1 Pál, a Felkent Jézus rabszolgája, elhívott apostol, kit örömüzenetének hirdetésére Isten különválasztott.
2 Az Isten prófétáin át a szent írásokban már előre megígérte azt, amiről az örömüzenet szól.
3 Ennek az üzenetnek tárgya a Fiú, ki, ha a húst nézzük, Dávid magvából támadott.
4 Kit azonban a szentség szelleme a halottak közül való feltámasztással Isten Fiaként hatalmas erővel bizonyított. E Fiú, a Felkent Jézus, nekünk Urunk,
5 és rajta keresztül kegyelmet és apostolságot kaptunk arra, hogy az ő nevével minden nemzetben a hit engedelmességét keltsük fel.
6 E nemzetek közé tartoztok ti is, a Felkent Jézus elhívottai.
7 Küldi e levelet az Isten Rómában lakó összes szeretteinek, elhívott szenteknek. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, Istentől és az Úrtól, a Felkent Jézustól.
8 Először is a Felkent Jézuson át mindnyájatokért hálát adok Istenemnek azért, hogy hiteteket az egész világon szerte mindenütt hirdetik.
9 Mert az az Isten, akinek Fia örömüzenetének hirdetésével szellememben szolgálok, a tanúm arra, hogy imádságaimban mindenkor szakadatlanul emlegetlek titeket.
10 Könyörgök is azért, hogy Isten akaratával valamiképpen már jó út nyíljék számomra hozzátok.
11 Mert epedve vágylak látni titeket, hogy a kegyelemnek egy s más szellemi ajándékát közölhessem veletek a ti megszilárdítástokra,
12 helyesebben, hogy köztetek ti is, én is kölcsönös bátorítást kapjunk azon a hiten keresztül, mely bennünk van, bennetek és bennem.
13 Nem akarom azonban, hogy ne tudjátok, testvéreim, hogy már sokszor feltettem magamban, hogy elmegyek hozzátok, de mostanáig megakadályoztak abban, hogy köztetek is teremjek valami gyümölcsöt úgy, mint a többi nemzetek között.
14 Helléneknek is, barbároknakis, bölcseknek is, értelmetleneknek is adósa vagyok.
15 így hát, ami engem illet, bennem a készség megvan arra, hogy nektek, rómabelieknek is hirdessem az örömüzenetet.
16 Mert nem szégyenlem az örömhírt. Hiszen Istennek hatalma az minden hívőnek megmentésére, zsidónak is, sőt annak először, meg hellénnek is.
17 Mert Isten igazságosságáról hull le az örömüzenetben a lepel, s ezt az igazságosságot a hit a hitnek adja tudtul, miként írva is találjuk: „Az igazságos ember hite alapján fog élni."
18 Mert hull már a lepel Isten haragjáról, mely mennyből sújt le azoknak az embereknek minden istentelenségére és hamisságára, akik az igazságot hamissággal lefogva tartják.
19 Lesújt rájuk, mert mindaz, amit Istenből megismerhetünk, köztük is nyilvánvaló, minthogy Isten láthatóvá tette nekik.
20 Hiszen azt, ami belőle láthatatlan, alkotásaiból az emberek a világ megalapítása óta megértik és átlátják, éspedig az ő örök hatalmát és Isten voltát, úgyhogy menthetetlenek.
21 Menthetetlenek, mert bár Istent megismerték, Istenként nem dicsőítették, és hálát neki nem adtak, hanem következtetéseikben hiábavalókká lettek, és be nem látó szívük elsötétedett.
22 Azt állították magukról, hogy bölcsek, pedig ostobákká lettek,
23 amikor a romolhatatlan Isten dicsőségét romlandó embernek, madaraknak, négylábú-aknák és csúszómászóknak hasonmásával cserélték fel.
24 Ezért az Isten szívük kívánságainak következményeként kívánságaikban tisztátalanságra adta oda őket, hogy testüket egymás között megbecstelenítsék.
25 Hiszen ők maguk cserélték fel az Isten igazságát hazugsággal, ők maguk félték és szolgálták a teremtményt, tették félre a Teremtőt, aki áldott az örök korokig. Ámen.
26 Ezért adta azután az Isten oda őket becstelen szenvedélyekre, nőik a természetes életmódot természetellenesre cserélték fel,
27 hasonlóképpen a férfiak is elhagyták a nővel való természetes élést, és indulatoktól hajtva, egymás iránt gyulladtak lángra, férfiak férfiakon követtek el torz dolgokat, és önmagukban kapták meg azt a bért, mely tévedésükért kijárt nekik.
28 S mint ahogy ők Istent kipróbálták, s elvetették, nem méltatva arra, hogy ismeretükben megőrizzék, annak megfelelően Isten is olyan életfelfogásnak dobta őket oda, mely majd az ítéletkor nem állja ki a próbát. Hogy azt tegyék, ami ocsmány,
29 hogy telve legyenek mindenféle hamissággal, rosszasággal, haszonleséssel, gonoszsággal, jóllakjanak irigységgel, gyilkolással, civakodással, cselszövéssel, gonosz szokásokkal.
30 Hogy suttogok, pletykahordók, istengyűlölők, erőszakoskodók, fennhéjázók, kérkedők, gonosz dolgok feltalálói, szüleik iránt engedetlenek,
31 belátásnélküliek, állhatatlanok, szeretetlenek, könyörtelenek legyenek.
32 Mert bár Isten igazságos útjait felismerték, - hogy akik ily dolgokat cselekszenek, halálra méltók -, mégis nemcsak megteszik ezeket, hanem azokat, akik e dolgokat művelik, egyetértésükkel erősítik.
1 Ezért menthetetlen vagy ember, bárki vagy is, aki ítélkezni szoktál, mert mikor a másikat elítéled, magadra mondasz kárhoztatást, hiszen ugyanazokat műveled, mikor magad ítélkezel.
2 Azt azonban tudjuk, hogy Isten ítélete az igazságnak megfelelően sújtja azokat, akik ily dolgokat művelnek.
3 Vagy arra számítasz, te ember, aki elítéled ezeket, akik ilyesmit művelnek, de magad is ugyanazokat teszed, hogy az Isten ítélete elől elmenekülhetsz?
4 Vagy éppen semmibe veszed gazdagon ömlő jóságát, türelmét és hosszútűrését, és nem érted meg, hogy az ő jósága arra indít téged, hogy új felismerésre térj?
5 Te azonban keménységeddel és új látásra térni nem akaró szíveddel haragot halmozol fel magadnak arra a napra, melyen az Isten haragja le fog sújtani, s amelyen igazságos ítéletéről a lepel lehull.
6 Meg fog Ő fizetni kinek-kinek tettei szerint:
7 azoknak, akik állhatatos jó cselekvéssel dicsőséget, megbecsülést és romolhatatlanságot keresnek: örök élettel,
8 ellenben azoknak, akik versengeni szoktak, és nem az igazságnak engedelmeskednek, hanem belenyugosznak a hamisságba: haraggal és indulattal.
9 Nyomorúság és szorongás jő minden emberi leiekre, aki a gonoszt munkálja, zsidóra is, sőt arra elsősorban, dehellénre is.
10 Ám dicsőség, megbecsülés és békesség lesz része mindenkinek, aki a jót munkálja, zsidónak is, annak először, de hellénnek is.
11 Mert Istennél nincs személyválogatás.
12 Mert akik törvény nélkül vetkeztek, törvény nélkül fognak elveszni is, akik pedig a törvényt ismerve vetkeztek, a törvényen át kapják majd ítéletüket.
13 Mert nem a törvény hallgatói igazságosak, hanem annak megtevőit fogják igazságosaknak nyilvánítani.
14 Mikor ugyanis azok a nemzetek, melyeknek nincsírotttörvényük, természetszerűleg teszik a törvény dolgait, bár törvényük nincs, maguk képezik a törvényt maguknak.
15 Ezek ugyanis kimutatják, hogy a törvény kívánta tett a szívükbe van írva, amennyiben lelkiismeretük velük együtt tanúskodik, sőt tanúskodnak szívük fontolgatásai is, melyek egymást hol vádolják, hol védelmezik.
16 A lelkiismeret és e számító következtetések fognak majd tanúskodni ama napon is, melyen Isten az emberek rejtett titkait, ahogy az én örömüzenetem mondja, a Felkent Jézuson át meg fogja ítélni.
