1

1 A Felkent Jézus örömhírének kezdete: ahogy az

2 Ézsaiás prófétánál írva található: „íme, elküldöm követemet orcád előtt, az majd elkészíti utadat,

3 kiáltó szó hangzik a pusztában: készítsetek utat az Úrnak, ösvényeit egyenesekké tegyétek!":

4 úgy lett Bemerítő János a pusztában a bemerítkezésnek hirdetőjévé, mely a vétkek megbocsáttatását, az új felismerésre térést jelenti.

5 Ehhez a Jánoshoz kiment az egész júdeai vidék, a jeruzsálemiek is valamennyien, s bemeríttették magukat vele a Jordán folyóba, azzal együtt vétkeiket is megvallottak.

6 János teveszőr ruhába öltözött, bőrövet viselt csípője körül, sáskákat és vadmézet evett.

7 Ezt hirdette: „Jön utánam valaki, aki nálam erősebb! Én még arra sem vagyok elegendő, hogy lehajoljak, és sarujának szíját megoldjam.

8 Én vízbe merítettelek titeket: ő majd Szent Szellembe fog titeket meríteni!"

9 Azokban a napokban történt, hogy Jézus a galileai Názáretből odament, és Jánossal bemeríttette magát a Jordánba.

10 Tüstént feljött a vízből, és látta, hogy az egek meghasadnak, s a Szellem galambként reá száll.

11 Aztán szózat támadt az egekből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned van gyönyörűségem."

12 Ezután a Szellem azonnal kiűzte őt a pusztába.

13 A pusztában negyven napon át időzött, közben a Sátán kísértette, együtt volt ott a fenevadakkal, és az angyalok szolgálták ki.

14 Azután, hogy Jánost tömlöcbe vetették, Jézus Galileába ment, s közben az Isten örömhírét így hirdette:

15 „Betelt az idő, közel jött az Isten királysága, térjetek más felismerésre, és higgyetek az örömhírnek!"

16 Mikor a Galileai tó mentén járt, meglátta Simont és Simon testvérét, Andrást, amint a tóba körhálót vetettek. Tudniillik halászok voltak.

17 Jézus megszólította őket: „Jertek utánam, és megteszem, hogy emberhalászokká lesztek!"

18 Tüstént otthagyták hálóikat, és követték őt.

19 Kevéssel továbbmenvén, meglátta Zebedeus Jakabját és a testvérét, Jánost, amint a hajóban hálóikat hozták rendbe.

20 Azonnal hívta őket, s ők atyjukat, Zebedeust a béresekkel a bárkában hagyták, és elmentek utána.

21 Aztán bementek Kapernaumba. Mindjárt szombaton Jézus bement a zsinagógába, és tanításhoz fogott.

22 Tanítása megdöbbentette a zsinagógában levőket, mert úgy tanította őket, mint aki Istentől fennhatóságot kapott, s nem úgy, mint az írástudók.

23 Zsinagógájukban erre azonnal tisztátalan szellem hatásába került egy ember, s felkiáltott:

24 „Hah! Mi dolgunk veled, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elveszíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!"

25 Jézus keményen rászólt: „Némulj el, és menj ki belőle!"

26 A tisztátalan szellem erre összerángatta az embert, és hangos kiáltással kiment belőle.

27 Mindannyian megdöbbentek, úgyhogy egymással vitatkoztak, és azt kérdezték: „Mi ez? Valami Istentől fennhatóságot nyert új tanítás? Csak úgy rendelkezik a tisztátalan szellemekkel, és azok engedelmeskednek neki."

28 Azonnal szét is ment a híre mindenhova, Galilea egész környékére.

29 Tüstént azután, hogy a zsinagógából kijöttek, Jakabbal és Jánossal együtt bementek Simon és András házába.

30 Simon anyósa lázasan ágyban feküdt. Azonnal szóltak neki felőle.

31 O hozzálépett, a kezén megragadta, és felkeltette. Az asszonyt azonnal elhagyta a láz, s azután felszolgált nekik.

32 Mikor lenyugodott a nap, és este lett, hozzá hozták az összes gonoszul gyötrötteket s az ördöngösöket,

33 úgyhogy az egész város odagyűlt az ajtóhoz.

34 Sokakat gyógyított, kik mindenféle betegségtől gonoszul szenvedtek, sok ördögi szellemet űzött ki, s nem hagyta szólni az ördögi szellemeket, mert azok felismerték őt.

35 Azután igen korán, még sötét éjszakában felkelt, kiment a városból egy puszta helyre, és ott imádkozott.

36 Nyomon követték Simon és a vele lévők.

37 Midőn rátaláltak, így szóltak hozzá: „Mindenki téged keres!"

38 De ő ezt felelte nekik: „Menjünk máshová, a szomszédos kisebb városokba, hogy ott is hirdethessem a királyságot! Hiszen evégre jöttem."

39 El is ment egész Galileába a zsinagógáikba, s hirdette az Igét, és ördögöket űzött ki.

40 Hozzáment egy bőrpoklos is, és térdre borulva esengett hozzá. „Te, ha akarnád, képes volnál engem megtisztítani!" - mondta.

41 Mire ő szánalomra gerjedt, kinyújtotta kezét, megérintette őt, és így szólt hozzá: Akarom. Tisztulj meg!"

42 Nyomban eltávozott tőle a poklosság, és megtisztult.

43 Jézus pedig felindult hangon szólva azonnal elűzte őt,

44 s azt mondta neki: „Vigyázz, senkinek semmit ne szólj, hanem eredj, mutasd meg magad a papnak! Tisztulásod fejében pedig vidd fel, amit Mózes elrendelt, bizonyságtételül nekik."

45 Az elment, a dolgot sokfelé elhíresztelte, s annyira ismertté tette, hogy azontúl az Úr mások láttára nem mehetett a városba, hanem kinn puszta helyeken tartózkodott. Mindamellett mindenünnen mentek hozzá.

2

1 Napok múltán újra Kapernaumba ment,

2 s elment a híre, hogy otthon van. Sokan összegyűltek, úgyhogy még az ajtónál sem maradt férőhely. Hirdette nekik az Igét.

3 Ekkor emberek érkeztek hozzá, akik egy gutaütöttet hoztak. Négyen emelték.

4 Mivel a tömeg miatt nem voltak képesek bevinni hozzá, ott, ahol volt, a tetőt bontották meg, s miután kivésték azt, a hordágyat, amelyen a gutaütött feküdt, leeresztették.

5 Jézus, miután látta hitüket, így szólt a gutaütötthöz: „Gyermekem, meg vannak bocsátva vétkeid!"

6 Ott ült néhány írástudó is, kik szívükben ezt fontolgatták:

7 „Miért beszél ez így? Káromol! Ki engedheti el a vétkeket az egyetlen Istenen kívül?"

8 Jézus szellemével azonnal felismerte, hogy milyen fontolgatások ébrednek bennük, s megszólította őket: „Miért fontolgatjátok ezeket szívetekben?

9 Mi könnyebb, azt mondani-e a gutaütöttnek, hogy vétkeid meg vannak bocsátva, vagy ezt mondani: Kelj fel, emeld fel a hordágyadat és járj!

10 Hogy azonban lássátok, hogy az ember Fia felhatalmazást kapott arra, hogy vétkeket a földön megbocsásson, - odaszólt a gutaütötthöz:

11 Azt mondom neked, kelj fel, emeld fel hordágyadat és eredj haza!"

12 Az fel is kelt, tüstént felemelte hordágyát, s kiment mindenki szeme láttára, úgyhogy valamennyien magukon kívül voltak, és Istent dicsőítették. „Sohasem láttunk ilyesmit"? mondották.

13 Megint kiment a tó partjára, s hozzáment az egész tömeg, ő pedig tanította őket.

14 Menet közben meglátta Lévit, az Alfeus fiát, amint a vámnál ült, és megszólította: „Kövess engem!" Mire az felkelt, és követte.

15 Történt aztán, hogy Lévi házában asztalhoz dőlt, és sok vámszedő és vétkező is asztalhoz dőlt vele és tanítványaival. Sokan voltak ugyanis, és követték őt.

16 Mikor azonban a farizeusok közül való írástudók meglátták, hogy a vétkezőkkel és vámszedőkkel együtt eszik, ezt mondták tanítványainak: „A vámszedőkkel és vétkezőkkel eszik együtt?"

17 Ahogy ezt Jézus meghallotta, így szólt hozzájuk: „Az erejükben levőknek nincs szükségük orvosra, csak a betegeknek. Nem azért jöttem, hogy igazságosokat hívjak, hanem hogy vétkezőket."

18 János tanítványai és a farizeusok böjtölni szoktak. Eljöttek hát, és megkérdezték tőle: „Miért van, hogy a János tanítványai és a farizeusok tanítványai böjtölnek, de a te tanítványaid nem böjtölnek?"

19 Jézus ezt felelte nekik: „Vajon böjtölhetnek a lakodalmas ház fiai, amíg a vőlegény velük van? Ameddig maguknál láthatják a vőlegényt, nem lehet, hogy böjtöljenek.

20 Jönnek azonban napok, mikor a vőlegényt elveszik tőlük. Akkor, azon a napon böjtölni fognak!

21 Új anyagból senki sem rak foltot régi köpenyre, ha mégis megteszi, a lyukat betöltő új magához szakítja a régit, és gonoszabb lesz a szakadás!

22 Senki sem tölt új bort régi tömlőkbe, ha mégis, a bor szétszakítja a tömlőket, elvész a bor és a tömlők is, hanem új bort új tömlőkbe töltenek!"

23 Történt, hogy szombaton vetések között haladt át, tanítványai menés közben kalászokat tépdestek.

24 A farizeusok megszólították: „Nézd csak, mit tesznek szombaton! Azt, amit nem szabad."

25 Jézus azonban azt kérdezte tőlük: „Sohasem olvastátok, mit tett Dávid, mikor szükséget látott, s ő is, meg a vele lévők is megéheztek?

26 Hogy Abjátár főpap alatt hogyan ment be az Isten házába, és ette meg az Istennek szánt kenyereket, melyeket csak a papoknak szabad megenniük, s hogy adott a vele levőknek is?"

27 Aztán ezt mondta nekik:,A szombat lett az emberért, és nem az ember a szombatért,

28 úgyhogy az embernek Fia a szombatnak is ura!"

3

1 Megint zsinagógába ment be, s ott egy elszáradt kezű ember volt.

2 Szemmel tartották, hogy szombaton gyógyítani fogja-e, hogy azután vádolhassák.

3 Megszólította a száradt kezű embert: „Kelj fel! Állj a középre!"

4 Aztán megkérdezte azokat: „Szabad-e szombaton jót vagy rosszat tenni, lelket menteni vagy megölni?" De azok hallgattak.

5 Ekkor haraggal körültekintett rajtuk, és elszomorodott szívük kőkemény voltán, és rászólt a beteg emberre: „Nyújtsd ki a kezedet!" Az kinyújtotta, s azzal helyreállt a keze.

6 A farizeusok meg azután, hogy kimentek a Heródespártiakkal együtt, tüstént tanácsot tartottak, hogy miként veszíthetnék őt el.

7 Jézus erre tanítványaival együtt visszavonult a tó mellé, hová Galileából nagy sokaság követte, amellett Júdeából,

8 s Jeruzsálemből, Idumeából, Jordánon túlról, Tírusz és Szidon környékéről nagy sokaság jött hozzá, hallva, hogy miket cselekszik.

9 Szólt tanítványainak, hogy a tömeg miatt állandóan egy csónakot tartsanak készen, hogy ne szorongassák Őt.

10 Ugyanis sokakat gyógyított, úgyhogy akiket csak valami ostor vert, hozzá tódultak, hogy megérinthessék.

11 A tisztátalan szellemek is, ha látták, leborultak, és azt kiáltották: „Te vagy az Istennek Fia!"

12 Ő azonban nagyon keményen rájuk szólt, hogy ne tegyék őt láthatóvá.

