1

1 Pál, ki Isten akaratán át a felkent Jézus apostola és Timóteus testvér írják e levelet az Isten korintusbeli eklézsiájának, beleértve az összes szenteket, akik egész Akhájában vannak.

2 Kegyelem és békesség szálljon rátok Istentől, aki a mi Atyánk, s az Úrtól, a Felkent Jézustól.

3 Áldott az Isten és. Urunknak, a Felkent Jézusnak Atyja, az irgalmasságnak Atyja és minden bátorításnak Istene,

4 aki minket is minden szorongattatásunkban felbátorít, hogy ugyanazzal a bátorítással, amellyel minket bátorított Isten, mi is képesek legyünk bátorítani bármiféle szorongattatásban levőket.

5 Mert amilyen bőséggel törtek ránk a Felkent szenvedései: oly bőséges lett a Felkenten keresztül megbátorodásunk is.

6 Ha szorongatnak minket, a ti bátorításotokért és menekülésetekért teszik; ha bátorítanak minket, a ti megbátorodásotokért van, ami ugyanazoknak a szenvedéseknek állhatatos elviselését munkálja bennetek, amelyeket mi is szenvedünk.

7 Rátok vonatkozóan szilárd a reménységünk, mivel tudjuk, hogy amiképpen részt vállaltatok a szenvedésekben, úgy lesz részetek a megbátorodásban is.

8 Azt akarjuk ugyanis testvéreim, hogy tudjatok szorongattatásunkról, mely Ázsiában esett rajtunk, hogy képességünket messze felülmúló teher nehezedett reánk, úgyhogy még életben maradásunk felől is kétségben voltunk.

9 Sőt kimondtuk már magunkban a halálos ítéletet is magunk felől, hogy bizodalmunk ne magunkban legyen, hanem abban az Istenben, aki a halottakat feltámasztja.

10 Ő ragadott ki bennünket ekkora halálból, s ki is fog ragadni. Benne van a reményünk, hogy ezután is ki fog ragadni,

11 ha könyörgésetekkel ti is segítségünkre lesztek, hogy aztán sok személytől sokak ajkán át szálljon föl a hála a nekünk juttatott kegyelemért.

12 Hiszen éppen abban áll a mi dicsekedésünk - s emellett lelkiismeretünk is tanúságot tesz -, hogy isteni szentséggel és napfénytiszta őszinteséggel, nem a hús bölcsességével, hanem Isten kegyelmével forgolódtunk e világban, de leginkább irányotokban!

13 Mert nem írunk egyébről nektek, mint amit pontosan ismertek, sőt amire ráismertek, és remélem, hogy mindvégig felismeritek majd

14 annak alapján, hogy legalább részben már kiismertetek minket; mert hiszen dicsekesztek velünk, mint ahogy mi is fogunk veletek Urunknak, Jézusnak napján.

15 Azzal a bizakodással szándékoztam én korábban hozzátok menni, hogy második kegyelemben részesüljetek,

16 hogy rajtatok keresztül elmehetek Macedóniába, és Macedóniából újra hozzátok mehetek, hogy azután ti indítsatok útnak Júdeába.

17 Mikor ez a szándék bennem volt, vajon könnyelműség vezetett? Vagy amit szándékozom, a hús indítására szándékozom? Hogy nálam az "igen-igen" "nem-nem" is lehet?

18 De hű az Isten, aki tanúm rá, hogy hozzátok intézett szavunk nem igen és nem volt.

19 Mert az Isten Fia, a Felkent Jézus, akit mi, én, Szilvánusz és Timóteus köztetek hirdettünk, nem lett igenné és nemmé, hanem az igen valósult meg benne.

20 Mert ahány ígérete van az Istennek, az mind igenné lett őbenne, azért az Ámen is ő általa lesz meg, Istennek dicsőségül, rajtunk keresztül.

21 Az pedig, aki bennünket veletek együtt a Felkentben megszilárdít, és aki fel is kent bennünket, Isten maga.

22 Ő az, aki el is pecsételt minket, és szívünkbe adta a Szellemet foglalónak.

23 Istent hívom tanúul a lelkem mellé, hogy csak azért nem mentem még el Korintusba, mert kíméltelek titeket.

24 Mert mi nem uralkodunk hiteteken, hanem örömötöknek vagyunk munkatársai, mert hisz hit által állotok.

2

1 Elvégeztem magamban, hogy szomorúsággal nem megyek újra hozzátok.

2 Mert ha én megszomorítlak titeket, ki lesz, aki engem megörvendeztet, hacsak az nem, akit én szomorítok meg?

3 Ezt pedig azért írom, hogy mikor odamegyek majd, szomorúság ne érjen azok részéről, akiknek örülnöm kellene, bizalommal lévén mindnyájatok iránt, hogy az én örömömet mindnyájan osztjátok.

4 Mert szívem sok nyomorúságából és szorongásából könnyhullatással írok nektek, nem azért, hogy elszomorodjatok, hanem hogy megismerjétek szeretetemet, mely különösen nagy ti irántatok.

5 Ha pedig valaki meg is szomorított engem, nem csak engem szomorított meg, hanem részben, hogy túl sokat ne mondjak, titeket mindnyájatokat.

6 Elég az ilyennek az a korholás, mely a többség részéről érte,

7 úgyhogy inkább nektek kell neki megkegyelmeznetek, és őt megbátorítanotok, hogy a túláradó szomorúság el ne nyelje az ilyent.