17 Ha pedig te a zsidó nevet viseled, és a törvényből hamis biztonságot merítve megnyugtatod magad, ha te Istennel dicsekszel,
18 és ismered a törvényben megnyilatkozó isteni akaratot, ha a törvényből nyert oktatás alapján mérlegelni tudod az eltérő ítéleteket,
19 ha elhitetted magaddal, hogy vakok vezére, sötétségben levők világossága,
20 esztelenek nevelője, kiskorúak tanítója vagy, mivel a mózesi törvényben bírod az alakba öntött ismeretet és igazságot,
21 hát akkor éppen te, aki tanítasz, nem tanítod magadat? Ki azt hirdeted: ne lopj, lopsz;
22 ne törj házasságot, házasságot törsz? Ki utálod a bálványokat, templomot fosztogatsz?
23 Ki a törvénnyel dicsekszel, a törvény áthágásával gyalázod meg az Istent?
24 Hiszen „Isten nevét miattatok káromolják a nemzetek között," - amint az írva van.
25 Mert használ ugyan a körülmetélkedés, ha a törvényt véghez viszed, de ha a törvény áthágója vagy, körülmetélt voltod körülmetéletlenséggé változik.
26 Ha ellenben a körülmetéletlenek a törvény igazságos úíjait megőrzik, körülmetéletlen voltuk nem számít-e majd körülmetéltségnek?
27 Akkor azok a körülmetéletlenek, akik természetüknél fogva hajtják végre a törvényt, fognak elítélni téged, aki betűn és körülmetélésen keresztül hágod át a törvényt.
28 Mert nem az a zsidó, aki szemmel láthatóan az, és nem az a körülmetélés, mely a húson látható,
29 ha-nem az számít zsidónak, aki rejtett mivoltában zsidó, és a szív körülmetélése az igazi körülmetélés, amely szellemben, nem betűben történik, s melynek magasztalása nem emberektől származik, hanem Istentől.
1 Mennyivel több a zsidó a nemzetbelinél, vagy mennyivel hasznosabb a körülmetélkedés?
2 Mindenféleképpen sokkal. Először is azzal, hogy rájuk bízták Isten kijelentéseit.
3 Mert miis a helyzet? Ha némelyek hitetlenekké lettek is, vajon hűtlenségük Isten hűségét hatálytalanítani fogja?
4 Szó sem lehet róla. Inkább az Isten igaz, és minden ember hazug, mint ahogy írva is van, hogy: „Igazságosnak fogsz bizonyulni beszédeidben s győzni fogsz, mikor perbe szállasz."
5 Ha pedig éppen a mi hamisságunk erősíti meg Isten igazságosságát, mit mondjunk? Hát nem igazságtalan az Isten, mikor a haragot ránk hozza? Emberi okoskodással szólok.
6 Szó sem lehet róla. Különben hogy ítélhetné meg Isten a világot?
7 De ha Isten megbízhatóságát az én hazugságom fokozza az ő dicsőítésére, miért ítélnek el engem akkor, mint vétkest?
8 Nem azt kellene-e tennünk, amivel rágalmaznak is bennünket, amiről azt állítják, hogy a mi szójárásunk: tegyük a gonoszt, hogy jó származzék belőle! Az ilyen ember elítélése igazságos volna.
9 Mi hát a valóság? Előnyben vagyunk? Semmi esetre sem. Hiszen az előbb mind a zsidókat, mind a helléneket azzal vádoltuk, hogy vétek terhe nyomja mindnyájukat.
10 Amint írva van: „Nincs igazságos egy sem,
11 nincs belátó, nincs aki megkeresné Istent.
12 Mindnyájan elhajlottak, együttesen hasznavehetetlenné lettek, nincs ki jóságosán cselekedjék, nincs egy sem.
13 Nyitott sír a gégéjük, nyelvük csalárdságot szól, viperaméreg van ajkuk mögött.
14 Szájuk átokkal, keserűséggel telve,
15 lábuk gyors a vérontásra,
16 útjukat romok és nyomor jelzik.
17 A békesség útját nem ismerték meg.
18 Isten félelme nincs a szemük előtt."
19 Tudjuk pedig, hogy mindazt, amit a törvény mond, azoknak mondja, akik a törvény hatálya alatt élnek, hogy minden szájat betömjön, és az egész világ Isten kárhoztatása alá essék.
20 Ezért olyan tettek, melyekkel a törvényt akarja betölteni, egy hús igazságos voltát sem bizonyítják Isten előtt, mert a törvény csak a vétek felismerését nyújtja.
21 Most azonban a törvény nélkül lett láthatóvá nekünk az isteni igazságosság, amint arról a törvény és a próféták tanúságot tesznek.
22 A Felkent Jézusba vetett hiten át tette láthatóvá Isten igazságossága az összes hívek számára. Mert nincs különbségtétel zsidó és nemzetbeli között,
23 hiszen mind vetkeztek és híjával vannak az Isten dicsőségének,
24 ám ingyen jutnak igazságossághoz annak a kegyelemnek révén, melyet a Felkent Jézus megváltó munkája fordított felénk.
25 Azon át, hogy az ő vérében kell hinnünk, már eleve őt rendelte az Isten engesztelő fedélnek, hogy igazságosságát megmutassa nekünk. Igazságosságát abban, hogy az isteni türelem elengedte az előzőleg (a Felkent előtt) elkövetett vétkeket,
26 és kimutatta igazságosságát a jelen időre nézve is, hogy igazságos maradjon, amikor igazságosnak nyilvánítja azt, aki a Jézus hitéből való.
27 Hol van hát az ember számára a dicsekvés lehetősége? Kizáratott. Miféle törvény zárta ki? A tettek törvénye? Nem, hanem a hitnek törvénye.
28 Mert úgy következtetünk, hogy az embert a törvény tettei nélkül a hit teszi igazságossá.
29 Hát akkor csak a zsidóké az Isten? Nem, a nemzeteké is! Igen, a nemzeteké is,
30 ha ugyan az az Isten, aki a körülmetélteket hit alapján igazságosakká teszi, ugyanaz, mint aki a körülmetéletleneket hiten keresztül teszi igazságosakká.
31 Vajon hatályától fosztjuk meg a törvényt a hiten át? Szó sem lehet róla. Ellenkezőleg, éppen érvényre emeljük a törvényt a hiten át.
1 Mit mondjunk hát? Mire jutott ősatyánk, Ábrahám a hús készségeivel?
2 Ha Ábrahámot a tettek tették volna igazságossá, volna dicsekedni valója. Csakhogy nincs erre lehetőség az Istennel szemben.
3 Mit mond tudniillik az írás? „Hitt Ábrahám az Istennek, és azt igazságosságul számították be neki."
4 Annak, aki tetteket visz véghez, a bért nem kegyelemképpen számítják, hanem tartozásképpen.
5 Annak ellenben, aki nem tetteket hajt végre, hanem hisz Abban, aki az istentelent igazságossá teszi, hitét számítják be igazságosságul,
6 úgy ahogy Dávid írja le annak az embernek boldogságát, akinek tettek nélkül tulajdonít Isten igazságosságot:
7 Boldogok azok, akiknek törvénytiprásait elengedték, és vétkeiket elfedezték.
8 Boldog az az ember, akinek az Úr vétket nem fog felszámítani."
9 Vajon ez a boldognak mondás a körülmetélt vagy a körülmetéletlen Ábrahámnak szólt-e? Mert hiszen azt mondjuk: Ábrahámnak hitét számították be igazságosságnak.
10 Milyen állapotában számították be neki? Akkor-e, amikor körülmetélt volt, vagy amikor körülmetéletlen? Nem akkor, amikor körülmetélt volt, hanem amikor körülmetéletlen!
11 A körülmetélés jelképét éppen hitbeli igazságosságának pecsétjéül kapta még akkor, amikor körülmetéletlenül hitt, hogy így minden körülmetéletlen hívőnek atyja legyen, hogy nekik is igazságosságot számítsanak be,
12 amellet a körülmetélteknek is atyja legyen, azoknak, akik nemcsak a körülmetélésből valók, hanem annak a hitnek nyomdokain is járnak, mellyel atyánk, Ábrahám, körülmetéletlen állapotában hitt.
13 Ábrahámnak és magvának ugyanis nem a törvényen át szól az ígéret, hogy a világ örököse lesz, hanem a hit igazságosságán keresztül.
14 Hiszen, ha a törvény alapján állók az örökösök, hiábavalóvá lett a hit, hatálytalanná az ígéret,
15 mert a törvényharagot munkál. Ahol azonban nincs törvény, ott azt nem lehet áthágni sem.
