1 Pál, a Felkent Jézusnak Isten akaratával elhívott apostola, meg Szósztenész testvér
2 írják e levelet az Isten Korintusban levő eklézsiájának, a Felkent Jézusban megszentelteknek, elhívott szenteknek mindazokkal együtt, akik Urunknak, a Felkent Jézusnak nevét bármely helyen segítségül hívják, aki az ő Uruk is és a mienk is.
3 Kegyelmet és békességet nektek Atyánktól és az Úrtól, a Felkent Jézustól!
4 Mindenkor hálát adok Istennek értetek az Istennek ama kegyelméért, amelyet a Felkent Jézusban adott nektek;
5 mert benne mindenben meggazdagodtatok, minden igében, mindenféle megismerésben abban a mértékben,
6 ahogy a Felkentről szóló tanúságtétel köztetek megszilárdult.
7 Hisz úgy meggazdagodtatok, hogy a kegyelem egy ajándékban sincs hiányotok, amikor Urunknak, a Felkent Jézusnak lelepleződését várjátok,
8 aki mindvégig meg fog titeket szilárdítani, hogy vád nélkül érjetek meg Urunknak, a Felkent Jézusnak napjára.
9 Hű az Isten, akin át Fiának, a Felkent Jézusnak, a mi Urunknak közösségébe elhívást kaptatok!
10 Urunknak, a Felkent Jézusnak a nevével kérlellek titeket testvéreim, hogy egyféle beszéd legyen mindnyájatok ajkán, és ne legyenek köztetek hasadások, hanem igazodjatok össze ugyanarra az értelemre és ugyanarra a szándékra!
11 Mert Chloé embereinek révén világosan megtudtam, testvéreim, hogy civakodások vannak köztetek.
12 Azt akarom mondani, hogy mindenki így beszél köztetek: Én Pálé vagyok! Én meg Apollósé! Én Kéfásé! Én a Felkenté!
13 Részekre van tépve a Felkent?! Vajon Pált feszítették meg értetek? Vagy a Pál nevébe merítkeztetek be?
14 Hálás vagyok, hogy közületek senkit sem merítettem be, csak Kriszpuszt és Gájuszt,
15 hogy valaki azt ne mondhassa közületek, hogy az én nevembe merítkeztetek be!
16 Bemerítettem még a Sztefanász háza népét; egyébként nem tudom, hogy valaki mást bemerítettem volna.
17 Mert a Felkent nem bemeríteni, hanem az örömüzenetet hirdetni küldött el engemet! Azt se beszédbeli bölcsességgel, hogy a Felkent keresztje üressé ne váljék!
18 Hiszen a kereszt beszéde azoknak, akik elvesznek, ostobaság, a megmenekülőknek azonban Istennek hatalma.
19 írva áll ugyanis: "El fogom veszteni a bölcsek bölcsességét, és eltörlöm a belátók belátását!"
20 Hová lett a bölcs? Hol az írástudó? Hová lett e kornak vitázója? Hát nem ostobasággá tette az Isten a világi tudományt?
21 Miután a világ a tudományon át isteni bölcsességben nem ismerte meg az Istent, Isten úgy látta helyesnek, hogy ostoba igehirdetésen át mentse meg a hívőket.
22 Miután egyfelől a zsidók jeleket kívánnak, másfelől a hellének bölcsességet keresnek:
23 mi megfeszített Felkentet hirdetünk, zsidóknak kelepcéül, nemzeteknek ostobaságul,
24 maguknak az elhívottaknak azonban, zsidóknak is, helléneknek is Messiásul, aki Isten hatalma, Isten bölcsessége!
25 Mert Isten ostobasága bölcsebb az embereknél, és ami Istenben erőtlennek tűnik fel, erősebb, mint az emberek.
26 Hiszen tekintsetek csak elhivatásotokra, testvéreim, hogy nem sokan vagytok a hús mértékével bölcsek, nem sokan hatalmasok, nem sokan nemesek.
27 Ellenkezóleg, ami a világban ostoba, azt válogatta ki Isten, hogy a bölcseket megszégyenítse; ami a világban erőtelen, azt válogatta ki Isten, hogy megszégyenítse az erőst;
28 és azt, ami a világban nemtelen és megvetett, azt válogatta ki az Isten; a nem létezőket, hogy a létezőket félretehesse,
29 hogy az Isten előtt egy hús se dicsekedhessek.
30 Ti azonban a Felkent Jézusban belőle származtok, abban a Jézusban, aki Isten rendeléséből a mi bölcsességünkké lett, igazságossággá is, megszentelődéssé is, váltsággá is,
31 hogy -- amint meg van írva - „aki dicsekedik, az Úrral dicsekedjék".
1 Mikor hozzátok mentem testvéreim, nem mentem fölényes beszéddel vagy bölcsességgel hirdetni nektek az Isten tanúságtételét.
2 így döntöttem ugyanis, hogy köztetek semmiről sem fogok tudni, csak a Felkent Jézusról, róla is, csak mint megfeszítettről.
3 Sok erőtlenséggel, félelemmel és reszketéssel kerültem hozzátok;
4 és a beszédem és igehirdetésem nem rábeszélő művészettel, néni tudományos szavakkal szólott, hanem Szellem és hatalom felmutatásával,
5 hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten hatalmán alapuljon.
6 Szólunk mi bölcsességet, de a bevégzettek között; nem ennek a kornak, nem is e kor fejedelmeinek bölcsességét, miknek hatása elvész,
7 hanem Isten bölcsességét szóljuk, titokként, azt az elrejtett bölcsességet, melyet Isten az örök korok előtt külön a mi dicsőségünkre jelölt ki;
8 mely e kor fejedelmei közül senki előtt sem lett ismertté. Ha ugyanis megismerték volna, a dicsőséges Urat nem feszítették volna meg!
9 Ellenkezőleg -- amint írva van -- „amit szem nem látott, fül nem hallott; ami az ember szívébe fel nem ötlött: azt készítette el Isten az Őt szeretőknek".
10 Nekünk mégis leleplezte a Szellemen át az Isten, mert a Szellem mindent fürkész, még az Isten mélységeit is.
11 Mert ugyan melyik ember ismeri az ember dolgait, ha nem az ember szelleme, mely benne lakik? így az Isten dolgait sem ismeri senki, csak az Isten Szelleme.
12 Mi pedig nem a világ szellemét kaptuk, hanem az Istenből jövő Szellemet, hogy ismerjük azt, amivel Isten kegyelme megajándékozott.
13 Sőt, beszéljük is róla ezt, de nem az emberi tudomány bölcs szavaival, hanem Szellem tanította szavakkal, szellemi dolgokat szellemi dolgokkal vetve össze.
14 Lelki ember azonban nem fogadja el Isten Szellemének dolgait, mert azok ostobaságok neki; sőt, fel sem ismerheti őket, mert azok csak szellemileg vizsgálhatók ki!
15 A szellemi ember mindent kivizsgál, ő maga azonban senki vizsgálata alá nem esik.
16 Mert ugyan ki ismerte ki az Úr értelmét, hogy tanítója lehetne? Bennünk ellenben a Felkent értelme van!
1 Veletek sem voltam képes úgy beszélni testvéreim, mint szellemiekkel, hanem mint húsból valókkal, mint kiskorúakkal a Felkentben.
2 Tejjel tápláltalak titeket, nem kenyérrel, mert még nem viselhettétek volna el.
3 Sőt, még most sem viselhetitek el, mert még hús-emberei: vagytok. Amennyiben ugyanis irigykedés és civakodás van köztetek, nem vagytok-e hús-emberei:, és nem emberi módon jártok-e?
4 Mert ha ezt mondja az egyik: én Pálé vagyok, s a másik: én Apollósé, nem emberek vagytok-é?
5 Micsoda Apollós, és micsoda Pál? Szolgák, akiken keresztül hívőkké lettetek, ki-ki úgy, ahogy az Úr adta neki!
6 Én ültettem, Apollós öntözött, de Isten növesztett,
7 úgyhogy semmi az ültető, semmi az öntöző: csak az Isten valami, aki a növekedést adja.
