétek, igazságos döntés és ítélet dolgában,
9 Vétek dolgában: hogy nem hisznek bennem.
10 Igazságos döntés dolgában: hogy az Atyához megyek, és többé nem láttok engem.
11 ítélet dolgában: hogy a világ fejedelme ítélet alatt van.
12 Még sok mondanivalóm van hozzátok, de most nem vagytok képesek elhordozni még.
13 Ha azonban eljön Ő, az igazság Szelleme, útmutatótok lesz a teljes igazságban. Mert nem magától fog beszélni, csak amit hall, azt mondja el, s a jövendőt tudatja veletek.
14 Engem fog dicsőíteni, mert az enyémből fog merítem, s azt mondja el nektek.
15 Mindaz, amije Atyámnak van, az enyém, ezért mondtam nektek, hogy az enyémből merít, s azt tudatja veletek.
16 Még egy kevés idő, s többé nem láttok engem, megint egy kis idő, s megláttok majd engem.”
17 Tanítványai közül egyesek így szóltak egymáshoz: „Mi az, amit mond nekünk: Egy kis idő, s nem láttok engem, megint egy kis idő, s megláttok majd engem? Meg, hogy: az Atyához megyek.
18 Micsoda az a kis idő, amiről beszél? --szóltak --, nem tudjuk, mit beszél.”
19 Jézus észrevette, hogy meg akarják őt kérdezni, megszólította hát őket: „Afelől vitatkoztok egymással, hogy azt mondtam: Egy kevés idő, és nem láttok engem, megint egy kevés idő, és megláttok majd engem?
20 Bizony, bizony azt mondom nektek, hogy ti sírni és jajveszékelni fogtok, a világ pedig örülni fog, ti bánkódni fogtok, de bánkódástok örömre fordul.
21 Ha az asszony szül, bánata van, mert eljött az órája, de ha megszüli gyermekét, többé nem emlékezik szorongására amiatt az öröm miatt, hogy ember született a világra.
22 Nektek ugyan most bánatotok van, de majd újra meglátlak titeket, és akkor szívetek örülni fog, s örömötöket senki sem fogja elvenni tőletek.
23 Azon a napon engem többé nem kérdeztek meg semmi felől. Bizony, bizony azt mondom nektek: Bármire kéritek is akkor az Atyát az én nevemben, megadja nektek.
24 Mostanáig semmit sem kértetek az én nevemben: Kérjetek, és kapni fogtok, hogy örömötök teljes legyen.
25 Ezeket példázatként beszéltem nektek. De jön egy óra, mikor többé nem szólok nektek példázatban, hanem teljes nyíltsággal adok nektek tudósítást az Atya felől.
26 Azon a napon az én nevemben kérni fogtok, és nem mondom nektek, hogy az Atyát én fogom kérni értetek,
27 mert már az Atya maga is kedvel titeket, mert én kedvessé lettem nektek, ti meg annak hívőivé, hogy én Isten mellől jöttem el.
28 Eljöttem az Atyától, lejöttem a világba, ismét elhagyom a világot, és az Atyához megyek.”
29 „Most nyíltan beszélsz -- szóltak tanítványai --, és nem mondasz semmit példázatban.
30 Most tudjuk, hogy mindent tudsz, és nincs szükséged arra, hogy valaki megkérdezzen; emiatt hisszük, hogy Isten mellől jöttél el.”
31 „Most hiszitek? - mondta nekik Jézus. -
32 Lám eljön egy óra, és már el is jött, hogy szétszóródtok, ki-ki a magáéba, és engem egyedül hagytok. De nem vagyok egyedül, mert az Atya velem van.
33 Ezeket azért beszéltem el nektek, hogy bennem békességetek legyen. A világban szorongatástok lesz, de bízzatok: A világ legyőzve áll alattam.”
1 Ezeket beszélte Jézus. Azután felemelte szemét az égre, és így szólt: „Atyám! Eljött az óra. Dicsőítsd meg Fiadat, hogy Fiad megdicsőíthessen téged.
2 Cselekedjél annak megfelelően, hogy fennhatóságot adtál neki minden húson, hogy mindazoknak, akiket neki adtál, örök életet adhasson.