8 Ezért kérlellek titeket, hogy fokozz átok a szeretetet iránta.

9 Hiszen evégett írtam is, hadd ismerjem meg abban kipróbált voltotokat, hogy mindenben szófogadók vagytok.

10 Akinek pedig ti megkegyelmeztek, annak én is. Ha pedig valamiben én kegyelmeztem, ha ugyan adtam valamiben kegyelmet, értetek történt a Felkent orcája előtt, hogy a Sátán nagyobb hasznot ne húzzon belőlünk.

11 Hiszen nem ismeretlenek nekünk az ő szándékai.

12 Amikor a Felkent örömüzenetét hirdetni Tróászba érkeztem, bár ajtó nyílt meg előttem az Úrban,

13 semmi nyugtot nem hagyott a szellemem amiatt, hogy nem találtam rá testvéremre, Tituszra. Búcsút vettem hát tőlük, és Macedóniába távoztam.

14 De hála legyen Istennek, hogy a Felkentben mindenkor diadalmenetben hordoz bennünket, és ismeretének jó illatját rajtunk keresztül minden helyen érezhetővé teszi.

15 Mert Isten a Felkent jóillatává tett bennünket mind a megmenekülők, mind az elveszők között;

16 némelyeknek olyan illatta, mely halálból halált támaszt, némelyeknek olyan illattá, mely életből életet kelt. S ugyan ki elégséges az ilyen életre?

17 Hát nem úgy van, hogy mi nem hasonlítunk a többséghez, akik szatócskodnak Isten Igéjével? Ellenkezőleg, mi a Felkentben úgy beszélünk, mint napfény tiszta őszinteségből, Isten előtt Istenből indítva!

3

1 Újra ajánlgatni kezdjük magunkat? Vagy talán ajánlólevelekre van szükségünk hozzátok vagy tőletek, mint ahogy némelyeknek szükségük van ilyesmire?

2 A mi levelünk ti vagytok saját szívünkbe írva, melyet minden ember ismer és olvas;

3 a Felkentnek látható levele, mely a mi kiszolgálásunk mellett íratott meg, nem tintával, hanem az élő Isten Szellemével, nem kőtáblákra, hanem szívetekre, hústáblákra.

4 Ekkora bizalmunk a Felkent által van Isten irányában.

5 Nem mintha a magunk rátermettsége alapján ébredhetnének ilyen gondolataink; ellenkezőleg, a mi rátermettségünk Istentől való,

6 aki bennünket elégségeseknek talált arra, hogy új szövetségnek, nem betűnek, hanem Szellemnek kiszolgálóivá legyünk, hiszen a betű megöl, a Szellem ellenben megelevenít.

7 Ha tehát a halál kiszolgálása, mely betűkkel kőbe vésve történt, dicsőségben ment végbe, úgyhogy Izráel fiai nem nézhettek bele Mózes arcába, arcának elmúló (hatályát vesztő) dicsősége miatt,

8 mennyivel nagyobb dicsőséggel fog végbemenni a Szellem kiszolgálása!

9 Ha a kárhoztatás kiszolgálása dicsőséges, mennyivel bőségesebben osztja a dicsőséget az igazságosság kiszolgálása!

10 Hiszen így tekintve a dolgot, még csak dicsőségesnek sem lehet mondani a dicsőítettet az új szövetség mindent felülmúló dicsősége mellett.

11 Mert ha az, ami elmúlik, dicsőségen át jött, sokkal inkább kell a megmaradónak dicsőségben fennállnia.

12 Ha tehát ekkora reménység birtokosai vagyunk, nagy szabadságot engedhetünk meg magunknak a szólásra,

13 és nem utánozzuk Mózest, aki lepelt borított arcára, hogy Izráel fiai az elmúló (hatályát vesztő) dicsőségnek még a végére se tekinthessenek.

14 De bele is kövesedtek gondolkodásukba! Mert az Ószövetség olvasásakor a mai napig rajtuk van a lepel, s nem hull le róluk, mert csak a Felkentben veszti hatályát.

15 Legalábbis, amikor csak Mózest olvassák, a mai napig szívükön van a lepel.

16 De amikor megtér valamelyikük az Úrhoz, lehull körüle a lepel!

17 Aholjelen van az Úr Szelleme, ott Szabadság van.

18 Mi pedig mindannyian felfedett arccal tükrözzük vissza az Úr dicsőségét, és így ugyanarra a képre egyik dicsőségből a másik dicsőségbe alakulunk át, ahogy az az Úrtól, a Szellemtől jön.

4

1 Ezért, minthogy ezt a szolgálatot ahhoz a könyörülethez mérten végezzük, amelyben mi részesültünk, nem restelkedünk,

2 ellenkezőleg, lemondunk a rejtegetésről, mely a szégyenkezés jele, sem nem járunk ravaszkodva, sem az Isten igéjét meg nem hamisítjuk, hanem az igazságnak láthatóvá tételével ajánljuk magunkat Isten előtt minden ember lelkiismeretének.

3 De még ha leplezett volna is a mi örömüzenetünk, az elveszők között leplezett,

4 akikben e kor istene vakká tette a hitetlenek gondolkodását, hogy a Felkent dicsőséges örömüzenetének fénye, aki Istennek képe, rájuk ne ragyoghasson.

5 Mert nem magunkat hirdetjük, hanem a Felkent Jézust, mint Urat, magunkat legfeljebb úgy, mint Jézusért a ti rabszolgáitokat.