8 Az ültető és az öntöző egyek, mindenki meg fogja kapni a maga bérét, ki-ki a saját fáradozásának mértékében.
9 Mi Isten munkatársai vagyunk, ti Isten szántóföldje, Isten építkezése vagytok.
10 Az Istennek nekem adott kegyelméhez képest bölcs építőmesterként vetettem meg az alapot, de más épít reá. Ki-ki nézzen utána, hogy hogyan épít.
11 Más alapot ugyan senki sem képes vetni, mint ami már megvan, s az a Felkent Jézus.
12 Ha valaki az alapra aranyat, ezüstöt, drágaköveket, fát, szénát, szalmát épít is:
13 mindenkinek a munkája láthatóvá válik majd, mert ama nap világosságra hozza, mivel tűzben lehull róla a lepel. És akkor a tűz próbára fogja tenni mindenkinek a munkáját, hogy milyen volt.
14 Ha valakinek a munkája, amit az alapra épített, megmarad, az olyan megkapja bérét,
15 az, akinek a munkája megég, kárt fog vallani; ő maga ugyan meg fog menekülni, de úgy, mintha tűzön menne által.
16 Nem tudjátok, hogy Isten temploma vagytok, és Isten Szelleme lakik bennetek?
17 Ha valaki Isten templomát megrontja, azt meg fogja rontani az Isten! Mert Isten temploma szent, és ez a templom ti vagytok.
18 Senki meg ne csalja magát! Ha közületek valaki úgy véli magáról, hogy ebben a korban ő is bölcs, legyen ostobává, hogy bölccsé lehessen!
19 Mert ennek a világnak bölcsessége Istennél ostobaság, hiszen írva áll: „Megfogja a bölcseket ravaszkodásaikban!"
20 Majd megint: "Az Isten ismeri a bölcsek fontolgatásait, tudja, hogy hiábavalók."
21 így hát emberekkel se dicsekedjék senki. Hisz minden a tiétek,
22 akár Pál, akár Apollós, akár Kéfás, akár a világ, akár az élet, akár a halál, akár a jelenvalók, akár az elkövetkezők; mind a tiétek,
23 ti pedig a Felkentéi vagytok; a Felkent pedig az Istené.
1 Így számoljon velünk mindenki, mint a Felkent szolgáival, mint az Isten titkainak sáfáraival!
2 Mást egyébként nem kell keresni a sáfárokban, mint hogy híveknek bizonyuljanak.
3 Nekem aztán a legkisebbet jelenti az, hogy vizsgálgattok engem, vagy valami emberektől kitűzött napnak a vizsgálata alá esem. Sőt, magam sem vizsgálgatom magamat;
4 hisz semmit sem tudok magamra vonatkozólag, de nem ez igazol engem; akinek ugyanis a vizsgálata alá tartozom, az az Úr!
5 így hát semmiben se ítéljetek idő előtt, míg el nem jő az Úr, aki majd világosságra fogja hozni a sötétség rejtelmeit, és láthatókká teszi a szívek szándékait! Akkor majd mindenki az Istentől kapja meg magasztalását!
6 Ezeket testvéreim, csak példázatképpen alkalmaztam magamra és Apollósra ti értetek, hogy rajtunk tanuljátok meg, hogy nem szabad az eszeteket feljebb járatni annál, ami írva van; hogy senki kedvéért ne fuvalkodjatok fel a másik ellen.
7 Mert hát ki tehet téged különbbé? Mid van, amit nem kaptál volna? Ha pedig kaptad, mért dicsekedel, mintha nem kaptad volna?!
8 Már beteltetek! Már gazdagokká lettetek! Nálunk nélkül királyságra jutottatok! Bár királyságra jutottatok volna, hogy mi is veletek együtt uralkodhatnánk!
9 Mert úgy vélem, hogy Isten minket, apostolokat utolsóknak állított, halálra ítéltnek; mert színháza lettünk a világnak, angyaloknak is, embereknek is.
10 Mi ostobák vagyunk a Felkentért, ti eszesek a Felkentben; mi erőtelenek, ti erősek; ti dicsőítettek, mi becstelenek!
11 E mostani óráig éhezünk is, szomjazunk is, mezítelenek is vagyunk, arcul is vernek, állandó helyünk sincs,
12 saját kezünkkel dolgozva el is fáradunk, gyaláznak minket, mialatt mi áldunk; üldöznek, mi meg elviseljük;
13 rossz hírünket keltik, mialatt mi másokat bátorítunk! Mintha a világ söpredékévé váltunk volna, mindenek mocskává a mai napig!
14 Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem hogy szeretett gyermekekként intselek.
15 Mert ha tízezer nevelőtök volna is a Felkentben, még sincs sok atyátok, mert a Felkent Jézusban az örömüzeneten át én nemzettelek titeket.
16 Esengve kérlek hát, hogy az utánzóimmá legyetek.
17 Éppen ezért küldöttem Timóteust, ki szeretett gyermekem és hívem az Úrban: ő majd emlékeztetni fog benneteket utaimra, melyeket a Felkent Jézusban járok, ahogy mindenhol minden eklézsiában tanítok.
18 Mintha nem mennék el hozzátok, úgy fölfuvalkodtak némelyek!
19 Ám hamarosan hozzátok megyek, ha az Úr akarja, s majd kiösmerem a fölfuvalkodottaknak nem a beszédét, hanem a hatalmát.
20 Mert nem beszédben nyilatkozik meg az Istentől kapott királyság, hanem hatalomban!
21 Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és a szelídség szellemével?
1 Egyáltalában beszélik, hogy köztetek paráznaság van, és pedig olyan paráznaság, amilyent a pogány nemzetek között sem említenek, hogy valaki apja feleségével éljen.
2 Ti meg föl vagytok fuvalkodva ahelyett, hogy megszomorodtatok volna, hogy az, aki ezt a dolgot elkövette, kiemeltetnék közületek!
3 Én ugyan, távol lévén testemmel, de jelen lévén szellememmel, már meghoztam az ítéletet, mintha ott volnék:
4 miután a ti szellemetek és az én szellemem az Úrnak, Jézusnak nevében találkozott egymással;
5 azt, aki ezt így elkövette, Urunknak, Jézusnak hatalmával a hús veszedelmére átadjuk a Sátánnak, hogy a szellem megmentessék az Úrnak napján.
6 Nem nemes a dicsekedésetek! Nem tudjátok, hogy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti?
7 Tisztítsátok el a régi kovászt, hogy új tésztává legyetek; hiszen kovásztalanok vagytok! Hiszen a pászkabárányunk is megöletett már, a Felkent!
8 így hát ne régi kovásszal ünnepeljünk, ne gonoszságnak és rosszaságnak a kovászával, hanem napfény-tisztaságnak és igazságnak kovásztalanságában!
9 Levelemben azt írtam nektek, hogy ne keveredjetek össze paráznákkal,
10 de nem általánosságban írtam, hogy e világ paráznáival, vagy haszonlesőivel, ragadozóival, bálványimádóival ne keveredjetek össze, miután akkor ki kellene mennetek a világból.
11 Most megírom hát nektek, hogy olyannal ne keveredjetek össze, aki, noha testvérnek nevezik, parázna vagy haszonleső vagy bálványimádó vagy gyalázkodó vagy részeges vagy ragadozó; az ilyennel együtt se egyetek!
12 Mert mi dolgom nekem azzal, hogy a kívülvalókat ítélgessem?! Ti nem a benn levőket ítélitek?
13 A kívülvalókat az Isten ítéli meg. Emeljétek ki a rosszat magatok közül!
1 Ha közületek valakinek pere van a másik ellen, hogy merészel a hamisak előtt pereskedni, s nem a szenteknél?
2 Vagy nem tudjátok, hogy a szentek a világon fognak ítélkezni?! És ha veletek ítéltetik meg a világot, méltatlanok vagytok a legkisebb peres ügyekre?