3 Az az örök élet, hogy téged, az egyetlen igaz Istent ismerjenek, és azt, akit elküldtél, a Felkent Jézust.
4 Én megdicsőítettelek téged a földön, miután elvégeztem a munkát, melyet te adtál nekem, hogy megtegyem.
5 Most pedig dicsőíts meg engem, Atyám, azzal a dicsőséggel, mely Nálad az enyém volt, még mielőtt a világ lett volna.
6 Kinyilatkoztattam nevedet azoknak az embereknek, akiket a világból nekem adtál. Tieid voltak, és Te nekem adtad őket, ők meg a Te Igédet megőrizték.
7 Most vált ismertté számukra, hogy minden, amit nekem adtál, Tőled való,
8 mert azokat a szavakat, melyeket nekem adtál, nekik adtam, ők elfogadták, és valósággal felismerték, hogy Tőled jöttem el, elhitték, hogy te küldtél el engem.
9 őértük kérlek Téged, nem a világért kérlek, hanem azokért, akiket nekem adtál, mert Tieid.
10 Minden, ami enyém, a Tiéd, és a Tiéd az enyém, én meg bennük jutottam dicsőségre.
11 Én ezentúl nem vagyok a világon, de ők a világban vannak, míg én Hozzád megyek. Szent Atyám, őrizd meg őket neveddel, melyet nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi.
12 Mikor velük voltam, én megőriztem őket a Te neveddel, melyet nekem adtál, vigyáztam, és senki sem veszett el közülük, csak a veszedelemnek fia, hogy az írás beteljesedjék.
13 Most pedig Hozzád megyek, és ezeket azért beszélem a világon, hogy az én örömömet a maga teljességében birtokolhassák.
14 Igédet nekik adtam. A világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
15 Nem arra kérlek, hogy kivedd őket a világból, hanem, hogy őrizd meg őket a gonosztól.
16 Nem a világból valók, mint ahogy én sem vagyok a világból való.
17 Szenteld meg őket az igazságban! A Te Igéd igazság.
18 Amint Te elküldtél engem a világba, én is úgy küldöm el őket a világba.
19 Értük szentelem magamat, hogy ők is igazán megszenteltekké legyenek.
20 Nem egyedül ezekért kérlek, hanem azokért is, akik az ő beszédükért fognak bennem hinni.
21 Hogy mindannyian egyek legyenek, hogy amiként Te, Atyám, bennem vagy, és én Tebenned vagyok, ők is bennünk legyenek, hogy a világ elhiggye, hogy Te küldtél engem.
22 Én azt a dicsőséget, melyet nekem adtál, nekik adtam, hogy egyek legyenek, mint mi egyek vagyunk:
23 én bennük, és Te énbennem, hogy az egységük befejezett legyen, hogy a világ felismerje, hogy Te küldtél engem, s hogy úgy szeretted őket, mint ahogy engem szerettél.
24 Atyám, akarom, hogy azok, akiket nekem adtál, velem együtt ott legyenek, ahol én vagyok, hogy szemléljék dicsőségemet, melyet nekem adtál, hisz a világ alapítása előtt szerettél engem.
25 Igazságos Atyám, a világ nem ismert meg Téged, de én megismertelek, és ezek felismerték, hogy Te küldtél engem.
26 Megismertettem velük a Te nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, mellyel engem szerettél, bennük legyen, én is bennük legyek.”
1 Miután Jézus ezeket mondotta, tanítványaival együtt egy, a Kidrón patakján túl eső helyre ment, hol egy kert volt. Oda bementek tanítványaival.
2 Azt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus sokszor gyűlt ott össze tanítványaival.
3 Júdás magával vivén egy csapat katonát, továbbá a főpapoktól és a farizeusoktól kiküldött szolgákat, fáklyákkal, lámpákkal és fegyverekkel Jézushoz ment.
4 Jézus, aki tudta mindazt, ami rá következik, előjött, és megkérdezte őket: „Kit kerestek?”
5 „A názáreti Jézust” - felelték azok, mire azt mondta nekik: „Én vagyok.” Velük együtt ott állt Júdás is, aki őt elárulta.