6 Mert az Isten volt az, aki azt mondta, hogy a sötétségből fény ragyogjon elő, aki szívünkben is világosságot gyújtott annak a dicsőséges felismerésnek sugároztatására, mely Istennek a Felkent orcáján megjelenő fénye.

7 Ezt a kincset azonban cserépedényekben bírjuk, hogy annak mindent felülmúló hatalma Istentől eredőnek tűnjék fel, és ne belőlünk eredőnek.

8 Amikor mindenben nyomorgatnak minket, de meg nem szorítanak, zavarba hoznak, de kétségbe nem ejtenek,

9 üldöznek, de cserbenhagyottakká nem leszünk, levernek, de el nem veszítenek,

10 Jézus elhaltságát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is látható legyen testünkben.

11 Minket, kik bár élünk, szüntelenül halálra adnak Jézusért, hogy halandó húsunkon Jézus élete is látható legyen.

12 Úgyhogy bennünk a halál munkálkodik, bennetek meg az élet.

13 Mivel azonban bennünk is a hitnek ugyanaz a Szelleme van, ennek az írásnak megfelelően: "Hittem, azért szóltam", mi is hiszünk, s annak megfelelően szólunk is.

14 Mert tudjuk, hogy aki az Urat, Jézust feltámasztotta, Jézussal együtt minket is fel fog támasztani, és veletek együtt Maga mellé fog állítani.

15 Veletek együtt, mert minden értetek van, hogy a kegyelem, mely sokakon átmenve megsokasodik, Isten dicsőségére a hálát is túláradóvá tegye.

16 Innen van az, hogy nem csüggedünk el, hanem ha külső emberünk megromlik is, belső emberünk napról napra megújul.

17 Mert egy pillanatig tartó könnyű nyomorúság mindent felülmúló örök súlyú dicsőséget munkál ki számunkra,

18 kik nem a láthatókon tartjuk szemünket, hanem a láthatatlanokon. A láthatók tudniillik ideig tartók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.

5

1 Tudjuk ugyanis, hogy ha a sátor, mely a mi földi házunk, felbomol, Istentől van épületünk, nem kézzel csinált, örök házunk a mennyekben.

2 Hiszen éppen az kelti fel sóhajtozásunkat, hogy epekedünk azért, hogy mennyei lakásunkat ráhúzhassuk a földire,

3 ha ugyan bár e földibe felöltözötten, nem fogunk mezíteleneknek találtatni.

4 Mert már azalatt, amíg a földi sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, amennyiben nem levetkőzni vágyunk, hanem a mennyből valót a földire ráölteni, hogy azt, ami halandó, elnyelje az élet.

5 Ugyanaz az Isten készített el minket erre, aki a Szellemet is foglalóul adta nekünk.

6 Mivel tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amikor a testben otthon vagyunk, az Úrtól elszakítva idegenben vagyunk?

7 mert hit által járunk és nem látás által -,

8 most is bizakodunk, és azt látjuk helyesnek, hogy a testből kiköltözve a testre nézve legyünk idegenben, de otthon legyünk az Úrnál.

9 Ezért becsvágyunkat is abba helyeztük, hogy akár otthon vagyunk, akár idegenben, az Ő kedvét keressük.

10 Mert mindannyiunknak láthatókká kell lennünk a Felkent ítélőszéke előtt, hogy ki-ki a szerint kapja meg jutalmát, amit a testén át művelt, a jót is, a hitványat is.

11 Mivel tehát az Úr félelmét ismerjük, embereket meggyőzni igyekszünk, de az Isten előtt láthatók vagyunk; remélem, hogy lelkiismeretetek előtt is láthatók vagyunk.

12 Nem ajánlgatjuk magunkat ismét nektek, hanem alkalmat adunk nektek arra, hogy velünk dicsekedhessetek, hogy ez támaszul szolgáljon néktek azokkal szemben, akik külső megjelenésükkel szoktak dicsekedni és nem szívükkel.

13 Hiszen, ha magunkon kívül vagyunk, Istennek tárulunk fel, ha eszünknél vagyunk, akkor nektek.

14 Mert a Felkent szeretete szorongat minket, miután azt az ítéletet hoztuk, hogy ha egy mindenkiért meghalt, következőleg mindenki meghalt.

15 S az az egy azért halt meg mindenkiért, hogy azok, akik élnek, többé ne maguk által éljenek, hanem Az által, aki értük meghalt és feltámadott.

16 Így hát mi mostantól kezdve senkit sem ismerünk hús szerint. Ha a Felkentet ismertük is hús szerint, most már többé nem ismerjük.

17 Úgyhogy ha valaki a Felkentben van, új teremtés: a régiek elmúltak, íme új állt elő.

18 De mindez Istenből támadt, aki a Felkenten keresztül minket magával kibékített, és a kibékítés szolgálatát ránk bízta.

19 Isten volt a Felkentben, amikor a világot magával kibékítette, amikor nem számította fel nekik az eleséseket, sőt belénk helyezte a kibékítés igéjét.

20 A Felkent helyett járunk tehát követségben, mintha Isten kérlelne titeket rajtunk keresztül, a Felkent helyett kérlelünk titeket: Béküljetek ki Istennel!

21 Azt, aki vétket nem ismert, helyettünk vétekké tette, hogy benne Isten igazságosságává legyünk.

6

1 Együtt munkálkodva vele kérlelünk titeket, hogy ne váljék hiábavalóvá az, hogy az Isten kegyelmét elfogadtátok.

2 Hiszen az Írás is azt mondja: "A nekem tetsző időben meghallgattalak, a menekülés napján segítségedre siettem." Lám, most van a szívesen fogadott idő, íme most van a menekülésnek napja!