3 Nem tudjátok, hogy angyalokat fogunk ítélni,nem a mindennapi megélhetésre tartozó dolgokat?
4 Ha pedig a mindennapi megélhetés dolgai felől vannak pereitek, akkor akik az eklézsiában a legmegvetettebbek, azokat ültessétek le!
5 Megszégyenítésetekre szólok! Hát úgy állunk, hogy nincs közöttetek egy bölcs sem, akinek képessége volna testvér és testvér között ítélni?
6 Ellenkezőleg, testvér testvérrel pereskedik, éspedig hitetlenek előtt!
7 Egyáltalában már abban is kárt szenvedtek, hogy pereitek vannak egymással. Mért nem szenveditek el inkább az igazságtalanságot? Miért nem tűritek inkább, hogy kifosszanak?
8 Sőt, még ti vagytok igazságtalanok és fosztotok ki mást; éppen testvéreket!
9 Vagy nem tudjátok, hogy igazságtalanok Isten királyságát nem fogják örökrészül kapni? Ne tévelyegjetek! Sem paráznák, sem bálványimádók, sem házasságtörők, sem kéjencek, sem férfifertőzők,
10 sem tolvajok, sem haszonlesők, sem részegesek, sem gyalázkodók, sem ragadozók Isten királyságát nem fogják örökrészül nyerni!
11 Ilyenek voltatok néhányan régen, ámde már lemostak, ámde megszenteltek, ámde igazságosakká tettek titeket az Úrnak, a Felkent Jézusnak nevével és Istenünknek Szellemével.
12 Minden szabad nekem, de nem minden használ. Minden szabad nekem, csak épp, hogy semminek hatalma alá ne kerüljek!
13 Az eledelek a hasnak valók és a has az eledeleknek, az Isten azonban ezt is, azt is félre fogja tenni! A test nem a paráznaságnak van, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek.
14 Az Isten a maga hatalmával az Urat is feltámasztotta, minket is fel fog támasztani.
15 Nem tudjátok, hogy testetek a Felkentnek tagja? Elvegyem a Felkent tagját és parázna tagjává tegyem? Szó sem lehet róla!
16 Vagy nem tudjátok, hogy aki paráznához tapad, egy test vele? Hiszen a „kettő egy hússá lesz" - mondja az írás.
17 Aki ellenben az Úrhoz tapad, egy Szellem vele!
18 Meneküljetek a paráznaságtól! Kívül van a testen minden vétek, amelyet az ember tesz; de aki paráználkodik, saját teste ellen vetkezik!
19 Avagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szent Szellemnek temploma, aki Isten ajándékából a tietek? S hogy nem vagytok a magatokéi!
20 Hiszen áron vásároltak meg titeket. Dicsőítsétek hát az Istent testetekben!
1 Arra vonatkozólag, amit írtatok, hogy nemes dolog az embernek asszonyt nem érinteni, ez a válaszom:
2 a paráznaság miatt kinek-kinek saját felesége legyen; minden egyes asszonynak saját férje!
3 Az asszonynak adja meg a férj, amivel tartozik, az asszony is ugyanazt a férjnek.
4 Az asszony nem rendelkezik a saját testével, hanem a férj, hasonlóképpen a férj sem rendelkezik a testével, hanem a nő.
5 Ne fosszátok meg egymást, hacsak nem megegyezésből bizonyos időpontig, hogy szabad időtök legyen az imádkozásra; aztán ismét együtt legyetek, hogy a Sátán a mértéktelenségnél fogva meg ne kísértsen titeket.
6 Ezt pedig engedékenységből mondom, nem rendeletül.
7 Akarnám ugyanis, hogy minden férfi úgy legyen, ahogy én vagyok, de kinek-kinek megvan a maga külön kegyelem-ajándéka Istentől, egyiknek így, másiknak amúgy.
8 A házasságon kívül élőknek és az özvegyasszonyoknak pedig ezt mondom: nemes dolog, ha úgy maradnak, amint én vagyok;
9 de ha nem tudnak magukon uralkodni, házasodjanak meg. Mert jobb megházasodni, mint égni.
10 A házasoknak pedig azt rendelem - nem én, hanem az Úr -: asszony a férjétől ne váljék el;
11 ám ha mégis válik, maradjon házasság nélkül, vagy béküljön meg a férjével; a férfi se bocsássa el a feleségét.
12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha valamely testvérnek hitetlen felesége van, és az helyesnek látja, hogy vele lakjék, ne bocsássa el!
13 S ha valamely asszonynak hitetlen férje van, és az helyesnek látja, hogy vele lakjék, ne bocsássa el a férjét;
14 mert a hitetlen férj meg van szentelve a feleségben, és a hitetlen feleség meg van szentelve a testvérben. Különben gyermekeitek tisztátalanok volnának, így azonban szentek.
15 Ha ellenben a hitetlen elválik, váljék el, nincs rabszolgasorsra kárhoztatva a férfi- vagy nőtestvér az ilyen dolgokban. Békességre hívott el titeket az Isten!
16 Aztán mit tudod te, asszony, hogy megmentheted-e a férjedet? Vagy mit tudod te, férfi, hogy megmentheted-e az asszonyt?
17 Mindenki úgy éljen, ahogy az Úr kiosztotta néki, ahová az Isten hívása helyezte! így rendelkezem az összes eklézsiában.
18 Ha valakit körülmetélten hívott el Isten, ne tüntesse el; ha körülmetéletlenül hívott el valakit, ne metélkedjék körül!
19 Semmi a körülmetélkedés és semmi a körülmetéletlenség, csak az Isten parancsolatainak megtartása ér valamit.
20 Mindenki maradjon meg abban az állapotban, amelyben elhivatott!
21 Rabszolgaként hívtak el? Ne törődjél vele! Még ha módodban volna is szabaddá válni, inkább azt használd!
22 Mert az Úrban elhívott rabszolga az Úrnak szabadon bocsátottja. Éppen úgy az, akit szabadon hívtak el, a Felkent rabszolgája.
23 Áron vettek meg titeket: ne legyetek embereknek rabszolgái.
24 Isten mellett ki-ki abban maradjon testvéreim, amiben elhívták!
25 A hajadonokra vonatkozólag nincs az Úrtól rendelkezésem; véleményt azonban mondok annak alapján, hogy az Úr rajtam is könyörült, hogy aztán hű legyek.
26 így vélekedem, hogy a jelenvaló kényszerhelyzetben ez a hasznos, hogy hasznos az embernek úgy lennie, ahogy én vagyok.
27 Asszonyhoz vagy kötve? Ne keress feloldást! Fel vagy oldva az asszonytól? Ne keress asszonyt!
28 De ha megházasodol is, nem vetkezel. Ha férjhez megy is a hajadon, nem vetkezik. De az ilyeneknek szorongattatásuk támad a hústól; én meg kímélnélek titeket.
29 Azt mondom, testvéreim, hogy az idő rövidre van szabva, hogy a jövőben azok, akiknek feleségük van, úgy éljenek, mintha nem volna nekik;
30 a sírok úgy éljenek, mintha nem volna sírni valójuk; az örvendezők, mintha nem volna örülni valójuk, a vásárlók, mintha semmit meg nem tartanának,
31 s a világot igénybe vevők, mint akik azt nem kényük-kedvük szerint használnák. Mert elmúlik e világnak pompája!
32 Azt akarnám, hogy ti gondtalanok legyetek. Annak, aki házasságon kívül él, az Úr dolgaira van gondja, hogy mivel nyerheti meg az Úr tetszését;
33 a házasságban élőnek a világ dolgaira van gondja, hogy mivel nyerheti meg az asszonynak a tetszését;
34 így aztán ketté van szakítva a lelke. A házasságon kívül élő asszonynak és a hajadonnak az Úr dolgaira van gondja, hogy testével is, szellemével is szent legyen. Annak ellenben, aki házasságra lépett, a világ dolgaira van gondja, hogy mivel keresse a férj tetszését.