16 Azért van hit alapján az ígéret, hogy kegyelemképpen lehessen, hogy minden egyes mag számára szilárd legyen az ígéret, nemcsak annak, aki a törvény alapján várja, hanem az Ábrahám hite alapján állónak is (aki mindannyiunknak atyja,
17 amint meg van írva: „Sok nemzetnek atyjává rendeltelek téged"). Mindannyiunknak atyja ő az előtt az Isten előtt, akiben hitt, aki megeleveníti a holtakat, aki a nem létezőket úgy hívja elő, mintha léteznének.
18 Abrahám - reménység ellenére - reménykedve hitte, hogy sok nemzetnek atyjává lesz, ahogy mondták neki: „így lesz a te magod."
19 A hit tette arra képessé, hogy mintegy száz éves korában sem erőtlenült el, és nem figyelte saját kihalt testét, sem Sára méhének elhalt voltát,
20 hitetlenül nem kételkedett Isten ígéretében, hanem a hit hatalomra emelte, s miután Istennek adta a dicsőséget,
21 teljes bizonyosságot kapott afelől, hogy Istennek hatalma van azt megtenni, amit ígért.
22 Ezért számították be hitét igazságosságul.
23 Nem őérte magáért írták meg azonban, hogy „beszámították neki,"
24 hanem értünk is, kiknek szintén be fogják számítani, értünk, akik hiszünk abban, aki Urunkat, Jézust a halottak közül feltámasztotta,
25 azt a Jézust, akit eleséseinkért halálra adtak, megigazulásunkért azonban feltámasztottak.
1 Miután tehát a hit alapján igazságosakká lettünk, legyünk békességben Istennel, a mi Urunk, a Felkent Jézus által,
2 aki által szabadon járulhatunk ahhoz a kegyelemhez, melynek révén állunk, és az Isten dicsőségének reménységével is dicsekedhetünk.
3 Sőt nem egyedül ezzel, hanem dicsekedhetünk a nyomorúságokkal is, miután tudjuk, hogy a nyomorúság állhatatosságot munkál,
4 az állhatatosság kipróbáltságot, a kipróbáltság reménységet.
5 A reménység pedig nem szégyeníthet meg, mivel Isten szeretete a nekünk adott Szent Szellem által ki van öntve szívünkbe,
6 ha ugyan igaz, hogy a Felkent, még mikor erőtlenek voltunk, a kijelölt időben meghalt az istentelenekért,
7 akkor, amikor még az igazságosokért is alig hal meg valaki. A jóért ugyanis hamarabb elszánja magát valaki a halálra.
8 Irántunk való szeretetét éppen azzal bizonyította Isten, hogy a Felkent akkor halt meg értünk, mikor még vétkesek voltunk.
9 Azután tehát, hogy igazságosakká tett minket, sokkal inkább meg fogunk menekülni a haragtól vére hatalmával ő rajta keresztül.
10 Mert ha akkor, mikor ellenségek voltunk, Fiának halálán át megbékéltünk Istennel, mennyivel inkább, mentetünk meg a Belőle belénk ömlő élet révén most, mikor már megbékéltünk,
11 sőt mikor már dicsekedhetünk is az Istennel Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül, ki által most a megbékülést elnyertük.
12 Számot kell tehát vetnünk a következőkkel: egyik oldalon a vétket látjuk, mely egy emberen keresztül jött be a világba, a vétken keresztül meg a halál jött be, s ekképp a halál minden emberig elhatolt, amennyiben mindnyájan vetkeztek.
13 Hiszen a törvényig is volt vétek a világban, de ha nincs törvény, a vétket nem róják fel.
14 A halál mégis uralomra jutott Ádámtól Mózesig azokon is, akik nem Ádám eleséséhez hasonlóan vetkeztek, aki az Eljövendőnek (a második Ádámnak) az előképe.
15 A másik oldalon ott látjuk a kegyelmet, mellyel nem úgy vagyunk,
16 mint az eleséssel. Ha ugyanis az egynek elesése a sokat halálra vitte, sokkal nagyobb az egy embernek, a Felkent Jézusnak kegyelmén át az Isten kegyelmének és ingyen ajándékának hatása a sokakra.Nem hatott úgy az ingyen ajándék, mint hatott a vétek azon az egyen át, aki vetkezett. Egyik oldalon az ítélet egy elesés alapján vált kárhoztató ítéletté, a másik oldalon a kegyelemajándék lett sok elesésből megigazulás útjává.
17 Ha ugyanis egynek elesése a halált azon az egyen keresztül uralomra juttathatta, mennyivel inkább kell uralkodniuk az egy Felkent Jézuson keresztül az élet hatalmával azoknak, akik bőségben kapták a kegyelmet és az igazságosság ajándékát.
18 Mint ahogy tehát egy elesés által a kárhoztató ítélet minden emberig elhatolt, úgy hozza el a kegyelem egynek megigazító munkáján át az életadó megigazulást minden emberre.
19 Mint ahogy ugyanis egy ember engedetlensége a sok embert a vétkesség állapotába döntötte, úgy egy ember engedelmessége a sok embert az igazságosság állapotába fogja visszaállítani.
20 A törvény pedig azért csúszott be a kegyelem mellett, hogy megsokasítsa az elesést. De ahol a vétek megsokasodott, ott - azt messze felülmúlva - megszaporodott a kegyelem,
21 hogy amiképpen a vétek a halálban uralomra jutott, úgy a kegyelem is uralomra jusson az igazságosságon át, hogy Urunk által, a Felkent Jézus által elhozza az örök életet.
1 Mit mondjunk hát? Megmaradjunk a vétekben, hogy a kegyelmet megsokasítsuk?
2 Szó sem lehet róla. Vajon mi, akiket halálba vitt a vétek, élhetnénk-e még tovább ebben a vétekben?
3 Hát nem értitek, hogy mi, akik a Felkent Jézusba bemerítkeztünk, halálába merültünk be?
4 A bemerítkezés ővele együtt eltemetett minket a halálba, hogy amiként a Felkentet a halottak közül az Atya dicsősége feltámasztotta, úgy mi is megújult életben járjunk.
5 Hiszen, ha eljutottunk arra, hogy halálának hasonmásával összenőjünk, feltámadásával is összenőt-tekké leszünk.
6 Mert tudjuk, hogy óemberünk vele együtt megfeszíttetett, hogy a vétek teste tehetetlenné váljék, hogy tovább ne legyünk a vétek rabszolgái,
7 mert aki meghalt, az igazságossá lett és a vétektől szabaddá.
8 Ha pedig a Felkenttel együtt meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk.
9 Miután tudjuk, hogy a Felkent azután, hogy a halottak közül feltámadt, többé meg nem halhat, a halál rajta többé nem uralkodik.
10 Ami ugyanis benne meghalt, azt a vétek ölte meg egyszer, ami pedig él, az Isten élteti.
11 Ti is hát halottaknak számítsátok magatokat, miután a vétek megölt titeket, mindamellett élőknek is Isten által a Felkent Jézusban.
12 Ne a vétek uralkodjék tehát halandó testetekben, hogy kívánságainak engedelmeskedjetek,
13 se tagjaitokat ne állítsátok hamisság fegyvereiül a vétek oldalára, hanem álljatok Isten oldalára, mint akik a halottak közül feltámadtatok és éltek. Tagjaitokat is állítsátok az igazságosság fegyvereiként Isten mellé.
14 Mert a vétek nem fog uralkodni rajtatok, hiszen nem törvény alatt vagytok, hanem kegyelem alatt.
15 Mi tehát a helyzet? Vetkezzünk, mivel nem vagyunk törvény alatt,hanem kegyelem alatt? Szó sem lehet róla.
16 Nem tudjátok, hogy ami mellé rabszolgák gyanánt odaálltok, hogy annak engedelmeskedjetek, annak rabszolgái is vagytok? Rabszolgái annak, aminek engedelmeskedtek: vagy a vétek rabszolgái, hogy meghaljatok, vagy a szófogadáséi, hogy igazságosak legyetek.
17 De hála legyen Istennek, hogy csak voltatok a vétek rabszolgái, ám szívből engedelmeskedtetek a tudomány amaz alakjának, amelyre rendelve vagytok.