6 Amikor azt mondta nekik: „Én vagyok”, azok hátra hőköltek, és földre estek.
7 Újra megkérdezte hát őket: „Kit kerestek?” „A názáreti Jézust” - felelték azok.
8 „Megmondtam már, hogy én vagyok-válaszolta Jézus -, ha engem kerestek, ezeket hagyjátok elmenni.”
9 Azért mondta ezt, hogy beteljesedjék az ige, amit mondott: „Azok közül, akiket nekem adtál, senkit el nem veszítettem.”
10 Simon Péter, akinél kard volt, kivonta azt, és megvágta a főpap rabszolgáját, lemetszette annak jobb fülét. A rabszolga neve Málkus volt.
11 „Dugd kardodat hüvelyébe - szólt Jézus Péterre. - Hát én nem innám ki a poharat, melyet az Atya adott nekem?”
12 A csapat, az ezredes és a zsidók szolgái ekkor elfogták, és megkötözték Jézust.
13 Először Annáshoz vezették, ő volt Kajafás apósa, aki abban az esztendőben főpap volt.
14 Kajafás volt az, aki a tanácsban azt mondta a zsidóknak, hogy „hasznosabb, ha egy ember vész el a népért.”
15 Simon Péter és egy másik tanítvány követték Jézust. Az a tanítvány ismerős volt a főpapnál, és Jézussal együtt bement a főpap udvarába,
16 míg Péter kinn állt a kapunál. Akkor a másik tanítvány, aki a főpapnál ismerős volt, kiment, és szólt a kaput őrző leánynak, azután bevitte Pétert.
17 A kapunál álló fiatal rabszolgáló megszólította Pétert: „Nem vagy te is annak az embernek tanítványai közül való?” „Nem vagyok” - felelte ő.
18 Ott álldogáltak a rabszolgák és bérszolgák is, széntüzet csináltak, mert hideg volt, és melegedtek. Köztük állt Péter is, és melegedett.
19 A főpap tanítványai és tanítása felől kérdezte Jézust.
20 Jézus így felelt neki: „Én nyíltan beszéltem a világnak. Mindenkor a zsinagógában és a szent helyen tanítottam, hol a zsidók mindannyian összejönnek, rejtőzve semmit sem beszéltem.
21 Miért kérdezel engem? Kérdezd meg hallgatóimat, mit beszéltem nekik. Azok, látod, tudják, hogy miket mondottam.”
22 Mikor ezeket mondotta, a szolgák közül egy, aki mellette állt, arcul ütötte Jézust és ezt mondotta: „így felelsz a főpapnak?”
23 Jézus így válaszolt: „Ha gonoszul szóltam, bizonyítsd rám a gonoszt, ha pedig megfelelően, miért versz?”
24 Annás ekkor megkötözve elküldte őt Kajafás főpaphoz.
25 Simon Péter pedig ott állt, és melegedett. Kérdezték tőle: „Ugye, hogy te is a tanítványai közül való vagy? „ő eltagadta: „Nem vagyok” - mondta.
26 A főpap rabszolgái közül egy, aki rokona volt annak, akinek fülét Péter levágta, így szólt: „Nem láttalak én téged vele együtt a kertben?”
27 Péter ismét eltagadta, és akkor tüstént megszólalt a kakas.
28 Jézust Kajafástól a pretóriumba (laktanyába) vezették. Ők maguk nem mentek be a pretóriumba, hogy ne fertőződjenek, hanem megehessék a pászkát.
29 Pilátus ment ki hát hozzájuk, és megkérdezte: „Micsoda vádat emeltek ez ember ellen?”
30 Azok ezt felelték: „Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át.”
31 Pilátus erre ezt mondta nekik: „Vegyétek ti át, és ítéljétek el törvényetek szerint.” - „Nekünk nincs megengedve, hogy bárkit is megöljünk” - válaszolták a zsidók neki,
32 hogy beteljesedjék Jézus jelképes szava, mellyel azt példázta, hogy milyen halállal kell meghalnia.
33 Pilátus hát újra bement a pretóriumba, hívatta Jézust, és megkérdezte: „Te a zsidók királya vagy?”
34 Jézus így felelt: „Magadtól kérded ezt, vagy mások mondották neked rólam?”
35 „Zsidó vagyok én? - válaszolta Pilátus. A te nemzeted és a főpapok adtak téged át nekem. Mit tettél?”