35 Ezt én a ti hasznotokra mondom, nem azért, hogy tőrt vessek nektek, hanem az illedelmességért és azért, hogy úgy élhessetek az Úr mellett, hogy ne legyetek ide-oda rángatva!
36 Ha azonban valaki azt gondolja, hogy hajadon leányára nézve illetlen dolog az, ha vénkisasszony lesz; ha már így kell lenni, tegye, amit akar! Nem vetkezik, házasodjanak meg!
37 Aki azonban szilárdan megáll szíve szándékánál, és nincs kényszerhelyzetben, ellenkezőleg, bír a maga akaratával és saját szívében eldöntötte, hogy megőrizze hajadon leányát: helyesen fog cselekedni.
38 Úgyhogy az, aki kiházasítja hajadon leányát, helyesen cselekszik; de aki nem házasítja ki, még jobban cselekszik.
39 Az asszony kötve van addig, ameddig a férje él; ha elaludnék a férj, szabad, férjhez mehet ahhoz, akihez akar, csakhogy az Úrban!
40 Az én véleményem szerint azonban boldogabb, ha úgy marad. S úgy vélem, hogy bennem is Isten Szelleme van.
1 Az áldozati hús dolgában azt írjátok: „Tudjuk, hogy mindnyájunknak van tudásunk". A tudás felfúj, a szeretet ellenben épít!
2 Ha valaki azt gondolja magáról, hogy tudós valamiben, az még nem tudja a dolgokat úgy, ahogy tudnia kellene!
3 Ha ellenben valaki szereti az Istent, az tudva van Istennél!
4 A bálványáldozati hús evése felől ezt modjátok: „Tudjuk, hogy semmiféle bálványisten nincs a világon, és nincsen több Isten csak egy.
5 És még ha csakugyan volnának is akár az égben, akár a földön úgynevezett istenek, - mint ahogy van sok isten és sok úr?
6 nekünk csak egy Istenünk van: az Atya, kiből a mindenség ered, és aki végett vagyunk; továbbá egy Úr van: a Felkent Jézus, akin keresztül támadott a mindenség, mi is rajta keresztül".
7 Ámde nem mindenkiben van meg ez a tudás! Némelyek mivel hozzászoktak a bálványozáshoz, mostanáig úgy eszik az ilyen húst, hogy az bálványáldozat; lelkiismeretük, mivel erőtelen, beszennyeződik vele.
8 Evés azonban nem állít minket Isten mellé; ha nem eszünk, nem lesz kevesebbünk, és ha eszünk, nem lesz többünk!
9 Ám vigyázzatok, hogy feljogosult voltotokba valami módon bele ne botoljanak az erőtelenek!
10 Ha ugyanis valaki meglátna téged - aki tudásodra hivatkozik - amint a bálványtemplomban asztalhoz dőlsz, vajon a lelkiismerete, miután erőtelen, nem abban az irányban szerez-e „épülést", hogy a bálványáldozati húst megeheti?
11 Veszedelembe taszítja tudásod az erőtelent, azt a testvért, akiért meghalt a Felkent!
12 így aztán, amikor vetkeztek a testvéretek ellen, s megsértitek azoknak a lelkiismeretét, mely a Felkenttel szemben erőtelen, vetkeztek!
13 Éppen azért, ha az evés tőrbe csalja testvéremet, akkor egyáltalában nem eszem húst, hogy testvéremet tőrbe ne ejtsem.
1 Ugye, hogy szabad vagyok? Ugye, hogy apostol vagyok? Ugye, hogy láttam Urunkat, Jézust? Ugye, hogy az én művem vagytok az Úrban?
2 Ha másoknak nem vagyok is apostola, nektek bizonyára az vagyok! Hisz apostolságom pecsétje ti vagytok az Úrban!
3 Azokkal szemben, akik vizsgálgatnak engem, ez a védekezésem:
4 Hát nincs jogunk arra, hogy együnk és igyunk?
5 Nincs jogunk arra, hogy keresztyén feleségünket magunkkal vigyük, mint ahogy a többi apostol, az Úr testvérei és Kéfás is teszik?
6 Egyedül nekem és Barnabásnak nincs jogunk arra, hogy ne dolgozzunk?
7 Ki szállt táborba bármikor is a saját zsoldján? Ki ültet szőlőt anélkül, hogy enné annak gyümölcsét? Ki legeltet nyájat anélkül, hogy inná a nyáj tejét?
8 Emberi okoskodással mondom ezt? Hát a törvény nem ugyanazt mondja?
9 Mert Mózes törvényében ez van írva: „Ne tégy kosarat a nyomtató ökör szájára! " Vajon az ökrökre van gondja az Istennek?!
10 Vagy általános érvénnyel éppen mi értünk mondja? Mert értünk íratott meg, hogy kijár a reménység a szántónak, aki szánt, s a cséplő a részesedés reményében csépel?
11 Ha mi a szellemieket vetettük nektek, nagy dolog, ha aztán a hús világához tartozókat aratjuk abból, ami a tiétek?
12 Ha másoknak joguk van hozzátok, nincs e inkább nekünk? Mi azonban nem használtuk ezt a jogot - ellenkezőleg - mindent elviselünk, hogy valahogy valami akadályt ne gördítsünk a Felként örömüzenete elé.
13 Nem tudjátok, hogy azok, akik a szent dolgok körül munkálkodnak, a szent helyről kapják élelmüket; s hogy az oltár mellett serénykedők az oltárral együtt kapnak részt?
14 így az Úr is úgy rendelkezett, hogy az örömüzenet hirdetői az örömüzenetből éljenek.
15 En azonban ezek közül egyet sem vettem igénybe! Ám nem azért írom ezeket, hogy aztán velem is ugyanaz történjék. Mert hasznosabb volna rám nézve, ha meghalnék, minthogy valaki üres dicsekvéssel vádoljon!
16 Hiszen azzal, hogy az örömüzenetet hirdetem, nem dicsekedhetem! Mert kényszer ül rajtam: s jaj nekem, ha nem hirdetem az örömüzenetet!
17 Mert bért kapok, ha önként teszem, ha nem önként, akkor sáfársággal bíztak meg.
18 Mi is a bérem? Az, hogy amikor az örömüzenetet hirdetem, ingyenessé tehetem az örömüzenetet, és nem kell igénybe vennem az örömüzenettel együtt járó jogomat.
19 Mert noha mindenkitől szabad vagyok, magamat mindenkinek rabszolgájává tettem, hogy a többséget megnyerjem:
20 zsidónak olyan lettem, mint egy zsidó, hogy zsidókat megnyerjek; a törvény alatt élőknek olyanná, mint a törvény alatt élő, soha nem élek a törvény alatt; hogy a tövény alatt élőket megnyerjem;
21 a törvény nélkülieknek, mintha törvény nélküli volnék, holott nem vagyok törvény nélküli, hanem a Felkent törvényében élő; hogy megnyerjem a tövény nélkülieket;
22 az erőteleneknek erőtelen lettem, hogy az erőteleneket megnyerjem; mindenkinek mindenné lettem, hogy mindenképpen megmentsek némelyeket.
23 Mindent megteszek az örömüzenetért, hogy az azzal való közösséget élvezhessem!
24 Nem tudjátok, hogy a pályán futók közül, habár mindnyájan futnak, mégis csak egy nyer pályadíjat? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
25 Mindenki, aki ökölharcban küzd, mindenben önmegtartóztató, azok ugyan azért, hogy romlandó koszorút nyerjenek; mi azért, hogy romolhatatlant!
26 Következőleg én úgy futok, mint aki nem bizonytalanba fut; úgy öklözök, mint aki nem a levegőbe csapdos;
27 ellenkezőleg, állon ütöm és rabszolgálatra kényszerítem a testemet, hogy amikor másokat versenybe hívok, magam valamiképpen olyannak ne bizonyuljak, mint aki nem állja ki a próbát!