18 Miután megszabadultatok a vétektől, az igazságosság rabszolgáivá lettetek.
19 Húsotok erőtlensége miatt emberi módra szólok: ahogy azelőtt a tisztátalanság és törvényrontás oldalára állítottátok tagjaitokat, hogy azok törvényrontást műveljenek, most úgy állítsátok tagjaitokat rabszolgákul az igazságosság oldalára, hogy azok megszentelődéseteket munkálják.
20 Hiszen amikor a vétek rabszolgái voltatok, szabadok voltatok az igazságosságtól.
21 Mi gyümölcsötök volt akkor? Olyan dolgok, amiket most szégyelltek, mert azok vége halál.
22 Ám most, hogy a vétektől lettetek szabadokká és Isten rabszolgáivá lettetek, gyümölcsöt teremtek, amely a megszentelődést munkálja, annak vége pedig örök élet.
23 Mert a vétek zsoldja halál, de Urunkban, a Felkent Jézusban az Isten kegyelmi ajándéka az örök élet.
1 Hát nem értitek, testvéreim - törvényismerőkhöz szólok -, hogy a törvény csak annyi ideig uralkodik az emberen, ameddig az ember él?
2 Hiszen a férj alatt élő nőt is a törvény csak az élő férjhez köti, ám ha meghal a férj, a törvény hatálytalan ránézve.
3 Következőleg a férj életében házasságtörő a neve, ha más férfié lesz, de ha meghal a férj, szabad a törvénytől, nem lesz házasságtörővé, ha más férfié lesz.
4 így van veletek is, testvéreim. Titeket is halottakká tett a törvény a Felkent teste által, hogy máséi legyetek, Azéi, aki azért támadott fel a halottak közül, hogy az Istennek teremjünk gyümölcsöt.
5 Mikor ugyanis a húsban voltunk, tagjainkban a vétkek szenvedélyei dolgoztak, amelyeket a törvény váltott ki, hogy a halálnak teremjünk gyümölcsöt;
6 most azonban, hogy a törvény ránk nézve elvesztette hatályát, miután meghaltunk, megölve attól, ami lefogva tartott, új Szellemben és ne a régi betű világban végezzük szolgálatunkat.
7 Mit mondunk tehát? Vétek a törvény? Szó sem lehet róla. De a vétket nem ismertem volna meg, ha a törvényen át meg nem ismerem. A vágyat sem ismerném, ha a törvény nem mondta volna: „Ne kívánd!"
8 A vétek azonban, miután a parancsolatban ugródeszkát talált, kimunkált bennem minden kívánságot. Törvény nélkül ugyanis a vétek holt.
9 Én pedig valaha törvény nélkül voltam, de amikor eljött a parancsolat, a vétek megelevenedett,
10 én pedig meghaltam és úgy találtam, hogy a parancsolat, mely az életet szolgálja, nekem halálomra van.
11 A vétek, miután ugródeszkát kapott a parancsolatban, végképp megcsalt, és a parancsolaton át megölt engem.
12 így tehát a törvény szent, és a parancsolat szent, igazságos és jó.
13 Úgy, hát a jó lett nekem halálommá? Szó sem lehet róla. Hanem a vétek, hogy véteknek tűnjék fel, a jón keresztül munkálja ki a halált, hogy a vétek a parancsolat által szerfölött vétkessé váljon.
14 Tudjuk ugyanis, hogy a törvény szellemi, én ellenben hús vagyok, eladva a vétek alá.
15 Hiszen, amit véghez viszek, nem ismerem, mert nem azt hajtom végre, amit akarok, hanem, amit gyűlölök, azt teszem meg.
16 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, akkor egyetértek a törvénnyel: elismerem róla, hogy jó.
17 így hát többé nem én viszem azt véghez, hanem a bennem lakó vétek.
18 Tudom ugyanis, hogy bennem, azaz húsomban jó nem lakik, mert az akarás ugyan kezem ügyében van, de a jó dolgok véghezvitelét nem lelem magamban.
19 Mert nem a jót teszem, amit akarok, hanem a gonoszt, amit nem akarok, azt hajtom végre.
20 Ha pedig azt teszem, amit nem akarok, többé nem én munkálom azt, hanem a bennem lakó vétek.
21 Magamra nézve tehát azt találom törvénynek, hogy nekem, aki a jót akarom tenni, a gonosz van kezem ügyében.
22 Gyönyörűségemet lelem ugyanis az Isten törvényében a belső embernek megfelelően,
23 de tagjaimban egy másik törvényt látok, mely hadban áll értelmem törvényével, és fogollyá tesz annak a véteknek törvényébe zárva, amely tagjaimban van.
24 Én nyomorult ember! Ki fog kiragadni e halálos testből?
25 Az Istentől felkínált kegyelem a mi Urunkon, a Felkent Jézuson keresztül. Következőleg én, mikor értelmem indít, Isten törvényének teljesítek rabszolgálatot, de amikor húsom indít, a vétek törvényének.
1 Következőleg semmi kárhoztató ítélet nem szól azok ellen, akik a Felkent Jézusban vannak,
2 mert a Felkent Jézusban az élet Szellemének törvénye megszabadított téged a vétek és halál törvényétől.
3 Amire ugyanis a törvénynek nem volt képessége, mert a hús erőtlenné tette, azt véghez vitte az Isten, mikor a húsban a vétket elítélte azzal, hogy a vétkes hús hasonmásában és a vétek miatt saját Fiát küldte el,
4 hogy a törvény igazságos követelései beteljesedjenek bennünk, akiknek járását-kelését nem a hús vezérli, hanem a szellem.
5 A húshoz igazodók ugyanis a hús dolgain jártatják eszüket, de a szellemhez igazodók a szellem dolgain.
6 A hús észjárása ugyanis halálra, a szellem észjárása ellenben életre és békességre.
7 Ezért a hús észjárása ellenségeskedés Isten ellen, Isten törvényének ugyanis nem veti magát alá, minthogy nem is képes rá.
8 A húsban élők Istennek nem tetszhetnek.
9 Ti azonban nem a húsban éltek, hanem szellemben, ha csakugyan Istennek Szelleme lakik bennetek. Ha pedig valakinek a Felkent Szelleme nem birtoka, az nem is övé.
10 Ha ellenben a Felkent bennetek van, a test holt ugyan a vétek következtében, de a szellem élet azért, hogy igazságosságot munkálhasson.
11 Ha pedig Annak Szelleme, aki Jézust a halottak közül feltámasztotta, bennetek lakik, Az, aki a Felkent Jézust a halottak közül feltámasztotta, a bennetek lakó Szellem által a ti halandó testeteket is meg fogja eleveníteni.
12 Következőleg, testvéreim, nem vagyunk a hús adósai, hogy a hús kívánata szerint éljünk.
13 Ha ugyanis a hús kívánata szerint éltek, meg kell halnotok. De ha a szellemmel azt, amit a hús művel, megölitek, élni fogtok.
14 Mindazok ugyanis, akiket Isten Szelleme indít, Istennek fiai.
15 Mert nem rabszolgaság szellemét kaptátok újra, hogy féljetek, hanem a fiúvá fogadás szellemét kaptátok, aki által így kiáltunk: „Abba, Atya!"
16 Maga a Szellem a mi szellemünkkel együtt tesz tanúságot arról, hogy Isten gyermekei vagyunk.
17 Ha pedig gyermekek, örökösök is, Istennek örökösei, a Felkentnek örököstársai, ha csakugyan együtt szenvedünk vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.
18 Úgy számítom ugyanis, hogy a mostani idő szenvedései nem érdemlik meg, hogy összehasonlítsuk őket azzal a dicsőséggel, melyről értünk egyszer a lepel le fog hullani.
19 Mert a teremtés feszültségben és epedve várja Isten fiainak lelepleződését.
20 A teremtés tudniillik hiábavalóságnak van alávetve, nem önként, hanem azért, aki alávetette,
21 azzal a nekünk adott reménységgel, hogy maga a teremtés is meg fog szabadulni a romlandóság rabszolgaságából, és átjut az Isten fiainak dicsőséges szabadságába.
22 Tudjuk ugyanis, hogy az egész teremtés mostanáig együtt sóhajtozik és együtt vajúdik.
23 Sőt nemcsak ők, hanem mi, a Szellem zsengéjének birtokosai, mi magunk is sóhajtozunk, mert a fiúvá fogadtatást várjuk, azaz testünknek megváltását.
24 Mert a mi megmentésünk reménységre szól, a reménység pedig, ha látjuk, nem reménység. Mert, amit látunk, minek azt remélni is?