13 Felment azután egy hegyre, és akiket akart, magához szólított. Azok odamentek hozzá.

14 Tizenkettőt rendelt arra, hogy vele legyenek, hogy elküldhesse őket igehirdetésre,

15 s hogy felhatalmazást kapjanak ördögök kiűzésére.

16 Ekkor kijelölte a tizenkettőt: Simonnak a Péter nevet adta,

17 kijelölte Jakabot, a Zebedeus fiát és Jakab testvérét, Jánost, és a Boanérgesz nevet adta nekik, ami azt jelenti: mennydörgés fiai.

18 Kijelölte Andrást, Fülöpöt, Bertalant, Mátét, Tamást, az Alfeus Jakabját, Taddeust, kananei Simont

19 és karióti Júdást, aki elárulta őt.

20 Azután hazatért, s ott ismét tömeg gyűlt össze, úgyhogy nem tudtak ebédelni sem.

21 Mikor rokonai ezt meghallották, elmentek, hogy hatalmukba kerítsék, azt gondolták ugyanis, hogy nincs magánál.

22 Az írástudók, akik Jeruzsálemből jöttek le, azt mondták, hogy Belzebul van vele, s hogy az ördögi szellemek fejedelme által űzi ki az ördögi szellemeket.

23 Jézus magához szólította az írástudókat, s példázatokban a következőket mondta nekik: „Hogy űzheti ki Sátán a Sátánt?

24 Ha egy királyság önmagával meghasonlik, az a királyság nem állhat meg,

25 és ha egy ház magával meghasonlik, az a ház nem állhat meg.

26 Ha a Sátán önmaga ellen támad fel, és magával meghasonlik, nem képes megállani, hanem vége van!

27 De az erős harcos házába nem hatolhat be senki, és nem rabolhatja el a felszerelést, csak ha előbb megkötözte az erős vitézt, akkor aztán kirabolhatja házát!

28 Bizony, azt mondom nektek, hogy mindent meg fognak bocsátani az ember fiainak, a vétkeket, a káromlásokat is, melyeket mondanak,

29 de ha valaki a Szent Szellem ellen szól káromlást, az nem kap soha bocsánatot, hanem örök véteknek terhe nyomja!"

30 Azt mondták ugyanis, hogy Jézusnak tisztátalan szelleme van.

31 Ekkor jöttek hozzá anyja és testvérei, de kívül megálltak, beküldtek hozzá, és hívatták.

32 Tömeg ült körülötte, s megmondták neki: „Nézd, anyád és testvéreid kinn keresnek téged!"

33 De ő ezt felelte nekik: „Ki az én anyám? Kik a testvéreim?"

34 Azután végignézett azokon, akik körben körülötte ültek, és így szólt: „Ezek az én anyám és testvéreim!

35 Mert aki Isten akaratát teszi, az az én testvérem, az az én anyám."

4

1 Ismét tanítani kezdett a tó partján, s igen nagy tömeg gyűlt hozzá, úgyhogy hajóba szállt be, s a tavon ült, míg az egész tömeg a tóparton a földön helyezkedett el.

2 Példázatokban sokra tanította őket. Tanítása közben ezeket mondta nekik:

3 „Hallgassátok csak! Egyszer elment a magvető vetni.

4 Történt, hogy mikor vetett, némely mag az útfélre esett, s a madarak eljöttek és felcsipegették.

5 Más aztán sziklás talajra esett, hol nem volt sok földje, úgyhogy - nem lévén a föld mély - hamarosan kihajtott,

6 de mikor a nap felkelt, elperzselődött, s mivel nem volt gyökere, kiszáradt.

7 Más magok a tövisek közé estek, a tövisek felnőttek, és megfojtották azokat, úgyhogy gyümölcsöt nem termettek.

8 Mások a jó földbe estek, és miután kihajtottak, megnőttek, gyümölcsöt termettek. Egyik harmincannyit hozott, másik hatvanannyit és megint más százannyit."

9 Azután ezt mondta: „Akinek füle van, hallja meg!"

10 Mikor egyedül maradt, a körülötte levők a tizenkettővel együtt megkérdezték a példázatok felől,

11 s ő ezt felelte nekik:”Az Isten királyságának titka nektek van szánva, azokhoz a kívülállókhoz minden példázatokban jut el,

12 hogy jól megnézzék, mégse lássanak, jól odahallgassanak, mégse lássák be, hogy valamikor meg ne térjenek, és bocsánatot ne kapjanak!"

13 Majd így szólt hozzájuk: „Nem ismeritek fel ezt a példázatot? Hát akkor hogyan ismeritek fel majd az összes példázatokat?

14 A magvető az Igét veti.

15 Az útszélre esők azok, akikbe elveti az Igét; amikor meghallják az Igét, élj ő a Sátán, és kiragadja a beléjük vetett magot.

16 Hasonló történik a sziklás talajra vetettekkel: Mikor az Igét hallják, tüstént örömmel elfogadják azt,

17 de nincs bennük gyökér, hanem ideig-óráig valók, azután, ha az Ige miatt nyomorúság vagy üldözés támad, tüstént tőrbe esnek.

18 Másfélék a tövis közé vetettek, ezek, bár meghallották az Igét,

19 a kor gondjai, a gazdagság csalárdsága és a többi dolgok után való vágyak beléjük hatolnak, megfojtják bennük az Igét, úgyhogy az gyümölcstelenné lesz.

20 A jó földbe vetett magok ellenben olyanok, akik hallják az Igét, befogadják, és harmincannyi, hatvanannyi, vagy százannyi termést hoznak."

21 Aztán ezeket beszélte nekik: „Ugyan, hova teszik a mécsest? A véka alá, vagy az ágy alá? Vajon nem a mécslábra helyezik?

22 Mert nincs semmi titkolt dolog, mely egyszer láthatóvá nem lesz, és nincs olyan elrejtett dolog, mely egyszer napvilágra nem kerül!

23 Ha valakinek füle van, hogy halljon, hallja meg!

24 Vigyázzatok arra, amit hallotok! - mondta nekik. Amely mértékkel ti mértek, azzal mérnek majd nektek is, sőt hozzá is tesznek számotokra.

25 Akinek ugyanis van, annak adni fognak, de akinek nincs, attól azt is el fogják venni, amije van.

26 Majd újra szólt: „Hasonló az eset az Isten királyságával, mint azzal az emberrel, aki magot vetett a földbe,

27 aztán elszunnyadt, felkelt éjjel és nappal, azalatt a mag kihajtott, a szár megnyúlt anélkül, hogy tudott volna róla.

28 Magától terem gyümölcsöt a föld, először szart, majd kalászt, aztán teli magot a kalászban.

29 Mihelyt pedig a termés megengedi, a gazda azonnal neki ereszti sarlóját, mert az aratásnak itt az ideje.

30 Mihez hasonlítsuk az Isten királyságát? - kérdezte -, milyen példázatba foglaljuk bele?

31 Olyan az, mint a mustármag, mely mikor a földbe vetik, a földön levő összes magvaknál kisebb,

32 ám ha elvetik, felnő, és az összes veteményeknél nagyobb lesz, és nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai fészket is rakhatnak árnyékában."

33 Sok ilyen példázattal szólta nekik az Igét, ahhoz mérten, ahogy képesek voltak annak meghallására.

34 Példázat nélkül nem szólt nekik, de tanítványainak külön mindennek a megoldását megadta.

35 Mikor az a nap beesteledett, így szólt hozzájuk: „Menjünk át a túlsó partra!"

36 Erre otthagyták a tömeget, Jézust pedig úgy, ahogy volt, magukkal vitték a hajóban. Más csónakok is voltak ott vele.

37 Egyszerre nagy szélvihar támadt, s a hullámok becsaptak a hajóba, úgyhogy a hajó már-már megtelt.

38 O maga a hátsó fedélzeten, a fejaljon elszunnyadt. De felébresztették, és ezt mondták neki: „Tanító, nem törődsz vele, hogy elveszünk?"

39 Erre felkelt, megdorgálta a szelet, a tónak meg ezt mondta: „Hallgass! Fogd be a szád!" Erre ellankadt a szél, és nagy csendesség lett.

40 Nekik pedig ezt mondta: „Miért vagytok ennyire gyávák? Hogy van, hogy nincs hitetek?"

41 Ám azok nagyon féltek, és ezt kérdezgették egymás között: „Kicsoda hát ő, hogy a szél és a tó engednek neki?"

5

1 Átértek a tó túlsó partjára, a gerazénusok vidékére.

2 Miután a hajóból kiszállt, a sírokból azonnal szembejött vele egy ember, akiben tisztátalan szellem volt.

3 Ennek lakása a sírokban volt, és soha senki sem volt képes lánccal megkötözni,

4 mert bár sokszor kötözték meg már béklyókkal és láncokkal, ő a láncokat lehúzta magáról, a béklyókat összetörte, és senkinek sem volt annyi ereje, hogy megfékezhette volna.

5 Egész éjen és egész napon át a sírokban tartózkodott, a hegyek közt kiáltozott, és kövekkel vagdalta magát.

6 De mikor Jézust messziről meglátta, odafutott, földreborult előtte,

7 és nagy hangon kiáltott: „Mi dolgunk van egymással, Jézus, a magasságos Istennek Fia? Az Istenre kényszerítelek, ne kínozz engem!"

8 Mert Jézus azt mondta neki: „Te tisztátalan szellem, eredj ki az emberből!"

9 Most megkérdezte őt: „Mi a neved?" „Légió a nevem - felelte neki -, mert sokan vagyunk!"

10 Aztán nagyon rimánkodott neki, hogy ne küldje őket el arról a vidékről.

11 Ott legelészett a hegy lábánál egy nagy disznócsürhe.

12 Rimánkodtak neki: „Küldj minket a disznókba, hadd mehessünk beléjük!"

13 Megengedte nekik. A tisztátalan szellemek, ahogy az emberből kimentek, bementek a disznókba, azzal a mintegy kétezer darabból álló csürhe a meredélyen alárohant a tóba, s a tóba belefulladt.

14 Pásztoraik erre elfutottak, s hírt vittek a városba és a tanyákra. Majd jöttek az emberek megnézni, hogy mi történt.

15 Odaértek Jézushoz, és látták, hogy az ördöngös, akiben a légió volt, felöltözötten ott ül, és észnél van.

16 Azok aztán, akik látták, elbeszélték nekik, mi történt az ördöngössel és a disznókkal.

17 Ekkor esengeni kezdtek, hogy távozzék el a határaikból.

18 Mikor Jézus beszállt a hajóba, a volt ördöngös kérlelte, hogy vele lehessen.

19 De nem engedte meg neki, hanem így szólt hozzá: „Eredj haza a tieidhez, és hirdesd nekik mindazt, amit az Úr veled tett, és hogyan könyörült rajtad."

20 Az el is ment, és hirdetni kezdte a Tízvárosban mindazt, amit Jézus vele tett, úgyhogy mindenki csodálkozott.

21 Miután Jézus a hajóval újra átkelt a túlsó partra, nagy tömeg gyűlt hozzá. Még a tóparton volt,

22 mikor eljött az egyik zsinagógafő, Jairus nevű. Ahogy meglátta őt, a lábához esett,

23 és igen kérlelte őt: „Mivel a lányom a végét járja, jöjj el, vesd rá kezedet, hogy megmeneküljön és éljen."

24 El is ment vele, de nagy tömeg követte, és szorongatták.

25 Ekkor hozzáment egy asszony, akinek tizenkét éve vérfolyása volt,

26 aki sok orvostól igen sokat szenvedett, s mindenét, amije volt, rájuk költötte, de belőlük semmi haszna nem volt, hanem csak rosszabbul lett.