1 Testvéreim, nem akarlak titeket tudatlanságban hagyni afelől, hogy atyáink mindannyian a felhő alatt voltak; mindannyian átmentek a tengeren,
2 és a felhőben és a tengerben mindannyian Mózesbe merítkeztek be;
3 mindannyian ugyanazt a szellemi eledelt ették,
4 és mindannyian ugyanazt a szellemi italt itták; tudniillik az őket követő szellemi sziklából ittak, s hogy a szikla a Felkent volt.
5 Többségük azonban nem nyerte el az Isten helyeslését, mert leterítette őket a pusztában.
6 E dolgok azonban előképeinkké váltak, hogy visszatartsanak attól, hogy gonosz dolgokat meg ne kívánjunk, mint azok megkívántak;
7 vagy hogy bálványtisztelőkké ne legyünk, mint közülök némelyek azok lettek, mint ahogy írva áll: „Leült a nép enni-inni, felállottak játszani";
8 vagy hogy ne paráználkodjunk, mint ahogy közülök némelyek paráznákká lettek, s egy napon huszonháromezren estek el;
9 vagy hogy az Urat kísértéssel ki ne hívjuk próbára, amint közülök némelyek megkísértették őt, s aztán kígyók miatt elvesztek;
10 hogy ne zúgolódjatok, mint ahogy közülök némelyek zúgolódni kezdtek, és a pusztító kezétől elvesztek!
11 Mindezek előképekként estek meg azokkal, s azért írattak meg, hogy mi, akikre a korok végső dolgai jutottak, intést kapjunk.
12 így hát aki úgy véli, hogy áll, vigyázzon, hogy el ne essék.
13 Csak emberi kísértés fogott elő titeket. Ám hű az Isten, aki nem hagy titeket képességeteken felül kísérteni; ellenkezőleg, a kísértéssel együtt a kimenekedést is megadja úgy, hogy a kísértést elviselhetitek!
14 Azért hát, szeretteim, meneküljetek a bálványimádástól!
15 Úgy beszélek veletek, mint akikről tudom, hogy eszeteket használjátok; ítéljétek meg magatok, amit mondok!
16 Vajon az áldás pohara, melyet megáldunk, nem a Felkent vérével való közösséget jelzi? Vajon a kenyér, amelyet megtörünk, nem a Felkent testével való közösséget jelenti!
17 Mert egy a kenyér, egy test vagyunk sokan; hisz mindannyian egy kenyérből részesedünk!
18 Figyeljétek meg a hús szerinti Izraelt: vajon nincsenek az oltárral közösségben azok, akik az áldozatok húsát eszik?
19 Mit is mondjak hát? Hogy az áldozati hús valami? Vagy hogy a bálványkép valami?
20 Ellenkezőleg! Hogy amit áldoznak, ördögöknek és nem az Istennek áldozzák! Azt nem akarom, hogy ti az ördögökkel legyetek közösségben!
21 Nem ihattok egyszerre az Úr poharából és az ördög poharából; nem részesedhettek egyszerre az Úr asztaláról és az ördögök asztaláról.
22 Vagy féltékenységre ingereljük az Urat? Vajon erősebbek vagyunk Őnála?
23 Minden szabad, de nem minden használ! Minden szabad, de nem minden épít!
24 Senki se keresse a magáét, hanem a másikét!
25 Megegyetek mindent, amit a mészárszéken vásároltok anélkül, hogy a lelkiismeretért kutatgatni kezdenétek,
26 mert „az Úré a föld és minden, ami azt betölti"!
27 Ha valaki a hitetlenek közül meghív titeket, és ti szívesen elmentek, megegyetek mindent, amit élőtökbe raknak, s a lelkiismeretért ne kutatgassatok!
28 Ám ha valaki azt mondja nektek: „Ez bálványáldozati hús!" - ne egyétek meg amiatt, aki az intést tette és a lelkiismeret miatt!
29 Lelkiismeretet mondok, de nem a saját lelkiismeretünket, hanem a másikét. Mert van-e célja annak, hogy szabadságomat az idegen lelkiismerettel elítéltessem?
30 Mikor én hálával részesedem az ételből, azért káromoljanak engem, amiért én hálát adok?
31 Akár esztek hát, akár isztok, vagy csináljatok akármit, mindent az Isten dicsőségére tegyetek!
32 Se a zsidóknak, se a helléneknek, se az Isten eklézsiájának megütközésére ne legyetek,
33 amint én is mindenben mindenkinek tetszését keresem azzal, hogy nem a magam hasznát keresem, hanem a sokakét, hogy megmeneküljenek.
1 Utánzóim legyetek, mint ahogy én is a Felkent utánzója vagyok!
2 Dicsérlek titeket azért, hogy minden dolgotokban megemlékeztek rólam, s amit rátok bíztam, úgy tartjátok meg, ahogy átadtam nektek!
3 Akarom, hogy tudjátok, hogy minden férfi feje a Felkent, a nőnek feje azonban a férj, a Felkent feje pedig az Isten.
4 Megszégyeníti a Fejét minden férfi, aki úgy imádkozik vagy prófétái, hogy a fején tart valamit.
5 De megszégyeníti a fejét minden nő, aki fátyol nélkül imádkozik vagy prófétái, mert így eggyé, s azonossá lesz azzal, aki meg van beretválva.
6 Mert ha nem fedi le magát egy nő, nyiratkozzék is meg! Ha pedig egy nő szégyell megnyiratkozni vagy megberetválkozni, akkor leplezze is el magát!
7 A férfi, Istennek képmása és dicsősége lévén, nem tartozik lepellel fedni be a fejét; a nő ellenben a férfi dicsősége.
8 Mert nem a férfi van a nőből, hanem a nő a férfiből,
9 s nem a férfit teremtették a nőért, hanem a nőt a férfiért.
10 Ezért tartozik a nő az angyalokra való tekintetből a fennhatóság jelét viselni a fején.
11 Mind-amellett az Úrban sem nő nincs férfi nélkül, sem férfi nő nélkül.
12 Tudniillik, amiként a nő a férfiból származott, úgy a férfi a nőn keresztül; de minden Istenből van.
13 Saját magatokban döntsétek el tehát, illik-e a nőnek fátyol nélkül imádkozni Istenhez.
14 Ugye, hogy a természet maga is arra tanít titeket, hogy a férfinak megbecstelenítő, ha hosszú hajat visel;
15 a nőnek ellenben dicsőségére van, ha hosszú a haja? Mert a hosszú hajat fátyol gyanánt adták neki.
16 Ha pedig valaki úgy véli, hogy élhet a vitatkozás kedvtelésének: nekünk ilyen megszokásunk nincs, sem az Isten eklézsiáinak!
17 A következő paranccsal kapcsolatban nem mondhatok rátok dicséretet, mivel nem javatokra, hanem károtokra gyűltök össze.
18 Először is azt hallom, hogy amikor az eklézsiában összegyűltök, hasadások vannak köztetek, és ezt valami részben el is hiszem.
19 Hiszen kell is szakadásoknak lenniök köztetek, hogy látható legyen, kik a kipróbáltak közöttetek.
20 Mikor tehát ugyanazon a helyen összegyűltök, nem az Úrnak szentelt ebédet eszitek,
21 mert evéskor ki-ki a saját ebédjét veszi elő, s így egyik éhezik, a másik részeg.
22 Hát nincsenek házaitok arra, hogy egyetek és igyatok? Vagy lenézitek az Isten eklézsiáját, és meg akarjátok szégyeníteni azokat, akiknek nincs ennivalójuk? Mit mondjak nektek? Dicsérjelek titeket? Ezen a ponton nem dicsérlek!
23 Én ugyanis az Úrtól kaptam azt, amit nektek át is adtam, hogy Jézus, az Úr, azon az éjjelen, amelyen elárulták, kenyeret vett a kezébe,
24 hálaadás után azt megtörte, és így szólt: „Ez az én értetek odaadott testem, ezt tegyétek rólam való megemlékezésül!"