25 Ám ha azt, amit nem látunk, reméljük, akkor állhatatossággal várjuk is.
26 Ugyanígy jön még a Szellem is segítségére erőtlenségünknek, mert azt, hogy mit imádkozzunk és hogy azt hogyan kell tennünk, nem tudjuk, de maga a Szellem jár közben értünk hangtalan sóhajtásokkal.
27 Az pedig, aki a szíveket fürkészi, tudja, mi a Szellem törekvése, mert ő Istenhez igazodva jár közben a szentekért.
28 Tudjuk pedig, hogy azoknak, akik Istent szeretik, minden összedolgozik a javukra, miután az Isten előzetes terve szerint való kifejlődésre hívattak el.
29 Mert akiket eleve felismert, azokat a többiektől eleve különválasztotta, hogy ugyanazt az alakot viseljék, amelyet az ő
30 Fia, hogy így Isten Fia sok testvér között az elsőszülött legyen.Akikét pedig eleve különválasztott, azokat el is hívta, akiket elhívott, azokat igazságosakká tette, akiket igazságosakká tett, azokat mégis dicsőítette.
31 Mit is fűzhetünk még ezekhez? Ha Isten értünk, ki tehet ellenünk?
32 Aki saját Fiát nem kímélte, hanem érettünk, mindnyájunkért odaadta, hogyan ne adna kegyelemből vele együtt mindent minekünk?
33 Ki emelhet vádat Isten kiválasztottjai ellen? Isten, aki igazságosságot ad?
34 Ki kárhoztat? A Felkent Jézus, aki meghalt, sőt aki feltámadott, aki Isten jobbján van, aki közben is jár érettünk?
35 Ki szakíthat el minket a Felkent szeretetétől? Nyomorúság, vagy szorongatás, üldözés, ínség, mezítelenség, veszedelem vagy kard?
36 Mint ahogy írva is van „Érted egész nap ölnek minket, annyiba vesznek, mint vágójuhokat."
37 Ám mi mindezekben győzteseknél is többek vagyunk azon keresztül, aki minket megszeretett.
38 Mert meg vagyok győződve, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelmek, sem jelenvalók, sem elkövetkezők, sem hatalmak,
39 sem magasságban, sem mélységben lakók, sem semmi más teremtés sem képes elszakítani minket Isten szeretetétől, melyhez Urunkban, a Felkent Jézusban jutottunk.
1 Igazságot szólok a Felkentben, nem hazudok, lelkiismeretem a Szent Szellemben velem együtt tanúskodik,
2 hogy nagy bánat, szakadatlan kín gyötri szívemet.
3 Esdeklek, hogy bárcsak volnék átok alatt, a Felkenttől elszakítva azokért a testvéreimért, akik hús szerint rokonaim.
4 Mert izraeliták ők, övék a fiúvá fogadtatás, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentiszteleti szolgálat és az ígéretek,
5 övék az atyák, kiktől hús szerint a Felkent származott, aki mindenek felett való Isten és áldandó az örök korokig. Ámen.
6 Nem mintha az Isten Igéje megbukott volna. Mert hisz nem mindenki tartozik Izraelhez, aki Izraeltől való,
7 nem mind számíthatók gyermekeknek, akik Ábrahám magvából származnak, hanem azt mondta az isteni szó: „Csak ami Izsákban van, azt fogják magodnak nevezni,"
8 azaz nem a hús gyermekei az Isten gyermekei, hanem csak az ígéret gyermekeit számítják magnak.
9 Mert ígéretnek szava ez:”Ebben az idő tájban eljövök majd, és Sárának fia lesz."
10 Ne csak Sárával történt ilyesmi, hanem Rebekával is, ki amikor egy férfitól, atyánktól, Izsáktól terhes volt,
11 még mielőtt megszülettek, s jót vagy hitványát művelhettek volna a gyermekek, azért, hogy Istennek a kiválasztást fenntartó előzetes elrendelése nem a tettek következményeképp, hanem az elhívó akaratából szilárd maradjon, -
12 azt hallotta, hogy a nagyobbik rabszolgája lesz a fiatalabbnak,
13 ahogy írva is van: „Jákobot megszerettem, Ézsaut ellenben meggyűlöltem."
14 Mit mondjunk erre? Talán csak nincs hamisság az Istennél? Szó sem lehet róla.
15 Mózeshez ugyanis így szól: „Könyörülni fogok azon, akin könyörülök és irgalmazni fogok annak, akinek irgalmat adok."
16 Következőleg nem az akaróé, sem a futóé a jövő, hanem a könyörülő Istené.
17 Mert a fáraóhoz így szól az írás: „Éppen avégre támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és hogy szerte az egész földön hirdessék nevemet."
18 így hát, akin akar, könyörül, és akit akar, megkeményít.
19 Azt kérded most már tőlem: „Hát akkor miért vádol még mindig? Ellenállhat-e valaki az ő akaratának?"
20 De hát ki is vagy te csakugyan ember, hogy Istennel feleselsz? Vajon mondhatja-e a gyuradék a gyúrójának: Miért csináltál engem így?
21 Hát nincs joga a fazekasnak az agyagon, hogy ugyanannak az agyagtömbnek egy részéből megbecsült, más részéből nem becsült célra formáljon edényt?
22 És ha ezzel éppen haragját akarta megmutatni, és hatalmát megismertetni az Isten, és azért viselte oly nagy türelemmel a harag edényeit, akik elveszésre készültek,
23 másfelől meg akarta ismertetni dicső gazdagságát az irgalom edényein, akiket eleve dicsőségre alkotott?
24 Ilyen edényekül hívott el minket is, nemcsak a zsidók közül, hanem a nemzetek közül is.
25 Már Hózseásnál is ezt mondja: „Azt, ami nem népem, népem gyanánt fogom elhívni, s a nem szeretettet szeretettként,
26 és az fog történni, hogy amely helyen azt mondták nekik: Ti nem vagytok az én népem, ott az élő Isten fiainak fogják őket nevezni."
27 Ézsaiás éppen így kiált Izraelért: „Ha Izrael fiainak száma annyi lesz is, mint a tenger fövénye, csak a maradék fog megmenekülni."
28 Mert megcselekszi az Igét az Úr a földön, miközben befejezéshez juttatja és megrövíditi a történést.
29 És amint Ézsaiás előre megmondta: „Ha a Seregek Ura magot nem hagyott volna nekünk, olyanokká lettünk volna, mint Sodorna; Gomorrához váltunk volna hasonlókká."
30 Mit mondjunk hát? Hogy nemzetek, melyek igazságosságra nem törekedtek, birtokul kapták az igazságosságot, éspedig a hit alapján elérhető igazságosságot.
31 Izráel ellenben, mely az igazságosság törvénye után futott, nem érkezett el a törvényhez.
32 Miért nem? Mert nem a hit alapján kereste, hanem úgy, mintha cselekedetek alapján volna elnyerhető. Beleütköztek a megütközés kövébe.
33 Ahogy írva van: „Lám, Sionban megütközés kövét helyezek el, botlás kőszikláját, de aki hisz benne, meg nem szégyenül."
1 Testvéreim! Szívem helyeslő szava és Istenhez küldött könyörgésem értük szólnak, megmenekülésükért.
2 Mert tanúságot teszek amellett, hogy Isten iránt való buzgóság van bennük, de az nem felel meg az ismeretnek.
3 Mert azzal, hogy Isten igazságosságát nem értették és a maguk igazságos voltát igyekeztek elismertetni, Isten igazságosságának magukat alá nem vetették.
4 A törvény vége ugyanis a Felkent, aki mindenkinek igazságosságává lett, aki hisz.
5 Mózes ugyanis a törvény alapjára helyezkedő igazságosságot így írja le: „Az az ember, aki megteszi a törvényt, élni fog általa."
6 A hitből származó igazságosság ellenben így beszél:,,Ne mondd szívedben: Ki fog felmenni az égbe?" - tudniillik a Felkentet aláhozni?
7 Vagy: „Ki száll alá a feneketlen mélységbe?"
8 Hanem így szól: „Közel hozzád a szó szádban és szívedben," tudniillik a hitnek szava, melyet hirdetünk.
9 Mert ha szájaddal vallód, hogy Jézus Úr és szíveddel hiszed, hogy Isten őt a halottak közül feltámasztotta, meg fogsz menekülni.