36 Jézus ezt felelte: „Az én királyságom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból való volna a királyságom, szolgáim küzdenének, hogy ne adassam át a zsidóknak, így hát királyságom nem innen való.”
37 „Tehát király vagy?” - kérdezte tőle Pilátus. „Te mondod, hogy király vagyok - felelte Jézus. - Én azért születtem, és azért jöttem a világra, hogy tanúskodjam az igazság mellett. Mindenki hallgat a szómra, aki az igazságból való.”
38 „Mi az igazság?” - szólt Pilátus. E szó után újra kiment a zsidókhoz, és így szólt hozzájuk: „Én semmi okot nem találok benne a vádolásra.
39 Van nálatok egy szokás, hogy pászka alkalmával elbocsássak egy foglyot. Akarjátok, hogy elbocsássam a zsidók Királyát?”
40 Azok újra kiáltozták: „Ne Őt, hanem Barabbást!” Barabbás pedig haramia volt.
1 Akkor Pilátus elvitette, és megostoroztatta Jézust.
2 A katonák tövisből koszorút fontak, és fejére tették. Bíborköpenybe burkolták,
3 hozzáléptek, és így szóltak: „Örvendj, zsidók Királya!” Majd arcára verdestek.
4 Azután újra kiment Pilátus, és így szólt hozzájuk: „Nézzétek, kihozom őt, hogy lássátok: a vádra semmi okot nem találok benne”.
5 Jézus kiment hát a töviskoszorút és a bíborköpenyt viselve. „Nézzétek az embert!” - szólt nekik Pilátus.
6 Mikor a főpapok és a szolgák őt meglátták, ezt kiáltozták: „Feszítsd meg! Feszítsd meg!” „Vegyétek őt ti, és feszítsétek meg - mondta nekik Pilátus. - Én a vádra semmi okot nem találok benne.”
7 A zsidók ezt felelték neki: „Nekünk törvényünk van, s a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten Fiának mondotta magát.”
8 Mikor Pilátus ezt a szót hallotta, még jobban megrémült.
9 Újra bement a pretóriumba, és megkérdezte Jézust: „Honnan való vagy?” De Jézus nem adott neki választ.
10 Azt kérdezte tőle Pilátus: „Nekem nem felelsz? Nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy elbocsássalak, s hatalmam van arra, hogy megfeszíttesselek?”
11 „Nem volna semmi hatalmad ellenem -- felelte neki Jézus --, ha felülről nem adták volna neked. Ezért nagyobb annak a vétke, aki átadott engem neked.”
12 Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy elbocsássa őt, de a zsidók azt kiáltozták: „Ha elbocsátod őt, nem vagy a császár barátja. Ellentmond a császárnak mindenki, aki magát királlyá teszi.”
13 Pilátus, ahogy meghallotta ezeket a szavakat, kivezettette Jézust, és a Mozaikkövezetnek, héberül Gabbathának nevezett helyen leült az ítélőszékre.
14 A pászka előkészülete volt, körülbelül a hatodik óra. Azt mondta a zsidóknak: „Nézzétek! Itt a királyotok!”
15 Azok kiáltoztak: „Vidd el! Vidd el! Feszíttesd meg!” „A ti királyotokat feszíttessem meg?” kérdezte tőlük Pilátus. A főpapok felelték: „Nincs királyunk, hanem csak császárunk.”
16 Akkor odaadta Őt nekik, hogy megfeszítsék. Átvették tehát Jézust.
17 Keresztjét hordozva kiment arra a helyre, melyet Koponyák helyének, héberül Golgotának neveznek.
18 Ott megfeszítették. Vele együtt innen is, onnan is, két másikat is megfeszítettek, középen Jézust.
19 Pilátus feliratot is írt, és azt a keresztre helyezték: „NÁZÁRETI JÉZUS, A ZSIDÓK KIRÁLYA”, volt a felirat.
20 Ezt a feliratot sok zsidó olvasta, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, római nyelven és hellénül volt írva.