25 Ugyanúgy szólt ebédelés után a pohárról is. Ezt mondta: „Ez a pohár az új szövetség az én vérem által! Valahányszor isztok belőle, énrólam való megemlékezésül tegyétek ezt!"
26 Valahányszor tehát esztek e kenyérből, és isztok a pohárból, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jő!
27 Következőleg, aki méltatlanul eszik e kenyérből vagy iszik az Úrnak poharából, vetkezik az Úr testével és vérével szemben.
28 Próbálja hát meg az ember magát, és úgy egyék a kenyérből, és igyék a pohárból;
29 mert aki csak eszik-iszik, ítéletet eszik és iszik magának azzal, hogy nem különbözteti meg a testet.
30 Ezért van köztetek sok erőtelen és gyenge, s alusznak meglehetős számmal!
31 De ha megítélnők magunkat, nem ítéltetnénk el!
32 Ha ítél is az Úr, csak nevelésünkre szolgál, hogy a világgal együtt ne sújtson ránk a kárhoztató ítélet!
33 így hát, testvéreim, ha összegyűltök enni, egymást megvárjátok!
34 Ha valaki éhezik, otthon egyék, hogy ne ítéletre jöjjetek össze! A többi dolog felől akkor fogok rendelkezni, amikor odamegyek.
1 Nem akarom testvéreim, hogy hiányozzék az értelmetek afelől, hogy kik a szellemiek.
2 Tudjátok, hogy amikor még a nemzetekhez tartoztatok, úgy hurcoltak titeket a néma bálványokhoz, amint félrevezetőiteknek tetszett.
3 Ezért tudomásotokra hozom, hogy senki sem mondja: „Jézus átkozott", amikor Isten Szellemében beszél. De azt sem mondhatja senki: „Jézus Úr", csak ha Szent Szellemben beszél!
4 A kegyelem-ajándékok megoszlanak, de ugyanaz a Szellem;
5 megoszlanak a szolgálatok, mégis ugyanaz az Úr,
6 megoszlanak a munkálatok is, de ugyanaz az Isten, aki mindenkiben mindent kimunkál!
7 Mindenkinek haszonra adják a Szellem látható megnyilvánulását.
8 Mert az egyiknek a Szellemen keresztül bölcsesség szavát adják, a másiknak meg az ismeret szavát a Szellem mértekéhez képest;
9 amannak hitet ugyanazon Szellem által, másnak gyógyítások kegyelem-ajándékait ugyanabban a Szellemben;
10 megint másnak hatalom nyilvánulások munkálatait; másiknak prófétálást, másnak szellemek megkülönböztetését; amannak nyelvek nemeit, megint egy másnak nyelvek tolmácsolását.
11 De mindezek ugyanannak az egy Szellemnek munkájából származnak, ki azokat külön-külön úgy osztja szét, ahogy akarja.
12 Mert úgy van a Felkenttel is, mint a testtel, amely egy, azonban tagja sok van; a test valamennyi tagja, noha sok, mégis egy testet alkot,
13 hiszen mi is valamennyien egy Szellemben egy testbe meríttettünk be, zsidók is, hellének is, rabszolgák is, szabadok is; valamennyiünket egy Szellem itatott át.
14 A test tudniillik nem egy tag, hanem sok.
15 Ha azt mondaná a láb: mert nem vagyok kéz, nem tartozom a testhez; mégis a testhez tartozik!
16 Ha azt mondaná a fül: mert nem vagyok szem, nem tartozom a testhez; mégis a testhez tartozik!
17 Ha az egész test szem volna, hol volna a hallás? Ha az egész hallás volna, hol volna a szaglás?
18 így azonban az Isten minden egyes tagot úgy helyezett el a testben, ahogy ő akarta.
19 Ha az egész egy tag, hol a test?
20 Valósággal sok a tag, de egy a test.
21 A szem nem mondhatja a kéznek: nincs rád szükségem! De a fej sem mondhatja a lábnak: nincs rád szükségem!
22 Ellenkezőleg! A testnek ama tagjai, melyek erőtlenebbnek látszanak, kényszerítőén szükségesek!
23 Azokat a tagokat, amelyeket becstelenebbeknek vélünk, sokkal több tisztességgel vesszük körül; ami illetlen rajtunk, annak sokkal több illedelem jár;
24 míg ami illedelmes, annak erre nincs szüksége. Az Isten úgy állította össze a testet, hogy annak, ami hiányosabb, több tisztességet adott,
25 hogy a testben ne legyen meghasonlás, hanem egymás számára a tagok ugyanarról gondoskodjanak:
26 akár ha szenved egy tag, vele együtt szenvedjen valamennyi tag; akár ha dicsőséget kap egy tag, vele együtt örvendezzen az összes tag!
27 Ti a Felkent teste vagytok és egyenként tagjai!
28 Isten rendezte el az egyesek helyét az eklézsiában: először apostolokká tett egyeseket, másodszor prófétákká, harmadszor tanítókká. Adott csodatevő képességeket, gyógyító kegyelem-ajándékokat, gondozó szolgálatokat, kormányzó képességeket, nyelvek nemeit.
29 Hát mind apostolok? Mind próféták? Mind tanítók? Mind csodatevő képességekkel rendelkezünk?
30 Mindenkinek vannak gyógyító ajándékaik? Mindannyian nyelveken szólnak? Mind tolmácsolnak?
31 Buzogjatok mindamellett a nagyobb kegyelem-ajándékokért! Még egy mindent felülmúló utat akarok nektek megmutatni.
1 Ha embereknek, sőt angyaloknak nyelvén szólnék is, szeretet azonban nincs bennem, pengő érc vagyok vagy zengő cimbalom!
2 Ha enyém volna a prófétálás ajándéka, s ha minden titkot tudnék, ha látnám az ismeret egész területét, ha az egész hitem megvolna, úgy, hogy hegyeket helyezhetnék át, szeretet azonban nincs bennem, semmi vagyok!
3 És ha vagyonomat mind felétetném, és ha testemet tűznek odaadnám is, hogy megégjen, de nincs bennem szeretet, nem volna semmi hasznom belőle!
4 A szeretet hosszan tűr; a szeretet jóságos, nem féltékenykedik. A szeretet nem dicsekszik, nem fuvalkodik fel;
5 nem illetlen; nem keresi a magáét; nem bőszül fel; nem számítja fel a gonoszt;
6 nem örül a hamisságnak, hanem együtt örül az igazsággal;
7 mindent elvisel, mindent hisz, mindent remél, mindenben állhatatos.
8 A szeretet soha alább nem hagy! Akár a prófétálásokra gondolunk: azok hatályukat vesztik; akár a nyelvek: azok megszűnnek; akár az ismeretre: hatálytalanná válik!
9 Mert töredékes az ismeretünk, töredékes a prófétálásunk;
10 ha pedig eljő a befejezettség, a töredékest hatálytalanítják.
11 Mikor kiskorú voltam, úgy beszéltem, mint egy kiskorú; úgy járt az eszem, mintha kiskorú volnék; úgy számoltam, mint egy kiskorú; de amikor férfivá lettem, félretettem azt, ami a kiskorúhoz illett.
12 Mert most tükrön át talányokban látunk: akkor majd szemtől szembe fogunk. Most töredékesen ismerek: akkor úgy ismerek a dolgokra rá, ahogy énrám ismert az Isten.
13 Igy hát megmarad a hit, remény, szeretet, ez a három! Közülök azonban legnagyobb a szeretet!
1 Törekedjetek arra, hogy a szeretet ajándékát elnyerjétek! Buzogjatok a szellemi ajándékokért! De inkább azért, hogy prófétáljatok!
2 Mert aki nyelven szól, nem embereknek beszél, hanem Istennek; mert senki sem érti meg, hiszen Szellem által szól titkokat.