10 Mert szívvel hiszünk, és annak alapján igazságosak leszünk, szájjal teszünk vallást, és azzalmegmenekülünk.
11 Az írás ugyanis ezt mondja: „Senki meg nem szégyenül, aki benne hisz."
12 Mert nincs különbség zsidó és hellén között, mert ő mindenek Ura, gazdag mindenek irányában, akik őt segítségül hívják.
13 „Mert mindenki, aki az Úr nevét segítségül hívja, meg fog menekülni."
14 Miként hívhatnák azonban segítségül azt, akiben nem hittek?
15 Miként hihetnek abban, akiről nem hallottak? Miként hallanának, ha nincs igehirdető? Miként hirdetnék az Igét, ha senki sem küldi őket? Így is írták meg: „Mily szép az örömhirdetőknek lába, akik a jóról beszélnek."
16 Csakhogy nem mindnyájan hallgattak az örömüzenetre. Ézsaiás ugyanis így szól: „Uram, ki hitt a mi igehirdetésünknek?"
17 A hit tehát az Ige hallásából támad, a hallás pedig a Felkent beszédén át.
18 De kérdem: Vajon nem hallották? Kétségen kívül „az egész földre elhatott kiáltásuk, a lakott föld végéig elhangzott beszédük."
19 Azt kérdem mégis: Talán Izrael nem ismerte fel? Már Mózes így szól:,,Féltékenységre ingerellek benneteket azzal, ami nem nemzet, belátással nem bíró nemzettel felharagítlak titeket."
20 Ézsaiás merészen megszólal: „Megtaláltak engem, akik nem kerestek. Láthatóvá tettem magamat azoknak, akik utánam nem tudakozódtak."
21 Izráelnek pedig ezt mondja: „Egész napon át kiterjesztettem kezemet egy engedetlen és ellentmondó nép felé."
1 Kérdem hát: Csak nem taszította el Isten az ő népét? Szó sem lehet róla! Hisz én is izraelita vagyok. Ábrahám magvából, Benjámin törzséből.
2 Isten nem taszította el népét, melyet eleve felismert. Hát nem tudjátok, hogy Illés történetével mit akar mondani az írás? Hogy hogyan beszél Illés Istenhez Izrael ellen?
3 „Uram, prófétáidat meggyilkolták, oltáraidat lerontották, én maradtam meg egyedül és nekem is lelkemre törnek."
4 És mit is mond erre az isteni kijelentés? „Meghagytam magamnak hétezer férfiút, akik nem hajtottak térdet a Bálnak."
5 Ugyanígy a kegyelem kiválasztásához ragaszkodva, a mai időben is hagyott maradékot Isten.
6 Ha kegyelemből tette, akkor nem tettek alapján, mert akkor a kegyelem nem volna már kegyelem.
7 Mi hát a helyzet? Izrael azt, amit keres, nem érte el, a kiválasztottak ellenben elérték, míg a többiek megkövesedtek, ahogy írva is áll:
8 „Isten a bódultság szellemét adta nekik egész a mai napig: oly szemet, mely nem lát és olyan fület, mely nem hall."
9 Dávid meg ezt mondja: „Asztaluk tőrré legyen nékik és hálóvá, megbotlássá és visszafizetéssé,
10 szemük sötétedjék el, hogy ne lássanak, hátukat mindenkorra görbítsd meg."
11 Kérdem hát: Azért botlottak meg, hogy végképp elessenek? Szó sem lehet róla! Elesésük menekülést hoz a nemzeteknek, hogy később ők maguk féltékenységre ingerlődjenek.
12 Ha pedig elesésük gazdagságot hozott a világnak, és vereségük gazdagságot szerzett a nemzeteknek, mennyivel többet jelent majd teljességre jutásuk.
13 Hozzátok, nemzetekhez szólok: Amennyiben én a nemzetek apostola vagyok, szolgálatomnak szereznék dicsőséget azzal,
14 ha saját húsomat valamiképpen féltékenységre ingerelhetném, és közülük egyeseket megmenthetnék.
15 Mert ha elvettetésük a világnak megbékülést hozott, mi mást hozhat akkor visszafogadtatásuk, mint halottak közül feltámadó életet?
16 Ha pedig a zsenge szent, a tészta is az lesz. Ha a gyökér szent, az ágak is azok.
17 Ha az ágak közül egyeseket kitörtek, és téged vad olajfa létedre helyükbe oltottak, úgyhogy a szelíd olajfa bőzsírú gyökerének vele együtt részesévé lettél,
18 ne dicsekedjél az ágak ellenében. Ha mégis dicsekednél, tudd meg: Nem te hordozod a gyökeret, hanem a gyökér téged.
19 Azt mondod: Kitörték az ágakat, hogy engem beoltsanak?
20 Helyes. Hitetlenség az oka, hogy kitörték őket, téged pedig a hit tart egyenesen. Ne jártasd eszed a magas dolgokon, hanem félj.
21 Ha az Isten a természetes ágakat nem kímélte, téged sem fog megkímélni.
22 Tekints azért Isten jóságos és szigorú voltára, az elesőkkel szemben Isten szigorúságára, veled szemben jóságos voltára, ha ugyan a jóságosságnál megmaradsz, egyébként téged is kivágnak.
23 Azokat, ha nem maradnak meg a hitetlenségben, újra be fogja oltani. Istennek van arra hatalma, hogy újra beoltsa őket.
24 Ha téged a természetednek megfelelő vad olajfából kivághattak, és természet ellenére a nemes olajfába beolthattak, mennyivel inkább fogják őket a magukéba, a természetüknek megfelelő olajfába beoltani.
25 Mert hogy ne a magatok eszétől vezettessétek magatokat testvéreim, akarom, hogy értsétek meg azt a titkot, hogy részleges megkövesedés támadt Izraelen mindaddig, amíg a nemzetekből kiváló, teljes szám be nem jut.
26 így fog aztán egész Izrael megmenekülni, mint írva van: „Megérkezik Sionból az, aki kiragadja őket, aki Jákobtól az istentelenséget elhárítja,
27 és akkor én ilyen szövetséget kötök velük: Elveszem vétkeiket."
28 Az örömüzenetnek megfelelően most ugyan ellenségek tiértetek, a kiválasztásnak megfelelően azonban szeretettek az atyákért.
29 Mert a kegyelemajándékok és Isten meghívása megbánhatatlanok.
30 Mert ahogy egykor ti is megtagadtátok az engedelmességet Istennek, most ellenben ezek engedetlensége következtében könyörületet nyertetek,
31 úgy ők is - most ugyan megtagadták a rajtatok gyakorolt könyörülettel szemben az engedelmességet - azért, hogy utóbb ők is könyörületet nyerjenek.
32 Mert az Isten az összes embert engedetlenségbe zárta össze, hogy valamennyin könyörülhessen.
33 Óh milyen mélységesen gazdag Istennek bölcsessége és tudománya. Milyen kifürkészhetetlenek ítéletei és kinyomozhatatlanok útjai.
34 Ugyan kiismerte-é valaki az Úr értelmét? Lett-e valaki neki tanácsosa?
35 Adott-e valaki neki előre, hogy annak visszafizetését várhassa?
36 Mert belőle jött elő, rajta keresztül megy és ő felé halad minden. Övé a dicsőség mind az örök korokig. Ámen.
1 Esengek hozzátok, testvéreim, hogy testeteket az isteni irgalmasságon keresztül állítsátok oda élő, szent, Istennek kedves áldozatul, ez legyen a ti istentiszteleti szolgálatotok, mely az Igének megfelel.
2 Ne idomuljatok ehhez a korhoz, hanem megújult értelemmel alakuljatok át, hogy azt próbálgassátok, hogy mi az Isten jó, kedves és tökéletes akarata.
3 A nekem adott kegyelmen át azt mondom tehát mindenkinek, aki köztetek van, hogy elméjét ne jártassá a magas dolgokon azon felül, amiben járnia kellene, hanem azon járjon az elmétek, hogy hogyan kell viselkednetek, józanul, kinek-kinek úgy, ahogy Isten a hit mértékét kiosztotta neki.
4 Mint ahogy tudniillik egy testben sok tagunk van, a sok tagnak pedig nem ugyanaz a tennivalója,
5 úgy a Felkentben is sokan egy testet képezünk, de egyenként a többinek vagyunk a tagjai.
6 Mivel pedig a kegyelemajándékok aszerint, hogy mire kaptunk kegyelmet, különbözők, mindenki a maga kegyelemajándékát forgassa: aki prófétálást kapott, használj a azt, ahogy a hit mértéke engedi,
7 aki szolgálat ajándékát kapta, forgolódjék a szolgálatban, a tanító a tanításban,
8 bátorító a bátorításban, az adakozó egyszerűségben, az elöljáró serénységgel, a könyörülő vidámsággal.