27 Ez az asszony, miután a Jézus dolgairól hallott, hozzáment a tömegben, és hátulról megérintette a köpenyét.

28 Azt gondolta ugyanis: „Ha csak érinthetem a köpenyét, megmenekülök."

29 Vérének forrása azonnal ki is száradt, s észrevette testén, hogy a betegség őt verő ostorától meggyógyult.

30 Jézus is azonnal felismerte magán, hogy hatalmas erő távozott el tőle. Megfordult hát a tömegben, és így szólt: „Ki fogta meg a köpenyemet?"

31 „Látod, hogy a tömeg szorongat - szóltak tanítványai -, s mégis azt kérded, ki fogott meg?"

32 De ő körültekintett, hogy lássa azt, aki így tett vele.

33 Az asszony, aki tudta, hogy mi történik vele, ijedten és remegve odament, lábához borult és megmondta neki a teljes igazságot,

34 mire Jézus így szólt hozzá: „Leányom, hited megmentett! Eredj el békességben, s légy egészséges, a téged verő ostortól szabad."

35 Még beszélt, mikor emberek érkeztek a zsinagógafőtől, és ezt mondották: „Leányod meghalt! Miért zaklatod még tovább a Tanítót?"

36 De Jézus, aki meghallotta a szót, melyet mondtak, így szólt a zsinagógafőhöz: „Ne félj, csak higgy!"

37 Aztán nem engedte meg senkinek, hogy bemenjen vele, csak Péternek, Jakabnak és Jánosnak, a Jakab testvérének.

38 Mikor bementek a zsinagógafő házába, zajongó tömeget pillantott meg, mely sírt, jajveszékelt és igen kiáltozott.

39 Ahogy belépett, megszólította, őket: „Miért zajongtok és sírtok? A gyermek nem halt meg, hanem szunnyad."

40 Erre kinevették. O azonban, miután mindannyiukat kiűzte, csak a gyermek atyját, anyját és a vele tartókat vitte magával, s bement oda, ahol a gyermek feküdt.

41 Ott megragadta a gyermek kezét és rászólt: „Talitha kum!" Aminek fordítása: „Leánykám, azt mondom neked: kelj fel!"

42 A leányka rögtön felkelt, és járt, mert tizenkét esztendős volt. A nagy döbbenettől azonnal magukon kívül jutottak.

43 O meg szigorúan megparancsolta nekik, hogy senki ne tudjon a dologról. Aztán szólt, hogy adjanak a leánykának enni.

6

1 Azután eltávozott onnan, és a hazájába ment. Tanítványai követték.

2 Szombat lett, és elkezdett tanítani zsinagógájukban. Hallgatói közül sokan megdöbbenve szóltak: „Honnan kapta ez ezeket az adományokat? Micsoda tudomány az, melyet kapott, hogy az isteni hatalomnak ekkora megnyilvánulásai támadnak kezétől?

3 Nem az ácsmester ő, Máriának a fia?! Jakabnak, Józsénak, Júdásnak, Simonnak a testvére? Nincsenek-e nálunk férjnél a húgai?" És belé ütköztek, kelepce fogta meg őket.

4 Jézus pedig ezt mondta nekik: „Csak hazájában, a rokonai közt, saját családjában nincs becsülete a prófétának!"

5 Nem is mutathatta meg ott egy csodában sem hatalmát, csak kevés gyengélkedőre vetette rá kezét, hogy gyógyítsa őket.

6 Hitetlenségükön azonban elcsodálkozott. Aztán a tanyákat járta be, és tanított.

7 Majd magához szólította a tizenkettőt, és elkezdte azokat kettesével szétküldeni. Felhatalmazást adott nekik a tisztátalan szellemeken,

8 s megparancsolta nekik, hogy semmit se vigyenek az útra, csak egy botot. „Ne vigyetek kenyeret, tarisznyát, övetekben rézpénzt!

9 Hanem húzzatok sarut! Ne öltsetek két köntöst!"

10 Majd ezt mondta nekik: „Ha valahol egy házba bementek, ott maradjatok, amíg ki nem mentek onnan!

11 S ha valamely hely nem fogad be titeket, és nem hallgatnak rátok, mikor onnan kimentek, még a port is rázzátok le, mely lábatokhoz tapadt, ellenük szóló tanúságtételül."

12 Azok el is mentek. Kihirdették, hogy más felismerésre kell térni.

13 Sok ördögi szellemet űztek ki, sok gyengélkedőt megkentek olajjal, s azok meggyógyultak.

14 Mindezt meghallotta Heródes király is. Hiszen Jézus neve már ismertté vált. Azt beszélték, hogy Bemerítő János támadt fel a halottak közül, azért hatnak általa azok a hatalmas erők.

15 Mások azt mondták róla, hogy Illés ő, megint mások azt beszélték, hogy próféta, a próféták közül volna az egyik.

16 Heródes, miután hallott róla, ezt mondotta: „Az támadt fel, akit én lefejeztettem, János."

17 Mert ez a Heródes volt az, aki Jánost elhozatta, letartóztatta, majd megkötözve börtönben tartotta Heródiásért, testvérének, Fülöpnek feleségéért, mert feleségévé tette.

18 János tudniillik azt mondta Heródesnek: „Nem szabad neked a testvéred feleségét magadnál tartani."

19 Heródiás neheztelt Jánosra, s meg akarta öletni őt, de nem tehette.

20 Mert Heródes félt Jánostól, minthogy tudta, hogy igazságos és szent ember; azért arra igyekezett, hogy megőrizze őt. Sok mindenben hallgatott rá. Ezért tanácstalanul állt vele szemben annál inkább, mert szívesen hallgatta őt.

21 Jött azonban egy alkalmas nap, melyen Heródes születésnapi ebédet adott nagyjainak, az ezredeseknek és Galilea előkelőinek.

22 Bement a vendégségbe az asszonynak, Heródiásnak lánya is, és táncot lejtett. Heródesnek és a vendégeknek megtetszett a tánc. „Kérj tőlem, amit akarsz” mondta a király a leánynak”, megadom neked."

23 Meg is esküdött neki: „Amit kérsz, megadom neked, még ha a fele királyságomat is."

24 A leány kiment, és megkérdezte anyját: „Mit kérjek?" Az így felelt: „Bemerítő Jánosnak a fejét."

25 A leány tüstént nagy sietséggel ment be a királyhoz, és ezt kérte: „Azt akarom, hogy azonnal add ide nekem egy tálban Bemerítő Jánosnak a fejét!"

26 A királyt bánat fogta el, de esküje miatt és a vendégek miatt nem akarta őt elutasítani.

27 így a király rögtön elküldte a hóhért, s elrendelte, hogy hozza el annak fejét.

28 A hóhér elment, a börtönben lefejezte őt, aztán egy tálban elhozta János fejét, és odaadta a leánynak, a leány odaadta az anyjának.

29 Ahogy János tanítványai a történteket meghallották, eljöttek, elvitték a holttestet és sírba helyezték.

30 Azután Jézusnál gyülekeztek az apostolok, és hírt adtak neki mindenről, amit tettek és tanítottak.

31 Jézus így szólt hozzájuk: „Jöjjetek el ti egyedül egy puszta helyre, s nyugodjatok le egy kissé!" Sok volt ugyanis a jövő-menő, s evésre sem volt alkalmas idejük.

32 Elmentek hát külön egy hajóval egy puszta helyre.

33 De meglátták őket az arra járók, sokan felismerték őket, úgyhogy gyalogszerrel az összes városokból összefutottak oda az emberek, és megelőzték őket.

34 Mikor Jézus kilépett, nagy tömeget látott. Szánalomra gerjedt irántuk, mert olyanok voltak, mint a pásztortalan juhok. Aztán hozzáfogott, hogy sok mindenre tanítsa őket.

35 Már későre járt az idő, mikor a tanítványai hozzáléptek, és így szóltak: „Puszta a hely, és már késő az óra!

36 Bocsásd el őket, hadd menjenek el a környező földekre és falvakba, hadd vásároljanak valamit maguknak, hogy ehessenek."

37 Ő azonban ezt felelte nekik: „Adjatok nekik ti enni!" „Elmenjünk és vásároljunk kétszáz dénár árú kenyeret, hogy enni adhassunk nekik?" - kérdezték azok.

38 „Hány kenyeretek van? Menjetek, nézzétek meg!" - szólt nekik Jézus. Ahogy megtudták, így szóltak: „Öt kenyerünk van és két halunk!"

39 Ekkor Jézus elrendelte, hogy fektessenek le mindenkit a friss fűbe, társaságonként külön.

40 Le is telepedtek százas, ötvenes csoportokban.

41 Ekkor fogta az öt kenyeret és két halat, feltekintett az égre, áldást mondott, aztán megtörte a kenyereket, és tanítványainak adta, hogy azok a tömeg elé tegyék, a két halat is elosztotta mindnyájuknak.

42 Mind ettek és jóllaktak.

43 Azután összeszedték a darabokat, és azok tizenkét kosarat töltöttek meg, szedtek halakat is.

44 Ötezer férfi volt, aki a kenyerekből evett.

45 Tüstént azután arra kényszerítette tanítványait, hogy szálljanak be a hajóba, s menjenek át előtte a túlsó partra Betsaidába, míg ő a tömeget elbocsátja.

46 Miután elbúcsúzott tőlük, a hegyre ment imádkozni.

47 Késő este lett, s a hajó a tó közepén volt, míg ő egyedül a szárazföldön.

48 Aztán meglátta őket, hogy az evezéssel kínlódtak amiatt, hogy a szél ellenükbe fújt. Azért az éjszaka negyedik őrségének idején a tavon járva hozzájuk indult. Mikor el akart menni mellettük,

49 azok, ahogy meglátták, hogy a tengeren jár, azt vélték, hogy kísértet, és felkiáltottak.

50 Mert mind látták őt, és nyugtalanság fogta el őket. Ám ő azonnal beszélni kezdett hozzájuk. „Bízzatok! Én vagyok! - mondotta nekik Ne féljetek!"

51 Majd beszállt hozzájuk a hajóba. Ekkor alábbhagyott a szél. Azok bensejét az eset rendkívül felzavarta, úgyhogy egészen magukon kívül voltak.

52 A kenyerek történetéből ugyanis nem merítettek belátást, meg volt kövesedve a szívük.

53 Mikor átkeltek, Genezáret földjére tartottak, és ott vetettek horgonyt.

54 Ahogy kiléptek a bárkából, azonnal felismerték őt,

55 sietve bejárták azt az egész vidéket, s elkezdték azokat, akik gonoszul szenvedtek, ide is, oda is hordozni, ahol csak hallották, hogy jelen van.

56 Ahová csak bement, falvakba, városokba, tanyahelyekre, a terekre kitették az elerőtlenülteket, és kérlelték, hogy csak a köpenyének bojtját megérinthessék. S akik megérintették, megmenekültek,

7

1 Összegyűltek nála a farizeusok és néhány írástudó, akik Jeruzsálemből jöttek.

2 Ezek meglátták, hogy Jézusnak néhány tanítványa megszenteletlen, azaz mosdatlan kézzel ebédel.

3 A farizeusok ugyanis, sőt az összes zsidók, nem esznek addig, míg kezüket tenyérnyi vízzel meg nem mossák, mivel a vének hagyományához ragaszkodnak.

4 Nem esznek a piacról sem semmit, ha csak azt le nem loccsantják. Sok más dolog is van, melyeket átvettek, ragaszkodva hozzájuk: poharakat, korsókat, rézedényeket mártogatnak be.

5 A nála összegyűlő farizeusok és írástudók megkérdezték őt: „Tanítványaid miért nem viselkednek a vének hagyományainak megfelelően? Ellenkezőleg tesznek: megszenteletlen kézzel ebédelnek."

6 Ám ő így felelt nekik:”Igen helyesen prófétáit felőletek, képmutatók felől Ézsaiás, amint az írva áll: Ez a nép ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem.