3 Közben semmiben semmi alkalmat ne adjatok a botlásra, hogy a szolgálatot ne gyalázzák,

4 hanem mindenben úgy ajánljátok fel magatokat, mint akik Istent szolgáljátok sok állhatatossággal, nyomorúságokban, kényszerhelyzetben, szorultságokban,

5 verések között, tömlöcökbe zárva, lázadások közepette, fáradozásokban, virrasztásokban, böjtölésekben,

6 tisztasággal, megismeréssel, hosszútűréssel, jóságossággal, Szent Szellemmel, kép mutatástól mentes szeretettel,

7 igazság beszédével, isteni hatalommal, az igazságosságnak jobb- és balkéz felől való fegyverei által,

8 dicsöségen és gyalázaton át, rossz híren és jó híren keresztül, mintha tévelyítők volnánk, pedig igazak vagyunk;

9 mikor nem ismernek ránk, s mikor ránk ismernek, haldoklókként, pedig élünk, fenyíték alatt, de meg nem öletve,

10 megszomorítva és mindig örvendezve, szegényekként, noha sokakat gazdagítunk, mint akiknek semmijük sincs, mégis mindent birtokolnak.

11 Kinyílt a szánk felétek, korintusiak, kitágult a szívünk;

12 nem vagytok bennünk szűk helyen, csak a saját bensőtökben vagytok szorossággal.

13 Úgy szólok hozzátok, mint gyermekeimhez, viszonzásul ti is táguljatok ki.

14 Ne legyetek felemás igában hitetlenekkel! Hogy közösködhet igazságosság a törvényrontással? Mi közössége van a fénynek a sötétséggel?

15 Mi egyezése a Felkentnek Beliállal? Vagy mi része hívőnek hitetlennel?

16 Hogy egyezhetnék meg Isten temploma bálványokkal? Mert mi az élő Isten temploma vagyunk, amiképp Isten megmondotta: "Bennük fogok lakni, s majd közöttük járok: Istenükké leszek, s ők népemmé lesznek.

17 Azért jöjjetek ki közülük, és váljatok el tőlük, szól az Úr. Tisztátalanhoz ne nyúljatok, és én magamhoz fogadlak titeket.

18 Atyátokká leszek majd, és ti fiaimmá és leányaimmá lesztek. Ezt mondja az Úr, a mindeneken uralkodó."

7

1 Ezeknek az ígéreteknek birtokában, szeretteim, tisztítsuk meg magunkat minden szennyezéstől, melyet hús vagy szellem okoz, és Isten félelmében hajtsuk végre megszentelődésünket!

2 Adjatok helyet nekünk! Senkivel szemben hamisságot el nem követtünk, senkit meg nem rontottunk, senkit ki nem használtunk.

3 Nem kárhoztatásotokra mondom, mert hiszen előre megmondtam, hogy bent vagytok szívünkben, hogy együtt haljunk és együtt éljünk.

4 Nagy a mi szabadságunk a veletek való szólásra, sok a dicsekedni valónk veletek. Minden nyomorúságunkban telve vagyok bátorítással, túlárad örömöm.

5 Mert amikor Macedóniába mentünk, nem volt nyugta húsunknak, hanem mindenben szorongattak, kívül harcok támadtak, belül félelmek.

6 De az Isten, aki az alázatosokat felbátorítja, minket is megbátorított Titusz megjelenésével.

7 Nemcsak a megjelenésével, hanem azzal a bátorítással is, amelyet rátok vonatkozólag kapott, amikor tudomásunkra hozta irántam érzett sóvárgásotokat, jajveszékelésteket, felbuzdulástokat, úgyhogy inkább örülnöm kellett.

8 Mert ha meg is szomorítottalak titeket levelemmel, nem bánom; ha bántam is, látom, hogy az a levél szükséges volt, és ha ideig-óráig megszomorított is titeket,

9 most már örülök; nem annak, hogy megszomorodtatok, hanem hogy megszomorodástok más felismerésre térített titeket. Annak örülök, hogy Isten gondolata szerint szomorodtatok meg, hogy mi semmi kárt nem okoztunk nektek.

10 Mert az Isten szerint való szomorúság más felismerésre térést munkál menekülésre, melyben nincs megbánni való, a világ szomorúsága ellenben halált munkál.

11 Hiszen lám, éppen ez az Isten szerint való megszomorodás mekkora igyekezetet munkált bennetek, sőt védekezést, sőt bosszankodást, sőt félelmet, sőt vágyakozást, sőt buzgóságot, sőt megtorlást. Mindenben úgy mutattátok be magatokat, mint akik szentül tiszták vagytok az ügyben.

12 Tehát, ha írtam is néktek, nem azért történt, aki a hamisságot elkövette, nem is azért, aki azt elszenvedte, hanem azért, hogy a ti serénységetek láthatóvá váljék, mely Isten előtt értünk bontakozik ki.

13 Ez adja nekünk a bátorságot. Megbátorodásunkban örömünket még jobban növelte Titusz öröme, mert mindannyian felüdítettétek szellemét.

14 Mert ha valamit dicsekedtem neki felőletek, nem szégyenültem meg, hanem mint ahogy mindenben igazat mondtunk nektek, úgy a veletek való dicsekvésünk is igazságnak bizonyult Titusz előtt.