3 A prófétáló embereknek beszél épülést, bátorítást, vígasztalást.
4 A nyelven szóló magát építi; a prófétáló az eklézsiát építi.
5 Akarom, hogy mindnyájan beszéljetek nyelveken; még inkább azt, hogy prófétáljatok. Nagyobb a prófétáló, mint a nyelveken szóló, kivéve, ha megmagyarázza, hogy az eklézsia épüléshez jusson.
6 így hát, testvéreim, ha nyelveken szólva megyek hozzátok, mit használok nektek, ha csak nem szólok nektek még leleplezéssel, ismerettel, prófétálással vagy tanítással?
7 Ugyanígy ha lélektelen tárgyakkal adok hangot, akár fuvolával, akár citerával, de a hangok közt különbséget nem teszek, hogyan ismerik fel, hogy mit fuvolázok, vagy mit citerázok?
8 És ha kürttel bizonytalan hangot adok, ugyan ki készülődik harcra?
9 Ugyanígy van veletek is: ha nyelvvel nem adtok felismerhető hangot, hogy lehet felismerni, amit mondotok? Olyanok lesztek, mint aki levegőbe beszél!
10 Olyan sokféle neme van a hangoknak a világon, és közülük egy sem értelmetlen.
11 Ha azonban nem ismerem a hangnak a jelentését, a beszélőnek barbár leszek, és a beszélő barbár lesz nekem!
12 Ti is ennek megfelelően, mivelhogy a szellemiekért buzogtok, az eklézsia építésére törekedjetek, arra, hogy a szellemi ajándékokban bővebben részesedjetek!
13 A nyelveken szóló tehát azért imádkozzék, hogy megmagyarázhassa!
14 Ha ugyanis nyelven imádkozom, szellemem imádkozik, de elmém gyümölcstelen.
15 Mi tehát a feladatom? Imádkozom a szellemtől indítva, de imádkozom az értelemtől indítva is! Hangszert pengetek szellemtől indítva, de hangszert pengetek értelemtől indítva is!
16 Ha ugyanis a szellemtől indítva mondasz áldást, az, aki az avatatlan hallgató helyét foglalja el, miként fog áment mondani hálaadásodra, miután nem érti, amit mondasz?
17 Te ugyan helyesen adsz hálát, de a másik nem épül.
18 Hálát adok Istennek, hogy mindnyájatoknál inkább beszélek nyelveken;
19 de az eklézsiában inkább akarok öt szót mondani az értelemtől vezetve, hogy másokat is oktassak, mint tízezer szót nyelven!
20 Testvéreim, ne legyetek gyermekek eszetek jártatásában, hanem a gonoszságban legyetek kiskorúak; eszetek jártatásában ellenben be-végzettek legyetek!
21 A törvényben írva van: „Más nyelven beszélőkkel, idegen ajkakkal fogok ehhez a néphez szólani; de még úgy sem bocsátanak be fülükbe engem" -- szól az Úr!
22 így hát a nyelvek jelül vannak, nem a hívőknek, hanem a hitetleneknek. Ellenben a prófétálás nem a hitetleneknek való, hanem a hívőknek.
23 Mikor hát egybegyűl az egész eklézsia, és mindenki nyelveken szól; aztán bemennek beavatatlanok vagy hitetlenek, nem azt fogják-e mondani, hogy az eszetek ment el?
24 De ha akkor megy be valamilyen hitetlen vagy beavatatlan, amikor mindnyájan prófétáinak, akkor mindenki meg fogja a belépőt győzni, mindenki nyomoz benne úgy, hogy
25 szívének rejtett dolgai láthatókká lesznek, és az arcára borulva fogja imádni az Istent, hirdetve, hogy valóban köztetek az Isten!
26 Mi hát a helyes, testvéreim? Az, hogyha öszejöttök, s kinek-kinek van éneke, tanítása, leleplezése, nyelve, tolmácsolása: minden az épülést szolgálja!
27 Ha nyelven beszél valaki, kettő vagy legföljebb három szóljon, mégpedig egymás után, aztán valaki tolmácsolja!
28 De ha nincs tolmács, hallgasson a nyelveket szóló az eklézsiában; ám beszéljen magának és Istennek!
29 Próféta pedig kettő vagy három szóljon, és a többi ítélje meg!
30 Ha egy másik kap leleplezést, aki szintén ott ül, az első hallgasson!
31 így egyenként mindannyian prófétálhattok, hogy mindenki tanuljon, és mindenki bátorítást kapjon!
32 A próféták szellemei a prófétáknak engedelmeskednek.
33 Mert az Isten nem a felfordulásnak, hanem a békességnek Istene! Mint a szentek valamennyi eklézsiájában:
34 az asszonyok hallgassanak az eklézsiákban; mert nincs nekik a szólás megengedve, hanem legyenek alávetettségben, amint azt a törvény is mondja!
35 Ha valamit meg akarnak tanulni, saját férjüket kérdezzék meg otthon! Rút dolog ugyanis a nőnek az eklézsiában beszélni!
36 Vagy talán tőletek indult ki az Istennek beszéde? Vagy egyedül hozzátok érkezett el?
37 Ha valaki prófétának vagy szellemi embernek véli magát, ismerjen rá, hogy amiket írok, azok az Úrnak parancsai!
38 Ha valaki nem érti, hát ne értse!
39 így hát, testvéreim, buzogjatok azért, hogy prófétáljatok, és a nyelveken szólást se tiltsátok!
40 Csak minden illedelmesen és rendben történjék!
1 Meg akarom ismertetni veletek, testvéreim, hogy azt az örömüzenetet, amelyet én nektek vittem, amelyet ti el is fogadtatok, amelyben állótok is,
2 amelyen át meg is menekültök, milyen igével hirdettem nektek, ha ugyan ragaszkodtok még hozzá, ha ugyan nem hiába hittetek.
3 Azt adtam át tudniillik elsősorban nektek, amit én is úgy vettem át, hogy a Felkent a mi vétkeinkért az írások szerint meghalt,
4 el is temették, fel is támadott az írások szerint a harmadik napon;
5 hogy megjelent azután Kéfásnak, majd a tizenkettőnek;
6 azután láthatóvá lett egyszerre több, mint ötszáz testvérnek, kik közül a legtöbb máig megmaradt, bár némelyek elaludtak;
7 azután megjelent Jakabnak, majd az összes apostoloknak;
8 végül mindenki közül utolsónak, mint egy idétlennek, megjelent nekem is.
9 Mert én vagyok az apostolok között a legkisebb, arra sem elég, hogy apostolnak hívjanak, mert üldöztem az Isten eklézsiáját.
10 De Isten kegyelme által vagyok, ami vagyok, és az ő rám árasztott kegyelme nem bizonyult hiábavalónak, ellenkezőleg, mindnyájuknál többet fáradtam, bár nem én, hanem Isten kegyelme, mely velem volt.
11 Azért akár én, akár amazok, így hirdetjük; ti is így hittetek benne!
12 Ha tehát a Felkentről azt hirdetik, hogy a halottak közül való feltámadása megtörtént, hogy mondhatják közületek némelyek, hogy nincs halottak föltámadása?
13 Ha nincs halottak föltámadása, a Felkent sem támadott fel!
14 Ha a Felkent nem támadott fel, akkor üres az igehirdetésünk, és hiábavaló a ti hitetek is!
15 Sőt, akkor Isten hamis tanúinak találnának minket, mert Istennel ellentétben azt hirdettük, hogy a Felkentet föltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak csakugyan nem támadnak fel!
16 Mert ha a halottak nem támadnak fel, a Felkent feltámadása sem történt meg.
17 Ha pedig a Felkent feltámadása nem történt meg, hiábavaló a hitetek, még vétkeitekben vagytok.
18 Következőleg azok is elvesztek, akik a Felkentben aludtak el.
19 Ha pedig ebben az életben nincs más reményünk, mint a Felkent, akkor szánalmasabbak vagyunk minden embernél.
20 Tény azonban, hogy a Felkent feltámadott, azok zsengéjeként, akik alusznak.
21 Miután ugyanis emberen át jött a halál a világra, emberen átjött a halottak feltámadása is!
22 Ahogy ugyanis Ádámban mindnyájan meghalnak, úgy a Felkentben mindnyájukat elevenekké fogják tenni.
23 De minden egyest a maga rendjében: zsenge a Felkent, azután megjelenésekor azok, akik a Felkentéi;
24 majd jön a vég, ha valamikor a királyságot átadná az Istennek és Atyának; ha valamikor minden fejedelemséget, minden fenhatóságot és hatalmat félretesz majd.