7 Hiába tisztelnek engem, mikor tanítás közben emberi parancsolatokat hirdetnek.

8 Ti elhagyjátok az Isten parancsolatát, s emberek hagyományaihoz ragaszkodtok."

9 Majd ezt mondta nekik: „Ti ugyan szépen félreteszitek Isten parancsolatát, hogy a saját hagyományotokat őrizgessétek!

10 Mert Mózes ezt mondta: Tiszteld atyádat és anyádat! Továbbá: Aki atyjának vagy anyjának gonoszát mond, annak vége biztos halál legyen!

11 Ti ellenben ezt mondjátok: Ha egy ember azt mondta atyjának, vagy anyjának: korbán, azaz oltári ajándék, ezzel lehetek csak hasznodra,

12 ti az ilyennek meg sem engeditek, hogy valamit tegyen atyjáért, vagy anyjáért;

13 s így hagyományotokkal, melyet utódaitoknak átadtok, erőtlenné teszitek Isten beszédét. Sok hasonlót cselekesztek."

14 Ezután magához szólította a tömeget, és így szólt hozzájuk: „Hallgassatok rám mindannyian, és legyetek belátók.

15 Abból, ami az emberen kívül van, semmi olyan nem megy be az emberbe, ami megszentségtelenítené őt, csak olyan dolgok teszik szentségtelenné az embert, melyek az emberből jönnek elő."

16 „Ha valakinek van füle a hallásra, hallja meg!"

17 Mikor utóbb a tömegtől elvált, és bement a házba, tanítványai kérdést intéztek hozzá ama példázat felől.

18 O ezt felelte nekik: „Hát ti is ennyire belátás nélküliek vagytok? Nem értitek, hogy semmi sem képes megszentségteleníteni az embert, ami kívülről megy belé?

19 Mert az ilyesmi nem a szívbe megy be, hanem a hasba, onnan meg kikerül az árnyékszékre, mely mindén ételt megtisztít."

20 Úgy mondotta, hogy ami az emberből jön ki, az teszi szentségtelenné az embert.

21 „Ugyanis belülről, az emberek szívéből jönnek elő a gonosz megfontolások, paráználkodás, lopás, gyilkolás,

22 házasságtörés, kapzsiság, rosszaságok, ármány, kicsapongás, rossz szem, káromlás, fennhéjázás, esztelenség!

23 Mindezek a rossz dolgok belülről jönnek elő, és úgy teszik szentségtelenné az embert!"

24 Felkelt, s aztán elment onnan Tírusz határába. Ott bement egy házba, és azt akarta, hogy senki se tudja meg, de nem tudott rejtve maradni.

25 Ellenkezőleg, egy asszony, kinek leányában tisztátalan szellem volt, azonnal, ahogy hallott róla, eljött, és lábához borult.

26 Az asszony hellén volt, sziro-föníciai eredetű. Megkérte Jézust, hogy űzze ki leányából az ördögi szellemet.

27 „Hagyd, hogy előbb a gyermekek lakjanak jól! mondotta neki az Úr -, mert nem szép dolog a gyermekek kenyerét elvenni, s az ölebeknek dobni oda."

28 De az asszony ezt felelte néki: „így van, Uram. De a kutyácskák is esznek az asztal alatt a gyermekek morzsáiból."

29 „Ezért a beszédért — mondotta neki Jézus — eredj el, kiment leányodból az ördögi szellem!"

30 Mikor az asszony hazaért, a gyermeket az ágyon fekve találta, az ördögi szellem kiment már belőle.

31 Miután Tírusz határából eltávozott, Szidonon keresztül és a Tízváros területén menve át, újra a Galileai tóhoz érkezett.

32 Egy nehezen beszélő süketet vittek hozzá, s kérlelték, hogy vesse rá kezét.

33 Jézus ekkor kivitte őt egyedül a tömegből, bedugta ujját a fülébe, ujjara köpött, s nyálával érintette a nyelvét,

34 aztán feltekintett az égre, és sóhajtott. „Effáta!" - mondotta, ami azt jelenti: „Nyílj meg!"

35 S megnyílt a hallása! Tüstént feloldódott nyelvének bilincse, és helyesen beszélt.

36 Majd szigorúan megparancsolta nekik, hogy senkinek se szóljanak róla. De minél inkább tiltotta, azok annál inkább elhíresztelték.

37 És minden mértéket felülmúló döbbenettel mondták: „Mindent helyesen tett! A süketeket is hallókká teszi, a némákat is beszélőkké."

8

1 Miután azokban a napokban ismét igen nagy volt a tömeg, és nem volt mit enniük, magához hívta a tanítványokat, és így szólt hozzájuk:

2 „Szánalmat érzek a tömeg iránt, mert már három napja nálam vannak, s nincs mit enniük.

3 Ha étlen bocsátom őket haza, elernyednek az úton. Amellett közülük némelyek messziről érkeztek."

4 „Honnan volna képes valaki itt a pusztában jóllakatni ezeket?"? szólaltak meg tanítványai.

5 „Hány kenyeretek van?" - kérdezte őket Jézus. „Hét" - felelték.

6 Erre megparancsolta a tömegnek, hogy dőljenek le a földre. Majd fogta a hét kenyeret, hálát adott, megtörte és tanítványainak adta, hogy a tömeg elé helyezzék. Azok eléjük tették.

7 Volt kevés haluk is. Megáldotta azokat is, és azt mondta, hogy azokat is tegyék eléjük.

8 Ettek, jóllaktak, és hét kosárral szedték fel a megmaradt darabokat.

9 Mintegy négyezren voltak. Aztán elbocsátotta őket.

10 Azonnal hajóba szállt, és tanítványaival együtt Dalmanuta vidékére érkezett.

11 Ott előjöttek a farizeusok, és közösen vitába szálltak vele. Égből való jelt kívántak tőle, azzal kísértették őt.

12 Ekkor szelleme sóhajt váltott ki belőle: „Miért keres jelt ez a nemzedék?"? szólt. „Bizony azt mondom nektek, nem fog jelt kapni ez a nemzedék."

13 Azzal otthagyta őket, újra hajóba szállt, és a túlsó partra távozott.

14 Elfelejtettek azonban kenyereket vinni, s egy kenyéren kívül más nem volt velük a hajóban.

15 Ugyanakkor Jézus szigorú parancsot adott nekik: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok kovászától és Heródes kovászától."

16 Azok azt fontolgatták egymás között, hogy nincs kenyerük.

17 Mikor észrevette, így szólt hozzájuk: „Mit fontolgatjátok, hogy nincs kenyeretek? Még most sem értitek, és nem látjátok be? Megkövesedett szívvel jártok?

18 Szemetek van, és nem láttok, fületek van, s nem hallotok? Nem emlékeztek rá,

19 hogy amikor öt kenyeret törtem meg ötezer embernek, hány telt kosárral vittétek el a megmaradt darabokat?" „Tizenkettővel"- felelték.

20 „S mikor a hetet törtem meg a négyezernek, hány tele kosár darabot vittetek el?" „Hetet" - válaszolták.

21 „S még most sem láttok a dolgokba be?" - kérdezte.

22 Betsaidába érkeztek. Egy vakot hoztak hozzá, és kérlelni kezdték, hogy érintse azt.

23 Ő a vakot kézen fogva kivezette a faluból, szemére köpött, kezét rávetette, s megkérdezte: „Látsz-e valamit?"

24 Az felnyitotta szemét, és így szólt:”Látom az embereket. Úgy látom őket járni, mintha fák volnának."

25 Ekkor újra a szemére tette a kezét, mire annak látása mindenen áthatott és helyreállt, úgyhogy messzire mindent látott.

26 Ekkor hazaküldte őt ezzel a szóval: „Még csak be se menj a faluba!"

27 Jézus és tanítványai elmentek Fülöp Cézáreájának falvaiba. Az úton kérdést intézett tanítványaihoz: „Kinek mondanak engem az emberek?"

28 Azok azt felelték: Bemerítő Jánosnak, mások Illésnek, mások meg, hogy a próféták közül vagy az egyik."

29 Ekkor megkérdezte őket: „Hát ti mit mondotok, ki vagyok én?" Megszólalt Péter, s ezt felelte neki: „Te vagy a Felkent!"

30 Ekkor keményen rájuk szólt, hogy senkinek se mondják.

31 Elkezdte aztán oktatni őket, hogy az ember Fiának sokat kell szenvednie, kell, hogy a vének, főpapok, írástudók elvessék, mint próba nem állót, kell, hogy megöljék, de három nappal azután fel fog támadni.

32 Nyíltan beszélt velük a dologról. Péter azonban pártfogolni s korholni kezdte őt.

33 Jézus erre megfordult, ránézett tanítványaira, s aztán megdorgálta Pétert: „Eredj mögém, Sátán, mert nem az Isten dolgain jár az eszed, hanem az emberek dolgain."

34 Azután a tömeget tanítványaival együtt magához szólította és ezeket mondta nekik: „Ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét, és úgy kövessen engem.

35 Aki ugyanis meg akarja mentem lelkét, el fogja veszteni azt, de aki énérettem és az örömüzenetért elveszti lelkét, meg fogja menteni azt.

36 Mert mit használ az embernek, ha megnyeri az egész világot, de a lelkét veszni hagyja?

37 Hát mit is adhatna az ember lelkéért cserébe?

38 Mert ha valaki szégyell engem s beszédeimet e házasságtörő és vétkes nemzetségben, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, ha majd eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal."

9

1 Azt is mondta nekik: „Bizony azt mondom nektek, hogy az itt állók között vannak olyanok, akik halált nem kóstolnak addig, amíg meg nem látják Isten királyságát, amint hatalommal elérkezik!"

2 Hat nap múltán Jézus magához vette Pétert, Jakabot és Jánost. Külön magukban felvitte őket egy igen magas hegyre, és ott a szemük láttára más alakot öltött.

3 A köpenye csillogó lett, nagyon fehér, ahogy a fehérítő nem képes a földön úgy megfehéríteni valamit.

4 Utóbb láthatóvá lett nekik Illés Mózessel együtt, és azok Jézussal beszélgettek.

5 Ekkor megszólalt Péter, és ezt mondta Jézusnak: „Rabbi, kellemes nekünk itt lennünk! Majd készítünk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet."

6 Nem tudta ugyanis, mit beszél, a félelem ugyanis megrémítette őket.

7 Aztán felhő támadt, s az beárnyékolta őket, a felhőből pedig szózat hangzott ki: „ő az én szeretett Fiam! Rá hallgassatok!"

8 De mikor hirtelen körültekintettek, többé senkit sem láttak, csak Jézust, ő volt egyedül velük.

9 Miközben leszálltak a hegyről, szigorúan megparancsolta nekik, hogy abból, amit láttak, senkinek semmit el ne beszéljenek, csak majd ha az embernek Fia a halottak közül feltámad.

10 Belekapaszkodtak ebbe a szóba, s egymással vitatkozva azt kutatták, hogy mit jelent a halottak közül feltámadni.

11 Majd kérdést intéztek hozzá: „Azt mondják az írástudók, hogy előbb Illésnek kell eljönnie."

12 Azt felelte nekik: „Illés eljön ugyan előbb, és mindent helyre állít. Aztán? de hogy is van az embernek Fia felől megírva? Hogy sokat szenved és megvetik?

13 Én azonban azt mondom nektek, hogy Illés eljött már, és mindazt megtették vele, amit akartak, amint írva van felőle!"

14 Mikor a tanítványokhoz érkeztek, nagy tömeget láttak körülöttük, írástudókat is, akik velük együtt vitatkoztak,

15 de ahogy meglátták őt, azonnal nagy döbbenet fogta el az egész tömeget; majd hozzáfutottak, és köszöntötték őt.