15 Benseje még inkább felétek fordult, amikor eszébe jutott mindnyájatok engedelmessége, hogy milyen félelemmel és reszketéssel fogadtátok őt.

16 Örülök, hogy mindenben bízhatok bennetek.

8

1 Meg akarom ismertetni veletek az Istennek azt a kegyelmét, melyet Isten Macedónia eklézsiáira öntött ki,

2 hogy a nyomorúság sok próbája között az ő túláradó örömük és mélységesen mély szegénységük egyszerűségükből túláradó gazdagságot hozott elő;

3 mert tanúja vagyok, hogy képességükhöz mérten, sőt képességükön felül is adakoztak, önként.

4 Sok kérleléssel könyörögve kérték tőlünk azt a kegyelmet, hogy a szentek kiszolgálásában közösséget vállalhassanak.

5 De nemcsak annyit tettek, amennyit reméltünk, hanem még magukat is odaadták először az Úrnak, azután Isten akaratával nekünk is,

6 úgyhogy kérlelnünk kellett Tituszt, hogy amint korábban elkezdte, úgy juttassa befejezéshez is a rátok vonatkozólag adott kegyelmet.

7 Arra kérlek azonban titeket, hogy amiképpen minden bőségben jelentkezik nálatok: hit, szó, megismerés, mindenféle serénység, tőlünk felétek áradó szeretet, a jótékonyságnak ebben a kegyelmében is bőségetek legyen.

8 Nem rendeletképpen mondom, hanem azért, hogy mások buzgóságán át a ti szereteteteknek valódiságát is kipróbáljam.

9 Hiszen ismeritek a mi Urunknak, Jézusnak kegyelmét, hogy gazdag lévén, értetek szegénnyé lett, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok.

10 Véleményt is nyilvánítok e dologban: nektek magatoknak van hasznotok belőle, akik nemcsak a cselekvést, hanem az akarást is már előbb, már tavaly óta elkezdtétek.

11 Most pedig végezzétek be a cselekvést is, hogy amekkora a buzgóságotok volt az akarásra, olyan legyen a véghezvitel is abból, amitek van.

12 Mert ha a buzgóság megvan, aszerint kedves az, amije az adakozónak van, és nem aszerint, amije nincs;

13 hogy ne legyen másoknak könnyebbségük akkor, amikor nektek nyomor jut, hanem egyenlőség alapján:

14 a mostani időben a ti bőségetek egészítse ki amazok hiányát, hogy azután azok bősége pótolja a ti hiányotokat, hogy egyenlőség legyen,

15 amint írva áll: "Annak, aki sokat gyűjtött, nem volt többje, s aki keveset gyűjtött, nem volt kevesebbje."

16 Hála legyen Istennek, hogy Titusz szívébe értetek ugyanazt a buzgalmat adta,

17 mert elfogadta ugyan a bátorítást, de mivel ennél még nagyobb volt benne a buzgalom, önként ment el hozzátok.

18 Vele küldöttük el a testvért is, akit az örömüzenettel kapcsolatban szerte az összes eklézsiák magasztalnak.

19 De nemcsak ennyi történt, hanem az eklézsiák kézfelemeléssel utazó társunkká választották őt ennek a kegyelemnek szolgálatában, melyet mi magának az Úrnak dicsőségére, nekünk meg buzgóságunk megmutatására végzünk,

20 s ezzel el akarjuk kerülni, hogy szolgálatunknak ezért az érett gyümölcséért bárki is gyalázhasson bennünket.

21 Mert már előre mindig az jár az eszünkben, hogy nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is mi tűnik fel nemesnek.

22 Velük együtt küldtük testvérünket is, kinek buzgalmát sokszor sok esetben kipróbáltuk, de most még nagyobbnak találtuk az irántatok való nagy bizodalom következtében.

23 Akár Tituszról van hát szó: vele közösségben élek, ti felétek pedig munkatársam ő; akár testvéreinkről: ők az eklézsiák apostolai, a Felkent dicsősége.

24 Ha tehát ki akarjátok mutatni irányukban táplált szereteteteket és azt, hogy jogos a veletek való dicsekedésünk: az eklézsiák szeme láttára kell ezt tennetek.

9

1 A szentek iránt való szolgálatról pedig felesleges dolog nektek írnom.

2 Ismerem ugyanis buzgóságotokat, amely arra ösztönzött, hogy veletek kapcsolatban a macedónoknak dicsekedjem, hogy Akhája tavaly óta elkészült, úgyhogy buzgóságotok a legtöbbjüket feltüzelte.

3 Mégis odaküldtem a testvéreket, hogy veletek való dicsekvésünk, amennyiben azt mondtam, hogy már elkészültetek, üressé ne váljék;

4 hogy ha macedónok érkeznének hozzátok, és titeket készületlenül találnának, valamiképpen meg ne szégyenüljünk, vagy - úgy is mondhatjuk - ti meg ne szégyenüljetek ebben a vállalkozásban.

5 Kényszerítően szükségesnek tartottam hát, hogy bátorítsam a testvéreket, hogy előre menjenek el hozzátok, és előre hozzák rendbe a tőletek előre megígért áldást; hogy az úgy legyen készen, mint áldás, és ne úgy, mint kapzsi haszonvárás.

6 Ehhez igazodjatok: "Aki szűken vet, szűken fog aratni is, és aki áldással vet, áldással fog aratni is!"

7 Ki-ki amint előre elszánta szívében, ne kedvetlenül, ne is kényszer alatt tegye, mert Isten a jókedvű adakozót szereti!