25 Mert addig kell neki királyként uralkodnia, amíg minden ellenséget lába alá nem vet.
26 Utolsó ellenségként teszi félre majd a halált;
27 hiszen az Atya mindent lába alá rendelt! Ha azt halljuk, hogy minden alá van rendelve, nyilvánvaló, hogy azt kivéve, aki a mindenséget alá rendelte.
28 Amikor azonban alá fogja rendelni a mindenséget, akkor majd maga a Fiú is alá fogja rendelni magát Annak, aki a mindenséget alá rendelte, hogy az Isten legyen minden mindenekben!
29 Ha nem volna feltámadás, mért merítkeznének be egyesek halottakért? Ha halottak egyáltalában nem támadnak fel, miért merítkeznek be értük?
30 Mi is mért veszélyeztetjük magunkat minden órában?
31 A veletek való dicsekvésre mondom testvéreim, melyhez Urunkban, a Felkent Jézusban van jogom, hogy naponként a halál révén állok!
32 Ha csak emberi történet volt, hogy Efézusban fenevadakkal küzdöttem, mi hasznom belőle? Ha halottak nem támadnak föl, akkor együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk!
33 Ne tévelyegjetek! Gonosz társalgások megrontanak nemes erkölcsöket!
34 Józanodjatok ki becsülettel, és ne vetkezzetek! Mert némelyeknek nincs Isten-ismeretük. Megszégyenítéstekre mondom!
35 Mondhatja azonban valaki: Hogyan támadnak fel a halottak? Milyen testtel jönnek elő?
36 Esztelen! Az, amit elvetsz, csak akkor fog életre kelni, ha meghal.
37 S azzal, amit vetsz, nem a leendő testet veted el, hanem csupasz magot, esetleg búzának vagy valami egyébnek magvát!
38 Az Isten adja aztán neki a testet úgy, ahogy akarta: minden egyes magfajtának a saját testét.
39 Nem minden hús ugyanaz a hús; más a madaraké és más a halaké.
40 Vannak aztán mennyei testek és vannak földi testek; de más a mennyeiek dicsősége és más a földieké.
41 Más a nap dicsősége, más a hold dicsősége és más a csillagok dicsősége; csillag a csillagtól dicsőségben különbözik.
42 így van a holtak föltámadásával is! Elevetik a testet rothadó állapotban, feltámad romolhatatlanságban;
43 elvetik gyalázatosságban, feltámad dicsőségben; elvetik erőtelenségben, feltámad hatalomban.
44 Elvetnek lelki testet, feltámad szellemi test. Ha van lelki test, van szellemi test is!
45 így is van megírva: „Lett az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám ellenben megelevenítő Szellemmé".
46 Nem a szellemi az első, hanem a lelki, aztán jön a szellemi.
47 Az első ember földből formált földi; a második ember mennyből való!
48 Amilyen volt a földi, olyanok lesznek a földiek is, és amilyen a mennyei, olyanok lesznek a mennyeiek is!
49 Amint viseltük a földinek képét, úgy fogjuk viselni a mennyeinek képét is.
50 Ezt pedig azért mondom el, testvéreim, mert hús és vér az Isten királyságát nem kaphatja örökrészül; sem a rothadó a romolhatatlanságot nem nyeri örökrészül.
51 ím egy titkot mondok el nektek: nem fogunk mindnyájan elaludni; de mindannyian át fogunk változni:
52 hirtelen, egy szempillantásban, az utolsó kürt-harsanáskor. Mert kürt fog harsogni. Akkor a halottak romolhatatlan állapotban föl fognak támadni, mi is átváltozunk!
53 Mert ennek a romlandó testnek romolhatatlanságot kell felöltenie, s ennek a halandó testnek halhatatlanságot kell felöltenie!
54 Ha pedig a mostani romlandó testünk romolhatatlanságot ölt fel, és a halandó testünk halhatatlanságot öltözik fel: akkor beteljesül a megírt Ige: győzelem nyelte el a halált!
55 Halál, hol a győzelmed? Halál, hol a fullánkod?
56 A halál fullánkja a vétek; a vétek hatalma a törvény!
57 Hála legyen az Istennek, aki Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül a győzelmet adja nekünk!
58 így hát, szeretett testvéreim, szilárdak, mozdíthatatlanok legyetek, az Úr munkájában mindenkor bővelkedők, tudva azt, hogy az Úrban fáradozásunk nem hiábavaló!
1 Ami pedig a szentek számára rendezett gyűjtést illeti: úgy tegyetek ti is, ahogy Galácia eklézsiáinál rendelkeztem!
2 A hét első napján tegye félre mindenikőtök, amit hét közben sikerült neki összegyűjtenie, hogy ne akkor csinálják a gyűjtéseket, amikor oda megyek.
3 Ha aztán megérkezem, azokat, akiket kipróbáltaknak fogtok látni, levelekkel el fogom küldeni, hogy ami kedvességetekből telt, vigyék el Jeruzsálembe.
4 Ha aztán méltó lesz a gyűjtés arra, hogy én is elutazzak, velem fognak menni!
5 Mert el fogok menni hozzátok, ha Macedónián átmegyek;
6 mert általmegyek Macedónián, nálatok azonban elidőzöm, ha úgy esik, vagy át is telelek, hogy aztán ti indítsatok útba engemet oda, ahová mennem kell.
7 Mert most nem akarlak titeket csak úgy átmenőben látni. Remélem, hogy bizonyos ideig nálatok maradhatok, ha az Úr megengedi.
8 Pünkösdig azonban Efézusban maradok.
9 Nagy és munkában gazdag ajtó nyílt meg ugyanis előttem; de ellenünk is sokan vannak!
10 Ha Timóteus odamegy, nézzetek utána, hogy félelem nélkül legyen nálatok; mert az Úr munkáját végzi, akárcsak én!
11 Senki meg ne vesse hát őt! Indítsátok el őt békességgel, hogy hozzám jöjjön! Mert a testvérekkel együtt várom őt.
12 Ami pedig Apollós testvért illeti: soká kérleltem őt, hogy menjen el hozzátok a testvérekkel. Semmiképp sem volt alkalma arra, hogy most menjen el; de elmegy majd, ha kedvező lesz rá az alkalom!
13 Legyetek éberek, álljatok meg a hitben! Legyetek férfiak! Győzedelmeskedjetek!
14 Minden dolgotok szeretetben történjék!
15 Hadd bátorítsalak titeket, testvéreim! Ismeritek Sztefanász házanépét; tudjátok, hogy ők Akhája zsengéje, s hogy a szentek szolgálására rendelték magukat.
16 Hát ti is rendeljétek magatokat az ilyenek alá, és mindenki alá, aki velük együtt dolgozik és fárad!
17 Örvendek Sztefanász, Fortunátusz és Achaikosz megérkezésének, mert a ti hiányotokat töltötték be.
18 Mert lecsillapították szellememet és a tiéteket is. Ismerjetek rá hát az ilyenekre!
19 Köszöntenek titeket Ázsia eklézsiái. Sokszorosan köszönt titeket az Úrban Akvila és Priszka a házuknál levő eklézsiával együtt.
20 Köszöntének titeket a testvérek mind. Köszöntsétek egymást szent csókkal!
21 A köszöntés saját kezemmel, a Páléval.
22 Ha valakinek nem kedves az Úr, átkozott legyen! Marana tha!
23 Az Úrnak, Jézusnak kegyelme veletek!
24 Szeretetem kísér mindnyájatokat a Felkent Jézusban!