16 Jézus megkérdezte azokat: „Miért vitatkoztok velük?"

17 Valaki így felelt neki a tömegből: „Tanító, elhoztam hozzád a fiamat, akiben néma szellem van.

18 Ez a szellem ahol éppen megragadja, szaggatni kezdi őt, aztán tajtékzik, fogát csikorgatja, majd elfonnyad a fiú. Szóltam tanítványaidnak, hogy űzzék ki, de nem volt rá erejük."

19 Ekkor megszólalt Jézus, és ezt mondta nekik: „Óh, hitetlen nemzedék! Meddig leszek veletek? Meddig visellek még titeket? Hozzátok ide hozzám!"

20 Odavitték hozzá. Mikor a szellem megpillantotta Jézust, azonnal össze-vissza rángatta a fiút, úgyhogy az a földre esett, és tajtékozva fetrengett.

21 Jézus megkérdezte az atyját: „Mennyi ideje annak, hogy ez történt vele?" „Gyermekkora óta – felelte az –

22 Sokszor vetette tűzbe is, vízbe is, hogy elveszítse. De ha valamire képes vagy, segíts rajtunk, gerjedj szánalomra irántunk!"

23 Jézus ezt felelte neki: „Ami azt illeti: „ha képes vagy” hát minden lehetséges a hívőnek."

24 A gyermek atyja hirtelen felkiáltott: „Hiszek - mondta -, segíts hitetlenségemen!"

25 Mikor Jézus meglátta, hogy tömeg fut hozzá, keményen rászólt a tisztátalan szellemre: „Hangtalan, néma szellem, megparancsolom neked, hogy menj ki belőle, és többé ne menj belé!"

26 Erre az felkiáltott, nagyon összerángatta a fiút, s aztán kiment. A fiú meg olyan lett, mint egy holt, úgyhogy a többség azt is mondta, hogy meghalt.

27 Jézus azonban megragadta a kezét, és felkeltette. S az fel is kelt.

28 Azután, hogy Jézus bement a házba, tanítványai külön megkérdezték őt: „Miért nem tudtuk kiűzni azt?"

29 Jézus ezt felelte nekik: „Ez a fajta semmi másra nem megy ki, csak az imádkozásra!"

30 Miután onnan eltávoztak, Galileán vonultak át, de nem akarta, hogy bárki is megtudja.

31 tanítványainak oktatásával foglalkozott ugyanis. Arról beszélt nekik, hogy az embernek Fiát át fogják adni az emberek kezébe, meg fogják ölni, de három nappal azután, hogy megölték, feltámad.

32 Azok azonban nem értették meg beszédét, ám féltek hozzá kérdést intézni.

33 Kapernaumba érkeztek. Mikor benn volt a házban, megkérdezte őket: „Mit fontolgattatok az úton?"

34 ők azonban hallgattak, mert arról vitatkoztak egymással az úton, hogy ki a nagyobb.

35 Miután leült, és magához hívta a tizenkettőt, ezt mondta nekik: „Ha valaki első akar lenni, mindenki között utolsó legyen, mindenkinek kiszolgálója."

36 Ezzel fogott egy gyermeket, és kiállította közéjük a középre, majd ölébe vette, és így szólt hozzájuk:

37 ,Aki az ilyen gyermekek közül egyet az én nevemben befogad, nem engem fogad be, hanem azt, aki elküldött engem!"

38 „Tanító - mondta neki János —, láttunk valakit, aki a te neveddel ördögi szellemeket űz ki, de nem követ minket. Eltiltottuk, mivelhogy nem követ minket."

39 De Jézus ezt felelte: „Ne tiltsátok el, mert lehetetlen, hogy valaki az én nevemben úgy gyakoroljon isteni hatalmat, hogy utána nemsokára káromoljon engem.

40 Hiszen aki nincs ellenünk, mellettünk van.

41 Aki ugyanis titeket egy pohár vízzel megitat azon a címen, hogy a Felkentéi vagytok, bizony azt mondom nektek, nem fogja elveszíteni bérét.

42 S ha valaki e legkisebbek közül, akik hisznek, egyet tőrbe ejt, az olyannak jobb volna, ha malomkővel a nyaka körül a tengerbe vetnék.

43 Ha a kezed tőrbe csal, vágd le! Jobb volna neked, hogy csonkán az életre bemenj, minthogy két karral az ölt-hatatlan tűzbe, a gyehennába vessenek,

44 ahol nem pusztul el a férgük, és a tűz nem alszik el.

45 Ha lábad tőrbe csal, vágd le! Jobb neked sántán az életre bemenned, minthogy két lábbal a gyehennára vessenek,

46 hol nem pusztul el a férgük,és a tűz nem alszik el.

47 Ha szemed csal tőrbe, vesd el! Kedvezőbb rád nézve, hogy fél szemmel Isten királyságába bemenj, minthogy két szemmel a gyehennára vessenek.

48 Ott az ilyeneknek férge meg nem hal, és tüze ki nem alszik.

49 Mert mindenkit tűzzel fognak megsózni.

50 Hasznos a só, de ha elveszti só ízét, mivel fűszerezhetnék meg? Tartsatok magatokban sót, és legyetek egymás között békességben!"

10

1 Felkelt, és elment onnan Júdea tájaira és a Jordánon túlra. Ismét tömeg vonult vele, s amint szokása volt, újra tanítgatta őket.

2 Farizeusok mentek hozzá, és megkérdezték: „Szabad-e a férfinak az asszonyt elbocsátani?" Kísérteni akarták!

3 „Mit parancsolt nektek Mózes?" — szólt nekik Jézus.

4 Mire azok ezt felelték: „Mózes megengedte, hogy válólevelet írjunk, és elbocsássuk az asszonyt."

5 Jézus erre ezt mondta nekik: „Kemény szívetekre tekintve írta nektek ezt a parancsolatot.

6 Ámde már a teremtés kezdetétől fogva férfivá és nővé tette Isten őket.

7 Ezért hagyja el a férfi atyját és az anyját,

8 és lesz a kettő egy hússá, úgyhogy azontúl nincs kettő, hanem csak egy hús!

9 Amit hát az Isten egy igába fogott, ember azt ne válassza széjjel!"

10 Otthon a tanítványai újra megkérdezték efelől,

11 s ő ezt mondotta nekik: „Aki elbocsátja a feleségét, és másikkal házasodik össze, házasságtörést követ el amazzal szemben.

12 Ha meg az asszony bocsátja el férjét, és köt utána mással házasságot, házasságtörővé lesz."

13 Gyermekeket hoztak hozzá, hogy megérintse őket, de a tanítványok korholták azokat.

14 Jézus, mikor ezt észrevette, bosszankodott, és rájuk szólt: „Hagyjátok, hogy a gyermekek hozzám jöjjenek! Ne akadályozzátok őket! Hiszen ilyeneké az Isten királysága.

15 Bizony, azt mondom nektek, aki az Isten királyságát nem úgy fogadja, mint egy gyermek, be nem megy abba."

16 Ekkor ölébe vette, majd megáldotta őket, és rájuk vetette kezét.

17 Mikor kiment az útra, hozzáfutott valaki, térdre esett, s megkérdezte: „Jó Tanító, mit tegyek, hogy örökrészül kaphassam az örökéletet?"

18 Jézus ezt felelte neki: „Miért mondasz engem jónak? Senki sem jó, csak az egy Isten.

19 A parancsolatokat ismered: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Hamis tanúságot ne tégy! Ne fosztogass! Tiszteld atyádat és anyádat!"

20 Az így felelt: „Tanító, mindezeket ifjúságomtól fogva követtem."

21 Jézus erre ránézett, és megszerette őt, majd így szólt hozzá: „Egy hiányod van: Eredj, add el, amid csak van, és oszd el a szegényeknek! Akkor kincsed lesz a mennyekben. Aztán rajta, kövess engem!"

22 Az azonban elkomorult erre a szóra, és szomorúan elment, mert sok szerzeménye volt.

23 Jézus erre körültekintett tanítványain, és így szólt hozzájuk: „Milyen nehezen fognak az Isten királyságába bemenni azok, akiknek vagyonuk van."

24 Tanítványait megdöbbentették beszédei. Jézus aztán újra megszólalt, és ezt mondta nekik: „Gyermekek, milyen sok bajjal jár az Isten királyságába bemenni azoknak, akik vagyonúkban bíznak.

25 Kevesebb fáradsággal megy át egy teve a tű fokán, mint egy gazdag az Isten királyságába."

26 Azok pedig annál inkább megdöbbentek, s egymás közt beszélték: „Hát ki is menekülhet meg?"

27 Jézus rájuk tekintett, és így szólt: „Embereknél lehetetlen, de nem Istennél. Az Istennél minden lehetséges."

28 Ekkor Péter ilyen beszédbe kezdett: „Lásd, mi mindent elhagytunk, és úgy követtünk téged!"

29 Jézus ezt mondta rá: „Bizony, azt mondom nektek, egy ember sem hagyhat el házat, testvéreket, anyát, apát, gyermekeket, szántóföldeket értem és az örömhírért úgy,

30 hogy ne kapná meg azok százszorosát, most ebben az időben: házakat, testvéreket, anyákat, gyermekeket és szántóföldeket üldözésekkel, az elkövetkező korban pedig örök életet.

31 Sok első utolsóvá lesz, és utolsók elsőkké!"

32 Úton voltak és Jeruzsálembe mentek fel. Jézus előttük ment, rajtuk pedig döbbenet ült, félve követték. Ekkor újra magához vette a tizenkettőt és azokról a dolgokról kezdett beszélni nekik, amelyek vele történni fognak:

33 „Most felmegyünk Jeruzsálembe, és az embernek Fiát át fogják adni a főpapoknak, az írástudóknak, azok halálra fogják ítélni, és át fogják adni őt a nemzeteknek.

34 Aztán kicsúfolják, megköpdösik, megostorozzák, és megölik, és három nap múlva feltámad!"

35 Ekkor hozzámentek Zebedeus fiai, Jakab és János és megszólították: „Tanító, szeretnénk, ha azt, amit kérünk tőled, megtennéd nekünk."

36 „Mit akartok? Mit tegyek veletek?" - kérdezte tőlük.

37 Ok ezt felelték neki: „Add meg nekünk, hogy dicsőségedben egyikünk jobb-, és másikunk balkezed felől ülhessen!"

38 „Nem tudjátok, mit kértek!" felelte nekik Jézus. „Képesek vagytok-e kiinni azt a poharat, melyet én iszom ki, vagy bemerülni azzal a bemerüléssel, mellyel én merítkezem be?"

39 „Képesek vagyunk" - felelték azok, mire Jézus ezt mondta nekik:”Ki fogjátok ugyan inni azt a poharat, melyet én kiiszom, s be fogtok merülni azzal a bemerüléssel, mellyel én bemerülök,

40 de a jobbomon és balomon való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz, akiknek elkészítették."

41 Mikor a tíz meghallotta az esetet, bosszankodni kezdtek Jakabon és Jánoson.

42 Erre Jézus magához szólította őket és ezt mondta nekik: „Tudjátok, hogy azok, akiknek a nemzetek között uralkodói tekintélyük van, uraságuk alá kényszerítik, és nagyjaik fennhatóságuk alá nyomják Oket!

43 Köztetek azonban nem ilyen a viszony. Ellenkezőleg. Aki közöttetek nagy akar lenni, szolgáljon ki titeket,

44 és aki köztetek első akar lenni, mindenkinek rabszolgája legyen.

45 Hiszen az embernek Fia sem azért jött, hogy őt szolgálják ki, hanem hogy ő szolgáljon ki másokat, és lelkét sokakért váltságul adja!"

46 Jerikóba értek. Mikor éppen kimentek Jerikóból, ő meg a tanítványai, s tekintélyes számú tömeg, egy vak koldus ült az út szélén, Timeus fia, Bartimeus.