21 A zsidók főpapjai azt mondták Pilátusnak: „Ne írd azt, hogy a zsidók királya, hanem, hogy ő mondotta, hogy a zsidók királya vagyok.”
22 De Pilátus ezt felelte: „Amit megírtam, megírtam.”
23 Mikor a katonák Jézust megfeszítették, fogták ruháit, és négy részre osztották, mindegyik katonának egy rész jutott. A köntös felől - mely varrás nélküli volt, a felső résztől kezdve az egész egyből volt szőve
24 megbeszélést folytattak egymással: „Ne hasítsuk el, hanem vessünk sorsot, kié legyen; hogy ez az írás beteljesedjék: Ruhámat széjjelosztották, köntösömre sorsot vetettek.” Ezt tették a katonák.
25 Ott álltak a keresztnél Jézus anyja, anyjának testvére, Mária, a Kleopás felesége és magdalai Mária.
26 Jézus látta, hogy mellette áll anyja és az a tanítvány, akit szeretett, és megszólította anyját: „Nézd, ő lesz a fiad!”
27 Azután így szólt a tanítványhoz: „Nézd, ő lesz az anyád!” Attól az órától fogva a tanítvány magához vette őt.
28 Ezután Jézus, minthogy látta, hogy már minden elvégeztetett arra, hogy az írás beteljesedjék, így szólt: „Szomjazom.”
29 Volt ott egy ecettel telt edény; egy ecettel telt szivacsot izsópra helyezve a szájához vittek.
30 Mikor Jézus elfogadta az ecetet, így szólt: „Elvégeztetett!” Azután lehajtotta fejét, és szellemét átadta Atyjának.
31 Előkészület ideje volt, s mert a következő nap a szombat nagy napja volt, a zsidók megkérték Pilátust, hogy töresse össze a megfeszítettek lábszárát, és vétesse le öltét, hogy szombaton a testek a keresztfán ne maradjanak.
32 Elmentek tehát a katonák, s az elsőnek és a másiknak, akit vele együtt megfeszítettek, összetörték a lába szárát.
33 Mikor azonban Jézushoz érkeztek, és látták, hogy már halott, nem törték össze a lábát,
34 hanem az egyik katona dárdáját az oldalába döfte. A sebből tüstént vér és víz folyt ki.
35 Az, aki látta, bizonyságot tett róla, s az ő tanúságtétele igaz. ő tudja, hogy igazat mond, és azért mondja, hogy ti is higgyetek.
36 Mert azért történtek meg ezek, hogy beteljesedjék ez az írás: „Csontjait nem fogják összezúzni.”
37 Megint egy másik írás ezt mondja: „Meg fogják látni azt, kit általszegeztek.”
38 Ezek után Arimátiából való József, aki a zsidóktól való félelem miatt Jézusnak csak titkon volt tanítványa, arra kérte Pilátust, hogy Jézus testét elvihesse. Pilátus megengedte. Erre elment, és levette a testét.
39 Odament Nikodémus is, aki első esetben éjjel ment hozzá, és körülbelül száz fontnyi mirha és áloé-keveréket hozott.
40 Fogták azután Jézus testét, és az illatszereket mellé téve körülkötötték vászonszalagokkal, ahogy a zsidóknál a temetkezés szokásban volt.
41 Volt azon a helyen, ahol megfeszítették, egy kert, a kertben egy új sír, melybe még senkit sem helyeztek el,
42 mivel ez a sír közel volt, a zsidók előkészülete miatt oda helyezték Jézust.
1 A hét első napján, kora reggel, még szürkületkor kiment a sírhoz magdalai Mária, s látta, hogy a sírról el van emelve a kő, elvették a követ.
2 Erre elfutott Simon Péterhez, és ahhoz a másik tanítványhoz ment, akit Jézus kedvelt. „Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették!” -- szólott hozzájuk.
3 Mire Péter és az a másik tanítvány elindult, és a sírhoz ment.
4 Szaladva ment együtt a kettő, de az a másik tanítvány gyorsabban szaladva megelőzte Pétert, és elsőnek ért a sírhoz.
5 Betekintett, és vásznakat látott, melyek ott hevertek, be azonban még nem ment.
6 Őt követve megérkezett Simon Péter is, és bement a sírba. Látta az ott heverő vásznakat,
7 meg a keszkenőt, mely a fején volt, de az nem volt együtt a vásznakkal, hanem külön feküdt egy helyen összehajtogatva.