8 Hatalma van az Istennek arra, hogy mindenféle kegyelmet bőségben árasszon rátok, hogy mindenkor, mindenben teljes megelégedésben, minden jó munkára bőségben legyetek,

9 amint írva van: "Szórt, adott a szegényeknek, igazságossága örökké megmarad."

10 Ő pedig, aki maggal látja el a vetőt, és kenyeret nyújt, hogy ehessünk, a ti vetéseteket is meg fogja szaporítani, és felneveli igazságosságotok gyümölcseit,

11 úgyhogy gazdagságotokból telni fog az egyszerű szív mindenféle jótéteményére, mely majd rajtunk keresztül az Isten iránt való hálát munkálja.

12 Mert ennek a vállalkozásnak szolgálata nemcsak a szentek hiányait tölti be, hanem sokak hálájától megsokasítva ömlik Isten felé.

13 Mert szolgálatotokon keresztül, mellyel arról tesztek próbát, hogy magatokat a Felkent örömüzenetének összhangzó lélekkel alávetitek, a ti egyszerűségetek, mely vagyonotokat velük és mindenkivel közössé teszi, arra indítja őket, hogy Istent dicsőítsék,

14 amikor értetek könyörögve utánatok epekednek az Isten rátok kiárasztott kegyelmének láttára.

15 Hála legyen Istennek az ő kimondhatatlan ajándékáért.

10

1 Én, Pál, aki közöttetek szemtől szembe állva alázatos vagyok, távollétemben azonban bátran fordulok ellenetek, a Felkent szelídségére és kíméletességére hivatkozva

2 kérlellek titeket, könyörgöm nektek, hogy amikor majd nálatok leszek, bátorrá ne tegyen engem az a bizakodás, amelyet az a számítás kölcsönöz nekem, hogy vakmerő is lehetek egyesekkel szemben, akik azzal számolnak, hogy mi is a hústól vezetve járunk.

3 Mert ha húsban járunk is, nem a hús módjára viseljük a harcot.

4 Mert a mi harcviselésünk fegyverei nem a húsból valók. Ellenkezőleg! Isten által hatnak és arra képesek, hogy erősségeket romboljanak le, okoskodásokat bontsanak le,

5 továbbá minden magaslatot lerontsanak, amely Isten ismerete ellen felemelkedik, sőt fogollyá tesznek minden gondolatot, hogy a Felkentnek engedelmeskedjék;

6 amellett készen állunk megtorolni minden engedetlenséget, mikor majd a ti engedelmességetek teljessé lesz.

7 Nézzétek csak a szem előtt való dolgokat! Ha valaki elhitte magáról, hogy a Felkenté, az magából kiindulva vessen azzal számot, hogy amint ő a Felkenté, úgy mi is.

8 Mert ha kissé túlságosan dicsekedném is azzal a felhatalmazással, melyet az Úr avégre adott nekünk, hogy építsünk titeket, és nem azért, hogy romboljunk, nem fogok megszégyenülni,

9 hogy úgy ne tűnjek fel, mint aki csak levelein keresztül akar titeket ijesztgetni.

10 Mert - azt mondják - leveleim súlyosak és erősek, de testi jelenlétem erőtlen és beszédem jelentéktelen.

11 Az ilyen bíráló számoljon azonban azzal, hogy amilyenek vagyunk távollétünkben a leveleken át szóval, olyanok leszünk jelenlétünkben tettel is!

12 Mert nem vagyunk oly vakmerők, hogy azok közé számítsuk magunkat, vagy azokkal vessük össze magunkat, akik maguk ajánlják magukat. Sőt ezek, mivel magukat magukkal mérik, és magukat magukkal hasonlítják össze, belátással nem bírnak.

13 Mi azonban nem fogunk mértéktelenségig dicsekedni, hanem csak annak a mérővesszőnek mértékéig, amelyet Isten osztott ki nekünk akkor, amikor hozzátok is eljutottunk.

14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mint tennénk, ha nem értünk volna el hozzátok. Mert hiszen egészen hozzátok vittük a Felkent örömüzenetét.

15 Mi nem dicsekszünk mértéktelenségig a mások fáradságának gyümölcsével, ellenkezőleg, az a reménységünk, hogy hitetek növekedésével közöttetek a saját mértékünk még magasra emel minket;

16 amennyiben rajtatok túleső helyeken fogjuk az örömüzenetet hirdetni, és nem fogunk másnak a mértékével: a már késszel dicsekedni.

17 Aki pedig dicsekszik, az Úrral dicsekedjék.

18 Mert nem az a kipróbált, aki magát ajánlgatja, hanem az, akit az Úr ajánl.

11

1 Bárcsak tőlem is elviselnétek valami kis esztelenséget. De hiszen el is viseltek!

2 Mert Isten buzgóságával buzgólkodom értetek. Mert egy férfival jegyeztelek el titeket, hogy majd szent, tiszta szűzként állítsalak benneteket a Felkent mellé.

3 Félek azonban, hogy amiképp a kígyó Évát ravaszságával elcsalta, a ti gondolataitokat is el fogja fordítani a Felkenthez ragaszkodó őszinte, szentül tiszta egyszerűségtől, és megrontja azokat.

4 Mert ha jön valaki, és más Jézust hirdet nektek, akit mi nem hirdettünk, vagy más szellemet kaptok, akit korábban nem kaptatok, vagy más örömüzenetet hallotok, melyet azelőtt nem fogadtatok el, szépen elviselitek!