47 Ez, ahogy meghallotta, hogy a názáreti Jézus megy el arra, kiabálni kezdett: „Dávidnak Fia, Jézus, könyörülj rajtam!"

48 Sokan korholták, hogy elhallgattassák, de ő annál inkább kiáltozott: „Dávidnak Fia, könyörülj rajtam!"

49 Jézus megállt, és így szólt: „Hívjátok őt ide!" Hívták a vakot, így szóltak hozzá: „Bízzál, kelj fel, hív téged!"

50 Az erre eldobta a köpenyét, felugrott és Jézushoz ment.

51 Jézus megkérdezte: „Mit akarsz? Mit tegyek veled?" „Rabbuni - felelte a vak -, hogy látni tudjak!"

52 „Eredj - felelte neki Jézus -, hited megmentett téged!" S az tüstént látott, és követte őt az úton.

11

1 Mikor Jeruzsálemhez közeledtek, az Olajfák hegyén Betfagénál és Betániánál tanítványai közül kettőt elküldött.

2 „Menjetek el a veletek szemben levő faluba mondotta nekik. - Ahogy beértek, tüstént rátaláltok egy megkötött szamárcsikóra, melyen még ember sohasem ült. Oldjátok el, és hozzátok ide!

3 Ha pedig valaki megkérdezné tőletek: Miért teszitek ezt? Mondjátok: az Úrnak van szüksége rá, s azonnal elbocsátja azt ide."

4 El is mentek, és kinn az utcán egy ajtónál találtak egy megkötött szamárcsikót. Eloldották.

5 De az ott állók közül némelyek megkérdezték őket: „Miért oldjátok el a szamárcsikót?"

6 Úgy feleltek nekik, ahogy Jézus mondta, mire elbocsátották azokat.

7 Jézushoz vitték aztán a csikót, rárakták köpenyeiket, s ő ráült.

8 Sokan köpenyeikkel terítették be az utat, mások meg gallyakkal, melyeket a mezőkről tördeltek.

9 Akik előtte mentek, s akik követték, így kiáltoztak: „Hozsanna! Áldott az, aki az Úr nevében jön!

10 Áldott atyánknak, Dávidnak érkező királysága! Hozsanna a magasságokban!"

11 Aztán bement Jeruzsálembe a szent helyre. Ott mindent megtekintett, majd késő lévén, a tizenkettővel kiment Betániába.

12 Másnap, mikor Betániából távoztak, megéhezett.

13 Már messziről meglátott egy dús levélzetű fügefát, s odament, hogy talán talál rajta valamit. De mikor hozzáért, semmit sem talált rajta, csak levelet. Mert még nem volt itt a fügék ideje!

14 Ekkor megszólalt, és így szólt a fához: „Senki rólad többé gyümölcsöt ne egyék az örök korig soha." A tanítványai hallották.

15 Jeruzsálembe érkeztek. Bementek a szent helyre, s Jézus hozzáfogott, hogy kiűzze a szent helyről azokat, akik ott árusítottak és vásároltak. A pénzváltók asztalait, a galambárusok székeit felforgatta,

16 és nem engedte, hogy bárki is bármilyen eszközt átvigyen a szent helyen.

17 Majd tanította őket. „Nincs-e megírva, hogy az én házamat az összes nemzetek imádság házának fogják nevezni? Ti azonban rablók barlangjává tettétek."

18 Meghallották azt a főpapok és írástudók, és keresték, milyen módon veszíthetnék őt el. Féltek ugyanis tőle, mert az egész tömeget megdöbbentette tanítása.

19 Mikor aztán este lett, kimentek a városból.

20 Mikor kora reggel arra mentek, észrevették, hogy a fügefa gyökerestől kiszáradt.

21 Péter, aki visszaemlékezett, megjegyezte: „Rabbi, nézd csak, a fügefa, melyet megátkoztál, kiszáradt."

22 Jézus erre így szólt hozzájuk: „Legyen hitetek Istenben!

23 Bizony, azt mondom nektek, hogyha valaki azt mondaná ennek a hegynek: emelkedj fel, és hullj a tengerbe, ha nem kételkedne szívében, hanem hinné, hogy amit mond, megtörténik, akkor meg is lenne neki.

24 Ezért azt mondom nektek: akármiért imádkoztok is, higgyétek, hogy már megkaptátok, amit kértek, és meglesz nektek!

25 De ha valamikor imádkozva álltok, bocsássátok meg, ha valaki ellen valamit tartogattok, hogy a ti mennyben lakó Atyátok is megbocsássa a ti botlásaitokat.

26 Ha pedig ti nem bocsáttok meg, mennyei Atyátok sem bocsátja meg vétkeiteket.

27 Ismét Jeruzsálembe mentek. Mikor a szent helyen járt, hozzá mentek a főpapok, írástudók és vének,

28 és megkérdezték tőle: „Milyen felhatalmazással teszed ezeket? Ki adta neked a felhatalmazást, hogy ezeket tehesd?"

29 Jézus ezt felelte nekik: „Kérdezek tőletek egy dolgot, feleljetek nekem, akkor majd én is megmondom nektek, miféle felhatalmazással cselekszem ezeket.

30 János bemerítése a mennyből való volt-e, vagy emberektől? Feleljetek nekem!"

31 Ekkor magukban latolgatták a dolgot: „Ha azt mondjuk szóltak, a mennyből való, azt fogja mondani: Miért nem hittetek akkor neki?

32 Ha pedig azt mondjuk, hogy az emberektől" féltek a néptől, mert mind azt tartották Jánosról, hogy valóban próféta.

33 Azt felelték hát Jézusnak: „Nem tudjuk." Jézus is ezt mondta hát nekik: „Én sem mondom meg nektek, milyen felhatalmazás alapján cselekszem ezeket."

12

1 Majd példázatokban kezdett szólni: „Egy ember szőlőt ültetett, körülkerítette, sajtót vésett le benne, tornyot is épített, majd kiadta szőlőműveseknek. Aztán külföldre utazott.

2 A maga idejében egy rabszolgát küldött a szőlőművesekhez, hogy kapjon a szőlőművesektől a szőlő terméséből.

3 Ám azok megfogták, megverték és üresen bocsátották el.

4 Ekkor újra elküldött hozzájuk egy másik rabszolgát, azt is megsebesítették a fején és meggyalázták.

5 Mást küldött, megölték, sok mást is, azokat részben megverték, részben megölték.

6 De volt még valakije: egy szeretett fia. Utolsónak azt küldte hozzájuk. Úgy gondolta: talán csak megszégyenülnek a fiammal szemben.

7 De azok a földművesek így beszéltek egymás között: Ez az örökös! Jertek, öljük meg, és mienk lesz az örökrésze!

8 Ekkor megfogták, megölték, és kivetették a szőlőből!

9 Vajon mit fog a szőlő ura tenni? Megjön, elpusztítja a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja oda.

10 Hát nem olvastátok ezt az írást: Az a kő, melyet az építők a próbán elvetettek, lett a szegletkő?

11 Az Úrtól indult ez ki. Szemünk előtt mégis csodálatos!"

12 Ezután igyekeztek elfogni őt, de féltek a tömegtől. Észrevették ugyanis, hogy róluk mondta a példázatot. Azzal otthagyták Jézust, és elmentek.

13 A farizeusok és Heródespártiak közül hozzáküldtek egyeseket, hogy valamelyik szaván megfogják őt.

14 Elmentek és így szóltak hozzá: „Tanító, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem törődsz senkivel sem, mert nem nézed az emberek személyét, hanem az Isten útját a valóság alapján tanítod! Szabad-e a császárnak adót fizetni?" Megfizessük-e, vagy ne fizessük?"

15 O azonban átlátta képmutatásukat, és így felelt nekik: „Miért kísértetek? Hozzatok ide nekem egy dénárt, hadd lássam!"

16 Hoztak, mire megkérdezte tőlük: „Kinek a képe és felirata ez?" „A császáré" - felelték neki.

17 Mire Jézus így szólt hozzájuk: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré és Istennek, ami az Istené." Elcsodálkoztak rajta.

18 Aztán sadduceusok jöttek hozzá, kik azt beszélik, hogy nincs feltámadás, ők is kérdést intéztek hozzá.

19 „Tanító! - szóltak. - Mózes azt írta nekünk, hogyha valakinek úgy hal meg a testvére, hogy feleséget hagy hátra, de nem hagy gyermeket, vegye el a testvére az asszonyt, és támasszon magot a testvérnek.

20 Hét testvér volt, és az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott magot.

21 Elvette a nőt a második, és meg-halt úgy, hogy nem hagyott magot. A harmadik hasonlóképpen.

22 Úgy tett mind a hét, és nem hagytak magot. Mindegyik közül utolsónak az asszony is meghalt.

23 A feltámadáskor, mikor majd felkelnek a sírból, közülük kié lesz az asszony? Hiszen heten bírták feleségül."

24 Jézus ezt felelte nekik: „Nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az írásokat, sem az Isten hatalmát?

25 Mikor ugyanis a halottak közül feltámadnak, sem feleséget nem vesznek, sem nőül nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint a meny-nyékben az angyalok.

26 A halottakat illetően pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, hogy a csipkebokornál mit szólt az Isten: Én vagyok Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene?

27 Nem halottak Istene az Isten, hanem élőké! Nagyon eltévedtetek!"

28 Az egyik írástudó, miután hallotta vitájukat, hozzáment, és látva, hogy helyesen felelt meg nekik, megkérdezte tőle: „Mindegyik közül melyik parancsolat az első?"

29 „Az első ez - felelte Jézus -: Halljad, Izrael, az Úr a mi Istenünk egy Úr!

30 Szeresd hát az Urat, Istenedet egész szívedből, egész lelkedből, egész gondolkodásodból és minden erődből!

31 A második ez: Szeresd felebarátodat, mint magadat! Más ezeknél nagyobb parancsolat nincsen!"

32 „Ez a helyes, Tanító - válaszolt neki az írástudó, a valóságnak megfelelően mondtad, hogy egy az Isten, és nincs több rajta kívül.

33 Továbbá, hogy egész szívből, teljes belátásból és egész erődből szeretni őt és szeretni felebarátunkat, mint magunkat: több minden egészen égő és véres áldozatnál."

34 Jézus mikor észrevette, hogy értelmesen felelt, így szólt hozzá: „Nem messze vagy az Isten Királyságától." Többé azután senki sem merte őt megkérdezni.

35 Jézus a szent helyen tanítva megszólalt, és ezt kérdezte: „Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Felkent Dávidnak a Fia?

36 Maga Dávid a Szent Szellem által ezt mondta: Szólt az Úr az én Uramnak: Ülj le jobbom felől, míg ellenségeidet lábad alá nem vetem!

37 Maga Dávid mondja őt Urának. Honnan fia hát neki?"

38 A nagy tömegnek Öröm volt hallgatnia őt. Tanítás közben így szólt egyszer: „őrizkedjetek az írástudóktól, kiknek az a kívánságuk, hogy palástban járhassanak, és a piacokon köszöntsék őket,

39 a zsinagógában elöl üljenek, a lakomákon az első helyeket szeretik.

40 Az özvegyek házát ők eszik föl, bár színből hosszan imádkoznak. Ezeknek bőségesebben jár ki majd az ítélet!"

41 Aztán leült a persely ellenében és figyelte, hogy a tömeg hogyan dobja pénzét a perselybe. Sok gazdag sokat vetett.

42 Majd jött egy szegény özvegy, és két fillért dobott, azaz egy negyed pénzt.

43 Magához szólította tanítványait és így szólt hozzájuk: „Bizony azt mondom nektek, hogy ez a szegény özvegy mindazoknál többet vetett, akik a perselybe dobtak.

44 Mert mindenki a feleslegéből vetett, de ez a maga szűkösségéből mindenét bedobta, amije volt, még a betevő falatját is."

13

1 A szenthelyről való távozásakor egyik tanítványa megszólította: „Tanító! Nézd, mekkora kövek, mekkora épületek!"

2 „Látod ezeket a nagy épületeket?" - mondta neki Jézus. „Követ kövön nem fognak itt hagyni, melyeket le nem rombolnának!"