9 A szeretetet képmutatás nélkül gyakoroljuk, utálattal forduljunk el a rossztól, ragaszkodjunk a jóhoz.
10 Ha a testvérek kedvelését kaptuk ajándékul, egymás iránt gyöngédek legyünk, a tiszteletadásban egymást megelőzők,
11 a serénykedésben nem késlekedők, szellem által buzgók az Úrnak rabszolgáiként,
12 reménységben örvendezők, a szorongattatásban állhatatosak, az imádkozásban kitartók,
13 a szentek szükségleteire vagyonukat közlők, vendégszeretetre alkalmat keresők.
14 Áldjátok az üldözőket, áldjátok, ne átkozzátok,
15 az örvendezőkkel együtt örüljetek, a sírókkal együtt sírjatok,
16 egy célra, egymás javára törekedjetek. Ne a magas dolgokon jártassátok eszeteket, hanem az alacsonyan levőkkel tartsatok együtt. Ne legyetek önmagatok előtt eszesek,
17 gonoszért gonosszal senkinek ne fizessetek, nemes dolgokon gondolkozzatok, úgy, hogy azt mindenki lássa.
18 Ha lehetséges, amennyiben rajtatok áll, minden emberrel békességben éljetek,
19 ne szerezzetek megtorlást magatokért szeretteim, hanem adjatok helyt az isteni haragnak. Hiszen írva van: „Enyém a megtorlás. Én majd megfizetek." Ezt mondja az Úr.
20 „De ha ellenséged éheznék, etesd meg, ha szomjaznék, itasd meg, mert amikor ezt teszed, tüzes szenet halmozol fejére.
21 Ne győzzön le a gonosz, inkább jóval győzd le a gonoszt."
1 Minden lélek vesse magát a felettes hatóság alá, mert nincs más hatóság, csak Istentől adott, a meglevőket Isten rendelte el.
2 így hát, aki a hatóságnak ellene szegül, Isten rendelkezésével fordul szembe. Az ellenállók ítéletet vonnak magukra.
3 Mert az elöljárók nem a jó, hanem a gonosz tettek elrettentésére vannak. Azt akarod, hogy a hatóságtól ne kelljen rettegned? Tedd a jót és dicséretet kapsz tőle.
4 Mert nem hiába viseli a fegyvert, hisz Isten szolgája, a haragot hozó megtorlója annak, aki a gonoszt cselekszi.
5 Kényszer alá vagyunk tehát vetve, nemcsak a harag kedvéért, hanem a lelkiismeret kedvéért is.
6 Adót azért kell nekik fizetnetek, mert Isten szolgálatát végzik, és ugyanazért a célért szorgoskodnak, mint Isten.
7 Adjátok meg mindenkinek, amivel tartoztok, akinek adóval, az adót, akinek vámmal, a vámot, akinek félelemmel a félelmet, akinek tiszteletadással, a tiszteletadást.
8 Ne tartozzatok senkinek semmivel, kivéve egymásnak szeretettel. Mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.
9 Hiszen e parancsokat: „Ne törj házasságot, ne ölj, ne lopj, ne kívánkozzál" és ha van még más, ez az Ige foglalja egy egészbe: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!"
10 A szeretet nem szerez a felebarátnak gonosz bántalmazást. Szeretettel teljesen betöltjük a törvényt.
11 S mindezt úgy cselekedjetek, mint akik ismeritek az időt, és tudjátok, hogy itt az órája már annak, hogy az álomból felkeljünk. Mert most közelebb hozzánk a menekülés, mint mikor hívőkké lettünk.
12 Az éj előrehaladt, a nappal közel jött, tegyük félre hát a sötétség munkáit, oltsuk fel a világosság fegyvereit!
13 Illedelmesen járjunk, mint nappal kell, ne lakmározással, részegeskedéssel, ne bujálkodással és kicsapongással, ne civakodással és versengéssel,
14 hanem oltsuk magunkra az Urat, a Felkent Jézust, és ne tegyétek meg a húsnak szándékát, hogy vágyakat ne gerjesszetek.
1 Karolj átok fel a hitben erőtlenül élőt, de anélkül, hogy gondolatait kezdenétek bírálgatni.
2 Van, aki azt hiszi, hogy mindent megehet, az erőtlen ellenben főzeléket eszik.
3 Aki mindent megeszik, ne vesse meg azt, aki nem eszik meg mindent, ne ítélje el azt, aki megeszi, mert Isten fogadta őt magához.
4 Ki vagy te, hogy másnak a cselédjén ítélkezel? Saját ura állítja talpra, vagy ítéli el. De talpán fog állni, mert az Úrnak hatalma van rá, hogy felállítsa.
5 Van, aki különbséget tesz nap és nap között, van aki minden napot egyformának ítél, ki-ki a saját értelmében teljes legyen.
6 Aki napokon jártatja az eszét, az Úrtól indítva teszi. Aki eszik, az Úrtól indítva eszik, hiszen hálát ad Istennek. Aki nem eszik, az Úr indítására nem eszik, és hálát ad Istennek.
7 Mert közülünk senki sem él önmagától és senki sem hal önmaga akaratából.
8 Mert ha élünk is, az Úrtól van életünk, és ha meghalunk is, az Úrtól van a halálunk. Tehát akár élünk, akár halunk, az Úréi vagyunk.
9 Mert avégre halt meg, és elevenedett meg a Felkent, hogy holtakon is, élőkön is uralkodjék.
10 Mi jogon ítélkezel te testvéreden? Vagy éppen mi jogon veted meg testvéredet? Hiszen mindnyájunknak oda kell állanunk Isten ítélőszéke elé.
11 Mert írva áll: „Ahogy én élek, oly bizonyos, hogy minden térd meg fog hajolni nekem - ezt mondja az Úr -, és minden nyelv vallást fog tenni Isten mellett."
12 Következőleg közülünk mindenki maga fog számot adni magáról Istennek.
13 Tovább tehát ne ítélgessük egymást, hanem annál a döntésnél maradjatok meg inkább, hogy ütközést, vagy kelepcét a testvér elé nem fogtok vetni.
14 Tudom, éspedig az Úrban, Jézusban vált meggyőződésemmé, hogy önmagától semmi sem közönséges, csak ha valaki valamit közönségesnek gondol, annak az közönségessé lesz.
15 Ha tehát valamely étellel testvéreidet megszomorítod, nem a szeretet vezeti viselkedésedet. Ételeddel ne veszítsd el azt, akiért a Felkent meghalt.
16 Ne káromolják azt, ami nektek jó.
17 Hiszen az Isten királysága nem evés és ivás, hanem a Szent Szellemben található igazságosság, békesség és öröm.
18 Mert az, aki ilyesmivel szolgál a Felkentnek, az Istennek kedves, az emberek előtt próbaálló.
19 Vessük tehát magunkat az után, ami a békességet, és az egymásra való épülést szolgálja.
20 Étel miatt ne rombold le az Isten művét. Minden tiszta, de gonosszá válik annak az embernek részére, aki úgy eszi, mintha az kelepce volna a számára.
21 Szép dolog nem enni húst, nem inni bort, sem olyant nem tenni, ami testvéredet tőrbe ejti.
22 Hited van neked? Tartsd meg magadnak Isten előtt. Boldog az, aki nem ítéli el magát abban, amit kipróbáltnak lát.
23 A kételkedő, ha eszik, kárhoztatás alatt van, mert nem hit alapján cselekszik. Vétek minden, ami nincs hitből.
1 Mi akik hatalmat érzünk magunkban, tartozunk a tehetetlenek erőtlenségét hordozni, és nem szabad a magunk tetszését keresnünk.
2 Közülünk mindenki felebarátjának tetszését keresse, hogy azt munkálja, ami az építéshez jó.
3 A Felkent sem a maga tetszését kereste, hanem - mint írva van -: „A téged szidalmazóknak szidalmai reám hullottak."
4 Amiket előre megírtak, azért írták meg, hogy bennünket tanítsanak, hogy állhatatossággal és az írások bátorításával a reménységet megtartsuk.
5 Az állhatatosságnak és bátorításnak Istene adja meg nektek, hogy a Felkent Jézushoz igazodva egymás között is ugyanazon a dolgon jártassátok elméteket,
6 és egy indulattal, egy szájjal dicsőítsétek az Istent, Urunknak, a Felkent Jézusnak az Atyját.