8 Akkor bement a másik tanítvány is, aki előbb ért a sírhoz, s ő látott, és hitt.
9 Tudniillik még nem értették az írást, hogy a halottak közül fel kell támadnia.
10 A tanítványok erre újra hazamentek.
11 Mária sírva állott kinn a sírnál. Míg sírdogált, betekintett a sírba,
12 és két angyalt látott, amint fehér öltözetben ott ültek; egyik a fejnél, másik a lábnál, ahol Jézus teste feküdt.
13 „Asszony, miért sírsz?” kérdezték az angyalok tőle. -- „Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hová tették” - felelte nekik.
14 Mikor ezt mondta, hátrafordult és észrevette, hogy ott áll Jézus, de nem ismerte fel, hogy Jézus az.
15 „Asszony, miért sírsz? Kit keresel?” -- kérdezte Jézus tóié. Mária azt gondolta, hogy a kertész az, azért megkérdezte tőle: „Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nekem, hová tetted őt, és majd én elviszem.”
16 „Mária!” - szólította meg Jézus, az megfordult, és héberül ezt mondta neki: „Rabbuni!”, ami azt jelenti: „Tanító.”
17 „Ne nyúlj hozzám! -- szólt hozzá Jézus --, hisz még nem mentem fel az Atyához. Menj el azonban testvéreimhez, és mondd meg nekik: Fölmegyek az én Atyámhoz és a ti Atyátokhoz, az én Istenemhez és a ti Istenetekhez.”
18 Erre magdalai Mária elment, és így adott hírt a tanítványoknak: „Láttam az Urat, és ezeket mondta nekem.”
19 Azon a napon, a hét első napján, mikor már késő lett, és mikor az ajtók ott, ahol a tanítványok voltak, a zsidóktól való félelem miatt zárva voltak, megjött Jézus, és a középen megállott. „Békesség nektek!” -- mondta nekik,
20 és ezt mondván megmutatta nekik kezét és az oldalát. A tanítványok megörültek, hogy meglátták az Urat.
21 Majd újra szólt hozzájuk: „Békesség nektek! Amint engem küldött el az Atya, úgy küldelek el én is titeket.
22 Miután ezt mondotta, rájuk lehelt, és így szólt hozzájuk: „Vegyetek Szent Szellemet!
23 Akiknek vétkeit megbocsátjátok, azoknak megbocsátják azokat, akikéit megtartjátok, azoknak megtartják.”
24 A tizenkettő közül az egyik, Tamás, akit Ikernek mondanak, nem volt velük, mikor Jézus eljött,
25 de a többi tanítvány elmondta neki: „Láttuk az Urat!” Tamás azonban így szólt hozzájuk: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, s nem dugom ujjamat a szegek helyére, ha nem teszem kezemet az oldalába, én nem hiszek.”
26 Nyolcadik napon újra benn voltak a tanítványok. Tamás is velük. Bár az ajtók zárva voltak, odajött Jézus, megállt a középen és így szólt: „Békesség nektek!”
27 Azután Tamáshoz szólt: „Hozd ide az ujjadat, és nézd meg a kezemet, hozd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő.”
28 „Én Uram, és én Istenem!” szólt hozzá Tamás.
29 Mire Jézus ezt mondta: „Mert látsz, hiszel? Boldogok, akik nem láttak és mégis hittek.”
30 Még számos és másféle jeleket is tett Jézus a tanítványok előtt, melyeket ebben a könyvben nem írtam meg.
31 Ezeket azért írtam meg, hogy higgyétek, hogy Jézus a Felkent, az Isten Fia, és hogy ezt hívén életetek legyen az ő neve által.
1 Ezek után a Tibériás tavánál Jézus újra láthatóan megjelent a tanítványoknak. A dolog így történt:
2 Simon Péter, Tamás, akit Ikernek mondanak, Natánáél a galileai Kánából, a Zebedeus két fia és két más tanítvány együtt voltak.