3 Mikor aztán az Olajfák hegyén a szenthellyel átellenben leült, külön megkérdezték őt, Péter, Jakab, János és András:

4 „Mondd meg nekünk, mikor történnek meg ezek, és micsoda jele lesz annak az időnek, amikor mindezeknek végbe kell menniük."

5 Ekkor Jézus így kezdett nekik beszélni: „Vigyázzatok, hogy valaki el ne tévelyítsen titeket!

6 Sokan fognak a nevemmel jönni, s azt mondják: Én vagyok az! Sokakat el is fognak tévelyíteni.

7 Ha aztán háborúkról és háborús hírekről fogtok hallani, meg ne riadjatok! Meg kell történniük, de ez még nem a vég.

8 Mert nemzet nemzetre, s királyság királyságra fog támadni. Helyenként földrengések lesznek, éhínségek támadnak. A szülőfájdalmaknak csak kezdete ez.

9 De ti vigyázzatok magatokra. Tanácsoknak, gyülekezeteknek fognak átadni titeket, meg fognak verni benneteket, helytartók, királyok előtt fogtok állni énértem, nekik tanúságtételül!

10 Előbb azonban az összes nemzetekhez el kell jutni az örömüzenet hirdetésével.

11 Ha aztán elárulnak, s elhurcolnak titeket, ne legyen előre gondotok arra, hogy mit szóljatok, hanem amit éppen abban az órában adnak majd nektek, azt mondjátok! Mert nem ti lesztek a szólók, hanem a Szent Szellem.

12 Akkor halálra fogja adni testvér a testvérét, atya a gyermekét. A gyermekek a szüleikre támadnak, és megöletik őket.

13 Az én nevemért mindenki előtt gyűlöletesek lesztek! Ám, aki végig állhatatos marad, meg fog menekülni!

14 Ha aztán megpillantjátok majd az utálatos pusztítást, mely ott fog állani, ahol nem kellene - aki olvassa értse meg -, akkor akik Júdeában lesznek, fussanak a hegyekbe,

15 aki a háztetőn lesz, ne szálljon alá, s ne menjen be, hogy valamit magával vigyen,

16 aki a mezőn lesz, ne térjen vissza ahhoz, ami mögötte van, hogy elhozza a köpenyét.

17 Jaj lesz azokban a napokban a terhes és a szoptatós asszonyoknak!

18 Imádkozzatok, hogy ne télen történjék!

19 Mert azokon a napokon olyan szorongatás lesz, amilyen még nem volt a teremtés kezdete óta, melyet Isten teremtett, a mai napig, és nem is lesz.

20 S ha az Úr meg nem rövidítette volna azokat a napokat, egy hús sem menekülne meg. De a kiválogatottakért, akiket kiválasztott magának, megrövidítette ama napokat!

21 Akkor, ha valaki azt mondaná: Itt, vagy ott a Felkent, ne higgyétek!

22 Mert hamis Felkentek és hamis próféták fognak támadni, jeleket és csodákat fognak tenni, hogy amennyiben lehetséges, még a kiválogatottakat is eltévelyítsék.

23 De ti vigyázzatok! Előre szóltam nektek!

24 Ámde azokban a napokban, ama szorongás után a nap el fog sötétedni, a hold nem adja többé fényét,

25 a csillagok hullani fognak az égből, s a mennyekben lévő hatalmak meginognak.

26 És akkor meg fogják látni az embernek Fiát, amint felhőkön nagy hatalommal és dicsőséggel eljön.

27 Akkor az embernek Fia szét fogja küldeni az angyalokat, s a négy szél irányából a föld szélétől az ég széléig magához fogja gyűjteni a ki-válogatottakat.

28 A fügefáról tanuljatok el egy példázatot! Ha a hajtása már kizsendül és leveleket növeszt, tudjátok, hogy közel a nyár.

29 így lesz akkor is, ha majd azt látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudjátok majd, hogy közel van, az ajtó előtt.

30 Bizony, azt mondom nektek, hogy az a nemzedék nem múlik el addig, amíg mindezek meg nem történnek.

31 Az ég és föld elmúlnak, de az én beszédeim nem fognak elmúlni.

32 Ama napról és óráról pedig senki sem tud, még a mennyben az angyalok sem, a Fiú sem, hanem csak az Atya.

33 Vigyázzatok, virrasszatok! Nem tudjátok, mikor lesz az az idő.

34 Olyan ez, mint mikor egy külföldre utazó elhagyja házát, s rabszolgáinak meghatalmazást ad, és kinek-kinek a maga munkáját kiadja, az ajtónállónak pedig megparancsolja, hogy ébren legyen.

35 Legyetek hát ébren! Hiszen nem tudjátok, hogy a ház ura mikor jön: este, éjfélkor, kakasszókor vagy hajnalban.

36 Hogy mikor hirtelen megjön, szunnyadva ne találjon titeket.

37 Amit pedig nektek mondok, mindeneknek mondom: Ébren maradjatok."

14

1 Két nap múltán pászka volt és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és írástudók azon voltak, hogy csellel elfogják és megöljék Jézust.

2 Azt mondták ugyanis: „Ne az ünnepen, hogy a nép közt zavargás ne legyen."

3 Mialatt Betániában a poklos Simon házában volt, és éppen asztalnál feküdt, odament egy asszony, kinél valódi és igen értékes nárdusszal telt alabástrom korsócska volt. Az asszony széttörte az alabástromot, és kiöntötte tartalmát Jézus fejére.

4 Voltak ott némelyek, akik magukban bosszankodtak a dolgon. „Mire való volt a nárdusznak ilyen eltékozlása?

5 Háromszáz dénárért is el lehetett volna adni ezt a kenetet, s odaadni a szegényeknek!" Lihegő indulattal támadtak, az asszonyra.

6 Jézus azonban így szólt: „Hagyjátok őt! Miért zaklatjátok? Nemes dolgot tett velem.

7 Szegények ugyanis mindig lesznek veletek, és amikor csak akarjátok, jót tehettek majd velük, de én nem mindig leszek nálatok.

8 Ez az asszony azt tette, amihez módja volt: a temetésemre előre megkente illatszerrel a testemet.

9 Bizony azt mondom nektek, hogy ahol csak az egész világon az örömüzenetet hirdetni fogják, azt is beszélni fogják az ő emlékezetére, amit ő tett."

10 Ekkor Júdás, a karióti, a tizenkettő közül az egyik, elment a főpapokhoz, hogy őt átadja nekik.

11 Azok, mikor meghallották, megörültek és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Júdás aztán kereste az alkalmat, hogy átadhassa őt.

12 A kovásztalan kenyerek ünnepének első napján, mikor a pászkabárányt leölték, tanítványai megkérdezték Jézustól: „Mit akarsz? Hova menjünk, hogy elkészítsük a pászkabárányt, hogy megehesd?"

13 Erre két tanítványt küldött el, és ezt mondta nekik: „Menjetek el a városba, majd találkoztok egy emberrel, aki vizeskorsót visz, kövessétek azt.

14 Ott, ahová bemegy, mondjátok meg a gazdának: a Tanító kérdezteti: hol van az én szállásom, ahol tanítványaimmal a pászkabárányt megehetem?

15 Az erre egy nagy felházat fog mutatni, mely felszőnyegezve készen áll. Ott készítsétek el nekünk!"

16 A tanítványok elmentek, megérkeztek a városba, és úgy találták, ahogy az Úr megmondta nékik. Aztán elkészítették a pászkabárányt.

17 Mikor beesteledett, elment oda a tizenkettővel.

18 Már az asztalnál feküdtek és ettek, mikor Jézus így szólt: „Bizony, azt mondom nektek, hogy közületek egy el fog árulni engem. Az, aki velem együtt eszik."

19 Szomorúság fogta el őket, s egyenként megkérdezték tőle: „Vajon én-e?"

20 Azt felelte nekik: „A tizenkettő közül egyik, aki velem együtt mártogat a tálba.

21 Az embernek Fia elmegy ugyan, úgy, ahogy írva van felőle, de jaj annak az embernek, aki az embernek Fiát elárulja. Jobb volna annak az embernek, ha nem született volna."

22 Mialatt ettek, fogta a kenyeret, megáldotta, megtörte, adott nekik, és így szólt: „Vegyétek, ez az én testem!"

23 Aztán fogta a poharat, hálát adott, odaadta nekik, s azok mindnyájan ittak belőle.

24 „Ez az én vérem - mondta nekik -, a szövetség vére, mely sokakért ontatik ki.

25 Bizony, azt mondom nektek, hogy nem iszom a szőlőtőkének gyümölcséből többé addig a napig, míg az Isten királyságában újra nem ihatok belőle."

26 Éneklés után kimentek az Olajfák hegyére.

27 Közben ezt mondotta nekik Jézus:”Mindnyájan megütköztök majd bennem, és tőrbe estek, mert írva van: Megverem majd a pásztort, és elszélednek a juhok.

28 Ám feltámadásom után előttetek fogok menni Galileába."

29 Péter ezt felelte neki: „Ha mindnyájan megbotlanak is, de én nem."

30 Erre Jézus ezt mondta neki: „Bizony, azt mondom neked, hogy ma, ez éjszakán, mielőtt a kakas kétszer kukorékolna, háromszor megtagadsz engem."

31 De Péter erősködve hangoztatta: „Ha veled együtt kellene meghalnom is, meg nem tagadlak téged." Hasonlóképpen szóltak mindannyian.

32 Mikor arra a helyre érkeztek, melynek Gecsemáné a neve, így szólt tanítványaihoz: „Üljetek le ide, amíg én imádkozom."

33 Magával vitte Pétert, Jakabot és Jánost. Aztán rémület és otthontalanság érzete kezdte nyugtalanítani, s így szólt hozzájuk:

34 „Szomorúságborult a lelkemre mindhalálig! Maradjatok itt és virrasszatok."

35 Kissé előrement, a földre esett és úgy imádkozott, hogy ha lehetséges, távozzék tőle ez az óra.

36 „Abba, Atyám - mondta -, minden lehetséges neked. Távoztasd el tőlem azt a poharat! De ne az legyen, amit én akarok, hanem amit te."

37 Aztán odament, és szunnyadva találta őket. „Simon, szunnyadsz? - kérdezte Pétert - Nem volt erőd egy órát ébren tölteni?

38 Maradjatok ébren, és imádkozzatok, hogy kísértésbe ne jussatok! A szellem ugyan hajtja az indulatot, de a hús erőtlen!"

39 Azután elment, és ugyanazokkal a szavakkal imádkozott.

40 Mikor ismét odament, szunnyadva találta őket, mert szemükre álom nehezedett. Azt sem tudták, mit feleljenek neki.

41 Harmadszor is odament, és azt mondta nekik: „Szunnyadjatok most már és nyugodjatok! Nincs a gonosz előtt akadály. Eljött az óra. Íme az embernek Fiát átadják a vétkezők kezébe.

42 Keljetek fel! Menjünk! Lám, megérkezett, aki engem elárul."

43 Azonnal, még mialatt beszélt, megjelent Júdás, a tizenkettő közül egy, és vele jött a főpapoktól, írástudóktól és vénektől egy egész tömeg, kezükben kardokkal és botokkal.

44 Aki elárulta, egy jelben egyezett meg velük: „Akit majd megcsókolok - mondotta -, az O! Ragadjátok meg, és vezessétek el biztonsággal!"

45 Mikor odaért, hozzálépett, és így szólt: „Rabbi!" S megcsókolta őt.

46 Azok meg rávetették kezüket és elfogták.

47 Valaki, egy a mellette állók közül kirántotta kardját, rávágott a főpap rabszolgájára, és leszelte annak fülét.

48 Ekkor Jézus megszólalt: „Mint egy haramiára, úgy jöttetek rám, kardokkal és botokkal, hogy elfogjatok engem!

49 Napról-napra veletek voltam, a szent helyen tanítottam, s nem fogtatok el. De kell, hogy az írások beteljesedjenek."

50 Ekkor otthagyták őt, és mind elfutottak.

51 Egy ifjú azonban követte őt, kinek meztelen testét csak egy lepedő burkolta. Ezt megragadták,

52 de az kezükben hagyta a lepedőt, és meztelenül elfutott.