7 Ezért fogadjátok egymást szívetekre, ahogy Isten dicsőségére a Felkent is magához fogadott bennünket.
8 Mert azt mondom, hogy a Felkent az Isten igazságának kedvéért lett a körülmetélkedés kiszolgálója, hogy ezzel az atyáknak tett ígéreteket szilárdakká tegye.
9 A nemzetek pedig ugyanakkor könyörületéért dicsőíthessék az Istent, amint írva van: „Ezért vallást teszek rólad a nemzetek között, és nevednek dalt pengetek."
10 Majd megint ezt mondja: „Vígadjatok nemzetek, az ő népével együtt."
11 Ismét: „Magasztaljátok az Urat, mind ti nemzetek, mondjanak rá magasztalást mind a népek."
12 Majd újra Ézsaiás ezt mondja: „Sarjad Jesséből egy gyökér, ki fölkel majd, hogy a nemzeteken uralkodjék, nemzetek fognak benne reménykedni."
13 A reménységnek Istene töltsön be hát titeket a híves révén teljes örömmel és békességgel, hogy a Szent Szellem hatalma bőségessé tehesse reménységeteket.
14 Felőletek testvéreim, én magam is arról vagyok meggyőződve, hogy telve vagytok derekassággal, telve mindenféle ismerettel, képesek arra, hogy egymást is intsétek.
15 Én pedig részben csak annál merészebben írtam nektek, mert íly módon az Istentől nekem adott kegyelemmel felhívhatom figyelmeteket arra,
16 hogy amikor az örömüzenet papi szolgálatát végzem, én a Felkent Jézusnak a nemzetek közé kirendelt áldozó papja vagyok, hogy a nemzetek felajánlását elfogadhatóvá, Szent Szellem által megszenteltté tegyem.
17 Mert a munka isteni részét tekintve van dicsekedni valóm a Felkent Jézussal,
18 olyasmiről azonban aligha lesz bátorságom beszámolni, amit a Szellem hatalma nélkül tettem volna, amit rajtam keresztül nem a Felkent munkált volna szóval, tettel,
19 jelek, csodák hatalmával. Csak így történhetett, hogy Jeruzsálemtől elkezdve Illíriáig mindent betölthettem a Felkent örömüzenetével.
20 Eszerint én abba helyezem becsvágyamat, hogy az örömüzenetet úgy hirdessem, hogy ne másnak talaján építsek, hanem ott, ahol a Felkent nevét még nem említették.
21 Úgy ahogy írva van: „Meg fogják látni őt azok, kiknek még nem hirdették őt, belátásra jutnak azok, akik még nem hallottak róla."
22 Ezért, bár sok ízben akadályozva voltam abban, hogy hozzátok menjek;
23 most, hogy többé már nincs helyem ezeken a tájakon, és mivel már sok éve él bennem a sóvárgás, hogy hozzátok elmehessek:
24 remélem, hogy mihelyt Hiszpániába utazom, átutazóban titeket is meglátogathatlak. Ti fogtok engem azután oda útnak indítani, ha már előbb részben veletek is beteltem.
25 Most egyelőre a szenteknek való szolgálatban Jeruzsálembe utazom.
26 Macedónia és Akhája ugyanis úgy látta helyesnek, hogy javaikat közöljék a jeruzsálemi szentek szegényeivel.
27 Helyesnek látták, de adósaik is nekik, mert ha azok szellemi javaikat közölték a nemzetekkel, ezek is tartoznak hús javaival szolgálni nekik.
28 Ha ezt elvégeztem, és a gyümölcsükre a pecsétet ráütöttem, titeket is meglátogatva el fogok menni Hiszpániába.
29 Azt azonban tudom, hogy ha majd hozzátok megyek, a Felkent teljes áldását viszem magammal.
30 Urunkon, a Felkent Jézuson át és a Szellem szeretete által arra bátorítalak titeket testvéreim, hogy Istennek mondott imádságaitokban küzdjetek velem együtt, értem, azért,
31 hogy Júdeában az engedetlenek közül kiragadtassam, hogy jeruzsálemi szolgálatom a szenteknek kellemes legyen,
32 hogy Isten akaratával örömmel mehessek hozzátok és felüdülhessek körötökben.
33 A békességnek Istene legyen mindnyájatokkal. Ámen.
1 Ajánlom nektek testvérünket, Fébét, a kenkreai eklézsia szolgálóját,
2 hogy őt szentekhez méltóan fogadjátok magatokhoz az Úrban, és álljatok melléje minden dologban, amiben rátok szorul, hiszen ő is sokaknak gyámolítója lett, nekem magamnak is.
3 Köszöntsétek Priszkát és Akvilát, a Felkent Jézusban munkatársaimat,
4 akik lelkemért saját nyakukat helyezték tiló alá, kiknek nemcsak én vagyok hálás, hanem a nemzetek összes eklézsiái is.
5 Köszöntseték a házukban levő eklézsiát is. Köszöntsétek a szeretett Epainétoszomat is, akit Ázsia zsengéjeként vittem a Felkentnek.
6 Köszöntsétek Máriát, aki sokat fáradozott érdeketekben!
7 Köszöntsétek Andronikoszt és Juniát, rokonaimat és fogolytársaimat, akik igen jelesek az apostolok között, kik már előttem a Felkentben voltak.
8 Köszöntsétek Ampliátoszt, akit az Úrban szeretek.
9 Köszöntsétek Urbánuszt, ki a Felkentben munkatársunk, és köszöntseték szeretett Sztachüszomat!
10 Köszöntsétek a Felkentben kipróbált Apellészt! Köszöntsétek az Arisztobuluszéktól valókat!
11 Köszöntsétek rokonomat, Hérodiont! Köszöntsétek a Narcisszusz házanépéből valókat, akik az Úrban vannak!
12 Köszöntsétek Trüfainát és Trüfózát, kik az Úrban fáradoznak! Köszöntsétek a szeretett Persziszt, aki sokat fáradozott az Úrban!
13 Köszöntsétek az Úrban kiválasztott Rufuszt és anyját, aki az én anyám is.
14 Köszöntsétek Aszünkritoszt, Flegónt, Hermészt, Patrobászt, Hermászt és a velük levő testvéreket!
15 Köszöntsétek Filologoszt és Júliát, Néreüszt és annak húgát, Olümpászt, valamint az összes náluk levő szenteket!
16 Köszöntsétek egymást szent csókkal! Köszöntének titeket a Felkentnek összes eklézsiái!
17 Esengek hozzátok testvéreim, hogy tartsátok a szemeteket azokon, akik akörül a tudomány körül, melyet tanultatok, egyenetlenségeket és kelepcéket készítenek,
18 és hajoljatok el tőlük. Mert az ilyenek nem Urunknak, a Felkentnek szolgálnak, hanem a maguk hasának. Az ilyenek jóságtól csöpögő szavakkal és áldó szójárásukkal elcsalják azokat, akikben különben nincs gonoszság.
19 Hiszen a ti engedelmességeteknek híre mindenekhez elérkezett. Örömöm van bennetek. Szeretném, ha bölcsek volnátok a jóra, sérthetetlenek a gonosszal szemben.
20 A békességnek Istene hamar a lábatok alá fogja tiporni a Sátánt. Urunknak, Jézusnak kegyelme legyen veletek!
21 Köszönt titeket munkatársam, Timóteus, továbbá rokonaim, Lúciusz, Jázon és Szószipatrosz.
22 Köszöntelek titeket az Úrban én is, Terciusz, ki e levelet leírtam.
23 Köszönt titeket Gájusz, házigazdánk nekem is, és az egész eklé-siának is. Köszönt titeket Erasztosz, a városgazda és Kvártusz testvér.
24 A mi Urunk Felkent Jézus kegyelme legyen mindnyájatokkal!
25 Annak pedig, akinek van hatalma arra, hogy az én örömüzenetemben és a Felkent Jézusról szóló igehirdetésben megszilárdítson titeket, abban az örök időkön át elhallgatott titokban, melyről most lehullt a lepel,
26 úgyhogy az most a szent próféták írásain keresztül az örök Isten rendelkezése szerint láthatóvá és közismertté lett az összes nemzetek számára, hogy hitbeli engedelmességet keltsen:
27 az egyedül bölcs Istennek szóljon a dicsőség a Felkent Jézuson át, az örök korok korain át! Ámen.