3 Simon Péter így szólt hozzájuk: „Elmegyek halászni.” - „Mi is megyünk veled” - mondták neki. Elmentek, hajóba szálltak, de azon az éjszakán semmit sem fogtak.
4 Már kora reggel volt, mikor Jézus kiállt a partra, de a tanítványok nem tudták, hogy Jézus az.
5 Fiacskáim - szólította meg őket Jézus -, nincs valami ennivalótok?” „Nincs”- felelték.
6 „Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találni fogtok” - mondta nekik. Kivetették a hálót, de a halak sokasága miatt azt többé bevonni nem volt erejük.
7 Ekkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, odaszólt Péternek: „Az Úr az!” Simon Péter, mikor meghallotta, hogy az Úr az, felkötötte felső ruháját, mert meztelen volt, és a tóba vetette magát.
8 A többi tanítvány a csónakkal közeledett, mert nem voltak messze a szárazföldtől, csak mintegy kétszáz könyöknyire, s magukkal vonszolták a hálót a halakkal.
9 Mikor kijutottak a földre, széntüzet láttak és rajta halat, meg kenyeret.
10 „Hozzatok a halakból, melyeket most fogtatok!” - mondta nekik Jézus.
11 Simon Péter is feljött, s kivonta a szárazföldre a százötvenhárom nagy hallal telt hálót. S noha ennyi volt, nem szakadt el a háló.
12 „Jertek, reggelizzetek meg” - mondta nekik Jézus. A tanítványok közül senki sem merte őt kikérdezni: „Ki vagy?” Tudták, hogy az Úr az.
13 Jött Jézus, fogta a kenyeret, és adott nekik, a halakból is hasonlóképpen adott.
14 Ezzel már harmadszor tette magát Jézus a tanítványoknak láthatóvá azután, hogy a halottak közül feltámadt.
15 Mikor megreggeliztek, Jézus megszólította Simon Pétert: „Simon, János fia, jobban szeretsz engem náluknál?” „Úgy van, Uram - felelte -, te tudod, milyen kedves vagy nekem.” „Legeltesd bárányaimat!” - mondta neki.
16 Másodszor is újra megkérdezte: „Simon, János fia, szeretsz engem?” „Úgy van, Uram! Te tudod, hogy kedves vagy nekem!” Mondta neki: „Terelgesd a juhaimat!”
17 Harmadszor is szólt hozzá: „Simon, János fia, kedves vagyok neked?” Megszomorodott Péter, hogy harmadszor kérdezte tőle: „Kedves vagyok neked?” -- és azt felelte neki: „Uram, te mindent tudsz. Te tudod, hogy kedves vagy nekem.” Jézus ezt felelte neki: „Legeltesd a juhaimat!
18 Bizony, bizony, azt mondom neked: mikor fiatalabb voltál, te övezted fel magadat, és oda mentél, ahová akartál. De ha megöregszel, kinyújtod majd kezedet, más övez fel téged, és oda mégy, ahová nem akarsz.”
19 Ezt pedig azért mondta, hogy jelképesen jelezze, micsoda halállal fogja Istent megdicsőíteni. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: „Kövess engem!”
20 Péter megfordult, és meglátta azt a tanítványt, akit Jézus szeretett, hogy követte őket, azt, aki az estebéden az Úr keblére dőlt, s aki azt kérdezte: „Uram, ki az, aki elárul téged?”
21 Mikor Péter meglátta őt, azt kérdezte: „Uram, vele mi lesz?”
22 Jézus ezt felelte neki: „Ha azt akarnám, hogy ő megmaradjon addig, amíg én megjövök, mit tartozik rád? Te engem kövess!”
23 Szétment a beszéd a testvérek közé, hogy az a tanítvány nem hal meg, pedig nem mondta neki Jézus, hogy nem hal meg, hanem: „Ha azt akarom, hogy ő megmaradjon addig, míg megjövök, mit illet téged?”
24 Ez a tanítvány az, aki tanúságot tett e dolgokról, és megírta ezeket. És tudjuk, hogy tanúságtétele igaz.
25 Van sok más dolog is, amiket Jézus tett, amiket, ha egyenként megírnánk, úgy gondolom, hogy maga a világ sem tudná mind befogadni a megírt könyveket.