53 Jézust elvezették a főpaphoz. A főpapok, a vének és az írástudók is mindnyájan összeültek.

54 Péter pedig messziről követte őt be a főŹpap udvarába, és ott ült a szolgákkal együtt, és melegedett a tűznél.

55 A főpapok és az egész nagytanács tanúvallomást kerestek Jézus ellen, hogy megölethessék, de nem találtak.

56 Sokan tettek ugyan hamis tanúvallomásokat ellene, de a vallomások nem voltak egybehangzók.

57 Később aztán előálltak némelyek, s a következő hamis vallomást tették ellene:

58 „Hallottuk, mikor ezt mondta: le fogom rombolni ezt a templomot, mely kézzel épült, és három nap alatt másikat, nem kézzel épültet építek helyébe."

59 De még így sem volt egybehangzó a tanúvallomásuk.

60 Ekkor kiállt a középre a főpap és megkérdezte Jézust: „Hát te semmit sem felelsz, bármilyen tanúságot tesznek is azok ellened?"

61 O azonban hallgatott, és nem felelt semmit sem. A főpap újabb kérdést intézett hozzá: „Te vagy a Felkent, az Áldottnak Fia?" - kérdezte.

62 Erre Jézus ezt felelte: „Én vagyok. Majd látni fogjátok az embernek Fiát, amint a Hatalom jobbján ül, s az ég felhőivel eljön!"

63 Erre a főpap megszaggatta köntösét és ezt mondta: „Mi szükségünk van még tanúkra?

64 Hallottátok a káromlást. Mi a véleményetek?" Azok mind elítélték őt azzal, hogy méltó a halálra.

65 Erre némelyek köpdösni kezdték, majd letakarták az arcát, arcul verdestek, és felszólították: „Prófétálj!" A szolgák is arcul verdestek őt.

66 Mialatt Péter lenn az udvarban volt, odajött a főpap egyik fiatal szolgálólánya,

67 s ahogy meglátta a melegedő Pétert, megnézte, s azt mondotta: „Te is a názáreti Jézussal voltál!"

68 Ám ő letagadta. „Nem tudom, de nem is értem, mit beszélsz!" - szólt. Ekkor kiment az előcsarnokba,

69 ahol a szolgálólány, amint meglátta, újra mondogatni kezdte a mellette állóknak: „Ez közülük való!"

70 Ismét letagadta. Kis idő múltán a mellette állók újra azt mondták Péternek: „Csakugyan közülük való vagy. Hiszen galileai is vagy."

71 Ő azonban átkozódni, esküdözni kezdett: „Nem ismerem ezt az embert, akiről beszéltek!"

72 Ekkor másodszor kukorékolt a kakas. Péter pedig visszaemlékezett arra a szóra, melyet Jézus mondott neki, hogy mielőtt a kakas kétszer kukorékolna, háromszor tagadsz meg engem. S erre gondolva, sírt.

15

1 A főpapok a vénekkel és írás-tudókkal és az egész nagytanáccsal hajnalban rögtön ülést tartottak, utána Jézust megkötöztették, elvitették, és átadták Pilátusnak.

2 Pilátus aztán kikérdezte őt: „Te vagy a zsidók királya?" „Te mondod!" - felelte neki.

3 Közben a főpapok sok vádat hoztak fel ellene.

4 Pilátus erre újra megkérdezte: „Hát semmit sem felelsz? Nézd, micsoda tanúságot tesznek ellened!"

5 Jézus azonban többé semmire sem felelt, úgyhogy Pilátus elcsodálkozott.

6 Szokás volt, hogy ünnepenként elbocsátott nekik egy-egy foglyot, akit éppen kértek.

7 Volt akkor egy Barabbás nevű fogoly, kit lázadókkal együtt bilincseltek meg. Ezek a lázadók gyilkosságot is elkövettek.

8 Feljött a tömeg, és kérni kezdte, hogy tegye meg nekik, amit mindig meg szokott tenni.

9 Pilátus megkérdezte tőlük:”Akarjátok, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?"

10 Tudta ugyanis, hogy a főpapok féltékenységből adták kezére.

11 A főpapok azonban fellázították a népet, hogy inkább Barabbást bocsássa el nekik.

12 „Mit tegyek hát azzal, akit a zsidók királyának mondotok?"? kérdezte újra tőlük,

13 mire azok újra kiáltozták: „Feszítsd meg!"

14 „De hát mi gonoszát tett?" - kérdezte őket Pilátus, mire azok még inkább kiáltozták: „Feszítsd meg!"

15 Mivel Pilátus eleget akart tenni a tömegnek, elbocsátotta nekik Barabbást, Jézust pedig megkorbácsoltatta, és átadta, hogy megfeszítsék.

16 A katonák azután bevezették őt az előcsarnokba, mely a kaszárnya (pretorium), és oda összehívták az egész szakaszt.

17 Bíbor köntösbe öltöztették és tövisből font koszorút tettek feje köré.

18 Aztán köszönteni kezdték: „Örvendj, Zsidók Királya!"

19 Majd náddal verték a fejét, és leköpdösték, földre borultak, és hajlongtak előtte.

20 Mikor már eleget gúnyolták, lehúzták róla a bíbort, és ráadták a saját köpenyét. Azután elvezették, hogy megfeszítsék.

21 Egy arra elmenő embert, bizonyos cirénei Simont, Rufusz és Alexander atyját, ki a mezőről jött, rákényszerítették, hogy a keresztjét vigye.

22 A Golgota nevű helyre vitték, mi lefordítva: Koponya helye.

23 Ott mirhával kevert bort adtak neki, de nem fogadta el.

24 Azután megfeszítették. Ruháit szétosztották, sorsot vetve rájuk, hogy ki mit vigyen belőlük.

25 Harmadik óra volt, mikor keresztre feszítették.

26 Vádló írást helyeztek föléje: „A ZSIDÓK KIRÁLYA."

27 Két haramiát is megfeszítettek vele együtt, egyiket jobb, a másikat bal keze felől.

28 És így teljesedett be az írás, amely ezt mondja: „És törvényszegők közé számlálták."

29 Az arra elmenők káromolták, a fejüket csóválták, és így szóltak: „Hah! Te, ki a templomot lerombolod és három nap alatt felépíted,

30 szabadítsd meg magadat! Szállj le a keresztről!"

31 Hasonló módon gúnyolódtak az írástudókkal együtt a főpapok is. Azt mondogatták egymás között: „Másokat megmentett, de magát nem képes megmentem.

32 Na, Felkent! Izrael királya! Szálljon le most a keresztről, hogy lássunk és higgyünk!" Ócsárolták őt azok is, akiket vele együtt feszítettek meg.

33 Mikor azonban a hatodik óra lett, az egész földön sötétség támadt a kilencedik óráig.

34 A kilencedik órában Jézus nagy hangon kiáltotta: „Elói, Elói, láma szabadítani!" Ami lefordítva: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?"

35 Ahogy a mellette állók közül egyesek ezt meghallották, így szóltak: „Ni, Illést hívja!"

36 Valaki elfutott, spongyát ecettel töltött meg, egy nádszálra tette és megitatta őt. „Hagyjátok mondta, lássuk, eljön-e Illés, hogy levegye."

37 Jézus pedig hangos kiáltás után kilehelte szellemét.

38 A templom függönye felülről aljáig kettérepedt.

39 Mikor a százados, aki ott állt vele szemben, látta, hogy hogyan lehelte ki szellemét, azt mondta: „Valóban Isten Fia volt ez az ember!"

40 Asszonyok is voltak ott, akik messziről szemlélődtek, köztük magdalai Mária, Mária, a kisebbik Jakabnak és Józsénak anyja és Salómé,

41 kik már akkor követték és kiszolgálták őt, mikor még Galileában időzött. Rajtuk kívül még sok más nő, akik vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.

42 Már késő délután lett. Miután előkészület ideje volt, azaz szombat-elő,

43 az Arimátiából való József, egy nemesen viselkedő tanácstag, aki maga is várta Isten királyságát, nekibátorodott, bement Pilátushoz, és elkérte Jézus testét.

44 Pilátus elcsodálkozott azon, hogy már halott. Magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy régen halt-e meg.

45 Miután jelentést kapott a századostól, a holttestet odaajándékozta Józsefnek.

46 Ez azután finom gyolcsot vásárolt, s miután levette a keresztfáról, a gyolcsba begöngyölte őt, aztán lehelyezte egy sírboltba, mely sziklából volt kivésve. A sír ajtaja elé nagy követ hengerítettek.

47 Magdalai Mária és Mária, a Józsé anyja pedig figyelték, hogy hova helyezik őt.

16

1 Miután a szombat eltelt, magdalai Mária, Mária a Jakab anyja és Salomé illatszereket vásároltak, hogy a sírhoz menjenek és megkenjék őt.

2 A hét első napján igen korán érkeztek ki a sírhoz, már napfelkeltekor.

3 Útközben egymással így beszélgettek: „Ki fogja nekünk a sírbolt ajtajából elgördíteni a követ?"

4 Mikor azonban feltekintettek, észrevették, hogy a kő már el van gördítve. A kő ugyanis igen nagy volt.

5 Mikor a sírba beléptek, egy fehér ruhába burkolt ifjút láttak jobb kéz felől ülni, és megdöbbentek.

6 Ám az így szólt hozzájuk: „Meg ne döbbenjetek! A názáreti Jézust keresitek, akit megfeszítettek. Feltámadott! Nincs itt. Nézzétek, itt a hely, ahová helyezték.

7 De ti menjetek el, s mondjátok meg tanítványainak és Péternek, hogy előttetek fog Galileába menni! Ott meg fogjátok látni őt, amint megmondta nektek."

8 Mikor kijutottak, futva mentek el a sírtól, mert reszketés ült rájuk, és magukon kívül voltak, úgyhogy senkinek sem szóltak egy szót sem, mert féltek.

9 Jézus, miután a hét első napján feltámadott, először magdalai Máriának jelent meg, akitől hét ördögöt űzött el.

10 Mária eltávozása után hírt adott a vele levőknek, kik gyászoltak és sírtak,

11 s kik akkor is, mikor hallották, hogy ő él, és hogy Mária látta, nem hitték el.

12 Ezek után közülük kettőnek, mikor azok a mezőn mentek, más alakban lett láthatóvá.

13 Ezek elmentek, és hírt vittek a többieknek, de nekik sem hitték el.

14 Utoljára a tizenegynek vált láthatóvá, mikor asztalnál feküdtek. Jézus korholta őket, megszidta hitetlenségükért és keményszívűségükért, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadtan látták őt.

15 Majd ezt mondta nekik: „Menjetek el az egész világba, s hirdessétek minden teremtménynek az örömhírt:

16 hogy aki hisz és bemerítkezik, megmenekül. De azt, aki nem hisz, el fogják kárhoztatni,

17 azokat ellenben, akik hittek, a következő jelek fogják kísérni: nevemmel ördögöket fognak kiűzni, új nyelveken fognak szólni,

18 kígyókat emelnek fel, s ha valami halálos mérget isznak, nem fog nekik ártani, gyengélkedőkre vetik kezüket, s azok állapota megjavul."

19 Az Urat, Jézust meg azután, hogy beszélt velük, felvették az égbe, hol Isten jobbján ült le.

20 Tanítványai pedig elmentek, és mindenhol hirdették az Igét. Az Úr velük munkálkodott együtt, és az igehirdetést követő jeleken át megszilárdította a lelkekben az Igét.