5 Mert úgy mérlegelem, hogy semmivel sem vagyok hátrább a fő-főapostoloknál.

6 Ha beszédben avatatlan vagyok is, de nem az ismeretben; sőt azt közöttetek minden tekintetben és mindenben nyilvánvalóvá is tettük.

7 Vagy vétket követtem el, mikor megaláztam magam, hogy ti felemelkedjetek, hogy ingyen hirdettem nektek az Isten örömüzenetét?

8 Hogy más eklézsiákat fosztottam ki, zsoldot fogadván el, hogy titeket szolgálhassalak?

9 Meg azzal, hogy mikor nálatok voltam, és szükséget szenvedtem, nem voltam terhére senkinek sem: hiányomat azok a testvérek töltötték be, akik Macedóniából érkeztek? Hogy őrizkedtem attól, hogy nektek bármiben terhetekre legyek, és a jövőben is őrizkedni fogok?!

10 A Felkent igazsága bennem, hogy ezt a dicsekvésemet Akhája vidékein nem fogják elhallgattatni.

11 Miért? Mert nem szeretlek titeket? Isten tudja.

12 Amit teszek, továbbra is tenni fogom, hogy elvágjam az alkalmat az alkalom keresőktől, hogy mialatt dicsekesznek, olyanoknak tűnjenek fel, amilyenek mi vagyunk.

13 Hamis apostolok, cselszövő munkások az ilyenek, kik a Felkent apostolaihoz hasonlóvá változtatják a külsejüket.

14 Nem is csoda! Hiszen még maga a Sátán is a világosság angyalának képére változik át:

15 nem nagy dolog hát, ha kiszolgálói is olyanokra változtatják át magukat, mintha az igazságosság szolgái volnának. Ezeknek vége meg fog felelni tetteiknek.

16 Újra mondom, senki se tartson engem esztelennek. Ha pedig mégis annak vélnétek, akkor esztelenként fogadjatok el, hogy egy kicsit én is dicsekedhessem.

17 Amit mondok, nem az Úrhoz szabva mondom, hanem úgy, mintha esztelen volnék, a dicsekvésnek hasonló merényletével.

18 Miután sokan dicsekednek olyanok, akik magukat a hús sugalmaihoz szabják, hadd dicsekedjem hát én is.

19 Hiszen, miután a ti eszetek helyén van, öröm nektek az eszteleneket elviselni.

20 Mert azt elviselitek, ha valaki rabszolgákká igáz le titeket; ha valaki fölzabál, ha valaki fülön ragad titeket, ha valaki fölétek emelkedik, ha valaki arcul ver titeket.

21 Megszégyenítésül mondom, minthogy mi magunk erőtlenségben élünk. Abban azonban, ami némelyeket merészségre csábít - esztelenül szólok -, én is merész vagyok.

22 Héberek ők? Én is. Izráeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is.

23 A Felkent szolgái? Eszemen kívül mondom: sokkal inkább én. Inkább a fáradozások miatt; inkább a tömlöcben ülések miatt; túláradó mértékben a verésekért; a sokszor halálos veszedelem miatt.

24 Azért, mert a zsidóktól ötször kaptam negyvenet egy híján;

25 mert háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek, háromszor hajótörést szenvedtem, egy éjen és napon a mély vízen hánykódtam;

26 mert sokszor jutottam utazásokon, folyókon veszedelmekbe, rablók támasztotta veszélyekbe, saját népemtől eredő veszélyekbe, pogány nemzetektől felidézett veszedelmekbe, városi veszélyekbe, sivatagi veszélyekbe, tengeri veszélyekbe, áltestvérek okozta veszélyekbe;

27 sokkal inkább tesz engem a Felkent szolgájává fáradozásom és vesződésem, sok ízben való virrasztásom, éhezés és szomjazás, sokszoros böjtölés, hideg és meztelenség,

28 nem számítva mindennapi megtámadtatásomat, az összes eklézsiáért viselt gondot.

29 Ki volna erőtelen, hogy én ne élnék erőtlenségben?! Ki gyötrődnék tőrbe jutva, hogy én ne égnék?

30 Ha dicsekednem kell, erőtlenségeimmel fogok dicsekedni.

31 Az Úrnak, Jézusnak Istene és Atyja, ki áldott az örök korokig, tudja, hogy nem hazudom.

32 Damaszkuszban Aretász király helytartója őriztette a damaszkusziak városát, hogy engem elfoghasson,

33 és ablakból gyümölcskosárban eresztettek alá a falon, úgy menekültem ki a kezéből.

12

1 Dicsekednem kell; haszon ugyan nincs belőle! Áttérek a látomásokra és az Úr lelepleződéseire.

2 A Felkentben ismerek egy embert, akit tizennégy évvel ezelőtt - hogy testben-e, nem tudom, hogy testen kívül-é, nem tudom, Isten tudja - elragadtak a harmadik égig.

3 Ismerem ezt az embert - hogy testben-é, testen kívül-é, nem tudom, Isten tudja -,

4 akit elragadtak a paradicsomba, s ott kibeszélhetetlen szavakat hallott, melyeket nem szabad elbeszélnie embernek.

5 Ilyesmivel fogok dicsekedni. Magamat illetőleg pedig nem fogok mással dicsekedni, csak erőtlenségeimmel.

6 De még ha dicsekedni akarnék is, nem lennék esztelenné, mert az igazságot mondanám.

7 Félek azonban attól, hogy valaki többet tulajdonít nekem, mint aminek lát engem, vagy amit hall tőlem, már a leleplezéseknek feltűnő mértéke miatt is! Ezért, hogy fel ne fuvalkodj am, tüskét kaptam a húsomba, Sátán angyalát, hogy ököllel verjen engem, hogy fel ne fuvalkodjam.

8 Háromszor esengtem emiatt az Úrhoz, hogy távozzék el tőlem,

9 de azt mondotta nekem: "Elég neked a kegyelmem, mert az Én hatalmamat erőtlenség teszi bevégzetté." Nagy örömmel dicsekszem hát erőtlenségeimmel, hogy a Felkent hatalma sátorozhassék rajtam.

10 Ezért találkoznak hát helyeslésemmel a Felkentért elviselt erőtlenségek, bántalmazások, kényszerítések, üldöztetések, szorongatások; mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok hatalmas.

11 Esztelenné váltam. Ti kényszerítettetek rá! Tinéktek kellett volna engem ajánlanotok! Mert semmivel sem állok hátrább a fő-főapostoloknál, még ha semmi vagyok is.

12 Az apostolság jeleit teljesítettem közöttetek teljes állhatatossággal, jelekkel is, csodákkal is, hatalmas erőkkel is.

13 Mi az, amiben a többi eklézsiához képest megrövidültetek, hacsak nem abban, hogy én nem voltam terhetekre? Bocsássátok meg nekem ezt az igazságtalanságot.

14 Lám, kész vagyok harmadszor menni hozzátok, és nem leszek terhetekre, mert nem a tiéteket keresem, hanem titeket. Mert nem a gyermekek tartoznak a szülőknek vagyont gyűjteni, hanem a szülők a gyermekeknek.

15 Én pedig örömest költők rátok, és magamat ráköltöm lelketekre. Ha jobban szeretlek titeket, én kevesebb szeretetet kapok?!

16 De legyen, nem raktam rátok terheket, hanem ravasz ember létemre ármánnyal fogtalak meg titeket.

17 Talán volt valaki, akit hozzátok küldtem, s akin keresztül hasznot húztam belőletek?

18 Kérleltem Tituszt, vele küldöttem el a testvért: vajon hasznot húzott belőletek Titusz? Nem ugyanabban a Szellemben jártunk-e? Nem ugyanazokon a nyomokon?

19 Már régen úgy tűnhet fel nektek, hogy védekezünk veletek szemben. Isten előtt a Felkentben beszélünk. És mindent a ti épüléstekért, szeretteim.

20 Mert félek, hogy mikor odamegyek hozzátok, nem olyanoknak talállak titeket, amilyeneknek akarlak, s ti sem olyannak fogtok találni engem, mint amilyeneknek akartok, hogy valami módon civakodás, irigység, indulatok, veszekedések, megszólások, sugdosások, felfuvalkodások, felfordulás ne támadjanak köztetek,

21 hogy mikor ismét hozzátok megyek, meg fog alázni engem az én Istenem nálatok, és én sokakat meg fogok gyászolni azok közül, kik korábban vétkeztek, de nem tértek más felismerésre amiatt a tisztátalanság, paráznaság és kicsapongás miatt, amelyet elkövettek.

13

1 Ez alkalommal harmadszor megyek hozzátok. Két vagy három tanú szája által megáll minden beszéd.

2 Másodszori ottlétemkor és most távollétemben előre megmondtam, és előre megmondom azoknak, akik előbb vétkeztek és a többieknek is mind, hogy ha ismét odamegyek, nem lesz bennem kímélet,

3 miután a bennem beszélő Felkentnek próbáját keresitek, aki veletek szemben nem erőtlen, hanem hatalommal bír bennetek!

4 Mert hiszen meg is feszítették erőtlensége következtében, de él Istennek hatalmából. Persze mi is erőtlenek vagyunk Őbenne, de élni fogunk vele együtt Isten hatalma alapján ellenetekre.

5 Kísértsétek meg magatokat, hogy hitben vagytok-é, saját magatokat vessétek próba alá! Vagy nem ismertek magatokra, hogy a Felkent Jézus bennetek van? Ha ugyan olyanok nem vagytok, akik a próbát nem fogjátok kiállani.

6 Remélem, hogy felismeritek majd, hogy mi kiálljuk a próbát.

7 Fohászkodunk az Istenhez, hogy semmi gonoszt ne tegyetek, nem azért, hogy mi kipróbáltaknak tűnjünk fel, hanem hogy ti a nemeset tegyétek, mi pedig úgy tűnjünk fel, mintha a próbát nem állnánk ki.

8 Hiszen semmit sem tehetünk az igazság ellen, csak az igazságért.

9 Mert örülünk, mikor mi erőtlenségben élünk és ti hatalmasok vagytok. Ezért esdeklünk is tudniillik, a ti helyreigazodásotokért.

10 Azért írom ezeket távollétemben, hogy jelenlétemben ne kelljen szigorúsághoz folyamodnom annak a felhatalmazásnak megfelelően, amelyet az Úr építésre és nem rombolásra adott nekem.

11 Egyébiránt örvendezzetek testvéreim, igazodjatok helyre, bátorodjatok! Ugyanarra törekedjetek, békességben legyetek, s a szeretetnek és békességnek Istene veletek lesz.

12 Köszöntsétek egymást szent csókkal.Köszöntenek titeket a szentek mind.

13 Az Úrnak, a Felkent Jézusnak kegyelme, az Istennek szeretete és a Szent Szellem közössége legyen mindnyájatokkal!

14 Összevont szöveg.